T-166/98. sz. ügy. Cantina sociale di Dolianova Soc. coop, rl és társai kontra az Európai Közösségek Bizottsága

Átírás

1 T-166/98. sz. ügy Cantina sociale di Dolianova Soc. coop, rl és társai kontra az Európai Közösségek Bizottsága A borpiac közös szervezése 2499/82/EGK rendelet Közösségi támogatás Megsemmisítés iránti kereset Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset Kártérítési kereset" Az Elsőfokú Bíróság ítélete (második tanács), november 23 II Az ítélet összefoglalása 1. Megsemmisítés iránti kereset Keresettel megtámadható aktusok Kötelező joghatásokat kiváltó aktus A kért aktus meghozatalára hatáskörrel nem rendelkező intézmény Kizártság Jogszabályi rendelkezés módosítására irányuló kérelem elutasítása A kereshetőségi jog hiánya (EK-Szerzödés, 173. cikk [jelenleg módosítást követően EK 230. cikk]; 2499/82 bizottsági rendelet) II

2 ÖSSZEFOGLALÓ - T-166/98. SZ. ÜGY 2. Eljárás Keresetlevél Alaki követelmények A jogvita tárgyának megjelölése (Az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata, 44. cikk, (1) bekezdés, c) pont) 3. Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset Természetes vagy jogi személyek Keresettel megtámadható mulasztások A Bizottság azon mulasztása, hogy a 2499/82 rendelet alapján állítólagosán járó támogatás kifizetésére irányuló kérelemnek nem adott helyt Elfogadhatatlanság (EK-Szerződés, 175. cikk, (3) bekezdés [jelenleg EK 232. cikk, (3) bekezdés]; 2499/82 bizottsági rendelet) 4. Intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset Természetes vagy jogi személyek A kért aktus Rendelet Elfogadhatatlanság (EK-Szerződés, 175. cikk [jelenleg EK 232. cikk]) 5. Kártérítési kereset Tárgy Közösségi szabályozás alkalmazása során valamely tagállam által meghozott határozat jogellenességére hivatkozó kártérítési kérelem 2499/82 rendelet Az asztali borok megelőző lepárlásához nyújtott közösségi támogatás E támogatás kifizetéséhez az említett rendelet 9. cikkében előírt eljárás alkalmazásának a tagállam általi választása A támogatásnak a termelő részére történő kifizetését a lepárló fizetésképtelensége esetén biztosító mechanizmus hiánya Magának a 2499/82 rendeletnek a jogellenessége A hivatkozott jogellenesség közösségi intézménynek való betudhatósága (EK-Szerződés, 215. cikk, (2) bekezdés [jelenleg EK 288. cikk, (2) bekezdés]; 2499/82 bizottsági rendelet, 8. és 9. cikk) 6. Kártérítési kereset Önálló jelleg A belső jogorvoslati lehetőségek előzetes kimerítése Kivétel A nemzeti bíróság arra való lehetőségének hiánya, hogy helyt adjon a pénz megfizetése iránti keresetnek olyan közösségi rendelkezés hiányában, amely felhatalmazná a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat a kért összeg megfizetésére A belső jogorvoslati lehetőségek kimerítése nélkül benyújtott kereset elfogadhatósága (EK-Szerződés 178. cikk és 215. cikk, (2) bekezdés [jelenleg EK 235. cikk és EK 288. cikk, (2) bekezdés]) 7. Kártérítési kereset A megsemmisítés iránti és az intézményi mulasztás megállapítása iránti keresethez viszonyított önálló jelleg Korlátok Kártérítési kereset, amely hasonló eredményre vezethet, mint a többi jogorvoslati lehetőség Elfogadhatóság (EK-Szerződés, 178. cikk [jelenleg EK 235. cikk]) II

3 CANTINA SOCIALE DI DOLIANOVA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG 8. Kártérítési kereset Elévülési idő Kiindulópont Normatív aktuson alapuló felelősség Az aktus káros következményei bekövetkezésének időpontja (EK-Szerződés, 178. cikk és 215. cikk, (2) bekezdés [jelenleg EK 235. cikk és EK 288. cikk, (2) bekezdés]; a Bíróság alapokmánya, 46. cikk) 9. Szerződésen kívüli felelősség Feltételek A közösségi jog kellően egyértelmű megsértése A 2499/82 rendelet 9. cikke Az asztali borok megelőző lepárlásához nyújtott közösségi támogatás A támogatásnak a termelő részére történő kifizetését a lepárló fizetésképtelensége esetén biztosító mechanizmus hiánya A jogalap nélküli gazdagodás tilalma elvének megsértése A hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértése (EK-Szerződés, 178. cikk és 215. cikk, (2) bekezdés [jelenleg EK 235. cikk és EK 288. cikk, (2) bekezdés]; 2499/92 bizottsági rendelet) 1. Csak azok az intézkedések minősülnek megsemmisítés iránti keresettel megtámadható jogi aktusoknak, amelyek olyan kötelező joghatásokat váltanak ki, amely joghatások a felperes érdekeit érinthetik, jelentősen módosítva annak jogi helyzetét. általános hatályú rendelet kell elfogadni. formájában (vö. 64., 76. pont) Nem ez a helyzet valamely kérelmet elutasító aktus esetén, amikor az intézménynek nincs hatásköre a kért aktus elfogadására és így az elutasító aktusnak nincs határozati jellege. 2. Mivel az Elsőfokú Bíróság eljárási szabályzata 44. cikke 1. -a c) pontjának értelmében a keresetnek meg kell határoznia a jogvita tárgyát, a megtámadott aktustól eltérő, azt megalapozó, azzal összefüggő vagy ahhoz kapcsolódó aktusok megsemmisítésére irányuló kereseti kérelmeket - anélkül, hogy ezen aktusokat megjelölnék kellő pontosítás hiányában elfogadhatatlannak kell nyilvánítani. Ugyanígy a felperes kereshetőségi joga hiányában elfogadhatatlan valamely aktus visszamenőlegesen történő kijavítását elutasító bizottsági határozat ellen irányuló kereset, ha a kért kijavítást (vö. 79. pont) II

