ÖKOVÁROS ÖKORÉGIÓ PROGRAM

Átírás

1 ÖKOVÁROS ÖKORÉGIÓ PROGRAM - a Megújított Stratégia

2 TARTALOMJEGYZÉK ELŐSZÓ AZ EMBER ÉS A TERMÉSZETI KÖRNYEZET KÖLCSÖNHATÁSAI EURÓPÁBAN A TÖRTÉNELEM SORÁN A prehisztorikus korszak A letelepedett életforma és a mezőgazdasági termelés kezedet A fémek használatának környezeti és társadalmi hatásai Az ipar fejlődésének környezeti hatásai A modern társadalmak és a környezetvédelem AZ ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ PROGRAM ELMÉLETI HÁTTERE A fenntartható fejlődés, mint új paradigma A fenntartható városüzemeltetés A fenntartható városüzemeltetés elméleti háttere A fenntartható városok, fenntartható városgazdálkodás, közlekedés, építés és várostervezés európai jövőképe A település és környezetének kapcsolatai A város és természeti környezetének kapcsolata A város és a régió kapcsolata a helyi gazdaság dimenziójában Az ökológiai lábnyom és az ökorégió A Program kapcsolata a WHO aktuális irányelveivel Az Egészséget Mindenkinek a XXI. században deklaráció alapelvei Az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programjának alapelvei Az egészségi helyzet társadalmi meghatározói Az Ökováros-Ökorégió Program, mint innovatív egészségfejlesztési stratégia A 2004 és 2012 között megalkotott, releváns uniós és hazai irányelvek és stratégiák összefoglalása Uniós joganyag Roadmap 2050 És Az Európa A 2010/31/EU irányelv (2010. MÁJUS 19.) az épületek energiahatékonyságáról 51 2

3 _32_EU irányelv az energia végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról évi energiahatékonysági terv FEHÉR KÖNYV egy egységes európai közlekedési térség útiterve Duna Régió Sratégia Hazai stratégiák, jogszabályok Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv /2008. (VI. 30.) Korm. Rendelet az épületek energetikai jellemzőinek tanúsításáról ( zöldkártyájáról ) Magyarország megújuló energia hasznosítási cselekvési terve Magyar növekedési terv (Konzultációs anyag, december) Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Magyar Közlekedéspolitika ( ) PÉCS VÁROS TERMÉSZETI ÉS KÖRNYEZETI ÁLLAPOTÁNAK ÉRTÉKELÉSE Pécs város természeti és környezeti állapotának értékelése Pécs város természeti és környezeti állapotának értékelése a KV program alapján A környezeti levegő minőségének alakulása Vizek Földtani közeg Tájvédelem Települési szilárd hulladékok Zaj- és rezgés elleni védelem Pécs város természeti és környezeti állapotának értékelése az IVS alapján A természeti környezet állapota Épített környezet Közműhálózatok A területi szegregáció jelenléte a városban A környezet állapotának értékelése Javaslatok az intézkedésekre AZ ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ PROGRAM MEGVALÓSÍTÁSÁNAK GYAKORLATI LÉPÉSEI MEGVALÓSULT, ÉS ELŐKÉSZÍTÉS ALATT LÉVŐ PROJEKTEK ÉS JAVASLATOK Pécs város ökotudatos stratégiai dokumentumai Térinformatika alapú, légszennyezettség modellező rendszer tervezése és kifejlesztése Baranya és Somogy megyében, kiemelten Pécsett

4 Pécs Város Környezetvédelmi Programja Energetikai Audit Pécs város stratégiai zajtérképe Pécs Új Integrált Városfejlesztési Stratégiája Fejlesztési lehetőségek az új IVS szemléletében Épületenergetikai fejlesztések, intézményi energiatakarékossági projektek Pécsett között a KEOP forrásainak felhasználásával az Illyés Gyula Általános Iskola és Óvoda felújítása Pécs város sérülékeny vízbázisainak védelme és szennyvízcsatornahálózatának bővítése, ISPA-KA I-IIA-IIB-III Ahogy az ökológiai lábnyom csökkenthető - egy megvalósulóban lévő példa A Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program előzményei Regionális gyűjtési rendszer kialakítása Szelektív gyűjtési- és hasznosítási rendszer kialakítása Hulladékártalmatlanítási rendszer kialakítása Meglévő lerakók rekultivációja Lakossági tájékoztatás Önkéntes feladatvállalások az önkormányzatok részére A hulladékgazdálkodástól a decentralizált, saját forrásokra építő energetikai rendszer fejlesztése felé Országhatáron is átnyúló lehetőség horvát-magyar együttműködés AZ ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ PROGRAMHOZ KAPCSOLHATÓ KEZDEMÉNYEZÉSEK A RÉGIÓBAN A Dráva-medence ökoturisztikai fejlesztése projekt Környezetkímélő, energiatakarékos, elektromos hajtású kommunális járműpark fejlesztése Interregionális Megújuló Energia Klaszter Egyesület EU Jövőrégió NKFP A biomassza, mint energiaforrás nagyüzemi előállítása, komplex felhasználása és reciklálás lehetőségei, ökológiai, területfejlesztési hatásai Kék Gazdaság Innovációs Klaszter AZ ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ PROGRAM TÁRSADALMASÍTÁSA Célok, kihívások Stratégia

