AZ AKVÁRIUM. Az élő természet beköltözik az ön otthonába

Átírás

1 AZ AKVÁRIUM Az élő természet beköltözik az ön otthonába

2 TARTALOM ELŐSZÓ AZ AKVÁRIUM HOVÁ HELYEZZÜK AZ AKVÁRIUMOT AZ AKVÁRIUM MÉRETE ÉS ALAKJA KIEGÉSZÍTŐK VILÁGÍTÁS FŰTÉS SZŰRÉS LEVEGŐLLÁTÁS AUTOMATA BERENDEZÉSEK EGYÉB KIEGÉSZÍTŐK AZ AKVÁRIUM BERENDEZÉSE DEKORÁCIÓ TERVEZÉSE VÍZ VÍZKEMÉNYSÉG A ph ÉRTÉK SZÉN-DIOXID AMMÓNIA, NITRITEK, NITRÁTOK A VÍZ EGYÉB KÉMIAI ÉRTÉKEI KÉMIAI ÉRTÉKEK MÉRÉSE IDEÁLIS VÍZ NÖVÉNYEK HALAK ÉS MÁS VIZIÁLLATOK A HALAK KIVÁLASZTÁSA ÉDESVÍZI HALAK TENGERI HALAK MIT ÉS HOGYAN ESZNEK A HALAK A HALAK SZAPORODÁSA HALBETEGSÉGEK KARBANTARTÁS PRODAC Via P. Nicolini, Cittadella (PD) Tel. +39/049/ r.a. - Fax +39/049/ info@prodac.it

3 Az akvárium az egyetlen mód arra, hogy egy kis természetet vigyünk modern otthonunkba anélkül, hogy ezzel bármilyen problémát okoznánk. Egy akváriumban az akvarista tenyészthet hazai vagy trópusi, tengeri vagy édesvízi halakat és egyéb kétéltűeket; tarthat növényeket, korallokat és egyéb trópusi puhatestűeket. Az akvárium lakói nem adnak hangot, nem piszkítják össze a házat, nem kell őket sétálni vinni és nem kell utánuk adózni... Csak egy kis odafigyelést igényelnek és egy bizonyos műszaki felszereltséget, amit még egy gyerek is tud kezelni szülői felügyelet mellett. Nincs még egy olyan hobbi, amely, mint az akvárium, lehetőséget nyújt egy mindennapi együttlétre a természettel a saját otthonunkban. Ezenkívül ez a kis vízi világ valóban érintetlen, az állatoknak nem kell szenvedniük, mint egy kalitkában vagy egy számukra túl kicsi élőhelyen. Egy megfelelően működő akváriumban az akvarista élvezettel követheti nyomon a trópusi halak és növények szaporodását. Mint minden hobbi, az akvarisztika is megkövetel némi alapismeretet. A következő oldalak elsődleges információval szolgálnak, mely garantáltan elég egy problémamentesen működő, szép akváriumhoz. Akik pedig többet szeretnének tudni és különleges akvárium tartására szánják el magukat, különböző kiadványokból és szakmagazinokból informálódhatnak. KEZDETEK Lent: egy növényekben gazdag és megfelelő számú hallal ellátott akvárium nem csak tökéletes működést garantál, hanem elsősorban egy csodálatos kis élő természetet visz otthonába.

4 AZ AKVÁRIUM HOVÁ HELYEZZÜK AZ AKVÁRIUMOT Egy akvárium bárhová helyezhető. Hála a modern felszereléseknek, az akvárium teljesen önellátó és csak egy elektromos hálózati aljzatra van szükség. Mindemellett javasoljuk a következő pontok figyelembevételét: 1. Az akvárium nem csupán egy hal és növénytároló, hanem általában az otthon díszeként is szolgál, ezért célszerű a nappaliban vagy a hallban elhelyezni. 2. Az akváriumot olyan helyre tegyük, hogy a szabad rálátást semmi ne akadályozza. Ha fotellel szemben állítjuk fel, az alapja legalább cm magasan legyen. Ha főleg álló helyzetből fogják nézni (egy nagy nappali esetében), az alap cm magas lehet. 3. Az akváriumnak kezdettől fogva fix helye kell hogy legyen. Egy teli vagy még egy félig teli akvárium mozgatása is gyakorlatilag lehetetlen, nem csak a súlya miatt, hanem mert az üveg megrepedhet. Egy költöztetéskor az akvárium teljes átépítést igényel. 4. Az akváriumot úgy helyezzük el, hogy könnyű karbantartó munkát tegyen lehetővé. 5. Az akváriumot stabil és tökéletesen vízszintes állványra tegyük; sem a padló, sem az állvány nem billeghet. Fontos megjegyezni, hogy literenként 1,2-1,5kg végleges súllyal kell számolni; magyarul, egy 50 literes tartály kg-ot fog nyomni attól függően, hogy hogy van berendezve. Soha ne helyezzük az akváriumot közvetlenül egy merev felületre. Tanácsos közbeiktatni egy réteg olyan anyagot, ami képes elnyelni kisebb ütéseket, illetve a tartófelület hibáit (gumiszőnyeg, habszivacs vagy vékony filclemez különösen alkalmas). 6. Az akváriumot a lehető legkevesebb közvetlen napfénynek tegyük ki. A modern akváriumok világítóberendezései tökéletes fényadagolást biztosítanak, mely megfelel az akváriumban élő növények és halak különböző igényeinek. Jobbra Ez a sematikus ábra az akvárium helyes elhelyezését illusztrálja. 4

5 Az egyik legnagyobb hiba, amit főleg kezdők követnek el, hogy kis akváriummal akarnak kezdeni, hogy tapasztalatokat szerezzenek. Óriási tévedés: sokkal könnyebb egy viszonylag nagy akváriumot gondozni, mint egy kicsit, és kevesebb probléma is van a víz biológiai és kémiai egyensúlyának beállításával. Ez nemcsak számunkra jelent előnyt, hanem az akvárium lakóinak is. Ezért tanácsos egy legalább 40 literes tartályt választani édesvízi, illetve 100 literest tengeri akváriumhoz. Természetesen kisebb akváriumok is, különösen olyanok, amelyeket hozzáértő szakember állított össze, működhetnek tökéletesen, habár valószínűleg több problémát okoznak, ha bizonyos etetési és halválasztási szabályokat nem tartunk be elég szigorúan. Néhányan kérdezhetik, hogy vajon egy akváriumnak szögletesnek kell-e lennie. Noha nincs erre határozott válasz, a tapasztalat mégis arra tanított minket, hogy az ideális akváriumnak, kezdők és normál felhasználók részére egyaránt, téglatest alakúnak kell lennie; minden más forma technikai és pénzügyi nehézségekkel járhat. Manapság, ha lehetséges, ajánlatos gyárilag készült akváriumot választani; annál is inkább, mert a házilag készített akváriumok, bármilyen alakúak legyenek is, mindig drágábbak. Van azonban néhány, tapasztalat diktálta konkrét szabály, mely az akvárium oldalainak és magasságának arányaira vonatkozik. Hacsak nem különösen indokolt, az akvárium soha ne legyen sokkal magasabb (5-10 cm), mint amilyen széles, mert csak így érhető el egy megfelelő arány a víz felszíne és térfogata között, mely a szükséges gázcserefolyamatok és a vízi élet egészsége szempontjából elengedhetetlenül fontos. AZ AKVÁRIUM MÉRETE ÉS ALAKJA Lent: Az ábrán három fajta akvárium látható. A legfelső, az egyenlő arányú; a középső egy ideálisan magas akvárium a halak számára; a legalsó pedig halivadékok neveléséhez ajánlott. 5

