ZALATNAY SAROLTA: VÖRÖS ÁGYASOK

Átírás

1 ZALATNAY SAROLTA: VÖRÖS ÁGYASOK ELŐSZÓ Ez a könyv a pornó, a politika, a romantika és az érzelmek keveredése - a kommunizmusban. Biztos furcsa, hogy egy olyan hangvételű könyv előtt, mint ez, ennyire nem idevaló ajánlást olvasol. Bizonyos módon elítélem ezt a rendszert, amiről írok, de ugyanakkor abban nőttem fel, és az előnyeit is ismerem. Pl.: akkoriban, éjjelente nyugodtan sétálhatott egy csaj egyedül az utcán, és ha mögötte jött egy fiú, biztos, hogy mosolyogva lassított, mert tudta, tetszik a fiúnak, azért somfordál utána. Ma először is egy nő nem megy éjjel egyedül, ha netán mégis, és jön utána valaki, először a táskáját szorítja magához, majd sietni kezd, eszébe nem jut semmi jó. Ma a szabadságot és a demokráciát összekeverik a gengszterizmussal. Az emberi érzések kihaltak, csak a pénz, az érdek, a "hogyan tudok mindenkit átverni, és gyorsan meggazdagodni" elv mozgatja a világot. Kérem, úgy olvassátok, hogy ez volt az akkori élet, amit közületek nyilván sokan ismernek, de vagytok elegen, akiknek csak távoli mese. Hogy melyik a jobb, a múlt vagy a jelen, azt a könyv elolvasása után döntsétek el! Biztosan nagyképűnek tűnik, hogy a köszönetlistámat egy Oscar-díj átadásához hasonlítom. A mai lelkiállapotomban mégis úgy érzem, az a legkevesebb, hogy köszönetet mondok mindazon barátaimnak, akik segítettek és mellettem voltak! Hát köszönöm Nektek: Lovas Évi, Öcsy, Dr. Kis Sanyi, Márton Csabi, Mayer Gabi, Szeleczky Ádi, Gém Zoli (FILA), Print-Ker Kft, Mercedes-Benz Binzdó, Stangli Kft, Nagy Károly András, Gerebenics Emese, Lufis Linda, Gerényi Kata, Nixiszív, Édesanyám - aki az örökös lelkierőt adja, még odaátról is, Erzsike - akitől az energiát kapom. És köszönöm Istennek, aki mindehhez erőt és egészséget adott! EPILÓGUS Hirtelen kialudtak a kristálycsillárok, elsötétült a vidám csevegéstől, pezsgősdugók pukkanásától zajos terem. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára rendezett, koncerttel egybekötött fogadás vendégei nem zavartatták magukat. A minden finomságtól roskadozó asztalokon álló díszes gyertyatartók által nyújtott fényben folytatták a habzsolást. Egyszer csak minden szem az ajtóra szegeződött: libériás inasok óriási zsúrkocsikat toltak be. A tömeg kettévált, helyet adva a hatalmas ezüst búrák alól előbukkanó édességeknek és gyümölcsöknek. Az emberek szeme csillogott az

2 izgalomtól, szinte csorgott a nyáluk, annyira várták az utolsó fogást. Észre sem vették, hogy a három kocsi közül csak a két kisebbről emelték le a fedőt. Pillanatok alatt elpusztították a feltálalt ínyencségeket és mintegy varázsszóra a szomszéd teremben villódzó fények gyulladtak fel és megszólalt a zene. A tömeget nyolc nagydarab testőr terelte át. Pontosan tudták, ki maradhat. Ekkor a harmadik, legnagyobb zsúrkocsit betolták a terem közepére. Leemelték a fedelét: a tálon egy gyönyörű nő feküdt, anyaszült meztelenül, csokoládéval leöntve. Két mellén marcipánból vörös csillag, a punciján pedig sarlókalapácsot formázó cukormáz. A kiváltságosok: a vendéglátó politikus és pártvezetők közelebb léptek. Már szemükkel fölfalták a "desszertet", és kapatos állapotuk nem hagyott kétséget afelől, hogy ezt hamarosan a valóságban is megteszik. Az egyik a vörös csillagot szopogatta le a csaj melléről, a másik vöröslő fejjel harapdálta a vállát, két igencsak pocakos elvtárs lihegve nyalogatta a csokoládé mázt a hasáról, még a legcsinosabbnak mondható magas grúz félreérthetetlen szándékkal hozzálátott a sarló-kalapács eltávolításához. Döbbenten figyeltem, nem értettem miért hagyták, hogy ott legyek, de hamarosan rájöttem, hogy ezeknek a kanoknak velem is szándékaik vannak... ITTHON, MAGYARORSZÁGON KIBŐL LEHET SZTÁR? Tizenhat éves voltam és naiv. Ez az időszak pontosan egybeesett a könnyűzene magyarországi "belopakodásával". Titokban hallgattuk a Szabad Európát, a Luxemburgi rádiót, ugyanis az amerikai és az angol rock zene hallgatása akkoriban tiltott volt. Éppen ezért az adásokat szándékosan zavarták. Ez a műfaj, és a vele járó változások - miniszoknya, trapéznadrág, feliratos pólók, a fiúknak hosszú haj, rágógumi, Coca-cola, angol nyelven való éneklés - erkölcstelennek voltak kikiáltva. Mi mégis (vagy talán éppen ezért) szerettük. A külföldi hagyományokra alapozva alakítottuk ki a magunk magyar rock zenéjét. Egészen apró koromtól a zene szerelmese voltam. Ha kisgyerek koromban valaki megkérdezte, mi akarok lenni, három dolgot soroltam: gyerekorvos - ez ugye, egyértelmű; úttörő - azt hittem ez egy nagy tisztelet övezte megbecsült pálya, mert épp elég felnőttet láttam úttörő nyakkendővel a nyakában, és az úttörőségről mindig, mint jutalomról beszéltek; és művésznő - bár akkor nem részleteztem, mely művészeti ágra gondolok, számomra mégis egyértelmű volt, és hál' Istennek be is jött. Természetesen ez nem ment simán, hiszen magánkézben semmiféle vállalkozás, üzlet nem volt. Minden állami tulajdonban üzemelt. Egy-egy hanglemezért egyetlen egyszer kaptunk pénzt, olyan, hogy jogdíj, pedig egyáltalában nem létezett. De ez még nem is lett volna akkora baj, mint a mindenre rátelepedő cenzúra. A zenét, a szövegeket, a lemezborítókat ellenőrizték,