5 6.3. Helyzetelemzés Mecsek-Dráva Hulladékgazdálkodási Program ( ), és a Pécsi Városfejlesztési Nonprofit Kft. (2010.) felmérése Pécsi Zöld Kör felmérése Környezetvédelem és környezettudatosság Pécsett Célcsoportok Kommunikációs stratégia Kommunikációs eszközök Kommunikációs tevékenységek Lakossági kampányok Önkormányzati intézmények zöld irodaként való működése jó példa Kapcsolatépítés a nem önkormányzati és állami gazdasági társaságokkal Oktatás LÉPJ! - LÉgy Pécs Jövője! Pécs város környezeti nevelési, szemléletformáló oktatási koncepciója Összegzés SWOT - analízis Célok, várható eredmények A Lépj program célcsoportjai, résztvevők Problémakörök A LÉPJ! program kommunikációja A LÉPJ! program visszacsatolása, ellenőrzése Visszacsatolás, értékelés

6 ELŐSZÓ Ökováros-Ökorégió A Megújított Stratégia Az Ökováros-Ökorégió koncepció 2004-es elkészítése óta jelentős fejlemények zajlottak világszerte, és a szakirodalmi háttér is örvendetesen bővült. Az elkészített anyag nagy része azonban még ma is időszerű, de némi átalakítás szükséges ahhoz, hogy a közeljövőben a város és régió cselekvési tervévé válhasson. Az emberi beavatkozásokra a természet egyre szélsőségesebb válaszokat ad. Egyértelmű, hogy a kifosztott természeti környezet olyan változások előtt áll, amelyekre fel kell készülni városi és regionális szinten is. A természeti környezet változásai akaratunk ellenére továbbgyűrűznek és társadalmi és gazdasági problémákat hordoznak. Elengedhetetlen, hogy az előttünk álló változások miatt alkalmazkodóképességünket mindhárom stratégiai területen (ökológia, társadalom, gazdaság) továbbfejlesszük és az Ökováros- Ökorégió Program aktualizálása ezekre a problémákra adjon egy lokális stratégiát. Fontos annak ismerete, hogy a Települési Környezetvédelmi Program és az Ökováros- Ökorégió Program miben különböznek egymástól. A települési környezetvédelmi program egy olyan jogszabályi kötelezettségnek való megfelelést biztosít, amely a környezeti elemek jelenlegi és múltbéli állapota alapján azok javulását tartalmazó cselekvési tervet fogalmaz meg, amely azonban a jogszabályi tökéletlenség determinizmusa miatt a város és a régió(k) kapcsolatát nem tudja egy egymásra ható egységként kezelni, ahogy a környezeti elemek egymásra épülő rendszerét és kölcsönhatásaiból eredő bonyolult rendszert sem. A vonatkozó jogszabály az embert, mint társadalmi tényezőt, és a gazdasági szereplőket, mint a rendszer mozgatórugóit nem értelmezi. Az Ökováros-Ökorégió program célja, hogy alapdokumentumként szolgáljon a többi jelentős város- és vidékfejlesztési koncepciónak, ezért formailag egy stratégiának megfelelő formát kell felvennie. Ez lehetőséget ad arra, hogy a régió és a város cselekvési terveit összehangolja, és egy egységes egésszé formálja azt. A misszió kérdéskörét a régió és a benne lévő települések vezetésére vonatkoztatjuk, ahol feltételezzük, hogy a régió mindenkori vezetőinek célja a régió hosszú távú 6

7 életképességének biztosítása. Ezt a célt azonban többféleképpen el lehet érni, és a Stratégia háttéranyagainak megfelelően egy korszerű víziót a fenntarthatóságot szem előtt tartva kell kialakítani. Itt stratégia alatt az Ökováros-Ökorégió programon alapuló stratégiát értjük. Vízió A Stratégia víziója életközpontú, hosszú távon ökológiailag, társadalmilag és gazdaságilag fenntartható régió kialakítása, amely az emberek számára egészséges környezetet biztosít és előmozdítja az emberi méltóság megélésének lehetőségét valamennyi ember számára. Ennek a víziónak a megvalósításához egy részletesebb környezeti elemzés (társadalmi, technikai, politikai, környezeti, oktatási, jogi és gazdasági) szükséges, amelyet aktualizálni kell a jelen körülményeknek megfelelően, de a nagyvonalú Stratégia már a jelen ismereteink birtokában is kialakítható. Stratégia A régió alapvetően a saját erőforrásait kihasználva biztosítsa lakosai számára az élelmezési- és energiabiztonságot, gondoskodjon az alapvető emberi, testi lelki szellemi szükségletekről. Gondoskodjon az ezek kielégítésében fontos szerepet játszó természeti környezet, azaz a biológiai sokféleség állandó bővüléséről, és az épített környezet természetvezérelt átalakításáról; ennek alapján rakja le egy szerves fejlődés alapjait. A stratégia megvalósítását támogató politikáknak tartalmazniuk kell az ökológiai műveltség terjesztését, a fenntarthatóság szellemében történő mezőgazdasági és ipari termelésre ösztönzést, és hangsúlyoznia kell a célokat a legnagyobb hatékonysággal megvalósítani képes közösségek szerepének fontosságát. Terjesztenie kell a rendszerekben való gondolkodás fontosságát, aminek értelmében szakítani kell a csak az erőforrás-hatékonyságon alapuló szemlélettel, ami az egyes erőforrások önmagában történő hasznosítására késztet, és így azok túlhasználatát okozza. Ezzel szemben a rendszerhatékonyságot kell kitűzni, ahol az egyes rendszerek alapjaiként az ökológiai környezet által meghatározott rendszereket értjük, mint az egész társadalmi gazdasági 7