6 KIEGÉSZÍTŐK VILÁGÍTÁS ÉS TARTOZÉKOK Ha az akvarista gyári akváriumot vásárol, nem kell aggódnia az arányok miatt. Ellenben, ha valaki házilag készített akváriumot szeretne vásárolni, tanácsos figyelembe venni az alábbiakat. Ahhoz, hogy az akvárium tökéletesen betöltse funkcióját, négy kiegészítő alapvetően szükséges: 1 világítóegység 2 önműködő fűtés (MAGICTHERM) 3 szűrőrendszer 4 levegőpumpa A fény az egyik legfontosabb tényező, mely nélkül az akvárium nem működhet. Nem csak a növényeknek és algáknak van szükségük fényre a növekedéshez, hanem különböző mikroorganizmusoknak is, melyek ugyan láthatatlanok, mégis nélkülözhetetlenek az akvárium vizében. Végül pedig a halak, kétéltűek és egyéb, az akváriumban jelen levő vízi állatok életében a fény szintén meghatározó. Ezért a világítóegységnek igazodnia kell néhány speciális követelményhez, melyek részben eltérnek attól, ami az emberi szemnek esetleg megfelelő, illetve elegendő lehet. Jobbra: Minden akváriumhoz szükséges három legfőbb kiegészítő: A világítóegység (fent), a fűtő a termosztáttal (balra) és a szűrő (jobbra lent egy külső modell, középen lent egy belső szűrő) Ezek gyakorlatilag nélkülözhetetlenek az édesvízi, illetve tengeri akváriumok tökéletes működéséhez. 6

7 Három tényezőt kell figyelembe venni: 1 a megvilágítás időtartama; 2 a fény színe; 3 a fényerősség. Egy normál akvárium megvilágítása napi órán át kell, hogy tartson. Ajánlatos mindig azonos időben ki és bekapcsolni a világítást és megszakítás nélkül bekapcsolva hagyni. Minden más módszer károsnak bizonyult a vízi élet számára. A használt világítás típusától függően a fény színe nagyon eltérő. Különböző fajta fénycsövek a legkedveltebb világítóeszköz mostanában, mivel gazdaságos, praktikus és hosszú élettartamú kaphatók a kereskedelemben és tartalmaznak fehér fényt, napfényt és fotosztimuláns fényt. Az akvárium tökéletes megvilágítása érdekében az alábbi három megoldás alkalmazható: 1. Megvilágítás kevert fénnyel. Ez fotosztimuláns és meleg fényű lámpákkal érhető el. Édesvízi akváriumokban a fotosztimuláns fény aránya 50% körüli kell, hogy legyen, míg tengeri akváriumok esetében valamivel alacsonyabb százalékarány szükséges. 2. Világítás különleges napfénylámpákkal (ezek a lámpák, melyek drágábbak, mint a hagyományos típusúak, a természetes napfény teljes spektrumát képesek reprodukálni). 3. Világítás fémgőz lámpákkal. Ezek nem fénycsöves, hanem villanykörte típusú lámpák, melyeket az akváriumtól távol kell felszerelni és éppen ezért szabadon, azaz üvegbúra nélkül kell használni. Mint ismeretes, minden lámpának adott elektromos fogyasztása van, melyet Watt -okban jelölnek, de ez az érték önmagában nem határozza meg a fényhatást, ami a fény színtartományától is függ, mely minden modellre jellemző. Ezért a gyártók a lámpákon feltüntetik azok fényáram értékét lumen -ekben. Édesvízi akváriumokhoz, kis fényigényű növényzettel, literenként 30 lumennel kell számolni, míg nagy fényigényű növényzettel rendelkező édesvízi akváriumok literenként 50 vagy több lumen fényt igényelnek. Lent: fotoszintézis és oxigéntermelés az akváriumban 7

8 A megfelelő világítás kiválasztása érdekében, a következő adatokat kell figyelembe venni: 1Watt-nyi 1. fluoreszkáló fotosztimuláns (fénycső) fény kb. 9 lumen erősségű; 2. higanygőz lámpák (HQL) lumen fényt bocsátanak ki; 3. meleg fényű fluoreszkáló égők lumen; 4. Halide gőzlámpák (HQI) lumen; 5. fluorescent napfény lámpák (Lumilux) lumen; Röviden: egy 25W-os fénycső 225 lumen erősségű fényt bocsát ki. (25X9=225). Tengeri akváriumoknál 40 lumennel kell számolni, azonban korallokat és egyéb tengeri puhatestűeket tartalmazó akváriumok lument igényelnek (ha nem többet). Természetesen nagyon fontos, hogy a választott világítóeszköz fényereje maximálisan ki legyen használva. Ez azt jelenti, hogy egy fényvisszaverő segítségével az összes fényt az akvárium belsejébe kell irányítani. E célból a akváriumok fedele fényvisszaverő anyaggal van bevonva. Fénycsövek működtetéséhez szükség van egy gyújtóegységre. Végül egy nagyon fontos jó tanács: bizonyos idő elteltével a lámpák veszítenek fényerejükből és ezért ki kell cserélni őket mielőtt még teljesen kiégnek. Gyakran a növények egy kezdeti intenzív növekedés után nem nőnek tovább; az ok majdnem mindig a kiégett, elgyöngült lámpáknak tulajdonítható. Következésképpen az akvárium fénycsöveit kb. 8 hónaponként cserélni kell. A legtöbb akváriumban, akár édesvízi, akár tengeri, előbb utóbb trópusi növényeket és állatokat helyezünk el. Ezért szükséges az akvárium vizének fűtése. Erre a célra általában üvegcsőbe épített elektromos ellenállások használatosak. Ezenkívül az akvarisztikai ipar különleges, hajlékony fűtőkábeleket kínál, mely az akvárium talajába ágyazható. Mindazonáltal, egy egyszerű fűtő nem elegendő az akvárium fűtéséhez, mert előbb vagy utóbb a hőmérséklet túlságosan megemelkedne; ezért a hőmérsékletet szabályozni kell és a legtöbb trópusi halnak ideális szinten, C-on kell tartani. Ezt a célt szolgálja a termosztát. A legközkedveltebbek még mindig a bimetál termosztátok, 8

9 melyet magához a fűtőhöz szerelnek; ez esetben termo-fűtőről, illetve termosztát-fűtőről beszélünk. A szabályozót a cső felső végén levő kapcsoló hozza működésbe; egy piros fény jelzi a bekapcsolt állapotot. Elektromos termosztátok is kaphatók a kereskedelemben. Ezek a termosztátok nemcsak pontosabbak és hosszabb élettartamúak, hanem nagy akváriumok esetén gazdaságosabbak is. Egy akvárium működéséhez nélkülözhetetlen egy szűrőrendszer, mely eltávolítja a vízben lévő szennyeződéseket, melyek általában szerves eredetűek. Ezek az anyagok ételmaradékból, növények elhalt leveleiből, halürülékből, illetve a levegőben jelen levő porból származnak. Ha ezeket az anyagokat nem távolítjuk el, a víz hamarosan toxikussá válik, mind a halak, mind pedig a növények számára és kellemetlen szagú folyadék lesz belőle. Különböző szűrőrendszerek kaphatók a kereskedelemben. Ezen kívül fontos megjegyezni, hogy sok bolt árul olyan akváriumokat, melyekbe már be van építve egy szűrő, következésképp az akvaristának nem kell választania a különböző modellek közül. Mindemellett, a megfelelő karbantartás érdekében és hogy tudjuk, milyen elsősegélyt végezzünk, nem árt, ha némi alapismerettel rendelkezünk a szűrő műszaki és biológiai működéséről. Minden szűrőnek két része van: a szűrőanyagtartó és egy Hogy a termosztátot megkíméljük a túlterheléstől, mely kedvezőtlenül befolyásolná az élettartamát, javasolt a fűtőnk teljesítményéhez legmegfelelőbbet választani. Ha az akváriumot egy normál fűtésű környezetbe helyezzük, minden 2 liter vízhez kb. 1W teljesítménnyel lehet számolni, míg hidegebb környezetben, pl. téli hónapokban, javasolt literenként 1W teljesítményt használni. SZŰRÉS Lent: egyszerűsített ábra a nitrogén körforgásáról az akváriumban. 9

