A helyi iparűzési adó bevallása a adóévre

Átírás

1 ADÓ folyóirat 2011/7. szám A helyi iparűzési adó bevallása a adóévre Az alábbi szakmai cikk az állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség adóévre teljesítendő bevallásához kíván segítséget nyújtani. Egyfelől a bevallási nyomtatvány kitöltési útmutatójával, másfelől az adóalap-megosztás gyakorlatát segítő támpontokkal, továbbá három település közötti iparűzési adóalap-megosztás példán történő bemutatásával. 1. Általános tudnivalók A naptári évvel azonos üzleti év szerint működő adózónak a évi állandó jellegű iparűzésiadókötelezettségéről május 31-ig kell adóbevallást benyújtania a székhelye, illetve a helyi adókról szóló évi C. törvény (a továbbiakban: Htv.) szerinti telephelye(i) szerinti önkormányzati adóhatóság(ok)hoz. A naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó iparűzésiadó-bevallási kötelezettségét a évben kezdődő adóéve utolsó napját követő 150. napig köteles teljesíteni az adózás rendjéről szóló évi XCII. törvény (a továbbiakban: Art.) 6. számú melléklet 3/a) pont alapján. Ha például az adózó adóéve március 1-jétől február 28-ig tartott, akkor annak utolsó napját követő 150. napig legkésőbb tehát július 28-ig nyújthatja be az iparűzési adó bevallását az önkormányzati adóhatóság(ok)hoz. Az adózó évben kezdődött adóévi bevallását az önkormányzati adóhatóságok által rendszeresíthető bevallási, bejelentési nyomtatványok tartalmáról szóló a 21/2010. (XII.31.) NGM-rendelettel módosított, január 1-jétől hatályos 35/2008. (XII. 31.) PM-rendelet (PM rendelet) 18. számú melléklete alapján, az önkormányzati adóhatóság által rendszeresített nyomtatványon köteles teljesíteni. [Amennyiben az adózó a adóévet megelőző év(ek)re vonatkozó bevallási kötelezettségét késedelmesen, csak január 1-jét követően teljesíti, akkor a adóévre a PM-rendelet 12. számú melléklete, míg a évet megelőző megállapításhoz való jog elévülési idején belüli adóévre a települési önkormányzatok hatáskörébe tartozó adók és adók módjára behajtandó köztartozások nyilvántartásáról, kezeléséről és elszámolásáról szóló 13/1991. (V. 21.) PM-rendelet év előtt hatályos 16. számú melléklete alapján teheti meg.] Az Art. 10. (3) bekezdésének utolsó fordulata szerint az adóhatóság rendszeresíti a kötelezettségek teljesítéséhez szükséges nyomtatványokat, és biztosítja az adóztatás feltételeit. Az Art. 31. (1) bekezdés második mondata szerint az adózó az önadózással megállapított adóról jelen esetben az iparűzési adóról [Art. 32. (1) bek.] az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. Az idézett két jogszabályhely nyelvtani és logikai értelmében az iparűzésiadó-bevallási nyomtatvány rendszeresítése az önkormányzati adóhatóság kizárólagos feladata, törvényi rendelkezésen alapuló kötelezettsége. A PM-rendelet 1. -a, illetve kapcsolódó melléklete az iparűzésiadó-bevallási nyomtatvány kötelező tartalmi elemeire tartalmaz csupán szabályozást, s nem a bevallási nyomtatvány-rendszeresítés önkormányzati adóhatósági feladatát veszi át. A PM-rendelet szerinti bevallási nyomtatványmintát minden önkormányzati adóhatóság a településre irányadó tárgyévi adórendelet szerinti adómérték, illetőleg a Htv. 39/C. -án alapuló 2,5 millió forint vállalkozási szintű adóalapot meg nem haladó adózókra vonatkozó rendeleti kedvezményi vagy mentességi szabály esetén, maximum 3 tényállási elemmel egészítheti ki. Az iparűzésiadó-bevallási kötelezettség eltérően a változás-bejelentéstől, mely évtől egységes, központi (pl. jogtárból letöltött) nyomtatványon nyújtható be változatlanul a települési önkormányzati adóhatóságtól beszerzett nyomtatványon teljesítendő. Az iparűzésiadó-kötelezettség egységes, központi nyomtatványon való teljesíthetőségének nem technikai, hanem jogi oka van, mégpedig az iparűzési adó nem egy központi adó mint például a társasági adó, hanem egy helyi adó. Ezen adónem bevezetése, működtetése a települési önkormányzat képviselő-testületének a kizárólagos jogosítványa, mely az Alkotmány 44/A. (1) bekezdés d) pontjából fakad. Az említett három adótényállási elemet melyeket egy központi nyomtatvány nem képes kezelni az önkormányzati adóhatóságnak kell a bevallási nyomtatványába felvenni. A adóévről szóló bevallás alapszerkezete hasonlóan a korábbi évekhez főlapból és betétlapokból áll. A főlap tartalmazza többek között a bevallás jellegét, a bevallott időszakot, a záró bevallás benyújtásának okát, az adóalany azonosító adatait, az alkalmazott adóalap-megosztás módszerét és a vállalkozási szintű adóalap meghatározásából kiindulva a települési iparűzési adóalap meghatározásán keresztül az adott településen fennálló fizetési kötelezettség kiszámítását, illetve az előlegfizetési időszakra

2 vonatkozó adóelőleg bevallását. Az A, B, C, D és E betétlapok a sajátos nettó árbevétel-fogalmat alkalmazó vállalkozások nettó árbevételének, valamint a vállalkozási szintű adóalap települési önkormányzatok közötti megosztásának levezetésére szolgálnak. Az iparűzési adó helyi adó jellegéből következik az a sajátosság, hogy az adóalanynak több településen is fennállhat adókötelezettsége, így az annak részelemét képező adóbevallás-benyújtási kötelezettsége. Az adózó az iparűzési adóban a évtől kezdődő előlegfizetési (keresztféléves) időszakra naptári évvel azonos üzleti év választása esetén július 1-jétől június 30-ig (Htv. 41. ) önadózással köteles megállapítani és bevallani az egyes előlegrészletek összegét és esedékességét. Ebből következően az adózó előlegfizetési kötelezettségét fizetési meghagyás nélkül köteles teljesíteni, tekintettel arra, hogy az önkormányzati adóhatósági fizetési meghagyás kibocsátásának jogalapja 2010-től megszűnt. A vállalkozót a Htv. alapján a székhelye, illetve telephelye(i) szerinti önkormányzati adóhatóságnál terheli az állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség. Ez a Htv.-ből fakadó potenciális adókötelezettség de iure et de facto adókötelezettséget azonban csak akkor eredményez, ha az adott önkormányzat rendelettel működteti az adónemet. A vállalkozót tehát minden olyan településen terheli állandó jellegű iparűzésiadó-kötelezettség így az annak részelemét képező bevallás-benyújtási kötelezettség, amely az adónemet évre (akár év közben) bevezette. Az adózónak az iparűzésiadó-bevallási nyomtatványt tehát települési önkormányzati adóhatóságonként (külön-külön) kell beszereznie és benyújtania. A bevallás kitöltésénél (az adó-megállapításnál az előleg kivételével) indokolt a 2010-ben hatályos adórendeleti szabályozást (szintén településenként) ismerni, jogszabályok nyugvó adókötelezettség-teljesítése érdekében. 2. Az adóalanyok köre (Htv pont) Az iparűzési adó alanya a vállalkozó, azaz a gazdasági tevékenységet saját nevében és kockázatára haszonszerzés céljából, üzletszerűen végző: a) a személyi jövedelemadóról szóló évi CXVII. törvény (Szja-törvény) pontja által taxatíve felsorolt egyéni vállalkozó: az egyéni vállalkozóról és az egyéni cégről szóló évi CXV. törvény szerinti egyéni vállalkozói nyilvántartásban szereplő magánszemély, az említett nyilvántartásban rögzített tevékenysége(i) esetében, a közjegyző a közjegyzőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét közjegyzői iroda tagjaként folytatja), az önálló bírósági végrehajtó a bírósági végrehajtásról szóló törvényben meghatározott tevékenysége esetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét végrehajtói iroda tagjaként folytatja), az egyéni szabadalmi ügyvivő a szabadalmi ügyvivőkről szóló törvényben meghatározott tevékenysége tekintetében, az ügyvéd az ügyvédekről szóló törvényben meghatározott tevékenysége esetében (kivéve, amennyiben e tevékenységét ügyvédi iroda tagjaként vagy alkalmazott ügyvédként folytatja), a magán-állatorvosi tevékenység gyakorlására jogosító igazolvánnyal rendelkező magánszemély e tevékenysége tekintetében. b) az Szja-törvényben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységéből származó bevétele 2010-ben a forintot meghaladta, c) a jogi személy, ideértve, ha az felszámolás vagy végelszámolás alatt áll, d) az egyéni cég, egyéb szervezet, ideértve azt is, ha azok felszámolás vagy végelszámolás alatt állnak.

3 3. Bevallás-benyújtás a székhely, illetve a Htv. szerinti telephely szerinti önkormányzati adóhatósághoz Székhely: belföldi szervezet esetében az alapszabályában (alapító okiratában), a cégbejegyzésben (bírósági nyilvántartásban), az egyéni vállalkozó esetében az egyéni vállalkozók Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala (KEK KH) által vezetett nyilvántartásában ekként feltüntetett hely, magánszemélyek esetében a lakóhely. A külföldi székhelyű vállalkozás magyarországi fióktelepe vonatkozásában a székhely alatt a cégbejegyzésben a fióktelep helyeként megjelölt helyet kell érteni. A gazdasági társaságokról szóló évi IV. törvény (Gt.), valamint a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló évi V. törvény (Ctv.) szabályai szerint, ha a cég székhelye és a központi ügyintézés helye nem azonos (címen, településen van), akkor a központi ügyintézés helyét a létesítő okiratban és a cégjegyzékben külön fel kell tüntetni. Ezen rendelkezésből és a Htv pont a) alpontjának logikai összevetéséből következően a cég székhelyétől eltérő településen lévő központi ügyintézés helye Htv. szerinti telephelynek minősül. Telephely: a) az adóalany olyan állandó üzleti létesítménye függetlenül a használat jogcímétől, ahol részben vagy egészben iparűzési tevékenységet folytat, azzal, hogy a telephely kifejezés magában foglalja különösen a gyárat, az üzemet, a műhelyt, a raktárt, a bányát, a kőolaj- vagy földgázkutat, a vízkutat, a szélerőművet (szélkereket), az irodát, a fiókot, a képviseletet, a termőföldet, a hasznosított (bérbe vagy lízingbe adott) ingatlant, az ellenszolgáltatás fejében igénybe vehető közutat, vasúti pályát [Htv pont a) alpont], Az idézett normaszöveg nyelvtani és logikai értelmében Htv. szerinti telephely létrejöttének, azaz az iparűzésiadó-kötelezettség fennállásának hármas feltétele van. Egyrészt az állandó üzleti létesítmény léte, mely alatt mindig az adóalany által például tulajdonolt, lízingbe/bérbe vett/adott, szívességi használatra kapott ingatlan jellegű létesítmény értendő. Másrészt kritérium, hogy az üzleti létesítmény iparűzési tevékenység (vállalkozási tevékenység) színtere legyen. Harmadrészt előbbi feltételből következően az adóalany (saját maga vagy foglalkoztatottai révén) vállalkozási tevékenysége az üzleti létesítményben/létesítményen vagy a létesítményből kiindulóan kerüljön kifejtésre. A feltételeknek konjunktívan kell teljesülniük ahhoz, hogy állandó jellegű iparűzési tevékenységről lehessen beszélni. A székhelytől eltérő településen lévő központi ügyintézés helye a Htv. alkalmazásában telephelynek minősül, ha ahhoz mint állandó jellegű üzleti létesítményhez a cégnek valamilyen használati jogcíme (pl. bérlet, szívességi használat) kapcsolódik, és az egyben a vállalkozási tevékenység kifejtésének (menedzsmenti határozathozatal) színtere. Fontos felhívni a figyelmet arra, hogy a Htv. szerinti telephely nem feltétlenül azonos a cégjegyzékben vagy a telephelyengedélyben szereplő telephellyel. A Htv. telephely-fogalma nem azonos a Gt. és Ctv. telephely-fogalmával, ebből adódóan a Htv. szerinti telephely lehet cégjegyzékbe bejegyzett, illetőleg cégjegyzékben nem szereplő telephely, s mindez fordítva is igaz. Ugyancsak az egyéni vállalkozó telephelyengedélyében bejegyzett ingatlan automatikusan nem jelent Htv. szerinti telephelyet. b) (2010. december 31-ig hatályos norma) a hang, kép, adat vagy egyéb információ (ideértve a rádió- és televízió programokat is) vezetéken, kábelen, rádión, optikai úton vagy elektromágneses rendszer útján történő továbbítását szolgáló berendezést, amennyiben annak üzemeltetése rendszeres személyes jelenlétet kíván [Htv pont b) alpont], A rendelkezés kettős feltétel együttes teljesülését szabja a Htv. szerinti telephely létéhez, egyfelől többek között hang, kép, adat továbbítását szolgáló berendezés létét, másfelől annak rendszeres személyes jelenlétet igénylő üzemeltetését. Azaz, egy vállalkozás hang, kép, adat továbbítását szolgáló műszaki berendezése pl. internetelérést biztosító beltéri modul, tv-adás vételét kábelen, műholdas rendszeren biztosító műszaki végpont a végső felhasználó fellelhetősége szerinti önkormányzat illetékességi területén Htv. szerinti telephelyet csak akkor keletkeztetett 2010-re, ha e berendezés rendeltetésszerű üzemeltetése rendszeres személyes jelenléttel történt. A korrelációt a műszaki berendezés és annak rendszeres személyes jelenléttel történő üzemeltetése jelenti.

