Fleck Zoltán Mit ér egy bírósági döntés?

Méret: px
Mutatás kezdődik a ... oldaltól:

Download "Fleck Zoltán Mit ér egy bírósági döntés?"

Átírás

1 Fleck Zoltán Mit ér egy bírósági döntés? Loss Sándor barátom emlékére, aki képes volt tenni is elvei megvalósulása érdekében és azokat soha nem adta fel. Az igaz ügyeknek is sokkal nehezebb nélküle. Amerika alkotmányos rendszerének története számos leckét szolgáltat az öreg kontinens számára, a sikerek éppúgy mint a kudarcok. Tavaly ünnepelték a jogfejlődés egyik mérföldkövének számító Brown v. Board of Education döntés félszáz éves évfordulóját, amelyben a Supreme Court egyhangúlag alkotmányellenesnek nyilvánította az elkülönített és egyenlő oktatási rendszert, felszámolva a szegregáció egyik legfontosabb jogi alapját. A tanulságok számosak, ezúttal eltekintve az oktatási rendszer és a társadalmi integráció illetve szegregáció és a civil jogok fejlődésének részletes elemzésétől, a jogi eszköz hatékonyságára hívnám fel a figyelmet. Egyenlő vagy integrált oktatás A New York Times szerint a Brown döntés ünneplésének alapja, hogy az alaptörvényt Május 17-e után az alkotmányozók eredeti szándéka szerint értelmezték. Hatása az élő jogra és a nemzeti tudatra egyaránt jelentős volt, integratív erejét szimbolikusan fejezi ki a National Historic Site és az évfordulón mondott beszédek. Ugyanakkor, mint minden nemzeti hőstörténet, erőteljes politikai használatban van. A jelentőség általános elismerése mellett az ellenzék, árnyalva némileg a nemzeti büszkeséget, súlyosan beváltatlan reményekről beszél, az integráció és az egyenlő feltételek biztosításának kudarcairól. Alkalmas az évforduló aktuális viták emlegetésére is, a republikánusok és a demokraták egyaránt a megkoszorúzott bírói döntés eszmei támogatását keresik a házasság intézményével kapcsolatos merőben ellentétes véleményükhöz. De a politikai szférát az alapulfekvő társadalmi probléma, az egyenlő oktatási esélyek biztosításának kérdése is megosztja, amelyet ma már szinte mindenki az egyenlő pénzügyi ellátás finanszírozási dilemmájaként kezel. Az egyenlő esélyek megvalósítására a pénz és még több pénz a megoldás, csak a módszer és az elosztás mikéntje vitatott. Az anyagiak jelentőségét a bíróságok is egyre inkább elismerik, a kilencvenes évektől az iskolák képviselői nagy arányban nyerik azokat a pereket, amelyeket a nem megfelelő anyagi ellátás miatt indítottak. Az ún. adequacy mozgalom szerint a szegény kerületek és színes kerületek közötti nagy átfedés miatt a szegények támogatása lehet a Brown döntés igazi végrehajtása. A faji kérdés és szegregáció már e döntés előtt összefonódott az oktatás ügyével és a jelentős változások ellenére azóta is összetartoznak. A ma hangoztatott és megvalósítani szándékozott konzervatív válasz szerint nem több állami segítség kell, hanem az oktatás privatizációja, a közoktatási monopólium megszüntetése. Részben e politika következtében azonban a kilencvenes években újra nőtt a szegregáció az iskolákban. A középosztály felé menetelő fekete szülők nagy része, alkalmazkodva a kialakult helyzethez, a minőségi oktatást keresi, ezért sokkal hangsúlyosabbá vált az egyenlőség mint az integráció. Számosan elfogadnának egy elkülönített iskolát, ha az anyagi források kiegyenlítettebbek lennének. Az egyenlőtlenség által fenntartott szegregáció mindennél súlyosabb; a liberális friedmani elvek közvetlen érvényesítése például Chilében nem enyhítette az oktatás válságát, hanem súlyos gazdasági szegregációt eredményezett. Tanulmányok sora igazolta, hogy a jövedelmi, foglalkoztatási és a kognitív szakadékok nyilvánvalóan egészülnek ki faji dimenzióval és az eredeti lemaradás megmarad az