10 Lent: egy pumpával kombinált külső (balra), és egy akváriumba épített belső szűrő (jobbra) működését illusztráló ábra. A szűrőanyag betöltése eltérhet a példán láthatótól (a rajz édesvízi akváriumra vonatkozik) A = pumpa a víz szállítására; B = előszűrő CLA- ROLAN (szintetikus rost); C = bioszűrő AQUACIL, CRYS- TALCIL vagy CLAROCAR; D = Finom, Kémiai, nagy elnyelőképességű szűrőanyag készülék, ami a vizet átszivattyúzza azon. Belső és külső szűrőkön egyaránt a szűrőtartón nyílások vannak a vízáteresztés miatt és az akváriumhoz hermetikusan záró csövekkel csatlakozik. A víz a szűrőtartóba vagy csurgatás útján vagy túlfolyón keresztül jut be, mialatt egy centrifugális pumpa, vagy (manapság ritkán) egy akváriumi légpumpa szállítja a vizet az akváriumba. A szűrő lelke a szűrőelem, ahol a víz tényleges tisztítása történik. Alapvetően kétféle szűrőanyag létezik: azok, amelyek a szemmel látható szennyeződéseket fogják fel és azok, amelyek eltávolítják a szemmel láthatatlan szerves anyagokat és azok származékait, melyek különösen ártalmasak minden vízben élő szervezet számára. A mechanikus szűrők, melyek gyakorlatilag átszitálják a vizet, a viszonylag nagyobb lebegő szennyeződések eltávolítására használatosak. A következő anyagok megfelelnek erre a célra: CLAROLAN (szintetikus gyapjú), gyantahab (szintetikus szivacsként is ismert), láva, AQUACIL (kerámiacsövek) és CLAROCAR (aktív szén). Szerves anyagok és azok származékainak eltávolításához, illetve átalakításához úgynevezett biológiai szűrőrendszer szükséges. Egy ilyen szűrőben a szűrőelem egy 10

11 baktériumokkal és egyéb mikroorganizmusokkal telített hordozóanyag, mely egy bonyolult biológiai folyamat által képes a szerves vegyületeket szervetlen vegyületekké (többnyire nitrátokká) alakítani, melyek nagy része tápanyagként szolgál a növényeknek és az algáknak. Bármilyen anyag, ami alkalmas a baktériumok megtelepedéséhez és szaporodásához használható ilyen szűrőként. A legnépszerűbb anyagok az AQUACIL (kerámiacsövek), gyantahab, különböző semleges anyagokból (kerámia, láva, kvarc stb.) készült granulátumok és aktív szén. E két szűrőfajtán kívül vannak még mások is, mint pl. adszorbciós elven működők (CLAROCAR aktív szén, MUTACAL műgyanta) vagy vegyi úton működők (AQUATOR aktív tőzeggel stb.). Tengeri akváriumok számára használatosak sterilizáló hatású UV lámpák és egy különleges szűrőrendszer, az ún. fölöző vagy hableszedő. De miután ezek meglehetősen összetett rendszerek, használatukat csak profi akvaristáknak javasoljuk. Végül, érdemes megemlíteni még egy szűrőrendszert, amit még használnak édesvízi akváriumokban, és mint kiegészítő szűrőt tengeri akváriumokban: a kavicságy szűrő. Ez egy műanyag rács bevágásokkal, amit különböző méretű akváriumokhoz lehet szabni. Ezt a rácsot az akvárium alsó kavicságya alá kell helyezni, és egy pumpához csatlakoztatni. Ez a fajta szűrő azonban nagy problémát okozhat, ha csak önmagában használjuk: nemcsak a láthatatlan, hanem a lebegő szilárd anyagokat is beszippantja és előbb vagy utóbb eltömíti a fenékréteget. Ezért a kavicságy szűrő használata csak nagyon kis akváriumokban javasolt, ahol a korlátolt hely lehetővé teszi más szűrők használatát és a tengeri akváriumokban (tényleg nagyon hasznos) kiegészítő szűrőként. Ezenfelül légpumpával (nagyon kis méretben is kapható kis akváriumokhoz) működő belső szűrők is kaphatók szaküzletekben, meglehetősen szolid áruk miatt nem érdemes mást választani (még gazdaságosság szempontjából sem). Befejezésül néhány gyakorlati tanács: Minden szűrő hatékonysága a benne levő szűrőanyag mennyiségétől és a pumpa teljesítményétől (liter/óra) függ. Édesvízi akváriumokhoz egy, az akvárium kapacitásának megfelelő menynyiségű vizet óránként átszállító pumpát kell A PRODAC a szűrőanyagok teljes választékát kínálja: CLAROLAN és CLA- ROLAN EXTRA BIG (műgyanta), CLA- ROCAR (szuperaktív szén), ACTIVE CARBON, AQUACIL (kerámia hengerek). 11

12 választani (egy 100 literes akváriumhoz egy liter/ óra teljesítményű szűrő). A szűrőtartó térfogata az akvárium térfogatának kb. 10%-a legyen (zárt, külső szűrőkben lehet kisebb). Tengeri akváriumokban a pumpa teljesítménye kétszeres legyen, azaz egy 100 literes tartályhoz javasolt egy liter/óra teljesítményű pumpa és a szűrőtartó is nagyobb legyen, kb. az akvárium 15%-a. További részletekért lapozzon a Víz és a Karbantartás fejezetekhez. Egyéb szűrőanyagok a PRODAC által gyártott Nautilus sorozatból: AKTIVKOHLE PLUS (aktív szén és nitrátelnyelő gyanta), AQUATOR (savanyító tőzeg granulátum), MUTACAL (mészelvonó gyanta). 12

