A Protestáns Téka ára: 170 Ft

Átírás

1 Impresszum A Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karának diákújsága II. évfolyam 8. szám, december. Megjelenik évente 8 alkalommal: február, március, április, május, szeptember, október, november, december. Felelôs kiadó: Dunamelléki Református Egyházkerület Felelôs szerkesztô: Dr. Békési Sándor, a KRE-HTK dékánja A szerkesztôség címe: 1092 Budapest, Ráday utca 28. Tel/fax: 06/ , 06/ protestansteka@gmail.com Szerkeszti a Szerkesztôbizottság: Apostagi Zoltán Adorján, Babos Boglárka, Csôke János, Damásdi Luca, Esztergály Elôd Gábor, Farkas István, Gyerkó Imola, Hajdú Éva, Kókai Géza, Murányi Melinda, Ruzsa-Nagy Zoltán, Tóth Emese Tünde. Korrektor: Damásdi Luca, Gyerkó Imola és Tóth Emese Tünde Fôszerkesztô és tördelô: Esztergály Elôd Gábor Leveleiket, kézirataikat elektronikus és postai úton is fogadjuk. A kéziratokat nem ôrizzük meg és nem küldjük vissza. A folyóirat megjelenését és terjedelmét az eladott példányszámok határozzák meg, ezért minden támogatást hálás szívvel fogadunk a következô számlaszámra: Dunamelléki Református Egyházkerület HVB Hungary Bank ISSN Nyomás és kötés: Graphitype Kft., Budapest Felelôs vezetô: Kosz János A Protestáns Téka ára: 170 Ft 1 Tartalom BEVEZETÔ GONDOLATOK 2 PRÉDIKÁCIÓ Balla Péter, Az Istenre váró ember imádsága 3 ÉLÔ EMLÉKEZET Szabó Magda a Teológián 6 Bölcsföldi András, Rendhagyó könyvajánló 11 TANULMÁNY Bolyki János, Szûz Mária az Újszöveztségben15 Balla Péter, A tizenkét éves Jézus 19 Buday Kornélia, Betlehem 20 Karasszon István, Kenyér és bor az Ószövetségben 21 ÉLÔ MÚLT Farkas István, A kenyér és a bor bibliai motívuma, beszélgetés Dr. Herczeg Pállal 23 NÉZÔPONT Medgyessy László, Pozitív másság ÍGY ÍRUNK MI Gér András L., Egy ember születése áldás vagy átok? 26 Bódis Tímea, Születés 28 Szanyi Ferenc, Teológusnapok 30 SZÉPIRODALOM Kosztolányi Dezsô, Ajándék 32 KÖNYVAJÁNLÓ Medgyessy László, A kijelentés néma ELÔFIZETÉS Az újság elôfizethetô személyesen, vagy a Dunamelléki Református Egyházkerület számlaszámára befizetett elôfizetési díjjal, jelezve annak jogcímét. Az újság elôfizetésének ára 1 évre (postaköltséggel): 1300 Ft/8 szám. Címlapon: M. S. Mester: Vizitáció Hátlapon: Én felkelék jó regvel hajnalba címû népdal moldvai szövegváltozata JELEN SZÁMUNKBAN KÖZREMÛKÖDTEK: Dr. Balla Péter, a KRE-HTK Újszövetségi tanszékének vezetô professzora Dr. Bolyki János, a KRE-HTK Újszövetségi tanszékének emeritus professzora Bölcsföldi András, a KRE-HTK spirituálisa Buday Kornélia, a KRE-HTK meghívott elôadója Dr. Karasszon István, a KRE-HTK Ószövetségi tanszékének vezetô professzora Dr. Medgyessy László, KRE-HTK vendégprofesszor Bódis Tímea, KRE-BTK II. évfolyamos hallgatója Damásdi Luca, IV. évf., vallástanár-magyar szak Esztergály Elôd Gábor, IV. évf., lelkész szak Farkas István, II. évf., lelkész szak Gér András László, III. évf., lelkész szak Szanyi Ferenc, IV. évf., lelkész szak Tóth Emese Tünde, III. évf., lelkész szak

2 Bevezetô gondolatok Ne féljetek, mert íme hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítô született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. (Lk 2,10-11) SZERKESZTÔBIZOTTSÁGI GONDOLATOK Áldott és szeretetben gazdag karácsonyi ünnepeket kívánunk minden kedves Olvasónknak! Jelen számunkkal elérkeztünk a esztendô utolsó Protestáns Tékájához. Nyolc megjelent szám áll mögöttünk. Ezekben foglalkoztunk a diakóniával, izraeli utunkkal, az egyházzenével, és volt püspökeinkrôl is meg emlékeztünk (Ravasz László és Csiha Kálmán). Az egyházzenei szám kapcsán kiadott kérdôívünkre közel háromszáz kitöltött válasz érkezett, melyeket ezúton is köszönünk Önöknek. Ezek értékelése várhatóan a februári számban jelenik meg. befizetett összegen keresztül. Éves elôfizetési díjunk (nyolc szám) 1300 Ft. Egyúttal, ha van olyan ismerôsük, aki szívesen elôfizetne a Protestáns Tékára, kérjük, továbbítsák nekik a másik csekket. Kívánjuk, hogy jelen számunkkal is mind lélekben, mind szellemiekben gazdagodjanak. Isten áldását kívánva: a Szerkesztôbizottság Jelen számunkban két témát dolgoztunk fel: a kenyér és a bor, valamint a születés témakörét. Ennek oka Csiha Kálmán halála, akirôl önálló számmal emlékeztünk meg novemberben - így az ôszre szánt kenyér és bor kérdéskörét a karácsonyi számba illesztettük be. Sikerült mindkét témában a legilletékesebbeket megszólítanunk, hiszen Balla Péter, Bolyki János, Herczeg Pál és Karasszon István is teológiánk tanszékvezetô professzorai. A Magyar Bibliatársulat kezdeményezésére sikerült elérni, hogy az összkeresztyénség a 2008-as esztendôt a Biblia emlékévének nyilvánítsa. Ehhez igazodva határozta meg a Protestáns Téka Szerkesztôbizottsága az új év tematikáját. Szintén tematikus számot kívánunk készíteni a négyszáz évvel ezelôtt köttetett bécsi béke emlékére, mely meghatározó volt a protestáns felekezetek életére nézve. Olvasói leveleket, írásokat, hozzászólásokat továbbra is sok szerettel fogadunk - mind elektronikus, mind postai úton. Végeztül köszönjük az elôfizetéseket, az adományokat és mindenféle támogatásukat. Ezúton szeretnénk felhívni figyelmüket, hogy az elôfizetéseket meg lehet újítani a mellékelt postai csekken, valamint a bankszámlaszámunkra 2

3 Prédikáció BALLA PÉTER AZ ISTENRE VÁRÓ EMBER IMÁDSÁGA * Az éneklômesternek, Dávid zsoltára. Te benned bíztam, Uram! Ne szégyenüljek meg soha; igazságoddal szabadíts meg engem. Hajtsd hozzám füledet, hamar szabadíts meg; légy nékem erôs kôszálam, erôdített házam, hogy megtarts engem. Mert kôsziklám és védôváram vagy te; vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet. Ments ki engem a hálóból, a melyet titkon vetettek nékem; hiszen te vagy az én erôsségem. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, oh Uram, hûséges Isten. Gyûlölöm a hazug hiúságok híveit, és az Ùrban bízom én. (...) Életem ideje kezedben van: szabadíts meg ellenségeim kezébôl és üldözôimtôl. Világosítsd meg orczádat a te szolgádon, tarts meg engem jóvoltodból. (Zsolt 31,1-6 és vers) Ezen igehirdetés eredetileg év Ádventjében hangzott el, és reménységem szerint a Teológus Ifjúság a fôbb gondolatait fel fogja ismerni. Ádvent azt jelenti: eljövetel. Most úgy figyeljünk a 31. zsoltár szavaira, hogy benne az Úr Isten megjelenésére, eljövetelére mindenkor várakozó ember imádságát is lássuk. Ennek az Istenre figyelô várakozásnak kell jellemeznie nemcsak az ünnepi idôszakot, hanem egész évünket, egész életünket. Most hadd üzenjen egy több ezer évvel ezelôtti, bibliai imádság az Istennel való közösségünk ápolása céljából. Ez alkalommal egy egyéni zsoltár közvetíti számunkra az Istenre várakozás üzenetét. Nem egyetlen témája van a zsoltárnak: a bizalmat megvalló, panaszt felhozó és Istent dicsôítô jelleg együtt jelenik meg benne, egymás utáni szakaszokban. A zsoltáros az elsô fô szakaszban az Isten iránti bizalmát vallja meg lekciónkat ebbôl a részbôl vettük. A textus a panaszt tartalmazó rész vége, ahol a zsoltáros ismét az Úrba vetett bizalmát vallja meg, teljesen rábízza magát Isten kezére: Életem ideje kezedben van (16. v.). Itt a Biblia eredeti nyelvén az alkalom, az idô szó többes számban áll, mintha ezt mondaná: életem eseményei, jelenetei, alkalmai mind, mind a Te kezedben vannak! Az új fordítás ezt sorsom -nak fordítja, és annyiban igaza van, hogy az is átfogó fogalom; viszont jó, ha itt nem valamilyen sorsszerûségbe beletörôdésre gondolunk, hanem arra, hogy életünk sok részletét, alkalmait tudatosan Istenre bízzuk. Aki így rábízza magát Istenre, ahhoz már eljött az Úr. Az ilyen ember örök Ádventben él: mindig újra meg újra várja az ô megjelenését, eljövetelét. Hívjuk és várjuk az Urat, hogy jöjjön el életünkbe most is több életterületünkön is. Ezeket vegyük számba a zsoltárossal együtt. 1. ne szégyenüljek meg soha, igazságoddal szabadíts meg engem (2b) Sokan kétségbe vonják, hogy Isten megsegít. A hívô embert is gúnyolják, sôt fenyegetik, és idônként le is gyôzik. Vereségeink az Istenrôl való bizonyságtételünkben hoznak ránk szégyent, ezért kérjük Tôle: Urunk, ne engedd, hogy Téged csúfoljanak! Ma számunkra azt *Elhangzott december 7-én. 3