2 iskolaévek lezárulása után is. Ezért olyan programok bevezetésére került sor, amelyek a minőségi oktatást célozták kisebb osztálylétszám, felkészültebb tanárok biztosításával. Ezek a reformok, a rendszer egészének mozdulatlansága miatt a felső-középosztályig jutottak, tehát végső soron erősítették az egyenlőtlenséget. Konzervatív oldalon nem pusztán a kezelési stratégia, hanem a helyzet értékelése is más: az oktatás elkülönítettsége, egyenlőtlensége mítosz, amellyel a demokraták csak a források átcsoportosítását indokolták. Miért olyan központi kérdés az oktatás? Miért az oktatási szegregációt felszámoló döntés vált a mítoszépítés alanyává? Rasszistább-e az oktatás mint az egészségügy, foglalkoztatás, vagy számos egyéb terület? A válasz az értékátadás hosszú távú társadalmi hatásainak jelentőségében rejlik, az esetleges kudarc felmérhetetlen következményeiben. 1 Tehát tragikus, hogy fél évszázad alatt igen kevés változott: még mindig jellemző az iskolai szegregáció. Peter Irons szerint a Brown döntés beváltatlan ígéret, amit elért az pusztán a jog által fenntartott szegregáció szövetségi szintű felszámolása volt, bár még itt is visszalépés történt a Burger és a Rehnquist Bíróság idején. Megmaradt az egyenlőtlen oktatás. Jogi értelemben a hatás sokáig kontraproduktív volt: csökkent a bizalom a fehér érdekek érvényesítőjeként megjelenő bíróságban, megteremtette a konzervatívok és a fehér munkásosztály kompromisszumát, faji szegregációvá transzformálva az egyenlőtlenségeket, konszolidálta az osztályellentéteket. Pedig a szegregáció mindig is inkább szólt a forrásokról, mint a fajokról. Nem a feketék szankcionálása a cél, hanem az alávetett osztály (másként underclass) definiálása, létrehozása, újratermelése. Régi, a rabszolgatartás korából öröklött bölcsesség szerint ugyanis ha az alávetettek megtanulnak olvasni, nem lehet őket tovább akadálytalanul verni. A jogilag kikényszerített integráció a fehér szülők számára azt jelentette, hogy gyerekeiket alsóbb társadalmi osztályok iskoláiba kellett íratniuk, rosszul ellátott iskolákba, gyenge gazdasági és kulturális tőkével rendelkező gyerekek közé. Tehát az egyenlőtlen helyzetben erőltetett integráció rontotta az esélyeket a tőkegyűjtésben. Szinte természetes a fehér iskolák felé való fordulás, a szegregáció piaci visszatérése. Minden illuzórikus ígérete ellenére tagadhatatlan azonban e jogi mérföldkő néhány társadalmi hatása. Charles T. Clotfelter a korábban éles társadalmi, jogi, kulturális határokkal elválasztott csoportok közötti kapcsolatok mennyiségében jelentkező forradalmi hatásokat említi, amelyhez a jogi áttörést, többek között, az 1954-es döntés jelentette. 2 Azonban a fajok közötti kontaktus csak szükséges, de nem elégséges feltétele a faji előítéletek csökkenésének. A Brown döntés megpróbált felszámolni egy olyan helyzetet, amelyben az elkülönített iskola nagy valószínűséggel az egyenlőségi elv megsértését is magában hordozta, és a pénzügyi és humán erőforrások egyenlőtlen elosztásának is teret adott. A szándékok szerint az integrált oktatás kizárja az anyagi egyenlőtlenséget. A társadalmi hálózatokba való bekapcsolódás esélyének növelésével növeli az életesélyeket, végső soron a kapcsolatok sűrűsödésével erősíti a toleranciát. Az ok-okozati viszony viszont kérdéses: mi köze van a Legfelsőbb Bíróság döntésének a fajok közötti kapcsolatokban ténylegesen megvalósult intenzitás-növekedéshez? Hogyan járult hozzá a szegregáció csökkenéséhez? Clotfelter optimista értékelése sem tagadja, hogy az ünnepelt mérföldkő következményeit lehetetlen leválasztani a többi társadalmi körülmény hatásaitól. De a számos averzió ellenére, amelyek az egyszerű faji ellenszenvtől addig a nagyon is racionális igényig terjedtek, hogy a szülők jó iskolába igyekeznek járatni gyerekeiket, a Brown döntés morális és kognitív hatásai tagadhatatlanul forradalmiak voltak. Jogelméleti és szociológiai szempontból persze nem elégedhetünk meg az ünneplést megértő értékeléssel, a jog korlátainak tisztázásáig, azok természetéig kell eljutni. Mielőtt a

3 Brown döntés hatásairól szóló, helyenként kijózanítóan szkeptikus irodalomba tekintenénk, érdemes feleleveníteni a jogszociológia néhány szempontrendszerét. Jogszociológia: a változás tudománya A jog társadalmi hatásaival foglalkozó terjedelmes irodalmon belül központi helyet tölt be a jognak a társadalmi változásokban, különösen a központilag irányított reformokban játszott szerepe és korlátai. Elméletileg két szélsőséges felfogás létezik: a jogot más társadalmi, gazdasági, kulturális tényezők tükröződéseként értelmező hagyomány, amely szerint a jogrendszer változása e mélyebb struktúrák belső mozgásának hatása, az ellenkező irányú hatás esetleges, efemer. Ezzel szemben a jogot teljesen független változóként értelmező szemlélet általában a doktriner jogászi, gyakorlati hozzáállásra jellemző. Közbülső változatok széles skáláját a jogi gondolkodáson belül a szociológiai irányzat teremtette meg, a valóság és a jogi norma közötti eltérés értelmezésére specializálódott jogszociológia. A szociológia mint a szaktudománnyá vált jogszociológia alaptudománya, a társadalmi változás kutatására és értelmezésére mindig is különös gondot fordított, hiszen ez az egyik, e tudomány születését elősegítő, identitását meghatározó problematika. Ebben az odafigyelésben jellemzővé vált, hogy nem a változásokat kell magyarázni, hiszen azok szinte állandóak és a társadalmak természetes állapotát jelentik, hanem az állandó változás ellenére érvényesülő rendet, integrációt, a szintén létfeltételként létező stabilitást. Minden változás, rendetlenség, normasértés a társadalmak természetes állapota. A jog, amely része ennek az állandóan változó társadalmi valóságnak, maga is alakul, a jogi változás részben következménye a társadalmi változásoknak, részben előidézője azoknak. Azonban igen nehéz szétbogozni az eredők milliárdjaiból a hatásokat és kölcsönhatásokat. A modernitás egyik lényege a változások volumenének, ütemének és hatásainak intenzívvé válása és ezzel együtt a jogi eszközrendszer használata, illetve ennek következményei. A következmények tekintetében a jognak a modernizáció folyamataiban játszott áldásos és kevésbé áldásos szerepe jól ismert, a korlátlan politikai eszközként használt jog minden jelenségével. Különös probléma a jogi transzplantációk hatékonysága, leginkább azokban az esetekben, amikor az átvett intézmények mögül hiányzik a megfelelő infrastruktúra, különösen a képzett személyzet. A hatékonyság feltételeként értékelt professzionális személyzet elvezet a társadalmi cselekvők és struktúrák dinamikus kapcsolatának problémájához. A jog hatékonyságának korlátai és a változások értelmezése ugyanis egy dialektikus kölcsönhatás feltételezésével közelíthetők megfelelően: az aktorok és a struktúrák egymást átható változásának vizsgálatával. Struktúrák, például jogi intézmények, motiválják a cselekvők magatartását, de a cselekvések folyamatosan változtatnak a struktúrák működési feltételein és e változások visszahatnak a cselekvők képzeteire, motivációira. Egyszerűen fogalmazva: a sikeres adaptáció, új jogintézmény honosítása olyan módon is elképzelhető, hogy a tradíció nélküli intézmény, belső normatív elvárásaival kialakítja a szükséges személyi hátteret, megteremti magának a személyzetet. Sikeres alkotmányos forradalmak viszonylag rövid időn belül képesek ilyenre, máskor intézmények hullnak el a megfelelő emberi tényező hiányában. További, ettől nem teljesen független kérdés a szélesebb társadalmi hatás kiváltásának hatékonysága. Vagyis megfelelően stabilizált, képzett és hivatott személyzettel rendelkező jogintézmények korántsem biztosítják önmagukban a társadalom követni készségét. A jogszociológia (és a társadalomreformerek) legnagyobb dilemmája éppen az, hogy miként lehet változtatni olyan társadalmi elemeken, amelyeket meggyökeresedett hagyományok, fogyasztói szokások, hitek, előítéletek támogatnak. A legegyszerűbb hagyományosan közgazdasági szemléletű válasz szerint az emberek akkor követik a norma előírásait, ha jobban megéri nekik, mint a

