A változékony 2018-as év tanulságai a szőlősben

Átírás

1 1. oldal (összes: 8)

2 2. oldal (összes: 8)

3 A lisztharmat akár 100 százalékos termésveszteséget is okozhat. Hazánkban a szőlő egyik leggyakoribb, járványos betegsége a lisztharmat, amely 2018-ban is általánosan tapasztalható volt a szőlőskertekben. Terjedését a hosszan tartó meleg és kissé párás időjárás segíti, olyankor terjed járványosan. A betegség ellen nem akkor kell permetezni, amikor a szőlő már beteg, hanem előtte, hogy megelőzzük azt! A kórokozó a szőlő összes zöld részét, a hajtást, a levelet, a fürtöt is fertőzi, ám a bogyók fertőzésével okozza a legnagyobb kárt, nem ritka a 100 százalékos termésveszteség. A lisztharmat ivartalan micéliumokkal a rügyekbe húzódva és ivaros termőtestekkel (kleisztotéciumok) a tőke fás részein, törzsön, kordonkaron megtapadva vészeli át a telet. A fertőzés következtében a levelek felszínén és fonákán lisztszerű bevonat keletkezik, amely később megbarnul. A bogyószemek felhasadnak, majd kiszáradnak és ehetetlenné válnak. Meleg nyári időben robbanásszerűen terjedhet a betegség. A szőlőtőkék belsejében a párásabb viszonyok következtében mindig előbb figyelhetők meg a tünetek, mint a külső részeken. Új telepítéskor válasszunk ellenálló fajtákat. Rendszeresen metsszük meg a szőlőtőkéket, hogy szellős felépítésűek legyenek. Enyhe fertőzöttség esetén vágjuk le a beteg leveleket, és még a fertőzés elején permetezzünk. Ha erős fertőzés tapasztalható, megelőzésképpen permetezzünk a rügyfakadás és a virágzás között, elsősorban a betegségre fogékony fajtákat (pl. Kékoportó, Kékfrankos, Chardonnay, Hárslevelű, Ezerjó, Rizlingszilváni, Sárga muskotály), főleg, ha az előző évi fertőzés az átlagosnál súlyosabb volt. A védekezés célja a rügypikkelyek alatt telelő gomba micéliumának megsemmisítése a későbbi fertőzések megakadályozása érdekében. A kezelést a dinokap hatóanyagú Karathane Star készítménnyel végezzük, amely alacsony (18-20 C alatti) hőmérsékleten is hatékony. A lisztharmat elleni védekezést minden esetben érdemes a peronoszpóra elleni permetezéssel kombinálni, és azt egészen a szüret várható időpontja előtti 3-4. hétig rendszeresen végrehajtani. 3. oldal (összes: 8)

4 A telelésre készülő darazsak gyakran táplálkoznak érett, lédús gyümölcsökön A redősszárnyú darazsak (lódarazs, német darázs, kecskedarázs, franciadarázs, déli papírdarázs) év közben hasznos ragadozó rovarok. A telelésre készülő egyedek azonban szívesen táplálkoznak édes gyümölcsökön, így szőlőn is. Az érő és főleg lédús gyümölcsöket gyakran annyira megrágják, hogy csak a gyümölcs héja és a magok maradnak vissza. A szőlőn különösen jellegzetes a kártétel, mert az üres és barnuló bogyóhéjak feltűnőek. A megrágott gyümölcs gyakran rothadásnak indul. A darazsak által súlyosan rongált fürtökön gyakran táplálkoznak a házi méhek is. Elszaporodásukat a száraz, meleg időjárás elősegíti, a csapadékos, hűvös idő pedig hátráltatja. 4. oldal (összes: 8)

5 Az érést megelőző időszakban eredményesen lehet csapdázni, azonban később a darazsak inkább a cukorban gazdag szőlőszemeket keresik fel. Az érést megelőző időszakban a darazsakat eredményesen lehet csapdázni (pl. sör és narancslé ecetes elegyével), de az érés idején ez a módszer már nem olyan hatékony, mivel a darazsak inkább a cukorban gazdag szőlőszemeket keresik fel. A darazsak rovarölő szeres permetezéssel is elpusztíthatók lennének, de a kémiai védekezés a gyümölcsérés miatt általában lehetetlen. Házikertekben a szőlőfürtöket egyedileg mechanikai módszerekkel, pl. tüllzacskóval, vagy az egész fürtzónát sűrű szövésű madárhálóval is védhetjük a redősszárnyú darazsak kártételétől. 5. oldal (összes: 8)