4 Prédikáció jelenti ez a kérés, hogy a hitünkben ne szégyenüljünk meg. A Messiás elsô eljövetele alázatban, rejtettségben történt. Kéréseinket sem azonnal teljesíti be a hívô embernek tudnia kell ezt a feszültséget elhordozni. De eközben kérheti, hogy Isten ne engedje megszégyenülni. Ez jelenti azt is, hogy erôt ad a terhek, feszültségek, kigúnyoltság elhordozásához, és azt is, hogy Ô a megjelenésével, jelenléte bizonyságaival, jeleivel megerôsíti a bizonyságtételünket. Kérjünk Tôle erôt is a türelemhez és jeleket is a gyôzelmekhez! Isten igaz, és az ô igazságának nyilvánvaló megjelenése az övéinek is szabadulást jelent. 2. hajtsd hozzám füledet (3a) Beszélgetô kapcsolatban lehetek Vele. Isten eljövetele azt is jelenti, hogy itt van mellettem, szólhatok Hozzá, és ô meghallgat. Aki beszélgetni tud Istennel, az biztos abban, hogy Ô eljött. Az ilyen ember számára hiába hoznak fel sok kétséget ébresztô érvet, az ilyen embernek nem kellenek Isten-bizonyítékok, mert akivel beszélgetni tudok, az jelen van, eljött hozzám. Egy évfolyam-bibliaórán a III. évfolyammal beszélgettünk arról, hogy számunkra mi mutatja meg Isten létét. Többen is így válaszoltak erre: az imádság az egyik legfôbb eszköz az Istennel való kapcsolatban az imádság Isten- bizonyíték. Bolyki János professzor, tanszéki elôdöm, egy írásában nagyon találóan úgy fogalmazott, hogy aki átéli Isten jelenlétét, azt nem kell gyôzködni arról, hogy egyáltalán Isten létében higgyen. A zsoltáros szava egy szép, emberi kép: magunk elôtt látjuk, hogy Isten közel hajol hozzánk, hozzánk hajtja fülét, és szinte fülébe súghatjuk a kéréseinket. Imádkozáskor ne egy felhôk feletti, távoli Istenhez küldjük kéréseinket, hanem gondoljunk arra, hogy olyan közel van, hogy antropomorf képpel szólva közvetlenül a fülébe súghatjuk imáinkat! 3. légy nekem erôs kôszálam, erôdített házam, mert kôsziklám és védôváram vagy te (3., 4.) Védelem, biztos talaj, kôszikla a lábam alatt. Sok ellenség vesz körül bennünket és bár ez egy egyéni zsoltár, a mai egyházi közösségi helyzetünkre is igaz: szükségünk van Isten védelmezô jelenlétére. Péter apostol azt írja errôl, hogy ne a saját vétkeink miatt üldözzenek, hanem ha üldöztetést kell szenvednünk, akkor legalább az igazságért szenvedjünk. Ekkor igaz 4 ránk Jézus ígérete, hogy ha helytartók és királyok elé hurcolnak is Ômiatta, az Atyának Lelke megadja abban az órában, hogy mit szóljunk (Mt 10,18-20). Védelem Ô úgy is, hogy nem hagy feljebb kísértetnünk, mint amit el tudunk hordozni. Teológus éveink alatt többször is elôfordulhat, hogy úgy érezzük: kicsúszik lábunk alól a talaj. Minden bizonytalanná válik. Mit higgyek? Milyen példát kövessek? Hogyan éljek? Legyen mindenkori várakozásunk egyik fô tárgya Isten eljövetelének ez az áldása: hogy Ô kôsziklára állítja lábunkat, hitéletünket, ige-látásunkat, Krisztus-követésünket. 4. vezess hát engem a te nevedért és vezérelj engemet (4b) Az elôbbi kép statikus, állandó: a védettség, elrejtettség egyfajta passzivitást sugallhat a mi részünkrôl. De ezzel nem elégedhetünk meg. Ezért kéri a zsoltáros, hogy a hozzá eljövô Úr járjon is elôtte, mutassa az utat, vezesse ôt. Legyen ez a mi kérésünk, váradalmunk: mutassa meg nekünk Isten az Ô akaratát! Nagyon sok útja, eszköze lehet ennek, és az errôl való vallomástételben általában nagyon szégyenlôsek vagyunk. Az teljesen megérthetô, hogy a személyes Isten-élményeinket nem mindig akarjuk mások elé tárni. Éppen a személyes jellege miatt talán nem értenének meg még a lelki testvéreink sem. De azt az igényt ne adjuk fel, hogy valamilyen módon vezessen bennünket Isten. Itt hadd valljak arról, hogy elsô renden ma is az írott Igén keresztül vezet, és ezt nem fedheti el az sem, hogy mi tanulmányunk tárgyává tesszük a Szentírást. Ne hagyd abba az egyéni vagy közösségi csendességjellegû Igeolvasást! Ha Isten ma is hozzánk eljövô Isten, akkor elsô renden a Szentírás üzenetében jön el hozzánk. Az elsô keresztyének a saját korukra alkalmaztak ószövetségi részleteket, akár például zsoltárverseket is számunkra se maradjon egy régi irodalmi mû a Szentírás, hanem azzal az igénnyel olvassuk, hogy ma is megszólal, üzen, a mára alkalmazható. 5. ments ki engem a hálóból, melyet titkon vetettek nekem (5a) Nem csak nyilvánvaló támadások léteznek. Azok elôl is csak Isten lehet a védôvárunk, de azokat a támadásokat legalább látjuk. Van, ami meglepetésszerûen jön. Észrevehetetlen csapda, háló. Ebbe éppen a jóhiszemûségünk miatt is

5 Prédikáció belesétálhatunk. Évrôl évre humorunk tárgya a Sátán, a pokol a Mikulás-esteken, és jól is tesszük, ha saját túlzásainkat észrevesszük, egyfajta távolból kritikusabban szemléljük a humor ebben jó segédeszköz lehet. Valaki egyszer azt mondta, hogy aki túl sokat foglalkozik a Sátánnal, azon ez meg fog látszani: elôbb vagy utóbb kiül az arcára De a másik véglet is hiba lenne: a saját vereségünket, elesésünket okozzuk, ha alábecsüljük a gonosz mesterkedéseit, metódusait, módszereit. Pál apostol az efézusi levélben figyelmeztet, hogy fel kell fegyverkeznünk az ördög minden ravaszsága, metódusa ellen (Ef 6,11). Igenis vannak olyan helyzetek, amelyekbe egy keresztyén fiatal jobb, ha nem kerül, mert hálóvá válhat a számára. Isten eljövetele azt is jelenti, hogy kinyitja a szemünket a titkos hálók, csapdák meglátására. Én így értem a Miatyánk kérését is: ne vigy minket kísértésbe ez azt jelenti, hogy Isten ne engedjen olyan helyzetbe, ahol elesnék. 6. Kezedre bízom lelkemet, te váltasz meg engemet, ó Uram, hûséges Isten (6.) Ha Isten eljön, akkor egész valómat, lelkemet, magamat az Ô kezére bízhatom. Jézus és István vértanú is ezt tette majdnem ugyanezekkel a szavakkal, a halála elôtt. Emlékszünk, Jézus így szólt: Atyám, a te kezeidbe teszem le az én lelkemet (Lk 23,46), István pedig e szavakkal az ajkán szenvedte el a megkövezést: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet (ApCsel 7,59). ôk mindketten azért mondhatták ki a haláluk elôtt is, mert egész életükben igaz volt ez az ige. Lehet-e ezen mondatnál szebb esti imádság, az Atyát bizalommal megszólító, gyermeki ima (6. vers)? Hadd javasoljam, hogy legyen ez a rendszeres esti imánk! A zsoltár visszatérô kifejezése a bizalom megvallása. Nemcsak a zsoltár elején, de a 15. versben is ezt olvassuk: De én benned bízom, Uram! Azt mondom: Te vagy Istenem! Jöjjön ilyen közel hozzánk az Úr ez legyen a mi zsoltáros, örök Ádventünk! Ámen! Jézus születése, 1175 tájékáról származó freskó a kappadókiai Karamlik Kilise templomában, amely azt az apokrif hagyományt örökíti meg, hogy Mária egy barlangban szülte meg Jézust, két bába segédletével, akik közül az egyik Szalómé volt. 5

6 Élô emlékezet SZABÓ MAGDA A TEOLÓGIÁN Áldás békesség! Sajátságos, hogy más közeghez szoktam hozzá, nem is olyan régen hagytam ott Amerikát. Ott azt hiszem, más volt, és ez természetes, hogy itt is más. Itthon vagyok. Teljesen más a kapcsolódás hozzátok, mint az amerikaiakhoz volt. A feladatom is más most ezen az estén. Nagyon örültem, hogy tudok veletek találkozni, és most, hogy aránylag nyugodalmasabb idôszakban, mielôtt megint elvinne engem a külföld, ahova nagyon sokat menni kell. Van annak súlya, ahogy az ember sok idegen nyelvet beszél. Azért küldenek ki engem, nem azért, hogy a világ csodája vagyok, nem is vagyok, de sok nyelvet beszélek. Mert egész kislány koromban apám erre nevelt rá, hogy gyorsan elkezdjek tájékozódni az idegen nyelvek között. Apám Debrecen kulturtanácsnoka volt, ô maga is nagyon sok nyelven beszélt. Az életem, a foglalkozásom, a különféle munkahelyem magával hozta, hogy természetes módon kellett használnom azt, amit megtanultam. Annyira örülök, hogy most végre hozzátok el tudtam jutni úgy, hogy korlátlan idô áll a rendelkezésemre. Mindent megkérdezhettek, amit meg akartok kérdezni, mindent megbeszélhettek velem, amirôl úgy gondoljátok, hogy fontos, hogy tôlem kérdezzétek meg, és én talán tudok válaszolni. Lehet, hogy nem tudok, de akkor azt megmondom. Most mindenesetre együtt vagyunk. Messzirôl jöttem, hosszú utat tettem meg, elôzôleg majdnem egy évet töltöttem Párizsban, ez azután volt, hogy a Für Elise-t megjelentették. És a franciák nagyon kíváncsiak voltak hirtelen arra, hogy mi történt. Mi történt a stílusváltással, mi történt a téma különlegességével, és szerették volna tôlem megkérdezni. A Magyar Intézetben volt a találkozás, a szöveg persze franciául ment, vagy két óra hosszat beszélgettünk egymással. Most a Für Elise változatlanul nincsen még mindig kész, azért nem készült el, mert én nem számoltam azzal, hogy mit hozok magamra ennek a könyvnek a megírásával. Annyi történt, hogy megszólalt az olvasó. Én nem kértem, hogy megszólaljon az olvasó, de megszólalt, és az olvasó azt mondta, hogy itt nem lehet abbahagyni. Hogy képzelte, hogy itt befejezi? És miután megérkezik Bécsbe, vége a történetnek. Nincs vége, mert Bécs nemsokára nagyon jelentôs látogatónak lesz a színhelye, a jelentôs látogató maga Hitler. Itt most elkezdôdik a politika szereplése a magánemberek életében. Egyetlenegy író sem magánember. Ha Isten megadta neki a képességet, hogy beszélni tud, akkor beszéljen, és feleljen arra, amit kérdeznek. Néha egy társadalom teszi fel a kérdést, néha egy közösség, néha egy iskola, néha egy egyetem, néha egy filozófiai irányzat, néha egy kormány. Mindenre válaszolni kell. Az ember mindenre tud válaszolni, ha megvan hozzá a hite és az ereje. El vagyok arra is készülve, hogy sok mindent fogtok kérdezni, amit ti nem tudtok, de most még nem tartunk ott. Most azt akarom elmondani, hogy a Für Elise azért nincs kész, mert egyszerûen ebben a naptári évben nem volt idôm arra, hogy leüljek és folytassam. Az elsô kritikák és az elsô olvasói levelek megérkezésekor, akkor már tisztában voltam vele, hogy én nem tudok egyszerûen úgy viselkedni azt végrehajtani, ami a tervem volt, hogy ennyit akarok elmondani az én bécsi kint tartózkodásomról, ennyit és nem többet. Akkor már kiderült, hogy ez nem fog menni. Nem fog menni, mert az olvasó követeli, hogy mondjam meg azt, amit nem tud, és fôleg akkor, mikor én éppen kint vagyok, és éppen alkalmam van találkozni az Ausztriát éppen erôsen érintô politikai irányzattal. Persze, hogy kíváncsiak voltak, hogyan válaszolok, azonkívül érdekelte ôket az a *2006 október 3-án a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi karának vendége volt Szabó Magda író. Beszélgetôtárs: Kolczonay Katalin a Károli Egyetem tanára, és a hallgatók. A teljes hanganyag letôlthetô a honlapról. 6