3 nehogy "rombolja" a fiatalság erkölcseit. A popzenében kiugrási lehetőséget az első táncdalfesztiválok és a televíziós tehetségkutató versenyek, "Ki Mit Tud?"-ok jelentettek. A sztárcsinálás mindenképpen pénzbe kerül. A mai világban a manager, lemezkiadó saját tőkéjét fekteti a "sztárcsinálásba" vagy esetleg az önjelölt leendő sztár hoz anyagi áldozatot boldogulásáért. A kiadó vagy menedzseltje tehetségében, vagy egyéb "szolgálataiban" hisz. Az egész üzleti befektetés, üzlet a javából. Akkoriban, az államilag felügyelt sztárolás idején Ť tehetség mellett két dolog jelentett előnyt valakinél: kedvező politikai háttér, és szerelmi kapcsolat a megfelelő emberrel. Sokat nyomott a latban, ha valaki csak kicsit is tehetséges volt, ha az apja mondjuk a pártbizottság elnöke, fontos káder, vagy munkás-paraszt származású volt. Ha ezek egyike sem jött össze, maradt az ágy. Én is kaptam hasonló kedves ajánlatot, de az úr egy húsz éves lány szemével csúf volt és öreg. Elutasítottam. Attól fogva soha nem jelentek meg időben a lemezeim. Hasonló esetem volt az akkoriban egyetlen adón sugárzó, az otthonokban egyedül nézhető magyar televíziónál is. Ezúttal még egyértelműbb volt az ajánlat: "Vagy a szeretőm leszel, vagy többé nem kerülsz képernyőre" - mondta az illetékes. Ennyit a példás kommunista erkölcsökről. Itt viszont én győztem. A közönség annyira szeretett, hogy mégsem válthatta be fenyegetését, pedig nem lettem a kedvese. GYEREKKOR Gyerekként déligyümölcsöt, banánt, narancsot csak karácsonykor láttam, csokoládét még ritkábban. Helyette nyalánkságként tojássárgáját kevertünk ki magunknak cukorral és kakaóporral. Édesanyámnak egyetlen ruhája volt, melyet este kimosott, hogy másnap reggel tisztán vehesse föl. Édesapám nyolc éves koromban, nagyszüleim még korábban meghaltak. Gyakorlatilag ketten maradtunk anyuval. Az egykori gazdagságból már csak szoros összetartozásunk, hitünk, a sorsunk jobbra fordulásába vetett reménységünk maradt. Ezért dolgoztunk erő felett mindketten. Először anyu, majd a gimnázium elvégzése után én is. KÖZJÁTÉK Bár akkoriban bűnnek számított, én gyakran betértem egy-egy templomba. Elhelyezkedtem a térdeplőn, és imádkozni, gondolkodni kezdtem. Egy ilyen alkalommal valami furcsát éreztem, megfogták a seggemet. Igaz, forrónadrágban voltam, és így nem éppen illik templomba menni, de nyár volt és meleg. Óvatosan körülnéztem. Nem messze tőlem egy férfi állt, majd látva, hogy észrevettem, kisietett a templomból. Sok választásom nem maradt: vagy ő volt, vagy a Szentlélek.

4 Az, hogy a kommunizmus ideje alatt mennyire bűnös dolognak számított a vallás, sok mindenben megmutatkozott. A hívő emberek is csak titokban jártak templomba, a pártfunkcionáriusok meg - már amelyikük akart - egyenesen kockázatok árán. A gyerekeket titokban kereszteltették meg, sokan nem is merték hittanra járatni. A legnagyobb gondot az esküvő jelentette, hiszen a templomi szertartáshoz sokan pompája miatt ragaszkodtak, ugyanakkor ez olyan nyilvános esemény, amit igen nehéz titokban tartani. A helyzet hű tükre egy korabeli vicc: Mi az abszolút lebukás? - Amikor két párttitkár összetalálkozik a templomban! ORGIÁK Az első magyar szexorgiákat - természetesen szigorúan titokban - a belvárosban, az ország patinás, még a török időkből ránk maradt gyógyfürdőjében, a Rudasban tartották. Két akkori világsztár zenekar, a Nashwille Teens és a Spencer Davies Group koncertje után egy hatalmas vacsora és sok-sok vendég meghívásával indult a bál. Meghívó nem létezett. Csak bizalmasan hívták meg az éppen hatalmon lévő politikusokat, pártembereket, zenészeket, színészeket, és erre az alkalomra külön toboroztak hivatásos és alkalmi kurvákat. Valószínű, ilyenek lehettek Caligula partijai. Töménytelen meztelen ember a gőzfürdő félhomályából rohangált a medencékbe, lobogó farkakkal kergették a kurvákat a fürdő folyosóin. Elég veszélyes vállalkozás volt ez a legvadabb kommunizmusban, hiszen börtön járt érte, a külföldieket pedig kitiltották az országból. Érdekes, hogy se egy fotó, se egy újságcikk, semmi hír nem szivárgott ki. Persze, mégsem csoda, hisz az újságírók, a fotósok is ott voltak, és mindenki tudta, hogyha kiderül, mi folyt a Rudasban, akkor komoly veszély van. A kurvák sorban álltak, hogy az angol zenekarok tagjait elégíthessék ki, és elkerülhessék a puhány, pocakos pártpolitikusokat. Élő zene szólt, az összes ott lévő náció zenészei muzsikáltak. Minden olyan kaja és pia fellelhető volt, amit különben sehol nem lehetett megkapni. Mindenki ott volt, aki számított: a kommunista Magyarország krémje, pártfunkcionáriusok, rendőri vezetők... körülbelül ötszázan. Volt farok méret verseny, mell méret verseny, ki tud messzebb hugyozni, köpni, ki tud több partnerrel dugni adott idő alatt vetélkedés, de volt evő és ivó verseny is. Milyen állat tud lenni az ember! Mindenki összevissza kúrt, közben az volt a kor szlogenje, hogy: "Asszonynak szülni kötelesség, lánynak dicsőség!" és ez még az orosz katonák megerőszakolta magyar lányokra is vonatkozott. Az abortusz tiltott dolog volt. Rengeteg nő meghalt, mert titokban elvetette a gyerekét. A fürdőben tartott orgiának megvolt a

5 következménye, ugyanis a külföldieket kitiltották egy időre és az itthoni fejesek közül is sokat leváltottak. Valószínű, hogy egymást jelentgették föl, akik előzőleg együtt hülyére szórakozták és dugták magukat. A Rudas fürdőbeli orgia volt az első hazai hivatalos "fejes-szexparti", de természetesen követte a többi. TILALMAK A televíziós show-mból ki kellett vágni azt a felvételt, ahol az egyik zenész srác, Frenreisz Károly "Peace" jeles pólóban volt. Szintén vele fordult elő, hogy föl kellett tűznie a haját hátul, mert hosszú hajjal nem állhatott kamera elé. A farmer nadrág sem volt mindenütt megengedett viselet. Egy csomó helyre egyszerűen nem engedtek be farmerban. Bizonyos szövegeket nem lehetett énekelni. Ha benne volt valamelyik angol, vagy amerikai zenekar, a Coca-cola neve, vagy bármely más, a kapitalizmussal kapcsolatba hozható dolog, azt ki kellett hagyni. A női dolgokba, öltözködésbe nem nagyon szóltak bele, csak a ruha nem lehetett átlátszó vagy áttetsző. Ami a lemezborítókat illeti, nem lehetett olyat csinálni, ami misztikus, vagy elvont, ködös... Volt egy ötletem: fehér háttér előtt állok fehér öltönyben, mintegy beleolvadva a háttérbe, csak a ruhából kinn lévő testrészek, a kéz, az arc, a haj, a bőr látszik... Nem lehetett megvalósítani: azt mondták rá, olyan, mint a kokainos repülés. (Csak tudnám, ők honnan tudták, milyen az?) A szóbeszéd szerint kitiltottak Angliából azért, mert oroszul írt könyvet és jegyzeteket találtak a csomagomban és vörös kémnek hittek. Ebből annyi igaz, hogy valóban találtak nálam ilyesmit, hiszen értettem oroszul - hála a kötelező iskolai orosz tanulásnak. Behívattak Londonban a bevándorlási hivatalba, ahol a munkaengedélyeket és a tartózkodási engedélyeket adják, és faggatni kezdtek. A cirill betűket nem ismerték, nem tudták, miről szól az írás, csak a neveket fejtették meg, hiszen ott szerepelt Brezsnyev, Gromiko és az én nevem. Tudtam, hogy előbb-utóbb hivatalosan le fogják fordítani mindezt, ezért jobbnak láttam, hogy magam meséljem el az írások tartalmát. Ezek az írások tilalmi listán voltak a Szovjetunióban, hiszen a szexuális élettel foglalkoztak, és bizony híres emberek is szerepeltek benne. Ennek olvasása és terjesztése büntetendő cselekmény volt, magyarán börtön járt érte. Hallgatnom kellett, de ugyanakkor mondanom is kellett valamit - nehéz helyzetbe kerültem, privát kapcsolatomat a két orosz politikussal nem igazán akartam kitálalni, így inkább próbáltam a női mivoltommal hatni az angol hivatalnokokra. Egy baj volt, hogy abban a korban a kommunizmus volt a legnagyobb ellenség a nyugat szemében, és iszonyúan féltek tőle. Nem volt mit tenni,

