Marie Ferrarella Új ház, új haza

Átírás

1 Marie Ferrarella Új ház, új haza Rough Around The Edges 2001 Bianca március 09. Katherine kétségbeesetten igyekszik eljutni egy telefonfülkéhez, ugyanis megkezdődtek szülési fájásai. Ekkor találkozik Shawn O Rourke-kal, aki menten átlátja a helyzetet. A jóképű férfi minden tőle telhetőt megtesz, a kórházba elkíséri Katherine-t, és a személyzet előtt elvállalja, hogy ő az apja a kis Shawnának

2 1. FEJEZET Mihelyt kilépett az ír kocsmából, amelyet nemrég fedezett fel a kaliforniai Bedfordban, Shawn Michael O'Rourke arcáról lehervadt a nyílt, megnyerő mosoly, pedig ez az utóbbi időben szinte már a védjegyévé vált. Ám most nem volt oka nevetni, sőt jókedvet tettetni sem volt miért. Irt senki sem látja, a barátai bent maradtak. Általában sikerült megfeledkeznie a gondjairól, ha egy, netán két pohár ital mellett összejött a barátaival. Nem adta meg magát egykönnyen, és mindig eltökélten szembenézett a nehézségekkel. Csakhogy ezúttal nem szokványos helyzettel állt szemben. Súlyos gondok nyomasztották. Ami azt illeti, eddigi élete legsúlyosabb gondjai. Amikor este ideért a kocsmához, csendesen szemerkélt az eső. Mostanra felhőszakadásszerü zápor zúdult alá a szürke márciusi égből. Shawn felhajtotta a kabátja gallérját, ám így sem tudta megakadályozni, hogy a nyakába folyjon a víz. Behúzta a vállát, de nem csak az arcába csapdosó zivatar miatt érezte magát levertnek és fásultnak. Kell lennie valamilyen kiútnak! Kárba vész az utóbbi évek minden munkája, ha nem talál sürgősen valamilyen megoldást. Egy szempillantás alatt szertefoszlik minden, amiről tíz éve ábrándozik. Kész, vége. És mindez azért, mert Írországban született, nem pedig Amerikában. A kocsma mögötti parkolóhoz sietett, amely aznap este dugig megtelt, és elővette a zsebéből a kocsikulcsot. Ha az Atlanti óceán másik partján pillantotta volna meg a napvilágot, a mai is csak egy átlagos nap lenne az életében, amikor a céljai megvalósításán munkálkodik. Ehelyett egyre fogy az ideje, és vészesen közeledik az a pillanat, amikor el kell hagynia ezt az országot, és vele az 2/128

3 összes álmát és reményét. Persze megpróbálhat mindent elölről kezdeni odahaza, Írországban. Végül is ott fogant meg az agyában az ötlet. Megvalósítani azonban itt lehet igazából, a bedfordi Industrial /Vázában, ebben az átalakított tetőtérben, ahol most a cége található. Shawn Michael O'Rourke számára Amerika mind ez ideig a korlátlan lehetőségek hazája volt. Az óceánnak ezen a felén megtalált mindent, amire vágyott: a szükséges képzést és az anyagi támogatást. A két férfi, aki társult vele, ugyanolyan tapasztalatokkal és elképzelésekkel bír, mint ő. Ők is jövőbe látó álmodozók, akik szentül elhatározták, hogy valóra váltják az eszményeiket. Ám tizenhárom nap múlva mindez jelentőségét veszti. Tizenhárom nap múlva el kell hagynia ezt az országot. Kénytelen beteljesületlen reményekkel hazarepülni, mint már oly sok nagyra törő, de sikertelen elődje. Káromkodott egy cifrát boldogult édesanyja, Isten nyugosztalja, bizonyára zokon vette volna ezt tőle, majd beszállt az autóba. Még mielőtt becsukhatta volna az ajtót, az ülésre és a kormánykerékre esőt zúdított egy szélroham. Ám ő alig vett róla tudomást. Beindította a motort. Bekapcsolta a CD-lejátszót is, s felcsendültek a hetvenes és a nyolcvanas évek dalai. Miközben az autó kikanyarodott a parkolóból, Glória Gaynor fennhangon hirdette, hogy valami izgalmas dolog kell neki. Nekem nem izgalom kell, töprengett a férfi, nekem éppenséggel csodára van szükségem. Összeráncolt homlokkal igyekezett az útra figyelni. Nem azért, mintha többet ivott volna a kelleténél, hanem mert a sűrűn zuhogó eső igencsak megnehezítette a látást. Ha annyit ivott volna, hogy nem ülhetne volán mögé, akkor ott marad a barátaival a kocsmában, és vidáman leissza magát a sárga földig. 3/128