7 Élô emlékezet katolikus intézet is, ahova kerültem. Fôleg a kérdések, amelyek ebben az intézetben felmerülhettek, és az én esetleges válaszom. Én találkoztam Hitlerrel, de errôl majd beszélek, mikor eljön ennek a helye és ideje, mert bizony féltem. Tudjátok, ha az ember azt érzi, hogy teljesen idegen, aki vele szemben van, idegen és más, még az Isten-képe is, ha egyáltalán ismeri, egy másik Isten-képe annyira idegen, hogy nem tud vele mit kezdeni. Ez a találkozás késôbb fog létrejön, azt is megírom, ha Isten ad erôt és idôt hozzá, hogy még mindig folytatni tudjam ezt a feltehetôen egyik utolsó regényemet. Ezt meg akartam mondani, hogy tudjátok, hogy a Für Elise nincs befejezve. A Für Elise addig tart, amíg leszállok a vonatról, és aztán elmegyek a katolikus intézménynek a központi helyére, és ott folytatom azt, amit már évek óta csinálok, hiszen minden esztendôben májusban kijövök és az egyetem kezdetekor térek vissza Pestre. Mit olvasson egy mai huszonéves az írónô életmûveibôl, mivel kezdje? Történelem könyvet. Meg kell ismerkednie a magyar történelemnek azzal a részével, amit valaha az iskolában tanult, és amely a gyakorlatban teljesen más volt. És miután gyakorlatban teljesen más volt, utána kell néznie, hogy hol állt és hol bukott meg az igazság, amit neki akkor tudnia kellett volna, és ha akkor tudja, esetleg nem azt a lépést teszi meg, nem oda megy, nem úgy nyilatkozik, hanem másképpen. Tudni kellett volna a valóságot, amit a magyar lakosság nagy része nem tudott. Én emlékszem a tankönyveimre. Debrecenbe a Dóczyba jártam, az a mi iskolánk, a Kollégium leány gyakorló iskolája. Éppen tanár voltam. És ott voltak a vadonatúj egyházi tankönyvek, amelyek olyan rettenetesen nem voltak azonosak azzal, amit az újság hozott. Hamarabb elkészül minden tankönyv, mint az újságot olvasta volna, aki a tankönyvet szerkeszti. Módosítani kellett a tankönyvet ahhoz, hogy ne legyen olyan rettenetes távolság aközött, amit a sajtó ír, és aközött, amit a gyermek átél és otthon hall. Nem volt egyszerû az egyházi nyomdának kikerülni azokat a buktatókat, amelyek olyan bôven és olyan kegyetlenül útjába álltak annak, hogy az ember azt tanítsa és azt mondja el a gyerekeknek, amit tudnia kell, hogy tájékozódni tudjon. Itt egy olyan sajátságos szituációba került az, aki akkor 7 éppen tanár volt. Az es évekrôl beszélek. Ti itt még sehol se vagytok, még a szülôk se. A szülôk is csak gyerekek, és nem is mernek arra gondolni, hogy valamikor hogy alakul tovább az életük, és mennyire befolyásolja mindaz, ami a magyar politikában történik. Mennyire befolyásolja majd azt, ami a gyerekeik életét jelenti. Nálunk nagyon harmonikus családi élet volt. Apám, anyám nagyon hamar megismerkedtem, amit pontosan tudnom kellett ahhoz, hogy ne vétsek az ellen, ami ellen könynyen megtehettem volna, mert abszolút szabadságban neveltek. Otthon én nagyon sok mindent hallottam a kulturtanácsnok apámtól, aki pontosan tudta, hogy az a kultúra, amelynek szolgálatára ô az életét szentelte, nem bizonyos, hogy ez olyan népszerû lesz, ha elmondja. Neki különben is rengeteg hivatalos útja van, amely Pesthez köti, és itt is, ott is nyilatkoznak, és a magyar tanügy is hullámzik, mint a tenger. Nehéz korszak volt. Azt hiszem, tanácstalanul néztem volna rátok, ha akkor idehívtok, hogy beszéljek arról, mi van Debrecenben, és mi van a református leány gimnáziumban. Én ott jelesen tevékenykedtem, nem voltam rossz tanuló, nem is lehettem. Akkor sok mindenre szerettem volna választ kapni, ma már értem, hogy sok mindent nem mondhattak a tanárok, mert nem használt volna a felekezeti iskolának. Sajátságos találkozás a tietek meg az enyém, sokkal hamarabb létre kellett volna jönnie, amikor tanácsokat adhattam volna, de most megint áttekinthetetlen a politika. És most bármit kérdeztek, most érkeztem meg külföldrôl, elolvastam az újságot, a fejemet kapkodtam, mert ahány újságot olvastam, mindegyikbe mást olvastam, és még mindig nem tudtam hányadán vagyok a magyar közélettel. Pedig itt is meg kell vetnünk a lábunkat. Meg kell fogni a jó Isten kezét és azt mondani: Uram,segítsél! Te mondd meg nekünk azokat a mondatokat, amit ki kell mondanunk és vállalnunk kell. Én csak én vagyok, én nem Te vagyok. Én azt hittem, hogy sima és szép befejezése lesz annak a tanügyi korszaknak, amibe én tanítok, és engem hallgatnak a református gyerekek, és akkor kiderült, hogy ez nem volt olyan egyszerû. És nekem is vigyáznom kellett arra, hogy mit mondok a református oktatás idején. Most már tudjátok, hogy kivel beszéltek, mirôl beszélünk egymás között. Én tanúja vagyok valaminek, aminek ti nem lehettetek a tanúi. Ha valamit kérdezni akartok, kérdezzetek.

8 Élô emlékezet Nyugaton az Ajtó címû regény váratlanul nagy sikert aratott. Miért éppen az Ajtó? Ebben az Ajtó-ban minden szereplô élt. Egyet sem találtam ki. Az, hogy magamat nem találtam ki, gondolom, erre rájöttetek. De én nem találtam ki Juliska nénit sem, akit én Emerenc néven szerepeltettem. Mikor férjhezmentem, megkaptam Emerencet asszonyt életem elsô segítôtársának. Semmit nem értettem az új élet gazdasági részéhez, konyhamûvészetéhez, a takarításhoz, semmit. Ahogy az egyetemet elvégeztem, rögtön állásba kerültem, nem értettem én semmihez. Nagyon ügyetlen fiatalasszony voltam, de nagyon szeretett a férjem, és nem akarta észrevenni. Jó ember volt. Az Ajtó miért lett akkora siker? Elôször is, mert nyakig benne voltunk a politikai áramlatok sûrûjébe. Egy kicsit elcsodálkoztak az emberek, hogy miért megyek viszsza ilyen mélyre. Mit akarok ezzel az Emerenccel? De nekem szükségem volt egy emberre, aki borzasztó sokat tud az életrôl, a halálról, Magyarországról, a saját életérôl, az én életemrôl is, hiszen velem élt, mégse tud semmit. Nem tudja felfogni, mert a saját paraméterei rabbá teszik, és ugyanakkor mégis százszor jobban eligazodik mindenben, mint én. Én lehetek olyan mûvelt, hogy csuda. Lehetek külföldi egyetemen doktor, magyar egyetemen is doktor, és mégse vagyok olyan értelmes, mint az a takarítónô, aki összesen két és fél elemi osztályt végzett, mert többre nem volt ideje. Meg kellett mutatnom ezt az embert a magyar olvasóközönségnek, akik felnôttek már ahhoz, hogy Emerenc regénybeli hôsnôm életkorát már meghaladták. Emerenc a maga életét élte, de közben felnôtt egy másik generáció, amelyiknek már sokkal könnyebb és szerencsésebb élete volt, mert olyan emberekkel találkozott, akik segítettek neki. Felnôtt egy másfajta Emerenc. Nekem nagyon fontos volt, hogy jól értsenek. Ha nem jól értenek, az történik, hogy jót akarok és rossz fog belôle származni. Nagyon szerettem volna, ha látják Emerencet, mert lehet hogy annyit értettek, hogy Emerenc szerette a kutyát. De én nem ezt akartam megírni. Nem a kutya és a vele való kapcsolat volt a fôszereplô, hanem hogy lássanak az emberek egy olyan embert, aki ennyire nem tud attól elszakadni, ami tönkretette az ô életét. Meglepôen nagy siker lett belôle. Nagyon örültem, hogy nem kellett elôadást tartanom se Amerikában se sehol errôl, mert nehezebb lett 8 volna megmagyarázni olyan társadalmi rétegek és olyan körülmények között élô embereknek, akiknél teljesen ismeretlen figura Emerenc. Emerenc sajátságos beleilleszkedése mindenki életébe, elképzelhetetlen volt a külföldieknél. Ahol ez a könyv nagy sikert aratott, Franciaországban, Skandináv államokban, a görögöknél, ott nehéz volt megértetni, hogy ekkora hatósugara van valakinek, akinek két és fél elemi végzettsége van, és mindenbe beleszól, és irányítani akarja az emberi sorsot. Szerettétek volna, ha ismeritek Emerencet, mert jó ember volt. Ha hazamegyek valahonnan, kimegyek a temetôbe, megállok a sírjánál, és mindig azt mondom: Emerenc, megint itt vagy ott voltam, tartottam elôadást, most értették, most nem értették. Biztosan tudom, eljut hozzá az én szavam még akkor is, ha a sírkônek beszélek, mert valahol az ember sokkal többet tud elintézni a gondolatával és a hajdani szeretetével, mint maga feltételezné és gondolná. Emerenc született adakozó és nagyvonalú volt, nem azt nézte, hogy neki mi van hasznára, hanem hogy nekem mi van hasznomra. Én még soha vallástól elriadt embert ilyen érdeklôdéssel nem figyeltem. Ô annyira vallásos volt, hogy nem vette észre, hogy az. A fordításokról lehet valamit hallani? A fordítások legutolsó cenzora én vagyok. És az európai nyelvekben el tudok igazodni, nagyon sok nyelvet tanultam. A többinél meg kell elégednem, hogy az angol fordítását látom a japánnak meg a kínainak. Eddig még nem volt problémám a fordításokkal. Nekem egy problémám van, ezt megértitek, ha nem vallásos ember csinálja, akkor nekem borzasztó nehéz, mert rengeteg levelezés következik a fordító és én közöttem, mert nem értik, ha pl. azt mondom csendes nap, nem tudja, hogy mirôl beszélek. Ha azt mondom, hogy nekem sokkal nehezebb a karácsony várása, akkor ezt megint nem tudja. Ne tudja megállapítani, hogy mi bajom van, ha nem tudok elmenni a karácsonyi istentiszteletre. Mert valami kötelék miatt nem tudok elmenni. A külföldi nagyon sok mindent nem ért, de mindent megért, ami lényeges. Nekem sok minden eszembe se jutott, ami az olvasónak, de neki eszébe jutott. Tanuljátok meg, ha valaki író lesz, hogy olyan nincs, hogy nyitva hagyunk egy problémát mindenre válaszolni kell, nem szabad