4 normasértés. E racionalista feltételezés gyengeségeit a szociológiai megközelítések változatosan leplezték le, többek között a társadalomban uralkodó egyéb normarendszerek elemzésével, a különféle legitimációk leírásával, vagy a jogrendszer autonómiájának feltételezésével. A jog hatékonyságának mérése ugyan meglehetősen bonyolult és nem kevésbé nehéz az okozatiság nyomon követése sem, de az irodalomban általános a jogi szabályozás közvetlen és közvetett következményeinek, hatásainak megkülönböztetése. A Brown döntés úgy vonult ugyan be a jogtörténet dicső fejezetei közé mint alapvető mérföldkő az ember jogairól és méltóságáról szóló jogfejlődésben és mint olyan bírói döntés, amely képes volt átalakítani a társadalom előítéleteit. Mégis a direkt hatás hiányának illusztrálására is éppen megfelelő példa. Roscoe Pound a szociológiai jogelmélet klasszikusa szerint a jog nem képes attitűdöket, hiteket befolyásolni, csak külsődleges magatartásokat szabályozni és hatékony abban az esetben lehet ez a szabályozás, ha valamilyen külső erő kikényszeríti a kívánt magatartást. Pound és a szociológiai szemlélet nyomán erősödött meg az a gondolat, hogy a kívánt hatás elérése érdekében nem elégséges a jogi norma puszta ereje és presztízse, a jogi szabályozásnak illeszkednie kell már létező társadalmi, kulturális elvekhez, erőkhöz. A társadalom morális, normatív rendszereinek tényleges megváltozása éppúgy lehet eredménye egy központi változtatási akaratnak, mint a meglevő normáknak a változtatással szembeni ellenállásból következő megerősödése. A bíróság empirikus szociológiai vizsgálatában a döntések társadalmi hatásainak elemzése némileg háttérbe szorult, a társadalmi változásoknak (elsősorban a pereskedési aktivitásban megjelenő mutatóknak) a bíróság szervezetére, munkájára és gyakorlatára gyakorolt befolyása áll a középpontban. Hallgatólagosan azonban a legtöbb ezzel a hatalmi ággal foglalkozó kutató egyetért azzal, hogy lényegi szempont, fontos téma a vizsgálat alá vont terület társadalmi következményrendszere. A fontosság képzetét persze erősen befolyásolja, hogy a tudományos tárgy jelentősként való beállítása növeli a tudományterület presztízsét és a forrásokhoz való hozzájutás esélyét. 3 A joggal foglalkozó elméleti irodalmat néhány éve erőteljesen foglalkoztatja a túlszabályozás, a társadalom eljogiasításának problémája és ettől nem függetlenül a bírói hatalom erőteljes terjeszkedése, expanziója. A kritikák egyik alapja, hogy a kiterjedt jogi szabályozás együtt jár a hatékonyság csökkenésével, ami önmagában is tovább rombolja a hatékonyságot, szabályinflációt okozva. A jog terjeszkedése tipikusan közjogi, aholis a jog korlátai speciálisan vetődnek fel, hiszen a viselkedés befolyásolása hivatalnokok és források közvetlen szabályozásával történhet. A huszadik század második felében a több jogi szabályozás igénylése minden politikai oldalon megjelent vagy több forrás és szociális szabályozás vagy a deviánsokkal szembeni szigorúbb fellépés követelésével. Ugyanakkor konstans elem a terjeszkedő jog politikai, ideológiai és akadémiai kritikája is, az erőteljesen szabályozó-beavatkozó (New Deal) időszakokban élesebben. Nem a poszt-kommunista társadalmak egyedüli sajátossága a túlszabályozás és dereguláció párhuzama. A feleslegesen beavatkozó állam képzete jól megfér azzal a gondolattal, hogy korunk komplex társadalmát csak egy központi hatalom intenzív jogalkotása képes kordában tartani. A kritikák ellenére erős a legitimáció a szabályozás-generáló szabályozás, e szabályozási dráma számára, független szabályozó gépezetek felhatalmazására. Mégis érdemes a jog korlátaival foglalkozó kritikák legfontosabb elemeit megemlíteni. Az elidegenedett, az egyéntől távoli közjogi szabályozás, a rideg formalizmus, mint az egyéni szabadságok veszélyeztetője a liberális kifogások alapja. A szociológiai megközelítésekben dominál a funkcionalista kritika, amely szerint a központi szabályozás többek között drága és nem hatékony, nem képes a valóság komplexitását kezelni, mert túlegyszerűsít. Ennek feloldására viszont csak olyan technikák léteznek (pld. bírói diszkréció), amelyek a