4 Nem, akkor sem, helyesbített gondolatban, és bekanyarodott a következő utcába. Berúgni, hogy az ember elfelejtse a gondjait az csak látszatmegoldás. Méghozzá olyan, amiért drágán kell megfizetni. Leginkább másnap reggel, amikor a fejfájástól gondolkodni is képtelenség. Márpedig most feltétlenül tiszta fejre és józanságra van szüksége. Nagy felelősség nyugszik a vállán, emberek függenek tőle itt éppúgy, mint Írországban. És ezeknek az embereknek tizenhárom nap múlva csalódást kell okoznia! Nem mintha bárki egy rossz szót is szólna, de ő úgy érezte, csalódást fog okozni nekik. És ez éppolyan nyomasztó. Az ördögbe is, kell, hogy legyen kiút! Ösztönösen megérintette a nyakában függő medált, édesanyja utolsó ajándékát. Szent Judás Tádéról Írországban úgy tartják, ő a reménytelen esetek védőszentje. O'Rourke maga is az volt annakidején, reménytelen eset, mígnem végül csak megemberelte magát, és a jobb élet reményében felhagyott az önpusztító életmóddal. Mrs. O'Rourke esküdözött, hogy ez csakis a védőszenthez intézett anyai imáknak köszönhető, és bár Shawn erről nem volt teljesen meggyőződve, nem mondott ellent az édesanyjának. Hisz végtére is, több dolgok vannak földön és egén, mintsem bölcselmünk álmodni képes. Éppen ezért nem is adja fel egykönnyen. Ha hosszan és alaposan utánagondol, csak eszébe jut a megoldás. A megoldás, amelynek révén most, hogy lejárt a vízuma meg az összes lehetséges meghosszabbítás, mégsem kell megvert kutya módjára, behúzott farokkal visszakullognia a szülőhazájába. Bár még csak este kilenc felé járt az idő, feltűnt neki, hogy alig van forgalom. Ilyen estéken az emberek inkább otthon maradnak. Nekem is ott lenne a helyem, gondolta. Otthon. Mert egyelőre még Bedfordban van az otthona. 4/128

5 Egyre vadabbul zuhogott az eső. Az ilyen időre mondta régen az édesanyja, hogy hullatják a könnyüket az angyalok. Ebben a megállapításban persze az is benne foglaltatott, hogy éppenséggel őmiatta sírnak az angyalok. Shawn még most is maga előtt látja, ahogy az édesanyja szomorúan, ugyanakkor szemrehányóan ránéz mélykék szemével, amikor hajnaltájt részegen haza-tántorog. Mikor jön meg végre az eszed, Shawn Michael? Te vagy az elsőszülött fiam. Mit fogok mondani majd az Úrnak, ha rám kerül a sor, és megkérdi, mi lett azzal a fiúval, akit azért adott nekem, hogy rendes, felelősségteljes embert faragjak belőle? Tisztán és érthetően csengtek a férfi fülében a szavak, mintha legalábbis az anyja itt ülne mellette. Elmosolyodott. Meghaltál, mama, mielőtt megmutathattam volna neked, mire vagyok képes -dünnyögött. Bár minden jel arra mutat, hogy semmivé válik az egész, még mielőtt igazából beindulhatott volna. Legalábbis akkor, ha teljesül a Bevándorlási Hivatal akarata tette hozzá egy sóhaj kíséretében, azzal befordult a következő sarkon. Kitt Dawson nem hitte volna, hogy ezen a napon még rosszabbra fordulhatnak a dolgok. Ám valahányszor csak átfutott a fején ez a gondolat, úgy látszott, a sors gonosz tréfát űz vele, és megmutatja, hogy van még néhány csapás a tarsolyában. Összeszorította a fogát, és még erősebben markolta a kormánykereket. Már megint jön egy fájás. Visszatartotta a lélegzetét, és imádkozott, hogy mihamarabb elmúljon. Mármár attól tartott, szétrobban a feje, amikor végre csillapodott a fájdalom. Remegve, verejtékezve és rémülten szedte a levegőt. Meglazította az ujjait a volánon. A szülés csak két hét múlva lett volna esedékes. Mégsem lepődött meg nagyon, hogy a baba máris világra óhajt jönni. Legalábbis nem jobban, mint a nap többi eseményén. 5/128

