41. oldal Civil kurázsik. 48. oldal Civil VitaFórV. 51. oldal Kulturális kitekintő. 53. oldal Zongor Attila: KultúrPont Iroda: 7 év 7000 karakterben

Átírás

1

2 2 civil fórum Tartalomjegyzék 5. oldal Csáki Rozália: A tudományosság és tudatosság igénye 6. oldal Kuti Éva: Kutatási irányzatok és nemzetközi együttműködés a civil szféra vizsgálatában 8. oldal Dr. Harsányi László: Nonprofit Kutatócsoport interjú 9. oldal Somai József: A civil szféra kutatása kiadványkötetekben 11. oldal Sebestyén István: Civil társadalom statisztikailag 14. oldal Nizák Péter: Demokráciafejlesztési stratégiák és a magyar civil szektor A magyarországi nonprofit szektorra irányuló demokráciafejlesztési programok a rendszerváltástól az EU-csatlakozásig 21. oldal Kinyik Margit: A nonprofit szervezetek közfeladatellátásban betöltött szerepe a magyarországi tudományos kutatásokban 25. oldal Geraldine Blake, Matthew Smerdon: Élő értékek 27. oldal Galia Chimiak: Civil szervezetek aktivistáinak tipológiája Lengyelországban emberarcú individualizmus 30. oldal Molnár Szilárd: Egyedül kuglizni, egyedül szörfölni? 34. oldal Oprics Judit: Társadalmi egyeztetés támogatása TEEN program Módszertani bemutató 38. oldal Györgyjakab Izabella: Jakabffy Elemér Alapítvány Kortörténeti Gyűjtemény 40. oldal Somai József: A Közgazdász Fórum felsőbb osztályba lépett 41. oldal Civil kurázsik Ugrin Emese, Varga Csaba: Részvételidemokrácia-kísérlet Abán, szerepe a civil társadalomban 48. oldal Civil VitaFórV itafórum Kádár Ildikó: Magyarországi civil szervezetek pályázási tapasztalatai a Nemzeti Fejlesztési Terv (NFT) I. időszakában 51. oldal Kulturális kitekintő Egység a sokféleségben beszélgetés Ján Figel európai biztossal 2008 a Kultúrák Közötti Párbeszéd Európai Éve 53. oldal Zongor Attila: KultúrPont Iroda: 7 év 7000 karakterben 54. oldal Beszámolók Romhányi András: VII. Budakalászi Találkozó 55. oldal Chris Worman, Csáki Rozália: 2%-ot Udvarhelynek az első kampány értékelése 57. oldal Nonprofit Kutatóintézetek c i v i l f ó r u c i v i l t á r s a d a l m i l a p Felelős kiadó: Egri István Főszerkesztő: Csáki Rozália Olvasószerkesztő: Szabó Attila Grafikus: Könczey Elemér Tördelőszerkesztő: Csáki Ferencz Szerkesztői bizottság: Bodó Barna Kolumbán Gábor Magyari Tivadar Potozky László Sebestény István (HU) Somai József Szenkovics Dezső m Szervezetekért Kiadja az Erdélyi Magyar Civil Alapítvány Elérhetőségek: postacím: Cluj-Napoca, OP 1, CP 1004 telefon/fax: e mail: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN Készült a Regiostar Nyomda és Reklámstúdió nyomdájában. Megjelenik 1000 példányban. Ára: 5 lej, a 2007-ben megjelenő négy lapszám együttes megrendelése kedvezményesen 14 lej.

3 A civil szféra mint a tudomány tárgya 3 Cuprins Pagina 4 Csáki Rozália: Pretenţia știinţei și a conștiinţeii (RO) Pagina 5 Csáki Rozália: Pretenţia știinţei și a conștiinţeii Pagina 6 Éva Kuti: Tendinţe de cercetare și colaborări internaţionale legate de analiza societăţii civice Pagina 8 Grup de Cercetare Nonprofit interviu cu dr. Harsányi László Pagina 9 József Somai: Cercetarea societăţii civice în volumuri de publicaţii Pagina 11 István Sebestény: Societatea civică din punct de vedere statistic Pagina 14 Péter Nizák: Strategii de dezvoltarea democraţiei și societatea civică din Ungaria Pagina 21 Margit Kinyik: Rolul organizaţiilor nonprofit în furnizarea serviciilor publice prin prizma cercetărilor știinţifice din Ungaria Pagina 25 Geraldine Blake, Matthew Smerdon: Valori vii Pagina 27 Galia Chimiak: Tipologia activiștilor din cadrul ONG-urilor din Polonia individualism umanitar Pagina 30 Szilárd Molnár: A juca popice, a naviga pe internet singur? Pagina 34 Judit Oprics: Susţinerea consultării publice programul TEEN Pagina 38 Izabella Györgyjakab: Fundaţia Jakabffy Elemér Pagina 40 József Somai: Revista Forumul Economic a intrat în clasificare mai mare Pagina 41 Curaj Civic Emese Ugrin, Csaba Varga: Experiment de democraţie participativă la Aba și rolul acestuia în societatea civică Pagina 48 Forum Civic Ildikó Kádár: Problematica accesării Fondurilor Structurale Pagina 51 Vedere e culturală Unitate în diversitate convorbire cu Jan Fiegel, comisarul european pentru educaţie, cultură și formare Pagina 53 Attila Zongor: Biroul KultúrPont: 7 ani în 7000 de caracteri Pagina 54 Raporturi de evenimente András Romhányi: A VII-a întâlnire la Budakalász Pagina 55 Chris Worman, Rozália Csáki: 2% pentru Odorhei evaluarea primei campanii Pagina 57 Instituţii de Cercetare Nonprofit listă de websituri F o r u m C i v i c Revista societãþii civile Editor: István Egri Redactor-șef: Rozália Csáki Corector: Attila Szabó Grafica: Elemér Könczey Tehno-redactor: Ferencz Csáki Comisia de redactare: Barna Bodó Gábor Kolumbán Tivadar Magyari László Potozky István Sebestény (HU) József Somai Dezső Szenkovics Editat de Fundaţia pentru Organizaţiile Neguvernamentale Maghiare din Transilvania Datele de contact: adresa: Cluj Napoca, OP 1, CP 1004 tel./fax: ermacisza@cluj.astral.ro ISSN Tipărit de Regiostar, Tipografie și Studio de reclame. Apare în 1000 de exemplare. Preţ: 5 lei, la comandarea celor patru numere din anul 2007 aveţi un preţ total redus de 14 lei.

4 4 forum civic Pretenþia ºtiinþei ºi a conºtiinþei Pășim pe un răzor foarte îngust al sferei civile atunci, când vorbim despre cercetările, muncile cu pretenţii știinţifice ale sectorului. Societatea civilă din Ardeal, dar după cunoștinţele noastre nici cea a întregii ţări, nu are un institut de cercetări civice și publicaţie specifică, ce prezintă și analizează dintr-un unghi știinţific sectorul asociativ. De ce oare? Autoorganizarea civică oare nu este atât de importantă în societatea maghiară din România, să nu merite atenţie știinţifică? Sau noi înșine, cei care activizăm în cadrul ONGurilor, nu suntem oare destul de conștienţi și pretenţioși încât, să-i acordăm o atenţie mărită muncii, pe care o desfășurăm, să evaluăm efectele muncilor organizaţiilor civile a- supra comunităţii noastre mai strâmte sau mai largi, prin urmare asupra întregii societăţi? Întrebări, de care ne-am izbit tot mai puternic pe parcursul redactării numărului de faţă, fără a primii răspunsuri. Au apărut doar semne ale exclamării, că este vorba de o deficienţă, un gol, ce trebuie umplut. Pe de altă parte, ca orice alte domenii, și cercetările presupun anumite cheltuieli din păcate însă, în România nu prea auzim de subvenţii alocate cercetărilor din sfera civilă. Totuși nu este o situaţie tabula rasa, deoarece în ultimii ani au existat atenţia, retrospecţia, anumitele cercetări. Despre încercările de până acum în sfera civilă a societăţii din Ardeal, Somai József relatează pe scurt. În ultimii ani, au fost desfășurate cercetări legate de societatea civică, la nivel naţional, de către Fundaţia pentru Dezvoltarea Societăţii Civile (FDSC) și Asociaţia pentru Relaţii Comunitare (ARC). 1 În anul 2006, Fundaţia Pentru Organizaţiile Neguvrnamentale Maghiare din Transilvania în parteneriat cu Fundaţia pentru Cercetări Sociale Max Weber 2 au desfășurat cercetări pe tema Particularităţi, valori și deficienţe etnice și naţionale privind Ardealul, care și în prezent este cercetarea cea mai actuală, ce cuprinde sfera civilă a socetăţii maghiare din Ardeal. Ca de obicei, și de această dată neam extins privirea peste hotare. În Ungaria, cercetările civice dispun de un trecut însemnat. Am întrebat pe dr. Harsányi László, președintele fondator al unuia dintre cele mai vechi asociaţii nonprofit, de nivel înalt, care desfășoară cercetări civice, despre trecutul, prezentul și viitorul institutului. Kuti Éva, unul dintre cei mai renumiţi cercetători ai sferei civice din Ungaria, acum relatează despre situaţia internaţională. În Ungaria, graţie suportului Colegiului de Serviciu, Dezvoltare și Informare Civilă al Fondului Naţional Civic (NCA), cercetările privind sfera civilă continuă. În data de 14 mai, 2007 la Budapesta a avut loc conferinţa organizată de către Fundaţia Philos, în cadrul căreia au fost prezentate cercetările din anii , sprijinite de NCA. La fel de instructive sunt și acele sinteze de cercetări, care deși nu sunt legate de sfera civilă românească, totuși sunt cercetările unor societăţi civice foarte asemănătoare mai ales Ungaria (care ne pot fi de folos), sau cercetări ce vizează societăţi civile vezi cercetările lui Galia Chimiak din Polonia și ale lui Geraldine Blake și Matthew Smerdon din Marea Britanie, care nu sunt importante doar din punctul de vedere al mediului social dat, ci mai ales din punctul de vedere al concluziilor și învăţăturilor trase din acestea. Pe lângă cercetările din sfera civică, am acordat atenţie și acelor organizaţii civice, care desfășoară munci de cercetare cu toate greutăţile acestora, în mediul nostru social. Nu este înghesuială nici în acest domeniu, totuși există câteva instituţii, cu care ne putem mândri. De exemplu Societatea Muzeului Ardelean, Atelierul de antropologie culturală, Centrul de Resurse pentru Diversitate Etnoculturală, Fundaţia Jakabffy Elemér, și altele. Vă putem recomanda ca exemplu sinteza Fundaţiei Jakabffy Elemér. De asemenea vă prezentăm și noutăţi: datorită parteneriatului cu Centrul Cultural din Ungaria am pornit a nouă rubrică, având titlul Vederi Culturale, în care vor apărea articolele redactate de Centrul Cultural. În acest număr se va prezenta însuși Centrul Cultural, și primul articol interesant va fi interviul cu Ján Figel, comisarul european pentru educaţie, cultură și formare. Nu lipsesc nici rubricile noastre tradiţionale. În cadrul rubricii Curaj Civil puteţi citi despre încercările de democraţie prin participare civică la Aba, o localitate măruntă în apropierea Budapestei, iar în rubrica Forumul de Dezbateri Kádár Ildikó, coordonator de proiecte al Centrului Nonprofit de Informare și Training (NIOK, Budapesta) ne va împărtăși experienţele societăţii civice de acolo, totodată ajutându-ne prin aceasta să ne pregătim pentru solicitarea Fondurilor Structurale. Am întocmit și un raport despre cea de a VII. Întâlnire la Budakalász și despre rezultatele campaniei de 2% organizată de prima dată în anul acesta la Odorheiu Secuiesc. Iar la sfârșit, dar nu în ultimul rând, încheiem cu idea, să fiţi mai conștienţi în muncă și dacă nu desfășuraţi munci știinţifice, totuși analizaţi-vă activitatea, învăţaţi din propriile greșeli, căci numai așa vă puteţi dezvolta ca individ, dar și ca organizaţie. Csáki Rozália redactor-șef csaki.rozalia@gmail.com Tradus de Varga-Klement Silvia Noémi 1 Aceste materiale sunt la dispoziţia d-voastră pe site-ul organizaţiilor ( Din cauza volumului acestora nu ne este posibilă republicarea lor. (Observaţia autorului.) 2 Despre cercetare și rezultatele acesteia cititorii au putut citi în Forumul Civil, numărul 2006/2, rubrica Forumul de dezbateri civice (Kiss Dénes: Despre sfera civică maghiară din Ardeal).

