Az Európai Unió Hivatalos Lapja EGYEZMÉNY A NEMZETKÖZI LÉGI SZÁLLÍTÁS EGYES SZABÁLYAINAK EGYSÉGESÍTÉSÉRŐL

Átírás

1 492 07/5. kötet 22001A0718(01) AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK HIVATALOS LAPJA L 194/39 EGYEZMÉNY A NEMZETKÖZI LÉGI SZÁLLÍTÁS EGYES SZABÁLYAINAK EGYSÉGESÍTÉSÉRŐL EZEN EGYEZMÉNY SZERZŐDŐ FELEIKÉNT SZEREPLŐ ÁLLAMOK, FELISMERVE az október 12-én, Varsóban aláírt, a nemzetközi légi fuvarozás egyes szabályainak egységesítéséről szóló egyezmény, a továbbiakban: a varsói egyezmény, és egyéb kapcsolódó okiratok jelentős hozzájárulását a nemzetközi légi közlekedéssel foglalkozó magánjog harmonizációjához; FELISMERVE a varsói egyezmény és a kapcsolódó okiratok aktualizálásának és egységesítésének szükségességét; FELISMERVE, hogy fontos a nemzetközi légi szállítás megrendelői érdekvédelmének a biztosítása, valamint hogy szükség van az eredeti állapot helyreállításának elvén alapuló méltányos kártérítésre; ÚJÓLAG MEGERŐSÍTVE, hogy a nemzetközi légi közlekedési tevékenység, valamint az utasok, a poggyász és a teherszállítmány zökkenőmentes forgalma a nemzetközi polgári repülésről szóló, december 7-i chicagói egyezmény alapelveivel és céljaival összhangban rendszeres fejlesztést kíván; MEGGYŐZŐDVE arról, hogy a nemzetközi légi szállításra vonatkozó bizonyos szabályok további harmonizációja és kodifikálása érdekében az államok közös fellépése egy új egyezmény keretein belül a legmegfelelőbb eszköz az érdekek méltányos egyeztetésének megvalósításához, MEGÁLLAPODTAK A KÖVETKEZŐKBEN: I. FEJEZET Általános rendelkezések 1. cikk Tárgyi hatály (1) Ez az egyezmény minden, ellenszolgáltatás fejében végzett személy-, poggyász- és teherszállítmány nemzetközi légi szállítására vonatkozik. Szintén vonatkozik a légi közlekedési vállalatok által ellenszolgáltatás nélkül végzett légi szállításra is. (2) Az egyezmény alkalmazásában nemzetközi szállításnak minősül bármely olyan szállítás, amely esetében a felek között létrejött megállapodásnak megfelelően az indulási és a rendeltetési hely függetlenül attól, hogy a szállítás vagy az átrakás megszakítással történik két szerződő állam területén található, vagy egyetlen szerződő állam területén található, amenynyiben létezik egy másik állam területén található előre megállapított megállóhely, még akkor is, ha az a másik állam nem tartozik a szerződő államok közé. Az egyazon szerződő állam területén található két pont között történő szállítás az egyezmény szempontjából nem minősül nemzetközi szállításnak, amennyiben nincs egy másik állam területén található előre megállapított megállóhely. (3) A több egymást követő fuvarozó által végzett szállítás meg nem szakított szállításnak minősül az egyezmény alkalmazásában abban az esetben, ha a felek azt egy műveletnek tekintik, függetlenül attól, hogy egy vagy több szerződés keretében kerül rá sor, és nem veszti el nemzetközi jellegét csupán azért, mert egy vagy több szerződést ugyanazon állam területén teljesítenek. (4) Ez az egyezmény vonatkozik az V. fejezet szerinti szállításra is, figyelemmel az ott meghatározott feltételekre. 2. cikk Állami szállítás és postai küldemények szállítása (1) Ez az egyezmény vonatkozik az állam vagy egy közjogi jogi személy által végrehajtott szállításra, feltéve hogy az megfelel az 1. cikkben meghatározott feltételeknek. (2) A postai küldemények szállítása során a fuvarozó csak a vonatkozó postai testületnek tartozik felelősséggel, a fuvarozók és a postai testületek között fennálló kapcsolatra vonatkozó szabályoknak megfelelően. (3) Ez az egyezmény ezen cikk (2) bekezdésének rendelkezéseit kivéve postai küldemények szállítására nem vonatkozik. II. FEJEZET Az utas-, poggyász- és teherszállítással kapcsolatos dokumentáció, valamint a szerződő felek ezekre vonatkozó kötelezettségei 3. cikk Utasok és poggyász (1) Utasok szállítása esetén egy különálló vagy egy közös szállítási dokumentumot kell kiállítani, amely a következő adatokat tartalmazza: a) az indulási és a rendeltetési hely;

2 07/5. kötet 493 b) ha az indulási és a rendeltetési hely egyazon szerződő állam területén található, de egy vagy több előre megállapított megállóhely egy másik állam területén található, legalább egy ilyen egyéb megállóhely. (2) Minden egyéb olyan eszköz, amely tartalmazza az (1) bekezdésben említett adatokat, helyettesítheti az abban a bekezdésben említett dokumentumot. Ilyen egyéb eszköz használatakor a fuvarozó felajánlja, hogy kiállít az utasnak egy írásos nyilatkozatot az ily módon tárolt információkról. (3) A fuvarozó minden egyes ellenőrzött poggyászhoz kiállít az utas részére egy poggyászazonosító címkét. (4) Az utas írásos értesítést kap arról, hogy amennyiben ez az egyezmény alkalmazandó, ez szabályozza és korlátozhatja a fuvarozó felelősségét haláleset vagy sérülés, valamint a poggyász megsemmisülése, elvesztése vagy sérülése, továbbá késés esetén. (5) Az előbb említett bekezdések rendelkezéseinek be nem tartása nem érinti a szállítási szerződés létezését vagy érvényességét, amelyre továbbra is vonatkoznak ennek az egyezménynek a szabályai, beleértve a felelősség korlátozására vonatkozó szabályokat is. 4. cikk Teherszállítmány (1) Teherszállítmány szállítása esetén légi fuvarlevelet kell kiállítani. (2) A légi fuvarlevél kiállítását minden olyan egyéb eszköz helyettesítheti, amely feljegyzést tartalmaz a végrehajtandó szállításról. Ilyen egyéb eszköz használatakor a fuvarozó a feladó kérésére átad a feladónak egy elismervényt a teherszállítmány átvételéről, amely lehetővé teszi a szállítmány azonosítását, és hozzáférést biztosít az ilyen egyéb eszközök által tárolt nyilvántartásban szereplő információkhoz. 5. cikk A légi fuvarlevél vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervény tartalma A légi fuvarlevél vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervény a következő adatokat tartalmazza: a) az indulási és a rendeltetési hely; b) ha az indulási és a rendeltetési hely egyazon szerződő állam területén található, de egy vagy több előre megállapított megállóhely egy másik állam területén található, legalább egy ilyen egyéb megállóhely; valamint c) a szállítmány súlya. 6. cikk A teherszállítmány természetével kapcsolatos dokumentum A feladótól szükség esetén megkövetelhető, hogy a vámhatóság, a rendőrség és egyéb hasonló hatóságok által alkalmazott alaki szabályok betartásával a teherszállítmány természetéről kiállítson egy dokumentumot. Ez a rendelkezés a fuvarozóra ebből eredő feladatot, kötelezettséget nem ró, illetve felelősséggel nem jár. 7. cikk A légi fuvarlevél leírása (1) A légi fuvarlevelet a feladó állítja ki három eredeti példányban. (2) Az első példány jelölése a fuvarozó példánya ; ezt a feladó írja alá. A második példány jelölése a címzett példánya ; ezt a feladó és a fuvarozó írja alá. A harmadik példányt a fuvarozó írja alá, és teherszállítmányt átvétele után átadja a feladónak. (3) A fuvarozó és a feladó aláírása lehet nyomtatott vagy készülhet bélyegzővel. (4) Amennyiben a feladó kérésére a fuvarozó állítja ki a légi fuvarlevelet, az ellenkező bizonyításának hiányában az a vélelem áll fenn, hogy a fuvarozó a feladó nevében cselekedett. 