6 Ezt a napot nyugodtan felvehetnék a rekordok könyvébe. Munkanélkülivé vált, mert az űrhajózási vállalat, ahol dolgozott, elvesztett bizonyos kormányzati megrendeléseket. Abban a reményben ment haza, hogy részesül majd egy kis vigasztalásban, ehelyett azzal a ténnyel kellett szembenéznie, hogy az egész élete a feje tetején áll. Jeffrey ugyanis a férfi, akinek odaadta a szívét, és akivel megosztotta a lakását eltűnt. És búcsúzóul úgy kirámolta a lakást, mint együttélésük során még egyszer sem. Mindent magával vitt, ami csak valamelyest is értékes volt, többek között Kitt új autóját, amellyel aznap a szerelőhöz kellett volna mennie olajcserére. Tehát Jeffrey meg a kocsi köddé vált, és velük együtt lába kelt Kitt összes pénzének is. A férfi ugyanúgy lecsupasztotta a közös bankszámlájukat, mint a lakást. Ha úgy vesszük, az a számla is csupán Kitté volt, mivel egyedül ő tett rá pénzt, Jeffrey csupán levett róla. Persze a szerelmes nő mindig talált mentséget a férfi számára, és azzal biztatta magát, hogy minden megváltozik, ha Jeffrey végre talpra áll. Hát most aztán megtette, gondolta Kitt dühösen. Csakhogy nem az ő oldalán, hanem a hosszú lábú, barna hajú aerobictanárnő mellett, aki a szomszédban lakik. És mindehhez az ő pénzét és az ő tulajdonában lévő értékeket használja fel! Oda van minden, a soha viszontlátásra. Tudnod kellett volna, hogy ez lesz a vége, korholta magát. Csakhogy nem volt hajlandó tudomásul venni a jeleket. A szerelem köztudottan vakká tesz, és ő fülig szerelmes volt Jeffreybe. Most aztán megfizet érte. Rendben, a szerelem vakká tesz. De mire való akkor a józan ész? És miért nincs most nálad esernyő, tépelődött, miközben növekvő kétségbeeséssel bámult ki az utcára. Esik. Nem szemerkél, ahogy az időjárás-jelentésben vidáman ígérték. Kíméletlenül zuhog. Felhőszakadás, csak éppen nem az átvonuló fajtából, amely hamarosan abbamarad. 6/128

7 A kocsija pedig, ez a tízéves Lemon, amely tulajdonképpen Jeffrey tulajdona, pont most döntött úgy, hogy néhány méterrel a kereszteződés előtt lefullad, és makacsul ellenáll minden újraindítási kísérletnek. Jeffrey is pont így ellenállt, amikor megtudta, hogy gyereket várok, gondolta Kitt, és keserűség szorongatta a torkát. Hát, ez az autó aligha fog varázslatos módon beindulni, és az eső sem olyan, mintha el akarna állni. Nincs más választása, ki kell szállnia, hogy gyalog folytassa az útját. Egyre jobb az egész motyogott, miközben kikapcsolta a biztonsági övet. Épp megpróbált kikecmeregni a kocsiból, amikor újabb görcs rohanta meg. Kitt megdermedt. Elakadt a lélegzete a fájdalomtól. El kell jutnia a kórházba, méghozzá sürgősen. Semmi kedve a Mac Arthur és a Fairview Street sarkán világra hozni a gyermekét. Bár amilyen szerencséje van mostanság, ha így folytatja, még ez is megeshet. Elkeseredetten jártatta végig a szemét az utcán. Sehol semmi. A nagyvárosokban állítólag csak úgy nyüzsögnek a taxik. Akkor erre miért nem jár egy sem? Bedford kivétel? És hol van ilyenkor a rendőrség, amikor szükség lenne rá? Ha átmenne a piroson, az hétszentség, hogy azonnal felbukkanna egy rendőrautó. Lehet, hogy igazságtalan, de pillanatnyilag nincs is kedve igazságosnak lenni. Becsapták, forr benne a düh, és mindennek a tetejében itt vannak ezek az elviselhetetlen szülési fájások. A fel-feltámadó szélben hol innen, hol onnan vert az eső. Kitt nehezen tájékozódott, szédülés fogta el, gondolatai vadul kavarogtak. Hátha talál egy telefont, és felhívhatja a rendőrséget. Azok biztosan gyorsabban ideérnek, mint bármelyik taxi. Csak annyi hát a dolga, hogy keressen egy telefonfülkét. Ehhez viszont 7/128

8 először is arra lett volna szükség, hogy eligazodjon a környéken, csakhogy az ádázul zuhogó esőn át alig két méterre lehetett látni. Az utca túloldalán virító közlekedési lámpát is épp csak ki tudta venni. A vízcseppek sürü függönyén keresztül halványan derengő, kísérteties zöld fény felé indult el, és közben azért fohászkodott, hogy legalább addig ne jöjjön újabb fájás, míg át nem ér az úttesten. Leszegett fejjel szaladni igyekezett, szeretett volna mihamarabb túljutni ezen az akadályon. Ám nagy hasa meg az esőt minduntalan az arcába verő szélrohamok erősen hátráltatták. Még csak az út közepénél járt, amikor sárgára váltott a lámpa. Mély lélegzetet vett, nyugalmat erőltetett magára, és kitartóan továbbevickélt. El kell érnie az utca túloldalát! Hirtelen egy közelgő autó zúgása hallatszott, majd közvetlen közelről fékcsikorgás. Kitt felsikoltott, és a következő másodpercben érezte, hogy a kerekek alól felfröccsenő zuhatag eláztatja a lábát. Forogni kezdett vele a világ. Kinyújtotta a kezét, hogy támaszt keressen, de nem volt mibe megkapaszkodnia. Aztán mintha egy férfihang ütötte volna meg a fülét. Vagy ő maga mondott valamit? Nem tudta biztosan. De ez most nem is számított. Elvesztette az egyensúlyát. Ösztönösen maga elé tartotta a kezét, és a következő pillanatban a tenyere a kemény aszfaltnak vágódott. Épp csak hogy eljutott a tudatáig a fájdalom, amikor érezte, hogy valaki átkarolja. Jól van? Az aggodalmas, mély hang kissé idegen hanghordozással beszélt. Kitt összeszedte minden akaraterejét, hogy ne ájuljon el. Valami férfi, egy idegen tartja átölelve. Nem, nem vagyok jól. Terhes vagyok! förmedt rá. Rémület töltötte el, meg harag az egész világ ellen. Megpróbált felállni, de a fickó, aki az ostoba kérdést feltette, fogva tartotta. 8/128