8 felépítmény alapját. Ezzel a szemlélettel a Kék Gazdaság elveinek megfelelően jelentősen növelhetők az egyes rendszerek teljesítményei. Fel kell ismerni, hogy a társadalom és a természeti környezet egymást kölcsönösen fejlesztő folyamatában a gazdaság csak eszköz, bár fontos elem. Ennek megfelelően a stratégiai célok a következőképpen fogalmazhatók meg: Stratégiai célok Természeti környezetre vonatkozó célok: a biológiai sokféleség növekedésének biztosítása, a természeti folyamatok megismerése révén a régió természeti tőke értékének a lehető legteljesebb mértékű visszaállítása. Ez adhat lehetőséget a későbbiekben a szerves társadalmi és gazdasági fejlődés állandósítására. Társadalmi célok: A természeti környezet mindenkori állapotát, teherbíró képességét figyelembe venni tudó, a helyi igényeknek prioritást biztosító közösségek létrejöttének elősegítése, ahol ezen közösségek szövetén erősebbé és alkalmazkodó képesebbé tehetők a falvak és városok társadalmai. Az így kialakult társadalmi szervezet elősegíti a természeti és az épített környezethez való harmonikus alkalmazkodást és a szükséges gazdasági eszköztár megfelelő használatát abban az esetben, ha rendelkezési joga van a területéhez tartozó természeti környezet felett. A hatékony helyi társadalmak kialakulásának egyik legfontosabb feltétele a természeti környezet legfontosabb elemei (föld, erdő, víz) közösségi felügyeletének biztosítása, és ezáltal az alapvető szükségletekhez való hozzáférés biztosítása valamennyi ember számára. Gazdasági célok: Az élelmezési- és energiabiztonság kialakítása, a környezethez és a társadalmi igényekhez szervesen igazodó, körfolyamatokon alapuló ipari és mezőgazdasági termelőtevékenységek meghonosítása és fejlesztése. Ehhez szervesen igazodó vállalkozási formák kifejlesztése, ahol a vállalkozások szem előtt tudják tartani a természeti környezet és a helyi társadalom igényeit is. A stratégiai célokból származtathatók az operatív célok, amelyek már konkrét cselekvési irányokat jelölnek ki a régió számára. 8

9 Operatív célok Természeti, épített környezetre vonatkoztatott operatív célok: a) Olyan szabályozás, amely elősegíti a biológiai sokféleség állandó növekedését a gazdasági eszköztár párhuzamos fejlesztésével. b) Ipari és mezőgazdasági körfolyamatok kidolgozása, amelyek jelentősen túlhaladják a hagyományos nagyüzemi gazdaságok hatékonyságát rendszerszinten (és nem egy adott üzemre vonatkozóan). Társadalmi operatív célok: a) Olyan szabályozási, jogi rendszer kidolgozása, amely biztosítja a közösségi felügyeletet a legfontosabb természeti tényezők, a föld, a víz és az erdők felett. b) Olyan közösségek kialakulásának kialakításának az elősegítése, ahol az egyes közösségeknek megvannak a megfelelő gazdasági alapjaik is, tehát szervesen ráépülnek a környezetre, és ennél fogva stabilak és egyben rugalmasak is tehát környezeti, társadalmi és gazdasági értelemben is fenntarthatóak. c) Olyan közösségi intézkedések, cselekvések, amelyek kialakítják az esélyteremtés feltételeit, és gondoskodnak a társadalom kiszolgáltatott rétegeiről. d) A társadalmi részvételen alapuló tervezés, döntéshozás és közösségi cselekvés, azaz részvételi demokrácia megteremtése. Gazdasági operatív célok: a) Élelmezési és energiabiztonság kialakítása önfenntartásra törekvő helyi és regionális természetvezérelt gazdaság által, ahol a helyben élők szükségleteinek elsőbbsége van. b) A régió természeti adottságaihoz szervesen illeszkedő, korszerű, körfolyamatokon alapuló gazdasági egységek kialakítása. c) Fenntartható, a helyi erőforrásokon alapuló városüzemeltetés. 9

10 1. AZ EMBER ÉS A TERMÉSZETI KÖRNYEZET KÖLCSÖNHATÁSAI EURÓPÁBAN A TÖRTÉNELEM SORÁN 1.1. A prehisztorikus korszak Az emberi közösségek az időszámítás előtt közel évvel jelentek meg a Földön. A kőkorszak kezdeti szakaszában az ember állandóan vándorló közösségekben élt. Egy területen rendelkezésre álló élelem elfogyasztása után más vidékekre vándorolt, ahol újabb táplálékhoz juthatott. A közösségek élettevékenysége a csoport alacsony létszáma néhány tíz fő, illetve az eszközhasználat és mindebből következően beavatkozás alacsony foka miatt nem jelentett meghatározó mértékű befolyást a környezeti viszonyokra. Gazdálkodással nem foglalkoztak a csoportok, hanem a szükséges táplálék megszerzése után fennmaradó időt elsősorban vallási életük kiteljesítésére fordították. Nem halmoztak fel sem élelmiszert, sem más javakat, a magántulajdon nem játszott meghatározó szerepet a közösségek életében. Mintegy évvel ezelőtt a holocén (mezolitikum) korszak kezdetén a jégtakaró visszahúzódása és az erdős területek növekedése új lehetőségeket tárt fel az emberi közösségek számára: gazdagodott az élővilág, az éghajlat melegedett, mindez bőségesebb élelem és-energiaforrással szolgált. Az objektív életfeltételek változása magával hozta a közösségek létszámának gyarapodását is, mivel a létfeltételek kiszámíthatóbbá, stabilabbá váltak. Egyre jobban benépesült a kontinentális Európa déli, tengerparti része, a mai mediterrán vidék. Fontos technológiai újítás volt e korban a kőpengék használatának elterjedése, ami többek között a vadászat hatékonyságát is fokozta, miáltal bőséges húsforrás állt rendelkezésre. A kőeszközök a fa megmunkálásában is fontos szerephez jutottak, mivel az ekkor még ideiglenes lakhelyek fő alapanyaga a fa volt, és a szálláshelyek kialakításához egyre több fa kivágására volt szükség. A kor embere a fakitermelés és a vadászat révén hatott legerősebben a környezetére. Ez a hatás azonban sokkal inkább a környezethez történő alkalmazkodást, mintsem annak lényeges megváltoztatását, átalakítását jelentette, és mivel ezek a hatások egymástól térben és időben elszigetelten jelentkeztek, így a természeti környezet nagy részben érintetlen maradt. Mindez tehát azt is jelentette, hogy az emberek a mindennapjaik tevékenységei során nem kellett, hogy külön figyelmet fordítsanak a fogyasztásukhoz kapcsolódó háttér-szükségletek mint például az energia-ellátás, 10

