A rostméret hatása a farost-erõsítésû polimer kompozitok tulajdonságaira

Átírás

1 A rostméret hatása a farost-erõsítésû polimer kompozitok tulajdonságaira KOCSIS ZOLTÁN * PhD hallgató DR. CZIGÁNY TIBOR * egyetemi tanár Szerkezetvizsgálat 1. Bevezetés A természetes szálakkal erõsített polimer kompozitokban használt erõsítõszálak különbözõ formában állnak rendelkezésre a természetben. Bizonyos növényekbõl, mint pl. a lenbõl, kenderbõl stb., az aratást, tisztítást és feltárást követõen hosszú, vagyis nagy hossz/átmérõ arányú szálak nyerhetõk. Ezek felhasználásával egy irányban erõsített, hosszúszál erõsítésû polimer kompozitok gyárthatók, ugyanis a feldolgozási eljárások során csak kismértékû száltöredezés és aprózódás lép fel [1]. Amíg régebben elsõsorban hõre keményedõ mûanyagokba ágyazták a fenti szálakat, manapság figyelemre méltó a hõre lágyuló mûanyagok és a vágott, rövid természetes szálak felhasználásával elõállított kompozitok ilyen irányú elterjedése [2, 3]. A farost, mint természetes szál mûanyagipari alkalmazása több évtizedes múltra tekint vissza. Az utóbbi években különösen megnövekedett a gyártási volumen, illetve felgyorsult a kutatás a szakterületen belül. A farost természetben elõforduló állapotában nem alkalmas polimer kompozitok erõsítésére. A fás szárú növények törzsében a rostok egy rendkívül összetett sejtfalrendszerként vannak jelen. Ahhoz, hogy különálló rostokra bontsuk a fás növényszárat rostfeltárási eljárásoknak kell alávetni. A nagy múlttal rendelkezõ papíripar két alapvetõ eljárást különböztet meg rostosításra: a kémiai és a mechanikus rostfeltárási eljárást. A kémiai eljárás a fa kémiai összetételét változtatja meg, kioldja a makromolekuláris szerkezet egyik fõ alkotóelemét, a döntõen kötõanyag szerepét betöltõ lignint. A kapott szálak cellulóztartalma rendkívül magas. A mechanikai rostfeltárási eljárások, mint pl. a darálás és finomõrlés során hõközlést is alkalmaznak. A kémiai eljárásokkal kinyert rostok hosszabbak, sértetlenebbek, továbbá hajlékonyabbak, a mechanikai eljárással feltártak mérete nagyobb eltéréseket mutat, azonban merevségük a magasabb lignintartalom miatt nagyobb [4]. A farostok geometriai méretei az alkalmazott rostfeltárási módszertõl függõen eltérhetnek, ami döntõen befolyásolhatja a felhasználásukkal elõállított kompozitok mechanikai és egyéb tulajdonságait. A különbözõ nyersanyagokból származó és eltérõ feltárási eljárásokkal kinyert rostok méreteit az összehasonlíthatóság céljából szükségszerû valamilyen módon jellemezni. Erre a célra megfelelõ megoldást kínál a rosthalmaz különbözõ méreteinek eloszlásfüggvénye [5]. Számos kutató behatóan vizsgálta a farostméret hatását a kompozitok tulajdonságaira. Többen rámutattak arra, hogy a növekvõ rostmérettel arányosan emelkednek a szilárdsági és merevségi anyagjellemzõk. A statikus tulajdonságok mellett a bemetszett próbatesteken végzett ütvehajlító vizsgálatok megnövekedett ütésállóságról tanúskodtak [6 8]. A rostokat a hosszméretüknél pontosabban jellemzi a hossz/ átmérõ arányuk. Nagyobb hossz/átmérõ arányú szálak felhasználásával készült kompozitok szilárdsága és merevsége minden esetben nõ, azonban az ütésállóság nem változik számottevõ mértékben [9, 10]. A mechanikai tulajdonságokat a rostméret növelésén túl a felületkezelés, vagyis a kompatibilizáló szerek hozzáadása minden esetben javította. Ezeket az ellentétes polaritású szál és mátrixanyagok közötti megfelelõ határfelületi adhézió kialakítása céljából alkalmazzák [11 13]. A farostok mérete a kompozitokban az egyes feldolgozás-technológiai lépések