BESZÉLGETÉS TÓTH SÁNDOR SZOBRÁSSZAL

Átírás

1 BESZÉLGETÉS TÓTH SÁNDOR SZOBRÁSSZAL BETHLEN GÁBOR HALÁLÁNAK 350. ÉVFORDULÓJA ALKALMÁBÓL TERVEZETT 200 FT NÉVÉRTÉKŰ EMLÉKPÉNZ VIZSGÁLATA Ez év áprilisában Tóth Sándor szobrászművész szegedi műhelyébe tettem látogatást olyan céllal, hogy betekintést nyerjek az éremkészítés folyamatába, és hasznos ismeretekkel gyarapítsam tudásom a fémpénzek előállítása kapcsán a tervezéstől egészen a kivitelezésig. Körülbelül másfél órás beszélgetésünk során megannyi téma szóba került. Az általam feltett kérdésekre nemcsak tárgyilagos válaszokat kaptam, hanem sok esetben a művész véleményét is kifejtette, többek között az érmek tervezésénél használt újszerű eljárásokról. Továbbá betekintést nyerhettem Tóth Sándor életművének egy meghatározó részébe, amely az éremtervezéssel áll összefüggésben. Különösen egy, a művész által tervezett érme ragadta meg érdeklődésemet, és ez pedig Bethlen Gábor halálának 350. évfordulójára kibocsátott 200 Ft névértékű emlékpénz volt, mely a későbbiekben elemzésem tárgyává fog válni. A beszélgetés úgy kezdődött, hogy Tóth Sándor megmutatta két jelentős érmét, egyik az 1979-es 200 Ft-os emlékpénze, melynek előlapjára Bethlen Gábor képe került, másik pedig az az érem, amely a Magyar Nemzeti Múzeum számára készült 1977-ben. Ezen érméket a rendelkezésemre bocsátotta; kezembe vehettem, közelebbről is megtekinthettem őket. A művész elmondta, hogy ezek az érmék próbaveretek, hiszen kevés példányszámban készültek. Elmagyarázta, hogy a próbaveretekből általában vagy 50 darab készül, ennélfogva az érmeknek rendkívül magas eszmei értékük van. Ezt követően különbséget tett érme és érem között. Mivel e két kifejezést gyakran szinonimaként használják, fontos a meghatározások egyértelmű, és pontos distinkciója. Mind a kettő éremművészeti forma 2 gondosan megtervezett és kivitelezett oldallal rendelkezik, az egyetlen különbség abban rejlik, hogy az érme deklarált értékkel rendelkezik. Először arról kérdeztem a művészt, hogy milyen módszerek használatosak az érmek tervezésénél, kivitelezésénél. A művész elmondta, hogy többféle módszer is adott érmek előállításánál, mint például homoköntés vagy veretkészítés; e két eljárás közül a művészek többnyire a homoköntést preferálják. Válaszában kitért arra, hogy Magyarországon nem tanítják az éremkészítést, ezért ezeket a feladatokat szobrászok látják el, ennek következtében az elkészült érmek plasztikusabb megformálást nyernek. Tóth Sándor elmesélte, hogy először rajzok készülnek, majd ezután történik a gipsztányérok előállítása, majd pályázatra történő benyújtása. A kérdésem kapcsán a művész kifejtette véleményét a ma használatos számítógépes eljárásokról is. Az így készült terveket sematikusnak tartja; úgy véli, hogy az így készült