9 Élô emlékezet megsérteni soha az olvasót azzal, hogy nem felelünk. Az olvasót tisztelni kell. Melyik fordítás sikerült a legjobban? A mûfordítás nagyon fontos. Azért fontos, mert az én nemzedékem emiatt nem halt még éhen. Amikor nagyon nehéz politikai viszonyok között éltünk, én ki voltam a magyar irodalomból tiltva, és az Új Hold teljes köre. Tehát nekünk nagyon fontos volt, hogy értsenek bennünket. Aki megértett, megértett, aki nem, az kitiltott bennünket az irodalomból. Nagyon hosszú idôn keresztül nem tudtunk publikálni. Akkor mindenki írt a fiókjának, és az nagyon korszakalkotó cselekedetünk volt, mert a ember valami álláshoz persze jutott, de ez nem azt jelenti, hogy az az állás a vágyának megfelelt volna, akár a közlendôjét tartalmazni tudta volna. Ha azt mondom, hogy Új Hold, biztosan nem mond nektek semmit. Nem hiszem, hogy tanultátok volna. Volt egy Új Hold folyóirat Nemes Nagy Ágnesnek és a férjének, Lengyel Balázsnak a folyóirata volt. Majdnem mindenki református volt ezek között. Vegyes társaság volt, de zömében ennek a társaságnak minden tagja értette egymást. Csodáltuk Nemes Nagy Ágnest, aki másféleképpen fejezte ki magát a verseiben és prózájában. Férjem a rádió fôtitkára volt. Rögtön elkergették, 1950-ben. Nekem csak enyhe figyelmeztetést engedélyeztek, én amúgy is tudtam, hol van a helyem. Nem szerették, hogy vasárnap elmegyek templomba, nem szerették, hogy ünnepeken elmegyek a templomba, nem szerettek egészében véve. Egész családom édesapám felôl mindenki, aki nem jogász volt, az református lelkész, egészen a legsötétebb török idôkig. Ez olyan sajátságos dolog volt, ami igazán összekapcsolta az Új Hold címû folyóirat munkatársait, akik nem dolgozhattak, csak megbeszélték, ha volna lehetôségük, és igazi újságot tudnának szerkeszteni, mit tennének bele és ki mit írna. Aztán 1956 után megvolt a lehetôség rá, mert az Új Holdat meg tudtuk alapítani. Az Új Hold próbált evickélni, de utána elnémult, mert nem volt megfelelô a légkör. Ellenszélben meg lehetett csinálni az alapítást, de dolgozni rendszeresen nem lehetett után nem volt baj, még abból se, hogy valamit észrevettünk a világban és rögzítettük. Ha világ elkövette, a világ javítsa ki. Ha az ország elkövette, az ország javítsa ki. Szelíden és értelmesen beszéltünk az 9 emberekhez. Nemes Nagy Ágnes a Baár Madasnak volt a tanítványa, és még nem múlt el hosszú idô, hogy elvesztettük. Nagyon hiányzik az igazmondása, aki mindig minden jó mellett kiállt, és hiányzik a személyisége, akkor olyan rendkívül erôs és határozott volt. Én is felekezeti iskolába jártam elsô elemista koromtól fogva érettségiig. Utána református teológia által szponzorált egyetemre jártam, református egyetemre Debrecenben. De ez nem volt azonos azzal, hogy ô a Baár Madasban nôtt fel. Debrecen azért nem volt olyan iskola, mint a Baár Madas. Ágnes az iskolájában többet kapott, mint én. Nekem személyesen utána kellett mennem, amit én nem kaphattam, ami érdekelt. Apámék 12-en voltak testvérek, a fele református lelkész, a másik fele jogász volt. Otthon úgy neveltek, hogy elsô az anyám, az apám, és utolsó vagyok én. Az elsô közösség, amelybe születtem, és amelyben jól érzem magam. Semmiféle gondolatom nincs a születésnapommal kapcsolatban, mint az, hogy legyen már vége az Isten szerelmére! Most megint felbolydult minden körülöttünk. Nem szeretem ezt a légkört, nem szeretem a nyugtalanságot, nem szeretem azt, hogy nem tudunk békén templomba menni. Én olyan riadtan érkeztem meg külföldrôl ezelôtt 5 nappal. Nagyon sok kérdést nem értek. Az emberek nagyon fáradtak, az ország szegény, nagyon sok probléma van, és nagyon nehéz az elhelyezkedés a fiatalok számára, sok súlyos kérdés. Közben halomban érkeznek a levelek, hogy mi lesz a Für Elise folytatásával. Nekem az Eliset valamilyen módon addig kell folytatnom, ameddig a történet, amely tulajdonképpen az én ifjúságomnak a története, és valószínûleg úgy is terveztem, hogy ott fogom befejezni, hogy férjhez megyek. Hozzámegyek Szobotka Tiborhoz, és megkezdôdik az az élet, amikor úgy érzem, hogy már felnôtt vagyok. Amikor már a másiknak az érdekét tudom nézni, csak a másiknak az érdekét. Mérlegelem saját magamat, hogy jó leszek-e ebben a házasságban, hiszen ez az ember elvesztette az elsô feleségét, és elôször nekem azt kellene tennem, hogy kiegyensúlyozom ennek a nagyon szomorú embernek az életét, nyugodjon meg, hogy elvesztette a feleségét, és próbáljon arra gondolni, hogy semmi nem történik véletlenül az életünkben. Ha a jó Isten úgy döntött, akkor valami mást akar vele. És ezt nem mertem végiggondolni, hogy esetleg Isten engem gondolt erre a feladatra.

10 Élô emlékezet Hogy lettem volna én ilyen merész és orcátlan valamit kitalálni. Csak nagyon sajnáltam szegényt, mert mindig olyan szomorú volt. Találtam valakit, aki velem jött a templomba azért, hogy elkísérjen. Nagyon fájt, mikor elvesztettem, de tudtam, találkozunk mi még. Akkor már Istennél leszünk, ô már ott van, én odamegyek. Szerettétek volna, nagyon jó ember volt. Nagyon szigorú iskolába jártam, és ez a szigorúság megszilárdult, amikor rájöttek arra, hogy tôlem több várható. Okos szüleim voltak, nagyon mûvelt szüleim voltak, és ez látszott a gyereken, rajtam. Azt gondolom, hogy ami erômbôl telt, azt én mindig megtettem. Ha nem sikerült, akkor rosszul csináltam. Ezt én rögtön be is ismertem. Ha én ezt nem így látom, akkor gyülekezeti életben vagy a politikai életben, vagy miután apám városi tanácsos volt, a városi tanácsosok életben, és a város életében, ha én látok valamit, van-e lehetôségem arra, hogy szóljak, figyelmeztessek valakit. Apám azt mondta, elmégy a nagytiszteletû úrhoz és elmondod neki. És majd ô tolmácsolja, ha jónak látja, amit mondassz, te még kicsi vagy, nem is biztos, hogy igazad van. Beszéld meg a nagytiszteletû úrral. Nagyon gondosan, nagy szeretettel neveltek a szüleim. De hogy én elinduljak a pályámon, ahhoz Szondy tanár úr kellett. Neki kellett észrevennie, hogy ez a gyerek aki hosszú ideig gondolkozik, hogy mit csináljon, verset írjon, regényt írjon, magyarázza az osztálytársainak azt, amit talán ôk a világban nem értenek. Magam erre nem jöttem rá. Otthon nem villoghattam, de apám és anyám helyre tették, amit én nem tudtam. Közben eszembe jutott, hogy kimaradt az életembôl, senki nem említette, nekem is kellett egy irányító az életemben ahhoz, hogy író legyek. Az ember nem születik olyannak csecsemôként. Kihagytuk az életem jelentôs szereplôjét, Szondy tanár urat. Ô természetrajz szakos volt, és leginkább akkor beszélgettünk, amikor én a szertárban takarítottam az akváriumokat. Mindig eszembe jut a tanár úr, mikor felkelek, és bemegyek egy óriási nagy szoba, amelyikben halak is vannak meg kutyák is, meg macskák is. Ki ketrecben, ki szabadon, ki sétál, ki mellettem ül, csak a halak mogorvák és tartózkodók. Ismerem a halak lelkivilágát. Megtanultam Szondy tanár mellett. A tanár úr erdélyi iskolákban nagy ismerôs volt. Ô pontosan tudta, mi kell a mi iskolánkban. Szondy tanár úr kapcsolatban volt Benedek Elekkel. Amikor elôször rájött arra, 10 hogy velem másképpen kell beszélnie, mert én is másképpen beszélek vele, mint más gyerek, akkor azt mondta: kislányom a gyerekkornak vége, lezártuk. Kezdôdik az, hogy felnôtté válunk. És ha nem tudja, mit csináljon, akkor kérdezze meg tôlem. És akkor hazavitt magához, megismertem a feleségét, megismertem a két fiát. A két fiú közül a kisebbik azonos volt velem korosztály tekintetében, a nagyobbik fiú 2 évvel idôsebb. A tanár úr azt mondta, hogy mostantól én fogom irányítani, tegye azt, amit én mondok. Én csak néztem rá, és azt mondta, nem lesz azért veszedelmes, megmondom mit olvasson, aztán kikérdezem magát. Amikor én férjez mentem az esküvô után megkerestem Szondy tanár urat, és elvittem hozzá a férjemet. A Szondy tanár úr azt mondta: jó? Mondtam: nagyon jó. A tanár úr azt mondta, hogy akkor nincs semmi baj. Járnak templomba? Mondtam: igen. Remélem, református mondta a tanár úr. Igen, református. No, akkor menjenek innen, mit kell lopni az idôt egy öreg tanárral, hisz most ment férjhez. Gyerekek, felnôttek, mind, akik itt vannak most azt mondaná a Szondy tanár úr: hiszen egy vérbôl vagytok. Nekem ezt mondta. Meg kell ismételjük ezt a beszélgetést, mikor már ti jobban ismertek, és én leteszem egy részét a külföldi utaknak, és tudok veletek foglalkozni. Ha akartok írni, itthagyom a címemet. Mindig eljut hozzám a levél, soká fogok válaszolni, mert rengeteg levelet kapok, de én gyerekkorom óta minden levélre válaszolok. Ti itt olyan jó helyen vagytok, és nyilván mindenki a rendelkezésetekre áll, és megmondja nektek, amire választ vártok. És az enyém is csak olyan lesz, amit egy nálatok nevelt református lánynak el lehet mondani. Miért várnátok mást, mint amit én tanultam, amire apámék tanítottak, az iskola tanított, az élet tanított. Az élet, amelyik nem volt hozzám nagyon kegyes. Azt gondoljátok, könnyû elveszíteni a férjemet, akit szeretek? Könnyû egyedül lenni, mikor két író dolgozott? Aki hamarabb készen lett, letette a munkát, és megvárta a másikat. Felolvastuk egymásnak, két író olvasott egymásnak. Nekem is megvan a magam története. Nektek is megvan a ti magatok története. Azt akarom ma nektek ajándékul adni, hogy tanuljátok meg, hogy minden embernek megvan a maga története. Megvolt Emerencé, Szondy tanár úré, megvolt az enyém, a férjemé, a tietek, a szüleiteké, a tanáraitoké. Ezt értsétek meg, mindenkinek megvan a maga

