FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS (2000)

Átírás

1

2

3 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS (2000)

4

5 A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei Zir, 997

6 Szerkesztő / Editor: FUTÓ JÁNOS A kötet lektorai / Manusript read by: BoRHiDi ATTILA KÁZMÉR MIKLÓS KENYERES ZOLTÁN KlSBENEDEK TlBOR KORPÁS LÁSZLÓ SONNEVEND IMRE SZÉLL GYŐZŐ TAKÁCS BÉLA UHERKOVICH ÁKOS VERESS MÁRTON Tehnikai szerkesztő / Tehnial editor: BODORKÓS ZSOLT Címlapgrafika / Graphi art on title page: FODOR KATALIN A kötet megjelenését támogatta: a Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma NEMZETI KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG MINISZTÉRIUMA Kiadja: a Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zir Felelős kiadó: Futó János múzeumigazgató Published by Natural History Museum of Bakony Mountains, Zir Responsible for publiation: János Futó, diretor of museum ISSN: X Készült 2000-ben, a veszprémi Prospektus Nyomdában

7 TARTALOM GALÁCZ ANDRÁS: Mélységek és sekélyességek. A dunántúli-középhegységi jura kutatásának 25 éve 7 FUTÓ JÁNOS: A Csatár-hegyi-barlang üledékei II 4 BODORKÓS ZSOLT Adatok a Prága-hegy (Veszprém megye) geológiai ismeretéhez 49 KOVÁCS J. ATTILA: A Tekeres-völgy (Déli-Bakony) növényzete 59 BAUER NORBERT-MÉSZÁROS ANDRÁS: A Viola ollina Bess, új előfordulásai és önológiai viszonyai a Bakonyban 75 KENYERES ZOLTÁN: Adatok a Dunántúli-középhegység egyenesszárnyú (Ensifera, Caelifera) faunájának ismeretéhez 93 MUSKOVITS JÓZSEF - SZÉKELY KÁLMÁN: Vászoly és környékének díszbogarai {Coleoptera: Buprestidae) 09 ÁBRAHÁM LEVENTE: Balatonhenye és környékének bagolylepkéi (Lepidoptera: Notuidae) 23 TÓTH SÁNDOR: A Bakony-vidék pöszörlégy faunája (Diptera: Bombyliidae) 37 TÓTH SÁNDOR: Ritka zengőlégyfajok a Bakony faunájában {Diptera: Syrphidae), IV 57

8 CONTENTS-INHALT GALÁCZ ANDRÁS: Profoundness and Shallowness. 25 Years of Jurassi Studies in the Transdanubian Central Range 7 FUTÓ JÁNOS: Sediments of the Csatár-Hill-ave II 4 BODORKÓS ZSOLT Data to the geologial knowledge of the Prága-Hill (Veszprém County) 49 KOVÁCS J. ATTILA: Vegetation of the Tekeres-Valley (Southern-Bakony) 59 BAUER NORBERT-MÉSZÁROS ANDRÁS: New ourrenes and oenologial behaviour of Viola ollina Bess, in the Bakony KENYERES ZOLTÁN: Data to the Orthoptera (Ensifera, Caelifera) fauna of the Transdanubian Mountains 93 MUSKOVITS JÓZSEF - SZÉKELY KÁLMÁN: Die Prahtkäfer (Coleoptera: Buprestidae) von Vászoly und von ihrer Umgebung 09 ÁBRAHÁM LEVENTE: Notuids fauna of Balatonhenye and its surroundings 23 TÓTH SÁNDOR: Die Wollshweber-Fauna des Bakony-Gebirges (Diptera: Bombyliidae) 37 TÓTH SÁNDOR: Seltene Shwebfliegen in der Fauna des Bakony-Gebirges (Diptera: Syrphidae), IV 57

9 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); MÉLYSÉGEK ÉS SEKÉLYES SÉGEK. A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉGI JURA KUTATÁSÁNAK 25 ÉVE GALÁCZ András Eötvös Loránd Tudományegyetem, Őslénytani Tanszék, Budapest Abstrat: Profoundness and Shallowness. 25 Years of Jurassi Studies in the Transdanubian Central Range, Hungary - This paper traes the history of geologial studies on the Jurassi of the Transdanubian Central Range. From the very beginning in the 70's of the nineteenth entury, three main points aroused the highest interest: the interpretation of stratigraphie hiatuses; the general understanding of the marine faies as deep v. shallow water origin; and the distane of the Jurassi shore-line, i. e. the overall paleogeographi setting. Opinions went to the extremes, depending on the eduation, field experiene and even on personal harater of the leading students throughout the ages. There were debates, ontroversies and heater disussions about the explanations of the mentioned issues, and these ulminated in the aeptane or rejetion of modern results of sedimentologial researh of Mediterranean Jurassi faies, then the plate tetonis in the 960's. In some ases the debates went beyond the usual field of professional disussions, beause some exponents ould have addue non-sientifi linhers also. While many details are far to be ompletely understood, it seems to be of general aeptane today that the Jurassi formations of the allohtonous Transdanubian Central Range were laid down within the southern pelagi regime of the Mesozoi Tethys, far from ontemporaneous shore-lines or islands, and the inomplete sedimentary suessions were resulted from redued sedimentation on relatively deep, but uneven sea bottom. Bevezetés 999-ben volt 25 éve annak, hogy a Dunántúli-középhegység egy nagyobb részéről, annak jura képződményeiről (is) összefoglaló munka jelent meg a magyar földtani irodalomban. Ez BÖCKH Jánosnak a Déli-Bakony geológiájáról írott monográfiája, ami a múlt századi magyar földtan talán legkiemelkedőbb alkotása. Az évforduló alkalmat ad rá, hogy visszatekintsünk az elmúlt ötnegyed évszázadra, hogy megnézzük: kik, és milyen felkészültséggel, mennyi maradandót alkotva járultak hozzá ahhoz a képhez, amit e terület jura geológiájáról ma elfogadhatunk. A geológiai kézikönyvek a jura időszakot a mezozoikum, de talán az egész földtörténet legnyugodtabb, globálisan legkiegyensúlyozottabb periódusaként emlegetik. Kellemes volt a klíma, nem voltak katasztrofális hegységképző események, még túlságosan heves vulkáni történések sem. De a szakirodalom, különösen a magyar, bezzeg hangos a jura geológia ér-

10 telmezése körüli vitáktól! Száz éve ütköznek az érvek részletkérdésekről vagy általános, konepionális megítélések tekintetében. Az egyes vélemények mögött különböző szakmai kultúrák képviselői, nagyon eltérő személyiségek, nem egyforma iskolázottságú karakterek állnak. A különböző, nemegyszer ellentétes nézetek összesapásai ma már jobbára sak a szakfolyóiratok, publikáiók lapjain fennmaradt szövegekből rekonstruálhatók, de mivel e szövegeken nemegyszer átüt a személyes indulat, sejthető, hogy a vitáknak a maguk korában látványosabb megnyilvánulásai is voltak. Mint ahogy e sorok írója is tanúsíthatja: volt idő - nem is túlságosan régen - amikor a jura geológia néhány kérdése jelentőségén meszsze túlnőve elhagyta a tudományos vitáknak kijáró terepet, hogy olyan területeken jelenjen meg, ahol a szakmai véleményekben mutatkozó differeniáknak nem lehetne jelentősége. Ez a dolgozat a magyarországi jura formáiókat bemutató kötet előszavának megírása során összegyűjtött irodalom egyfajta értékeléséből született. Közreadását az a szándék vezette, hogy tanulságul szolgáljon azon ifjabb kollégák számára, akik tanulmányaik során rendszerint a legújabb földtani ismereteket modern interpretáióban, készen kapják. A gondolatok, vélemények azonban igen sok tényező hatása alatt születnek. Nem mellékes, hogy a szakmai neveltetés, a példaadó mester, az iskolateremtő tanár sokszor évtizedes, évszázados hagyományok nyomdokain jár. A hagyományokhoz való ragaszkodás nagyon fontos, pozitív eleme a tudományos gondolkodásnak. Néha azonban sak ballaszt, amitől érdemes időben megszabadulni. A Dunántúli-középhegység jurájáról alkotott földtani gondolatok alakulásának története alkalmas arra, hogy a geológiai konepiók tudománytörténeti fejlődését illusztrálja. Remélem, mások is kedvet kapnak ahhoz, hogy tudományterületükről hasonló összesítéseket készítve ily módon is gazdagítsák a magyar földtani tudománytörténet ismerettárát. Középhegységi jura-kutatások a múlt században A Dunántúli-középhegység jura képződményeinek megismerése, és ennek alapján a fejlődéstörténet, az ősföldrajzi rekonstrukió attól számítható, midőn megkezdődtek az átfogó, nagyívű hazai térképezések. A Földtani Intézet megalakulásának évében, 869-ben a Bakony földtani felvétele a legelső munkálatok között szerepelt. A Déli-Bakony geológiájának felderítése BÖCKH János feladata lett. A múlt század egyik legnagyobb magyar geológusa két szezont töltött a terepen, és a feldolgozást még évekig tökéletesítette. Munkáját két részben, 873-ban és 74-ben jelentette meg. A Déli-Bakony geológiájáról írott monográfia preíz és rekonstruálható megfigyeléseken alapuló, máig érvényes megállapításokat tartalmazó mű, a hozzá kapsolódó őslénytani munka pedig - különösen ami a triász paleontológiát és sztratigráfiát illeti - kiemelkedő nemzetközi jelentőségű volt és maradt. BÖCKH J. a Déli-Bakony geológiáját leíró művében (874) a képződményeket időrendben taglalva részletesen szól a területen elterjedt liász kőzetekről, és megerősíti a korábbi adatokat (PAUL 862, HANTKEN 870) a doggerről, a szerinte Klauszrétegeknek" megfelelő Posidonomya alpina-tartalmú vörös mészkő Szentgál melletti előfordulása alapján, majd tithon kőzetekről ír részletesen. Véleménye szerint (p. 34) annak, hogy nem minden jura szintet sikerült megtalálnia, az az oka, hogy a területen ezek fiatalabb képződményekkel (főleg lösszel) vannak fedve, s ezen képletek tanulmányozására okvetlen a Bakony más részére kell fordulnunk" (p. 36)Nem kétséges, hogy BÖCKH a Bakonyban folyamatos jura üledékképződéssel, ennek eredményeként az Alpokból ismert tengeri kőzetek meglétével számolt. A ikkben szereplő idézetek az eredeti publikáiókból szó szerint, betűhíven átvett szövegrészek.

11 Más következtetésre jutott KOCH Antal, aki egyik első munkáját az Északi-Bakony mezozoikumáról írta (875). BÖCKH Jánossal egy időben kezdett a felvételekhez, és dolgozata BÖCKH monográfiájának északi-bakonyi párja is lehetett volna. De nem lett. Mindössze húszoldalas ikke ösztövér leírás, kevés újdonsággal. Az Északi-Bakonyban a felső-liásztól a tithonig tartó üledékhiányt vélt megállapítani: a Porva-borzavári völgyben található közép- és tán még felső liás rétegek" után, minden összekötő szöveg nélkül a tithoni emelet" képződményeit tárgyalja. így ír: a jura [mai értelemben véve a középső- és felső-jura G.A.] sak annak legfelső határrétegei, a tithoni emelet által van képviselve" (p. 8). Meglepő, hogy a későbbi munkáiban oly alapos, terepi megfigyeléseit tekintve ritka képességű KOCH figyelmét elkerülték a bakonyi középső- és felső-jura képződmények. Ebben két dolognak lehetett szerepe: egyrészt KOCH felvételi munkáját sietősen fejezte be, mert 869 őszén külföldi ösztöndíjas tanulmányútra indult, másrészt őslénytani ismeretei ekkor még nagyon kezdetlegesek voltak (lásd VADÁSZ 943, p. 4). Ami a Gerese és a Vértes jura képződményeinek ismertségét illeti, az a múlt században egészen vázlatos volt supán. WINKLER Benő 870-es, de sak 883-ban közölt munkája, HANTKENnek az eszergomi barnakőszén terület feldolgozása során a Geresében tett észlelései (87) és HOFMANN Károly felvételi jelentése (884) a kőzettípusok ismertetésére, a rétegtani szintek azonosítására szorítkozó adatokat sorolnak fel, a geológiai szintézis igénye nélkül. Mikor 904-ben a Breslauból jött STAFF János elsőként tesz a mezozoós fejlődéstörténetre utaló néhány kijelentést (906), akkor tulajdonképpen e múlt századi adatokat szűri át saját megfigyelésein. A bajóitól kezdődően szárazföldi periódust feltételez, aminek - szerinte - nyugatról jövő transzgresszió vetett véget a kimmeridgeiben (p. 67, 85). A dunántúli-középhegységi jura kutatása a XX. század első harmadában A Középhegység jurája a KOCH Antal összefoglalóját követő saknem negyven éven át az érdektelenség áldozataként szinte teljesen kiesett a hazai geológiai kutatások témái közül. De az is lehet, hogy a századvég két kiváló szaktekintélye, BÖCKH és KOCH után senki nem érezte szükségét annak, hogy a lezártnak tekintett témához nyúljon. Üdítő kivétel, hogy a HANTKEN halála miatt megszakadt sernyei ammonites-vizsgálatok eredményei ekkor láttak napvilágot PRINZ Gyula monográfiájaként (904), ami máig ható, rendkívül magas színvonalú munka. PRINZ munkássága közvetlenül és közvetve is igen jelentős a századeleji jura-kutatásokat illetően. Bár geográfus írta nekrológja (SOMOGYI 974) nem említi, a Magyarhoni Földtani Társulat pedig sak halála szűkszavú közlésében emlékezik meg róla, PRINZ pályáját mint jura paleontológus kezdte (lásd még SZEDERKÉNYI 984). A bakonysernyei monográfia mellett több jura ammoniteses ikket is publikált, többek között ő vezette be a szakirodalomba a máig is igen fontos Frehiella nemzetséget. Ezt a nevet nagyrabesült mestere, Fritz FRECH boroszlói (Breslau, Wrozlaw) professzor iránti tiszteletből adta. Boroszló a korabeli magyar geológusok Mekkája volt. FRECH és KOCH Antal személyes jóbarátok voltak. Többször is járt Breslauban id. LÓCZY L. és mások is. FRECH mellett készítette PRINZ doktori disszertáiójaként a sernyei monográfiát, majd rövid ideig itt volt tanársegéd. Hazatérve KOCH Antal adjuktusa lett, majd egyetemi magántárként dolgozott, már amikor közép-ázsiai expedíiós munkája ezt megengedte. Jura geológiai tanulmányaival kapsolatosan ősföldrajzi kérdésben is állást foglalt: publikált egy ősföldrajzi térképet (PRINZ 906), amin a liász tenger határa a PoMPECKJ-féle Orientális sziget (lásd alább) partvonalát követi (. ábra).

12 . ábra: PRINZ Gyula (906, p. Ill) ősföldrajzi térképe a Pannon-mdene liász ősföldrajzáról. A partvonal satírozása a tenger felőli oldalt mutatja A század első évtizedéhez kötődik egy különleges, a középhegységi jura kutatások fura közjátékának tekinthető eset: ARADI Viktor közlése jura képződmények budai-hegységi előfordulásáról. ARADI Viktor, ifjú szakember, KOCH Antal elővezetésében a Földtani Társulat 904. november 2-i ülésén arról tarott előadást, hogy Buda környékén: a Farkasvölgyben és a Szépvölgyben jura kövületeket (ammoniteseket, belemniteseket, brahiopodákat, süntüskéket) talált korábban triászba sorolt kőzetekben (lásd Földtani Közlöny 34, p. 438). Eredményeit ikkben foglalta össze, ami a Közlönyben meg is jelent (ARA DI 905). Munkája végén - mintegy hitelesítve azt - az akkori legnagyobb geológiai szaktekintélyeknek mondott köszönetet: BÖCKH Jánosnak, SCHAFARZIK Ferennek, KRENNERnek, KoHnak, LŐRENTHEYnek. Nem sokkal később azonban LŐRENTHEY Imre erős kritikával illette a munkát, és megakadályozta, hogy a tárgyban ARADI egy további közleményt jelentessen meg (lásd Földtani Közlöny 36, pp ). A kérdés elég fontosnak látszott ahhoz, hogy a Társulat külön bejárást szervezzen a lelőhelyeken. LŐRENTHEY Imre számolt be az eredményről (907), és ikkét ezzel a mondattal fejezte be: az irodalomból a budapesti jura törlendő". Nem tudhatjuk, mi volt ARADI motiváiója, amikor máshonnan való foszszíliákat (egyesek szerint múzeumi példányokat) mint budai-hegységi leleteket kívánt elismertetni. LŐRENTHEY élzása (Földtani Közlöny, 36, p. 432), miszerint a kövületek mintha egy íróasztal mellett termett theoriának a beigazolására lennének bizonyítékok - bizonyos szuggesztió hatása alatt", ma már nem tudni mire vonatkozott. Tény, hogy amiképpen a Buda-környéki jura a magyar szakirodalomból, a hamisításon ért ARADI is eltűnt a magyar geológiai közéletből.

13 Az 90-es években, a hosszabb szünet után, egyszerre ketten is nekifogtak a középhegységi jura tanulmányozásához: TAEGER Henrik és VADÁSZ Elemér. TAEGER Henrik német geológus, LÓCZY Lajos meghívására 90-ben kezdett rendszeres magyarországi munkálatokba. Magyarországon igen jónak számító ajánlólevele volt: Breslauban végzett, és FRECH javaslatára kapott alkalmazást a Földtani Intézetben (LÓCZY 940). Már Breslauban megvédett bölsészdoktori értekezése is magyar témát ölelt fel: 905-ös terepi munkája alapján 908-ban készítette el a Vértes geológiájáról írott disszertáióját. A rendkívül alapos, nagy munkabírású TAEGER igazából soha nem fejezte be a Dunántúli-középhegységről tervezett geológiai szintézisét, de általánosító megállapításai rövidebb közleményeiben megtalálhatók (TAEGER 9, 92, 93, 94, 95). Véleménye tömör (TAEGER 92, p. 64): igazi mélytengeri üledékek itt... a priori nem képződhettek, sem a mezozoikumban sem a kainozoikumban Részletesebb kifejtést is ad. Az alsó-liász képződményeket a felső-triász kőzetek képződési körülményeihez hasonló keletkezésűeknek, vagyis siker", lapos" tenger üledékeinek tekinti. A fáiesváltozásokat a triász képződmények alkotta tengeraljzat egyenetlenségeinek tulajdonítja. Eróziós diszkordaniákat említ, amik egyes területek időleges szárazra kerülésével magyarázhatók. A liász tűzköves képződményeket a bennük lévő szivastűk alapján sekélytengerinek tartja, bár radiolaritnak nevezi. A középső-jura elejére tengerrel való elborítottságot feltételez, ami után szerinte negatív parteltolódás állott be e vidéken és ennek következtében a dogger magasabb részén az egész terület szárazra került". TAEGER szerint transzgresszió révén a tenger sak a maimban érte el újra a Bakonyt, s kapsolta a dinári proviniába, de ekkor is sak nagyobb gyűjtőmedenének sekély tengeri üledékekből táplálkozó pereme maradt". Az epizodikus transzgressziót a keleti Alpok dyphiamészköveinek megfelelő rinoidamészkő" megjelenése alapján feltételezte (TAEGER 9, p. 57). Ez a rinoidamészkő" - amit elsőként KOCH A. (875, pp. 8-9) határozott tithon korúnak - nem más, mint a ma aptinak tekintett Tatai Mészkő, illetve annak a zir-borzavári országút mentén látható lokális fekvő képződménye, a szintén rinoideás mészkő, aminek alsó-kréta korát FÜLÖP (964a) pontosította. TÁEGERnek az volt a véleménye (92, p. 66), hogy a Bakony a kréta időszak elején újra szárazulattá vált, s sak az aptiban keletkeztek újra tengeri képződmények. Érdekes TAEGER következő mondata: Az alsó kréta magasabb része és a tithon között fennálló kitűnő konkordania semmi kétséget nem hagy az iránt, hogy területünknek az alsó krétában való szárazra jutása tektonikai mozgásokkal semmiféle összefüggésbe nem hozható." Ez a kijelentés jól jelzi: TAEGER szerint a mezozoikumban a vertikális ill. horizontális fáiesváltozások egyaránt a távolabbi fő tengermedenéből kiinduló transzgresszió ill. afelé irányuló regresszió, valamint a preformált aljzat morfológiája következtében állhattak sak elő. TAEGER 92-es ikkében (p. 65) vitatta VADÁSZ korábbi megállapításait, amik szerint a Déli-Bakonyban a triász végén regresszió és szárazulattá válás volt. A vita tulajdonképpen folytatása annak a korábbi szakmai összesapásnak, ami TAEGER Vértes-monográfiájának kritikai véleményezése kapsán bontakozott ki a két geológus között (lásd VADÁSZ 909a, 909b, TAEGER 909, 90). TAEGER indulatos reflexióit VADÁSZ igensak nehezményezte (lásd VADÁSZ 93, p.6, lábjegyzet). Valóban fursa TAEGER érvelése, hiszen VADÁSZ is, akársak ő, az egyszerű üledékhézagokból, a parakonform településből következtetett a regresszióra. TAEGER számára például a liász rétegtani hiányok elegendőek voltak ehhez a konklúzióhoz, ugyanezt VADÁSZ számára már nem engedte meg: indoklás, ellenérvek helyett így ír: elképzelhetőnek tartom, hogy a liászképződmények lokálisan egyenesen az idősebb dolomiton nyugosznak, ezen esetekből azonban nem szabad a rhaetikumban fennállott szárazföldi időszakra következtetnünk" (TAEGER 92, p. 65,. lábjegyzet). Nem szabad" valamire következtetni (értsd, valaki másnak!) - nos ezzel a szakmai" vitafordulattal TAEGER iskolát teremtett a magyar geológiai közbeszédben.

14 2. ábra: Részlet POMPECKJ (879, térképmelléklet) ábrájából, melyen PETERS (863) és MOJSISOVICS (880) nyomán körvonalazta a kelet-mediterrán juraterület liász tenger- és szárazföld-eloszlását". Az ábra bal felső sarkában Magyarország területe. 6 = Mesek; 7 = Bakony; 8 = Gerese és Pilis. A pontozással satírozott folyamatos ill. szaggatott vonal az ismert ill. feltételezett partvonalat jelöli VADÁSZRA jellemző, hogy bár láthatóan nagyon bántotta a fölényeskedő, egy másik kérdésben, a Bakony és a Gerese-Vértes kréta-terier tektonikáját illetően egyenesen lekezelő stílus, ennek ellenére TAEGER szakmai tevékenységéről később elismerőleg nyilatkozott (lásd VADÁSZ 948, p. 3). VADÁSZ Elemér a jura időszak geológiájával szinte kezdő szakemberként, 907-ben kezdett foglalkozni. Egyetemi pályafutásának elején, PRINZ Gyula biztatására fogott jura kérdések tanulmányozásához ban négy rövidebb jura ammoniteses ikket is írt, miközben PRINZ nyomdokait követve rövid időre Breslauba is ellátogatott. VADÁSZ pályakez-

15 désére emlékezve többször említette, hogy számos szakterületet illetően autodidaktaként kellett képeznie magát. Egyetemi tanulmányai alatt és azt követően is igazi nagy hatást a külföldi könyvekből elsajátított eszmék tettek rá. Kiemeli Johannes WALTHER munkáit. WALTHER egyik főműve, a magyarul is megjelent Geshihte der Erde und des Lebens (908) röviden szól a jura fejlődéstörténetről is. A leírásból kitűnik, hogy mint a korabeli európai geológusok többsége, ő is úgy vélekedett, hogy a jura idején a mediterrán területek és az Alpok óeáni medenét alkottak, melynek sekélytengeri, szigetekkel tarkított, az északi kristályos tömegekről beömlő folyóvizek hatása alatt álló zónáját alkotta a mai Nyugat- és Közép-Európa. Ezeken a területeken két nagyobb transzgresszió mutatható ki WALTHER szerint: egy a doggerben és egy a tithon előtt. Mindkettő a mediterrán területek óeáni medenéjéből kiinduló tengerelöntés volt. VADÁSZ másik fontos ismeretforrása SUESS monumentális műve, az Antlitz der Erde volt ( ). Ebben már szerepel a dél-európai jura ősföldrajz részletesebb ismertetése is, a korabeli felfogásnak megfelelő Keleti szárazulat" említésével. A Keleti szárazulat" (Orientalishe Festland vagy Insel) POMPECKJ (897) nevéhez fűződik (2. ábra), de a magyar szakirodalomba korábban, MOJSISOVICS (880, p. 78) közvetítésével került, aki viszont PETERS gondolatának továbbfejlesztéseként említi. PETERS (863) szerint a Balkánfélsziget keleti fele a liászban szárazulat volt, amit a pési és bánáti kőszenes képződmények litorális jellege bizonyít. MOJSISOVICS szerint (i.m.) ennek a szárazulatnak a nagyobb északi, szerbiai és magyarországi részét sak a krétában öntötte el a tenger. Körülbelül ezek az ismeretek szolgáltak VADÁSZNAK alapul, amikor LÓCZY Lajos megbízására 908-ban hozzákezdett a Déli-Bakony jura képződményeinek revíziójához, ami a Balaton monográfia-sorozat részeként három évvel később jelent meg (VADÁSZ 9). A dolgozat bevezetőjében megemlékezik BÖCKH János korábbi alapvető művéről, s azt írja, hogy munkája egyik örvendetes eredménye volt, hogy BÖCKH J. régi megfigyeléseit igazolta". Mindazonáltal a feldolgozásban számos helyen korrigálja BÖCKH észleléseit és kritizálja következtetéseit. Ezek közül különösen feltűnő az az igyekezet, amivel áfolja BöCKHnek a felső-doggerre vonatkozó megállapításait. BÖCKH János valóban nem sok tényre támaszkodhatott, amikor a Déli-Bakony középső-jura képződményeiről informáiót próbált szerezni. Mindössze egyetlen, a szentgáli Gombás-puszta mellett törmelékként talált kődarabra hivatkozott, amiben ^osidonomya alpina GRAS." példányokat vélt felismerni. VADÁSZ dolgozata rétegtani részében hosszasan, paleontológiái fejezetében pedig még terjengősebben igyekszik áfolni a kagyló BöCKH-féle meghatározásának helyességét, s végül arra a következtetésre jut, hogy a kérdéses Posidonomya ap radiata GOLDFUSS fajba tartozik, és a felső-liász aljára utal. VADÁSZ így vélte alátámaszthatónak azt a gondolatát, hogy a dogger idejére a Déli-Bakony (is) szárazulattá vált. Nem kétséges, hogy szeretett mesterének, KOCH Antalnak az Eszaki-Bakonyról tett megállapításait szándékolta a teljes hegységre általánosítani. Nem zárható ki azonban egy másik motívum sem. VADÁSZ egész életében ellenszenvvel viseltetett BÖCKH János iránt. Az antipátia kölsönös lehetett. VADÁSZ déli-bakonyi vizsgálatainak eredményeit 908. deember 2-án mutatta be a Földtani Társulat KOCH Antal elnökletével tartott szakülésén (lásd Földtani Közlöny, 908, 28. kötet, pp ). Az előadásban ismertetett munka - a kivonat szerint - olyan volt, mely javítja és erősen kibővíti a déli Bakony jurájáról Bökhnél lévő adatokat". A vitát a jegyzőkönyv publikált változata nem örökítette meg, de hogy mi történhetett, arról képet kaphatunk VADÁSZ egy későbbi emlékezéséből. Az eseményt így eleveníti fel (960b, p. 227): Bökh János, a földtani intézet akkori kiváló szervezőképességű, nagytudású, de ellentmondást nem tűrő kényúrként viselkedő igazgatója 908-ban, a Déli bakony jura rétegeire vonatkozó előadás elhangzása

16 után, nem jelent meg többé a Társulat szakülésein" 2. Ezek után nem soda, hogy VADÁSZ intézeti állásra 909-ben beadott pályázatát nem fogadták el, pedig akkor már mentora, id. LÓCZY Lajos volt az igazgató. FÜLÖP József erről ugyan később (97b, p. 343) azt írja, hogy az egyre erőteljesebbé váló naionalista és antiszemita gánsoskodás hatására" történt, de talán az említett szakmai összetűzésnek is lehetett benne szerepe. Meglehet, ez az ellenszenv vezette VADÁSZT abban is, hogy teljesen figyelmen kívül hagyta BÖCKH Hugó véleményét is, aki monumentális művében (BÖCKH H. 909) korát megelőző nézetet ismertetett a mediterrán jura rétegsorok hézagosságáról. Érdemes hosszabban idézni (pp ). E sajátságos viszonyokat sak úgy lehet megmagyarázni, ha feltételezzük, hogy ezeken a helyeken a lerakódások képződése időnként szünetelt. Neumayr szerint tengeráramlások okozták e hézagosságot, míg mások arra utaltak reá, hogy a tenger változó mélységében rejlik az ok. Az óeánok fenekén 4000 méternél nagyobb mélységben meszes üledékek nem képződnek, mert itt a szénsavas mész feloldódik és a rendkívül lassan képződő üledékek sak vörös agyagokból és kovás állatok vázaiból állanak. Ha feltételezzük, hogy a jura idején a tengerfenék időnként nagyobb mélységbe került, úgy az üledékek hiányossága magyarázható. E mellett szólnak némileg az ezen üledékben gyakori szaruköves rétegek és az, hogy igen sokszor a kövületes rétegek kövületeinek mészváza fel van oldva." Érdekesek VADÁSZ más konklúziói is, amikben ugyansak felfedezhetők a prekonepió vezérelte értelmezések. Ugyanazon, vagy hasonló tények észlelése homlokegyenest ellenkező értékelésre vezeti, aszerint, hogy láthatóan előre kialakított összképéhez éppen mire van szükség. íme egy illusztráió. Munkája összefoglalásában a triász/jura határ körüli képződményekből a következő konklúziót formálja (VADÁSZ 9, p. 35): Az a körülmény, hogy a dahstein-mészkő itt [mármint a Déli-Bakony egyes területein - G. A.] hiányzik a tenger visszahúzódására, regresszióra utal, a mely a triászképződmények legnagyobb részének kiemelésével végződött. A tengernek ez a visszahúzódása azonban a fenékviszonyokra nem volt befolyással, mert a liász legmélyebb szintje fazieszben a dahstein-mészkővel azonos." A fáies-állandóság tehát itt arra utal, hogy a területen parteltolódás, regresszió volt. Három bekezdéssel lejjebb (u.o., pp ) a liászról imígyen ír: Kétségtelen tehát, hogy a liászban a tengerfenék olyan mozgásokat végzett, a melyek [a] partvonal helyét nem változtatták meg. Bizonyítja ezt a liász szintek [...] faziesze is. A középső liásztól kezdve ugyanis a fazies mindvégig közel ugyanaz marad, ami világos jele a partvonal állandóságának." A fáies-állandóság itt meg azt mutatja, hogy nem volt parteltolódás, vagyis sem transzgresszió, sem regresszió! VADÁSZ 93-ban megjelent munkájának meghatározó jelentősége van a jura időszaki képződményeket, azok fáies- és ősföldrajzi értékelését illetően. Úgy tűnik, erre az időre kiérlelte véleményét a kérdésben, s ezt egész későbbi munkássága során alapvetésnek tekintette, kevéssé változtatott rajta. Nemsak tartalmilag, de szóhasználatát tekintve is ez az az anyag, amire VADÁSZ - s mint látni fogjuk tanítványai is - később, háromnegyed évszázadon át véleményüket alapították. VADÁSZ ebben a dolgozatában az egész Középhegység ismeretében, valamint erdélyi tanulmányai alapján igyekezett általános összefoglalást adni a terület jura időszaki fejlődésmenetéről. Hangsúlyos állításokat vetett papírra abban a három kérdéskörben, amik máig a középhegységi jura földtani értelmezésének kulsproblémái: a fáiesek értelmezéséről, a jura tenger partvonaláról és az üledékhézagok magyarázatáról. 2 Megjegyzendő, hogy BÖCKH János ekkor (908 végén) bukott ember volt. Egy korábbi mulasztása miatt ugyanis hatalma teljében, 68 évesen kényszernyugdíjazták - így ingerlékenysége érthető. Nem sokkal később, 909. május 0-én elhunyt.

17 Ami a jura kőzetek fáies-értelmezését illeti, VADÁSZ véleménye egyértelmű: szerinte ezek sekélytengeriek, akársak az egész mediterrán juraöv ammoniteszes fáiese", nem pelágikus, hanem hemipelágikus képződmények. Hemipelágikus üledékek" alatt VADÁSZ a litorális és mélytengeri zónák közötti tengeraljzat-sávban lerakódó képződményeket értett. A jura üledékek keletkezési mélységéről tett megállapításai értékéből sajnos sokat levon az a tény, hogy a probléma megoldása szempontjából oly fontosnak tartott foraminifera-elemzéseit később nem sikerült ellenőrizni (lásd MAJZON 966, p. 588). VA DÁSZT, úgy tűnik, foraminifera-vizsgálataiban üldözte a balszerense. 90-ben a Balatonfelvidék triász foraminiferáit ismertetve ellenőrzés nélkül közölte egy korábban gyűjtött, STÜRZENBAUM hagyatékában talált anyag vizsgálati eredményeit. SCHUBERT, azon idők egyik legnagyobb mikropaleontológusa szinte azonnal megkérdőjelezte a fauna triász korát (9), majd SCHRÉTER (95) tisztázta, hogy valójában mioén együttesről van szó. VA DÁSZ 933-ban (vajon miért sak akkor?) kínos magyarázkodásra kényszerült. A partvonal kérdésében is nagyon határozott véleményt formált, s pontos térképet is rajzolt (VADÁSZ 93, p. 5). A térképen bejelölt liász partvonal a mai Bakony, Vértes és Gerese közepén húzódik, nagyjából DNy-ÉK-i irányban (3. ábra). A Mesek területére is bejelölte a tenger/szárazföld határát, s ezzel a Dunántúl nagyobb részét egykori jura szárazulatként értelmezte, utalva arra, hogy ez a rekonstrukió részletekben módosítva, de alapjaiban megfelel POMPECKJ abban az időben népszerű ősföldrajzi térképének. Bár VADÁSZ rajza a liász helyzetet mutatja, érvényessége szélesebb körű: Ez a partvonal állandó maradt az egész mezozoikumon keresztül, sőt a jura második felében a szárazföld növekedett a tenger rovására, mely utóbbi sak az eoénben hódított vissza egyes részeket, egyesek azonban talán sak a legfiatalabb harmadidőszakban kerültek újból víz alá" (VADÁSZ 93, p. 4). VADÁSZ térképe nagyon hasonlít PRINZ ősföldrajzi térképére (lásd. ábra), azzal a nem mellékes eltéréssel, hogy míg PRINZ rajzán az ország nagyobb része a Mediterrán liász-tenger" területére esik, VADÁSZ ábráján ugyanezen részek szárazföldként választják el a középhegységi és a meseki jura területeket. Ez már sak ezért is érdekes, mert VADÁSZ PRINZ bakonyi jura munkáját igen nagyra besülte, mondván (960a, p. 0): Ebben gyökereznek a bakonyi jurára vonatkozó első hazai ősföldrajzi megállapítások, valamint a PRINZ által meghonosított haladó szemléletű további jura tanulmányok, melyek a mai földtani újravizsgálatok korszerű irányaihoz vezettek." Ami a jura üledéksorok hézagosságát illeti, VADÁSZ korábbi saját és TAEGER által is osztott véleményét ismételte meg: a Magyar Középhegység juraüledékei hézagosságának okát helyesen keressük a parteltolódásokban és az ezzel járt szárazföldi időszakokban" (u.o., p. 20). Úgy tűnik, ez a magyarázat tudatos választás más genetikai értelmezéssel szemben. Ekkor például már rendelkezésére állt UHLiGnak halála évében (9) publikált briliáns összefoglalása a juráról, amiben a Magyarországot is magába foglaló mediterrán proviniáról mint a dauerndte ozeanishe Tiefe" területéről ír (p. 356). VADÁSZ tudott arról, hogy a jura időszaki alpi képződmények hézagosságát NEUMAYR (87, pp , 883) a tengeraljzathoz közeli, üledékeket elsodró áramlásaival magyarázta. A déli Bakony a felső liász és tithon között nem volt tengerrel borítva" - írja VADÁSZ (9, p. 36) - az üledékek hiányának sokkal természetesebb magyarázata ez, mint Neumayrnak az alpesi jura hézagosságára vonatkozó s kissé erőltetettnek látszó megokolása, a mely egyes képződmények hiányát az áramlások járásával hozza kapsolatba". Azt a tényt, hogy a dogger bakonyi előfordulásáról is vannak adatok, VADÁSZ - és TAEGER is - sajátosan kerülték meg. PAUL munkáját (862), amiben magasabb dogger (mai értelemben vett bajói - lásd GALÁCZ 975) faunas rétegeket említett a Somhegyről, tehát a Bakony közepéről, egyszerűen nem vették figyelembe, vagy adatait hibás faunahatározáson alapulóaknak tartották. A sernyei alsó-

18 3. ábra: VADÁSZ Elemér liász ősföldrajzi ábrája (93, p. 5). A satírozott terület szárazulat dogger ammoniteszes rétegeket pedig úgy értelmezték, hogy azok a doggerben Tata és a Gerese irányába visszahúzódó tenger utolsó, hátramaradt öblében keletkeztek (VADÁSZ 9, p. 36). A fáiesértékelő VÁDÁsz-féle gondolatmenetnek van egy további fontos részlete is. Azt a jelenséget, hogy a sekélytengerinek mondott jura kőzetek nem tartalmaznak terrigén törmelékanyagot, VADÁSZ azzal magyarázta, hogy az onnan van, hogy a közeli szárazföld túlnyomólag dolomitos-meszes képződményekből állott, meredek, szirtes partokkal, nagyobb folyók nélkül" (u.o., p. 4). Ez a kijelentés is kulselemmé vált a későbbiekben. VADÁSZ 90 körül megfogalmazott véleményével nem állt egyedül a magyar kutatók körében. Mint láttuk, vitáik ellenére a jura geológiát illetően lényegében egyetértettek TAEGERrel, és hasonló álláspontot képviseltek akkor mások is. KOCH Nándor, mindkettejük

19 mesterének, KOCH Antalnak fia ebben az időben a tatai Kálvária-domb jurájával foglalkozott. Részletes eredményei szakikkekben jelentek meg, de a jura időszaki fejlődéstörténetről, ősföldrajzi helyzetről kialakított nézeteit külön közölte a KOCH Antal tiszteletére kiadott Koh-emlékkönyvbtn (KOCH N. 93). KOCH Nándornak a jura képződmények fáiesértelmezésében legfontosabb mindhárom kérdésben volt határozott véleménye, s ez, ha a lényeget tekintve nem is, de részleteiben eltért VADÁSZ álláspontjától. A képződési környezet megértéséhez azt a hiányos ismeretanyagot vette kiindulásként, amit VADÁSZ is. Szerinte sinsenek a Bakonyban az alsó-doggertól a tithonig üledékek, sőt tovább megy: szerinte a Vértesben és a Bakonyban a titon rétegek transzgressziója és ezzel kapsolatban diszkordáns települése figyelhető meg, [és ez] azt látszik bizonyítani, hogy ezek a területek a titont megelőzően szárazon állottak" (pp. 40-4). Ettől függetlenül a középhegységi jura kőzetek zömét mélytengerinek tartotta. Jura-kutatások a 30-as évektől a háború utánig Az 90-es évek után geresei tanulmányaival VIGH Gyula, bakonyi munkáival TELEGDI ROTH Károly folytatta a középhegységi jura kutatását. VIGH Gyula és TELEGDI ROTH Károly is kiváló szakmai indíttatást kaptak: mindketten KOCH Antal budapesti intézetében végeztek, majd a Műegyetemen, SCHAFARZIK Feren tanszékén voltak rövidebb ideig tanársegédek. VIGH már doktori disszertáióját is a geresei juráról írta (93), és ehhez a témához szerteágazó tudományos munkássága mellett egész életében hű maradt. Elsősorban rétegtani eredményei jelentősek, a képződmények keletkezéséről, ősföldrajzi kérdésekről ritkán nyilatkozott. Egyedül a Geresefiihrer"-ben (VIGH 928, pp. 28-3) ír részletesebben általános jura problémákról, s ekkor is VADÁSZ nézeteit teszi magáévá: közeli partvonalat feltételez, túlnyomórészt sekélytengeri üledékekkel számol. Szerinte az egész Gerese szigettenger volt a jura idején: das ganze Gerese- Gebirge wärend der Jurazeit ein - ständigen Shwankungen unterworfener, im Allgemeinen aber der hemipelagishen Tiefe entsprehender - Arhipel war". Atyja nyomdokain járva a geresei jura kutatását VIGH Gusztáv folytatta az 940-es évektől. Első nagyobb munkájában a geresei liászról így ír (943, pp ):... a liásztenger a dahsteinmészkő erősen denudált, tagolt, egyenetlen, karsztos felszínére transzgredált. A tengernek ezt a kései előnyomulását jelzik a... transzgressziós bresák. A kevésbé sziklás, nyugodtabb partközeli sekély tengerrészeken a világos testszinű vagy sötétvörös tömött mészkőfáies, míg az erősen egyenetlen, repedésekkel teli sziklás tengerpartokon a 'Hierlatz'... erősen bresás mészkőfáiese alakulhatott ki." Véleménye szerint az üledékhiányok többsége szárazföldi környezetet, szárazra jutást jelez, ami után transzgresszió révén jelent meg újra a tenger. A hosszabb üledékhiány... részint az üledékképződésben beállott szünetre, részint pedig utólagos denudáióra vezethető vissza" (p. 307). Míg a VIGH Gyula és Gusztáv két háború közötti tevékenysége révén született konklúziók nem tértek el a TAEGER és VADÁSZ kialakította földtani véleményektől, TELEGDI ROTH Károly szakmai, majd iskolateremtő munkássága lényeges változást hozott a hazai jura geológiában. TELEGDI ROTH Károly pályafutása során viszonylag későn, az 930-as években kezdett jura geológiával foglalkozni. Nem volt juraspeialista, de ezekben az években bakonyi területeket térképezett, s úgy döntött, akadémiai székfoglalója témájául is a Bakony mezozoós fejlődéstörténetét választja (934). Nem először tárgyalta ekkor a témát: korábban, Magyarország földtanáról írott munkájában (929) már állást foglalt: a Dunántúli Közép-

20 hegység jurakorú üledékképződésében annak kétszeri lokális megszakítását, hegységrészeknek a tengerrel való elborítás alól való kiemelkedését és ezzel kapsolatos lepusztulását joggal feltételezhetjük". A feltételezés alapja az volt, hogy mint láttuk, a Bakonyban a korábbi szerzők a liász idején, majd a tithont megelőzően hosszabb időre képződményhiányt rögzítettek. Az ősföldrajzi helyzetre vonatkozóan a véleménye az volt, hogy a Dunántúli-középhegység jura rétegsora a magyar geoszinklinális-rész belsejében" keletkezett, és e geoszinklinális parti övezetét a Mesekben előforduló greszteni fáiesű alsó liász képződmények" képviselik, amik a keleti szárazulat" felé mutató sekélytengeri képződmények. Mindamellett a középhegységi jura képződmények szerinte nem nagy tengermélységben való keletkezésre utal[nak]". Ezek a vélemények teljes mértékben megfeleltek VA DÁSZ álláspontjának. TELEGDI ROTH nézetei 5 év elteltével, és elsősorban terepi tapasztalatai alapján, számos kérdésben módosultak. Fontos új megfigyelése, hogy a Lókúti-dombon és a Zir melletti Tündérmajornál a sernyei doggernél is magasabb szintbe tartozó faunás középső-jura mészkő azonosítható, és hogy korrigálható a korábbi, VADÁSZ és LÓCZY (93) képviselte, KOCH Antaltól eredeztethető nézet, hogy a liász felett fellépő tűzkövek a felső-liászba sorolandók. Ezeket a tűzköves rétegeket ugyanis szerinte felső-dogger-alsó-malmnak kell tekinteni (TELEGDI ROTH 934, pp ). Ennél is fontosabb, hogy teljesen új modellt vázol fel a jura üledékképződésről (u.o., pp ). Érdemes bővebben idézni: Az üledékképződésnek ezen menete nyilvánvalóan jelzi a tengerfenéknek a liász kezdetétől fokozatos kimélyülését. A dogger-malmban finomszemű, erősen elkovásodott, radiolarittartalmú és feltűnően vékony, de a doggerben még lenseszerű ephalopodás közbetelepüléseket tartalmazó márgák a tenger kimélyülésének maximumát jelzik. A titon felsőrészében jelennek meg újból a krinoideás-ehinidás-brahiopodás lemezes mészkövek, jelezvén a tengerfenék meginduló kiemelkedését. Ez a kiemelkedés azonban területemen szárazulattáválásra nem vezetett." És később: Területemen titontranszgresszió nyomait kimutatni... nem lehetett és erős a gyanúm, hogy azoknak a helyeknek legalábbis nagy részén, ahol a Dunántúli Középhegység más részeiben titontranszgressziót említ az irodalom, részletes vizsgálatok az enyémekhez hasonló módon transzgresszió helyett tektonikai érintkezést fognak megállapítani a titon és idősebb képződmények között". TELEGDI ROTH Károly debreeni professzori periódusa (926-36) jelentős a jura-kutatások szempontjából. Tehetséges tanítványokat indított a középhegységi jura tanulmányozására, és ennek is köszönhetően a 30-as években megindult a jura képződmények keletkezéséről vallott nézetek átalakulása. A Debreenben végzett WEIN György a tithon rétegek elterjedéséből arra következtet (934, p. 92), hogy Vadász E. által feltételezett, a Geresén át a Balatonig húzódó partvonalú juraszárazulat nem létezett". Kevéssel odébb: a titontenger, éppen úgy, mint az egész juratenger is, nagyobb szárazulattól megszakíttatlanul borították a magyar medenét". Jelentős, több évtizeden át a bakonyi jura kutatásokban meghatározó szerepet játszott TELEGDI ROTH másik tanítványa, ifj. NOSZKY Jenő. NOSZKY a bakonyi kréta képződmények vizsgálatával kezdte ismerkedését a középhegységi mezozoikummal (lásd BALOGH 970), majd bési tanulmányút, debreeni tanársegédi évek után a Földtani Intézetbe került, és ettől kezdve - kisebb magszakításokkal - 30 éven át a bakonyi jurával foglalkozott. Korai felvételi jelentései (NOSZKY 943, 945) a sztratigráfiai ismertség tekintetében alapvetőek: legfontosabb eredménye, hogy tisztázta: a Bakony területén valamennyi jura szint kimutatható, tehát tételesen áfolható az a korábban általános vélekedés, hogy tekintélyes, szárazrakerüléssel is magyarázható üledékhiány volt a középső- és felső-jura idején. Ami az általánosabb kérdéseket illeti, NOSZKY véleménye nagyjából egyezett a korabeli nézetekkel.

