108. Írószövetség és demokrácia

Átírás

1 Írószövetség és demokrácia A magyar irodalom fő ere Ady Endre, írta gyönyörű és fenséges esszéjében Németh László. S ha ez igaz, márpedig igaz, akkor ennek mintájára formáljunk meg és szögezzünk le egy tételt: a mai magyar irodalmi élet fő ere nem lehet más, mint a Magyar Írószövetség. Ezt a tételt némi túlzással akár a priori tételnek is tarthatjuk, hiszen mindennek van központja, középpontja, vonatkozási pontja, hogy ne a filozófiai terminológiát használjuk újra, hanem egyszerűen és egyértelműen mondjuk ki: mindig, mindenütt ott van az a képzeletbeli, vagy éppen valógos kályha, ahonnan elindulhatunk De ha a tétel bizonyításra szorul: mögöttünk az Írószövetség több évtizedes múltja, méltóga, nagyga, az alkotók hosszú sora határon innen és túl, s vezérlő elvként az, hogy érdekvédelem nélkül nemhogy szakma, de a demokrácia sem létezhet, miképpen pedig a működtetéshez illik segítséget adni a mindenkori hatalomnak. Az illik jól működő közösségekben és társadalmakban azt is jelenti, hogy kötelező. Kötelező, mert emberi és történelmi tapasztalat: ahol a civil szerveződést, az érdekvédelmet és a kultúrát nem támogatják, ott a mai szükséges, elengedhetetlen kontrollt és a holnapot, a jövőt nem támogatják. Másképpen: azt a szabadgot, amely az önként vállalt fegyelmet és elkötelezettséget is magában hordozza! Kaiser László PoLíSz Politika-Líra-Széppróza szellemi-lelki várolma A megújuló magyar és keresztény hagyomány fóruma A Kráter Műhely Egyesület irodalmi és kulturális lapja A nagy költészet bővelkedik az ihlet olyan termékeny formáiban is, amit prófétai inspirációnak lehetne nevezni. Irodalmi jellegében az emberi és társadalmi igazgtalangok olykor égbekiáltó bűneinek költői érzékelése és érzékeltetése ez, Dantétól és a Sir Patrick Spens tragédiáját megéneklő névtelen skót balladaköltőtől Agrippa d` Aubignén át József Attiláig vagy Illyés Gyuláig. (Boda László: Ihlet és erkölcs) KR ÁTER A Z ÉLŐ IRODALOMÉRT Bágyoni Szabó István, Csernóczky Judit, Dávid Gyula írása és Turcny Péter verse a Reményik Sándor-emlékház avatása kapcn Wass Albert tagfelvétele a Kisfaludy Társagba Dobai Péter, Kaj Ádám János, Együd László, Urbán Gyula, Zas Lóránt, Lluís Alpera (Katalónia) és mások versei Oliver Friggieri (Málta), Nagíb Mahfúz (Egyiptom) és mások novellái Bene Zoltán 56-ról szóló elbeszélése Lukáts János emlékezése Szabó Lőrincre Kráter Könyvesház 1072 Budapest, Rákóczi út 8/A belső udvar Nyitva tartás: munkanapokon óráig A lap ára: 450 Ft Lapunkat támogatta: PoLíSz OKTÓBER Szabó Lőrinc, október 108. megjelenés

2 A PoLíSz a Szellem városa A MEGÚJULÓ MAGYAR ÉS KERESZTÉNY HAGYOMÁNY LAPJA Lévai Antal fotói Beyer László Filmszerep Visszavonulok sötétkamrámba, előhívom békém s rendezem, igyekszem hitben, várok csodádra, írod forgatókönyvem, Istenem. A filmvásznon Tiéd a főszerep, szólítsz, színre lép kezdő statisztád, Reményik Sándor és emlékháza születésnapjára, szeptember 2. színes, szélesvásznon éltem pereg, fontos epizód, amit rám bíztál. Uram, tapsolnak, megnőtt sikered, örömkönnyekkel bőven fizeted! Budapest-Lipótváros, szeptember 1. Lapunk megjelentetését támogatja a Nemzeti Civil Alapprogram Civil Szolgáltató, Fejlesztô és Információs Kollégiuma TOVÁBBÁ MINDEN ELÔFIZETÔNK ÉS A SZERZÔK, AKIK LEMONDTAK JOGDÍJUKRÓL! Kiadja a Kráter Mûhely Egyesület közhasznú szervezet Felelôs kiadó és alapító fôszerkesztô Turcny Péter Fôszerkesztô-helyettes Kaiser László Szerkesztôségi titkár Szepessy Katalin Telefon/fax/ ptitkar@krater.hu Segédszerkesztô Szakonyi Judit Mobil/ polisz@krater.hu Szerkesztôk Bay Ágota (próza), Barcsa Dániel (történelem), Lukáts János (esszé), Madarász Imre (irodalomtörténet), Néráth Mónika (képzőművészet), Szentandrási Erzsébet (olvasószerkesztô), Payer Imre (vers) és Szappanos Gábor (mûfordítás) Fômunkatársak Bágyoni Szabó István, Ferenczi László, Tóth Éva és V. Tóth László Szerkesztôségi cím 1053 Budapest, Papnövelde u. 8. II. emelet 26. Lapunk megrendelhetô 10 szám ára egy évre 4000 Ft, fél évre 2000 Ft, külföldön egy évre 43 euró Égi fények Nyilvános szerkesztôségi óra minden hónap második és negyedik csütörtökén 16 órától a Centrál Kávéházban (1073 Budapest, Károlyi Mihály u. 9.) Alapító tipográfus Nagy András Tipográfiai tervezés, tördelés Berkes Dávid Nyomdai elôkészítés Eredeti Bt. Terjeszti a Lapker Rt. Kapható a Kráter Könyvesházban (Bp., Rákóczi út 8/A udvar), az Írók boltja, a Lítea, a Fehérlófia (1086 Bp., József u. 2.) és az Osiris Kiadó Gondolat Könyvesházában, (1053 Bp., Károlyi M. u. 16.), valamint a RELAY hírlaphálózatában. Megjelenik a Mondat Kft. gondozában. Felelôs vezetô ifj. Nagy László ISSN Hajdúgi búzamező

3 A TÖRTÉNELEM FAGGATÁSA Turcny Péter: A völgy zenéje (vers)... 2 Csernóczky Judit: Reményik Sándor-emlékház avatás Radnaborbereken (tudósítás)... 3 Bágyoni Szabó István: Borberek a szimbólumok útján Egy Reményik-szoba avatása ürügyén (megemlékezés)... 5 Dávid Gyula: Reményik Sándor és Borberek (tanulmány)... 9 Zas Lóránt: Levelek a tengerpartról A felkelő nap, Innen lenézve, Messzire mentél, Most eső, Augusztus már, Az óceánon túli, Te, kislány (versek)...14 Boda László: Ihlet és erkölcs (értekezés)...17 Lukáts János: Pillanatok Szabó Lőrinccel részlet egy készülő tanulmánykötetből (memoár)...19 Szappanos Gábor: A szél esete a politikai rendőrséggel (elbeszélés)...22 Makkai-Kiss Nóra: Helyzetkép 2007 (vers)...26 Bene Zoltán: Élő emlékezet magántörténelem (dokumentumírás)...27 WASS ALBERT EMLÉKEZETE XLIV. RÉSZ...45 Wass Albert tagfelvétele a Kisfaludy Társagba...45 VILÁGBESZÉD Oliver Friggieri: Az első telefonhívás (novella) (fordította: Boda Magdolna) Nagíb Mahfúz: Áldott éjszaka (elbeszélés) (fordította: Boda Magdolna)...54 Lluís Alpera: A tenger lovagja, 1978 (versek) (fordította: Dabi István)...58 MERÍTETT SZAVAK Dobai Péter: Eltűnt csendjeink, Egyszerre két álom vagyunk, Mária Rómában készült fotográfiáinak (versek) Urbán Gyula: Emlékeztető (vers)...63 Molnár Szabolcs: Varnap zárva (elbeszélés) Bereti Gábor: Előttünk, Lépteink (versek) Dernei Katalin: Nem alszom veled (vers)...67 Móritz Mátyás: Hymnus az élethez (vers) Kaj Ádám János: Mai költők, A kóbor kutya szonettje, Középkorú pap (versek)...69 Együd László: Kísértet, Keleti temető, Rozsda (versek)...71 Szirmai Péter: Jézus sebei (novella)...72 Heintz János: Átváltoztatás (vers)...75 Leidinger Árpád: A huszonhét tölgyfa (novella)...76 TÁJOLÓ Dobos Marianne: A lengyel lelkületről (dokumentumírás)...78 Turcny Péter: A modern ember bútor-szentélyei Pap Bálint György tárlatnyitója...82 Nászay Lőrinc: Magyar írások, magyarázatok Lukács János: Magyar írások c. könyvéről (könyvkritika) Madarász Imre: Bengáli rejtély, avagy az eltüntetett szerző: G. Hajnóczi Rózsa (polémia) Tusnády László: Madarász Imre újabb Alfieri-könyve (tanulmány) Gergely János: Bejáratok, kijáratok Bene Zoltán: Ásatás c. könyvéről (kritika) A borító belső oldalán Beyer László Filmszerep című verse, a borító hátoldalán Kaiser László Írószövetség és demokrácia című jegyzete olvasható. E számunkat Lévai Antal fotói díszítik. 1

