A Nyugati-Mecsek Tájvédelmi Körzet vízkészleteinek minősítése

Átírás

1 A Nyugati-Mecsek Tájvédelmi Körzet vízkészleteinek minősítése LÓCZY DÉNES 1 Bevezetés A Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóságon régóta folynak a Nyugati-Mecsek Tájvédelmi Körzet kialakítását célzó munkálatok, melyek a már létező természetvédelmi területek egyesítését, így e tájrész hatékonyabb védelmét szolgálják. Ezeknek keretében kapott megbízást a Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézetének Természetföldrajzi Tanszéke a védetté nyilvánításra kijelölt terület természeti értékeinek felmérésére. Az elkészült jelentés (LÓCZY D. et al. 2002) hidrológiai fejezetet is tartalmazott, melynek tartalmi kivonatával kívánja köszönteni a szerző a 70. születésnapját ünneplő Hahn György professzort. A Nyugati-Mecsek vízgyűjtő területei; a Kapós és a Dráva között A Nyugati-Mecsek teljes területe végső soron a Duna vízgyűjtőjéhez tartozik. A hegység gerincén fut a Duna mellékfolyói közötti fő vízválasztó, amely a Kapós és a Dráva vízterületét elkülöníti egymástól (LOVÁSZ GY. 1977; ÁDÁM L. - MAROSI S. - SZILÁRD J. 1981). Ez a meglehetősen zegzugos lefutású vonal" (1. ábra) kb. 400 m tszf-i magasságból indulva a Mecsek gerincén halad és a Jakab-hegy (a vízválasztó legmagasabb pontja: 592 m) Ny-i részén E felé fordul. Ahol karsztos vidéket érint (Melegmány-völgy, Ny-on, Orfű környéke), a felszínen nem lehet pontos vízválasztót kijelölni, csupán a domborzat alapján (RÓNAKI L. 1973). Ez a felszín alatti összefüggő karsztrendszer miatt nem esik egybe tökéletesen a hidrológiai vízválasztóval, pl. az Abaligeti-barlang felszín alatti vízgyűjtő területe feltehetőleg keletebbre terjeszkedik a domborzati vízválasztónál (LOVÁSZ GY. 1971). Bár a Mecsek hegység egészét tekintve az É-i lefolyású terület alig több mint 200 km 2 (kb. 25%), a kialakítandó tájvédelmi körzet több mint 70%-a a fentiek értelmében a leírt vonaltól É-ra fekvő Kapós vízgyűjtőjébe tartozik. Ezen belül elkülöníthető a Baranyacsatorna közvetlen és az Orfűi-patak közbeiktatásával kialakult vízgyűjtője. A fő vízválasztótól D-re jelentősebb nagyságú térségek a tájvédelmi körzetnek 20%-át teszik ki (Misina-Tubes-hegycsoport, a Jakab-hegy K-i lejtői, ill. a Jakabhegy-Abaliget vonaltól Ny-ra). A tervezett tájvédelmi körzet területének alig több, mint 20%-ára terjednek ki. A mecseki fő vízválasztótól D-re a vízfolyások végső soron a Drávába ömlenek. Két részvízgyűjtő különböztethető meg: a Pécsi- és a Bükkösdi-víz lefolyásterülete. A K-i (Pécsi-víz) és a Ny-i (Bükkösdi-víz) részvízgyűjtő között a vízválasztó a Jakab-hegyen és annak DK-i nyúlványán át húzható meg. A leendő tájvédelmi körzet DK-i peremén lefutó patakok közvetlen befogadója tehát a Mecsek déli lábát kísérő 1 tanszékvezető egyetemi docens, Pécsi Tudományegyetem, Természetföldrajzi Tanszék 319