4 Egy műszaki berendezés rendszeres személyes jelenléttel való üzemeltetése azt jelentette, hogy annak rendeltetésszerű működése csak és kizárólag (munkarend szerint) folyamatosan jelen levő emberi közreműködéssel (ez persze lehetett akár a berendezés működésének pusztán megfigyeléssel való nyomon követése is) valósult meg. Azaz, a rendszeres személyes jelenlét hiányában maga a berendezés sem volt működtethető. A személyes jelenlét szövegrész a vállalkozó (saját személyében vagy munkavállalóin keresztül történő) jelenlétére utalt. Ha a feladatellátást más vállalkozás (pl. megbízási szerződés alapján vagy alvállalkozóként) végezte, akkor az adóalany vállalkozó személyében nem lehet jelen, e tény önmagában kizárja a telephely létét. Az előzőekben kifejtettektől függetlenül, ha egy műszaki berendezés üzemeltetéséhez nem volt szükség 2010-ben rendszeres személyes jelenlétre, azaz a vállalkozás munkavállalóinak jelenléte csak a berendezés beüzemeléséhez, esetenkénti javításához, időszakos karbantartásához, a berendezés üzemeltetési szerződés módosításával járó programcsomag-változtatásához kellett. Kizárólag tehát eseti vagy ad hoc jellegű volt a berendezés működését érintő személyi kontaktus, akkor az ilyen esetben sem keletkezett a vállalkozásnak a műszaki berendezés fellelhetősége szerinti településen Htv. szerinti telephelye. Az egyes műszaki berendezések rendeltetésszerű használatához szükséges karbantartások (pl. szoftverfrissítés, időszakos beállítás) ugyanis olyan tevékenységek, amelyek személyes jelenlét rendszerességét nem igényelték, kizárólag a feladatok rendszerességeként voltak értékelhetőek. A feladatok rendszeressége azonban nem volt azonos a jelenlét rendszerességével. A évi hatálybalépéssel beiktatott, vezetékes távközlési tevékenységet végző vállalkozásokra vonatkozó új telephelyfogalom először a évben kezdődő adóévi adókötelezettségnél alkalmazható, azaz a évről szóló bevallásnál nem jöhet szóba. c) (2010. évtől hatályos norma) a villamos energiáról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató, villamosenergia-kereskedő és villamos energia elosztó hálózati engedélyes, továbbá a földgázellátásról szóló törvény szerinti egyetemes szolgáltató, földgázkereskedő és földgázelosztói engedélyes esetén azon önkormányzat illetékességi területe, ahol villamos energia vagy földgáz értékesítése, illetve a villamos energia vagy földgáz elosztása a végső fogyasztó, a végső felhasználó (a továbbiakban együttesen: a végső fogyasztó) részére történik, feltéve, hogy a villamosenergia-kereskedő, a földgázkereskedő, a villamos energia egyetemes szolgáltató, a földgáz egyetemes szolgáltató, illetve a villamos energia elosztó hálózati engedélyes, a földgázelosztói engedélyes adóévet megelőző adóévi számviteli törvény szerinti nettó árbevételének legalább 75 százaléka közvetlenül a végső fogyasztónak történő értékesítésből, illetve végső fogyasztó számára történő elosztásból származik [Htv pont c) alpont]. A normaszöveg értelmében a villamos energia vagy földgáz egyetemes szolgáltató, villamos energia- vagy földgázkereskedő, illetve elosztói engedélyesek esetén a végső fogyasztók/felhasználók helye szerinti település 2010-re akkor vált telephellyé, ha a vállalkozó adóévi nettó árbevételének legalább 75 százaléka a villamos energia, földgáz végső fogyasztók/felhasználók részére történő értékesítésből, elosztásból származott. d) Az a), b) és c) pontokban foglaltakon túl Htv. szerinti telephelynek minősül az építőipari tevékenység folytatatása, illetőleg természeti erőforrás feltárása vagy kutatatása, ha a tevékenységvégzés időtartama a adóéven belül a 180 napot meghaladta. [Htv. 37. (2) bekezdés (2010. évben) b) pont] Kitöltési útmutató az egyes bevallási nyomtatványokhoz FŐLAP A főlap első rubrikájába annak a települési önkormányzatnak a nevét kell beírni, amelynek illetékességi területén az adózó székhelye vagy telephelye volt évben (akár tört évben is), azaz ahová a konkrét bevallást be kell nyújtani. I. A bevallás jellege Az Art. többféle esetre ír elő bevallás-benyújtási kötelezettséget. Ebben a pontban a bevallás jellegét kell megjelölni, mégpedig a felsorolt nyolc lehetőség egyike melletti négyzetbe történő X beírásával.

5 Az Éves bevallás melletti négyzetet kell jelölni, ha a vállalkozást az önkormányzat illetékességi területén 2010 teljes adóévében iparűzésiadó-kötelezettség terhelte. Szintén e négyzetet kell jelölni, ha az adózó iparűzésiadó-kötelezettsége az adott településen 2010 során keletkezett pl. jogelőd nélküli megalakulással, Htv. szerinti új telephely létesítésével vagy székhelyének e településre történő áttételével kezdte meg tevékenységét és az adókötelezettsége december 31-én is fennállt. A Záró bevallás melletti négyzetbe kell X-et tenni, ha a III. számú rovat valamely esete például a vállalkozás átalakul (egyesülés/szétválás), felszámolását, végelszámolását rendelték el (tevékenységet lezáró bevallás), illetőleg felszámolás/végelszámolás lezárulása a jogi személy (egyéb szervezet) megszűnését eredményezi (alanyiságot megszüntető záró bevallás), vagy adóköteles tevékenység megszüntetése, vagy egyéni vállalkozói tevékenység szüneteltetése áll fenn. Ha az adóalany adókötelezettsége az adott önkormányzat illetékességi területén 2010-ben azért szűnt meg, mert székhelyét más településre helyezte át vagy telephelyét megszüntette, de más településen az adókötelezettsége változatlanul fennáll, akkor a adóévben fennállt adókötelezettség időtartamáról szóló (megszűnt székhely/telephely szerinti településre) bevallást május 31-ig kell benyújtani, kivéve, ha a székhely-áthelyezés, vagy telephely-megszüntetés évében más okból záró bevallás benyújtására kötelezett. Ez utóbbi esetben az éves bevallás és a záró bevallás melletti négyzetbe egyaránt X-et kell tenni, a II. számú rubrikánál pedig az adóévben a településen fennálló adókötelezettség időtartamát kell jelölni. Az Előtársasági bevallás melletti négyzetet kell jelölnie a jogelőd nélkül alakult (nonprofit) gazdasági társaságnak, egyesülésnek, szövetkezetnek, erdőbirtokossági társulatnak, ezen adózónak a bevallást az előtársasági időszak alatti vállalkozási tevékenységéről kell benyújtania. (A II. számú rubrikánál az előtársasági létforma alatti adókötelezettség időtartamát kell megjelölni.) Az előtársasági időszaknak a jogelőd nélkül alakuló szervezet társasági, társulati szerződése (alapító okirata, alapszabálya) ellenjegyzésének, illetőleg közokiratba foglalásának napjától a cégjegyzékbe való bejegyzésének, vagy a cégbejegyzési kérelem jogerős elutasításának, vagy a cégbejegyzési eljárás megszüntetésének napjáig terjedő időtartam minősül. Ha az adózót a cégbíróság a cégbejegyzési kérelem benyújtásának évében bejegyezte, akkor az adót a bejegyzéstől számított 120 napon belül kell megállapítani, az előtársaság adókötelezettségéről szóló bevallást azonban csak a bejegyzést követő év május 31-ig kell benyújtani. Ebben az esetben a cégbejegyzést követő naptól az adóév utolsó napjáig tartó időszakról szóló éves bevallást is az adóévet követő év május 31-ig kell benyújtani! Ha az adózót a cégbíróság nem a cégbejegyzési kérelem benyújtásának évében jegyezte be a cégjegyzékbe, vagy a cégbíróság a cégbejegyzési kérelmet jogerősen elutasította, vagy az adózó a bejegyzési kérelmet visszavonta, akkor az adókötelezettség keletkezésétől az előtársasági időszak utolsó napjáig terjedő időtartamról szóló bevallást az előtársasági időszak utolsó napjától számítva 120 napon belül kell benyújtani. Naptári évtől eltérő üzleti év választása esetén e szöveg melletti négyzetbe X-et kell tenni. A számvitelről szóló évi C. törvény (a továbbiakban: Sztv.), illetve az Art. 6. számú melléklete alapján a naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózónak az adóév utolsó napját követő 150. napig kell az éves bevallást benyújtania. A bevallási időszak ebben az esetben értelemszerűen az adóév (üzleti év) első és utolsó napja közötti időszakot jelenti, amely 12 hónapra terjed ki, kivéve az áttérés évét. Ez utóbbi esetben az adóév első napja a naptári év első napjával, az utolsó napja pedig a választott mérlegforduló-nappal egyezik meg. Az Év közben kezdő adózó bevallása melletti négyzetet kell jelölni, ha a gazdasági társaság, egyéb jogi személy év közben alakul meg, illetőleg az egyéni vállalkozó év közben kéri a KEK KH által vezetett, egyéni vállalkozók nyilvántartásába való felvételét, illetve az egyéni vállalkozó tevékenység szüneteltetésének megszüntetését jelenti be. Ezen esetekben az éves bevallás négyzetébe is kell X-et tenni. A Naptári évtől eltérő üzleti évet választó adózó áttérésének évéről készült évközi bevallása melletti négyzetet kell jelölnie annak, akire ez vonatkozik. Az Szja-tv. szerint mezőgazdasági őstermelőnek feltéve, ha évi bevétele a forintot meghaladta, az e szöveg és az Éves bevallás melletti négyzetet is jelölnie kell.