21 Jura-kutatások az as években AII. világháború nem tekinthető jelentős választóvonalnak a hazai jurakutatások tekintetében. Ha sak azért nem, mert a háború után VADÁSZ Elemér a magyarországi geológiában meghatározó szerephez jutott. A budapesti egyetem földtani tanszékének átvételével, a hazai geológusképzés beindításával szakmai hegemóniára tett szert. Azzal, hogy sorra jelentette meg a hiánypótló egyetemi tankönyveket, no meg hogy ő adta elő a felnövekvő szakember-generáió számára oly alapvető Elemző földtan, Magyarország földtana és Földtörténet tárgyakat, nézeteit közvetlenül hagyományozta a fiatal geológusokra. De a korábban is aktív jura kutatók amúgy is a VADÁsz-féle nézeteket vallották már korábban, és ebben a szellemben folytatták munkájukat az 50-es években is. Azért érdemes bepillantani a VADÁsz-féle tankönyvekbe, mert ezek sokak számára akkor és még később is a meghatározó és kizárólagos általános geológiai ismeretforrást jelentették. A Magyarország földtana. könyv első kiadásában (VADÁSZ 953a) a középhegységi jura keletkezési körülményeiről így ír (pp ): Valamennyi középhegységi juraüledékünk eléggé oxigénes közegben keletkezett [...], s így nem tévedhetünk, ha azok egyikét sem minősítjük mélytengeri üledéknek, hanem nyílttengeri, sekélytengeri mélységben keletkezettnek tartjuk." Egy érdekes, és egyúttal VADÁSZ stílusát is jól példázó mondat: A tűzkőképződés a megfelelően földúsult kovaoldatból kosonyás gélalakban, ugyansak hirtelen koaguláióval keletkezett." Az egész jura fejlődésmenetre nézve összefoglaló álláspontja a következő (p. 84): Ha a rinoideás mészkőkifejlődést a jura elején és a titonban kismélységű keletkezésűnek vesszük, kétségtelen, hogy a többi juratagozat keletkezési mélysége ennél valamivel nagyobb. Tartósan mélyülő medenéről azonban nem lehet szó, már sak az egyes juratagozatok sekély vastagsága miatt sem" (?!). De van itt még egy igen figyelemreméltó mondat (u.o.): A Magyar Középhegység juraterülete az északalpi juratenger függelékeként, az országon kívüli északi partvonalaktól távolabb esett." Ez új elem VADÁsznál, mivel a 0-es években megfogalmazódott gondolatai más tekintetben nem változtak. A könyv megírása idején vallott általános nézeteire rávilágít egy megjegyzése (954, p. 43) ANDRUSOV Keleti-Kárpátokról megjelent szintézise kapsán: ANDRUSOV... a juraüledékek legnagyobb részét határozottan sekélytengeri sőt zátonykeletkezésűnek vallja, mint azt magunk részéről régtől fogva, a geoszinklinális-mélységek meghaladott fölfogásával szemben, ismételten hangoztattuk". Ami a jura tenger partját illeti, annak sak északi vonalát gondolta immár az országon kívül helyezhetőnek. Földtörténet és földfejlődés. könyvében ugyanis így nyilatkozik (VADÁSZ 957, p. 403): A Magyar Középhegység déli előterében, a jura időszak alatt egy kristályos paleozóos geoantiklinális volt, ami a Balaton tengelyvonalától Szekszárd-Bátaszékig terjedt." A Magyarország földtana. könyv második, 960-as kiadásában azt írja (p. 4): A Déli Bakony jura rétegeire vonatkozó félszázad előtti tanulmány [itt saját, 93-ban publikált munkájára gondol - G. A.] óta, a bakonyi jura rétegekről sak értékes résztanulmányok jelentek meg, lényegesebb új ismeretek nélkül." Ez bizony nem volt igaz, de VADÁsznak elegendő ahhoz, hogy a bakonyi mangánér keletkezésének hosszas tárgyalásától eltekintve a középhegységi juráról lényegében ugyanazt írja le, mint 953-ban. Megismétli a sekélytengeri keletkezésről vallott nézeteit, és a területtől távol eső északi partvonalra vonatkozó megjegyzést is (p. 39). Ősföldrajzi összefoglalása enyhén szólva zavaros (p. 5): A középhegységi jura rétegeknek jellegzetesen alpi kifejlődése, a nyilvánvalóan erősen lepusztított jelenlegi elterjedés szerint, az Alpokból kiinduló keskeny tengerágnak tűnik az említett szárazulatok között, amelyeknek ilyen közelsége, az üledékekben teljesen hiányzó terrigén anyagok szerint, nem valószínű. Ugyanakkor a mészkőképződmények nyílttengeri jellege a közbeiktatott radioláriás tűzkő- és ko-

22 vaüledékek szerint sem minősíthető nagyobb mélységű tengernek, mert az üledékes képződmények mozgatott, sokszor hullámveréses övben keletkezett volta, néhol bresás vagy krinoideás - brahiopodás alakban vagy posidoniás lumasellával, legtöbbször megállapítható. Ezek az ellentmondó üledékföldtani jellegek a jura tenger egykori szélességi kiterjedésének a környező egykori szárazföldek nagymérvű összeszűkítő mozgását igazolják, ami nélkül nem magyarázhatók. A jura összlet viszonylag sekély vastagsága sem utal orogeoszinklinálisra." VADÁSZ álláspontjáról úgy alkothatunk objektív véleményt, ha azt a jura-kutatások korabeli nemzetközi szintjéhez hasonlítjuk. Ezt könnyen megtehetjük, mert ARKELL páratlan szintézise a világ jura geológiájáról (956) ekkor jelent meg, s nyilván VADÁSZ is ismerte, mivel ARKELLel évtizedek óta szakmai kapsolatban állt. ARKELL ősföldrajzi tekintetben a klasszikus nézetek képviselője: a középhegységi jurát a PoMPECKJ-féle Keleti szárazulat távolabbi előterébe helyezi, az erdélyi és a dél-alpi faunisztikai rokonságot hangsúlyozva. Elfogadja, hogy az ammonitio rosso viszonylag mélyvízi képződmény, de a radioláriás tűzkövek abisszikus mélységi eredetét elveti:... more reent work in many ountries has shown that suh roks are more likely of shallow-water origin and onneted with the presene of submarine eruptives" (ARKELL 956, p. 23). Mindazonáltal, középső-jura tengeralatti eruptívumokat sehol sem említ könyvében. Azok a jelentős kézikönyvek, amiket VADAST Földtörténet és földfejlődés. könyve készítéséhez használt (pl. GIGNOUX 950, TERMIER & TERMIER 952) hasonlóképpen, fixista ősföldrajzi keretben ábrázolják a magyarországi területeket a Tethys-óeán részeként. GIGNOUX megemlíti, hogy a radiolaritok és a hozzájuk kapsolódó aptyhusos mészkövek pelágikus, mély tengerben lerakódott üledékekből keletkeztek, és hogy az alp-kárpáti övezet jura képzőményei általában mélyebb víziek. Ez jelzi, hogy a jura képződmények szedimentológiai átértékelése megindult az 950-es évek kezdetére. A korabeli hazai jura-kutatások állásáról igen jó áttekintést adott az 959-ben Budapesten rendezett Mezozoós Konferenia, ahol saknem valamennyi hazai szakember megszólalt. VIGH Gusztáv két dolgozattal is szerepelt, melyekben saját új eredményeit az atyjának véleményét is tükröző, a korabeli, VADÁSZ képviselte modellbe tudta illeszteni. Ami a fáieseket illeti:... a 'hierlatzi' képződmények erősen erodált dahsteini mészkő térszínre transzgressziós módon települnek, némi alapbresával. Partmenti, partközeli, hullámveréses, sekélyvizű tengeröblök üledékei". Ezeknek a nyílttengeri, hemipelágikus eredetű" megfelelőit a sötétvörös, pados mészkövekben látta (VIGH G. 96a). A geresei jura általános jellegeiről készített összefoglalójában (VIGH G. 96b) ezeket írja:...a Nyugati-Gerese területe nyílttenger jellegű volt, alig a víz tükre fölé emelkedő, apró szigetekkel. Az egyes szigetek parti, partközeli részein egymástól teljesen függetlenül ülepedhettek le az eltérő faunaelemeket tartalmazó, kis kiterjedésű 'hierlatz' tipusú rétegek" (p. 465). A kimmeridgei mészkőről: Egyetlen helyen, a Nyugati-Geresében, a Szélhegy északkeleti végén találjuk transzgressziós bresával a dahsteini mészkövön. Ez a tény ismét amellett szól, hogy a Nyugati-Gerese helyén apróbb szigetek emelkedtek, s e szigetek parti - partközeli részein a kimeridgei tenger alapbresa kíséretében rakhatta le üledékeit" (p. 467). A radiolaritról ezt közli az olvasóval: A régi felfogással ellentétben e tűzkőösszletet nem mélytengerben, hanem sendes, nyiltvizű, viszonylag sekélyebb tengerben leülepedettnek tekintjük. Csak ilyen körülmények között képzelhető el, hogy megfelelő ph-érték mellett a mészanyagkiválás háttérbe szorul, helyette az oldatban lévő kovaanyag sapódik ki, majd a ph-érték megváltozásával a tiszta kovagél helyett sökkent kovatartalmú mésziszap válik ki" (p. 466). Itt tettenérhető VADÁSZ hatása a maga teljességében. Nem supán arról van szó, hogy akár VADÁSZ, VIGH sem tartja említendőnek a diagenetikus folyamatokat. Feltű-

23 nőbb, hogy a mondandó vadászian, lezárt tényként kerül ismertetésre ( sak ilyen körülmények között képzelhető el"!), érvelés, szakirodalmi hivatkozás nélkül (VIGH ikkének nins is irodalomjegyzéke!). A konferenián a magyarországi juráról NOSZKY Jenő (96) adott áttekintést. Abban az időben ő volt az, aki a hazai, elsősorban a középhegységi jura sztratigráfiáról a legpontosabb adatokkal rendelkezett, igen részletes terepi vizsgálatai alapján (NOSZKY 952,953, 957). A középhegységi jura keletkezési viszonyainak ismertetését egy ma meglepően hangzó kijelentéssel kezdi: Magyarországi jura képződményeink zöme'uralkodóan vegyi kisapódása üledék". Ez a kategorikus állítás az akkor Magyarországon szaktekintélyektől hangoztatott nézeteknek felelt meg. VADÁSZ Elemér,Jilemző földtan" ímű tankönyvében (955) ez áll:... az organogén mészköveknek a jelenben és a múltban, a szervetlen mészkiválasztással szemben egészen jelentékteleneknek kell lenniök. A tömött tengeri mészkő és dolomit vegyi eredésű, szervetlen üledéknek tekintendő" (p. 56, VADÁSZ kiemelése). Érthető, hogy így vélekedett már említett ikkében VIGH Gusztáv is (96b). NOSZKY véleménye szerint a Középhegység jura üledékei sekély, de nyíltvízi körülmények között keletkeztek, mélyebb tengeri (bathyális) üledékek sak a kovás márga és tűzkő rétegek". Összefoglaló táblázatán (IV melléklet in NOSZKY 96) az üledékhézagokat szárazrakerülésként értelmezi - igaz kérdőjelesen. Az általánosan hirdetett nézetnek megfelelően a brahiopodáskrinoideás kőzettípusokat úgy értelmezi, mint amik mozgatottabb vizű, sekélyebb és viszonylag még jól átvilágított, szárazföldközeli övben" ülepedtek le, míg a tarka ephalopodás, gumós mészkőfáies ezeknél valamivel mélyebbvizi keletkezésű" (p. 384). A szárazföldi eredetű törmelékek hiányát azzal magyarázta, hogy azok a sávok, ahol ezek a törmelékek a jura üledékgyűjtőben eredetileg felhalmozódtak, későbbi erózió során (főleg a terierben) lepusztultak (pp ). Szerinte a Dunántúli Középhegység jura képződményei DNY-ÉK-i sapásirányú mezozoós tengerágban halmozódtak fel". Valószínűleg nem értett egyet VADÁSZ fentebb említett ősföldrajzi elképzelésével, mert összeköttetést sejtett a középhegységi és a meseki jura között, de - mint mondja (p. 387) -... ma még nins adatunk arra, hogy a Dunántúli Középhegység-vonulat és a Mesek-vonulat jurája közt a közvetlen összeköttetést igazolhassuk". Természetesen VADÁSZ is megszólalt a konferenián. Tekintélyének megfelelően a nyitóelőadást tartotta, az egész hazai mezozoikumról (VADÁSZ 96). Ami a jurát illeti, meglehetősen óvatosan fogalmaz: Nagyon sok megoldatlan kérdést rejtenek a Magyar Középhegység alpi kifejlődésű jura rétegeinek üledékképződési, ősföldrajzi viszonyai" (p. 29). Annyit azért előrebosájt, hogy a középhegységi jura képződmények legnagyobbrészt nyílt sekélytengeri, legföljebb batiális képződményeknek minősíthetők, beleértve a radioláriás tűzkövet és a különféle ammoniteszes rétegeket is. Vannak parti hullámveréses, brahiopodás (hierlatzi), bresás és lumasellás (posidoniás) rétegek is, terrigén anyagok és partvonalak kimutathatósága nélkül" (p. 30). A dél-dunántúli előfordulásokról írja, de a középhegységi jura megítélésében is igen fontos: A meseki jura összlet vitathatatlanul minden oldalról kiemelkedett kristályos alaphegység szárazföld-részletei közötti, elkülönült epikontinentális tengerben keletkezett, megállapítható partvonulatokkal." VADÁSZ visszafogottabb hangja talán annak köszönhető, hogy ismerhette a kongresszusra készült magyar dolgozatokat. Ezeknek nem minden szerzője vette magára VADÁSZ bemutatását, azt ugyanis, hogy a szoializmus égisze alatt új irányokban fejlődött fiatal geológusnemzedék" tagja lenne, de volt közöttük olyan, aki VADÁSZ jóslatának megfelelően a problémákat... jobban, behatóbban megoldásra juttatja". A Mezozoós Konferenia hazai jura-kutatások szempontjából legfontosabb eseménye ugyanis az volt, hogy itt mutatta be első eredményeit GÉCZY Barnabás, aki a sernyei réteg-

24 sor és fauna revíziójával szerepelt (GÉCZY 96). Ez a munka több vonatkozásban hozott újat a magyar sztratigráfiába. Az itt elemzett kérdéskör tekintetében (hazai) metodikai újdonság, hogy a kőzetek keletkezését tárgyalva GÉCZY a korabeli szakirodalom eredményeit is figyelembe veszi (hivatkozásokkal!). Nem azért közöl bizonyos véleményt, mert ezt sak így tudja elképzelni", hanem mert megfigyelései összesengenek másutt, hasonló vizsgálatokkal elért eredményekkel, s így a másoktól már levont konklúziók is felhasználhatók. Ezzel a módszerrel elemzi a vékonysiszolatok, a szöveti szerkezet és a teljes faunakép alapján az egyes képződményeket. Az alsó-liász keletkezési környezetére a neritikus övet jelöli meg. A középső-liásztól kezdve a planktonszervezetek előretörése a távoli partvonal pozitív eltolódásával a nyílttengeri jelleg fokozott érvényesülésével magyarázató ugyan, de a bentosz szervezetek fokozatos eltűnése, az üledékfelhalmozódás sökkenésével és a kioldódás fokozódásával karöltve, már a tenger jelentős mélyülését feltételezi" (pp ; a kiemelések GÉCZYÍŐI). A felső-liászt követő alsó-dogger és középső-dogger gumós mészkövek... a batiális (-200 m-től m-ig) öv felső részébe, a felső-dogger-alsó-malm radiolaritok a batiális öv mélyebb részébe sorolhatók". Bár a szöveg egyértelműen nem a képződési mélységeket adja meg méterben, hanem az illető övezetek mélységtartományát, mégis, később ezt a mondatot sokan félreértelmezték. Pedig a mellékelt ábra (7. ábra in GÉCZY 96) ugyansak világosan mutatja: GÉCZY szerint a legmélyebb keletkezésűnek tekintett radiolarit ill. túzköves mészkő legfeljebb m mélyen keletkezhetett (4. ábra). Szárazulat Nenhkus 5 o - ioo -<000 - sz a Felső- Jura Liász Dogger Maim Alsó - krélo triasz Alsó Középső Felső Also Koz éps 5 Felső Alsó Középső Felső Dnhsreim 2 /- mészkő Knnoideas Varos e- mészkő phajopodas mészkő!!!^ í """"Tr noideas mészkő _! f - ^^Ceprialopodás / mészkő If Pszeudobresa \ \ If i í \ / \ /!!! f^e S 4. ábra: GÉCZY Barnabás (96) ábrája a bakonyi jura képződmények fejlődésmenetéről GÉCZY Barnabás szemléletmódját nemsak kiváló tudományos módszertani felkészültsége formálta. Minden bizonnyal könnyen tette magáévá a TELEGDI ROTH Károly akadémiai székfoglalójában felvázolt konepiót, hiszen akkor TELEGDI ROTH, 947-től az egyetemi Őslénytani Intézet vezetője, professzora volt. TELEGDI ROTH volt az, aki a jura témát - VADÁSZ akkor szükséges jóváhagyásával - GÉzYnek 954-ben felajánlotta. Munkájából kitűnik, hogy véleménye nem valamiféle ellentmondási kényszer hatására, hanem az anyag vizsgálatának és a kurrens tudományos eredmények adatainak figyelembevételével formálódott. Az 959-es konferenián ugyan nem szerepelt, de meg kell emlékeznünk KOVÁCS Lajosról, mint a bakonyi jura ez időben aktív kutatójáról. Ő is TELEGDI ROTH tanítvány volt, aki

25 5. ábra: KOVÁCS Lajos (955, 2. ábra) ősföldrajzi rekonstrukiója a dunántúli mezozoikumról a debreeni professzortól 930-ban kapta a bakonyi jura kutatásának témáját (lásd NÉMEDI VARGA 979). Az első időkben kisebb szelvényeket dolgozott fel, majd ammonites-paleontológiai tanulmányokat folytatott. A középhegységi jura általános kérdéseit az as években tárgyalta. Ősföldrajzi elképzelése (KOVÁCS 955) PRINZ álláspontjához közeli. Az egész Dunántúlt geoszinklinálisként értelmezett tengeri területként ábrázolja jura ősföldrajzi térképén (2. ábra in KOVÁCS 955), amiből a Vértes és a Pilis szigetként emelkedett ki, déli partja pedig a Dunántúl délkeleti sarkát érintette (5. ábra). Ez a partvonal a POMPECKJféle Orientális szárazulat északnyugati félszigetét rajzolja körbe, előterében a meseki liász képződési területével. KOVÁCS szerint a tenger előrenyomulása a doggerben elborította az egész Mesek-hegységet, s ekkorra a partvonal a Villányi-hegység zónájába tolódott. KO VÁCS (p. 68) túllép VADÁSZ konepióján: tagadja, hogy a liász tenger Középhegységen belüli tengerpartja az egész mezozoikum során állandó lett volna. Ami a részleteket illeti, véleménye TELEGDI ROTH 934-es nézeteihez áll közel. KOVÁCS L. a bakonyi jura képződmények keletkezési körülményeit egészen sajátságos kiindulásból vizsgálta. 957-ben megvédett kandidátusi dolgozatának 963 és 965 között publikált változatában (KOVÁCS 963, 965a, 965b, 965, 965d) a mások által a hazai és a nemzetközi irodalomban általánosan negligált SHMiDT-féle modellt (935, 939) használja, ami a faunák, elsősorban az ammonitesek alapján következtet az egykori tenger oxigéntartalmára, átszellőzöttségére, vízmozgatottságára, és más, ún. bionómiai" viszonyokra - figyelmen kívül hagyva a modern irodalmat, legfőképpen az 957-ben megjelent Treatise-i (MOORE 957). 90-es években publikált szerzőkre hivatkozva az ammonitesek

26 egy részét bentosz élőlényeknek tartja, de a nekton ammonitesek életmódját is a korabeli elfogadott nézetektől eltérően ítéli meg. Rétegtani adatai is sok helyen tévesek. Igaza volt, amikor a hazai szaktekintélyek véleményével szemben azt állította, hogy a juraüledéksor folytonos tengeri üledékképződést valószínűsít, amelyet átmeneti szárazulattáválás nem szakított meg" (965d, p.283). Hibás rétegtani és a túlhaladott ammonites-paleontológiai adatokra támaszkodva a helyi tengeráramlásokról, klímaváltozásokról felvázolt modellje azonban anakronisztikus, és talán ennek is köszönhető, hogy a hazai szakirodalomban visszhang nélkül maradt. Az új generáió képviselői közül ki kell emelni FÜLÖP Józsefet, már sak azért is, mert VADÁSZ után ő volt az, akiben erősen élt a törekvés, hogy szakmai véleményét a teljes magyar szaktársadalommal elismertesse. Ehhez később, a 60-as, 70-es és 80-as években pozíióiból fakadóan sok eszköz állt rendelkezésére. Befolyását nemsak geológiai nézetei elfogadtatására használta fel. Soha nem feledhető az a tevékenység, amit az ún. alapszelvényprogram keretében a terepi megismerés terén végzett és végeztetett. Felismerve, hogy a hazai táj geomorfológiai okokból nem kínál a földtani térképezéshez elegendő természetes feltárást, előre meghatározott terv szerint mesterséges feltárásokat létesített, ahol teljes anyaggyűjtést, őslénytani is szedimentológiai vizsgálatok alapját szolgáló mintavételt szervezett. A gyűjtött anyag vizsgálatával a legjobb speialistákat bízta meg. A középhegységi jurát illetően ezt a tevékenységet aztán KONDA József folytatta, de a kezdeményező és az anyagi forrásokat biztosító szerep végig FÜLÖP Józsefé maradt. FÜLÖP az 959-es mezozoós konferenián előadással nem szerepelt (a tatai Kálváriadombot - daára, hogy ennek geológiáját korábban önálló dolgozatban tárgyalta és a Földtani Közlönyben már 954-ben közölte - SZABÓ Imre mutatta be), de mégis lényeges szerepet játszott, mivel ő írta a Középhegység kirándulásvezetőjének legfontosabb fejezeteit (FÜLÖP 959). Nézeteit jól tükrözi az itt adott összefoglalás (p. 35): A Bakonyhegység jurájának a teljes szelvényekkel szemben mutatkozó hiányait nehéz megmagyarázni. A korábbi föltevésekkel szemben, miszerint a hiányok a már lerakódott képződmények tengeralatti feloldódására, az üledékképződésnek tengeráramlások miatti szünetelésére vezethetők vissza, ujabban egyes területrészek lapos, szigetszerű kiemelkedésével is számolunk. Ezek a kiemelkedések már a liászban is megmutatkoznak, de főleg a doggerben váltak erőteljesekké. A kimeridgei emelet elején transzgresszió köszönt be. A malmvégi lassú kiemelkedés folytán viszont a sekélyebb mélységű részek a tenger szintje fölé emelkedtek." Ezen erőteljes" kiemelkedések, amiket aztán a kimmeridgei elejére feltételezett transzgresszió után borított el újra tenger, többek között a Hajag-hegysoport egyes szelvényeiben (pl. Tobánypuszta) a Dahsteini típusú mészkőre települő maim rétegekben található bresák alapján voltak FÜLÖP számára feltételezhetők. FÜLÖP József ekkori, a középhegységi juráról vallott nézeteit jól illusztrálja, hogy a Vértes peremén, a móri Csókahegyen talált hiányos jura képződményekről azt írta (960, p. 20), hogy azok Jellegzetes sekélytengeri, parti vagy partközeiben keletkezett képződmények, amelyek... az időközi szárazföldi periódusok alatt jelentősen lepusztultak". E megállapításból (is) kiindulva FÜLÖP általános következtetése az, hogy Az üledékképződési viszonyokat jelentősen befolyásoló tényező volt a korábban kialakult nagy elterjedésű felsőtriász mészkő-dolomit rétegsorból felépített partmenti területek kialakulása. Ezen az alapon valószínűtlennek tartjuk, hogy a hazai juraidőszaki képződményeket még ma is pelagikus batiális lerakódásoknak tekintsük" (u.o.). FÜLÖP József szakmai érdeklődése elsősorban a hazai kréta képződmények felé fordult, s ezek modern feldolgozásában elévülhetetlen érdemeket szerzett. Gazdagon illusztrált, az anyagvizsgálatokat végző munkatársak eredményeit a legapróbb részletekig közlő monog-

27 ráfiái (FÜLÖP 958, 964b, 966, 975) a magyar geológiai kutatások sajátos, valószínűleg soha vissza nem térő korszakának monumentumai. A kréta monográfiákban és egyéb publikáiókban FÜLÖP nemegyszer kitért a jura időszaki képződményekre, hogy a kréta folyamatok előtörténetét is felvázolja. Nézetei VADÁSZ véleményével egyeznek meg. A szerinte alsó-kréta bauxittelepek keletkezéséről így ír (FÜLÖP 964a, p. 240): A Középhegység területén a liász óta hatalmas mészkő- és dolomitterületek váltak szárazulattá, amelyek karsztosodott térszínére az újkimmériai mozgások idején kerülhetett a bauxittelepek alapanyaga". Ezt később (964b, p. 73) részletesebben is kifejti. A tengeri elborítás az alsó-liásztól kezdve nem terjedt ki a Bakonyhegység egészére. Az egykori partvonalak, medeneperemi és medenebelseji területek ma is jól megállapíthatók." A bauxittelepek karsztos fekü-térszínének kialakulásához, a juraidőszak folyamán - az alsó-liásztól kezdve szárazulatként kiemelkedő felső-triász, alsó-liász mészkő- és dolomitterületeken - hosszú idő állott rendelkezésre." Itt nem egyszerűen egy ősföldrajzi kérdés megoldásáról van szó. FÜLÖP azzal, hogy vizsgálatai változatos, nagy területen elterjedt alsó-kréta tengeri képződményekre utaltak a Középhegység területén, áfolni volt kénytelen a korábbi véleményt, miszerint a középhegységi bauxit a kora-kréta idején szárazföldi körülmények között mállott kőzetekből eredeztethető. (N. B. VADÁSZ sokáig tartott véleménye szerint a bakonyi bauxit keletkezési ideje a barrémi volt - az az emelet, aminek gazdag tengeri faunás előfordulásait éppen FÜLÖP dokumentálta.) A jura bakonyi szárazulati területeire egy ásványi nyersanyag keletkeztetése miatt volt szüksége. Talán az sem mellékes, hogy ez a nyersanyag a bauxit, aminek genetikája a magyar geológia egyik évtizedeken át megkülönböztetett jelentőségűnek tartott, szinte emblematikus kérdésköre volt (lásd DUDICH 98). Az 950-es évektől kezdve sok magyar geológus fontosnak tartotta ezzel kapsolatos nézeteit kifejteni, s állásfoglalásaik kiemelkedő figyelmet kaptak tudományos és tudománypolitikai oldalról egyaránt. Márpedig a bauxit keletkezéséhez - a mérvadó bauxit-geológusok már korábban ismertetett véleménye szerint - nem volt szükség a jura idejét is magába foglaló hosszú szárazföldi mállásra és felhalmozódásra (lásd BÁRDOSSY 96). Míg VADÁSZ - az újabb rétegtani bizonyítékok hatására - óvatosan módosított a középhegységi jura szigettengerre vonatkozó korábbi nézetein, FÜLÖP ugyanekkor, vagyis a 60-as évek elején-közepén, e vélemény következetes képviselője lett, és álláspontját közvetlen munkatársaira is áthagyományozta. FÜLÖP József sok egyéb feladata mellett végig hű maradt fő érdeklődési területe, a kréta tanulmányozásához, de szükségesnek látta, hogy a jura időszakkal is vele hasonló nézeteket valló szakember foglalkozzék. Választása KONDA Józsefre esett. KONDA azon geológusok közé tartozott, akik a budapesti egyetemen VADÁSZ fénykorában tanulták a szakmát. Kiváló terepi megfigyelő volt, a kőzetváltozatok megkülönböztetéséhez, aprólékos megfigyeléséhez különleges érzékkel rendelkezett. A közreműködésével és irányításával készült bakonyi térképek kiválóak. Nem volt kutató alkat. Nehezen szánta rá magát arra, hogy ismereteit írásban, publikáiókban rögzítse. Amikor FÜLÖP József a bakonyi jura üledékföldtani kutatási témáját neki adta, NOSZKY Jenő mellé rendelte, hogy a nagy terepi tapasztalatokkal rendelkező, idősödő mestertől a lehető legtöbb ismeretet elsajátítsa. KONDA sokat emlegette, hogy NoszKYnak nem igazán akaródzott minden feltárást megmutatni, ezért majdnem minden korábbi előfordulást magának kellett újra felfedeznie, s eközben számos új lelőhelyet is felderített. A jura képzőményekről alkotott véleménye viszonylag hamar kialakult. Kandidátusi értekezésének első változata (KONDA 964) sarkos megállapításokat tartalmaz: A jura időszaki képződmények elterjedési területének peremein sekélyvizi, sőt litorális képződmények találhatók. A hézagos kifejlődés elsősorban ezekre a peremi kifejlődésű területekre jellemző. Az üledékhézagot ezeken a helyeken tényleges szárazrajutás okozta" (p. 22). A más területeken észlelt hézagosságot, magyarázat nélkül, így értékeli:

28 Az ammoniteszes szintek jellemző faunájának részleges hiánya a fáiesviszonyokra vezethető vissza" (u.o.). A jura képződményeket egy keskeny tengerágban lerakódott összlet részeinek tekinti, aminek peremterületei ma is nyomozhatok, a már említett hézagos kifejlődésű sávokban. A közeli tengerpart ellenére hiányzó törmelékekről így ír: A középhegységi jura képződményekben feltűnő a törmelékes terrigén anyag hiánya. Ez a tény sak azzal magyarázható, hogy a medenerészt övező területekről jóformán sak az erőteljes kémiai mállás révén oldatba jutott anyag került az üledékgyűjtőbe" (pp ). Ezen indoklás nélküli állításból vezeti le a mangánér képződését is, amit sekélytengeri képződményekkel körülvett, az uralkodóan kémiai mállásnak kitett területekről származó anyagszállítás közvetlen felhalmozódás"-ának tekint. A teljes kandidátusi dolgozat publikált változata (KON DA 970), aminek kéziratát KONDA 966-ban zárta le, bizonyos pontokon óvatosabban fogalmaz, más kérdésekben pontosít. Az üledékhézagok létrejöttéről ezt mondja: Az üledékhézagos rétegsorok e típusának felismert sajátságai, térbeli helyzetük, megjelenésük és fáieskapsolataik az üledékhézagok keletkezésének szárazra kerüléssel való magyarázatát indokolják" (p. 220). A korábban sak pontosítatlan fáiesviszonyokkal kapsolatos rétegtani hiányokról megtudjuk, hogy azok létrejötte viszonylag nagyobb keletkezési mélységre visszavezethető üledékszünettel, ill. az elhalt élőlények vázainak visszaoldásával magyarázható" (u.o.). A mangánér keletkezésével kapsolatban kifejti a középhegységi jura tengerág létére vonatkozó véleményét: a mangánéres rétegsoportok a Középhegység D-i előterében egykor fennállott szárazulatról származó anyag parttól nem túl távoli lerakodási helyeit jelzik" (p. 22). Szerinte ez a szárazulat, amit ősföldrajzi térképén is bemutat (KON DA 970, 3. ábra) a triász végén és a liászban erősebben, a dogger-malm folyamán fokozatosan elsimuló domborzati aszimmetriá"-val volt jellemezhető (6. ábra). A Középhegység és a Mesek között húzódó szárazföld peremét szerinte triász karbonátos kőzetek alkották, ami gátolhatta a szárazulat távolabbi részeiről való anyagbeáramlást, [és] a partvonal közelsége esetén is olyan nyílttengeri jellegű bionómiai viszonyokat eredményezett, melyek a partvonal közelségével látszólag ellentétben állnak" (p. 222) (!?). Összefoglalása (p. 223): Jelenlegi ősföldrajzi ismereteink szerint tehát a Bakony hegységi jura üledékgyűjtőrész egy viszonylag keskeny, EK-DNy irányban húzódó tengerágat formált a szigetekkel és hátszerű tengeralatti kiemelkedésekkel tarkított nagy alp-kárpáti üledékgyűjtőn belül". 6. ábra: KONDA József (970, 3. ábra) rajza a Dunántúl liász ősföldrajzáról

29 Mediterrán Jura Kollokvium és a 70-es évek A hatvanas évek végén újra nagy lehetőség adódott arra, hogy a magyarországi jura-kutatások a nemzetközi méréhez mérhessék magukat. A Földtani Intézet entenáriumi ünnepségeihez kötődően rendezett tudományos konfereniák egyikeként FÜLÖP József szervezőmunkájának (is) köszönhetően 969 őszén megrendezték a Mediterrán Jura Kollokviumot. Annak ellenére, hogy ugyanez év tavaszán Angliában már tartottak egy jura szimpóziumot - William SMITH születésének kétszázadik évfordulója apropóján -, a budapesti kongresszus is igen népes külföldi részvétellel, és a magyar jura-kutatók szinte teljes felvonulásával került lebonyolításra. Érdekes módon a magyar jura szakemberek többsége ekkor nem a középhegységi képződményekkel foglalkozott: a tíz hazai szerző közül sak négyen közöltek középhegységi eredményeket, ezek közül FÜLÖP munkája (97a) a teljes magyarországi jura bemutatására vállalkozott. Már a bevezetőben leszögezi: A Dunántúli Középhegység kis mélységű jura üledékes medenéje a nagyvastagságú karbonátos triász kőzetekből álló szinklinóriumban fejlődött ki. Triász mészkövek és dolomitok alkotta széles partjai elszigetelték az idősebb törmelékes és kristályos képződményektől, s ennek megfelelően a Dunántúli Középhegység juráját kizárólag karbonátos fáiesek alkotják, terrigén beszállítódás nélkül" (p. 3). KONDA Józseftől pontosított, de végső soron VADÁSZ nézeteinek megfelelő ismertetést ad, amikor a liász tenger peremi zónáinak kimutathatóságáról ír ( a parti sziklák törmelékével"), illetve a bath-kallóviban az üledékgyűjtő legnagyobb kimélyülését említi. Szemléletes diagrammal illusztrálja a Középhegység északi részének jura üledékképződési folyamatát (5. ábra in FÜLÖP 97a), és közli GÉCZY korábbi, sernyei fáiesgörbéjét, amit saját véleményével egészít ki (7. ábra). Eszerint a középhegységi jura tenger maximális kimélyülése 500 méter körül volt. Egy peremi kifejlődésű" jura sorozatot ismertetve így ír: Meglepő az egyes eltérő kifejlődésű rétegsoportok néha néhány 0 m-en belüli közelsége (Eperkéshegy), a fáiesek igen gyors megváltozása. Ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy a jura képződmények közeli szomszédságában alsókréta bauxittelepeket ismerünk, amelyek 7. ábra: Részlet FÜLÖP József ábrájából (97, 6. ábra). A jura üledékképződési mélységet mutató diagramon a felső vonal (az eredetiben vörös) tükrözi FÜLÖP véleményét

30 fekvőjében sohasem voltak júraidőszaki képződmények, előttünk áll a messzeterjedő mészkőpartokkal övezett jura sekélytenger egykori reális képe" (pp ) 3. Cikke végén, a záró megjegyzések között a magyarországi juráról fontosnak tartja mégegyszer leszögezni: a notre avis, la sédimentation dévoulait pendant tout le Jurassique en milieu de mer peu profonde", vagyis véleményünk szerint a jura idején végig sekélytengeri körülmények közötti üledékképződés folyt" (p. 46). KONDA dolgozata (97) hasonló módon tárgyalja a középhegységi jura legjellegzetesebb kőzettípusát, az ammonitio rossot. Az 950-es, 60-as években publikált hazai nézetek alapján ismerteti a középhegységi jura képződményeket, amiket egy önálló üledékgyűjtőben lerakódott összlet részeiként értelmezi: The Jurassi deposits... our in the axis of an asymmetrial Permo-Mesozoi synlinorium" (p. 424). Mélyvízinek tekintette a radiolaritokat, melyek appearane in the Central Mountains Jurassi is in onnetion with the greatest subsidene of the sedimentary basin" (u.o., p. 426). VIGH Gusztáv ikke (97) a geresei tithonról új általános ismereteket nem adott. MÉSZÁROS József tektonikai értekezése (97b) folyamatban lévő terepi munkálatai eredményeire támaszkodott (lásd alább). A Mediterrán Jura Kollokvium külföldi résztvevői közül azok, akik a középhegységihez hasonló képződményekkel foglalkoztak, sok olyan korszerű eredmény alapján fogalmazták meg nézeteiket, melyek Magyarországon is hozzáférhetőek voltak, ám a hazai jura-kutatók többségének figyelmét elkerülték. Különösen nagy hatású volt a mediterrán jura fáiesek értelmezésében GARRISON-FISCHER 969-es munkája. Ebben kapott először lényeges szerepet annak mérlegelése, hogy a mediterrán jura karbonátok lerakódásában az egykori kalium-karbonát kiválási/oldódási viszonyok meghatározóak lehettek. Ugyansak fontos ismeret volt már ekkor, hogy a mediterrán jura mészkövekben és azok tömeges, sekélyvízi karbonát feküképződményeiben található, vörös mikrittel kitöltött hasadékok nagyrészt nem karsztosodáshoz köthető képződmények, hanem tengeralatti, az üledékképződés idején keletkezett repedések kitöltései, ún. neptuni telérek (WENDT 964, 965, 969). A budapesti kollokviumon máig klasszikusnak tekintett ikkek ismertették a nyílttengeri képződményekben megjelenő turbiditeket (BERNOULLI 97), a pelágikus sea-mountok fontosságát (JENKYNS-TORRENS 97), a szinszediment tektonika jelentőségét (COLACICCHI- PIALLI 97), és még számos, a magyarországi jurára nézve releváns kérdést. Mint később kiderült, HALLAM dolgozata (97) is jelentőséget kapott - egyes magyar szerzők számára egyetlenként a számos elhangzott és publikált munka közül. Az 970-es évek elején a Jura Kollokvium hatására és a korszerű szakirodalom birtokában a terepi ismeretek új szempontú kiértékelése készülhetett el (GALÁCZ-VÖRÖS 972), illetve a térhódító lemeztektonikai nézetek beépítésével nagyvonalú ősföldrajzi rekonstrukiós javaslatok kerültek kidolgozásra (GÉCZY 972,973). Érdekes módon mindkét próbálkozás a tekintély és hatalom eszközeit sem nélkülöző szakmai ellenkezést váltott ki. A lemeztektonika jura ősföldrajzot is érintő alkalmazásának előtörténetét néhány publikáió már ismertette (VÖRÖS 99a, HORVÁTH 997). Ami a jelen tárgyalás szempontjából érdekes, az a középhegységi jura képződmények genetikájáról, az ősföldrajzi helyzetről született - és GÉCZY Barnabás korábbi nézeteit a korszerű szakirodalom eredményeivel megerősítő - átértékelések fogadtatása. Ennek az átértékelésnek a lényege a legfontosabb kérdéseket illetően ez volt: a középhegységi jura képződmények nem szigettengerben, hanem partoktól távol lerakódott üledékekből keletkeztek, zömmel nagyobb vízmélységben; az üledékhézagok nem szárazulattá válással kapsolatosak; a pelágikus alapanyagú bresák szinszedi- 3 Idézi - valószínűleg eredeti kéziratából FÜLÖP (975, pp ). Az 97-ben publikált frania szöveg (minden bizonnyal KECSKÉS Béla fordítása) nem ennyire képszerű.

31 -4KM 8. ábra: MÉSZÁROS József (97b,. ábra) jura ősföldrajzi rekonstrukiója a Déli-Bakony Úrkút és Herend közötti részéről ment tektonikára visszavezethető vetők környezetében képződött mélyebbvízi törmelékek; és ami a radiolarit mélység-tartományát illeti az ezer méteres nagyságrendű vízmélységre tett utalások nem vethetők el egyértelműen" (GALÁCZ-VÖRÖS 972, p. 3). Az 970 után a középhegységi jura alapvető jellegeit tárgyaló munkák egy része egyszerűen átsiklott azon, hogy a korábbi nézetekhez képest új modellek is születtek a hasonló külföldi és magyar képződményekről és az egész mediterrán ősföldrajzról. Ezen szerzők közé tartozott MÉSZÁROS József. A korán elhunyt kutató elsősorban tektonikai munkásságával hívta fel magára a figyelmet, de mint bakonyi térképlapok felvételező geológusa, jura ősföldrajzi kérdésekben is állást foglalt. Már első jelentősebb művében, a súlyos szerkesztői kritikával megjelent tektonikai ikkében (MÉSZÁROS 968) bizarr elképzeléseket közölt paleozoikum óta aktív, ugyanazon helyzetű mélytörésekről, vagyis eleve fixista álláspontot foglalt el. A jura képződményekről szólván véleménye világos: a liász változatos kőzetfáieseit sekélyvízi, partközeli képződésnek tulajdonítja, a partvonalakat is felfedezni véli: például az úrkúti Csárdahegyen (MÉSZÁROS 968, p. 63). A Mediterrán Kollokviumon bemutatott dolgozata - ami elsősorban tektonikai folyamatokról szól - érdekes ősföldrajzi rekonstrukiót is bemutat, öblök és kiemelkedő hátak rendszerét egy mindössze 4x6 kilométeres területen (MÉSZÁROS 97b,, ábra; 8. ábra). A Mediterrán Jura Kollokviumon, egy kínos vitában magáról megfeledkezve, végső érvként azt vágta magyar vitapartnerei fejéhez, hogy mint Szovjetunióban végzett szakember, az úrkúti mangán genetikájáról szükségképpen a helyes véleményt képviseli. (Ennek a kijelentésnek a szakirodalomban volt előzménye: lásd VADÁSZ 953b.) Az Urkút-környéki jura ősföldrajzzal részletesebben is foglalkozik 967-ben írott, de sak 980-ban kiadott térképmagyarázójában. Itt, valamennyi úrkúti mangánértípust azonos korúnak tekintve, ezek kiválását egy saknem teljesen lefű-

32 ződött", illetve elszigetelt öbölbe" helyezi, aminek peremi részeit jelzik azok a helyek, ahol a gumós, konkréiós, vasas, tűzkőtörmelékes mangánér [...] a hierlatz mészkő karsztosodott töbreit tölti ki" (MÉSZÁROS 980, pp ). Ez a mondat arra utal, hogy MÉSZÁROS a folyamatos liász-dogger rétegsorban kifejlődött primer, zömmel karbonátos éret és a liász mészköveken kialakult karsztos töbrökbe halmozódott, eoén fedős oxidos mangánéret azonos korúnak tarotta. Később (MÉSZÁROS 97a) a juráról így ír (p. 642): A sehbányái területrészen is bizonyítottnak látszik [...] az, hogy a mélyrenyúló törésekkel sakktáblaszerűen felosztott medenealjzat egyes részei időnként bizonyos időtartamra szigetekként a tenger szintje fölé emelkedtek." A jurában is többször szárazulatra került részek" (u.o., p. 643) révén osztott üledékgyűjtőről" beszél, aminek kimutatását akkoriban komoly eredménynek tekintették (lásd KNAUER 969). MÉSZÁROS később (7 év múltával!) expliite is kritizálta a középhegységi szigettengerrel szemben szakmai érveket felhozó véleményt (MÉSZÁROS 979). Ezt azonnal viszontválasz követte (GALÁCZ-VÖRÖS 979), hála a Földtani Közlöny legszebb hagyományait követő akkori szerkesztőnek. Évekkel később MÉSZÁROS József mindkét, általa bírált véleményt képviselő szerzőt felkereste, és elismerte, hogy érvei nem voltak helytállóak. Sajnos a lemeztektonikai gondolatot magáévá tevő fellángolásából fakadt szerkezetföldtani revíziós szándékai hirtelen halála miatt nem valósulhattak meg. Nem MÉSZÁROS volt az egyetlen térképező geológus, aki úgy képviselte továbbra is a bakonyi-középhegységi szigettenger konepióját, hogy figyelmen kívül hagyta az eltérő véleményeket. JAKUS Péter, aki MÉSZÁROS Józseffel együtt dolgozott a Déli-Bakony es térképezésén, így ír a Márkó-környéki jura fejlődéstörténetről (JAKUS ): A Bakony DK-i peremén a jura időszaki képződmények teljes hiányából és a belsőbb területek jura képződményeinek fáiesviszonyaiból a triász időszak végén megszűnt tengeri üledékképződésre és a jura időszak egészére kiterjedő üledékhiányra következtetünk. A beszűkült kratoszinklinális ÉK-DNy-i sapású partvonala a mai triász-jura határtól (Somhegy, Borostyán-hegy) DK-re húzódhatott. A partvonaltól DK-re fekvő karsztosodó területeken már a jurában bauxit és bauxitos agyag keletkezhetett". Itt nemsak MÉSZÁROS József hatását érezhetjük (a kratoszinklinális" az ő terminusa a bakonyi mezozoós üledékgyűjtőre), hanem FÜLÖP fentebb említett, a bauxit keletkezésével kapsolatos konepióját is visszahallhatjuk. Hasonló véleményt képviselt KORPÁS László, a Bakonybél-környéki területek térképezője. Az üledékhézagos rétegsorok szerinte arra utalnak, hogy minden valószínűség szerint a jura üledékek a térképlap területének legnagyobb részét (eltekintve a K-i peremtől, illetve a Bakonybéli-medenétől) egyáltalán nem fedték" (KORPÁS 982 5, p. 39). KNAUER József véleménye árnyaltabb (KNAUER ). Lókút-környéki vizsgálatai alapján a hettangi végétől tagolt üledékgyűjtő meglétét feltételezi, magasabb helyzetű vonulatokkal és valamivel mélyebb medenékkel. A hézagosság eredetére nézve megoszlanak a vélemények" - írja. A medene kifejlődésében a víz többé-kevésbé fokozatos mélyülése figyelhető meg. A radiolarit tekinthető a legmélyebb vízben keletkezett fáiesnek" (u.o., p. 4 A es térképmagyarázó megjelenési dátuma 980, de a belső ímlapon az áll, hogy a kézirat lezárva 970-ben. JAKUS P. 968-ban szerzett diplomát, második munkahelyként sak 969-ben került a Földtani Intézetbe, tehát általános geológiai fejlődéstörténetre vonatkozó nézetei mindössze másfél éves szakmai gyakorlaton alapultak. 5 A kézirat lezárási dátuma 969! A szerző az eltelt 3 év alatt nem talált kiegészítenivalót kéziratában! fi A megjelenés dátuma a ímlapon 989, a belső ímlapon 988, A leírást átdolgozta és kiegészítette Knauer József (985)".

33 80). Tárgyalja a felső-liász-alsó-dogger hézagos sorozatokat, majd így ír: A felsőbajóival vagy a kimmeridgeivel kezdődő üledékképződés a barrémi korszakig folyamatosan követhető" (u.o., kiemelés tőlem - G. A.). KONDA József egyik utolsó munkája a Bakony es földtani térképéhez írott magyarázó jura szövegrésze (in BENCE et al. 990). Itt, meglepő módon, a hatvanas évek óta kiteljesedett hazai és nemzetközi jura szedimentológiai szakirodalom eredményeinek teljes figyelmen kívül hagyásával visszatér az ötvenes években vallott nézetekhez, és azokat a korabeli stiláris fordulatokat használva adja elő. A liász elején kialakult szigettengeri jelleg valószínűleg a maximális tenger elmélyüléssel járó dogger kor idején sem szűnt meg. Aligha magyarázható másként a számos üledékhézag egy része" (kiemelés tőlem - G.A.). Az 970-es években és később megjelent, a középhegységi jurával foglalkozó munkák másik soportja nem elégedett meg a klasszikus vélemény rögzítésével, hanem az igényesebb módot választotta, és a nemzetközi szakirodalomra is hivatkozva, adatokra támaszkodva szállt vitába az eltérő véleményekkel. FÜLÖP József tatai monográfiájában terjedelmes áttekintést adott a kérdéskörről (FÜ LÖP 975). Bár a főbb problémák: az üledékhézagok értelmezése, a partvonal(ak) helyzete és a tenger mélysége összefüggnek, FÜLÖP elsősorban a batimetriával foglalkozik. Véleménye erősen támaszkodik HALLAM 97-es munkájára. Mivel HALLAM a jura radiolaritok keletkezési mélységeként több ezer méterrel számoló szerzőkkel vitázik, FÜLÖP is hasonló kritikai érvelést követ, az abisszikus mélység feltételezését vitatja (pp ). Ez azonban szélmalomhar, mivel, mint láttuk, GÉCZY B. 96-es munkájában is a bathyális övbe tartozó 500 méter a feltételezhető legnagyobb kimélyülés, és az idézett mondat szerint 972- es ikkükben GALÁCZ-VÖRÖS (972) is sak mint ki nem zárható, de nem szükségképpen elfogadható értéknek tekintették az 000 méteres mélységet. Egy mondattal azonban FÜ LÖP is utal a tágabb ősföldrajzi helyzetre (p. 84): A letarolt szárazföldekhez kapsolódó hatalmas kiterjedésű triász karbonátos táblák feldarabolódó vonulatai a Tethys-ben a szárazföldi szervetlen és szerves törmelékanyag beáramlásától elzárt 'éhező medeneterületek' kialakulását eredményezték, amelyekben hemipelágikus, neritikus és sekélybatiális mélységviszonyok között keletkeztek a vörös jura képződményei". Ez a VADÁSZTÓL eredeztethető gondolat jelzi, hogy FÜLÖP továbbra is úgy vélekedett: jura tengeri kőzetek jobbára sak ott keletkeztek, ahol ma is találhatók, és a szárazföldi hatás hiánya nem a partoktól való nagy távolsággal, hanem az egykori partvidéket alkotó kőzetek jellegével magyarázható. FÜLÖP József tanítványai is ezt a kritikai utat járták. HAAS János (976) is abisszikus mélység hívei"-ről beszél, akik jelenkori adatok alapján m mélységben való képződést jeleznek" - a mai óeáni aljzaton végbemenő karbonátoldás alapján. Mint láttuk, ilyen adatot hazai szerzők soha nem jeleztek, így nyilván mások azok, akikre jellemző, hogy az aktualizmus túlságosan leegyszerűsített és kritikátlan alkalmazása, vagyis a jelenkori megfigyeléseknek, az egykori feltételek kellő mérlegelése nélküli múltba vetítésé"-vel súlyos tévedések forrásá"-vá válnak. Az 974-ig követett szakirodalom alapján HAAS arra a következtetésre jut, hogy a CaCO,-kompenzáiós mélység a tengerekben számos olyan tényező függvénye, ami a földtörténeti múltban nem szükségképpen a mai paraméterekkel volt jellemezhető. Figyelemre méltó, hogy HAAS - ikkének bevezető mondatai szerint - azért tartja fontosnak a bizonyos üledékes kőzetek többezer méter mély tenger-aljzaton" való képződésének áfolatát, mert ezzel a lemeztektonikai rekonstrukiók egy fontos érvét kívánja hatástalanítani. Látható tehát, hogy ekkor, GÉCZY B. első lemeztektonikai ikkeinek megjelenését követően, a jura fáiesek értelmezése nem supán üledékföldtani problematika, hanem alapvető geológiai konepionális kérdés volt azok számára, akik a lemeztektonika hazai alkalmazhatóságát - akkor még - vitatták.

34 HAAS János néhány év múlva visszatért a jura fáiesek kérdésköréhez. A Sümeg-környéki jura képződmények tárgyalásakor (HAAS et al. 984), a radiolarit keletkezési környezetét elemezve áttekinti a korábbi véleményeket, és újabb külföldi vizsgálati eredményeket is említ. Bár nem elemzi részletesen, de az idézett ikkek egy része a radiolarit CaC0 3 -kompenzáiós szint alatti képződését továbbra is elfogadottnak tartja (pl. BOSELLINI- WINTERER 975). HALLAM is módosított korábbi álláspontján. Ekkor megjelent könyvében (HALLAM 975) hosszasan tárgyalja a mediterrán jura pelágikus fáiesek genetikáját, a javasolt értelmezéseket, majd BERNOULLI-JENKYNS (974) modelljét fogadja el, amiben a radiolarit keletkezése a karbonát-kompenzáiós mélység alatti zónába, méteres vízmélységbe kerül. 97l-es, az említett magyar szerzőktől oly nagyra értékelt ikkét HALLAM itt már nem is idézi! A karbonát-kompenzáiós mélységgel foglalkozó irodalom ugyanis ebben az időben sem utalt a mezozoós radiolaritok egyértelmű sekélyvízi keletkezésére. 975-ben például VAN ANDEL összegezte a világóeánok kalitkompenzáiós szintjének mezozoós-kainozoós alakulását. Felső-jurában-alsó-krétában kezdődő görbéi 3,5-4 kilométeres mélységből indulnak. Természetesen más vélemények is voltak, ám korántsem állítható, hogy az ezer méter körüli vízmélységet javaslók nézetei már akkor is elavultak, vagy egyszerűen hibásak lettek volna. Ami BERNOULLI-JENKYNS 974-es modelljét illeti, ezt HAAS számára elfogadhatónak mondja, azzal a lényeges, de nem alapvető különbséggel, hogy az egyes blokkok tengerszint fölé emelkedését is" valószínűsíti (HAAS, U.O., p. 55). Márpedig ez a különbség nemsak lényeges, de alapvető is. Hiszen ebből következik a középhegységi jura üledékgyűjtőről megfogalmazott általános mondata: A sümegi tapasztalatok alapján úgy gondoljuk, hogy a dunántúli-középhegységi liász kifejlődések alapján feltételezett szigettenger jelleg... legalábbis ezen a helyen a doggerben is fennmaradt" (p. 54). CSÁSZÁR Géza kréta képződményekre konentráló kutatásai mellett terepi vizsgálatai kapsán szintén nyilatkozott a középhegységi jura kőzetek főbb értelmezési kérdéseiről. A es térképsorozathoz készült magyarázók közül kétségkívül legszínvonalasabb, Borzavár környékéről összeállított kötetben (CSÁSZÁR 984) a terület liász szigettenger jellegéről ír, ami - véleménye szerint - egyes területeken a doggerben is fennmaradt, sőt szerinte (p. 3): a kimmeridgei emelet idején a lap területén kívül is (Eperkés-hegy) még mindig volt a tenger szintje fölé emelkedő terület, amit sak a titon tenger öntött el". Ezek a megállapítások abból fakadtak, hogy CSÁSZÁR G. is szárazrakerüléssel magyarázta a nagyobb üledékhézagokat, és transzgresszióval kapsolatos abráziós törmelékeknek tekintette a pelágikus mészkövekben megjelenő bresákat. Visszatérve a középhegységi jura tenger mélységének kérdésére, érdemes leszögezni, hogy a viták valószínűleg egy alapvető félreértésből fakadtak. A jura fáieseket új módon értékelők számára a karbonát-kompenzáiós szintek mélysége nem azért volt fontos, hogy az egykori tengermélységet méterben meghatározzák, hanem azért, hogy értelmezzék a középső-jura során aszinkron bekövetkező mészkő/radiolarit fáiesváltást (lásd GÉCZY 967). E váltás különböző idejűsége ugyanis az egyes, szinszediment törések révén különböző üledékképződési mélységekbe jutott területek kialakulásával magyarázható (lásd GALÁCZ 984). Nem igazán lényeges tehát, hogy a jurában milyen mélyen helyezkedtek el a karbonát-oldódási szintek, bár például JENKYNS-WINTERER 982-ben erről így ír (p. 366): We may assume, therefore, that the palaeodepth of many Mesozoi radiolarian herts lay in the region of km", illetve imígyen: It seems,... that we are required to explain a Jurassi CCD at or above 3,5 km" (u.o.).

