Látásunk. Forrás:

Átírás

1 Látásunk Forrás: Az Úr 1975 augusztusában plántálta a Keresztény Közösség Gyülekezetet Bangaloreban. Csak néhány hívővel indultunk. Amikor elkezdtük az összegyülekezéseinket, nem volt számunkra teljesen világos, hogy Isten milyen céllal hozott össze minket. Isten azonban fokozatosan kijelentette számunkra a tervét, ami a következő volt: Bemutatni és hirdetni az újbort (Jézus életét és az isteni természetet) új tömlőben (a helyi gyülekezet, mint Krisztus testének kiábrázolása, az újszövetségi minta alapján felépítve). Ez vált a látásunkká. Speciális elhívásunk Az Ószövetségben minden próféta egy világos látást kapott Istentől, hogy mi volt az elhívása és mit kellett hirdetnie Izraelnek és ők csak azt az üzenetet prédikálták. Ők úgy hívták ezt: Az Úrnak a terhe. Mind tisztában voltak az Istentől kapott megbízatásukkal kizárólag arra összpontosítottak, amit Isten egy teherként helyezett a szívükre és sosem hagyták, hogy eltérítsék őket az elsődleges megbízatásuktól. Hasonlóképpen a Keresztény Közösség Gyülekezet is kapott egy tiszta látást Istentől a prófétikus elhívására, mint gyülekezet, és mi mindent megtettünk annak érdekében, hogy ne térjünk el attól. Az Úr sok misszionáriust küldött Indiába, és sok evangéliumi mozgalmat emelt fel hazánkban az elmúlt két évszázadban, hogy a hitetleneket Krisztushoz vezessék és hirdessék a sok fontos bibliai igazságot. Mi dicsérjük az Urat mindannyiukért. Voltak azonban más igazságok is az Újszövetségben, amelyekkel kapcsolatban úgy éreztük, hogy korábban nem voltak eléggé hangsúlyozva Indiában. Ezek az újszövetséggel kapcsolatos elhanyagolt igazságok a következők: a tanítványság feltételei, a biztonság, ami Istennek mint Atyánknak az ismeretéből származik, úgy járni ahogy Jézus járt - követve az ő lábnyomát -, a Szent Szellem erejének kiáradása a bensőnkből, Isten természetének részese lenni, a kereszt útja, legyőzni minden tudatos bűnt, szabadság a világiasságtól és a pénz szeretetétől, szabadság az elbátortalanodástól, a félelemtől és az aggodalomtól, teljes engedelmesség a hegyi beszéd tanításainak(máté 5-7), hit hogy Isten mindent megtesz értünk, amit Jézusért is megtett, felépíteni a helyi gyülekezetet, mint egy testet, stb. A Keresztény Közösség Gyülekezet terhe az volt, hogy eljuttassa ezeket az igazságokat minden felekezethez és gyülekezethez Indiában. Isten megadta a lehetőséget, hogy ezt tegyük nyilvános összejöveteleken, konferenciákon, rádión és írott anyagokon keresztül; valamint sok ezer magnókazetta, CD és DVD szétosztásával. A legtöbb gyülekezet vezetője azonban ellenállt nekünk és az üzenetünknek, és bezárták ajtóikat előttünk. Azután Isten tett egy csodát. Megnyitotta az internetet számunkra. Több száz üzenetünket tettük fel oda egy csapat elkötelezett testvér által, akiket Isten hozott a Keresztény Közösség

2 Gyülekezetbe. Ez reagálások áradatát eredményezte a különböző gyülekezetben lévő hívőktől nemcsak Indiából, de a világ minden tájáról akik hallgatták ezeket az üzeneteket, és akiknek az élete átformálódott és házasságaik helyreálltak. Új gyülekezetek születtek, közülük néhányan felbuzdultak és szorosan kapcsolódtak a Keresztény Közösség Gyülekezethez. Ily módon Isten igazsága átjutott az előítéletes gyülekezetvezetőkön, akik bezárták az ajtóikat előttünk, és elérte az éhes tagokat a felekezetükben. Ma már sok hívő van sok gyülekezetben szerte a világon, akiket megragadtak ezek a csodálatos igazságok, sőt még prédikálják is azokat másoknak. Dicsérjük Istent ezért mert pontosan ez az, amiért imádkoztunk, és amire vágytunk. Így láthattunk egy keveset megvalósulni abból a tervből, amiért Isten felemelte a Keresztény Közösség Gyülekezetet. Isten útjai valóban bámulatosak. Ő