11 hulladékkezelés, szállítás, stb., kielégítéséről, mivel mindent saját és helyi erőforrásaik felhasználásával oldottak meg. Ebből következően a helyi közösségek, egyfajta zárt fogyasztási rendszerként működtek, összhangban a természeti környezet adta adottságokkal és lehetőségekkel A letelepedett életforma és a mezőgazdasági termelés kezedet A hozzávetőlegesen 8-10 ezer évvel ezelőtti időszak az ún. átmeneti és újkőkorszak, az emberiség történetében meghatározó változást hozott. Egyre inkább állandósult a helyhez kötött, letelepedett életforma és ezzel összefüggésben a megindult a mezőgazdasági termelés és a háziasított állatok tenyésztése. Az utolsó jégkorszak után ebben az időben vált az éghajlat egyre kedvezőbbé az ember számára. A letelepedett, mezőgazdasággal foglalkozó elődeink élete egyre biztonságosabb lett, a népesség száma jelentősen növekedett. Ezzel egy időben az ember hozzálátott az erdő nyújtotta lehetőségek kiaknázásához, megkezdődött az építkezésre és tüzelésre használt fa kitermelése. Nagyobb települések alakultak ki, változott a házépítés formája, az ember rátért a négyszögletes alapú építkezésre. Mindezek a változások a fafelhasználás növekedését jelentették, amely a fakitermelés fokozódását eredményezte, miáltal a közösségek tagjai megbontották az erdők természetes egységét, és irtásterületek alakultak ki. Az erdők fokozódó irtását eredményező további tényező a növénytermesztés elterjedése volt. A termőterületek kialakítása ugyancsak erdőirtással kezdődött. A korabeli erdőirtást az eszközök szintjén a már gondosan megmunkálta kőszerszámok tették lehetővé. A környezet szempontjából a mezőgazdaság elterjedésének két fontos következménye volt, és van jelenleg is: (1) mezőgazdasági rendszerek egyrészt megváltoztatják a talajok természetes anyag- és energiaforgalmát; (2) másrészt a természetes vegetáció kiirtása csökkenti a biológiai sokféleséget. A mezőgazdasági termelés következtében a termesztett növények betakarításával, a szalma felhasználásával nem kerül vissza a talajba az a szervesanyag-mennyiség, ami természetes körülmények között. Ez csökkentette a humuszképződést, ami a talaj termékenységének romlásához vezetett. Mindezek a hatások azonban még mindig nem jelentettek jelentős beavatkozást, változást a természetes állapothoz képest, mivel az ásóbotos földművelés csak a talaj felső rétegeit bolygatta, illetve az emberek viszonylag hamar rájöttek arra is, hogy a háziasított állatok trágyáját a talajba keverve javítható 11

12 annak termékenysége. Az állattartás és a növénytermesztés azaz a mezőgazdasági tevékenység átrendezte a közösségek életét is, mivel megjelennek a vagyoni és ebből következően a társadalmi különbségek is. A letelepedett közösségek életében a mezőgazdasági tevékenység általánossá válásával a kereskedelem szerepe is kezdett erősödni, mivel a mezőgazdasági termelés során már az egyéni háztartási szükségletek kielégítésén túl is termelődtek javak, amelyek a kereskedés alapjául szolgáltak. Ez a helyzet a vagyoni különbségek fokozódását, és egyben a társadalom differenciálódását is maga után vonta. További differenciáló tényezőként jelent meg a közösség vezetésében, közös ügyeinek intézésében betöltött pozíció is. A közösség ügyeivel történő foglalkozás egyre hangsúlyosabb lett, a letelepedettség és a környező településekkel történő kapcsolatok intenzívebbé és sokrétűbbé válása miatt. Kialakultak a vezető pozíciók, amelyek nagyobb tekintéllyel és hatalommal ruházták fel az azokat betöltő személyeket. Ez is hozzájárult a társadalom tagolódásához. A csoporton belül azonban még nem különül el egy olyan vezetői réteg, amely nem vesz részt közvetlenül a termelésben, hanem csak a közösség ügyeinek intézése a feladata. (Giddens, p: ) A mezőgazdasági fejlődés az emberi kultúra és a közösségek gyors fejlődéséhez vezetett. Ez a fejlődés elkerülhetetlenül hozta magával az új technológiák kialakulását is amely változások a természeti környezetre vonatkozó konzekvenciákkal is bírtak. Ilyen technológiai változás volt a fémek megmunkálása és az ehhez kapcsolódó egyéb ipari tevékenységek bányászta, kohászat megindulása A fémek használatának környezeti és társadalmi hatásai Az első megmunkált ércek közé azok tartoztak, amelyek a felszínhez közeli kőzetekben fordultak elő, és a fémtartalmuk már alacsony olvadásponton kinyerhető volt. E korszak első legfontosabb nyersanyaga a réz lett. A réz mellett azonban továbbra is használták a követ, de dísztárgyakat, ékszereket már aranyból és ezüstből is készítettek. A fémfeldolgozás azonban csak a bronzkorszakban vált általánossá. A fémipar megjelenése növelte a városok lakosságát, és további munkamegosztást hozott létre, ami a kereskedelem fellendüléséhez vezetett. A bronzkor (kb. i.e között) elnevezés nemcsak a fémfelhasználás szintjét jelzi, hanem az emberiség történetének egy igen fontos szakaszát is. Ebben az időszakban Az erdők irtása és a területek mezőgazdasági hasznosítása egyre 12