2 Pécsi-víz (BABOS Z. 1965). Ilyen vízfolyás pl. a történelmi jelentőségű, a pécsi feketekőszén-bányászat történetében kiemelkedő szerepet játszó Lámpás-völgy patakjának, a Lámpási-ároknak három, tartósan vizet szállító forrásága. A Ny-abbra haladó vízfolyások vizét a Bükkösdi-víz gyűjti össze, amely Besencénél beleömlik a Fekete-vízbe, azon keresztül pedig a Drávába. (A Bükkösdi-víz mesterségesen, az árapasztó csatorna révén a Pécsi-vízzel is kapcsolatban áll - TÓTH K. 1959). r*\. *"* 2 " 3 ffl ábra A Nyugati-Mecsek vízgyűjtő területei (LÓCZY D. - GYENIZSE P. 2002). 1 = vízfolyás; 2 = fő vízválasztó; 3 = mellékvízválasztó; 4 = beépített terület; 5 = nagyvízgyűjtők A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy a tervezett tájvédelmi körzet K-i határa a Hármas-Bükk területén átlépi a Dráva és a közvetlenül a Duna vízrendszeréhez tartozó Karasica vízválasztóját. A Vasasi-árok forráságai és a belé lefutó szárazvölgyek kb. 45 ha területen beletartoznak a Tájvédelmi Körzetbe. Ezt is beszámítva tehát a Körzet három nagy vízterület határán fekszik. A legjelentősebb vízfolyások és rendűségük A Nyugati-Mecsek legjelentősebb vízfolyása az Orfüi-patak. A Jakab-hegy É-i oldalán eredő Rákos-patak és a Szúadó-nyereg É-i lejtőjén fakadó források (Fenyves-, Jancsi-forrás) patakjainak egyesüléséből keletkezik. Teljes hossza 20,5 km; vízgyűjtő területe 212 km 2, döntő részben triász kagylósmészkövön halad. Orfünél harmadrendű vízfolyás. 320

3 A sorrendben utána következő patakok a Bükkösdi-víz mellékvizei. Maga a Bükkösdi-víz éppen csak érinti a tervezett tájvédelmi körzet É-i határát. A körzetet érintő felső szakaszának hossza 20 km, az ehhez tartozó vízgyűjtőterület 188 km 2, ebből mindössze kb. 35 km 2 esne a tájvédelmi körzet területére, elsősorban perm-triász homokkőből, aleurolitból és konglomerátumból felépülő felszín, É-on némi triász kagylósmészkővel és miocén üledékekkel. A Bükkösdi-víz ezen a szakaszán negyedrendű vízfolyás. Összhossza 13,5 km, ebből csupán a legalsó kb. 1 km-es szakasz nem tartozik a körzethez. Vízgyűjtőterülete kb. 20 km 2. A Bükkösdi-vízbe ömlő Petőczi-árok hossza kb. 10 km, vízgyűjtőterülete kb. 15 km 2. A földtani szerkezettel magyarázható jellegzetessége, hogy mellékvizei szinte csak D felől, bal oldalon vannak. Innen viszont 7 patakot is felvesz. A leendő tájvédelmi körzet ÉK-i részén a Baranya-patak csak mintegy 3 km-en és 3,5 km vízgyűjtőterülettel sorolható a körzethez (triász kagylósmészkő és miocén agyagmárga felszín); a Nagy-Mély-völgy negyedrendű vízrendszerének törzsvízfolyása 6 km hosszú és legalább 10 km 2 felszíni vízgyűjtő tartozik hozzá. Túlnyomó részben ez is triász kagylósmészkőn kialakult karsztvidék. A felszín tagoltsága és az árkos erózió veszélye szempontjából nagy a jelentősége az ún. "0-adrendű" vízhálózati elemeknek, tehát az állandó vízfolyással nem rendelkező vízmosásoknak, völgykezdeményeknek. A karsztos területeken, az Abaligettől és Orfűtől D-re eső részen karsztos vakvölgyek, dolinasorok tartoznak ide (LOVÁSZ Gy. 1971). Gyengébben vízáteresztő kőzeteken, pl. DNy-on, a Farkas-tető É-i oldalán, a Középső- Mecsekben pedig a Vagot-puszta környéki meredek gerincek oldalában, a Zsidó-völgy baloldali lejtőjén, valamint még K-ebbre, a mánfa-árpádtetői műút K-i oldalán, a Baranyapatakba lefutó kisebb vízfolyások völgy oldalaiban, ill. a tervezett Tájvédelmi Körzet legkeletibb szögletében, a Hármas-Bükk-forrás felett sűrű az eróziós árkok hálózata. A veszélyes mértékű lineáris erózió oka számos esetben a nem kellő körültekintéssel végzett erdőgazdálkodás (pl. az erdőgazdasági földutak helytelenül megtervezett hálózata). A kialakítandó tájvédelmi körzet vízhálózatának természetességét jelzi, hogy területén mesterséges vízfolyással nem lehet találkozni. Általános jelenség ugyan, hogy a jelentősebb