6 Ha az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység [Htv. 37. (2) bek. b) pont] időtartama a adóévben a 180 napot meghaladta, akkor e tevékenység már állandó jellegű iparűzési tevékenységnek minősült a 181. naptól év végéig terjedő időszakra, s így a 8. pont, illetve az 1. pont ( éves bevallás ) melletti négyzetbe egyaránt kell X-et tenni. II. A bevallott időszak A bevallott időszak azt az időtartamot jelöli, amelyre a bevallás vonatkozik. Ha teljes adóévben fennállt az adókötelezettség, akkor e pontban a naptól napig terjedő időszakot kell beírni. Ha az adókötelezettség nem állt fenn a teljes adóévben, például év közben keletkezett vagy szűnt meg az adott településen, akkor az adókötelezettség kezdő napjától december 31-ig, illetve január 1- jétől az adókötelezettség településen való megszűnéséig terjedő időszakot kell beírni. Így, ha a vállalkozás október 15-én létesített a településen Htv. szerinti telephelyet, akkor a bevallási időszaka től ig tart. III. A záró bevallás benyújtásának oka Ha az I. számú rubrika 2. záró bevallás négyzetében X szerepel, akkor e pontban a záró bevallás benyújtásának konkrét okát is a taxatíve felsorolás pontja egyikét kell jelölni a megfelelő négyzetbe tett X beírásával. A 12. Egyéb pont melletti négyzetet akkor kell bejelölni, ha az felsorolás egyikébe sem sorolható be valamely eset. Így, ha az adórendelet időbeli hatálya határozott időre szólt (pl január 1-jétől augusztus 31-ig) vagy település kiválása esetén az anyatelepülés önkormányzatának illetékessége október 3-án megszűnt. Ilyenkor e pontnál a záró bevallás okát is meg kell adni. IV. A bevallásban szereplő betétlapok A bevallási nyomtatvány Főlapjához különböző betétlapok tartoznak. A bevallás teljességéhez a vonatkozó betétlapokat is tevékenység jellegének megfelelően ki kell tölteni. Az A ; B ; C ; D és E jelű betétlapok a nettó árbevétel levezetését tartalmazzák. Ezek közül csak egyet a vállalkozásra irányadó betétlapot kell kitölteni és benyújtani az adóhatósághoz. Az F jelű betétlapot a vállalkozási szintű adóalap-megosztásával összefüggésben kell kitölteni annak, aki/amely a székhelyén kívül más (minimum egy) településen telephellyel rendelkezik, azaz adóalapmegosztásra kötelezett. A G jelű betétlap a túlfizetésről szóló nyilatkozat megtételére szolgál. V. Az adóalany A bevallási nyomtatvány V. pontja az adóalany azonosítására szolgáló adatokat tartalmazza. Az adatokat értelemszerűen kell kitölteni. Magánszemély adóalanynak (mezőgazdasági őstermelő, egyéni vállalkozó) születési helyét és idejét, anyja születési családi és utónevét, adószámát, annak hiányában adóazonosító jelét és lakóhelyét kell beírnia. Nem magánszemély adóalanynak (cég, egyéb szervezet) nevét, adószámát és székhelyének címét kell rögzítenie. Az V/6. pontban a bevallás kitöltőjének nevét kell beírni, összhangban a bevallási nyomtatvány IX. számú rubrikájának tartalmával. Ha az adózó tölti ki és írja alá a bevallási nyomtatványt, akkor esetében a 6. pontnál csak a telefonszámot és az -címet beírni. Ha azonban az adózó helyett és nevében a bevallást képviselője (Art ) tölti ki (és írja alá vagy ellenjegyzi), akkor a képviselő nevét, telefonszámát és címét fel kell tüntetni. A telefonszám, illetve az cím feltüntetése az adóhatóság részéről esetlegesen jelentkező vagy szükséges gyors kapcsolatfelvételt (pl. bevallási hiátus lehetséges pótlását) szolgálja. VI. Az adó alapjának egyszerűsített meghatározási módját választók nyilatkozata 1. pont: Az adózónak akkor kell X-et tennie a négyzetbe, ha a évre (a évről beadott bevallásában előre jelzett módon) az adóalap egyszerűsített meghatározását választotta vagy utólagosan a évi bevallás benyújtásával egyidejűleg választja azt.

7 Ezen adóalanyi körbe tartozik a) az Szja-törvény szerint a adóévben átalány szerinti jövedelem-megállapítást alkalmazó magánszemély (egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő), b) az a) pont alá nem tartozó más vállalkozó, így például a tételes költségelszámolást alkalmazó magánszemély, illetőleg gazdasági társaság vagy egyéb szervezet, feltéve, hogy nettó árbevétele 8 millió forintot a adóévben nem haladta meg. Az a) pont szerinti vállalkozó esetében az iparűzési adóalap összege az Szja-törvény szerinti átalányban megállapított jövedelem 20 százalékkal növelt (azaz 1,2-vel szorzott) összege, azzal, hogy az adó alapja nem lehet több, mint az Szja-törvény szerinti e tevékenységből származó bevételének 80 százaléka. A b) pont szerinti vállalkozó esetében az adóalapja a évi nettó árbevétel 80 százaléka. Továbbá azon vállalkozó, aki az Szja-törvény szerinti átalányadózásra való jogosultságát munkaviszony létesítése miatt veszítette el, s a évben elért árbevétele a 8 millió forintot nem haladta meg, szintén meghatározhatja az iparűzési adó alapját nettó árbevételének 80 százalékában. Az egyszerűsített adóalap-megállapítás alkalmazáskor az a) és b) pontok esetében nem kell kitölteni a VII. számú rubrikában a 2 6. sorokat. Ugyanezen rubrika 1. sorába az átalány szerinti jövedelem-megállapítást alkalmazó magánszemélynek az a) alpont szerinti esetben az átalányadó alapját, a b) alpont szerinti esetben pedig a nettó árbevétel összegét kell beírni, így a VII. számú rubrika 7. sora összege az 1. sor összegével azonos. 2. pont: Az adózónak akkor kell X-et tennie e négyzetbe, ha a évre feltéve, hogy átalány szerinti jövedelem-megállapítást alkalmazó magánszemély vagy évi nettó árbevétele a 8 millió forintot nem haladta meg az adóalap egyszerűsített megállapítási módját választja. 3. pont: Az egyszerűsített vállalkozói adó (eva) alanyának itt kell nyilatkoznia (e négyzetbe X-et tenni), amennyiben évre (a évről benyújtott bevallásában előre jelzett módon) az adóalap egyszerűsített megállapítási módját választotta vagy utólagosan a évi bevallás benyújtásával egyidejűleg választja azt. Az eva alanya a helyi iparűzési adó alanya. Az evaalanyt megilleti a választás joga az iparűzési adóban, azaz az adó alapjának egyszerűsített megállapítási módját választhatja, választás hiányában azonban az általános szabályok szerint [Htv. 39. (1) (2) bek.] köteles az adó alapját megállapítani. Ha az eva alanya az iparűzési adóban az egyszerűsített adóalap-megállapítási módot választotta, akkor a évben az eva alapjának 50 százaléka lesz a vállalkozási szintű VII. rubrika 7. sor iparűzési adó alapja. 4. pont: Az eva alanyának akkor kell X-et tennie e négyzetbe, ha a évre az adóalap egyszerűsített megállapítási módját választja. VII. Az adó (kiszámítása) 1. sor: Ez a sor szolgál a vállalkozás egészének szintjén képződő Htv. szerinti nettó árbevétel összegének feltüntetésére, függetlenül attól, hogy az adóalany a vállalkozási tevékenységét csak belföldön vagy belföldön és külföldön vagy csak külföldön folytatta. A nettó árbevétel kimunkálásához szükséges a megfelelő jelű betétlap kitöltése is. A nettó árbevétel-elemek részletezése és azok értelmezése a vonatkozó betétlapon találhatóak. A vállalkozási szintű nettó árbevételt a kapcsolódó betétlapon kell levezetni. Ezért elsőként a vonatkozó betétlap II. pont 1. sorát, illetve az annak meghatározásához a 2 6. sorokat kell kitölteni! Az adott betétlapon szereplő (kiszámított) II. pont 1. sor összegét kell itt feltüntetni. 2. sor: Itt kell szerepeltetni a vállalkozási szintű eladott áruk beszerzési értékének összegét. Eladott áruk beszerzési értéke (ELÁBÉ): a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt és változatlan formában eladott anyagoknak, áruknak a számvitelről szóló törvény szerint az eladott áruk beszerzési értékeként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint az Szja-törvény hatálya alá tartozó pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi árubeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett árukészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett árukészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az ELÁBÉ-t az az érték, amellyel az adóalany

8 anyagköltségként, illetve közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette. (Htv pont) Az idézett fogalomból megállapítható, hogy míg a kettős könyvvitelt vezetők esetében ELÁBÉ-nek minősül a változatlan formában értékesített anyag beszerzési értéke, addig az a pénzforgalmi nyilvántartást vezetők esetében nincs külön megemlítve. Ennek nincs jelentősége, mivel mind az anyagbeszerzés, mind az árubeszerzés elszámolt költsége anyagköltségként vagy ELÁBÉ-ként, annak teljes összegében csökkenti a nettó árbevételt. A különbségtétel oka, hogy a kettős könyvvitelt vezető vállalkozó az ELÁBÉ-t főkönyvi számlán számolja el a tevékenységéhez fel nem használt, változatlan formában értékesített anyag (beszerzési) költségét. Áru alatt mind a kettős, mind az egyszeres könyvvitelt vezetők esetében az Sztv. szerinti árukat, azaz az eladásra szánt, változatlan formában továbbértékesíteni kívánt vásárolt készletet kell érteni. A változatlan formában történő továbbértékesítés azt jelenti, hogy az áru állapotát a vállalkozó a beszerzés és az értékesítés közötti időszakban nem változtatja meg. Amennyiben a vásárolt, materiális formában megjelenő készleten az adózó valamilyen további munkaműveletet végez beépíti saját teljesítményébe (pl. a háztartásigép-szerelő a maga által vásárolt új alkatrész beépítésével megjavítja a mosógépet), akkor a készlet bekerülési (beszerzési) értéke anyagköltségként kerül elszámolásra és e jogcímen csökkenti a nettó árbevétel összegét. Az ELÁBÉ-t a kettős könyvvitelt vezető vállalkozás az eladott áruk beszerzési értéke számlán számolja el költségként. Azon tételek minősülnek tehát a Htv. szerint ELÁBÉ-nek, amelyek az áruk értékesítésekor kerülnek elszámolásra, és egyébként megfelelnek a Htv. szerinti fogalomban rögzített feltételeknek. Az egyszeres könyvvitelt vezető vállalkozások az anyag- és árubeszerzés rovaton tüntetik fel az áruk beszerzésére fordított kiadás értékét. Mivel ezen a rovaton az Sztv. szerint anyagjellegű ráfordítások összessége (így például az igénybevett szolgáltatások értéke) jelentkezik, így az ELÁBÉ összegét innen kell leválogatni. 3. sor: Ebben a sorban a vállalkozás szintjén megjelenő, a Htv pontjában definiált közvetített szolgáltatások értékének összegét kell feltüntetni. E fogalom két különböző ráfordításelemet szabályoz egy elnevezés alatt. Egyfelől az Sztv.-vel azonos elnevezésű fogalmával, tartalmában azzal egyező (szűkebb értelemben vett) közvetített szolgáltatások értékét, másfelől a közvetített szolgáltatásoknak nem minősülő alvállalkozói teljesítések értékét. Az alvállalkozói teljesítés értéke fogalmába tartozik (2009. évtől) azon szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új lakás előállításához a Polgári törvénykönyvről szóló évi IV. törvény (Ptk.) szerinti írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe. Sztv.-vel azonos közvetített szolgáltatások értéke: az adóalany által saját nevében vásárolt, és a harmadik személlyel (a megrendelővel) írásban kötött szerződés alapján, a szerződésben rögzített módon részben vagy egészben, de változatlan formában továbbértékesített (továbbszámlázott) szolgáltatás értéke. Közvetített szolgáltatásnál az adóalany vevője és nyújtója is a szolgáltatásnak, az adóalany a vásárolt szolgáltatást részben vagy egészben közvetíti úgy, hogy a megrendelővel kötött szerződésből a közvetítés lehetősége, a számlából a közvetítés ténye, vagyis az, hogy az adóalany nemcsak a saját, hanem az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron, egyértelműen megállapítható (Htv pont első és második mondat). Az Sztv.-vel azonos tartalmú közvetített szolgáltatások értékével való nettó árbevétel-csökkentésnek egyfelől tartalmi, másfelől számlázási, nyilvántartási kritériumai vannak, melyek egyébként a közvetített szolgáltatásokat megkülönböztetik az igénybevett szolgáltatásoktól és az egyéb szolgáltatásoktól [Sztv. 3. (7) bekezdés 1 2. pont]. Az Sztv.-vel azonos tartalmú közvetített szolgáltatásról lehet szó, ha az adóalany saját nevében, de más javára rendel meg valamely szolgáltatást, és azt változatlan formában részben, illetőleg egészben továbbadja, továbbszámlázza. Ekkor az adóalany az adott szolgáltatást nem saját teljesítményéhez használja fel, azt a megbízója javára rendeli meg, a szolgáltatás tényleges igénybevevője pedig a megrendelő. Az adóalany tehát beékelődik a szolgáltatást ténylegesen nyújtó, illetve fogadó közé, és ez megnyilvánul a háromoldalú számlázási kapcsolatban is, amikor a szolgáltatás nyújtója az adózónak számláz (jogi értelemben vele áll kapcsolatban), az adózó pedig ezen teljesítményt változatlan formában, de nem feltétlenül változatlan áron továbbszámlázza megrendelőjének. A változatlan formában történő továbbszámlázás fogalom feltételezi, hogy az adózó közvetítőként jár el a szolgáltatás tényleges igénybe vevője és a szolgáltatás tényleges nyújtója között, tehát a megrendelt szolgáltatást nem saját

