Torontói cserkészek téli jurta kirándulása

Átírás

1 M A G Y A R C S E R K É S Z A K Ü L F Ö L D I M A G Y A R C S E R K É S Z E K L A P J A. M E G J E L E N I K N E G Y E D É V E N T E MAGYAR CSERKÉSZ K Ö Z E L E D Ő E S E M É N Y E K Dec. 29 jan. 7 Kerületi jubileumi tábor Ausztrália Január 7-9 Kodály hétvége NY körzet Január Vezetői síhétvége New York csapatok Február 4 Cserkészbál Torontó, Kanada Február Tisztikonferencia Németország Március 3-4 Tisztikonferencia Kalifornia Március 9-11 Intézőbizottsági gyűlés New Brunswick, NJ Március 24 Magyar Bál Boston, MA E B B E N A S Z Á M B A N : Buffaloi cserkésztiszti konferencia 2 Kiscserkészeknek 3 Vezetői hétvégén készültek fel a calgary-i vezetők Csapatparancsnoki konferencia Kastl-ban NY karácsony és kiscserkész avatás Karácsonyi hétvégi tábor Calgaryban Dr. Semjén Zsolt látogatása a Melbourne-i Magyar Központban L X I I I. É V F O L Y A M V O L. 6 3 N O S Z Á M Torontói cserkészek téli jurta kirándulása Mindenki egyetért, mikor az Algonquin Park szépségeiről esik szó, főként ősszel, mikor a természet festői remekművet készít a levelek pompájából. Ezt a szépséget képzelte el Magyaródy Kati táborparancsnok, mikor kitervezte az őszi tábort a nagycserkészeknek. Bár nem fekszik Torontóhoz közel legalább három és fél órás út nem féltek a hosszú úttól, jókedvűen bepakoltak a torontói cserkészek a sárga iskolabuszba és elindultak egy péntek estén október végén. Nem féltek a hidegtől sem, hiszen a vezetők mesélték, hogy jurtban fog mindenki aludni. Egész úton próbálták elképzelni, hogy micsoda egy jurt s pontosan hogy néz ki. Torontói cserkészek egy csoportja Algonquin Park a legrégebbi provinciális park Ontario tartományban. Természetvédelmi terület jellegét 1893-ban kapta meg, hogy főleg az öt fontosabb folyót, amiknek forrása a parkon belül ered, ne veszélyeztessék a már akkor rohamléptekben növekvő ipari érdekek. Óriási területet vett védelembe az állam és azóta hozzá tudott több telket csatolni, így napjainkban kereken 7,653 négyzetkilométerre terjed a park területe. Hasonlítás kedvéért, akkora mint egész Prince Edward Island, a legkeletibb kanadai tartomány! Vagy Delaware, az egyik kisebb állam Amerikában! Vagy negyed része Belgiumnak! (Magyarország 1/12 része.) Határain belül fekszik 2,400 tó és 1,200 kilométer kisebb-nagyobb folyó és patak folyik. Állatokkal jól el van látva, különösen jávorszarvassal, fekete medvével, őzzel, hóddal és farkassal. A sötétben, éjfél előtt, megérkeztek a cserkészek és beköltöztek két fűtött, kerek, vászon jurtba amiben emeletes ágyakban lepihentek az éjszakára. Másnap reggelre jött a nagy meglepetés. Havazott! A toronymagas fenyőfák ágai, a föld, a kint hagyott víztartályok mind-mind egy szép fehér takaró alatt szenderegtek. Éjszakára lement a hőmérséklet -8 Celsiusra és a cserkészek dideregve végezték a reggeli tornát, ami egy gyors sétából állt, megkeresni a tisztálkodó helyiséget. Mire felöltözött a társaság és zászlófelvonás volt, kész is volt a reggeli, ami 2 gázpalackos tűzhelyen készült el egy egyszerű bódéban a jurt mellett. Semmiképen sem akart felmelegedni az időjárás (közben Torontóban aznap +15 fok Celsius volt!) s így a IV. Béla és a tatárjárás keretmese megismertetése után elindultak, mint egykor Julianus barát, felfedező útra. Talán egyszer-kétszer Juliánus barát is eltévedt... a cserkészek is, pedig volt térkép is, GPS is. Szerencsére mindenki összedugta fejét és visszatalált ebédre. Ebéd után forgószínpad volt. Hat állomásra mentek a cserkészek, ahol többféle tudással ismerkedtek meg. Példáúl, cseles állatnyomokat készítettek a hóban félrevezetni a tatárokat, akik állítólag a környéken poroszkáltak kicsi lovaikon. Térképészet; önméretek és becslés; tűzrakás és szerszámkezelés mind sorra került. Kézügyességet készítettek és népdalt tanultak. Magyar nyelvgyakorlati játékot játszottak és vacsorát főztek. Az órák repültek. A tábortűz pattogott, zengett az erdő a kacagástól és énektől mikor megérkezett a torontói Szt. Erzsébet templomnak plébánosa, Sajgó atya, misét mondani. Ő is, meg két másik vezető Kővári Gyuri és Kontra Tamás mind megtették az 500 mérföld oda-vissza távolságot, csakhogy egy pár órát a cserkészekkel töltsenek! A számtalan csillag csillogása, a hideg tiszta levegő, az összegyült 16 cserkész öröme, hogy olyan különleges környezetben tölthette a hétvégét, mind hozzájárult egy jól sikerült kiránduláshoz. Csermely Krisztina, Toronto, Kanada