4 PoLíSz Turcny Péter A völgy zenéje (A radnaborbereki Reményik Sá ándor-eml ndor-emlé ékh áz avatá ás án, szeptember 1.) Ősfá k mohás talapzata alatt gyermekkorodból egy lányalak az Izvor mentén egy pallón áthaladt. Bükkök, juharok erős kardalát visszhangozták a hegyéli fá k, s a vadvizek, a vadvizek zúgtak tovább. Zúgtak reményt az égett, fá jó sebnek, megújulást a szűzi Betlehemnek, s jövőnk jászlánál az őzek megremegtek. Te, aki sorsot és életet elölről hátra folyton átlapoztál, példának hoztad Szent Erzsébetet, s a legnehezebb fö ldi buktatóknál, ölelve vártak a radnai hegyek, s a zúgó völgyek vadvirága: Borberek, mondd, ily szerelmet ki adott neked, fö ldi létre égi feleletet, te gyermektelen, hogy mindnyájan lettünk gyermeked. Édes szavai lágy zenéknek virágba boruláskor erőt hoztak vesztett nemzetnek s egy nemzedéknek, de jaj, fá jdalmak méhzümmögése miránk örd rdö ögszoros ként hurkolódik, s nincsen vége, mióta nincsen vége, te tudtad ezt, s fá jva, égve, hittel oszlattad poklaink felhőit, léptél istenek, szentek örökébe, temetésedre Erdély fejedelmi dicsfé nyt vont köréd, és térdepelt a büszke fá jdalom, de trónt emelni 2

5 A történelem faggatása mulasztott gyalázatos utókorod, s mi, unokák, ó, hogy dadogunk, ha felkeressük erdei otthonod; de láng lövell szívb ől s szemből: villámnál vakít óbb akarat, s csurog a könny a szempillaereszről, hogy emberként nézünk farkasszemet medvével, viharral, pokollal tőled tanultuk: ahogy lehet. Látod, itt vagyunk, itt, veled, egymást öleljük s minket: Borberek. Csernóczky Judit Reményik Sándor-emlékház avatás Radnaborbereken Reményik-emlékházat avatott a Kráter Műhely Egyesület szeptember 1-jén Radnaborbereken, Erdélyben. A megnyitó ünnepségen beszédet mondott Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője, Turcny Péter, a Kráter Műhely Egyesület elnöke, Bágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyóirat fő munkatársa és Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetője. Szutor Ágnes népdalokat énekelt, míg Gurka-Balla Ilona, a nagyváradi szavalóverseny első díjasa Reményik Sándor verseiből szavalt a jelenlévőknek. Reményik Sándor-emlékházat nyitott, amelyen emléktáblát helyezett el a Krá ter Mű űhely Egyesület szeptember 1-jén Erdélyben, Radnaborbereken, abban a házban, amelyben 1921 nyarán Reményik Sá ándor költő néhány hétig lakott. Itt született a Vadvizek zúg gá ása kötet mintegy harminc verse, többek közt Az Ün ők ő, Vizek ha talá álkoznak, Az én szo- bám, Az utolsó ház, Havasi feszület és a Gyopár című vers. Az ünnepséget Gegő Sá ándor ndor,, a házigaz- da megilletődött köszöntő szavai nyitották meg, aki elmondta, milyen öröm számukra Reményik Sá ándor örökségét ápolni. Ezt követően a nagy költő Örö ök t űz, később pedig az Egy lé élek állt című versét hallhatták a jelenlévők a kolozsvári Gurka-Balla Ilona előadában, aki a nagyváradi szavalóverseny első díjasa. Mester és tan ítv ánya című avatóbeszédében Turc ány Pé éter ter,, a Krá ter Mű űhely Egyesület elnöke az erdélyi otthonmaradást és helytállást emelte ki Reményik költészetében és életében. Turc ány Pé éter a Voltam és m ás ön életrajzi ír rá- sokból Wass Albert szavaival idézte a román megszállók kolozsvári bevonulát, ami Reményik Sá ándor t, Wass Albertet és az erdélyi 3

6 PoLíSz írókat egyként sújtotta. A fiatal Wass Albert Reményik től, nagyapja barátjától közvetlenül tanulta meg a nemzetért dacoló hitet és az igazmondás bátorgát. Szimbolikus, hogy a költő halála után a Kisfaludy Tá ársas rsa ág ban éppen őt választották meg Reményik Sá ándor helyére. Elmondta, hogy Reményik, aki az Er- dé élyi Helikon alapít ó tagja, a Pá ásztort űz folyóirat alapít ó fő szerkesztője a magyar irodalomban, költészetben betöltött helye szerint Erdély első számú költője egyrészt helytállása miatt, másrészt, mert az Eredj, ha tudsz című versének üzenete és a költő ars poeticája máig megőrizte érvényességét. A Radnaihavasokban írt verseit a Rilkével fé mjelzett európai lét-líra mintadarabjai közé sorolta. Vé gezetül a vadvizek zúg gá ása ihlette saját, Radnaborbereken írt A völgy zen éje Emlé- kezés Rem ényik Sá ándorra című versét szavalta el Turc ány Pé éter ter,, m íg a jelenlévők meghatottan ismételték a vers egyik szép tercináját, amelyből álljon itt egy rövid kis részlet: Mondd, ily szerelmet ki adott neked, fö ldi létre égi feleletet, te gyermektelen, hogy mindannyian lettünk gyermeked. Dávid Gyula irodalomtörténész, a kolozsvári Polis Kiadó vezetője Reményik Sá ndor és Radnaborberek című előadában elmondta, a több évtizedes elhallgatás után, az es romániai fordulatot követően Reményik költészetét ismét a megé érdemelt megbecsü- lés veszi körül. Versei újból megjelentek nemcsak a könyvesboltok polcain, hanem ünnepi alkalmakon is egyre gyakrabban elhangzanak. A szülőházán elhelyezett emléktábla újra látható, mellszobra pedig annak a kolozsvári evangélikus templomnak az udvarán áll, mely egyházközségnek fő gondnoka volt. Elsősorban azonban a Radnaborbereken született kötetről, a Vadvizek zág gá ás ról (1921) és arról a 11 későbbi versről beszélt Dávid Gyula, amelyek fö ldrajzilag (a költő egy későbbi, 1922-es borbereki nyaralása) vagy keltezésük alapján ide köthetők. Reményik akkori életét és lelkiállapotát a trianoni békediktátummal tetézett összeomlás alapvetően meghatározta, és itt, Borbereken keresett megnyugvást. Azonban hiába szerette volna, nem tudta kizárni magából a világot. A kötetet a Kará csonyfapiac címet viselő, három versből álló ciklus zárja, melynek harmadik darabjában (A kará csony fa énekel) a költő saját maga sort és ars poeticáját fogalmazza meg mondta Dávid Gyula irodalomtörténész. Borberek a szimbólumok útjá án címmel saját, radnaborbereki élményeiről beszélt Bá ágyoni Szabó István író, a PoLíSz folyói- rat fő munkatársa, aki 1977-ben két hetet töltött Radnaborbereken, az ír ró ósz övets vetsé ég villá áj já ában éppen akkor, amikor Kolozsvárt meghalt Kó ós Ká ároly. Ekkor társaival ráébredtek, hogy ír ró ónagys nagy ágaink egy-egy ilyen Elme- nése tulajdonk éppen nagykorúvá üti az utá ánuk következ őket. Megtudtuk, hogyan lepte meg valaki a Pá ásztort űz néhány példányával, hogy az Erdő őt űz Radnaborberek című verse első borbereki élményeiből fakad. Hangsúlyozta: Reményik visszakerül oda, ahová való ó, abba az egyetemes magyar szellemi ép ületbe, amelyhez tartozik, de amelyből l jó nyolc évtizede hi ányzik. Bauer Ilona, az óradnai Reményik Sándor Római Katolikus Művelődési és Tanulmányi Kultúrotthon vezetője méltatta a Krá ter Mű űhely Egyesület és Gegő Sá ándor kezdeményezését, az emlékház létrejöttét és megnyitát. Bemutatta a kolozsvári Szabó Csaba újgírót, valamint elképzelését egy erdélyi regénytérkép megvalósít áról, melyen a regé ényturizmust elősegítendő Erdély-szerte jelzőtáblák mutatnák az írók, költők által látogatott helyeket és a műveikben megjelenő valós helyszíneket. A Reményik-emlékház megnyitát és Jakab György fa- és csontszobrász által készített Reményik Sá ándor ndor-eml éktábla avatát követően a jelenlévők elénekelték a magyar és a székely himnuszt, majd Tí ím ár Zoltá án plébános úr megszentelte a házat. Vé geze- 4