6 el kellett magyaráznom, hogy ez nem politika, hanem szex. Egyébként egy másik pletyka is közszájon forgott velem és a kokainnal kapcsolatban. Nevezetesen, hogy a melltartómba rejtve haza akartam csempészni, és ezért kitiltottak Angliából. Talán mondanom sem kell, hogy ebből semmi sem volt igaz. Már csak azért sem, mert a legutóbbi egy-két évet nem számítva, sohasem hordtam melltartót. Angol és amerikai útjaimnál előfordult, hogy megkértek gyógyszerek, vagy receptek szállítására. Egyszer arra kértek meg, hogy egy nagy, receptekkel teli borítékot vigyek el. Talán lehetett valami megérzésem, vagy sugallat hatására cselekedtem, mindenesetre az utolsó pillanatban visszamondtam a dolgot. Kiderült, hogy jól tettem, mert a rendőrök lefülelték az embert, akinél a boríték volt, és kiderült, kokain volt benne... HATALOMMAL SZEXET A hatalom az pénz, a pénz minden, és ami az egészet mozgatja: a szex. A KOMMUNIZMUSBAN - INGYEN Másnaposan, zúgó fejjel, kiszáradt szájjal, ahogy tisztult az agyam, egyre több kép ugrott be az előző éjszakáról. Minél inkább magamhoz tértem, annál szarabb volt a tudatom. Úristen! Ittam! De mit? Pezsgőt, vodkát... Nem bírom a piát! De döntötték belém, izzadtam, táncoltam, aztán három alakra emlékszem, akik egy nagy ágyhoz vittek... félhomály volt... lehúzgálták a ruháimat, oroszul karattyoltak, bűzlöttek az alkoholtól. Megtettem volna, ami ellen annyira tiltakoztam? Vagy ők voltak az erősebbek? Úgy rémlik, hogy a magas grúz, Brezsnyev és egy dagadt, kopasz, talán Potgornij? Titkos álmaimban képzelődtem arról, hogy három fiúval vagyok, de nem ilyenekre gondoltam! Legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben, de arra gondoltam, hogy vajon az alkohol okozta, vagy valami mást, gyógyszert, drogot is kevertek az italomba, ennyire elszakadt nálam a film? Arra még tisztán emlékeztem, hogy Brezsnyev ajánlatot tett. Míg a desszertként felszolgált gyönyörű nő testéről az egyre jobban begerjedt férfiak teljesen lenyalogatták a mázt, a pártvezér bundát, ékszert, és számolatlan mennyiségű pénzt ígért, ha kielégítem vágyait. Tiltakoztam. Meglepett és talán kíváncsivá tett a dolog, de egy harsány tizenévest, aki még tiszta, nyílt és őszinte, nem fognak meg ezek a dolgok. Engem csakis a zene érdekelt, amiért rajongtam. Hányingerem volt. Alkoholtól és dohánytól bűzlött. Ahogyan egyre közelebb jött puszilgatva a kezemet és arcomat, menekültem előle. De nem volt hová, mert a három férfi mindig körülöttem volt. Egyre inkább egy bizonyos irányba tereltek, és egyre többet itattak. Éreztem, hogy szédelgek, egyre tehetetlenebb vagyok,

7 és aztán elsötétült minden. Csak halványan hatolt el a tudatomig, ami körülvett: izzadság és alkoholszag, lihegések, nyögések... Ez volna számukra a kielégülés? Vagy csak itt is a hatalmukat akarják gyakorolni? De ez már erőszak, fuck! Ugye mondanom sem kell, hogy az ígéretek csak ígéretek maradtak. Az ő szemükben, amit nem saját akaratomból tettem, azért nem járt jutalom, de kárpótlás sem. A KAPITALIZMUSBAN - ÜZLETKÉNT Nagy buli volt. Igazán jól sikerült. A kiállítás megnyitóján színes kavalkád volt: fehérek, feketék, sárgák, elegánsak, farmerosok. Történt mindez a New York-i Guggenheim Múzeumban, ahová egy haverom öccsével érkeztünk. Péter velünk utazott ki. Hosszabb időre jött, hogy egy bostoni suliban tanuljon. A jóképű fekete srác szinte azonnal szóba elegyedett a csinos, szalma-szőke lánnyal. Vibrált körülöttük a levegő. Messziről látszott: nagyon tetszenek egymásnak. Nem akartunk zavarni. Elvegyültünk a tömegben. Jó volt kettesben lenni, sok ember között. A nyüzsgésben fel sem tűnt, amikor Csaba (nem muszáj, hogy Márton legyen!) megsimogatta a mellemet, vagy a fenekemen felejtette a kezét. Másnap Péter ebédre hívott minket, az elegáns Planet Hollywoodba, amely Silvester Stallone és Arnold Schwarzenegger étterme. A tegnapi szőkeséggel, Michellel ettük a híres New York steak-et, és élveztük, hogy mindenki beszél angolul is, magyarul is. Mint kiderült, a lány image-tervező. Olyan művészek külsejét álmodta meg, mint Barbara Streisand, Sybille Sheppard, Melanie Griftith, Whitney Houston. Ő különben Amerikában él, de apja olasz, a mamája pedig - milyen a véletlen - magyar. Amikor már hülyére ettük magunkat, és az asztalon már csak a kaja és a kávézás romjai maradtak, Péter kérte a számlát. Michel elkérte tőle és kiszámolva az ő részét, a dollárokat az asztalra tette. Péter elcsodálkozott, és dadogva magyarázta, hogy ő hívta meg ebédre. Felvilágosítottam, mi a szokás az USA-ban. Egy pasi kinéz egy csajt, vagy fordítva. Meghívja kajálni. Első randevú: mindenki fizeti a saját részét. Utána valószínű, az ágyban végződik a történet, és ettől függ a jövő. Ha még egyszer találkoznak, már a fiú fizet mindent. Ha meg járni kezdenek, jönnek a komoly számlák a srácnak. Pontosabban: ha a csaj már lakást bérel, innentől kezdve a fiú fizeti a lakbért. Ha autót bérel, azt is. Jön a gáz, villany, telefon, kaja, ruhák, ékszerek - egyenes út a fiú levevése, illetve betörése a házasság irányába. Van egy amerikai mondás: "Amíg egy lány menyasszony, addig a szótára abból áll, hogy édes, drága, légyszíves, köszönöm. A házasság után pedig a szókincs leszűkül: ez kell, ezt akarom, ez a kötelességed". Talán ezért van, hogy különösen az európai férfiak tartanak az amerikai nőktől (a "szerencsétlen" amerikai paliknak mindez természetes), hiszen ott mindig a nőnek van igaza, ez egy nő centrikus társadalom. A válás életveszély, a férfiak sokszor teljesen