13 elterjedtebbé vált. A jelenlegi Törökország délnyugati részén ekkor irtották ki az erdők többségét. Ugyancsak ez az a korszak, amely során a Tigris és az Eufrátesz vidékén létrejött öntözéses gazdálkodás jelentős városállamok kialakulásához vezetett, egyúttal létrehozta az ember okozta első nagy regionális környezeti katasztrófát. Az öntözésre használt víz a talajokat teljesen kilúgozta és a területet mezőgazdasági termelésre egyre alkalmatlanabbá tette. Ez nagymértékben hozzájárult a sumer kultúra hanyatlásához. Mindez Egyiptomban nem következett be, mivel a Nílus nemcsak az öntözésről, hanem iszapjával a tápanyagokról is gondoskodott. Valószínű továbbá az is, hogy a szárazság mellett az aktív mezőgazdasági termelés miatti talajromlás is elősegítette a földközi-tengeri szigeteken kialakult mükénéi kultúra megszűnését. (Mészáros 2002) A fémkohászat volt az első olyan tevékenység, amely során az ember már valós környezetszennyező gazdasági tevékenységet kezdett folytatni. A fém az ércekből történő kinyeréséhez és megmunkálásához magas hőmérsékletre volt szükség, amely eléréséhez az egyedüli energiaforrásként a fa elégetése szolgált. Hirtelen ugrásszerűen megnövekedett a fakitermelés. Ez önmagában ugyan nem környezetszennyezés, de mindenképpen környezetkárosítás. A fa elégetése során a nem tökéletes égetés miatt szén-monoxid és korom keletkezett, valamint jelentős mennyiségű hamu maradt vissza. Az olvasztás során fémrészecskék kerültek a légtérbe és a kohók (huták) környékét szennyezték. Mindezek a tényezők az e munkahelyeken dolgozók számára komoly egészségi kockázatot jelentettek. További széles körben megjelenő egészségi kockázatok jelentek meg a fémhasználat hatására, nevezetesen az ólomból és cinkből készített használati tárgyak főleg edények használata, mivel ezekben a savas kémhatású élelmiszerek tárolása, illetve ezekből történő fogyasztása során az élelmiszer feloldotta az edény falát és így a nehézfémek a szervezetbe jutottak, ahol felhalmozódtak. A fémek napi használatban történő megjelenése a társadalmi viszonyokra is hatást gyakorolt. A nagy szakértelmet kívánó fémművesség önálló társadalmi réteget hozott létre azokban a közösségekben, ahol korábban alapvetően mezőgazdasági tevékenység jelentette a megélhetés alapját. Fontos differenciáló tényezőként jelent meg a fémedények, illetve használati eszközök birtoklása is: a fémtárgyak birtoklói a közösség 13

14 kitüntetett helyzetű tagjaivá váltak, különösen, ha az adott fémtárgy, vagy azok egyike fegyver volt. A fegyver birtoklása egyben a hatalom birtoklását is jelentette. A bronzkor ugyanakkor az első olyan időszak, amikor a helyi igények kielégítéséhez már nem áll mindenhol rendelkezésre megfelelő mértében a helyi nyersanyag, és ebből következően szükségszerűen épül ki a távkereskedelmi rendszer. A helyi nyersanyagforrások tekintetében az ónérc jelentette a szűk keresztmetszetet. Míg rézérc viszonylag sok helyen és bőségesebben állt rendelkezésre, a bronz másik fontos alkotóeleme főként Nyugat-Európában volt megtalálható. Új hatalmi dimenzió formálódott, mégpedig a természeti erőforrások birtoklásán alapuló hatalom, illetve ezek hiányából fakadó kiszolgáltatottság. Ez a fajta kiszolgáltatottság korábban ismeretlen jelenség volt, hiszen a közösségek igényeik megfogalmazása és kielégítése során alapvetően alkalmazkodtak a közvetlen környezetük kínálta lehetőségekhez. Ebből következően el is kerülhettek minden olyan társadalmi-gazdasági katasztrófát, válsághelyzetet, amely a későbbi korokban főként a modern ipari termelés tőkés gazdaságaiban az alapvetően külső erőforrásoktól függő szükséglet kielégítés okán igen gyakran előfordult. A távkereskedelmi rendszer igényeinek kiszolgálása érdekében tett erőfeszítések szintén jelentősen átformálták a természeti környezetet. A kereskedelmi utak pl. Borostyán út és később a hadi utak építése fokoztak a kőbányászatot, illetve maga az épített út is mesterséges tájelemként jelent meg. Más vonatkozásban a kereskedelmi hajózás fellendülése tovább fokozta a fa-igényt. Mindezen igények, változtatások kielégítését az egyre tökéletesedő fémszerszámok használata szolgálta ki. Az eredmény: Athén most úgy néz ki, mint egy kis sziget, egy beteg test csontváza, melyen hús alig található. A régi szép időkben a föld romlatlan volt, talaj borította a hegységek magasabb részeit is, s amit mi bozótosnak hívunk, gazdagon borította a földet. Bőven volt erdő a hegyekben, de ennek már alig látni nyomát. Némelyik hegységünk csak méheket tud eltartani; nem is olyan régen még ezekből a hegységekből származtak legnagyobb épületeink tetőgerendái, s ezek a gerendák még mindig a helyükön vannak. És volt sok egyéb, gondozott magas fák, melyek élelmet adtalak a bőséges állatállománynak. (Platón: Kritiász idézi Makra, 2002 Kerényi, 2002) A fejlett kézműipar, a városi építkezések, az egyre fokozódó energia-igény, a hajóépítés, és az egyre terjeszkedő mezőgazdasági termelés hatásai együttesen vezettek oda, hogy a mediterránum ökológiai rendszerének pusztulása már az ókori civilizációk 14