5 A civil szféra mint a tudomány tárgya 5 A tudományosság és tudatosság igénye Acivil szféra igen keskeny mezsgyéjén járunk, amikor a kutatásokat, a tudományos igényű munkát vesszük szemügyre a szektorban. Az erdélyi, de tudomásunk szerint a romániai civil szférának sincsen civil kutatási intézete és olyan szakmai kiadványai, amelyek tudományos igénnyel mutatnák be és elemeznék a civil szférát. Vajon miért? A civil önszerveződés jelentősége nem lenne akkora a romániai magyar társadalomban, hogy tudományos igényű odafigyelést ne érdemelne meg? Avagy mi magunk, civilek nem vagyunk annyira tudatosak és igényesek, hogy jobban szemügyre vegyük azt a munkát, amit végzünk, felmérjük azokat a hatásokat, amelyeket a civilszervezetek munkái a kisebb-nagyobb környezetükre, és ezáltal az össztársadalomra is gyakorolnak? Kérdések, melyekkel e lapszámunk szerkesztése révén csak erőteljesebben szembesültünk, de nem kaptunk válaszokat. Talán csak felkiáltójelek jelentek meg, hogy A civil önszervezõdés jelentõsége nem lenne akkora a romániai magyar társadalomban, hogy tudományos igényû odafigyelést ne érdemelne meg? Avagy mi magunk, civilek nem vagyunk annyira tudatosak és igényesek, hogy jobban szemügyre vegyük azt a munkát... hiányterületről van szó, egy űrről, amely betöltésre vár. Másrészt: mint minden más munkának, a kutatásnak is megvannak a maga költségvonzatai sajnos, nem nagyon láttunk a civil szféra kutatására meghirdetett támogatásokat Romániában. Nem tabula rasa azért ez a történet, mert volt odafigyelés, visszatekintés, kisebbnagyobb kutatási munkák is az utóbbi években. Az eddigi, erdélyi civil szférában történt próbálkozásokról Somai József számol be röviden. Az utóbbi években országos szintű, civil szférára irányuló kutatásokat a Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány (FDSC) és a Közösségi Kapcsolatokért Egyesület (ARC) végzett. 1 Erdélyre kiterjedő, Kisebbségi és nemzeti sajátosságok, értékek és hiányosságok témában végzett kutatást 2006-ban az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány partnerségben a Max Weber Társadalomkutatásért Alapítvánnyal 2, mely jelenleg is az erdélyi magyar civil szférát átfogó legaktuálisabb kutatás. Ahogyan máskor, ez alkalommal is kitekintettünk a határokon túlra is. Magyarországon igencsak szép múltra tekint vissza a civil kutatás. Az egyik legrégebbi és legszínvonalasabb civil kutatásokat végző Nonprofit Kutatócsoport alapító elnökét, dr. Harsányi Lászlót kérdeztük az intézmény múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Kuti Éva, Magyarország egyik legnevesebb, a civil szférával foglalkozó kutatója ez alkalommal nemzetközi helyzetképpel jelentkezik. Magyarországon a Nemzeti Civil Alapprogram (NCA) Civil Szolgáltató, Fejlesztő és Információs Kollégiuma támogatásának köszönhetően élő a civil szférára irányuló kutatási munka. A Philos Alapítvány szervezésében május 14-én, Budapesten került sor arra a konferenciára, amely az NCA által ben támogatott kutatásokat mutatta be. Emellett sor került annak a kutatásnak a bemutatására is, amelyet maga az NCA rendelt meg, és amely az NCA által támogatott kutatási pályázatok monitoring vizsgálata. A monitoring vizsgálatot a Századvég Alapítvány végezte, és a rendezvényen erről Gazsó Tibor, a Századvég Alapítvány kutatási igazgatója számolt be. Kiadvány is megjelent erről a vizsgálatról, melyet az érdeklődők figyelmébe ajánlok, átfogó képet nyújt ugyanis arról, hogy milyen jellegű kiírások voltak a jelzett években, a pályázatok milyen témákra tértek ki, és milyenek is azok a szervezetek, amelyek kutatásra pályáznak. Továbbá ajánlásokat is megfogalmaznak arra vonatkozóan, hogy az elkövetkező években milyen jellegű kutatásokat támogató kiírások szolgálnák a magyarországi civil szféra fejlődését. Úgy vélem, van ahonnan tanulnunk e tekintetben. Ugyanilyen tanulságosak azok a kutatási összefoglalók is, amelyek bár nem a romániai civil szférára irányulnak, ellenben vagy nagyon hasonló civil társadalom főként Magyarország kutatásai (amelyek számunkra is tanulságosak lehetnek), vagy olyan, civil szférát célzó kutatások lásd a lengyel Galia Chimiak és a brit Geraldine Blake és Matthew Smerdon kutatásait, amelyeket nem feltétlenül az adott társadalmi környezet köt, hanem sokkal inkább a következtetéseik és a megfogalmazott tanulságok miatt figyelemre méltóak. A civil szférára irányuló kutatások mellett azokra a civilszervezetekre is odafigyeltünk, amelyek kutatói munkát végeznek, felvállalják ennek nehézségeit a mi társadalmi környezetünkben. Nincs tolongás e téren sem, de azért van néhány intézmény, amelyre büszkék lehetünk. Ilyen az Erdélyi Magyar Múzeum Egyesület, a Kulturális Antropológiai Műhely, az Etnokulturális Kisebbségek Forrásközpontja, a Jakabffy Elemér Alapítvány és még folytatható a sor. Példamutatásul figyelmükbe ajánlhatjuk a Jakabffy Elemér Alapítvány összefoglalóját. Újdonsággal is jelentkezünk: a KultúrPont Irodával kötött partnerségnek köszönhetően Kulturális Kitekintő rovat indul, melyben az Iroda által szerkesztett cikkek jelennek majd meg. E lapszámunkban bemutatkozik maga a KultúrPont Iroda, és az első érdekes cikkükként a Ján Figel oktatásért, kultúráért és ifjúságért felelős EU-biztossal való beszélgetésüket olvashatják. Hagyományos rovataink sem maradnak el. A Civil Kurázsiban az Abán, Budapesthez közeli kis településen végzett részvételi demokráciakísérletről olvashatnak, Vitafórum rovatunkban pedig Kádár Ildikó, a Nonprofit Információs és Oktató 1 A szervezetek honlapján ( elérhetőek ezek az anyagok. Terjedelmük miatt nem vállalkozhattunk a lapunkban történő újraközlésükre. (A szerző megjegyzése.) 2 A kutatásról és ennek eredményeiről az olvasók a Civil Fórum lap 2006/2-es lapszám Civil Vitafórum rovatában olvashattak (Kiss Dénes: Az erdélyi magyar civil szféráról).

6 6 civil fórum Központ (NIOK, Budapest) programkoordinátora megosztja velünk az ottani civilek tapasztalatait, és ezáltal segítséget is nyújt ahhoz, hogy felkészüljünk a Strukturális Alapok megpályázására. Beszámolunk a VII. Budakalászi Találkozóról és a Székelyudvarhelyen idén először megrendezett 2%- os kampány eredményeiről is. Végül, de nem utolsósorban azzal a gondolattal zárjuk összefoglalónkat, hogy legyenek tudatosabbak munkájukban, és ha nem is végeznek tudományos munkát, elemezzék tevékenységüket, tanuljanak a saját hibáikból, mert csak ezáltal fejlődnek úgy egyénekként, mint szervezetként egyaránt. Csáki Rozália főszerkesztő csaki.rozalia@gmail.com Kutatási irányzatok és nemzetközi együttmûködés a civil szféra vizsgálatában A nemzetközi tudományos együttmûködésekben a keleteurópai kutatók ma még igen kis számban és meglehetõsen esetlegesen vesznek részt. Kutatási irányok Az alapítványok, egyesületek, szövetségek, körök, klubok, mozgalmak és a legkülönbözőbb formákban működő szolgáltató nonprofit szervezetek által alkotott szektornak a nemzetközi gyakorlatban igen sok különböző elnevezése (harmadik szektor, nonprofit szektor, civil társadalom, szociális gazdaság, társadalmi vállalkozások stb.) van. Ezek az elnevezések híven tükrözik azt a sokszínűséget, amelyet a különböző országok eltérő történelmi körülményei a gyakorlatban, a társadalmi valóság megértésére törekvő kutatók pedig az elméleti megközelítések terén kialakítottak. Ugyanakkor azt is megmagyarázzák, hogy miért olyan gyakori a fogalomzavar, a félreértés, a kutatók és kutatási irányzatok közötti konfliktus, s miért o- lyan nehéz szisztematikus nemzetközi öszszehasonlításokat végezni. A harmadik szektor kutatásának némi leegyszerűsítés árán három fontosabb (de önmagában is sokrétű) irányzatát különböztethetjük meg: A civil társadalom vizsgálata alapvetően a politikatudomány terrénuma, s a nyolcvanas, kilencvenes években főleg azokban az országokban (köztük a kelet-európai államokban) volt erős, ahol a demokratikus politikai rendszer kialakulása viszonylag későn kezdődött. Az eredeti koncepció azonban elég hamar új megközelítésekkel gazdagodott, s egyúttal sokkal elterjedtebbé is vált. Ilyen volt a társadalmi tőke társadalmi-gazdasági szerepének, valamint a társadalmi részvétel és a kormányzásba (governance) való aktív állampolgári bekapcsolódás fontosságának felismerése. A nonprofit szektor kutatása döntően a közgazdaságtan területéről indult ki. Az első elméleti és empirikus vizsgálatok valójában fehér foltok felszámolására törekedtek. Az állami és a piaci szféra közötti (egyre szélesedő) sávban működő intézményekre vonatkozóan igyekeztek megbízható pénzügyi, foglalkoztatottsági, támogatottsági és menedzsment ismereteket összegyűjteni, hogy ezekre a tudósok helytálló elméleti magyarázatokat, a kormányok pedig hatékony társadalomés gazdaságpolitikát alapozhassanak. Az elemzések eredményei azonban rendre azt mutatták, hogy a nonprofit szervezetek gazdasági és (civil) társadalmi szerepei szorosan összefonódnak. Ez az alkalmazott terminológián is nyomot hagyott: a nonprofit és a civil szektor elnevezést egyre gyakrabban alkalmazták szinonimaként, a nonprofit kutatási programok érzékelhetően nyitni igyekeztek a civil társadalomra irányuló kutatások irányába. Egészen másféle nyitásra került sor azokban a kutatói műhelyekben, amelyek az utóbbi néhány évben a szociális gazdaság (économie sociale) francia és a társadalmi vállalkozás (social enterprise) Tony Blair politikájához köthető koncepciójára építették vizsgálataikat. Ebbe a megközelítésbe sok olyan félig-meddig piaci vállalkozás (szövetkezet, önkéntes kölcsönös biztosító, segélypénztár stb.) is belefért, amely a profitszétosztás tilalmát nem tartja magára nézve kötelezőnek. Bár a nemzetközi összehasonlítás szükségessége mindhárom kutatási irány képviselői számára kezdettől nyilvánvaló volt, valóban átfogó, világméretű, egyeztetett módszertanon alapuló összehasonlító kutatást mindmostanáig csak a nonprofit szektorra vonatkozóan sikerült megszervezni. 1 Ez a Johns Hopkins Comparative Nonprofit Sector Project, amely jelenleg már a harmadik szakaszánál tart, és 45 országra terjed ki. Résztvevői között a második szakasztól kezdve több kelet-európai államot (Csehország, Lengyelország, Magyarország, Oroszország, Románia, Szlovákia) is megtalálhatunk. A Johns Hopkins összehasonlító program egyik legfontosabb tanulsága az volt, hogy égetően szükséges a nonprofit szektorra vonatkozó empirikus adatgyűjtések rendszeressé tétele és beépítése a nemzeti statisztikai rendszerekbe. Ezt a következtetést az ENSZ is magáévá tette, s a United Nations Statistical Commis- 1 Néhány országra kiterjedő kisebb összehasonlító programokra (pl. Future of Civil Society Project, The Emergence of Social Enterprise in Europe stb.) a többi területen is sor került.