8 legatyásodnak. Viszont az amerikai fiúk azért szeretik az európai csajokat, mert kevesebb a követelés, több az érzelem, még mindig divat a fiúkat kiszolgálni, akkor is, ha a nő is dolgozik. Persze, ha már a hatalom, pénz és a szex összefüggéséről beszélünk, Amerikában nyilván több a gazdag ember, ezáltal hatalom van a kezükben és ha jó a meglátása egy kelet-európai nőnek, a szexualitás gyengébb, mint európában. Pótcselekvésnek ott van a zabálás, ami olcsó (rengeteg a kövér ember), az eszetlen sportolás, az örökös utazás - egész Amerika állandóan mozgásban van, valahogy az az érzet, hogy a szexre nem igazán fordítanak időt. De az is lehet, hogy ez attól látszik így, hogy rengeteg a meleg, a leszbikus, a transzvesztita. A különböző rétegek zárt körökben élnek, barátkoznak, a kasztokat pedig a pénz motiválja, vagy a pénz és a kapcsolatrendszer. Miért van az, hogy a gazdag külföldi férfiak például ájuldoznak a magyar, orosz, lengyel csajok szépségétől? Mert azok karnyújtásra vannak, elérhetőek, a saját országukban nagyon kevés a jómódú fiú, tehát örömmel veszik a jobb lét reményében a külföldiek közeledését. A megismerkedés is sokkal egyszerűbb, hiszen mindenki szabadon mászkál még akkor is, ha férjes asszony, vagy fiúja van. Pontosan a rosszabb anyagi helyzetek miatt nincs ez az elszigeteltség, de az is lehet, hogy a megismerkedések egyszerűbbek, a csajok "adakozóbbak" vagy csak egyszerűen szeretnek dugni, és ha még az utazás egy szép autó, a jólét reménye felcsillan, mindenre képesek. Sok történetet ismerek, ahol a kapcsolatokból házasságok lettek, és azok is jól működtek, mert végül is férfi, nő egyaránt megtalálta a számítását. Kelet-Európában vannak szép, szexi, de férjes asszonyok, akik a fizetésükből nem tudnak megélni, gyerekeiket képtelenek eltartani. Férjük keveset keres. Pénzt kell szerezniük. Ha külsejük, esetleg intelligenciájuk is alkalmas arra, hogy kurvák legyenek. Nagyon sok idejáró gazdag üzletember választ ezek közül stabil szeretőt. Tehát például ha egy évben ötször-hatszor utazik Moszkvába vagy Budapestre üzleti útra, mindig ugyanazt a nőt keresi fel. Félig-meddig már el is tartja, férjestül, gyerekestül. Esetleg ismeri is a családi hátteret. Olyat is tudok, nem is egyet, ahol az ilyen kapcsolatokból házasság lett. Van egy magyar mondás, hogy a "Kurvákból lesznek a legjobb feleségek". OROSZOK Oroszországra és az ott élő emberekre mindig is rossz idők jártak. Éhezés, terror, elnyomás, betegségek, tudatlanság, elmaradottság. Nemzetközi szervezet jött létre 1921-ben a Kommunista Internacionálé Végrehajtó Bizottságának kezdeményezésére, hogy az éhezőket megsegítsék. A munkásszervezetek világszerte gyűjtéseket rendeztek. Az akciót támogatta például Anatole France, Bernard Shaw, Albert Einstein is. Az Egyesült Államokban társadalmi szervezetek és magánszemélyek adományokat

9 gyűjtöttek, és 1921 végén az amerikai kormány hozzájárult ahhoz, hogy Oroszország rendelkezésére bocsássanak 30 millió dollár értékű élelmiszert és vetőmagot. Az orosz és a magyar politikai élet jócskán összefonódott akkoriban. Ennek az összefonódásnak azonban árnyoldalai mellett előnyei is voltak. A hatalmas ország jó felvevő piacnak bizonyult a rockzene tekintetében is. Ennek pedig egész Kelet-Európában a magyarok, vagyis mi voltunk legnépszerűbb művelői, nyugodtan állíthatom: sztárjai. Az iskolában kötelező volt az orosz nyelv- tanulása, így még nyelvi nehézségeink sem adódtak a turnék során. Utazni azonban nem volt könnyű. Ha az országot valaki el akarta hagyni, útlevelet kellett igényelnie. Az ügyintézéshez azonban megint csak nem ártott, ha valaki jó kapcsolatokkal rendelkezik... Kapcsolat, kapcsolat és kapcsolat. Anyagilag, politikailag, családilag, vagy ha egyik sincs, hát "ágyilag". Ez az érvényesülés útja. Abban az időben egy nő vagy a politikai hátterével, vagy a pinájával tudott variálni, érvényesülni. Ha jól belegondolunk, a férfiak rosszabbul jártak. Akkoriban ugyanis még koránt sem volt annyi meleg, mint most, tehát nyugodtan kimondhatjuk: a nők körül forgott a világ. ÚTON Izgatottan várjuk az utazást. Végre repülni fogunk! Ferihegyre leszálldogál az Aeroflot menetrend szerinti járata, egy IL-18-as, Négypropelleres, koránt sem luxusnak mondható repülőgép. Az utazás felett érzett örömünkben nem tűntek fel a szakadt ülések, a gép kopottas külseje és belseje, az enyhén szólva duci légiutas kísérőkkel. Vörös Moszkva kölni nyers halszaggal és izzadsággal párosulva... néhány meghatározó utas karakter: öreg paraszt bácsi, újságpapírba csomagolt nyershallal a hóna alatt, ízléstelenül agyonfestett középkorú nő, hálóingszerű ruhában, lábán mamusszal, iskolás lány az elmaradhatatlan nagy masnis két copffal, egyenruhában, nyakában úttörő nyakkendővel. A gépben biztonsági felhívások sehol, helyette azonban Lenin és Sztálin képek bőven. A stewardesek, a pilóták egyenruháján vörös csillagok, no meg egy jókora a gépen. Hamarosan elhangzott, hogy fel fogunk szállni. Ácsorogtak még jó páran, de ez láthatólag senkit nem érdekelt. Az aeroflotnál állóhelyek is voltak... ha véletlenül idősebb ember, netán hölgy maradt állva a három órás útra, a gyerekek átadták a helyüket. Dacára e szokatlan kellemetlenségeknek, azért amúgy oroszosan gondoskodtak az utasok ellátásáról: lehetett választani víz, tea és vodka között, élelemként pedig keménytojás, fekete kenyér és szardínia alkotta a kínálatot. A megérkezés. Az sem volt semmi! A híres-nevezetes Seremetyevói reptéren landoltunk. Pontosabban egy ahhoz tartozó területen. Egy füves részen. Mondhatnám legelőn.

10 A kipakolásnál a csomagokat nemes egyszerűséggel lökték a földre. Lett is eredménye. Az akkoriban még újdonságnak számító kerekes bőröndöm a lendülettől beindulva elszáguldott, keresztül két üvegajtón. A határőrök és a biztonsági emberek veszélyt, tán terrorista akciót szimatolhattak. Legalábbis erre engedett következtetni, hogy azonnal fegyvert szegeztek a száguldó csomagra. Engem, aki üvöltve szaladtam a bőröndöm után, szinte észre sem vettek. Később rendeződött a helyzet. Természetesen ki kellett nyitnom a csomagomat, hogy bemutassam, semmi rendelleneset nem tartalmaz, de láthatólag még mindig gyanakodtak. Ekkor segítségemre sietett a turné vezetője, aki elmagyarázta, hogy művész vagyok, a köztiszteletben álló "delegacia" tagja. A varázsszó megtette hatását, elengedtek. Azért távoztunkban is volt kellemes élményem: én, mint nő (ráadásul most már mint énekesnő és "delagacia" tag) természetesnek vettem, hogy a férfiak előzékenyek lesznek velem. Amikor az előttem álló úr megfogta az ajtót, arra gondoltam, át akar engedni. Tévedtem. Csak saját zavartalan haladását akarta biztosítani, természetesen megelőzve engem. Szerencsére nem léptem előrébb, így a férfi után visszacsapódó ajtó megállt az orromtól körülbelül egy centire. Ennyit az udvarias fogadtatásról, melyben az oroszok részesítettek. HELYZETKÉP Mindig híres voltam arról, hogy szerettem vásárolni. Érvényes ez bármely országra. Ez esetben édesanyámmal vettük nyakunkba az orosz fővárost. Először furcsállottam, hogy nagyon megnéztek, azt még inkább, hogy tapogattak, na azt meg főleg, hogy nők tapogattak. Mivel az iskolában kötelező volt az orosz nyelvtanulás, annyi azért ragadt rám, hogy a konyhanyelvet beszéltem, és hamarosan rájöttem, hogy a ruháimat akarják megvenni, vagy elcserélni. Az "árfolyamokról": Egy farmer körülbelül egy vörösróka bundával volt egyenértékű, de ha márkás volt, például Lewis, vagy Lee, Versace, akár egy briliáns gyűrűt is adtak érte. Többnyire a szó szoros értelmében egy szál gatyában jöttünk haza, viszont felékszerezve, kistelevíziók és különböző elektronikus dolgok tömegével. Elképesztő, a hétköznapi élet dolgai mind hiánycikkek odaát. A Lux szappan a sztárok sztárjaként szerepelt a cserekereskedelemben, de még az egyszerűbb, sőt használt szappanokra, fél tubus Colgate fogkrémekre is nagy volt a kereslet! Vásárló körútunk legkedvesebb esete mégis egy élelmiszer boltban történt. A szegényes áruválasztéknál csak a csomagolás volt silányabb. Az eladó egy tömbből levágott egy adag vajat, rácsapta a mérlegre, majd onnan a késsel levakarva édesanyám tenyerébe pottyantotta. Természetesen minden csomagolás nélkül. Sőt, az eladó azon csodálkozott, hogy nem vittünk magunkkal újságpapírt, mert mint megtudtuk, itt ez a szokás.