9 teljesítményéhez használja fel, mert azt saját nevében más javára rendeli meg. A szolgáltatás fizikai teljesítését a szolgáltatás tényleges nyújtója az adózó megrendelője felé teljesíti, azonban a teljesítést az adózó ismeri el, így a szolgáltatás tényleges nyújtója az adózónak számláz. Részben és változatlan formában történik a vevő javára megrendelt (ténylegesen a vevő által igénybe vett) szolgáltatás továbbadása abban az esetben is, ha az adóalany több megrendelő felé közvetíti ugyanazon, neki számlázott szolgáltatást. A tartalmi kritériumot a megrendelővel írásban kötött szerződés, illetve az ügylet lényegi tartalma alapján lehet megállapítani. Azaz, a megrendelővel kötött szerződés támasztja alá (teszi lehetővé) egy szolgáltatás közvetített szolgáltatásként való minősítését. Más szavakkal: az adózó a megrendelő (vevő) igénye alapján vásárolja meg azt a szolgáltatást, amelyet változatlan formában közvetít tovább. Az idézett fogalom alapján az adózó által a megrendelő felé kiállított számlából a közvetítés tényének is egyértelműen ki kell tűnnie. Amennyiben a vállalkozás egyben saját teljesítményét és az általa vásárolt szolgáltatást is értékesíti, azt a számlában el kell különíteni. Nem feltétel azonban, hogy az adózó az igénybe vett szolgáltatást azonos összegben számlázza tovább megrendelőjének. 4. sor: Itt kell feltüntetni a 3. sorból a Htv. szerinti közvetített szolgáltatások értékéből az alvállalkozói teljesítések értékét, illetve alvállalkozói teljesítés értékének minősülő azon szolgáltatásnak az ellenértékét, amelyet az adóalany az általa értékesített új lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe. Alvállalkozói teljesítések értéke: ide sorolandó továbbá a közvetített szolgáltatások közé nem tartozó, az adóalany által továbbszámlázott olyan alvállalkozói teljesítés értéke, amelynek végzése során az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Ptk. szerinti írásban kötött vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll (Htv pont harmadik mondat). Alvállalkozói teljesítés igénybevételéről csak akkor beszélhetünk, ha az adóalany mind megrendelőjével, mind alvállalkozójával a Ptk. szerinti írásban kötött vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll. Ez a törvényi rendelkezés nem követeli meg tehát olyan háromoldalú szerződéses jogviszony létrejöttét, amelynek a megrendelő, a fővállalkozó (a teljesítés kötelezettje), illetve az alvállalkozó egyaránt résztvevője. Valójában két egymástól független önálló vállalkozási szerződés köttetik meg, a megrendelő és az alvállalkozó egymással nem áll szerződéses jogviszonyban. A Htv. szerinti alvállalkozói teljesítések értéke, mint nettó árbevétel-csökkentő tétel azonban mindenképp feltételezi, hogy háromszereplős teljesítésről legyen szó. A megrendelő a fővállalkozótól várja a szerződés teljesítését, a fővállalkozó pedig ezen szerződéses kötelezettségének részben az alvállalkozóval kötött szerződés alvállalkozó általi teljesítésével tesz eleget. Ezen háromszereplős modellt fűzi eggyé a fővállalkozónak (adózónak) a megrendelővel, illetve az alvállalkozóval kötött Ptk. szerinti írásban kötött vállalkozási szerződése. Új lakás előállításához igénybe vett szolgáltatás ellenértéke mint alvállalkozói teljesítés értéke: alvállalkozói teljesítés értékének minősül annak a közvetített szolgáltatásnak nem minősülő szolgáltatásnak az ellenértéke is, amelyet az adóalany az általa értékesített új (a használatbavételi engedély jogerőre emelkedését megelőzően vagy azt követően első ízben értékesített) lakás előállításához a Ptk. szerinti, írásban megkötött vállalkozási szerződés alapján vesz igénybe (Htv pont negyedik mondat). E konstrukcióban az adózó mint beruházó vállalkozó egyfelől a lakásépítést végző (generálkivitelező) vállalkozással mint alvállalkozójával Ptk. szerinti, írásba foglalt vállalkozási szerződéses kapcsolatban áll, másfelől a lakásokat harmadik személyeknek adásvételi szerződéssel tehát nem vállalkozási szerződéssel értékesíti. Ennek eredményeként a beruházó adózó a lakásértékesítésből befolyt nettó árbevételét a lakásépítést végző alvállalkozó(k)nak kifizetett díj ellenértékével csökkentheti. A Htv. ugyan nem rendelkezik arról, hogy mely időszakban felmerült alvállalkozói teljesítés értéke vonható le a nettó árbevételből, de még sincs jogszabályi hiátus. Ennek oka egyfelől az, hogy az iparűzési adót összhangban a számviteli beszámoló-készítés időszakával az üzleti évvel azonos adóévre kell megállapítani és bevallani, másfelől pedig, hogy az egyes iparűzési adóalap-elemek értelmezéséhez az Sztv. szolgál mögöttes jogszabályul. Az Sztv. értelmében pedig a költségeket, ráfordításokat azok felmerülésének időszakában, az üzleti évében kell elszámolni.

10 Ebből az következik, hogy a január 1-jét követően értékesített új lakások előállításával összefüggésben azok az alvállalkozói teljesítések (generálkivitelezői, fővállalkozói szolgáltatások) vonhatóak le, amelyek az adóévben (üzleti évben) merültek fel. Tehát, ha a lakás értékesítése a lakás megépítését megelőzi (tervasztalról vett lakás), akkor a lakás előállításához felhasznált valamennyi (több évig tartó építkezés esetén valamennyi évben felmerülő) alvállalkozói teljesítés értéke, méghozzá a felmerülés adóévében (legkorábban adóévben volt) elszámolható nettó árbevétel-csökkentő tételként. Ha a lakás értékesítésére már az építkezés közben kerül sor, akkor a lakás építése kapcsán felmerült alvállalkozói teljesítések értéke a lakás értékesítése évében és több évig tartó építkezés esetén az azt követő évben (években) számolható el. A lakás értékesítését megelőző évben, években felmerült alvállalkozói teljesítések értéke az iparűzési adóban az alvállalkozói teljesítés felmerülésének évére vonatkozó önellenőrzés keretében érvényesíthető. Ugyanígy önellenőrzéssel érvényesíthető nettó árbevételcsökkentő tételként azon lakással kapcsolatban felmerült alvállalkozói teljesítés értéke, amelyet az építkezés befejezését követően értékesítenek. Az előzőekből az is következik, hogy kizárólag a január 1-jét követően érékesített lakások árbevételével szemben lehetett helye a január 1-jét követően kiállított generálkivitelezői költségszámlák betudásának. 5. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni a vállalkozási szintű anyagköltség összegét. Anyagköltség: a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások esetében a vásárolt anyagoknak az Sztv. szerint anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értéke. Az egyszeres könyvvitelt, valamint az Szjatörvény hatálya alá tartozó pénzforgalmi nyilvántartást vezető vállalkozók esetében a tárgyévi anyagbeszerzésre fordított kiadás, csökkentve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti záró értékével, növelve a kifizetett anyagkészlet leltár szerinti nyitó értékével. Csökkenti az anyagköltséget a saját vállalkozásban végzett beruházáshoz felhasznált anyagok bekerülési (beszerzési) értéke, továbbá az az érték, amellyel az adóalany az ELÁBÉ-ként, illetve a közvetített szolgáltatások értékeként nettó árbevételét csökkentette (Htv pont). Az anyagköltség Htv. szerinti tartalma a vásárolt anyagok felhasználáskor anyagköltségként elszámolt bekerülési (beszerzési) értékét jelenti. A bekerülési (beszerzési) érték fogalmát és tartalmát az Sztv a határozza meg. Tekintve, hogy anyagokon az Sztv. szerinti vásárolt anyagokat kell érteni, így ide tartoznak az alap-, segéd-, üzem-, és fűtőanyagok, tartalék alkatrészek, továbbá a vállalkozást egy évnél rövidebb ideig szolgáló szerszámok, műszerek, berendezések, felszerelések, munkaruhák, egyenruhák, védőruhák is. Anyagköltségként lehet figyelembe venni az iparűzési adó alapjának kiszámítása során a beszerzett (vásárolt) növendék-, hízó- és egyéb állatok bekerülési (beszerzési) értékét, az Sztv.-vel azonos módon. Az a tény, hogy a Htv. anyagok alatt az Sztv. szerinti anyagokat érti, azt is jelenti, hogy az egyszeres könyvvitelt vezetők, illetve az Szja-törvény hatálya alá tartozó vállalkozók is ugyanazon beszerzéseket tekinthetnek anyagköltségnek, amelyet a kettős könyvvitelt vezető vállalkozások. Az ún. saját vállalkozásban végzett beruházás során beszerzett anyagok anyagköltségként elszámolt beszerzési értéke az idézett jogszabályhely alapján az iparűzésiadó-alap kiszámítása során nem minősül nettó árbevétel-csökkentő tételnek. Ennek oka abban rejlik, hogy a tárgyi eszközök után értékcsökkenési leírást kell elszámolni, amely nem csökkenti a nettó árbevétel összegét, a tárgyi eszköz bekerülési értékében ugyanakkor benne foglaltatik az előállításához, élettartamának növeléséhez stb. felhasznált anyag értéke is. A Htv pontja szerint anyag, áru az Sztv. szerinti vásárolt készletekből az anyagok, az áruk. Azaz, a Htv. az anyagok fogalmát az Sztv. szerinti anyagokkal azonosítja. Az anyagkészlet, árukészlet elengedhetetlen feltétele, hogy vásárolt készlet legyen, illetőleg értékét év végi leltározással kell megállapítani. 6. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni a vállalkozási szintű alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés (első alkalommal) adóévben elszámolt közvetlen költségének összegét. Alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés adóévben elszámolt közvetlen költsége: a társasági adóról és az osztalékadóról szóló1996. évi LXXXI. törvény (Tao-törvény) 7. (1) bekezdésének t) pontjában meghatározott feltételekkel megvalósított alapkutatás, alkalmazott kutatás, kísérleti fejlesztés közvetlen költsége, figyelemmel a Tao-törvény 31. -a (2) bekezdésének c) pontjában foglaltakra.