csodákat tesz, amikor egyedül az Ő dicsőségét, és nem a magunk hasznát keressük. Pál azt mondta, az volt a célja, hogy minden embert tökéletessé tegyünk a Krisztus Jézusban - és ő keményen dolgozott is ezért a végeredményért (Kolossé 1:28-29). Nekünk is ez a célunk. Igyekszünk, hogy először is a CFC-ben mindenkit igaz tanítvánnyá tegyünk akik Jézust jobban szeretik, mint a családtagjaikat, jobban, mint önmagukat, jobban, mint a földi javaikat (Lukács 14:26-27 és 33). Továbbá arra törekszünk, mindannyiuknak megtanítsuk, hogy Jézus minden parancsolatának engedelmeskedjenek (Máté 28:20). Tudjuk, hogy ez az út egy keskeny út, és nagyon kevesen találják meg azt. Tudjuk azt is, hogy még Jézus gyülekezetében is volt egy képmutató, aki ott ült a tizenkettő között. Tehát, úgy hisszük, hogy a CFC-ben is lesznek képmutatók mindaddig, míg Krisztus vissza nem jön. Azonban elhatároztuk, hogy minden tőlünk telhetőt megteszünk, hogy gondoskodjunk arról, hogy az Ige prédikálása folyamatosan meggyőzze az ilyeneket és kényelmetlenséget okozzon nekik annak reményében, hogy megtérnek. Evangelizáció és tanítvánnyá tétel A CFC-ben minden hívőt arra bátorítottunk, hogy személyesen ossza meg az evangéliumot másokkal. Így sokan jöttek Krisztushoz és csatlakoztak a gyülekezetünkhöz az elmúlt években. Ilyen módon Isten új gyülekezeteket is plántált India városaiban és falvaiban, valamint szerte a világon. Mivel nekünk a CFC-ben egy speciális elhívásunk van Istentől, nem merülünk el másfajta szolgálatokban (mint például szociális munka), ami esetleg elvonná az energiáinkat az elsődleges elhívásunkról. Nem akarjuk, hogy azt mondják nekünk az utolsó napon, hogy más emberek szőlőjét őriztük, de nem őriztük azt a szőlőt, amit az Úr adott nekünk (Lásd: Énekek Éneke 1:6). Tehát ezeket a másfajta szolgálatokat meghagyjuk azoknak, akik úgy érzik, hogy Isten hívja őket arra, felismerve, hogy az Úrnak különböző elhívásai vannak minden egyes gyermeke számára. Nem kívánunk kiegyensúlyozottnak tűnni a többi hívő szemében az által, hogy sokféle szolgálattal foglalkozunk. Egyedül Isten elhívása és jótetszése a fontos számunkra. 2

3 Tekintettel arra, hogy egy növekvő gyülekezet vagyunk, óriási felelősségünk van az új hívők felé, akik csatlakoztak hozzánk és a sok gyermek felé is, akik közöttünk cseperedtek fel és váltak felnőtté. Mindnyájukat tanítvánnyá kell tenni. Az új megtérők és a felnövekvő gyermekek egy egészséges, növekvő gyülekezet ismertetőjegye. Azok az új hívők, akiket Isten közénk hozott, és a felnőtt gyermekeink képezik az új tevékenységi körünket. Isten és a pénz A CFC-ben elsajátítottunk egy radikális viszonyulást a pénzhez, mert Jézus azt mondta, hogy nem szolgálhatunk Istennek és a pénznek is (Lukács 16:13) és mi eltökéltek voltunk, hogy kizárólag Istent szolgáljuk. Annak érdekében, hogy teljesen feddhetetlenek legyünk ebben a kérdésben, meghoztuk az alábbi gyakorlati döntéseket a szolgálatunkban a pénzhez való viszonyulás terén: Eldöntöttük, hogy nem lesz egyetlen fizetett igehirdetőnk sem, és nem tartunk gyűjtést egy összejövetelünkön sem. Prédikálunk az ószövetségi törvény szerinti tizedszedés ellen. Azt tanítjuk, hogy az Úr munkájára mindig jókedvűen és önként adakozzanak. Nem helyezünk senkire terhet, hogy bármit adakozzon. Nem fogunk a munkánkról hírlevelet küldeni senkinek, és soha nem fogjuk a gyülekezetünk anyagi szükségeit másoknak tudtára adni. Ellenezzük a hozomány adását és elfogadását, és bátorítunk mindenkit, hogy adósságmentesen éljen (Róma 13:8). Isten kegyelméből kezdettől fogva kitartottunk ezek mellett az újszövetségi alapelvek mellett. Sok ellenállást és kritikát szenvedtünk el más keresztény csoportoktól és gyülekezetektől azért, mert ilyen erősen