11 Élô emlékezet története. Ne várjátok, hogy különleges elbánásban lesz részetek. Ezt Istentôl kérhetitek, de Istentôl miért kérnétek ilyet, ô pontosan tudja, hogy minden embernek megvan a maga keserûsége, és Isten szelektál ezek között az élmények között, és Isten tudja mikor kell lenyúlni és megfogni a kezedet. Gyerekkoromban mérhetetlenül bíztam Istenben, apám még egy kicsit meg is volt sértôdve. Azt mondta: olyan vagy, mint akinek nincs is ránk szüksége. Akkor nagyon sírtam. Rájöttem, nem jól fejezem ki magam, meg kellett volna mondanom, hogy van nagyon magasan aki szintén apám, és itt a földön van valaki, aki testileg az apám. De ehhez nekem még se szókincsem, és ami még sokkal több, a meggyôzôdésem is hiányzott. Ez késôbb jött, amikor már nagyon jó barátok voltunk apámmal, aki mindig nagyon büszke volt rám, de akkor már szeretett. A kettô nem ugyanaz. Valakire büszkék vagytok, vagy szeretitek. Az egyik meglehet a másik nélkül. Mindig az embert nézzétek, ti hogy éreznétek az ô helyébe, próbáljatok beleélni magatokat a másik helyébe, akkor nem lesz semmi baj. Köszönöm, hogy eljöhettem hozzátok, nagyon szerettelek volna megismerni benneteket, most már régi barátok vagyunk. Nem vettétek észre? Megígérem nektek, hogy valahányszor feljövök Pestre, beszaladok hozzátok, hátha találok egy percet, amikor valamelyikôtöknek teli van a szíve, és meg akarja velem beszélni. Köszönöm szépen. 11

12 Élô emlékezet BÖLCSFÖLDI ANDRÁS RENDHAGYÓ KÖNYVAJÁNLÓ: SZABÓ MAGDA, FÜR ELISE Talán mindannyiónk életében vannak dallamok, melyeket meghallva halk sóhaj hagyja el ajkunkat, vagy önkéntelenül is becsukjuk szemünket és engedjük, hogy hasson ránk a dallam, a ritmus; s a hangok kavargó szimfóniája szinte beleivódik pórusainkba, elraktározódik szívünkben. Hiszen olyan emlékeket, s nyomukban olyan érzéseket keltenek fel bennünk, melyeket akkor éreztünk, amikor hallottuk és megjegyeztük a dallamot. Emlékezni egy érzésre, egy hangulatra, egy eseményre, különös dolog. Még inkább az, ha ez a dallam hosszú idôszakot határoz meg, s hullámszerûen fel-felbukkan, néha erôsebb fortékba majd halk pianókba csap át, s közös erôvel egy dolgot fejezi ki: a szenvedélyt. Szabó Magda 85. születésnapján ilyen nagy, szenvedélyes ajándékkal lepte meg olvasóit. Nem ô kapott nyolcvanöt gyertya erejével világító tortát, hanem ô kínált meg minket élete egy-egy gazdagon töltött tortaszeletével, mely gyermek és ifjúkori érzelmekkel és a gyermek kibontakozó világlátásával ajándékozza meg az olvasót. Az írónô élete hangjegyeit futtatta végig a papíron, s továbbadta azt a dallamot, mely meghatározta, összefoglalta élete elsô éveit, a gyermekkort, amire csak kevesen emlékeznek, s az életmû a vízválasztót jelentô ifjúkorral ér véget, amikor valaki a kamaszkor minden konfliktusát lezáró érettségi után belép a nagybetûs életbe. Az önéletrajzi regény elsô része ezt az idôszakot járja körül, s a fel-felerôsödô, majd a kibontakozás elôtt elhalkuló zene nyomot hagy bennünk is. Hiszen érzésekrôl szól. Arról, mit érez egy öt éves kislány, amikor villogó latinos mûveltségét elôször nem értékelik, sôt lelkész-nagybátyja látogatásakor még hátránya is származik belôle. Vagy amikor édesapja beállít a családi otthonba, karján Cilivel, a trianoni árvával, akivel elôször 12 elképzelhetetlen a testvérség megosztása, s akivel késôbb legalább annyira elképzelhetetlen lesz az elválás is. Talán érte szól a szöveg nélküli ének, maga a dallam a Für Elise, vagy Cili volt maga a dallam, akit a Mester, a hangok és érzések nagy rendezôje megálmodott. Meg nem számolhatom, hányszor léptem rosszul életemben, akkor kivételesen nem. Mintha fények gyúltak volna ki, megtörtént a csoda: ordítozás helyett elkezdtem sírni és átöleltem Cilit. Az életemért nem tudtam volna indokolni, mi vett rá, miféle damaszkuszi látomás. Cili életem négy tartóoszlopának egyike lett, ha Cili nincs, én át nem élem, ami átélésére kiválasztott a sors. Ajánlom mindenkinek ezt a különös szépséggel megírt könyvet, mert nem csak hozzánk, hanem rólunk is szól. Otthon érezzünk magunkat benne. Mintha mi is debreceniek lennénk. Mintha bennünk is meglennének azok a harcok, küzdelmek, melyeket olyan nemes ôszinteséggel ír le a református írónô. Mintha minket is jellemezne, vagy még ránk várna az a bölcsesség, ami már csak az életre visszafele tekintve igaz. Ajánlom ezt a könyvet egyháztagoknak. Nagyon szépen mutatja be a könyv a korabeli egyházat, annak képviselôit és szolgáit, a nagy múltú családot, és Debrecent. Hasonlóan szépen Trianon után a trauma feldolgozási lehetôségeit, s mindannak érzelmi és egyéb hatásait. S néhány személyes kérdést is felvet: Vajon a jól megalapozott tantételeinkkel, szavainkkal, egyházi szóhasználatunk gyakorlása közben észreveszszüke a másik embert, az egyéni gondolkodókat, azokat, akikben elindul vagy akár elszabadul az értelem, s sehogyan sem illeszkedik a mi jól megtervezett és felépített világképünkbe? A cserkészes rendre alapozódott világunkban mennyire fér bele a szabálytalanság? Elfogadjuk-

13 Élô emlékezet e, hogy a másik másképpen éli meg és dolgozza fel a világ vagy a hit eseményeit? Olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság. fogalmaz az írónô. tehát csalódásod sem lehet, sebezhetetlen leszel a végre elnyert semmiben. Légy bátor, minden elôhalál csak erôsít, mikor földre rogysz. Érted, amit hallasz, Magdolna? Ajánlom e könyvet teológusoknak, lelkészeknek: Nemcsak azért mert e furcsa tükörben torz magunkra ismerhetünk, hanem mert a múlt század eleji egyházának hibáit talán ma is nap mint nap elkövetjük. Van a regénynek egy különleges, teológusoknak élményt nyújtó teológiai gondolata, ez pedig az elôhalál. Egy olyan kérdés, mellyel tudatosan vagy tudattalanul mindenki szembenéz. Ha az embert csalódás éri, ha hátratételt szenved, ha éppen attól szenved el sérelmet, akitôl egyébként a szeretet jeleit várja, akkor az olyan mintha az ember egy kicsit meghalna. S mindezek az ember valóságos halálát készítik elô, s talán akkor lesz erô szembenézni a legfôbb ellenséggel, ha az ember már életében többször meghal egy kicsit Ez még csak egy elôhalál hallottam, s úgy szólt hozzám, mintha visszaigazolná a döntését, tíz kiló epret fôzet be télire. Szerencsére sok elôhalál van a valódira való felkészülésig, az ember élete folyamán többször érzi, hogy se útja, se jövôje, se ereje nincs már, minden befejezôdött, kész, igazán szép volt a jó Istentôl, hogy ezt a módszeres szoktatást a nagy záráshoz kitalálta. A végleges, a záró meglepôen könnyen lefolyik majd, mosolyogva halsz meg, kezet rázol az elmúlással, és az utolsó mozdulattal becsukod a könyvet. Akkorára már annyi katasztrófát átéltél, annyi vért vesztettél, annyit féltél, sírtál, próbálkoztál hiába, hogy alig marad szegény halálnak valamije, amit elrabolhat tôled, csak a bôrödet viheti, a csomagolópapírt, amibe Isten pakolt a születéssel, meg spárgát, a csontjaidat. Hol van már akkorára belôled az az igazi szenvedés, amelybe belegyakorolt az élet, hol a tanácstalan kétségbeesés, hol vagy te, ép önmagaddal? Test-lélek, ha annyit terhelik, elkopik, annyiszor átszenvedett elôhalálaid mennyei üzenetek, hiszen a nagy arénában, amelyben utolsó percig mozogtál, szinte mindened megrokkant, elvesztette jelentôségét. Ne csapásnak értékeld Isten irgalmas ajándékát, hanem adománynak, a végsônél, ami már nem elô, de végleges halál, amikor végre megpihenhetsz, csak azt érzed majd, eljött az áldott pihenés. Terved nincs már, 13 Ajánlom a könyvet azoknak, akik nehezen kezelik érzelmeiket. Amint írtam, a könyv azért olyan, mint a kamaszkor számtalan letehetetlen regénye, mert megélt emberi érzések szerepelnek benne, s még olyan nehéz, az ember számár nehezen beismerhetô élmény is szerepel benne, mint a megbocsátás hiányának kései, gyötrô érzése. Hogyan vagyunk képesek tolni egy életen át a magunk vagy az élet csinálta konfliktusokat, szembenállásokat és emberek felé felhúzott falakat? Egyszerûbben fogalmazva: személyes hitéletünkrôl is szól, azokról az indulatokról, melyekkel naponta élünk. Nagyon magkapó a könyvben az az ôszinte hang, mely feltárja az életen át hordozott sebeket is: az elismerés, az alázat, a megalázottság, megbocsátás fogalmai között. S végül ajánlom ezt a könyvet egyházi iskolában tanítóknak. A tanulóknak is persze, hiszen olvasva a Dóczy gimnázium elveit, gyakorlatát szintén magunkra ismerhetünk. Mivel bánthatunk meg valakit? Szavaink mit jelentenek egy-egy diákunk életében? Hogyan vélekedünk a tehetségrôl, különcökrôl, a nehezen kezelhetôkrôl, s akik nehezen kezelnek? Különösen érdekes, hogy felnôttként de mégis egy gyermek szemszögébôl látjuk a történéseket egy nehéz politikai és társadalmi helyzetben. Próba is egyben: mennyire tudjuk felidézni múltunkat, mire emlékezünk, a mi gyermekkorunkból, amikor még mi ültünk az iskolapadokban? S mi következik ebbôl? Milyen kapcsolatot alakítunk ki diákjainkkal? Hatunk-e rájuk úgy, mint ahogyan ránk hatottak tanáraink? Tudunk-e valóban gyermek és ifjú fejjel gondolkodni, beleérezni magunkat a kamaszkor sajátos bonyolult világába, a diák és tanár szerelem, a hatalom gyakorlása, az elégtétel, a bocsánatkérés, a bátorítás labirintusaiban eltévedve? Voltaképpen rosszul fogalmazott, nem örültem, csak megnyugodtam, és arra gondoltam, az én Istenem igazságos, és Fejér tanárnô apját nem az én átkom ölte meg, hanem a betegség és