9 Jóságos ég, kis híján elgázoltam egy várandós asszonyt, rémült meg O'Rourke. Ettől a gondolattól szinte megbénult. Végül erőt vett magán, és szemügyre vette a nőt, hogy látszik-e rajta sérülés nyoma. Egészen váratlanul bukkant fel, mintha a földből pattant volna ki mentegetőzött. A kocsimból szálltam ki magyarázta Kitt erőltetett udvariassággal -, megpróbáltam átkelni az utcán. Senki sem tanította meg magának, hogyan kell közlekedni? Kiszabadította magát, és fel akart állni, de visszaesett, mint egy tehetetlen teknősbéka. Mint egy hatalmas, várandós teknősbéka. Bár az mintha tojásokkal szaporodna. Na, mindegy. De ugye nem tettem kárt magában? kérdezte O'Rourke, majd gyorsan végigfuttatta ujjait a nő testén, hogy nem tört-e el valamije. Úgy értem... Mit képzel ez az alak, hogy fogdossa? Mi a fenét akar? Kitt újfent megpróbált felállni, ám kénytelen volt feladni a kísérletezést. Legyűrte őt az eső, a fájdalom és a kimerültség. Idefigyeljen, szülési fájásaim vannak. Legalább a kutató kezeket sikerült eltolnia magától. Igazán nagyra értékelném, ha most nem erőszakolna meg, és nem is rabolna ki! Csak tudni akartam, hogy megsérült-e. Az esőre ügyet sem vetve, O'Rourke lekuporodott, és döbbenten nézett a nőre. Szülési fájásai vannak? Igen! Kitt már-már elvesztette az önuralmát. Akkor mit keres ilyen állapotban az utcán? Nem kellene itt kódorognia ebben az ítéletidőben -jegyzete meg a férfi, és közben tekintetével a nő kísérőjét kereste, de senkit sem látott. Amióta kiszállt a kocsijából, egyetlen autó ment el mellettük. Különösen nem egyedül. Nem volt más választásom sziszegte Kitt, megfordult, és ismét megpróbált feltápászkodni. Újabb fájás rohanta meg, zihálva lélegzett, de egyszer csak, váratlanul, a levegőbe 9/128

10 emelkedett. A fájdalom hirtelen elmúlt, a meglepetés nem. Az idegen a karjában tartotta. O'Rourke elcsodálkozott, milyen könnyű ez a nő. Az állapotához képest túlságosan is könnyű. Gyors léptekkel a hátuk mögött lévő menyasszonyiruhakölcsönzőhöz sietett vele, és beállt az eresz alá. Ekkor az utca túloldalán észrevett egy autót. Az a maga kocsija? Kitt bólintott. Nem indul el. Mentőt kell hívni. Az eddigieknél is hevesebb és erősebb fájás vett rajta erőt, és Kitt ösztönösen a férfi karjába vájta az ujjait. O'Rourke a felöltőn át is érezte az erejét. Ahhoz képest, hogy milyen törékeny, egészen erős teremtés. Hol tart? A nő értetlen tekintete láttán hozzátette: Úgy értem, milyen gyakran jönnek a fájások? A fájdalom csillapodtával Kitt hangja is visszatért. Nem figyeltem. Úgy nagyjából? A nő nem felelt, ujjai ismét Shawn karjára kulcsolódtak, ezúttal még szorosabban. Jól van, majd én kitalálom mondta O'Rourke. Kezdett inába szállni a bátorsága. Nagyon gyakran. Jó megfigyelő jegyezte meg Kitt, hogy legalább a bátorság látszatát fenntartsa. Van mobiltelefonja? Nincs. O'Rourke már rég elhatározta, hogy vesz egyet magának, de most már semmi értelme a beruházásnak, ha kiutasítják az országból. Kitt lehunyta a szemét, és igyekezett erőt gyűjteni. Ettől viszont még jobban szédül. így aztán felnézett, egyenesen a férfi szemébe, aki a karjában tartotta. Nagyszerű. Feltehetően maga az egyetlen ember Kaliforniában, akinek nincs mobilja. És épp magával kellett összeakadnom. Keresnünk kell egy telefont, hogy kihívjuk a mentőket. 10/128