8. cikk A több darabból álló csomagok dokumentációja Ha a csomagok száma meghaladja az egyet: a) a teherszállítmány fuvarozója kérheti a feladót, hogy csomagonként külön légi fuvarlevelet állítson ki; b) a 4. cikk (2) bekezdésében említett egyéb eszközök használatakor a feladó kérheti, hogy a fuvarozó csomagonként külön elismervényt állítson ki a teherszállítmány átvételéről. 9. cikk A dokumentációval kapcsolatos követelmények be nem tartása A 4 8. cikk rendelkezéseinek be nem tartása nem érinti a szállítási szerződés létezését vagy érvényességét, amelyre továbbra is vonatkoznak ennek az egyezménynek a szabályai, beleértve a felelősség korlátozására vonatkozó szabályokat is. 10. cikk A dokumentált adatokért vállalt felelősség (1) A feladó felel azoknak a teherszállítmánnyal kapcsolatos adatoknak vagy állításoknak a helytállóságáért, amelyek az ő részéről vagy az ő nevében a légi fuvarlevélre kerülnek, valamint amelyeket a fuvarozó részére a teherszállítmány átvételéről szóló elismervényen vagy a 4. cikk (2) bekezdésében említett egyéb eszközök által tárolt nyilvántartásban történő feltüntetésük érdekében a feladó megadott vagy az ő nevében megadtak. Ez alkalmazandó akkor is, ha a feladó nevében eljáró személy egyben a fuvarozó megbízottja is. (2) A feladó kártérítést nyújt minden olyan kárért, amelyet a fuvarozó vagy egyéb olyan személy, akinek a fuvarozó felelősséggel tartozik, szenved el a feladó által vagy az ő nevében megadott adatok és állítások szabálytalanságából, helytelenségéből vagy hiányosságából eredően.

3 494 07/5. kötet (3) Ezen cikk (1) és (2) bekezdésének rendelkezéseit figyelembe véve, a fuvarozó kártérítést nyújt minden olyan kárért, amelyet a feladó vagy más olyan személy, akinek a feladó felelősséggel tartozik, szenved el az adatoknak és állításoknak a teherszállítmány átvételéről szóló elismervényen vagy a 4. cikk (2) bekezdésében említett egyéb eszközök által tárolt nyilvántartásban a fuvarozó által vagy az ő nevében történő szabálytalan, helytelen vagy hiányos feltüntetéséből eredően. 11. cikk A dokumentáció bizonyító ereje (1) A légi fuvarlevél vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervény a szerződés megkötésének, a teherszállítmány átvételének és a szerződésben említett szállítási feltételek elfogadásának közvetett bizonyítéka. (2) Bármely, a légi fuvarlevélben vagy a teherszállítmány átvételről szóló elismervényben található, a teherszállítmány súlyára, méretére és csomagolására, valamint a csomagok számára vonatkozó állítás közvetett bizonyítéka a kinyilatkoztatott tényeknek; a teherszállítmány mennyiségére, térfogatára és állapotára vonatkozó állítások nem számítanak bizonyítéknak a fuvarozóval szemben, kivéve ha azokat előzőleg a fuvarozó a feladó jelenlétében leellenőrizte és ezt a légi fuvarlevélen vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervényen feltüntették, vagy azok a teherszállítmány szemmel látható állapotára vonatkoznak. 12. cikk A teherszállítmány feletti rendelkezés joga (1) A szállítási szerződés szerinti valamennyi kötelezettsége végrehajtásáért való felelősségére is figyelemmel, a feladónak jogában áll rendelkezni a teherszállítmányról, azaz azt az indulási vagy érkezési repülőtérről visszahívhatja, az utazás során bármely leszálláskor megállíthatja, utasítást adhat arra, hogy a teherszállítmányt a rendeltetési helyen vagy a szállítás során ne az eredetileg kijelölt címzettnek adják át, valamint kérheti, hogy azt szállítsák vissza az indulási repülőtérre. A feladó nem gyakorolhatja ezt a rendelkezési jogát olyan módon, hogy azáltal a fuvarozónak vagy más feladónak kárt okoz, és meg kell térítenie bármely olyan költséget, amely ennek a jognak a gyakorlása miatt felmerül. (2) Ha a feladó utasításai betarthatatlanok, a fuvarozó erről haladéktalanul értesíti a feladót. (3) Ha a fuvarozó úgy hajtja végre a feladó teherszállítmánynyal való rendelkezésére vonatkozó utasításait, hogy nem kéri a légi fuvarlevélnek vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervénynek a feladó számára átadott részét, a fuvarozó a feladóval szemben érvényesíthető kártérítési igényének sérelme nélkül felel minden olyan kárért, amely ebből eredően bármely olyan személyt érhet, aki a légi fuvarlevélnek vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervénynek az említett részét jogosan birtokolja. (4) A feladóra ruházott jog abban a pillanatban hatályát veszti, amint a 13. cikknek megfelelően a címzetté érvényesíthető. Ha azonban a címzett a teherszállítmány átvételét megtagadja, vagy nem lehet elérhető, a rendelkezési jog visszaszáll a feladóra. 13. cikk A teherszállítmány kézbesítése (1) Ha a feladó nem gyakorolta a 12. cikk szerinti jogát, a címzett jogosult a teherszállítmány rendeltetési helyre való megérkezésekor a fuvarozót arra kérni, hogy a teherszállítmányt az esedékes költségek megfizetése fejében és a szállítás feltételeinek megfelelően kézbesítse számára. (2) Egyéb megállapodás hiányában a fuvarozó köteles a címzettet a teherszállítmány megérkezéséről haladéktalanul értesíteni. (3) Ha a fuvarozó elismeri, hogy a teherszállítmány elveszett, vagy ha a teherszállítmány nem érkezett meg attól a naptól számított hét napon belül, amikor meg kellett volna érkeznie, a címzett jogosult a fuvarozóval szemben a szállítási szerződésből származó jogait érvényesíteni. 14. cikk A feladó és a címzett jogainak érvényesítése A címzett és a feladó külön-külön, a saját nevében érvényesítheti a 12. és a 13. cikkből származó valamennyi jogát, függetlenül attól, hogy saját vagy más érdekében jár el, feltéve hogy a szállítási szerződésben megállapított kötelezettségeit teljesíti. 15. cikk A címzett és a feladó közötti kapcsolat, vagy azoknak egy harmadik féllel kialakított kölcsönös kapcsolata (1) A 12., 13. és 14. cikk nem érinti sem a feladó és a címzett kapcsolatát, sem azoknak egy olyan harmadik féllel kialakított kapcsolatát, akinek jogai vagy a feladótól, vagy a címzettől származnak. (2) A 12., 13. és 14. cikk rendelkezéseit csak a légi fuvarlevélben vagy a teherszállítmány átvételéről szóló elismervényben szereplő kifejezett rendelkezéssel lehet megváltoztatni. 16. cikk A vámhatóság, a rendőrség vagy egyéb hatóságok alaki követelményei (1) A teherszállítmány címzett részére történő kézbesítését megelőzően a feladónak rendelkezésre kell bocsátania minden olyan adatot és dokumentumot, amelyet a vámhatóság, a rendőrség és bármely egyéb hatóság alaki követelményei megkívánnak. A feladó felelősséggel tartozik a fuvarozónak bármely ilyen jellegű információ vagy dokumentum hiányából, hiányosságából vagy szabálytalanságából eredő kárért, kivéve ha a kárt a fuvarozó vagy annak alkalmazottai vagy képviselői hibája okozta.