14 Élô emlékezet az öregség. Legalább megsimítani szerettem volna Korondy kabátját, megfogni a kezét, de lepöckölte az ujjamat, pedig éreztem, már nem haragszik. Egymásra néztünk, azt hiszem, megértette, mit mond a szemem, mert azt felelte rá: szívesen, máskor is. Mikor eleredt a visszatarthatatlan könny a szemembôl, habozott, aztán megfogta a vállamat, elôrelökött, induljak már. Mikor már csak a hátamat látta, hallottam, reszket a hangja, hogy utánam szólt: Haladjunk mûvésznô. Úgy szerettem, mint a fiaimat, és úgy neveltem, mint a királylányokat szokás. Ne hozzon rám szégyent, mert megérzem a sírban is. Mire visszafordultam, eltûnt, csak az Abigél jövôbeli üvegajtaja rezgett, ahogy elmenekült. Isten, aki az én lelkemben él, megismételte szavait. Ô is azt mondta ebben a gyémánt pillanatban: Ne hozz szégyent rá, mert megérzi a sírban is. Szabó Magdát november 19-én olvasás közben érte a halál. Vajon megtudjuk-e valaha élete következô fejezetét, mely a Für Elise tervbe vett folytatása, vagy marad számunkra mindaz, amit a mindig mély gondolatokat továbbadó író eddig a közönségére hagyott? 14

15 Tanulmány BOLYKI JÁNOS SZÛZ MÁRIA AZ ÚJSZÖVETSÉGBEN Hermeneutikai fejtegetések és felekezeti kontroverziák hangsúlyozása helyett bevezetésként Antióchiai Ignatius Ef 19,1-et idézem: Mária szüzessége, szülése és az Úr halála rejtve maradnak a világ fejedelmei elôtt: ez az a három kiáltó misztérium, melyek Isten csendjében teljesednek be. Errôl a csendben beteljesedô misztériumról kívánnék szólni valamit. Kronológiailag áttekintve az Újszövetséget, Máriáról, Jézus édesanyjáról elôször Pál Galata levelében (4,4) találunk említést, az 50-es évek elején, de neve említése nélkül. Itt azt írja az apostol, hogy Isten Fia... asszonytól született. Róm 1, 3-ban és 9,5-ben hozzáteszi ehhez, hogy Jézus az ôsatyák és Dávid családjából származik, eszerint zsidó asszonytól. A következô két újszövetségi forrás Márk és Máté evangéliuma, amelyben Máriáról olvashatunk. Márk a legrégibb evangélium, de mivel abban nincs meg Jézus születéstörténete, ezért azt Máté alapján vizsgáljuk meg, Márkot pedig majd a családi konfliktus történeteinél vesszük figyelembe. Máté nemzetség-táblázata Máriáról és Jézus születésérôl Mt 1,16-ban háromféle olvasatot találunk Jézus születésérôl. Ezek a következôk: 1) tán *andra Mar av, *ex hv *egennhqh *IhsouV Ý lego%enov cristo%v. //Jákób nemzette Józsefet//, férjét Máriának, akitôl (fem!) született Jézus, akit Krisztusnak neveztek. Széleskörû támogatottsága van, a Q-n kívül minden variáns hozza, tehát korai görög szövegcsaládok, beleértve: p 1 cod. Sinaiticus, B C W vg, több szír, kopt és örmény fordítás. 2) ó mnhsteuqeisa parqe%nov Mari m *ege%nnhsen *Ihsoun, tán legome%non Cristán. //Jákób nemzette Józsefet//, akinek el volt jegyezve Szûz Mária, aki szülte Jézust, akit Krisztusnak neveznek. Ezt az olvasatot támogatja a Q f 13 it, cézáreai és különféle latin szövegtanúk. 15 3) tán mnhsteus menon Mari m, *ex hv *eg~nnhqh Ý cristáv, Ý uóáv toâ qeou. //Jákób nemzette Józsefet//, József, akinek el volt jegyezve Mária, a szûz, nemzette Jézust, akit Krisztusnak neveznek. Ez egyetlen görög kéziratban sem szerepel így, csak a szír Sinaiticus hozza szír nyelven. Megpróbálták rekonstruálni egy 5. századi traktátusból (Timóteus és Aquila Dialógusa), melyben háromszor, háromféleképpen szerepel. Az egyik változat: //Jákób nemzette Józsefet//, *Iaköb d~ *eg~nnhsen tán *IwsÁf tán mnhsteus menon Mari m, *ex hv *egennhqh Ý cristáv, Ý uóáv toâ qeou, azaz: //Jákób nemzette Józsefet//, Mária jegyesét, akinek eljegyeztetett Mária, akitôl született a Krisztus, az Isten Fia. Az eredeti Máté-szöveg tehát nem bocsátkozik magyarázó bôvítményekbe, s teljesen beleillik az evangélista Máriával kapcsolatos koncepciójába: Mária szerepe az volt, hogy tôle született Jézus. Tisztáznunk kell, hogy amikor a Szöveggondozó Bizottság által elfogadott szövegváltozat 1 Józsefet Mária férjének nevezi és nem a jegyesének, akkor ez mindenben megfelelt a kor szokásának. A rabbinikus források szerint e korszakban Palesztinában átlag tizenkét és fél éves korban történt a lányok eljegyzése. Kb. egy év múlva történt az, hogy a vôlegény magához vette, hazavitte a menyasszonyt és szexuális-gazdasági közösségbe lépett vele. Ezt az eljegyzés utáni év végére vonatkozó második lépést a paralamb nw igével fejezték ki (Mt 1,20). Az eljegyzett menyaszszony jogilag (halál, elválás, hûtlenség) már feleségnek számított, de érintetlenségét megôrizte addig, míg jegyese el nem vitte az apai házból a maga házába. 2 Konfliktustörténetek Jézus családjában Mk 3,31-35 és Mt 12,46-50 Mk 3, s a vele párhuzamos Mt 12,46-50 azzal foglalkoznak, hogy kik Jézus igazi rokonai. Jézus prédikál, nagy tömeg figyel rá és ekkor megérkezik a családja (anyja és testvérei), akik üzennek neki, hogy hagyja ott a hallgatóit és