során változik, mechanikai hatásokra a rostok töredeznek, aprózódnak, ami szintén befolyásolja a kompozitok tulajdonságait. Általános elv a nagy nyíróhatású technológiák elkerülése a szálak megóvása érdekében, azonban figyelembe kell venni azt is, hogy az ilyen fajta technológiák nagyfokú keverõhatást biztosítanak [14]. Munkánkban különbözõ szálhosszúságú, farosterõsítéssel készült polimer kompozitok mechanikai és reológiai tulajdonságainak szálmérettõl való függésével foglalkozunk, valamint az erõsítõszálak méretét és méretváltozását mikroszkópos vizsgálatokkal jellemezzük. 2. A felhasznált anyagok és a kompozitok elõállítása A kompozitok mátrixanyaga minden esetben polipropilén homopolimer (H-116F, TVK, MFI 2,16 kg/230 C = 25 g/10 perc) volt, amely jó folyóképességgel rendelkezik. Felületkezelõ adalékként maleinsav-anhidriddel módosított polipropilén kopolimert a továbbiakban * Budapesti Mûszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Polimertechnika Tanszék évfolyam, 8. szám 317

2 PPgMA (Licomont AR-504, CLARI- ANT, Németország) használtunk. Az adalék granulátum formájában állt rendelkezésünkre, olvadáspontja 156 C, sûrûsége 0,91 g/cm 3 volt. Szálerõsítésnek fûrészüzemi ipari hulladékból kinyert bükkfarostokat használtunk. Mivel különbözõ rostméretû kompozitokat kívántunk elõállítani és vizsgálni, ezért a rosthalmazt különbözõ lyukméretû szitákon áteresztve frakciókat kaptunk. A sziták lyukmérete rendre 0,25, 0,5, 0,8, 1,0, illetve 1,6 mm volt. Az ún. tiszta frakciók olyan szálakat tartalmaztak, amelyek adott lyukméretû szitán áthullottak, de az eggyel kisebb lyukméretû szitán már fennmaradtak. Az ilyen, kétszer szitált frakciók elméleti szálmérete a nagyobb lyukméretû szitával jellemezhetõ, a továbbiakban ennek alapján különböztetjük meg azokat. A tiszta frakciók mellett leválasztottunk olyan frakciókat is, amelyeket csak egyszer szitáltunk, vagyis tartalmazzák az adott lyukméretnél kisebb, a szitán áthulló összes apróbb szálat. Az ilyen frakciókat szintén a szitamérettel jellemezzük azzal a megkülönböztetéssel, hogy ezekben az esetekben csak egyszer szitáltuk a szálhalmazt (1. táblázat). A farostok hidrofil tulajdonságuk miatt hajlamosak nedvességet felvenni, ami a további feldolgozási folyamatok során a kompozitok tulajdonságaira nézve negatív következményekkel járhat. A rostokat ezért 105 C-on, 16 órán át, levegõkeringetéses szárítószekrényben szárítottuk. Ezt követõen 40 tömeg% felületkezelt és feezeletlen rosttartalmú keverékeket állítottunk elõ BRABENDER Plasticorder PL2100 típusú ikercsigás 1. táblázat. Az egyes rostfrakciók leírása és elnevezése A frakciók kinyerésének módja Sorszám Frakció elnevezése 0,5 mm-es szitán áthulló, de a 0,25 mm-es szitán fennmaradó frakció 0,5 mm-es, kétszer szitált 0,8 mm-es szitán áthulló, de a 0,5 mm-es szitán fennmaradó frakció 0,8 mm-es, kétszer szitált 1,0 mm-es szitán áthulló, de a 0,8 mm-es szitán fennmaradó frakció 1,0 mm-es, kétszer szitált 1,6 mm-es szitán áthulló, de a 1 mm-es szitán fennmaradó frakció 1,6mm-es, kétszer szitált 0,25 mm-es szitán áthulló frakció 0,25 mm-es, egyszer szitált 0,5 mm-es szitán áthulló frakció 0,5 mm-es, egyszer szitált 0,8 mm-es szitán áthulló frakció 0,8 mm-es, egyszer szitált 1,0 mm-es szitán áthulló frakció 1,0 mm-es, egyszer szitált 1,6 mm-es szitán áthulló frakció 1,6 mm-es, egyszer szitált PP tömeg% Farost tömeg% extruder segítségével. A felületkezelõ adalék minden esetben a száltartalom 5 tömeg%-a volt. Az extruder fûtõzónáinak hõmérséklete az adagolótölcsértõl a szerszám irányában rendre 170, 180, 180, illetve 190 C, a csigák fordulatszáma 10/perc volt. A keverékekbõl aprítást követõen ARBURG Allrounder 320C típusú fröccsöntõ géppel szabványos szakító-, hajlító-, Charpyés ejtõdárdás próbatesteket készítettünk. A fröccsöntõ gép fûtõzónáinak hõmérséklete a garattól a fúvóka irányában rendre 170, 180, 185, 190, illetve 195 C, a szerszám hõmérséklete 40 C volt. Az elõállított kompozitok összetételét a 2. táblázat mutatja. 