7 A civil szféra mint a tudomány tárgya 7 sion felszólította a nemzeti statisztikai hivatalokat, hogy a nemzetgazdasági számlarendszer keretében állítsanak össze egy úgynevezett nonprofit satellite számlát. A számla összeállítását eddig 26 ország kezdte meg. A kezdeményezéshez a mi régiónkból egyelőre csak Csehország és Szlovákia csatlakozott. Az egységesített módszertannal dolgozó, a rendszeres statisztikai adatgyűjtésekbe illeszkedő empirikus vizsgálatok a speciális kérdésekkel foglalkozó összehasonlító programokat természetesen nem teszik fölöslegessé, legfeljebb megkönnyítik. Mindhárom kutatási irányon belül számos olyan kérdés van, amelynek megválaszolásához nélkülözhetetlenek a kutatók tudatos erőfeszítései és az együttműködés intézményesített formái. Még inkább szükség van ilyen együttműködésre ahhoz, hogy a különböző irányzatok képviselői között párbeszéd alakuljon ki, s sor kerüljön a különböző kutatási területeken elért részeredmények összevetésére és szintetizálására. A kutatók nemzetközi együttműködése Ennek a párbeszédnek és együttműködésnek az intézményhálózata kétségkívül kialakulóban van. A már ma is működő, s kizárólag vagy részben a harmadik szektor kutatására koncentráló nemzetközi tudományos társaságok a következők: International Society on Third Sector Research (ISTR): az ben alapított nemzetközi tudományos egyesület főleg kétévenkénti konferenciái, hírlevele és honlapja útján biztosítja a nonprofit kutatók közötti világméretű információcserét. Az évek során több regionális (afrikai, ázsiai, dél-amerikai) szervezete is létrejött, de az európai nonprofit kutatók hálózatát egyelőre nem sikerült létrehozni. EMES Network of Researchers on Social Enterprise: a kutatási intézmények és kutatók laza szövetségeként működő csoport közös programokkal és publikációkkal igyekszik elősegíteni az állami és a nonprofit szektor határterületein működő hibrid formák, az úgynevezett társadalmi vállalkozások vizsgálatát. European Group of Public Administration (EGPA) Permanent Study Group on the Impact of the Third Sector on Public Administration: a kutatói együttműködés eredetileg a közszférára vonatkozó tudományos eredmények kicserélését, megvitatását és továbbfejlesztését szolgálta, de néhány évvel ezelőtt önálló munkacsoportot hozott létre a nonprofit szektor vizsgálatára. Civil Society and New Forms of Governance in Europe (CINEFO- GO) Network of Excellence in Civil Society: a szervezet célja a társadalmi részvétel különböző formáinak kutatása, összehasonlítása, befolyásoló tényezőinek feltárása, s annak elősegítése, hogy az állampolgárok egyre intenzívebben és hatékonyabban vegyenek részt a társadalompolitika formálásában. International Research Symposium on Public Management (IRSPM): a kutatói együttműködés elsődleges célja a közszféra és a közszolgáltatások tudományos elemzésének fejlesztése, a tapasztalatcsere és a kutatási eredmények megvitatása. Ezen belül az évenként rendezett konferenciákon már évek óta külön szekció foglalkozik az állami és a nonprofit szervezetek együttműködésével. European PhD Network on Third Sector and Civil Society: a hálózat a nonprofit szektor és a civil társadalom vizsgálatával foglalkozó PhD hallgatók számára teremti meg a lehetőséget a találkozásra, a készülő dolgozatok prezentálására és közös kutatási elképzelések kialakítására. Az évenként rendezett találkozókra újabban kelet-európai hallgatók is meghívást kapnak. Bőven vannak tehát olyan nemzetközi szervezetek, amelyekhez a keleteurópai régió civil szférával foglalkozó kutatói csatlakozhatnának, amelyek kereteiben tesztelhetnék saját tudományos eredményeik érvényességét, s hozzájárulhatnának új kérdések és megközelítések megfogalmazásához, a jövőbeli kutatási irányok Igen kevés olyan tudományos intézményünk van, amely kellõképpen felkészült lenne nemzetközi összehasonlító programok indítására, illetve az ezek pénzügyi alapjait megteremtõ pályázatok menedzselésére. alakításához. Meg kell azonban állapítanunk, hogy ezeknek a lehetőségeknek a kihasználása egyelőre várat magára. Az előrelépéshez számos problémát kellene megoldani. Megoldásra váró problémák A nemzetközi tudományos együttműködésekben a kelet-európai kutatók ma még igen kis számban és meglehetősen esetlegesen vesznek részt. 2 A rendszerváltást követően néhány szerencsés kutató sorra kapta a meghívásokat a konferenciákra és kutatási programokban való részvételre. Egy részüket azóta is a régió szakértőjeként tartják számon, s így ők viszonylag jó eséllyel (bár egyre több pénzügyi nehézség árán) vehetnek részt a kisebb-nagyobb tudományos rendezvényeken, összehasonlító programokban. Ugyanakkor a fiatalabbaknak rendkívül nehéz bekerülniük a nemzetközi vérkeringésbe. A korábban a külföldi utakat finanszírozó támogatások és ösztöndíjak mára gyakorlatilag eltűntek. A tudományos események szervezői egyre inkább magától értetődőnek tekintik, hogy az uniós tagországokból érkező kutatók azonos feltételekkel vehetnek részt a rendezvényeken, miközben az újonnan csatlakozott országokban a jövedelmi színvonal messze elmarad a nyugat-európaitól. Az anyagi okokra visszavezethető távolmaradás azzal a következménnyel jár, hogy a kutatók új generációjának kelet-európai képviselői nem válnak ismertté a tudományos közéletben, s így nagyon ritkán (és nem annyira képességeik, teljesítményük, hanem inkább csak szerencsés véletlenek folytán) kapnak meghívást a nemzetközi kutatási programokba. Ez személyes szakmai fejlődésüket éppúgy hátráltatja, mint a kelet-európai nonprofit kutatások eredményeinek nemzetközi elismertetését. Szintén komoly gondot jelent a kelet-európai kutatási infrastruktúra viszonylagos gyengesége. Igen kevés olyan tudományos intézményünk van, amely kellőképpen felkészült lenne nemzetközi összehasonlító 2 Az ISTR-nak például (2007. március 25-i állapot szerint) mindössze 21 kelet-európai tagja van, de közülük csak 16-an dolgoznak kutatóként vagy egyetemi oktatóként. A többiek a nagy (többnyire külföldről finanszírozott) alapítványok vezetői közül kerülnek ki.

8 8 civil fórum programok indítására, illetve az ezek pénzügyi alapjait megteremtő pályázatok menedzselésére. Így legjobb esetben is csak résztvevőként kapcsolódhatunk a nyugat-európai kezdeményezők által kialakított és irányított programokhoz. Ebből az is következik, hogy hiányoznak a keleteurópai fókuszú, a saját régiónk specifikumait figyelembe vevő kutatási projektek. Ezeknek a problémáknak a megoldására csak együttes erőfeszítések révén lehet reményünk. A regionális együttműködés intenzívebbé és hatékonyabbá tétele már viszonylag rövid távon is hozzájárulhat ahhoz, hogy a kelet-európai kutatások a jelenleginél lényegesen elismertebbé váljanak, és így a nemzetközi nonprofit kutatásokra is nagyobb hatást gyakoroljanak. Kuti Éva Nonprofit Kutatócsoport nonprofit kutató kuti.eva@villanyi.avf.hu Nonprofit Kutatócsoport A magyarországi civil szféra abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy komoly civil kutatási központtal büszkélkedhet, amely nem egy ominózus irodaház létében testesül meg, hanem olyan szakemberek tömörüléseként, olyan szakmai kiadványok sokaságaként, amelyek a civil szféra életét, sajátosságait már a 90-es évek elejétől nyomon követi és dokumentálja. A Nonprofit Kutatócsoport alapító elnökét, dr. Harsányi Lászlót kérdeztük (Csáki Rozália) a kezdeményezés elindulásáról, jelenéről, és jövőjéről. Dr. Harsányi László Nemzeti Kulturális Alap elnök Nonprofit Kutatócsoport alapító elnök elnok@nka.hu 1. Mikor, milyen megfontolásból jött létre a Nonprofit Kutatócsoport? Az 1990-es évek elején, látva, hogy új jelenségekre, intézményekre alapítványok, egyesületek, új állami finanszírozás stb. válaszokat kell formálni, Kuti Évával és Marschall Miklóssal gondolkodni kezdtünk mindezek szakértői megközelítéséről. Először a Gazdaságkutató Intézet (GKI) kebelén belül kezdtünk ezzel a területtel foglalkozni, majd pedig a GKI részvénytársasággá alakulását követően egyesületi formát hoztunk létre a kutatások és a kutatók együttműködésének biztosítására. 2. Kiket tömörít ma magába a Kutatócsoport? A Kutatócsoport tagjai alapvetően a civil világ kutatásával foglalkozó szakemberek, vagy ezeknek a Kutatócsoporthoz csatlakozó része. Mindegyikőjük rendelkezik fő munkahellyel, foglalkozással, a Kutatócsoport csak segít a témában való kutatási pénzek biztosításában és az eredmények megjelenítésében. 3. Melyek a Kutatócsoport fő tevékenységei? A civil szféra mely szakterületén végeztek kutatásokat az elmúlt években? Hogyan osztják meg munkájuk eredményeit a nagyközönséggel? A Kutatócsoport kutatással, kutatásszervezéssel foglalkozik. Eddig 14 kötetet jelentetett meg, és fenntart egy honlapot is ( ahol a megjelent kötetek zöme megtalálható. Az utolsó években a kutatások a vállalati és a lakossági adományozások vizsgálatára fókuszáltak. 4. Mérték-e fel, hogy az elmúlt évek alatt munkájukkal, kutatásaikkal mennyiben sikerült segíteni a magyar civil szférán? Ebben a formában nem, de néhány évvel ezelőtt szerkesztettünk egy tájékoztató sorozatot Mit kell tudni a nonprofit kutatásokról? címmel, amely a civil szférán túlmenően eljutott a sajtóhoz, a politikusokhoz és a jelentősebb adományozókhoz. 5. Ki a fő támogatójuk? Pályázati pénzekből dolgozunk, a fenntartási öszszegeket a Nemzeti Civil Alap (NCA) biztosítja. 6. Melyek az elkövetkező évre szóló terveik? Néhány területen jelentős ismerethiányt tapasztalunk. Ilyen például a civil szféra rekrutációs, utánpótlási helyzete, a civil szféra tömegkommunikációs jelenlétének elemzése. Ha sikerül, az ezekre vonatkozó kutatásokat szeretnénk megszervezni.

9 A civil szféra mint a tudomány tárgya 9 A civil szféra kutatása kiadványkötetekben Nehéz a civil szféra kutatását leválasztani a kiadványok, folyóiratok, kötetek, de még a civil szerveződések működése mentén történt tizenhét éves önvizsgálódásokról, annál is inkább, mivel nincs tudomásunk az erdélyi civil szféra kutatására specializálódott önálló intézményről. Az erdélyi civil szféra fejlesztését szolgáló elemzések, vizsgálódások, egy kis merészséggel mondva: kutatások csak a szak- vagy más társadalmi területek működtetésével, szervezésével, fejlesztésével kapcsolatos feladatának a teljesítéséhez kötődve folytak. E tekintetben a civil szféra kutatásai összekötődnek magával a szakmák fejlesztésének az igényeivel is. A civil szervezeti önfejlesztés az adott szakterület fejlesztésének teremt optimálisabb keretet. A civil szféra önfejlesztési törekvései éppen akkor érhetik el társadalmi hivatásukat, és nem válnak öncélúvá, ha létezik ez a kötődés. A civil szféra számára is 1989 korszakhatár volt, a totalitárius rend felbomlásával újraéledhetett. A civil önszerveződés elméleti hátterét taglaló irodalom akkor alig volt, ami volt, az is csak külföldi forrásokból. Hazai szakirodalmunk még az ezredfordulón is elég szegényes kevés publikáció, hiányos katalógusok, megszűnt lapok, ritka elemzések. Vigasztalásunkra azonban megemlíthető, hogy a civil önszerveződés messze meghaladta a kutató, feltáró, elemző tevékenységet. Az aktív civil élet mellett a kutatás igen lassan mozog. Visszatekintve a tizenhét éves múltra, számadásunk így is csak a civil szféra szellemi életének szerény gyarapodását tárhatja fel. A számvetés katalógusokkal kezdődött. Megjelent a Romániai Magyar Alapítványok Jegyzéke, 1994-ben az első, 1995-ben a második kiadás a KIDA, a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány és a CIVITAS Alapítvány gondozásában. Nemsokára követte a Korunk Baráti Társaságának a Romániai Magyar Alapítványok és Egyesületek Jegyzéke 1996-ban, majd az 1998-as Romániai Magyar Alapítványok és Egyesületek Katalógusa, melyet az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság adott ki. Ezzel a katalógusperiódus is lezárult, azóta nincs átfogó jellegű írott katalógusunk, bár egy digitális nyilvántartással az Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány (ERMACISZA) közel 2500 szervezetet tart nyilván. A civil szellemi élet kézzelfoghatóan 1993-ban indult a KIDA (Illyefalva), majd a CIVITAS Alapítvány és a Bölöni Farkas Sándor Alapítvány szervezte nyolc, telt házas találkozóival, amely 1997-ig tartott. Ezeken a találkozókon főleg külföldi, de már hazai szakemberek előadásai nyújtották az első elméleti és gyakorlati behatolást a civil szféra mélyebb rejtelmeibe. Ezek között említhetjük: Az alapítványok szerepe a társadalomban (Salat Levente Kolozsvár); Az alapítványok működése (Bátay Tibor Budapest); Az alapítványok finanszírozása (Stumf István Budapest); Új romániai szabályozás a szponzorizálás ügyében (Birtalan Ákos Sepsiszentgyörgy); Az alapítványok nemzetközi kapcsolatrendszere (Balázs Péter Budapest); Civil szervezetek vezetéselméleti és gyakorlati kérdései (Kolumbán Gábor Székelyudvarhely, Somai József Kolozsvár). Már itt szembesülhettünk az oktatás, művelődés, gazdaság és szociális területekre szakosodott civil szerveződések sajátos problematikájának külön tárgyalásával is. Emlékezetes állomásnak tekinthetjük a Korunk Baráti Társaság 1995 nyarán indítványozott és végzett kérdőíves felmérését, amely a fentebb említett katalógus elkészítése mellett alapot szolgáltatott a Korunk 1995/11-es számának a megjelentetéséhez, amelynek célja szociológiai elemzés megírása a civil szféra adott helyzetére (Horváth- Salat-Deák). A civil társadalomra összpontosított lapszám kompetensen foglalkozik a romániai magyar civil szféra állapotával, teljesítőképességével, megvalósításaival és kilátásaival. Ez a kiadvány a fogalomtisztázási szándékával, problémafelvetéseivel és helyzetértelmezéseivel Az ERMACISZA szervezésében megvalósult nyolc kolozsvári Civil Fórum konferencia révén arra ösztönözte a hazai és külföldi szakembereket, valamint számos résztvevõt, hogy ismerjék fel és elemezzék a civil szféra mozgatórugóit, mûködtetõ tényezõit, feszültségeit, ellentmondásait, ugyanakkor elemezzék a civil szféra kilátásait is. komoly kezdeményezés volt a civil szerepvállalás kérdéskörének alaposabb vizsgálatára az adott időben. Ma már mondhatjuk, hogy az illyefalvi sorozat folytatására méltóan vállalkozott az ERMACISZA, amely a szervezésében megvalósult nyolc kolozsvári Civil Fórum konferencia révén arra ösztönözte a hazai és külföldi szakembereket, valamint számos résztvevőt, hogy ismerjék fel és elemezzék a civil szféra mozgatórugóit, működtető tényezőit, feszültségeit, ellentmondásait, ugyanakkor elemezzék a civil szféra kilátásait is. A civil szféra érettségéhez, professzionalizálódásához hatékonyan járultak hozzá azok a szakelőadások, amelyek akár a plenáris üléseken, akár a szakosított szekciók keretében hangzottak el, a civil szférában tevékenykedőknek nyújtottak támpontot a bonyolult napi és hosszú távú tennivalóikban. A Civil Fórum konferenciák a civil szféra fejlesztésének a legtágabb körű elemző és útmutató szerveződésévé váltak Erdélyben, és majdnem a teljes magyar civil szféra képviseletét mozgósították. A Civil szféra az ezredfordulón: lehetőségek és kihívások című első Fórum (1999. január ) még nem az ERMACISZA, hanem az Romániai Magyar Közgazdász Társaság (RMKT), az Erdélyi Magyar Műszaki Tudományos Társaság (EMT), a Kolozsvári Magyar Diákszövetség (KMDSZ) és az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesület (EMKE) szervezésében kezdődött, és itt született meg az alapítvány létrehozására a javaslat, a- mely valójában később bebizonyította létjogosultságát, és az erdélyi civil szerveződés szellemi életének és működtetésének egyik mozgatórugójává vált. Fórumain lehetőséget biztosított azoknak, akik szakmai, tudományos és szervezési ismereteiket a civil szerveződések fejlesztése érdekében osztották meg a résztvevőkkel.