15 kialakulása idején elkezdődik. Ennek leglátványosabb, máig is fennmaradt következménye, hogy a hegyoldalakról kiirtott erdők helyén maradt vékony termőtalajréteg az erózió hatására szinte teljes mértékben eltűnt. Maga a pusztulási folyamat ugyanakkor egybe is esik a kor technikai, technológiai újításainak megjelenésével, a társadalom és a gazdaság fejlődésével. E fejlődés igényét és egyben lehetőségét a népességszám rohamos növekedése tette elkerülhetetlenné. A városok egy része túlnépesedett, és ez a helyzet már városi problémává tette a lakókörnyezet szennyezésének problémáit is, amelyek először a hulladék-problémára vonatkoztak, de fokozatos terjedtek ki számos olyan területre, amelyek napjainkban is a városüzemeltetés feladatait jelentik. Az első ismert hulladék-lerakással foglalkozó városi rendelet i.e. 500 környékén született Athénban. Ez a rendelet a szemetet szétdobálókkal szemben büntetést helyezett kilátásba, illetve a városi hulladék lerakására a várostól mintegy 2 km távolságban jelölte ki a helyet. Szolón híres törvénykönyvében is megtalálhatóak a zaj- és légszennyezés csökkentésére vonatkozó első rendelkezések, amelyek a kovácsok tevékenységét korlátozza a városban. (Makra, 2002 idézi Kerényi, 2002) A római jog már arról is intézkedik, hogy a sajtkészítő műhelyeket úgy kell telepíteni, hogy azok füstjükkel a többi házat ne szennyezzék. A zsidó törvénykönyv, a Talmud megtiltja, hogy Jeruzsálemben kohókat és szárítókemencéket helyezzenek el. Előírja, hogy a szennyező forrásoknak, a szélirány figyelembevételével, a többi háztól legalább 50 könyöknyire (1 könyök kb. 60 cm) kell lenniük. (Mészáros, 2002) Az ipar fejlődésének környezeti hatásai A gyorsuló iparosodás hatására a korábban meghatározó mezőgazdasági termelés, mint létalap kezdte elveszíteni fontosságát, és egyre inkább az ipari bérmunka jelentett a megélhetést. Az új helyzet hatására nem csak a fokozódott a természeti környezet átalakítása, hanem a helyi közösségek is átalakuláson mentek keresztül. Ennek oka a tömeges városba áramlás volt, mivel az a mezőgazdaság egyre kevesebb embert tudott eltartani és az ipari termelés jellemzően a városokban alakult ki. A tömeges városba költözés több szempontból is átrendezte a korábbi gazdasági, társadalmi viszonyokat. A városba költözők kiszakadtak a korábbi zárt helyi 1 Mészáros

16 közösségeikből, amely közösségek természetes segítő és támogató rendszerként is működtek. Az új lakókörnyezetükben nem számíthattak a helyi közösség támogatására, mert mindenki újonnan érkezett, nem volt olyan közösen birtokolt hagyomány, amely megteremtette volna a szolidaritás alapját. Azoknak a közösségeknek, amelyek létszáma a városba költözés hatására csökkent, meggyengült a reprodukciós képessége a születendő gyerekek számát tekintve. Mind gazdasági értelemben, mind a fennmaradás érdekében egyre inkább külső erőforrások igénybevételére kényszerültek. A városba áramlás hatására a kora újkori városok létszáma hirtelen jelentősen megnövekedett, amely intenzív változásra a város egyetlen területen sem volt felkészülve. Fokozódott a zsúfoltság, megjelent a hulladékok kezelésének problémája és feladat, a természeti környezettel való kapcsolat lehetősége egyre inkább kikerült az emberek hétköznapi életéből. A mai értelembe vett városüzemeltetés kezdeményei először jóformán csak a hulladékprobléma megoldását jelentették. Míg korábban ez a kérdés nem okozott külön feladatot, a városiasodás során már, mint probléma jelent meg. Nem elsősorban esztétikai problémaként, merthogy a szemetes utca, a nyitott kanálisokban folyó szennyvíz nem szép látvány vagy, hogy zavaró a bűz. Közegészségügyi vonatkozásai miatt vált elkerülhetetlenné a hulladék-probléma megoldása, a járványveszély csökkentése érdekében. A feladat egyben azt is jelentette, hogy külön erőforrást kellett biztosítani a hulladék összegyűjtésére, elszállítására, tárolására, illetve mindezen feladatok megszervezésére. Más vonatkozásban a hulladék lakókörnyezetből történő eltávolítása a várost körbevevő természeti környezet leigázásának kezdete is, hiszen a kiszállított hulladékot el is kellett valahol helyezni. A városok folyamatosan növekvő lakosság létszáma hatására később már azt eredményezte, hogy egyre fokozódott az igény a természetes környezettel való kapcsolat újrateremtésére. Ennek egyik módja a természet belopás volt a városokba, közparkok, fasorok sétányok kialakításával. A másik módja a szub-urbanizáció megjelenése, a városi lakosok zöldbe menekülése. A XIX. század második felétől megjelennek a villanegyedek, kertvárosok, amely folyamat felgyorsította a városok természeti környezetének kihasználását. A fokozódó ipari termelés hatására már nem csak a város hulladékát kellett elnyelnie a környezetnek, hanem egyértelműen alárendelődött az ipari civilizáció hatására kialakult szemléletnek. Ennek értelmében az emberi igények kielégítése során nem szükséges figyelembe venni a természeti környezet adottságait és lehetőségeit, mert a technológiai 16