11 Mindehhez a kiszolgáló mosolygott, udvariasan elköszönt, mintha ez lenne a világon a legtermészetesebb. Szerencse, hogy nagy volt a hideg, így anyu tenyere is jó jégszekrénynek számított és nem olvadt el a vaj, míg haza értünk a szállodába. Az elegánsabb boltokban szürke, durva csomagolópapír volt, míg a WC-kbe természetesen mindenkinek a saját papírját kellett vinnie, és még a legmenőbb helyen is pottyantós álló WC volt. (Magyarázat kell?) Ezután már csak egy darab kenyeret mertünk venni, mert a tej és a kefir szállítása - amit még venni szándékoztunk - puszta kézben érdekes feladat lett volna. FOGADÁS ÉS EGYEBEK A KGST PALOTÁBAN A Moszkva centrumában található KGST Palota mindig a nagy nemzetközi megmozdulások, előadások, filmfesztiválok fogadásainak adott otthont. Akkoriban, és főleg ott nem igen voltak Mercedesek, de a Limuzinokhoz nagyon hasonló, hatalmas hazai autók az impozáns Csajkák gyakran parkoltak az épület előtt. Megfordult ott az akkori amerikai elnökön, Carteren kívül Marina Vlady, Gina Lollobrigida, és más hírességek. A társadalmi életben betöltött szerepéhez méltó volt belső kialakítása, berendezése. Egy olyan világban, amikor az átlagember a létminimumon vegetált, és sokszor még a legszükségesebbekre sem tellett neki, nemhogy luxus holmikra, akkor nem kis pénzkidobás volt az államtól az ilyen, és ehhez hasonló, süppedős bőr fotelokkal, antik bútorokkal, a súlyos kristálycsillárokkal és minden egyéb luxussal kialakított épületek fenntartása. A fürdőszobák márvánnyal voltak burkolva, az evőeszköz ezüstből készült, a falakat pedig híres festők művei díszítették. Míg az átlag ember örült, ha egyáltalában volt televíziója, mely többnyire fekete-fehérben sugárzott, a KGST Palotában még a WC-ben is színes tévé működött. Mint minden nagy nép, az oroszok is megalomániásak. Fontos számukra, hogy mindenből nekik legyen a legnagyobb, a legelső, a leg-leg... Mindezt a "show" kedvéért, hogy a külföldnek mutogathassák, náluk minden rendben van. Nekünk, vagyis a "delegacia" tagjainak tiszteletére, többnyire a turnézáró búcsú koncert után rendeztek fogadást. Természetesen a nívós rendezvények elengedhetetlen kelléke volt a szép szál férfiakból álló biztonsági gárda. Az oroszokra jellemző monumentalitás itt is megmutatkozott: nem apróztak el semmit, a biztonságiak létszámával sem takarékoskodtak. Elvegyülve a tömegben sokan voltak a fogadáson bulizók között is. Kiszúrtam magamnak a két legcsinosabb srácot, és velük elegyedtem szóba. Egyiküknek, egy széles vállú, sportos alkatú, fekete szemű és hajú srácnak beszélgetés közben valami olyasmit mondtam, hogy: "ti oroszok", mire ő hevesen kikérte magának a dolgot. Ő nem orosz, hanem grúz! - mondta. A másik, szintén nagyon helyes szőke, kék szemű észt fiúról kiderült, ott volt egyik fellépésünkön. Mint mondta, nagyon tetszett

12 neki az előadás. Csupán egyetlen egy dolgot kifogásolt. Azt, hogy oroszul konferáltunk. Szerinte sokkal jobb lett volna, ha ezt angolul tesszük. Szóval, működött az önérzet, és már akkor sem mindenki értett egyet a Szovjetunióban akkor uralkodótrendekkel. Máskor más beszélgetések alkalmával is előfordult, hogy a grúzok, az észtek, vagy lettek hevesen tiltakoztak az ellen, hogy őket orosznak nevezzem. A boltokban lévő szegényes kínálat és az átlagember még ennél is szegényesebb életmódja cseppet sem mutatkozott meg az ilyen fogadásokon. A nagyon finom, és Magyarországon akkortájt kincs számba menő orosz pezsgőn kívül francia pezsgő, whisky, konyak, kaviár, megszámlálhatatlan húskészítmény, pástétomok, libamáj, különböző déligyümölcsök alatt roskadozott a büféasztal. A hely megtisztelő, kvázi a meghívottak kiváltságos helyzetére utaló "szolgáltatása"-ként a KGST Palotából bárhová ingyen lehetett telefonálni. Persze a vonalakat lehallgatták, de ki törődött ezzel? Az volt a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Valószínűleg így gondolkodtak az orosz pártvezetők is, mert ezekre a fogadásokra ők is be-benéztek. A hivatalos indok természetesen a protokolláris kötelezettség volt, de Brezsnyev a KB elnöke, pártfőtitkár, Gromikó Külügyminiszter, a sakk világbajnok Karpov és elvtársaik számára valószínűleg nem volt kellemetlen a feladat. Nem csak az eszem-iszom miatt, hiszen számukra nyilvánvalóan bármikor elérhetőek voltak ezek az ínyencségek. A fogadások azonban más nyalánksággal is szolgáltak nekik: A csoportunkhoz tartozókon, az ismert embereken kívül fel-felbukkantak ismeretlen arcok is. A fess fiúkról tudtuk, hogy a biztonságiakhoz tartoznak, de a csinos, jól öltözött nők kilétét homály fedte. Persze, csak egy darabig. Elég volt szóba elegyedni velük, kiderült, itt is az folyik, amit az orosz pártvezérek nyilvánosan nagyhangon elítéltek, a kapitalizmus burzsoá erkölcsi fertőjének neveztek. Csak itt titokban, és közpénzen bonyolódott mindez. Többnyire olyan intelligens, két-három nyelven is beszélő csinos fiatal nőket bíztak meg tolmácsolási munkával, akik - nem meglepő módon - nem tudtak kijönni tanítói, óvónői, fodrászi fizetésükből vagy az egyetemi évek alatt nem tudták biztosítani a megélhetésüket. A "tolmács" persze valójában valami egészen mást jelentett. Olyan munkát, amelyhez nem kell tolmács, merthogy az ágyban ugye, többnyire nincs szükség szavakra... A fogadásokra betérő vezérek ettek-ittak az államkasszából finanszírozott bulin, végig gusztálták a kínálatot, majd diszkréten visszavonultak a kiválasztott lánnyal, akinek extra "tolmácsi" honoráriumát megint csak a nagy közös kalapból fizették. Történt mindez ott, és akkor, ahol és amikor a prostitúció hivatalból üldözendő bűntettnek minősült. Senki sem csodálkozott Brezsnyeven, Hruscsovon vagy Gromikón, aki az újságban, a tv-ben látta feleségeiket, a maguk mázsás termetével, hatalmas hátsójával, fogatlan szájával, elhanyagolt külsejével. A pártvezérek "működőképességük " érdekében biztosan otthon is