10 10 civil fórum Külön-külön minden Fórum a maga témájának elmélyítésével egy-egy téglája a civil életünk szellemi és szerveződési folyamatának. Már az első Fórum plenáris üléseinek az előadásai betekintést nyújtottak a hazai és külföldi civil szféra időszerű kérdéseibe. Olyan előadások hangzottak el, mint A civil szervezetek szerepe a gazdaságban és társadalomban, különös tekintettel az európai uniós csatlakozási folyamatra (Kulcsár László Budapest), A nyugati magyarság szerepe a civil szervezetekben (Gyarmathi György Svájc), A romániai magyar civil szervezetek működési feltételei (Kötő József Kolozsvár), Hogyan lehetünk sikeresek a civil szférában (Kató Béla Illyefalva), A magyar állam és a civil szféra támogatási stratégiája (Szabó Tibor Budapest). A második, harmadik, negyedik és ötödik Civil Fórum anyagai külön kötetekben jelentek meg, melyek tartalmazzák az elhangzott szakmailag ma is igen értékes előadások szöveges változatait. A civil szféra szerepe a közösségfejlesztésben (2000), A tudás mint társadalmi erőforrás (2001), A civil társadalom és az önépítkező intézményfejlesztés (2002), Együttműködés, érdekvédelem és szakmaiság a civil szférában (2003) címek alatt kiadott kötetek 1400 oldalon nyújtanak hasznos információkat, ismereteket a civil szféra szereplőinek és az ez iránt érdeklődőknek. A kötetekben foglalt előadások színes látleletként tárják elénk a négy év alatt megmutatkozó civil kurázsi belső titkait. Terítékre kerülnek a civil szférát általában érintő alapkérdések mellett olyanok is, mint a: nonprofit mítosz, támogatási rendszerek és fogyatékosságai, a természet károsodásai, a tudás alapú társadalom eszménye és valósága, tudás és demokrácia, menedzsment és fenntarthatóság, egészségnevelési oktatóprogramok, a globalizáció sodrása, az értelmiségi elit magatartása, politika és civil szféra kapcsolata, gazdálkodás és civil szféra, PR-tevékenység, a civil diplomácia, a magyar iskola Európában, falugondnokság és sok más, az erdélyi magyar civil közösség létfenntartási és megmaradási alapkérdéseit érintő értekezés. Abból következően, hogy A civil társadalmunk jövõjét biztosító tényezõ a román civil társadalommal való együttmûködés és a romániai fejlesztési tervekben való részvétel. A humánerõforrás-fejlesztés prioritás. az önkéntesség elvén működő civil szféra a szabadság szférája, mindazok a folyamatok, amelyek a szabadsága, az egyenlősége és a függetlensége korlátozását okozzák a civil társadalom számára és így az egész közösségre nézve is igen károsak lehetnek. Tudatába kell lennünk annak, hogy a közösségünk értékrendjében a civil szféra és a politikai szféra számára külön-külön adottak a feladatok, a gyámkodási állapot, vagy bárminemű függőségi helyzet erőltetett kialakítása a feszültség forrása lehet. A civil szereplők ezeken a fórumokon is kifejezték véleményüket, mely szerint életükben jelen van úgy a magukra maradottság, mint a kiszolgáltatottság is. Fórumaink elemzései, a vitafórumok figyelmeztetőt fújtak ama tudatébredés érdekében, hogy az önépítkezés folyamata a civil integráció útján valósulhat meg. Ennek az ébredésnek a nyomán alakult meg a VII. Civil Fórum alkalmával a Magyar Civil Szervezetek Erdélyi Szövetsége, mely a felelősség, a kölcsönös segítségnyújtás, a függetlenség-szabadság-egyenlőség polgári erkölcsi elvek érvényesítése alapján érdekérvényesítési szolidaritásra teremt lehetőséget, partnerség kialakítását teszi lehetővé, civil társadalmi kontroll szerepkör betöltését végezheti. Ha betöltheti szerepét, erőt és eszközt jelenthet a társadalmi érdekérvényesítés érdekében történő közös fellépésre, ugyanakkor keresi a lehetőséget az információhoz való hozzáférés egyenlő esélyének a megteremtésére, valamint ellenőrzi a civil erkölcsiségen alapuló közhatalmi szerep betöltésének tisztaságát. Eme kötetek a sokszínű civil társadalom ama potenciálját tükrözik, hogy a tudásszerzés folyamatában hogyan képes alkalmazkodni a kihívásokhoz. Az adott témakörökben a kiváló előadók és azok kötetben megjelent tanulmányai a legfrissebb tudásanyagot helyezték a civil közérdeklődés központjába, ugyanakkor a civil világ és a politika ügyét a közügy szolgálatába állították. Az utóbbi három konferencia (2004, 2005, 2006) értékes anyagairól sajnos már nem jelent meg kötet, bár az igen értékes előadások és diskurzusok írásos rögzítése hiánypótló lehetett volna az amúgy is szegény, hiányos civil forrásirodalmunk bővítése érdekében. Ezeknek a Fórumoknak a témaköreihez kapcsolódó előadások pedig hasznos elemzéseikkel igencsak nyithattak volna új kapukat a civil társadalom alaposabb megismerésének és szakmai szerveződésének az útján a résztvevők, de főleg a részt nem vevők számára. Alapvető kérdéseink közé tartozó A civil szféra esélyei az EU-s csatlakozás folyamatában (2004-es Fórum), Civil szervezetek és a közösségi önrendelkezés az EUs csatlakozás folyamatában (2005-ös Fórum), Közösségi forrásteremtés (2006-os Fórum) témakörök figyelemfelkeltőek voltak a tekintetben, hogy a civil szerveződések számára a partnerség a jövő záloga, az intézményesedés keretet teremt a cselekvésre. A civil társadalmunk jövőjét biztosító tényező a román civil társadalommal való együttműködés és a romániai fejlesztési tervekben való részvétel. A humánerőforrás-fejlesztés prioritás. Ugyanakkor arról is szó esett, hogy a civil szféra fenntarthatóságában milyen fontossággal bír a gazdasági szereplőkkel, az önkormányzatokkal történő együttműködés. A Fórumok szekcióülései a maguk sajátos szakmaiságával változatosan gazdag témaválasztásukkal és a munkálataikon elhangzott, a civil társadalmat foglalkoztató nagyon széles tárgykörű dolgozatokkal és vitákkal váltak gazdaggá és hatékonnyá. Az erdélyi magyar kiadványok sorából a civil forrásirodalom bővítését szolgálták a 2000-től évente folyamatosan megjelenő Romániai Magyar Évkönyvek is. Szerkesztőségi orientációs bizonyságtétel, hogy kivétel nélkül minden kötetben helyet kaptak a civil társadalmat elemző tanulmányok. Ezek közül említjük: A romániai magyar civil szféra (2000, Somai József) című tanulmányt, mely a romániai magyar civil szféra helyét és szerepét elemzi, működésének szabályozását, támogatási rendszerét; a Történések a romániai magyar civil szférában (2003, Szenkovics Dezső) tanulmány a IV. Civil Fórum hozadékát elemzi, a magyarországi civil integrációt és a kormány civil stratégiáját, a civil integráció és párbeszéd témájának megjelenését a Magyar Kisebbség folyóiratban, valamint a változásokat a civil szférát érintő jogszabályozásban; Az erdélyi ma-

11 A civil szféra mint a tudomány tárgya 11 gyar kórusmozgalom ( , Boldizsár Zeyk Imre) című tanulmány visszatekintés a tordaszentlászlói kórustalálkozó-sorozat eseményeire, és kiemeli jelentőségét az erdélyi magyar közművelődés területét jelentő örökségek megőrzésében; a Támogatás és forráselosztás (2006, Somai József) című tanulmány a támogatáspolitikai újdonságokat elemzi, azzal a végkövetkeztetéssel, hogy a romániai magyar civil szféra ki kell terjessze újabb területekre az anyagi forrásteremtési technikáit, mivel a régebbiek szűkülése (különösen az az anyaországi támogatás, amely ezidáig igen sok szervezetnek a létezését biztosította) kényszerhelyzet elé állították. Vannak azonban új lehetőségek, elsősorban a vállalkozási szféra megerősödésével, másodsorban az EU-s források megjelenésével és nem utolsósorban a román állami költségvetési, önkormányzati stb. források megcélzásával. A Fórumok, azok programjai, a tematikák, ugyanakkor a nagyszámú részvétel is mérhető előrelépés a közösségi civil szerveződésben, jól jelzik a civil szférában megmutatkozó mennyiségi és minőségi változásokat. A civil szférában még ma is sok a bizonytalanság: mozaikállapotú, nehezen körülhatárolható, individuális egységekre széteső, eléggé szervezetlen, nincs arányos és átfogó ágazati rendszere, hiányzik a közösségi értékrendek kialakításának stratégiája, nem történt meg a civil közösségi identitástudat meghatározása, hiányzik a társadalmi szintű civilkontroll szerepkör érvényesítése, hiányzik a saját belső erőn alapuló, önálló gazdasági háttér és ennek sajátos pénzügyi rendszere, többszörös függőségi mezőnyben keresi az önmegvalósulását, és nem utolsósorban nincs önálló kutatóintézete. Mindez hangsúlyossá teszi a civil szféra vizsgálódásának, elemzésének, kutatásának állandó időszerűségét profi szinten. Somai József Erdélyi Magyar Civil Szervezetekért Alapítvány kuratóriumi tag Romániai Magyar Közgazdász Társaság elnök malortime@cluj.astral.ro Civil társadalom statisztikailag Midőn az országos statistikai hivatal jelen közleményével a hazai statistikának egy eddig parlagon heverő területét művelés alá veszi: fontos feladatot kísérelt megoldani. Az egyleti élet a modern társadalomnak egyik legérdekesebb fejleménye, s nálunk hol az egyéni erők fejletlensége s az állam erőinek súlyos terhekkel való megkötöttsége a társadalom vállvetett működését még nagyobb jelentőségűvé teszi kétszeres érdekkel bír. A nyers kimutatásban az egyleti lét ha nem is tükröződik vissza a maga mozgalmasságában, de látjuk legalább az arányokat és mérveket, melyekben a társadalom öntevékenysége az állam által meg nem oldott, vagy meg sem is oldható köz- és közérdekű célok megvalósításán munkál. Az 1989-es rendszerváltozást követően Magyarországon a civil társadalmi élet mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben nagyarányú fejlődésnek indult. Gomba módra szaporodtak a szervezetek, az egyesületek száma az elmúlt bő másfél évtized alatt több mint háromszorosára nőtt, és szinte a semmiből kialakult egy több mint húszezres alapítványi szektor. Új jogi formációk (közalapítványok, közhasznú társaságok, köztestületek, önkéntes biztosítópénztárak) alakultak, a különböző tevékenységi területeken működő Vargha Gyula 1 (1880) civil szervezetek nemcsak jogi, hanem társadalmi legitimitásukat is megszerezve mindennapi életünk részeseivé váltak. Felismerve e mozgalom társadalmi-gazdasági jelentőségét a Központi Statisztikai Hivatal már ben megszervezte az egyesületek, alapítványok rendszeres statisztikai megfigyelésére szakosodott szervezeti egységét, mely azóta is bizonyos szervezeti átalakítások mellett 2 folyamatosan nyomon követi a nonprofit szektor fejlődését, és melynek munkájában e sorok írója a kezdetektől fogva részt vesz. A nonprofit statisztika megfigyelési rendszerének és módszertanának kidolgozása, a rendszeres és részletes adatszolgáltatási és elemzési tevékenység nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is rövid idő alatt komoly elismerést váltott ki mind szakmai, mind érintetti körökben. A Johns Hopkins Egyetem által indított nemzetközi összehasonlító nonprofit kutatási programban Magyarország végig részt vett, s éppen a megfelelő statisztikai háttérnek köszönhetően tudtuk a kutatás számára a szükséges és megfelelő adatokat biztosítani. Ugyanakkor e program tapasztalatai és nemzetközi standardjai is beépültek a hazai metodikába, lehetővé téve ezáltal a jövőbeni nemzetközi statisztikai igények kielégítését is. E méltán büszkeséggel említhető statisztikai terület esetében nem feledkezhetünk meg arról, hogy hazánkban ennek nota bene évszázados előzményei vannak. Szinte kötelező hagyománnyá vált, hogy az éves nonprofit kiadványunk elején az alábbi táblázat áll. 1 Magyarország egyletei (1880) 7. old től 2006-ig önálló osztályként működött a Társadalomstatisztikai főosztályon belül, ekkor az újonnan kialakított Társadalmi Szolgáltatások Statisztikai főosztályhoz tartozó Szociális statisztikai osztály részévé vált.