5 jogrendszer kiszámíthatóságát, racionális szerkezetét gyengítik és végső soron delegitimálják a jogot. A hatékonyság a szabályozás címzettjeinek tudatától függ, ezért e magatartás-szabályozási hatékonyság változó, dinamikus társadalmi környezetben (amilyen általában a modern társadalom) még problematikusabb. Tipikus tapasztalat a reaktív, válaszoló, a piac és a társadalom mögött néhány lépéssel lemaradó állami szabályozás a gyors technológiai változások és intenzív társadalmi mozgások körülményei közepette. Feloldhatatlan az ellentmondás a jog intézményi korlátai: eljárási szabályok, politikai-alkotmányos korlátok, technikai szükségletek és az elvárt hatások között. Számosak a nem szándékolt következmények is, például ellenállást provokálhat olyan döntés is, amely alkotmányos jogok erősítésére törekszik. A nehezen megemészthető esetek számosak, a kisebbség emancipációjától az elkövetők jogainak kodifikálásáig. Nem tekinthetünk el a jog morális kritikájától sem, amely szerint amennyiben nincs a szabályozás mögött morális tartalom, nem várható el a követni készség, sőt csak engedetlenség várható. Az eljárási legitimáció önmagában elégtelen, a szabályozásnak technikai és szociológiai értelemben is hatékonynak, etikailag megalapozottnak kell lennie. E szigorú kritikák és elméleti hatékonyság-feltételek hátterében a jog állandó versenytársai, az informális társadalmi normák és a piac rejtőznek. A státuszra, reputációra, bizalomra vagy piaci logikára épülő normák és az állami jog kölcsönös kapcsolatban vannak egymással: a segítés vagy akadályozás állapotaiban. A jog társadalmi normákra gyakorolt hatása általában lassú és bizonytalan: a régi normákat a tehetetlenség is támogatja, tradíció, tudatlanság, szokások, közösség-képző erők, és néha nehéz megállapítani, hogy a jogi változás következmény vagy ok, illetve mindkettő. Tehát a jog nem az egyetlen szabályozási eszköz, messze nem a leghatékonyabb, de formális, intézményi jellemzőinek köszönhetően a leginkább látható. Beváltatlan ígéret? A faji alapú iskolai szegregációt felszámolni szándékozó döntés fél évszázad alatt politikai és jogi ikonná vált, még azok számára is akik ma vehemensen támadják az egyenlőtlen oktatási esélyek megszüntetése céljából intézményesített pozitív diszkriminációt. Számukra ez a politika éppen a Brown döntés semmibe vétele, amennyiben faji alapon diszkriminál. Az általános elismerés és dicséret mellett azonban léteznek kiegyensúlyozottabb értékelések is, amelyek szerint politikai tényezők erősen túlértékelték ezt a civil jogi győzelmet, valójában kevesebbet oldott meg, mint az az ünneplésből következne. (Rosenberg, Patterson, Irons, Orfield) Ugyanakkor olyan mítoszról van szó, amely alapvető hatással volt a nemzeti gondolkodásra, ideológiai motorként működik azóta is, alapvető, a bíróság igénybevételére irányuló inspirációt szolgáltat más emancipáló társadalmi reform számára. Abban a tekintetben viszont, hogy a bírói döntés hatásának szimbólumaként kezeljük, olyan paradigmatikus esetként, amely a társadalom átalakításának sikereként értelmezhető, indokolt óvatosabbnak lennünk. Tehát ha kitekintünk a kétségkívül fontos funkciót betöltő jogi ideológia és mítoszgyártás mögül és pragmatikus, empirikus kérdésként kezeljük az elért eredményeket, a kép egészen más. Ma ugyanis nem az a kérdés, hogy a szegregáció alkotmányellenes-e, ebben a tekintetben a kognitív váltás jelentős volt, hanem az hogy mit ért el a döntés az oktatási esélyek kiegyenlítése terén ötven év alatt és a kétségkívül jelentős civil jogi fejlődés milyen kauzális kapcsolatban van a Legfelsőbb Bíróság döntéseivel.

6 Nem tagadhatjuk, hogy általában számít a jog és konkrétan ez a döntés is, de nem automatikusan és szükségszerűen következett belőle a civil jogi fejlődés. A misztifikálás érdemtelenül tulajdonította a változásokat e döntésnek. Érdemes külön kezelni a faji szegregáció tényleges megszűntetésének szándékát, az ebben elért eredményeket és azokat az indirekt változásokat, amelyeket szimbólumként és a társadalmi változás forrásaként lehet neki tulajdonítani. Az ünneplés persze érthető, hiszen a hatvanas évek közepe óta hivatalos önkép a nem szegregáló Amerika, amelyhez a Brown döntés alkotmányos szimbólumot szolgáltat. A mostani kerek évforduló kapcsán sokan figyelmeztetnek arra is, hogy ideológiai funkciójához a még létező de facto szegregáció elfedése járul és ez olyan következmény, amely akkor sem kívánatos, ha elismerjük a szimbólumok inspirációs erejét. Az a kép, amely szerint a valóság az alkotmányos elveknek megfelel, megelégedettséghez és passzivitáshoz vezet. Tulajdonképpen azért lehet ünnepelni, amit elérni szándékozott, nem azért amit valójában elért. Egyébként a Brown-döntés, mint a megoldott társadalmi baj szimbóluma, az idők során erőteljesen konzervatív funkciót töltött be, amikor anyagi és kognitív források átcsoportosításához szolgált legitimáló érvül. A kritikátlan ünneplés azt sugallhatja, hogy a jog győzelmet aratott a politika felett és túllépett saját korlátain. Amit a szegregáció ellenfelei valóban tapasztaltak, az ellenállás és passzivitás volt. Politikai és jogi ellenlépések sorozata, mind az elit, mind a közvélemény támogatása hiányzott, csak akkor volt képes kifejteni hatását, amikor egy politikai mozgalom hivatkozott rá, nem önmagától, hanem ettől a társadalmi támogatottságtól kapott erőt. De ez csak egy évtizeddel a döntés után következett be, addig a politikai és társadalmi közeg erősen ellenséges volt. Ennek egyik legkiforrottabb jele az 1956 márciusában született ún. déli manifesztum, hivatalos nevén az Alkotmányos elvek deklarációja, amelyben a déli államok képviselői kifejtették véleményüket a Legfelsőbb Bíróság döntésével szemben és ellenállásra szólítottak fel. Érveik ismerősek lehetnek azok számára, akik láttak már politikai érdekek által motivált érvelést a bírói aktivitás ellenében. A déli képviselők szerint a Supreme Court túllépte hatáskörét, elvonta a jogalkotóét, az eredeti alkotmányozói szándék nem terjedt ki az oktatásra, tehát az tagállami hatáskör, a bírák személyes meggyőződésüket erőltették az ország törvényei ellenében, káoszt és zavart okoztak a két faj viszonyában, amely a jó emberek erőfeszítéseinek következtében baráti volt már. Ezért minden jogszerű eszközzel ellenállásra szólítottak fel az alkotmánysértő határozat végrehajtásával szemben. Közelebb jutunk a hatásmechanizmusokhoz, ha a döntés néhány közvetlen körülményét is szemügyre vesszük. Nem derült égből következett be, bár számos véletlen közrejátszott abban, hogy egyhangú, a jogi elit elkötelezettségét reprezentáló döntés született. Az 1867-ben alapított Howard University annak az elit stratégiának volt a része, amely a volt rabszolgák és leszármazottaik oktatását célozta, felismerve e szféra jelentőségét a társadalmi felemelkedésben. A harmincas évektől tudatosan követett politika volt az oktatási kérdések középpontba helyezése és a faji emancipáció követelésének ezen a területen való megfogalmazása. A jogszabályok és a Plessy v. Ferguson (1896) döntés által bebetonozott elkülönített, de egyenlő rendszer sokáig szívósan és sikerrel védekezett a szegregációt ellenzőkkel szemben és az elszórt eredmények és sok kudarc után a hidegháború változtatta meg a politikai hátteret. A Plessy döntés rendszere és sugallt értékvilága sérteni kezdte az USA külpolitikai érdekeit. Ez ugyan lényeges támogatást szolgáltatott az integracionisták számára, de a legmagasabb bírói testület még egy évvel a Brown döntés előtt meglehetősen megosztott volt, a fordulat ezért szenvedett halasztást. Earl Warren kinevezésére, amit Eisenhower elnök többször megbánt később, egy váratlan haláleset következtében került sor, Vinson bíró halála miatt közvetlenül a döntés előtt megváltoztak az esélyek. A korábban