7 A történelem faggatása tül az érdeklődők megtekinthették az emlékházban berendezett kiállít ást, valamint Essig Klá ára grafikusművész radnaborbereki témájú rajzait. A kiállít ást gazdagítja a Né émeth L ászl szló író könyvtárából való 1924-es, A műhelyb ől című Reményik -kötet, amelyet az író lánya, Né- meth Ágnes adott át az emlékháznak. Bá ágyoni Szabó István író a Pá ásztort űz folyóirat három számát, míg az Erdé élyi Helikon folyóirat két számát adta át, a Nap Kiadó pedig a Reményik Sá ándor emlé ékezete c. kötetéből ajánlott fel három példányt az emlékháznak. A kiállít ás anyagát válogatta és összeállította Csernóczky Judit. A kiállít ás létrejöttéért köszönettel tartozunk a Petőfi Irodalmi Múzeumnak és a Schola Rivulina Alapít- ványnak. Bágyoni Szabó István Borberek a szimbólumok útjá n Egy Reményik-szoba avatása ürügyén Bűzös volt, de hasznos! kászálódtunk le egy faketrecre emlékeztető teherkocsiról 1977 augusztuban, mihelyt sofő rünk, Borberek központjába érve, jobbra húzott az írószövetségi villáknak becézett épületegyüttes betonkerítése mellé. Hűvös és nedves este volt, Óradnára késve érkezett vonatunk, s csupán ezt a fura küllemű bányász-buszt sikerült elcsípn ünk, ám ennek is rémségesen megörültünk. Fá radtak voltunk és szabadok, áltattuk magunkat, hisz ilyen fokhagymabűzben megejthető, és ráadásul gyomorszaggatóan rázós hegyi útra bizony csak nagy-nagy szabadgában vállalkozik az emberfia. Zúgott körülöttünk a koromsötét rengeteg, fü lsiketít őn zubogott, akárha egy vízerőmű valamelyik alagsorába hajtottak volna be velünk. Amikor, alaposan megtetézve a honoráriumát, sofő rünktől elköszöntünk, látva megrökönyödésünket, nket, fü lünkbe ordította: Ez az Izvor, és sötétben borzasztó tud lenni, viaskodó, akár a rkány, hangos és fröcskölő; de nappal, ha kell, a villalakók lábát mossa! Őszülő kis emberke fogadott a recepción, amolyan Bem apó-forma, mellette szélesedő felesége tett-vett, aki emlékszem belecsodálkozott kérésünkbe, ugyanis hosszadalmas utunk záró akkordjaként egy-egy nyugtató pohár vizet kértünk, ihatót, ha lehetséges Gizi névre hallgató, fehér kötényes, fehér főkötős asszonyka lépett segítségünkre. Kezében szobakulcsokkal, szája szögletében félmosollyal: Látszik, hogy nem Bukurestiből érkeztek három család nemrég esett be, és első rugaminteájuk na, hogy is mondják magyarul kérésük az volt, hogy bort az asztalra! Úgy hallották domnu Szász Jánostól (írószövetségi főember volt akkor Bukarestben a mi közmegbecsült költőbarátunk), hogy Erdélyben s a Keleti-Kárpátokban különösen majd mindenik, rázós úttal megközelíthető településnév a magyar BOR-ral van összefüggésben Látva láttam, amint Szász Jancsi előadja a maga kis tábori traktáját a sziklák közt termő borokról hiszen borban a székely igazg, borvízben meg kiváltképp hát akkor miért ne férne meg e világtól el-elme- 5

8 PoLíSz nekülő igazg Borberekben vagy Borszék anyakönyvében is Másnap reggel csakugyan borra ébredtünk, de előbb csengőhangra. Az erkélyről Gizit pillantottam meg, egyik kezében az ebédlő épülete oldaláról alácsüngő harang kötele, a másikban frissében szedett vadvirágcsokor. Az első reggeli pohár borral kezdődött s mint két hét mú lva bebizonyosodott, az utolsó is azzal. És közte szomorú hírekkel: augusztus 24-én hajnalban (1977-et írtunk) Kolozsvárt meghalt Kós Károly. A Nagy Öreg halálhíre keltette hangulat első borbereki pihenésünket úgyszólván meghatározta. A hírrel és Kós Károly tüntetéssel felérő temetésének a részleteivel emlékezetem szerint Szilágyi István prózaíró érkezett, aki minden Utunk-os közt talán a legtöbbet tudta a Kárpátok szabadgot nyújtó sziklabarlangjairól (s tán épp akkor gyűjtögette vagy frissítette fel élményeit az Agancsbozót c. regényéhez), és aki egyébként fizikai kitartát, tipikusan transzszilván szív ósgát részben ennek a következetes természetjárának köszönhette. (De hozhatta a hírt a költő Székely János is, a marosvárhelyi Igaz Szó versrovatszerkesztője, hiszen napokkal utánunk kocsikáztak fel feleségével hétvégi kiruccanásra Borberekre; ahogy mondotta: borvízí át tö ömleszt mleszté és v égett elernyedt tagjainkba.) Enyhe sajnálkozással nyugodtunk bele a megmásíthatatlanba, s valami olyasmit fogal- maztunk meg az egyre inkább elkomorodott fenyvesek alatt, hogy írónagygainknak egyegy ilyen Elmenése voltaképpen nagykorúvá üti az utánuk következőket, ez az Élet rendje, ami az írók nagy hazáj ában bizony hatványozottabban érvényesül. És már a helikoni csúcsokat járó elődeink világába jutottunk Mit nem adott volna szegény Kuncz Aladár, ha megéri nagy vitapartnere életkorát; mit nem a remete-magaviseletű költőnagyg, Reményik Sándor, a nagyvilág g harangjait fé lreverni szándékozó pásztortűz-gyújtogató, akinek időben szin- te csak fé l annyi jutott, mint a remeteséget ugyan értő, értékelő, de azt a cselekvő ember szemszögéből kétségekkel figyelő Kósnak! És mit a már 10 éve halott Áprily Lajos, és mit az akkor Amerikában élő Wass Albert ez utóbbi azért, ha nemzettársai közt élhetne! Hogy kicsoda hallgathatta ki, vagy hallotta meg az erkélyen felállított sakk- és olvasómeg íróasztalunk körül bölcsen-szomorúan csörgedező eszmecserénket, pláne az alattunk zajló vadvíz zúgában, nem tudhatom. Egy alkalommal, épp a Korongyos-tetőről érkeztünk meg, kapkodva készülődtünk vacsorázni, amikor feleségem kopottas-szürke borít ékra lett figyelmes, ágyamon várt a kis küldemény, címzés nélkül. Turnusunk következett, szorított az idő, magunkkal vittük a titokzatos kopertát. Gizike, a fehér kötényes volt az ügyeletes, óvatosan és szó nélkül tolta fé lre, nehogy a tányérokat ráhelyezze. Reményik híres lapjának, a PÁ SZTOR- TŰZ-nek néhány példánya és egy láthatólag sebtében lemásolt Reményik-vers, Az én szo- bám című, 21-soros költemény kézzel másolt borbereki változata lapult a borít ékban. Földi jelek nyelvünk és kultúránk egyre gyarapodó égi szolgálatosairól. Képben, fé nyképben élő és gondolkodó embernek egyből a látvány válik fontos, majd esetleg utána a látvány takarta üzenet. Mihelyt feleségem, Vera, kezébe vette a vonalas fü zetlapot, rajta az egymás alá-fö lé tolakodó sorokkal, rám kérdezett: Vajon ez a vers nem a mi szobánkr nkró ól szól? Ide is lépcsőkön kell fö ljönni, és tán épp 21 lépcsőn, padlásszoba a mienk is, és vadvirág az asztalon, és az ablakon zöld zsalu van, és zúgnak körül a vizek... És ahogy lejutsz az alágörgető lépcsőkön, egyre fogy a számuk, a végén legalul egyetlen BIZONYOSSÁG (akár az Egy az Isten ): a Világba nyitó sor. Amen. Nincs tovább. Itt hiszek. Harmincéves vers- és vershelyszín-élményemről mind a mai napig csupán a sorok mögötti versvilágban vagy a verseim elé bigygyesztett sejtető mottókban volt alkalmam 6