11 A Htv. 39. (1) bekezdés utolsó fordulatának és a Tao-törvény 7. (1) bekezdés t) pontjának logikai összefüggéséből következően az előbbi norma leszűkíti az utóbbit nettó árbevétel-csökkentő tétel kizárólag az adóévben elszámolt K+F közvetlen költsége lehet, a K+F közvetlen költség meghatározásaként kizárólag a Tao-törvény 7. (1) bekezdésének t) pontjában meghatározott feltételekkel megvalósított K+F tevékenység közvetlen költségére történik utalás, adóalap-kedvezményként kizárólag a K+F tevékenység kapott támogatás, juttatás összegét nem tartalmazó közvetlen költsége érvényesíthető. A hivatkozott jogszabályhelyek logikai értelmezéséből az is következik, hogy a szellemi termékként állományba vett K+F közvetlen költség után elszámolt értékcsökkenés adóalap-kedvezményre az adózót kizárólag a társasági adóban jogosítja fel, az iparűzési adó tekintetében azonban nem. A K+F közvetlen költségének háromszorosa, valamint a külföldről belföldi illetőségű adóalany, egyéni vállalkozó igénybevétele nélkül teljesített igénybe vett K+F szolgáltatás költsége szintén kizárólag társasági adóalapcsökkentésre jogosít, ezen összegeket az iparűzési tevékenység adóalapjának meghatározása során kedvezményként figyelembe venni nem lehet, tekintettel arra, hogy az említett költségek nem kizárólag a t) pont alkalmazásában merülnek fel. Az iparűzési adó alapjának csökkentéseként akkor érvényesíthető az adóévben elszámolt nem belföldi illetőségű adózótól megrendelt K+F tevékenység költségét nem tartalmazó K+F tevékenység közvetlen költsége, ha az a Tao-törvény szerint saját tevékenység keretében végzett K+F tevékenység során merült fel. 7. sor: Ez a sor szolgál a Htv. szerinti, vállalkozási szintű iparűzésiadó-alap megállapítására. Abban az esetben, ha a vállalkozót több önkormányzat illetékességi területén terheli állandó jellegű iparűzési tevékenység utáni adókötelezettség (székhelyén kívül más településen van telephelye), akkor ezt az összeget kell az adóalap-megosztásra irányadó szabályok szerint megosztani az egyes települések között. A Htv. szerinti vállalkozási szintű adóalap megállapításához az 1. sor összegéből kell levonni a 2. sor, a 3. sor, az 5. sor és a 6. sor együttes összegét. Ha az 1. sor összegét eléri vagy meghaladja a 2. sor, a 3. sor, az 5. sor és a 6. sor együttes összege, akkor ebben a sorba 0 -t kell beírni. Ez utóbbi esetben a 11. sorba, a 12. sorba és a 19. sorba egyaránt 0 -t kell írni. Az adóalap egyszerűsített adóalap megállapítását választó adózó esetében itt kell feltüntetni az adóalap számított összegét, a VI. számú rubrika 1., illetve 3. pontjánál leírtak szerint. 8. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni a Htv. 39/D. -a szerinti foglalkoztatás-növeléshez kapcsolódó adóalap-mentesség összegét. Ha a foglalkoztatotti (éves átlagos statisztikai állományi) létszám az előző adóévhez képest növekedett, akkor a vállalkozási szintű adóalap, egy fő növekmény után 1 millió forinttal kivéve az olyan létszámbővülést, amelynek a Munkaerő-piaci Alap munkahelyteremtő támogatása a forrása csökkentendő. A bevallást megelőző adóévben és a bevallással érintett adóévben változatlan formában működő vállalkozás esetén a bevallást megelőző évre számított átlagos statisztikai állományi létszámhoz kell viszonyítani a bevallással érintett év átlagos statisztikai állományi létszámát, a pozitív létszámkülönbözet adja az adóalapmentesség összegét. (A főben kifejezett növekménynek nem szükséges egész számnak lennie, kerekítésnek nincs helye, például 24,16 fő éves növekmény esetén a vállalkozási szintű adóalap 24,16 millió forinttal csökkentendő.) Az adóalap-mentesség kizárólag az adóévről benyújtandó bevallásban érvényesíthető. 9. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni a külföldi telephelyen végzett tevékenységre jutó adóalapmentesség összegét. A Htv. 39. (1) bekezdés második mondata szerint mentes az adóalapnak az a része, amely a külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származik. Külföldön létesített telephelyen végzett tevékenységből származó adóalaprész az iparűzési adóalapnak az a része, mely a 3. számú melléklet 1.1., vagy 1.2. vagy 2.1. pontja alkalmazásával a külföldön létesített telephely(ek)re jut, azzal, hogy a 3. számú mellékletben említett település(ek) kifejezés alatt a külföldön létesített telephely(ek)et is érteni kell. (Azaz, a adóévtől hatályos normaszöveg értelmében a vállalkozási szintű adóalapnak a külföldi telephely(ek)re jutó része teljes egészében mentes minden feltétel nélkül az adófizetés alól.)

12 10. sor: Ebbe a sorban kell beírni a foglalkoztatás csökkenéséhez kapcsolódó adóalap-növekmény összegét. A Htv. 39/D. -ának (6) bekezdése szerint, ha az adóévben a vállalkozó átlagos statisztikai állományi létszáma az előző adóév átlagos statisztikai állományi létszámához képest 5 százalékot meghaladó mértékben csökken, akkor az adóévet megelőző adóévre igénybe vett adóalap-mentesség összegével a Htv. 39. (1) bekezdése szerinti adóalapot meg kell növelni. Példa Egy zrt. foglalkoztatotti létszáma 2008-ban 50 fő volt, 2009-ben a évhez képest az átlagos statisztikai állományi létszám 60 főre emelkedett, azaz a növekmény 10 fő volt. A zrt. a 10 fős létszámnövekménye okán a 2009-ről beadott adóbevallásában 10 millió forint adóalap-mentességet érvényesített. A zrt évi átlagos statisztikai állományi létszáma 55 főre visszaesett, ez a évi létszámhoz képest 5 fős csökkent jelent, azaz a zrt. statisztikai állományi létszáma évről évre 8,3 százalékkal csökkent. Tekintve, hogy a 8,3 százalékos változás a normaszöveg szerinti 5 százalékot meghaladta, ezért a évről benyújtandó adóbevallás 10. sorában a évre 10 fő után érvényesített 10 millió forint adóalap-mentesség egészét adóalap-növekményként kell szerepeltetni. 11. sor: E sorba kell beírni a mentességekkel korrigált, azaz a vállalkozási szintű adóalapból (7. sor) a foglalkoztatás-növelés címén (8. sor) vagy/és a külföldi telephelyen végzett tevékenységre jutó (9. sor) adóalap-mentesség összegével csökkentett és foglalkoztatás-csökkenés címén (10. sor) adóalapnövekménnyel korrigált összegű adóalapot. 12. sor: E sorba kell beírni a 11. sorban szereplő vállalkozási szintű adóalap megosztása eredményeként előálló törvényi szabályok szerinti települési szintű adóalapot. Természetesen abban az esetben, ha a vállalkozót nem terheli adóalap-megosztási kötelezettség (székhelye szerinti településen kívül, más önkormányzat illetékességi területén nincs belföldön Htv. szerinti telephelye, akkor az ezen sorban szereplő összeg megegyezik a 11. sor összegével. 13. sor: E sorban kell feltüntetni az adórendeletben Htv. 39/C. -ára figyelemmel megállapított adómentes adóalap összegét, amely a települési adóalap összegét csökkenti. Ezen sorba csak és kizárólag azon adózók írhatnak be adómentes adóalapösszeget (adóalaprészt), akiknek/amelyeknek a 7. sorban feltüntetett vállalkozási szintű adóalapja a 2,5 millió forintot nem haladta meg a adóévben. A 39/C. szerinti vállalkozási szintű adóalapba beletartozik egyébiránt a foglalkoztatás-növelés címén levonható adómentes (1 millió Ft/fő) összeg is.) 14. sor: Ez a bevallási sor az önkormányzati adóköteles adóalap megállapítására szolgál. A települési szintű adóalap (12. sor) összegéből le kell vonni az adómentes adóalap összegét (13. sor). Abban az esetben, ha a 13. sor összege eléri vagy meghaladja a 12. sor összegét, akkor itt 0 -t kell feltüntetni, ekkor a 19. sorba is 0 -t kell írni. 15. sor: Az adóköteles települési adóalapra (14. sor) jutó adó összegét kell itt feltüntetni, az önkormányzati rendelet szerinti évre vonatkozó adómérték alapulvételével, azaz, települési adóköteles adóalap, szorozva a települési adómértékkel. 16. sor: Az önkormányzat adórendelete szerint a 2,5 millió forint vállalkozási szintű adóalapot meg nem haladó adóalapra jutó (Htv. 39/C. ) 15. sorban szerepeltetett adót csökkentő kedvezmény összegét kell itt feltüntetni. A rendeleti kedvezmény százalékos mértékű vagy tételes összegű lehet. Az adókedvezmény a maximális adómérték (2 százalék), és a kedvezményre jogosító adóalap (2,5 millió forint) figyelembevételével legfeljebb forint lehet. 17. sor: A Htv. alapján a adóévben az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység után megfizetett átalányadó összegét az egyes településekre jutó adóalap-megosztás arányában le lehet vonni a székhely, illetve telephely szerinti önkormányzathoz kimutatott adóalap összegéből, legfeljebb azonban annak összegéig.