2 tárgyakból elvész az lényeg, amely az emberi tevékenységhez köthető és az alkotó egyénisége, személyes élményei által jut kifejeződésre a műalkotásokon keresztül. Továbbá megjegyezte, hogy számítógépes technikával hozzá nem értő személyek készítik el a terveket. Kérdésem kapcsán felelevenedett a művészben egy emlékkép egy amerikai éremmúzeumban tartott tárlatról, ahol az ő kiállítását egy vatikáni gyűjtemény előzte meg és egy szlovákiai követte. Büszkeséggel töltötte el, hogy a Szlovákia pénzeit bemutató kiállításon 22 tárolóban magyar pénzek voltak felsorakoztatva. A következő kérdésem arra irányult, hogy a megrendelő által érkezik-e bármilyen megkötés az érmek megformálásának szempontjából. Erre azt a választ kaptam, hogy a forgalmi érmék esetén ritkán történik felkérés új tervezetek készítésére, az elfogadott terveket több évig is használják, újraverik. Ellenben emlékpénzek tervezésére gyakrabban fordul elő felkérés, ezen érmek mindig valamilyen eseményhez/évfordulóhoz köthetők. Az érmén kötelező jelleggel szerepelnie kell a Bp. verdejelnek, az évszámnak, korábban Magyar Köztársaság, mostanában pedig Magyarország feliratnak, továbbá a hátlapi illusztrációnak mindig az előlap ábrázolását kell magyaráznia. Ezeket a kötelező elemeket leszámítva a megbízó nem fogalmaz meg egyéb megkötéseket a tervezést illetően. Mindezek után azt szerettem volna megtudni, hogy a tervezéstől a kivitelezésig tartó munka mennyiben önálló, és hogy szükséges-e további szakemberek bevonása az eljárás bármely szakaszában. Tóth Sándor elmondta, hogy jelenleg egy japán pénzpályázatra adott be terveket, majd részletesen leírta a munkafolyamat állomásait. Kifejtette, hogy az éremkészítés úgy kezdődik, hogy a művész megrajzolja a terveket, majd benyújtja a pályázatra. A legjobban sikerült öt rajz alapján plasztikát készítenek, és ebből választják ki az igényeknek legmegfelelőbbet. Az érme előállításának következő állomásán szükség van a gipszminták méretének redukálására, ugyanis a művészek a terveket a végleges méret háromszorosában, ötszörösében készítik el. A plasztika méretének kicsinyítése minden esetben gépekkel történik. A továbbiakban készítik el az apatövet és az anyatövet, majd a vésnökök javítanak rajtuk, ezután ólomból próbavereteket állítanak elő, melyeken szintén javítanak a minél pontosabb megmunkálás érdekében. Tóth Sándor hozzátette, hogy ilyenkor a művészek honoráriumként háromszoros, négyszeres tiszteletdíjat kapnak, ezzel megelőzve, hogy a művészek saját terveik ismeretében pénzt verjenek magán felhasználásra. A következőkben arról kérdeztem a szobrászt, hogy lehetséges-e újszerű ábrázolások használata az éremképek esetén. Erre azt a választ kaptam, hogy nem lehetséges, hiszen a történelem során bizonyos ábrázolások gyökeresedtek meg, lényegében ezek tekinthetők hitelesnek, mind az arcképeket, mind a korhű viseleteket tekintve. Újszerű ábrázolás

3 használatára, esetleg egy teljesen új ikonográfia megalkotására nincsen mód. Az alkotók a művészettörténet során kialakult ábrázolási konvenciókat használják fel saját tervezeteik elkészítésekor. Bár kismértékben szabad az eltérés, összességében a hiteles művészettörténeti előképekhez való ragaszkodás a cél. Ezután azt szerettem volna megtudni, hogy az érmek előállításakor melyek az ideális alapanyagok. Tóth Sándor rövid válaszában kifejtette, hogy érmek készülnek aranyból, ezüstből, nikkelből, és készülő érme anyagösszetételéről mindig a kibocsátó bank dönt. A beszélgetés legvégén arra kértem Tóth Sándort, hogy említsen olyan művészeket, akiket munkásságuk alapján példaértékűnek tart. A szobrász szép számban sorolt művészeket, melynek sorában a következő alkotók szerepeltek: Fritz Mihály, Fűz Veronika, Lebó Ferenc, Veres Gábor, Csíkszentmihályi Róbert, Képíró Zoltán, Sebestyén Sándor, Szöllősi Enikő, Csikai Márta és Bitó Tamás. A beszélgetés lezárásaként a művész körbevezetett műhelyében, és betekintést nyújtott az ő általa tervezett tekintélyes éremgyűjteményébe. Tárolójában megbúvó érmék és érmek sokaságában nehezen lehetett volna eligazodni; így külön megmutatta azon darabokat, amelyek homoköntéssel készültek, és külön azokat, amelyeket veréssel állítottak elő. Eközben gondosan elmagyarázta a két eljárás között különbséget, és azt, hogy milyen általános külalaki jellemzők határozzák meg a két előállítási módozatot. Útravaló gyanánt a művész fotóreprodukciókkal is tudott szolgálni néhány alkotásáról. Külön megtiszteltetés volt számomra, hogy lényegében egy teljes életmű egészével ismerkedhettem meg másfél óra leforgása alatt úgy, hogy hosszú évek művészi formanyelvének alakulását is nyomon követhettem.