13 Minden víziállatnak és vízinövénynek -bizonyos mértékigszüksége van oxigénre, mely elem a szűrőbaktériumok számára is létfontosságú. Ezenkívül, mint már említettük, a vízben általában jelenlevő oxigén nem elegendő ezen igények kielégítésére. Hogyan lehet hát a vizet oxigéndúsabbá tenni? Egyfelől porlasztóköveket, (porózus kövek) használnak erre a célra. Egy elektromos légpumpával összekötve ezek légbuborékokat keltenek. Ez tengeri akváriumokban, intenzív vízmozgatással kombinálva, szűrőpumpák vagy kiegészítő pumpák segítségével, még ma is a legalkalmasabb módszer a megfelelő mennyiségű oxigén biztosítására. Másfelől viszont, ami az édesvízi akváriumokat illeti, a tapasztalat és több éves kutatás azt mutatja, hogy ez a módszer bizonyos problémákat rejt magában, melyek közül a legkomolyabb az, hogy kiszorítja a szén-dioxidot, mely a növények fotoszintéziséhez nélkülözhetetlen. Ezért porlasztóköveket már nem használnak olyan édesvízi akváriumokban, melyekben növények vannak; valójában azért sem, mert ezek hatékonyabb oxigéntermelők, mint bármiféle levegőporlasztó. Összefoglalva kijelenthetjük, hogy egy jó édesvízi akváriumban a szükséges mennyiségű oxigént a növények biztosítják a fotoszintézis által, tehát porlasztókövek nem szükségesek. Ami viszont a tengeri akváriumokat illeti, majdnem mindig javasolt légporlasztók alkalmazása, mivel a növények által termelt oxigén nem elegendő. A légporlasztók és légpumpák működése végtelenül egyszerű és nem kíván műszaki magyarázatot. Az akvaristának csak a gyártók által mellékelt használati utasításban leírtakat kell követni. Az elmúlt néhány év alatt a haltenyésztő ipar különböző automata készülékeket fejlesztett ki az akvaristák munkájának megkönnyítésére. Az első és legfontosabb az automata eleségadagoló. Ez egy órával összekapcsolt tárolóedény, mely az akvarista által megadott bizonyos időközönként száraz vagy folyékony eleséggel látja el a halakat. LEVEGŐELLÁTÁS BIOSTART: baktérium alapú bioaktiváló a tökéletes szűrőműködéshez. NITRIDAC: baktérium alapú bioaktiváló az ammónia nitrifikálásának elősegítésére. 13

14 AUTOMATA BERENDEZÉSEK EGYÉB KIEGÉSZÍTŐK Lent: az akvárium rendszeres ápolásához és karbantartásához szükséges főbb kiegészítők. Különböző egyéb önműködő berendezések segítségével beállíthatjuk a víznek néhány kémiai értékét. Mivel azonban kezdőknek ez nem javasolt, nem írunk róluk ebben a füzetben. Eddig megtárgyaltuk a kiegészítőket, melyek nélkülözhetetlenek az akvárium megfelelő működéséhez; azonban bizonyos kisebb kiegészítőket, melyek a karbantartás szempontjából fontosak, meg kell vásárolni. Az alábbi listán találhatók a leghasznosabbak: 1. két háló, egy kicsi és egy közepes méretű a halak kihalászásához (A kicsi megkönnyíti a hal beterelését a nagy hálóba.) 2. egy üvegtisztító, kaparó vagy mágneses kivitelben; 3. csipesz növényültetéshez és olló metszéshez; 4. egy üveg vagy műanyag szívócső nagyobb szennyeződések eltávolítására (ételmaradék vagy hasonló); 5. egy legalább 15 mm átmérőjű és 2 m hosszú tömlő a víz cseréléséhez; 6. egy hőmérő az akvárium vízhőfokának ellenőrzéséhez. Ezeken kívül vannak még hasznos, de nélkülözhető eszközök, úgymint: elektromos üledékfelszívó, kosarak és gyűrűk a halak etetéséhez stb. Egy kezdő akvaristának azonban fontos lehet még egy széndioxid-porlasztó, valamint egyéb termékek a víz kémiai értékeinek figyelésére. Ezek a kiegészítők a vízről szóló fejezetben kerülnek megvitatásra. 14

15 Helyszűke miatt itt nem bocsátkozhatunk kimerítő részletekbe az akváriumi dekorációs anyagokat illetően. Csupán általános, de fontos tanácsokkal szolgálunk az olvasónak. 1. Az akváriumba helyezett mindenféle anyag lehetőleg természetes legyen és megfeleljen a vízben élő növények és állatok életszükségleteinek. 2. A használt anyag nem lehet mérgező, illetve nem befolyásolhatja a víz kémiai egyensúlyát. Ez azt jelenti, hogy édesvízi akvárium esetében nem használhatunk mészkőből készült anyagokat, mely megnövelné a víz keménységét és legyünk óvatosak a műanyagokkal, különösen tengeri akváriumokban, mert ezek néha szennyező anyagokat bocsáthatnak ki. 3. Az anyag kiválasztásánál mindig tanácsos egy szakértő véleményét kikérni; anyaggyűjtés folyókból, tavakból és tengerekből nem javasolt, mert ehhez sok tapasztalat kell. 4. Az akvárium alján használt anyagok különösen fontosak. Édesvízi akváriumban lehetőleg kavics legyen, illetve tengeri akváriumban korallhomok, koralltörmelék. Minden esetben a víz megposhadásának megelőzésére megfelelő szemcsenagyságú (durva) anyagot válasszunk. Ezenkívül az akvárium aljához használt anyag magassága ne haladja meg a 10 cm-t. Ez azt jelenti, hogy egy 100 literes akváriumhoz maximum 25 kg anyag elegendő. DEKORÁCIÓ Lent: Édesvízi akvárium aljzatának előkészítését illusz-tráló ábra. A=alsó réteg kavics-ból, FONDOVIVO, HUMUS és HUMPULUS (a növények típusának megfelelően). FONDO VIVO: agyagtalaj és mikrotápanyagot tartalmazó természetes anyagok. HUMUS: tápréteg vízinövényeknek. HUMUPLUS: termékenyítő keverék kényes növényeknek. B=Felső réteg mosott kavicsból. A teljes aljzat 5-10 cm magas legyen, enyhe lejtéssel az akvárium eleje felé, az esetleges üledék-felhalmozódás miatt az előüveglap mögött. Így köny-nyebb azt eltávolítani egy részleges vízcsere alkalmával. 15

16 TERMÉSZETES VASFÁK 5. Édesvízi akváriumokban a növények tápanyaggal való ellátására javasolt a kavics közé különleges, termékenyítő talajt keverni. 6. Minden dekorációs anyagot, beleértve a kavicsot is, de a termékenyítőt nem, alaposan át kell öblíteni és lehetőleg egy erős kefével meg is kell tisztítani. Az akváriumokat általában falhoz helyezik. Hogy a fal mintája ne látszódjon az akvárium mögött és ne zavarja a dekorációs hatást, tanácsos egy háttérrel ellátni az akváriumot. A legjobb megoldás egy dioráma mely az akvárium hátsó üvege mögé helyezhető. De ennél egyszerűbb megoldás a méterben kapható, különböző motívumokkal és növényekkel tarkított akvárium poszter, melyet méretre vágás után az akvárium hátsó üvegére kívülről ráragasztunk. Ezek beszerezhetők a szaküzletekben. BERENDEZÉS A különböző akváriumok berendezését illetően számos javaslatot találhatunk szakkönyvekben és magazinokban. Ebben a fejezetben csak összefoglaljuk a legfontosabb szempontokat: 1. A dekoráció alkalmazásánál mindig vegyük figyelembe az állatok igényeit. Sok halnak szüksége van rejtekhelyre. Fontos megfelelő alapterepet építeni élő koralloknak és egyéb puhatestűeknek. Minden esetben szükséges elegendő teret hagyni az úszáshoz. 2. Mielőtt még bármilyen dekorációs anyagot vásárolnánk tanácsos először megtervezni az akvárium berendezését. Ez különösen fontos édesvíziek esetében a növények számának és helyének meghatározása miatt. 3. Édesvízi akváriumokban, létfontosságú szerepük miatt, a növények kell, hogy képezzék a fő dekorációt. 4. A tengeri akváriumokat sok mészkő alapú anyaggal (korallhomok, megkövesedett korallok, eredeti tengeri üledékből származó mészkősziklák) rendezzük be a kémiai egyensúly szinten tartása végett. 5. Annak az akvaristának, aki készen vásárol kiegészítőkkel felszerelt akváriumot, 16