13 Példa Ha az adózó a 2010-ben 4 településen összesen forintot fizetett adóátalány címén, az adóalapmegosztás eredményeként pedig a konkrét települési adóalap a vállalkozási szintű adóalap 20 százaléka, akkor ezen önkormányzatnál levonható összeg legfeljebb az adóévben összesen megfizetett adóátalány 20 százaléka, azaz, forint lehet. Amennyiben azonban a 15. sor (települési adólapra jutó adó) összege kevesebb forintnál, például forint, akkor ez utóbbi összeget kell a 17. sorba beírni, míg a településre jutó teljes átalányadó összegét (maximális forintot) a 23. sorban kell szerepeltetni. 18. sor: A Htv. módosításáról szóló évi XCVIII. törvény 10. (2) bekezdése átmeneti szabályként a Htv pont a), illetve b) alpontja szerinti adózó esetén lehetővé teszi, hogy a kommunális beruházásra befizetett összeggel az iparűzési adó összegét csökkentse évre vonatkozó levonási jog szinte kizárólagosan, gyakorlatilag az évi XCVIII. törvény 10. (2) bekezdés c) pontján alapulhat. Ha a magánszemély vállalkozó az adóévre csökkentheti hivatkozott jogcímen adóját, akkor itt kell feltüntetni az érvényesíthető kedvezmény összegét. 19. sor: Ez a sor szolgál az adóévi iparűzési adófizetési kötelezettség kiszámítására. Az adóköteles adóalapra vetített adó összegéből (15. sor) le kell vonni az adó összegét különféle jogcímeken csökkentő tételeket (16., 17. és 18. sorok együttes összegét). Abban az esetben, ha az adót csökkentő tételek együttes összege eléri vagy meghaladja a 15. sor összegét, akkor itt 0 -t kell feltüntetni. 20. sor. Ezen sorba az adóévben adóelőleg-részlet(ek)re ténylegesen befizetett összeget kell beírni. 21. sor. E sorba a feltöltési kötelezettség címén december 20-ig (megállapított, bevallott, de) ténylegesen befizetett összeget kell feltüntetni. 22. sor: A 19. sorban szereplő összegből le kell vonni a 20. sor és a 21. sor együttes összegét, s ezt a különbözetet mint fizetendő adóösszeget kell beírni. Ezt az összeget kell éves bevallás esetén legkésőbb az adóévet követő év május 31-ig az illetékes önkormányzati adóhatóság iparűzési adóbeszedési számlájára befizetnie. (Megjegyzem, hogy előtársasági bevallás esetén annak benyújtása határidejével azonos időpontban kell az adót megfizetni.) Abban az esetben azonban, ha a 20. sor és a 21. sor együttes összege meghaladja a 19. sor összegét, akkor a különbözetről, mint túlfizetésről a G jelű betétlapon kell nyilatkozni az esetleges köztartozásokkal együtt. 23. sor: E sorban kell szerepeltetni az ideiglenes jellegű iparűzési tevékenység után az adóévben megfizetett átalányadó bevallással érintett önkormányzatra jutó teljes összegét. Ez az összeg megegyezik a 17. sorban feltüntetett összeggel, ha a 15. sorban feltüntetett adó összege arra fedezetet biztosít. Ha a 15. sorban szereplő adóösszeg kevesebb a 23. sor szerinti, adott önkormányzatra jutó teljes átalányadó összegénél, akkor a 17. sorba csak a 15. sor szerinti adó összegével azonos összegű átalányadó írható be. (Lásd a 17. sor példáját) VIII. Az adóelőleg bevallása (a naptári évvel azonos üzleti évet választó adózó esetén) 1. sor: E sorba az előlegfizetési időszakot kell beírni, az iparűzési adóelőleg megfizetésének keresztféléves jellegére tekintettel függetlenül attól, hogy az adózónak az adott településen évben 365 napon vagy csak az adóév utolsó napján (1 napra) állt fenn iparűzésiadó-kötelezettsége a július 1-jétől június 30-ig terjedő időszakot. 2. sor: E sorba egyfelől az előlegfizetési időszak első előleg-részletének esedékességi időpontját az előlegfizetési időszak harmadik hónapjának 15. napját (2011. szeptember 15.) kell beírni. Másfelől az előlegfizetési időszak első félévére, azaz július 1-jétől december 31-ig tartó időszakra (mely az adóév II. félévének felel meg) vonatkozó adóelőleg összegét, ez a teljes évre vonatkozó adó összegéből a adóév I. félévére (2011. március 15-ig) az adózó által önadózással megállapított és bevallott adóelőleg különbözete. 3. sor: E sorba egyfelől az előlegfizetési időszak második előleg-részletének esedékességi időpontját az előlegfizetési időszak kilencedik hónapjának 15. napját (2012. március 15. azonban ünnepnap, ezért a következő munkanap, azaz március 16-a de iure az esedékesség napja) kell beírni. Másfelől az előlegfizetési időszak második félévére, azaz január 1-jétől június 30-ig terjedő időszakra (mely

14 az adóév I. félévének felel meg) vonatkozó adóelőleg összegét. Ez a adóév egészére vonatkozó, megállapított és bevallott (a Főlap VII. pont 19. sorában szereplő) adóösszeg fele. A Htv a alapján az iparűzési adóban a évben kezdődő előlegfizetési időszakra (keresztfélévekre) vonatkozó adóelőleg-részleteket változatlanul az adózónak kell önadózással megállapítania, bevallania, s az előlegfizetési időszak egyes esedékességi időpontjaira megfizetnie. Az előleg-fizetési időszak általánosságban a bevallás-benyújtás esedékességét követő második naptári hónap 1. napjával kezdődő 12 hónapos időszak [Htv. 41. (2) bek.]. Ha az adóévet megelőző adóév időtartama 12 hónap, akkor az előlegfizetési időszakra fizetendő adóelőleg első részletének összege az adóévet megelőző adóév adójának az adóév harmadik hónapjának 15. napjára már bevallott, bejelentett adóelőleg-részlet pozitív különbözete, az előlegfizetési időszakra fizetendő adóelőleg második részletének az összege az adóévet megelőző adóév adójának fele. Ha az adóévet megelőző adóév 12 hónapnál rövidebb, akkor az előleg-fizetési időszakra fizetendő adóelőleg első részletének az összege az adóévet megelőző adóév adójából az adóévet megelőző adóév naptári napjai alapján 12 hónapos időszakra számított összeg és az adóév harmadik hónapjának 15. napjára már bevallott, bejelentett adóelőleg-részlet pozitív különbözete, az előlegfizetési időszakra fizetendő adóelőleg második részletének összege az adóévet megelőző adóév adójából az adóévet megelőző adóév naptári napjai alapján 12 hónapos időszakra számított összeg fele. A IX. számú rubrika E rubrikába kell a bevallás kitöltésének helyét és időpontját (év/hónap/nap feltüntetésével) beírni. A bevallási nyomtatványt e rubrikában kell az adózónak vagy a képviselőjének (meghatalmazottjának) aláírnia (Art ). A bevallás aláírás hiányában, illetve aláírásra jogosulatlan személy aláírása esetén érvénytelen, azaz joghatás kiváltására nem alkalmas az ilyen adóbevallás. Ha az adózó a bevallás aláírója és egyben benyújtója, akkor a bevallás V/6. pontjánál a telefonszámát és e- mail címét is meg kell adnia. Ha a bevallást az adózó helyett és nevében képviselője (meghatalmazottja) írja alá és egyben nyújtja be, akkor e képviselő telefonszámát és címét a bevallás V/6. pontjának tartalmaznia kell. Amennyiben az adóbevallást az adózó képviselője (meghatalmazottja) írja alá, akkor a státusz melletti négyzetbe X-et kell tenni aszerint, hogy állandó meghatalmazott vagy eseti meghatalmazott és a meghatalmazást egyúttal csatolta vagy pénzügyi képviselő. Lehetőség van arra, hogy az adózó bevallását adótanácsadó, adószakértő vagy okleveles adószakértő ellenjegyezze, ekkor ezen személy nevét, adóazonosító számát és bizonyítványa vagy igazolványa számát is be kell írni az erre szolgáló sorba. Betétlapok Minden betétlapra vonatkozóan: Az első rubrikába annak a települési önkormányzatnak a nevét kell beírni, amelynek illetékességi területén az adózó székhellyel vagy Htv. szerinti telephellyel rendelkezik, azaz ahová a konkrét bevallást benyújtja. A I. számú Adóalany megnevezésű rubrikába az adóalany nevét és adószámát (annak hiányában adóazonosító jelét) kell beírni. A betétlapok utolsó rubrikájába a bevallás kitöltésének helyét és időpontját kell beírni, és e rubrikába kell a bevallási nyomtatványt az adózónak vagy a képviselőjének (meghatalmazottjának) aláírnia. A Főlapot, és annak IV. számú pontjában megjelölt, s csatolt betétlapok mindegyikét alá kell írni.

15 A jelű betétlap Az A jelű lapot azon adózóknak kell kitölteniük, akik/amelyek az általános szabályok szerint állapítják meg nettó árbevételüket. E körbe tartozik minden iparűzési adóalany, aki/amely nem minősül hitelintézetnek, pénzügyi vállalkozásnak, biztosítónak, befektetési vállalkozásnak, kockázati tőkealapnak és kockázati tőketársaságnak. Az A jelű betétlapot nem kell kitöltenie az adóalap egyszerűsített megállapítási módját választó átalány szerinti jövedelem-megállapítást alkalmazó egyéni vállalkozó, mezőgazdasági őstermelő adóalanynak [Htv. 39/A. (1) bekezdés a) pont], illetve azon eva-alanynak, aki/amely iparűzési adóalapját az eva-alap 50 százalékában állapítja meg (39/B. ). II. A nettó árbevétel rubrika 1. sor: Ebben a sorban kell levezetni a vállalkozási szintű nettó árbevétel összegét. A 2. sorban lévő összegből le kell vonni a 3. sorban, a 4. sorban, az 5. sorban és a 6. sorban szereplő összegeket. Ez a sor megegyezik a bevallási főlap 1. sorában feltüntetendő összeggel! 2. sor: A számviteli törvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében itt kell szerepeltetni az Sztv ában szereplő rendelkezések alapján meghatározott vállalkozási szintű nettó árbevétel összegét. A jellemzően nem vállalkozási tevékenység folytatására alakult szervezetek (társadalmi szervezet, egyház, alapítvány, költségvetési szerv, kiemelkedően közhasznú szervezetnek minősülő nonprofit gazdasági társaság stb.) esetében csak a szervezeti alapcélok elérése érdekében folytatott vállalkozási tevékenységgel összefüggésben realizált árbevétel összegét kell feltüntetni. Az Szja-törvény hatálya alá tartozó adóalanyok esetében az átalány szerinti jövedelem-megállapítást alkalmazók kivételével ebbe a sorba kizárólag a tevékenységgel (termékértékesítés, szolgáltatásnyújtás) összefüggésben kapott általános forgalmi adó nélküli készpénz, jóváírás vagy bármilyen más vagyoni érték összegét kell beírni, melyet a Főlap 1. sorában is fel kell tüntetni. A Htv. 39/A. (1) bekezdés b) pont szerinti egyszerűsített adóalap-megállapítást választó adózó esetén itt a nettó árbevételt kell beírni. Az evaalanyok közül az, aki/amely nem az egyszerűsített adóalap-megállapítást választja (Htv. 39/B. ), az eva alapjának összegét kell feltüntetni, és a Főlap 1. sorába beírni. Az egyszerűsített adóalap-megállapítás módját választó adózónak a 3 6. sorokat nem kell kitöltenie. 3. sor: Itt kell szerepeltetni a Tao-törvény szerinti jogdíjból származó, árbevételként elszámolt ellenérték (teljes) összegét. 4. sor: Ebbe a sorba kell beírni az egyéb szolgáltatások értékeként, illetve egyéb ráfordítások között kimutatott az adóhatósággal elszámolt jövedéki adó összegét. 5. sor: Ebbe a sorba kell beírni az egyéb ráfordítások között kimutatott az adóhatósággal elszámolt regisztrációs adó, energiaadó összegét. 6. sor: Ebbe a sorba kell szerepeltetni a felszolgálói díj árbevételét. B jelű betétlap A B jelű lapot azon adózóknak kell kitölteni, amelyek hitelintézetnek, vagy pénzügyi vállalkozásnak minősülnek. II. A nettó árbevétel rubrika 1. sor: Ebben a sorban kell összesíteni a 2 8. sorokban szereplő egyes vállalkozási szintű nettó árbevétel-elemek összegét, oly módon, hogy a 2 7. sorokban szereplő összegeket össze kell adni, majd abból a 8. sor összegét le kell vonni. Ez a sor megegyezik a bevallási Főlap 1. sorában feltüntetendő összeggel!