3. Eredmények 3.1. Mechanikai vizsgálatok 2. táblázat. Az elõállított kompozitok összetétele Szitaméret mm Szitálás száma darab PPgMA tömeg% , , , , , , , , , , , , , , , , , ,6 2 2 A kompozitok szakító-, hárompontos hajlító-, illetve Charpy vizsgálatához minden egyes anyagtípusból mérésenként 5-5 darab szabványos próbatestet használtunk fel. A szakítóvizsgálatokat az ISO számú szabvány elõírásai alapján végeztük ZWICK Z005 típusú, számítógép-vezérlésû mechanikai vizsgálóberendezésen, szobahõmérsékleten, a vizsgálati sebesség 20 mm/perc volt. Folyamatosan regisztráltuk az erõ-elmozdulás értékpárokat, amelyekbõl húzó rugalmassági moduluszt, illetve a maximális erõnél mért nyúlásértéknél húzófeszültséget számoltunk. Az elmozdulást video-extenzo évfolyam, 8. szám

3 1. ábra. Az egyes anyagtípusok maximális erõnél mért húzófeszültség értéke méterrel mértük. Az egyes anyagok maximális erõnél mért húzófeszültség értékeit az 1. ábra szemlélteti. A PP mátrix maximális erõnél fellépõ húzófeszültségének átlagértéke 30%-kal csökkent a farost hozzáadásával. PPgMA felületkezelõ adalék hatására a kilenc (1 5., illetve sorszámú) keverék közül öt esetben javulást tapasztaltunk, a többi esetben sem romlottak a tulajdonságok 4%-nál nagyobb mértékben. Felületkezelés hatására egyes esetekben több mint 25%-os húzófeszültség növekedés érhetõ el. Az egyszer, illetve kétszer szitált farostok felhasználásával elõállított kompozitok tulajdonságait összehasonlítva megállapítható, hogy az azonos szitaméretekkel jellemzett frakciók esetében a kétszer szitált farost tartalmúaknál minden esetben nagyobbak a feszültségértékek, tehát a további szitálással tovább javíthatók a szilárdsági tulajdonságok. A húzófeszültség a növekvõ rostmérettel arányosan emelkedik mind felületkezeletlen ( keverékek), mind felületkezelt ( keverékek) esetben, tehát a hosszabb rostméret jótékony hatással van a szilárdsági tulajdonságokra. A felületkezelt, kétszer szitált rostokkal készült kompozitoknál minden esetben megvalósult a rostok erõsítõ hatása, amely a leghosszabb rostokat tartalmazó, 18. számú keverék esetében a mátrixéhoz képest több mint 4%. 2. ábra. Az egyes anyagtípusok húzó rugalmassági modulusza A különbözõ anyagok húzó rugalmassági moduluszát szemlélteti a 2. ábra. A farosterõsítés jelentõsen, egyes esetekben akár 90%-kal növeli a merevséget, ami szálerõsített, illetve töltött kompozit rendszereknél általános. A kezeletlen és felületkezelt kompozitok modulusz értékeit összehasonlítva kismértékû javulás tapasztalható a PPgMA hatására. A hárompontos hajlító vizsgálatokat az ISO 178 számú szabvány szerint végeztük a ZWICK Z020 mechanikai vizsgálóberendezésen, szobahõmérsékleten, a vizsgálati sebesség 5 mm/perc volt. A hajlítási anyagtulajdonságok összehasonlíthatóságát szem elõtt tartva a hajlító vizsgálatokat az alátámasztási távolság (64 mm) 10%-ának megfelelõ határlehajlásig folytattuk, ugyanis a mátrixanyag nagymértékû rugalmas alakváltozást mutatott, a hajlítás során a próbatestek nem törtek el. A farostot tartalmazó keverékek az elõbbi lehajlást megelõzõen eltörtek, így azokban az esetekben hajlítószilárdság értékeket regisztráltunk (3. ábra). 