2 2. OLDA L BUFFALOI CSERKÉSZTISZTI KONFERENCIA A Külföldi Magyar Cserkészszövetség III. (USA) és V. (Kanada) kerülete 2011 november 5-én és 6-án tartotta az ez évi tisztikonferenciáját. A tisztikonferencia nemcsak a központi vezetésben valamint a kerületeknél és csapatoknál működő tiszteknek, hanem minden észak amerikai csapatban gyakorlati cserkészmunkát folytató vezetőnek is évenkénti találkozója. Hivatalos továbbá a konferenciára minden más cserkésztiszt is, aki az Egyesült Államokban, Kanadában vagy Venezuelában lakik. Idén majdnem 50 résztvevő gyűlt össze, fele fiatal és a másik fele tapasztalt cserkészvezető. A szombati nap két rövid ismertető előadással indult. Az első az utóbbi 12 hónap cserkész sikereinek összefoglalása volt mint pl. beszámoló a KMCSSZ és több cserkészvezetőnek a magyar kormánytól, intézményektől kapott kitüntetései és elismeréseiről. Ezt követte a központi akadályverseny képes bemutatója, mely hangsúlyozta az ötletességet amellyel a témát (magyar feltalálók) érdekessé tett. Ezután a résztvevők megbirkoztak a Cserkészeszmék vetélkedése a mai társadalmi felfogásokkal témával. Sok esetben a cserkészet szellemi és erkölcsi értékrendje ellenkezik más társadalmi értékrendszerekkel. Kik alkotják azokat a csoportokat amelyek elleneznék cserkészeszménket? Érdekes és tanulságos volt a téma megvitatása. Fiúvezetők versenyben a leányvezetők ellen A délután folyamán a jelenlévő tisztviselők elvonultak és a KMCSSZ Intéző Bizottsága megtartotta idei negyedik ülését. Közben a többi vezető Cserkész kaláká -n vett részt. Az izgalmasabb témák között szerepelt: játékszerű kiképzés, a parancsnoki láda tartalma (staféta felszerelés), a parancsok zsebe: milyen tárgyak hasznosak egy váratlan program levezetéséhez?, és társasjátékok: szókincs fejlesztők. A délután záró témája a Magyarságismereti elvárásaink korszerűsítése volt. A téma mögött sok kérdés rejlik, ezekre a kérdésekre kerestünk választ. Az elhangzott javaslatokat az illetékesek a felújítás alatt lévő magyarságismereti rendszer átdolgozásánál fogják figyelembe venni. Az esti program misével kezdődött amely végén két elhunyt cserkészvezetőről (dr. Chászár Ede és Végvári Vazul atya) emlékeztünk meg. A bőséges vacsora után a tábortűz, amely témája a magyar népdal volt, kikapcsolodást és vidámságteli órát nyujtott. Ezután takarodóig szabadidő volt amely alatt elöször ki-mit-tud vetélkedő volt és utána aki akart teremfoci mérközésen vett részt, vagy beszélgetéssel és szórakozással töltötte az est hátramaradt részét. Vasárnap reggel témája a Gyakorlati cserkészetünk elveszett a szobacserkészet korában? megvitatása volt. Ez a téma alkalmat adott élmény és kiképzési módszer megosztásra. Közben a jelenlévő csapatparancsnokok a központi tisztviselőkkel gyűltek. A gyűlésen a csapatparancsnokok beszámoltak az előző 12 hónap két legnagyobb sikeréről és megosztották legnagyobb gondjukat. A dialogus lehetőséget adott tapasztalat cserére, esetleges megoldások megvitatására. A tisztikonferenciát a Szövetségi vezetőtiszt irányítása alatt a központi törzs készítette elő. Ezzel véget is ért a 2011-es központi tisztikonferencia. Az intenzív két nap alatt sok volt a munka, de sok a szórakozás is. Jól éreztük magunkat, és ha megtehetjük, jövőre még többen gyűlünk össze a nyugati magyar cserkészet sikereit megünnepelni és gondjait megbeszélni és megoldani. KMCSSZ Sajtószolgálata MA GYA R CSERKÉSZ

3 L X I I I. É V F O L Y A M 3. O L D A L Kiscserkész oldal Kösd össze a számokat és betüket szines ceruzával. Mit látsz a képen? Segíts a cicának megtalálni az utat a játékszeréhez.