kitartunk az álláspontunk mellett ezekben a kérdésekben. Mi azonban tudjuk, hogy mit képviselünk és továbbra is szilárdan kitartunk ezen alapelvek mellett egészen az Úr visszajöveteléig. A gyülekezetünkben minden vén eltartja magát pénzügyileg, pontosan úgy, ahogy azt Pál apostol tette. Elfogadott időnként ajándékot más hívőktől, de ő sosem függött senki ajándékától a személyes szükségeit vagy a szolgálatát illetően. Bízott a mennyei Atyjában, hogy Ő mindezekről gondoskodik. Mi is ehhez az alapelvhez ragaszkodunk és ez szerves része a látásunknak. Teljesen helyénvaló, hogy azok, akik elkötelezték magukat az Úr szolgálatára, őket mások támogassanak ahogy azt az Úr is rendelte, hogy akik az evangéliumot hirdetik, az evangéliumból éljenek (1 Korinthus 9:14). Pál azonban eltartotta önmagát, mert látta a maga idejében, hogy milyen szégyent hoz az Úr nevére az, ahogy a prédikátorok a szellemi ajándékaikat saját vagyonuk felhalmozására használták. Ezért ő Isten tiszta bizonyságtevője akart lenni, az ilyen korrupt környezetben. Indiában hasonló helyzetet látunk. Ezért a CFC-ben, Pálhoz hasonlóan szükségét éreztük annak, hogy különbözzünk a körülöttünk lévő romlott prédikátoroktól a pénzügyi területen hogy az Úr tiszta bizonysága legyünk az országunkban. Ez az álláspontunk, amihez ragaszkodunk, megmentett minket sok Bálámtól, Géházitól és Démástól, akik máskülönben lehet, hogy csatlakoztak volna hozzánk és megrontották volna az Úr bizonyságát közöttünk. 3

4 Sosem mondjuk meg a CFC tagoknak, hogy hogyan használják fel a saját pénzüket. Ők szabadok, hogy az egészet úgy használják fel, ahogyan akarják akár támogatni missziókat, árvaházakat, vagy adakozni az utcákon a koldusoknak. Azokat az adományokat azonban, amiket a CFC-ben adnak az Úrnak, azt a látásunknak megfelelően használjuk fel hogy tanítványokat képezzünk és segítsük a szükségben lévő hívőket. (Gal. 6:10) Szolgálatok, címek és tekintély Szolgálatok: Az Efézus 4:11 kijelenti, hogy Krisztus adott ajándékokkal rendelkező embereket az Ő egyházának apostolokat, prófétákat, evangélistákat, tanítókat és pásztorokat. Az Úr az Ő jóságából mind az öt szolgálatot megadta a CFC-ben. Mi azonban nem használunk egy testvér esetében sem ilyen címeket vagy címkéket azoknál, akiknek ilyen ajándékuk van. (Pál magát apostolnak nevezte, de csak azért, hogy az emberek elfogadják azt, amit ő Isten Igéjeként írt, de ma már nincs senkinek szüksége arra, hogy így tegyen.) Mindamellett, mi hiszünk ennek az öt szolgálatnak a működésében és láttuk ezek csodálatos eredményét közöttünk, ami ezeknek a szolgálatoknak a gyakorlásából származik. Ezek a gyümölcsök azok, amik fontosabbak számunkra és nem az, hogy ki tölti be ezeket a szolgálatokat, mivel mi mindannyian egy test vagyunk és egymásnak szolgái. Címek: Az egyetlen cím, amit az Úr megengedett számunkra a testvér és a szolga (Máté 23:8, 11). Mi mindannyian testvérek és szolgák vagyunk. Jézus azt mondta, hogy amikor minden parancsolatának engedelmeskedtünk, amiket adott nekünk, akkor elmondhatjuk, hogy haszontalan szolgák vagyunk; mert amit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük. (Lukács 17:10). Ez az a cím, amire mindannyiunknak áhítoznia kell. Alávetettség a tekintélynek: A Biblia azt tanítja nekünk, hogy engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és fogadjatok szót nekik (Zsidó 13:17). Így tehát ezt tanítjuk azoknak, akik a CFC-hez akarnak tartozni, hogy engedelmeskedjenek Isten ezen parancsolatának és fogadjanak szót a helyi gyülekezet vezetőinek a gyülekezeti kérdésekben. Nem kényszerítünk senkit, hogy így tegyen, mivel az ilyen engedelmességnek csak akkor van értéke, ha önkéntes. Néhány más gyülekezetben az embereket kényszerítik, hogy