3. ábra. A mátrix hajlítófeszültsége a határlehajlásnál és az egyes kompozitok hajlítószilárdsága A farost hozzáadása a felületkezeletlen kompozitok esetén is javította tulajdonságokat. A PPgMA felületkezelõ szer pozitív hatása jelentõs: az azonos módon szitált felületkezelt és kezeletlen kompozitok hajlítószilárdságát összehasonlítva megállapítható, hogy a felületkezelt kompozitok többségénél mintegy 30%-os erõsítést okozott. A szálméret hatása a húzószilárdsági értékekhez hasonló tendenciát követ a hajlításnál, ugyanis a hajlítófeszültség kis mértékben ugyan, de a szálméret növekedésével arányosan emelkedik mind a felületkezelt, mind pedig a kezeletlen kompozitok esetén. A kompozitok hajlító rugalmassági modulusz értékeit szemlélteti a 4. ábra. Farost hozzáadásával a hajlító rugalmassági modulusz a mátrixhoz képest átlagosan 100%-kal növekszik. A PPgMA felületkezelõ adalék a hajlító modulusz értékét döntõen nem befolyásolja, mindössze 1% körüli javulás tapasztalható. A szitálás évfolyam, 8. szám 319

4 4. ábra. Az egyes anyagtípusok hajlító rugalmassági modulusza módja, és ennek megfelelõen a farostok hossza sem számottevõ. Az ütvehajlító (Charpy) vizsgálatok a kvázistatikus módszerekkel ellentétben az anyagok nagy sebességû, dinamikus behatásokkal szembeni viselkedését, ellenállását jellemzik. Bemetszett próbatesteket vizsgáltunk CEAST Resil Impactor Junior típusú berendezéssel. A fajlagos ütõmunka értékét az ISO számú szabvány irányelvei szerint határoztuk meg, a vizsgálatokhoz 15 J- os kalapácsot használtunk (5. ábra). Az ütõmunka értékek közül kiemelkednek a kétszer szitált rosttartalommal elõállított kompozitok ( számú). A mátrixhoz viszonyítva kivétel nélkül javulnak a dinamikus tulajdonságaik. Mivel az ilyen a kompozitok nagyobb arányban tartalmaznak hosszabb szálakat, mint az egyszer szitált rosttartalmúak, arra lehet következtetni, hogy a nagyobb rosthosszúság kedvezõbb a dinamikus hatásokkal szemben. Szintén erre enged mutat rá az is, hogy a kétszer szitált, kezeletlen rosttartalmú kompozitok közül a leghoszszabb rostokat tartalmazó 14. keverék ütõmunkaértéke a legnagyobb. 5. ábra. Az egyes anyagtípusok fajlagos ütõmunka értéke 3.2. Reológiai vizsgálatok 6. ábra. Az egyes keverékek MFI értékei A farost erõsítésû kompozitok ömledékének folyását CEAST Modular Meltflow típusú MFI mérõberendezésen, 2,16 kg terhelõtömeggel, 230 C hõmérsékleten vizsgáltuk. Az erõsített keverékek MF értékei 7 és 10 g/10 min közöttiek, tehát a farost erõsítés miatt az ömledék folyóképessége jelentõsen csökken (6. ábra). A kompozitok MFI értékei a farostméret változására és a felületkezelõ adalék hozzáadására nem változnak számottevõen. Jobb folyóképességet megfelelõ csúsztatóadalékok hozzáadásával lehetne elérni. Az MFI értékek nagy szórása inhomogenitásra vezethetõ vissza Mikroszkópos vizsgálatok Fénymikroszkóppal vizsgáltuk a farostok feldolgozás elõtti, illetve utáni méretváltozását, továbbá az egyes kompozitok szál-mátrix határfelületét pásztázó elektronmikroszkóppal tanulmányoztuk. A szálak szitálása során elõfordulhat, hogy a szita lyukméreténél hosszabb szálak is belekerülnek az egyes frakciókba, így az adott frakciót jellemzõ tényleges szálhosszúságok méreteit optikai mikroszkóppal határoztuk meg. A fénymikroszkópos mérésekhez OLYMPUS BX-51 optikai mikroszkópot, illetve ANALYSIS FIVE Steel Factory képfeldolgozó rendszert használtunk. Minden egyes frakcióból 400 darab szál hosszát mértük le, az eredményeket a szálhosszgyakoriság diagramokban ábrázoltuk (7. ábra). A diagramok alapján látható az adott frakcióra jellemzõ, leggyakoribb tényleges szálméret. A kilencféle szálhalmaz esetében ez a következõképpen alakult: a 0,5 mm-es, kétszer szitált frakciónál µm közötti, a 0,8 mm-es, kétszer szitált frakciónál µm közötti, az 1,0 mm-es, kétszer szitált frakciónál µm között viszonylag egyenletes elõfordulással és az 1,6 mm-es, kétszer szitált frakciónál µm közötti a jellemzõ szálhosszúság. Az egyszer szitált frakciók jellemzõ szálhosszúsága a következõk szerint alakult: évfolyam, 8. szám