17 nem kell aggódnia a különböző kiegészítők elhelyezése miatt. Ellenben a gyakoribb eset az, hogy a kezdő akvarista szereti önmaga összegyűjteni vagy megvásárolni a berendezésre váró akváriumához a dekorációkat és kellékeket. 6. Amint berendeztük az akváriumot és feltöltöttük vízzel, szükséges egy ideig állatok nélkül működtetni. Mindenesetre AQUSANA biokondicionálót kell a vízhez adni és édesvíz esetében 3-5 napot várni kell a halak behelyezésével; tengeri akváriumoknál tanácsos legalább két hetet várni. Csak így van az akváriumnak (különösen a szűrőnek) esélye arra, hogy megérjen és a vízi környezet lakhatóvá válhasson. Mint az óceánban, folyókban vagy tavakban, az akváriumban is a víz az az elem, ami a benne élő organizmusok túlélését meghatározza. A víz típusát meghatározó különböző kémiai és fizikai tényezők alapvető ismerete nélkül lehetetlen sikeres akvaristának lenni. Azonban mielőtt belemerülnénk kémiai természetű kérdésekbe, elengedhetetlenül fontosnak tartjuk kihangsúlyozni a következő tényezőt: egy édesvízi akvárium tökéletesen működhet egyszerű csapvízzel is, kémiai értékeinek figyelembevétele nélkül. A tengeri akváriumokhoz viszont bizonyos tapasztalatra van szükség. Ezért javasolt először tapasztalatot szerezni egy édesvízi akváriummal, mielőtt elkezdenénk tengeri akváriummal foglalkozni. A víz sohasem kémiailag tiszta, hanem különböző anyagokat tartalmaz többé vagy kevésbé oldott állapotban. Ezek az anyagok határozzák meg a kémiai tulajdonságát, úgymint vízkeménység, ph-érték stb. A víz keménységét mésztartalmú anyagok és magnézium származékok, szulfidok, kloridok, nitrátok és más vegyületek jelenléte okozza. Ezek az anyagok ionok formájában vannak jelen és minél nagyobb a számuk, annál keményebb a víz. A haltartásban meg kell különböztetni teljes keménységet, változó keménységet és állandó keménységet. AQUASANA: Biokondicionáló, mely kiküszöböl mindent, ami káros lehet a halak és növények életére egy új akváriumban. A VÍZ 17

18 VÍZKEMÉNYSÉG MUTAPHI D : az édesvíz ph értékének csökkentésére. MUTAPHI M : a ph növelésére tengervízben. A teljes keménység, amit általában német keménységi fokban (nk ) szoktak megadni, változó keménységből és állandó keménységből tevődik össze. Az előző az a keménység, amit meg lehet szüntetni, pl. a víz felforralásával és alapjában véve a vízben jelen levő bikarbonátok okozzák. Ezt kk -ban mérik és karbonát keménységnek is hívják. Ezzel ellentétben az állandó keménység a vízkeménységnek az a része, ami a vízben marad még forralás után is és amit első-sorban szulfátok, kloridok és nitrátok okoznak. Különleges, könnyen használható, a vízkeménység figyelésére tervezett folyadékmérők kaphatók a kereskedelemben. Ezek segítségével az akvarista meghatározhatja a teljes és változó keménységet. A tenyészteni kívánt halak fajtájuk szerint különböző vízkeménységet igényelnek. Édesvízben normál halakhoz 7-15 nk teljes keménységű, és 4-10 kk változó keménységű vizet lehet használni. A normál ivóvíz keménysége általában ezen értékhatárok között mozog. Lágy vízhez szokott kényes halaknál szükséges lehet a vízkeménység csökkentése. Ez elérhető desztillált víz hozzáadásával vagy ha a vizet különleges gyantával kezeljük. Ami a tengeri akváriumokat illeti, a vízkeménység nem játszik fontos szerepet (amennyiben a víz nem lágy), köszönhetően a tengeri só hozzáadásának, mely automatikusan beállítja a megfelelő értékeket. A ph érték azt mutatja meg, hogy egy adott anyag savas, semleges vagy lúgos. A ph skála 0-tól 14-ig van felosztva: a ph 7 semleges, 0 és 6,9 között savas kémhatást jelez és 7,1-től 14-ig lúgosat. Még 18

19 ezt az értéket is könnyen nyomon lehet követni az akváriumban megfelelő folyadék indikátorok használatával. Édesvízi akváriumokban a ph 6,5 és 7,5 között legyen, de bizonyos lágy vizű halfajták tenyésztéséhez gyakran savasabb értékek szükségesek. Tengeri akváriumokban a ph érték 8,2 és 8,4 között kell, hogy legyen. Minden esetben nagyon fontos, hogy a ph érték lehetőleg állandó legyen és ezért kell észben tartani, hogy a vízkeménység, a szén-dioxid és a ph között nagyon szoros összefüggés van. A szén-dioxid, vagy másként CO 2 tárgyalásakor különbséget kell tennünk édesvízi és tengeri akváriumok között. A szén-dioxid az egy sav, mely mindig jelen van a levegőben és minden akváriumban termelődik is többek között a halak, baktériumok és mikroorganizmusok által. Ez a sav hatással van a ph-ra és csökkenti azt a savas érték felé, ha nincs előzőleg elfogyasztva vagy kiűzve. Édesvízi akváriumokban a növények sok szén-dioxidod fogyasztanak, és gyakran a vízben élő organizmusok által termelt mennyiség nem elegendő az igényeik kielégítésére. Olyan tengeri akváriumban, melyben nincsenek növények, csak algák (melyek kisebb széndioxid-fogyasztók), ez az anyag majdnem mindig felhalmozódik. A szoros összefüggés a vízkeménység (főleg a változó keménység) a ph és a szén-dioxid között egy meglehetősen bonyolult kémiai folyamat, melyet csak a legtapasztaltabb akvaristáknak kell tudni. A kevésbé szakértő akvaristának elegendő emlékezni arra, hogy ez az összefüggés létezik és hogy az ezt illusztráló táblázatok szakkönyvekben A ph ÉRTÉK SZÉN-DIOXID Balra: A savas ill. lúgos vízben levő ionok arányát illusz-tráló ábra. Ha az OH- (hidroxid) ionok száma nagyobb mint a H+ (hidrogén) ionoké, a mutató jobbra, a lúgos területre mutat; ha azonban a H+ ionok száma nagyobb mint a OH- ionoké, a mutató balra, a savas területre mutat. 19