patakok medrét szabályozták, alkalmassá tették nagyobb vízhozamok biztonságos levezetésére, de ez csak alsóbb szakaszaikon jellemző, forráságaik, felső szakaszaik természetes állapotban vannak (ZSUFFA I. 1996). A Nyugati-Mecsek állóvizei A Nyugati-Mecsek tavai mesterségesek, patakok felduzzasztásával hozták létre őket. A legjelentősebbek az 1966 óta létesített, a turisták által kedvelt Orfűi-tavak (BARONEK J. et al. 2001). A Pécsi-tó (75 ha) üdülési célokat szolgál, a Herman Ottó-tó (29 ha) természetvédelmi rendeltetésű halrezervátum, a Kovácsszéna]ai-tó horgásztó, az Orfűitó (9,7 ha) pedig halastó, melynek vizét öntözésre is használják. A körzet határain belül az egyetlen jelentékenyebb felületű mesterséges tó az Éger-völgyi-víztározó ben üdülési céllal alakították ki a Pécshez tartozó Magyarürög közvetlen szomszédságában, az Égervölgy parkedejében. A keskeny Éger-völgy alsó szakaszán fakadó 5 forrás vize táplálja. Duzzasztógátja átlagosan 5 m, legfeljebb 10 m magas. A tó közepes vízszintje 224 m-rel van a tengerszint felett, hossza kb. 150 m, területe 0,44 ha, a tározott víz térfogata m 3. Árvízkor vízszintje 0,5 m-rel emelkedik meg. Az Éger-patak vízgyűjtőterülete a duzzasztógát szelvénye felett 3,5 km 2, árvízi vízhozama 6,8 m 3 /s. 321

4 A jelentéktelen kiterjedésű állóvizek közül megemlíthető még a Jakab-hegy fennsíkján, a hajdani kolostor kerítő falain belül lévő, néhány m 2 kiterjedésű, igen sekély, szintén részben mesterséges tavacska, a Kolostor-tó (BARONEK J. et al. 2001). Keletkezése a hegy sajátos földtani felépítésével kapcsolható össze. A jakab-hegyi antiklinális homokkőrétegei itt mindössze 5 -os szögben dőlnek. A homokkő-összletbe kisebb aleurolitos-agyagos lencse települ közbe. Gyenge vízvezető képességének köszönhetően fölötte ún. függő vagy "lebegő" talajvíz gyülekezik össze, amelyet egy kútból a szerzetesek csatornán keresztül vezettek a tóba. Az itt felgyülemlett talajvíz csak rendkívül lassan talál lefolyást a nagyobb mélységek, a környék valódi, több száz méterrel mélyebben fekvő talajvízszintje felé. A kút már a korábbi kelta földvár helyének meghatározásában is szerepet játszhatott. Forrás által táplált, egészen kis tó található a Szúadó-völgy jobb oldalában. Az állandó Laci- és az időszakos Szúadó-forrás vize kb. 325 m magasságban az agyagos felszínen megduzzad, majd lefolyik az Orfüi-patakba. A karsztvidékekre általában jellemző töbörtavak közé tartozik az Abaligettől D-re, a Nyáras-völgy D-i oldalában, kb. 290 m tszf-i magasságban található, néhány nr-es kiterjedésű Száraz-tó. Nevéhez híven azonban csak a karsztvízszint rendkívüli megemelkedésekor van benne víz. A vízhálózat sűrűsége A felszín vízáteresztő képessége, a domborzat, ill. a terület vízháztartása (lefolyási tényező) együtt alakítják ki a vízhálózat sűrűségét. A lefolyási tényező értéke a Nyugati- Mecsekben erősen ingadozik: a karsztterületeken a 2 l/s knr-t sem éri el, míg D-ebbre, a Jakab-hegy tömbjében vagy a Középső-Mecsekben, a Misina-Tubes lejtőin 5 l/s km 2. Ennek megfelelően a Nyugati-Mecsek vízhálózata általánosságban meglehetősen ritka (0,1-0,2 km/km 2 ), ami az erősen karsztosodott mészköfelszínek jó vízbefogadó jellegének köszönhető. Ahol kevésbé jó vízáteresztő kőzetek (homokkövek, aleurolit, agyagok, agyagmárga stb.) kerülnek felszínre, a vízhálózat sűrűbb (>1 