4 Továbbiakban Tóth Sándor Bethlen Gábor halálának 350. évfordulójára készült emlékpénzének kiemelésével szeretném megvizsgálni, hogy jellemző-e az éremképek ábrázolásainak megválasztásában a korábbi művészettörténeti előképekhez való igazodás. Bethlen Gábor megjelenítésének nemes feladatát számos művész vállalta magára. Összehasonlítás gyanánt választottam rézmetszeteket, amelyek 1619 és 1620 környékére tehetők, illetve olyan érméket, amelyek Bethlen Gábor fejedelemsége során kerültek forgalomba. Ezek a képmások Bethlen életében készültek, ezáltal feltételezhetjük, hogy a soron következő alkotások reális, hiteles képet mutatnak az egykori erdélyi fejedelem külsejéről. Az illusztrációk összevetése útján felismerhetjük az ábrázolások közötti korrelációkat, és az esetleg felmerülő különbségeket. Először a rézmetszetek képi világáról, majd a Bethlen korabeli érmék külalaki jellemzőiről, végezetül a 200 Ft-os emlékérem sajátosságairól fogok említést tenni úgy, hogy a leírásokat az egyes illusztrációk egyöntetű összehasonlítása fogja zárni. 1. kép Lucas Kilian Bethlen Gábor (rézmetszet, 1620, Magyar Történelmi Képcsarnok) Lucas Kilian nevéhez köthető Bethlen képmás 1620-ban került kiadásra, amely a fejedelem ábrázolásai közül talán a legismertebb. Kilian portré típusát későbbi korokban is gyakran megismételték. Bethlen félalakos képmása ovális, vagy volutás keretbe foglaltan látható. A fejedelem prémgalléros, gazdagon sujtásozott bundát, alatta mentét visel, amelyek teljesen elrejtik az alak anatómiáját. A köpeny hasadékából kinyúló jobb kéz díszbuzogányt szorít. A tollforgós kalap eltakarja a figura homlokát, hosszúkás arcát dús körszakáll keretezi, bajsza egyenesre pedrett. Orra hosszú és húsos, sötét szemeinek tekintete szúrós. Kilian

5 rézmetszete a korabeli lengyel provinciális portré stílusjegyeinek hatását mutatja, amely a figura felépítésében, az öltözet egyes elemeinek felhasználásában nyilvánul meg kép Egidius Sadeler Bethlen Gábor (rézmetszet, 1619/1620, Magyar Történelmi Képcsarnok) környékén a prágai rudolfinus-kör egyik kiváló grafikusa, Egidius Sadeler is elkészítette Bethlen képmását. A metszet képi világának felépítése Sadeler Forgách Zsigmond portréjával egyértelmű hasonlóságot mutat. Az egyezés nemcsak a kompozíció külső jegyeire vonatkozva érvényes, hanem a rézmetszés technikájára is. Figyelmesen megvizsgálva a Bethlen portrét észrevehetjük, hogy a figura harmadik dimenziója szinte elvész a súlyos és díszes öltözék alatt. A hosszúkás, kissé nyújtott fejforma és a hajviselet Bethlen külsejének korabeli leírásait juttatja eszünkbe. Az arctípust és a homloktincset egy 1620-as dukáton kezdetleges formában találhatjuk meg. Az ikonográfiái típus 1620 utána tömegesen jelentkezik érmeken is, ami arra enged következtetni, hogy 1620-ban hasonló, reprezentatív igényű portré készülhetett, melyet később több éven át előképnek használtak. 2 1 WILHELMB Uo. 36.