5 a 0,25 mm-es, egyszer szitált frakciónál µm közötti, a 0,5 mm-es, egyszer szitált frakciónál µm közötti, a 0,8 mm-es, egyszer szitált frakciónál µm közötti, az 1,0 mm-es, egyszer szitált frakciónál µm közötti, és az 1,6 mm-es, egyszer szitált frakciónál µm közötti a jellemzõ szálhosszúság. A feldolgozás, vagyis a fröccsöntés után a próbatestekbõl vett mintákból csiszolatokat készítettünk, majd a fentiekhez hasonlóan frakciónként 400 darab rost hosszát az optikai mikroszkóp feldolgozó szoftverével lemérve ismét gyakoriság diagramokat készítettünk. Az eredményeket a feldolgozás elõtti értékekkel együtt ábrázoltuk a 7. ábrán. A gyakoriság diagramok alapján megállapítható, 7. ábra. A farost szálhossz gyakorisága a 10. (a) és 18. (b) keverékek esetében a feldolgozás elõtt és után 8. ábra. A 14. sorszámú felületkezeletlen kompozit töretfelületérõl készült SEM felvétel hogy a feldolgozási folyamatok során a rostok hossza jelentõsen csökken, legtöbb esetben az 1 mm-t sem érik el. Ez a jelenség az extruziónál és fröccsöntésnél jellemzõ rendkívül nagy nyomás és nyíróerõ hatására következik be. A kétszer szitált farostot tartalmazó kompozitok jellemzõ rostmérete nagyobb mértékben csökkent, mint az egyszer szitáltaké. Ez minden valószínûség szerint annak a következménye, hogy az egyszer szitált rostokat tartalmazó kompozitok jellemzõ kiindulási rostmérete eleve kisebb volt, azaz nagy mennyiségû apróbb rostot is tartalmaztak. A pásztázó elektronmikroszkópos vizsgálatokkal a farost és polipropilén határfelületen megvalósuló adhéziót tanulmányoztuk. A felvételeket JEOL JSM 6380LA típusú pásztázó elektronmikroszkóppal készítettük a szakítóvizsgálatok során keletkezett próbatest töretfelületekrõl. A 14. számú kezeletlen kompozit töretfelületérõl készült kép a 8. ábrán látható, melyen jól megfigyelhetõ az elégtelen határfelületi tapadás, amit a szál és mátrix közötti rés mutat. A 9. ábra a legjobb mechanikai (szilárdsági, merevségi és ütõmunka) tulajdonságokkal rendelkezõ, felületkezelt kompozit töretfelületét mutatja, jól megfigyelhetõ a megvalósult határfelületi adhézió, a mátrix megfelelõen nedvesítette a szálat. A jó határfelületi tapadás teszi lehetõvé, hogy a rostok és a mátrix megfelelõen együtt évfolyam, 8. szám 321

6 9. ábra. A 18. sorszámú felületkezelt kompozit töretfelületérõl készült SEM felvétel tudjon dolgozni, amit a mechanikai tulajdonságok javulása igazol. 4. Összefoglalás Fröccsöntött farost erõsítésû polipropilén kompozitokon vizsgáltuk a farostméret, továbbá a maleinsavanhidriddel módosított polipropilén felületkezelõ adalék hatását a mechanikai (húzó-, hajlító-, ütvehajlító) és reológiai tulajdonságokra. A maximális erõnél fellépõ húzófeszültség és hajlítószilárdság a rostok hosszával arányosan növekedett. A húzási és hajlítási rugalmassági modulusz farost hozzáadására egyes esetekben 90, illetve 100%-kal javult, értékét a rostok hossza jellemzõen nem befolyásolta. A PPgMA felületkezelõ adalék hatására a húzó- és hajlítófeszültség 30 40%-kal javult a felületkezeletlen kompozitokhoz képest. A húzó- és