4 4. O L D A L Vezetői hétvégen készültek fel a calgary-i vezetők A Calgary-i cserkészcsapatok hétvégi vezető továbbképző tábort rendeztek. Szép számban, összesen tizen vettünk részt, névszerint Bata Anna, Bata Ervin, Buzogány Janka, Fodor Zsuzsa néni, Hartmann Péter, Pintér János-bá, Sarbu Barbara, Sarbu Mihály, Taladriz Balázs és Taladriz Zsolt. A tábor célja az volt, hogy szellemileg, lelkileg és gyakorlatilag is előkészítse vezetőinket az eljövendő cserkész évre, amely szeptember közepétől június végéig tart és a nyári táborral zárul. Kissé fáradtan, a napi munka után gyülekezett kis csapatunk János-bá házánál. A csodálatos szépségű út azonban, amely Radium Hotspring-re vezet érintve két nemzeti parkot is, hamarosan elfeledtette velünk a napi gondokat. Az azúr színű Kooteney folyó csillogva tükrözte vissza a lemenő nap fényét, amint kacskaringózva elő-elő bukkant a fenyő borította hegyvonulatok között. Egyik oldalon gyorsan tova szökellő őzek vonták magukra figyelmünket, míg a másik oldalon egy kis fekete medve játszadozott a bokrok mögött. Később egy korábbi pusztító erdőtűz nyomai figyelmeztettek a természet időnként feltartóztathatatlan erejére. A Radium Hotsprings közelében lévő Kiss-ék tanyája adta a hátteret hétvégénkhez. Mire megérkeztünk már sötét volt, de ez nem akadályozott meg bennünket abban, hogy gyorsan sátrat verjünk s elhelyezkedjünk, majd pedig, tábortüzet ne rakjunk. Persze ahol cserkészek vannak, ott nincs sokáig némaság. A népdalok-, vidám, néha pedig melankolikus-, dallamait a jelenlévők kedves cserkész emlékeinek felelevenítése szakította meg. Különösen Barbarának, Balázsnak és Zsoltnak volt sok mondanivalója. Mindhárman nem rég érkeztek haza a Fillmore, NY-i Sík Sándor vezetőképző táborból. Barbara és Zsolt a segédtiszti, Balázs pedig a kiscserkész vezetői táborban vettek részt. Úgy áradtak az élmények ajkukról mint sebes patakból a víz. Tele voltak lelkesedéssel és vidám történetekkel. Oly megnyerő volt beszámolójuk és visszaemlékezésük, hogy megfájdult a szívünk mindannyiunknak akik nem lehettünk ott a vezetőképző táboron. Mire a sötétkék éjszakában a megszámlálhatatlan sziporkázó csillag között felsorakoztunk a zászlórúd körül, hogy elénekeljük esti imánkat, a cserkész indulót és a magyar himnuszt, a napi fáradtságot már rég elfelejtettük és szívünkben csak áhitat maradt. Másnap korán keltünk, mert sok fontos feladat várt ránk. János-bá a cserkész szervezet szolgálati láncáról és azzal kapcsolatos feladatatokról tartott előadást. Zsuzsa néni arról beszélt, hogy a cserkészetben minden a jellemnevelést szolgálja és a vezetők feladata a cselekedve tanítás. Előadás hangzott el a magyar nyelv szépségeiről és helyes használatáról. A hétvége hátralevő részére mindenki nyelvtani csősszé vált és szorgalmasan figyelmeztettük egymást az elkövetett hibákra. Az előadásokat mindig megbeszélés követte, igy mindenki aktív részt vett ki a témákban. Anna és Ervin a csapatügyekkel keltette fel a résztvevők érdeklődését, olyanannyira, hogy a kiszabott időt meg kellett hosszabítani. Egy pár érdekességet is megtanultunk. Például azt, hogy a világon csak hat olyan ország van ahol nincs cserkészet A calgary-i csapat vezetői gárdája a csendőr mellszobornál M A G Y A R C S E R K É S Z