km/km 2 ). A legsűrűbb vízhálózat a Jakab-hegy É-i oldalán alakult ki, a Szúadó-völgy fejétől Ny felé, a Sas-völgytől D-re eső sávban egészen Hetvehely környékéig. Itt az állandó vízfolyásokból álló hálózat sűrűsége eléri, sőt meghaladja a 2,5 km/km 2 -t. A vízhálózat mintázata A vízhálózat mintázata elsősorban a földtani szerkezet és a rajta kialakult domborzat függvénye. Következésképpen rajzolata a hegységben változatos. A Nyugati- Mecsekre erózió által feltárt antiklinális földtani szerkezet jellemző. Az ehhez tartozó vízhálózati mintázat az antiklinális külső oldalán általában párhuzamos, a belső oldalon gyűrűs. A Nyugati-Mecsek esetében a belső mag már nem tartozik a védendő területhez, a külső vízhálózat legjellegzetesebb vonása pedig az, hogy a fő lefolyási irányok az antiklinálisban feltárult rétegfejek gerinceinek irányát követik. Ezért a Nyugati-Mecsek Nyi szélén az tapasztalható, hogy Ny felé futnak le a a vízhálózat tengelyének tekinthető, leghosszabb völgyek (Nyáras-, Sás-völgy). A másodlagos vízhálózati vonalak viszont erre merőlegesen, az aszimmetrikus keresztmetszetű völgyek hosszabb (a tervezett tájvédelmi körzet területén többnyire É-i kitettségü) lejtőin, egymással nagyjából párhuzamosan alakulnak ki, s viszonylag sűrű vízhálózatot alkotnak. Az aszimmetrikus szerkezet 322

5 keletebbre is uralkodik, de a hegység határozottabban sasbércekre szakadozik. Ennek megfelelően, az egymással nagyjából párhuzamosan, D-ről É-ra haladó völgyek (Szúadó-, Zsidó-, Nagy-Mély-, Melegmányi-völgy) igen hosszúak. A lapos Misina-Tubes-fennsíkon nem alakult ki igazi vízhálózat, a D-i irányban lefutó vízfolyások pedig már nem tartoznak a körzethez. A K-i részen egyre inkább a Ny-K-i irányú törésvonalak válnak uralkodóvá, így a fő vízrajzi tengely, a Baranya-patak felső folyása, K-Ny-i irányú, mellékvizei pedig É-ias irányban futnak bele. Vízjárási sajátosságok A leendő tájvédelmi körzet Ny-i harmada a Bükkösdi-víz vízrendszerébe tartozik, melynek ez az egyik legfontosabb táplálóterülete. A Bükkösdi-víz lefolyásviszonyait a legmegbízhatóbban a Szentlőrincnél, 23,6 folyamkm-nél felszerelt, felszíni vízállásmérő állomás jellemzi. 113,77 m-rel a tszf helyezték el, és 137 km 2 vízgyűjtőterület tartozik hozzá. A méréseket 1951 január 1-je óta folytatja az állomás kezelője, a Dél-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság. Az állomás helyén az alapvízhozamokhoz cm-es vízállás tartozik. Az átlagosnál csapadékosabb (766 mm a pogányi meteorológiai állomáson) év napi vízjárásaiból összeállított vízjárásgörbe (2. ábra) jól mutatja a Bükkösdi-víz jellemző vízjárását. A januártól február közepéig tartó téli kisvíz után február végén-március elején a hóolvadás okozza a hirtelen fellépő, majd fokozatosan elsimuló csúcsot. A hóolvadáskor lefolyó vízmennyiség rendszeresen elérheti az alapvízhozam kétszeresét. A tavaszi frontbetörésekböl származó esőzések április-májusban cm-rel emelik meg a Bükkösdi-víz vízállását. Ha a sokéves átlagnak megfelelően bekövetkezik a júniusi csapadékmaximum, a vízállás elérheti a 180 cm-t. A vízjárás az őszi és a téli hónapokban mutatja a legkisebb ingadozást. Alkalmi vízhozamméréseket végeztek még a Melegmányi-patakon, Mánfa felett, Thomson bukó alkalmazásával (DDVÍZIG 1974) február végén, március elején l/sec vízhozamot regisztráltak. Ez egy