17 fejlesztések képesek megoldani minden problémát. Természetesen ez a szemlélet soha nem fogalmazódott meg nyíltan ebben a formában, de implicit módon jelen volt (van) a modern urbánus élet szinte minden területén. Mindez egy rendkívül ellentmondásos folyamatot jelent, mivel az ember a testi-lelki egészségét és életminőségének fokozását tartja szem előtt, de az ennek érdekében végzett tevékenysége következményeként akarva-akaratlan egyre tágabb teret nyit a város környezetromboló hatásainak. A városi lakosság de alapvetően a népesség ugrásszerű növekedése a XVIII. századtól kezdődően megnöveli az energia és nyersanyag-felhasználást. Új energiahordozók jelennek meg, és terjednek el tömegesen. Ezek közül a természeti környezetre a legjelentősebb és - a korábbi időszakokhoz képest - minőségében is más hatást a kőszén használatának elterjedése eredményezte. Korábban, a fa elégetésével a növények által évente megkötött széntartalom került vissza a légkörbe. Már ez a helyzet sem volt optimálisnak tekinthető, mivel az erdőirtás és fafelhasználás üteme gyorsabb volt, mint az újratermelődésé. A kőszén elégetésével a légkör szén-dioxid mennyisége folyamatosan nőni kezdett. Napjainkban is az ipari szennyezés mértékének érzékeltetéséhez, a légkör szén-dioxid tartalmát az ipari forradalom előtti időszakra jellemző koncentráció mértékéhez viszonyítják, mintegy jelezve, hogy a tömeges ipari termelés előtti időszakban az emberi közösségeknek még nem volt jelentős befolyásoló hatásuk a szénciklus globális méretű befolyásolására. Jelentős helyi és átfogóbb hatású negatív környezeti hatásokat okozott az ipari termelés fejlődéséhez kapcsolódó számos más tevékenység is, amelyek szintén ebben a korban kaptak nagy lendületet. Ilyen volt a bányászat, amely elpusztította a környező növényzetet, átrendezte a tájat, befolyásolta a felszín alatti vizek addig kialakult viszonyait, és mint munkahely jelentős egészségi kockázatot képviselt. Módosította továbbá a természeti környezetet az iparosodással összefüggésben szintén rohamosan fejlődő közúti és vasúti hálózat is. A vasútépítés önmagában is alapjaiban rendezhette át a természeti környezetet a sínpályákhoz szükséges töltések, alagutak, hidak megépítésével, illetve a vasútépítéshez szükséges hatalmas mennyiségű fa, vas, kő, stb. mint építőanyag-igény kielégítése tekintetében. Mindezek a problémák az ipari forradalomban vezető szerepet betöltő korabeli Angliában jelentkeztek a leginkább. De nem maradhatott már egyetlen ország sem a kívülállóság helyzetében, mivel elsősorban a városokban szinte általánossá vált a téli füstköd jelenléte, az évről-évre pusztuló közvetlen természeti környezet látványa is 17

18 egyre inkább természetessé vált. Mindazonáltal a hosszú XIX. század ahogy Hobsbawn nevezte a Francia Forradalomtól az I. Világháború kitöréséig terjedő időszakot változásai olyannyira meghatározó módon alakították át és használták ki gátlástalanul a természeti környezetet, hogy ezt az időszakot szükségszerűen követnie kellett egy szemléletváltást hozó korszaknak. A XX. század második felében veszi kezdetét egy új szemlélet kialakulása, amely ismét értékként kezeli a természeti környezetet, és amelyben megfogalmazódik az a felismerés is, hogy a természeti erőforrások nem végtelenek. Felismerésre kerül továbbá az a tény is, hogy a természeti erőforrások végletes kihasználása, a pazarló szemlélet könnyen vezethet az egész emberiséget érintő ökológiai katasztrófához, amely következtében az összes addig létrehozott és értékként tekintett civilizációs produktum értelmét veszíti. Ezzel a felismeréssel veszi kezdetét az a környezetvédelem fontosságát hangsúlyozó gondolkodás, amely az évszázad végére környezettudatos szemlélet kialakulását eredményezi A modern társadalmak és a környezetvédelem A múlt század hatvanas-hetvenes évei jelentették a fordulópontot az ember és környezete viszonyának újraértékelésében. Ennek egyik első, és mind a mai napig meghatározó momentuma az 1972-ben, Stockholmban megrendezett első környezetvédelmi világkonferencia volt. Ez a fórum tette a társadalmi-gazdasági problémák szintjén is legitimmé a környezetvédelem feladatát, és a konferencia hatására indult meg világszerte a környezetvédelmi intézményrendszer kiépülése. A stockholmi konferencián 26 irányelv került elfogadásra. Ezek közül néhány nagyon lényeges a következő: Az embernek joga van a megfelelő minőségű környezethez. A Föld természeti erőforrásait meg kell őrizni a jelen és a jövő nemzedéke számára. ( A Földet nem őseinktől örököltük, hanem unokáinktól vettük kölcsön. ) Minden országnak joga van, hogy kiaknázza saját erőforrásait, de nem okozhat kárt más országok környezetében. (Láng o., idézi Sántha o.) Az ebben az időben tett kényszerű felismerések az élet különböző területeire vonatkoztak, több különböző országot, kontinenst érintettek, de mindebből azaz alapkövetkeztetés származott, hogy a környezetszennyezés globális probléma, amely csakis globális összefogás eredményeként oldható meg sikeresen. 18