35 Jura-kutatások a legutóbbi időkben Az 970-es évek második felétől egyre sokasodtak azok az eredmények, amik kétségbevonhatatlanná tették, hogy a középhegységi jura keletkezését nem lehet fixista, a mai elterjedést egykori keletkezési helyként tekintő ősföldrajzi megközelítésből rekonstruálni. Az Alp-Kárpáti-hegységrendszer nem egyszerűen gyűrt szerkezetű hegyvonulat, hanem egykori óeáni területek szutúrája. Az újabb faunisztikai vizsgálatok (GÉCZY 976, VÖRÖS 974), valamint a paleomágneses adatok (MÁRTON-MÁRTON-SZALAY 978, 98) arra utalnak, hogy a Dunántúli-középhegység mezozoós képződményei nem a mai területre benyúló keskeny tengerágban lerakódott üledékekből keletkeztek, hanem az egykori Tethys déli pereméhez kapsolódó seifen ( Adriati promontory" - D'ARGENIO et al. 980), vagy ettől többé-kevésbé független mikrokontinensen (VÖRÖS 977) képződtek, s nagy horizontális mozgások révén sak a mezozoikum után kerültek mai helyükre (KÁZMÉR 984; KÁZMÉR-KO VÁCS 985). A nagyszerkezeti fejlődéstörténetre vonatkozó vélemények rendkívül alapos átnézetét adta FÜLÖP a Magyarország földtana könyvsorozat kezdő kötetében (989). Kissé kényszeredetten, de itt már nem tekinthetett el a lemeztektonikai alapok elfogadásától, a középhegységi jurára tett utalásai pedig (p. 94) szakítást jelentenek korábbi nézeteivel. Ettől kezdve általános - és nyilvános - elfogadottságot nyerhettek azok a korábban erősen kritizált értelmezések is, amik a középhegységi szinszediment bresákra vonatkoznak (GALÁCZ idézi HAAS 994), vagy a fejlődéstörténetről írottak (GALÁCZ-VÖRÖS összefoglalása és az Eperkés-hegy jurájának értelmezéséről a CSÁSZÁR G. által szerkesztett kötetben - 989). A legújabb összefoglalásban (HAAS 994) már nem szerepelnek a szigettengerre való utalások, a Középhegységen belüli jura partvonalak és azok szárazföld felőli, triász karbonátok alkotta sziklás zónája, sem a többi, korábban oly sokszor ismételt ősföldrajzi elem. A korábban más véleményt képviselő szerzőket minden bizonnyal az elmúlt évben végzett munkák eredményei, a térképezések és a különböző élkutatások során felgyülemlett adatok, s valószínűleg a nemzetközi szakirodalomban egyre-másra feltűnő újabb érvek győzték meg arról, hogy túl lehet lépni VADÁSZ századeleji tevékenységéig visszavezethető következtetéseken. A 90-es években VÖRÖS A. vizsgálatai (99b) meggyőzően bizonyították, hogy a középhegységi és az alpi jurában oly elterjedt hierlatz-mészkő nem partközeli, hullámveréses övben keletkezett karbonát, hanem olyan kőzet, ami nyílttengerben, tekintélyes mélységben (is), szinszediment tektonika eredményeként létrejött aljzategyenetlenségek környezetében felhalmozódott üledékből képződött. A törmelékes üledékanyag hiányát nem kell speiális, helyi viszonyokkal magyarázni, mert ma már szinte minden mértékadó ősföldrajzi rekonstrukió a Középhegység területét a lemeztektonikai modellek alapján szélesre nyitott Nyugati-Tethys pelágikus zónájába teszi. Maradt még számos vitatott kérdés. Nem tisztázódott a bakonyi mangánér-keletkezés minden részlete, összefüggése az egyidős (kora-toari) globális anoxikus eseménnyel. A nemzetközi irodalomban intenzív vita folyik a középső- és felső-jura Tethys-i radiolaritok képződési mélységének pontosításáról (lásd DE WEVER-BAUDIN 996). Izgalmas kérdés lehet a középhegységi ammonitio rossóban is gyakori pelágikus stromatolitok mibenlétének felderítése. A Középhegység jura ősföldrajzi kapsolatairól legutóbb megjelent munkák (VÖRÖS-GALÁCZ 998, CSÁSZÁR et al. 998) pontosították a Déli-Alpok, ill. az Északi Mészkőalpok felé mutató affinitást, a részletek kiderítése azonban még számos vizsgálatot kíván. A Dunántúli-középhegység jurájának kutatása tehát sem konepionális tekintetben, sem részvizsgálatok terén nem nevezhető befejezettnek. A most kezdődő 25 év geológiai tanulmányai legalább annyi érdekes tény felderítését ígérik, mint amennyi BÖCKH Jánost várta, midőn először érkezett a Déli-Bakony kies" földjére.

36 * * * Ezen összefoglalás készítése közben világossá vált, hogy a középhegységi jura általános jellegeiről folytatott közel százéves vita sak két alkalommal siklott ki az egyébként szakszerű, a tudományosság lényegéhez tartozó szakmai polémia kerékvágásából. Először VADÁSZ Elemér munkássága kezdetén, amikor hevesen megütközött a Földtani Intézet hasonló témában dolgozott, illetve vele egy időben kutatásokat végző munkatársaival. Másodszor az 970-es, 80-as években, amikor egyesek úgy vélekedtek, hogy e kérdéskörben (is) a tudományos módszerekkel leszűrhető következetések között még további, nem a tudományból fakadó nyomatékkal is különbséget kell tenni. Ennek valószínűleg két oka volt. Egyrészt nagy befolyású, komoly pozíiójú személyek és közvetlen környezetük azt tartották, hogy nyersanyagkutatással is kapsolatos, főképp pedig nagyívű geológiai szintézist érintő kérdésekben ezoterikus szobatudósoknak tartott speialisták ne hangoztassanak meghatározó jellegű véleményt. Másrészt e vélemények érdemi támogatást jelentettek a lemeztektonika hazai alkalmazásához, amit ekkor egyesek nyugatról szolgaian átvett, legjobb esetben is terméketlen teóriának ítéltek. Mindent összevéve a vita jó hatással volt a magyar geológia előrehaladására. A különböző vagy szembenálló vélemények serkentették a kutatásokat. Az egyes nézetek képviselői véleményük újabb és újabb megerősítésére törekedtek, az ellenkező véleményen lévők azon iparkodtak, hogy amazok minél több áfolatát mutassák fel. Ma sins - szerensére - egységes vélemény a jura képződmények részleteinek megítélésében. Remélhetjük, hogy a további viták a nézetek ütköztetésében, és nem azok képviselőinek összetűzéseiben nyilvánulnak majd meg. Köszönetnyilvánítás Hálás vagyok minden kollégámnak, akik e dolgozat írása során abban segítettek, hogy munkám teljesebb, pontosabb és stilárisan megfelelő legyen. Különösen köszönöm KASZAP András, VÖRÖS Attila, KÁZMÉR Miklós és SZENTÉ István biztató, hasznos és kedves tanásait. FUTÓ János igazgató úr előzékeny segítsége nélkül a dolgozat nem jelenhetett volna meg. Irodalom-Referenes VAN ANDEL, T H. (975): Mesozoi/Cenozoi alite ompensation depth and the global distribution of alareous sediments. - Earth Planet. Sei. Let., 26, 87-94, Amsterdam. ARADI V. (905): Lias és dogger a budai hegységben. - Földt. Közi., 25/2-3, 79-83, Budapest. BALOGH K. (970): Dr. Noszky Jenő emlékezete. - Földt. Közi., 00/3, , Budapest. ARKELL, W. J. (956): Jurassi Geology of the World p., Oliver & Boyd, Edinburgh. BÁRDOSSY Gy. (96): A magyar bauxit összetételének és keletkezésének kérdései - MÁFI Evk., 49/4, , Budapest. BENCE G. - BERNHARDT B. - BIHARI D. - BÁLINT CS. - CSÁSZÁR G. - GYALOG L. - HAAS J. - HORVÁTH I. - JÁMBOR Á. - KAISER M. - KÉRI J. - KÓKAY J. - KONDA J. - LELKESNÉ FELVÁRY GY. - MAJOROS GY. - PEREGI ZS. - RAINCSÁK GY. - SOLTI G. - TÓTH Á.-TÓTH GY. (990): A Bakony hegység földtani képződményei. Magyarázó a Bakony hegység fedetlen földtani térképéhez : MÁFI, 9 p., Budapest. BERNOULLI, D. (97): Redeposited pelagi sediments in the Jurassi of the Central Mediterranean area - MÁFI Évk., 54/2, 7-90, Budapest. BERNOULLI, D. - JENKYNS, H. C. (974): Alpine, Mediterranean and North Atlanti Mesozoi faies in relation to the early evolution of the Tethys. In: Dorr, R.H. - SHAVER, R. (Eds): Géosynlinal Sedimentation, Modern and Anient, a Symposium - SEPM spe. Publ. No. 9, pp , Tulsa.

37 BosELLiNi, A. - WINTERER, EX. (975): Pelagi limestone and radiolarite of the Tethyan Mesozoi: a geneti model - Geology, 3, BÖCKH H. (909): Geológia. II. kötet. Stratigrafia p, Selmebánya. BÖCKH J. (874): A Bakony déli részének földtani viszonyai. II. rész - M. Kir. Földt. Int. Évk., III, -55, Budapest. COLACICCHI, R. - PIALLI, G. (97): Relationship between some peuliar features of Jurassi sedimentation and paleogeography in the Umbro-Marhigiano basin (Central Italy) - MÁFI Évk., 54/2, , Budapest. CSÁSZÁR G. (984): Borzavár. Magyarázó a Bakony hegység es földtani térképsorozatához. - MÁFI, 38 p., Budapest. CSÁSZÁR G., - GALÁCZ A. - VÖRÖS A. (998): A geresei jura- fáieskérdések, alpi analógiák - Földt. Közi., 28/2-3, , Budapest. D'ARGENIO, B. - HORVÁTH, F. - CHANNELL, J.E.T (980): Palaeotetoni evolution of Adria, the Afrian promontory. In: AUBOUIN, J. - DEBELMAS, J. - LATREILLE, M. (Eds): Geology of the Alpine Chains Born of the Tethys - Mém. B.R.G.M., No. 5, 33-35, Paris. DE WEVER, E - BAUDIN, F. (996): Palaeogeography of radiolarite and organi-rih deposits in Mesozoi Tethys - Geol. Rundshau, 85, , Stuttgart. DUDICH, E. (98): Regional effets on the development of theories on bauxite genesis - Ata Geol. Aad. Sei. Hung., 24/2-4, , Budapest. FÜLÖP J. (954): A tatai mezozoós alaphegységrög földtani vizsgálata - Földt. Közi., 84/4, Budapest. FÜLÖP J. (958): A Geresehegység krétaidőszaki képződményei - Geol. Hung., Ser. Geol.,, -24. Budapest. FÜLÖP J. (959): A Bakony hegység mezozoóos képződményei. In: BALOGH K. (Szerk.): Kirándulásvezető a magyarországi mezozóos konferenia résztvevői számára - Felsőoktatási Jegyzetellátó Vállalat, Budapest. FÜLÖP J. (960): A Vértes-hegység juraidőszaki képződményei - Földt. Közi., 90/, 5-26, Budapest. FÜLÖP J. (964a): A bakonyhegységi alsó-kréta - MÁFI Évi Jel. 96-ről, I., Budapest. FÜLÖP J. (964b): A Bakonyhegység alsó-kréta (berriázi-apti) képződményei - Geol. Hung., Ser. Geol., 3, -94. Budapest. FÜLÖP J. (966): A Villányi-hegység krétaidőszaki képződményei - Geol. Hung., Ser. Geol., 5, 3, Budapest. FÜLÖP, J. (97a): Les formations jurassiques de la Hongrie - MÁFI Évk., 54/2, Budapest. FÜLÖP J. (97b): Dr. VADÁSZ Elemér akadémikus emlékezete - Földt. Közi., 0/4, Budapest. FÜLÖP J. (975): Tatai mezozóos alaphegységrögök - Geol. Hung., Ser. Geol., 6, -226, Budapest. FÜLÖP J. (989): Bevezetés Magyarország geológiájába - Akadémiai Kiadó, 246 p., Budapest. GALÁCZ A. (975): Bajói szelvények az Északi-Bakonyból - Földt. Közi., 05/2, , Budapest. GALÁCZ, A. (984): Jurassi of Hungary: a review - Ata Geol. Hung., 27/3-4, , Budapest. GALÁCZ, A. (988): Tetonially ontrolled sedimentation in the Jurassi of the bakony Mountains (Transdanubian Central Range, Hungary) - Ata Geol. Hung., 3/2-4, , Budapest. GALÁCZ A. - VÖRÖS A. (972): A bakony-hegységi jura fejlődéstörténeti vázlata a főbb üledékföldtani jelenségek kiértékelése alapján - Földt. Közi., 02/2, 22-34, Budapest. GALÁCZ A. - VÖRÖS A. (979): Hozzászólás MÉSZÁROS József A bakony-hegységi jura fejlődéstörténet néhány kérdése" ímű ikkéhez - Földt. Közi., 09/2, Budapest. GALÁCZ, A. - VÖRÖS, A. (989): Jurassi sedimentary formations in Transdanubia. In: CSÁSZÁR, G. (Ed.): Exursion Guidebook, IAS 0th Rregional Meeting, Budapest, April, MÁFI, 25-88, Budapest. GARRISON, R. E. - FISCHER, A. G. (969): Deep water limestones and radiolarites of the Alpine Jurassi. In: FRIEDMAN, G. M. (Ed.): Depositional Environments in Carbonate Roks, A Symposium - SEPM. Publ. No. 4, GÉCZY B., (96): A bakonysernyei Tűzkövesárok jura rétegsora - MÁFI Évk., 49/2, Budapest. GÉCZY B. (967): Upper Liassi ammonites from Úrkút, Bakony Mountains, Transdanubia, Hungary - Ann. Univ. Sei. Budapest, Set. Geol., 0, 5-60, Budapest. GÉCZY B. (972): A jura faunaproviniák kialakulása és a mediterrán lemeztektonika - MTA X. Oszt. Közi., 5, 297-3, Budapest.

38 GÉCZY, B. (973): The origin of the Jurassi faunal provines and the Mediterranean plate tetonis - Ann. Univ. Sei. Budapest., Set. Geol., 6, 99-4, Budapest. GÉCZY, B. (976): Plate tetonis and palaeobiogography - Ann. Univ. Sei. Budapest., Set. Geol., 8, , Budapest. GIGNOUX, M. (950): Géologie stratigraphique. 4 6m Éd., 743 p., Masson & C ie, Paris. HAAS J. (976): CaCO,-oldás a tengervízben jelenleg és a geológiai múltban - Földt. Közi., 06/3, , Budapest. HAAS J. (994): Magyarország földtana. Mezozoikum - Egyetemi jegyzet, ELTE TTK, 9 p., Budapest. HAAS J. - JOCHÁNÉ EDELÉNYI E. - GIDAI L. - KAISER M. - KRETZOI M. - ORAVECZ J. (984): Sümeg és környékének geológiai felépítése - Geol. Hung., Ser. Geol., 20, -353, Budapest. HALLAM, A. (97): Evaluation of bathymétrie riteria for the Mediterranean Jurassi - MÁFI Évk., 54/2, 63-69, Budapest. HALLAM, A. (975): Jurassi Environments - Cambridge Univ. Press. 269 p. Cambridge. HANTKEN, M. (870): Geologishe Untersuhungen im Bakonyer Wald - Verh. k.-k. geol. Reihsanst., /4, 58-59, Wien. HANTKEN M. (87): Az esztergomi barnaszénterület földtani viszonyai - M. Kir. Földt. Int. Évk.,, -40, Pest. HOFMANN K. (884): Jelentés az 883. év nyarán a Duna jobb partján O-Szőny és Piszke közt foganatosított földtani részletes fölvételekről - Földt. Közi., 4/4-8, 74-90, Budapest. HORVÁTH F. (997): A lemeztektonika hazai megjelenése. In: KARÁTSON D. (Szerk): Pannon Eniklopédia. Magyarország földje - Kertek 2000 Kiadó, Budapest. JAKUS R (980): Márkó. Magyarázó a Bakony hegység es földtani térképsorozatához - 58 p., MÁFI, Budapest. JENKYNS, H.C. - TORRENS, H.S. (97): Palaeogeographi evolution of Jurassi seamounts in Western Siily - MÁFI Évk., 54/2, 9-04, Budapest. JENKYNS, H.C. - WINTERER, E.L. (982): Palaeoeanography of Mesozoi ribbon radiolarites - Earth Planet. Sei. Lett., 60, KÁZMÉR M. (984): A Bakony horizontális elmozdulása a paleoénben - Ált. Földt. Szemle, 20, KÁZMÉR, M. - KOVÁCS, S. (985): Permian-Paleogene paleogeography along the eastern part of the Insubri- Periadriati lineament system: Evidene for ontinental esape of the Bakony-Drauzug unit - Ata Geol. Hung., 28/-2, 7-84, Budapest. KNAUER J. (969): Bakonyi földtani munkánk néhány eredményéről - MÁFI Évi Jel. 967-ről , Budapest. KANUER J. (989): Lókút. Magyarázó a Bakony hegység es földtani térképsorozatához - MÁFI, 0 p., Budapest. KOCH A. (875): A Bakony éjszaknyugati részének másodkori képletei - Földtani Közlöny, 5/5, 04-26, Pest. KOCH N. (92): A Magyar Középhegység jurafáiesei - Koh-emlékkönyv, Budapest. KONDA J. (964): A Bakony hegység jura időszaki képződményeinek üledékföldtani vizsgálata - MÁFI Évi Jel. 96-ről, I., Budapest. KONDA J. (970): A Bakony hegységi jura időszaki képződmények üledékföldtani vizsgálata - MÁFI Évk., 50/2, 6-260, Budapest. KONDA J. (97): Ammonitio Rosso and Radiolarites in the Transdanubian Central Mountains Jurassi - MÁFI Évk., 54/2, Budapest. KORPÁS L. (982): Bakonybél. Magyarázó a Bakony hegység es földtani térképsorozatához - MÁFI, 56 p., Budapest KOVÁCS, L. (955): Die mesozoishe Paláogeographie Transdanubiens - Bányamérnöki és Földmérőmérnöki Karok Közleményei, 8, Sopron. KOVÁCS L. (963): A bakonyi juratenger Káváshegy - lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáiesváltások tükrében. I. rész. A legalsó (hettangi) liászképződmények bionómiai és üledékföldtani vonatkozásai - MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 32, Budapest. KOVÁCS L. (965a): A bakonyi juratenger Kávás hegy - lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáiesváltások tükrében. II. rész. A fiatalabb (szinémuri-lotharingiai) alsóliászképződmények bionómiai és üledékföldtani vonatkozásai - MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 35, Budapest.

39 KOVÁCS L. (965b): A bakonyi juratenger Kávás hegy - lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáiesváltások tükrében. III. rész. Bakonyi középső liászképződmények bionómiai és fáieskérdései - MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 36, Budapest. KOVÁCS L. (965): A bakonyi juratenger Kávás hegy - lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáiesváltások tükrében. IV rész. Bakonyi felső liászképződmények bionómiai és üledékföldtani vonatkozásai - MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 36, Budapest. KOVÁCS L. (965d): A bakonyi juratenger Káváshegy - lókúti részének bionómiai vonatkozásai a fáiesváltások tükrében. V rész. Bakonyi dogger- és maimképződmények bionómiai és fáieskérdései - MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., 36, Budapest. LÓCZY L. (93): A Balaton környékének geológiai képződményei és ezeknek vidékek szerinti telepedése - A Balaton Tud. Tanúim. Eredm., /, -67, Budapest. LÓCZY L., ifj. (940): TAEGER Henrik emlékezete - Földt. Közi., 70/-3, -8, Budapest. LŐRENTHEY I. (907): Vannak-e juraidőszaki rétegek Budapesten? - Földt. Közi., 37/9-, , Budapest. MAJZON L. (966): Foraminifera-vizsgálatok - Akadémiai Kiadó, 939 p., Budapest. MÁRTON, P - MÁRTON-SZALAY, E. (978): Tetoni impliations of new palaeomagneti results from the Jurassi of the Transdanubian Central Mountains - Tetonophysis, 45/2-3, -6, Amsterdam. MÁRTON, P. - MÁRTON-SZALAY, E. (98): Mesozoi palaeomagnetism of the Transdanubian Central Mountains and its tetoni impliations - Tetonophysis, 72/-2, 29-40, Amsterdam. MÉSZÁROS J. (968): Városlőd-Herend-Szentgál-Úrkút környékének földtani vizsgálata - MÁFI Évi Jel. 966-ról, 53-7, Budapest. MÉSZÁROS J. (97a): A Csehbányái-medene szerkezetföldtani fejlődésének alapvonásai - MÁFI Évi Jel. 969-ről, , Budapest. MÉSZÁROS J (97b): [A Bakony-hegységi jura üledékek geotektonikai fejlődésének alapvonásai] - MÁFI Évk., 54/2, , Budapest, [oroszul] MÉSZÁROS J. (979): A Bakony hegységi jura fejlődéstörténet néhány kérdése - Földt. Közi., 09/2, , Budapest. MÉSZÁROS J. (980): Szentgál. Magyarázó a Bakony hegység es földtani térképsotozatához - MÁFI, 9 p. Budapest. MOJSISOVICS, E. VON (880): West-Bosnien und Türkish-Croatien. In: MOJSISOVICS, E. VON, TIETZE, E. & BITTNER, A.: Grundlinien der Geologie von Bosnien-Heregovina - Jb. k. k. geol. Reihsanst., 30/2, Wien. MOORE, R.C. (Ed.) (957): Treatise on Invertebrate Paleontology. Part L, Mollusa 4, Cephalopoda, Ammonoidea - Univ. Kansas Press & Geol. So. Amer., i-xxii -490 p., Lawrene, Kansas. NÉMEDi VARGA Z. (979): KOVÁCS Lajos emlékezete - Földt. Közi., 09/3-4, Budapest. NEUMAYR, M. (87): Jurastudien, III. Der penninishe Klippenzug - Jb. k.-k. geol. Reihsanst., 2/4, , Wien. NEUMAYR, M. (883): Über klimatishe Zonen während der Jura- und Kreidezeit - Denkshr. Math.-Nat. Wiss. Cl. k. Akad. Wiss., 47, , Wien. NOSZKY J., ifj. (943): Földtani vázlat az Eszaki-Bakony belső részéből - Földt. Int. Évi Jel ről, I., Budapest. NOSZKY J., ifj. (945): Földtani megfigyelések a bakonyi Kőrishegy-Kékhegy vonulat K-i lejtőjén és a Papodhegysoportban. - Földt. Int. Évi. Jel. 94^42-rőI,, Budapest. NOSZKY J., ifj. (952): A Bakonyi mangánér rétegtani helyzete és kutatási kilátásai - MTA Műszaki Tud. Oszt. Közi., 5/3, Budapest. NOSZKY J. ifj. (953): A Szentgál-, Herend-, Márkó-, Városlőd környéki jura területek földtani felvétele - Földt. Int. Évi Jel. 94^2, záró-füzet, 3-6. Budapest. NOSZKY J. (957): A Bakony hegység északi részének földtani térképe - MÁFI Évk., 46/3, Budapest. NOSZKY J. (96): Magyarország juraképződményei - MÁFI Évk., 49/2, Budapest. PAUL, K. M. (862): Rhätishe, Lias- und Jura-Bildungen im Bakonyer Gebirge - Verh. k.-k. geol. Reihsanst., 2/2, Wien. PETERS, K. (863): Bemerkungen über die Bedeutung der Balkan-Halbinsel als Festland in der Liasperiode - Sitzungsb. K. Akad. Wiss. Wien, 48, 48^26, Wien.

40 PoMPECKJ, J. F. (897): Paläontologishe und stratigraphishe Notizen aus Anatolien - Z. Deutsh. Geol. Ges., 44, , PRINZ Gy. (904): Az északkeleti Bakony idősb jura korú rétegeinek faunája - M. Kir. Földt. Int. Évk., 5, 3-24, Budapest. PRINZ Gy. (906): A magyarországi liász partvonalainak helyzetéről - Földr. Közi., 34, Budapest. SCHMIDT, H. (935): Die bionomishe Einteilung der fossilen Meeresboden - Fortshr. D. Geol. u. Pal., Berlin. SCHMIDT, H. (939): Bionomishe Probleme des deutshen Lias-Meeres - Geol. d. Meere u. Binnengewässer, 3, , Berlin. SCHRÉTER Z. (95): Adatok a felsőörsi és szászkabányai triász ismeretéhez - Földt. Közi., 45/-3, 52-53, Budapest. SCHUBERT, R. J. (9): E. VADÁSZ: Triasforaminiferen aus dem Bakony - N. Jb.Min. Geol., 9/2,43-44, Stuttgart. SOMOGYI S. (974): Búsú PRINZ Gyulától - Földr. Közi., 98/, 85-88, Budapest. STAFF J. (906): Adatok a Geresehegység stratigraphiai és tektonikai viszonyaihoz - M. Kir. Fölt. Int. Évk., 5, , Budapest. SUESS, E. ( ): Das Antlitz der Erde I III , 703, p., Tempsky, Prag u. Wien/ Freytag, Leipzig. SZEDERKÉNYI T. (984): PRINZ Gyula és a magyar földtan - Földt. Közi., 4/3, , Budapest. TAEGER H. (909): Megjegyzések VADÁSZ M. E.: TAEGER H., A Vérteshegység földtani viszonyai" ímű ismertetéséhez - Földt. Közi., 39/5, , Budapest. TAEGER H. (90): VADÁSZ M. Elemér Dr. úr válasza megjegyzéseimre kritikai megvilágításban - Földt. Közi., 40/3-4, 78-79, Budapest. TAEGER H. (9): Adatok az É-i Bakony geológiájához - M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 909-ről, 55-62, Budapest. TAEGER H. (92): Adatok a Bakony fölépítéséhez és földtörténeti képéhez - M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 90-ről, 6-68, Budapest. TAEGER H. (93): További adatok a Bakony földtani viszonyaihoz - M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 9-ről, 6-66, Budapest. TAEGER H. (94): A tulajdonképpeni Bakony középső részére vonatkozó földtani jegyzetek - M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 93-ról, , Budapest. TAEGER H. (95): Újabb megfigyelések a tulajdonképpeni Bakony nyugati végéről és középső részéből - M. Kir. Földt. Int. Évi Jel. 95-ről, , Budapest. TELEGDI ROTH K. (929): Magyarország geológiája. I. rész. A magyar föld és az azt környező területek hegyszerkezetének kialakulása - Tudományos gyűjtemény 04. Danubia Könyvkiadó, 70 p., Pés. TELEGDI ROTH K. (934): Adatok az Északi Bakonyból a magyar középső tömeg fiatal mezozóos fejlődéstörténetéhez - MTA Matematikai és Természettudományos Értesítője, 52, Budapest. TERMIER, H. - TERMIER, G. (952): Histoire géologique de la biosphère - 72 p., Masson & C i, Paris. UHLIG, V (9): Die marinen Reihe des Jura und der Unterkreide - Mitt. Geol. Ges. Wien, 4/3, , Wien. VADÁSZ M. E. (909a): TAEGER Henrik: A Vértes hegység földtani viszonyai. Ismertetés - Földt. Közi., 39/-2, 8-22, Budapest. VADÁSZ M. E. (909b): Válasz TAEGER Dr. úr megjegyzéseire - Földt. Közi., 39/5, , Budapest. VADÁSZ M. E. (90): Bakonyi triászforaminiferák - A Balaton Tud. Tanúim. Eredm., l/l, Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája, I, -44, Budapest. VADÁSZ M. E. (9): A Déli Bakony jurarétegei - A Balaton Tud. Tanúim. Eredm., /, Függelék: A Balatonmellék palaeontológiája, /9, 3-37, Budapest. VADÁSZ M. E. (93): Üledékképződési viszonyok a Magyar Középhegységben a jura időszak alatt - Mathematikai és Természettudományi Értesítő. 3/, Budapest. VADÁSZ, E. (933): Neuer Beitrag zur Frage der Triasforaminiferen im Bakony - Centralblatt Min. Geol., Jg.933, B.3, Stuttgart. VADÁSZ E. (943): Emlékezzünk KOCH Antalra - Földt. Közl., 73/-3, -0, Budapest. VADÁSZ E. (948): Időszerűtlen gondolatok - Földt. Ért., 3/-4, 2-7, Budapest. VADÁSZ E. (952): A bakonyi mangánképződés - MTA Műsz. Tud. Oszt. Közi., V/3, Budapest. VADÁSZ E. (953a): Magyarország földtana - Akadémiai Kiadó, 402 p. Budapest.

41 VADÁSZ E. (953b): A bakonyi mangánérképződés földtani dialektikája - Földt. Közi., 83/-3, Budapest. VADÁSZ E. (954): ANDRUSOV D.: Étude géologique de la zone des klippes internes des Karpates oidentales. IV Stratigraphie du dogger et malm. V Stratigraphie du étaé. Ismertetés - Földt. Közi., 84/-2, Budapest. VADÁSZ E. (955): Elemző földtan - Akadémiai Kiadó, 56 p. Budapest. VADÁSZ E. (957): Földtörténet és földfejlődés - Akadémiai Kiadó, 847 p., Budapest. VADÁSZ E. (960a): A nyolvanéves PRINZ Gyula szerepe a magyar geomorfológiában - Földt. Közi., 92/, 0-, Budapest. VADÁSZ E. (960b): Emlékezések Dr. VENDL Aladár: A százéves Magyarhoni Földtani Társulat története. könyve nyomán - Földt. Közi., 90/2, , Budapest. VADÁSZ E. (960C): Magyarország földtana - II. átdolgozott és bővített kiadás, Akadémiai Kiadó, 646 p., Budapest. VADÁSZ E. (96): A magyarországi mezozoikum alapvető kérdései - MÁFI Évk., 49/, Budapest. VIGH G. (943): A Gerese hegység északnyugati részének földtani és őslénytani viszonyai - Földt. Közi., 73/4-9, , Budapest. VIGH G. (96a): A Geresehegység Ny-i felének földtani vázlata - MÁFI Évk., 49/2, Budapest. VIGH G. (96b): A geresei jura üledékek fáieskérdései - MÁFI Évk., 49/2, Budapest. VIGH G. (97): Oberjurassishe - berriasishe Ammonoideen-Faunen aus dem Nordteil des Transdanubishen Mittelgebirges - MÁFI Évk., 54/2, , Budapest. VIGH Gy. (93): Júratanulmányok a Magyar Középhegység északkeleti részéből - 20 p, Mindszent. VIGH, J. (928): Führer in das Gerese-Gebirge, nah Lábatlan und Piszke. In: Führer zu den Studienreisen der Palaeontologishen Gesellshaft bei gelegenheit des Palaeontologentages in Budapest, p. Budapest VÖRÖS, A. (974): Bathymétrie distribution of some Mediterranean Lower Jurassi brahiopods - Ann. Univ. Sei. Budapest., Set. Geol., 6, , Budapest. VÖRÖS, A. (977): Proviniality of the Mediterranean Lower Jurassi brahiopod fauna: auses and platetetoni impliations - Palaeogeogr., Palaelimat. Palaeoeol., 2, -6, Amsterdam. VÖRÖS A. (99a): A bakonyi jura őslénytani és rétegtani kutatások huszonöt éve ( ) - Ősi. Viták, 36-37, Budapest. VÖRÖS, A. (99b): Hierlatzkalk - a peuliar Austro-Hungarian Jurassi faies. In: LOBITZER, H. & CSÁSZÁR, G. (Eds): Jubiläumsshrift 20 Jahre Geologishe Zusammenarbeit Österreih-Ungarn , Wien. VÖRÖS, A. - GALÁCZ, A. (998): Jurassi palaeogeography of the Transdanubian Central Range (Hungary) - Rivista It. Paleont. Strat., 04/, 69-84, Milano. WALTHER, J. (908): Geshihte der Erde und des Lebens - 57 p., Von Veit & Comp. Verlag, Leipzig. WINKLER B. (883): A Gerese és Vértes hegység földtani viszonyai - Földt. Közi., 3/7-0, , Budapest. WEIN Gy. (934): Zir környékének jura rétegei - Földt. Közi., 44, Budapest. WENDT, J. (964): Stratigraphish-paläontologishe Untersuhungen im Dogger Westsiziliens - Boll. So. Paleont. It., 2, 57-45, Modena. WENDT, J. (965): Synsedimentäre Bruhtektonik im Jura Westsiziliens- N. Jb. Geol. Paläont., Mh, Stuttgart. WENDT, J. (969): Die stratigraphish-paläogeographishe Entwiklung des Jura Westsizilien - Geol. Rundsh., 58, Stuttgart. A kézirat lezárva: 2Ü00. deember A szerző íme (Author's adress): GALÁCZ András H-083 Budapest Ludovika tér 2. galaz@ludens.elte.hu

42

43 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); A C S ATÁR-HEGYI-BARLANG ÜLEDÉKEI II. FUTÓ János Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zir Abstrat: Sediments of the Csatár-Hill-ave II. - This paper is foused on sediments filling up the reently disovered parts of the Csatár-Hill-ave near Veszprém. Green shaded lay had settled in the Large-Hall under the thik laminite assise onsisted of rok flour. The several dm diameter septaria onretions are very frequent in it. Yellow lay with sharp 45 angled border lies on the very bottom. More signs refer to follow-up sinking of the sediment. Bevezetés A Veszprémi-fennsíkból kiemelkedő Csatár-hegy keleti lejtőjén néhány évtizede feltárult barlang kutatástörténetét, földtani-morfológiai viszonyait, valamint az 997. év végéig megismert - igen változatos - üledékkitöltését előző dolgozatunkban adtuk közre (FUTÓ 999). Ugyanitt felvázoltuk a barlang fejlődéstörténetét, illetve másutt rámutattunk a benne található üledéktípusok és a negyedidőszaki éghajlatváltozások kapsolatára (FUTÓ 2000a), valamint morfológiai szempontból tipizáltuk és összevetettük a környék hasonló üregeivel (FUTÓ 2000b). A Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület tagjai által tovább folytatott barlangi munkálatok révén 999. év végéig egy keskeny, kuszodaszerű járat tárult fel, amelyet kibontva, majd a vastag üledéksort felfelé áttörve alulról jutottak egy szomszédos, új terembe (FUTÓ - SCHÄFER 2000) (. ábra). Jelen írásunkban az így megismert kitöltés üledéktípusairól számolunk be. Először a Nagy-terem előző ikkünkben már említett laminites sorozatát és az alatta települő - szeptáriás gumókkal tarkított - agyagösszletét, majd az új terem és az összekötő járat rétegsorát részletezzük. Barlangi laminit és agyag a Nagy-teremben Korábbi dolgozatunkban (FUTÓ 999) sak érintőlegesen szóltunk az agyagösszletét kétfelé osztó barlangi laminitről. Akkor még úgy véltük, hogy egy közbetelepült, vékonyabb rétegsoportról van szó, de az azóta - a bejárati kürtő vaslétrája és a Nagy-terem DK-i fala között - lefelé mélyített kutatóakna mintegy 50 m vastagságban harántolta ezt a különleges képződményt. A metszetében vizsgálható, nagy felületű szelvény létrejöttét elősegítették az üledéket e zónában sűrűn (néhány m-enként) átjáró, függőleges litoklázisok". A feltárások miatt oldalról támasztékát vesztett, laza, sak kissé összeálló üledéktömeg ezen

44 . ábra: A Csatár-hegyi-barlang alaprajza az üledékszelvény irányával, 999-es állapot (NÉMETH 999 nyomán) belső repedések mentén könnyen szétnyílik. Az elválási felületeket gyakran vékony fekete bevonat borítja, amelyet lekaparva szembetűnik a finom rétegszerkezet. A feltárult tanúfal iránya 30-30, felül másfél méter, alul közel három méter hosszú, magassága szintén megközelíti a 3 m-t (2. ábra). A laminites szakasz közvetlenül a vaslétra alatt kezdődik; a m-es vagy néhány mm-es rétegeken belül még további lemezesség sejthető, de ez a barlangi körülmények miatt nem látszik jól (3. ábra). A szabad szemmel is észlelhető laminites szerkezetet az egyes lemezek színeltérése emeli ki. A fölül elhelyezkedő. és 2. rétegsoport közel azonos felépítésű, vegyesen váltakozva barnásvörös, okkersárga és világossárga finomhomokos, kőzetlisztes lemezek következnek egymás alatt. Vastagságuk is hasonló (40-40 m), de közöttük egy eltérő színű, vékony sáv található. E határátmenetet képező 5 m-es szakaszon belül okkersárga és zöldessárga síkok váltakoznak; előbbiek 6-8 mm vastagok, míg utóbbiak sak 2-3 mm-esek. E zöldes árnyalatú, vékonyabb lemezek anyaga is más: kissé agyagosabbak a környező. és 2. rétegsoport kőzetlisztjénél. A szelvény eddig ismertetett szakaszán a lemezek közel párhuzamosak egymással és a szelvény sapásirányában enyhén lejtenek ENy felé, míg rá merőleges irányban a létra alá dőlnek 30 -kal. Ez alól sak a konkréiók feletti zóna kivétel, ahol észak felé kiékelődés tapasztalható. A laminites rétegösszletben - a 2. rétegsoport alján - egyedüliként fordul elő egy lapos szeptáriás konkréió; átmérője 30 m, vastagsága a közepén 5 m körüli. Anyaga és szerkezete a már régebben leírtakhoz hasonló (FUTÓ 999), a laza üledékek meszes összeementálódásával keletkezett. A lapos gumó alatt következő 30 m vastag 3. rétegsoport-

45 2. ábra: A Nagy-teremben feltárt újabb üledékkitöltés szelvénye. laminit, 2. dolomit, 3. kőzetlisztes agyag szeptáriás gumókkal, 4. homokos agyag, 5. zöldessárga agyag, 6. agyag szeptáriás gumókkal (Az ábrán szereplő számok magyarázata a szövegben található) ban ismét jellemző az okker és a zöld lemezek váltakozása, de itt már - a fentiekhez képest - kiegyenlítődnek az arányok, vastagodik a zöld: az m-es rétegpárokon belül egyaránt 5-5 mm-nyi az okker és a zöld lemez. A 3. rétegsoport közepe táján az üledékösszleten belül fehér, meszes, lepedékszerű kiválás jelenik meg, mind horizontálisan a rétegzést követve, mind függőlegesen, illetve szabálytalan foltokat alkotva. A rétegsoport alsó részén helyenként fekete színű finom síkok is mutatkoznak. A 4. rétegsoport szintén 30 m-nyi vastagságú, anyaga agyagos kőzetliszt. A 3-4. rétegsoport határátmenetében is jellemző a színek fele-fele aránya, de néhol már domináns a zöld lemez. Oldalirányban a szelvényen belül általában végigkövethetők az egyes lemezek, sak néha fordul elő kiékelődés. A 4. és 5. rétegsoport között szintén észlelhető a már említett fehér kiválás és itt kezd elmosódni a fenti szabályos" lemezesség, valamint uralkodóvá válik a zöld, - az eddigieknél agyagosabb - kőzetliszt. Az átlagosan 50 m vastag 5. rétegsoport a terem közepe felé még a szelvényen belül kiékelődik. Lefelé egyre agyagosabb lesz, és néhol már megjelennek benne a 3-8 m átmérőjű meszes konkréiók is. A rétegsoportba dél (a szálkőzetfal) felől benyúlik egy homokos agyagnyelv, amely néhány mm átmérőjű, szögletes dolomittörmelék-szemséket tartalmaz. A kiékelődő nyelv alatti részen már túlsúlyba kerül a zöldessárga agyag. Ez utóbbi képezi a viszonylag vastag (60 m) 6. rétegsoport alapanyagát, amelyben dm-es átmérőjű konkréiók tömegesen he-

46 3. ábra: Laminites kőzetliszt a Csatár-hegyi-barlangban (Fotó: Shäfer István) lyezkednek el. Felső határvonaluk közel m-t alasonyodik dél felé, ugyanakkor észak felől (terem közepe) egy m vastag, de kiékelődő laminites, okkersárga, nagyon enyhén agyagos homoknyelv nyúlik be. A fenti laminites résszel ellentétben itt már hiányzik a barnásvörös és a fekete szín. A réteghatár egyenetlen; néhány m-es hullámzást" mutat. A konkréiós összlet alatt nagyon éles határral következik a 7. réteg tiszta, zöldessárga, fényes törésfelületű agyagja. Itt már ellenkezőjére fordulnak a dőlésviszonyok, a réteghatárok dél felé, az aláhajló dolomit szálkőzetfal alatti oldaljárat irányába lejtenek. Az üledékkitöltés láthatóan folytatódik lefelé, de feltárás hiányában azt még nem ismerjük. Az új terem rétegsora Mielőtt ezt részleteznénk, röviden szólni kell a két termet összekötő, újonnan feltárult, hasadékszerű, néhány méter hosszú folyosószakasz kitöltéséről. Az előbbiekben ismertetett legalsó rétegek feltárása nyomán a déli, aláhajló szálkőzetfal alatt, fokozatosan kibontakozott egy déli irányba vezető oldaljárat szelvénye, amelyet a Nagy-terem felől befolyt agyag töltött ki, sak helyenként maradt szabadon egy néhány m-es légrés. A járat - keresztmetszetben ívesen hajló - mennyezetén finom dolomitliszt tapad a szálkőzethez, néhol több entiméteres vastagságban.

47 Az új terem (. ábra) kitöltése fő vonásaiban hasonlít a már korábban leírt (FUTÓ 999) szomszédos Nagy-terem üledékeire. A felső, dolomittörmelékes zóna alatt m-nyi - alsó részén laminites - vörösagyag fekszik ferdén. Alatta éles határral sárga agyag települ nagyon erősen dőlve és oldalról közvetlenül érintkezve a dolomit szálkőzettel. Mivel a feltárás alulról lyukasztotta át az új terem üledékösszletét, viszonylag épségben őrződött meg az eredeti, érintetlen barlangi felszín. Ennek köszönhető, hogy a mennyezetről lehullott dolomittörmelék által képzett középső sán körül - ott, ahová már nem jutottak el a leguruló kőzetdarabok - világos színű, finom dolomitliszt tölti ki a laza törmelék réseit és a felszínt is ez borítja. A körben szinte mindenütt aláhajló falak egy oldalra és lefelé szélesedő, viszonylag nagyméretű termet sejtetnek. A formakins alapvetően keveredési korróziós kialakulásra utal. Előfordul közel m átmérőjű gömbüstös üreg is, melynek falán pii (néhány m-es hosszúságú, -2 m átmérőjű) inaktív seppkövek látszanak, hasonlóan az Omladék-terem vörös színeződésű sztalaktitjaihoz (FUTÓ 999). A felső terem dolomit szálkőzetfalai mentén helyenként mésszel ementált a törmelékanyag, de érdekes módon magától a faltól néhány m-es rések választják el - feltehetően ez az állapot az alatta lévő agyag rogyadozása és tömörödése miatt következett be. Az m vastag dolomittörmelék néhol bresás jellegű, de valójában laza, hézagos szerkezetű, osztályozatlan, az egyes darabok mérete nagyon vegyes: m-es és dm-es, de néha előfordul 0,5- m-es tömb is - igazi omladékanyag. A törmelékdarabok közti hézagokban néhol tiszta hegyitej-kiválás is jellemző. Az alatta települő réteg m között változó vastagságú, kevés okkersárga agyagba ágyazódó, szögletes törmelék. A dolomit mellett sok kalitkéreg-töredéket is tartalmaz. Egy helyen lemezes kalitba ementálódott m átmérőjű seppkőtöredéket is találtunk. A kalitdarabok 2-0 m méretűek, szabálytalan, rüskös felületűek, de nem gumószerűek. Ez a réteg egyenetlen, hajladozó felülettel érintkezik az alatta fekvő vörösagyag összlettel. A törmelék gyors", de nem éles - m-en belüli - határváltással megy át a közel m vastagságú, viszonylag laza szerkezetű, élénkvörös agyagba. Ennek fölső részén már megjelennek a szeptáriás gumók, de itt még ritkábban és szabálytalanul helyezkednek el, átmérőjük m. Lefelé a gumók oly módon sorakoznak egymás mellett, hogy a szomszédos konkréiók egymásba érve szinte összefüggő réteget alkotnak. Formájuk lapos gumóhoz, diszkoszhoz hasonló: m-es átmérőhöz m-es vastagság tartozik. Széttörve jól látszik jellegzetes belső szerkezetük; átmérőtől függően a 3-4 vagy 5-6 m vastag külső kéreg, és egy belső mag, melynek nyitott repedései 0,5- m szélesek. A vörösagyag összlet alsó, 5 m-es szakasza laminites rétegzettségű. Az egyenként 3-4 mm vastag lemezek színeltérést és anyagváltozást szabad szemmel nem mutatnak, sak súrolófényben láthatók. A vörös agyag rendkívül éles, ferde (kb. 45 -os) határfelület mentén érintkezik a fekü sárga agyaggal (4. ábra). Ez a szívós, tömött - kézzel hajlott felületű poliéderes darabokra törhető - sárga agyag mészmentes, sak nagyon kevés apró kvarszemsét tartalmaz. Az agyagon belül gyakoriak a fényes súszási lapok. E tenyérnyi foltok nem egy síkban helyezkednek el, hanem kissé eltérő szöget zárnak be egymással, és a karnyomok" is többféle mozgási irányt mutatnak. E jelenség alapján, és a fentebb leírt ferde települési viszonyokból a sárga agyag utólagos, rogyadozó mozgásaira lehet következtetni. Ezt támasztja alá, hogy a réteghatártól lefelé ék alakú (néhány m szélességű és dm hosszúságú) vörös agyag repedéskitöltések nyúlnak bele a sárga agyagba. Sajnos a jelenlegi feltártsági viszonyok nem mutatják az új terem oldalsó részét kitöltő sárga agyag és az ide torkolló - fentebb leírt - folyosó zöldes árnyalatú agyagjának kapsolatát. Ugyanígy nem ismerjük a terem alsó és belső részeinek üledékeit - ezekre a kérdésekre a további kutatások adhatnak választ.

48 4. ábra: Vörös és sárga agyag éles határvonala az újonnan feltárt teremben, felül az egymásba nőtt szeptáriás gumók (Fotó: Shäfer István) Eredmények A barlang újonnan megismert szakaszai és az azokat kitöltő üledékek megerősítették eddig vallott nézeteinket az üreg fejlődéstörténetéről (FUTÓ 999) és további részletekre is fényt derítettek. Egyértelművé vált, hogy a laminites összlet nem sak egy közbetelepülő sajátos üledék, hanem önálló képződményként a barlang történetének legalább olyan fontos időszakát do kumentálja, mint a különféle agyagok. A laminites kőzetliszt zónáján belül felfelé vékonyo dó, majd teljesen kimaradó zöldes árnyalatú, agyagosabb lemezek jól mutatják a környező térszínen bekövetkezett változásokat. Az addigi - mállással jellemezhető, agyagos - felszí ni viszonyokat fokozatosan felváltotta egy szárazodó, löszlerakódást eredményező éghajlat. Az a korábbi feltételezésünk is bizonyítottnak tekinthető, hogy a barlang feltöltődése során vízszintesen lerakódott üledékek utólag megrogytak (súszási nyomok, lejtős réteg határok) és részben mélyebb szintekre halmozódtak át, helyet adva a később bemosódó, újabb üledékeknek. Az összletek határán észlelt hirtelen rétegváltások egy-egy nagyobb nyugalmi szakaszt jeleznek, ilyenkor vagy a barlang bejárati kürtője tömődött el, vagy a fel szín morfológiai változása nem tette lehetővé a hordalékanyag bejutását. A feltárás során újabb üledéktípusokat is megismertünk; a vörösagyag alatt éles határ ral települő, nagy tisztaságú sárga agyagot az új teremben, illetve a két termet összekötő já-

49 ratot kitöltő, zöldes árnyalatú agyagot. Az eddig látottaknál még nagyobb - néha fél méter átmérőt is meghaladó - és szinte egymásba kapsolódó szeptáriás konkréiók kerültek elő az új terem vörös agyagjának alsó részéből. Az itt tapasztalt nagyon erős ementálódást valószínűleg az okozta, hogy a barlangba bejutó, mésszel telített vizek a fekü agyagokon visszaduzzadtak. A hosszabb-rövidebb ideig stagnáló víz az üledékeket átitatta, miközben kisapódott belőle az oldott kalium-karbonát. A lassan(?) elszivárgó víz után hosszabb időre(?) kiszáradt az üledékösszlet, majd ismét megérkezett a következő vízborítás. Nagyon valószínű, hogy a ritmiitás összefügg a laminitképződéssel. Műszeres anyagvizsgálatokkal lehetne pontosítani, hogy a különböző színű agyagok és a laminites sorozat lemezei vajon milyen eredetűek és honnét származnak? Új kutatási irányként felvetődik a - VERESS (999) által részletesen tárgyalt - üledékkel kitöltött karsztos mélyedések és az ugyansak üledékeket tartalmazó, ilyen típusú felnyílott barlangok fejlődésének összehasonlítása. Irodalom - Referenes FUTÓ J. (999): A Csatár-hegyi-barlang üledékei I. - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 4 (995): 7-9. Zir FUTÓ J. (2000a): Éghajlatváltozások és helyi tektonikus mozgások tükröződése bakonyi barlangok üledékkitöltésében - Negyedidőszak Ankét Budapest. Poszter (in press) FUTÓ J. (2000b): Keveredési korrózióval kialakult Veszprém környéki barlangok morfológiai típusai - Karsztfejlődés V: Szombathely FUTÓ J. - SCHÄFER I. Zs. (2000): Új terem feltárása a Csatár-hegyi-barlangban - A Veszprémi Egyetemi Barlangkutató Egyesület Munkájának Eredményei Veszprém. VERESS M. (999): Az Északi-Bakony fedett karsztja - A Bakony Természettudományi Kutatásának Eredményei p. Zir

50 Summary Sediments of the Csatár-Hill-ave II. - Sediments disovered between from the ontinuous researh of the ave and their layering onditions are published in this paper. An about,5 m thik ave laminite assise has been reognised. In this some millimetre thik red, yellow and sometimes blak rok flour layers an be found alternately. The green lay layers appear downwards the half of the formation and they get thiker and thiker. The laminite struture gradually turns into yellowish green lay whih ontains onretions. In the new hall a nearly m thik dolomite onglomerate of loose struture and srumbling origin lies. At the lower part of this, the rok piees an be found interbedded into small amount of yellow lay. Under this with quik hange, also aim thik, but red lay omes with slide, uneven surfae. Dozens of slightly flattened onretions an be found in this; the diameter of some of them is over a half meter. They has been almost grown laterally together during their growth developing a merged, emented formation. Their development is not ompletely larified. The water oming down into the ave supposedly dams bak on the yellowish lay settling under the onretions; its solved alium arbonate ontent preipitates and ements the loose onglomerate. The sediment dries out until the next inflow therefore the struture of the onretions will be septarious. The rhythmially repeated phenomenon is supposedly in onnetion with the laminite sedimentation. Traes of slipping inside the lay and the strongly urved layer-borders refer to transloation of sediment-aumulation in a lower level of the ave. The phenomenon ensures plae for new deposits arriving from outside. A kézirat lezárva: deember A szerző íme (Author's adress): FUTÓ János Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zir, Rákózi tér. btmz@almos.vein.hu

51 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); ADATOK A PRÁGA-HEGY (VESZPRÉM MEGYE) GEOLÓGIAI ISMERETÉHEZ BODORKÓS Zsolt Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zir Abstrat: Data to the geologial knowledge of the Prága-HHl (Veszprém County) - Several stone-pits were settled in the last 00 years for our basalt ourrenes in Transdanubia. Beside the negative effets - from the points of view of nature onservation - of the quarries there are positive ones geologially (and eonomially) as well. The landsape wound" is pratially a window opening to the inner part of the hill. Taking the advantage of this we an get many interesting geologial information - as we did - in our researh area, on the Prága-Hill beside Bazsi. On the basis of our field observations, settling onditions of the basalt and the sediments forming the hill are desribed in this paper. We also give short morphologial haraterisation of the inlusions ourring in the basalt. Bevezetés, kutatástörténet A dunántúli bazalt-előfordulásokon az elmúlt 00 évben számos kőbányát nyitottak (Haláp, Badasony, Gulás stb.). Ezek közül jelenleg kettőben folyik intenzív, rendszeres művelés: Uzsabányán és Bazsiban. A kőfejtők természetvédelmi szempontból kedvezőtlen hatásai mellett számos geológiai (és gazdasági) szempontból kedvező tényező jelenik meg. A tájseb" gyakorlatilag olyan ablak, amely a hegy belsejére néz. Ezt kihasználva sok érdekes geológiai informáióhoz juthatunk és jutottunk is kutatási területünkön a Bazsi melletti Prága hegyen. A Keszthelyi-hegységet északról a Zalaszántó-Zsidi-medene határolja. E medenét északról és keletről a Tátika-soport bazalthegyei (Tapolai Bazalt Formáió, Jámbor 980) övezik (JUGOVICS 974). A Tátika és Sarvaly hegyek közti bazalt vonulat ÉK-DNy-i sapásirányú és mintegy 6 km hosszúságban követhető. E vonulat központi részén helyezkedik el kutatási területünk a Prága-hegy (. ábra). DNy-ról a Farkas-hegy, ÉK-ről a Sarvaly-hegy bazaltgerine határolja. A gerin hossza közel 2 km, legmagasabb pontja a Karikás-tető 354 m-rel magasodik a tenger szintje fölé. A vonulat átlagos magassága m, szélessége 00 és 700 méter közt váltakozik. A Prága-hegy ÉNy-i oldalát jelenleg is aktív, háromszintes kőfejtő tárja fel (2. ábra). A Tátika-soport geológiája az elmúlt másfél évszázad folyamán számos jeles kutatónak keltette fel az érdeklődését. VITÁLIS (9) monográfiájában nagyon szép Cholnoky J. által

52 . ábra: A kutatási terület helyzete, : bazalt, 2: bazalttufa (JUGOVICS 974 alapján) készített képeket lehet látni a szomszédos sarvalyi kőfejtőről. Ugyanitt ezt írja: A bazalttakaró a feltárás dél-nyugati részén, hatalmas homoklensét emelt fel s annak a még hígan folyó erupziós anyagba besüppedt részeit egészen megpörkölte." Ebből az üledékből Melanopsis sp. és Congeria sp. maradványok kerültek elő (VITÁLIS 9). A legjelentősebb kutatások Jugovis Lajos nevéhez fűződnek. Megállapítja, hogy a Tátika és Sarvaly hegyek közt húzódó bazaltvonulat hasadékkráter mentén alakult ki (JUGOVICS 948, 955/56). A Prága-hegy két hasadékfeltörés eredménye (JUGOVICS 955/56). A hegy ÉK-i oldalán található teknőszerű mélyedést krátermaradványnak tartotta. (JUGOVICS 948). A különböző bazalttípusok elterjedéséről és a Prága-hegy általa vázolt szerkezetéről elvi ábrát készített (JUGOVICS 955/56). A vulkanológiai megfigyelések mellett kőzettani vizsgálatokat is végzett. Egyrészt a hegy főtömegét alkotó bazaltot, másrészt a fekü és fedő üledékek anyagát vizsgálta. A fedőhomok eredetét ásványtani összehasonlítással próbálta magyarázni. Úgy vélte, hogy a fedőhomok a pannonnál fiatalabb (JUGOVICS-CSÁNK 955/56). A Tátika-soport bazaltjainak kőzetkémiai vizsgálatával Mauritz Béla és H. F. Harwood is foglalkozott (MAURITZ-HARWOOD 937). Vizsgálták az egyes bazaltminták ásványos öszszetételét és az egyes elemek gyakoriságát. A Tátika-soport kutatásában új fejezet indult, amikor megkezdték a bazaltok K/Ar radiometrikus kormeghatározását. A Sümegprága és Bazsi községek kőfejtőiből származó minták kora a mérések alapján 3,02±0,20; 3,43±0,40; 3,79±0,62 millió évnek bizonyult. A Prága-hegy kőzetét olivingazdagnak találták. A Tátika-soport hegyeit lépsősen felfelé haladó teleptelérnek tartják (BALOGH et al. 982). JÁMBOR et al. (98) szerint a Tátika- és Sarvaly-hegyek teleptelérek kipreparálódott maradványai.