16 2 8. sorok: Az egyes sorok a vállalkozási szintű nettó árbevétel-elemek kimutatására, a vállalkozási szintű nettó árbevétel levezetésére szolgálnak. Az egyes sorokat a számviteli törvény és a hitelintézetek, pénzügyi vállalkozások éves beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 250/2000. (XII. 24.) kormányrendelet szabályai alapján kell meghatározni. C jelű betétlap Az C jelű lapot azon adózóknak kell kitölteni, amelyek biztosítónak minősülnek. II. A nettó árbevétel rubrika 1. sor: Ebben a sorban kell összesíteni a 2 8. sorokban szereplő egyes vállalkozási szintű nettó árbevétel-elemek összegét, oly módon, hogy a 2 7. sorokban szereplő összegeket össze kell adni, majd abból a 8. sor összegét le kell vonni. Ez a sor megegyezik a bevallási Főlap 1. sorában feltüntetendő összeggel! 2 8. sorok: Az egyes sorok a vállalkozási szintű nettó árbevétel-elemek kimutatására, a vállalkozási szintű nettó árbevétel levezetésére szolgálnak. Az egyes sorokat a számviteli törvény és a biztosítók éves beszámolókészítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 192/2000. (XII. 24.) kormányrendelet szabályai alapján kell meghatározni. D jelű betétlap A D jelű lapot azon adózóknak kell kitölteni, amelyek befektetési vállalkozásnak minősülnek. II. A nettó árbevétel rubrika 1. sor: Ebben a sorban kell összesíteni a 2 6. sorokban szereplő egyes vállalkozási szintű nettó árbevétel-elemek összegét, oly módon, hogy a 2 6. sorokban szereplő összegeket össze kell adni. Ez a sor megegyezik a bevallási Főlap 1. sorában feltüntetendő összeggel! 2 6. sorok: Az egyes sorok a vállalkozási szintű nettó árbevétel-elemek kimutatására, a vállalkozási szintű nettó árbevétel levezetésére szolgálnak. Az egyes sorokat a számviteli törvény és a befektetési vállalkozók éves beszámoló-készítési és könyvvezetési kötelezettségének sajátosságairól szóló 251/2000. (XII. 24.) kormányrendelet szabályai alapján kell meghatározni. F jelű betétlap Ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az F jelű betétlapot is ki kell tölteni. II. Az alkalmazott adóalap-megosztás módszere rubrika Itt kell jelölni a tárgyévre alkalmazott adóalap-megosztási módszert, az adózó által alkalmazott megosztási módszer melletti négyzetbe történő X beírásával. A Htv. 3. számú melléklete az adóalap megosztására a személyi jellegű ráfordítással arányos, az eszközérték-arányos, illetve e két módszer kombinációját tartalmazó ún. komplex, továbbá a villamos, a gázenergia- szolgáltatását (egyetemes szolgáltatókét, kereskedőként vagy elosztói engedélyesként) a végső fogyasztó/felhasználó részére szolgáltatóra vonatkozó megosztási módszert tartalmazza. Az első három módszer (Htv. 3. számú melléklet 1.1.; 1.2. és 2.1. pontja) közül azt kell alkalmazni, amelyik az adott vállalkozás tevékenységére leginkább jellemző [Htv. 39. (2) bek.]. Azaz, az iparűzési adóalap megosztásának módszere nem a vállalkozó szabad döntése, annak a vállalkozási tevékenység jellegén a Htv. 3. számú melléklet 2.2. pont kivételével kell alapulnia, a megfelelő módszer alkalmazása kötelezettsége, s nem lehetősége az adózónak. Az 1.1.; 1.2. és 2.1. pontok szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy telephely szerinti településre 0 Ft adóalaprészt eredményezne (Htv. 3. számú melléklet 7. pont).

17 III. Megosztás rubrika 1. sor: Itt kell feltüntetni a Htv. 3. számú mellékletének 1.1. pontja alapján számított (vállalkozási szintű) összes személyi jellegű ráfordítás összegét, azaz a személyi jellegű ráfordítás arányában történő adóalapmegosztás vetítési alapját. 2. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni a személyi jellegű ráfordítással arányos megosztási módszer alkalmazása során az adott (székhely vagy telephely szerinti) településen foglalkoztatottak után adóévben felmerült személyi jellegű ráfordítás összegét. 3. sor: Itt kell feltüntetni a Htv. 3. számú mellékletének 1.2. pontja alapján számított (vállalkozási szintű) összes eszközérték összegét, azaz az eszközarányos adóalap-megosztás vetítési alapját. 4. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni az adott (székhely vagy telephely szerinti) településen figyelembe veendő eszközérték összegét. 5. sor: Itt kell feltüntetni Htv. 3. számú. melléklet 2.2. pont alapján az egyetemes szolgáltatók, villamosenergia- vagy földgázkereskedők, villamos energia vagy földgáz végső fogyasztók részére történő értékesítésből származó összes számviteli törvény szerinti nettó árbevételt. 6. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni az egyetemes szolgáltatók, villamosenergia- vagy földgázkereskedők villamos energia vagy földgáz végső fogyasztók részére történő értékesítésből származó, az adott önkormányzat illetékességi területére jutó számviteli törvény szerinti nettó árbevételt. 7. sor: Itt kell feltüntetni Htv. 3. számú melléklet 2.2. pont alapján a villamos energia elosztó hálózati engedélyes és földgázelosztói engedélyes esetén az összes végső fogyasztónak továbbított villamos energia vagy földgáz mennyiségét kwh-ban vagy ezer m3-ben megadva. 8. sor: Ebben a sorban kell szerepeltetni a villamos energia elosztó hálózati engedélyes és földgázelosztói engedélyes esetén az adott önkormányzat illetékességi területén lévő végső fogyasztóknak továbbított villamos energia vagy földgáz mennyiségét kwh-ban vagy ezer m3-ben megadva. G jelű betétlap A G jelű lapot azon adózóknak kell kitölteniük, akiknél a Főlap 20. sorának és 21. sorának együttes összege meghaladja a 19. sor összegét, akkor e különbözetről mint túlfizetésről e betétlapon kell nyilatkozni az esetleg fennálló köztartozással adó vagy jogszabályban meghatározott egyéb kötelezettség (pl. igazgatási szolgáltatási díj, tartásdíj, érdekeltségi hozzájárulás, közigazgatási bírság) együtt. II. Nyilatkozat rubrika a túlfizetés rendezésére öt pontot tartalmaz. A túlfizetés részbeni vagy teljes visszatérítésének az Art ának (5) (7) bekezdései alapján lehet helye. Az 1. pont melletti négyzetbe akkor kell X-et tenni, ha az adóalany a túlfizetés összegét később esedékes iparűzésiadó-fizetési kötelezettségére kívánja felhasználni. A 2. pont melletti négyzetébe akkor kell X-et tenni, ha az adózó a túlfizetés összegéből általa meghatározott (kihagyott helyre beírt) összeget kér visszatéríteni az önkormányzati adóhatóságtól, míg a fennmaradó összeget később esedékes iparűzésiadó-fizetési kötelezettségére kívánja felhasználni. A 3. pont melletti négyzetébe akkor kell X-et tenni, ha az adózó a túlfizetés összegéből általa meghatározott (kihagyott helyre beírt) összeget kér visszatéríteni az önkormányzati adóhatóságtól, illetve szintén meghatározott (kihagyott helyre beírt) összeget más adónemben, más hatóságnál nyilvántartott lejárt esedékességű köztartozásra kéri átvezetni, míg a fennmaradó összeget később esedékes iparűzésiadófizetési kötelezettségére kívánja felhasználni. A 4. pont melletti négyzetébe akkor kell X-et tenni, ha az adózó a túlfizetés összegéből általa meghatározott (kihagyott helyre beírt) összeget más adónemben/hatóságnál nyilvántartott lejárt esedékességű köztartozásra kéri átvezetni, míg a fennmaradó összeget később esedékes iparűzésiadó-fizetési kötelezettségére kívánja felhasználni.

18 A 5. pont melletti négyzetébe pedig akkor kell X-et tenni, ha az adózó a túlfizetés teljes összegének visszatérítését kéri. III. Más adónemben, hatóságnál nyilvántartott lejárt esedékességű köztartozásra átvezetendő összegek rubrika Ezen táblázatot értelemszerűen kell kitölteni. Az egyes köztartozásokat külön-külön sorba kell beírni, ahol meg kell adni a nyilvántartó intézmény nevét, a köztartozás fajtáját és összegét, a köztartozáshoz tartozó pénzintézet számlaszámát, továbbá az intézmény által alkalmazott ügyfél-azonosító számot is. A köztartozás definícióját az Art ának 20. pontja tartalmazza, ezen fogalomkörbe sorolandók az ún. adók módjára behajtandó köztartozások is. (Amennyiben a bevallást-benyújtó iparűzési adóalanynak 5-nél több jogcímű köztartozása áll fenn, akkor további G jelű betétlapot is ki kell töltenie.) Vállalkozási szintű adóalap-megosztás 1. Általános és alapismérvek A Htv. 39. (2) bekezdése szerint ha a vállalkozó több önkormányzat illetékességi területén végez állandó jellegű iparűzési tevékenységet, akkor az adó alapját meg kell osztania a tevékenység sajátosságaira leginkább jellemzően a székhely, illetve a telephelyek) szerinti települési önkormányzatok között. A Htv. 3. számú melléklete (a továbbiakban: melléklet) a adóévben kezdődött adóévre négyféle megosztási módszert tartalmaz, s ezek közül a melléklet 2.2. pontja kivételével azt kell alkalmazni, amelyik a tevékenységre leginkább jellemző. A Htv év óta kötelezetően tartalmazza az iparűzésiadó-alap megosztásának személyi jellegű ráfordítással arányos, eszközérték-arányos, illetve komplex megosztási módszereit a kapcsolódó részletszabályokkal. Egy adott vállalkozás egyes településekhez kapcsolódó gazdasági teljesítményét leginkább és általánosságban az egyes településeken foglalkoztatottak után elszámolt személyi jellegű ráfordítások értéke vagy/és a vállalkozás működését szolgáló tárgyi eszközök értéke képes kifejezni. Mindezt az elmúlt tíz év szabályozásán nyugvó adózási gyakorlat is alátámasztja. A vállalkozó iparűzésiadó-kötelezettségét feltételezve, hogy jogkövető magtartást kíván folytatni, így az annak részelemét képező adóalap-megosztást is a melléklet alapján teljesítheti. A Htv. iparűzésiadó-alap megosztására vonatkozó szabályai nem ismerik az ún. elkülönített nyilvántartás szerinti megosztási módszert. A melléklet 1. pontja szerint az a vállalkozó, akinek a tárgyévet megelőző teljes adóévben az iparűzésiadóalapja nem haladta meg a 100 millió forintot, az a személyi jellegű ráfordítással arányos [1.1.] vagy az eszközérték arányos [1.2.] vagy a komplex [2.1.] megosztási módszer valamelyikét köteles alkalmazni. A hivatkozott melléklet (2008. évtől beiktatott) 7. pontja mely az 1. pont kiegészítését tartalmazza szerint az 1.1.; 1.2. és 2.1. pont szerinti megosztási módszerek közül nem lehet azt alkalmazni, amelyik a székhely vagy valamely telephely szerinti település esetén 0 forint települési adóalapot eredményezne. Az idézett jogszabályhelyek összevetéséből azok nyelvtani és logikai értelmezéséből egyfelől az következik, hogy a (bevallással érintett adóévet megelőző adóévben) 100 millió forintot meg nem haladó iparűzésiadó-alappal rendelkező vállalkozó minden olyan esetben komplex megosztási módszert köteles alkalmazni, amikor székhelyénél vagy Htv. szerinti valamely telephelyénél csak és kizárólag személyi jellegű ráfordítás vagy csak és kizárólag eszközérték merült fel az adóévben. [Ekkor a melléklet 1. pontja felülírja a 39. (2) bekezdését a jogalkalmazás során.] Másfelől a 100 millió forint alatti vállalkozási szintű adóalappal rendelkező adózó a személyi jellegű ráfordítással arányos vagy az eszközérték-arányos megosztási módszer közül azt köteles alkalmazni, amely tevékenységére leginkább jellemző. Így például a kevés ingatlan és ingó utáni eszközértékkel rendelkező, de igen munkaigényes tevékenységet végző, azaz sok alkalmazottat foglalkoztató (például cipőgyár, varroda, könyvelőiroda, konzervgyár vállalkozója) adózó jellemzően személyi jellegű ráfordítással arányos, míg például a kizárólag ingatlan-bérbeadást folytató egyéni vállalkozó, kft. melynek adminisztrációját még külön könyvelőiroda is végzi, vagy a tárgyévben jelentős beruházásokat végrehajtó vállalkozó jellemzően eszközérték arányos megosztási módszert alkalmazhat. Az előzőekben kifejtettekből az is következik, hogy valamely megosztási módszer alkalmazása nem az adózó ún. szabad választásának kérdése, hanem törvényen alapuló egyértelmű kötelezettsége. Az adózót a törvényi adóalap-megosztás módszerek közül a választás lehetősége tehát még a 100 millió