árhullám levonulását ugyan jellemezheti, de a vízjárásra nem lehet általános következtetéseket levonni belőle. A felszín alatti vízkészletek és dinamikájuk A Mecsek bonyolult szerkezetének köszönhetően a felszín alatti vízkészlet feltárása nehéz (VASS B. 1974). A karsztvíz legfontosabb tározó kőzete a középső-triász mészkő, amelybe azonban a pikkelyes szerkezet következtében gyengébben vízáteresztő rétegek torlódtak (WEIN Gy. 1952). A vízrekesztő fekü miatt a karsztvízkészlet különböző szinteken helyezkedik el, a források jelentős része 300 m tszf-i magasságban lép a felszínre. A karsztvízkészlet utánpótlásának jelentős forrása a Jakab-hegy környéke, ahonnan a homokkövek réteglapjain számottevő mennyiségű víz szivárog a karsztos terület irányába (NÉMETH L. 1964). Ezzel szemben az orfűi és abaligeti, valamint a tubes-misinai töbrös karsztterület felszín alatti vízkészlete csak a csapadékból kap utánpótlást (SZABÓ P.Z. 1940). Az oldalirányú vízmozgással pedig vizet veszít a nem karsztos szomszédság felé. Szabó Pál Zoltán (1952) a Nyugati-Mecseket hidrológiai körzetekre osztotta (3. ábra). A vízmérleg sajátosságaira tekintettel a vizsgált területen 11 hidrológiai körzetet lehet azonosítani, amelyek tovább bonthatók összesen 34 alkörzetre (1. táblázat). 323

6 > Hónap 2. ábra A Bükkösdi-víz jellemző vízjárása A Hideg karsztforrás k Langyosvizű karsztforrás & Mélyfúrás meleg karsztvize 3. ábra A Nyugati-Mecsek vízmérleg alapján megállapított hidrológiai körzetei (Szabó P.Z nyomán)

7 sorszám kőzetfelszín domborzat növényzet 1 Misina-Tubes mészkőtömb alig tagolt fennsík lombos- és fenyőerdő, vékony, vízáteresztő talaj 1A erősebben töredezett kopár kőzetfelszín IB erősen töredezett DNy-i kitettség kopár 2 helyenként erősen töredezett E-i lejtésű fennsík erdő, vastag avar mészkő, homokkősáv 2A mészkő alig tagolt fennsík erdő 3 Mély-völgy, Melegmány, mély völgyek, karsztos erdő, vékony talaj, vastag avar mészkő, pala, homokkő hátak dolinákkal 4 Szúadó-völgy erdő, erdőtalaj, vastag avar mészköterülete 4A erősen gyűrt triász lemezes erdő, vastag avar mészkő 4B triász homokkő, agyagpala erdő 5 konglomerátummal, E-i lejtésű fennsík erdő kavicsos homokkal fedett mészkő 5A kevésbé fedett karszt völgyekkel jobban tagolt 5B repedezett homokkő, erdő, vastag avar szerkezeti vonalak 6 mecsekrákosi mészkőtömb, K-Ny-i hátak közepesen erdős, vékony talaj erősen töredezett 6A mészkövön miocén agyag, részben szántó, a védendő része erdő löszfoltok 6B kavicsos, homokos, agyagos karsztos hát erdő fedőrétegek 6C szántó 6D müveit, ill. liget 7 triász mészkő, vékony E-ra lejtő fennsík erdő, vékony talaj agyag, lösz dolinákkal 7A erősen gyűrt mészkő 7B fedett karszt művelt 7C homokkő, márgás pala, néhol lösz 7D triász homokkő, pala fennsík erdő 8 mészköves, agyagos, dombok, széles völgyek művelt homokos fedő alatt 8A erdő, vastag avar 9 fedett karszt (homok, lapos hát erdő kavics, agyag) 10 miocén fedő, lösz erősen tagolt erdő 11 alig fedett lemezes mészkő, D-re lejtő völgy oldal erdő erősen töredezett 12 homokkő, agyagpala, E-i lejtő erdő, vastag avar töredezett 12A bolygatott felszín (bányaterület) 1.táblázat A Nyugati-Mecsek hidrológiai körzeteinek legfontosabb jellemzői a vízmérleg szempontjából (SZABÓ P.Z nyomán, kiegészítve) 325