53 2. ábra: A Prága-hegyi bazaltbánya (2000) 3. ábra: Sziklatorony a bazaltgerin DNy-i végén

54 Földtani megfigyelések A bányától DNy-ra a néhány méteressé keskenyedő gerin a lepusztulás folytán sziklatornyokra különül (3. ábra) és erősen pusztul, több méter átmérőjű bazalttömbök szakadtak le és ezek további aprózódásával a hegy saját törmelékébe temetkezik. A bányától ÉK-re a bazaltgerin kettéágazik és egy szinte teljesen lefolyástalan, alasony, teknőszerű mélyedést fog közre. A gerin kúpszerű vulkáni formák sorozatából tevődik össze. A földtani térképen (HAAS J.-JOCHÁNÉ EDELÉNYI E. 988) azt látjuk, hogy a Prága-hegy közvetlen környezetét többnyire negyedidőszaki képződményekkel fedett pannon üledék alkotja. A bazalt gyakorlatilag teljesen fedett, kizárólag a gerinen találunk szálbanálló kibúvásokat. Megfigyeléseink szerint a bazalt itt oszlopos elválású, de ott, ahol a gerin kettéágazik pados elválású bazalt is kibukkan. Ez azt jelzi, hogy a bazalt kihűlésekor itt is üledékkel érintkezett. Az üledékanyag nagy része azóta lepusztult. Ugyanitt a gerin által közrefogott mélyedésben a földtani térkép szerint pannon üledékek helyezkednek el. Ennek a teknőszerű mélyedésnek két lefolyási helyét sikerült elkülöníteni. A hegy D-i oldalának ÉK-i végén és az É-i oldal közepe táján, a Karikás-tető és egy kisebb kúp közti területen lehet megfigyelni ezeket. Viszont figyelemre méltó, hogy itt kvarkavisok is előfordultak, igaz nem nagy számban. A szomszédos Sarvaly-hegyen az ottani bazaltbánya bővítése érdekében 3 kisebb kutatógödröt létesítettek. Ezek a gödrök 6-6,5 m mélységben megpörkölt, összeégett agyag és homokrétegeket tártak fel. A gerin két oldalát itt is 5-0 m magasan kiemelkedő szálban álló bazalt alkotja (JOCHÁNÉ EDELÉNYI-HAAS 986). A kőzetek vertikális elterjedését, egymáshoz való viszonyát legjobban - a folyamatos fejtés miatt állandóan változó - bányafalakon vehetjük szemügyre (4. ábra). A bazaltnak itt is két megjelenési formája különíthető el: a bánya központi részén oszlopos, e fölött pados elválású bazaltot figyelhetünk meg. Az oszlopos bazalt szürkésfekete, tömött szövetű. Az oszlopok átmérője m között változik. A pados bazalt vékony (5-0 m) és vastag (0-40 m) padok formájában van jelen. Mindkét típus hólyagüregekben gazdagabb, mint az oszlopos bazalt. A hólyagüregek különféle ásványokkal, főként zeolitokkal és karbonátokkal vannak kitöltve. A bányafalak tetején szinte függőlegesen álló bazalttelérek voltak megfigyelhetők (5. ábra). Vastagságuk -6 méter között változott. A telér bazaltanyaga néhol ökölnyi seppekre különülve belefolyt az üledékbe. A kontaktuson a bazalt vékony lemezes elválású (6. ábra). A bányafalak felső részén a pannóniai üledékek fedőként" és belső meddő" formájában is előbukkannak. Fedőüledéknek nevezem azokat, amelyek nem minden oldalukkal érintkeznek a bazalttal, nagy kiterjedésűek (méteres-0 méteres nagyságrendű) és ebből következően a kontakt hatás kismértékű. A fedő üledékek, ahogy az a 4. ábrán is látszik, közel egy szintben helyezkednek el a bánya egész területén. Ilyen előfordulás igen szépen volt tanulmányozható 2000 tavaszától októberig, mikor is a bányaművelés elérte és nagy részben megszüntette (7. ábra). Itt több 0 m hosszúságban változatos összetételű üledékek és ezekbe benyomult bazalttelér volt megfigyelhető. Dominánsan sárgás színű, sillámos homok és szürkészöld, fekete foltos (szervesanyag-tartalmú) agyag fordult elő. A sillámos homokból limonitosodott famaradványok mellett KORPÁSNÉ HÓDI M. (szóbeli közlés) meghatározása szerint: Margaritifera flabellatiformis (Grigorowith-Beresowski 95) = Unió wetzleri Dunkel, Melanopsis sp., Viviparus sp. és Theodoxus sp. is előkerültek.

55 4. ábra: A felső bányafal (994) 5. ábra: Bazalttelér és üledék határa

56 6. ábra: Bazalt-üledék kontaktus A belső meddőként" előforduló üledékeket a zárványok közé soroltam. Mivel méreteik kisebbek (m-m-es nagyságrend) mint az előbbieké a kontakt hatás nagyobb mértékben érvényesül. Ezekhez hasonló előfordulást a szomszédos Sarvaly-hegyről már ismertettek, legutóbb KLESPITZ (990). Az üledékek anyaga minden esetben pannon homok és agyag, ill. ezek különféle arányú keverékei. A bazalttelértől egy 2-3 m vastag homokos-agyagos összlettel elválasztva egy tufás jellegű kőzet fordult elő. Ez a kőzet erősen bontott bazaltgömböskékből (0,5-5 m), agyaggömböskékből és ritkábban kvarkavisokból, valamint az ezeket összeementáló finom kőzetlisztes anyagból áll (8. ábra). A zárványok részben a fekü felszakított anyagából származnak, részben pedig a bazalt által körbefolyt üledékek. Ezek mérete pár m-néhány méter. Anyaguk többnyire a már ismertetett homokos-agyagos kőzetekből áll. A bányafalak felső részén gyakoriak az agyagos zárványok. Ezekhez a zárványokhoz nagyon formagazdag karbonátos (kalitaragonit)-zeolitos (phillipsit) ásványtársulás kapsolódik. A kvar anyagú zárvány viszonylag kevés, ezek feltehetően kavisok voltak. Ezek általában szabálytalan alakúak, bár szabályos trapéz alakú is előkerült már. Méretük 2 és 0 m között változik. A kvaranyag gyakran erősen töredezett, szemsés jelleget mutat. Egy alkalommal szulfidásvány került elő kvarzárványból.

57 7. ábra: Homokra települt agyag a bazalt fedőjében", A: törmelék, B / l : sillámos, sárga homok, limonitos famaradványokkal, sigák, kagylók, B/2: szürkés homok, limonitos, szenes famaradványokkal, B/3: enyhén agyagos, sárgásszürke, finomrétegzett homok, limonitos famaradványokkal, C: szürke agyag 8. ábra: Egy nagyobb bazaltdarab a tufás kőzetben

58 Mészkőzárványok is előfordultak, de valódi méretük nem ismert, mivel törmelékben bukkantunk rájuk. Bennük mollusa-héj metszetek és apró kalitüregek figyelhetők meg. Egy 999-ben gyűjtött, a felső bányaszint egyik nagyobb, sötétzöld, erősen összesült zárvány anyaga RÁLISCHNÉ FELGENHAUER E. vékonysiszolatos vizsgálata szerint hólyagos üvegtufa lehetett. Összetételében az agyagásványok uralkodnak, de jelentős a karbonáttartalom is. Erősen repedezett és a repedéseket 0, mm vastagságban kvar tölti ki. Összegzés A Prága-hegyen végzett megfigyeléseinkből a következő megállapítások és feltételezések vonhatók le. A hegy központi tömegét szürkésfekete, tömött szövetű, oszlopos elválású bazalt alkotja. Pados elválású bazalt minden esetben az üledék-bazalt kontakt zónában jelenik meg. A bányafalak felső részén jelentős mennyiségű fedőüledéket találtunk. A bazalttal itt sak sekély kontakt hatás mutatkozik. A Prága-hegy gerine pannon üledékbe nyomult kipreparálódott teleptelér (JÁMBOR et al. 98). Az üledéket a felnyomuló magma részben kikerülte, bekebelezte, részben enyhén megemelve felboltozta. A felnyomulás kétszeri alkalommal történhetett. Feltételezhető, hogy a kúpszerű formák a második felnyomulás produktumai. Néhol a magma áttörhette a felszínt és felszíni lávafolyást eredményezett. A lepusztulás folyamán a kis kúpok közti mélyedésekben ill. a láva által borított területen belső meddőként" fennmaradt az egykori fedőüledék. Ennek maradványait találtuk meg a bányafalak felső részében, a teknőszerű mélyedésben a hegy ÉK-i oldalán. Kérdéses a tufás kőzet eredete, anyagából következően viszont mindenképpen felszíni vulkáni működésre is következtethetünk. A különféle zárványok és az üledékekből vett minták a Bakonyi Természettudományi Múzeum geológiai gyűjteményében kerültek elhelyezésre. Köszönetnyilvánítás Ezúton is szeretném köszönetemet kifejezni a bánya vezetőségének és dolgozóinak, hogy lehetőséget nyújtanak a folyamatos vizsgálódásra. Köszönet illeti Rálishné dr. Felgenhauer Erzsébetet a vékonysiszolatok kőzettani leírásáért, Korpásné Hódi Margitot az ősmaradványok meghatározásáért, valamint Korpás Lászlót javító szándékú észrevételeiért.

59 Irodalom-Referenes BALOGH K.-JÁMBOR Á.-PARTÉNYI Z.-RAVASZNÉ BARANYAI L.-SOLTI G. (982): A dunántúli bazaltok K/Ar radiometrikus kora - Földt. Int. Évi Jel. 980-ról: HAAS J - JOCHÁNÉ EDELÉNYI E. (szerk.) (988): A Bakony hegység földtani térképe, es sorozat, Sümeg - MÁFI JÁMBOR Á. (980): A Dunántúli-középhegység pannóniai képződményei - MÁFI Évkönyv 62. JÁMBOR Á.-PARTÉNYI Z.-SOLTI G. (98): A dunántúli bazalt vulkánitok földtani jellegei - Földt. Int. Évi Jel. 979-ről: JOCHÁNÉ EDELÉNYI E.-HAAS J. (986): Sümeg - Magyarázó a Bakony-hegység es földtani térképsorozatához - MÁFI, Bp.: JUGOVICS L. (948): Adatok a Tátika-Prága-Sarvaly hegyek vulkanológiai felépítéséhez - Földt. Közi. 78.: JUGOVICS L. (955/56): Ujabb vulkanológiai és kőzettani megfigyelések a Tátika-soport bazalthegyein - Földt. Int. Évi Jel.: JUGOVICS L. (974): A magyarországi bazaltok kémiai jellege - Földt. Int. Évi Jel.: JUGOVICS L.-CSÁNK E.-NÉ (955/56): A Tátika bazaltsoport fekü és fedőhomokjának eredete. Földt. Int. Évi Jel. 2. köt.: KLESPITZ J. (990): Bányageológiai megfigyelések az állami kőbányaipar bazaltbányáiban - Építőanyag 42.évf. 4.SZ.: MAURITZ B.-HARWOOD, H. F. (937): A Tátika-soport bazaltos kőzetei - Math, és Term. Tud. Ért. 55. köt.: VITÁLIS I. (9): A Balaton-felvidéki bazaltok - A Balaton Tud. Tanúim. Eredm.. Ásványt. Függ.: Summary Data to the geologial knowledge of the Prága-Hill (Veszprém County) - The basalt range between the Tátika and the Sarvaly hills is of NE-SW line and an be followed in about 6 km length. Our researh area, the Prága-Hill lies at the entral part of this bed. Central mass of the hill onsists of greyish-blak, olumnar basalt with thik struture. Benhy basalt appears in every ase in the sediment-basalt ontat zone. On the upper part of the pit-walls signifiant quantity of over sediment was found. Here only inonsiderable ontat effets emerge with the basalt. I all over sediments" those whih do not adjoin on the basalt with all of their sizes, extensive (from one meter till ten meter size sale), therefore the ontat effet is small. Pannon sediments turn up in the form of inner burden at the upper part of the pit-walls. Sediments appearing as inner over were lassified to the inlusions. Charateristi feature of the inlusions that the ontat effet is stronger due to their smaller sizes (m-m size sale). Inlusions have been developed partly from ripped materials of the base, partly from sediments passed or flown round by the basalt. Sizes of these range from some entimetres till several metres. Their material is the previously desribed sandy-lay in most of the ases, but quartziferous and limestone inlusions our as well. A szerző íme (Author's adress): BODORKÓS Zsolt Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zir Rákózi tér.

60

61 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); A TEKERÉS-VÖLGY (DÉLI-BAKONY) NÖVÉNYZETE KOVÁCS J. Attila Berzsenyi Dániel Főiskola, Növénytani Tanszék, Szombathely Abstrat: Vegetation of the Tekerés-Valley (Southern-Bakony) - The author studied the vegetation of Tekeres-Valley loated in the Southern-Bakony. The list of vasular flora of the area was ompiled, its vegetational units were determined and the vegetation map was prepared by himself. Populations of proteted plant speies were also examined and their ourrenes were marked on the map. Bevezetés A Déli-Bakony dolomitos kőzetének legkeletibb természeti egységét képező Tekeresvölgy - a Malom-hegy (42 m) és a Kőris-hegy között - közvetlenül a Balaton-felvidékhez és a Veszprémi-fennsíkhoz kötődően, nagyobb részt Nemesvámos község és kisebb részben Veszprém város határában található. A hosszú, tekervényes" völgy természetföldrajzi adottságait, az egykori Tekeres-patak alakította (szabdalta) végig, elnyúló, szurdokszerű, vadregényes tájjá. Az általában ÉK-DNy irányultságú völgy változatos geomorfológiai adottságait különösen a Kőris-hegy és a Csinge-hegy alasony vonulata, ill. keleten a sas-hegyi plató, nyugaton pedig a satár-hegyi plató befolyásolja. Ugyanakkor É-on és D-en a középtájat meghatározó geológiai törésvonalak (Veszprém-Deveseri-árok, Veszprém-Nagyvázsonyimedene) alakító hatása érvényesül. A sziklakibúvásokkal, sasbérekkel, dolomitkopárokkal tarkított völgy északi része nyitottabb, a turizmus, az egykori legeltetés és a degradáió is erőteljesebb (különösen az Ördögrágta-kő és a satári malom között). A völgy déli része mélyebb és keskenyebb, több helyen igazi szurdokvölgy jellegű és jelentős erdősültségénél fogva kevésbé degradálódott, sőt helyenként a fellazuló molyhos tölgyesek és bokorerdők zónájában, pozitív természetességi állapotokat őriz. A jelenlegi vegetáió szerkezeti összetételét azonban mindenképpen erőteljesen befolyásolja az alsó szakaszon a fokozódó turizmus (kerékpár, motor is!), felső részén pedig a nemesvámosi lovastúrák környezetmódosító hatása. Tekintettel arra, hogy a Tekeres-völgy természeti egysége fontos flóraelterjedési és vegetáiótörténeti problémák megvilágításához szolgáltathat értékes adatokat, az utóbbi években botanikai állapotfelméréseket indítottunk el. Ezért között mondhatni programszerűen, minden vegetáiós időszakban és több alkalommal felkerestük a területet és florisztikai-önológiai felméréseket végeztünk. Az elért eredményeket: edényes flóralista,

62 növényfajok ponttérképezése, vegetáiótérkép, növénytársulások jellemzése stb. jelen dolgozatunkban adjuk közre. A feldolgozás folyamán megalapozódott azon összkép, mely szerint a Tekeres-völgy botanikai-ökológiai szempontból egy olyan lokális természeti területe a Déli-Bakonynak, mely fajgazdagsága és ökológiai folyosó funkiója révén igen értékes élőhelyek megőrzését és fennmaradását biztosította. így az eddigieknél jóval több figyelmet érdemel úgy a szakma, mint a természetvédelem részéről. Eredmények Ami a flóradiverzitást és a botanikai értékeket illeti, elmondhatjuk, hogy a területen a több mint 320 edényes taxon közül 37 védett növény volt regisztrálható. Ezen kívül, horológiailag és önológiailag kb faj külön figyelmet érdemel. A Tekeres-völgy folyosószerű, átmeneti jellegét - a Balaton-felvidék és az Eszaki-Bakony között - erősítik a következő fajok erőteljes populáiói is: Seseli leuospermum, Aethionema saxatile, Silla autumnalis, Amelanhier ovális, Cotinus oggygtia, Paronyhia ephalotes, Draba lasioarpa, Fumana proumbens, Hepatia nobilis, Moehringia musosa, Sabiosa anesens stb. A vegetáió változatosságát ill. a önológiai diverzitás különlegességét, főleg a dolomitsziklagyepek és lejtősztyepek sajátosságai határozzák meg: Seseli leuospermi-festuetum pallentis, Festuo pallenti-brometum ereti-pannonii, Chrysopogono-Carietum humilis növénytársulások állományainak gazdagsága és ritka botanikai értékeinek jelenléte. Ezen kívül a vegetáió további sajátosságait a szubmediterrán jellegű, fellazuló, xerotherm erdők erőteljes állományai adják: Cotino-Quereetum pubesentis, Viio sprasiflorae-queretum pubesentis, melyek önológiai viszonyaikkal szorosan kötődnek a zonális jellegű seres-tölgyesekhez (Queretum petraeae-erris). Az árnyékos, hűvös, szurdokszerű völgyekben, a mezofil lombos erdők egy sajátos egysége, a dolomittörmeléklejtő-erdő (Primulo veris- Tilietum platyphyllae) maradt fenn. Növényföldrajzilag érdekes, hogy ezek a társulások a Déli-Bakony nyugati térségében megritkulnak ill. a legtöbb helyen az atlantikus hatás erősödése révén már fenn sem maradtak. A Tekeres-völgy edényes flóralistája (nomenklatúra: SIMON 992) Aer ampestre L., Aerplatanoides L, Aerpseudoplatanus L., Ahillea mülefolium, Ahillea setaea W. et K., Ainos arvensis (Lam.) Dandy, Aonitum vulparia Rhb., Adonis vernalis L., Aegopodiumpodagraria L., Aethionema saxatile (L.) R. Br., Agrimonia eupatoria L., Agropyron aninum (L.) R. et Sh., Agropyron repens (L.) PB., Agrostis apillaris L., Agrostis stolonifera L., Alhemilla autiloba Opiz, Alliaria petiolata (M.B.) Cavara et Grande, Allium flavum L., Allium montanum F. W Shm., Althea offiinalis L., Alyssum alyssoides (L.) Nath., Alyssum montanum L., Amelanhier ovalis Medik., Anaamptispyramidalis (L.) Rhb., Anhusa offiinalis L., Antherium ramosum L, Anthrisus erefolium (L.) Hoffm., Anthyllis vulnarearia L. subsp. polyphylla (Kit.) Nym, Arabis turrita L., Arrhenatherum elatius (L.) P.B., Artemisia pontia L., Artemisia vulgaris L., Asarum europaeum L., Asperula ynanhia L., Asplenium trihomanes L., Asplenium ruta-muraria L., Aster linosyris (L.) Bernh., Astragalus austriaus Jaq., Ballota nigra L., Berberis vulgaris L., Berteroa inana (L.) DG, Betonia offiinalis,]^., Bisutella laevigata L., Bothriohloa ishaemum, Brahypodium pinnatum (L.) RB., Brahypodium sylvatium (Huds.) R. et Sh., Bromus ommutatus Shratt,

63 Bromus eretus Huds., Bromus mollis L., Bromus pannonius Kumm et Sendt., Bromus ramosus Huds., Calamagrostis epigeios (L.) Roth, Campanula bononiensis L, Campanula glomerata L., Campanula patula L., Campanula persiifolia L, Campanula rotundifolia, Campanula sibiria L., Campanula trahelium L, Cardaminopsis arenosa (L.) Hay., Carduus aanthoides L, Carduus natans L, Carex halleriana Asso, Carex humilis Leyss., Carex montana, Carex pilosa Sop., Carex praeox Shreb., Carex tomentosa L., Carlina vulgaris subsp. intermedia (Shur) Hay., Carpinus betulus L., Centaurea miranthos S. G. Gmel, Centaurea pannonia (Heuff.) Simk, Centaurea sadleriana Janka, Centaurea sabiosa L., Centaurea spinulosa Rohel, Centaurea triumfetti All. subsp. aligera (Gugl.) Dostál, Cerasus avium (L.) Mönh, Ceterah offiinarum DC. in Lam et DC, Cheliodonium majus L., Chondrilla junea L., Chrysanthemum orymbosum L., Chrysanthemum leuanthemum L., Chrysanthemum vulgare (L.) Bernh. ( Tanaetum vulgare L.), Chrysopogon gryllus (Torn.) Trin, Cihorium intybus L., Cirsium eriophorum (L.) Sop., Cirsium oleraeum (L.) Sop., Cirsium vulgare (Savi) Ten, Cleistogenes serotina (L.) Keng., Clematis vitaiba L., Colhium autumnale L., Convallaria majális L., Convolvulus antabria L., Cornus mas L., Cornus sanguinea L, Coronilla oronata Nath., Coronilla varia L., Corydalis ava ( L.) Shw. et Koerte, Corylus avellana, Cotinus oggygria Sop., Cotoneaster integerrimus Medik., Cotoneaster niger (Wahlb.) Fries, Crataegus monogyna Jaq., Cystopteris fragilis (L.) Bernh., Cytisus nigrians (L.) Griseb., Cytisus proumbens (W. et K.) Spreng., Datylis glomerata L., Datylis polygama Horvatovszky, Dauus arota L, Danthonia deumbens, Daphne neorum L., Datura stramonium L., Dianthus armeria L., Dianthusplumarius L subsp. regis-stephani, Dianthuspontederae Kern., Ditamnus albus L., Dipsaus fullonum L., Dorynium herbaeum Vill., Draba lasioarpa Rohel, Dryopteris filix-mas L., Ehinops sphaeroephalus L.,Ehium vulgare L,, Elaeagnus angustifolia L, Epipatis helleborine Cr., Eryngium ampestre L, Erysimum odoratum Ehrh, Euonymus verruosus Sop, Euonymus europaeus L., Eupatorium annabinum L., Euphorbia amygdaloides L., Euphorbia esula L., Euphorbia yparissias L., Euphorbia pannonia Host, Euphorbia polyhroma Kern., Euphorbia seguieriana Neker, Falaria vulgaris Bernh., Festua arundinaea Shreb, Festua gigantea (L). VilL, Festua pallens Host, Festua pratensis Huds., Festua rubra L., Festua rupiola Heuff., Filipendula vulgaris Mönh, Fragana viridis Duh., Fraxinus exelsior L., Fraxinus omus L., Fumana proumbens (Dun.) Gren. et Godv., Galium glauum L, Galium mollugo L., Galium odoratum (L.) Sop., Galium shultesii Vest, Galium vernum L., Geranium molle L., Geranium phaeum L., Geranium robertianum L., Geranium sanguineum L., Geum urbanum L., Glehoma hederaea L Globularia puntata Lap., Gypsophila muralis L., Hedera helve L., Helianthemum ovatum (Viv.) Dwr., Hepatia nobilis Mill., Heraleum sphondylium L., Hieraium bauhinii Shult ex Bess., Hieraium ymosum L., Hieraium murorum L., Hieraium pilosella L., Hieraium umbellatum L., Hipporepis omosa L., Hyperium hirsutum L, Hyperium perforatum L., 7/JM/Û britannia L., /nu/a onyza DC, /nw/ű ensifolia L., 7nw/a frtríű L., Juniperus ommunis L., Jovibarba hirta (Juol.) Opiz,Jurinea mollis (L.) Rhb., Knautia arvensis (L.) Coult., Knautia drymeia Heuff., Koeleria eristata (L.) Pers, Lamium maulatum L., Lapsana ommunis L., Laserpitium latifolium L., Lathyrus niger (L.) Bernh., Lathyrus vernus (L.) Bernh., Leontodon hispidus L., Ligustrum vulgare L., Lilium martagon L., Linun tenuifolium L., Linaria genistifolia (L.) Mill., Linum austriaum L., Lithospermum purpureo-oeruleum L., Lolium perenne L., Loniera xylosteum L., Lotus orniulatus L., Lyhnis flos-uuli L., Marrubium peregrinum L., Melandrium album (Mill.) Garke, Meliatlis arpatia Klok, Melia iliata L., Melia uniflora Retz., Mentha longifolia (L.) Nath., Merurialis ovata Sternb. et Hoppe, Merurialis perennis L., Minuartia verna (L.) Hiern., Moehringia musosa L., Musari botryoides (L.) Mill., Musari negletum Guss. Ex Ten., Orhis mono L., Orhis purpurea Huds., Orhis ustulata L., Origanume vulgare L., Paronyhia ephalotes (M.B.) Bess., Pastinaa sativa L., Petrorhagia proliféra (L.) Ball et Heyw., Peuedanum ervaria (L.) Lap., Peuedanum oreoselinum (L.) Moenh, Phleum phleoides (L.) Karsten, Phyteuma orbiulare L., Piris hieraioides L., Pimpinella saxifraga L., Pmws nigra Arn., P/m«sylvestris L., Plantago argentea Chaix., Plantago laneolata L., Plantago major L., Platanthera bifolia (L.) Rieh, Po«angustifolia L., FOU badensis Hke., ftoû nemoralis L., Polygala amara L., Polygonatum latifolium (Jaq.) Desf., Polygonatum odoratum (Mill.) Drue, Polypodium vulgare L., Potentilla alba L., Potentilla arenaria Borkh, Potentilla ereta (L.) Ränhel, Primula veris Huds., Prunella vulgaris L., Pulsatilla grandis Wender, Pulsatilla pratensis (L.) Mill, subsp. nigrians (Störk) Zamels, Pyraspyraster (L.) Burgsdorf, Querus erris L., Querus petraea (Mattushka) Lieblein, Querus pubesens Willd., Querus robur L., Querus rubra L., Ranunulus aris L., Ranunulus bulbosus L., Ranunulus illyrius L., Ranunulus repens L., 7?OÍŰ anina L., Z?asa gallia L., Rubus frutiosus L. agg, Salvia aethyopis L., Salvia nemorosa L., Salvia pratensis L., Salvia vertiillata L., Sambuus ebulus L., Sambuus nigra L., Sanguisorba minor Sop., Sabiosa anesens W. et K, Sabiosa

64 ohroleua L., Silla autumnalis L, Sorzonera austriaa Willd., Sorzonera purpurea L., Sedum are L., Sedum album L., Sedum maximum (L.) Hoffm., Sedum sexangulare L., Seseli hippomarathrum L., Seseli leuospermum W. et K., Seseli osseum Cr., Silène otites (L.) Wih, Solidago gigantea Ait., Sorbus aria (L.) Cr., Sorbus torminalis (L.) Cr., Stahys germania L., Stahys reta L., Stahys sylvatia L., Stellaria graminea L, Stellaria holostea L., Stellaria media (L.) Vill., Stellaria nemorum L., Stenatis annua (L.) Ness., Sf/pa apillata L., 5f/pa erioaulis Borb., Sí/pa pulherrima C. Koh, Symphytum offiinale L., Teurium hamaedrys L., Teurium montanum L., Thalitrum minus subsp. pseudominus (Borb.) Soó, Thalitrum aquilegiifolium L., Thesium arvense Horváthovszky, Thymus pannonius All., Ti'/i'a ordata Mill., Tilia platyphyllos Sop., 7t7iö tomentosa Mönh (ültetett), Trifolium alpestre L., Trifolium arvense L., Trifolium medium Grufbg., Trifolium montanum L, Trifolium ohroleuum Huds., Trifolium pratense L., Trifolium repens L., Turritis glabra L., Urtia dioia, Veratrum nigrum L., Verbasum lyhnitis L, Verbasum phlomoides L., Verbasum speiosum Shrad, Verbena offiinalis L.,Veronia hamaedrys L., Veronia austriaa L., Veronia spiata L., Viburnum Vinetoxium hirundinaria Medi, K/o/a arvensis Murr., K/o/a anina L., Kzo/a /z/ría L., lantana L, Pïo/a oaoraía L., Védett növényfajok elterjedése A Tekeres-völgy változatos flórájának külön színezetet ad a nagyszámú (37) védett növény, mely fennmaradhatott a területen. Egyes taxonok elterjedésének szemléltetésére ponttérképeket is készítettünk (-2. ábra), többségükre vonatkozóan pedig rövid jellemzést adunk. Az egyes fajok gyakorisága, populáióméretei igen változatos képet mutatnak a térségben. Növényföldrajzilag adataink a középhegységi migráiós folyamatok jobb értelmezését segíthetik elő (pl. Seseli leuospermum, Silla autumnalis, Cotinus oggygria, Amelanhier ovális stb.). Az alábbiakban kissé szelektálva és betűrendi sorrendben mutatjuk be a fajokat, rövid informáiókkal jellemezve térségi helyzetüket. Aonitum vulparia Rhb.: A vizsgált területen sak a Sötét-völgynek nevezett szakaszon fordul elő. Példányai (összesen tő) északi kitettségű dolomittörmelék-erdő, árnyékos, szurdokszerű élőhelyein maradtak fenn. A Tekeres-völgytől nyugatra - Márkó, Bánd, Szentgál, Városlőd-Kislőd, Ajka - jóval nagyobb populáiók maradtak fenn. Adonis vernalis L.: Igen elterjedt faj, nagyobb állományokat különösen a völgyet észak és kelet felől határoló lejtősztyepekben alkot (Csatár-hegy és a Sas-hegy felé). A völgy középső szakaszán és Nemesvámos felé már sak ritkuló populáióival találkozunk. Ennek oka egyrészt a Kőris-hegy zónájának nagyfokú erdősültsége, valamint a degradáió erősödése a település felőli legeltetés miatt. A bokorerdő és xerotherm tölgyes állományok peremén is igen egészséges, de kis populáiók maradtak fenn. Mindenképpen a Tekeresvölgy leggyakoribb, több ezres egyedszámú védett növényei közé tartozik. Aethionema saxatile (L.) R. Br.: A nyílt dolomitsziklagyepekben, különösen az Ördögrágta-kő és a Vilma-puszta közötti szakaszon ill. a Kőris-hegy Ny-i kitettségű bérein, bokorerdő állományok szélein jelenik meg. Minden felvételre jellemző a kevés példányszám. Szórványos előfordulása mégis a völgy növényzetének (bokorerdők, sziklagyepek) szubmediterrán jellegét erősíti. Amelanhier ovális Medik.: Néhány jól fejlett (kb. 2 m-es) példányát Ny-i kitettségű sziklagyepek pereméről jelezzük (2. ábra). A kis populáió (5-8 példány) egyedei szinte minden évben rendszeresen virágzanak és termést is érlelnek. A lelőhely jelentőségét kiemeli az a tény is, hogy a faj a Déli-Bakony más, dolomitos élőhelyeiről mind ez idáig nem került elő. Anaamptis pyramidalis (L.) Rhb.: Csak a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy közötti lejtősztyep állományokban észleltük, kevés példányszámban. A terület délebbi részein, Nemesvámos felé valószínű, hogy a gyakori legeltetés okozta degradáió miatt nem jelenik meg.

65 A TEKERES-VÖLGY NÖVÉNYZETE KÉSZÍTETTE: KOVÁCS J. ATTILA RAJZOLTA: FERENCI RITA Nyílt dolomitsziklagyep (Seseli-leuospermi-Festuetum) Zárt dolomitsziklagyep (Festuo pallnti-brometum i SZIKLAFIRYES ICJLOSSZLYEPP (CHR>SOP^ONTV(.'JR;CET_IMI I FRANCIAPERJE I CL Q'ASUNACÜ - A N HENAIHEI ELUNI I I K"G\ I SZARA/,RET ( ANTHOXANTO-AGROSTIEUIM I SISKANÄDAS (CALAMAGROSTIETUM epigei) GYALOGBODZÁS (SAMBUCETUM EBULI) GALAGONYA-KÖKÉNY CSERJÉS (PRIMO SPINOSAE-CRATAEGETUM) CSERSZÖMÖRCÉS KARSZTBOKORERDÓ (COTINO-QUERCCTUM) MÉSZKCDVELO TÖLGYES (VICIO SP.-QUERCETUM PUBESCENTISI CSERES-TÖLGYES (QUERCEIUM PETREAE-CERRIS) DOLOMITTÖRNIELEKLEITÓ-ERDÖ (PRIMULO V.-TILIETUM) ÜLTETETT FEKETETÉNYVES (PINUS NIGRA) ÜLTETETT ERDEI FENVVES (PINUS SVHESTRISI L I\ ÜMÖLCSÖSKCRL IDUS TÖLGYEK :... ábra: A Tekeres-völgy növényzeti térképe

66 Centaurea sadleriana (Janka) A. et G.: Bokorerdő és sziklagyep-állományok peremén jelenik meg, igen szórványosan. Elterjedését többnyire a Silla autumnalis populáiókhoz lehet kötni, ott ahol felhagytak a legeltetéssel. Ceterah offiinarum DC. in Lam et DC: Nyugati és déli kitettségű nyílt dolomitsziklagyepekben, sziklarepedésekben az Ördögrágta-kő és Vilma-puszta között. Coronilla oronata Nath.: A Kőris-hegy Ny-i oldalában, a Balaton-felvidékről felhúzódó karsztbokorerdők és mészkedvelő erdők peremén jelenik meg. Állománya több száz példányra tehető. Cotoneaster integerrimus Medik.: Sziklagyepekben ill. bokorerdők peremén található néhány tő. A Déli-Bakonyban több helyen is megjelenik (Csatár-hegy, M agyal-hegy, Vázsonyi-medene, Sáska környéki dolomitok stb.). Daphne neorum L.: Csak szórványosan megjelenő, inkább ritkának tekinthető faj a térségben. A nyílt dolomitsziklagyepek egyes állományaiban található néhány tő (a Sas-hegytől Ny-ra). A populáiók fennmaradását, a terjeszkedő turizmus és a motoross-gyakorlatok messzemenően veszélyeztetik. Dianthus pontederae Kern.: A völgy É-i részén, különösen a lejtősztyepek és a kopárfásítások zónájában több kis populáiója van jelen. A Molnár-tanya térségében kis foltjait a rendszeres erdei lovaglás tizedelte meg. Dianthus plumarius L. subps. regis-stephani (Rapes.) Baksay: A Tekeres-völgy dolomitsziklagyepjeiben szinte mindenütt előfordul. Populáiói gyakoriak, de nem nagy méretűek. A nyílt gyepekben a bolygatást viszonylag jól bírja. Dita m nus albus L.: Bokorerdő és mészkedvelő tölgyesek peremén általánosan elterjedt faj. Nagyobb populáióit a Kőris-hegy oldalában találjuk. A Sas-hegy felé állományai megritkulnak. Draba lasioarpa Rohel: Nem túl gyakori, de kora tavasszal virító kis populáióit több nyílt sziklagyep állományban megtaláltuk. Epipatis helleborine Cr.: Két termőhelyről jelezzük. Az egyik a Molnár-tanya zónájában levő serestölgyesekhez tartozik. A másik pedig a 200 éves famatuzsálemek (Querus robur) térségében van, a völgyi tisztásra lefutó domboldal alsó felében. Hepatia nobilis Mill.: A Tekeres-völgy középső szakaszán (Vilma-puszta és a semetekert között) több fragmentumot képező értékes populáió maradt fenn. Mindenütt hűvös völgyaljakban, árnyékos, E-i kitettségben jelenik meg. Az élőhelyek önológiai helyzete Meruriali-Tilietum ill. Primulo v.-tilietum felé mutat. A Tekeres-völgyi előfordulás azért kiemelendő, mert a Déli-Bakonyban a faj ritkának mondható (pl. Odörögd, Viszlói-erdő). Jovibarba hirta (.) Rhb.: Sziklás élőhelyek igen gyakori faja. Mondhatni végigkíséri a völgyet, de főleg a napsütötte oldalak, sziklarepedések biztosítják hosszú távú fennmaradását. Jurinea mollis (L.) Rhb.: A Kőris-hegy Ny-i oldalában szórványosan megjelenő faj. Legtöbb példányát a karsztbokorerdő tisztásain észleltük. Lilium martagon L.: Néhány példányát völgyalji seres tölgyesben ill. dolomittörmelék-erdőben észleltük, Vilma-puszta és a famatuzsálemek" közötti térségben. Linum tenuifolium L.: Lejtősztyepekben viszonylag gyakran előforduló példányaival találkozunk. A Csatár-hegy felé nyúló platón bár nagyobb a példányszám, mégsem alkot összefüggő, kiterjedt állományo-

67 TÉ 0 00 m V *. f k! I Tekeres-völgy Növényfajok elterjedése I. A Aonitum vulparia Adonis vernalis H Amalanhier ovális Hepatia nobilis Dianthus plumarius subsp. regis-stphani Sabiosa ansns A Jurinea mollis V Thalitrum minus subsp pseudominus Ks/jllte: Kovás J. Attila Rajzolta: Fereni Rita Li Orhis morio Coronilla oronata 2. ábra: A Tekeres-völgyi növényfajok elterjedése I.

68 kat. Megfigyeléseink alapján a dolomitkopárok degradáióját legjobban tűrő védett növényeink közé sorolhatjuk. Moehringia musosa L.: A Tekeres-völgy központi részét képező ún. Sötét-völgy északi kitettségű szikláin, árnyékos, hűvös sziklabevonat önózisokban kis populáiója maradt fenn. A növény sokkal gyakoribb az Északi-Bakonyban. Musari botryoides (L.) Mill.: A Csatár-hegy és a Sas-hegy felé elterülő, plató helyzetű lejtősztyepek löszösödő termőhelyein szórványosan előforduló fragmentumait találjuk. Orhis morio L.: Lejtősztyepek peremén, különösen a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy közötti állományokban találtuk közel száz példányra tehető populáióját. Jellemző, hogy egy 3-4 négyzetméternyi térségben a virág szinte minden színváltozata megtalálható volt. A populáió életerős példányokból tevődik össze. Orhis purpurea Huds.: Cseres-tölgyesekben és mészkedvelő tölgyesekben megjelenő példányai kiterjedt populáió jelenlétére utalnak. A Kőris-hegy zónájában gyakoribbnak mondható. Orhis ustulata L.: Lejtősztyepben találtuk néhány példányát a Tekeres-völgy és a Csatár-hegy közötti szakaszon. Viszonylag ritkának tekinthető. Paronyhia ephalotes (M. B.) Bess.: A nyílt dolomitsziklagyepek jellemző faja a vizsgált térségben is. Mondhatni minden állományban jelen van és jellegzetesen fehérlő színfoltokat alkot. Még a legeltetésnek túlzottan kitett Csinge-hegyen (Nemesvámos) is fennmaradt. Phyteuma orbiulare L.: Az Ördögrágta-kő és a volt satári malom között E-i kitettségben, ill. a Kőrishegy árnyékos oldalain megjelenő zárt dolomitsziklagyepekben fordul elő. Közepes példányszámú, legszebb populáiói a törmeléklejtő-erdőket szegélyezik. Plantago argentea Chaix.: Sziklagyepekben, lejtősztyepben találtuk a völgy Sas-hegy és Csatár-hegy felé terjedő szakaszában. Területünkön is megfigyelhető volt, hogy a faj aránylag jól tűri a dolomitkopárok bolygatását, degradáióját. Platanthera bifolia (L.) Rih.: Kevés példányát találtuk a Molnár-tanya és a völgy közötti seres tölgyesek völgyalji zónájában. Pulsatilla grandis Wender.: A Tekeres-völgy ÉNy-i zónájában, bokorerdő és mészkedvelő tölgyesek tisztásain három kis populáiója észlelhető. Ujabban a Déli-Bakonyból több állománya is előkerült (Márkó, Sző, Taliándörögd stb.). Pulsatilla pratensis (L.) Mill, subsp. nigrians (Störk) Zamels: Az előző kökörsinfajnál jóval gyakoribb a vizsgált területen. Lejtősztyepben, bokorerdők és melegkedvelő tölgyesek tisztásain, irtásréteken alkot közepes nagyságú állományokat. Silla au tu m rial is L.: A Tekeres-völgy térségében egy igen nagy (több ezres) példányszámú állománya maradt fenn. Nyár végén, ősz elején kéklő populáiói nagy tömegben jelennek meg különösen a löszösödő lejtősztyepek zónájában. Mint melegkori maradványfaj, a szubmediterrán migráió egyik értékes jelzőnövénye is a Déli-Bakonyban. A vizsgált területen jól kimutatható a D-E irányú növényvándorlási folyosó, a Csinge-hegytől a Csatár-hegy felé. Seseli leuospermum W. et K.: A dunántúli-középhegységi nyílt dolomitsziklagyepek legjellemzőbb bennszülött növényének több kisebb populáióját találjuk a Tekeres-völgy és a vele szomszédos Kőris-hegy zónájában. Jellemző, hogy a nagyobb példányszám mindig a pozitív természetességi viszonyok keretében for-

69 I Aethionema saxatile Cotinus oggygria Seseli leuospernilim A Dreba lasioarpa Moehringia musosa T Pareonyhia ephalotes Silla autumnal is Pulsatilla pratensis subsp nigiians Készítette: Kovás.. Allila \ Rajzolta Fereni Rita o) L.ilium martagon o Famatuzsálemek 3. ábra: A Tekeres-völgyi növényfajok elterjedése II.

70 dul elő, míg a degradálódó élőhelyeken sak kevés példányszám ill. ritka előfordulás észlelhető. A fajt a Déli-Bakony térségéből az utóbbi években több helyről is jeleztük (KOVÁCS 999). A Tekeres-völgyi előfordulások azért is értékesek, mert kapsolatot mutatnak a már régebbről ismert (keleti és a nyugati) állományok között. Thalitrum minus L. subsp. pseudominus (Borb.) Soó: Dolomitsziklagyepekben és karsztbokorerdők peremén megjelenő példányaival lényegében gyakorinak mondható a területen. Mégis a Kőris-hegy természetes és természetközeli sziklakibúvásain sokkal életerősebb állományok vannak mint az ÉK-i térség degradálódó sziklagyepjeiben. A taxon jelenléte az (ún. dolomitnövények" indikáiós értékét erősíti meg. A Tekeres-völgy vegetáiója Az utóbbi két évben végzett botanikai állapotfelméréseink során a területről 2 fontosabb növénytársulás előfordulását jegyeztük fel. Ha ezekhez hozzásatoljuk a kopárfásítások által kialakított, ún. kultúrerdőket, akkor a vegetáiótérképen 5 növényzeti egységet szerepeltethetünk. A vegetáióegységek általános önológiai-rendszertani besorolását az alábbiakban adjuk meg. FESTUCO-BROMETEA Br.-Bl. et Tx. ex Klika et Hada 944 BROMETALIA ERECTI Br.-Bl. 936 Bromo-Festuion pallentis Zólyomi 966. Seseli leuospermi-festuetum pallentis Zólyomi (936) 958 Nyílt dolomitsziklagyep 2. Festuo pallenti-brometum ereti-pannonii Zólyomi 958 Zárt dolomitsziklagyep 3. Chrysopogono-Carietum humilis Zólyomi (950) 958 Sziklafüves lejtősztyep (Száraz gyepek) MOLINIO-ARRHENATHERETEA R. Tx. 937 (Kaszálórétek) ARRHENATHERETALIA Pawlowski 928 Arrhenatherion Koh Pastinao-Arrhenatheretum (Knapp 954) Passarge 964 Franiaperje-rét Nardo-Agrostion Sulinger Anthoxantho-Agrostietum Jurko 969 Hegyi szárazrét GALIO-RTICETEA Passarrge et Kopeky 969 (Ruderális szegélynövényzet) LAMIO-CHENOPODIETALIA BONI-HENRICI Kopeky 969 Galio-Alliarion Lohm. et Oberd. et al Sambuetum ebuli Felföldy 942 Gyalogbodzás EPILOBIETEA ANGUSTIFOLII Tx. et Prsg. in Tx. 950 ATROPETALIA Vlieger 937 Epilobion angustifolii Soó 933 em. Tx Calamagrostietum epigei Juraszek 928 Siskanádas (Vágásnövényzet)

71 RHRAMNO-PRUNETEA Rivas-Goday et Borja 96 PRUNETALIA SPINOSAE Tx. 952 Berberidion Br.-Bl Pruno spinosae-crataegetum Soó (927) 93 Galagonya-kökény serjés (Száraz és mezofil serjések) CARPINO-FAGETEA Jakus 960 (Mezofil lombos erdők) FAGETALIA SYLVATICAE Pawlowski in Pawl, et al. 928 Tilio platyphyllae-aerion pseudoplatani Klika Primulo veris-tilietum platyphyllae (Isépy 96e>) Borhidi 996 Dolomittörmeléklejtő-erdő QUERCETEA PUBESCENTIS-PETRAEAE (Oberd. 948) Jakus 960 (Xerotherm erdők) ORNO-COTINETALIA Jakus 960 Orno-Cotinion Soó Cotino-Queretum pubesentis Soó (93) 932 Cserszömörés karsztbokorerdő. Viio sparsiflorae-queretum pubesentis Zólyomi ex Borhidi et Kevey 996 Mészkedvelő molyhos tölgyes QUERCETALIA CERRIS Borhidi 996 Potentillo albae-querion Jakus in Zólyomi et al Queretum petraeae-erris Soó 963 Cseres-tölgyes KULTÚRERDŐK 3. Ültetett feketefenyves (Pinus nigra ) 4. Ültetett erdeifenyves (Pinus sylvstris) 5. Ültetett ezüstfás (Elaeagnus angustifolia) A felmérés eredményeként, a növénytársulások térbeli kiterjedésének és elterjedésének szemléltetésére vegetáiótérképet készítettünk :0 000 léptékben (. ábra). Az egyes társulások rövid áttekintő jellemzését sorszámuk szerinti felsorolásban adjuk meg. Ebben utalunk az egyes asszoiáiók florisztikai összetételére (fajgazdagságára), önológiai-ökológiai viszonyaira, elterjedésére, természetességi állapotára. így jobban kirajzolódnak a Tekeresvölgy növényzetének botanikai értékei, önológiai sajátosságai. Száraz gyepek (-3). Seseli leuospermi-festuetum pallentis (Nyílt dolomitsziklagyep) 2. Festuo pallenti-brometum ereti-pannonii (Zárt dolomitsziklagyep) 3. Chrysopogono-Carietum humilis (Sziklafüves lejtősztyep) A Dunántúli-középhegység dolomitos kőzetén általánosan elterjedt sziklai növénytársulások a Tekeres-völgy egész területére jellemzőek és a tekervényes" terület egyik sajátos tájképi egységét képezik. A dolomitsziklagyepek különösen az Ördögrágta-kő és a Kőrishegy közötti szakaszon, számos olyan állományt alkotnak, melyek mozaikos szerkezete, florisztikai összetétele stb. közel áll a térség természetvédelmi területein megjelenő struktúrákhoz. A dolomit sziklafüves lejtősztyep viszont többnyire a völgyet határoló platóhelyzetű termőhelyeken szembetűnő és változatos alegységein keresztül kapsolódik a szomszédos kistájak vegetáiójához.

72 A dolomitsziklagyepek önózisai a völgy általános orientáiója következtében jellegzetes fragmentumokat alkotnak a Ny-i (nyílt gyepek) és az É-i (zárt gyepek) oldalakon. Az állandó és kompetitor fajok közül érdemes kiemelni: Festua pallens -2, Bromus eretus -3, Carex humilis -3, Inula ensifolia H, Teurium montanum -\ stb. A nyílt dolomitsziklagyepekre jellemző a magyar gurgolya (Seseli leuospermum) jelenléte, bár populáiógyakorisága nem túl magas (5 felvételből 9-ben volt jelen). A faj szerényebb megjelenését az egykori legeltetés és a napjainkban is ható degradáiós folyamatok terhére lehet írni. A legszebb állományokban (Sas-hegy ill. a Kőris-hegy nyugati kitettségű oldalain) a 4 négyzetméternyi kvadrátokban a már felsorolt fajokon kívül a következő összetételt jegyeztük fel: Sorzonera austriaa, Seseli hippomarathrum -, Antherium ramosum H, Potentilla areanaria H, Minuartia verna, Allium flavum, Seseli osseum, Sanguisorba minor, Paronyhia ephalotes, Globularia puntata H, Fumana proumbens, Jovibarba hirta, Dianthus plumarius subsp. regis-stephani 4-, Poa badensis, Asplenium trihomanes, Campanula rotundifolia, Galium glauum stb. A védettebb élőhelyek sziklakibúvásain olyan értékes fajok populáióit térképeztük fel mint: Aethionema saxatile, Draba lasioarpa, Seseli leuospermum, Thalitrum minus subsp. oseudominus. A zárt dolomitsziklagyepek állományaiban a legérdekesebb populáiót a Phyteuma orbiulare megjelenése mutatja (Kőris-hegy É-i völgyek). A dolomit sziklafüves lejtősztyep igen változatos összetételű állományokkal jelentkezik. A Tekeres-völgy közvetlen mélyedéseihez kötődő részeken a tipikus Chrysopogono- Carietum humilis jelenik meg, melyben a két faj váltakozó és többnyire magas dominaniája mellett, kevés, de igen jellegzetes faj van jelen: Adonis vernalis, Astragalus austriaus, Asperula ynanhya, Teurium hamaedrys, Helianthemum ovatum, Dorynium herbaeum, Euphorbia sequieriana, Thesium linophyllum, Filipendula vulgaris, Koeleria eristata, Chondrilla junea, Stahys reta, Ditamnus albus, Sabiosa ohroleua stb. A völgytől távolodva keletre (Sas-hegy) és nyugatra (Csatár-hegy, Csinge-hegy), a platóhelyzet megjelenésével és a beszivárgó löszösödés következtében a sziklafüves lejtősztyep számos szubasszoiáiójával találkozunk: Stipetosum apillatae, Bothriohloaetosum ishemii, Festuetosum rupiolae stb. Ezek az állományok a típustól kissé eltérő élőhelyeket jeleznek, de különben a fokozódó degradáió jelképei is. Az ilyen önózisokban, bár néhol tömegesen jelenik meg a Silla autumnalis, Pulsatilla pratensis subsp. nigrians, Astragalus austriaus, Einum tenuifolium stb. többnyire olyan, a gyomosodást jelző fajok dominálnak mint: Eryngium ampestre H 2, Verbasum speiosum -, Marrubium peregrinum A, Carduus nutans -I, Carlina intermedia, Agrimonia eupatoria, Euphorbia yparissias, Stahys germania, Gypsophyla muralis stb. Ott, ahol a lejtősztyepek bokorerdőkkel vagy seres-tölgyesekkel ismét érintkeznek, a fajlista rendszerint értékes fajokkal bővül (Vinetoxium hirundinaria, Peuedanum ervaria, Brahypodium pinnatum, Veronia spiata), ahol viszont az intenzív turizmus és a legeltetés hatása van túlsúlyban, ott többnyire a gyomfajok vagy serjék (Rosa, Prunus, Crataegus) kompetitív magatartása érvényesül. Mindenképpen fontos azonban, hogy a Tekeres-völgy térségében olyan sziklagyep és lejtősztyep állományok maradtak fenn, melyek megőrzése és fenntartása több figyelmet érdemel nemsak a szakemberek, de az ökoturizmusra igényt tartó nagyközönség részéről is.