6 3. kép Bethlen Gábor tízszeres aranyforintja (Körmöcbánya, 1622) A tízszeres aranyforint előlapján a következő felirat olvasható: GABRIEL D(ei) G(ratia) EL(ectus) HUNGARIAE DAL(matiae) CR(oatiae) SCL(avoniae) REX. A körirat betűi között a magyar címer és Madonna a kis Jézussal látható. 3 A körirat belsejében a fejedelem jobbra néző mellképe, fedetlen fővel, balján vállára támasztott jogarral látható. Hátlapon köriratban a következő szöveg olvasható: TRANS(silvaniae) PRINCEPS ET SICVLOR(um) COM(es) A hátoldalon a koronás címer négyes osztású, a nap a második, a félhold a negyedik mezőben jelenik meg. A szívpajzsban a Bethlen család címere látható. K B verdejegy lent a címer két oldalán látható kép - Bethlen Gábor két és félszeres tallércsegelye (Kassa, 1628) Előlapon a következő szöveg olvasható: : :GABR(iel) D(ei) : G(ratia) SA(cri) R(omani) IMP(perii) ET TRANS(il vanae) PRINCEPS. A körirat belsejében a fejedelem 3 HUSZÁR KRANKOVICS

7 jobbra néző mellképe vértben, födetlen fővel, baljában jogarral látható. Hátlapon a következő felirat olvasható: PAR(tium) R(egni) HUN(gariae) D(omi)N(u)S SI(culorum) CO(mes) OP(oliae) RATIB(oriae) DUX A korona alatti kartusok közt pajzsban négyes osztású magyar-erdélyi címer, a szívpajzsban a Bethlen család címere látható. C-C verdejegy kétoldalt jelenik meg kép Tóth Sándor - Bethlen Gábor halálának 350. évfordulójára kibocsátott 200 Ft emlékpénz (1979) Az november 11-én forgalomba hozott Bethlen Gábor halálának 350. évfordulójára készült érmét Tóth Sándor tervezte. Az előállítás folyamatában Vári Dezső és Fogarasi László vésnökök is részt vettek. Az előlapon köriratban MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG 200 FORINT 1979 szöveg olvasható. Benne Bethlen Gábor tallérjainak mintájára készült magyar és erdélyi elemeket egyesítő címer látható közepén a Bethlen család címerével. A címerábrázolás felett a magyar korona, alatta pedig BP. verdejel látható. A címer körül: GAB D G EL HUNGARIAE D C S REX TRANS PRIN ET S C szöveg jelenik meg. A hátoldalon BETHLEN GÁBOR köriratban a fejedelem jobbra néző mellképe látható, amely korabeli ábrázolás alapján készült. Alul TS mesterjegy olvasható. Az érme peremén 12 tulipán- és csillagmotívum váltja egymást. 6 Súlya 22 g, átmérője 37 mm, vastagsága 2 mm, anyaga ezüst. 7 5 Uo LEÁNYFALUSI NAGY RÁDÓCZY