9 A történelem faggatása beszélni. Amiként az szokásban volt a a suttogó fenyvesek felégetése időszakában. Szerencsésnek mondhatom magam, mert egykét írásomban már ott és akkor között minden bennem élő fé lsz és rettegés ellenére sikerült hangot adnom annak a rettenetes élménynek, amelyet a Reményik utáni idők Borbereke keltett bennem... medve nyög nyüszít a farkas izzó vérrög a vadcseresznye fé lrevert harang a völgy a Költő jön hogy megrepessze szerte borvizes palackok kagylótestű bő bányászsapkák eget lesnek régi vackot az ég szoknyáját kimosatnák... meghasadt fá jás a fejsze korom a fá k rőt forradalma kutak tág torkából pernye Krisztus vetül a sziklafalra égő húsú nép a fenyves a zizzenet gyökérig nyelve széntuskókban szédeleg a zöld az erdő anyanyelve A fent idézett Erdőtűz Radnaborberek c. versem, amely végső formáját és helyét egy 1981-ben kalap alá hozott ciklusban (az Árkossy István festményeiről szóló Kisgalériában) kapta meg, voltaképpen első borbereki élményeimnek az eredménye. Ezek a hangulati-lelki tapasztalatok bizonyára nem voltak egyedüliek, hiszen évekkel annak előtte Borszéken töltött napjaim is hasonló költői rácsodálkozásokat váltottak ki a Hét borvízkút összeállításomban: jönnek ünneplőben jönnek hegyeken-túli pásztorok s amerre eljárnak: törött szócserepeket hagynak ott jönnek megfá radt vállaikból a kórt elfolyókba raknák... hiszik hogy betű szerint megy amiként orvosi akták beutaló ívek írják kiolvashatatlan-szépen... jönnek haza idült idegbajuk gyógyíttatni meg Borszéken * ki talajtalan áll egymagában hasztalan annak minden kúra ha kortyot nyelvére venni kába állhat a napra megvakulva Bizonyára túloz az emlékezet, de a fá jásokról szólni kell. Egy 1977-ben erre tévedt kolozsvári íróember számára lélekrendítőek vagy ehhez közeliek voltak a borbereki tapasztalatok. Mi értelme van a költészetnek, irodalomnak a folytonos nyelv- és lélekmentésnek, ha egyfolytában ég az ábécénk? Ki tudja már, hogy egykoron e tájon zömmel magyarok laktak, de iskoláik bezárása óta varnapivá vált édes anyanyelvünk, úgymond kikopott a hétköznapi használatból. El sem hinné az erre járó európai turista, hogy a borvíz-vidék északi csücskébe szorult cipszer-magyar keverékű lakosg mára a nyelvvesztes közösségek közelébe került, vagy már az is. Nem mondhattam akkor el senkinek bár nyugtalanította vershelyzeteimet is most elmondom hát Mindenkinek. Most, amikor megannyi Kós-könyv, Áprily-kötet és Reményik-vers (hála Dávid Gyulának és társainak, a pomázi Kráter Kiadónak is meg néhány kitűnő erdélyi és anyaországi irodalomtörténésznek és könyvkiadónak) visszakerül oda, ahová való. Vissza abba az egyetemes magyar szellemi épületbe, amelyhez tartozik, de amelyből hosszú évtizedek óta hiányzik. Mert valakik kipaterolták iskolákkal, szószékekkel egyetemben. És mit tegyenek a toll azon munkásai, akik rájöttek-rájönnek útban vagy útközben, 7

10 PoLíSz avagy úgy vélik, hogy egy jogaitól megfosztott közösség számára a kulturális-szellemi túlélés egyetlen lehetősége a megmagyarázhatatlan VISSZAVONULÁ S választása? Vissza a természet, a természetesség esetünkben a fenyvesek, vadvizek világa irányába, amely majdan tán egy új evolúciós körforgás eredendője is lehet. Vajon értelmezhető-e így Reményik Sándor természetszeretete, Borberek-imádata? A választ ő maga adja meg a Helikon egyik 1932-es számában a legszűkebb haza fogalmának a tisztázával. Idézem Kántor Lajos e témával kapcsolatos esszéjének ide vonatkozó passzut. Reményik a legszűkebb haza és a mélység dimenzióiról értekezik Kós Károly Kalotaszeg-könyvét elemezve: A Kós-jelenségről nemigen írtak találóbban, mint Reményik ebben a politikától induló eszmefuttatában: Visszavonuló élet, igénytelenedő élet, méreteiben szűkülő, kvalitában növekedő. Annál inkább, minél erősebben nehezedik a politikai letöröttség után a teljes gazdagi letöröttség reánk. A visszavonulás útja politikából kultúrába, országházból templomokba, nemzeti pantheonokból falusi cintermekbe vezet. Az általánostól a különöshöz, a patriotizmustól a lokálpatriotizmushoz. Az egységes magyar nemzet-lélektől Erdély lelkén át Kalotaszeg lelkéig. Kétségtelenül menekülés ez: etnikai és egyúttal etikai azíliumokba, menekülés államtalan és hatalomtalan népi egységekbe, családba, vallásba, művészetbe, bensőségbe. Egyszóval: lélekbe. De ez a látszólagos visszavonulás egyúttal hódító és felfedező körút. Önmagunk, gyökér-magunk megismerése és birtokbavétele. Látszólagos szétszóródás, mely voltaképpen a legerősebb szervezet. Tisztelt Reményik- ünneplők, kedves Rem ényik-szoba avat ók! Itt vagyunk egy leszűkített, már-már szobányira szűkített világ keresztelőjén, egy lélekbe-lelkekbe visszaszorított világ önnön jogaiba helyezésénél. És azzal a szándékkal vagyunk itt, hogy egy időben ITTHON is OTTHON lehessünk. Köszönet illesse mindazokat, akik tettek azért, hogy visszahódítsuk az erdélyi magyarg nagy Költőjének egyik szellemi szülőszobáját. Hogy is írta Reményik Az én szobám c. versében? Körül a falon fenyő, páfrány, És vadvirág az asztalon. Szeretteim a nagyvilágban, Látjátok: én most itt lakom. Úgy tűnik, a Költő lényegében e lírai szobaavatóval nyolc évtizeddel ennek előtte már megidézte a mai csodálatos eseményeket, maga köré gyűjtvén a nagyvilágba szóratott szeretteit. Van tehát radnaborbereki szobája Reményik Sándor XXI. századi olvasóinak, értőinek is. Adja Isten, hogy e szórványvidék magyarga nemzeti kultúránk e kis pásztortűzének köszönhetően gazdagodhasson és épülhessen lelkiekben, szellemiekben, erkölcsben és mindenekelőtt anyanyelvben hogy ereje és akarata legyen a túlélésre, a megmaradásra. Budapest Radnaborberek, augusztus