73 Kaszálórétek (4-5) Pastinao-Arrhenatheretum (Franiaperje-rét) Anthoxantho-Agrostietum (Hegyi szárazrét) A mezofil jellegű magasfüvű rétek növényzetét többnyire a Tekeres-völgy mély fekvésű, erdőtlen területein találjuk. Egy részük (főleg a dolomitkopárok felé) igen szoros kapsolatot mutat a lejtősztyepekkel, más részük erdei növénytársulások közé ékelődve sajátos nemoralis elemekkel dúsul fel, hisz az állományok zöme egykori erdőirtások nyomán keletkezett. Bár a modern önológiai irodalom a hegyvidéki száraz gyepeket (Anthoxantho- Agrostietum) strukturális minőségükre hivatkozva jól elkülöníti a kaszálórétektől (Arrhenatheretalia/Nardetalia), tekintettel a térségben levő szerény állományok ökológiai helyzetére, jelen felmérésünkben nem látszott indokoltnak ennek követése. Mindkét társulásról elmondható, hogy sak kevés tipikus állománya van jelen a térségben, hisz az intenzív turizmus, a taposás és általában a degradáió jelensége a völgyaljakban talán a legerőteljesebben jelentkezik. A névadó és domináns fajokon kívül, a gyakrabban előforduló fajok közül kiemeljük: Ahillea millefolium, Chrysanthemum leuanthemum, Festua rubra, Campanula patula, Trifolium repens, Leontodon hispidus, Datylis glomerata stb. Több állományban a degradáió jeleit magas AD értékű fajok jelenléte is mutatja: Lolium perenne -2, Tanaetum vulgare -2, Agropyron repens -2, Dauus arota -2 stb. Bizonyos, hogy ezen rétek nagy részét egykoron kaszálták. Ennek több helyen is van nyoma, sőt a Molnár-tanya felé vizsgálataink idején is kaszáltak (épp a hegyi szárazrétet). Ruderális növényzet (6-8) Sambuetum ebuli (Gyalogbodzás) Calamagrostietum epigei (Siskanádas) Pruno spinosae-crataegetum (Galagonya-kökény serjés) A fokozódó emberi tevékenység hatására (turizmus, legeltetés, lovaglás) a terület több pontján találunk nemsak gyomosodó természetközeli növénytársulásokat, hanem kimondottan ruderális jellegű önózisokat is: pl. szegélynövényzet, vágásnövényzet, töviskés serjések stb. Mindezek közös jellemzője, hogy az egyes kompetitor stressztűrő fajok túlzott felszaporodásukkal domináns állományokat hoznak létre. így az egykori semetekert zónájában és a Kőris-hegy alatti erdőtársulások peremén a Pruno spinosae-crataegetum állományok évről évre terjeszkedő típusát észleltük. Gyakori a sávszerűén jelentkező tiszta kökényes állományok megjelenése is. A platóhelyzetű dolomit sziklafüves lejtőkön a serjésedés változó szerevezettsége figyelhető meg. Gyakoriak az átmeneti állományok a lejtősztyep és a galagonya serjés között. Több helyen a Rosa anina agg. nagyobb populáió-fragmentumaival találkozhatunk. Ezek térképi ábrázolása azonban kevésbé volt kivitelezhető. Más ruderális összetételű állományok különösen az utak és ösvények mentén jelentkeznek (Sambuetum ebuli) vagy erdőirtások, vágásterületek zónájában (Calamagrostietum epigei) alakultak ki. A völgyaljakban, a jelzett turistaösvények mellett is találunk olyan önózisokat, melyekben az Urtia dioia, Carduus aanthoides vagy épp az Ehinops sphaeroephalus típusalkotó populáiói terjeszkednek (pl. a 200 éves famatuzsálemek, ill. a Vilma-pusztai zónában). Mezofil lombos erdők (9) Primulo veris-tilietum platyphyllae (Dolomittörmeléklejtő-erdő) A Tekeres-völgy központi szakaszán, északi kitettségű, szurdokszerű törmelékes lejtő-

74 kön az azonális dolomittörmeléklejtő-erdő állományaival találkozunk. A lombkoronaszintben jelentkező gyakoribb fajok közül kiemeljük: Tilia platyphyllos, Tilia ordata, Aer platanoides, Fagus sylvatia, Carpinus betulus, Aer ampestre stb. Az állományok serjeszintje igen elegyes képet mutat: Crataegus monogyna, Euonymus verruosus, Fraxinus ornus, Sorbus torminalis, Sorbus aria. A gyepszint is változatos fajösszetételű: Melia uniflora, Polypodium vulgare, Merurialis perennis, Oryzopsys viresens, Corydalis ava, Primula veris, Valeriana offiinalis. Nagyon gyakoriak az átmeneti állományok (törmeléklejtő- /szurdok/lombos erdőtípusok, melyekben olyan jellegzetes fajok maradtak fenn mint: Aonitum vulparia, Hepatia nobilis, Asarum europaeum, Lilium martagon. Az erdőtársulás keretében, az árnyékos és hűvös sziklakibúvásokon jellegzetes sziklabevonat növényzetben (Ctenidio-Polypodietum) a Moehringia musosa szép populáiói maradtak fenn. Az állományok peremén, mészkedvelő tölgyesekkel érintkezve, a xerotherm elemek beszivárgása is megfigyelhető (Chrysanthemum orymbosum, Inula hirta). A dolomiton állandósult szárazabb termőhelyi viszonyok és a száraz tölgyesekkel való szorosabb önológiai kapsolat tette indokolttá a társulás itteni elkülönülését a tipikus Meruriali-Tilietum-\.ó\. Xerotherm tölgyesek (0-2) Cotino-Queretum pubesentis (Cserszömörés karsztbokorerdő) Viio sparsiflorae-queretum pubesentis (Mészkedvelő tölgyes) Queretum petraeae-erris (Cseres-tölgyes) A szubmediterrán jellegű bokorerdők és molyhos tölgyesek, ill. a szubkontinentális száraz tölgyesek igen kiterjedt állományaival találkozunk a Tekeres-völgy és környékének vegetáiójában. Az erdőterületek meghatározó tájképi aszpektusában lényegében zonálisan jelentkeznek a seres-tölgyesek. Ezek előnyomulása a DNy-i térségek felől (Balaton-felvidék) erőteljesebb (Malom-hegy, Hárs-hegy) és lehúzódásuk egészen a Kőris-hegy vonaláig jól nyomon követhető. így a Molnár-tanya és Vilma-puszta közötti szakaszon igen jellegzetes állományokat találunk. A domináns és állandó fafajokon kívül érdemes megemlíteni a fontosabb gyepalkotó fajokat: Brahypodium sylvatium, Poa nemoralis, Euphorbia polyhroma, Stahys sylvatia, Digitalis grandiflora, Hieraium sabaudum, Conyza anadensis, Platanthera bifolia, Lathyrus niger, Carex montana, Chrysanthemum orymbosum stb. Tekintettel azonban a folyamatos erdészeti beavatkozásokra, a Tekeres-völgy központi részének Ny-i oldalain igen gyakori a fenyőültetvényes parellák sorozata (Pinus nigra, Pinus sylvestris). A kőris-hegyi és a Vilma-pusztai állományok erdészetileg már kevésbé érintettek, természetességi állapotuk és florisztikai összetételük is jobb állapotokat tükröz. A területen megjelenő szubmediterrán klímazonális hatásokat igen jól tükrözi a mészkedvelő molyhos tölgyes szálerdők kiterjedtsége is. A Viio sparsiflorae-queretum pubesentis társulás állományai főleg a Kőris-hegy enyhén lejtős ill. a plató helyzetű termőhelyein a leggyakoribbak. A fafajok közül gyakoriak: Querus pubesens, Fraxinus ornus, Sorbus torminalis, Viburnum lantana, Crataegus monogyna. A gyepszintben megjelenő állandó fajok közül a következőket emeljük ki: Vinetoxium hirundinaria -I, Brahypodium pinnatum -2, Orhis purpurea, Merurialis ovata, Chrysanthemum orymbosum, Melia uniflora -, Geranium sanguineum -I 2, Lithospermum purpureo-oeruleum, Sedum maximum, Stellaria holostea-v, Clinopodium vulgare stb. A sak lokálisan (kevés önozisban talált) fajok közül megemlítjük: Laserpithium latifolium, Melittis arpatia, Carex halleriana, Bromus eretus, Coronilla oronata, Polygala major. Megfigyelhető, hogy a nagyobb lejtőszögú, napos, nyugati domboldalakon gyakran a Fraxinus ornus igen erős dominaniája jelentkezik (elkőrisesedés különböző típusai).

75 A Kőris-hegy melegebb, déli, délnyugati kitettségű térségének legjellemzőbb növénytársulása a serszömörés karsztbokorerdő (Cotino-Queretum pubesentis). A sziklás, törmelékes termőhelyeken, a humuszban gazdag rendzina talaj igen kedvező a melegkedvelő és a szubmediterrán flóraelemek fennmaradásának. Ezek a fellazuló xerotherm erdőfoltok igen hasonlatosak a Balaton-felvidéki állományokkal. A Déli-Bakony más területein viszont kevésbé tipikusan vagy teljesen hiányzanak. Az állományok felső szintjében megjelenő fajok közül kiemeljük: Cotinus oggygria -\ 2, Fraxinus ornus H 2, Querus pubesens -I 2, Viburnum opulus. A bokorerdő állományok gyepszintjét gyakran a fasoportok közötti kis tisztások alkotják a következő összetételben: Geranium sanguineum -I 2, Ditamnus albus, Antherium ramosum, Coronilla oronata, Sabiosa anesens, Teurium hamaedrys, Stahys reta, Inula ensifolia H 2, Jurinea mollis -I, Allium flavum, Dorynium herbaeum Helianthemum ovatum. Tekintettel arra, hogy a bokorerdő és a mészkedvelő erdőtársulások állományainak többsége erdészeti beavatkozásokra alkalmatlan termőhelyeken (sziklás felületű hegyoldalakon) található, ugyanakkor a flóradiverzitás szempontjából a leggazdagabb élőhelyeket alkotja, mindent el kell követni, hogy e természeti területek hivatalos védettséget kapjanak. A karsztbokorerdők, a mészkedvelő tölgyesek, a dolomittörmeléklejtő-erdő állományai kiegészítve a jellegzetes dolomitsziklagyepek botanikai ritkaságaival olyan természeti értékeket képviselnek, melyek fennmaradása és megőrzése konkrét természetvédelmi feladatot képez, ezért védelemre való felterjesztésüket javasoljuk. Irodalom-Referenes ÁDÁM L.-MAROSI S.-SZILÁRD J. (988): A Dunántúli-középhegység - Regionális tájföldrajz, Akadémiai Kiadó, Budapest. FEKETE G. (988): A Bakonyvidék természetes növénytakarója - In: Magyarország tájföldrajza 6., Akadémiai Kiadó Budapest: KOVÁCS J. A. (999): Adatok a Déli-Bakony flórájának ismeretéhez - Kanitzia 7.: KOVÁCS J. A.-TAKÁCS B. (995): A Sümeg-Tapolai-hát és a Déli-Bakony néhány dolomitos felszínének botanikai értékei - Kanitzia 3.: KUN A. - ITTZÉS P. (996): A Seseli leuospermum W. et K. és a nyílt dolomitsziklagyep (Seseli leuosperi- Festuetum pallentis ) előfordulása szarmata mészkövön - Bot. Közlem. 82, -2.: RÉDL R. (942): A Bakony-hegység és környékének flórája - Magyar Flóraművek V Veszprém. SIMON T (992): A magyarországi edényes flóra határozója - Tankönyvkiadó, Budapest. TAKÁCS B. - KOVÁCS J. A. (995): A Tar-hegy botanikai értékei - Kanitzia 3.:

76 Summary Vegetation of the Tekeres-Valley (Southern-Bakony) - The author desribed 320 vasular taxa in the area, from whih 37 are proteted. From horologial and oenologial points of view other 5-20 speies worth speial attention. Corridor-like, intermediate feature (between the Balaton-Uplands and the Northern-Bakony) of the Tekeres-Valley are strengthened by vigorous populations of the following speies: Seseli leuospermum, Aethionema saxatile, Silla autumnalis, Amelanhier ovalis, Cotinus oggygria, Paronyhia ephalotes, Draba lasioarpa, Fumana proumbens, Hepatia nobilis, Moehringia musosa, Sabiosa anesens et. Diversity of the vegetation and the speiality of the oenologi diversity are mainly determined by the harateristis of the dolomite-rok grasses and slope steppes: by the rihness of stands and the presene of rare botanial values of Seseli leuospermi-festuetum pallentis, Festuo pallenti-brometum ereti-pannonii, Chrysopogono-Carietum humilis plant assoiations. Other harateristis of the vegetation are the robustious stands of thinned submediterranian xerothem forest: Cotino-Queretum pubesentis, Viio sprasiflorae-queretum pubesentis whih are in strong relation with the zonal Turkey oak forests (Queretum petraeae-erris) due to their oenologi irumstanes. In the shady, ool, hinelike valleys a speial unit of the mesophyl frondiferous forests, the dolomite onglomerate slope forest (Primulo veris-tilietum platyphyllae) has survived. From phytogeographi point of view it is interesting, that these assoiations has thinned in the western region of the Southern-Bakony or in most plaes they ould not live on as the atlanti effet got more intensive. A kézirat lezárva: deember A szerző íme (Author's adress): KOVÁCS J. Attila BDF, Növénytani Tanszék H-9700 Szombathely Károlyi G. tér 4.

77 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); A VIOLA COLLINA BESS. ÚJ ELŐFORDULÁSAI ÉS CÖNOLÓGIAI VISZONYAI A BAKONYBAN BAUER Norbert - MÉSZÁROS András 2 2 Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zir Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság, Veszprém Abstrat: New ourrenes and oenologial behaviour of Viola ollina Bess, in the Bakony - Spreading of Viola ollina in Hungary is not ompletely revealed. The authors performed studies regarding its ourrene and oenologial behaviour in the area of the Bakony Mountains. It ould be managed to prove that the speies ours in habitats of northern aspet and dolomite base rok in Seseli leuospermi-brometum pannoniéi IMészáros-Draskovis 967/ Borhidi 996 and Fago-Ornetum Zólyomi 950 plant assoiations. Bevezetés, előzmények A dombi ibolya (Viola ollina Bess.) a magyar flóra azon tagjai közé tartozik, melyek viselkedéséről, pontos elterjedéséről mind a mai napig keveset tudunk. Igaz ez a faj önológiai karakterére, ökológiai igényeire is. E tanulmány születésének egy fontos előzményeként, indító okaként kell megjelölni azt a természetvédelem felől egyre erősebben jelentkező igényt, mely a védett fajok elterjedésének mind pontosabb megismerésére irányul. A Viola ollinává, a Vesprimiense területén 996-ban Mészáros András figyelt fel a Várpalota melletti Barbély-völgyben, egy érdekes, északi kitettségű, dolomitsziklás termőhelyen (MÉSZÁROS 997). A felfedezést követően a szerzők a Bakony több pontján számos új előfordulásra figyeltek fel, hasonlójellegű élőhelyeken, északi kitettségű dolomitsziklagyepekben és elegyes-karszterdő állományokban. Kutatástörténeti áttekintés A Viola ollina első jelzése a Bakonyvidék területéről a Balatonium flórajárásból BORBÁS (900) nevéhez fűződik, aki a Balatonfüred feletti Péter-hegyről említi a Viola diószegiana Borb.'" nevű taxont, melyet Viola ollina x ambigua hibridnek tart. Később PILLITZ (90) Borbásra hivatkozva említi a Viola ollina-t Szentkirályszabadja (Balatonfelvidék) környékéről. RÉDL (942) nem jelzi a Bakonyból, s más, a növény jelenleg ismert

78 lelőhelyein botanizáló kutatók (BOROS 929, POLGÁR 933) sem közölték. ZÓLYOMi-nak (987) a magyarországi elegyes-karszterdőket is részleteiben elemző ikkében sem szerepel. Az eurázsiai elterjedésű növény önológiai karakterének megítélése a közép-európai növényhatározók és flóraművek állásfoglalása alapján meglehetősen változatos, számos helyen találkozunk kérdőjelekkel, bizonytalan megfogalmazásokkal. HEGI (93) leírása alapján a Viola ollina az Alpoktól északra a kollin és montán régióban él, de az Alpokban akár 2000 m-ig is előfordul (Südtirol: Nonsberg). Élőhelyét tekintve tölgyes, bükkös és vörösfenyves erdőket nevez meg. JÁVORRA (925) serjés helyeken szórványosan előforduló fajként említi az Osmátra, a Dunántúl és a Kárpátok területéről. SAVULESCU (ed. 955) a faj romániai adatai alapján mészkedvelő fajnak tartja, jellemzőnek nyílt és serjés helyeken való előfordulásait emeli ki. Soó (968) - a korábbi irodalmi adatokat összegyűjtve - a Dunántúli-középhegység (Balaton-felvidék, Budai-hegység) és a Nyugat-Dunántúl területéről jelzi. Közölt hazai önológiai adata 968-ig - s mind a mai napig - nins, így Soó külföldi - főleg ausztriai - adatok alapján lösztölgyes, ill. lejtősztyep fajnak tartja, kérdőjellel gesztenyésekből is jelzi. ROTHMALER (ed. 987) Berberidion, Geranion sanguinei, Queretalia pubesentis önotaxonokhoz kötődő elemnek véli. HEJNY-SLAVIK (990) a seh flórában egy kollin-szubmontán fajként tárgyalja, viszonylag széles önológiai karaktert megadva: Quero-Fagetea, Carpinion, Querion pubesenti-petreae, Prunion spinosae, Trifolio-Geranietea, Festuo- Brometea. Ez teljesen hasonló a Viola hirta-éhoz, mező- és termofiton jellegre utal. SIMON (992) kérdésesnek tartja a faj Festuion rupiolae karakterét, inkább Quero-Fagetea elemnek tartja. BORHIDI (993, 995) Festuion valesiaae (inh: Festuion rupiolae) soportba sorolja. RÉDEI (in BORHIDI-SÁNTA szerk: 999) az Euphorbio Queretum (Knapp 942) Hübl. 959 jellemző fajaként említi (Soproni-dombvidék: Szárhalmi-erdő). Wallnöfer-Muina-Grass (993 a,b) ugyanebben a társulásban az ausztriai térfélen a Viola hirta-t jelöli meg jellemző fajként. MÉSZÁROS (997) Várpalota melletti dolomitsziklagyepben fedezi fel a Keleti-Bakonyban. BARTHA és mtsai (998) a - MAGLOCKY (979) által kutatott - nyugat-szlovákiai Lúka területéről jelzik a Viola ollina jelenlétét. Ezen adat igazi érdekességét az adja, hogy itt bizonyítottan erdő helyén kialakult, másodlagos dolomitsziklagyepben (Poo badensis-festuetum pallentis) él a dombi ibolya. FARKAS (szerk. 999) északi kitettségű gyertyános-tölgyesből is említi (ex verb: Balatonfüred: Sándor-hegy), a Vérteshegység területén pedig a Fáni-völgy egy dolomitsziklagyepjéből közli. Mint a fenti áttekintésből is látszik a Viola ollina ökológiai, önológiai viszonyai Magyarországon és valószínűleg máshol sem kellően feltártak, számos bizonytalanságot rejtenek. Magyarországon ennek egyik oka a növény relatíve ritka előfordulása, másrészt a élzott önológiai felmérések hiánya. Jelen közlemény élja a Viola ollina új bakonyi adatainak közlése mellett, a növény önológiai karakterének ismertetése, legalább regionális - Bakony-hegység - vonatkozásban. Anyag és módszer MÉSZÁROS (997) közlését követően, a korábbi leírásokban nem szereplő élőhelyeken; a Bakony-hegység egyéb területein is - a faj előfordulásának tisztázása érdekében - florisztikai vizsgálatok kezdődtek. A Viola ollina előfordulások felkutatásának eredményei az élőhelyek hasonló jellege következtében önológiai vizsgálatok szükségességét vetették fel.

79 A Déli- és Keleti-Bakonyban ismertté vált dombi ibolya élőhelyeken a évben társulásiam felvételezés történt Braun-Blanquet-Soó módszerrel: erdőben 20x20 m-es, gyepekben 2x2 m-es kvadrátokban. A terepi felvételezés során az egyes növényfajok borítási százalékát besültük (Bauer terepnaplója), majd ez került átszámításra (-2. táblázat). A dolgozatban a növényfajok nevezéktana SIMON (992), a társulások nomenklatúrája és rendszere BORHIDI (996), BORHIDI-SÁNTA (999) munkáját követi. A társulástabellákban és az elemzésekben az egyes fajok fitoszoiológiai soportokba sorolása BORHIDI (993, 995) munkái alapján történt, a felvételek értékeléséhez felhasználtuk a Flóra Adatbázist (HORVÁTH et al. 995) is. Statisztikai elemzésekhez (luster-analízis, főkomponens-analízis, Shannon-Wiener diverzitás) a Statistia 6.0 programsomagot használtuk. Eredmények. A Viola ollina Bess, taxonómiai leírása: A hazai szakirodalomban szembeötlően kevés informáiót találunk a Viola ollina-xa vonatkozóan. Talán ennek is köszönhető, hogy oly kevés előfordulását ismerjük Magyarországon. A növény alapos megfigyelése és a külföldi irodalmak tanulmányozása során - főként az igen alapos seh flórában (HEJNY-SLAVIK 990) - számos értékes informáióra bukkantunk. Ezek segítségével állítottuk össze a faj megismeréséhez legfontosabbnak ítélt jellemzőket, s a bakonyi példányok alapján készíttettünk egy növényrajzot (. ábra). - A Viola ollina 8-3 m magas évelő ibolyafaj, mely sak virágzás után, terméséréskor éri el teljes magasságát. A kiálló, gyakran többágú, inda nélküli gyöktörzs általában 3-5 mm vastag, színe világosbarna, vagy sárgásfehér. Szárlevelei ninsenek, tavasszal - virágzáskor - tőlevelei még fejletlenek, rövidebbek, 5-6 m-esek, míg később akár a 3 m-t is elérhetik. Tőlevelei halványzöld színűek, sűrűn szőrösek (főként a levélnyél és a levélfonák). A levéllemezek homorúak, szíves vállból tojásdadok, vagy kerek tojásdadok, hegyesedők. A levélszél sipkés, kivételesen lehet enyhén fűrészes élű. A levél hosszúság/szélesség indexe -,5. - Tövénél fejlődő pálhalevelei halványzöldek, szálasak vagy hosszúkás lándzsásak, fonákuk szőrös, szélük rojtos. Leghosszabb rajtjaik elérik a pálha szélességét. A pálha fonákán kívül a fogak és az élek is finoman szőrözöttek. A virágkosányon ferdén elálló erős szőrök, valamint két kisiny szálas murva található. A két murva a tőkosány közepén, vagy felette fejlődik. A virágzás általában márius közepétől április végéig tart. A virágzás nem elhúzódó, egy állománynál maximum 3 hétig tart. A virágok enyhén illatosak, világos ibolyaszínűek. Az alsó szirom általában kissé kisípett, a többi ép. A szirmok a sarkantyúval együtt -7 mm közötti méretűek. A sarkantyú hossza kb. 3 mm, egyenes vagy enyhén görbült, színe fehér. A sészelevelek 5-7 mm hosszúak. - A Viola ollina-hoz leginkább hasonló fajok a Viola hirta és a Viola ambigua, melyek azonban több jelentős bélyegben különböznek. A Viola ambigua főleg löszös termőhelyeken fordul elő, leveleinek válla gyakran egészen levágott, levél hosszúság/szélesség indexe: 2. Pálhalevelei sötétzöldek, virágkosánya supasz. Virága nagyobb, szirmai a sarkantyúval 7-9 mm hosszúak. A virág színe sötétebb,

80 . ábra: A Viola ollina Bess. Barbély-völgyi példánya alapján készült rajza (eredeti, készítette: Simon Edina) sarkantyúja ibolyás. A Viola hirta levelei általában hosszúkás tojásdadok, leveleinek hosszúság/szélesség indexe:,5-2. Tövénél fejlődő pálhaleveleinek rojtjai rövidebbek (maximum a pálha szélességének felét érik el). A virágkosányok kis murvái általában jóval félmagasság alatt vannak. A murvák feletti kosányszakasz supasz. Virágának nins illata. A sziromlevelek általában kisípett súsúak, sarkantyúval együtt 3-8 mm hosszúak. Sarkantyúja hosszabb mint a dombi ibolyáé és ibolyás színű (ritkán fehéres) is lehet.

81 2. A Viola ollina bakonyi előfordulásainak önológiai viszonyai: A védett és Magyarországon eddig alig tanulmányozott Viola ollina a Bakony-hegységből közölt egy Barbély-völgyi (Vápalota: Barbély-völgy, nyílt dolomit-sziklagyep; UTM: BT83a3) adata (MÉSZÁROS 997) mellett, újabb 7 előfordulási helyről vált ismertté. Ezek a következők:. Oes: Kőház-verem, XN90d4; 2. Veszprém: Betekints-völgy, YN23; 3. Veszprém: Csatár-hegy, YN2l; 4. Bánd: Malom-hegy, YN2a2; 5. Hajmáskér: Tobán-hegy, YN23a3; 6. Isztimér: Burok-völgy, BT83bl; 7. Várpalota: Vár-völgy BT83a2 (2. ábra). A Viola ollina fent említett Bakony-hegységi élőhelyeinek hasonlóságai a következők: Az eddig kimutatott előfordulások kizárólag dolomit alapkőzeten találhatók. [Megjegyzés: a század eleji, fentebb említett Borbás-adatok (Szentkirályszabadja, Balatonfüred: Péterhegy) - a területek ismeretében - is nagy valószínűséggel dolomit alapkőzetről származnak.] A növény jellemzően két növénytársulásban, dolomit-sziklagyepekben és elegyes karszterdőkben fordul elő ábra: A Viola ollina Bess, előfordulásai a Bakonyban TÓTH (987) UTM hálótérképén: Biztos előfordulások: Várpalota: Barbély-völgy BT83a3; Ös: Kőház-verem, XN90d4; Veszprém: Betekints-völgy, YN23; Veszprém: Csatár-hegy, YN2l; Bánd: Malom-hegy, YN2a2; Hajmáskér: Tobán-hegy, YN23a3; Isztimér: Burok-völgy, BT83bl; Várpalota: Vár-völgy BT83a2; A korábbi Borbás-adatok üres négyzettel ábrázolva.

82 0 6,5 Tree Diagram for 5 Variables Single Linkage Eulidean distanes 6,0 5, , ,5 3, ,0,5 S9 S8 S2 S5 S7 S6 S4 S3 S E6 E3 E2 E E5 E4 3. ábra: A önológiai felvételsor dendrogramja, teljes felvételek alapján Fator Loadings, Fator vs. Fator 2 Rotation Unrotated Extration: Prinipal fators (omm ^multiple R-square) E6 o ) S9 o V -0.5 EL E2 I A E4 E S2 <"> SI MR < 'S3 0-0,8-0,6-0, ,6 Fator 4. ábra: A önológiai felvételek főkomponens-analízisének eredménye, sak gyepszintadatok alapján A dolomit-sziklagyepek vizsgált állományai (. táblázat) É-ÉÉK-i kitettségűek, s valamennyi meredek lejtőszöggel, kiugró, kopár sziklaalakzatokkal jellemezhető, a környező társulásoktól élesen elkülönülő, hűvösebb mikroklímájú termőhelyen alakultak ki. A borítás a délies kitettségű nyílt dolomit-sziklagyepeknél legtöbb esetben alasonyabb, mely elsősorban talán a talaj (köves-sziklás váztalaj, foltokban rendzinával) hiányával, ill. foltsze-

83 rűségével magyarázható. Az északi kitettségű zárt dolomit-sziklagyepek IFestuo pallenti- Brometum pannoniéi Zólyomi 958) ilyen meredek, erősen tagolt felszíneken már nem alakulnak ki. A faj élőhelyét képező gyepek - a borítási értékek alapján - nyílt dolomit-sziklagyepekkel, fiziognómiailag leginkább a sziklahasadék-gyepekkel mutatnak hasonlóságot. Fajkészletüket tekintve a nyílt- és zárt dolomit-sziklagyepek és az elegyes karszterdők néhány karakterfaja feltűnő. A Magyarországról leírt társulások közül a termőhelyét, fiziognómiáját és domináns fajait tekintve a Budai-hegységből leírt unikális Seseli leuospermi- Brometum pannoniéi (Mészáros-Draskovits 967) Borhidi 996 (magyar rozsnokos dolomitsziklagyep) asszoiáióval (MÉSZÁROS-DRASKOVITS 967, BORHIDI in BORHIDI-SÁNTA 999) mutat szoros kapsolatot (de természetesen az ott karakterfajnak tekintett, szuperendemikus Linum dolomitium jelenléte nélkül). Ezt a társulást, ill. földrajzi variánsát a Bakony-hegységből eddig nem jelezték. A felvételekben egyaránt magas a glaiális és posztglaiális reliktumok száma (és részaránya) a dolomit-sziklagyepek jellemző endemizmusaival, szubendemizmusaival. Példaként kiemelhető a Tobán-hegyi fevételekben jelentkező Primula auriula subsp. hungaria, a várpalotai felvételekben megtalálható Hornungia petraea, valamint a több helyen is szereplő Dianthus plumarius subsp. regis-stephani, Seseli leuospermum, Polygala amara, Bisutella laevigata, Draba lasioarpa, Phyteuma orbiulare, Coronilla vaginalis. A Viola ollina e hűvös, különleges mikroklimatikus sajátságokkal rendelkező élőhelyen is leginkább a sziklák repedéseiben, árnyas helyeken fedezhető fel. Ezek a - feltehetően leghidegebb - és leginkább fényszegény mikroklimatikus zugok a fajjal kapsolatban már kérdőjellel felvetett (Soó 968) reliktum jelleget, és a Viola ollina erdei faj mivoltát húzzák alá (HEGI 93, HEJNY-SLAVIK 990). A vizsgált sziklagyepek összborítása az 50%-ot nemigen haladja meg, mely a meredek lejtőszög és az intenzíven pusztuló dolomitfelszíneken természetesnek tekinthető. A vizsgált sziklagyep-felvételek tájékozódó élzatú statisztikai elemzése (luster és főkomponens analízis 3., 4. ábra) rámutat arra, hogy az ösi minták némileg külön állnak, míg a további déli- ill. keleti-bakonyi felvételek egy egységes soportot alkotnak. A felvételekben a önoelemek soporttömeg szerinti eloszlásspektruma (5. ábra) is nagy vonalakban hasonlóságokat mutat, de ugyanakkor segít megmagyarázni az alap-statisztikai vizsgálatokkal kimutatott finomabb különbségeket. Szembetűnő az azonos területen készített felvételek (Sl-3, S4-5, S6-7, S8-9) nagyobb hasonlósága. A Festuo-Brometea osztály elemeinek dominaniája valamennyi felvételben egyértelmű, de az ösi felvételek (S-8 és S-9) esetében a Trifolio-Geranietea és a Quero-Fagetea elemek magasabb részvétele az erdőszegély közelségét, hatását jelzi. A Festuetalia valesiaae sorozatból kerül ki a gyep legtöbb állandó, a Bromo-Festuion pallentis soportból pedig a legfontosabb karakterfaja. A önológiai felvételek Shannon-Wiener diverzitásának vizsgálata is alátámasztja a minták egységességét. Az egyes növénytársulásokra általában jellemző viszonylag stabil diverzitásértékek elvárása e felvételekben is teljesül, s a különböző területeken készített minták ellenére minimális szórást mutat: H' S = 2,75; H' S 2 = 2,65; H' S 3 = 2,7; H' S 4 = 2,46; H' S 5 = 2,73; H' SFT = 2,53; H' S 7 = 2,53; H' S G = 2,95; H' S 9 = 2,67; szórás: 0,536. Az élőhely környezetének jellemző társulásai: A sziklaképződmények környéki erdős területeken elegyes karszterdők, a sziklák alatt elhelyezkedő völgyekben - húzódó dolomittörmelékes felszínen - sziklai bükkösök jellemzőek. A tetőkön és a délies lejtőkre áthúzódó részeken - ahol a Viola ollina már hiányzik - nyílt- és árvalányhajas dolomitsziklagyep jelenik meg leggyakrabban. Ahol az északi kitettségű, enyhébb lejtésű sziklafelszíneken zártabb gyepek alakulhattak ki (Ös, Veszprém), Festuo pallenti-brometum pannoniéi asszoiáió előfordulása jellemző.

84 00%-. i 80% l : Ül H Egyéb 2 Quero-Fagetea 60% ETrif.-Ger. 40% 20% i I 0% J L _ _ si s: S3 S4 S5 S6 S7 S8 S9 i H Fest.-Brom. E3Fest.-Brom./Aspl.-Fest. Fest.-Brom./Fest.val. Fest.Brom./Fest.val./BrFp. 5. ábra: A vizsgált sziklagyep-felvételek (Seseli leuospeimi-brometum pannoniéi) önoelem-spektruma soporttömeg figyelembevételével JELMAGYARÁZAT. Egyéb: Sedo-Sleranthetea, Rhamno-Prunetea, Nardo-Callunetea, Artemisietea és indifferens fajok; Quero-Fagetea: Mezofil lomboserdők osztályának fajai; Trif.-Ger.: Trifolio-Geranietea - Lágyszárú erdőszegélytársulások fajai; Fest.-Brom.: Festuo-Brometea - Száraz és félszáraz sziklai és pusztai gyepek osztályának fajai; Fest.Brom.IAspl.Fest.: Asplenio-Festuion pallentis - Kárpáti sziklagyepek soportjának fajai; Fest.Brom./Fest.vai: Festuetalia valesiaae - Szubkontinentális száraz gyepek rendjének fajai; Fest.Brom./Fest. val./brfp: Bromo-Festuion pallentis - Szubmediterrán mészkő- és dolomitsziklagyepek fajai.. táblázat: A Viola ollina északi kitettségű dolomitsziklagyep (Seseli leuospenni-brometum pannoniéi) állományokban való előfordulásainak önológiai felvételei Taxon S ] S2 S3 S4 SS S6 S7 S8 S9 AD K FESTLLCO-BROMETEA Festuetalia valesiaae Bromo-Fesution pallentis Viola ollina Bromus pannonius Globularia puntata Draba lasioarpa Bisutlla laevigata Polygala amara Dianthus plumarius subsp, r- steph. Paronyhia phalols Primula auriula Aethionema saxatile Thalitrum minus pseudominus Coronilla vaginalis Euphorbia segueriana Jurinea mollis Phyteuma orbiular Poa badensis Seseli leuospermum JÍSTUCO-BROMETEA Festuetalia valesiaae _ V -2 III -I III - HI HI H - I - I - I I I _.. _. I Carex humilis Festua pallens Allium flavum Teurium montanum rv -2 i\ IV m

85 ALLIUM MONTANUM : ± I I ± JOVIBARBA LIIRTA RIIYIMIS PRAEO >\ FESTUCA RUPICULA ï [IPPOCREPIS COMOSA HIERACIUM BAUHINII PLANTAGO ARGENLEA - SESELI OSSEUM... I ALYSSUM ALYSSOIDES ( 'ENTAILREA SADLERANA CENTAUREA TRI UNITE TRI MELICA CILIATA PULSATILLA GRANDIS SESELI HIPPOMARATHRUM FF.STICO-BROMETEA FESTUCETALIA VALESIACAE Asplenio-Festuion pa lien lis ASPLENIUM RUTA-MURARIA - ALYSSUM MONTANUM FESTIXO-BROMETEA ±ZL - III III - II II - I I I - I - IV HELIANTHEMUM OVALUM ANTHYLLIS VULNEARIA SAUGUISORHA MINOR ASPLENIUM IRIEHOMANES - - POTENTILLA ARENARIA - - TARAXACUM LAEVIGATUM STACHYS RECTA - - THCSIUM LINOPLIYLLON CARLINA VULGARIS LINUM TENUIFOLIUM MINUARTIA SETACEA MUSCARI RACEMOSUM SCABIOSA OCHROLEUCA FUMANA PROCUMBENS SEDO-SCLERANTHETEA SEDUM ALBUM - - SEDUM SEXANGTILARE ACINOS ARVENSIS POA BULBOSA HORNUNGIA PETRAEA MYOSOTIS STRICTA mi IN io-gmsmi il \ - _ IV - III -] III III III III II II I I III II I ANTHERICUM RAMOSUM III LIUPLEUIUM FALCATUM II NARDO-CAI.U NETEA BOTRVCHIUM LUNARIA J ARTEMISIETEA RESEDA LUTEA I RHAMNO-PRUNETEA BE. BENS VULGARIS I QUERCO-FAGETEA CORYLUS AVELLANA PRIMULA VERIS FRAXINUS ORNUS AMELANCHIER OVÁLIS A]UILEGIA VULGARIS COTONEASTER INTEGCRRIMUS CHRYSANTHEMUM CORYMBOSUM POLYGONATUM ODORATUM CERASUS MAHALEB QUERCUS PUBESCENS CAREX DIGITATA CAIPINUS BETULUS SORBUS ARIA AGG. MOEHRINGIA NUISCOSA Ave: [ISEUDO-PLATANUS INDIFFERENS I CAMPANULA ROTUNDIFOLIA - - EUPHORBIA CYPARISSIAS - ( "ARDAMINOPSIS ARENOSA HIERACIUM PILOSELLA VINCETOXICUM HIRUNDINARIA EROPHILA VERNA LOTUS COMICULATUS I I III - I - I M II I I I I -I I - - ± - IV - i\ ILL H I I I

86 A Viola ollina másik jellemző bakonyi élőhelyét az elegyes karszterdők (Fago-Ornetum Zólyomi 950) állományai képezik. A fajt e növénytársulásban a Bakony 5 pontján sikerült kimutatni: Várpalota: Vár-völgy; Bánd: Malom-hegy; Isztimér: Burok-völgy; Veszprém: Csatár-hegy; Hajmáskér: Tobán-hegy, melyek közül az első három helyen összesen hat önológiai felvételt készítettünk (2. táblázat). A Burok-völgyben készített felvétel érdekessége, hogy a KEVEY (999) által az Esztergáli-völgyben felfedezett és közölt montán reliktum, a Ranunulus nemorosus is megtalálható benne. A kárpáti boglárka a Tobán-hegy elegyes karszterdeiben is megjelenik (GALAMBOS-BAUER-MÉSZÁROS 2000), de itt jelen vizsgálat keretében sak a sziklai gyepekben készültek felvételek. A Viola ollina bakonyi élőhelyprefereniájának tanulmányozása során felvételezésre került erdőállományok kivétel nélkül Fago-Ornetum-ndk tekinthetők. A vizsgált elegyes-karszterdők közül a Keleti-Bakonyban található állományok lényegesen gazdagabbak, tipikusabbak FEKETE (964) megállapításainak megfelelően. Valamennyi felvételben kifejezett a társulás - ZÓLYOMI (987) által kimutatott - ökoton (ill. önoton) jellege. 2. táblázat: A Viola ollina előfordulásai elegyes-karszterdő (Fago-Ornetum) állományokban TAXON SZINT EL E2 E3 E4 I E5 EFT AL) K FAGUS SYLVATICA AL I I V TILIA CORDATA AL I I V ACER PLATANOIDES AL I I III. ACER PSEUDO-PLATANUS AL I I FRAXINUS ORNUS A I I IV QUERCUS PUBESCENS A I I NI SORBUS ARIA AGG. A I I m SORBUS TORMINALIS A I I II ACER PSEUDO-PLATANUS B I I IV. EUONYMUS VERRUCOSUS H I I IV STAPHYLEA PINNATA H I I IV COLIMIS COGGYGRIA U I I IV SORBUS ARIA AGG. H I I IV FRAXINUS ORNUS B I I IV ROSA CANINA B I I IV ACER PLATANOIDES B I I HI. FAGUS SYLVATICA H I I ILL CORNUS MAS B I I III TILIA CORDATA B I I III VIBURNUM LANTANA H I I III AMELANCHIER OVÁLIS B I I II. SORBUS TORMINALIS B I I II LONICERA XYLOSTEUM H I I II CARPINUS BETULUS B I I II ACER CAMPESTRE B I I I. CORNUS SANGUINEA B I I CRATAEGUS MONOGYNA B I I SAMBUCUS NIGRA B I I ULMUS GLABRA B I I I QUERCUS PUBESCENS B I I CRATAEGUS OXYCANTHA B I I FRAXINUS EXCELSIOR B I I I PYRUS PYRASTER B I I I BERBERIS VULGARIS B I I I CERASUS MAHALEB B I I I ( 'OTONEASLER INTEGERRIMUS B I I CAREX ALBA C I I V CONVALLARIA MAJÁLIS C I I V LASER TRILOBUM C I I I V CHRYSANTHEMUM CORVMBOSUM C I I V

87 VIOLA COLLINA C ' V MERCURIALIS PERENNIS ' IV POLYGONATUM ODORATUM C ' IV HEDERA HELIX ' IV GALIUM SCHULTESII ' I rv CAREX DIGITATA ' IV ASARUM EUROPAEUM ' IV PRIMULA VERIS ' IV DACTYLIS POLYGAMA ' IV VIOLA MIRABILIS ' IV LATHYRUS VERNUS ' IV CAMPANULA PERSICIFOLIA ' T IV ARABIS TURRITA ' rv AJUGA GENEVENSIS ' III. CAMPANULA BONONIENSIS ' III VERATRUM NIGRUM ' III FRAGARIA VESCA ' III CARDAMINOPSIS ARENOSA ' III CAMPANULA RAPUNCULOIDES ' III MELITTIS CARPATICA ' III ACONITUM VULPARIA ' II. GALIUM MOLLUGO ' II HALICTRUM MINUS PSEUDOMINUS ' II ANTHERICUM RAMOSUM ' II AQUILEGIA VULGARIS ' II CHELIDONIUM MAJUS ' II CORONILLA VARIA ' II DENTARIA ENNEAPHYLLOS ' II EUPHORBIA AMYGDALOIDES ' II EUPHORBIA CYPARISSIAS ' II GEUM URBANUM ' II HERACLEUM SPHONDYLIUM ' II SORBUS TORMINALIS ' II VERONICA CHAMAEDRYS ' II MOEHRINGIA MUSCOSA ' II BISCUTELLA LAEVIGATA ' II CARDUUS GLAUCUS ' II ASPLENIUM TRICHOMANES ' II CAMPANULA TRACHELIUM ' II PIPTATHERUM viresens ' II AJUGA REPTANS ' ANEMONE RANUNCULOIDES ' I. ACER PLATANOIDES ' ALLIUM VICTORIALIS ' CORYDALIS CAVA ' FAGUS SYLVATICA ' GALIUM ODORATUM ' I

88 SORBUS ARIA C -.. _ MELICA NUTANS C -.. _ CLEMATIS VITAIBA -.. _ I CYSTOPTERIS FRAGILIS -.. _ I DENTARIA BULBIFERA -.. _ I DIGITALIS GRANDIFLORA -.. _ I FRAXINUS EXCELSIOR -.. _ I GALANTHUS NIVALIS -.. _ I GLECHOMA HIRSUTA -.. _ I HIERACIUM SYLVATICUM -.. _ ISOPYRUM THALICTROIDES -.. _ I MYCELIS MURALIS -.. _ I NEOTTIA NIDUS-AVIS -.. _ ORCHIS PURPUREA -.. _ I PULMONARIA MOLLIS -.. _ I PULMONARIA OFFICINALIS -.. _ I RANUNCULUS NEMOROSUS -.. _ I SANICULA EUROPEA -.. _ I SERRATULA TINCTORIA -.. _ I SORBUS ARIA AGG. ( -.. _ I STACHYS SYLVATICA -.. _ I TILIA CORDATA -.. _ I ULMUS GLABRA -.. _ VINCETOXICUM HIRUNDINARIA -.. _ I VIOLA ODORATA -.. _ I VIOLA RIVINIANA -.. _ I KNAUTIA DRYMEIA -.. _ I POLYGONATUM MULTIFLORUM -.. _ I ROSA ARVENSIS -.. _ I SEDUM MAXIMUM -.. _ PARONYCHIA CEPHALOTES -.. _ I SESELI LEUCOSPERMUM ( -.. _ I SESELI OSSEUM -.. _ I TEUCRIUM MONTANUM -.. _ I CENTAUREA TRIUMFETTII -.. _ I ERYSIMUM ODORATUM -.. _ I FESTUCA PALLENS -.. _ I ASPLENIUM RUTA-MURARIA -.. _ I ANTHRISCUS SYLVESTRIS -.. _ I BRACHYPODIUM sylvatium -.. _ I CAMPANULA ROTUNDIFOLIA -.. _ I LACTUCA QUERCINA -.. _ I MELICA UNIFLORA -.. _ I MOEHRTNGIA TRINERVIA -.. _ I CAREX PILOSA -.. _ I LATHYRUS NIGER -.. _ I LITHOSPERMUM PURPUREO-COERULEUM -.. _ I BUPLEURUM FALCATUM -.. _ I CLEMATIS RECTA -.. _ I

89 Az állományok arulatát meghatározó domináns fajok, valamint egyéb konstans és szubkonstans fajok - a Fago-Ornetum-okia. jellemző módon - jórészt a Fagetalia sorozat és az Orno-Cotinion soport elemeiből kerülnek ki. Az asszoiáió legjellemzőbb fajai közül a Fagus sylvatia, Carex alba valamennyi felvételben megtalálható. A felvételek egyszerű, tájékozódó élzatú statisztikai elemzése (luster és főkomponens analízis 3., 4. ábra) az erdők esetében is rávilágít egyes - főleg a Burok-völgyi - felvételek különbözőségére. Az elkülönülés a bükkös elemek magasabb részvételével, s - valószínűleg a zárt völgy hűvösebb mezoklimatikus viszonyainak köszönhetően - az alasonyabb részesedést mutató molyhostölgyes elemekkel magyarázható. A felvételek közül a vár-völgyiek tekinthetők leginkább tipikusnak, ahol a Carduus glauus, Amelanhier ovális jelenléte mellett az erdőben található sziklaalakzatokon a karsztbokorerdők (Cotinus oggygria, Clematis reta) és a dolomitsziklagyepek (Thalitrum minus subsp. pseudominus, Seseli leuospermum, Bisutella laevigata, Polygala amara stb.) fajai is képviselve vannak. Ez főleg az egyik vár-völgyi felvételben (E5) szembetűnő ahol nyíltabb sziklafalakban, kibúvásokban bővelkedő részeken a Bromo- Festuion pallentis fajok számára is kedvező feltételek alakultak ki. A Burok-völgy és a Malom-hegy területén készített karszterdő felvételekben inkább az északi lejtő bükkösének hatása érvényesül erősebben. A burok-völgyi elegyes-karszterdő állományban - a Bükkösárok betorkollásának közelében - a sziklai bükkös közelségére utal az Allium vitorialis szórványos előfordulása is. A vizsgált Fago-Ornetum felvételek Shannon-Wiener diverzitása is egymáshoz hasonló értékeket mutat (Déli-Bakony: H' E = 3,074; H' E2 = 3,09; H' E3 = 3,094; Keleti-Bakony: H' E4 = 3,348; H' E5 = 3,30; H' E6 = 3,362), de a korábbi megállapításoknak megfelelően a keleti-bakonyi állományokat valamivel magasabb diverzitásértékek jellemzik. Érdekesség az ösi Kőház-verem (Déli-Bakony) területéről, hogy a dolomitsziklákon még szórványosan megjelenő Viola ollina mellett a völgy meredek északi, északkeleti expozíiójú köves lejtőin, az erdőszegélyben elterjedt a Betula pendula, a zárt dolomitsziklagyepekben (Festuo pallenti-brometum pannoniéi) pedig a Phyteuma orbiulare igen erős populáiói élnek. A nyír megjelenését az Északi-Bakony hasonló élőhelyeiről FEKETE (964) - a dolomitsziklagyepek és az elegyes-karszterdő ( karsztbükkös") érintkezési zónájában -jelzi, s törvényszerűnek tartja. A jelenséget az Északi-Bakony atlantikusabb mezoklímájával (és ennek természetes következményeivel: több sapadék, gyors kilúgozódás) magyarázza. A nyír megjelenése a Déli-Bakonyban nem gyakori (BARTHA-MÁTYÁS 995), de bizonyított, hogy a tájegységen belül a Kab-hegy környéke - így a Kőház-verem is - sapadékértékeket tekintve feltűnő pozitív anomáliát mutat (KAKAS 960, BORHIDI 96, 967), s mezoklimatikusan a szűkebb térség leginkább atlantikus jellegű területe.