20 megtalálhatók. AMMÓNIA, NITRITEK, NITRÁTOK Már említettük, hogy az akváriumban jelen levő szerves, ill. nitrogéntartalmú anyagokat a baktériumok és egyéb mikroorganizmusok átalakítják. Ez az átalakulás azonban nem hirtelen történik, hanem fokozatosan. Az első fázis az átalakulás ammóniává (ha a ph eléri a 8-at) vagy ammóniummá (ha a ph magasabb, mint 8). Noha az ammónia mérgező majdnem minden vízben élő szervezet számára, ez csak nagyon magas koncentrátumban jelen levő ammónium esetén van így. Az ammónia és ammónium azonban általában nem kerül az akváriumba, hanem azonnal átalakul a szűrőben a ciklus második szakaszában, amikor is nitritekké, majd a harmadik fázisban nitrátokká bomlik. A nitrátok, melyek szerencsére kevésbé ártalmasak a vízben élő organizmusoknak, már nem bontható tovább az általában a szűrőkben jelen levő baktériumok által és így felhalmozódik a vízben. PRODACTEST mérők használhatók a vízben levő ammónium, nitritek és nitrátok mennyiségének ellenőrzésére. Minden esetben az ammónium (ammónia) vagy nitritek jelenléte a vízben arra utal, hogy a szűrő nem látja el megfelelően biológiai tisztító szerepét (túl sok eleség, túl sok hal, túl kicsi szűrő, fejletlen baktérium flóra stb.). Ezzel szemben, ha magas nitráttartalmat és csak kevés nitritet tapasztalunk, a szűrő tökéletesen működik és csak egy részleges vízcserére vagy különleges szűrőgyantára van szükség a normál értékek visszaállítására. A kémiai értékek mellett, melyeket itt tömören leírtunk, vannak még mások, melyek bizonyos esetekben fontosak lehetnek egy egészséges akvárium számára. Ne hagyjuk figyelmen kívül a vasat (fontos elem az édesvízi növényeknek), a foszfátokat (melyek jelenléte az algák növekedését serkenti; ezek pedig károsak mind az édes-, mind a tengervízi akváriumokban) és természetesen az oxigént. Manapság ezek és más anyagok mérésére különleges tesztkészletek kaphatók, melyekkel elvégezhető a víz teljes vegyi elemzése. Mivel ez egy különleges szakterület, ebben a leírásban nem bocsátkozunk további részletekbe. Azonban egy, a tengervízre jellemző értéket még meg kell említeni: sűrűség. Ez az érték a vízben oldott só mennyiségét mutatja. A sűrűség mérésére az Okézoo-nál kapható 20

21 egy olcsó mérőeszköz, amellyel az oldott só mennyiségét mérheti a vízben. A víz kémiai értékeinek mérésére már többször utaltunk. Az akvarista használhat drága, elektromos műszereket az elemzéseihez vagy egyszerű folyadék indikátorokat. Az előzők előnye, hogy nagyon pontos eredményt adnak, míg az utóbbiak kevésbé drágák. Egy jó folyadék indikátor, melyet kifejezetten haltartáshoz terveztek, elég pontos és ezért kedvezőbb. A különböző mérők használati utasítása azok dobozában megtalálható és nem kell hozzájuk különösebb vegyész szaktudás. A kezdőknek és azoknak, akik nem szándékoznak nagyon kényes halakat tenyészteni, elegendő csak a vízkeménységet (édesvízben), a sűrűséget (tengervízben), a ph-t és esetleg a nitráttartalmat (a vízcsere idejének pontosabb meghatározására) mérni. Tulajdonképpen abszolút ideális víz nem létezik. Már csak azért sem, mert az akvarista által tenyészteni kívánt különböző vízi élőlények igényei nagyon eltérőek lehetnek. A VÍZ EGYÉB KÉMIAI TULAJDONSÁGAI A KÉMIAI ÉRTÉKEK MÉRÉSE AQUASALZ: különböző sókat tartalmaz, mely oxigéndúsabbá teszi az édesvizet vagy tengervizet. 21

22 AZ IDEÁLIS VÍZ Lent: a ph értéket a következőképpen mérjük: Csepegtessünk 5 cseppet 5 ml akváriumvízhez, és hasonlítsuk össze a víz színét a színskálával. Általában a haltartásban, a víz egyéb kémiai értékeinek meghatározása is hasonló elv szerint történik. Fontos megjegyezni, hogy általában az édesvízi szervezetek meglehetősen jó alkalmazkodóképességgel rendelkeznek, míg a tengeri élőlények stabilabb környezetet kívánnak és érzékenyebbek a víz kémiai és fizikai tulajdonságainak változásaira. Édesvízi akváriumban tehát, majdnem minden halnak és trópusi növénynek ideális víz jó mutatója egy 7 körüli ph, nk teljes és 5-10 kk változó vízkeménység. Tengeri akváriumokban a sűrűség (mely bizonyos értelemben megfelel a vízkeménységnek az édesvízben) átlagosan , a ph pedig 8,2 körül kell, hogy legyen. PRODACTEST: a víz kémiai értékeinek tökéletes ellenőrzésére; folyadék teszt készletek ph, vízkeménység, nitritek, nitrátok és ammónia mérésére. 22

23 Mindjárt az elején kihangsúlyoztuk, hogy növények nem élnek tengeri akváriumokban. Ez a fejezet tehát csak azokat fogja érdekelni, akik édesvízi akváriumot szeretnének felállítani. A tengeri akváriumi algaszaporulatnak semmi köze nincs a vízinövénytartáshoz, ezért ebben a leírásban nem lesz szó róluk. (Szeretnénk emlékeztetni az Olvasót, hogy tengeri akvárium tartása előtt tapasztalatot kell szerezni édesvízi akváriummal!) És most vessünk egy gyors pillantást néhány fontos tippre a vízinövények ápolását illetően! 1. Noha a talaj fontossága nem elsődleges a vízinövények számára, mivel jórészt leveleiken keresztül táplálkoznak, azért nem elhanyagolandó. A fenék anyaga nemcsak gyökértámasztó rétegként szolgál, hanem üledékként (!) is bizonyos mennyiségű tápanyaggal, melyek aztán feloldódnak a vízben és felszívódnak a növényekben. 2. Már megvitattuk a fényt; egy növény sem képes megfelelő megvilágítás nélkül fejlődni. 3. A tápanyagok a harmadik tényező, mely a növények növekedését nagyban befolyásolja. A fotoszintézishez a növényeknek a szén-dioxid mellett oldott ásványi sókra is szükségük van, melyek nagy része szerves anyagok bomlásából származik, mely a szűrőben történik. A NÖVÉNYEK Lent: hogyan rendezzük el a növényeket 1) A száras növényeket megrövidítjük, a gyökeresek gyökereinek egy részét levágjuk. 2) Ujjunkkal fúrjunk lyukat a homokba és helyezzük bele a növényt. 3) Száras növényeknél győződjünk meg róla, hogy a gyökerek egyenesek és nem állnak ki a talajból. 4) Ne ültessük a növényt se túl mélyre, se túl magasra. Csak finoman takarjuk be a gyökér tövét. 23

24 A jobboldali táblázat könnyű növények listáját mutatja; a legkönynyebb fajokat x, a kicsit nehezebbeket xx jelzi. A magasság oszlopban a növény által elérhető legnagyobb magasságot találjuk. A zárójelben levő és ú -val jelzett számok vízen úszó növényekre utalnak. Alkalmazásukat tekintve Cs utal a csoportos, és E pedig az egyedüli növényekre; némely faj így is, úgy is használható. NUTRONFERRO: külön, az akváriumi növények erősítésére és ápolására kidolgozott folyékony növényi táp NUTRONFLORA: ásványi anyagokban és növekedést serkentő hormonokban gazdag folyékony trágya, mely a NUTRONFERROval kombinálva különösen egészséges és buja növényzetet eredményez. Tudományos név magasság nehézségi alkalmazás cm-ben fok Alternanthera reineckii 40 xx xx G Cs Anubias species x (xx) x (xx) E, S, Cs G Aponogeton crispus x S (G) 50 x E (Cs) Bacopa caroliniana (B. amplexicaulis) x (xx) x (xx) G Cs Bacopa monnieri x (xx) x (xx) G Cs Ceratopteris sp. (40) g x x G Cs Cryptocoryne affinis 20 x x G Cs Cryptocoryne wendtii 30 x G (S) 30 x Cs (E) Cryptocoryne willisii (C. nevillii) 5-10 x x G Cs Echinodorus bleheri 50 x x S E Echinodorus cordifolius 50 x E (E. radicans) 50 x S 20 x Cs Echinodorus parvifl orus 20 x G Echinodorus quadricostatus 10 x Cs (E. intermedius) x x G Cs Egeria densa 40 x (xx) Cs (Elodea densa) 40 x x G Cs Hydrocotyle leucocephala 40 x (xx) G Hygrophila corymbosa 40 x Cs (Nomaphila stricta) 40 x x G Cs Hygrophila polysperma x x G Cs Hygrophila stricta x (xx) x G Cs Limnophila sessilifl ora 30 x G 40 x (xx) Cs Lobelia cardinalis 50 x (xx) G Ludwigia sp. 40 x x (xx) G Cs Lysimachia nummularia x x G Cs Myriophyllum aquaticum 2030 (50) x (xx) x G E Nymphaea lotus (5) 20 ú (50) x x (xx) S Cs Riccia fl uitans (5) g x G Sagittaria graminea x x G Cs Sagittaria plathyphylla 40 x x S E Sagittaria subulata 10 x x G Cs Samolus parvifl orus 10 xx xx E S (Cs) (G) Vallisneria spiralis 40 x G 40 x Cs 24