4 07/5. kötet 495 (2) A fuvarozó nem köteles megvizsgálni, hogy a fent említett adatok vagy dokumentumok helytállóak vagy kielégítőek-e. (3) E cikk (1) bekezdésének alkalmazásában a légi szállítás azt az időszakot öleli fel, amikor a teherszállítmány a fuvarozó ellenőrzése alatt állt. III. FEJEZET A fuvarozó felelőssége és a kártérítés mértéke 17. cikk Az utasok halála és sérülése a poggyászban bekövetkezett kár (1) A fuvarozó kizárólag abban az esetben felelős az utasok halálával vagy testi sérülésével járó károkért, ha a halált vagy a sérülést okozó baleset a repülőgép fedélzetén, vagy a beszállással vagy kiszállással kapcsolatos műveletek során következett be. (2) A fuvarozó kizárólag abban az esetben felelős az ellenőrzött poggyászok megsemmisülésével, elvesztésével vagy sérülésével járó károkért, ha a poggyász megsemmisülését, elvesztését vagy sérülését okozó esemény a repülő fedélzetén történt, vagy bármely olyan időszak alatt következett be, amikor az ellenőrzött poggyász a fuvarozó ellenőrzése alatt állt. A fuvarozó azonban nem felelős a poggyász eredendő hibájából, minőségéből vagy hiányosságából származó károkért. Nem ellenőrzött poggyász esetén, beleértve a személyes tárgyakat, a fuvarozó csak akkor felelős, ha a kár saját, alkalmazottja vagy képviselője hibájából következett be. (3) Ha a fuvarozó elismeri az ellenőrzött poggyász elvesztését, vagy ha az ellenőrzött poggyász nem érkezett meg attól a naptól számított 21 nap elteltével, amikor meg kellett volna érkeznie, az utas jogosult a fuvarozóval szemben a szállítási szerződésből eredő jogait érvényesíteni. (4) Eltérő rendelkezés hiányában az ezen egyezményben szereplő poggyász kifejezés mind az ellenőrzött, mind a nem ellenőrzött poggyászt jelenti. 18. cikk A teherszállítmányban bekövetkezett kár (1) A fuvarozó kizárólag abban az esetben felelős a teherszállítmány megsemmisülésével, elvesztésével vagy sérülésével járó károkért, ha az ilyen károkat okozó esemény a légi szállítás során következett be. (2) A fuvarozó azonban nem felelős, amennyiben bebizonyítja, hogy a teherszállítmány megsemmisülését, elvesztését vagy sérülését a következő okok közül egy vagy több idézte elő: a) a teherszállítmány eredendő hibája, minősége vagy hiányossága; b) a teherszállítmány hibás csomagolása, amennyiben azt nem a fuvarozó, alkalmazottai vagy képviselői végezték; c) háborús cselekmény vagy fegyveres konfliktus; d) a teherszállítmány beléptetésével, kiléptetésével vagy továbbításával kapcsolatos hatósági cselekmény. (4) A légi szállítás időtartama nem terjed ki a repülőtér területén kívül eső szárazföldi, tengeri vagy belvízi szállításra. Ha azonban berakodás, kézbesítés vagy átrakás céljából ilyen jellegű szállításra a légi szállításról szóló szerződés keretében kerül sor, az ellenkező bizonyításának hiányában bármely kár úgy tekintendő, hogy azt egy légi szállítás során történt esemény idézte elő. Amennyiben a fuvarozó a feladó beleegyezése nélkül a szállítás egy részének vagy egészének tekintetében a felek megállapodása szerinti légi szállítási módot egyéb szállítási móddal helyettesíti, az ilyen egyéb módon történt szállítás a légi szállítás időtartamába beletartozik. 19. cikk Késedelem A fuvarozó felelős az utasok, a poggyászok vagy a teherszállítmány légi szállításában bekövetkezett késésből eredő károkért. A fuvarozó azonban nem felelős az olyan késésből eredő károkért, amelyekről bebizonyítja, hogy ő, alkalmazottai és képviselői minden tőlük ésszerűen elvárható intézkedést megtettek a kár elkerülése érdekében, illetve hogy számára vagy számukra lehetetlen volt ezeket az intézkedéseket megtenni. 20. cikk Mentesítés Amennyiben a fuvarozó bebizonyítja, hogy a kártérítést követelő személy vagy az a személy, akitől a kártérítést követelő személy jogai származnak, gondatlansága, egyéb jogtalan magatartása vagy mulasztása okozta a kárt, vagy ahhoz hozzájárult, a fuvarozó teljes mértékben vagy részben mentesül az igénylővel szembeni felelőssége alól, amennyiben ilyen jellegű gondatlanság, jogtalan magatartás vagy mulasztás okozta a kárt vagy ahhoz hozzájárult. Ha egy utas halála vagy sérülése esetén nem az utas követel kártérítést, a fuvarozó szintén teljesen vagy részben mentesül felelőssége alól, amennyiben bebizonyítja, hogy a kárt a szóban forgó utas gondatlansága, egyéb jogtalan magatartása vagy mulasztása okozta, vagy ahhoz hozzájárult. Ez a cikk minden, az ebben az egyezményben szereplő, felelősségre vonatkozó rendelkezésre kiterjed, beleértve a 21. cikk (1) bekezdését is. 21. cikk Az utasok halála vagy sérülése esetén fizetendő kártérítés (1) Amennyiben a 17. cikk (1) bekezdése alapján keletkező kár utasonként nem haladja meg a különleges lehívási jogot, a fuvarozó nem zárhatja ki és nem korlátozhatja felelősségét.