8 A fentebb említett művészettörténeti példák alapján felismerhető, hogy Tóth Sándor mely műalkotások nyomán alakította/alakíthatta ki 200 Ft névértékű emlékpénzének ikonográfiáját. Szembetűnő az a hasonlóság, amely felfedezhető Bethlen Gábor tízszeres aranyforintja, két és félszeres tallércsegelye és Tóth Sándor emlékpénze között. Ugyanazt a négyes osztású magyar-erdélyi címerábrázolást veszi át, melynek címerpajzsában a Bethlen család címere látható. Az alak arcának modellálása is egyezést mutat a két korabeli érme ábrázolásaival, hiszen Tóth Sándor középkorú, nyújtott arcú, hosszú körszakállat és bajszot viselő férfiként jeleníti meg Bethlent. A művész átemeli a tízszeres aranyforint feliratát saját emlékérmének előoldalára, azzal a különbséggel, hogy a szöveg betűi között nem mintázza meg Mária képét a gyermek Jézussal. Mind a három fémpénz esetén Bethlen baljában jogart tart, eltérés abban mutatkozik, hogy a 200 Ft-os emlékérmén a fejedelem fejét tollbokrétás kalpag díszíti. A 200 Ft-os emlékérem és a korábban megnevezett két rézmetszet között párhuzamot lehet vonni az arc, és szőrzet kialakításának szempontjából, hiszen mind a három képmás hosszúkás arcú, bajszos és körszakállas férfiként jeleníti meg Bethlen Gábort. Mégis azt mondhatjuk, hogy Tóth Sándor emlékérme több hasonlóságot mutat Kilian 1620-as grafikájával, ugyanis mindkét illusztráció tollbokrétás kalappal, bal kezében buzogánnyal ábrázolja az erdélyi fejedelmet. A 17. századi illusztrációk felvonultatásával igazolódik be a művész kijelentése, miszerint újszerű ábrázolási konvenciók létrehozása nem lehetséges. Tisztán látjuk, hogy egy történelmi személy hiteles képmásának létrehozásához elengedhetetlen a korabeli leírások, korhű ábrázolások és művészettörténeti előképek ismerete. Ebben az esetben elhanyagolható az a lehetőség, hogy a személyt esetleg idealizálva jelenítették-e meg, hiszen a vizuális inger akkor is rögzül a befogadóban, ha az alkotó által történtek torzítások az ábrázolások megalkotásakor. Több magyarázat is adódik arra, hogy a művészek miért nyúlnak vissza korábbi alkotásokhoz. Egyfelől a történelmi személyek életében készült képmásokat tekinthetik hitelesnek, és céljuk lehet ezen portrék továbbörökítése. Másfelől, egy-egy jeles személy nevének hallatán azonnal asszociációs folyamatok indulnak el a hallgatóságban, és az előtanulmányaik során összegyűjtött tudás alapján gondolataikban felelevenednek a jellemző ábrázolások. A folyamat az ellenkező irányban is helytálló, mivel a korábban rögzült arcképek láttán tudunk következtetni egy konkrét egyénre, ezért pontosan ezeknek az attribútumoknak az együttlátása szükséges ahhoz, hogy felismerjük a történelmi személyt. Vida Ibolya

9 IRODALOM CENNERNÉ WILHELMB GIZELLA 1980 Bethlen Gábor metszet-arcképei (Kelet-nyugati stíluskapcsolatok a XVII. századi portrégrafikában). In. Folia Historica 8, HUSZÁR LAJOS 1945 Bethlen Gábor pénzei. Kolozsvár, Minerva Irodalmi és Nyomdai Műintézet Rt., 92. KRANKOVICS ILONA 2013 Bethlen Gábor aranyérmei a Déri Múzeum numizmatikai gyűjteményében. In. Debreceni Szemle, 21. évf., 4. sz., LEÁNYFALUSI KÁROLY NAGY ÁDÁM 2007 A forint-fillér pénzrendszer. Magyarország fém- és papírpénzei Budapest, Magyar Éremgyűjtők Egyesülete, RÁDÓCZY GYULA 1984 A legújabb kori magyar pénzek ( ). Budapest, Corvina Kiadó, KÉPEK FORRÁSAI 1. kép PHVrRBgU308P1I74FoZYyQ2 2.kép 3. kép 4. kép 5. kép AZ EMBERI ERŐFORRÁSOK MINISZTÉRIUMA UNKP-17-1 KÓDSZÁMÚ ÚJ NEMZETI KIVÁLÓSÁG PROGRAMJÁNAK TÁMOGATÁSÁVAL KÉSZÜLT.