8 A táblázat is világosan mutatja, hogy a beszivárgás, tehát a karsztvíz utánpótlódása a jól fejlett, dolinás mészkőfennsíkokon a legjelentősebb, bár a fedett karszttal jellemzett hidrológiai körzetek szerepe is nagy. Szabó P.Z. (1952) a táblázat adatainak elemzésével megbecsülte, hogy az egyes körzetekben, alkörzetekben a lehulló csapadéknak kb. hány százaléka fordítódik a mélybeli karsztvízkészlet utánpótlódására, ugyanakkor nem vette figyelembe, hogy az elnyelődött vízmennyiség tekintélyes része bizonyos, a felszín alatt megtett út után forrásokba ismét a felszínre jut. A Szabó P. Z. által vizsgált, kb. 110 km 2 -nyi terület kb. egybeesik a tervezett tájvédelmi körzettel, csak Ny-on terjed tovább a Zselic területére is. Becsléseiből kiszámította, hogy ezen a területen mennyi az évente a mélybe jutott víz mennyisége km 2 - enként. A számításokat az közötti csapadékosabb időszakra (763 mm évi csapadék) és a szárazabb közötti évekre (608 mm) is elvégezte, hogy hosszabb időszakra érvényes átlagokat kapjon. (Megjegyzendő, hogy azóta jóval szárazabb szakaszok is előfordultak, 2003-ban pl. csupán 475 mm hullott.) Megállapította, hogy a jól karsztosodott területrészeken az elnyelt víz a csapadék 58-60%-át is kiteheti. Mennyisége a következő körzetekben haladja meg az évi 1 millió m 3 -t: - 2. körzet: 6 millió m 3-5. körzet: 2,6 millió m 3-7. körzet: 2 millió m körzet: 1,8 millió m 3-1. körzet: 1,5 millió m körzet: 1,3 millió m 3-6B alkörzet: 1,1 millió m 3-6. körzet: 1 millió m Az összes többi egység mintegy 8 millió m 3 -rel járul hozzá a Nyugati-Mecsek karsztvizének utánpótlásához. Ha ebből a másodpercenkénti karsztvíz-utánpótlást kívánjuk meghatározni, a tervezett tájvédelmi körzet területére kb. 0,8 m 3 /s értéket kapunk. Az egyéb korabeli vizsgálatokkal összhangban, azonos területegységre számítva, a dolinákkal borított, erősen karsztosodott felszíneken az 1 km 2 -re jutó beszivárgás a m 3 -t is meghaladja, míg a fedett karszt (homokkő, agyagmárga, kavics, pala fedő) területein értéke évente és m 3 között alakul. Frissebb adatok szerint (BALÁZS J. 2000) a Mecsek és a Villányi-hegység együttes becsült hidegvízkészlete 2,67 km 3. A Mecsek kitermelhető vízkészlete az Országos Vízgazdálkodási Keretterv (OVH, 1984) szerint m 3 /nap, a 40 év átlagából becsült beszivárgó vízmennyiség m 3 /nap, a mecseki források összvízhozama nvvnap. Mivel a Mecsek karsztterületének kb. 80%-a a tervezett tájvédelmi körzethez tartozik, a fenti adatok kb. háromnegyedével lehet számolni. A Vízrajzi Évkönyvben (2000) a Pécs környéki felszín alatti vizek szintjének időbeli változásait csupán egyetlen mérőállomás (PÉCS K-90) adatsora jellemzi (4. ábra). Ez sem teljes, hiszen a mérések augusztus 2-4. hetében szüneteltek. A mérőállomás 1997 január 23-a óta működik 122 m tszf-i magasságban, tehát már a Pécsisík területén. A 296,2 m mély kútban létesített mérőhely célja a nyugat-mecsekalji ivóvízbázisok vízszintingadozásainak nyomonkövetése. A vízutánpótlás ide a Nyugati- Mecsek karsztjából érkezik, az észlelések tehát - bizonyos mértékig -alkalmasak a vizsgált terület felszín alatti vízviszonyainak jellemzésére. Mivel sokéves adatsor nem áll 326