5 496 07/5. kötet (2) A fuvarozó nem felelős a 17. cikk (1) bekezdése alapján keletkező károkért, amennyiben azok utasonként meghaladják a különleges lehívási jogot és a fuvarozó bebizonyítja, hogy: a) a kár nem a fuvarozó, alkalmazottai vagy képviselői gondatlanságából, egyéb jogtalan magatartásából vagy mulasztásából ered; vagy b) a kár kizárólag egy harmadik személy gondatlanságából, egyéb jogtalan magatartásából vagy mulasztásából ered. 22. cikk Késedelemmel, poggyásszal és teherszállítmánnyal kapcsolatos felelősség korlátozása (1) Amennyiben a személyszállítás során bekövetkező kárt a 19. cikkben meghatározott késedelem okozta, a fuvarozó felelőssége utasonként 4 150különleges lehívási jogra korlátozódik. (2) A poggyászszállítás során bekövetkező megsemmisülés, elvesztés, kár vagy késedelem esetén a fuvarozó felelőssége utasonként különleges lehívási jogra korlátozódik, kivéve ha az utas az ellenőrzött poggyász fuvarozó részére történő átadásakor a rendeltetési helyen történő kézbesítéshez fűződő érdekét kifejező külön nyilatkozatot tett, és szükség esetén egy kiegészítő összeget fizetett. Ebben az esetben a fuvarozó felelős a bejelentett összeget meg nem haladó összeg kifizetéséért, kivéve ha bebizonyítja, hogy az összeg meghaladja az utasnak a rendeltetési helyen történő kézbesítéshez fűződő tényleges érdekét. (3) A teherszállítmány szállítása során bekövetkező megsemmisülés, elvesztés vagy késedelem esetén a fuvarozó felelőssége kilogrammonként 17 különleges lehívási jogra korlátozódik, kivéve ha a feladó a csomag fuvarozó részére történő átadásakor a rendeltetési helyen történő kézbesítéshez fűződő érdekét kifejező külön nyilatkozatot tett, és szükség esetén egy kiegészítő összeget fizetett. Ebben az esetben a fuvarozó felelős a bejelentett összeget meg nem haladó összeg kifizetéséért, kivéve ha bebizonyítja, hogy az összeg meghaladja a feladónak a rendeltetési helyen történő kézbesítéshez fűződő tényleges érdekét. (4) A teherszállítmány egy részének vagy az abba tartozó bármely tárgynak a megsemmisülése, elvesztése, sérülése vagy késedelme esetén a fuvarozó felelőssége korlátozásának megállapításakor csak az érintett küldemény vagy küldemények összsúlyát kell figyelembe venni. Ha azonban a teherszállítmány egy részének vagy az abba tartozó bármely tárgynak a megsemmisülése, elvesztése, sérülése vagy késedelme hatással van egyéb olyan csomagok értékére is, amelyekre ugyanaz a légi fuvarlevél vagy átvételi elismervény, vagy ha ilyeneket nem állítottak ki, ugyanaz, a 4. cikk (2) bekezdésében említett eszköz által tárolt nyilvántartás vonatkozik, a felelősség korlátozásának meghatározásakor az ilyen csomag vagy csomagok összsúlyát is figyelembe kell venni. (5) Ennek a cikknek az (1) és (2) bekezdésében említett fenti rendelkezések nem érvényesek abban az esetben, ha bizonyítást nyer, hogy a kár a fuvarozó, alkalmazottai vagy képviselői szándékos magatartásának vagy mulasztásának következménye, valamint ha a károkozás hanyagságból, annak tudatában történt, hogy eredménye esetleg kár lehet; feltéve ha bizonyítást nyer, hogy az alkalmazott vagy képviselő az ilyen magatartás vagy mulasztás során a foglalkoztatása körében járt el. (6) A 21. cikkben és ebben a cikkben meghatározott korlátozások nem akadályozzák meg a bíróságot abban, hogy ezen felül saját joga alapján döntsön a bírósági költségekről, és egyéb, a perrel kapcsolatban a felperes részéről felmerülő költségek egészéről vagy egy részéről, beleértve a kamatot is. A fent említett rendelkezés nem vonatkozik arra az esetre, ha a károk megítélt összege a bírósági költségek és egyéb, a perrel kapcsolatban felmerülő költségek levonásával nem haladja meg azt az összeget, amelyet a fuvarozó írásban a felperesnek felajánlott a kár bekövetkezését követő hat hónapon belül, vagy a bírósági eljárás megkezdése előtt, amennyiben ez a későbbi időpont. 23. cikk Pénzegységek átváltása (1) Az ebben az egyezményben a különleges lehívási joggal kapcsolatban említett összegek esetében a Nemzetközi Valutaalap által meghatározott különleges lehívási jog alkalmazandó. Bírósági eljárás esetén az összegek nemzeti valutákra történő átváltása a bírósági ítélet meghozatalának időpontjában érvényben lévő különleges lehívási jognak megfelelően történik. Amennyiben a szerződő állam tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, nemzeti valutájának a különleges lehívási joghoz viszonyított értéke a bírósági ítélet meghozatalának időpontjában érvényben lévő, a Nemzetközi Valutaalap által az eljárásokra és az üzletkötésekre vonatkozóan alkalmazott értékelési módszernek megfelelően kerül kiszámításra. Amennyiben egy szerződő állam nem tagja a Nemzetközi Valutaalapnak, nemzeti valutájának a különleges lehívási joghoz viszonyított értékét az adott tagállam által meghatározott módon számítják ki. (2) Mindazonáltal azok a szerződő államok, amelyek nem tagjai a Nemzetközi Valutaalapnak, és joguk nem teszik lehetővé az ezen cikk (1) bekezdésében meghatározott rendelkezések alkalmazását, a ratifikálás vagy csatlakozás időpontjában, vagy azt követően bármikor kinyilatkoztathatják, hogy a 21. cikkben előírtaknak megfelelően a fuvarozó felelősségét a saját területükön lefolytatott bírósági eljárások során utasonként pénzegységre korlátozzák; a 22. cikk (1) bekezdése esetén ez utasonként pénzegység; a 22. cikk (2) bekezdése esetén ez utasonként pénzegység; és a 22. cikk (3) bekezdésére esetén ez kilogrammonként 250 pénzegység. A pénzegység 65,5 milligramm kilencszáz ezredrész finomságú aranynak felel meg. Ezeket az összegeket kerekítve át lehet váltani a vonatkozó nemzeti valutákra. Ezeknek az összegeknek a nemzeti valutákra történő átváltása az érintett állam jogának megfelelően történik. (3) Az ezen cikk (1) bekezdésének utolsó mondatában említett számítást, és az ezen cikk (2) bekezdésében említett átvál-