12 12 civil fórum 1) A nonprofit szervezetek száma 1862 és 2003 között Év Alapítvány Társas nonprofit szervezet Összesen 1862 a b c a A mai országterületen működő egyesületek száma. Az akkori országterületen összesen 579 egyesület működött. b A mai országterületen működő egyesületek száma. Az akkori országterületen összesen 3995 egyesület működött. Források: 1862: Magyarország különböző egyletei Statisztikai Közlemények. A hazai állapotok ismeretének előmozdítására IV. kötet. MTA Statisztikai Bizottsága, Budapest, old. 1878: Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban Hivatalos Statisztikai Közlemények, KSH, Budapest, old. 1932: Dobrovits Sándor: Magyarország egyesületeinek statisztikája \szimbólum SYMBOL \f Symbol Magyar Statisztikai Szemle 1935/ old. 1970: Egyesületek Magyarországon, 1970 KSH, Budapest, : Egyesületek Magyarországon, 1982 KSH, Budapest, Az 1989 és 2005 közötti adatok a KSH számítógépes nyilvántartásából származnak re és 2002-re vonatkozóan a mintavételes adatfelvétel miatt pontos adatok nem állnak rendelkezésre. A táblázat első két sorában szereplő évszám nem téves, valóban már a XIX. század második feléből rendelkezünk egyesületi adatokkal! Ahogy azt a mottóban olvashattuk, az egyleti élet a modern társadalomnak egyik legérdekesebb fejleménye, melyet statistikailag is követni kell. S bár tudjuk, hogy a statisztika szó az állam szóból származik (államtan, államtudomány), és eredetileg az állam javainak felmérésével, nyilvántartásával foglalkozott, itt is tetten érhető a civil társadalom korai térhódítása mint e tudomány újabb, ezáltal elismert célterülete. A korabeli egyleti élet dokumentumainak tanulmányozása során azt tapasztaltuk, hogy a dualizmuskori egyesületi élet fejlődése, valamint a már akkor kísérleti jelleggel megindult statisztikai megfigyelése kapcsán számos olyan kérdés, probléma vetődik fel, mellyel a napjainkban zajló folyamatok feltérképezése közben is szembe kell néznünk. Csak néhány példát sorolunk fel ezek közül. Milyen módszerrel lehet a statisztika eszközeivel egy adott időszakban létező egyleti, egyesületi struktúra legfontosabb jellemzőit megvizsgálni? Hogyan lehet a ténylegesen működő szervezetek számát pontosan meghatározni, a megszűnéseket nyomon követni, a hiányzó információkat statisztikai módszerek segítségével, illetve egyéb kutatási eredmények adaptálásával pótolni? Meghatározható-e egy bizonyos történelmi fejlődési szakaszban (a dualizmus korában, illetve a rendszerváltozást követő napjainkban még le nem zárult átalakulási periódusban) kibontakozó egyleti, egyesületi mozgalom növekedési üteme, és a felvázolható tendenciák alapján megbecsülhetjük-e mennyiségi és minőségi ismérvekkel ennek a folyamatnak a végeredményét? E kérdések megválaszolása nem volt egyszerű akkor sem, most sem. S hogy képet kapjunk arról is, hogy milyen ismerős nehézségekkel kellett szembe nézniük elődeinknek, érdemes röviden áttekinteni az egyleti statisztika történetét. Az egyesületek összeírásának terve először 1848-ban merült fel a Fényes Elek vezette Országos Statisztikai Hivatal programjában. Az első egyesületi kimutatás azonban melyet a Magyar Tudományos Akadémia Statisztikai Bizottsága készített csak 1862-ben látott napvilágot. Ez azonban nem célzott összeírás, hanem különböző hivatalos adatok felhasználása alapján született. 3 Ebben tevékenységük jellege szerint öt csoportban, vármegyék szerint sorolták fel az egyleteket a székhely, az egylet és az elnök neve, valamint a tagok számának feltüntetésével. Az első országos, teljes körű adatfelvételre 1878-ban került sor, amikor is ( ) az országos statistikai hivatal első ízben gyűjti és bocsátja közre a hazai egyletek és társulatok statistikáját. ( ) Az adatok gyűjtése az XXV. t. cz sának alapján indíttatott meg, mely kimondja, hogy a» köz- és közérdekű czélokkal foglalkozó magánintézetek, egyletek és társulatok működésük köréből a fentebbi czélra (t. i. a magyar korona országai közállapotának és évről évre változó közér- 3 Dr. Domokos A. (1968) 221. old.

13 A civil szféra mint a tudomány tárgya 13 dekű viszonyainak nyilvántartására) szükséges adatokat a statistikai hivatal felszólítására közvetlenül oda beküldeni tartoznak.«4 Az adatok összegyűjtésével a törvényhatóságokat bízták meg. Ez azonban nem bizonyult könnyű feladatnak, hiszen ahogy Keleti Károly írta az eredményeket közlő terjedelmes kiadvány előszavában, ( ) a beérkezett adatokban is tömérdek volt a hiba és hiány, miről A nonprofit statisztika megfigyelési rendszerének és módszertanának kidolgozása, a rendszeres és részletes adatszolgáltatási és elemzési tevékenység nemcsak Magyarországon, hanem nemzetközi szinten is rövid idõ alatt komoly elismerést váltott ki... megközelítő fogalmat nyújt a hibák és hiányok miatt az egyletek és társulatokhoz intézett átiratok száma, a mely 3048-ra rúgott s hogy mily nehéz vala sok esetben felvilágosítás- vagy helyreigazításhoz jutni, arról eléggé tanúskodik azon körülmény, hogy 3048 átirat közül mindössze 1769 volt első felszólítás, 665 pedig első megsürgetés, 298 másodszori, 187 harmadízbeni, 102 negyedszeri és 26 ötödízbeni megsürgetés. 5 Ennek ellenére a mintegy 4000 összeírt egyletről meglehetősen részletes adatokat sikerült összegyűjteni, hisz az egyletek célja, alakulási éve, részletes taglétszáma (alapító, pártoló, rendes és egyéb tagok száma) mellett azok gazdasági, pénzügyi hátterére vonatkozó kérdéseket is feltettek (tagdíj, bevétel, kiadás, vagyon). Az egyleteket és társulatokat 16 tevékenységi főcsoportba és további 76 alcsoportba sorolták, és a megszűnt céhek helyébe lépő ipartársulatok adatait is részletesen feldolgozták. 6 Természetesen az adatgyűjtéssel kapcsolatban megfogalmazódtak jogos, illetve jogtalan kritikai észrevételek is. Feltételezhető, hogy az akkor működő egyleteknek csak egy részét vették számba. Miután a teljes sokaságnak még a méretét sem ismerték hisz az egyleti cenzus fő célja épp ennek meghatározása lett volna, a közölt táblákban értelemszerűen a válaszadókat tekintették a tényleges teljes egyesületi szférának, és kísérletet sem tettek az adatszolgáltatói körből kimaradt szervezetek számának felbecsülésére. Ezt már a korabeli szakemberek is szóvá tették. A Nemzetgazdasági Szemle évi 1. füzetében, ismeretlen szerző a következő észrevételeket tette: Az orsz. statistikai hivatal hasznos s mindenesetre érdekes munkát teljesített, midőn e fennczímzett dolgozatban (t.i. Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban) a hazai egyletekről a megszerezhető statistikai adatokat összeállította. Nehéz ugyan tisztán számokból következtetést vonni az egyletek működésére s még nehezebb különösen nálunk, hol egyes egyletek s társulatok csaknem kizárólag állami és hatósági segélyekből élnek, a számokból a társadalmi élénkségre következtetni: de bizonyos megközelítőleg helyes fogalmat mindenesetre alkothatunk magunknak, különösen, ha a feltett kérdések és a beérkezett adatoknak összeállítása czélszerűen történik. Mielőtt azonban e Az elsõ országos, teljes körû adatfelvételre 1878-ban került sor, amikor is ( ) az országos statistikai hivatal elsõ ízben gyûjti és bocsátja közre a hazai egyletek és társulatok statistikáját. bírálati fejtegetésekre térnénk, czélszerű lesz az összeállító után a kimutatás főbb adatait közölni végéig a kimutatásban 3995 egylet van felsorolva (1879-ben egy toldalék szerint 267 új egylet keletkezett). ( ) A kimutatásból láthatjuk, hogy a közölt anyagok nem megbízhatók. ( ) Keleti Károly, a statistikai hivatal főnöke, elmondja ugyan a mű bevezetésében mindazokat az intézkedéseket, melyek a lehető pontos eredmény elérése végett megtétettek, azonban már e pár adat is valószínűvé teszi, hogy az eredmény ingadozó, s magára az egyletek számára vonatkozólag is mintegy 25% pótlékot lehetne pontos kiigazítással eszközölni. 7 A hiányosságok ellenére ezen statisztikai adatfelvétel jelentőségét emeli az is, hogy ugyan tervezői ezt csak alapfelvételnek szánták, amely kiindulópont lehet az egyesületek későbbi, mélyebb és alaposabb statisztikai megfigyelésére a dualizmus korában hasonló vizsgálatra már nem került sor. Emellett két jelentősebb területet érdemes megemlíteni, ahol egyesületi vonatkozású statisztikai megfigyelések történtek. Az egyik az ipari érdekképviselet, melyet a Központi Statisztikai Hivatal tól rendszeresen, ötévente vizsgált, így 1896-ban, 1901-ben, 1906-ban és 1911-ben is részletes adatokat gyűjtöttek az érdekképviseletekről, ipartársulatokról és egyéb, ilyen téren működő egyesületekről. A másik, mint területi egység, maga a főváros, itt a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal végzett rendszeres adatgyűjtést a fontosabb egyesületek körében, és ezek eredményeit évről évre közre is adta évkönyve megfelelő fejezeteiben. 8 Az egyesületek átfogó jellegű, az 1878-as adatfelvételhez hasonló megfigyelésére legközelebb 54 esztendő múltán került sor, amikor a Központi Statisztikai Hivatal az egyesületek számát, jellegét, a tagokat és a pénzügyi helyzetet az év végi állapotnak megfelelően vette számba. 9 Az ezután következő bő fél évszázad alatt összesen két összeírás született (1970, 1982), majd elérkezett a rendszerváltás, melynek következtében nemcsak a civil társadalom, hanem annak statisztikai megfigyelése is újjászületett. Mint láthatjuk, régi-új problémákkal, régi-új kihívásokkal. És nem utolsósorban százéves használható tapasztalatokkal, hisz bízvást mondhatjuk, hogy az egyesületekre vonatkozó (korabeli) megfigyelések, 4 Magyarország egyletei (1880) V. old. 5 Magyarország egyletei (1880) V. old. 6 Bocz (1992) 843. old. 7 Nemzetgazdasági Szemle (1881) old. 8 Dobrovits (1936) old. 9 Jobb (1972) old.