19 Ezt a felismerést olyan láttató jelek tették egyértelművé, mint, hogy a Közé- és Kelet- Európában keletkezett légszennyeződés Skandináviában okoz savas esőket, az USA iparvidékeinek szennyezése Kanada természeti értékeit pusztítja, avagy a Csernobili katasztrófa sajnálatos tapasztalata, miszerint a radioaktív részecskéket tartalmazó porfelhő az egész Földet megkerülheti néhány nap alatt. A környezetvédelem kérdésének fokozott előtérbe kerülését eredményezte az a változás is, amely a hatvanas években ment végbe és két egymást erősítő folyamatot jelentett: egyrészt jelentette, hogy a hagyományos nehézipari termelés környezetszennyezése már tarthatatlanná vált, másrészt jelentette egy új iparág, a környezetvédelmi ipar kialakulását. Jó példa erre a nehézipar okán a környezeti ártalmaktól erősen terhelt Ruhr-vidék, ahol a korábban jelentősen szennyező iparágak helyére a környezetvédelmi technológiák költöztek. Így teremtve meg a lehetőséget a munkaerő és a lakosság megtartására, illetve a korábban keletkezett környezeti károk rehabilitására. Az ipari kapacitások és fejlesztések olyan feladatok felé fordultak, mint a szennyvíztisztítás, a hulladékkezelés, a levegőtisztaság-védelem innovációi, és a korábbi súlyosan szennyező iparvidék a környezetvédelem technológiai központjává vált. A környezetkárosítás mértékének csökkenéséhez nagyban hozzájárultak az említett új technológiák, de a korábbi nehézipar általános háttérbe szorulása is kedvezett e folyamatnak. A nehézipart felváltó technológiák híradástechnika, szórakoztató elektronika, informatika, stb, már kevésbé szennyezték a környezete, már csak azért is, mivel minden országban megjelentek a környezet védelmét szolgáló rendelkezés, törvények. A gazdasági rendszerek átalakulása mellet a társadalmi rendszerek, illetve az azokat meghatározó ideológiák is átalakuláson mentek keresztül a XX. század utolsó harmadában. E változások egyik meghatározó mozzanata a környezetvédelem, mint politikai tényező megjelenése volt. A zöld szervezetek, mozgalmak, pártok jelentős tömegbázist tudhattak - és tudhatnak jelenleg is - magukénak, miáltal megkerülhetetlen társadalmi érdekérvényesítő tényezővé váltak. A társadalomtudományi gondolkodásra is hatást gyakorolt a környezetvédelem kérdése, és kialakultak azok a társadalom- és gazdaság-elméletek, amelyek jelenleg is meghatározó módon befolyásolják a politikai-, és közgondolkodást. Ezek közül talán a legismertebb, a fenntartható fejlődés elmélete, amely szinte már ideológiaként uralja a modern piacgazdaságok jövőkép-keresését. 19

20 2. AZ ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ PROGRAM ELMÉLETI HÁTTERE Az emberi közösségek természeti környezetükkel való viszonyának alakulása egyértelműen rámutat arra, hogy az ember és természeti környezet közötti harmónia megbomlott. Ezt a kijelentést számtalan tény, publikáció 2 is bizonyítja, és nem ismerünk olyan elméletet, amely azt állítaná, hogy mindez nem probléma, és minden folytatható az eddigi módon. Éppen ellenkezőleg, időről-időre változtatást sürgető írások, elképzelések, cselekvési tervek jelennek meg a tudományos közéletben és a politikai döntéshozatali fórumok különböző szintjein egyaránt. A következőkben néhány felvetés ismertetésén keresztül azokat a gondolatrendszereket kívánjuk bemutatni, amelyekben a változtatások már kikerülhetetlen elvárásként fogalmazódnak meg, és egyben az ÖKOVÁROS-ÖKORÉGIÓ Program elméleti háttereként is szolgálnak A fenntartható fejlődés, mint új paradigma A változtatás, a lényegi irányváltás, amely a természeti környezettel történő újbóli harmonikus együttéléshez vezethet, igen bonyolult feladat, mivel ehhez paradigmaváltás szükséges, egy olyan lényeges szemléletváltozás, ami hosszú folyamat eredményeként valósulhat meg. A paradigmaváltás szükségességét sokan érzik, akár a szépirodalom felé tekintünk, akár a politika élet színtereit vizsgáljuk ben jelent meg az a szépirodalmi mű Csendes tavasz címmel, amely először fogalmaz meg egy olyan víziót, ahol az ember környezetkárosító tevékenysége nagyon látványosan érhető tetten: eljön a tavasz, de minden csendes, mert nincsenek madarak, amelyek a tavaszi újjáéledést hirdetnék. És azért nincsenek madarak, mert a földműveléshez használt vegyszerek miatt lassacskán elpusztultak. Ez a vízió ami azon a valós tényen alapult, hogy pl. a DDT nevű rovarirtó szer felhalmozódott a madarak szervezetében sokkolta az értelmiséget, akik azonnali cselekvést sürgettek. A korábbi gyakorlathoz képest alternatívát jelentő új paradigma a fenntartható fejlődés eszméje lett. Ez az elképzelés először az 1987-ben kiadott Brundtland jelentésben fogalmazódott meg a széleskörű nyilvánosság számára. Ennek értelmében a 2 pl. László 2001, Hart 1997, Lovins at al. 1999,1 20