6 07/5. kötet 497 tási módot úgy kell elvégezni, hogy a szerződő állam nemzeti valutájában a lehető legpontosabban fejezze ki a 21. és 22. cikkben szereplő összegekkel azonos tényleges értéket, amely az ezen cikk (1) bekezdésében található első három mondat alkalmazásából származna. A szerződő államok értesítik a letéteményest az ezen cikk (1) bekezdésében meghatározott számítási módról vagy adott esetben az ezen cikk (2) bekezdésében említett átváltás eredményéről, amikor ezen egyezmény ratifikálásának, elfogadásának, jóváhagyásának, vagy az ahhoz történő csatlakozásnak az okiratát letétbe helyezik, és minden olyan alkalommal, amikor ezek közül bármelyikben változás áll be. 24. cikk A korlátozások felülvizsgálata (1) Ezen egyezmény 25. cikkének rendelkezései sérelme nélkül, valamint az alábbi (2) bekezdésre is figyelemmel, a felelősségnek a 21., 22. és 23. cikkben ismertetett korlátozásait a letéteményes ötévenként felülvizsgálja, az első ilyen felülvizsgálatra ennek az egyezménynek a hatálybalépését követő ötödik év végén kerül sor, vagy amennyiben az egyezmény öt éven belül nem lép hatályba, attól a naptól számítva, amikor először megnyitották aláírásra, a hatálybalépését követő első éven belül, olyan inflációs együttható alkalmazásával, amely megfelel az előző felülvizsgálat óta eltelt időszak összesített inflációs rátájának, vagy az első esetben az egyezmény hatálybalépése óta eltelt időszak első inflációs együtthatójával. Az inflációs együttható meghatározásakor használatos inflációs ráta mértéke azoknak az államoknak a fogyasztói árindexeiben bekövetkezett éves növekedés vagy csökkenés mértékének súlyozott átlaga, amelyeknek pénzneme a 23. cikk (1) bekezdésében említett különleges lehívási jogot alkotja. (2) Amennyiben az előző bekezdésben említett felülvizsgálat megállapítja, hogy a kiszámított inflációs együttható meghaladta a 10 százalékot, a letéteményes értesíti a szerződő államokat a felelősség korlátozásainak felülvizsgálatáról. Bármely ilyen jellegű felülvizsgálat a szerződő államok értesítésétől számított hat hónapot követően válik érvényessé. Ha a szerződő államok értesítésétől számított három hónapon belül a szerződő államok többsége jelzi egyet nem értését, akkor a felülvizsgálat nem lép érvénybe, és a letéteményes a szerződő államok ülése elé terjeszti az ügyet. A letéteményes bármely felülvizsgálat hatálybalépéséről haladéktalanul értesíti a tagállamokat. (3) Ennek a cikknek az (1) bekezdése ellenére, az ennek a cikknek a (2) bekezdésében említett eljárás kerül alkalmazásra bármikor, feltéve hogy a szerződő államok egyharmada kifejezi a felülvizsgálatra vonatkozó óhaját, valamint azzal a feltétellel, hogy az (1) bekezdésben említett inflációs ráta az előző felülvizsgálat óta eltelt időszak során, vagy ha előzőleg nem történt felülvizsgálat, akkor ennek az egyezménynek a hatálybalépése óta eltelt időszak során meghaladta a 30 százalékot. Az ezt követő további felülvizsgálatokra az ennek a cikknek az (1) bekezdésében ismertetett eljárásnak megfelelően ötévenként kerül sor, első alkalommal az ebben a bekezdésben említett felülvizsgálatokat követő ötödik év végén. 25. cikk A korlátozásokkal kapcsolatos kikötések A fuvarozó kikötheti, hogy a szállítási szerződésre a felelősségnek az ebben az egyezményben megállapított korlátozásánál nagyobb mértékű korlátozás vonatkozzon, vagy hogy semmilyen korlátozás ne vonatkozzon. 26. cikk A szerződés rendelkezéseinek érvénytelensége Bármely olyan rendelkezés semmis, amely arra irányul, hogy a fuvarozót mentesítse felelőssége alól, vagy az ebben az egyezményben meghatározottaknál alacsonyabb szinten történő korlátozásokat rögzítsen, azonban az ilyen rendelkezés semmissége nem jelenti az egész szerződés semmisségét, amelyre továbbra is vonatkoznak ennek az egyezménynek a rendelkezései. 27. cikk Szerződéskötési szabadság Semmilyen, ebben az egyezményben található rendelkezés nem akadályozza a fuvarozót abban, hogy bármilyen szállítási szerződést visszautasítson, hogy lemondjon az egyezmény szerint számára elérhető védelemről, vagy hogy olyan feltételeket határozzon meg, amelyek nem ellentétesek ennek az egyezménynek a rendelkezéseivel. 28. cikk Előleg kifizetése Utasok halálával vagy sérülésével járó légi baleset esetén, a fuvarozó hazai joga előírásai esetén haladéktalanul előleget fizet a kártérítés követelésére jogosult természetes személy vagy személyek részére, hogy azok azonnali saját gazdasági szükségleteiket ki tudják elégíteni. Az ilyen előlegfizetés nem számít a felelősség elismerésének, és a fuvarozó által a későbbiekben kifizetett bármilyen kártérítési összegbe beszámítható. 29. cikk A követelések alapja Utasok, poggyász és teherszállítmány szállítása esetén bármilyen jogalapú kártérítési per kizárólag ennek az egyezménynek a feltételeire és a felelősség korlátozására figyelemmel kezdeményezhető, függetlenül attól, hogy arra az ezen egyezmény vagy egy szerződés alapján, szerződésen kívül károkozás alapján, vagy egyéb módon kerül sor, valamint annak a sérelme nélkül, hogy kinek van joga pert indítani, és az milyen vonatkozó jogokkal rendelkezik. Bármely ilyen per esetén a büntető, példás vagy egyéb nem kártalanító kártérítés nem behajtható. 30. cikk Alkalmazottak és képviselők halmozott követelések (1) Ha a fuvarozó alkalmazottja vagy képviselője ellen olyan káresemény miatt indítanak pert, amelyre az egyezmény vonatkozik, és az bebizonyítja, hogy a foglalkoztatása körében járt el, az adott alkalmazott vagy képviselő ugyanazokkal a feltételekkel és a felelősség korlátozásaival élhet, amelyek ezen egyezmény alapján a fuvarozót megilletik.