hajlítómoduluszt a kompatibilizáló adalék jellemzõen nem befolyásolta. Farost hozzáadása kivétel nélkül javította az ütésállóságot, ezen belül a hosszabb rostok felhasználása volt kedvezõbb hatású, továbbá nagymértékben rontotta a kompozitok folyóképességét. Az optikai mikroszkópos vizsgálatok rávilágítottak a rostok feldolgozás közben bekövetkezõ mechanikai aprózódására. A felületkezelés hatására kialakult megfelelõ határfelületi adhéziót alátámasztották a töretfelületekrõl készített pásztázó elektronmikroszkópos felvételek. Az eredmények megjelenését az Országos Tudományos Kutatási Alap (OTKA K61424 és NI62729), valamint a BUDAPEST FURNÉR MÛVEK KFT., az ARBURG HUN- GÁRIA KFT,. illetve az ANTON SZERSZÁMKÉSZÍTÕ KFT. támogatta. A szerzõk köszönetüket fejezik ki Bíró Zoltán gépészmérnök hallgatónak a munkák elkészítésében nyújtott segítségért. Czigány Tibor ezúton köszöni az NKTH Öveges József Ösztöndíj támogatását. Irodalomjegyzék [1] Hepworth, D. G.; Vincent, J. F. V.; Jeronimidis, G.; Bruce, D. M.: The penetration of epoxy resin into plant fibre cell walls increases the stiffness of plant fibre composites, Composites: Part A, 31, (2000). [2] Wambua, P.; Ivens, J.; Verpoest, I.: Natural fibres: can they replace glass in fibre reinforced plastics? Composites Science and Technology, 63, (2003). [3] Kocsis, Z.; Czigány, T.: Investigation of the debonding process in wood fiber reinforced polymer composites by acoustic emission, Materials Science Forum, , (2007). [4] Peltola, P.: Alternative fibre sources: paper and wood fibres as reinforcement, in: Green Composites Polymer Composites and the Environment, Ed.: Baillie, C., Woddhead Publishing Limited, Cambridge, 81 99, [5] Pulkkinen, I.; Ala-Kaila, K.; Aittamaa, J.: Characterization of wood fibers using fiber property distributions, Chemical Engineering and Processing, 45, (2006). [6] Stark, N. M.; Berger, M. J.: Effect of particle size on properties of wood-flour reinforced polypropylene composites, Fourth International Conference on Woodfiber- Plastic Composites, Madison, Wisconsin, USA, , [7] Chen, H. C.; Chen, T. Y.; Hsu, C. H.: Effects of wood particle size and mixing ratios of HDPE on the properties of the composites, Holz als Roh- und Werkstoff, 64, (2006). [8] Lee, B. J.; McDonald, A. G.; James, B.: Influence of fiber length on the mechanical properties of woodfiber/polypropylene prepreg sheets, Materials Research Innovations, 4, (2001). [9] Stark, N. M.; Rowlands, R. E.: Effects of wood fiber characteristics on mechanical properties of wood/polypropyle composites, Wood and Fiber Science, 35, (2003). [10] Prachayawarakorn, J.; Anggulalat, K.: Influence of Meranti sawdust aspect ratios and amount of loadings on mechanical and morphological properties of composites from polypropylene and Meranti sawdust, Songklanakarin Journal of Science and Technology, 25, (2003). [11] Bledzki, A. K.; Faruk, O.: Wood fibre reinforced polypropylene composites: effect of fibre geometry and coupling agent on physico-mechanical properties, Applied Composite Materials, 10, (2003). [12] Dominkovics, Z.; Dányádi, L.; Pukánszky, B.: Faliszt erõsítésû PP kompozitok az erõsítõanyag reaktív felületmódosítása, Mûanyag és Gumi, 43, (2006). [13] Czvikovszky, T.: Electron-beam processing of wood fiber reinforced polypropylene, Radiation Physics and Chemistry, 3, (1996). [14] Balasuriya, P. W.; Ye, L.; Mai, Y.-W.: Mechanical properties of wood flake-polyethylene composites, Part I: effects of processing methods and matrix melt flow behaviour, Composites: Part A, 32, (2001) évfolyam, 8. szám