13 a fogadásokon felszedett szép állami kurvákra gondoltak, miközben a feleségeikkel szeretkeztek. A rendezvények alkalmával viszont korántsem tűntek impotensnek: némelyikük nem is kettecskén, hanem hármasban kereste fel az épület külön erre a célra kialakított, meghitt szeparéit. A fess, magas, bögyös szőke mellé egy egzotikus, apróbb termetű, fekete hajú, ferdén metszett szemű szépséget választott magának. Miközben Amerikában a Marilyn Monroe kontra Kennedy fiúk ügy nagy nyilvánosságot kapott és a lapok szinte másról sem cikkeztek, addig a kommunista rendszerben élő újságírók soha sem írtak hasonló - bár jócskán előforduló - esetekről. Nem valószínű, hogy azért, mert nem tudtak róluk... Egyszerűen mindenkinek kötelessége, sőt jól felfogott érdeke volt hallgatni. Az oroszoknál elképzelhetetlen lett volna, hogy egy nő kinyitja a száját, és elmondja a nyilvánosság előtt, hogy mekkora farka van Hruscsovnak, hol szoktak kúrni, mennyit piálnak, vagy éppen mik a perverziói. Nem így történik ez a mai napig Amerikában, ahol Marilyn Monroe elmeséli, hogy John és Robert Kennedynek is szeretője volt, vagyis hogy a testvérpár osztozott a legendás szőkeségen. Feltehetőleg nem azért kellett meghalnia, mert dicsérte a Kennedy fivérek farkát, hanem azért, mert a politika, a Kennedyek mögött álló pénzcsoport kellemetlennek tartotta a nő jelenlétét. Nem a szexualitás volt a gond, hanem az, hogy talán túl sokat tudott. Bár Amerika köztudottan prűd, családcentrikus ország, büszke a nőfaló politikusaira, és ha igaz, J.F.K.-nak kb pár női láb tárult szét, mégis imádták és a politika ölte meg. De itt van Clinton, akit szintén nem tudott eltávolítani pozíciójából a szex, sőt meggyőződésem, hogy azóta a nők szemében még kelendőbb lett. A kommunizmus eleve megfélemlítette a nőket. No, persze, nem csak őket, hanem mindenkit...ha valaki elment volna, mondjuk Mónika Lewinskiéhoz hasonló sztorival egy laphoz, az újságíró azonnal visszamondta volna az érintettnek a sztorit, és a nőt elteszik láb alól. Sőt! Talán még magát az újságírót is, mert tudott a dologról. Ha életben is hagyták, akkor bolondnak nyilvánították és elmegyógyintézetbe zárták. De ez nem csak az oroszoknál van így! A hatalom és a politika mindig, minden országban, államrendben megtalálja a módját annak, hogy az ártalmas személyeket, a fecsegőket eltüntesse. A Szovjetunióban alapelvként működött: a nem kívánatos embereket likvidálni kell! A sajtó, a média fontossága napjainkban köztudott. Korábban talán csak a hatalom volt tisztában ezzel. Mindenesetre kihasználta tudását. Hiszen a lapok épp úgy lehetnek a tájékoztatás, mint a félretájékoztatás eszközei. Tömegeket befolyásolnak. LENIN ÉS A PEDOFILIA Lenin idejében egészen más volt a

14 helyzet, mint napjainkban. Nem volt szerepe a médiának az emberek életében. A hírek csak szájról-szájra terjedtek, de még beszélni is alig mertek az emberek. A leleplezéstől nem kellett tartani a hatalomnak, gyakorlatilag bármit megtehetett. Ott, ahol büntetlenül ki lehetett irtani egy egész uralkodói családot, ahol igazán embernek csak a férfi számított, nem nagyon foglalkoztak olyan "kis botlásokkal", mint például a nemi erőszak, vagy a pedofília. A nőt használták: szaporodásra és munkára - ez volt a feleség kategória; élvezkedésre - ezek voltak a kurvák, a szeretők. Kisebb falukban családok versengtek azon, hogy ki tudja gyereklányát a nagy Leninnek vagy Sztálinnak "föláldozni", hiszen egy ilyen cselekedet hőstettnek számított és a család a köz által megbecsült helyzetbe került általa. Képzeljük el, amint egy orosz mama a fehér térdzoknis, rakottszoknyás, kétcopfos, úttörő nyakkendős kislányát odaviszi Lenin elvtárshoz, hogy nőt csináljon belőle. Mit gondolhat az a kislány arról a kecskeszakállas öregemberről, amikor elkezd a szoknyája alá nyúlkálni, a fenekét simogatja és a farkával fájdalmat okoz neki? Létezik-e olyan hatalmi vágy, hogy egy férfi ezt hőstettnek könyveli el magában és hogy nézhet egy ilyen kislányra, aki feltehetőleg pityereg, és semmit nem tud, vagy azt gondolja, a kommunizmusért áldozta fel magát? És, ha terhes marad? Kötelessége szülni! Mert a nagy Lenin gyermekéről van szó? Ezt ma minden szépítgetés nélkül pedofíliának hívják! Az uralom és a hatalmi szó vastörvényt teremtett. A fensőbbségesnek elfogadott férfi nemben meglévő hatalmi, uralmi vágy különös módon keveredett a szexualitással. Megkapni, birtokolni, uralkodni felette... Különös, fordított világ, de hát minden társadalomban a KÖZízlés, a KÖZerkölcs a mértékadó (a KÖZakarat persze, már más lapra tartozik). Hogy Lenin számára mit jelentett a nő? A választ csak ő maga tudná megadni, annyi biztos - hivatalos dokumentumok bizonyítják -, hogy nem volt monogám típus. A később hivatalosan is szeretőjének tartott, lengyel származású Krupszkaja családját, testvéreit, sőt anyját is kipróbálta az ágyban. A hetvenes évek szocialista országainak iskoláiban az olvasókönyvek a jóságos Lenin bácsit a gyerekek barátjaként mutatták be. Nos, annyi bizonyos, hogy valóban szerette a gyerekeket... LENIN MAUZÓLEUM Aki Moszkvába érkezik, általában nem hagyja ki a Vörös téri Lenin mauzóleumban való látogatást. Természetes: turista szokás megtekinteni a helyi nevezetességeket. Ennél kicsit meglepőbb, hogy az állandó sorállás ellenére a helybéli lakosok szemében is óriási népszerűségnek örvend a mauzóleum. Különösen családi eseményeknél, leginkább esküvő alkalmával