11 Hallatszott a hangján, hogy már nem sokáig tart ki az önuralma. Aztán újfent megmarkolta a férfi karját. Kevesebb, mint egy perc telt el a fájások között. Bármelyik pillanatban világra jöhet a gyerek. Ezzel most már alighanem elkéstünk, hölgyem! -jegyezte meg O'Rourke. Ám hiába vizslatta a környéket, a boltok mind bezártak. Mindjárt megszületik a gyermeke. Hisz ezt magyarázom egész idő alatt! Most van az a mindjárt! helyesbített a férfi. Bár csak azt mondta ki, amit Kitt feltehetően maga is sejtett, mégis rémület jelent meg a fiatal nő szemében. Shawn igyekezett megnyugtatni: Ne aggódjon, segíteni fogok. Nem tudja máshova vinni, csak a kocsijához, gondolta. A kis szállítóautó rakfelületén lefektetheti a vajúdó nőt. Maga orvos? tudakolta Kitt bizalmatlanul. Erre már a férfi édesanyja is hiába vágyott. O'Rourke mosolyogva rázta meg a fejét. Nem, testvér vagyok. Kitt-tel már megint forogni kezdett a világ. Értelmezni próbálta a férfi szavait, aki közben mozgásba lendült. Eső vágott az arcába. Szóval, valami egyházi rendnek a tagja? O'Rourke kinyitotta az autó hátsó ajtaját. Nem, egyszerűen olyan ember vagyok, akinek testvérei vannak. Sőt. Nem egy öcsémet és húgomat magam is láttam a világra jönni. Tőle telhetőén gyöngéden lefektette a nőt a kisteherautó padlójára, majd maga is felugrott mellé. Pokróc nem volt a kocsiban, így a felöltőjét vette le, és ösz-szetekerve Kitt feje alá tette. Ne izguljon, tudom mi a teendő. Legalábbis remélte, hogy még nem felejtette el. Bátorítóan rámosolygott Kittre. 11/128

12 Anyám mindig olyan hirtelen szülte meg a gyerekeit, hogy nem volt időnk kihívni az orvost vagy a bábát. Kitt érezte, hogy újabb fájás közeleg. Megnyalta kicserepesedett ajkát. Bárcsak hatéves kislány lehetne megint, aki rajzfilmeket néz otthon a nappaliban! Vagy tizennyolc éves, friss főiskolás! Bármi jobb lenne, mint a mostani helyzet. Szóval segédkezett a szüléseknél? tudakolta. O'Rourke ránézett, és megfogta a kezét. Én vagyok a legidősebb a hat gyerek közül. Kitt zihálni kezdett, mert a fájás leírhatatlan erővel rohanta meg. Biztos, hogy nem valami perverz alak maga, aki az ilyesmire bukik? Bájos, állapította meg a férfi. Még most, vajúdás közben, összetapadt, vizes hajjal is bájos. Élőrehajolt, és elsimította a nedves fürtöket a nő homlokáról. Nincs túl nagy bizalommal irántam, igaz? Tréfál? Semmi, de semmi okom nincs megbízni ma-gá-ban. Kitt az utolsó szót egyenesen O'Rourke fülébe ordította, ahogy a kíntól megfeszülve felemelkedett. A férfi mély lélegzetet vett, és megrázta a fejét, mintha ezzel csillapíthatná sajgó fülében a csengést, aztán hátrább húzódott. A nő reszket a hidegtől. Ő már csak a pulóverét ajánlhatja fel neki. A vetkőző férfi láttán Kitt szeme tágra nyílt. Ez az ember őrült. Egy deltás őrült. Hol a táskája? Abban van a gázspraye, ha hozzájuthatna... Mit művei? A férfi Kitt csípőjére terítette a pulóvert. Nem sok, de több mint a semmi. Igyekszem melegen tartani magát. Leült a sarkára, és megfogta a nő kezét. Hogy hívják? Kitt... két t-vel. Kitt Dawson. 12/128