engedelmeskedjenek a pápa, egy pap, vagy egy pásztor tekintélyének. A CFC-ben nem helyezünk senkit tekintély alá. Szabadságot adunk a hívőknek, hogy választhassanak, hogy kinek akarnak engedelmeskedni. Szabadon választhatnak, hogy szót fogadnak-e egy vénnek, akiben megbíznak, mert szeretnék a bölcsességet és a védelmet, amiben egy ilyen engedelmesség révén részesülnek. A bizalom egy vénben növekszik, amikor a hívők megfigyelik hogyan él, hogyan neveli fel a gyermekeit, és ahogy Isten bizonyságot tesz a szolgálatáról. Az Apostolok cselekedeteiben a friss megtérők mindig a helyi gyülekezethez csatlakoztak. Ezután az apostolok véneket (többes szám) neveztek ki minden egyes gyülekezetben (Titusz 1:5). Minden gyülekezetben legalább kettő vén volt annak érdekében, hogy egy egyensúlyt 4

5 biztosítsanak a szolgálatban. Ezeknek a véneknek szellemi atyáknak kellett lenniük, akik pásztorolták a hívőket és képessé tették őket, hogy éretté váljanak. A véneknek pedig az apostolok adtak útmutatást, vagy apostol hiányában más, még érettebb vének. Ez az újszövetségi minta az, amit mi is gyakoroltunk minden CFC-hez kapcsolódó gyülekezetben. A hívők és a vének fegyelmezése: Minden jó családban az apák fegyelmezik a gyermekeiket, amikor szükséges. A CFC-hez tartozó gyülekezetekben hiszünk abban, hogy fegyelmezni kell azokat, akik folyamatosan bűnben vannak (ahogy azt a Máté 18:15-17 tanítja), hogy egy kicsiny kovász ne poshassza meg az egész tésztát (1 Kor 5:6-7). Ha két vagy három hívőnek panasza van a gyülekezet egyik vénével kapcsolatban, akkor az idősebb vének (és azok, akiknek apostoli felelősségük van a gyülekezet felé), alaposan ki fogják vizsgálni az ügyet. Ha a vád igaznak bizonyul, akkor követni fogják az 1 Timótheus 5:19-21 útmutatását: Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra. A vétkeseket mindenek előtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek. Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg előítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból. Ezt a fegyelmezést gyakoroljuk, elfogultságot senki felé sem mutatva. A vén fegyelmezve lesz a sérelem mértékének arányában és az egész gyülekezet tájékoztatva lesz a dolog felől (a fenti igéknek megfelelően). [Ennek példáját láthatjuk a Jelenések könyve 2. és 3. fejezetében, amikor az Úr utasítja János apostolt, hogy tájékoztassa a gyülekezeteket az 5 visszacsúszott vénnel kapcsolatban.] A fegyelmezésnek ebben a kérdésében, ha egy testvérnek Istentől való tekintélye van véneket kinevezni egy gyülekezetben, akkor ő ugyanazt a tekintélyt alkalmazhatja, mikor fegyelmezni vagy elmozdítani kell egy vént, ha és amikor ez szükségessé válik. Az ilyen apostoli tekintély hiányában a gyülekezetben lévő többi vén szintén gyakorolhatja ezt a fegyelmezést. Mindamellett, a fegyelmezés mindig a szeretet szellemében történik (ahogy egy apa tenné) azzal a reménnyel, hogy a hívő (vagy vén) végül helyreáll az Úrban és a gyülekezetben (2 Korinthus 2:6-11). A helyi gyülekezetek közötti kapcsolat A CFC-hez kapcsolódó gyülekezetek nem alkotnak felekezetet. A gyülekezeteknek egy közössége vagyunk, akik együtt dolgoznak, mert mindannyiunknak ugyanaz a látása. Nincs központi székhelyünk. Nem tartunk szavazásokat, hogy vezetőket válasszunk. Nincs főfelügyelőnk vagy elnökünk. Nincs központi ellenőrzésünk a gyülekezetek vagyonával kapcsolatban. Minden gyülekezet független a többitől és magának az Úrnak az uralma alatt van. Tehát, minden kinevezett vén elsősorban az Úrnak tartozik elszámolással. [Ez az újszövetségi minta, ahogy azt a Jelenések 1:20-ban látjuk, ahol minden csillag az Úr kezében van ]. Nekünk nincsenek egyházmegyéink vagy gyülekezeteknek csoportjai, melyek püspökök hatáskörébe tartoznának mint ahogy más felekezeteknek vannak. Egy helyi gyülekezeti vén sem tartozik felelősséggel más gyülekezet felé, hanem csak a sajátja felé, és 5