11 A történelem faggatása Dávid Gyula Reményik Sándor és Borberek Több évtizeden át tartó elhallgatás, megbélyegzés után, az 1989-es romániai fordulatot követően Reményik Sá ndor költői hagyatékát ismét a megérdemelt megbecsülés veszi körül. Versei több kiadásban is közkézen forognak, elhangzanak ünnepi alkalmakon és alkalmaktól l fü ggetlenül. A szülőházat jelző emléktábláról végre eltűnt a fé l évszázados vakolatréteg, mellszobra ott áll annak a kolozsvári evangélikus templomnak az udvarán, amely egyházközség- nek fő gondnoka volt, egyesületek, művelődési központok alakultak emlékének ápolára, egyik épp a közvetlen közelünkben, Óradnán. Most pedig emlékszoba-avatásra gyűltünk össze itt, Radnaborbereken, azon a településen, ahol a költő nem is egy alkalommal pihent meg és adta át magát az őstermészettel való találkozás költészetét is megihlető élményének. A hely és az alkalom kívánja, hogy költői életművének számos oldalát megközelítő-elemző tanulmányok után, egy olyan oldaláról szóljunk, amelyről kevés szó esett: hogy megpróbáljuk számba venni költészetének azt a rétegét, amelyet a természet ihletett. Elsősorban persze az itt született kötetről, az 1921-ben megjelent Vadvizek zú- gá ás ról lesz szó (meg néhány későbbi, szintén Borbereken született, vagy ide kötődő versről), de a szemrevételezett versek körét tágítva, a többiekről is. Különös ellentmondásnak vehetné valaki, hogy az első világháború utáni magyar irodalomban erdé élyi k ölt őtri ász -ként emlegetett hármasból (Á Áprily, Rem ényik, Tompa Lászl ó), két költőtártól eltérően, Reményik Sá ándor verseiben alig elevenedik meg az erdélyi táj. Aki életrajzát ismeri, különösen elcsodálkozhat ezen. Hiszen a költő kolozsvári otthona, a Dónát úti villa ott áll a Hója-gerinc lábánál, l, fö lötte a gerincen a híres Dónát szoborral, s nem egy baráti visszaemlékezésben, a költő egyik-másik levelében is, olvasunk közös kirándulásaikról a Kolozsvár-környéki ki helyekre: a Hójába, a Bükkbe, a Majlát-kúthoz, az Árpád- csúcsra vagy távolabbra: a Vlegyászára, a Nagykőhavasra, a Szebeni havasokban a Hohe Rinnére. Vannak versei, amelyeket Püspökfü rdő vagy Köröskisjenő szomszédgában a valamikori ősvadon, a Háda, másokat a budai hegyek ihlettek, egy egész ciklus őrzi az Adriai-tenger-parti Lovrana emlékét. És itt vannak persze a már említett borbereki versek, 1921-ből, 1922-ből, s a később borbereki emlékeket idézők az as, 30-as évekből (összesen 41 vers). Hát nem elég ez? Csakhogy Reményik Sá ándor nak ezek között a versei között hiába keressük a konkrét tájélményt. A költő és a természet viszonya egészen más, s ezt a másgot kellene a következőkben, költészetének jobb megismerése, teljesebb megértése kedvéért megragadnunk. Reményik Sá ándor egyik legközelebbi barátja és kirándulótársa, Lám B éla adja kezünkbe a kulcsot ehhez a megértéshez egy, a költő halála után írott visszaemlékezésében. Kissé bővebben idézek belőle, mert a kontextus is hozzátartozik Reményik és a természet viszonyának megértéséhez: Kö öz ös sé ét tá inkon írja L ám B éla rendszerint én mentem elö öl, ő néh ány lé ép éssel utá ánam. Soha nem kérdezte, merre megy ünk, és soha nem ellenkezett. Örö ömmel vetette el magá tól a tá áj jé éko- zód dá ás, az idő őbeoszt beosztá ás és az útválaszt lasztá ás h étk öznapi gondjait, hogy maradé éktalanul a lé ényegnek adja át magá t. A ré észletek megfigyelé és sé ét is ez ért hanyagolta el. 9

12 PoLíSz Né éha megk érdezte egy-egy virá ág nev ét, felfigyelt, ha pillangó szállt az ágra, vagy ölyv keringett a völgy felett, de tov ább nem igyekezett behatolni a ré észletekbe. A természet élm ény sohasem volt megszokott nála, s így nem jutott tov ább a lé ényegn él. A nagy dó ómban a lé élek volt az, ami lek öt ötte, égre mutat ó csúcsíves oszlopok, csö önd, fé élhom ály. Az ornamen- tika csak másodsorban érdekelte. Természettel való köz öss ssé ég gé ének alapja nem bota- nika volt és nem geoló ógia, teoló ógia ink ább. (A bará- tom: Reményik Sá ándor ndor.. In: Lám Bé éla : Lírai feljegy- zések egy kolozsvá ári polgá árcsal rcsalá ád élet leté éb ől. Kv Sajtó alá rendezte Hantz Lám Iré én.) Reményik Sá ándor természetl szetlí ír rá áj já ának a fentiekből kö övetkez ő sajátoss ágát át már a kortárs kritika észrevette. Ké épsorozat ez a harminc-egyn éh há ány vers írta a Vadvizek zúg gá ása kritikusa, Molter Ká ároly, mög gö ött ttü ük eszm ék sorakoznak és idegen elő őtt tolmácsuk, bará át elő őtt sz ósz ól ló ójuk a lá át tó ó, a vadonban is otthonos szellem, amely értelmet ad a term észet poli- fó óni niá áj já ának. (P Pá ásztort űz, 1922/2. 44.) Nem annyira a természetben, mint inká ább a term észet jelenté és sé- ben gyöny örk ödik írta Hartmann Já ános, s maga hú zta alá a jelenté és sz ót. (Napkelet, I. 481.) Alszeghy Zsolt pedig ezt a viszonyulást belesi- mulá ás - nak nevezi a természetbe, s azt mondja: nem pillanatfelvételek ezek a term észet fensé éges vilá- gá áb ól, hanem a hangulati festé és vá ászonk épei. (Debre- ceni Szemle, ) Mindjárt visszatérünk a borbereki versekre, de előbb számot kell vetnünk azzal, hogy Reményik Sá ándor költészetének itt egy általánosabb jellemvonáról van szó, amelyet talán az újrafelfedezés lázában nem tudatosítunk magunkban eléggé. Olyan vonásról, amelyet egyesek egyoldalúan értelmezve, költészetét is megkérdőjelezték, alkalmi -nak, alkotó képzelet szegénynek mondották. Pedig egészen másról van szó: a vers külvilági indíttatának sajátos aszszimiláláról, a verset előhívó jelenségben annak gondolati síkra transzponáláról. A jelenséget kritikusai közül Sá rközi Gy örgy fogalmazta meg először a Szemben az ör rö ökm écs- csel című Reményik -kötetről írva: Reményik Sá ándor csaknem minden verse alkalmi k öltem ény indí ítja kritik áj já t csaknem mindig szüksége van valami apró -cseprő eseményre, jelent ék- telen kis incidensre, melynek valós ág-gombj g-gombjá ához varrja a költ észet külön ös szárnyas köp önyeg nyegé ét. Akár lebecsülő megállapításnak is vehetjük ezt, csakhogy Sá rközi tovább folytatja: De a kemény, hideg pityk éhez varrt k önt ös azt án nehéz selyemb ől van Ebben a fö öldt ől ellendü- lő attitűdben villan fö öl Rem ényik Sá ándor igazi arca, ahogy szeme még n éz, m ég k épet lá t, még a rö ög gö ön já r, de az élet fö öl é agya és sz íve már ép íti a filozófi át, a jelenség fö öl é a gondolatot, a ré ész fö öl é az egé ész h űv ös, sötét v ízi ój já t. (Nyugat, 1930/1. 65.) A megfigyelést Sík Sá ándor vitte tovább a Romon virá ág című kötetről írva: Reményik lír rá áj já ának legjellemz őbb formai tulajdon ága, amely alkotásait minden m ás l írikus ét ól megkü- lönb özteti, k ét k öz öns égesen egym ást kiz árni lá t- szó elemnek, a hangulati és gondolati elemnek tel- jes egysége Ez az értelmes, tudatos, eszm ékkel teli költ észet m égsem gondolati köl t észet, mert a gondolatok nem önmaguk ért vannak benne, nem is belől ük, az ő kedvükért született a vers, hanem csak hordozói, kifejezői, helyesebben: k özvet ít ői a hangulatnak, annak a legmélyebb, legemberibb élet érz ésnek, amely a vers tulajdonk éppeni tárgya. (Pá Pásztort űz, ) Azt hiszem, ezek után elővehetjük a borbereki verseket: a Vadvizek zúg gá ás t és azt a 11 későbbi verset, amelyek fö ldrajzilag (a költő egy későbbi, 1922-es borbereki nyaralása) vagy keltezésük alapján ide köthetők. Talán érdemes mindenekelőtt megáll- nunk az ajánlásnál: Reményik Sá ándor ezt a kötetét Áprily Lajosnak és Mannsberg Árvéd dnak, egykori osztálytárnak és természetjáró barátjának ajánlja. Áprily Tetőn című verse akár mottója is lehetne annak az alaphelyzetnek, amely Reményik akkori életét és lelkiállapotát meghatározza: a trianoni békediktátummal tetézett összeomlás, a hozzá legkedvesebbek (Sárika húga, a magának sem bevallottan imádott Imreh Ilonka, s egykori baráti körének több más tagja) repatriálása, a Vé égv ári- 10