16 Tanulmány menjen ki hozzájuk. A 23. versbôl még azt is megtudhatjuk, hogy hozzátartozói el akarták ôt fogni, mert azt vélték, hogy önkívületben van. Jézus nem engedelmeskedik anyja és jelen levô testvérei hívásának, hanem az ôt hallgatók tömegét nevezi anyjának és testvéreinek, mert azok cselekszik Isten akaratát. Okunk van feltételezni, hogy pályája kezdetén Jézust még tulajdon édesanyja sem értette meg, ez azonban nem zárja ki azt, hogy féltô anyai szeretet volt benne fia iránt. Érdekes, hogy fel van jegyezve, hogy húsvét elôtt még testvérei sem hittek Jézusban (Jn 7,5), de az nincs, hogy Mária ne bízott volna benne. Errôl a családi konfliktusról és annak az elsô keresztyén nemzedékek életében paradigmát teremtô hatásáról érdekes monográfiát írt Balla Péter 3. A másik konfliktustörténet Mk 6,1-6-ban, illetve a párhuzamos Mt 12,46-50-ben található. Ez nem Jézus és családja, azon belül az édesanyja ellentétérôl szól, hanem Jézus és a názáretiek ellentétérôl. Azért érdekes, mert ebben a történetben a názáretiek felsorolják Jézus családja tagjait, férfitestvéreit név szerint is, ôt magát az ácsnak és Mária fiának emlegetve, s megbotránkoznak (*eskandal zwnto), mert annyira ismerik. Meglehet, hogy e történet éle azok ellen irányult, akik az elsô keresztyén gyülekezetekben a Jézushoz való vér szerinti hozzátartozásuk alapján kívántak maguknak tekintélyt szerezni. De az is lehet, hogy az író azt mutatta be, hogy Jézust saját népe sem fogadta be, ezért vitte az evangélium hirdetését saját népe területén túl. Mária szerepérôl a mátéi gyermekségtörténetben sok beleérzéssel ír B. Gaventa profeszszorasszony. 4 Felfedezi benne, hogy Mária vállalta a szégyent azzal, hogy áldott állapotba került még mielôtt József magához vette ôt. Aztán rámutat arra, hogy a fiatalasszony mennyi üldöztetést, fenyegetés-helyzetet vállalt, amikor férjével és gyermekével hármasban Egyiptomba menekültek. Külön figyelmeztet arra, hogy Máté nemzetségtáblázatában csak olyan nôk (Támár, Ráháb, Ruth, Úriás felesége) szerepelnek, akik nem természetes, hanem rendkívüli módon vitték tovább a dávidi családfát, Máté szerint közéjük tartozott Mária is. Érdekes megfigyelése, hogy Mátét különösen érdeklik a beteljesedett ószövetségi próféciák a Messiás születésérôl (Hós 11,1; Jer 31,35; Ézs 11,1; Zak 6,12), melyektôl elválaszthatatlan Mária hite és 16 engedelmessége, ahogy ezt a 2. fejezet és 23. versei igazolják, melyekben mindig szerepel, mátéi reflexiós idézetként a hogy beteljesedjék motívuma. Leginkább elgondolkoztató azonban az a megjegyzése, hogy az angyalnak Józsefhez intézett szavai és a bölcsek látogatása után Jézus elválaszthatatlan Máriától, amit a gyermek és anyja együttes elôfordulása bizonyít a 2. fejezet verseiben. Mariológiai motívumok Lukács evangéliuma gyermekségtörténetében Gabrielus apud Mariam. Salutatio angelica (1,26-38). Ebben a szakaszban Gábriel angyal Máriának hirdeti meg Jézus születését. A szöveg kiemeli Mária tisztaságát, hitét és példamutató engedelmességét. A 28. vers szerint az angyal köszönti Máriát. Az óegyházi exegézis (Ambrosius) itt látja a fogantatás pillanatát a köszöntés: a hallás eredményeként. A köszöntés szójáték: caire, kecaritwm~nh. Nem a fogantatás csodájával találkozunk itt még, hanem a kiválasztáséval. A római katolikus Schürmann kiemeli, hogy ez a kegyelembe fogadtatás nem az igaz élet elismerésének, hanem az isteni kegyelem szabadságának következménye. 5 Mária nem az angyal megjelenésén lepôdik meg, hanem a köszöntésén. Aztán a megígért gyermek születése csodálatos módjáról kérdez. Hogyan lehet ez? Az angyal felelete hármas: 1. Ami történni fog, az a Szentlélek titka (34. vers). 2. Erzsébet, az idôs rokon is szülni fog, mégpedig élemedett életkorában (36. vers). 3. A legfôbb érv: Istennek semmi sem lehetetlen (37. vers). Szólnunk kell egy negatív pozitívumról is Máriának Lukács evangéliumában olvasható szerepével kapcsolatban. Láttuk Máté és Márk evangéliuma párhuzamos történeteit Jézus és családja konfliktusairól, melyek Jézus igazi rokonairól és názáreti negatív fogadásáról, vagy inkább elutasításairól tudósítanak. Ezekben Mária mindig szerepel s mindig úgy, hogy szereti, de félti, tehát nem érti meg a Fiát. E négy konfliktustörténet megtalálható Lukács evangéliumában is (Lk 8,19-21 és 4,16-30), de ezekben nem fordul elô így is mondhatnám: kimarad a családon belüli konfliktushelyzet Mária és Jézus között. Ez is mutatja, hogy Lukács a pozitív Mária-kép legeredetibb festôje.

17 Tanulmány Mariológiai kifejezések krisztológiai értéke 17 Elemezzünk hét olyan kifejezést, amit a lukácsi gyermekségtörténetben Máriáról mondanak vagy amit ô mondott önmagáról! Elsô ezek között a parq~nov *emnhsteumh = szûz, aki el van jegyezve (1,27). Ez a kifejezés az Ézs 7,14-bôl ered, mégpedig nem a M, hanem a LXX * szövegébôl. A héber szövegben almah = férjhez nem ment lány, a Prov 30,19 alapján: az esküvô után éppen hazavezetett aszszony olvasható. A szóban nem szerepel az érintetlenség, azt, vagyis a szüzességet a héber a betullah szóval fejezi ki. 6 Viszont az Ézs 7,14- et a LXX parq~nov -szal fordítja, ami görögül: szûz. Amikor Lukács evangélista ezzel a régi messiási tradícióra hivatkozik, akkor: (a) elsô renden azt fejezi ki, hogy itt valósul meg Ézs 7,14 messiási ígérete, tehát tárgyát tekintve elsôsorban krisztológikus a mondanivalója; (b) ugyanakkor kifejezi a hogyan? kérdésre adott választ is azzal, hogy a Messiás csodálatos módon születik, nem úgy, mint más emberek, mert aki méhébe fogadja, az szûz. Amirôl nem beszél a textus, az Máriának a szeplôtelen fogantatás és a születés utáni szüzessége. Ez az evangélistát nem érdekli, mivel nem mariológiai, hanem krisztológiai az érdeklôdése. 2. A kecaritwm~nh = kegyelembe fogadott (1,28) kifejezés megint Mária kettôs üdvtörténeti szerepére utal: (a) egyrészt nem az érdemei alapján lett a Messiás édesanyja, hanem kegyelmi kiválasztás folytán. (b) másrészt befogadtatott (mediopass. part. perf.) tartósan, sôt véglegesen Isten kegyelmébe, tehát üdvtörténeti szerepét a kegyelem erôterében szabad és kell betöltenie. Ilyen módon Mária az isteni kegyelemnek nemcsak tárgya, de eszköze is. 3. pneuma gion *epeleusetai = a Szent Lélek fog reád eljönni (1,35). Üdvtörténeti szempontból ez (a) ez egyrészt azt fejezi ki, hogy Mária a fiát a Szentlélek által foganja, (b) másrészt Jézus szûztôl való születése az új, a második Ádám születése, valójában az új teremtés, pontosabban a az újjáteremtés kezdete (1Kor 15,47). (c) Az isteni Logosz testté létele csak a Szentlélek által lehetséges (Jn 1,14). 4. doulh kur ou = az Úr szolgálólánya (1,38). A sok szolga között egy szolgáló, rabszolgálólány. Ez a megjelölés itt egyrészt nagy méltóság. Az engedelmes keresztyén prototípusát mutatja be. Másrészt alávetettség, az engedelmességre kötelezettség elismerése. Mária nem az ég királynôje, hanem az Úr szolgálólánya, aki az alacsonyság (1,48) állapotában van, erre tekintett le Isten. 5. eâloghm~nh së *en gunaixin = áldott az asszonyok között (1,42). Ez a superlativusi értelmû, prófétai jellegû megállapítás jelentheti azt is: Te vagy a legáldottabb asszony, de azt is: Egy vagy azok közül, akiket Isten megáldott.. Abban sem lenne semmi meglepô, ha Mária az isteni áldásnak nemcsak tárgyává, de forrásává is válna mint pl. a pátriarkák, de errôl itt nem történik említés. 6. h mathr tou kur ou mou = az én Uram anyja (1,43). Így szólítja meg Máriát Erzsébet. Az Úr itt nem Istenre, hanem Krisztusra vonatkozik. Erzsébet itt elsôsorban arról tesz bizonyságot, hogy az eljövendô Messiás-Krisztus neki Ura. Csak másodsorban utal arra, hogy számára megtiszteltetés a nálánál fiatalabb Mária látogatása, mert a látogató nem kisebb, mint a kuriov. 7. makar a h pisteusasa = boldog az, aki hitt (1,45). A Zsoltárok könyve tradíciója szerint bemenetel az Isten lakóhelyébe, közelségébe (pl. Zsolt 32,1-2; vö.: Mt 5,3-11). A Lk 1,45-ben szereplô kifejezést ezért vessük össze a Lk 11, cal. Az utóbbi helyen maga Jézus utasítja vissza annak az asszonynak patetikus kiáltását, aki Máriát azért mondja boldognak, mert Jézus anyja lehetett. Jézus szerint boldogabb az, aki Isten beszédét hallja és annak engedelmeskedik. Hátra van még a tizenkét éves Jézus történetérôl szólni, amelyben Máriának fontos szerep jutott és ami Lukács evangéliuma külön anyaga (2,41-52). Mi volt Mária különös szerepe ebben a szakaszban? 1. Amikor a szülôk a jeruzsálemi zarándokút és ünneplés során elveszítették szemük elôl, majd megtalálták gyermeküket, ô szelíden azt kérdezte tôle: Miért tetted ezt velünk? Mi ez, ha nem a fiát szeretô, de azt meg nem értô édesanya szemrehányása? 2. Megfigyelhetô, hogy József, Jézus apja, egyszer sem szólal meg a gyermekségtörténetekben, Mária viszont igen (1, kk.; 2,48). 3. Megismerhetjük a gyermek Jézus szavát eleinte nem értô, de szívében azt forgató igehallgató anyát is (2,51. vers). Mária fokozatosan megérti, hogy a fia nem az övé, hanem a mennyei Atyáé. Gaventa három kifejezésbe foglalja Lukács evangéliuma mariológiáját: tanítvány, próféta és anya. 7