14 14 civil fórum összeírások, adatgyűjtések a magyar statisztika történetének világviszonylatban is egyik legkiemelkedőbb és leglátványosabb fejezetei voltak. Reméljük, folytatás következik... Sebestény István Központi Statisztikai Hivatal munkatárs Civitalis Egyesület civil szakértő civitalis@t-online.hu Felhasznált irodalom: Bocz J. (1992): Egyesületi statisztika Magyarországon. Statisztikai Szemle, 70. évf. 10. sz old. Dr. Dobrovits S. (1936): Budapest egyesületei. Statisztikai Közlemények. 3. sz. Budapest Székesfőváros Statisztikai Hivatala, Budapest. Dr. Domokos A. (1968): A társadalmi egyesületek statisztikája. In: A magyar hivatalos statisztika történetéből. Az V. Statisztikatörténeti vándorülés előadásai és korreferátumai (Gödöllő, május ). Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztály Statisztikatörténeti Szakcsoport. Budapest old. György Endre (szerk.) (1881): Nemzetgazdasági Szemle. I. füzet, old. Hunfalvy János (szerk.) (1862): Magyarország különböző egyletei. Statistikai Közlemények IV. kötet I. füzet. Magyar Tudományos Akadémia Statistikai Bizottsága, Pesten. Jobb S. (1972): Egyesületek Magyarországon. Statisztikai Szemle, 50. évf. 12. sz old. Dr. Varga Gyula (szerk.) (1880): Magyarország egyletei és társulatai 1878-ban. Hivatalos Statisztikai Közlemények. XLII. Országos magy. kir. Statisztikai Hivatal, Budapest. Demokráciafejlesztési stratégiák és a magyar civil szektor A magyarországi nonprofit szektorra irányuló demokráciafejlesztési programok a rendszerváltástól az EU-csatlakozásig I. Bevezetés Az alábbi rövid tanulmányban a politikai rendszerváltás és az EU-csatlakozás közötti 1 időszakban a magyarországi civil szektorra irányuló demokráciafejlesztési programokat mutatjuk be. A programok célja a demokrácia kiépítése, megszilárdítása volt, a nyugati demokráciák (az első években különösen az Egyesült Államok) a cél elérése érdekében különböző csatornákon és módszerekkel nyújtottak segítséget Magyarország számára. A támogatások, támogatási programok a demokratikus intézmények létrehozását célozták, különös tekintettel a független média, az önkormányzatok és a civil társadalom, ezen belül is főként a nonprofit szektor fejlesztésére. II. Demokráciafejlesztés II.1. Demokráciafejlesztés mint külpolitikai stratégia A demokrácia fejlettsége, bár mérhető, mégsem csak az intézmények, törvények számában foglalható össze egy adott országban. Eszmék, elvek, összessége is, a társadalom, a gazdaság, az állam működésének módja. Ez meghatározza a demokrácia programok jellemzőit is, hiszen ezek a demokratikus eszmék és elvek terjesztését vállalják fel, nehezen mérhető, általánosabb, kevésbé konkrét célok kitűzését igénylik. Kulcsterületeket céloznak meg, pénzügyi, infrastrukturális és képzési támogatásokkal, programokkal próbálnak visszafordíthatatlan folyamatokat elindítani, hatást gyakorolni az egyének, csoportok viselkedésére, tetteire. Nyugat-Európában, de különösen az Egyesült Államokban a demokráciafejlesztési programoknak, támogatásoknak több évtizede kiérlelt, állami szinten is megfogalmazott koncepciója van. A demokráciafejlesztés, mint külpolitikai stratégia a 80-as években került a nemzetközi agendák élére. Különböző eszközei vannak, a gazdasági szankcióktól a diplomáciai nyomáson át a fegyveres beavatkozásig. 2 A leggyakrabban mégis az ún. demokrácia-támogatási, fejlesztési programokkal találkozhatunk, melyek a világ számos országát elérik. II.2. Az USA demokráciafejlesztési programjai 3 A demokráciafejlesztési programok legnagyobb exportőre az USA, ahol a demokráciafejlesztés gyökerei igen messzire, a 20-as, 30-as évekre nyúlnak vissza. A demokráciafejlesztés már Wilson elnöknél felvállalt külpolitikai stratégiaként jelent meg, majd ezután is központi eleme maradt az amerikai külpolitikának (Kennedy, Reagan, Bush, illetve Clinton alatt, és jelenleg is), de az elmúlt két évtizedben vált különösen hangsúlyossá. Ennek nemcsak ideológiai (emberi jogok, demokrácia, világbéke), hanem praktikus okai is vannak, elég, ha csak az új piacok megszerzésére, a háborús helyzetek vagy a ter- 1 Az közötti időszakról van szó. 2 A gazdasági szankciókra lásd Jugoszlávia, a diplomáciai nyomásra Ukrajna, a fegyveres beavatkozásra Jugoszlávia vagy Irak példáját. 3 Lásd bővebben: Thomas Carothers: Aiding Democracy Abroad, Washington, Carnegie Endowment for International Peace, 1999.

15 A civil szféra mint a tudomány tárgya 15 rorizmus veszélyének elkerülésére gondolunk. Az USA demokráciafejlesztési tevékenysége a 80-as években erősödött fel igazán, ekkor még Latin- Amerikát tekintve elsődleges célpontjának. A közép-kelet-európai régió és a volt Szovjetunió országai az es hidegháború befejezését jelentő politikai rendszerváltások után váltak a demokráciafejlesztési programok fő területévé. A motívum is változott: míg a 60-as, 70-es években az antikommunizmus, a 90-es évektől a demokratikus béke volt a programokat legitimáló ideológiai érvrendszer alapja. 4 A demokráciafejlesztési stratégiák általában hasonló forgatókönyvet követtek, követnek. A demokratizálódási folyamatot a politikai nyitás, a szabad választások jelzik, mely után az új kormány hatalomra jut. Ekkor indul meg a kétirányú változás, a felülről lefelé építkező (a fő demokratikus intézmények kiépítése, demokratizálása) és az alulról felfelé építkező (a civil társadalom megerősödése) folyamat. Értelemszerűen térségünkben az amerikai stratégiák a 80-as évek végén, 90-es évek elején az előbbit, míg a 90-es évek közepétől az alulról felfelé építkező változásokat erősítették. 5 A stratégiák célterületei meglehetősen jól körülhatárolhatóak, elsősorban a választásokra, a politikai pártokra, az alkotmányok kimunkálására, a bíróságok, rendőrségek működésére, a törvényhozásra, a helyi önkormányzatokra, hadseregek átalakítására, a civil társadalom erősítésére (a nonprofit szektor fejlesztésére, a civil oktatásra, a szakszervezetek támogatására és a média demokratizálódására) koncentráltak. Az USA által lebonyolított demokráciafejlesztési programok a fentiek értelmében jól körülhatárolt demokráciamodellt, a nyugati liberális, erősen plurális demokrácia modelljét közvetítik a célországok felé, azaz a szabad, tiszta választásokat, a politikai és állampolgári szabadságjogokat és a részvétel elemeit helyezik a középpontba. A stratégiák és a közvetítendő demokrácia modell mellett a programoknak is megvannak a maguk sajátosságai, illetve az a módszertan, a- hogy fel kell épüljenek. Az amerikai demokráciafejlesztési programok nagy része általában a következőképpen épül fel: szükségletfelmérés, projektek kidolgozása, támogatás a végrehajtó (amerikai) szervezetek számára, megvalósítás (helyi partnerek bevonásával), a programok befejezése (értékelés, távozás). A fentiekből látható, hogy az alapforgatókönyv szerint a demokráciafejlesztési programok megvalósításában nem a helyi, hanem az amerikai Könczey Elemér rajza szervezetek játszanak kulcsszerepet. Ez új piacot is teremtett: az amerikai kormány és magánalapítványok támogatásával futó programok lebonyolítását meghatározott szervezeti kör végzi, melyek kifejezetten ilyen típusú programok lebonyolítására szakosodtak. Az amerikai demokráciafejlesztési programok lebonyolításában állami és magánszereplők is részt vettek. Az USA állami pénzből fedezett demokráciafejlesztési programjainak fő lebonyolítója az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatala (USAID), mely igen kiterjedt tevékenységet folytat, programjai fókuszában a törvénykezés, jogállamiság, kormányzás, civil társadalom és a választások állnak. A szintén közpénzből alapított National Endowment for Democracy (NED) 6 is igen aktív, világszerte megtalálhatjuk programjait. Tevékenységének középpontjában a választások, a szakszervezetek fejlesztése és a civil szervezetek állnak. Az amerikai magánalapítványok 7 tevékenysége szintén jelentős a demokráciafejlesztés területén. Mivel magán-, nem állami pénzről van szó, ezek az alapítványok jóval rugalmasabban, tevékenységüket tekintve sokszínűbben tudnak tevékenykedni, mint az állami vagy állami pénzből programokat lebonyolító szervezetek. Szöveg nélkül II.3. A nyugat-európai demokráciafejlesztési programok A nyugat-európai országok kevésbé kiterjedt demokráciafejlesztési tevékenységet folytatnak, mint az USA, de a volt gyarmatokkal való szenzitív viszonyrendszer, illetve a demokrácia exportálásának nemzetközi trendje miatt mégis hangsúlyos külpolitikai tevékenységről beszélhetünk. Az egyes nyugat- és észak-európai országok állami intézményeken és magánalapítványokon keresztül önállóan, az EU keretein belül közösen is végeznek ilyen tevékenységet. A nyugat-európai indíttatású demokráciafejlesztési programok a közép-kelet-európai rendszerváltás i- 4 A berlini fal leomlása után néhány héttel az Egyesült Államokban elfogadták Kelet-Európai Demokráciák Támogatása (SEED) törvényt, mely a kelet-európai országoknak nyújtandó támogatási stratégiákat fogalmazta meg. 5 A közelmúlt grúziai, ukrajnai eseményeinek elemzésekor is sok esetben felmerül a kívülről megszervezett forradalom forgatókönyvének elmélete. 6 A NED állami forrásból létrehozott és működő, de önálló szervezet, a magyar közalapítványhoz hasonló jogi forma. Olyan szervezet, mely az állam által létrehozott alap endowment hozadékából él. 7 Régiónkban a legaktívabbak voltak: Ford Foundation, Charles Stewart Mott Foundation, Rockefeller Brothers Fund, German Marschall Fund, Athlantic Philantropies.

16 16 civil fórum dőszakában váltak igen intenzívvé. Ezek a programok az amerikai helyzethez hasonlóan szintén több csatornán érkeztek régiónkba: állami és magánszereplőket is találunk a lebonyolítók között. A demokráciafejlesztési programok ideológiai háttere azonban más volt, mint az amerikaiaké: az Európához való csatlakozás, a leendő EUtagság ugyanis erősen Az Európa Tanács tagság feltétele mindig is a pluralizmus, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása volt. A közép-kelet-európai, volt szocialista, majd tagjelölt országok felé tehát már a rendszerváltások idõszakában követelményként fogalmazódott meg a demokratikus átalakulás igénye... motiválta a közép-kelet-európai régió országait arra, hogy akár csak pragmatikus szempontok alapján is átvegyék, érvényesítsék a demokrácia értékeit. Az EU dokumentumaiban kezdettől deklarálta, hogy a tagság feltétele a demokratikus gyakorlat érvényesülése és az emberi és politikai jogok biztosítása. Az Európa Tanács tagság feltétele mindig is a pluralizmus, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása volt. A közép-kelet-európai, volt szocialista, majd tagjelölt országok felé tehát már a rendszerváltások időszakában követelményként fogalmazódott meg a demokratikus átalakulás igénye, már amennyiben EU-tagokká kívántak válni. A fentiek ellenére az EU demokráciafejlesztési stratégiája mégis alapvetően más megközelítést alkalmazott, mint az amerikai: elsősorban a piacgazdaság kialakítását helyezte a középpontba, feltételezve, hogy ez párhuzamosan a társadalmi-politikai berendezkedést is demokratizálja. A konkrét demokráciafejlesztési tevékenység a programok összköltségvetésének csak kis százalékát tette ki. 8 Az EU-s programok lebonyolításában számos EU-intézmény vett részt: a megvalósítók között találjuk az EU Befektetési Bankot, az Európa Bankot, az Európai Bizottságot és különböző főigazgatóságait, és az Európai Parlamentet is. Az EU egyébként 1989 óta biztosít forrásokat a csatlakozni kívánó (immár csatlakozott) országok számára. Az előcsatlakozási alapok alapvető célja a társult országok csatlakozásra való felkészülésének támogatása volt. Az előcsatlakozási alapokra pályázni elméletileg csak május 1-ig, Magyarország EU-hoz való csatlakozásának időpontjáig lehetett volna, de a támogatások lehívására SAPARD esetén legkésőbb 2006, PHARE esetén 2008 végéig van lehetőség. Az évi politikai, gazdasági változások a korábbinál sokkal aktívabb EU-politikát eredményeztek a régióban ben az Európai Bizottság koordinálásával beindultak a kelet-európai országok számára szóló támogatási programokat. Létrehozták a PHA- RE-programot, amely a Lengyelország és Magyarország Hozzásegítése a Gazdasági Újjáépítéshez (Poland and Hungary Assistance for the Reconstruction of the E- conomy) név angol rövidítése. A fenti két ország mellett az 1990-es évek közepétől már több ország kapott, illetve kap jelenleg is PHARE-támogatást, azaz kiegészítő jellegű pénzügyi hozzájárulást től a PHARE pénzügyi támogatási rendszere mellett megjelent a SAPARD (Special Accession Programme for Agricultural and Rural Development Agrár és vidékfejlesztési csatlakozási támogatás) és az ISPA (Preaccession Instrument for Structural Policies) strukturális politikákat támogató előcsatlakozási támogatás is. Mindkét program jelentős összegekkel támogatta, támogatja a csatlakozási felkészülést, elnevezésük is mutatja, hogy egyrészt az agrárgazdaságot és a vidékfejlesztést, valamint a környezetvédelmet és közlekedést. A demokrácia fejlesztésére, ezen belül a civil szektorra irányuló programok tartalmát erõteljesen meghatározza, milyen demokrácia-, illetve civiltársadalom-képet közvetítenek a programokat bonyolító országok. A PHARE-programok súlypontjai sokat változtak az elmúlt közel másfél évtizedben. Az első néhány évben a fő cél a gazdasági és társadalmi reformfolyamatok elősegítése volt, majd a csatlakozáshoz szükséges feltételek kialakítása, illetve az adott országok intézményrendszerének, jogalkotásának az EU követelményeihez való igazítása került előtérbe óta a PHARE-támogatás az intézményfejlesztés, valamint a gazdasági, szociális kohéziót elősegítő beruházások területeire koncentrálódik. A közösségi joganyag átvételét segítették elő az ún. intézményfejlesztési támogatások. A másik nagy terület az ipar és infrastruktúra európai szintű felfejlesztése, a szükséges beruházások elősegítése pl. környezetvédelem, közlekedés, termékek minőségi szabványai, munkafeltételek stb. Minden csatlakozni kívánó ország szempontjából lényeges elem volt az intézményrendszer és közigazgatás fejlesztése, annak érdekében, hogy az országok alkalmasak legyenek a Koppenhágai Kritériumok teljesítésére és az Acquis (közösségi jog) átvételére. A PHARE-programokban már a kilencvenes évek elején is kiemelt jelentőségűek voltak a közigazgatás fejlesztését, a szakemberképzést támogató pénzügyi támogatások. Az intézményfejlesztés programjaiban fontos szerepe volt az ún. twinning programoknak, (külföldi szakértők szakmai segítségnyújtása). A fentiek mellett ebbe a kategóriába tartoznak az ún. közösségi programokban való részvétel programjai, mint a Leonardo-, Socrates-, Youth for Europe- programok. Korábban már említettük, hogy az európai támogatások is különböző csatornákon érkeztek. A fentiekben a programok lebonyolításában résztvevő EU-intézményeket és EU-programokat soroltuk fel, de jelentős részt vállaltak a támogatásban az egyes államok kormányszervei, nagykövetségei is. 9 A különböző magánalapítványok szintén aktívak voltak régiónkban. 10 Tevékenységük 8 Lásd bővebben: Democracy Assistance Programs. PECAS Foundation Kézirat, Legjelentősebb támogatók között említhetjük a Holland Királyság és Nagy-Britannia nagykövetségét. 10 Pl. Alfred Mozer Foundation (AMF - Hollandia), Friedrich Ebert Stiftung, Konrad Adenauer Stiftung (Németország), Robert Shuman Foundation (Franciaország) stb.