13 A történelem faggatása versek -kiváltotta trauma gyötrelmei. Őreá is illenek Áprily versének sorai: Ősz nem sodort még annyi árva lombot, annyi riadt szót: Minden összeomlott Nappal kószáltam, éjjel nem pihentem, varnap reggel a hegyekre mentem. A hegyek közt, itt, Borbereken keres megnyugvást Reményik is, s ezt már a kötetet Bevezető ének megfogalmazza: Magánya boldog szigeté -nek érzi ezt a világot, ahol harsognak a vadvizek, s Töprengést, gondot, szenvedélyt Lelki sebet, lelki halált, E zúgás mindent túlkiált. A kötet verseinek uralkodó hangulata a nyugalom keresése. Olykor megelevenedik a versekben egy-egy konkrét, számunkra is ismerős borbereki kép is: a borbereki kistemplom, az Izvor nevet viselő patak, az Ördög-szoros, az Ünő-kő vagy a Korongyos összességében azonban az ezekből kiinduló versekre is érvényes az, amit a fentebbiekben mint Reményik versteremtő eljárának sajátosgát említettem: a verset kiváltó valógélmény átpoétizálása. A természet magányába menekülő költőt a külvilágból magával hozott reménytelenség ide is elkíséri. A fenyves zöldjében felfedez egy vörös foltot: egy kiszáradt fenyőt, s annak látványa (A holt fenyő) kirekeszteni vélt életérzését juttatja eszébe: Nem a lomberdők szelíd őszi dísze, Amelyre új élet következik. Ez a pirosban ünneplő halál, Ez a dacos halál, Ez tudja már, hogy nincs feltámadás. És mégis áll. Halott bajnok az élő katonák közt, Mivel másutt nincsen számára hely. Az utolsó sorban a Szózat parafrázival, ez az egyszerű természeti kép egyszerre fejezi ki a helytállás reménytelenségét és a reménytelenségben is fenntartott helytállás példáját. A költő hiába szeretné, nem tudja kizárni magából a világot. Egyik versében (Trofeum) a vén fenyőről lecsüngő zuzmószakállra mondja: ez az én üdvöm lobogó ója Más verseken át azonban lelkében a reménység csillan meg. A Vizek, ha talá álkoznak az összefogásban rejlő erő jelképét bontja ki: A forráspontjuk messze-messze Rejlik az Ünőkő alatt, Egyiké itt, a másiké amott. De álmukban már látják társukat, Akihez vágy ragadja őket, S a testvér felé küzdik magukat. Vadul birkóznak fá val, kővel És győznek egyesült erővel. Egy másik vers ( Idill a magasban) a tárra roskadt vén fenyő látványából indul ki, s ebből bontja ki a vihar-sújtotta társ iránti felelősség példáját: A másik meghajlott bele, De felfogta és megtartotta őt. Egyik a másikra támaszkodva: Most így állnak a Teremtő előtt. A kis templom a nagy dó ómban indító strófá- jában pedig megjelenik és jelképerejűvé válik a borbereki templomocska: Fölötte égig ér a szirt. Olyan törékeny, oly kicsi. Harangja elhaló szavát Ezer gúnyos harangvirág Az erdőn túlcsilingeli. A kis templom háttere azonban a nagy természet, ahol a dá árd rdá ás feny ők állnak titá áni sorfalat, az Ünő-kő, amely fö lött az ormok orgonája dördül, s amely háttérrel maga mö- 11

14 PoLíSz gött a kis templomban egybesereglett hívők is a dó óm urá ának, a magas ágok Isten ének dicséretét zengik. Konkrét képpel indul Az én szob ám is: Nem volt ilyen szobám soha: Alacsony kis padlásszoba, De szeme égigérő hegyre néz, S a hegy viszont az ő szemébe. Benne néhány bútordarab, Oly durván összerótt, De visszadobnék minden fö ldi jót, Ha ezért kínálnák cserébe. Ez az én remeteszobácskám. Körül a falon fenyő, páfrány, És vadvirág az asztalon. Az ablakon zöld zsalu van: Nehéz, zöld pilla a szemen, De a szempillát nem csukom be, Virrasszon örök-éberen. És következik még a futó felhő, a szélben nyögő erdő, hallatszanak a zúgó vizek a természeti környezet, amely a kis szobát körülveszi. A zárósor azonban a versben közben-közben tetten érhető utalásoknak mintegy végső értelmet adva a meghajszolt költő megnyugvának vallomása: Amen. Nincsen tovább. Hiszek. A kötetet a Kará ácsonyfapiac címet viselő, három versből álló ciklus zárja. Ezek a versek már hónapokkal a hazatérés után, 1921 karácsonyán születtek. A korábban enyhet adó fenyves most egy kis karácsonyfa képében látogatja meg a költőt, kolozsvári otthonában: társaitól megfosztottan, halálra ít élten: Piacra vitték a testem s a lelkem, És alkusznak az életem felett. És fehér vattát aggatnak reám: Mű-zúzmarát a zúzmara helyett hangzik a fenyőfa monológja, amelyben azonban fő képp a ciklus harmadik darabjában (A kará ácsonyfa énekel) Reményik a maga sort és ars poeticáját fogalmazza meg: Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba! A szűk szobában is terem öröm. Gyúl apró gyertya ínség éjjelén, Ó, csak ne legyen sorsom bús közöny. Ó, csak legyek a fé ny forrása én, Apró gyermekek bálványozott fá ja, Én az idegen, én a jövevény. Égő fenyőfa, égő áldozat. Akit az Isten ősi otthonából Emberek örömére elhozat. Csak rajzolódjék mélabús árnyékom S imbolyogjon a szűk szobák falán. Mindegy, hogy mi lesz velem azután. A borbereki versekhez kapcsolódik az a szintén 1921 karácsonyáról keltezett Kí ís sé ér rő őlev él, amellyel a kötetet a címlapját tervező Szőcsn é Szilá ágyi Piroskának ajánlja. Fennmaradt még a költő hagyatékában autográf kéziratként hét, Radnaborberekről 1922 nyaráról (a június 30. július 18. közé eső napokból) keltezett vers, amelyek egy kivételével csak a 2002-es Há trahagyott versekben láttak napvilágot (A tépel őd dő ők, A ár is tiszta, Örö ök szerelem, az Izvor és a hold, A komor kertész, Az igazi tanú és A győzhetetlenek ez utóbbi alcíme: Megíratlanul maradt borbereki emlé ék ). Alkotástechnikailag nem különböznek a Vadvizek zúg gá ás ban megjelentektől. Egy következő évi borbereki nyaralás termékei lehetnek, amelyeket azonban a költő nem érezhetett eléggé kidolgozottnak (erre utal az utolsó vers alcíme), vagy kevésnek érzett ahhoz, hogy nyilvánosg elé álljon velük. Nyomtatásban is megjelent azonban a Cí ímzett ismeretlen című vers, amely mintegy lezárja a borbereki versek sorát. Nemcsak időrendi sorrendben, hanem gondolatilag is. A verset az Erdé élyi Helikon közölte, 1928-ban, s szülő-motívuma egy Óradnára befutott táv- 12