5 L X I I I. É V F O L Y A M 5. O L D A L A csülközést is kipróbálták legfontosabb elv életre kelt köztünk ezen a hétvégén. és, hogy fennállása óta 300 millióan váltak cserkésszé. Meg azt is, hogy sok híres ember maga is cserkész volt, magyar vonalon olyanok mint Sinkovits Imre, Latinovits Zoltan és Rubik Ernő. A komoly témák közt mindig volt népdal éneklés és mozgás is beiktatva. Amikor már eleget ültünk, akkor a tanyához tartozó hatalmas tisztásra mentünk, hogy egy kicsit mozogjunk. János-bá és a Fillmore-ból visszatért veztőink új népi játékokat hoztak magukkal. A kiszoritó labda dobálós játék egyértelművé tette, hogy Zsuzsa nénit inkább csak bírónak fogjuk beállítani. János-bá csülköző játéka felkeltette a résztvevők fantáziáját és élénk párbeszéd alakult ki a játék továbbfejlesztéséről. Balázs szemezős játékán sokat nevettünk. A legjobb azonban az volt, hogy minden játékot úgy játszottunk, hogy ez vajon-, hogy fog tetszeni a cserkészeknek és, játszhatja-e az egész csapat, vagy talán csak a nagyobbak. Szinte kézzelfogható volt a lelkesedés, amellyel vezetőink készültek az eljövendő évre. Szintén érezhető volt, ahogy, korcsoportokra való tekintet nélkül, egyre közelebb kerültünk egymáshoz érzelmileg és, ahogy Péter mondta (többször is), A szeretet a A Kiss Tanya ideális hátteret nyújtott cserkész törvényeink szellemének és alapelveinek gyakorlatban való átéléséhez, hiszen olyan közel voltunk a természethez. Hol egy fiatal szarvas dugta ki aggancsát a fák közül, hol egy őz mama tessékelte vissza két kíváncsi kicsinyét az erdő biztonságába. Ugyanez az őzmama napjának egy részét az udvarban lévő almafák egyike alatt töltötte gondtalanul. Ezen a helyen láttuk meg életünk egyik leggyönyörűbb naplementét is. Miközben Janka egy ügyes tábori emlékfüzet elkészítését magyarázta, megjelent ez a különleges látvány, ekkor gyorsan előkerültek a fényképezőgépek. A látványt nehéz szavakba foglalni, talán nem is lehet. A nap utolsó sugara épp eltűnt a környező hegycsúcsok mögött. A kék égen néhány sötétebb felhő úszott, amit a szél fodrossá borzolt és a letűnő nap a rózsaszíntől a liláig olyan színekkel keveredett össze, hogy Munkácsy is megirigyelhette volna. A napot ismét tábortűzzel és ezen az estén, szalonnasütéssel zártuk. A vasárnap délelőtt csomagolással és rendrakással telt, majd a telken található csendőr mellszobor körül gyülekeztünk ahol megemlékeztünk dr. Kiss Gyula-bá cserkésztestvérünkről. Gyula-bá 1929-ben részt vett a londoni dzsemborin a magyar cserkészkontingensben, majd az 1933-as gödöllői dzsemborin. Ő mindig támogatója volt a helyi csapatainknak. A zászlólevonás után siettünk, hogy le ne késsük a misét Radiumban. Ott érdekes élményben volt részünk. Előző nap Zsuzsa néni arról beszélt, hogy a cserkészegyenruha számára az összetartozás és az egyenlősség jelképe. A mise előtt, alatt és utána megtanultuk, hogy úgyszintén tiszteletet, szeretetet és befogadást is jelent. Ahogy 10 fős kis csapatunk sietett befele a templomba, egy hölgy izgatottan állított meg bennünket és kérte, hogy lefényképezhessen bennünket. Különlegessége ennek, hogy ő Izraelből jött s megtetszettünk neki. Amikor János-bá magyarul, hát hogy is máshogyan, sürgetett bennünket befele, a hölgy megszólalt magyarul. Ő is meglepődött, hogy magyar cserkészekkel találkozott, mi pedig, hogy az aki oly messziről jött szintén a mi szép anyanyelvünkön szólitott meg bennünket. A miséző pap személyesen