9 rendelkezésre, az elemzéshez célszerű ismét a csapadékos évet alapul venni. Ekkor a vízállás maximuma -4,24 m, minimuma -10,99 m volt, mindkettőt januárban észlelték. Az éves és a legnagyobb havi ingadozás értéke egyaránt 7 m. A legkisebb ingadozás decemberben volt tapsztalható, amikor a vízállások -4,63 m és -9,55 m között változtak, vagyis az ingadozás mértéke az 5 m-t sem érte el Hónap 4. ábra A Pécs környéki felszín alatti vizek szintjének időbeli változásai A Nyugati-Mecsek forrásai A hegység forrásokban gazdag, de ezek nem különösebben bővizüek (SZABÓ P.Z. 1952, 1953, ERDŐSI F. 1969). A karsztforrások közül kiemelkedik az orfűi Vízfő-forrás (WEIN Gy. 1953). (Jelentőségét újabban tanösvény mutatja be a nagyközönségnek.) Vízhozamuk azonban erősen ingadozik, ami gazdasági hasznosításukat megnehezíti. Ennek ellenére a közelmúltban mindkettő fontos szerepet játszott: az előbbi Pécs, az utóbbi Komló vízellátásában (SZABÓ Z. - HANKÓ Z. 1963). Állandóbb vízkivételi hely a Csertetői-forrás és az Istenkút. A források "megbízhatósági" minősítésére Kessler Hubert (1954, 1959) tett javaslatot. A tőle származó minősítő táblázat (2. táblázat) a vízhozam, a hőmérséklet és a víz sótartalmával arányos elektromos ellenállás (az elektromos vezetőképesség reciproka) átlagos ingadozásának mértéke szerint állapítja meg, mennyire lehet számításba venni vízgazdálkodási célokra az egyes forrásokat. Elsősorban a vízhozam ingadozásai adnak alapot arra, hogy megkíséreljük a nyugat-mecseki források besorolását. Nyilvánvaló, hogy a vízhozam és ingadozásának mértéke szorosan összefüggő érték: a kisebb hozamú források esetében az árvizek arányaiban sokszorta nagyobb vízhozamemelkedést jelentenek, mint a 327

10 bővizübb (tehát már eleve "megbízhatóbb") források esetében. Megjegyzendő továbbá, hogy a minősítés alapjául szolgáló adatok esetlegesek, hiányosak, pontatlanok, különböző időszakokból származnak, ezért összevetésük csak nagyon közelítőleges eredményt hozhat. A Nyugati-Mecsek kataszterben szereplő források többségére megbecsülhető a rendszeresen mérhető "árvízi" vízhozam, így közelítőleges besorolásuk is lehetséges (3. táblázat). vízhozam - ingadozás hőmérséklet-ingadozás elektromos ellenállás megbízhatósági \\tmax\s,min) ' ' max' * min/ ingadozása (R max /R min ) mutató 1,0-3,0 1,00-1,15 1,00-1,05 6 kitűnő 3,1-5,0 1,15-1,25 1,06-1,10 5 igen jó 5,1-10,0 1,26-1,35 1,11-1,15 4 jó 10,1-20,0 1,36-1,45 1,16-1,25 3 mérsékelt 20,1-100,0 1,46-1,55 1,26-1,35 2 rossz 100,1< 1,56< 1,36< 1 igen rossz 2. táblázat A források megbízhatóságának minősítő táblázata (KESSLER H nyomán) forrás neve helye tszf. magassága (m) vízrendszer haszi losítása "megbízhatósági" mutató Bükkös-f. (áll.) Jakab-hegy E-i oldala 418 Viganvári-patak 2 Csepegő-f. (áll.) Abaligettől D-re 335 Viganvári-patak 2 Csokonai-f. (id.) Abaligettöl D-re 325 Viganvári-patak 1 Kis-Paplika-f. Abaligct DK-i 240 Bükkösdi-víz Abal gut 4 (áll.) határában vízellátása Nyáras-f. (id.) Abaligettől Ny-ra 205 Nyáras-patak 1 Pálos-kút (id.) Jakab-hegy E-i oldala 482 Viganvári-patak 1 Szarvas-kút Abaligettől Ny-ra 230 Nyáras-patak 1 (id.) mellék-völgye Szúnyog-f. (id.) Abaligettől Ny-ra 257 Nyáras-patak 1 3. táblázat A Nyugati-Mecsek forrásainak megbízhatósági minősítő táblázatának részlete (áll. = állandó; id. = időszakos működés) Rendszeres vízállásmérés folyt az orfüi Vízfő-forrásná\ 1969 novembere és 1973 decembere között. Ennek eredményeit a 4. táblázat mutatja be. 328