15 A történelem faggatása irat, amelyet a posta a költőt természetesen nem találva címzett ismeretlen felirattal visszaküld a feladónak. Erre a motívumra építi fel Reményik a verset, amely múltidézés, de egyben lezárása is annak az élménysornak, amit Borberek jelentett az ő számára. E szimbólum a szívembe nyilall, Mintha a régi táj tagadna meg, Szememre vetné sok bolyongásomat, Bűneimet és betegségemet. A költő fá jdalommal idézi fel magában a régi borbereki képeket, s a strófá k végén megismétlődő címzett í ismeretlen csak még jobban aláhúzza azt az érzését, hogy végképp múlttá vált az ott töltött néhány hét, s annak sok megnyugtató emléke. Radna, Óradna béke Borberek, Régi, régi nyár holdfé ny, havasok A szívem, mint illatszelence, Gyűjtögette a fenyőbalzsamot, S most: címzett ismeretlen. Az 1920-as évek vége a beért költő számvetésének, a közösségi szerepvállalás erősödésének, a betegséggel való vív ódának olykor belső kételyeinek ideje. A Szemben az ör rö ökm éccsel darabjai a kortársai ennek a borbereki búcsúversnek. Azok a versek, amelyekkel kapcsolatban a már idézett Sá rközi Gy örgy ezt írta: szinte óvakodik politikai költő lenni de a keserűség, reménytelenség, összeroppantg s a befelé kényszerült vergődésekben szerzett ideges elfinomultg fekete színei megfestik legegyénibb, leggyöngébb érzéseit is. (I. h. 66.) Innen visszatekintve van különleges helye a Vadvizek zúg gá ás nak, és egyáltalán a borbereki élménynek, Reményik költői pályáján. Szik 13

16 PoLíSz Zas Lóránt Levelek a tengerpartról A felkelő nap A felkelő nap sem határos a bolygóinktól túli világgal. Hogy vízeséses vagy kalászos? Találgatjuk. Van, aki számmal bizonyítja, hogy lehetetlen feltételezni is, hogy ember lakna az ismeretlen tájon. Esténként kinézek ablakomból: a megszokott űr-járgányt látom, és tudom, hogy messze, távol valami feldereng. Az óceánom. Nem ittam, enni is csak gyéren. A megrémítő halál a télen mást vezényelt, azt, hogy éljek. Most figyelek. Nézem az égen ugráló valamiket. Fé nyben suhannak. Sugárkeréken. Te is tudod. Én hiszem: balga, aki az éveit másnak adta, és szívta magába a mérget. Tudomány, papi móka? Elvetéltek. A sarkkörön túl, innen, a foszló égnek zenitjén állnak őrt, és rám vigyáznak, hogy ne fé ljek. (Rolandnak) Innen lenézve Innen lenézve vízre, partra, pelikán repül, az ég meg tarka. Süllyedni be tarajos habba, a tenger kék, sirály üt halra. Itt csend van, alig ér lárma a pálmafá k kecses sorára. (Csö ör ré ének) 14

17 A történelem faggatása Ketten vagyunk. Szem a szájra, ahogy akkor égve és fá zva. Álom volt tán, de most is éltet. Emlék ma már. Rímes mesének véljük innen, ha arra téved fiú és lány: kedvesek, szépek. Messzire mentél Messzire mentél, mégis ölel a teljes ég is. Önálló lettél. Apádnak a közelítő is csak látszat. Kutyáid ingó farka hűségeskü: fé nykép a falra. Ha rád köszön néha a bánat, telefonálj: szóban is várlak. Ott, nálad, abban a kertben nyugalom van. Kerestem. Krisztina, kicsi lányom, az arcodat látom anyádon. (Krisztinának) Most eső Most eső esik a víztükörre, a látóhatár körben görbe. A feltámadás mégsem jönne? Lehet-e sötét örökre? Madár repül a borult tájon. Zöld olajág: viszi a háton. Saskeselyű rád ne szálljon! Fé ny nélkül nehéz a világon. Egyedem-begyedem, tengertánc. Én Istenem, mire vársz? Lábainkon már a lánc. Szabad embert nem találsz. 15

18 PoLíSz Augusztus már Augusztus már mindent feléget. Fű, fa, virág, a parti fé szek hűvös napokra vár, de téved. Barátaim, a forró nyárban, ahol éltem és hol hazám van, ne higgyetek a pusztulásban! Mert télre hó lesz és kenyér lesz, a térre majd büszkébben léphetsz. Sújtó kezed is lesz: keményebb. Az óceánon túli Az óceánon túli házban, ahol babád, a porcelán van: össze ne törd testét a kádban. Keze kimarjult, vére folyhat, felfogadják majd zsoldosodnak, le is lövik: temetik holnap. Mert kell a birka vágóhidra. Bankár és gyáros hídra, hídra. Ne hallgass hát az álmaidra! Te, kisleány Te, kisleány, ha elsiratsz majd, sötét hajadhoz szép a nagy haj. Sírásra görbül már a hajnal. A gyertya ég, a fá tyol foszlik. Foltozol-e majd télen zoknit? Apád is meghalt. Ágyú ordít. Kétszer kiált, ki térdre rogyhat. A sírgödör magánya porlaszt. Kérnél-e táncra két halottat? augusztus