üdvözölt és tessékelt bennünket az első sorokba. Cserkészvezetőink büszkén ültek a padokban egyenruhájukban és csak mosolyogtak a résztvevők jóindulatú pillantásain. A mise után az egyházközség tagjai szívesen marasztaltak bennünket, hogy vegyünk részt a palacsintás ebédjükön. Nagy szeretettel kérdezgették ifjainkat terveikről és cserkész mindennapjaikról. Hazafelé megálltunk a Numa vízesésnél és elgyönyörködtünk a kristálytiszta víz rohanásában. Mi azonban nem akartunk rohanni. Úgy tűnt, mintha nem akartuk volna, hogy a hétvégének vége legyen, mintha szívünkben akarnánk tartani csodáját csak még egy kis ideig. Ezért is álltunk meg még egyszer, ez alkalommal a 2012-es nyári táborunk tervezett helyén, a Bow Valley Provincial Parknál. Ez a tábor nagyon fontos lesz a Calgary-i csapatok számára, mert mi adunk otthont a jövő évi Nyugatparti Nagytábornak. Előzetes jelentkezések szerint lesznek cserkészek Los Angelesből, San Franciscoból, Hamiltonból, Torontóból, Ottawából és Clevelandból. Ez nagy kihívás számunkra, de csapataink lelkesedve vállalják a velejáró munkát, különösen az együtt töltött hétvége után. Tele vannak ötletekkel, tervekkel és ahogy Péter mondta: Szeretettel. Amint végre elindultunk hazafele, szívünkben újra életre kelt az előző este elmondott imánk: Add, hogy ez az év legyen az eddigi legeslegjobb és, hogy a mostani öröm és lendület kísérje az egész évi munkánkat!. Ilyen lelkülettel és lendülettel: Semmi sem lehetetlen. Calgary Csapatok Krónikása

6 6. O L D A L Csapatparancsnoki konferencia Kastlban A Külföldi Magyar Cserkészszövetség I. kerülete hagyományosan megtartotta őszi konferenciáját a Kastl melletti Hárshegy cserkészparkban. A cserkészpark területét majdnem húsz éve megvettük, cserkészházat építettünk rá, tehát a miénk. A konferenciák alatt általában a házban vagyunk, megtárgyaljuk cserkészmunka sikereit és nehézségeit. De idén is jutott idő egy kis mozgásra. Az említett cserkészpark határait jártuk le, hiszen csak néhányunk tudjuk, valójában milyen nagy területünk van. A hétvége többi részét bent töltöttük a ház nagytermében. Kb. 20 vezető 9 csapatból számolt be a csapatok munkájáról. Városról városra mások a gondok, nehézségek, de egy összejövetelnél az a jó, hogy a többi vezető tapasztalatával segíthet, tanácsokat ad és így segít a másik problémáján. Beszámolóinkat követte a kerületi vezetőképző táborok és az akadályverseny kiértékelése. Kikristályosodott, hogy kerületi rendezvényeinken több hangsúlyt kell fektetnünk a vezetői felelősségre. Intenzív eszmecsere alakult ki, egyetértettünk abban, hogy ez egy fontos téma és nem mindig könnyű a (főleg fiatal) vezetőkkel megértetni, miért és hogy kell felelősséget vállalnunk. Szövetségünk vezetőségéből Dömötör Gábor bá volt vendégünk, előző nap érkezett az Amerikai Egyesült Államokból. Témája az olvasópróba és a magyarságismereti anyag, amit ig aktualizálni, újítani szeretne. Az első fázisban hozzászólásokat, ötleteket, javaslatokat gyűjt mindenhonnan. Nemcsak személyes véleményünket mondtuk el, hanem az évek során összegyűlt kritikát, hozzászólást a szülők, tanárok részéről is igyekeztünk továbbadni. Finom vacsorával, intenzív beszélgetéssel és egy vidám játékesttel zártuk le a szombatot. Vasárnapunkat egy áhitattal kezdtünk, amit Gémes Pál, evangélikus lelkészünk tartott. Csoportmunka keretében