17 A civil szféra mint a tudomány tárgya 17 igen széles kört ölelt fel, és az amerikai magánalapítványokkal szemben itt már újabb célcsoportok is előtérbe kerültek, például a politikai pártok vagy a szakszervezetek. III. Demokráciafejlesztési stratégiák és a civil szektor A demokráciafejlesztési programok stratégiájában a politikai intézményrendszer kiépítése mellett a 80-as évek közepétől kiemelt figyelmet kapott a civil társadalom megerősítése. Ennek oka, hogy a civil társadalom eszménye a politikai gondolkodásban újra előtérbe került (különösen a közép-kelet-európai és latin-amerikai események miatt), mint az autoriter társadalmak alternatívája, a demokratikus értékek hordozója. A demokráciafejlesztési stratégiákban a civil társadalom fejlesztésére irányuló programok ugyan nem a fő komponenst képezték, de a 90-es évek közepétől már egyre határozottabban e területre fókuszáltak a támogató szervezetek. Ennek oka alapvetően az volt, hogy a korábbi (főleg amerikai) tapasztalatok azt mutatták, demokrácia csak erős civil társadalom mellett alakul ki, illetve szilárdul meg, de közrejátszott az is, hogy kisebb öszszegekkel nagy hatást lehetett elérni. III.1. A civil szektorra irányuló programok jellemzői A demokrácia fejlesztésére, ezen belül a civil szektorra irányuló programok tartalmát erőteljesen meghatározza, milyen demokrácia-, illetve civiltársadalom-képet közvetítenek a programokat bonyolító országok. Az USA által indított programok általában a hagyományos értelemben vett plurális demokrácia képét közvetítik, a civil társadalmat pedig az állam és család közötti térnek fogják fel, melyet az önkéntesen létrehozott szervezetek, mozgalmak képeznek, melyek saját érdekeiket, értékeiket védik, és erősítik az ún. társadalmi tőkét. 11 A programok célcsoportjai így értelemszerűen az érdekvédelmi NGO-k, civil képzések, média és a szakszervezetek. Az amerikai programok általános problémái a helyi viszonyok ismeretének hiányából adódnak, illetve abból, hogy nagyon gyakran teljesen új NGO-közösség kialakítására törekednek. A programok sajátságos módszerei a tréningek, az ún. technical assistance programok, a kutatások és az intézményfejlesztési programok. Az európai programok ezzel szemben inkább a korporatista modellt közvetítik, jellemzőjük az intézményi felfogás. A demokráciafejlesztési, civil társadalomfejlesztési programok fő célcsoportja elsősorban az NGO-k világa. Az európai programok problémái főként a túlzott bürokrácia és a projektszemléletű támogatások túlsúlya. A programok általános módszerei a képzések és a projekttámogatások. IV. A magyarországi civil szektorra irányuló programok A korábbiakban említettük, hogy a világ számos országát elérik a demokráciafejlesztési programok. Így történt ez a közép-kelet-európai régió és Magyarország esetében is. A berlini fal leomlása után néhány héttel az Egyesült Államokban elfogadták Kelet-Európai Demokráciák Támogatása (SEED) törvényt, mely a keleteurópai országoknak nyújtandó támogatási stratégiákat fogalmazta meg. Röviddel ezután megkezdődtek az ENSZ keretében finanszírozott és a nyugat-európai indíttatású programok is. A kilencvenes évek közepétől hangsúlyosan beindultak az európai uniós programok (PHARE), melyek szintén komoly hangsúlyt fektettek a demokrácia fejlesztésére. A fenti támogatási programok kiemelt célterülete volt a civil társadalom, az erős nonprofit szektor mint a jól működő demokráciák elengedhetetlen feltétele kiépítése. A külföldi támogatók jelentősen hozzájárultak a magyarországi civil társadalom kiépüléséhez, különösen azokon a területen voltak aktívak (demokráciafejlesztés, emberi Az USA által lebonyolított demokráciafejlesztési programok a nyugati liberális, erõsen plurális demokrácia modelljét közvetítik a célországok felé, azaz a szabad, tiszta választásokat, a politikai és állampolgári szabadságjogokat és a részvétel elemeit helyezik a középpontba. jogok, kisebbségek, média, érdekvédelem, információs hálózatok létrehozása, helyi részvétel erősítése), melyek fejlesztése döntő fontosságú a demokrácia megszilárdításához, de értelemszerűen nehéz rájuk helyi forrást találni. Magyarország a demokráciafejlesztési programok kiemelt célterülete volt tehát, az ország kapta relatíve a legnagyobb külföldi támogatást a régióban. 12 A támogatási programok kulcsterületeket céloztak meg, pénzügyi, infrastrukturális és képzési támogatásokkal, programokkal próbáltak visszafordíthatatlan folyamatokat elindítani, hatást gyakorolni az egyének, csoportok viselkedésére, tetteire. A 90-es évek Magyarországán az Egyesült Államok, a nyugateurópai államok, intézmények egyaránt kiemelt területként kezelték a civil szektort, mint a demokráciafejlesztés egyik fő színterét, az állami kontroll ( watch-dog szerep) letéteményesét. A fenti országokból érkező támogatások nemcsak állami szintű programokban jelentek meg, hanem magánalapítványok egész sora is támogatta a magyar nonprofit szervezeteket. Kiemelt területként kezelték az emberi jogok, a környezetvédelem, a kisebbség, az érdekvédelem, a nonprofit szolgáltatások, a helyi részvétel, a szektorközi együttműködések, az informatikai fejlesztés, a helyi gazdaságfejlesztés és az információs hálózatok kiépítésének területeit. IV.1. Az Amerikai Egyesült Államok által indított programok A korábbiakban említettük, hogy a politikai rendszerváltás időszakában az USA igen aktív szerepet játszott a közép-kelet-európai régióban. Számos amerikai finanszírozású demokráciafejlesztési program indult, állami és magánszektorból származó forrásokból. Az USA állami pénzből finanszírozott programjainak lebonyolítója az USAID 13 volt, míg a magánszektort a magánalapítványok képviselték. Ez 11 Lásd bővebben: Carothers i.m. 12 Lásd:Quigley, Kevin F.F.: For Democracy s Shake. Woodrow Wilson Center Press, Washington, Lásd a II.1-es fejezetet.

18 18 civil fórum A CEE Trust azzal a deklarált céllal jött létre, hogy a régió hét országában, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában erõsítse a civil társadalmat, stabilizálja és hosszú távon is fenntarthatóvá tegye a nonprofit szervezetek mûködését. utóbbiak, például a Ford Foundation, Charles Stuart Mott Foundation, Rockefeller Brothers Fund vagy a German Marschall Fund jóval korábban elkezdték programjaikat, mint az USAID, amely csak államközi együttműködési szerződése alapján dolgozik egy adott országban. Az USAID igen kiterjedt tevékenységet folytatott a régióban és így Magyarországon is. 14 Regionális programok indultak a közép-kelet-európai országok részére, melyeket elsősorban az amerikai kongresszusi költségvetés által az USAID részére előirányzott támogatásból finanszírozták, különböző minisztériumok részvételével. Az USAID demokrácia-programjának korai szakaszára az is jellemző volt, hogy ezek kidolgozásában több amerikai nonprofit szervezet és tudományos intézmény is részt vett. Az USAID először összegzést készített a magyarországi demokrácia helyzetéről, majd elindította a különböző programjait, melyek kiterjedtek a választási módszerek, kampánystratégiák, önkormányzati tevékenységek, a demokratikus döntéshozatalban való részvétel, az állampolgári ismeretek, a független média, de még a helyi szintű lakáskérdés és a környezetvédelem területére is. A kezdeti évek stratégiája után, mely elsősorban a makroszintű folyamatokra, intézményekre koncentrált, az USAID a helyi szintet helyezte a középpontba. Önsegítő, helyi szintű problémák megoldása, a nonprofit szervezetek támogatása jelezte az új stratégiát. Az USAID 1998 márciusában készített beszámolója már azt állapította meg, hogy a magyarországi demokrácia megszilárdult, a demokratizálódási folyamat visszafordíthatatlan. Az USAID magyarországi képviselete 1999-ben meg is szűnt, néhány programot, például a nonprofit- és médiaprogramot hosszabbították csak meg. 15 Az USAID civil szektor fejlesztését célzó egyik legfontosabb programja a regionális szintű Hálózat a Demokráciáért (DemNet) program volt, amely adományokat és technikai segítséget nyújtott magyar nonprofit szervezeteknek. A DemNet program 1996-ban indult, stratégiájának központi eleme a vidéki nonprofit szervezetek támogatása volt. A program nagyban hozzájárult a teleház 16 mozgalom megerősödéséhez, ugyanakkor eme program részeként került sor a regionális nonprofit forrásközpontok hálózatának a kiépítésére is. A Hálózat a Demokráciáért Program 1998-ban véget ért, megszűnése után azonban az USAID elindította a nonprofit szektor konszolidációját célzó ún. Targeted Assistance for NGOs nevű programot, mely a nagyobb szervezetek intézményesülését, szakmai megerősödését szolgálta. A magánalapítványok munkája szerteágazóbb, de jóval rugalmasabb, sokszínűbb volt, mint az USAID programjai. Az alapítványok kiterjedt adományozási és képzési tevékenységet folytattak, közvetlenül is támogatva a magyar szervezeteket. Munkájuk egyik jellemzője volt, hogy megpróbálták a helyi szervezetek kialakulását is ösztönözni. Több helyi szervezetekből álló regionális hálózat létrehozását támogatták, köztük Ökotárs-, a Civil Táradalom Fejlődéséért- és a Partners for Democratic Change-hálózat volt a legjelentősebb. E hálózatok magyar tagjai 17 támogatási, képzési tevékenységükkel kivétel nélkül nagy szerepet játszottak és játszanak a magyar nonprofit szektor életében, hiszen kulcsterületeket támogattak. Jelentős helyi alapítványként mindenképpen megemlítendő az Autonómia Alapítvány, mely a cigányprogramok lebonyolításában vállalt szerepet, illetve a többi alapítványhoz képest nagyságban más dimenziót képviselő Magyar Soros Alapítvány, mely nemcsak a nonprofit szervezetek, a civil társadalom, hanem a kultúra, az oktatás, egészségügy stb. területén húsz évig a legnagyobb nem állami forrásból működő támogatószervezet volt Magyarországon. Bár a magyar nonprofit szektor bevételein belül a külföldi támogatás mértéke és ezen belül a fent felsorolt magánalapítványok által biztosított források sohasem haladta meg a 15-16%-ot, mégis hihetetlenül fontos volt néhány szakmai terület számára. Az érdekképviseleti, jogvédő, helyi támogató vagy fejlesztő szervezetek szinte kizárólag külföldi támogatásokból működtek. Az USAID-hoz hasonlóan a magánalapítványok tevékenységének intenzitása is radikálisan csökkent a kilencvenes évek végén. A korábbi támogató szervezetek azonban, felismerve, hogy a közvetlen pénzügyi támogatáson túl technikai segítségnyújtással, képzéssel és más eszközökkel kombinált tevékenységük hirtelen megszűnése évtizedes civil fejlődési folyamat derékba törését okozhatja, néhány évvel ezelőtt afféle búcsúalapot hozott létre, mely a Trust for Civil Society in Central and Eastern Europe (CEE Trust) nevet viseli. A CEE Trust 2000 júniusában jött létre az Egyesült Államokban, tagjai, az Atlantic Philanthropies, a Charles Stewart Mott Foundation, a Ford Foundation, a German Marshall Fund of the United States, az Open Society Institute és a Rockefeller Brothers Fund, azok az amerikai magánalapítványok tehát, melyek korábban a régióban, így Magyarországon is aktív szerepet vállaltak a nonprofit szektor fejlesztésében. Az induló alap 65 millió dollár volt, amelyet 2010-ig 100 millióra szeretnének növelni. A CEE Trust eredeti változata szerint a programban magán- és állami intézmények, források is szerepet kaptak volna, végül kizárólag magánalapítványok kerültek az alapítók közé. 18 A CEE Trust azzal a deklarált céllal jött létre, hogy a régió hét országá- 14 Az USAID magyarországi képviselete 1991-ben nyílt meg Budapesten. 15 Ezeket a programokat már az USAID Budapesti Regionális Irodája bonyolította. 16 A teleházak Internet-hozzáféréssel ellátott közösségi központok, melyeknek célja az elszigetelt közösségek bekapcsolása az információáramlásba. 17 Ökotárs Alapítvány, A Civil Társadalom Fejlődéséért Alapítvány 18 Az eredeti tervek szerint a régió nonprofit szervezetei számára komoly forrásokat biztosító amerikai kormányszerv, az USAID is a Trust tagja lett volna, de az ötlet az állami pénzek felhasználhatóságának korlátai, illetve különböző lobbiérdekek miatt végül meghiúsult.