19 A történelem faggatása Boda László Ihlet és erkölcs A költői ihlet kérdését napjainkban fö l- vetni első pillantásra olyan, mintha múzeumlátogatást tennénk a romantikában. De nem így van. Főleg két dolog emeli ki a kérdés időszerűségét. Egyrészt a különfé le kedélyajzószerek, az alkohol és a drogok által felkínált mestersé éges mennyorsz ág. Ez voltaképpen: ihlet megrendelésre, lombikban előállítva. Másfelől az ihlet indokolatlanul beszűkített fogalma igényel kiegészítést. Mert hamis irodalmi információ, hogy a költői ihlet a nemi vágy, a libidó mindenestől való elkötelezettje. Mindkettő alapjaiban érinti a művészet és erkölcs régtől kísértő problémáját, utóbbi pedig még távolabbi múltra tekint vissza. Az irodalomtörténet gyakran emlegetett példája Coleridge Kubla kán c. verse, amelynek keletkezésében feltételezik az ópium serkentő hatát. Ha ez igaz, akkor ez a serkentő hatás igen rövid életű lehetett, ha még a vers végéig sem tartott ki. Hogy a versben a vége felé már kialudt a kezdeti ihlet, az közismert megállapítás az irodalomtörténetben. Még Adynak is volt egy könnyelmű kijelentése, amelyből mintha az következnék, hogy egy jó vers a tisztes mennyiségben elfogyasztott bor fü ggvénye volna. Ezt a megjegyzést aztán Rónay Gy örgy bölcs kritikusi iróniával igazította helyre. A borba, alkoholba fulladt, öngyilkos magyar írók sorsa pedig elrettentő kísérlet, hogy mint az álmainkra épített nemzettudatunkkal ebben is rosszul tájékozódunk. A serkentőszerek hatát egyébként jól érzékelteti a vizsga ismert humora, bár kivételek vannak. Egy felkészületlen egyetemistának a társai azt ajánlották, hogy szigorlat előtt igyon meg egy fé l liter erős feketekávét. Attól majd megvilágosodik a tudata. Így is tett. Amikor kijött a szigorlat után, a társak megkérdezték, hogy ugye hatott a serken tőszer. Sajnos, megbuktam mondta a kárvallott. Igaz a nagy mennyisé ég ű fekete való óban ha- tott. Amikor felelnem kellett, tudatom szokatlanul kitisztult, és én vak ít ó vilá ágoss gos ággal lá ttam, hogy a tételemr telemrő ől nem tudok semmit. Aki hordóban, üvegben tárolt vagy csomagba rejtett ajzószerek művi ihletében keresi a rangos irodalom titkát, az becsapja magát. Ha ezt még hirdeti is, akkor a destrukció szélhámosa. Mert ideig-óráig ajzószerekkel is lehet serkentő hatást elérni, de a vége a biztos bukás. Az A bukás, amely Albert Camus egyik könyvének címeként jelzi ki, hogy nagy horderejű a szó, mert jelentésében az érettségin elbukott diáktól, az alkoholba fullad íróinkon keresztül a bukott angyalokig ível. Ennyit a mesterséges ihletről és a művi úton előidézett mennyországról, amely a pokol előszobája, út a biztos bukáshoz. És ez az a vég, amit jobb volna elfeledni, de számos magyar író öngyilkosgát megidézve nem lehet elfeledni. Mert ők a magyar irodalmi sors kárhozott tanúi. A nyomasztóbb probléma az a még mindig kísértő nézet, hogy az erkölcs szemben áll a művészettel. A Meztelenül l jö öttem egyike a Rodinről szóló, nem irodalmi rangú életrajzi regényeknek. Szerzője hangzatos cím- mel igyekszik fö lkelteni a figyelmet a műre. Mert azért mi sem születtünk ruhástól. S a regényben ezeket a szavakat adja a nagy szobrász egyik korai mesterének ajkára, amely életre szóló útbaigazít ás kív án lenni: Örülö ök, hogy maga nem erk ölcs lcsö ös. Az erk ölcs lcsö öss ssé ég több fiatal fest őt tett t önkre (sic!), mint tudom á- som szerint bármi m ás. Hogy milyen fogalma van a szerzőnek az erkölcsről, mindebből kiviláglik. Az erkölcsöt ugyanis azonosítja a prüdériával. Nyilván nem ismeri a Tízparancsolatot. Elképesztő rövidlátása máris 17

20 PoLíSz lelepleződik, amikor ugyanez a mester pár oldallal odébb még nyomatékosabb tanácsot ad a fiatal Rodinnek: azt, hogy ne hazudjon (ti. a művészetében). De hát a Ne hazudj! nem az erkölcs egyik alapvető követelménye? Mintha valaki a matematikában nem tudná, hogy mennyi: kétszer kettő. Egyik kijelentésével agyonüti a másikat. A probléma igazában akkor éleződik ki, ha az irodalomtörténész, meg persze az alkotó is, elvként fogadja el a freudi tételt a libidó mindent meghatározó szerepéről, elsősorban a művészetben. Mintha az alkotás rangját alkotójának nemi érdeklődésétől l kellene fü g- gővé tenni, vagy mintha a verset és minden egyéb művészi alkotást esztétikai értékében a libidó szerepe határozná meg. Már régóta tudjuk, hogy a mélylélektan szemlélete Freud óta alaposan kitágult. S ez az ihlet értelmezését is döntő módon érinti. Nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy az ihletnek sokfé le forrása lehet, hogy az ihlet palettája sokkal színesebb, mintha csupán a nemi ösztön volna a meghatározója. Vegyük például azokat a műveket, amelyeknek a súlyos társadalmi vagy politikai igazgtalang keltette indulat a forrása, nem pedig a nemi ösztön. Elég a Talpra, magyar! -t említeni. Mi is voltaképpen a művészi ihlet, mélylélektani alapon? Valamilyen alkotásban lecsapódott, szublimált formában kiáradó, kultúrát termő irracionalitás. A szublimációt már Freud is fö lismerte, sőt kiemelte, amiről viszont sokan megfeledkeznek. A szublimáció valamilyen átszellemült kiáradási formára utal. Mert a nyers indulat önmagában nem ihlet. S a nemi vágy okozta elragadtatás nem naturális jellegében jelenti a művészetet, még a libidó vonalán sem, hanem annak átszellemültebb ábrázolában, amit a stílus is fé mjelez, amikor az alkotó valamilyen jelenséget irodalmi rangon papírra vet. Az ihlet sokrétűen összetett fogalom, amelynek biztos pontja, hogy forrása énünk irracionális rétege (érzelmek, vágyak, indulatok stb.), továbbá az, hogy amikor feltör, szublimált formában kell megnyilatkoznia ahhoz, hogy bekerüljön a kultúra fogalomkörébe. Ha egy mű csupán nemi vágyat gerjeszt, és nem nyújt emelkedettebb esztétikai élményt, az nem lehet az ihlet avatott megnyilvánulása, mint ahogyan izolált jellegében nem válhat hiteles szerelmi költészetté sem. A nagy költészet bővelkedik az ihlet olyan termékeny formáiban is, amit prófé tai inspirációnak lehetne nevezni. Irodalmi jellegében az emberi és társadalmi igazgtalangok olykor égbekiáltó bűneinek költői érzékelése és érzékeltetése ez, Dantét ól és a Sir Patrick Spens tragédiáját megéneklő névtelen skót balladaköltőtől Agrippa d` Aubignén át Jó ózsef Attilá ig vagy Illyés Gyulá ig. A felfokozottan átélt igazgtalang prófé tai hevületű versekben kapott irodalmi kifejezést. Ilyen az Egy mondat a zsarnok ágr gró ól. Az igazgosg viszont kifejezetten erkölcsi erény, kihív ó megsértése pedig olyan bűn, amely kiváltja a prófé tai indulatot. Lehet azonban még számos más forrása is az ihletnek, például a szánalom érzése (vö. V. Hugo: A koldus), a népi áhítattal való szolidaritás, mint Lorcánál A bárk ás Miasszonyunk rom ánca vagy éppen T. S. Elliottól a Burbank Baedeckerrel, a Bleistein szivarral című vers, amely a modern groteszk költői remeklése. Az ihlető érzelmeknek megvan a kellő tágasga, az élmény intenzitát tekintve pedig megvannak a fokozatai. Az inspiráció sokszínűségét jól érzékelteti a Rónay Gy örgy által szerkesztett Ég Égö övek, ábr brá ák, csillagok c. antológia s benne az ihlet olyan jellemző forrásai, mint az évszakok, az életkorok, a születés és a halál, a haza, az emberi nyomorúg, a háború és a béke, a munka, a magány, a kozmosz meg persze a vallás. Megvan benne a szerelem költészete is, kellő terjedelemben. Azt viszont, hogy ebben meddig is mehet el, és mit is jelenthet a szublimáció, azt Juhász Gyula Anna-ver- sei érzékeltetik. Ha csak a libidóhoz kötődő versek jelentenék az igazi költészetet, a világirodalom nagyon elszegényedne, a szerelmi költészetet is beleértve. 18