7 elképzelhetetlen egyhangú döntést Warren szívós munkával készítette elő, meggyőzte a testületet. Teret kapott az óvatos roosevelti stratégia, a Dél és a Supreme Court konszenzusának felszámolása. Csak amikor biztos volt az átütő erő, akkor kockáztatták meg a végső liberális csapást, amiről hamar kiderült, hogy korántsem a végső. De ezen közvetlen körülmények mögött mélyebb társadalmi változások is zajlottak, nem pusztán személyeken múlt a siker, megváltozott a társadalmi közeg is. De az egyhangú döntés ellenére a Brown ítélet egy megosztott jogászi elit terméke volt, egy megosztott társadalmi közegben. 4 A Plessy v. Ferguson döntés évtizedekig működő és még 1954 után is hangoztatott logikája szerint az elkülönített de egyenlő rendszer nem alkotmányellenes, konform a 14. alkotmány-kiegészítésben foglalt egyenlő elbánás elvével. Ebből kiindulva a huszadik század első évtizedeiben számos szegregációs jogszabály született. Önmagában a II. világháború kevés változást hozott, maradt a joggal támogatott erős fehér szupremácia és feketeellenesség, amely mögött a lényeg a társadalmi alá- és fölérendeltség fenntartása volt. Akkor történt elmozdulás a faji szegregáció ellenében, amikor ezt a fehér többség érdeke megkívánta, az érdekek konvergáltak. 5 A kezdeti lépésekhez ez szolgáltatta a társadalmi hátteret. Elemzők szerint nagyjából hasonló érdekegyezés rejlik a közelmúlt pozitív diszkriminációs programjainak támogatása mögött is. Végső soron a Supreme Court a hidegháború idején javítani akart az ország képén és nem mellékesen a szegregáció morálisan rossz voltának kimondásával lendületet adni a kisebbségi emancipációnak. Nem szándékolt következményként viszont aktivizálta a fehér ellenkezést. Azonban a harmincas években kapott lendületet a civil mozgalom is, ekkor kezdték az egyenlőség megvalósulását megkérdőjelezni az elkülönített, de egyenlő rendszerben. Az ötvenes években radikálisabb formában fogalmazódott meg e mozgalom legfontosabb követelése, az elkülönítés megszüntetése, amelyben Thurgood Marshall és a Legal Defence Fund stratégiája olyan bírói döntések kikényszerítése volt, amelyek kimondják a szegregáció alkotmányellenességét. Ez a stratégia győzedelmeskedett 1954 májusában. 6 Persze itt nem ért véget a küzdelem, a de jure szegregáció veresége után a de facto szegregáció ellen kellett és kell ma is fellépni. Közben lassan megváltoztak a társadalmi feltételek is: a kezdeti abszolút ellenkezéstől a konfrontatív deszegregáción át a hallgatólagos belenyugvásig jutott a fehér többség, majd a civil mozgalmak nyomása következtében jogalkotói és végrehajtói aktivitással sikerült érvényt szerezni a Brown döntésnek. Bár számos komoly visszalépés is történt, például Nixon elnök konzervatív bírái 1974-ben a Milliken vs. Bradley ügyben gyakorlatilag megtiltották az iskolai körzethatárok átlépését a gyerekek utaztatása során Detroit 53 körzetében az interdistrict desegregation plan alkotmányellenessé nyilvánításával, ezzel a deszegráció politikáját helyi üggyé degradálták. Ez a döntés a helyi kompetenciák hangsúlyozásának régi érvét használva felerősítette a fehér kiáramlást a külvárosi iskolákba. Marshall ellenvéleménye szerint ez óriási visszalépés volt a Brown döntéstől. A nyolcvanas években is új szegregációs hullám indult be a pénzügyi megszorítások következtében, amelyet a konzervatív bírói kar jogi támogatással látott el. A Brown döntés hatásait vizsgáló számos tanulmány közül Gerald Rosenberg Hollow Hope című könyve a legtöbbet idézettek közül való. 7 A megfogalmazás kidolgozottságán és aprólékos történeti érvrendszerén kívül ez annak köszönhető, hogy általános elméleti megfontolásokat alkalmaz a bíróságok társadalomalakító képességei vonatkozásában. Mennyiben tud a bíróság társadalmi reform aktorává válni, milyen feltételek teljesülése esetén hatékony a bíróságok segítségével kikényszerített társadalmi reform? Képes-e a bíróság az elnyomottak érdekeinek képviseletére olyan társadalmi közegben, amely ezt nem vagy kevéssé támogatja?