90 3. táblázat: Felvételi alapadatok A felvétel kódja SÍI S2 S3 S4 S5 S6 S7 S8 S9 El E2 E3 VA L5 E6 A felvétel helye Keleti-Bakony, Tobán-hegy (Hajmáskér) Kefti- Bakony, Barbétyvt% (Vápába) DéB- Bakony, Betddrte- (Veszptán) Déli- Bakony, Kőházverem (Ös) Déli-Bakony, Malom-hegy (Bánd) Keleti- Bakony, Várvölgy (Várpalota) Kek* ftt-,bu- ink- \(gy A felvétel időpontja (H) Alapkőzet dolomit Talajtípus Köves váztalaj, rendzina tipikus rendzina Tengerszint feletti magasság (m) ( Kitettség ÉK ÉK ÉÉK ÉÉK É É É ÉÉK ÉÉK ÉN Y ÉNY É ÉÉK : K ÊÊN Y Lejtőszög Felső lombkoronaszint borítása (%) Alsó lombkoronaszint borítása (%) Cserjeszint borítása (%) Gyepszint borítása (%) Következtetések A dolgozatban bemutatott eredmények alapján a Viola ollina önológiai viselkedésével kapsolatban a Bakony-hegységre vonatkozóan a következőket állapíthatjuk meg. A dombi ibolya igen nagy elterjedési területén belül a különböző éghajlati zónákban változó növényzeti típusokhoz kötődik. Az atlantikusabb és hűvösebb nyugat- és északnyugat-európai térségben és magasabb hegyvidékeken a melegkedvelő vegetáiótípusokban, valamint mezo-xerofil erdőkben talál kedvező feltételeket. A melegebb, szárazabb és szélsőségesebb - már kontinentálisabb - Közép-Európában a faj inkább a hűvösebb, de kiegyenlítettebb klímájú északi lejtőkre szorul. A Bakony-hegységben, mely - déli lejtőinek vegetáióját tekintve szubmediterrán, északnyugati lejtői alapján szubatlantikus - szigetként emelkedik az Eupannonium síkja fölé a Viola ollina az interglaiális és posztglaiális maradványfajokhoz hasonlóan igen speiális élőhelyekre szorul. A közép-európai adatok közül a lúkai (Szlovákia) előfordulás hasonlónak minősíthető. A Viola ollina Bakonyban mutatott önológiai viselkedése, kötődése kísértetiesen emlékeztet néhány ismertebb posztglaiális maradványfajnak tartott (ZÓLYOMI 936, 942, 952, 958) növényre (Carduus glauus, Primula auriula subsp. hungaria, Ranunulus nemorosus, Allium vitorialis stb.), így feltételezzük, hogy a hegységben ez is posztglaiális reliktum. A bakonyi adatok alapján a dombi ibolya önoelem besorolását - a Bakonyium növényföldrajzi egységen belül - módosításra javasoljuk. Az északi kitettségű dolomitsziklákhoz való erős kötődése alapján a Bromo-Festuion pallentis elemek közé sorolandó. Az erdei előfordulások alapján, a különböző földrajzi területeken nagy vonalakban egyaránt helyesnek látszik a Quero-

91 Fagetea, ill. Fagetalia besorolás, de a jelenleg ismert dunántúli-középhegységi adatok lokálisan speiálisabb önotaxonhoz kötődést engednek feltételezni. Az újabb hazai önológiai irodalom (BORHIDI-SÁNTA 999, KEVEY 2000) a Bakony elegyes karszterdeinek társulásrendszertani helyét a Cephalanthew-Fagion soportban látja, melyet a montán elemek, a reliktumfajok, ill. a Cephalanthero-Fagion fajok magasabb részesedésével magyaráz. A Viola ollina önológia karakterének megállapításakor a fentiek figyelembevételével indokoltnak látszik - a kérdés tisztázásáig - Cephalanthero-Fagion soportba sorolása is. A Viola ollina a Bakonyiumban tehát Bromo-Festuion pallentis, ill. Cephalanthero-Fagion fajnak tekinthető. Ezt a feltételezést a korábbi adatok közül BORBÁS (900) Balatonfelvidéki, a Soó (968) által is közölt (de már kipusztultnak tekintett) sas-hegyi, valamint BARTHA és mtsai (998) szlovákiai adatai is megerősíteni látszanak. Amennyiben a faj Bakonyium területén kimutatott élőhelyprefereniája a további kutatások során is megerősítést nyer, úgy a Viola ollina itt mindenképp az északi kitettségű dolomitlejtők regionális karakterfajának (BORHIDI 999 értelmezésében in: BORHIDI-SÁNTA 999) tekinthető. A faj további hazai előfordulásainak (gesztenyések?, xerotherm gyepek, szegélyek?) alapos feltárása - alátámasztása ill. áfolása - nagy jelentőségű lenne, számos növényföldrajzi, vegetáiótörténeti kérdés megválaszolását megkönnyítené. Természetvédelmi vonatkozások A védett Viola ollina valamennyi ismertetett élőhelye kimagasló természetvédelmi értéket képvisel. A befoglaló társulások a Pannonium vegetáiójának legértékesebb elemei közé tartoznak, melyek néhány természetesebb állományában egyes védett és fokozottan védett növényfajok egyedüli életterüket találják meg. A Viola ollina jelen dolgozatban bemutatott élőhelyeiről ilyen kiemelésre érdemes taxonok: Primula auriula subsp. hungaria, Carduus glauus, Allium vitorialis, Sorbus aria agg., Ranunulus nemorosus, Thalitrum minus subsp. pseudominus, Phyteuma orbiulare, Coronilla vaginalis, Amelanhier ovális. Seseli leuospermum, Clematis reta, Polygala amara, Bisutella laevigata, Botryhium lunaria, Aonitum vulparia, Aquilegia vulgaris, Lilium martagon, Moehringia musosa, Cotoneaster integerrimus, Platanthera bifolia. Ezek felbesülhetetlenné teszik - e többnyire piiny, fragmentális - élőhelyfoltokat. Megdöbbentő, hogy a vizsgált területek közül egyik sem élvez szigorú védelmet, jelenleg egyedül a Burok-völgy rendelkezik helyi védettségi státusszal. Kívánatos volna az ilyen típusú élőhelyek, társulások - mint különleges hungariumok! - valamennyi állományának védelme, hosszú távú fennmaradásának hathatós biztosítása. Köszönetnyilvánítás A szerzők ezúton köszönik meg Borhidi Attila akadémikusnak és Takás Béla főiskolai doensnek a kézirat gondos lektorálását. Simon Pál és Kenyeres Zoltán barátainknak a terepi felvételezések során nyújtott segítségükért, Illés Nikolettának a seh szöveg fordításáért mondunk köszönetet.

92 Irodalom BARTHA D. - MÁTYÁS CS (995): Erdei fa- és serjefajok előfordulása Magyarországon - Sopron. BARTHA S. - RÉDEI T - SZOLLÁT GY. - BÓDIS J. - MUCINA L. (998): Északi és déli kitettségű dolomitsziklagyepek térbeli mintázatának összehasonlítása, In: Csontos P. (szerk): Sziklagyepek szünbotanikai kutatása - Sientia K., Budapest, BORBÁS V. (900): A Balaton tavának és partmellékének növényföldrajza és edényes növényzete - A Balaton Tud. Tanúim. Eredm. 2/2. BORHIDI A. (96): Klimadiagramme und Klimazonale Karte Ungarns - Ata. Univ. Sei. Budapestiensis de Rolando Eötvös, Set. Biol. 4.: BORHIDI A. (967): Magyarország növénytakarójának klímazonális térképe. - Magyarország Nemzeti Atlasza Budapest 30/b térkép. BORHIDI A. (993): A magyar flóra szoiális magatartástípusai, természetességi és relatív ökológiai értékszámai - JPTE Kiadványai, Pés BORHIDI A. (995): Soial behaviour types, the naturalness and relative eologial indiator values of the higher plants in the Hungarian Flora, Ata Bot. Hung. 39 (-2) BORHIDI A. (996): An annonated heklist of the Hungarian plant ommunities I. The non forest vegetation - In: Borhidi A. (szerk): Critial revision of the Hungarian plant ommunities. J. P. Univ., Pés.: BORHIDI A. - SÁNTA A. (szerk.) (999): Vörös könyv Magyarország növénytársulásairól TIL - Természet BÚVÁR Alapítvány Kiadó, Budapest BOROS Á. (929): Havasi medvefül a Dunántúlon - Természet 29: FARKAS S.(szerk.) (999): Magyarország védett növényei - Mezőgazda Kiadó, Budapest FEKETE G. (964): A Bakony növénytakarója - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei L, Veszprém, 55 p. GALAMBOS I. - BAUER N. - MÉSZÁROS A. (2000): A Ranunulus nemorosus DC. újabb előfordulásai a Bakonyban - Kitaibelia 5/2: HEGI, G. (93): Illustrierte Flora von Mitteleuropa, I-VII. - Paul Parey Verlag, Berlin-Hamburg HEJNY, S. - SLAVIK, B. (eds.) (990): Kvetena Ceske republiky 2. [Flora of the Czeh Rebubli] - Ed. Aademia, Praha. HORVÁTH F. - DOBOLYI Z. K. - MORSCHHAUSER T. - LŐKÖS L. - KARAS L. - SZERDAHELYI T (995): Flóra adatbázis.2, Taxonlista és attribútum-állomány - Várátót IÁVORKA S. (925): Magyar Flóra (Flora Hungaria) - Stúdium Kiadó, Budapest KAKAS J. (szerk. 960): Magyarország éghajlati atlasza - Akadémiai Kiadó, Budapest KEVEY B. (999): Újabb montán reliktum a magyar flórában: Ranunulus nemorosus DC. - Kitaibelia 4: KEVEY B. (2000): A Ranunulus nemorosus DC. társulási viszonyai Magyarországon - Fol. Mus. Hist. Nat. Bakonyiensis 5: 7-6. MAGLOCKY, S. (979): Xerotermá vegetáiá v Povazskom Inovi - Veda, Bratislava. MÉSZÁROS A. (997): Adatok Várpalota környékének flórájához - Kitaibelia H/ pp MÉSZÁROS-DRASKOVITS R. (967): A Linum dolomitium Borb. önológiai viszonyai, Zönologishe Verhaltnisse von Linum dolomitium Borb. - Bot. Közlem. 54.: PILLITZ B. (90): Veszprém vármegye növényzete, Második közlemény - Veszprém: POLGÁR S. (933): A bakonyi Tobánhegy vegetáiója - Bot. Közlem. 30.: RÉDL R (942): A Bakony-hegység és környékének flórája - Veszprém, 58 p. ROTH MALER, W. (987): Exursionsflora von Deutshland I-IV - Volk und Wissen Volksiegen Verlag, Berlin SAVULESCU, T (ed.)(955): Flora Republii populäre Romine III. - Aademia Republiii Populäre Romine SIMON T (992.) A magyarországi edényes flóra határozója - Tankönyvkiadó, Bp. Soó R. ( ): A magyar flóra és vegetáió rendszertani-növényvföldrajzi kézikönyve I-VI. Akadémiai K. Bp. TÓTH S. (987): Az UTM hálőtérképezés eredményei és feladatai a Bakony hegységben - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 6.:

93 TUTIN, T G. et al. (eds) (968): Flora Europaea Volume 2. Rosaeae to Umbelliferae - Cambridge University Press ZÓLYOMI B. (936): Tízezer év története virágporszemekben - Term. Tud. Közi. 68: ZÓLYOMI B. (942): A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség - Bot. Közi., 39 (5): ZÓLYOMI B. (952): Magyarország növénytakarójának fejlődéstörténete az utolsó jégkorszaktól - MTA Bíol. Oszt. Közlem. : ZÓLYOMI B. (958): Budapest és környékének természetes növénytakarója - In: Budapest természeti képe, ed.: Pési M. Akad. Kiadó, Bp ZÓLYOMI B. (987): Coenoton, eoton and their role in the preservation of reli speies - Ata Bot. Hung WALLNÖFER, S.-GRASS, V (993a): Qnero-Fagetea - In Muina, L.-Grabherr, G. - Wallnöfer, S.: Die Pflanzengesellshaften Österreih, Teil III.: Wälder und Gebüshe WALLNÖFER, S.-GRASS, V (993b): Übersiht über natürlihe Waldgesellshaften im Neusiedler See- Gebiet - wvvw.-ang.kfunigraz.a.at/rmagnes/nswges.htm -4. Summary New ourrenes and oenologial behaviour of Viola ollina Bess, in the Bakony - The authors examined the ourrene and oenologial irumstanes of Viola ollina Bess, in the Bakony Mountains. On the basis of the results shown in this paper the followings ould be stated regarding the oenologial behaviour of Viola ollina in the Bakony Mountains. Within its fairly large spreading area the speies an be found in different types of the vegetation developing in the different limati zones. In the region of Western- and Northwestern Europe having more atlanti and older limate and in the higher mountains it finds favourable onditions in xerotherm vegetation types as well as in the mesoxerophilous forests. In the warmer, drier and more extreme - rather ontinental - Middle- Europe the speies moves bak to the northern slopes of ooler but balaned limate. In the Bakony Mountains, whih - regarding the vegetation of its southern slopes is submediterranean, aording to its northwestern slopes is subatlanti - rises above the level of the Eupannonium as an island, the Viola ollina is fored bak to very speial habitats (Seseli leuospermi-brometum pannoniéi, Fago-Ornetum) like other interglaial and postglaial relit speies. From Middle-European data the ourrene in Luka (Slovakia) an be qualified similar. The oenologial behaviour of Viola ollina shown in the Bakony Mountains reminded us of some rather known speies onsidered postglaial relits (ZÓLYOMI 936, 952, 958) (Carduus glauus, Primula auriula subsp. hungaria, Ranunulus nemorosus, Allium vitorialis et.), letting us suppose that the Viola ollina is a postglaial relit in the mountains. On the basis of the Bakony data oenologial lassifiation of the speies - within the Bakonyikum phytogeographi unit - is offered for modifiation. On the basis of its experiened insistene on dolomite roks of northern aspet it should be lassified to the elements of the Bromo-Festuion pallentis. On the basis of the forest ourrenes in different geographi regions both the Quero-Fagetea and the Fagetalia lassifiations seem to be orret, but the urrent data from the Transdanubian Mountains let us suppose its insistentene on more speifi oenotaxon loally. The reent Hungarian oenologial referenes (BORHIDI-SÁNTA 999, KEVEY 2000) define the position of mixed karst-forest in plant assoiation systematis in the Cephalanthero-Fagion group whih is explained by the higher proportion of montaneous elements, relit speies

94 and Cephalanthero-Fagion speies. When determining the oenologial harater of Viola ollina - onsidering the above - until larifiation its lassifiation into the Cephalanthero- Fagion group also seems reasonable. Consequently the Viola ollina an be onsidered a Bromo-Festuion pallentis, or a Cephalanthero-Fagion element in the Bakonyium. This assumption is supported by previous data of BORBÁS (890, 900) from the Balaton- Uplands, Soó's reords (968) from the Sas-Hill (onsidered extint) and some Slovakian data of BARTHA et. al. (998). All desribed habitats of the proteted Viola ollina represent outstanding nature onservation value. The embodying assoiations belong to the most valuable elements of the vegetation of the Pannonium; in some of their more natural stands ertain endangered and highly endangered plant speies find their only spae for living. Taxa worth higlighting from the habitats of Viola ollina mentioned in this paper are: Primula auriula subsp. hungaria, Carduus glauus, Allium vitorialis, Sorbus aria agg., Ranunulus nemorosus, Thalitrum minus subsp. pseudominus, Phyteuma orbiulare, Coronilla vaginalis, Amelanhier ovalis. Seseli leuospermum, Clematis reta, Polygala amara, Bisutella laevigata, Botryhium lunaria, Aonitum vulparia, Aquilegia vulgaris, Lilium martagon, Moehringia musosa, Cotoneaster integerrimus, Platanthera bifolia. The above speies make these - usually very small, fragmented - spots of habitats inestimable. A szerzők íme (Authors' adress): BAUER Norbert Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zir Rákózi tér. btmz@almos.vein.hu MÉSZÁROS András Balaton-felvidéki Nemzeti Park Igazgatóság H-8200 Veszprém Vár u. 3.

95 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); ADATOK A DUNÁNTÚLI-KÖZÉPHEGYSÉG EGYENESSZÁRNYÚ (ENSIFERA, CAELIFERA) FAUNÁJÁNAK ISMERETÉHEZ I. KENYERES Zoltán Bakonyi Természettudományi Múzeum, Zir Abstrat: Data to the Orthoptera (Ensifera, Caelifera) fauna of the Transdanubian Mountains I. - Faunisti results of three years ( ) are published in this paper; the data originate from 03 sampling sites of the Transdanubian Mountains (Bakony region: 78, Gerese: 7, Pilis 8). Two (Tettigonia audata, Platyleis montana) of the revealed 59 Orthoptera speies are new to the region of the Bakony Mountains, the Tettigonia audata has had no known population before even in Transdanubia. Bevezetés A Dunántúli-középhegység egyenesszárnyú faunájának feltártsága korántsem tekinthető teljesnek. Különösen igaz ez akkor, ha a területének nyugati végét képező Bakony-hegységet tágabb értelemben, mint Bakonyvidék vesszük tekintetbe. A térségre vonatkozóan az első - elszórt - adatokat FRIVALDSZKY (867) és PUNGUR (98) munkáiban találjuk. Már az ezekben foglalt informáiók is azt a sok évtizedig tartó egyenetlenséget tükrözik, mely a Budapest környéki hegyek intenzívebb kutatásának hangsúlyozottságából fakad. PUNGUR (98) összegző munkáját követő évtizedek faunisztikai kutatásait dokumentálják a Magyar Természettudományi Múzeum bizonyító példányai (RÁz 992), az ötvenes évektől kezdődően pedig a Bakonyi Természettudományi Múzeum (BTM) belső és külső munkatársai által gyűjtött és a BTM rovargyűjteményében őrzött egyedek. Egy-egy térség élzott orthopterológiai kutatása a hatvanas éveket megelőzően kevésbé volt jellemző, ebből az időszakból kiemelkednek NAGY (948, ) Tihanyifélszigeten folytatott vizsgálatai, állapotfelmérése. A Bakony-hegység egyenesszárnyú faunájának alapvetését és állatföldrajzi elemzését RÁz (973, 979) készítette el a hetvenes években, a több évtized alatt keletkezett gyűjteményi anyagban rejlő informáiók és saját vizsgálatainak ötvözésével. Azóta a hegység területén élzottan orthopterológiai vizsgálatok nem folytak, főképp szórványadatok állnak rendelkezésre (NAGY és mtsai 983, NAGY 984, TÓTH 992). TÓTH - eddig nemigen idézett - ikkében a Bakony-hegységben kifejezetten ritkának talált (a Magyar-Középhegység m feletti hegyi rétjein gyakori, karakterisztikus fajként számon tartott) Psophus stridulus (Linnaeus, 758) új adatát közli a Cuha-völgyből. A Bakonyvidék egyenesszárnyú faunájának szisztematikus vizsgálata 998-ban kezdődött meg újra.

96 A Vértes és a Gerese-hegység Orthoptera faunájának a bakonyihoz hasonló összegzése nem készült el, a nagyobb tájegységekre vonatkozó publikáiók, illetve egyes kiemelten fontos fajok országos vizsgálatának eredményeit közlő ikkek részeként jelentek meg a nevezett területre vonatkozó adatok (NAGY 974, NAGY és mtsai 983, NAGY 987, RÁz 998, BAUER és mtsai 2000). A Pilis- és Budai-hegységben folytatott kutatások az egyenesszárnyú fauna állatföldrajzi, faunavándorlási és ökológiai vonatkozásait is élul tűzik (pl. NAGY 987, NAGY 988, NAGY 99, NAGY 992, NAGY 997, KISBENEDEK 992, KISBENEDEK-BÁLDI 2000), így a ikk ímében megnevezett terület keleti része jóval feltártabbnak tekinthető. Közleményünk élja a Dunántúli-középhegység területén folytatott terepbejárásaink és mintavételezéseink (. ábra) faunisztikai eredményeinek ismertetése. A vizsgált terület A Dunántúli-középhegység vonulatát - mely az Alföld (Mezőföld), a Kisalföld és a Nyugat-magyarországi-peremvidék síkságaiból emelkedik ki - a Balaton és a Rába tektonikai vonalai határolják (MAROSI in ÁDÁM-MAROSI-SZILÁRD 987). A Dunántúli-középhegységnek három középtáját különítjük el, ezek a Bakonyvidék, a Vértes-Velenei-hegyvidék és a Dunazug-hegyvidék. A faunisztikai adatok kistáji soportosításban kerülnek közlésre: Bakonyvidék: Keszthelyi-hegység, Balaton-felvidék, Déli-Bakony, Eszaki-Bakony* és Bakonyalja kistájak; Vértes-Velenei-hegyvidék: Vértes, Vértesalji-domhság, valamint Velenei-hegység és környéke kistájak; Dunazug-hegyvidék: Budai-hegység, Pilis, Geresevidék és Biske-Zsámbéki-medene kistájak. A mintavételezett gyepek reprezentálják az adott kistáj fátlan vegetáióját, így egyben a poteniális egyenesszárnyú élőhelyeket is (KENYERES-BAUER 2000a). A vizsgálatok túlnyomó többsége Suiso-Molinietum, Chrysopogono-Carietum humilis, Cleistogeno-Festuetum rupiolae, Potentillo-Festuetum pseudodalmatiae és Brahypodium pinnatum gyepek különböző degradáltsági állapotú állományaiban folyt. * A tájföldrajz a Keleti-Bakony-X. az Eszaki-Bakony részeként értelmezi, mivel azonban a Keleti-Bakony életföldrajzi szempontból különálló egység, az adatok soportosításánál külön kezeljük. Anyag és módszer 998 tavasza és 2000 ősze között (8 terepnap) fűhálós, egyelő és talajsapdás mintavételezéseket folytattunk a Bakonyvidék 78, a Gerese 7 és a Pilis-hegység 8 mintavételi területén. Mintavételi területeink egy részén sak egyszer gyűjtöttünk, míg más részeken rendszeresen talajsapdázást, illetve standardizált fűhálós mintavételezést végeztünk. A terepen könnyen identifikálható egyedeket nem gyűjtöttük be. A begyűjtött rovarok - részben preparált, részben pedig alkoholban konzervált formában - a Bakonyi Természettudományi Múzeum Rovargyűjteményében kerültek elhelyezésre. Az identifikáió HARZ (957, 975) munkái alapján történt. A mintavételi helyek UTM kódjai TÓTH (987), továbbá DÉ VAI és MISKOLCZI (997) munkái alapján kerültek megállapításra. A közlemény minden kimutatott faj adatát tartalmazza. Egy faj azonos élőhelyről előkerült példányainak előfordulásait sak egyszer jelezzük. Az adatokat hónapos pontossággal közöljük.

97 . ábra: A közleményben szereplő mintaterületek elhelyezkedése Magyarország UTM rendszerű hálótérképén (Alsóörs: YN20; Bakonybél: YN03; Bakonygyepes (Zergebogláros TT): XN92; Bakonykúti: BT83; Bakonysárkány: BT85; Bakonynána: YN24; Balatonalmádi: BT7; Balatonfüred (Nagy-mező): YN0; Balatonszőlős: YNK); Dorog (Nagy-Strázsa- és Tábla-hegy): CT39; Dörgise: YNOO; Felsőörs: YN2; Fenyőfő (Fenyőfői Ősfenyves): YN04; Hárskút: YN2; Hegyesd: XM99; Hidegkút: YN0; Homokbödöge: XN94; Királyszentistván: BT72; Kisapáti: XM89; Lábatlan: CT9; Liter: BT72; Lókút: YN3; Nagyvázsony (Kab-hegy): YN0; Nyergesújfalu: CT9; Nyirád: XN80; Olaszfalu YN23; Örvényes: YM9; Öskü: BT72; Paloznak: YN20; Pápakovási (Attyapuszta): XN83; Raposka: XM89; Sátorkőpuszta: CT39; Somlóvásárhely (Holt-tó, Somló-hegy): XN82; Süttő: CT09; Szentantalfa: YM09; Szentjakabfa: YN09; Tapolafő: XN93; Tés (Öreg-Futóné, Móroz tető): BT73; Tihany: YM9; Tokod: CT28; Várpalota: BT83; Veszprém (Tekeres-völgy): YN; Veszprémfajsz: YN; Vilonya: BT72; Zalaszántó (Tátika): XM79.)

98 Eredmények Az alábbi felsorolásban a fogott fajok neve, az adatrögzítés dátuma és az élőhely megnevezése szerepel. A talajsapdás mintavételezéssel gyűjtött egyedeknél tes rövidítéssel jelöltük a mintavétel módját is. ENSIFERA TETTIGONIOIDEA Phaneroptera falata (Poda, 76) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: , 08.; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Déli-Bakony: Kab-hegy, kékperjés láprét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Pápakovási: Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 08.; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 08.; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: , 08., 09.; Phaneroptera nana Fieber, 853 Bakonyvidék, Bakonyalja: Tapolafő, kiszáradó láprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsahegy, nyílt sziklagyep: ; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Leptophyes puntatissima (Bos, 972) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Leptophyes albovittata (Kollár, 833) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Hangyás-tető, irtásrét: ; Balatonalmádi, Vödörvölgy, szálkaperjés irtásrét: , 08.; Keleti-Bakony: Várpalota, szálkaperjés irtásrét: ; Bakonysárkány, kaszálórét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Tapolafő, kiszáradó láprét: , ; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: , ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, nyílt sziklagyep: ; Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, zárt sziklagyep: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 07., , 07.; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 08.; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Geresevidék, Gerese: Bikolpuszta, Pisznie, kaszálórét: ; Meonema thalassinum (De Geer, 773) Bakonyvidék, Északi-Bakony: Bakonybél, Borostyán-kút: ; Bakonynána. Római-fürdő: ; Conoephalus disolor Thunberg, 85 Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: ; Paloznak, magassásos: ; Hegyesd, Pokol-tó, magassásos: ; Balatonszőlős, Sötét-rét, magassásos: ; Déli-Bakony: Kabhegy, kékperjés láprét: ; Bakonygyepes, Zergebogláros TT, láprét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ;Tapolafő, kiszáradó láprét: , , 08.; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: , , 08., 09.; Pápakovási: Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Conoephalus dorsalis (Latreille, 804) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: , 08.;

99 Ruspolia nitidula (Sopoli, 786) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Örvényes, felhagyott bánya: ; Szentantalfa, Hangyás-tető: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 08.; Tettigonia viridissima Linnaeus, 758 Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Hangyás-tető, irtásrét: ; Alsóörs, Kopasz-hegy, irtásrét: ; Déli-Bakony: Nyirád, Sár-álló, kiszáradó láprét, bokorfüzes: ; Északi-Bakony: Lókút, szubatlantikus szántóföldi gyomnövényzet: ; Keleti-Bakony: Várpalota, szálkaperjés irtásrét: ; Bakonyalja: Tapolafő, kiszáradó láprét: ; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: ; Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Tettigonia audata (Charpentier, 845) Bakonyvidék, Északi-Bakony: Lókút, szubatlantikus szántóföldi gyomnövényzet: ; Tettigonia antans (Fuessly, 775) Bakonyvidék, Eszaki-Bakony: Bakonybél, Gerene-szurdok, magaskórós: ; Detius verruivorus (Linnaeus, 785) Bakonyvidék, Déli-Bakony: Gyulafirátót, dolomit lejtősztyeprét: ; Északi-Bakony: Hárskút, kaszálórét: ; Dunazug-hegyvidék, Geresevidék, Gerese: Búzás-hegy, Nyergesújfalu, szálkaperjés irtásrét: ; Platyleis grisea (Fabriius, 78) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Szentantalfa, Hangyás-tető, irtásrét: ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Tihany, Óvár, degradált száraz gyep: ; Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 09. (tes); , 07., 08., 09., 0. (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, lejtősztyeprét: , 08. (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy dolomit sziklagyep: ; , 08., 09. (tes); Vilonya, Külső-hegy, lejtősztyeprét: , 08. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: ; , 08., 09. (tes); Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 07.; Nagy-Strázsahegy, sziklafüves lejtősztyeprét: , 07., 08.; Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: ; Táblahegy, szálkaperjés irtásrét: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Geresevidék, Gerese: Dorog, Nagy-Gete, lejtősztyeprét: ; Platyleis montana Kollár, 833 Bakonyvidék, Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Metrioptera biolor (Philippi, 830) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Raposka, láprét: ; Balatonalmádi, Vödör-völgy szálkaperjés irtásrét: , 07., 08.; Hidegkút, zavart sztyeprét: ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Déli-Bakony: Nyirád: Sár-álló, kiszáradó láprét, bokorfüzes: ; Keleti-Bakony: Várpalota, szálkaperjés irtásrét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 07.; Metrioptera roeselii (Hagenbah, 822) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: , 08., 09.; Paloznak, magassásos: ; Balatonszőlős, Sötét-rét, magassásos: ; Déli-Bakony: Kab-hegy, kiszáradó láprét: ; Északi-Bakony: Lókút, szubatlantikus szántóföldi gyomnövényzet: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Tapolafő, kiszáradó láprét: , , 07., 08.; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: ; ; Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Dunazughegyvidék, Geresevidék, Gerese: Buzás-hegy, Nyergesújfalu, szálkaperjés irtásrét: ;

100 Pholidoptera fallax (Fisher, 853) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Balatonfüred, Sárkány-völgy, karsztbokorerdő: ; Vilonya, Külső-hegy, telepített fekete fenyves: ; Bakonyalja: Pápakovási: Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Pholidoptera griseoaptera (De Geer, 773) Bakonyvidék, Déli-Bakony: Kab-hegy, kékperjés láprét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Keleti-Bakony: Tés, Móroz-tető: ; Zalaszántó, Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Dunazug-hegyvidék, Geresevidék, Gerese: Bikolpuszta, Pisznie, kaszálórét: ; Pahytrahis grailis (Brunner von W, 86) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, nyílt sziklagyep: ; Rhaoleis germania Herrih-Shäeffer, 840 Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Zalaszántó, Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaprjés irtásrét: , 08.; Tihany, Óvár, degradált száraz gyep: ; Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 0., , 0. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 09. (tes); Vilonya, Külső-hegy, lejtősztyeprét: , 0.; (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit lejtősztyeprét: (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Menshely, Halom-hegy kaszálórét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 07., 08., 09.; Nagy-Strázsa-hegy, nyílt sziklagyep: ; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: , 07., 09.; Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, zárt sziklagyep: , 07.; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08., 09., , 07., 08.; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 08., 09.; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: , 08., 09.; Saga pedo (Pallas, 77) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Zalaszántó, Tátika, szilikát lejtősztyeprét: , 09.; Dunazug-hegyvidék, Gerese: Nagy-Gete, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Ephippigera ephippiger (Fiebig, 784) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; , 09.; ; GRYLLOIDEA Gryllus ampestris Linnaeus, 758 Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Balatonfüred, Tamás-hegy, lejtősztyeprét: , 0.; Balatonfüred, Kékihegy, lejtősztyep: ; Balatonfüred, Sárkány-völgy: (tes); Vilonya, Külső-hegy, telepített feketefenyves: (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 0.; , 08., 09. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , 07., 08., 09., 0. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, telepített feketefenyves: ; , 09. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: (tes); Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 05., 06., 08., 09., 0.; , 08., 09., 0. (tes); Királyszentistván, Ugrihegy, dolomit lejtősztyeprét: , 09., 0.; , 09., 0. (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: ; , 09., 0. (tes); Déli-Bakony: Veszprém, Tekeres-völgy, irtásrét: ; Keleti- Bakony: Öskü, Móroz-tető, dolomitsziklagyep: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Melanogryllus desertus (Pallas, 77) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Vilonya, Külső-hegy, lejtősztyeprét: (tes); Mindszentkálla, szántóföld: ; Modiogryllus frontalis (Fieber, 844) Bakonyvidék, Keleti-Bakony: Várpalota, felhagyott bánya:

101 Oeanthus pelluens (Sopoli, 763) Bakonyvidék, Keleti-Bakony: Bakonykúti, , 08., 09. (fénysapda); Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy- Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 07., 08.; Nagy-Strázsa-hegy, nyílt sziklagyep: ; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: , 08.; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 09.; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Táblahegy, homoki sztyeprét: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: , 08.; Gryllotalpa gryliotalpa (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentjakabfa, Herendi-kút, erdei irtás: ; CAELIFERA ACRIDOIDEA Pezotettix giornae (Rossi, 794) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék- Szentantalfa, Alsórét, láprét: ; Tihany, Óvár, degradált száraz gyep: ; Hegyesd, Pokol-tó, magassásos: ; Calliptamus italiens (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Balatonfüred, Tamás-hegy, lejtősztyeprét: ; Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Dörgise, Balázs-tető, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Balatonszőlős, Hegyesmái, serjésedő száraz gyep: ; Hidegkút, zavart sztyeprét: ; Káptalantóti, Tóti-hegy, zavart szilikát lejtősztyeprét: ; Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: , 09.; (tes); Vilonya, Külsőhegy, dolomit sziklagyep: , , 07., 08., 09. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 09. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 08., 09., 0. (tes); , 09., 0. (tes); Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 07., 08.; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: , 08., 09.; Geresevidék, Gerese: Bikolpuszta, Pisznie, kaszálórét: ; Calliptamus barbarus (Costa, 836) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Celes variabilis (Pallas, 77) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 07. (tes); Oedipoda oerulesens (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Dörgise, Balázs-tető, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: ; ; Tihany, Óvár, degradált száraz gyep: ; Káptalantóti, Tóti-hegy, zavart szilikát lejtősztyeprét: ; Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 09., 0. (tes); , 07.; 09., 0. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , 09.; , 09., 0. (tes); Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: , 08., 09.; Stethophyma grossum (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Paloznak, magassásos: ; Déli-Bakony: Kab-hegy, kiszáradó láprét: ; Eszaki-Bakony: Hárskút, hegyi kaszálórét: ; Felsőörs, Királykúti-völgy, kaszálórét: (tes); Balatonszőlős, Sötét-rét, magassásos: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Tapolafő, kiszáradó láprét: , , 07., 08.; Attyapuszta, kiszáradó láprét: , 07., 08.;

102 Parapleurus alliaeus (Gennar, 87) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Kisapáti, kaszálórét: ; Bakonyalja: Tapolafő, kiszáradó láprét: ; Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Arida hungaria (Herbst, 786) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Esztergom, Nagy-Strázsa-hegy-Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Gerese: Tokod, Kis-Getétől délre fekvő felhagyott homokbánya: Chrysohraon dispar (Germar, 834) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: , 08.; Szentantalfa, Hangyás-tető, irtásrét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Tapolafő, kiszáradó láprét: , ; Attyapuszta, kiszáradó láprét: , ; Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Dörgise, Ös-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Menshely, Halom-hegy; kaszálórét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Hegyesd, Pokol-tó, magassásos: ; Euthystira brahyptera (Oskay, 826) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Hangyás-tető, irtásrét: ; Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: , 08., 09.; Dörgise, Balázs-tető, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Balatonalmádi, Vödörvölgy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08.; Raposka, láprét: ; Balatonszőlős, Hegyesmái, serjésedő száraz gyep: ; Paloznak, magassásos: ; Balatonszőlős, Sötét-rét, magassásos: ; Déli-Bakony: Nyirád, Sár-álló, kiszáradó láprét: ; Kab-hegy, kiszáradó láprét: ; Eszaki-Bakony: Lókút, szubatlantikus szántóföldi gyomnövényzet: ; Keleti-Bakony: Várpalota, szálkaperjés irtásrét: : Tés, Öreg-Futóné: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Tapolafő, kiszáradó láprét: , , 07., 08; Attyapuszta, kiszáradó láprét: , ; Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08.; Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Dunazughegyvidék, Gerese: Búzás-hegy, Nyergesújfalu, szálkaperjés irtásrét: ; Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, zárt sziklagyep: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08., , 07.; Stenobothrus rassipes (Charpentier, 825) Bakonyvidék: Balaton-felvidék: Szentantalfa, Hangyás-tető, irtásrét: ; Királyszentistván, Felsőhegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 0.; (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: (tes); Keleti- Bakony: Tés, Öreg-Futóné: ; Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: , 07., 08.; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08., 09., ; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: , 07., 08., 09.; Geresevidék, Gerese: Bikolpuszta, Pisznie, kaszálórét: ; Stenobothrus lineatus (Panzer, 796) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Balatonfüred, Tamás-hegy, lejtősztyeprét: , 08.; Dörgise, Balázs-tető, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: ; Hidegkút, zavart sztyeprét: ; Raposka, láprét: ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 07., 08., 09. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 08.; Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 09. (tes); Tihany, Óvár, zavart száraz gyep: ; Balatonfüred, Sárkány-völgy karsztbokorerdő: ; Bakonyalja: Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: , 08.; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: , 09.; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 09., , 07., 08.; Geresevidék, Gerese: Bikolpuszta, Pisznie, kaszálórét: ; Dorog, Nagy-Gete, lejtősztyeprét: ;

103 Stenobothrus nigromaulatus (Herrih-Shäeffer, 840) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: (tes), , 09. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 09., (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 09., 0. (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: ; Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 09. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Dörgise, Balázs-tető, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Balatonszőlős, Hegyesmái serjésedő száraz gyep: ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Veszprémfajsz, fás legelő: ; Tihany, Óvár, degradált száraz gyep: : Balatonfüred, Nagy-mező, lejtősztyeprét: ; Bakonyalja: Tapolafő, kiszáradó láprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: ; Omoestus haemorrhoidalis (Charpentier, 825) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , , 08. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: , (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Omoestus petraeus (Brisout, 855) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 09. (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , 0.; (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: (tes); Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Chorthippus apriarius (Linnaeus, 758) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Chorthippus biguttulus (Linnaeus, 758) Bakonyvidék: Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , , 0. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: ; Balatonszőlős, Sötét-rét, magassásos: ; Balatonfüred, Nagy-mező, lejtősztyeprét: ; Keleti-Bakony: Tés, Öreg-Futóné: ; Bakonyalja: Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Nagy- Strázsa-hegy, nyílt sziklagyep: ; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 08., 09., , 07., 08., 09.; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 09.; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Chorthippus brunneus (Thunberg, 85) Bakonyvidék: Keszthelyi-hegység: Zalaszántó, Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: ; Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: ; Veszprémfajsz, fás legelő: ; Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , , 08. (tes); Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit sziklagyep: , 0., ; Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Déli-Bakony: Kab-hegy, kékperjés láprét: ; Keleti-Bakony: Tés, Öreg-Futóné: ; Bakonyalja: Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: , 09.; Pápakovási: Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Homokbödöge, zavart sztyeprét: ; Fenyőfő, homokpusztagyep: Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, nyílt sziklagyep: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , , 08.; Tábla-hegy, homoki sztyeprét:

104 ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: , 09.; Geresevidék, Gerese: Bikolpuszta, Pisznie, kaszálórét: ; Chorthippus mollis (Charpentier, 825) Bakony-vidék: Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , (tes); Liter, Mogyorós-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: ; Káptalantóti, Tóti-hegy, zavart szilikát lejtősztyeprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, zárt sziklagyep: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , 09.; Tábla-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Chorthippus albomarginatus (De Geer, 773) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, Alsó-rét, láprét: ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Chorthippus dorsatus (Zetterstedt, 82) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Szentantalfa, felhagyott homokbánya a Hangyás-tető lábánál: ; Északi-Bakony: Hárskút, hegyi kaszálórét: ; Olaszfalu, kaszálórét, ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Chorthippus parallelus (Zetterstedt, 82) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08.; Raposka, láprét: ; Paloznak, magassásos: ; Pésely, Barta-rét: ; Déli-Bakony: Kabhegy, kiszáradó láprét: ; Nyirád, Sár-álló, kiszáradó láprét, bokorfüzes: ; Északi-Bakony: Hárskút, hegyi kaszálórét: ; Keleti-Bakony: Várpalota, szálkaperjés irtásrét: ; Bakonysárkány, kaszálórét: ; Bakonyalja: Tapolafő, kiszáradó láprét: , 07.; Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , , 07., 08., 09.; Geresevidék, Gerese: Lábatlan, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Chorthippus montanus (Charpentier, 825) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08.; Raposka, láprét: ; Balatonszőlős, Sötét-rét, magassásos: ; Pésely, Barta-rét: ; Déli-Bakony: Nyirád Sár-álló, kiszáradó láprét, bokorfüzes: ; Bakonygyepes, láprét: Északi- Bakony: Hárskút, hegyi kaszálórét: ; Olaszfalu, kaszálórét, ; Bakonyalja: Somlóvásárhely, Holt-tó, kiszáradó láprét: ; Tapolafő, kiszáradó láprét: ; Pápakovási: Attyapuszta, kiszáradó láprét: ; Attyapuszta, szálkaperjés irtásrét: , 07.; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Geresevidék, Gerese: Lábatlan, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Euhortippus delivus (Brisout, 848) Bakonyvidék, Keszthelyi-hegység: Zalaszántó, Tátika, szilikát lejtősztyeprét: ; Balaton-felvidék: Királyszentistván, Felső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: ; Vilonya, Külső-hegy, dolomit lejtősztyeprét: , 0. (tes); Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Nagy- Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, sziklafüves lejtősztyeprét: ; Nagy-Strázsa-hegy, pusztafüves lejtősztyeprét: , 09.; Nagy-Strázsa-hegy, homoki sztyeprét: , 07.; Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ;

105 Euhortippus pulvinatus (Fisher v Waldheim 846) Dunazug-hegyvidék, ; Pilis: Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: Myrmeleotettix maulatus (Thunberg, 85) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Vilonya, Külső-hegy, dolomit sziklagyep: , 08. (tes); Királyszentistván, Ugri-hegy, dolomit sziklagyep: , (tes); Bakonyalja: Fenyőfő, homokpusztagyep: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, nyílt homokpusztagyep: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Gomphoerippus rufus (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: ; Balatonfüred, Sárkány-völgy, karsztbokorerdő: ; Déli-Bakony: Kab-hegy, kiszáradó láprét: ; Dunazughegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, homoki sztyeprét: ; Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: , , 08., 09.; TETRIGOIDEA Tetrix subulata (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Tihany, Külső-tó szegélyében: (tes); Paloznak, magassásos: ; Tetrix undulata (Sowerby, 806) Dunazug-hegyvidék, Pilis: Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Tetrix bipuntata (Linnaeus, 758) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: ; Aszófő, Öreg-hegy, molyhos tölgyes: ; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Tetrix tenuiornis (Shalberg, 893) Bakonyvidék, Balaton-felvidék: Balatonalmádi, Vödör-völgy, szálkaperjés irtásrét: , 07., 08.; Dunazug-hegyvidék, Pilis: Tábla-hegy, szálkaperjés irtásrét: ; Sátorkőpuszta, nyílt homokpusztagyep: ; Értékelés Közleményünk adatközlő része 59 egyenesszárnyú faj (. táblázat) 03 mintaterületről származó adatát tartalmazza. A területről sikerült eddig nem publikált fajokat kimutatnunk, illetve a már korábban jelzett fajok új lelőhelyeit ismertettük. Ezek az informáiók adalékokat szolgáltathatnak az egyenesszárnyú fajok élőhelyválasztásához ben a Bakonyvidék területéről korábban nem ismert két egyenesszárnyú faj került elő, a Tettigonia audata és a Platyleis montana. A Tettigonia audata-nak (2. ábra) a Dunántúlon sem volt ismert reens populáiója. A Lókút melletti kisparellás művelésű agrárterület szubatlantikus szántóföldi gyomnövényzetében, júniusában több száz egyedes populáióját találtuk meg. A védett, vöröskönyves faj speiális élőhelyválasztása, fragmentális jellegű előfordulásai, továbbá a valaha számos és erőteljes hazai populáiójának visszaszorulása sok érdekes, a természetvédelmi ökológia és speiálisan az agrobiodiverzitásvédelem területét érintő kérdést vet fel (BAUER-KENYERES 2000, KENYERES-BAUER 2000b).

106 A másik fajt a Dunántúli-középhegységből már jelezték, az előfordulási adatok alapján igen ritkának tekinthető, így bakonyvidéki kimutatása túlmutat a regionális jelentőségen. A Platyleis montana-i a Dunántúli-középhegységből már korábban jelezték, előfordulásai alapján igen ritkának tekinthető ezen a területen. A fajt eddig főképp Kelet-Magyarországról, így a Nyírségből (NAGY 990, VARGA 997), a Hortobágyról (NAGY 944, NAGY 983), a Hernád-völgyből (VARGA 997), a Bükkből (VARGA 997), Igrii mellől (RÁz-VARGA 978), a Kiskunságból (RÁz 986, VARGA 997) jelezték. A Dunántúlon Szentendre melletti homokpusztagyepből (BALOGH-LOKSA 948), és a kisalföldi Védeny és Pátfalu területéről publikálták jelenlétét. Ez utóbbi előfordulást ARADI (955) említi KARNY (908) ikkére hivatkozva, megerősítés nélkül. A fenti előfordulási adatok nyílt és zárt homokpusztagyepekből, homoki legelőkről, löszpusztagyepekből származnak. A fenyőfői előfordulás jól illeszkedik a faj hazai feltárt élőhelyeinek sorába, továbbá újabb bizonyítéka annak, hogy Fenyőfőn az Ősfenyvesen túl a - fás vegetáió közt fragmentálisan megjelenő - homokpusztagyepek is unikális értéket jelentenek. Az IUCN listán is szereplő Saga pedo Pallas fajnak a Dunántúli-középhegységből - a Budai-hegység és a Pilis kivételével - viszonylag kevés előfordulási adatát ismertük eddig. A Bakonyvidékről sak NAGY és mtsai (983) által publikált élőhelyadat állt rendelkezésre. A tanulmányunkban a fűrészeslábú szöske egy-egy új előfordulását közöltük a Bakonyvidék és a Gerese területéről. A faj a fenti közlésekkel együtt is a Bakonyvidéken meglehetősen kevés (3) ismert előfordulással bír. A jövő feladatai közé tartozik - az ismert populáiók történetének nyomon követésén túl - annak megválaszolása, hogy a viszonylag kevés Saga pedo előfordulás hátterében a faj bakonyi elterjedésének kikutatlansága, vagy a poteniális élőhelyek túlzott zavartsága áll. Az eredmények közül kiemelendő az immár több éve stabilnak tekinthető mogyorós-hegyi (Liter) Celes variabilis (3. ábra) populáió fellelése. A védett és vöröskönyves Calliptamus barbants stabil populáiója él a Tábla-hegy (Esztergom) lábánál található nyílt homokpusztagyepben. Kis egyedszámban sikerült kimutatnunk a Strázsa-hegy (Esztergom) hegylábfelszínén található pusztafüves lejtősztyeprétről is, ahol feltehetően a korábbi homokborítást indikálja. A közlemény további több, a hazai relatív gyakorisági mutatók (RÁz 998) alapján ritkának (I. kategória: Tettigonia antans, Pahytrahis grailis), illetve szórványosnak (II. kategória: Meonema thalassinum, Conoephalus dorsalis, Ruspolia nitidula, Pholidoptera fallax, Rhaoleis germania) minősíthető faj adatát tartalmazza. A nevezett fajok új előfordulási adatai - tekintettel az egyenesszárnyúak jó indikátor szerepére - értékes, természetes vagy természetközeli élőhelyekre hívják fel a figyelmet. A kimutatott fajok másik kiemelendő soportját a Bakonyvidék állatföldrajzilag fontosnak ítélt (RÁz 973), kevés előfordulási adattal rendelkező egyenesszárnyúi alkotják (Phaneroptera nana, Ruspolia nitidula, Tettigonia antans, Barbitistes serriauda, Pholidoptera aptera, Tesselana vittata, Rhaoleis germania, Pahytrahis grailis, Psophus stridulus, Oedaleus deorus, Glyptobothrus apriarius, Pezotettix giornae, Paraaloptenus aloptenoides, Celes variabilis, Sphingonotus oerulans, Arotylus longipes, Stenobothrus eurasius). Ebből a soportból a dél-európai elerjedésű Rhaoleis germania-t számos új élőhelyről sikerült kimutatnunk: sziklagyepekből, különböző alapkőzeten kialakult lejtősztyeprétekről, szálkaperjés irtásrétekről. Mivel minden korábbi és újabb bakonyvidéki előfordulása a Balatonfelvidékhez kötődik, úgy tűnik, hogy a faj a Balaton-felvidék változatos, de többnyire déli kitettségű növénytársulásainak karakterfaja. Eme pontomediterrán faunaelem bakonyvidéki elterjedésének még pontosabb megismerése újabb adalék lehet annak alátámasztására, hogy a Balaton-felvidék önálló állatföldrajzi faunakistáj.

107 TAXOTI LIILDRAJZI ELTERJEDÉS FAUNAELEM ÉLETFORMA CJAKORISAGI KATEGÓRIA ENSIFERA TETTIGUNIUIDEII Plianeroptem ialaru EU-SI SI-PC TH L\ Phaneroptera nana S-EU HOLO-MED I II III Leptophyes puntatissima EU PO-CA h I Leptophyes aïbovittata U PO-MED TH III Meonema thalassinum EU FXTRA-MED TH Conoephalus disolor EU-SI SI-PC TH L\ Conoephalus ilorsulis HU-W-AS PO-CA H II Ruspolia nitidula At U SI AF TH II Tettigonia I iridissim a EU-SI SI-PC TH Tettigonia audata C-H-FU PO-CA C'H-TH Tettigonia antans EU-SI SI TH Platyleis grise a SE-EU PO-CA TH III Platyleis montana EU-SI AN CH I Metrioptera hiolor LU SI AN CH III Metrioptera roeselii EU PO-CA CH III Pholidoptera fallax S-EU PO-MED CH II Pholidoptera griseoaptera EU PO-CA TH III Pat : a lu-- grailis SE-EU PO-MED H W/r«. < (!fi\ germania S-EU PO-MED TH II Saga pedo EU-SI-AM PO-CA CH-TH Ephippis»-ru ephippiger C-E-EU PO-MED TH III ÇR> LLNIDIA Gryllus ampestris AF-EU, W-AS AF FI III Melanogrylltts desertus EU-SI PO-MED FI Modh ogiyllus frontalis E-C-EU, W-AS PO-MED L-I Oeanlhus pelluens S-EU PO-MED CH II Gryllotalpa gryllotalpa EU-\V-AS EU-PC FI I CAELIFERA ACRIDOIDEA Pezolettlx giornae S-EU PO-MED G-CH II Calliptamus italius EU-SI AN G-CH III Calliptamus barbants S-EU, N-AF, AM IR-TUR G-PSM I Celes variabilis EU-AS PC ( IL H II Oedipoda oerulesens EU-AS PC (I IV Stet, >plryma grossum IL S MA CH III Parapleurus alliaeus EU-SI MA CH II Arida hungaria C-SE-EU, AF AI G-CH III < VIN whraon dispar EU-SI AN ( II I Euthystira brahiptera EU-SI AN (II II Stenobothrus rasstpes LU PO-MED CH III Stenobothrus /meatus EU-SI AN ( H III Stenobothrus nigromaetdatus EU-SI An CH III Omoestus haemotrhoidalis EU-SI AN CH L\ Omoestus petraeus EU-SI \I, G-CH III ( horthippus apriurius EU-SI AN CH III Chorthippus higuttulus EU PO-CA CH L\ Chorthippus brunneus U S; AN ( H \ Chorthippus mollis EU-SI AN CH IV Chorthippus albomarginatus I U SI SI-PC CH IV Chorthippus dorsattts EU-SI SI-PC CH IV Chorth ippus para lie lus EU-SI AN CH IV Chorthippus monta nus EU-SI AN CH III Euhortippus delivus S-EU N-MED-PC G-CH IV Euhortippus ptth triants S-E-EU, W-AS PO-CA-TUR G-CH Myrmeleotettix maulants U-SI AN G-CH II Gomphoeripptts ntfus EU-SI An CH III TETRIGOIDEA Tetrix sttbulata HO EU-PC ( H III Tetrix undulaia W-PA EU-PC ( H I Tetrix bepuniala!>., SI-PC CH II Tetrix tenuiomis PA SI-PC CH III. táblázat: A kimutatott Sa/tatoría-fajok földrajzi elterjedése, fauna- és életforma-típusa, valamint hazai gyakorisági indexe (RÁz 998 alapján) Jelmagyarázat: Af=Afrikai, Al=Alpi, Am=Kis-Azsiai, An=Angara, Ba=Balkáni, Ca=Kaspi, Car^Kárpáti, Cos = Kozmopolita, Eu=Európai; Il = lllyr, Ho=Holarktikus, M=Hegyvidéki, Ma = Mandzsúriai, Med=Mediterrán, Mon = Mongol, Pa=Palearktikus, Pan-Pannon; Ch = Chortobiont, Geo = Geobiont, Psm = Psamnobiont, Th=Thamnobiont, G-Ch = Geo-hortobiont. A hazai relatív abundania alapján felállított gyakorisági mutatók: I=ritka, =szórványos, =mérsékelten gyakori, rv=gyakori, V=közönséges

108 Végezetül sajnálattal megjegyzendő, hogy bár további fajok elterjedési adataival bővültek a Bakonyvidék és részben a Dunántúli-középhegység egyenesszárnyú faunájára vonatkozó ismeretek, számos természetvédelmi szempontból értékes faj korábban jelzett előfordulása azonban nem nyert megerősítést (Isophya modesta, Psophus stridulus, Oedaleus deorus, Arotylus longipes). Ez feltehetően a természetes élőhelyek utóbbi évtizedekben bekövetkezett - minden korábbit felülmúló - pusztulásának eredménye". 2. ábra: Tettigonia audata (Fotó: BAUER Norbert) 3. ábra: Celes variabilis (Fotó: BAUER Norbert) Köszönetnyilvánítás Ezúton mondok hálás köszönetet barátomnak és munkatársamnak BAUER NoRBERTnek a terepmunka és a dolgozatkészítés minden fázisában nyújtott segítségéért. Köszönöm KISEBENEDEK TiBORnak a sokrétű támogatást és a gondos lektorálást. Külön köszönet RÁz ISTVÁNnak és NAGY BARNABÁsnak a nehezebben beszerezhető irodalmak rendelkezésemre bosátásáért. KUTASI CSABÁÍ, a Literen folyó biomonitoring projekt vezetőjét és SÁGHY ZsoLTot a terepi mintavételezésben nyújtott segítségükért, BARINA ZOLTÁNÍ, PIFKÓ DÁNIELÍ, PROMMER MÁTYÁSÍ pedig adatszolgáltatásukért illesse köszönet.