19 forintot meg nem haladó adóalap esetén sem illeti meg automatikusan minden esetben. Köteles ugyanis a melléklet 1. és 7. pont összefüggéseire tekintettel vállalkozási szintű adóalapot úgy megosztani, hogy annak eredményeként valamennyi iparűzésiadó-kötelezettséggel érintett településre pozitív adóalaprész (adófizetés) jusson. A melléklet hivatkozott 7. pontja tehát expressis verbis kizárja annak lehetőséget, hogy az adózó székhelyére vagy Htv. szerinti valamely telephelyére vállalkozási szintű adóalapjából bármely esetben 0 forint adóalaprészt mutasson ki. Az adózónak tehát a vállalkozási szintű adó alapját úgy kell megosztania, hogy székhelyére, illetve Htv. szerinti telephelyére 0 forint adóalaprész nem juthat. Ha az adózó valamely iparűzési adókötelezettséggel érintett településre mégis 0 forint adóalapot állapítana meg és vallana be, akkor az nyilvánvalóan jogszabálysértő lenne, ami adóhatósági ellenőrzést (és annak jogkövetkezményeit) vonhatja maga után. [Megjegyzem, hogy az adózó a melléklet 7. pontjának hatálybaléptetése előtti években Htv. 39. (2) bekezdésének nyelvtani és logikai értelmében a év előtti adóévekre olyan megosztási módszert volt köteles alkalmazni, melynek eredményként valamennyi iparűzésiadó-kötelezettséggel érintett településre (székhelyre/telephelyre) pozitív adóalaprész (adó) jutott. Ezen értelmezést támasztja alá a Győr-Moson- Sopron Megyei Bíróság K /2002/9. számú ítélete is, melynek alapján a székhely szerinti településre akkor is kellett adóalaprészt osztani, ha ott a vállalkozó egyáltalán nem végzett tevékenységet. Egyes adószakértők előszeretettel hivatkoznak a Baranya Megyei Bíróság 7.K /2009/6. számú ítéletére, melynek indokolása szerint a székhely szerinti településre 0 forint adóalaprész is juttatható, illetőleg az ügyvezetőhöz kacsolódó személyi jellegű ráfordítás székhely és telephely közötti arányosításához az adóhatóságnak a tényállást teljes körűen fel kell tárnia. Az adóhatósági eljárás jogszabálysértése tényállás-tisztázás elmaradása volt az egyik indoka az adóhatározat hatályon kívül helyezésének, erről azonban egyesek általános érvénnyel közzé tett (ítéleten alapuló) következtetéseikben megfeledkeznek.] Az adóalap-megosztásánál a számításokat alulról-felfelé, a székhely és a telephely szerinti települések szintjéről kiindulva kell elvégezni. A megosztás vetítési alapja az egyes településeken számított személyi jellegű ráfordítások, illetve eszközérték összege lesz. A számítások során az egyes székhely, telephely szerinti településekre osztott adóalapoknak meg kell egyeznie a vállalkozási szintű adóalap összegével. A melléklet 5. pontja szerint az adóalap megosztására vonatkozó számításokat a kerekítés általános szabályai alapul vételével hat tizedesjegy pontossággal kell elvégezni. Ezen idézett normaszöveg nyelvtani és logikai értelmében, ha a Htv. mellékletében szereplő részletszámításokat tizedestörtben fejezzük ki, akkor a tizedestört utáni számjegyek száma attól függ, hogy a részletszámítást a Htv. alapján tizedestörtben vagy százalékban kell-e kifejezni. Előbbi esetben a tizedesvessző után 6 tizedesjegynek, míg az utóbbi esetben 8 tizedesjegynek kell lennie (százalékban kifejezve így kapunk 6 tizedesjegyet). Mindez a komplex megosztási módszer alkalmazása esetén is azt jelenti, hogy a személyi jellegű ráfordítás/személyi jellegű ráfordítás + eszközérték hányadosnak hat tizedesjegyet kell tartalmaznia. 2. Az adóalap-megosztás módszerei és a kapcsolódó jogi környezet a) Személyi jellegű ráfordítással arányos megosztás [melléklet 1.1. pont] A vállalkozási szintű adóalap a tevékenység során felmerült előmunka-költsége arányában osztható szét. Személyi jellegű ráfordítások alatt a számviteliről szóló évi C. törvény (Sztv.) szerinti személyi jellegű ráfordítások értendők (így a tárgyévben elszámolt bérköltség, személyi jellegű egyéb kifizetések, társadalombiztosítási járulékok), feltéve, hogy azok a Tao-törvény, illetőleg az Szja-törvény alapján költségként elszámolhatók. A melléklet a foglalkoztatott után elszámolt személyi jellegű ráfordításról rendelkezik, valamint arról, hogy a megosztási módszer alkalmazását alulról felfelé kell elkezdeni. Mindez azt is jelenti, hogy egyes személyi jellegű ráfordításként elszámolt tételek (például a szakképzési hozzájárulás) nem egyedenként az adott foglalkoztatott után jelennek meg, ellentétben például a munkaadói vagy munkavállalói járulékkal. Ezért ez utóbbi tétel a számításokkor figyelmen kívül hagyandó. A reprezentációs kiadások szintén a személyi jellegű ráfordítások között jelennek meg, e költségeket azonban csak akkor kell a megosztás során figyelembe venni, ha az az adott foglalkoztatotthoz egyértelműen hozzárendelhető. Fontos alapelv a személyi jellegű

20 ráfordítások esetén az, hogy a felmerült ráfordítás köthető-e (ha igen, akkor mennyiben) az adott munkavállalóhoz. A magánszemély (mezőgazdasági őstermelő, egyéni) vállalkozó esetén az önmaga után elszámolt személyi jellegű ráfordítás címén az említett törvényekben foglaltaktól függetlenül évi forintot kell figyelembe venni, tekintve, hogy e személyek esetében nehezen lehetne értelmezni a személyi jellegű ráfordítások értékét. Ugyanezen szabályozás irányadó azon ügyvezető esetén is, aki után személyi jellegű ráfordítást de iure et de facto nem számoltak el (például az ügyvezető járandóságot nem vett fel, egyéb juttatásban nem részesült). Tisztázandó az is, hogy ki tekinthető foglalkoztatottnak. Általánosságban ide tartoznak mindazok, akik a vállalkozó vállalkozási tevékenységében közvetve vagy közvetlenül, állandóan, időszakosan, ad hoc jelleggel részt vesznek. Azon személyek tehát, akik munkavállalóként munkaviszonyban, munkaviszonyra irányuló egyéb jogviszonyban, illetve megbízásos jogviszonyban állnak a vállalkozó munkáltatóval. Előfordulhat, hogy egy adott foglalkoztatott munkaszerződése alapján több telephelyen vagy/és a székhelyen is köteles munkát végezni. Amennyiben a munkaszerződés ilyen kitételt tartalmaz, akkor a munkavállalót, illetve az utána felmerült személyi jellegű ráfordítást az egyes településekre jutó munkavégzés arányában kell figyelembe venni. Előfordulhat az is, hogy a munkavállalót év közben egyik telephelyről a másik telephelyre áthelyezik, ekkor a felmerült személyi jellegű ráfordítást az adott időponttól már a másik telephely szerinti településen kell figyelembe venni. A melléklet külön szabályozást tartalmaz arra az esetre, ha a munkavállaló telephelyen, székhelyen kívüli munkahelyen (településen) dolgozik. Ide sorolandók például a helyszíni javítással, karbantartással, szervízeléssel foglalkozó társaság, biztosítási/bróker tevékenységet végző cég vagy akár az építőipari vállalkozó is. Ekkor a munkavállalót azon a telephelyen/székhelyen kell figyelembe venni, ahonnan közvetlenül irányítják. A melléklet 1.1. pont első bekezdés első mondata szerint a székhely, telephely(ek) szerinti településekhez tartozó foglalkoztatottak után a tárgyévben elszámolt személyi jellegű ráfordítások arányában osztható meg az iparűzésiadó-alap. A hivatkozott jogszabályhely utolsó mondata szerint pedig a településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek esetében a ráfordítást annál a településnél kell figyelembe venni, ahol e személyek tényleges irányítása történik. Az idézett rendelkezések összevetéséből következően azok nyelvtani és logikai értelmében a településhez tartozó foglalkoztatottak ún. gyűjtőfogalmába beletartozik egyrészt a kizárólag az adott településen foglalkoztatottak, másrészt az e településen kívül változó munkahelyen foglalkoztatott személyek, ha irányításuk e településről történik. A hatályos szabályozás tehát egzakt módon meghatározza azon személyi kört, amely után a székhely vagy telephely(ek) szerinti településre vonatkozó személyi jellegű ráfordítás elszámolandó. Mindebből következően nem lehet például a székhelyen foglalkoztatott személy utáni személyi jellegű ráfordítás egészét/annak egy részét azon településnél figyelembe venni, amely településre az adott személy (például) a bérszámfejtést, számlázást, banki műveleteket végzi. Ezen törvénysértő értelmezési logika alapján el lehetne jutni odáig, hogy például a biztosítási vagy porszívóügynök tevékenységével érintett valamennyi településre személyi jellegű ráfordítást, illetőleg például a fénymásolót, gépjárművet operatív lízingbe adó vállalkozásnak az ingóság pillanatnyi fellelhetőségi helye szerinti településekre eszközértéket kellene kimutatnia. b) Eszközérték-arányos megosztás (melléklet 1.2. pont) Itt nem az általában vett eszközök értékéről, hanem a vállalkozási tevékenységhez használt saját tulajdonú, bérelt, lízingelt, az Sztv. szerint tárgyi eszköznek minősíthető eszközök értékcsökkenési leírásáról, illetőleg bérleti díjáról, lízingdíjáról, továbbá e költségek összességéről van szó. Általában az eszközökről A melléklet alapján tárgyi eszköz az adózónak az a saját tulajdonú, bérelt, lízingelt eszköze, amelyet a vállalkozási tevékenységhez használ, és az Sztv. szerint tárgyi eszköz lehet. Ezen meghatározás három lényeges alapelvet hordoz magában. Egyrészt közömbös, hogy a vállalkozás a tárgyi eszközt milyen