8 Az Egyesült Államokban a bírósági aktivizmus, a reformer bíróság képzetét erős morális legitimáció támogatja, mégis kérdéses, hogyan képes élni ezzel a felhatalmazással. Képes-e szocializációs szerepre, amely általában a bíróságok hivatásával kapcsolatban megfogalmazódik? Rosenberg óvatosságra int a kritikátlan igenlő válaszokkal szemben. Az óvatosság indokai általában igazak a bírói hatalom társadalmi hatásaival kapcsolatban. A jelentőség túlbecsülése tipikusan jogászoktól származik, akik hivatásszerűen növelik szerepüket, gyakran lényegesen tévedve munkájuk tényleges szerepét illetően. A mítoszgyártás mindenesetre érthető, de kritikával kezelendő. A bírói hatalom korlátozottsága intézményi jellegű, hiszen e hatalmi ágból hiányzik a pénzügyi és adminisztratív erő: mindig szüksége van más hatalmak jóindulatára és tevőleges segítségére. Szociológiai közhely az is, hogy a bíróságot magát és döntéseit a közvélemény kevéssé ismeri és tartja jelentősnek, a bírói kar nem számít a közvélemény fontos alakítójának. Ugyanakkor a bírósági döntések végrehajtása politikai és jogi intézményektől függ és társadalmi hatása a végrehajtásról kialakított közvéleménytől. A kauzális összefüggések feltárása és egyéb hatásoktól való elválasztása meglehetősen bonyolult és ebből következően nehéz tiszta képet nyerni a bíróság társadalmi hatékonyságáról. A jogi és nem-jogi hatások nyomon követésével Rosenberg éppen ezt kísérli meg. A Brown-döntés méltán vált ikonná, szimbólummá, a bíróság jogvédelmi és haladó reformokat stimuláló szerepének megtestesítőjévé. Mint ilyen, hasonló emancipációs törekvések inspirátora, további változások mozgatója is volt. Ennyiben a nem közvetlen hatások vonatkozásában sikeresen teljesítette küldetését. Ehhez képest a közvetlenül teljesítendő normatív előírások hosszú ideig illuzórikusak maradtak. Több mint egy évtizeddel a döntés után a tényleges helyzet még változatlan volt. Az es iskolaévben a fekete gyerekek alig több mint 1 %-a járt integrált iskolába. A magyarázatok közül az elemző a politikai nyomás hiányát emeli ki, amely Johnson elnökségéig jellemző volt. Annál erőteljesebb volt az ellenkezés, a szegregáció társadalmi és politikai-jogi támogatása még Kennedy alatt is jellemző maradt. Nem csak a politikai és kulturális környezet volt ellenséges, de az állami hatóságok is rengeteg szegregációs intézkedést hoztak. A civil jogok érvényesítéséhez e politikai, jogi és kulturális akadályok legyőzése volt szükséges, amit a bíróság önmagában természetesen nem volt képes biztosítani. Frankfurter bíró jó érzékkel gondolta a döntés meghozatalakor, hogy ezután sok múlik a déli államok jogi elitjén, a szakmai konszenzus feltételezése azonban illúziónak bizonyult. Az ellenkezés általánossága abban is megjelent, hogy elit tudományos fórumok is hevesen támadták a döntést, az egyik ilyen cikk 1985-ig a második legtöbbet idézett jogtudományi írás maradt. Az akadémikus szféra mellett a joggyakorlatból is évekig hiányoztak a támogató, megerősítő érvelések, újabb bírósági döntések. Persze a bíróságok a legritkábban lépnek fel kifejezetten a közvélemény és a politikai elit ellenében. Nem kockáztatják tekintélyüket még a civil jogok érdekében sem, ha azok általában nem támogatottak. A bíróságoknak nem volt közvetlen hatásuk az oktatási szegregáció megszűnésében, a bíróság tehetetlen az elnyomottak emancipációjában: a Brown döntés éppen ennek az impotenciának a szimbóluma. Csaknem egy évtizeddel későbbre, ra valóban megváltoztak a viszonyok, az integrált iskolai rendszer nagyjából megszületett. De a változást az egyéb hatalmi ágak megváltozott aktivitása okozta és a mögötte erősödő társadalmi mozgalom. Az integrációt elősegítő pénzügyi programok tagállami megnyirbálásának szankcionálása hozott áttörő változást, mivel jócskán megnövelte az ellenkezés költségeit. Egy szimbolikus döntés önmagában nem, csak anyagi ösztönzéssel együtt vált hatékonnyá, ez az ösztönzés azonban

Dr. Füzesi Zsuzsanna Dr. Tistyán László EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS KÖZÖSSÉG- FEJLESZTÉS A SZÍNTEREKEN

Dr. Füzesi Zsuzsanna Dr. Tistyán László EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS KÖZÖSSÉG- FEJLESZTÉS A SZÍNTEREKEN Dr. Füzesi Zsuzsanna Dr. Tistyán László EGÉSZSÉGFEJLESZTÉS ÉS KÖZÖSSÉG- FEJLESZTÉS A SZÍNTEREKEN Az Egészségfejlesztési módszertani füzetek kiadványsorozat kötetei 1. Az egészségfejlesztés alapelvei (Az