19 A civil szféra mint a tudomány tárgya 19 ban, Bulgáriában, a Cseh Köztársaságban, Magyarországon, Lengyelországban, Romániában, Szlovákiában és Szlovéniában erősítse a civil társadalmat, stabilizálja és hosszú távon is fenntarthatóvá tegye a nonprofit szervezetek működését. A gyakorlatban ez annyit tesz, hogy a fenti célországokban a CEE Trust hosszú távú támogatást biztosít helyi nonprofit szervezetek, ún. partnerszervezetek számára, melyek e forrásból támogatják aztán a helyi nonprofit szektor kulcsszereplőit, illetve azok stratégiai fontosságú programjait. 19 IV.2. EU-programok A civil társadalom támogatása lényeges elemét képezte az EU által biztosított támogatási programoknak is. A terület támogatásának fő célja az volt, hogy a csatlakozó országokban elősegítsék a demokrácia fejlesztését, a törvények betartását, az emberi jogok, kisebbségek védelmét és tiszteletét. Ez elsősorban az NGO-knak nyújtott pályázati támogatásokon keresztül realizálódott, de pénzügyi segítséget kaptak a kormányzatok és más testületek is. Ide tartoztak a Democracy-, a Partnership-, majd a LIEN- programok. Ez utóbbit váltotta fel az ACCESS I.-, II.-programcsalád. A PHARE Demokrácia Program 1994-től mikroprojektek keretében támogatta a parlamenti képviselők, tisztviselők képzését, nem kormányzati szervezetek és érdekképviseleti struktúrák kiépítését, a független, pártsemleges média létrejöttét, a közigazgatás átláthatóságát. A program a kilencvenes években támogatást nyújtott a helyi, kis civil szervezeteknek is, a fő tevékenységi területek a következők voltak: a parlamentáris gyakorlattal kapcsolatos ismeretek és módszerek bővítése, illetve átadása helyi és országos szinten; a plurális demokratikus társadalom megteremtése Magyarországon; a demokratikus gyakorlattal és jogállamisággal kapcsolatos szakismeretek és tapasztalatok átadása szakmai csoportoknak és szervezeteknek. 20 A program lebonyolítója Magyarországon a korábban említett Autonómia Alapítvány volt. A PARTNERSHIP-program főleg a decentralizált intézményi rendszer fejlesztését, a helyi gazdaság fejlesztését és intézményrendszerének kiépítését támogatta. Illeszkedett a DEMOKRÁCIA- és LIEN- (Link Inter-European NGO) kisprogramokhoz. A PHARE LIEN mikroprojekt program kifejezetten a helyi, kis, nem kormányzati (nonprofit) kezdeményezések tevékenységét és erőfeszítéseit támogatta, célja az volt, hogy a helyi önszerveződő közösségeknek segítséget nyújtson. A PHA- RE LIEN-program az alábbi célokat kitűző mikroprojekteket támogatta: a leghátrányosabb helyzetben levő női csoportok, hátrányos helyzetű csoportok (például kisebbségek, e- gészségkárosodottak, idősek, hajléktalanok, bántalmazott vagy kallódó gyermekek, írástudatlanok, munkanélküliek, kábítószerfüggők, AIDSbetegek, bántalmazottak) reintegrálása a társadalomba, és/vagy tartós egészségügyi és szociális támogatási rendszer megalapozása a számukra. 21 A Phare ACCESSprogram az között működő Phare LIEN- és Partnership-programokat váltotta fel, célja a civil társadalom fejlődésének támogatása a tíz közép-kelet-európai tagjelölt országban, így Magyarországon is. A program jelenleg is fut Magyarországon, és azokat a tevékenységet támogatja, melyek az acquis communautaire alkalmazásához és érvényesítéséhez kapcsolhatók. Témakörei a környezetvédelem, a társadalmi és gazdasági fejlődés, szociális és egészségügyi programok. Az ACCESS-program bejegyzett civil szervezeteket támogat, illetve partnerként a PHARE csatlakozó országokban, illetve az EUtagországaiban tevékenykedő szervezetek nyújthatják be pályázataikat a magyar civil társadalomra, a civil szervezetekre ma a függõség, az érdekvédelmi csatornák gyengesége a jellemzõ, a társadalmi részvétel lehetõsége az érdemi döntésekben csekély. Fõként a civil kontroll, befolyás mértéke alacsony, a nagy szervezetszám nem biztosítja a részvétel lehetõségét. VII. Összegzés A rövid tanulmányban a magyarországi civil szektorra irányuló demokráciafejlesztési programokat mutattuk be. A programok célja a demokrácia kiépítése, megszilárdítása volt, a nyugati demokráciák (az első években különösen az Egyesült Államok) a cél elérése érdekében különböző csatornákon és módszerekkel nyújtottak segítséget Magyarország számára. Bemutattuk, hogy a nyugati demokráciafejlesztési támogatások, programok jól meghatározható területekre összpontosítottak, melyek egyik kiemelt területe volt a civil társadalom. A magyarországi demokrácia az elmúlt tizenöt évben (legalábbis a formális szempontokat tekintve) megszilárdult, létét nem fenyegeti veszély. Az azonban nehezen mérhető, mennyiben köszönhető ez a fejlesztési programoknak, illetve mennyiben volt ez a fejlesztés hatékony. Kérdés, menynyire szolgálták a programok a magyarországi, és mennyire a nyugati, globalizációs érdekeket? (Amennyiben ez különböző.) Mennyire és milyen irányba befolyásolták a külföldről beérkezett támogatások a civil szektor fejlődését? Hasznos volt ez egyáltalán, vagy eltérítette a szektort a szerves fejlődésétől? Mennyire épült a helyi viszonyokra, és mennyire volt erőltetett? Alapvető kérdések, melyek megválaszolására ebben a dolgozatban nem vállalkoztunk, de a válasz a civil szektor fejlődésének megértéséhez, a lehetséges jövőkép kialakításához fontos lehet. Azt azonban rögzítenünk kell, hogy a magyar civil társadalomra, a civil szervezetekre ma a függőség, az érdekvédelmi csatornák gyengesége a jellemző, a társadalmi részvétel lehetősége az érdemi döntésekben csekély. Főként a civil kontroll, befolyás mértéke alacsony, a nagy szervezetszám nem biztosítja a részvétel lehetőségét. A civil szektor tö- 19 Bővebben lásd Nizák Péter: A Tust Program. In: Tény/Soros II. Magvető,

20 20 civil fórum rékeny, nem tölti be alapvető funkcióit, elsősorban az érdekvédelem és a civil kontroll terén. Ennek persze számos történeti, társadalmi oka van, de valószínűleg az is hozzájárul, hogy a Magyarországra érkező amerikai és EU-s demokráciafejlesztési programok eltérő demokráciaés civiltársadalom-képet közvetítettek. A plurális demokráciát előtérbe helyező amerikai programok a kilencvenes években erős befolyással bírtak a szektorra, míg a korporatív demokráciaképet közvetítő EU-s programok, és maga az EU-s csatlakozás is ezzel ellentétes tendenciákat erősített, melynek eredménye egyfajta köztes modell kialakulása lett. Nizák Péter Magyar Soros Alapítvány igazgató nizak@soros.hu Felhasznált irodalom: Arató András: Forradalom, civil társadalom és demokrácia Kelet Európában. Mozgó Világ, sz Az Európai Közösségek jogszabályainak gyűjteménye, Budapest, Unió Kiadó Az EU és a nem kormányzati szervezetek: szorosabb partneri kapcsolatok. Prodi elnök és Kinnock alelnök előterjesztése. Bizottsági vitaanyag. Európa Ház, Bp Barrington Moore: A diktatúra és a demokrácia társadalmi gyökerei, Szociológiai Figyelő, szám. dr. Benedek László: Az EU és a civil szervezetek, Internetes publikáció Bíró Endre: Nonprofit szektor analízis. EMLA Egyesület, Bp Bozóki András: A demokrácia megerősödésének társadalmi feltételei In: Magyar és Európai civil társadalom. Szerk. Csefkó Ferenc Horváth Csaba. MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, Carothers, Thomas: Aiding Democracy Abroad: The Learning Curve. Carnegie Endowment, Washington DC., Carothers, Thomas: Aiding Post Communist: A Better Way? In: Problems of Post Communism, September October, 1996 Carothers, Thomas: Think Again: Democracy, In: Foreign Policy, Summer, 1997 Kuti Éva: Hívjuk talán nonprofitnak... A jótékonyság, a civil kezdeményezések és az állami keretekből kiszoruló jóléti szolgáltatások szektorrá szerveződése. Nonprofit Kutatócsoport, Bp Magyar és európai civil társadalom. Szerk. Csefkó Ferenc Horváth Csaba. MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet Pécs-Baranyai Értelmiségi Egyesület, Pécs, Miszlivetz Ferenc: A lehetséges határainak újrafogalmazása: nacionalizmus és civil társadalom Kelet-Közép-Európában 1989 előtt és után (szerk. Virrasztó Zsolt), Budapest; Szombathely, Pesti Szalon, Savaria University Press, Navracsics Tibor: A demokrácia problémája az Európai Unióban, In: Politikatudományi Szemle sz. Nizák Péter: Demokráciafejlesztési stratégiák és a magyar civil szektor, In: Civil Társadalom: elmélet és gyakorlat, Rejtjel, Budapest, Porkoláb Anikó: EU és civil szervezetek, Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány, Kézirat, Quigley, Kevin F.F.: For Democracy s Shake, Woodrow Wilson Center Press, Washington, Salamon, Lester M. Anheier, Helmut K.: Szektor születik. Nonprofit Kutatócsoport, Bp Salamon, Lester M. Anheier, Helmut K.: Szektor születik II. Civitalis Egyesület, Bp Seligman, Adam B.: A civil társadalom eszméje. Kávé Kiadó, Siegel, Yancey: Rebirth of Civil Society in East Central Europe, The Rockefeller Brother Fund, New York, 1992 Sipos Katalin: Európai Unió - Civil társadalom- Nem kormányzati szervezetek, Internetes publikáció Szabó Máté: Az EU és a civil szervezetek, In: Politikatudományi Szemle sz. Szabó Máté: Európai Magyarország 2004-ben?, In: Beszélő sz. Wedel, Janine: Collision and Collusion: The Strange Case of Western Aid to Eastern Europe, , State Martin Press, New York, US. Department of State: 1998 Annual Report; Support for East European Democracy Act Implementation Report, USAID, 1998 Zimmer, Anette Priller, Eckhard (Eds.): Future of Civil Society, Making Central European Nonprofit organizations Work, VS Verlag, 2004.