13 Örülök, hogy megismerhettem, Kitt, két t-vel. Finoman megrázta a kezét. Shawn O'Rourke vagyok. Jött a soron következő fájás. Kitt megpróbált bátran viselkedni. Hosszabb már nem is lehetne. A barátaim O'Rourke-nak neveznek. A kocsiban uralkodó félhomályban Kitt a férfi tekintetét kereste. Netán barátságot kötünk? Hát mosolyodott el a férfi -, Kitt, két t-vel, a mai este után valamilyen viszonyban csak leszünk. Válasz helyett Kitt felsikoltott. 2. FEJEZET O'Rourke füle már megint csengett, a fejében visszhangzott a sikoly. Itt az idő, Kitt, kezd komollyá válni a dolog! Magára Shawnra is ráfért egy kis bátorítás, hisz csak remélni tudta, hogy megbirkózik a helyzettel. Igaz, hogy gyerekkorában ott volt az anyja mellett, amikor a testvérei a világra jöttek, csakhogy Sarah O'Rourke-nál annyit jelentett a gyerekszülés, mint tyúknál a tojásrakás. Épp csak nyöszörgött egy kicsit, és fél órán belül Shawn egy újabb kistestvérrel lett gazdagabb. Általában nem volt más dolga, mint fogni a mamája kezét, és megtörölni verejtéktől nedves homlokát. Az apja ilyenkor sosem volt otthon. Az öreg O'Rourke-ot teljesen lefoglalta, hogy elegendő pénzt teremtsen elő népes családja jóllakatására. A kis Shawn nem is sokat törte a fejét, amikor annakidején az anyja kezét fogta. A gyerek születése az élet menetéhez tartozott, nem jelentett sem többet, sem kevesebbet. Sosem tett rá ilyen nagy hatást a dolog, mint most. 13/128

14 Mi lenne, ha...? Nem engedte, hogy gondolatai ebbe az irányba kalandozzanak. Egyébként sincs rá idő. A nő újfent sikoltozott, és a nagy hasát feléje fordította. O'Rourke megpróbált gondolkozni, feleleveníteni az emlékeit. De az anyja egészen máshogy viselkedett, mindig olyan nyugodt volt. Váratlanul támadt egy ötlete. A nehézségi erő fog segíteni magának, Kitt. Megragadta a nő vállát, és a kocsi hátsó felét megtöltő kartondobozok mellé ültette. Most, hogy a fájdalom egy pillanatra alábbhagyott, Kitt is körülnézett az autó belsejében. Mindenütt papírskatulyák voltak, méghozzá jó nagyok. Mi... mik ezek? Óvatosan forgatta a fejét, miközben a kezét védelmezőn a hasára tette. Maga betörő vagy orgazda? A férfi alig állhatta meg nevetés nélkül. Miért, úgy nézek ki? Kitt arcán látszott, hogy újabb fájás közeleg. Olyan... kereste a szavakat...veszélyesnek látszik. Új oldalról ismeri meg saját magát, gondolta O'Rourke. Veszélyesnek? Kitt igazán nem akarta megbántani, végtére is a férfi segíteni próbál rajta. Jó értelemben véve igyekezett elvenni a szavai élét. O'Rourke elmosolyodott, noha a nő ismét fájdalmasan szorongatta a kezét. Olyan is van? Igen..., mint maga. Fekete hajával, ragyogó kék szemével és tökéletes, mezítelen felsőtestével úgy festett, mint egy romantikus regényhős. Veszélyes... az a fajta férfi, aki... aki... keresi a kalandot és a veszélyt. Kitt kifújta a levegőt, és érezte, hogy menten magával ragadja a következő fájás. Gyorsan beszélt, hogy még elmondhassa, amit akar. Az a fajta, aki megdobogtatja a női szíveket. Látja, ez az én bajom. 14/128

15 Mindig nagy hatással vannak rám a jó külsejű férfiak, aztán meg kénytelen vagyok rájönni, hogy belül olyan üresek, mint egy bábu. Es még csak nem is az értelemre gondolok, ugyan, hanem a szívre. Én mondom, érzelmileg mind nulla. Elvette az eszét a fájdalom, gondolta O'Rourke. Lehet, hogy nem olyan egyszerű ez az egész, mint remélte. Eszébe jutott, hogy az anyja mesélt olyan asszonyokról, akik két napig is vajúdtak. Elnézett a nő fölött, a kocsi eleje felé. Talán van még annyi idő, hogy bevigye őt a kórházba. Kitt megragadta a karját, teljes erővel szorongatta, és sikított. Lehet, hogy mégsincs, tűnődött a férfi. Szétszakadok! kiabált a nő. Ketté... szakadok!... Valaki... szét... akar. tépni... Ezt már hallotta az anyjától is. Akkor, amikor Donovan öccse a világra jött. Donovan majd hat kilót nyomott. Senki sem akarja szétszakítani, Kitt csitította kedvesen, de határozottan. -Csak a teste jelzi, hogy mindjárt itt az idő. Mindjárt itt az idő? ismételte a nő hitetlenül. Mindjárt? Egyfolytában jönnek a fájások, amióta csak elindultam otthonról! Shawn nem vonta kétségbe a szavait, ám ez sajnos olykor mit sem jelent. Előfordul, hogy harminchat órán keresztül vajúdik valaki magyarázta óvatosan. Kitt ebben a pillanatban aligha ezt akarta hallani. Ha meghalok zihált -, maga is velem pusztul! A férfi nevetett, és a keze fejével megtörölte verejtékező homlokát. Feszült helyzetben maga sem túl kedves, igaz, Kitt, két t- vel? Ó, dehogynem lihegett a nő -, de mindenki csak egy bizonyos mértékű feszültséget és fájdalmat tud elviselni. Jaj... 15/128