7 498 07/5. kötet (2) A fuvarozótól, alkalmazottaitól és képviselőitől behajtható összegek végösszege ilyen esetben nem haladhatja meg a fent említett korlátokat. (3) A teherszállítmány kivételével ennek a cikknek az (1) és a (2) bekezdésében említett rendelkezései nem érvényesek abban az esetben, ha bizonyítást nyer, hogy a kár az alkalmazott vagy képviselő szándékos magatartásának vagy mulasztásának következménye, valamint ha a károkozás hanyagságból, annak tudatában történt, hogy eredménye esetleg kár lehet. 31. cikk Panaszról szóló értesítés időpontja (1) Amennyiben a szállítmányra jogosult személy panasz nélkül átveszi az ellenőrzött poggyász- vagy teherszállítmányt, ez közvetett bizonyítéka annak, hogy a poggyász- vagy teherszállítmány megfelelő állapotban, a szállítási dokumentumnak vagy a 3. cikk (2) bekezdésében és a 4. cikk (2) bekezdésében említett egyéb eszköz által tárolt nyilvántartásnak megfelelően került kézbesítésre. (2) Kár esetén a szállítmányra jogosult személynek a kár felfedezését követően haladéktalanul, de legkésőbb a kézbesítés időpontjától számított, ellenőrzött poggyász esetében hét napon, teherszállítmány esetében tizennégy napon belül panasszal kell élnie a fuvarozó felé. A szállítmány késése esetén a panaszt attól a naptól számított 21 napon belül kell megtenni, amikor a poggyász- vagy teherszállítmány a szállítmányra jogosult személy rendelkezésére bocsátották. (3) Minden panaszt írásban kell benyújtani vagy elküldeni a fent említett időszakokon belül. (4) Amennyiben a fent említett időszakok folyamán nem élnek panasszal, a fuvarozó ellen nincs helye eljárás indításának, kivéve ha az csalást követett el. 32. cikk Felelős személy halála Felelős személy halála esetén ennek az egyezménynek a feltételeivel összhangban hagyatékának törvényes képviselői ellen kártérítési per indításának helye van. 33. cikk Joghatóság (1) A kártérítési pert a felperes választása szerint a szerződő államok egyikének területén vagy a fuvarozó állandó lakhelye vagy az üzleti tevékenységének fő helye szerinti bíróságnál, vagy annál, ahol olyan üzleti tevékenységet folytat, amelyen keresztül a szerződést megkötötte, vagy a rendeltetési hely szerinti bíróságnál kell indítani. (2) Egy utas halálából vagy sérüléséből eredő kár esetén vagy ennek a cikknek az (1) bekezdésében említett bíróságok valamelyikén indítható eljárás, vagy annak a szerződő államnak a területén, ahol a baleset időpontjában az utas elsődleges és állandó lakhellyel rendelkezett, és ahova vagy ahonnan a fuvarozó légi utasszállítást szolgáltat, függetlenül attól, hogy ezt saját légi járművén vagy egy kereskedelmi megállapodás keretében más fuvarozó légi járművén teszi, valamint ahol a fuvarozó az utasok légi szállításával foglalkozó tevékenységét folytatja a saját vagy kereskedelmi megállapodás keretében egy másik fuvarozó által bérelt vagy tulajdonában lévő épületből. (3) A (2) bekezdés alkalmazásában a) a kereskedelmi megállapodás kifejezés a megbízási szerződés kivételével minden olyan megállapodást jelent, amelyet fuvarozók kötnek egymással, és amely az utasok közös légi szállítására vonatkozó rendelkezéseket tartalmaz; b) az elsődleges és állandó lakhely kifejezés az utasnak a baleset időpontjában bejelentett, állandó lakhelyét jelenti. Az utas állampolgársága ebből a szempontból nem meghatározó tényező. (4) Eljárási kérdésekben az üggyel foglalkozó bíróság joga az irányadó. 34. cikk Választottbíráskodás (1) Ennek a cikknek a rendelkezéseire is figyelemmel, a teherszállítmány szállítására vonatkozó szerződés felei kiköthetik, hogy a fuvarozó felelősségével kapcsolatos bármilyen, ebből az egyezményből adódó jogvitát választottbírósági eljárás útján rendezik. Az erre vonatkozó megállapodásnak írásban kell történnie. (2) A választottbírósági eljárás a felperes választása alapján a 33. cikkben említett, joghatósággal rendelkező bíróságok egyike előtt zajlik. (3) A választottbíró vagy a választottbírósági tanács alkalmazza ennek az egyezménynek a rendelkezéseit. (4) Ezen cikk (2) és (3) bekezdésének rendelkezései részét képezik minden választottbírósági záradéknak vagy megállapodásnak, és az ilyen jellegű záradék vagy megállapodás ezekkel ellentmondó bármely feltétele semmis. 35. cikk Kereset benyújtásának korlátozása (1) A kártérítésre való jogosultság megszűnik, amennyiben a szállítmány rendeltetési helyre történő megérkezésének időpontjától, vagy attól az időponttól számított két éven belül nem nyújtanak be keresetet, amikor a légi járműnek meg kellett volna érkeznie, vagy a szállítást megszüntették.

8 07/5. kötet 499 (2) Az időtartam kiszámításának módszerét az esettel megbízott bíróság határozza meg. 36. cikk Egymást követő szállítás (1) Ha a szállítást egymás után több különböző fuvarozó végzi és vonatkozik rá az 1. cikk (3) bekezdésében található meghatározás, minden, az utasok és poggyász- vagy teherszállítmány szállítását vállaló fuvarozóra vonatkoznak az ebben az egyezményben megállapított szabályok, és ezek a fuvarozók a szállítási szerződés feleinek számítanak, amennyiben a szerződés foglalkozik a szállításnak azzal a részével, amelyet az ő felügyeletük alatt végeznek. (2) Ilyen jellegű szállítás esetén az utas, vagy őrá tekintettel bármely kártérítésre jogosult személy csak az ellen a fuvarozó ellen léphet fel, aki a baleset vagy késedelem bekövetkezésének időpontjában a szállítást végezte, kivéve ha kifejezett megállapodással az első fuvarozó felelősséget vállal az út egészére. (3) A poggyász- vagy a teherszállítmány tekintetében az utasnak vagy a feladónak joga van pert indítani az első fuvarozóval szemben, a szállítmányra jogosult utasnak vagy címzettnek pedig joga van pert indítani az utolsó fuvarozóval szemben, ezenkívül mindegyik fél pert indíthat az ellen a fuvarozó ellen, aki akkor végezte a szállítást, amikor a szállítmány megsemmisülése, elvesztése, sérülése vagy a késés bekövetkezett. Ezek a fuvarozók egyetemlegesen felelnek az utasnak, a feladónak vagy a címzettnek. (2) Ebben az egyezményben semmi nem akadályozza a feleket abban, hogy kombinált szállítás esetén a légi szállításra vonatkozó dokumentumba felvegyék a szállítás egyéb módjaira vonatkozó feltételeket, feltéve hogy ennek az egyezménynek a rendelkezései a légi szállításra vonatkozásában érvényesülnek. V. FEJEZET Nem a szerződő fuvarozó által végzett légi szállítás 39. cikk Szerződő fuvarozó, tényleges fuvarozó Ennek a fejezetnek a rendelkezései vonatkoznak abban az esetben, amikor egy személy (a továbbiakban: a szerződő fuvarozó ) megbízóként ennek az egyezménynek a hatálya alá eső szállítási szerződést köt egy utassal vagy feladóval, vagy egy ezek képviseletében eljáró személlyel, azonban a szállítás egészét vagy annak egy részét a szerződő fuvarozó meghatalmazásával egy másik személy (a továbbiakban: a tényleges fuvarozó ) teljesíti, de a szállítás adott részére vonatkozóan a fuvarozó ennek az egyezménynek az alkalmazásában nem számít egymást követő fuvarozónak. Ellenkező bizonyítás hiányában ez a meghatalmazás vélelmezett. 