18 Tanulmány Jézus anyja a Negyedik Evangéliumban 8 Szûz Mária János evangéliumában, sosem név szerint, hanem így: a Jézus anyja, elôbb a kánai menyegzô történetében (2,1-10), szerepel, aztán a kereszt alatt (19,25-27). A kánai menyegzô története mûfaját tekintve ajándékozási csoda, amiben általában anélkül kapnak segítséget bajba jutott emberek, hogy azt kérték volna. Ez a történet abban tér el ettôl, hogy Jézus édesanyja révén mégis elhangzik a célzás arra, hogy az ünnepi bor elfogyott és isteni segítségre van szükség. Jézus felelete szó szerint: Mi (közöm) nekem és neked (ehhez), ó asszony? Még nem jött el az én órám! A régi protestáns fordítás itt félreérthetô volt a magyar fordításban: Mi közöm hozzád, ó asszony? Jézus nem volt udvariatlan anyjával szemben, hanem egy ôsi héber kifejezést használva azt mondta: Ez most nem az én dolgom, nem is a tiéd. Ha eljön az óra (az Istentôl rendelt pillanat), akkor majd megteszem, ami a dolgom. Máriának ez az ideiglenes elutasítás alkalmat ad arra, hogy a fia iránti bizalmát bizonyítsa a szolgáknak adott utasításban: Amit mond nektek, tegyétek meg! A Jézus iránti olyan hit példája ez, amelyet nem törnek meg az elsô negatív tapasztalatok. Mária a hívôk tanítója írta Kálvin. Máriáról másodízben akkor ír János, amikor Jézus a keresztrôl leszól anyjának és kedves tanítványának: Íme, a te anyád!, az anyának az eredeti szövegben hiányzik a birtokos névmás íme, a te fiad (19,26-27). A kereszt mellett tehát új család születik, nem vérségi szálakkal összekötve, hanem a Jézushoz közelállók szeretetkapcsolatán alapulva. Ami az evangélium fölépítését illeti: az anyáról szóló két jelenet inkluzióként az egész mûvet körülzárja. Mindkét történetben jövôre utal az édesanya jelenléte a, amelynek ô is részese lesz. Ô a Jézushoz közelállók, az iránta bizalmat és szeretetet tanúsítók, a hívôk reprezentánsa. Összefoglalásként Az újszövetségi exegézis néhány klasszikusát idézem. Ambrosius írta: Kétség nélkül imádnunk kell a Szentlelket, ha Azt imádjuk, aki test szerint a Szentlélektôl fogantatott. De nehogy azt (ti. az imádást) Szûz Máriára is kiterjesszük. Mária Isten temploma volt, nem a templom 18 Istene, s így csak azt kell imádni, Aki a templomban hatalmával jelen volt. 9 Luther írta: Szükség van arra is, hogy mértéket tartsunk, hogy a méltóságjelzônél ne essünk túlzásba, amennyiben ôt (Máriát) az ég királynôjének nevezzük. Bár ez igaz (!), de azért ô mégsem istennô, aki adni vagy segíteni tudna, ahogy egyesek vélik, akik többször hívják segítségül ôt mint Istent és inkább keresnek nála oltalmat, mint Istennél. 10 Kálvin János kommentárjában azt írja a Jn 19-hez: Amikor Megváltónk kimondhatatlanul megszomorodott lelkében, amikor megharcolta a sátánnal a rettenetes harcot, akkor egyszersmind nem tartotta vissza ôt mindez, hogy szeretett édesanyjáról ne gondoskodjék. Hogy is mondta Ignatius? Mária szüzessége, szülése és az Úr halála rejtve maradnak a világ fejedelmei elôtt: ez az a három kiáltó misztérium, melyek Isten csendjében teljesednek be. Errôl a csendben beteljesedô három kiáltó misztériumról kívántam szólni valamit. Jegyzetek 1. B. M. Metzger (ed.) A Textual Commentary on the Greek New Testament, London - New York 1975, United Bible Societies, H. Strack - P.Billerbeck, Kommentar zum Neuen Testament aus Talmud und Midras II, München 1969, C.H. Beck, The Child-Parent Relationship in the New Testament and its Environment, Tübingen 2003, Mohr-Siebeck, különösen 133kk. 4. Mary. Glimpses of the Mother of Jesus, Columbia 1995, University of South Carolina, (42-46). 5. Das Lukasevangelium I., Freiburg-Basel-Wien 1982, Herder, W. Delius, Geschichte der Marienverehrung, München- Basel 1963, 18-19, 7. Gaventa, Bolyki, "Igaz tanúvallomás". Kommentár János evangéliumához. Budapest 2001, Osiris, 101k. 9. Ambrosius von Mailand, Lukaskommentar, München 1915, 10. Das Magnificat verteuscht und ausgelegt, Berlin 1981 ad 46.v. *Septuaginta

19 Tanulmány BALLA PÉTER A TIZENKÉT ÉVES JÉZUS Diákjaim tudják, hogy a 2001-ben megvédett habilitációs szakértekezésem témája a gyermekek és szüleik kapcsolata az Újszövetségben és az azt körülvevô világban. Bár a jelen Tékaszám témája a születés, hadd írjak e helyen arról az újszövetségi szakaszról, mely a karácsonyi történetek után szerepel Lukács evangéliumában, mintegy a gyermekségtörténetek és a felnôtt Jézus mûködésérôl szóló beszámolók határán. Elöljáróban hadd jegyezzek meg két dolgot. Elôször is azt, hogy a gyermekek és a szülôk kapcsolatát a szakirodalomban általában a szülôk szemszögébôl vizsgálják. Ettôl eltérôen a habilitációs szakértekezésem a gyermek felôl vizsgálja a gyermekek és szüleik közötti kapcsolatot, és felteszi a kérdést: Hogyan töltötték be a gyermekek a szülôk tisztelete iránti elvárásokat? Bibliai szóhasználattal: betöltötték-e a Tiszteld atyádat és anyádat! parancsolatot (ld. 2Móz 20,12; 5Móz 5,16)? Érvényben maradt-e ez a parancsolat Jézus életében és tanítványainak körében is? Másrészt a gyermekek kötelességei szüleik iránt akkor is érvényben maradtak, mikor a gyermekek felnôttek. A görög teknon szó is kifejezi ezt, mert a gyermeknek nem a korára utal, hanem éppen a kapcsolatban elfoglalt helyére, azaz arra, hogy ô a szüleinek gyermeke. Ez a kapcsolat pedig akkor is fennmarad, mikor az idôsödô szülôknek már felnôtt gyermekei vannak. Ezért a tizenkét éves Jézus története a felnôttek számára is érvényes: ôket is tanítja a szülôk iránti tiszteletre. Ez a történet csak a Lukács szerinti evangéliumban olvasható, tehát Lukács saját anyaga. Mivel az evangélium szerzôje a mû elején azt írja, hogy ô mindennek pontosan utánajárt (Lk 1,3), ezért megbízhatónak tekinthetjük ezt a hagyományt is, bár csak egy helyen olvashatjuk az Újszövetségben (Lk 2,41-52). A történetben Jézus látszólag engedetlen a szülei iránt, mert egy ünnep után nem ment velük haza, hanem ott maradt a jeruzsálemi templomban úgy, hogy szülei nem tudtak róla. Sôt még aggodalmat is okozott szüleinek (48. v.). Azonban meg kell látnunk, hogy Jézus csak egyetlen Valakit helyezett földi szülei elé: mennyei Atyját. Szülei aggódó kérdésére adott válasza kicsit nehezen fordítható le magyarra, de a görög kifejezés azért jól érthetô: arra utal, hogy Jézusnak az ô (mennyei) Atyja dolgaival kell foglalkoznia. Az újfordítású Biblia ezt írja: az én Atyám házában kell lennem (szó szerint: nem tudtátok, hogy nekem Atyáméiban kell lennem 49. v.). Az Atyára való utalása annak nyilvánvaló megvallása, hogy Jézus Isten Fiának vallotta magát. Földi szüleit tisztelte, de csak úgy, ahogy a Tízparancsolat is elvárja: az Istennel való kapcsolatunkat érintô parancsolatok után, az embertársainkkal való kapcsolatunkról szóló parancsolatok élén áll a Tisztelt atyádat és anyádat parancsolat. Ha világosan látjuk, hogy itt Isten elsôségérôl van szó, akkor azt is észrevehetjük, hogy egyébként Jézus is jó gyermeke volt földi szüleinek, mert a történet vége szerint velük ment haza, és engedelmeskedett nekik (51. v.). A mennyei Atya egyszülött Fiaként tanít a tizenkét éves Jézus bennünket is arra, hogy Istennek mindenki másnál fontosabbnak kell lennie az életünkben. De arra is szép példát adott, hogy az emberek között szüleink álljanak az elsô helyen, akiknek tisztelettel, szeretettel, engedelmességgel tartozunk. Jézus az élete végén, még a kereszten függve is gondoskodott édesanyjáról (lásd Jn 19,25-27). A tizenkét éves Jézus a templomban tanította még a Szentírás tudósait is (Lk 2,46-47). Ha követjük példáját a mennyei Atya és földi szüleink helyes sorrendû tiszteletében, akkor a történetet lezáró vers szerint ránk is igaz lesz, hogy gyarapodhatunk bölcsességben, testben, Isten és emberek elôtt való kedvességben. 19

20 Tanulmány Ugye, milyen romantikus? Borjú, szamár és bárányok közt, szalma illatú, belehelt, meleg hangulatú istállóban fekszik békésen egy kicsattanó egészségnek örvendô, dundi csecsemô, akinek fényárja máris beragyogja az egész világot: Dicsôség mennyben az Istennek És a realitás? Hogyan történhetett még? Szülési fájdalmak, vajúdás, vér fölvetôdô egyéb bonyodalmak: politikai szorongattatás, a szülést megelôzô utazás fáradalmai, a higiéné problémája, az éjszaka hidege és kiszolgáltatottsága, az emiatt szûnni nem akaró gyereksírás, az újabb menekülni kényszerülés tudatából fakadó szülôi stressz, ami aztán esetleges anyatej-hiány okozta alultápláltságba torkollik. A lelkileg megviselô, sorozatosan átvirrasztott éjszakák, majd a családon belül lappangó bizalom-bizalmatlanság kérdése. Teljes létbizonytalanság Az Ige Testté lett Hús-vér valósággá. Nem hazudik illuzórikus világot, nem show-man, aki idealisztikus ígéretekkel tömi tele az emberek fejét. Az Ô betleheme nem falra akasztható, vagy a karácsonyfa alá állítható statikus kép, ahol tulajdonképpen már minden készen áll: középen, közvetlenül a jászolban fekvô gyermek mellett, áhítatos arcú hölgy és annak (bizonytalan státuszú) férje Aztán még egy utolsó tereprendezés: esztétikusan, egymástól megfelelô távolságban helyükre kerülnek a bárányok, néhány pásztor és imádásra leboruló király Az Ô betleheme inkább a tehénlepény-szagú valóság: megpróbáltatások, kérdések, örömmel vegyült aggodalom, párbeszéd- és kiút-keresés akkor és ott itt és most. Izraelben, Jeruzsálem közelében fekszik a túlnyomórészt keresztyén hitû palesztinok lakta, békét áhító Betlehem nevû város. Hatalmas bazilikája már messzirôl szembeötlô. Naponta ezrek fordulnak meg benne, hogy láthassák: Az Ige itt lett testté ahogyan azt a bazilikában rejlô kis barlangot mindenestül betakaró márványba vésett latin fölirat hirdeti. Márvány, arany, tömjénfüst: homályban a valóság. Már nem érzékelünk semmit ama ôspillanat valódi színeibôl, hangjaiból, szagokkal telített ízeibôl, testi érintéseibôl, lelki rezdüléseibôl BUDAY KORNÉLIA BETLEHEM 20 Sterilizálódtunk? 2007-ben sincs többé fülünk a Hallásra, szemünk a Látásra (?). Pedig lehet, hogy csak vissza kell térnünk Betlehem -be, s ki kell lépnünk a betlehemi utcákra, hogy szembesüljünk a világon bárhol föllelhetô, növekvô számú vegetáló, több milliónyi betlehemi gyermek életével, akik csak akkor tudnak adni békességet földön az embernek, ha ôk maguk emberhez méltó és erôszakmentes világban nôhetnek föl. Ébredj, ember, mély álmodból énekeljük minden év adventjében ezt is megszokásból(?). Pedig: Nem hagyhatjuk abba a kutatást, És az lesz a kutatásunk vége, Ha megérkeztünk oda, ahonnan elindultunk És elôször ismerjük föl azt a helyet. (T. S. Eliot) Mindannyiunknak igazi fölébredést karácsonyi megszületést: hogy a márványtáblák prése alól fölszabadulhasson a bennünk élô-érzô testté lett Ige. Megéri.