109 Summary Data to the Orthoptera (Ensifera, Caelifera) fauna of the Transdanubian Mountains I. - Disovering the Tettigonia audata speies must be highlighted from the results. In June 2000 a population with several hundred individuals of the proteted, red book speies was found in the subatlanti weedy vegetation of the arable land near the village of Lókút. The speial habitat seletion of the animal, its fragmented ourrenes and foring bak of its one numerous and robustious domesti population raises several interesting questions in the fields of onservation eology and espeially of agro-biodiversity onservation. The Platyleis montana is also a new speies to the Bakony region, enrihing the numbers of unique values of the sandy steppe appearing in fragments in the native pine forest at Fenyőfő (Osfenyves). Several new ourrenes of Rhaoleis germania - whih has outstanding importane from Zoogeographie point of view - ould be found. While all previous and the reent Bakony ourrenes of it are onneted to the Balaton-Uplands, this speies seems to be a harater speies of the plant assoiations of the Balaton-Uplands. Unfortunately previously noted ourrenes of several valuable speies (Isophya modesta, Psophus stridulus, Oedaleus deorus, Arotylus longipes) ould not be onfirmed. This is supposedly the result of the destrution of natural habitats. Irodalom - Referenes ÁDÁM L. - MAROSI S. - SZILÁRD J. (szerk.) (987): A Dunántúli-középhegység, A) Természeti adottságok és erőforrások - Akadémiai Kiadó, Bp. ARADI M. (955): A Kis-Alföld Orthoptera-faunájáról (Orthoptera-Saltatoria) - Fol. Ent. Hung. 8.: BALOGH, J. - LOKSA, I. (948): Quantitativ-Biosoziologishe Untersuhung der Aithropodenwelt ungari sher sandgebeite - Arh. Biol. Hung. 8.: BAUER N. - KENYERES Z. (2000): A sokszínűség védelmében, avagy a lókúti géntrezor - Veszprémi Napló LVI. évf szám BAUER N. - KENYERES Z. - RÁz I. (2000): A Saga pedo Pallas a Kárpát-medenében - áttekintés, új adatokkal - (in press: Limes) DÉVAI GY. - MISKOLCZI M. (997): Természetvédelmi informatikai tanulmányok L, Alapelvek és módszerek a biotikai adatok lelőhelyneveinek egységesítéséhez és a magyarországi helységek UTM rendszerű kódjegyzékének használatához - Ata Biol. Debr. Oeol. Hung. 8. FRIVALDSZKY J. (867): A Magyarországi egyenesröptűek magánrajza (Monographia Orthopterorum Hungáriáé), Budapest HARZ K. (957): Die Geradflügler Mitteleuropas - Veb Gustav Fisher Verlag., Jena HARZ K. (975): Die Orthopteren Europas - Dr. W. Junk N.V, Publishers, The Hague KARNY, H. (908): Ergebnisse einer orthopterologishen Exursion an der Neusiedler-See - Wiener Entom. Zeit. 27.: KENYERES Z. - BAUER N. (2000a): Egyenesszárnyú (Orthopteroidea: Saltatoria) kutatás a Balaton-felvidéken - Folia Historio-Naturalis Bakonyiensis 5.: KENYERES Z. - BAUER N. (2000b): A farkos lombszöske (Tettigonia audata [Charpentier, 845]) előfordulása (Saltatoria: Tettigoniidae) a Bakonyban (in press: Folia Entomologia Hungaria) KISBENEDEK, T. (992): Struture of grasshopper (Orthoptera) ommunities in relation to eologial suesion of dolomit garsslands - Fol. Ent. Hung. LIL: KISBENEDEK T. (997): Egyenesszárnyúak (Orthoptera) - in FORRÓ L. (szerk.): Nemzeti Biodiverzitás Monitorozó Rendszer V: 55-8.

110 KiSBENEDEK, T. - BÁLDI, A. (2000): What fators govern orthopteran ommunity struture and speies prevalene? - in: LOCKWOOD és mtsai (szerk.): Grasshoppers and Grassland Health: NAGY B. (944): A Hortobágy sáska- és szöskevilága I. - Ata Sei. Math. Nat. 26: 3-6. NAGY, B. (948): On the Orthoptera fauna of the Tihany peninsula (Lake Balaton, Western Hungary) - Arh. Biol. Hung. II. 8., NAGY, B. (949-50): Quantitative and qualitative investigation of the Saltatoria on the Tihany peninsula - Annal. Biol. Tihany 9: NAGY B. (974): Reliktum Saltatoria fajok a pusztuló Bélkő hegyen - Fol. Ent. Hung. 27.: NAGY, B. (983): A survey of the Orthoptera fauna of the Hortobágy National Park - in: MAHUNKA S. (szerk.): The fauna of the Hortobágy National Park NAGY B. (984): Az Isophya modesta Friv (Orthoptera: Tettigoniidae) reliktum populáiói Magyarországon - Fol. Hist.-Nat. Mus. Matr. 7.: NAGY, B. (987): Viinity as a modifying fator in the Orthoptera fauna of smaller biogeographial units - in: BACCETTI, B. M. (szerk.): Evolutionary biology of orthopteroid insets: NAGY B. (988): Orthoptera rovar-együttesek reakiója az emberi tevékenységre a Pilisi Bioszféra Rezervátumban - I. Magyar Ökológus Kongresszus, Előadás-kivonatok és poszter-összefoglalók: 30. NAGY, B. (990): Orthopteroid insets (Orthoptera, Mantodea, Blattodea, Dermaptera) of the Bátorliget Nature Reserves (NE Hungary) (An eofaunisti aount) - The Bátorliget Nature Reserves-after forty years: NAGY B. (99): A természeti környezet és az egyenesszárnyú rovarok (Orthoptera) viszonya Budapest körzetében - Természetvédelmi Közlemények (): NAGY, B. (992): Role of Ativity Pattern in Colonization by Orthoptera - Proeedings of the 4th ECE/XII. SIEEC: NAGY, B. (997): Orthoptera speies and assemblages in the main habitat types of some urban areas in the Carpathian Basin - Biológia Bratislava 52/2.: NAGY, B. - Kiss, B. - NAGY, L. (983): Saga pedo Pall. (Orthoptera, Tettigoniidae): Verbreitung und ökologishe Regelmässigkeiten des Vorkommens in SO-Mitteleuropa - Verh. SIEEC X., Budapest PUNGUR GY. (98): Orthoptera. Egyenesszárnyúak - in: PASZLAVSZKY J. (szerk): A Magyar Birodalom Állatvilága, Budapest RÁz I. (973): A Bakony-hegység Orthopteráinak vizsgálatából levont állatföldrajzi következtetések - Veszprém Megyei Múzeumok Közleményei (VMMK) 2.: RÁz I. (979): A Bakony-hegység egyenesszárnyú (Orthoptera) faunájának alapvetése - VMMK 4.: RÁz, I. (986): Orthoptera from the Kiskunság National Park - in: MAHUNKA S. (szerk.): The fauna of the Kiskunság National Park RÁz, I. (992): Orthopteren des Ungarishe Naturhistorishe Museum - Folia Ent. Hung. 53: RÁz, I. (998): Biogeographial survey of the Orthoptera Fauna in Central Part of the Carpathian Basin (Hungary): Fauna types and ommunity types - Artiulata 3 (): RÁz, I. - VARGA, Z. (978): Beiträge zur Kenntnis der Orthopteren-Fauna des Sandgebietes bei Igrii (NO- Ungarn) - Ata Biol. Debreina 5.: TÓTH S. (987): Az UTM hálótérképezés eredményei és feladatai a Bakony hegységben - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 6.: TÓTH S. (992): A Cuha-völgy értékei - Veszprémi Napló, 992. szeptember 23. VARGA, Z. (997): Trokenrasen im pannonishen Raum: Zusammenhang der physiognomishen Struktur und der florishtishen Komposition mit den Insektenzönosen - Phytooenologia 27(4): A szerző íme (Author's adress): KENYERES Zoltán Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zir, Rákózi tér.

111 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); VÁSZOLY ÉS KÖRNYÉKÉNEK DÍSZBOGARAI (COLEOPTERA: BUPRESTIDAE) MUSKOVITS József - SZÉKELY Kálmán Budapest Abstrat: The jewel beetles of the village Vászoly and its surrounding area (Coleoptera: Buprestidae) - In this study the authors are summarised the results of the investigation of the jewel beetles fauna of the village Vászoly and its surroundings (at the Highlands of the lake Balaton). An annotated list of olleted jewel beetles speies and the relevant literature is also presented. Fifty jewel beetles speies are there on the investigated area, while about 20 speies are known from the whole Hungary. Bevezetés Vászoly község és környéke rovartanilag a Balaton-felvidék legalaposabban kutatott területei közé tartozik. Ez annak az eredménye, hogy több mint 25 éve számos amatőr és hivatásos entomológus végez rendszeres gyűjtéseket, megfigyeléseket a vizsgált területen. Az entomológusok többsége tevékenyen részt vesz a ziri Bakonyi Természettudományi Múzeum irányításával működő,a Bakony természeti képe" elnevezésű kutatóprogramban. Az általunk vizsgált terület határain belül az alábbi települések találhatók: Pésely, Vászoly, Dörgise, Balatonakaii, Balatonudvari, Örvényes, Aszófő. A vizsgált területet délkeletről a Balaton partja, északkeletről az Aszófő-Pésely műút, északról, északnyugatról Pésely-Vászoly-Kisdörgise körülbelüli közigazgatási határa, nyugatról a Dörgise-Balatonudvari műút határolja. A hét község teljes közigazgatási területe kb. 20 km 2, az általunk vizsgált terület ennél valamivel kisebb, kb. 90 km 2. A Balaton-felvidéki Nemzeti Park létesítéséről kiadott 3/997.(XI. 23.) KTM rendelettel Vászoly és Pésely községek teljes bel- és külterületét, valamint Aszófő, Balatonakaii, Balatonudvari, Dörgise, Örvényes községek - részben már korábban is védetté nyilvánított - kisebb-nagyobb területét is a megalakuló Nemzeti Park területéhez satolták. Ennek következtében az általunk vizsgált területnek jóval több, mint a fele került védelem alá. Reménykedhetünk, hogy ennek eredményeképpen a természetromboló, káros tevékenységek (engedély nélküli építkezés, égetés, illegális szemétlerakás, bányászkodás, tarvágás stb.) a jövőben jelentősen mérséklődni fognak.

112 Sajnálatos, hogy a természetvédelmi kezelésbe vétel hírére egyes helyeken a volt kezelő, vagy tulajdonos véghasznosítást" végzett, amelynek során tarvágás, égetés, beszántás okozott súlyos ökológiai károkat. Fel kell hívnunk a figyelmet arra is, hogy az újonnan szerveződött erdőbirtokosság modern eszközökkel felszerelt, nyereségorientált gazdasági tehnológiája is nagy veszéllyel jár a terület faunájára. Többfelé végeznek erdőtisztítást", amelynek során sok rovar (közöttük természetesen számos védett vagy ritka faj!) számára tápnövényként szolgáló bokrok, serjék, lágyszárú növények tűnnek el. Módszeresen elégetik a gallyakat, tuskókat. Az erdők faállományának diverzitása (a fajösszetétel és a koreloszlás vonatkozásában) egyre inkább sökken. Ezek mind veszélyeztetik a meglepően gazdag díszbogárfaunát is! A terület futóbogár- és inérfaunájáról Retezár I. és Székely K. számolt be (RETEZÁR-SZÉKELY 999). A terület földrajzi és növénytani jellemzése a fenti munkában megtalálható, ezért erre jelen munkánkban nem térünk ki. A Bakony díszbogárfaunájáról még nem jelent meg publikáió.,a Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé)"', (KUTHY 896) erről a területről nem közöl lelőhelyadatot és CSÍKI (909-95) Magyarország Buprestidái". munkájában sem találunk lelőhelyadatot, sőt, ami ennél is meglepőbb, KASZAB (940),jDie Buprestiden Ungarns, mit Beshreibung neuer Formen (Coleopt.)" ímű, kifejezetten lelőhelyadatokat közlő művében sem! Jelen munkánkban a fajlista összeállításánál figyelembe vettük a ziri Bakonyi Természettudományi Múzeum (BTM), a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum (MTM), a sátoraljaújhelyi Kazinzy Feren Múzeum (KFM), valamint Juhász János Csaba (JJCs), Medvegy Mihály (MeM), Muskovis András (MA), Muskovits József (MJ), Rahmé Nikola (RN), Retezár Imre (Rel), Rozner István (RI), Szalóki Dezső (SzD) és Székely Kálmán (SzK) gyűjteményeiben található példányok adatait. A gyűjteményekben levő példányok meghatározását, illetve a régebbi determinálások revízióját Muskovits József végezte el. Díszbogarak jellemzése A díszbogarak a Buprestoidea szuper-saládba tartozó, többnyire feltűnően színpompás, jellegzetes alakú bogarak. Jellemző rájuk, hogy testük erősen szklerotizált, azaz kitinpánéljuk kemény, erős. Lábaik aránylag rövidek, fejük a szemek hátulsó szegélyéig az előtorba visszahúzható. Magyarországon mintegy 20 faj fordul elő, beslések szerint a Földön mintegy faj élhet. A faunaterületünkön előforduló díszbogárfajok nagysága 2 mm és 32 mm között van. Valamennyi faj kifejezetten meleg- és napfénykedvelő. Gyakori a nemi dihroizmus (adott faj esetén a hímek és a nőstények színezete egymástól többé-kevésbé eltér), és gyakori a nemi dimorfizmus is (a hímek és nőstények között többé-kevésbé jól látható morfológiai különbségek vannak). A díszbogarak lárvái kizárólagosan növényevők (fitofágok), rejtett életmódot folytatnak és túlnyomó többségük fák, bokrok törzseiben, ágaiban él a kéregben, a kéreg alatt vagy a farészben. A fajok jóval kisebb soportjának lárvái lágyszárú növények száraiban, gyökereiben vagy leveleiben élnek. A lárvák - a tápnövényfajok számát tekintve - lehetnek monofágok, oligofágok és polifágok. A kifejlett imágók tápnövényeiken, virágokon, száraz fákon vagy ölfarakásokon találhatók. Az egyes fajok életmódjára, tápnövényeire vonatkozó legfontosabb ismereteinket a fajok leírásánál közöljük.

113 Díszbogarak gyűjtése Díszbogarakat több-kevesebb sikerrel valamennyi ismert gyűjtési módszerrel lehet gyűjteni, de leginkább egyeléssel, kopogtatással, neveléssel tudunk az imágókhoz jutni. Egyelés: a gyűjtés legegyszerűbb módja, amikor a terepen járva összeszedjük a szemünk elé kerülő bogarakat, amelyek többnyire virágokon, ölfarakásokon, a faj tápnövényén vagy a tápnövény közelében levő növényzeten, esetleg lent a talajon találhatók. A díszbogarak nagy része a zavarásra fürgén felröppen és elrepül, ezért egyeléskor is élszerű egy hálót készenlétben tartani. Fűhálózás: a lágyszárú növényzeten tartózkodó bogarakat legegyszerűbben fűhálózással gyűjthetjük. A kistermetű fajokat szinte sak ezzel a módszerrel lehet megfogni. Fűhálózással gyűjthetők olyan fajok, amelyek lágyszárú növényekben fejlődnek, és olyan fajok is, amelyek sak alkalomszerűen tartózkodnak a lágyszárú növényzeten. A hálóval elkaphatjuk a magasabb növényzeten észrevett, de kézzel el nem érhető, vagy a fürgén felröppenő fajokat is. Mindent együttvéve ez a leghatásosabb gyűjtési módszer. Kopogtatás: kopogtatóernyő alkalmazásával elsősorban a fákon, bokrokon előforduló Agrilus-fajokat tudunk nagyobb számban gyűjteni. Rostálás: ezzel a módszerrel sak viszonylag kevés díszbogárfaj gyűjthető, leginkább sak a Trahys és a Cylindromorphus genuszok apró fajai, amelyek előszeretettel tartózkodnak a tápnövények alatti növényi törmelékben (detritus). Mivel rendszerint a detritusban telelnek át, akár ősszel vagy télen is gyűjthetők. Bogárlárvák gyűjtése, nevelése: a díszbogarak lárvái rejtett életmódot folytatnak. Az aknázófajoknál (a lárvák a levelek epidermisz rétegében élnek) az imágók kifejlődéséhez sak néhány hét, a többi díszbogárfajnál azonban egy vagy két év, a nagyobb termetű fajoknál 3-5 év - sokszor azonban még ennél hosszabb időtartam is - szükséges. Általában azt mondhatjuk, hogy a díszbogarak nehezebben nevelhetők ki, mint például a inérek. Legegyszerűbben a fás növényekben élő fajok imágói nevelhetők ki. Azokat az ágakat, vagy a fatörzsekből kivágott faszeleteket kell elhozni, amelyekben a lárvák friss rágási nyomait felfedeztük. Ez a legkönnyebben úgy történhet, hogy a kiszemelt, elszáradóban lévő ágat vagy fatörzset lekérgezzük, ilyenkor rendszerint megtaláljuk a kéregben, a hánsban, illetve a háns alatt élő lárvákat, azok táplálkozási nyomait, vagy azokat a helyeket, ahol a lárvák a farészbe bementek. Lehetőleg minél nagyobb ép, egészséges farésszel együtt vigyük haza a lárvákat tartalmazó fadarabokat és otthon jól zárható nevelőszekrénybe tegyük be. A díszbogárlárvák pusztulásához vezethet a táplálékul szolgáló növényi részek nagyfokú kiszáradása, vagy éppen ellenkezőleg a túlzott nedvesség, amikor a penészgombák támadják meg a nedves növényi szöveteket. A lárvákból történő nevelésnél nagyon fontos, hogy a lárvákat hagyjuk benn az eredeti szubsztrátumban, és ne telepítsük át másik darabba, még ha azonos fafajról is van szó. A tapasztalatok szerint az ilyen átvitelnél a lárvák túlnyomó többsége elpusztul. Ismeretes, hogy egyes fajok - például a Kisanthobia ariasi, az Anthaxia andens, az Anthaxia nitidula, az Anthaxia istriana, a Ptosima flavoguttata stb. - lárvái a nyár végén bebábozódnak, ősz folyamán átalakulnak imágóvá és a bábkamrában maradva imágóként telelnek át. E fajok imágóit ilyen módon egész télen és kora tavasszal is gyűjthetjük.

114 A nevelés nagyon élszerű gyűjtési módszer, mivel bizonyos fajokat, (például Coraebus florentinus, Anthaxia andens, Diera berolinensis, Kisanthobia ariasi stb.) - amelyek egyébként a ritkább fajok közé tartoznak - így találhatunk meg a legbiztosabban. A nevelésnek tudományos szempontból is jelentősége van, mivel sak neveléssel igazolható biztosan egy adott faj tápnövényválasztása. A faunaterületünkön előforduló fajok jelenleg sak alig több mint a felének ismert a lárvája és a pontos fejlődésmenete, azonban sok faj esetében nem ismert még a tápnövény sem. Megjegyzendő, hogy az imágó tartózkodási helyéül szolgáló növény nem feltétlenül tápnövény. Faj lista Ptosima flavoguttata (Illiger, 803) - Aszófő (MJ), Balatonudvari (MJ, MTM, SzD, SzK), Örvényes (BTM), Vászoly (MJ, SzK) - Ponto-mediterrán elterjedésű faj, a lárvák félig élő, félig elszáradt gyümölsfákban, többnyire sajmeggyben (Cerasus mahaleb), szilvafában (Prunus domestia) és ritkábban kökényben (Prunus spinosa) élnek, de kivételesen seresznyefából (Cerasus avium) is sikerült a faj példányait kinevelni. A lárvák fejlődése 2-3 évig tart, a kifejlett lárvák ősszel bebábozódnak, átalakulnak imágóvá és úgy telelnek át. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeik levelein és ágain találhatók, virágokat egyáltalán nem keresnek fel. Sokfelé előforduló, meglehetősen gyakori faj. H.: 7-4 mm. Amaeoderella (Carininota) flavofasiata (Piller & Mitterpaher, 783) - Örvényes (BTM), Vászoly (MTM, RN, SzK) - Európai elterjedésű faj, amelynek lárvái tölgyfajok (Querus spp.) elszáradt ágaiban fejlődnek, fejlődésük két évig tart. Az imágók júniusban, júliusban különféle virágokon találhatók. A melegebb fekvésű, ritkás tölgyesekben elterjedt, gyakori faj. H.: 6-0 mm. Diera berolinensis Herbst, Balatonakaii (SzK) - Euroszibériai elterjedésű polifág faj, a lárvák saknem valamennyi lomblevelű fafajban, de nálunk leggyakrabban gyertyánban (Carpinus betulus), bükkfában (Fagus sylvatia) és galagonyában (Crataegus spp.) élnek. A lárvális fejlődés legkevesebb 3 évig tart, de tekintettel arra, hogy néha teljesen elszáradt fában is élnek, a lárvális fejlődés elhúzódhat akár 5-6 évig is. Az imágók májustól augusztusig a tápnövények napsütötte törzsein tartózkodnak, leggyakrabban a félig elszáradt, félig még élő fákon. Hegy- és dombvidékeken fordul elő, nálunk a leggyakoribb Diera-ía], de azért nem közönséges. H.: 9-25 mm. Lampra mirifía Mulsant, Pésely (SzK), Vászoly (SzK) - Holomediterrán elterjedésű faj, melynek oligofág lárvái kizárólagosan szil (Ulmus) beteg, száradófélben lévő törzseiben, vastagabb ágaiban a kéreg alatt élnek, fejlődésük időtartama két év. A színpompás imágók májusban, júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. Magyarországon szórványosan előforduló, nem túl gyakori faj. H.: 7,5-4 mm. Buprestis haemorrhoidalis haemorrhoidalis Herbst, Balatonakaii (SzK) - Európai-észak-afrikai elterjedésű faj, amelynek lárvái elsősorban erdeifenyőben (Pinus sylvestris) és feketefenyőben (Pinus nigra) több éven keresztül fejlődnek. Az imágók júliusban, augusztusban napsütötte, száraz fákon, ölfarakásokon találhatók, virágokat egyáltalán nem keresnek fel. A Dunántúlon az őshonos és a telepített fenyvesekben nem ritka. H.: 4-20 mm.

115 Buprestis novemmaulata Linnaeus, Dörgise (BTM), Vászoly (SzD) - Euroszibériai elterjedésű faj, melynek lárvái fenyőfélék - nálunk elsősorban az erdeifenyő és a feketefenyő - elszáradt törzseiben fejlődnek, fejlődésük időtartama 2-3 év, de kedvezőtlen körülmények között ennél hosszabb is lehet. Az imágók júliusban, augusztusban száraz fenyőfákon és farakásokon találhatók, virágokat nem keresnek fel. Kizárólag a Dunántúlról ismerjük lelőhelyadatait, elsősorban a Balaton-felvidék több pontjáról. Nagyon ritka faj, amely azonban az utóbbi években határozottan terjedőben van. H.: 3-20 mm. Kisanthobia ariasi (Robert, 858) - Aszófő (JJCs, MeM, MJ), Balatonakaii (MJ, Rel), Balatonudvari (MJ, MTM, RN, SzD, SzK), Vászoly (MTM, SzD) - Mediterrán elterjedésű faj, amelynek lárvái öreg tölgyfák, leggyakrabban molyhostölgy (Querus pubesens) elhalt, vastagabb törzságaiban fejlődnek, legalább 2-3 évig. A kifejlett lárvák az ősz folyamán átalakulnak imágóvá és úgy telelnek át. Az imágók virágokat nem keresnek fel, kizárólagosan tápnövényeiken találhatók májusban, júniusban. Magyarországon sak az 970-es évek elején sikerült először megtalálni - éppen ezen a területen - Gaskó Kálmánnak, Retezár Imrének és Székely Kálmánnak (GASKÓ 975). A faj előkerülése abban az időben szenzáiónak számított. Azóta már az Északi-középhegységből (Cserhát) is előkerült (KOVÁCS-HEGYESSY 993). Ritka, védett faj, eszmei értéke Ft. H.: 8-4 mm (. ábra).. ábra: Kisanthobia ariasi RÓBERT (Fotó: Retezár Imre) Phaenops yanea yanea (Fabriius, 775) - Balatonakaii (SzK), Pésely (SzK), Vászoly (MJ, SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák elsősorban erdeifenyőben, ritkábban feketefenyőben fejlődnek Az imágók júliusban, augusztusban napsütötte, száraz fákon, ölfarakásokon találhatók, virágokat nem keresnek fel. Az őshonos és a telepített fenyvesekben nem ritka. H.: 7,0-2,5 mm.

116 Anthaxia (Cratomerus) hungaria (Sopoli, 772) - Balatonudvari (SzD) - Mediterrán elterjedésű faj, a lárvák tölgyfajok - nálunk elsősorban molyhostölgy - vastagabb, elszáradó ágaiban élnek, fejlődésük 2-3 évig tart. Az imágók - elsősorban a hímek - rendszeresen keresnek fel virágokat is, a nőstények azonban sak sokkal ritkábban. A hegy- és dombvidékek melegebb fekvésű tölgyeseiben sokfelé előfordul, de azért nem túl gyakori faj. Érdekességként megemlítjük, hogy a világon előforduló mintegy 900 Anthaxia-ía] közül ez a legnagyobb termetű. Feltűnően erős az ivari kétalakúság, a hím és nőstény egymástól elütő színezetében nyilvánul meg. Védett faj, eszmei értéke Ft. H.: 8-5 mm. Anthaxia andens (Panzer, 789) - Balatonudvari (MTM), Vászoly (MJ, Rel, SzK) - Európai elterjedésű faj, a lárvák seresznye (Cerasus avium), sajmeggy (Cerasus mahaleb), ritkán más gyümölsfafajok törzseiben és vastagabb ágaiban élnek, fejlődésük kétéves. A kifejlett lárvák ősszel átalakulnak imágóvá és telelnek át. Az imágók májusban, júniusban kizárólagosan tápnövényeiken találhatók, virágokat egyáltalán nem keresnek fel. Elterjedt, de nem túl gyakori faj, a szabadban ritkán gyűjthető, sokkal könnyebb kinevelni a tápnövényekből. Az egyik legszínpompásabb hazai díszbogárfaj. H.: 7-2 mm. Anthaxia fulgurans (Shrank, 783) - Balatonakaii (BTM, MTM), Balatonudvari (BTM, RI, SzD, SzK), Pésely (RI), Vászoly (MJ, SzK) - Európai elterjedésű faj. A lárvák gyümölsfákban, rózsafélékben (Rosaeae) és somfában (Cornus mas) fejlődnek, vadrózsából (Rosa anina) nekünk is sikerült kinevelni. Az imágók júniusban, júliusban különféle virágokon, elsősorban ernyősök (ümbelliferae) virágjain és margitvirágokon (Chrysanthemum spp.) találhatók. Feltűnően erős az ivari kétalakúság, ami a hím és nőstény egymástól teljesen elütő színezetében nyilvánul meg. A melegebb fekvésű tölgyesekben közönséges és nagyon gyakori, nálunk az egyik leggyakoribb Anthaxia-faj. H.: 4,0-7,0 mm. Anthaxia mana (Linnaeus, 767) - Balatonudvari (MTM, SzK), Vászoly (SzD) - Euroszibériai elterjedésű faj, a lárvák kizárólagosan szilfákban (Ulmus spp.) fejlődnek a vékonyabb törzsekben és a vastagabb ágakban, a kéreg alatt. Fejődésük időtartama 2-3 év. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat nem keresnek fel. Eléggé elterjedt és néha nagyobb számban is előfordul. PL: 7- mm. Anthaxia nitidula nitidula (Linnaeus, 758) - Aszófő (BTM, MJ), Balatonudvari (BTM, MTM, SzD, SzK), Vászoly (SzD, SzK) - Nyugat-mediterrán elterjedésű faj. A polifág lárvák gyümölsfákban, például mandulában (Amygdalus ommunis), seresznyében, sajmeggyben, szilvafában (Prunus domestia) és rózsafélékben (Rosaeae) fejlődnek. Az imágók májusban, júniusban virágokon, leginkább vadrózsán találhatók. Feltűnően erős az ivari kétalakúság, ami a hím és nőstény egymástól teljesen elütő színezetében nyilvánul meg. Mindenfelé elterjedt, nagyon gyakori faj. H.: 4,0-6,5 mm. Anthaxia podolia Mannerheim, Aszófő (MTM), Balatonakaii (BTM, MTM, SzK), Balatonudvari (BTM, MTM), Vászoly (MJ, SzK) - Nyugat-palearktikus elterjedésű faj, a polifág lárvák különféle gyümölsfákban, legtöbbször seresznyefában, szilvafában, kökényben (Prunus spinosa) és somban, ritkábban kőrisben (Fraxinus ornus) fejlődnek, fejlődésük időtartama két év. Az imágók júniusban, júliusban különféle virágokon, elsősorban közönséges ikafarkon (Ahillea millefolium) és sátoros margitvirágon (Chrysanthemum orymbosum) találhatók, olykor tömegesen is. Ennél a fajnál is feltűnően erős az ivari dihroizmus. Elterjedt, az egyik leggyakoribb Anthaxia-ïa). H.: 4,5-6,0 mm.

117 Anthaxia Saliis (Fabriius, 777) - Balatonakaii (MJ), Balatonudvari (SzK), Dörgise (MJ), Vászoly (SzK) - Holomediterrán elterjedésű faj, a polifág lárvák többnyire különféle gyümölsfák (Prunus) és tölgy (Querus) ágaiban élnek, fejlődésük két évig tart. Az imágók már kora tavasszal - áprilistól - megtalálhatók különféle sárga színű virágokon, leginkább boglárkaféléken (Ranunulaeae) és pitypangon (Taraxaum spp.). A hegy- és dombvidékeken eléggé elterjedt, gyakori faj. H.: 5,0-7,0 mm. Anthaxia semiuprea Küster, Balatonudvari (SzD), Vászoly (SzK) - Európai elterjedésű faj, a lárvák leginkább gyümölsfák, például alma (Malus), körte (Pyrus), birs (Cydonia oblonga), ritkábban szil (Ulmus), som és mezei juhar (Aer ampestris) ágaiban fejlődnek. Az imágók májusban, júniusban különféle virágokon, elsősorban ikafarkon, továbbá ernyősök (Ümbelliferae) és rózsafélék (Rosaeae) virágain találhatók. A hegy- és dombvidékeken szórványosan elterjedt, ritkább faj. H.: 4,0-5,5 mm. Anthaxia (Haplanthaxia) ihorii (Olivier, 790) - Vászoly (MTM) - Holomediterrán elterjedésű faj, a lárvák gyümölsfák, leggyakrabban seresznye (Cerasus avium), sárgabarak (Armeniaa vulgaris) és ritkán kőris (Fraxinus) elszáradt ágainak, gallyainak kérge alatt élnek. Az imágók júliusban, augusztusban különféle virágokon, elsősorban közönséges ikafarkon (Ahillea millefolium) és vadmurokon (Dauus arota) találhatók. Elterjedt faj, amely elsősorban a dombvidékeken fordul elő és néha nagyobb példányszámban is található. H.: 4,5-6,0 mm. Anthaxia (Haplanthaxia) millefolii (Fabriius, 80) - Aszófő (JJCs), Balatonudvari (KFM, RI, SzK), Orvényes (BTM), Pésely (KFM), Vászoly (MTM) - Kelet-mediterrán faunaelem, a lárvák többnyire tölgy, legfőképpen molyhos tölgy, nagyon ritkán gyümölsfák, például mandula vékonyabb végágaiban élnek, fejlődésük sak egy évig tart. Az imágók júniusban különféle virágokon, leginkább ernyősvirágzatúakon, közönséges ikafarkon és sárga fészkesek virágzatain találhatók. Gyakori faj, a melegebb fekvésű tölgyesekben sokfelé megtalálható, egy-egy alkalmas élőhelyen olykor igen nagy példányszámban is előfordul. H.: 3,5-5,5 mm. Anthaxia (Haplantaxia) olympien Kiesenwetter, Aszófő (MTM), Vászoly (SzK) - Ponto-mediterrán elterjedésű faj, a lárvák kökény, seresznye, som - és valószínű, hogy még más gyümölsfák - kérge alatt is élnek, fejlődésük többnyire kétéves. Az imágók júniusban különféle virágokon - elsősorban ikafarkon (Ahillea) és sárga fészkesek virágzatain - találhatók. A melegebb fekvésű tölgyesekben, valamint az elhagyott gyümölsösökben eléggé elterjedt, de azért nem túl gyakori. H.: 4,0-6,0 mm. Anthaxia (Melanthaxia) godeti Castelnau & Gory, Aszófő (MTM), Vászoly (MJ) - Holomediterrán elterjedésű faj. A lárvák elsősorban erdeifenyőben (Pinus sylvestris), de más fenyőfafajban is fejlődnek. Az imágók júniusban, júliusban sárga színű virágokon - leginkább boglárkaféléken (Ranunulaeae) és pitypangon (Taraxaum spp.) - találhatók. Az őshonos és a telepített fenyvesekben sokfelé előforduló, nem ritka faj, amelynek példányait könnyen össze lehet téveszteni az Anthaxia quadripuntata fajjal. H.: 3,5-6,0 mm. Anthaxia (Melanthaxia) helvetia helvetia Stierlin, Kisdörgise (SzK) - Közép-európai elterjedésű faj. A lárvák fenyőfélékben, elsősorban lufenyőben (Piea exelsa), jegenyefenyőben (Abies alba), vörösfenyőben (Larix deidua) fejlődnek. Az imágók májusban, júniusban sárga színű virágokon, leginkább boglárkaféléken (Ranunulaeae) és pitypangon

118 (Taraxaum) találhatók. Ritkább faj, amely elsősorban a nyugat-dunántúli őshonos fenyvesekben fordul elő, és ott helyenként gyakori. H.: 5,0-8,5 mm. Anthaxia (Melanthaxia) istriana Rosenhauer, Kisdörgise (MA, MJ, RJ, Rel, SzK), Vászoly (MA, MJ, Rel, SzK) - Ponto-mediterrán elterjedésű faj, a lárvák borókában (Juniperus ommunis) fejlődnek, fejlődésük időtartama két év. A kifejlett lárvák még az ősz folyamán átalakulnak imágóvá és imágó alakban telelnek át. Az imágók kora tavasszal sárga színű virágokon, például pitypang (Taraxaum) és boglárkafélék (Ranunulaeae) virágain találhatók. Ritka faj, a múlt századi gyűjtések adatai alapján sak a Balatontól délre elterülő borókásokban fordult elő, de azután a Balaton-felvidéken is előkerült, sőt újabban a Barsi-borókás területén is megtalálták. H.: 4,0-6,5 mm. (Megjegyzés: a Bíly és Somorjai által 986-ban leírt Anthaxia balatonia faj (2. ábra) olyan közel áll az Anthaxia (M.) istriana fajhoz, hogy önálló faji státusza kétségbe vonható.) 2. ábra: Anthaxia balatonia BÍLY et SOMORJAI (Fotó: Retezár Imre) Anthaxia (Melanthaxia) quadripuntata quadripuntata (Linnaeus, 758) - Aszófő (MTM), Balatonudvari (BTM), Pésely (SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák mindenféle fenyőfajban, Magyarországon elsősorban erdeifenyőben és feketefenyőben fejlődnek. Az imágók júniusban, júliusban sárga színű virágokon, leginkább boglárkaféléken és pitypangon, de gyakran ölfarakásokon is megtalálhatók. Az őshonos és a telepített fenyvesekben egyaránt sokfelé előfordul, közönséges, gyakori. H: 4,5-8,0 mm. Chrysobothris afflnis affínis (Fabriius, 794) - Balatonudvari (SzD, SzK), Kisdörgise (SzK), Pésely (SzK), Vászoly (MJ, SzD, SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák polifágok, saknem valamennyi őshonos lomblevelű fafajban, nálunk leggyakrabban tölgyfákban (Querus pubesens, Querus erris), ritkábban szilfában (Ulmus) fejlődnek, és seresznyefából, valamint keskerágóból (Euonymus europaeus) is sikerült kinevelni. Az imágók júniusban ölfarakásokon vagy száraz fákon találhatók. Elsősorban a tölgyesekben sokfelé előforduló, gyakori faj. H.: 0-5 mm.

119 Chrysobothris igniventris Reuter, Balatonakaii (SzK), Vászoly (MJ, SzK) - Középeurópai elterjedésű faj, a lárvák legtöbbször erdeifenyő, ritkábban feketefenyő vékonyabb törzseinek és az alsó, elszáradó, vagy már elhalt ágainak kérge alatt élnek, fejlődésük kétéves. Az imágók júliusban, augusztusban a tápnövényeken, napsütötte, száraz fákon találhatók. Magyarországon régebben kifejezetten igen ritka fajnak volt tekinthető, de az utóbbi években úgy tűnik, hogy egyre inkább terjedőben levő faj, amely elsősorban az alföldi telepített erdei- és feketefenyvesekben fordul elő és ott néhol nagyobb példányszámban is előkerült. H.: 6,5-,0 mm. Coraebus elatus (Fabriius, 787) - Aszófő (MTM), Balatonakali-Fövenyes (MTM), Balatonudvari (MTM), Vászoly (MTM, SzK) - Ponto-mediterrán elterjedésű faj. A lárvák őszi vérfű- (Sanguisorba offiinalis) és pimpófajok (Potentilla) száraiban fejlődnek, fejlődésük időtartama egy év. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók. Elterjedt faj és helyenként nagyon gyakori. H.: 4,5-7,5 mm. Coraebus florentinus (Herbst, 80) - Balatonudvari (SzK) - Holomediterrán elterjedésű faj, a lárvák tölgy, főként molyhos tölgy, sertölgy, kosányos tölgy (Querus robur) még élő végágaiban élnek, majd a kifejlett lárvák gyűrűzésükkel (a hánsréteg kör alakú megrágásával) előidézik ezen ágak elszáradását. Fejlődésük kétéves. Az erdőszegélyen vagy a magányosan álló, napsütötte fákat részesítik előnyben, a zárt erdőben ritkábban fordulnak elő. Az élő tölgyfák elsődleges kártevőjeként tekinthetjük ezt a fajt. A meggyűrűzés ( halálgyűrű") következtében a megtámadott ág általában ősszel, vagy télen letörik, miután az imágó azt már régen elhagyta. Az egészséges, nagy termetű tölgyfák minden további nélkül elviselik, hogy évente akár 5-6 db, 3-4 m vastagságú ágat elveszítsenek. (Megjegyezzük, hogy a meggyűrűzött, száradó ág nagyon jó élőhelyet biztosít számos kisebb inér- és díszbogárfajnak!) Az imágók júniusban a tápnövények koronáiban találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. A hegy- és dombvidéki tölgyesekben általánosan elterjedt, nem ritka faj, amely azonban életmódja miatt a szabadban sak nagyon ritkán kerül az emberek szeme elé. H.: 2-6 mm. Coraebus rubi (Linnaeus, 767) - Balatonudvari (KFM), Vászoly (BTM, MTM, SzK) - Európai-közép-ázsiai elterjedésű faj. A lárvák hamvas szeder (Rubus aesius) és málna (Rubus idaeus) vastagabb vesszőiben élnek, fejlődésük valószínűleg kétéves. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat egyáltalán nem látogatnak. Elterjedt és eléggé gyakori faj, az imágók a számukra kedvező élőhelyen olykor nagyobb példányszámban is előfordulhatnak. H.: 7,5-,0 mm. Nalanda fulgidiollis (Luas, 846) - Aszófő (JJCs) - Holomediterrán elterjedésű faj. A lárvák füzek, leginkább a keskefűz (Salix aprea) és tölgy (Querus) elszáradt, vékony végágaskáiban élnek, fejlődésük egyéves. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeiken találhatók, virágokat nem keresnek fel. Elsősorban a hegy- és dombvidékeken szórványosan előforduló, ritkább faj. H.: 3,0-5,0 mm. Agrilus angustulus (Illiger, 803) - Balatonakaii (SzK), Balatonudvari (MJ, SzD, SzK), Dörgise (BTM, SzD, SzK), Pésely (SzK), Vászoly (MJ, SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák elsősorban tölgyfélékben, például molyhos tölgyben, sertölgyben (Querus erris), kosánytalan tölgyben (Querus petrae), ritkábban egyéb lombosfában is fejlődnek, de sikerült kinevelni mandulafából és síkos keskerágóból is. Az imágók májusban, június-

120 ban a tápnövényeken és az ölfarakásokon is egyaránt megtalálhatók. A tölgyesekben sokfelé előfordul, helyenként közönséges, nálunk a leggyakoribb Agrilus-faj. H.: 4,5-6,5 mm. Agrilus biguttatus (Fabriius, 777) - Aszófő (BTM), Balatonudvari (SzK), Pésely (SzK), Vászoly (SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák különféle tölgyekben (Querus pubesens, Q. erris, Q. petrae, Q. robur) fejlődnek, fejlődésük időtartama egy év. Az imágók júniusban, júliusban tápnövényeiken és ölfarakásokon is megtalálhatók. Elterjedt, helyenként gyakori. A legnagyobb hazai Agrilus-ía), hossza: 8,5-3,0 mm. Agrilus onvexiollis Redtenbaher, Vászoly (MTM) - Nyugat-palearktikus elterjedésű faj, a polifág lárvák leggyakrabban kőrisfák (Fraxinus exelsior, F ornus), ritkábban orgona (Syringa vulgaris), piros madárbirs (Cotoneaster integerrimus) vékony, még élő, vagy félig elszáradt végágaiban fejlődnek, fejlődésük egy évig tart. Az imágók júniusban tápnövényeik levelein találhatók. A kőris-elegyes állományú erdőkben sokfelé megtalálható és helyenként nem ritka. H.: 3,5-5,5 mm. Agrilus roatius Abeille de Petrin, Balatonudvari (SzK) - Balkáni elterjedésű faj, melynek tápnövénye pontosan nem ismert, de a lárvák legnagyobb valószínűséggel a rekettyében (Genista) fejlődnek. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók, leginkább azonban sak fűhálózással gyűjthetők. Magyarországon a szórványosan előforduló, ritkább fajok közé tartozik. H.: 6,5-7,5 mm. Agrilus graminis Castelnau & Gory, Balatonakaii (SzK), Balatonudvari (SzK), Vászoly (MJ) - Holomediterrán elterjedésű faj, a polifág lárvák elsősorban tölgy fajok (Querus pubesens, Q. robur, Q. erris) elszáradóban lévő végágaiban fejlődnek, fejlődésük egy vagy két évig tart. Az imágók júniusban, júliusban tápnövényeik levelein találhatók. Nagyon jellegzetes az ivari kétalakúság, ugyanis a hímek sápízei jelentősen szélesebbek a nőstények sápízeinél. A tölgyesekben általánosan elterjedt, elég gyakori faj. H.: 4,5-7,0 mm. Agrilus hyperii (Creutzer, 799) - Balatonakaii (MTM), Vászoly (MTM) - Euro-kaspi elterjedésű faj. A lárvák a közönséges orbánfű (Hyperium perforatum) gyökereiben fejlődnek. Az imágók júniusban kizárólag tápnövényeiken találhatók. Sokfelé előfordul és helyenként nem ritka. H.: 3,5-6,0 mm. Agrilus kubani Bíly, 99 - Balatonudvari (V. KUBÁN, Brno, Cseh Köztársaság szóbeli közlése, amelyért itt is köszönetünket fejezzük ki) - Közép-európai faj, a monofág lárvák kizárólagosan a sárgafagyöngyben (Loranthus europaeus) fejlődnek. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók. A közelmúltban leírt faj Magyarországon rendkívüli ritkaság, ezideig sak két példányát ismerjük, az elsőt éppen a vizsgált területen fogták. A lárvák tápnövényének ismeretében joggal remélhetjük, hogy a jövőben még több helyről is elő fog kerülni. H.: 4,9-6,0 mm. Agrilus latiornis (Illiger, 803) - Pésely (SzK) - Európai elterjedésű faj. A lárvák tölgyfajokban (Querus pubesens, Q. robur, Q. petrae, Q. erris) fejlődnek. Az imágók júniusban leggyakrabban tápnövényeiken és ritkábban ölfarakásokon is megtalálhatók. A tölgyesekben sokfelé előfordul, helyenként gyakori, de sehol nem közönséges. H.: 4,5-6,5 mm.

121 Agrilus litura Kiesenwetter, 857- Vászoly (MTM) - Kelet-mediterrán elterjedésű faj, a lárvák tölgyfajok (Querus spp.) napsütötte végágaiban fejlődnek, fejlődésük egy vagy két évig tart. Az imágók júliusban tápnövényeik levelein találhatók. A hegy- és dombvidéki tölgyesekben sokfelé előfordul, azonban a ritkább fajok közé tartozik. H.: 5,0-7,0 mm. Agrilus maroderus Abeille de Petrin, Balatonakali-Fövenyes (BTM), Vászoly (SzK) - Ponto-mediterrán elterjedésű faj, a lárvák rózsafélékben, legtöbbször gyümölsfákban, elsősorban seresznyében, meggyben, szilvában, kökényben fejlődnek; fejlődésük egy vagy két évig tart. Az imágók júniusban tápnövényeik levelein találhatók. Sokfelé előfordul, azonban sehol sem túl gyakori faj. H.: 5,0-7,0 mm. Agrilus obsuriollis Kiesenwetter, 857- Balatonudvari (SzK) - Mediterrán elterjedésű faj, a lárvák különféle tölgyfákban (Queruspubesens, Q. robur, Q. erris) fejlődnek. Az imágók júniusban tápnövényeiken és ölfarakásokon találhatók. A tölgyesekben sokfelé előfordul, helyenként közönséges. H.: 3,5-5,0 mm. Agrilus oliviolor Kiesenwetter, Balatonakaii (SzK), Balatonudvari (MTM, SzK), Dörgise (SzD), Pésely (SzK) - Európai elterjedésű faj, a lárvák leggyakrabban gyertyánban (Carpinus betulus) és mogyoróban (Corylus avellana) fejlődnek, de sikerült kinevelni őket molyhostölgyből és síkos keskerágóból is. Az imágók júniusban tápnövényeiken találhatók. A vegyes faösszetételű erdőkben sokfelé előforduló, helyenként eléggé gyakori faj. H.: 4,0-5,5 mm. Agrilus rosidus Kiesenwetter, Aszófő (JJCs), Balatonudvari (SzD), Vászoly (SzK) - Holomediterrán elterjedésű faj, egyike a legpolifágabb díszbogárfajoknak. A lárvák lomblevelű fák és serjék, mindenekelőtt gyümölsfák, nevezetesen kökény, szilva, mandula, körte, galagonya (Crataegus), tölgyfajok (Querus) és varjútövis (Rhamnus athartius) vékony ágaiban fejlődnek. A lárvák fejlődése két évig tart. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeik levelein találhatók. Magyarországon nem ritka, leggyakrabban a varjútövis és a kutyabenge (Frangula alnus) levelein található. H.: 4,5-6,5 mm. Agrilus suliollis Laordaire, Balatonakaii (MJ), Kisdörgise (SzK), Pésely (SzK), Vászoly (MJ, SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák tölgyfélék (Queruspubesens, Q. robur, Q. erris) vastagabb ágaiban fejlődnek; fejlődésük időtartama egy vagy két év. Az imágók júniusban tápnövényeiken, de ölfarakásokon is egyaránt megtalálhatók. A tölgyesekben mindenfelé elterjedt, faunaterületünkön az egyik leggyakoribb Agrilus-îa'). H: 6,0-8,5 mm. Agrilus viridis viridis (Linnaeus, 758) - Balatonudvari (SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A legpolifágabb díszbogárfaj, a lárvák saknem valamennyi lombosfa fajban, de mindenekelőtt fűzben (Sala), bükkben (Fagus sylvatia), égerben (Alnus), nyírfában (Betula) fejlődnek. Az imágók júniusban, júlisban a tápnövények levelein találhatók. Nagyon változékony színezetű és változó nagyságú, gyakori, helyenként közönséges faj. H.: 4,5-0,0 mm. Paraylindromorphus subuliformis (Mannerheim, 837) - Aszófő (JJCs), Balatonakali- Fövenyes (MTM), Balatonudvari (MTM), Vászoly (SzK, MTM) - Európai-közép-ázsiai elterjedésű faj, a lárvák tarakbúza (Agropyron) szárában fejlődnek, fejlődésük egyéves. A kistermetű, hosszúkás, hengeres alakú imágók májusban, júniusban a tápnövényeken talál-

122 hatók. Az ősgyepes területeken helyenként gyakori és ahol előfordul, ott rendszerint nagy példányszámban található. H.: 3,0-5,0 mm. Cylindromorphus filum (Gyllenhal, 87) - Aszófő (MTM), Balatonudvari (BTM, RI, MTM), Vászoly (SzK, MTM) - Ponto-mediterrán faunaelem, a lárvák árvalányhaj-fajok (Stipa spp.) és tarakbúza (Agropyron) szárában fejlődnek. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeiken találhatók. A füves területeken sokfelé előfordul, nagyon gyakori faj. H.: 3,0-4,0 mm. Trahys fragariae Brisout, Balatonudvari (RN), Vászoly (MTM) - Európai elterjedésű faj, a lárvák szamóa (Fragarid) és pimpó (Potentilla) leveleiben aknáznak. A lárvák fejlődése gyors, sak néhány hétig tart. (Ez jellemző valamennyi aknázó életmódú díszbogárfaj lárváira.) Az imágók tápnövényükről fűhálózhatók, és a tápnövények alatti törmelékben gyakran áttelelnek. Magyarországon sok lelőhelyről előkerült, de sehol sem túl gyakori. Nagyon apró, jellegzetesen háromszög alakú, fényes, fekete színű, domború faj, hossza: 2,0-2,7 mm. Trahys minutus minutus (Linnaeus, 758) - Vászoly (SzK) - Euroszibériai elterjedésű faj. A polifág lárvák elsősorban fűz (Salix), ritkábban nyírfa (Betula) és szil (Ulmus) leveleiben aknáznak. Az imágók májusban, júniusban tápnövényeiken találhatók. Elterjedt, közönséges, a leggyakoribb Trahys-ía], az imágók rendszerint nagy példányszámban fordulnak elő. Apró, jellegzetesen háromszög alakú, fényes, fekete színű, domború faj, hossza: 3,0-4,0 mm. Trahys srobiulatus Kiesenwetter, Vászoly (MTM) - Holomediterrán elterjedésű faj. A lárvák menta (Mentha) és pereszlényfajok (Calamintha) leveleiben aknáznak, az imágók tápnövényeiken találhatók. Sokfelé előfordul, de sehol nem túl gyakori. Apró, jellegzetesen háromszög alakú, fekete színű, domború faj, hossza: 2,0-2,5 mm. Trahys troglodytes Gyllenhal, 87 - Pésely (RI) - Euroszibériai elterjedésű faj. A lárvák ördögszem (Sabiosa) és ördögharaptafű (Suisa pratensis) leveleiben aknáznak. Az imágók júniusban a tápnövényeken találhatók és gyakori, hogy a tápnövények alatti detrituszban áttelelnek. Sokfelé előforduló, de nem túl gyakori, apró, jellegzetesen háromszög alakú, domború faj, hossza: 2,5-3,0 mm. Összefoglalás Magyarországon mintegy 20 díszbogárfaj fordul elő. Az általunk vizsgált területről (7 község kb. 90 km 2 terület) 50 díszbogárfaj előfordulását sikerült kimutatnunk, ami igen jelentős számnak tekinthető. Az előkerült 50 faj közül 42 faj (84 %) xylofág [a 42 fajból 34 faj (68 %)] lomblevelű fafajokban, 8 faj (6 %) tűlevelűekben fejlődik, 8 faj (6 %) pedig lágyszárú növényekben, illetve lombosfák leveleiben fejlődik. Elterjedés szerint: 5 faj (30 %) euroszibériai, 4 faj (28 %) európai, 2 faj (42 %) mediterrán elterjedésű. Összehasonlítva néhány nagyobb védett terület feldolgozott díszbogár faunáját, az alábbiakból jól látható, hogy Vászoly és környékének díszbogár faunája igen gazdagnak mondható.