40. cikk A szerződő és a tényleges fuvarozó felelőssége 37. cikk Viszontkereseti jog harmadik személlyel szemben Ebben az egyezményben semmi nem érinti az e rendelkezéseknek megfelelően kártérítésre jogosult személyt abban, hogy bármely más személy ellen viszontkereseti jogával éljen. Amennyiben egy tényleges fuvarozó teljesíti egy olyan szállítás egészét vagy annak egy részét, amelyre a 39. cikkben említett szerződés alapján ez az egyezmény vonatkozik, mind a szerződő, mind a tényleges fuvarozóra vonatkoznak ennek az egyezménynek a szabályai, a szerződő fuvarozó esetében a szerződés szerinti teljes szállításra, a tényleges fuvarozó esetében pedig csak az általa teljesített szállításra, kivéve ha ez a fejezet másként rendelkezik. IV. FEJEZET 41. cikk Kombinált szállítás Kölcsönös felelősség 38. cikk Kombinált szállítás (1) Részben légi úton, részben a szállítás egyéb módjaival történő kombinált szállítás esetén ennek az egyezménynek a rendelkezései a 18. cikk (4) bekezdésére is figyelemmel csak a légi szállításra vonatkoznak, feltéve hogy az az 1. cikk hatálya alá esik. (1) A tényleges fuvarozónak és foglalkoztatásuk körében eljáró alkalmazottainak és képviselőinek a magatartása és mulasztása a tényleges fuvarozó által teljesített szállítás vonatkozásában a szerződő fuvarozó magatartásának és mulasztásának is minősülnek. (2) A szerződő fuvarozónak és foglalkoztatásuk körében eljáró alkalmazottainak és képviselőinek a magatartása és mulasztása a tényleges fuvarozó által teljesített szállítás vonatkozásában a tényleges fuvarozó magatartásának és mulasztásá-

9 500 07/5. kötet nak is minősülnek. Mindazonáltal a tényleges fuvarozó semmilyen ilyen magatartás vagy mulasztás miatt nem felel a 21., 22., 23. és 24. cikkben ismertetett összegeket meghaladó mértékben. Bármilyen külön megállapodás, amely alapján a szerződő fuvarozó az egyezményben nem szereplő kötelezettségeket vállal magára, vagy lemond bármilyen, az ebből az egyezményből származó jogról vagy védelemről, vagy bármely, a 22. cikkben említett, a rendeltetési helyre történő kézbesítés iránti érdeket kifejező külön nyilatkozat csak akkor érinti a tényleges fuvarozót, ha ahhoz hozzájárul. 42. cikk Panaszok és utasítások címzettje Az ennek az egyezménynek az alapján a fuvarozónak szánt bármely panasznak vagy utasításnak a hatása ugyanaz, függetlenül attól, hogy a szerződő vagy a tényleges fuvarozónak címezték. A 12. cikkben említett utasítások azonban csak akkor érvényesek, ha azok címzettje a szerződő fuvarozó. 43. cikk Alkalmazottak és képviselők A tényleges fuvarozó által teljesített szállítással kapcsolatban a tényleges vagy a szerződő fuvarozó bármely alkalmazottjára vagy képviselőjére ugyanazok a feltételek és a felelősségnek ugyanazok a korlátozásai vonatkoznak, amelyek ezen egyezmény alapján arra a fuvarozóra vonatkoznak, akinek ők alkalmazottai vagy képviselői, ha bebizonyítják, hogy a foglalkoztatásuk körében jártak el, kivéve ha bizonyítást nyer, hogy olyan módon jártak el, aminek következtében a felelősség ezen egyezmény szerinti korlátozásai rájuk nem vonatkoznak. 44. cikk Kártérítések összesítése A tényleges fuvarozó által teljesített szállítással kapcsolatban a tényleges és a szerződő fuvarozótól, valamint a foglalkoztatásuk körében eljáró alkalmazottaiktól és képviselőiktől behajtható összes kártérítés nem haladja meg azt a legnagyobb összeget, amelyet vagy a szerződéses vagy a tényleges fuvarozó ellen ezen egyezmény alapján megítélhetnek, de egyik fent említett személy sem felelős a rá vonatkozó korlátozást meghaladó összegért. 45. cikk Az igények címzettje A tényleges fuvarozó által teljesített szállítással kapcsolatban a felperes kártérítési pert indíthat választása szerint a tényleges, a szerződő vagy mindkét fuvarozó ellen együtt vagy külön-külön. Ha a per csak az egyik ilyen fuvarozó ellen irányul, az a fuvarozó jogosult kérni a másik fuvarozó bevonását az eljárásba, amelynek lefolytatására és joghatásaira az üggyel foglalkozó bíróság joga az irányadó. 46. cikk Kiegészítő joghatóság Bármely, a 45. cikk alapján tervezett kártérítési pert a felperes választása szerint a szerződő államok egyikének területén vagy annál a bíróságnál kell indítani, amelynél a 33. cikk rendelkezéseinek megfelelően a szerződő fuvarozó ellen per indítható, vagy annál, amely a tényleges fuvarozó lakhelye vagy üzleti tevékenységének fő helye szerint joghatósággal rendelkezik. 47. cikk A szerződéses rendelkezések érvénytelensége Bármely szerződéses rendelkezés semmis, amely hozzájárul ahhoz, hogy a szerződő vagy a tényleges fuvarozót az ezen fejezet alapján ráháruló felelősség alól mentesítse, vagy ahhoz, hogy a fejezet alapján alkalmazandó korlátozásnál alacsonyabb korlátozást jelöljön ki, de az ilyen rendelkezés semmisége nem vonja magával az egész szerződés semmisségét, amelyre továbbra is ennek a fejezetnek a rendelkezései vonatkoznak. 48. cikk A szerződő és a tényleges fuvarozó kölcsönös kapcsolata A 45. cikk rendelkezései kivételével ebben a fejezetben semmi nem érinti a fuvarozók egymás közötti jogait és kötelezettségeit, beleértve az esetleges viszontkereseti jogot vagy a kártérítést. VI. FEJEZET Egyéb rendelkezések 49. cikk Kötelező alkalmazás A szállítási szerződésben található minden olyan feltétel, valamint a kár bekövetkezése előtt kötött minden olyan külön megállapodás semmis, amely arra irányulhat, hogy a felek megszegjék az ebben az egyezményben megállapított szabályokat akár úgy, hogy meghatározzák az alkalmazandó jogot, akár úgy, hogy a joghatóságra vonatkozó szabályokat módosítják. 50. cikk Biztosítás A szerződő államok előírják fuvarozóik számára, hogy az ebből az egyezményből eredő felelősségüket fedező megfelelő biztosítással rendelkezzenek. Az a szerződő állam, amely területére a fuvarozók szállítanak, előírhatja a fuvarozók számára, hogy igazolják, hogy az ebből az egyezményből eredő felelősségüket fedező megfelelő biztosítással rendelkeznek.