25 A hiányzó mennyiséget azonban megfelelő trágyák és termőtalajok alkalmazásával az akvaristának pótolnia kell. 4. Egy másik növekedést befolyásoló tényező a növények elrendezése az akváriumban. Minden növénytípusnak meghatározott térigénye van és ezt a dekoráció tervezésénél is figyelembe kell venni. A tapasztalat azt mutatja, hogy noha tanácsos sok növénnyel díszíteni az akváriumot, csak néhány fajt alkalmazzunk. Kezdetben javasolt olyan növényfajokat választani, melyek ápolása könnyű és gyorsan nőnek. Ezek mindjárt az elején be fogják állítani, amit a köznyelv tévesen biológiai egyensúlynak hív. Ha az akvarista pontosan betartja az e kézikönyvben leírt tanácsokat, semmiféle problémája nem lesz a növényekkel. De a mindennapi tapasztalat arra tanít, hogy gyakran a kezdők azok, akik gyér növényfejlődésről vagy algainvázióról panaszkodnak, mely tünetek majdnem mindig kéz a kézben járnak. Még egyszer ki szeretnénk emelni, hogy noha a szemközti oldalon felsorolt növényeket könnyű ápolni minden akváriumban, lényeges (a már előzőleg leírt javaslatok mellett) elegendő számú növényt tartani az akváriumban. Szemben a halak túlzsúfolásával, soha nem lehet elég növény egy akváriumban. Az akvárium egy harmadát, ha nem többet, növényeknek kell elfoglalni. Csak így lehet egy buja, algamentes növényzetet biztosító környezetet létrehozni. 1 = Ludwigia repens 2 = Vallisneria spiralis 3 = Anubias spec. 4 = Cryptocoryne affinis 5 = Aponogeton crispus 6 = Echinodorus bleheri 7 = Hygrophila corymbosa 25

26 HALAK ÉS EGYÉB VÍZIÁLLATOK ALGA CONTROL: algaszaporulatot szabályozó oldat édesvízhez. 26 Önmagunk ismétlésének kockázatát vállalva, szeretnénk emlékeztetni az Olvasót, hogy a halak és egyéb vízi állatok (mint a puhatestűek) csak akkor helyezhetők az akváriumba, ha az már megérett. Ez idő alatt a víz teljesen kitisztul, beáll a gázegyensúly és elkezdődik a nitrifikáló baktériumok megtelepedése a talajban és a szűrőben. Az édesvízi növények aklimatizálódnak és megjelennek az első zöld algák a tengeri akváriumokban. Bizonyos határokon belül ez az egész folyamat felgyorsítható biokondicionáló (AQUASANA) és liofilizált baktérium (BIOSTART) alkalmazásával. Most pedig vizsgáljuk meg a halak és egyéb vízi állatok vásárlásának és akváriumunkhoz való szoktatásának legfontosabb pontjait. 1. Soha ne vegyünk beteg halat. Az uszonyaik kitártak legyenek és ne legyen rajtuk fehér folt vagy elszíneződés; a testen ne legyenek parazitákra vagy kórokozókra utaló jelek, úgymint fehér pöttyök, sebek, fekélyek, vérfoltok stb.; a has ne legyen beesett. A hal ússzon nyitott uszonyokkal és ne tegyen hirtelen mozdulatokat; légzésük megfigyelhető a kopoltyúk mozgásán egyenletes és nyugodt legyen. Szemük tiszta és élénk legyen. Ha a hal az aljzathoz dörgölődzik vagy ha szájukat a vízfelszín felé tartva úsznak, akkor általában valami baj van. 2. Ha kételyei vannak halainak egészségi állapota felől, nézze meg mi történik, ha megeteti őket: minden hal, még azok is amik éppen meg lettek etetve, elfogadják az eleséget, hacsak nem betegek. 3. Kevésbé ismert halak, illetve kényes fajok esetében szerezzünk információt az előző környezetükről. Lényeges tényezők: a víz hőmérséklete, a ph, a vízkeménység vagy sűrűség és az alkalmazott eleség típusa. 4. Édesvízi akváriumokba soha ne vegyünk egy fajból csak egy példányt; mindig legalább egy párat vegyünk, de legjobb ha fős csoportot vásárolunk, különösen, ha a kérdéses halfaj rajban él. Ez a szabály nem vonatkozik tengeri akváriumokra, mert sok faj egyedül él és nem viseli el fajtársai jelenlétét. Ha semmit nem tudunk a halak természetéről, vásárlás előtt kérjünk tanácsot az eladótól vagy nézzünk meg egy szakkönyvet. 5. Hogy elkerüljük a hőmérsékletváltozást, lehetőleg gyorsan vigyük haza a halakat és az is fontos, hogy ne rázzuk össze a szállítóedényt. (Télen termoszban szállítsuk)

27 6. Mielőtt a halakat az akváriumba helyeznénk, először ellenőrizzük a víz hőmérsékletét mind az akváriumban, mind pedig a szállítóedényben; ha a különbség 3 C-nál nagyobb, helyezzük a szállítóedényt az akvárium vizébe egy 15 percre. Kényes halak esetében (és ebből a szempontból minden tengeri hal kényes) tanácsos lassan adagolni az akvárium vizét a szállítóedény vizéhez. Ezáltal elkerülhetjük a kémiai tulajdonságok hirtelen változását. Új halak behelyezése előtt mindig ajánlatos lekapcsolni az akvárium világítását. 7. Ha már a hőmérséklet kiegyenlítődött, óvatosan öntsük át a halakat az akváriumba. Soha ne fogjuk meg kézzel őket és hálót se használjunk ehhez a művelethez. 8. Figyeljük a halak viselkedését kb. 10 percig. Ez arra is jó, hogy felfedezzük rejtekhelyeiket és tudjuk, hol tartózkodnak aklimatizálódásuk ideje alatt. HALVÁLASZTÁS Egy dolgot még tisztáznunk kell: milyen szempontokat vegyünk figyelembe a fajok kiválasztásánál és összesen mennyi halat válasszunk. Erre a válasz nem mindig egyszerű, ugyanis különböző tényezőktől függ: 1. Az elképzelt akvárium típusa (közösségi akvárium, bizonyos fajokhoz különlegesen kialakított akvárium, egy bizonyos biológiai környezetet reprodukáló akvárium); 2. A halak természete és viselkedése az akváriumban; minden fajnak más a helyigénye; 27