4 ÖSSZEFOGLALÓ - T-166/98. SZ. ÜGY 3. Mivel a Bizottságnak nincs hatásköre arra, hogy helyt adjon a bortermelőknek az 1982/1983-as borászati évre vonatkozó megelőző lepárlással kapcsolatos rendelkezésekről szóló 2499/82 rendelet értelmében állítólag nekik járó támogatás megfizetése iránti kérelmének, az ilyen tartózkodás szankcionálására irányuló, intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset elfogadhatatlan. Ugyanis a Bizottságnak nem róható fel, hogy a Szerződés 175. cikke harmadik bekezdése (jelenleg az EK 232. cikk harmadik bekezdése) értelmében az ajánláson és a véleményen kívül más jogi aktust nem címzett a felpereseknek. (vö. 70., 81. pont) rendelet 9. cikke szerinti támogatás kifizetési rendszere nem biztosítja - különösen a lepárló csődje esetén az érintett termelőknek a vételi minimálárban foglalt támogatás közvetett kifizetését az említett lepárlónak leszállított és a rendelet rendelkezéseinek megfelelően lepárolt borért, a termelők ezen támogatásból való részesülésének biztosítása hiányából eredő esetleges jogellenesség közvetlenül a 2499/82 rendelet hiányosságából ered, és nem pedig ezen rendelet 8. cikke alkalmazásával az említett 9. cikk szerinti közvetett támogatás kifizetési rendszerének az érintett tagállam általi választásából. Ebből az következik, hogy e jogellenesség magára a rendeletre vonatkozik, és nem az érintett tagállam magatartására, amely kizárólag az említett rendelet megfelelő alkalmazására szorítkozott. Ez tehát a Bizottságnak mint az említett rendelet kibocsátójának tudható be. 4. Azok a magánszemélyek, akik nem jogosultak arra, hogy jogszabályi aktus jogszerűségét vitassák, nem jogosultak arra sem, hogy a Bírósághoz ugyanezen aktus el nem fogadása miatt intézményi mulasztás megállapítása iránti keresetet terjesszenek elő, miután a közösségi intézményt felhívták ezen aktus kibocsátására. (vö pont) (vö. 82. pont) 5. Mivel az 1982/1983-as borászati évre vonatkozó megelőző lepárlással kapcsolatos rendelkezésekről szóló 2499/82 6. Bár igaz az, hogy a kártérítési keresetet a magánszemélyekre vonatkozó bírói jogvédelmi rendszer egészét tekintve kell értékelni és elfogadhatósága bizonyos esetekben a nemzeti jogorvoslati lehetőségek kimerítésétől függ, ehhez azonban szükséges, hogy e nemzeti jogorvoslatok hatékonyan biztosítsák azon érintett II