16 A szeme tágra nyílt. Ez most minden eddiginél rosszabb. Nem biztos, hogy még sokáig bírja. Istenem, ó, istenem... A tűrőképessége határán van. állapította meg O'Rourke. Valahogy el kell terelnem a figyelmét. Idehallgasson, Kitt! Nézzen rám! Amikor a nő nem engedelmeskedett, finoman megfogta az állat, és maga felé fordította a fejét. Nézzen rám! Nézzen a szemembe! Együttes erővel világra hozzuk ezt a gyereket, méghozzá hamarosan, érti? Ha azt mondom, nyomjon, akkor azt szeretném, hogy minden erejével kifelé tolja magából a babát. Aztán mindig elszámolok tízig, és csak akkor vehet levegőt. Készen áll? Nyugodt hangon, határozottan beszélt, nemcsak azért, hogy a nőbe erőt öntsön, hanem, hogy a saját rémületét is elaltassa. Nyomjon, Kitt, nyomjon! Az ördögbe is, hiszen nyomok ordított rá a nő fájdalomtól eltorzult arccal. Ökölbe szorított kézzel előredőlt, és nyomott, ahogy csak az erejéből telt. Zihál-va, levegő után kapkodva hanyatlott hátra, még mielőtt O'Rourke tízig számolt volna. Azt mondtam, tíz figyelmeztette a férfi -, csak tíznél vehet újra levegőt. Ez egy zsarnok. Egy magas, jóképű zsarnok, aki keresztülviszi az akaratát, ha törik, ha szakad. Ha akarja, szülje meg maga! feleselt Kitt lihegve. Úgy látom, jobban ért hozzá, mint én. O'Rourke összehúzott szemmel vizsgálgatta. Csalhatatlan ösztöne, amely az üzleti életben is mindig hasznára vált, megsúgta, mi a teendő. Azt nem mondta, hogy szereti másra hagyni a munkát, Kitt, két t-vel. Az érintett szívesen felképelte volna, amúgy istenesen, csak nem futotta az erejéből. Nem... nem kérdezte. 16/128

17 Kitt... Ám a bátorító szavak nem hagyták el Shawn ajkát. A nő szánalomra méltóan nyöszörgött, és zihált, és az ö szíve is összeszorult. Újabb fájás közeledett, de Kittnek szemlátomást elfogyott az ereje. Mindjárt elájul, riadozott O'Rourke, és kétségbeesetten törte a fejét valami megoldáson. Csakhogy nincs más választásuk, Kittnek túl kell esnie ezen a megpróbáltatáson. Gyerünk, Kitt, két t-vel! buzdította, és megragadta a kezét. Ördög vigye az illemszabályokat, most több forog kockán. Sikerülni fog! Amióta ember él a földön, az asszonyok átesnek ezen! Tekintete a nőébe fúródott. A gyerekedről van szó, Kitt. A te gyerekedről. Az ő kedvéért képes leszel rá! Kitt szeme könnybe lábadt, kezét ökölbe szorította, és ismét nyomni kezdett. Jól van... jól... jön egy újabb fájás... Jaj! Sikoltozva felágaskodott. Nyomjad! Nyomjad, mintha az életed függne tőle! Erősebben... még erősebben... És O'Rourke egyszer csak megpillantotta a baba üstökét. Úgy vert a szíve, ahogy az anyáé verhetett. Jön! Már látom, Kitt! Nevetve törölte meg verejtékes homlokát. Látom a fejét, Kitt, két t-vel! Nyomjad még, egy... kettő... három... A nő alig hallotta a hangját. Nyomott és nyomott, közben meg az ájulással és a rettenetes fájdalommal hadakozott. Nincs még kinn az a gyerek? Mintha az idők kezdete óta nyomna! Mekkora... a feje? O'Rourke ráébredt, hogy Kitt tájékoztatást vár tőle a szülés állásáról. Ő viszont teljesen belefeledkezett az élet csodájának bámulásába. Már a válla jön kifelé. A nőn látszott, hogy menten összeroppan. Gyerünk, Kitt, már majdnem megvan! Csak egy kis erőfeszítés még, egy csöpp... 17/128