15 divat felkeresni Lenin bebalzsamozott testét. Van is egy hallgatólagos rend, mi szerint a belépésnél a friss házasok előnyt élveznek. Mégsem juthatott volna be egyetlen ifjú pár sem kevéssel zárás előtt, amikor már alig van ember az épületben, a sokat emlegetett kapcsolatok nélkül. Hogy a fiú, vagy a lány volt-e valamelyik fontos pártvezér hozzátartozója, nem lehet tudni, de nem is lényeges. Tény viszont, hogy zárás előtt bebocsátást nyertek. A mauzóleum lassan kiürült, ők pedig mind felajzottabbak lettek. Tán a hely szelleme hatott rájuk serkentőleg, vagy helyzetük kivételes volta? Esetleg csak örültek, hogy végre együtt, kettesben lehetnek? Otthon családi nyüzsgés várta őket egy nyugodt csendes szoba és szép nagy ágy helyett? Ki tudja... Tény viszont, hogy vagy nem tudtak, vagy nem akartak gátat vetni vágyaiknak. Így történhetett, hogy a termeket járó őrök találtak rá az aktív szexuális tevékenységet folytató ifjú házasokra, pontosan Lenin teste mellett. A "szent helyen" szerelmeskedő fiatalok esete természetesen iszonyatos botrányt kavart, a pártvezér papát pedig azonnal menesztették. A Lenin Mauzóleumot övező, szinte már magától értetődő nimbuszra jó példa a következő moszkvai vicc: Az anya utolsó kívánsága, hogy egykor majd a Lenin Mauzóleumban helyezzék örök nyugalomra. Fia egy darabig szabódik, de végül sikerül meggyőzni: - Te olyan kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezel, olyan jó kommunista vagy! Menj el Brezsnyev elvtárshoz, ő biztosan segíteni fog! Ígérd meg, hogy elintézed! Néhány nappal később a fiú jó hírrel érkezik haza: - Anyuka, csomagoljon, temetjük! ÚTON - KUPIBAN A "Vörös Nyíl"-nak nevezett, Moszkva és Leningrád között közlekedő Luxus gyorsvonat non-stop járt: Minket is ezzel utaztattak. Az út tíz órát vett igénybe. Többnyire éjfélkor indultunk, és reggel tízkor érkeztünk meg úticélunkhoz. Általában a hálókocsira fizették a jegyünket, valamint a reggelinket és vacsoránkat állták. Ezen felül - és más, nem vendégnek, hivatalos meghívottnak minősülő utasoknak - minden szolgáltatásért dollárral kellett fizetni. Szolgáltatás pedig akadt bőven. A vonaton ugyanis volt néhány turista kocsi, de ezek mellett a többit hálókocsi, étterem, bár és kupleráj foglalta el. A berendezés a nagy magyar írót Krúdyt, vagy western filmek elegáns nyilvánosházait idézte piros, süppedős plüss kárpitjaival, eleganciájával. A lányok is nagyon csinosak, bár alig öltözöttek voltak, mellettük pedig egy-két félreérthetetlen külsejű fiú állt őrt. A kurvák hivatalos munkahelye volt a vonat, lehettek vagy tizen. Természetesen ezen a járaton utaztak a hazai és külföldi delegációk. Ilyen esetekben az egész szerelvényt lezárták, és kezdetét vette az egész éjszakán át tartó orgia. A "Vörös Nyíl" nem csak mozgó kupleráj, hanem nívós éjszakai szórakozóhely is volt, műsorral. Fellépett bűvész, illuzionista, akrobaták és táncosok is műsorában. Hírnevét tekintve pedig körülbelül

16 olyannak számított, mint a nevezetes Moulin Rouge, csak, mintegy mellékesen, ez a luxus kupi még a Leningrádba vagy Moszkvába való eljutást is lehetővé tette. Mi háromszor utaztunk rajta. Előfordult, hogy a zenekar tagjai, a fiúk, kipróbálták a lányok szolgáltatásait. Abszolút meg voltak elégedve az orosz kurvák által nyújtott teljesítménnyel. Ráadásul legtöbbjük még pénzt sem fogadott el, csak azt kérték, juttassák be őket a koncertünkre. Persze, az is igaz, hogy a mai világban legalább olyan dicsőségnek tartják a nők, ha lefekhetnek egy híres zenésszel, színésszel vagy más művésszel, mint annak idején Sztálin gyerek szeretői és szüleik. Egy alkalommal Yehudi Menuhinnal is találkoztunk, aki szintén a "nyílon" utazott. Más alkalommal az ABBA-val futottunk össze és az AC/DC együttessel, valamint az oroszok rock királynőjével, Alla Pugacsovával. Aki egyébként meglehetősen szókimondó hölgy. Múltját sem titkolja: elegáns prostituáltból lett rock sztár. Szeretői közé tartozott szinte az egész orosz kormány, no meg az orosz Tom Jonesnak kikiáltott charmeos énekes, Josif Kobson. Volt személyes élményem is. Kijöttem a kupéból az éjszaka közepén, mert pisilnem kellett. A folyosón érdekes látvány fogadott: az ablaknak támaszkodva tűsarkú cipőben és harisnyatartóban állt egy kurva, miközben egy katonatiszt hátulról dugta. Bár nem vagyok prűd, kissé meglepődtem. Hirtelen nem tudtam, álmodom, egy filmforgatás heves jelenetébe csöppentem, vagy a valóságot látom-e? De, amikor a WC mellett hasonló jelenet fogadott, egy matróz és egy vörös hajú bestia közreműködésével, végleg meggyőződtem arról, hogy milyen is a jó kommunista erkölcs. ALKOHOLIZMUS, PIA Az éjszakai élet természetes velejárója az alkoholizmus és a dohányzás, de egyiket sem tapasztaltam olyan mértékben sehol másutt, mint amilyen hevesen e két "sportot" az oroszok űzik. Igaz volt ez a legfelsőbb és legalacsonyabb körökre, a legprimitívebb helytől a legelegánsabbig mindegyikre. Mindenhol vodkával vagy konyakkal kezdték a vendéglátást. Ha valaki nem itta meg az üdvözlésül felkínált italt, szinte sértésnek számított. A pia hamar a fejekbe szállt, lazítva az amúgy sem feszes erkölcsökön. Sajnos én soha nem bírtam igazán az alkoholt, így avval kedveskedtem vendéglátóimnak, hogy egy pohár orosz pezsgőt kértem, iránta érzett rajongásomra hivatkozva. Ezzel még mindig könnyebb volt megbirkózni, mint a hatalmas adag töménnyel. A kávé ivásnál először meglepődtem, mert espresso kávét vártam, és helyette rághattam a zaccot, ami a török kávéjukból a számba került. Még érdekesebb volt a teázásuk. Egyik kezembe nyomtak egy csészét, benne a tea, teafűvel együtt, a másik kezembe pedig néhány kockacukrot adtak. Mint kiderült, egy kockacukrot be kell kapni, rá

17 inni egy korty teát, majd még egy kockacukrot bekapni, rá megint egy korty tea, és már következhetett is a teafű rágás. Talán mondanom sem kell, hogy igen kevés teát és kávét ittam oroszországi útjaimon. ERMITÁZS, LENINGRÁD (MA: SZENTPÉTERVÁR) Ha már Leningrádban voltunk, nem hagyhattuk ki az Ermitázst, a világ egyik legnagyobb múzeumát, ahol a legtöbb antik arany ékszer van, ami még a cári világból megmaradt. No meg, ahogyan a pletyka mondja, azok a kincsek, amiket a katonák a háborúk során összelopkodtak. A Patyomkin cirkáló, amellyel az orosz forradalom idején a cári palotát elkezdték lőni, az Ermitázs előtt horgonyoz a vízen. A múzeum látogatás után természetes a hadihajót is felkerestük. Milyenek a véletlenek, kivel mással találtam magam szemközt, mint azzal a jóképű matrózzal, aki előtt az ominózus vörös hölgy térdelt a Vörös Nyíl WC-je mellett. Most kissé más volt a helyzet, mint idegenvezető, ő vitt minket körbe a hadihajón, és komolyan beszélt az orosz történelemről. OROSZ LOVAG LONDONBAN Andrej Gromiko akkoriban volt a Szovjetunió külügyminisztere, amikor én tinédzserként két és fél évet éltem Londonban. Gromikót gyakran szólította a munkája ugyanide. A magyar nagykövetség több alkalommal adott fogadást a tiszteletemre. Mint az első "vasfüggöny mögül jött, vörös-rockénekesnő" - ahogyan az angol újságok neveztek - nagyon különlegesnek számítottam. Az összes neves újság címlapján szerepeltem (Daily Mirror, Daily News, Sun, Times stb) és divat volt minden nemzetközi megmozdulásra meghívni engem. A híres deszka manöken, Twiggy tervezte a ruhái-