Részletesebben

AZ ALKOTMÁNY MORÁLIS ÉRTELMEZÉSE ÉS A TÖBBSÉGI ELV*

AZ ALKOTMÁNY MORÁLIS ÉRTELMEZÉSE ÉS A TÖBBSÉGI ELV* Ronald Dworkin AZ ALKOTMÁNY MORÁLIS ÉRTELMEZÉSE ÉS A TÖBBSÉGI ELV* ALKOTMÁNYOS ELLENTMONDÁSOK A legtöbb modern alkotmány nagyon széles és absztrakt megfogalmazásban deklarálja az állammal szembeni egyéni

Részletesebben

Az oktatás kormányzásának jövője: válasz a komplexitás kihívására 1

Az oktatás kormányzásának jövője: válasz a komplexitás kihívására 1 Halász Gábor Az oktatás kormányzásának jövője: válasz a komplexitás kihívására 1 Az elmúlt évtizedben az oktatás kormányzásának a kérdései nemcsak oktatáskutatók sokaságát foglalkoztatták, hanem az oktatási

Részletesebben

Ismét a Jó Társadalom felé? 1

Ismét a Jó Társadalom felé? 1 GÖSTA ESPING-ANDERSEN Ismét a Jó Társadalom felé? 1 A nyugati jóléti államok hosszú történetében két jellemzõ vonás rajzolódik ki élesen. A elsõ szerint azt láthatjuk, hogy e történetet a konszolidáció

Részletesebben

Győri Zsuzsanna. CSR-on innen és túl

Győri Zsuzsanna. CSR-on innen és túl Győri Zsuzsanna CSR-on innen és túl Gazdaságetikai Központ témavezető: dr. Zsolnai László igazgató, egyetemi tanár Győri Zsuzsanna 2 Budapesti Corvinus Egyetem Gazdálkodástani Doktori Iskola CSR-on innen

Részletesebben

Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. dr. Váczi Péter. A jó közigazgatási eljáráshoz való alapjog és annak összetevői

Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola. dr. Váczi Péter. A jó közigazgatási eljáráshoz való alapjog és annak összetevői Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola dr. Váczi Péter A jó közigazgatási eljáráshoz való alapjog és annak összetevői Doktori értekezés Témavezető: Dr. Patyi András, PhD tanszékvezető

Részletesebben

-------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig -------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig

-------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig -------------------------------- Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig Biztonságpolitikai prognózis 2015-ig Megjelenik a Magyar Köztársaság Külügyminisztériuma támogatásával BHKKA 2010 1 Előszó... 3 dr. Erdős André: Az ENSZ előtt álló kihívásokról... 5 Dunay Pál: Takaréklángon.

Részletesebben

Húsz év után önkritikusan

Húsz év után önkritikusan Budai István Húsz év után önkritikusan avagy mit tesz a szociálismunkás-képzés a szakmai identitás alakításában 1990 ősze tekinthető a hazai szociálismunkás-képzés újrakezdése időpontjának, és most a 20

Részletesebben

A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT

A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT DEBRECENI EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI DOKTORI ISKOLA A FEJLŐDÉS ÚJ PARADIGMÁJA: ELMÉLET ÉS GYAKORLAT DOKTORI ÉRTEKEZÉS RICZ JUDIT TÉMAVEZETŐ: DR. CSABA LÁSZLÓ DEBRECEN 2008. TARTALOMJEGYZÉK I. RÉSZ:

Részletesebben

EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS

EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS E U R Ó PA I TÜ KÖR A KÜLÜGYMINISZTÉRIUM FOLYÓIRATA EURÓPAI TÜKÖR XIV. ÉVF. 5. SZÁM n 2009.MÁJUS A TARTALOMBÓL n Járható út: a globálisan szabályozott, demokratikus kapitalizmus Palánkai Tibor akadémikus

Részletesebben

Mi és ők? A civil szervezetek és az állam kapcsolata Magyarországon

Mi és ők? A civil szervezetek és az állam kapcsolata Magyarországon Benedek Gabriella és Scsaurszki Tamás Mi és ők? A civil szervezetek és az állam kapcsolata Magyarországon 1 Copyright 2008 The Sasakawa Peace Foundation The Sasakawa Central Europe Fund Minden jog fenntartva.

Részletesebben

Halász Gábor A pedagógiai rendszerek általános hatás- és beválás vizsgálati rendszere

Halász Gábor A pedagógiai rendszerek általános hatás- és beválás vizsgálati rendszere 1 Halász Gábor A pedagógiai rendszerek általános hatás- és beválás vizsgálati rendszere TARTALOM Bevezetés 1 A hatás és beválás értelmezése 3 Hatás 3 Beválás 4 A hatásvizsgálat és beválás-vizsgálat 5 A

Részletesebben

AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE

AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE ETENIM KFT 2006 TARTALOMJEGYZÉK AZ INFORMÁLIS ÉS NEM-FORMÁLIS TANULÁSI KERETEK KÖZÖTT SZERZETT TUDÁS ELISMERTETÉSE TARTALOMJEGYZÉK...

Részletesebben

Szolgáltatáspiac és liberalizáció az Európai Unióban: Ki jár(hat) jól?

Szolgáltatáspiac és liberalizáció az Európai Unióban: Ki jár(hat) jól? Hetesi E. Majó Z. Lukovics M. (szerk.) 2009: A szolgáltatások világa. JATEPress, Szeged, 53-73. o. Szolgáltatáspiac és liberalizáció az Európai Unióban: Ki jár(hat) jól? Somosi Sarolta 1 Az Európai Unió

Részletesebben

Az Országgyűlés.../2007. (...) OGY. h a t á r o z a t a. a Legyen Jobb a Gyerekeknek. Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032

Az Országgyűlés.../2007. (...) OGY. h a t á r o z a t a. a Legyen Jobb a Gyerekeknek. Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 Az Országgyűlés.../2007. (...) OGY h a t á r o z a t a a Legyen Jobb a Gyerekeknek Nemzeti Stratégiáról, 2007-2032 Az Országgyűlés eleget téve a Magyar Köztársaság kötelezettségvállalásainak, a nemzetközi

Részletesebben

Magyar büntetőjog. Általános rész Balogh, Ágnes Tóth, Mihály

Magyar büntetőjog. Általános rész Balogh, Ágnes Tóth, Mihály Magyar büntetőjog. Általános rész Balogh, Ágnes Tóth, Mihály Magyar büntetőjog. Általános rész írta Balogh, Ágnes és Tóth, Mihály Publication date 2010-03-31 Szerzői jog 2010-03-31 Ágnes, Balogh; Mihály,

Részletesebben

Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020

Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 Közigazgatás- és Közszolgáltatás-fejlesztési Stratégia 2014-2020 Tartalom 1 Köszöntő... 4 2 Bevezetés... 6 3 Tervezési és végrehajtási alapelvek... 8 3.1 A tématerület pontos definiálása a tervezés során...