6 6 egy véntől sem kívánjuk, hogy engedelmeskedjen egy másik gyülekezet vénjének. Pál nem hozott létre felekezetet az általa létrehozott gyülekezetekből. A CFC és a hozzánk kapcsolódó gyülekezetek sem alkotnak felekezetet. Minden gyülekezet, melyet az Úr plántált és a CFC-hez kapcsolt, teljesen független és a saját helyi vénei vezetik. Senki nem ellenőrzi azokat a véneket vagy mondja meg nekik, hogy mit kell tenniük. Egyedül az Úr a Fej. A vének, amikor nehézségekkel szembesülnek a saját gyülekezetükben, esetleg igényelhetik a tanácsot a többi gyülekezetben lévő még érettebb vénektől, vagy azoktól, akiknek apostoli szolgálatuk van csakúgy, mint a hívők Korinthusból keresték Pált, amikor szükségük volt segítségre a közöttük lévő problémák miatt. Pál tanácsa segített nekik megoldani a nehézségeiket abban az időben. Folyamatosan keressük annak a lehetőségét, hogy a CFC-hez kapcsolódó gyülekezetek közötti egység erősebb legyen, mint egy család az Úrban. Ez az oka annak, hogy miért tartunk olyan sűrűn konferenciákat azon gyülekezetek számára, akik a CFC-hez kapcsolódtak. A családi élet fontossága A CFC-ben az istenfélő család alapvető fontosságú. Ezért gyakran tartunk összejöveteleket, hogy bátorítsuk a családokat, hogy jó férj-feleség kapcsolatuk legyen kölcsönös szeretetben, megbecsülésben és hogy a gyermekeiket Isten útjai szerint neveljék fel. A feleségeket Isten arra szánta, hogy a férjeik segítőtársai legyenek. A CFC-ben nagyon nagyra értékeljük a segítségüket hogy segítik a férjüket a család építésében és támogatják a férj szolgálatát. A CFC-ben azt tanítjuk a férjeknek, hogy legyenek jó pásztorok a feleségük felé azáltal, hogy előttük járnak, mint példaképek minden területen. Mivel Isten lányai is tudnak prófétálni, mi bátorítunk minden testvérnőt, hogy töltekezzen be Szent Szellemmel és kívánja a prófétálás ajándékát. (Ap.csel. 2:17, Efézus 5:18, 1 Kor14:1) Ami pedig olyan kijelentések megosztása, ami bátorít, vigasztal és megáld másokat (ahogy az 1 Kor14:3-ban olvashatjuk) elsősorban a saját otthonukban a férjük felé és gyermekeik felé, és más nők felé tegyék. A CFC jövőbeni vezetősége A CFC-ben bátorítunk minden fiatalabb testvért, hogy teljesen odaszánt szívű legyen, és így Isten kegyelmet adjon néhányuknak, hogy vezetők legyenek a gyülekezetben az előttünk álló időben. A féltékenység mindig egy nagy probléma volt az emberiség történetében. Káin féltékeny volt a nála fiatalabb testvérére, Ábelre, Saul féltékeny volt a fiatal Dávidra. A kereszténység története tele van olyan esetekkel, ahol az idősebb testvérek féltékenyek voltak a felemelkedő tehetséges fiatalabb testvérekre és elnyomták őket. A CFC-ben azonban bátorítunk minden vént, hogy figyeljen az olyan istenfélő testvérekre, akik esetleg vezetőkké válhatnak, bátorítsák és képezzék őket. Mivel nem létezik olyan dolog, mint nyugdíjba menni Isten munkájából, ezért egy CFC-

7 ben lévő vén sem vonul vissza. Azonban, ahogy egy apa felneveli a fiait az érettségre, majd visszahúzódik, és hagyja hogy a fiak megfussák a saját életüket, úgy a CFC-ben lévő vének ugyanígy teszik. Az ilyen alázatos, istenfélő, atyai véneket továbbra is tisztelik, megbecsülik és tanácsot kérnek tőlük a szellemi fiaik, egészen életük végéig. Mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!... Csak oda küld áldást az Úr és életet örökké! (133. Zsoltár 1, 3) Vigyázz a szolgálatra, melyre vállalkoztál az Úrban, hogy betöltsed azt! (Kol 4:17) - - Ez az írás - változtatás nélkül - szabadon terjeszthető a szerző nevének és a CFC honlapcímének megadásával: 7 Fordította: Dr Megyeri Zoltán