5 CANTINA SOCIALE DI DOLIANOVA ÉS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG magánszemélyek védelmét, akik szerintük közösségi intézmények aktusai miatt károsodtak, és e jogorvoslatoknak alkalmasnak kell lenniük a hivatkozott kár megtérítésének biztosítására. Ebben a tekintetben, a kártérítési kereset elfogadhatóságát nem lehet a nemzeti jogorvoslatok kimerítése feltételének alárendelni, ha - abban az esetben, ha az EK-Szerződés 177. cikke (jelenleg EK 234. cikk) alkalmazásával megkeresett Bíróság a kifogásolt közösségi jogszabályt előzetes döntéshozatal iránti eljárás keretében hozott ítéletében érvénytelennek nyilvánítja a nemzeti bíróságok nem képesek helyt adni a pénz megfizetése iránti - vagy más, ennek megfelelő keresetnek a közösségi jogalkotó előzetes beavatkozása nélkül, tekintettel arra, hogy nincs olyan közösségi rendelkezés, amely felhatalmazná a hatáskörrel rendelkező nemzeti hatóságokat a kért összeg megfizetésére. Ugyanis ilyen esetben nemcsak a gondos igazságszolgáltatással és a pergazdaságosság követelményével, hanem a hatékony nemzeti jogorvoslat hiányával kapcsolatos feltétellel is ellentétes lenne, ha az érintett személyeket arra köteleznék, hogy a nemzeti jogorvoslati lehetőségeket merítsék ki, mielőtt kártérítési keresetet nyújtanának be. (vö pont) 7. A kártérítési kereset önálló, a jogorvoslati rendszerben sajátos szerepet betöltő kereset, amelynek alkalmazása sajátos tárgyának megfelelő feltételektől függ. Valamely közösségi intézmény által okozott kár megtérítésére irányul. Ezért ellentétes lenne e kereset önállóságával, valamint a Szerződés által létrehozott jogorvoslatok rendszerének hatékonyságával, ha azt állapítanák meg, hogy a kártérítési kereset azért elfogadhatatlan, mert - legalábbis a felperesek vonatkozásában a megsemmisítés iránti kereset vagy az intézményi mulasztás megállapítása iránti kereset eredményéhez hasonló eredményhez vezethet. Kizárólag abban az esetben tekinthető a kártérítési kereset eljárással való viszszaélésnek, ha a kártérítési kereset valójában a felpereseknek címzett, végleges hatályú egyedi határozat visszavonására irányul oly módon, hogy a megsemmisítés iránti keresettel azonos a tárgya és hatálya. (vö pont) 8. A Közösségek ellen szerződésen kívüli felelősség tárgyában indított kereseteknek a Bíróság alapokmánya 46. cikke szerinti elévülési ideje nem kezdődhet el azelőtt, hogy minden olyan feltétel ne állna fenn, amelytől a kártérítési kötelezettség függ, tudniillik a közösségi intézmények jogellenes magatartása, a hivat- II

6 ÖSSZEFOGLALÓ - T-166/98. SZ. ÜGY kozott kár ténylegessége, és okozati összefüggés fennállása ezen magatartás és a hivatkozott kár között. A tényleges kár fennállására vonatkozó fenti feltétel akkor teljesül, ha a kár bekövetkezése közeli, és kellő bizonyossággal előre látható, még ha pontosan nem is számszerűsíthető. hozott létre olyan mechanizmust, ami a lepárló fizetésképtelensége esetén biztosítaná annak az érintett termelőknek való kifizetését, a Bizottság nyilvánvalóan és súlyosan túllépte mérlegelési jogköre kereteit. Ebből következik, hogy mivel a Közösség normatív aktusból eredő felelősségéről van szó, az elévülési idő nem kezdődhet el az említett aktus káros következményei bekövetkezése előtt, és következésképpen azelőtt, hogy az érintettek tényleges kárt szenvedtek volna el. Jelen esetben, ilyen elévülési idő abban az időpontban kezdődik, amikor erről a felperes ténylegesen tudomást szerezhet, mivel a kár bekövetkezése közelinek és előre láthatónak tűnik. Ugyanis az említett rendszer nyilvánvalóan ellentétes a közösségi jognak a jogalap nélküli gazdagodás tilalmára vonatkozó alapelvével, mivel nem foglal magában semmilyen olyan mechanizmust, ami alkalmas lenne annak biztosítására, hogy a valamennyi kötelezettségüket és a lepárlást a rendeletben előírt határidőn belül teljesítő termelőknek ezt a támogatást kifizessék. (vö , 145., 149., 154, pont) 9. Azzal, hogy az 1982/1983-as borászati évre vonatkozó megelőző lepárlással kapcsolatos rendelkezésekről szóló 2499/82 rendelet szerkezetében a rendelet 9. cikke szerinti közösségi támogatás kifizetési rendszerénél a Bizottság nem Azonkívül, a 2499/82 rendeletnek a lepárló fizetésképtelensége esetén a közösségi támogatás kifizetésére vonatkozó 9., illetve 10. cikke szerinti eljárások közötti választás az érintett termelőkkel való - az említett támogatásra vonatkozó kifizetés biztosítékát illetően tagállamok szerinti eltérő bánásmódhoz vezet, holott ez a támogatás főszabály szerint az alkalmazandó közösségi szabályozás értelmében jár nekik. Ilyen különbséget a vizsgált helyzetek eltérése objektíven nem igazol, mivel e különbség nem a megelőző lepárlási támogatás kifizetésének feltételeire vonatkozik, hanem kizárólag ezen kifizetés igazgatási II

7 CANTINA SOCIALE DI DOLIANOVA ĖS TÁRSAI KONTRA BIZOTTSÁG szabályaira, ezért az nem magyarázható a bortermelők vagy még általánosabban a borágazat helyzetének a különböző tagállamokban fennálló különbségeivel. hátrányos megkülönböztetés tilalmára és a jogalap nélküli gazdagodás tilalmára vonatkozó elvet, ennélfogva megalapozza a Közösségnek az intézményei által okozott károkért való szerződésen kívüli felelősségét. Ebből következik, hogy a 2499/82 rendelet kellően egyértelműen megsérti a (vö. 157., 161., , 176. pont) II