10 07/5. kötet cikk Rendkívüli körülmények között végrehajtott szállítás A 3 5., 7. és 8. cikk szállítási dokumentációra vonatkozó rendelkezései nem alkalmazandók abban az esetben, ha a szállításra rendkívüli körülmények között, a fuvarozó szokásos üzleti tevékenységi körén kívül kerül sor. 52. cikk Napok meghatározása A napok kifejezés ebben az egyezményben nem munkanapokat, hanem naptári napokat jelöl. VII. FEJEZET Záró rendelkezések 53. cikk Aláírás, ratifikálás és hatálybalépés (1) Ezt az egyezmény május 28-án, Montrealban nyitják meg aláírásra azoknak az államoknak, amelyek részt vesznek a Montrealban, május 10-e és 28-a között a légi közlekedési jogról szóló nemzetközi konferencián május 28-át követően az egyezmény valamennyi állam aláírhatja a Nemzetközi Polgári Légi Közlekedési Szervezet montreali központjában mindaddig, amíg az az egyezmény e cikk (6) bekezdése alapján hatályba nem lép. (2) Ezt az egyezmény hasonlóképpen aláírhatják a regionális gazdasági integrációs szervezetek is. Ennek az egyezménynek az alkalmazásában a regionális gazdasági integrációs szervezet bármely olyan szervezetet jelent, amely egy adott régió szuverén államaiból áll, és illetékes bizonyos, ezen egyezmény által szabályozott területeken, és amely kellő felhatalmazással rendelkezik ennek az egyezménynek az aláírására, ratifikálására, elfogadására, jóváhagyására vagy az ahhoz való csatlakozásra. Ebben az egyezményben az 1. cikk (2) bekezdése, a 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja, az 5. cikk b) bekezdése, a 23., 33. és 46. cikk, valamint az 57. cikk b) bekezdése kivételével a szerződő állam vagy szerződő államok kifejezés a regionális gazdasági integrációs szervezetekre is ugyanúgy vonatkozik. A 24. cikk alkalmazásában a szerződő államok többsége és a szerződő államok egyharmada kifejezés nem vonatkozik a regionális gazdasági integrációs szervezetekre. (3) Ezt az egyezményt az aláíró államoknak és a regionális gazdasági integrációs szervezeteknek ratifikálniuk kell. (4) Bármely olyan állam vagy regionális gazdasági integrációs szervezet, amely nem írja alá ezt az egyezményt, bármikor elfogadhatja vagy jóváhagyhatja azt, vagy csatlakozhat hozzá. (5) A ratifikálással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással kapcsolatos okiratokat a letéteményesnek kijelölt Nemzetközi Polgári Légi Közlekedési Szervezetnél kell letétbe helyezni. (6) Ez az egyezmény a ratifikálással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással kapcsolatos harmincadik okiratnak a letéteményesnél történő letétbe helyezésétől számított hatvanadik napon lép hatályba azok között az államok között, amelyek az adott okiratot letétbe helyezték. A regionális gazdasági integrációs szervezetek által letétbe helyezett okirat ennek a bekezdésnek a szempontjából nem számít. (7) Egyéb államok és regionális gazdasági integrációs szervezetek számára ez az egyezmény a ratifikálással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással kapcsolatos okirat letétbe helyezésének dátumától számított 60 napot követően lép hatályba. (8) A letéteményes haladéktalanul értesíti valamennyi aláírót és szerződő államot az alábbiakról: a) ennek az egyezménynek minden aláírásáról és azok dátumáról; b) minden ratifikálással, elfogadással, jóváhagyással vagy csatlakozással kapcsolatos okirat letétbe helyezéséről és annak időpontjáról; c) ennek az egyezménynek a hatálybalépéséről; d) a felelősségnek ebben az egyezményben megállapított korlátozásai bármely felülvizsgálatának hatálybalépési időpontjáról; e) az 54. cikk alapján történő bármely felmondásáról. 54. cikk Felmondás (1) Bármely szerződő állam felmondhatja ezt az egyezményt a letéteményeshez intézett írásos értesítés útján. (2) A felmondás az értesítés letéteményes általi kézhezvételétől számított 180. napot követően lép hatályba. 55. cikk Kapcsolat a varsói egyezmény egyéb okirataival Ez az egyezmény megelőz bármely, a nemzetközi légi szállításra vonatkozó szabályt: 1. amely ennek az egyezménynek a szerződő államai között alkalmazandó annak alapján, hogy ezek az államok valamennyien szerződő felei az alábbi okmányoknak: a) a nemzetközi légi szállítás bizonyos szabályainak egységesítéséről szóló, október 12-én, Varsóban aláírt egyezménynek (a továbbiakban: a varsói egyezmény ); b) a nemzetközi légi szállítás bizonyos szabályainak egységesítéséről szóló, október 12-én, Varsóban aláírt egyezmény módosításáról szóló, szeptember 28- án, Hágában létrejött jegyzőkönyvnek (a továbbiakban: a hágai jegyzőkönyv); c) a varsói egyezményt kiegészítő, a nem szerződéses fuvarozó által teljesített nemzetközi légi szállítás bizonyos szabályainak egységesítéséről szóló, szeptember 18-án, Guadalajara városban aláírt egyezménynek (a továbbiakban: a guadalajarai egyezmény);

11 502 07/5. kötet d) a nemzetközi légi szállítás bizonyos szabályainak egységesítéséről szóló, október 12-én, Varsóban aláírt egyezmény módosításáról szóló, szeptember 28- án, Hágában létrejött jegyzőkönyv módosításáról szóló, március 8-án, Guatemala városban aláírt jegyzőkönyvnek (a továbbiakban: a Guatemala városi jegyzőkönyv); e) a hágai jegyzőkönyv által módosított varsói egyezményt módosító 1 3. kiegészítő jegyzőkönyvnek és a 4. montreali jegyzőkönyvnek, vagy mind a hágai jegyzőkönyv, mind a Guatemala városi jegyzőkönyv által módosított, szeptember 25-én, Montrealban aláírt varsói egyezménynek (a továbbiakban: a montreali jegyzőkönyvek); vagy 2. amely ezen egyezmény bármely egyes szerződő államának területén alkalmazandó annak alapján, hogy az adott állam szerződő fele a fenti a) e) albekezdésben említett egy vagy több okiratnak. 56. cikk Egynél több jogrendszerrel rendelkező államok (1) Ha egy államban kettő vagy több olyan területi egység van, amelyben különböző jogrendszer vonatkozik az ebben az egyezményben szabályozott kérdésekre, az állam az aláíráskor, ratifikáláskor, elfogadáskor, jóváhagyáskor vagy csatlakozáskor kinyilváníthatja, hogy ez az egyezmény kiterjed minden területi egységére vagy azok közül csak egyre vagy néhányra, és ezt a nyilatkozatot bármikor módosíthatja egy másik nyilatkozat benyújtásával. (2) Bármely ilyen nyilatkozatról értesíteni kell a letéteményest, és az értesítésben kifejezetten rendelkezni kell azokról a területi egységekről, amelyekre az egyezmény kiterjed. (3) Az olyan szerződő állammal kapcsolatban, amely ilyen nyilatkozatot tett, az alábbi hivatkozások a következőképpen értelmezendők: a) a 23. cikkben a nemzeti valuta kifejezés az adott állam megfelelő területi egységében használt pénznemet jelenti; és b) a 28. cikkben a hazai jog kifejezés az adott állam megfelelő területi egységének jogát jelenti. 57. cikk Fenntartások Ezzel az egyezménnyel kapcsolatban fenntartással nem lehet élni, kivéve hogy egy szerződő állam bármikor kinyilatkoztathatja a letéteményesnek címzett értesítésben, hogy ez az egyezmény nem vonatkozik: a) olyan nemzetközi légi szállításra, amelyet a szerződő állam közvetlenül, nem kereskedelmi céllal végez szuverén államként fennálló feladataival és kötelezettségeivel kapcsolatban; illetve b) a szerződő állam katonai hatóságai számára történő személy-, teher- és poggyászszállításra a szerződő államban nyilvántartott vagy a szerződő állam által bérelt repülőgépen, amelyet kizárólag az adott hatóság foglalt le, vagy amelyet annak nevében foglaltak le. FENTIEK HITELÉÜL az alulírott teljhatalmú meghatalmazottak ezt az egyezményt alább kézjegyükkel látták el. Kelt Montrealban az ezerkilencszázkilencvenkilencedik év május 28. napján angol, arab, francia, kínai, orosz és spanyol nyelven, a szövegek mindegyike egyaránt hiteles. Ezt az egyezményt a Nemzetközi Polgári Légi Közlekedési Szervezet levéltárában helyezik letétbe, hiteles másolatait a letéteményes eljuttatja az egyezmény összes tagállamának és a varsói egyezmény, a hágai jegyzőkönyv, a guadalajarai egyezmény, a Guatemala városi jegyzőkönyv és a montreali jegyzőkönyvek szerződő államainak.