Részletesebben

MTA Politikai Tudományok Intézete

MTA Politikai Tudományok Intézete MTA Politikai Tudományok Intézete A diszkrimináció öt (nemi, faji vagy etnikai származás, vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor) területén eddig párhuzamosan folyó kutatások eredményeinek feltárása,

Részletesebben

SZÖLLŐSY ANDRÁS: A FOGYASZTÓI DÖNTÉSEK SZABADSÁGÁNAK VÉDELME ÉS A VERSENYJOG A FOGYASZTÓVÉDELMI POLITIKA ÉS A VERSENYPOLITIKA KAPCSOLATA

SZÖLLŐSY ANDRÁS: A FOGYASZTÓI DÖNTÉSEK SZABADSÁGÁNAK VÉDELME ÉS A VERSENYJOG A FOGYASZTÓVÉDELMI POLITIKA ÉS A VERSENYPOLITIKA KAPCSOLATA SZÖLLŐSY ANDRÁS: A FOGYASZTÓI DÖNTÉSEK SZABADSÁGÁNAK VÉDELME ÉS A VERSENYJOG A FOGYASZTÓVÉDELMI POLITIKA ÉS A VERSENYPOLITIKA KAPCSOLATA Tartalomjegyzék 1. A FOGYASZTÓK KISZOLGÁLTATOTT HELYZETE A MODERN

Részletesebben

a jó kormányzás két értelme Avagy a demokratikus kormányzás programja és feltételei

a jó kormányzás két értelme Avagy a demokratikus kormányzás programja és feltételei a jó kormányzás két értelme Avagy a demokratikus kormányzás programja és feltételei A liberalizmus olyan, mint egy ingovány, lehet rajta ugyan járni, de ha egyszer bajba kerülsz, bizonyosan kapaszkodók

Részletesebben

A magyar helyi önkormányzati rendszer átalakítása

A magyar helyi önkormányzati rendszer átalakítása Széchenyi István Egyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola dr. Csörgits Lajos A magyar helyi önkormányzati rendszer átalakítása A demokrácia, a helyi közügyek és a helyi önkormányzás egyes kérdései

Részletesebben

Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumáinak lélektani megközelítései

Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumáinak lélektani megközelítései Dr. Bordás Sándor A magyar kultúra történelmi traumáinak lélektani megközelítései Ellentmondásosak az értékeken alapuló információk, melyek a magyarországi lakosokat érik ma, sőt rosszak a mentálhigiénés

Részletesebben

MIÉRT VAN SZÜKSÉG DESZEGREGÁCIÓRA?

MIÉRT VAN SZÜKSÉG DESZEGREGÁCIÓRA? MIÉRT VAN SZÜKSÉG DESZEGREGÁCIÓRA? E fejezet célja, hogy a kötetben olvasható további munkák megértését megalapozza és eligazítsa a témában kevésbé jártas olvasót. Számos probléma, konfliktus jelenik meg

Részletesebben

A (szak)képzés hazai rendszere, működési zavarai és megújítása

A (szak)képzés hazai rendszere, működési zavarai és megújítása Pécsi Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Kar Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola Iskolavezető: Dr. Buday-Sántha Attila A (szak)képzés hazai rendszere, működési zavarai és megújítása Doktori

Részletesebben

A Kormány ifjúságpolitikai keretprogramja 2012

A Kormány ifjúságpolitikai keretprogramja 2012 A Kormány ifjúságpolitikai keretprogramja 2012 A Kormány ifjúságpolitikai keretprogramja 2012 KÖZIGAZGATÁSI ÉS IGAZSÁGÜGYI MINISZTÉRIUM NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM www.ujnemzedek.hu www.facebook.com/ujnemzedek

Részletesebben

Társadalmi rendszerek és funkciók

Társadalmi rendszerek és funkciók Terestyéni Tamás Társadalmi rendszerek és funkciók Budapest, 2009. június, 40. szám ISSN 1788-134X ISBN 978-963-88287-3-6 Kiadja az Alkalmazott Kommunikációtudományi Intézet Budapest, 1021 Hűvösvölgyi

Részletesebben

Akarnak-e dolgozni a munkanélküliek?

Akarnak-e dolgozni a munkanélküliek? Csoba Judit Akarnak-e dolgozni a munkanélküliek? A munkanélküliek munkavállalói képessége és hajlandósága A munkanélküliség számos feltételezett oka közül napjainkban egyre gyakrabban felmerülő érv, hogy

Részletesebben

A magyar állammûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásának irányai

A magyar állammûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásának irányai Báger Gusztáv Pulay Gyula Vigvári András A magyar állammûködés fõbb jellemzõi és szükséges változtatásának irányai AAz Állami Számvevõszék (ÁSZ) 2007 áprilisában nyújtotta be az Országgyûlés részére a

Részletesebben

Egy pragmatikus idealista: John Braithwaite

Egy pragmatikus idealista: John Braithwaite Egy pragmatikus idealista: John Braithwaite Preventing crime is an impoverished way of conceiving criminologist s mission. Crime is an opportunity to prevent greater evils, to confront crime with a grace

Részletesebben

A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója

A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója 1. melléklet a /2012. (..) OGY határozathoz A fenntarthatóság felé való átmenet nemzeti koncepciója Nemzeti Fenntartható Fejlődési Keretstratégia 2012-2024 Elfogadta és az Országgyűlés elé terjesztését

Részletesebben