igyekeztünk érveket találni, hogy miért fontos része a vallás cserkészmozgalmunknak. A délelőtt folyamán megválasztottuk ismét Maitz Lászlót kerületi vezetőképző vezetőtisztnek és Jablonkay Pétert kerületi parancsnoknak. Mindketten csak feltételek mellett vállalták munkájukat. Egyik lényeges pont az, hogy nekünk körzeti- és csapatparancsnokoknak aktívabban kell besegítenünk a kerületi munkába, hiszen egy ember egyedül ezt a terhet nem bírja. Konferenciánkat a következő év rendezvényei időpontjának meghatározásával fejeztük be. Egy ilyen hétvége nagyon intenzív. Sok témáról kell(ene) beszélnünk, problémákat megoldanunk, terveket kidolgoznunk. Túl rövid erre ez a másfél nap. Mégis feltölt minket, új ötletekkel, energiával térünk vissza csapatainkhoz, hogy folytassuk a cserkészmunkát a magyar gyerekekért. Pilinszky Katalin, Zürich, Svájc Tanácskozás közben a konferencia résztvevői M A G Y A R C S E R K É S Z

7 L X I I I. É V F O L Y A M 7. O L D A L NEW YORKI CSERKÉSZKARÁCSONY ÉS KISCSERKÉSZAVATÁS KÉPEKBEN

8 Magyar Cserkész A külföldi magyar cserkészek lapja. Megjelenik negyedévente. Kiadja a Külföldi Magyar Cserkészszövetség 2850 Route 23 North Newfoundland, NJ 07435, USA Pillanatképek a multból Szerkesztőbizottság: Szerkesztő: Szórád Gábor cscst. Glaser János cscst., Lendvai-Lintner Imre cscst.. A cikkeket, hozzászólásokat, véleményeket, ötleteket az alábbi címre kérjük: Gabona@aol.com Karácsonyi hétvégi tábor Calgaryban Dr. Semjén Zsolt látogatása a Melbourne i Magyar Központban október 26-án Magyarország miniszterelnök helyettese, Dr. Semjén Zsolt, és az újonnan kinevezett nagykövet asszony, Sikó Anna, meglátogatotta a magyar szervezeteket, és többek között bennünket cserkészeket is itt Melbourne-ben. Ez nagy megtiszteltetés volt számunkra, és mind a három cserkészcsapat: az 54. Sz. Hunor és Magor cserkészcsapat, a 63. Sz. Tormay Cecil leánycserkészcsapat és az 52. Sz. Hollós Mátyás felnőttcserkészcsapat is részt vett a fogadtatáson a Magyar Központban. Mi megérkezésükkor sorfalt álltunk az emlékműnél, ahol koszorúzásra került sor, megemlékezvén az 56-os szabadságharc és forradalom áldozataira, majd hagyományként Dr.Semjén Zsolt egy fát ültetett el. A Magyar Központ Igazgatósága bemutatta először a Szent István templomot, majd a termeket, a társalgót, a Társadalmi Klub termét, a Nagytermet, az Ifjúsági termet és a emléktáblákat, képeket, festményeket. A Magyar Ház táncsoport bemutatója után Dr. Semjén Zsolt egy beszédet mondott, amelyben nagy vonalakban beszámolt a kormány eddigi tevékenységéröl, az állampolgárságról, és rámutatott azokra a lehetőségekre, amelyek a külföldi magyarsággal való kapcsolataink megerősítésére és fejlesztésére szolgálnak. Kiemelte összetartozásunkat, hangsúlyozva, hogy a külföldi magyarság ugyanolyan fontos szerepet játszik és ugyanolyan fontos része országunknak, mint az anyaországban élők. Dr. Semjén Zsolt a melbournei cserkészek körében Ezután bemutattuk cserkész otthonunkat, ahol egy kiállítást is felállítottunk, és este részt vettünk egy díszvacsorán. Sikerült egy közös képet is készíteni, amire, nem mindenki volt épp akkor ott, de közös emlék maradt számunkra. Dr. Semjén Zsolt nagy örömmel vette tudomásul aktív munkánkat, és a cserkészet tovább folytatása és feljesztése szellemében váltunk el egymástól. Kovács Róbert, Melbourne, Ausztrália