11 lefolyt összes vízmenny, (m 3 ) átlagos havi LKQ (m 3 /sec) 1969X X11. 0,0432 átlagos havi KöQ (m 3 /sec) 1969X X11. 0,1225 átlagos havi NQ (m 3 /sec) 1969XL- 1973X11. 0,5480 észlelt LKQ (m 3 /sec) 1969X X11. 0,0018 észlelt LNQ (m 3 /sec) 1969XL- 1973X11. 6, táblázat Az orfüi Vízfő-forrás vízhozama (forrás: DD VÍZIG 1974) Összefoglaló értékelés A fenti elemzés értelmében a Nyugati-Mecsek vízkészleteiről megállapítható, hogy a térség vízháztartása, az ökoszisztémák működése, lakosság vízellátása, valamint rekreációs igényeinek kielégítése szempontjából a Nyugat-Mecseki tervezett tájvédelmi körzet vízkészletei értékesnek minősíthetők. Irodalom ÁDÁM L. - MAROSI S. - SZILÁRD J A Dunántúli-dombság (Dél-Dunántúl). Akadémiai Kiadó, Budapest BABOS Z A Pécsi-víz felső részvízgyűjtőjének vízrajza. Hidrológiai Közlöny o. BALÁZS J Hidrogeológia. Egyetemi jegyzet. Miskolci Egyetem, Miskolc http//illit.hgeol.uni-miskolc/hu/balazs/jegyz/vk3.htm BARONEK J. (szerk.) A Mecsek természetjáró kalauza. 2. kiadás. Baranya megyei Természetjáró Szövetség, Pécs. DD VÍZIG Vízhozammérések Dél-dunántúli Vízügyi Igazgatóság, Pécs. ERDŐSI F Megszűnt források, eltűnt patakok nyomában Pécsett és környékén. Hidrológiai tájékoztató, június o. KESSLER H A karsztból tartósan kitermelhető vízmennyiség és a beszivárgási százalék megállapítása. Hidrológiai Közlöny o. KESSLER H Országos forrásnyilvántartás. VITUKI, Budapest Kiss GY Vízgazdálkodás és környezetvédelem Baranyában. In: Kolta J. (szerk.): Környezetvédelem Baranyában és Pécsett. Pécs o. LOVÁSZ Gy Adatok az Abaligeti-karszt geomorfológiai és hidrológiai jellemzéséhez. Földr. Ért o. LOVÁSZ Gy Baranya megye természeti földrajza. Baranya Megyei Levéltár, Pécs LÓCZY D. - Fábián Sz. - Gyenizse P. - Kovács J. - Nagyváradi L. - Pirkhoffer E. - Szabó B A Nyugati-Mecsek természeti értékei. Jelentés a DDNP számára. Kézirat. PTE TTK Földrajzi Intézet, Pécs. 135 o. MAJORLAKI J Pécs és Baranya vízellátásának perspektivikus elképzelései. Pécsi Műszaki Szemle

12 NÉMETH L A Nyugati-Mecsek hegység képződményeinek hidrogeológiai értékelése. Pécsi Műszaki Szemle o. A Mecsek és a Villányi-hegység. Turistaatlasz és útikönyv. 1: Cartographia, Budapest. 128 o. Országos Vízügyi Hivatal Országos vízgazdálkodási Keretterv. OVH, Budapest REMÉNYI P Vízháztartási vizsgálat Pécs vízellátása érdekében. Pécsi Műszaki Szemle REMÉNYI P. - SZABÓ L. - SZALAY É A Pécsi-medence talaj- és rétegvizének utánpótlódása. Hidrológiai Közlöny o. RÓNAKI L A mecseki karszt 1: es méretarányú vízföldtani, morfológiai és speleológiai térképe. Hirdológiai tájékoztató, o. SALAMIN P Mennyiségi vízgazdálkodás a Mecsekben. Hidrológiai Közlöny SZABÓ P.Z A mecseki karsztvíz. Hidrológiai Közlöny o. SZABÓ P.Z A Mecsek karsztvízrendszere. Hidrológiai Közlöny o. SZABÓ P.Z Két mecseki karsztforrás vizsgálata Komló és Pécs vízellátása szempontjából. Földr. Közi. 1.(77.) SZABÓ Z. - Hankó Z Pécs ivóvízellátásával kapcsolatos hidrológiai és hidraulikai vizsgálatok. Hidrológiai Közlöny o. TÓTH K A Bükkösd-patak szabályozása. Pécsi Műszaki Szemle o. VASS B Vízellátás és környezetvédelem megyénkben. In: Kolta J. (szerk.): Környezetvédelem Baranyában és Pécsett. Pécs o. VITUKI Vízrajzi Évkönyv VITUKI, Budapest WEIN Gy A Mecsek hegység hidrogeológiája. Földr. Ért o. WEIN Gy Pécs és Komló vízellátásának földtani lehetőségei. Hidrológiai Közlöny ZSUFFA I Műszaki hidrológia I. Műegyetemi Kiadó, Budapest 330