28 3. A tartály kapacitása és a halak kifejlett kori mérete (a boltok általában fiatal, tehát még kicsi halakat árulnak). A következő két lista olyan könnyű halakat sorol fel, melyek kifejezetten kezdőknek ajánlottak vagy olyan akvaristáknak, akik nem akarnak túl sok időt tölteni a halak gondozásával. Problémamentes édesvízi halak Barbus conchonius, B. nigrofasciatus, B. schuberti, B. tetrazona (1), B. titteya Betta splendens (2) Brachydanio albolineatus, B. rerio (3) Chanda ranga Colisa fasciata, C. labiosa, C. lalia (4) Corydoras aeneus (5), C. paleatus Gymnocorymbus ternetzi Helostoma temminckii Hemigrammus nanus, H. ocellifer Hyphessobrycon callistus, H. flammeus, H. gracilis, H. pulchripinnis Hypostomus plecostomus Labeo bicolor Macropodus opercularis Melanotaenia boesemani Moenkhausia sanctaefilomenae Paracheirodon innesi (6) Poecilia reticulata (7), P. latipinna, P. velifera Pristella maxillaris Pterophyllum scalare (8) Rasbora heteromorpha Tanichthys albonubes Trichogaster leeri (9), T. trichopterus Xiphophorus helleri (10), X. maculatus, X. variatus 28

29 Problémamentes tengeri halak Abudefduf, prácticamente todas las especies Amphiprion clarkii, A. ephippium, A. ocellaris Chromis xanthura Dascyllus aruanus, D. carneus, D. reticulatus, D. trimaculatus Gobidi, prácticamente todas las especies Labridi, prácticamente todas las especies Monodactylus argenteus Pomacentrus, prácticamente todas las especies Scatophagus argus TENGERI HALAK Az akváriumba behelyezendő halak számát illetően, kezdetben ajánlatos a következő szabályt követni: 1. Édesvízi akváriumokban számoljunk 1,5 liter vízzel minden egyes hal hosszának egy centiméterére (farokuszonnyal együtt); 2. Tengeri akváriumokban minden hal centiméterenként kb. 7-8 liter vizet igényel. 29

30 MIT ÉS HOGYAN ESZNEK A HALAK Nyilvánvaló, hogy az akváriumi halak életben maradása nagymértékben függ az eleségtől, amit kapnak. Egy megfelelő diéta nemcsak életben tartja őket, hanem fejlődnek is tőle és édesvízi halak esetében segíti a szaporodást. Az eleségnek, amennyire lehet, hasonlítania kell a természetben található táplálékokra. Ezért régebben szokás volt élő eleséget is adni a halaknak, de manapság majdnem minden szakboltban kapható hal már hozzászokott a mesterséges eleséghez. A különféle eleségek széles választéka, lemezes, granulált, liofilizált és fagyasztott kivitelben kapható a kereskedelemben. A választás csak ízlés dolga. Lent: lemezes és liofilizált haleleség teljes választéka minden fajta édesvízi és tengeri halnak. 1. Az eleség alakja a hal méretének megfelelő legyen, azaz, nagy darabok nagy halnak, finom szemcsés eleség kis halnak. Egy jól bevált gyakorlati tanács szerint, az eleség egy darabja akkora legyen mint az etetni kívánt hal szeme. 2. Az eleség típusa meg kell hogy feleljen a hal tápigényeinek; néhány hal növényevő, míg mások állati eredetű táplálékon élő ragadozók. 3. Ha lehetséges, naponta kétszer etessük a halakat; egyszer korán reggel és másodszor közvetlenül villanyoltás előtt. 4. Az adagolt eleség mennyisége nagyon fontos: csak 30

31 annyit adjunk a halaknak egyszerre amennyit 5-10 perc alatt meg tudnak enni. Hamar meg lehet tanulni mennyi a megfelelő adag. 5. Az egyhangú étrendet minden áron kerülni kell; váltogassunk legalább két fajta haleleséget. Még a legjobb eleség sem elégíti ki a halakat, ha sokáig nem kapnak mást. 6. Időnként adjunk a halaknak egy kis vitaminkészítményt. Lent: liofi lizált eleségek, teljes étrendet magában foglaló készítmények, melyek ideálisak minden édesvízi és tengeri halnak. Granulált eleségek teljes választéka (BIOGRAN), TROPICAL FISH FLAKES (lemezes eleségek keveréke édesvízi halaknak) és TARTAFOOD Pellet eleség édesvízi teknősöknek. 31

32 HALSZAPORÍTÁS Lent: a vitaminok helyes adagolása. A vitaminokat SOHA ne adagoljuk közvetlenül a vízbe; ezzel csak szeny- nyeznénk a vizet, anélkül hogy a halaknak jót tennénk. A vitaminokat az eleséghez kell adni (lehetőleg liofilizált vagy száraz eleséghez) etetés előtt. Mint már említettük, az édesvízi trópusi halak akváriumban is szaporodnak; a tengeri halak azonban sajnos még manapság is csak nagyon ritkán tenyészthetők akváriumban. Fontos kihangsúlyozni, hogy a legtöbb édesvízi hal szaporítása nem ütközik semmilyen komolyabb problémába és egy kis akvarisztikai tapasztalattal bárkinek sikerülhet. Tanácsos tehát először egy általános akváriummal tapasztalatokat szerezni, mielőtt haltenyésztésre szánnánk magunkat. Ezenkívül ajánlatos elolvasni egy jó könyvet az akváriumi halak szaporításáról. Megjegyezzük, hogy az édesvízi halak között kétféle szaporodást különböztethetünk meg: elevenszülők és ikrázók. ÍGY NE ÍGY IGEN 32

33 A szólással ellentétben él, mint hal a vízben, a halak meg is betegedhetnek. Ha azonban akváriumunkat könnyű halakkal népesítjük be és követjük e leírás tanácsait, a megbetegedés esélye nagyon csekély. Ne felejtsük el, hogy a halakat erős immunrendszer védi a kórokozóktól és ha a tenyésztés feltételei jók, nem valószínű, hogy megbetegszenek. Nem tudunk és nem is akarunk itt kezelési eljárásokat közzé tenni a különböző halbetegségekhez, hanem meghagyjuk ezt a feladatot szakkönyveknek. Azonban van néhány alapvető szabály: 1. Ha akváriumunk működését szigorú ellenőrzés alatt tartjuk és egészséges halakat vásárolunk, a halak immunrendszere elegendő védelmet biztosít a betegségek ellen. 2. Abszolút kerülni kell az úgynevezett megelőző kezelés gyanánt használt vegyi anyagokat. Az esetek legtöbbjében többet ártanak, mint használnak. 3. Ha furcsa viselkedést, vagy más, betegségre utaló tünetet tapasztalunk, forduljunk szakértőhöz vagy nézzünk meg egy szakkönyvet. 4. Akváriumi halak gyógyítására különböző termékek kaphatók az akvarisztikai szaküzletekben. Keresse a Prodac kitűnő gyógyszereit! 5. A halbetegségek emberre nem fertőzőek! 6. A szaküzletben, ahol ön vásárol, keresse a PRODAC hasznos tanácsok 3 oldalas leporellóját, melyből könynyen megállapíthatja az ön halainak betegségét. HALBETEGSÉGEK VITAMIN-B, eleség kiegészítő vitaminkeverék. AQUAMEDIK: kiegészítő anyag édesvízi és tengeri halaknak. ICHTHZOMEDIK, MICOMEDIK: adalék anyag, mely biológiailag tisztítja a vizet és megöli a gombákat. OODIMEDIK CORAL, OODIMEDIK FISHES: adalék oldat tengervíz biológiai tisztítására. 33