18 Utolsó erejét összeszedve, összeszorított szemmel, Kitt nyomott még egyet. És aztán megütötte a fülét egy hang. Az újonnan született embergyerek sírása. A kisbabája! Megérkezett! Végre! Minden mértéken felül elcsigázva dőlt a dobozoknak. Jól van..., egészséges? O'Rourke legszívesebben ujjongásban tört volna ki a kezében fekvő apró emberke láttán. Hát sikerült! Tényleg képesek voltak rá. Nem érdekelte, hogy boldogságában bugyután vigyorog. Soha nem volt még ilyen lélekemelő élményben része, mint ezt a babát világra segíteni. Valami csodálatosat élt át. Kislányod született, Kitt, két t-vel. Gyönyörűséges kislány, pelyhes kis feje van! Kislány? A hirtelen rátörő boldogság egy pillanatra elfeledtette Kitt-tel a fájdalmat, pedig az változatlanul kínozta. Lányom van? Pontosan. O'Rourke mosolyogva nézett a nőre. Meglehetősen maszatos még, de akinek van szeme, láthatja, hogy ugyanolyan szépség, mint az anyja. -Óvatosan átadta a parányi élőlényt az édesanyának. Köszönj szépen a mamádnak, kicsim! mondta szeretettel. Kitt izzadtán, de megkönnyebbülten és boldogan vette át a gyermekét. Alighogy magához ölelte, máris túlcsordult a szíve a szeretettől. Hát erről beszélnek az emberek motyogta, és döbbenten, szinte tisztelettel fürkészte az újszülött arcát. Lehetséges ilyen gyorsan megszeretni valakit? A másodperc törtrésze alatt? Úgy látszik, igen, mert máris a világon mindenkinél jobban szereti a kislányát. Akkora szamár vagy, Jeffrey, hogy megfutamodsz egy ilyen csodálatos dolog elől. Fogalmad sincs róla, mit veszítesz. 18/128

19 O'Rourke csak most, a nagy izgalom csillapodtával vette észre, milyen hideg van körülötte. A nedves, hűvös időt sehogyan sem lehetett kizárni a kocsiból. A pulóvere, amellyel korábban betakarta Kittet, szülés közben lecsúszott a padlóra. O'Rourke most áthajolt anya és gyermeke fölött, és felemelte. Bugyoláld bele a kicsit -javasolta -, nagyon hideg van itt neki. Kitt úgy is tett, aztán a babával a karjában a férfira nézett. És magával mi lesz? Csak most döbbent rá, milyen közel került a jóképű férfihoz. Épp csak a nadrágját hagytuk meg. O'Rourke végignézett magán, mintha már meg is feledkezett volna róla, hogy csak deréktól lefelé visel ruhaneműt. Csak semmi magának", Kitt, két t-vel. Mosolygott. Tegeződünk. Egy szülés után ez a legkevesebb. Még szerencse, hogy nem ikreket vártál! A következő pillanatban kinyílt a kisteherautó hátsó ajtaja, és valaki bevilágított egy zseblámpával. Minden rendben? A hang egy zömök, a negyvenes évei vége felé járó rendőrtől származott, aki az elemlámpa fényénél a kocsi belsejét fürkészte. A félmeztelen férfi és Kitt gyanús testhelyzete láttán meglepetten folytatta: Hé, mi folyik itt? O'Rourke gyorsan eligazította Kitt ruháját, majd felegyenesedett, és barátságosan nézett a rendőrre. A legjobbkor jött, biztos úr. Van magánál esetleg gyufa? Miközben beszélt, a zsebéből egy bicskát húzott elő. A rendőr kérdőn felvonta a szemöldökét, és a keze akaratlanul is a pisztolytáskájára csúszott. 19/128

20 El kell még vágni a köldökzsinórt, és jó lenne fertőtleníteni a kést. A rendőr arcából kiszaladt a vér, amikor felfogta a szavak értelmét. Azt akarja mondani, hogy épp... Igen, uram bólogatott O'Rourke komolyan és ünnepélyesen. Ha pár perccel korábban érkezik, maga is tanúja lehetett volna az élet eme csodájának. Kinyújtotta a kezét. Van gyufája? A rendőr a fejét rázta. A nejem gyakorlatilag kényszerített rá, hogy abbahagyjam a dohányzást. Azt mondta, ezt kéri a születésnapjára. Olcsóbb persze, mint megvenni az arany karperecet, amelyről álmodozott. De higgye el, ez volt a legnehezebb feladat, amellyel életemben megbirkóztam. Elhiszem bólintott O'Rourke együtt érzőn. Nem baj, van egy öngyújtóm, az is jó lesz, feltéve, hogy működik. Ugyanis sose használtam fűzte hozzá. A rendőr közben kissé zavartan hátrább húzódott. Hívok egy mentőt -jelentette ki, és a kocsijához szaladt. Tegyen úgy, biztos úr! O'Rourke? szólalt meg Kitt elcsigázottan. Egy pillanat, kedvesein. A férfi megkereste az öngyújtót, majd a fellobbanó lángba tartotta a kés pengéjét. Aztán addig fújta a fémet, amíg az újból ki nem hűlt. Na, ennek így már jónak kell lennie. Letette az öngyújtót, és visszakúszott Kitthez meg a gyerekhez, leült a sarkára, és nagy levegőt vett. Sosem tudott megbarátkozni a szülésnek ezzel a részével, de hát ezt is el kell végezni. Egyáltalán nem fog fájni ígérte Kittnek. Legalábbis az anyja azt mondta. Tekintete az anyáról a gyennekre siklott. A nő aggodalmas pillantása láttán még hozzátette: Egyikőtöknek sem. 20/128