18 mat, jobbkormányos autón tanított engem először vezetni és bekerültem az angol popzene középpontjába. Az egyik legnépszerűbb tévé műsor a BBC-n a Top of the Pops, ami élőben megy és utána mindig megvendégelik a közönséget és néhány hírességet. Itt találkoztam az akkori orosz külügyminiszterrel, aki ellentétben Ceaucescuval és általam ismert magas rangú honfitársaival igazi úriember volt, tökéletes angolnyelv tudással és viselkedéssel. Mint kiderült, látta az egyik moszkvai koncertemet. Meghívott egy whiskyre és elmentünk csavarogni a Sohóba, ahol a legjobb zenés klubok vannak. Itt sem az imponált nekem, hogy ő egy miniszter, hogy sofőrrel és Rolls Royce-al közlekedtünk, hanem - bár kicsit idősnek tartottam akkor magamhoz képest - az, hogy borzasztóan szimpatikus volt, és bohém. Nagyon jól éreztük magunkat. Az első találkozást követte második, de csak flört volt és nem kapcsolat. Családos ember volt, nekem pedig már udvarolt a Bee Gees-ből Maurice Gibb. A mai eszemmel már sajnálom, hogy nem próbáltam ki egy ilyen korú és kaliberű embert az ágyban. A mendemonda szerint fantasztikusan jó szerető volt, komoly farok mérettel. Ezt azonban már nem tudtam leellenőrizni, pedig kevésen múlott. Egy szál bugyiban ültem az ágy szélén, míg ő zuhanyozott. Ekkor valami azt súgta, hogy azonnal el kell tűnnöm. Ma már nem tudom mi volt ez, csak azt, hogy fölkaptam a cuccaimat és elrohantam. Később telefonon elnézést kértem tőle. Néhány év múlva összefutottunk Moszkvában a reptéren. Ő New Yorkba uta-

19 zott, én pedig Kubába. KUBA - A szobám falán ott van a képed - mondta a húsz év körüli fekete lány. Magyarul beszélt. Ez a Várklubban történt, egy koncert után. Odajött hozzám. - Az én képem? - kérdeztem. - Igen, és együtt mosolyogtok az anyámmal. - Hány éves vagy? - folytattam a kérdezősködést. - Húsz. - Honnan jöttél? - Havannából, Kubából. Itt tanulok zenét Magyarországon, jazzt énekelek. - Hogyhogy beszélsz magyarul? - Mert anyám is tudott, és megtanított, ugyanis ő is itt járt egyetemre. - Azt akarod mondani, hogy én ismerem anyádat? Ki ő, és hol készült a közös kép rólunk? - Havannában. Anyukám a tolmácsod volt, amikor Kubában énekeltél. - Hogy van anyukád? - Már régen meghalt. - Gyönyörű szép volt és nagyon fiatal, mikor velem dolgozott. Mi történt vele? - Nem tudom. - Beteg volt? - Nem. HELYZETKÉP Az Aeroflot IL-62-es típusú repülőgépével megérkeztünk Havannába a legvéresebb kommunizmus kellős közepén. A híres Tropicana bárban énekeltünk, mely revűszínházként is üzemelt. Mielőtt Kuba kommunista lett, ezen a helyen megfordult a világ összes nagy sztárja. Olyanok, mint Frank Sinatra, Semmy Davis jr., Pat Boone, Shirley Bessy, Josephine Baker. Teljesen Amerikában érezhettük magunkat itt, hiszen az amerikaiak építették. A legelegánsabb bőrbútorok, legmodernebb fény és hangtechnikai

20 berendezések - minden úgy volt, ahogy itt hagyták. A felsorolt sztárok és mások fényképei ki voltak rakva a falakra. Rajtuk kívül még mindennapi vendég volt az ott élő Hemingway. A kubaiak vidám, zeneszerető és igénytelen népnek tűntek, hiszen halál boldogok voltak, énekeltek, táncoltak, ugyanakkor semmijük sem volt. Az egész országban látszottak az amerikai maradványok, hiszen valamikor a milliomosok nyaraló és szórakozóhelye volt. Miután kommunizmus lett, a Fidel testvérek vették át az uralmat: Fidel Castro és Raoul Castro. A nagy barátság és a kommunista álmosoly mögött gyűlölet húzódott meg, főleg az oroszok részéről, akiknek Kuba eltartása napi egy millió dollárnak megfelelő rubelba került. Közben virágzott a feketepiac, a kábítószer kereskedelem, az embercsempészet Miamiba, ami a Kubához legközelebb eső amerikai part volt, körülbelül hatvan kilométernyire. Havannán kívül a tőle néhány órányira fekvő tengerparti Varradero volt, az ország másik örömtanyája. Mindkettő olyan, mint Las Vegas, azzal a plusszal, hogy itt csodálatos tenger és homokpart volt, tele éjszakai klubokkal, kaszinókkal, ital és kábítószer csempészekkel és kurvákkal. A lerobbant környezet ellenére még megérezte az ember, hogy milyen lehetett ez valamikor a maga pompájával és luxusával. Persze, Fidel Castro és az őt kiszolgáló emberek között nagyon sok milliomos volt, aztán egy nagy űr, és a nincstelenek, akik mégis istenként tisztelték Fidelt, és vakon teljesítettek mindent, amit parancsolt. A SZÉP MAYDA ÉS A CASTRÓK

21 Fidel imádta a nőket és a pénzt. Mindenben részt vett, természetesen hallgatólagosan. Azt hiszem, ő volt a legálszentebb politikus, akivel valaha is találkoztam. Hogy honnan tudtam meg róla a legtitkoltabb dolgokat? Mayda, a tolmácsom - hibátlan, gazella alakú lány, rengeteg hajjal és foggal - a Fidel testvérek kegyeltje volt. Nagyon megszeretett. Körülbelül két hónapig voltam Kubában, így a kapcsolatból barátság lett. Akkor körülbelül két éves lehetett a kislánya, akiről szinte állandóan mesélt, de a papa személye mindvégig titok maradt. Konkrétan nem mondta meg, hogy melyik Castro, Fidel vagy Raoul a gyerek apja. Lehet, hogy ő sem tudta, hiszen közös játékszerük volt? Mayda magyar-orosz szakon végzett, így tolmácsként a politikába is bekerült. Gyakran utazott Havanna és Moszkva között, hiszen a két ország testvér országnak számított. Először Havannában tolmácskodott, amikor Brezsnyev és delegációja ott járt. Az összes férfinek majd kiesett a szeme Mayda láttán, amint fesztelenül sétált közöttük miniszoknyásan, magasságát tovább növelő tűsarkú cipőjében. Legalább egy fejjel magasabb volt az összes politikusnál, pedig Fidel sem egy kis darab pali. A tárgyalás utáni fogadáson a Castro testvérek már közrefogták a szép lányt. Látszott, hogy udvarolnak neki. Koktélokat ittak, a két férfi versengett az udvariasságban. Milyen érdekes, amikor az ember fiatal, csinos, és még okos is a tetejébe, nem foglalkozik igazán a jövőjével, a lehetőségei mégis korlátlanok! Ha az időzítés és a szerencse is vele van, akkor akaratlanul is megalapozódik az élete. Azok a