6 Az amerikai lepkekabócát 2004-ben találták meg először Magyarországon. A 2018-as év kedvezett az amerikai lepkekabóca szaporodásának, kártétele az országban mindenütt általános volt. Észak-amerikai eredetű kabócafaj, amelyet néhány évtizede hurcoltak be Európába. Magyarországon 2004-ben találták meg először a kártevőt. Ma már országosan elterjedt, számos tápnövénye ismert. Főként kertészeti növényeken fordul elő, de néhány szántóföldi és erdei növényen is észlelték már. Házikertekben leginkább a szőlőn, az őszibarackon, a dión és a birsen károsít. Szőlőben ritkán okoz számottevő gondot, bár esetenként megfigyelhető a fürtkocsányon is. A szabad szemmel is látható pattogó, kifejlett kabócák leggyakrabban a növények hajtásain és a levelek fonákán, a főér közelében találhatók meg, és felismerésük általában nem okoz gondot, de a fehér viaszszálakkal borított lárvatelepek félrevezetők lehetnek. 6. oldal (összes: 8)

7 A lepkekabóca természetes ellensége, egy ollósdarázs faj. A kártevő tojás alakban telel át a kéreg alatt, az első lárvák május második felében kelnek ki, és többszöri vedlést követően júliusban alakulnak át imágóvá. Pillanatnyilag a szőlőben csak alkalmilag szükséges ellene külön védekezni. Szőlőben a tiametoxam hatóanyag (Actara SC) engedélyezett ellene, de a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó fitoplazmát terjesztő amerikai szőlőkabóca elleni kezelések e kártevőt is gyérítik. Természetes ellensége egy ollósdarázs faj, amit több európai országban használnak már biológiai védekezésre. Olyan helyeken, ahol a kártevő atkák rendszeresen felszaporodnak, a biológiai védelem érdekében érdemes megpróbálkozni a ragadozó atkák (pl. Typhlodromus pyri) mesterséges betelepítésével. Ez a ragadozó atka képes korlátozni a gyümölcsfa- és a kétfoltos takácsatka, továbbá a szőlőlevélatka kártételét, amelyek a szőlő leveleit károsítják. (Ajánljuk figyelmükbe lapunk január-februári számában megjelent Hasznos élőlények a szőlőben c. írásunkat.) [1]Ebből a fajból szőlőlevelenként 1-2 egyed már képes a káros atkapopulációt a kártételi küszöb alatt tartani. A betelepítés történhet fás résszel vagy fakadó hajtással, valamint a ragadozó atkákat tartalmazó filccsíkok felhasználásával is. 7. oldal (összes: 8)

8 Rügyfakadás előtti teendők Nyugalmi állapotban növényvédelmi szempontból fontos feladatunk a metszés során levágott, károsítókkal fertőzött, károsodott növényi részek azonnali összeszedése és elégetése. Ezzel elsősorban a vesszőkön található pajzstetvek, az amerikai szőlőkabóca tojásai, valamint a szőlőlevélatka és a szőlő gubacsatka egyedszámát csökkentjük. A téli metszést követően amivel a szőlőilonca hernyóit, a szőlőmolyok bábjait is gyérítjük, sőt a peronoszpóra és a lisztharmat elsődleges fertőzéseit is mérsékeljük érdemes a szőlőtőkéket (beleértve a lugas szőlőt és a fiatal, 1-5 éves tőkéket is) kén- és paraffinolaj tartalmú növényvédő szerrel (pl. Agrokén, Nevikén, Olajos Rézkén) áztatásszerűen lepermetezni. Sajnos a szőlőben ma még nem általános gyakorlat a tél végi lemosó permetezés évenkénti elvégzése. Akkor végezzük el feltétlenül a törzs, kordonkarok, vesszők, csapok áztatásszerű permetezését, ha az elmúlt években ezt elmulasztottuk, vagy az évközi kémiai védekezés ellenére az elmúlt tenyészidőszakban a kártevők magas egyedszámmal voltak jelen a szőlőtőkéken. Indokolt a tél végi lemosó permetezés akkor is, ha kertünkben tavaly erős volt a lisztharmatfertőzés, illetve lisztharmatra érzékeny szőlőfajtát (Zöld szilváni, Itália) termesztünk. A szálvesszőket meghagyó művelési módok esetében (Moser, ernyő, Sylvoz, egyesfüggőny) esetében is indokolt az elvégzése, mert azok további lehetőségeket teremtenek a kártevők és kórokozók áttelelésére. Szerző: Dr. Koleva Roszica Közzététel ideje: , kedd, 09:00 A forrás webcíme: 8. oldal (összes: 8)