123 Az 520 km 2 nagyságú Hortobágyi Nemzeti Park területéről 22 díszbogárfajt (SOMORJAI 983), a 306 km 2 nagyságú Kiskunsági Nemzeti Park területéről 38 díszbogárfajt (SOMORJAI 986), a 388 km 2 nagyságú Bükki Nemzeti Park területéről 40 díszbogárfajt (SOMOR- JAI-ADÁM 996), a 379 km 2 nagyságú Őrségi Tájvédelmi Körzet területéről 29 díszbogárfajt sikerült kimutatni (MUSKOVITS 997). A fentiekből azt állapíthatjuk meg, hogy Vászoly és környéke a díszbogarak számára kedvezőbb, változatosabb biotópokat tartalmaz. Különösen feltűnő a mediterrán fajok nagy száma, ami a terület kedvező fekvésének, melegebb, napsütéses éghajlatának és a részben mediterrán jellegű, változatos növényzet meglétének ismeretében talán nem is annyira meglepő. Köszönetnyilvánítás Köszönetünket fejezzük ki Hegyessy Gábornak, a sátoraljaújhelyi Kazinzy Feren Múzeum muzeológusának, Kutasi Csabának, a ziri Bakonyi Természettudományi Múzeum muzeológusának, dr. Szél Győzőnek, a budapesti Magyar Természettudományi Múzeum Állattára főmuzeológusának, továbbá Juhász János Csabának (Budapest), dr. Medvegy Mihálynak (Budapest), Muskovis Andrásnak (Tárnok), Rahmé Nikolának (Budapest), Retezár Imrének (Budapest), Rozner Istvánnak (Budapest) és Szalóky Dezsőnek (Budapest), hogy a gyűjteményükben lévő példányok lelőhelyadatait rendelkezésünkre bosátották. Irodalom-Referenes CSÍKI E. (909-95): Magyarország Buprestidái - Rovartani Lapok, 6.: 6-84, 7.: 7-22, 8.:62-7, 9.: 35-37, 20.: 56-59, 22.: GASKÓ K. (975): Új díszbogárfaj Magyarországon: Kisanthobia ariasi ROB. - Folia Entomologia Hungaria (Series nova), XXVIII.L: 237. KASZAB Z. (940): Die Buprestiden Ungarns, mit Beshreibung neuer Formen (Coleopt.) - Fragmenta faunistia Hungaria, 3: 8-6. KOVÁCS T - HEGYESSY G. (993): Új és ritka bogarak (Coleoptera) Magyarországról - Folia Historio Naturalia Musei Matraensis 8: KUTHY D. (szerk. 896): Buprestidae in: A Magyar Birodalom Állatvilága (Fauna Regni Hungáriáé), III. Arthropoda (Inseta, Coleoptera) M. K. Természettudományi Társulat, Budapest. MUSKOVITS J. (997): Az Őrség díszbogárfaunája (Coleoptera: Buprestidae) - Savaria a Vas megyei múzeumok értesítője - Szombathely, 24/2: RETEZÁR I. - SZÉKELY K. (999): Vászoly és környékének futóbogarai, inérei (Coleoptera: Carabidae, Cerambyidae) - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 4.: SOMORJAI GY. (983): The speies of Buprestidae (Coleoptera) of the Hortobágy National Park - in MAHUNKA S. (ed.): The fauna of the Hortobágy National Park Vol. II, Akadémiai Kiadó, Budapest: SOMORJAI GY. (986): Buprestidae of the Kiskunság National Park (Coleoptera: Buprestoidea) - in MAHUNKA S. (ed.): The fauna of the Kiskuság National Park Vol. L, Akadémiai Kiadó, Budapest: SOMORJAI GY. - ÁDÁM L. (996): The speies of Elateroidea and Buprestoidea (Coleoptera) of the Bükk National Park - in MAHUNKA S. (ed.): The Fauna of the Bükk National Park Vol. IL, Hungarian Natural History Museum, Budapest:

124 Zusammenfassung Die Prahtkäfer (Coleoptera: Buprestidae) von Vászoly und von ihrer Umgebung - Im Rahmen des Forshungsprogramms Naturlandshaftbild des Bakony-Gebirges" führen wir seit 25 Jahren systematishe Forshungsaktivität im Dorf Vászoly und ihrer Umgebung (Pésely, Dörgise, Balatonakaii, Balatonudvari, Örvényes, Aszófő) durh. Diese - etwa 90 km 2 grosse - Gebiet gehört zum Balaton-Hohland. Die Relief ist stark gegliedert, das Klima ist relative troken und warm, die Vegatation hat etwa submediterranen Charakter. Nah der systematishen Durhsuhung die Sammlungen von Naturwissenshaftlihen Museums und von Amateur-Sammlers wurde das Vorkommen von 50 Prahtkäferarten nahgewiesen. Im Ungarn sind bis heute etwa 20 Prahtkäferarten nahgewiesen. In diesem - bezüglih der Prahtkäfer relative reihen - Gebiet waren erstesmal in Ungarn Kisanthobia ariasi ROBERT und Agrilus kubani BILY nahgewiesen. Vom der hier lebenden 50 Arten sind 5 (30 %) europäish-sibirishe, 4 (28 %) europäishe und 2 Arten (42%) mediterranishe Elemenete. A kézirat lezárva: november 8. A szerzők íme (Authors' adress): MUSKOVITS József H-3 Budapest Tardoskedd u. 9. SZÉKELY Kálmán H-03 Budapest Attila u. 29.

125 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); BALATONHENYE ÉS KÖRNYÉKÉNEK BAGOLYLEPKÉI {LEPIDOPTERA: NOCTUIDAE) ÁBRAHÁM Levente Somogy Megyei Múzeum, Kaposvár Abstrat: Notuids fauna of Balatonhenye and its surroundings - Klaus Kempas, a German lepidopterologist arried out a faunistial investigation on the notuids fauna of the Bakony Mountains between the years of However, his unexpeted death kept him bak from publishing the results of his researhwork. The entre of his fieldwork was at Balatonhenye and its surroundings near Lake Balaton region in Hungary. The total of 298 notuids speies were reorded in the Balaton-felvidéki National Park. The omplete list of the reorded notuids speies olleted by him and a short haraterisation of the rarest speies are also given. It is the seond time for Crypsedra gemmea to be olleted in Hungary. After fifty years some speimens of Arytrura musulus were reorded in the Hungarian notuids fauna again. Bevezetés Az elmúlt évtizedben a Bakony-kutató program keretében nagylepke faunisztikai vizsgálatokat főleg a Bakony nyugati részén végeztem, mely természetföldrajzi értelemben a Déli-Bakony és a Balaton-felvidék kistáj egységek nyugati részét foglalja magában. 996 nyarán a Bakonyi Természettudományi Múzeum munkatársai egy német kollégát irányítottak hozzám, Klaus KEMPAS (Klempau) személyében, hogy tőlem kérjen a Balatonfelvidék lepkefaunára vonatkozó informáiókat, mivel a múzeumban lepidopterológiában jártas kolléga nem dolgozott. E találkozásunk után hamarosan szoros barátságot kötöttünk, évente több alkalommal gyűjtöttünk együtt, s a gyűjtések után néha hajnalig beszélgettünk főleg a bagolylepkék életmódjáról, hazai elterjedéséről, és gyűjtési tapasztalatainkról. Újabb és újabb közös gyűjfőutakat tervezgettük és az anyag publikálási előkészületeit is megtettük augusztus végén, egy héttel a tervezett közös dél-dunántúli gyűjtőutunk előtt kaptam a hírt, hogy kedves kollégám, Klaus Kempas tragikus hirtelenséggel elhunyt. Sajnos, így közös terveinket együtt már nem válthatjuk valóra, azonban azt hiszem, hogy Klaus Kempas Balaton-felvidéki munkájáról mindenképpen meg kell emlékezni, melyre nemsak a közöttünk kialakult baráti kapsolat kötelez, hanem az a tekintélyes mennyiségű informáió is, mely bagolylepke-kutató tevékenységének eredményességét diséri. E ikk kapsán, a közösen végzett kutatási eredmények publikálását szeretném részben pótolni, és összefoglalni Klaus Kempas bakonyi bagolylepke-kutatásainak eredményét azon adatok alapján, mely részét képezte a Balaton-felvidéki Nemzeti Parkhoz eljuttatott kutatási jelentéseknek és gyűjtési engedély-kérelmeknek.

126 . ábra: Gyűjtőhelyek Balatonhenye környékén 2. ábra: Crypsedra gemmea

127 A Balaton-felvidéki NP Lepidoptera faunájának kutatottsága ma még elmarad a Bakony más tájegységeinek faunisztikai vizsgálati szintjétől (ÁBRAHÁM 987, 99, 993, ÁBRAHÁM-UHERKOVICH 986, DIETZEL 997, FAZEKAS 980, 983, 993, HERCZIG 989, KOVÁCS 953, 956, NÉMETH 99, RÉZBÁNYAI 973a, 973b, 976, 979a, 979b, 980, 98a, 98b, 983, SZABÓKY 978, SZEŐKE 987, SZEŐKE et al. 988, Szős 968, TALLÓS 958, 963), de ezen a területen is születtek a gazdag faunát leíró kiváló munkák (HERCZIG et al. 98, KALLÓ et al. 980, 988, SZABÓKY 989, SZÉCSÉNYI 98), néhány dolgozat pedig igazi faunisztikai semegékre hívja fel a figyelmünket (MÉSZÁROS 974, NÉMETH SZABÓKY 998, SZÉCSÉNYI 985). Mindezek ellenére a nemzeti park változatos élőhelyei sem természetvédelmi, sem faunisztikai, sem ökológiai szempontból nem ismertek kielégítő módon. Közösen végzett faunafeltáró munkánk a hiányosságok megszüntetésére, a terület alapfaunájának felmérésére irányult természetvédelmi éllal. Munkánk eredményéről először 998. tavaszán a XII. Bakony-kutató Ankéton számoltunk be (ÁBRAHÁM-KEMPAS 2000). Gyűjtési helyek és módszerek Klaus Kempas 993-tól rendszeresen látogatott Magyarországra. Németországban tanárként dolgozott és szinte minden iskolai szünetet hazánkban töltött. Foglalkozása miatt azonban a bagolylepkék teljes aktivitási időszakát nem tudta nyomon követni. Kutatómunkájának központja Balatonhenye volt. Innen járta a környéket és ismerte meg a Káli-medenét. A mintavételezések zöme a balatonhenyei Magyal-tetőn történt, itt a vegetáió nagyon változatos, erősen felnyíló karsztbokorerdők nyílt dolomitgyep foltokkal váltakoznak, amelyeket régen legelőként is hasznosítottak. A másik mintavételi hely a falu szélén, a Boglyashegy és a Magyal-tető között húzódó Burnót-patak völgyében volt. Itt a száraz dolomit lejtősztyepp élőhelytől a patakmenti magaskórós, égeres és füzes élőhelyekig kis területen belül változatos a vegetáió. A faunafelmérő munka másik súlypontja a Kornyi-tó környékére esett, tőle északra a Sásdi-legelőn történt a mintavételezés egy száraz legelőterületen, valamint a tó környéki erősen higrofil élőhelyeken. Bagolylepke kutatásokhoz először 250 W-os, majd 400 W-os higanygőzlámpát használt, de időnként kisméretű vödörsapdát is működtetett blak light" típusú fénysővel. Gyakran alkalmazta a salétkezést is. Széles biológiai ismeretei révén eligazodott a bagolylepkék hazai tápnövényei között és rendszeresen kutatott fényre ritkán repülő bagolylepkék hernyói után. Eredmények Kutatómunkája faunisztikai felmérés volt, ezzel jelentősen hozzásegített bennünket, hogy megismerjük és értékeljük Balatonhenye környékének gazdag bagolylepke faunáját. Természetesen más hazai tájegységeken is ellátogatott, de ezek a gyűjtések inkább sak szórvány faunisztikai adatként szolgálhatnának informáióként. Az ott fogott ritkább fajok adatait már jól ismerjük korábbi hazai vizsgálataink alapján. Munkájának eredményéről a gyűjtött fajok elterjedési adataival együtt egy összefoglaló listát adok. A jegyzéket úgy állítottam össze, hogy benne külön feltüntettem a természetvédelmi szempontból fontos fajok fenolőgiai adatait is.

128 A gyakori fajok esetében sak az elterjedési adatokat közlöm. A gyűjtött fajok listája: NOCTUIDAE Aronitinae Oxiesta geographia (Fabriius, 787) Balatonhenye 995. júl. Moma alpium (Osbek, 778) - Balatonhenye Aronita alni (Linnaeus, 767) - Balatonhenye Aronita tridens (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Aronita psi (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Aronita aeris (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Aronita leporina (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Aronita megaephala (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Aronita euphorbiae (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. júl., 998. júl. Aronita rumiis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Craniophora ligustri (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Simyra nervosa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 993. júl., 995. júl., 996. júl., 997. júl., 998. júl., 999. ápr..; Köveskál, Kornyi-tó Simyra albovenosa (Goeze, 78) - Balatonhenye 995. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Pantheinae Coloasia oryli (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Bryophilinae Cryphia domestia (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Cryphia muralis (Forster, 77) - Balatonhenye Hermiinae Trisateles emortualis (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Herminia tarsirinalis (Knoh, 782) - Balatonhenye Polypogon tentaularia (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Zanlognatha tarsipennalis Treitshke, Balatonhenye Hypenodinae Shrankia ostaestrigalis (Stephens, 834) - Balatonhenye 995. júl. Catoalinae Catoala fraxini (Linnaeus, 758) - Balatonhenye 996. okt., 997. okt., 998. okt. Catoala nupta (Linnaeus, 767) - Balatonhenye Catoala eleta (Vieweg, 790) - Balatonhenye 998. júl. Catoala nymphagoga (Esper, 787) - Balatonhenye Catoala fulminea (Sopoli, 763) - Balatonhenye Minuia lunaris (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Dysgonia algira (Linnaeus, 767) - Balatonhenye Lygephila pastinum (Treitshke, 826) - Balatonhenye Lygephila raae (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Aedia funesta (Esper, 786) - Balatonhenye 998. júl. Callistege mi (Clerk, 759) - Balatonhenye Eulidia glyphia (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Laspeyria flexula (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye, Arytrura musulus (Ménétriés, 859) - Köveskál, Kornyi-tó Calpinae Soliopteryx libatrix (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Calyptra thalitri (Borkhausen, 790) - Balatonhenye Hypeninae Hypena probosidalis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye hlypena rostralis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Phytometra viridaria (Clerk, 759) - Balatonhenye Rivula seriealis (Sopoli, 763) - Balatonhenye Colobohyla salialis (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Euteliinae Eutelia adulatrix (Hübner, 83) - Balatonhenye 995. júl., 998. júl. Plusiinae Euhalia onsona (Fabriius, 787) - Balatonhenye 997. júl. Lamprotes -aureum (Knoh, 78) - Balatonhenye Diahrysia hrysitis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Diahrysia hryson (Esper, 789) - Balatonhenye 997. okt., 998. okt. Madunnoughia onfusa (Stephens, 850) - Balatonhenye Plusia festuae (Linnaeus, 758) - Balatonhenye

129 Autographa gamma (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Autographa bratea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 998. júl. Trihoplusia ni (Hübner, 803) - Balatonhenye 996. júl. Abrostola tripartita (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Abrostola triplasia (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Aontiinae Emmelia trabealis (Sopoli, 763) - Balatonhenye Elaphria venustula (Hübner, 790) - Balatonhenye Aontia luida (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Phyllophila obliterata (Rambur, 833) - Balatonhenye Eustrotiinae Protodeltote pygarga (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Deltote deeptoria (Sopoli, 763) - Balatonhenye Deltote unula (Clerk, 759) - Balatonhenye Deltote bankiana (Fabriius, 775) - Balatonhenye Pseudeustrotia andidula (Denis & Shiffermüller 775) - Balatonhenye Calymma ommunimaula (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. júl., 996. júl., 998. júl. Eublemma respersa (Hübner, 803) - Balatonhenye Eublemma purpurina (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Chleophorinae Bena biolorana (Fuessly, 775) - Balatonhenye Pseudoipsprasinana (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Earias lorana (Linnaeus, 76) - Balatonhenye Earias vernana (Fabriius, 787) - Balatonhenye CuulUlnae Cuullia fraudatrix Eversmann, Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Cuullia absinthii (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Cuullia artemisiae (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Cuullia latuae (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Cuullia umbratia (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Cuullia asteris (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Shargauullia verbasi (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Calophasia lunula (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Calophasia platyptera (Esper, 788) - Balatonhenye 993. júl. 8. Calliergis ramosa (Esper, 786) - Balatonnenye Amphipyrinae Amphipyra pyramidea (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Amphipyra berbera Rungs, Balatonhenye Amphipyra livida (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Amphipyra tragopoginis (Clerk, 759) - Balatonhenye Psaphidinae Asterosopus sphinx (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Brahionyha nubeulosa (Esper, 785) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Lamprostita ulta (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 993. júl., 994. júl., 995. júl., 996. júl., 997. júl., 998. júl. Valeria oleagina (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Meganephria bimaulosa (Linnaeus, 767) - Balatonhenye 996. okt., 997. okt., 998. okt. Allophyes oxyaanthae (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Dilobinae Diloba aeruleoephala (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Stiriinae Aegle kaekeritziana (Hübner, 799) - Balatonhenye 995. júl. Heliothinae Shinia ardui (Hübner, 790) - Balatonhenye 995. júl.; Köveskál, Kornyi-tó, Heliothis maritima Graslin, Balatonhenye Heliothis peltigera (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Helioverpa armigera (Hübner, 808) - Balatonhenye Pyrrhia umbra (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Periphanes delphinii (Linnaeus, 758) - Balatonhenye 995. júl. Ipimorphinae Caradrina morpheus (Hufnagel, 766) - Balatonhenye

130 Platyperigea kadenii (Freyer, 836) - Balatonhenye Paradrina davipalpis (Sopoli, Balatonhenye Hoplodrina otogenaria (Goeze, 78) - Balatonhenye Hoplodrina blanda (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Hoplodrina superstes (Ohsenheimer, 86) - Balatonhenye Hoplodrina respersa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Hoplodrina ambigua (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Charanya trigrammia (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Atypha pulmonaris (Esper, 790) - Balatonhenye Chilodes maritima (Tausher, 806) - Balatonhenye Athetis gluteosa (Treitshke, 835) - Balatonhenye Athetis pallustris (Hübner, 808) - Balatonhenye Proxenus lepigone (Möshler, 860) - Balatonhenye 995. júl., 998. júl. Dypterygia sabriusula (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Rusina ferruginea (Esper, 785) - Balatonhenye Polyphaenis seriata (Esper, 787) - Balatonhenye 993. júl. 2., 996. júl., 997. júl., 998. júl. Thalpophila matúra (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Trahea atripliis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Euplexia luipara (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Phlogophora metiulosa (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Auhmis detersa (Esper, 787) - Balatonhenye Atinotia polyodon (Clerk, 759) - Balatonhenye Euarta amethystina (Hübner, 803) - Balatonhenye Euarta virgo (Treitshke, 835) - Balatonhenye Ipimorpha retusa (Linnaeus, 76) - Balatonhenye Ipimorpha subtusa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Parastihtis suspeta (Hübner, 87) - Balatonhenye Parastihtis ypsillon (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Mesogona aetosellae (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 997. okt. Diyla oo (Linnaeus, 758) - Balatonhenye 997. júl. Cosmia diffinis (Linnaeus, 767) - Balatonhenye 993. júl. 0., 996. júl., 997. júl., 998. júl. Cosmia affinis (Linnaeus, 767) - Balatonhenye 993. júl. 0., 996. júl., 997. júl., 998. júl. Cosmia pyralina (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Cosmia trapezina (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Xanthia togata (Esper, 788) - Balatonhenye Xanthia aurago (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Xanthia iteritia (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Xanthia gilvago (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Xanthia oellaris (Borkhausen, 792) - Balatonhenye Xanthia itrago (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Agrohola lyhnidis (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Agrohola irellaris (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Agrohola nitida (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Agrohola helvola (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Agrohola humilis (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Agrohola litura (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Agrohola laevis (Hübner, 803) - Balatonhenye Eupsilia transversa (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Jodia roeago (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Conistra vainii (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Conistra rubiginosa (Sopoli, 763) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Conistra rubiginea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Conistra erythroephala (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Episema glauina (Esper, 789) - Balatonhenye 997. okt., 998. okt. Episema tersa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 997. okt. Brahylomia viminalis (Fabriius, 776) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Aporophyla lutulenta (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Lithophane soía (Hufnagel, 766) - Balatonhenye 999. ápr. 9. Lithophane omitopus (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Lithophane furifera (Hufnagel, 766) - Balatonhenye 999. ápr. 5.; Köveskál, Kornyi-tó Sotohrosta pulla (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 997. okt.; 998. okt. Xylena vetusta (Hübner, 83) - Balatonhenye 996. okt. Xylena exoleta (Linnaeus, 758) - Balatonhenye 996. okt., 998. okt.

131 Rileyiana fovea (Treitshke, 825) - Balatonhenye 997. okt., 998. okt. Dihonia aprilina (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Dihonia onvergens (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. okt. 5., 996. okt., 997. okt., 998. okt. Dihonia aemginea (Hübner, 808) - Balatonhenye 995. okt. Dryobotodes eremita (Fabriius, 775) - Balatonhenye Antitype hi (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Ammoonia aeimaula (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köves,kál, Kornyi-tó Polymixis polymita (Linnaeus, 76) - Balatonhenye 995. júl. Polymixis xanthomista (Hübner, 89) - Balatonhenye Crypsedra gemmea (Treitshe, 825) - Balatonhenye Blepharita satura (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Apamea monoglypha (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Apamea siula tallosi Kovás & Varga, Balatonhenye 996. júl. Apamea lithoxylaea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Apamea sublustris (Esper, 788) - Balatonhenye Apamea renata (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Apamea epomidion (Haworth, 809) - Balatonhenye Apamea remissa (Hübner, 809) - Balatonhenye Apamea unanimis (Hübner, 83) - Balatonhenye Apamea illyria Freyer, Balatonhenye Apamea solopaina (Esper, 788) - Balatonhenye Apamea ophiogramma (Esper, 794) - Balatonhenye Eremobina pabulatriula (Brahm, 79) - Balatonhenye Oligia strigilis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Oligia versiolor (Borkhausen, 792) - Balatonhenye Oligia latrunula (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Mesapamea sealis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Luperina testaea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Rhizedra lutosa (Hübner, 803) - Balatonhenye Amphipoea oulea (Linnaeus, 76) - Balatonhenye Hydraeia miaea (Esper, 789) - Balatonhenye Gortyna flavago (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Calamia tridens (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Celaena leuostigma (Hübner, 808) - Balatonhenye Nonagria typhae (Thunberg, 784) - Balatonhenye Phragmatiphila nexa (Hübner, 808) - Balatonhenye 996. aug., 998. okt. Arhanara geminipunta (Haworth, 809) - Balatonhenye Arhanara dissoluta (Treitshke, 825) - Balatonhenye 996. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Arhanara algae (Esper, 789) - Balatonhenye Sedina buettneri (E. Hering, 858) - Balatonhenye 996. okt., 997. okt., 998. okt. Arenostola phragmitidis (Hübner, 803) - Balatonhenye Chortodes extrema (Hübner, 809) - Balatonhenye 997. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Chortodes pygmina (Haworth, 809) - Balatonhenye Chortodes morrisii (Dale, 837) - Balatonhenye 996. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Oria musulosa (Hübner, 808) - Balatonhenye 996. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Hadeniinae Disestra trifolii (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Laanobia w-latinum (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Laanobia aliéna (Hübner, 808) - Balatonhenye Laanobia oleraea (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Laanobia thalassina (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Laanobia ontigua (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Laanobia suasa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Hada plebeja (Linnaeus, 76) - Balatonhenye Hadena biruris (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Hadena onfusa (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Hadena rivularis (Fabriius, 775) - Balatonhenye Hadena perplexa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. júl. Hadena irregularis (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Heliophobus retiulata (Goeze, 78) - Balatonhenye Conisania luteago (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye

132 Melanhra persiariae (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mamestra brassiae (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Polia bombyina (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Polia nebulosa (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna tura (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna onigera (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna ferrago (Fabriius, 787) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna albipunta (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna vitellina (Hübner, 808) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna pudorina (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna straminea (Treitshke, 825) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna impura (Hübner, 808) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna pallens (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna obsoleta (Hübner, 803) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna omma (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna flammea (Curtis, 828) - Balatonhenye 995. júl., 995. aug. 0.; Köveskál, Kornyi-tó Mythimna l-album (Linnaeus, 767) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Orthosia gothia (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Orthosia ruda (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Orthosia opima (Hübner, 809) - Balatonhenye 996. ápr. 2., 998. ápr. Orthosia populeti (Fabriius, 775) - Balatonhenye Orthosia erasi (Fabriius, 775) - Balatonhenye Orthosia grailis (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Orthosia munda (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Panolis flammea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Egira onspiillaris (Linnaeus, 758) - Balatonhenye Perigrapha i-intum (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 996. ápr. 0., 997. ápr. 2., 998. ápr. Hyssia avernosa (Eversmann, 842) - Balatonhenye 995. júl. Tholera espitis (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Tholera deimalis (Poda, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Pahetra sagittigera (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Eriopygodes imbeilla (Fabriius, 794) - Balatonhenye, 997. júl., 998. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Notuinae Axylia putris (Linnaeus, 76) - Balatonhenye Köveskál, Kornyi-tó Ohropleura pleta (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Diarsia mendia (Fabriius, 775) - Balatonhenye Diarsia brunnea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye Diarsia rubi (Vieweg, 790) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua pronuba Linnaeus, Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua orbona (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua interposita (Hübner, 790) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua omes Hübner, 83 - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua fimbriata (Shreber, 759) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua janthina (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Notua janthe (Borkhausen, 792) Notua interjeta Hübner, Balatonhenye 995. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Epileta linogrisea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye, 995. júl., 998. júl.; Köveskál, Kornyi-tó Lyophotia porphyrea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 996. júl. Chersotis retangula (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 996. júl., 997. júl., 998. júl. Chersotis multangula (Hübner, 803) - Balatonhenye 995. júl. 0. Rhyaia simulans (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Opigena polygona (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Graphiphora augur (Fabriius, 775) - Balatonhenye Eugnorisma depunta (Linnaeus, 76) - Balatonhenye 997. okt.; Köveskál, Kornyi-tó Xestia -nigrum (Linnaeus, 758) - Balatonhenye;

133 Köveskál, Kornyi-tó Xestia triangulum (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Xestia baja (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Xestia rhomboidea (Esper, 790) - Balatonhenye 995. okt. 5.; Köveskál, Kornyi-tó Cerastis rubriosa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye, Köveskál Kornyi-tó Cerastis leuographa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Naenia typia (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Peridroma sauia (Hübner, 808) - Balatonhenye Euxoa aquilina (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. júl. Euxoa nigrians (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Euxoa tritii (Linnaeus, 76) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Euxoa obelisa (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Yigoga signifera (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. aug. 0. Yigoga nigresens (Hofner, 888) - Balatonhenye 996. júl. Yigoga foripula (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 995. aug. 0. Agrotis rassa (Hübner, 803) - Balatonhenye 995. júl.; Köveskál, Kornyi-tó, Agrotis ipsilon (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Agrotis exlamationis (Linnaeus, 758) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Agrotis lavis (Hufnagel, 766) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Agrotis segetum (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye; Köveskál, Kornyi-tó Agrotis vestigialis (Hufnagel, 766) - Balatonhenye Agrotis inerea (Denis & Shiffermüller, 775) - Balatonhenye 997. júl. A ritka, természetvédelmi szempontból fontos fajokról külön jellemzést is adok, értékelve azok hazai elterjedési adatait és a bakonyi populáiók helyzetét. Simyra nervosa (Denis & Shiffermüller, 775) A Bakonyban száraz dolomitgyepekben fordul elő. Balatonhenye környékén élőhelye is ilyen területeken van, pl.: Magyal-tető. A Bakonyban már számos lelőhelyről vált ismertté: Tihany, Vászoly, Dörgise, Tés, Várpalota, Inota, Salföld stb. Természetvédelmi szempontból populáióit veszély nem fenyegeti. Catoala fraxini (Linnaeus, 758) Magyarországon a legnagyobb méretű bagolylepke faj, védett. A hazai populáiók kissé okkersárgább rajzolati elemeikkel eltérnek a faj törzsalakjától. Élőhelye nyárasokban, füzesekben van. Az imágói ősszel rajzanak, salétken különösen szeret nyalakodni, acatoala fajokhoz hasonlóan fénykerülő. Természetvédelmi szempontból a fajt nem veszélyezteti semmi. Balatonhenyén élőhelye a Burnót-patak lábánál futó patakmenti nyáras-füzesben lehet. Arytrura musulus (Ménétries, 859) Magyarországon supán néhány helyen előforduló faj. A Kornyi-tó melletti populáiójának felfedezése faunisztikai, állatföldrajzi és természetvédelmi szempontból különösen figyelemre méltó. Hazánkból először Vörsön és Bátorligeten gyűjtött példányai váltak ismertté. Előkerült Tihanyból és a Kornyi-tónál gyűjtött példányokkal szinte egy időben Pellérdről is. Eutelia adulatrix (Hübner, 83) Magyarországon sak mészkő vagy dolomit hegyvidékek déli lejtőin fordul elő. Táplálékspeialista, hernyói sakis a serszömörét fogyasztják. A középhegység karsztbokorerdő szegélyeinek sajátos, karakterisztikus faja. A Bakonyból több lelőhelyét ismerjük: Vászoly, Dörgise, Veszprém, Dudar. A törvényes védelmet ritkasága, szépsége, viszonylagos kis populáiónagysága és populáióinak szegélyhelyzete miatt mindenképpen megérdemelné. Autographa bratea (Denis & Shiffermüller, 775) Magyarországon ezt a fajt a középhegyvidéken gyűjtötték. Ismert a Kőszegi-hegységből, a Dunántúli-középhegységből és az Északi-középhegységből, de e területeken is meglehetősen ritka. Ennek oka, hogy első-

134 sorban Közép-Európában magas hegyvidékeken él. Hernyója nedves, hűvös mikroklímájú helyeken, lágyszárú növényeken fejlődik. Az imágó nappal is aktív lehet, de a Hg-gőz lámpa fénye erősen vonzza. Évente egy nemzedéke van. Magyarországon alasony populáiónagysága erőteljesen fluktuál. Ez nem az emberi természetpusztítással, hanem a kb. éves nedves és száraz klímaperiódusok váltakozásával függ össze. Az elmúlt néhány év nedvesebb klímája nyilvánvalóan kedvezett a faj populáiónövekedésének. Az Északi- és Keleti- Bakonyban a nyolvanas években már előkerült. Diahrysia hryson (Esper, 789) Ez a faj is kifejezetten hegyvidéki típusú élőhelyeken él. Magyarországon az Alpokalján, a középhegységben és a Dunántúli-dombságon fordul elő, ámbár síkvidéki példányai is ismeretesek pl: Agasegyháza. A fajnak egy részleges második nemzedéke is kifejlődhet. Balatonhenye környékén élőhelye a Burnót-patak menti magaskórós társulásban lehet. Természetvédelmi szempontból a faj nins veszélyben. Calymina ommimaula (Denis & Shiffermüller, 775) Rendkívül speiális táplálkozású lepkefaj, ugyanis hernyója nem növényevő, hanem ragadozó, főleg pajzstetvekkel táplálkozik. Az imágó feltűnő színezetű, kistermetű, a bagolylepkékre kevéssé emlékeztető rovar. A faj elterjedési területe főleg a Földközi-tenger vidékére esik. Magyarországon sak a szubmediterrán klímájú befolyásolás alatt lévő területeken él, így ismert a Mesekből és a középhegység déli vonulatából, de mindenütt ritka. A Bakonyban Várpalota, Inota, Tihany lelőhellyel váltak ismertté gyűjtött példányai. Természetvédelmi szempontból a fajt a nem megfelelő növényvédelmi beavatkozás, a szeles időben végzett permetezés veszélyeztetheti hegylábi szőlők és gyümölsösök környékén. Sajátos életmódja miatt hasznos rovarnak tartják, de a biológiai védekezésben - alasony populáiónagysága miatt - jelentős szerepet nem játszik. Lamprostita ulta (Denis & Shiffermüller, 775) Ez a faj is kifejezetten a száraz füves, sziklás vegetáiójú helyekhez kötődik. A Balaton-felvidéki NP bagolylepke faunájának épp ezért karakterisztikus faja, mivel a többi magyarországi NP területén jóval ritkább. A Bakonyban Várpalotán, Tésen, Dörgisén és Vászolyban találták meg. Természetvédelmi szempontból a fajt veszély nem fenyegeti, ha élőhelyeit nem háborgatják. Meganephria bimaulosa (Linnaeus, 767) E faj az őszi bagolylepke aszpektus jellegzetes faja Balatonhenye környékén. Hernyójának tápnövénye a szilfák levele. Élőhelye a Balatonhenyétől K-re eső dombtetőkön biztosított. Magyarországon ritka, de itt egy népesebb populáiója él. Ezt a populáiót veszély nem fenyegeti. További bakonyi előfordulási helyei: Vászoly, Dörgise, Uzsa, Salföld, Keszthely. Cosmia diffinis (Linnaeus, 767) Magyarországon elég lokális elterjedésű, ritka faj. Hernyójának tápnövénye a szilfa. A faj kifejezetten a száraz, meleg biotópokhoz kötődik. Ilyen élőhelyet a Himes és Dománya dombtetőn, domboldalon találunk karsztbokorerdő-dolomitsziklagyep mozaik komplexekben. Bakonyi lelőhelyei: Balinka, Dudar, Tihany stb. Természetvédelmi szempontból a faj nins veszélyben. Sotohrosta pulla (Denis & Shiffermüller, 775) A Balaton-felvidéket és a Tapolai-medene környező hegyeit jórészt melegkedvelő tölgyesek borítják. Itt e faj, annak ellenére, hogy Magyarországon alig van egy tuat ismert populáiója, még nem ritka. Bakonyi lelőhelyei: Uzsa, Inota, Rezi. A faj élőhelye ismert, védelmét az élőhelyek pontos feltérképezésével és az erdőgazdálkodás bizonyos korlátozásával megoldhatónak tartjuk. Rileyana fovea (Treitshke, 825) A faj veszélyeztetettsége populáiójának nagymértékű fragmentálódásából ered. A karsztbokorerdők jellemző, ősszel rajzó bagolylepkéje. A populáió nagyságokról és ingadozásokról ninsenek adataink, de itt tápnövénye, a Querus pubesens nagy területen fordul elő. Élőhelyének legnagyobb veszélyforrását a hegy-

135 oldalakra települő nyaralók, valamint a szeles időben elvégzett szőlő- és gyümölspermetezések jelentik. A permetlé nagy része ilyen időjárási körülmények között a karsztbokorerdő rovarvilágát pusztítja. A Balatonfelvidéken nem tűnik ritka fajnak; Vászoly, Dörgise, Csopak, Rezi, Zánka stb. Dihonia onvergens (Denis & Shiffermüller, 775) Melegkedvelő tölgyes erdők ritka, ősszel rajzó bagolylepkéje. Annak ellenére, hogy az őszi bagolylepkék populáiói népesek, populáiónagysága általában alasony. Természetvédelmi szempontból figyelemre méltó faj, de a Balaton-felvidéki NP területén élőhelyei nagy területeket foglalnak el, így veszély nem fenyegeti. Ismert Balaton-felvidéki előfordulási helye még: Vászoly és Dörgise. Dihonia aeruginea (Hübner, 808) Megjelenése várható volt ezen a környéken, mivel populáiói molyhos tölgyes karsztbokorerdőkhöz kötődnek. A faj veszélyeztetettsége alasony populáiónagyságában és a metapopuláiók nagymértékű elszigeteltségében keresendők. Ismert lelőhelyei ez előző faj gyűjtőhelyeivel azonosak. Crypsedra gemmea (Treitshke, 825) Magyarországon sak a Kőszegi-hegységből említették a hazai faunát ismertető publikáiókban (NYÍRÓ 98). így ez a második előfordulási adata. Alapvetően ez a faj Közép-Európa magas hegyvidékein él. Kedvező klimatikus viszonyok miatt a Bakonyban is felbukkannak olyan fajok, melyek kifejezetten a montán fauna tagjai. Populáiója nyilvánvalóan a faj elterjedési területének szélén helyezkedik el, ezért aktuálisan veszélyeztetett. Augusztus második felében rajzik. Apamea siula tallosi (Kovás et Varga, 969) A Kárpát-medenéből leírt taxonnak állatföldrajzi és fauna-fejlődéstörténeti szempontból nagy jelentősége van. Élőhelyei a mezofil rétek. A Bakony magasabb régióiban a tarvágások után kialakuló mezofil irtásréteken populáiói könnyen megtelepedhetnek, de gyorsan vissza is szorulnak a felnövekvő erdők miatt. Mivel a tarvágásos erdőművelés nagyon elterjedt művelési ág, így a Bakonyban nem kell tartani a populáiók kipusztulásától. Lelőhelyei az elmúlt évtizedben megsokasodtak: Salföld, Vászoly, Rezi, Balinka, Dudar, Bakonynána, Bakonyszentkirály, Bakonybél stb. Phragmatiphila nexa (Hübner, 808) Ez egy rendkívül szórványos előfordulású faj, nagyobb számban sak a Dunántúli-dombság láperdeiben került elő. így ez a lepke itt az egykor kiterjedt balatoni lápvilágnak jellemző faunakomponense lehetett. Ma valószínűleg sak szórvány populáiói fordulnak elő a Balaton, a Tapolai-medene környékén és a Bakony nyugati lábánál. A Bakony magasabb részein már nem mutatták ki. A fajt elsősorban az alagsövezés, talajvízsüllyesztés és patakszabályozások veszélyeztetik. Pontos élőhelyei a területen és a Kornyi-tó környékén feltérképezhetők lennének. Lelőhelyei: Balatonszentgyörgy, Csabrendek. Oria musulosa (Hübner, 808) A kipusztulás közvetlen veszélye áll fenn e faj esetében. 00 évvel ezelőtt még mezőgazdasági kártevőként említették agrár szakfolyóiratokban. A nagyüzemi mezőgazdasági tehnológiák és a kemizálás miatt ma a faj poteniális habitatját sak a Bakonyban lévő dolomitgyepek biztosítják. Azonban itt is rendkívül kis populáió nagyságban élhet. A Bakony területén először a Tési-fennsíkről került elő pár éve. Perigrapha i-intum (Denis & Shiffermüller, 775) Magyarországon a sziklagyepek sajátos karakterisztikus faja. Általában sehol sem gyakori. Erősebb populáiója ismert a Mesekből és szórványosan előfordul a Dunántúli-középhegység több pontján is. Egyetlen nemzedéke tavasszal rajzik. A helyi populáiót egyelőre veszély nem fenyegeti. Ismert lelőhelyei: Vászoly, Dörgise, Várpalota, Inota, Bakonynána stb. Eriopygodes imbeilla (Fabriius, 794) Magyarországon sak a középhegységekben él. A Bakonyban népes populáiója van, ezért a fajt veszély nem fenyegeti. Magasabb részein gyakoribb, míg a déli kitettségű vagy alasonyabb területeken ritkább.

136 Chersotis retangula (Denis & Shiffermüller, 775) Magyarországon sak a Dunántúli- és az Északi-középhegység néhány pontján előforduló faj. Élőhelye a Balaton-felvidéki sziklagyepek. Balatonhenyétől K-re a Himes és Dománya dombtetőkön ilyen zavartalan sziklagyepek találhatók. Ezek faunája rendkívül sok, sak erre az élőhelyre jellemző karakterfajjal rendelkezik. Az ilyen, viszonylag szűk területre korlátozódó és speiális élőhelyhez kötődő fajok veszélyeztetettsége nagy, populáióik sérülékenyek. Természetvédelmi szempontból ezek különösen figyelemreméltók, még akkor is, ha a magyar természetvédelmi törvények által nem élveznek védelmet. Lelőhelyei: Csopak, Vászoly Várpalota, Dudar. Balatonhenye és közvetlen környéke bagolylepke faunájának karakter fajait - alapvetően a déli kitettség miatt - a melegkedvelő tölgyesekre, karsztbokorerdőkre, dolomit sziklagyepekre jellemző mediterrán, szubmediterrán elterjedésű faunaelemek alkotják. A karsztbokorerdő-dolomitgyep mozaik komplexekre jellemző fajok: Euxoa aquilina, Agrotis rassa, Chersotis retangula, Ch. multangula, Mamestra aliéna, Perigrapha i-intum, Calophasia platyptera, Meganephria bimaulasa, Rileyana fovea, Lamprostita ulta, Polymixis polymita, Simyra nervosa, Oxiesta geographia, Diyla oo, Aegle koerkeritziana, Periphanes delphinii, Calymma ommunimaula, Eutolia adulatrix A Balaton környéki lápokra jellemző erősen higrofil fajok is felbukkannak ezen a területen: Arhanara geminipunta, A. dissoluta, Sedina buettneri, Phragmatiphila nexa. A Bakony magasabb hegyein és a mikroklimatikusan hideg völgyekben a montán és a szubmontán faunaelemek fordulnak elő. Ezek színesítik Balatonhenye és környéke bagolylepke faunáját pl.: Euhalia onsona, Diahrysia hryson, Apamea siula tallosi, Crypsedra gemmea, Eriopygodes imbeilla. Külön figyelemre méltóak azok a vándorfajok, amelyek Magyarországról supán néhány példányban kerültek elő az tartó vizsgálati időszakban, Notua interjeta, Trihoplusia ni. A vizsgálat során a különböző mintavételi helyekről összesen 9 védett bagolylepke faj vált ismertté: Catoala fraxini, Arytrura musulus, Laprotes -aureum, Phragmatiphila nexa, Shinia ardui, Periphanes delphinii, Rileyiana fovea, Apamea syriaa tallosi, Oria musulosa. Összeségében megállapítható a balatonhenyei bagolylepke faunáról, hogy az rendkívül diverz, természetvédelmi szempontból sok védett és veszélyeztetett fajt tartalmaz. Irodalom-Referenes ÁBRAHÁM L. (987): Adatok a Bakony keleti része nagylepke-faunájának ismeretéhez - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 6.: 7-8. ÁBRAHÁM L. (99): Bakonynána és környéke nagylepkefaunája (Lepidoptera) - Folia Musei Historio- Naturalis Bakonyiensis 0.: ÁBRAHÁM L. (993): A Tési-fennsík nagylepkefaunájáról (Lepidoptera) - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 2.: ÁBRAHÁM L. - UHERKOVICH Á. (986): Dudar környékének nagylepkefaunája (Lepidoptera) - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 5.: ÁBRAHÁM L. - K. KEMPAS (2000): Nagylepke faunisztikai érdekességek a Bakony nyugati részéről - 2. Bakony-kutató Ankét előadás kivonatai - Zir, DIETZEL GY. (997): A Bakony nappali lepkéi - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 2:-99. FAZEKAS I. (980): A Keleti-Bakony nagylepkefaunája I. Királyszállás és környékének nagylepkefaunája - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 5.: -3. FAZEKAS I. (980): A Bakony hegység Eupitheini faunája, l. (Lepidoptera: Geometridae) - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 5.: 3-4.

137 FAZEKAS, I. (983): Die Grossfalter-fauna des östlihen Bakony-Gebirges II. Die Cossoidea, Hesperoidea, Papilionoidea, Bombyoidea, Spingoidea und Notuoidea (Partim) Arten (Lepidoptera) von Alsóperepuszta - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 2.: FAZEKAS I. (993): A Tihanyi Tájvédelmi Körzet lepkefaunája (.) Faunisztikai alapvetés (Lepidoptera) - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 2.: HERCZIG B. (989): További adatok a Bakony nagylepkefaunájának ismeretéhez (Keleti-Bakony: Feketevízpuszta) - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 8.: HERCZIG B. - BÜRGÉS GY. - RONKAY L. (98): A Keszthelyi-hegység nagylepke-faunisztikai alapvetése - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 6.: KALLÓ I. - SIMONYI S. - SZÉCSÉNYI L. (980): Adatok a Balaton-felvidék nagylepke faunájához (Marolepidoptera) - A VIII. Bakony-kutató Ankét, -4. KALLÓ I. - SIMONYI S. - SZÉCSÉNYI L. (988): Adatok a Balaton-felvidék nagylepke (Marolepidoptera) faunájához, II. Vászoly és környéke - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 7.: 0-6. KOVÁCS L. (953): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük - Folia Entomologia Hungária 6: KOVÁCS L. (956): A magyarországi nagylepkék és elterjedésük II. - Folia Entomologia Hungária 9: MÉSZÁROS Z. (974): Theophora fovea (Lep:Not.) előfordulása Csopakon - Folia Entomologia Hungaria 27: NÉMETH L. (99): Adatok a Tapolai-medene lepke (Lepidoptera) faunájához, I. (Diurna) - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 0.: NÉMETH L. - SZABÓKY CS. (998): A keleti lápibagoly (Arytrura musulus Ménétriés, 859) és újabb hazai adatai (Lepidoptera: Notuidae) - Folia Entomologia Hungária, 59: NYÍRÓ M. (98): Adatok a Kőszegi-hegység nagylepkefaunájához - Savaria, A Vas megyei múzeumok értesítője 5: RÉZBÁNYAI L. (973a): Faunánkra új nagylepkefajok az Eszaki-Bakonyból - Folia Entomologia Hungaria, 26.: RÉZBÁNYAI L. (973b): Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Eszaki-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján I. - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 2.: RÉZBÁNYAI L. (976): Hidegkedvelő, hazai viszonylatban főleg montán típusú éjszakai nagylepkefajok előfordulása az Eszaki-Bakonyban - Folia Entomologia Hungaria, 29.: RÉZBÁNYAI L. (979a): Az Északi-Bakony nappali nagylepke faunája - A Bakony természettudományi kutatásának eredményei 2.: 7. RÉZBÁNYAI L. (979b): Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján II. (Somhegy 2. rész, Ráktanya, Zir-arborétum) - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 4.: RÉZBÁNYAI L. (980): Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepkefaunáján III. (Személyes éjszakai gyűjtőhelyek) - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei, 5.:4-68. RÉZBÁNYAI L. (98a): Az Északi-Bakony Eupitheia-faunájának alapvetése (Lep.: Geometridae) - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 6.: RÉZBÁNYAI L. (98b): Kiegészítések és megjegyzések néhány nagylepke elterjedésének újabb hazai adataihoz - Folia Entomologia Hungaria 42(34): RÉZBÁNYAI L. (983): Kvalitatív és kvantitatív vizsgálatok az Északi-Bakony éjszakai nagylepke faunáján IV - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 2.: SZABÓKY CS. (978): Adatok a Szigligeti Arborétum lepkefaunájának ismeretéhez - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 3.: SZABÓKY CS. (989): A salföldi sarabos lepke (Lepidoptera) faunája - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 8.: SZEŐKE K. (987): Lepkészeti kutatások a Keleti-Bakonyban - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 6.: SZEŐKE K. - SZEŐKE L. - NYÍRÓ M. (988): Results of the investigations on the Lepidoptera fauna of the eastern Bakony mts. - Folia Musei Historio-Naturalis Bakonyiensis 7.: SZÉCSÉNYI L. (98): Adatok a Balaton-felvidék nagylepkefaunájához - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 6.:

138 SZÉCSÉNYI L. (985): The desription of the female of Brehionympha syriaa deipulae Kovás, 966 (Lepidoptera Notuidae) - Folia Entomologia Hungária 46: Szős J. (968): Adatok Sümeg lepkefaunájához - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei 7.: TALLÓS P. (958): Két fenyőfői erdőtípus lepketársulásainak vizsgálata, tekintettel a károsítókra - Erdészeti kutatások -2.: TALLÓS P. (963): Adatok a Bakony és környéke nagylepkefaunájához - A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei L: Summary Notuids fauna of Balatonhenye and its surroundings - Klaus Kempas, a German lepidopterologist arried out faunistial investigation on the notuids fauna of the Bakony Mountains between the years of However, his unexpeted death kept him bak from publishing the results of his researhwork so one of his Hungarian olleagues summarized his results. The entre of his fieldwork was at Balatonhenye and its surroundings near Lake Balaton region in Hungary. He olleted mainly by the light of 400 W HGLI bulb but often used sugaring methods for attrating notuids. The total of 298 notuids speies were reorded in the Balaton-felvidéki National Park. This paper gives a list of the reorded speies with loality and date of rare speies. Short haraterisation of the proteted and the rare speies are also given from faunistial and zoogeographial point of view. It is the seond time for Crypsedra gemmea to be olleted in Hungary. After fifty years some speimens oîarytrura musulus were reorded in the Hungarian notuids fauna again. The notuids ommunity at Balatonhenye and its surrounding is haraterised by the fauna elements assoiated with thermophilous, dry oak forest, Turkey oak forest and white oak forest. Besides, several speies an be related to habitat type of dolomite steppe. The harateristi speies reorded in karsts srub woodland and dolomite steppe mosais are Euxoa aquilina, Agrotis rassa, Chersotis retangula, Ch. multangula, Mamestra aliéna, Perigrapha iintum, Calophasia platyptera, Meganephria bimaulasa, Rileyana fovea, Lamprostita ulta, Polymixis polymita, Simyra nervosa, Oxiesta geographia, Diyla oo, Aegle koerkeritziana, Periphanes delphinii, Calymma ommunimaula, Eutolia adulatrix. As Lake Balaton is not far from here some hygrophilous speies were aught e.g. Arhanara geminipunta, A. dissoluta, Sedina buettneri, Phragmatiphila nexa. Euhalia onsona, Diahrysia hryson, Apamea siula tallosi, Crypsedra gemmea, Eriopygodes imbeilla belong to the type of submontaneous speies living in the peaks and valleys open to north in the Bakony Mountains. Between years of two very rare and wandering speies in Hungary, Notua interjeta, Trihoplusia ni were found. Notuids fauna at Balatonhenye and its surrounding is diverse and nine proteted speies were taken. A kézirat lezárva: október 6. A szerző íme (Author's adress): Dr. ÁBRAHÁM Levente Natural History Department Somogy County Museum H-740 Kaposvár P O. Box 70 levi@smmi.hu

139 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); A BAKONY-VIDÉK PÖSZÖRLÉGY FAUNÁJA {DIPTERA: BOMBYLIIDAE) TÓTH Sándor Zir Abstrat: Bombyliidae fauna of the Bakony region - With publishing newer data, the author summarizes the knowledge referring to the Bombyliidae fauna of the mountains both on the basis of the revision of his previous paper written in this subjet (TÓTH 973) and further olleting. From the 44 taxa appearing in this paper 9 are new speies to the fauna of the region: Bombylius undatus MIKAN, 796; Bombylius vulpinus WIEDEMANN in MEIGEN, 820; Exhyalanthrax afer (FABRICIUS, 794), Hemipenthes maurus (LINNAEUS, 758); Miomitra stupida (Rossi, 790); Spogostylum aethiops (FABRICIUS, 78); Systoehus gradatus (WIEDEMANN in MEIGEN, 820), Villa albida BECKER, 96; Villa panisus (Rossi, 790). Bombyliidae fauna of the Bakony region onsists of 44 speies aording to our latest knowledge, whih is 62,8 % of the taxa found in Hungary Bevezetés A Bakony-vidék (a természetföldrajzi értelemben vett Bakony hegység) pöszörlégy faunájára vonatkozó első adat, jelenlegi ismereteink szerint, RÉDL Gusztávtól származik. Az egykori tapolai rovargyűjtő, a Bombylius stitius BOISDUVAL, 835 (= Bombylius puntatus FABRICIUS, 794) előfordulását közölte Tapoláról (RÉDL 894), mely adat bekerült a, auna Regni Hungáriáé". monográfiába is (THALHAMMER 899). Mivel RÉDL elsősorban lepkékkel foglalkozott, nem volt dipterológus, feltételezhető, hogy a példányt THALHAMMER határozta meg. A viszonylag nagy testű, ezért is feltűnő, nálunk a jelek szerint meglehetősen ritka fajt, az elmúlt több mint 00 évben sem sikerült gyűjteni. A hegység pöszörlégy faunájának többé-kevésbé rendszeres kutatása,a Bakony természeti képe" program keretében, az 960-as évek közepén kezdődött el, majd váltakozó intenzitással a legutóbbi időkig tartott. Az ezt megelőző időszak, valamint a program első éveinek eredményei alapján készült dolgozat (TÓTH 973) már 35 faj előfordulásáról tudósít. Az újabb kutatások nyomán nem supán a fajszám emelkedett 44-re, hanem jelentősen bővült az egyes taxonok elterjedésére vonatkozó ismeretünk is. Ezt jól szemlélteti a pöszörlégy gyűjtőhelyek a Bakony UTM rendszerű hálótérképén való bemutatása (. ábra). A térképen 2,5x2,5 km-es bontásban szemlélhető az a 266 lelőhely, ahonnan jelenleg a Bakonyvidékről Bombyliidae adattal rendelkezünk. A jelek száma a térképen természetesen nem 266, supán 6, mivel néhány négyzet több lelőhelyet is tartalmaz.

140 ábra: A pöszörlegyek gyűjtési helyei a Bakony-vidék UTM rendszerű hálótérképén, a 2,5x2,5 km-es alhálónak megfelelő bontásban

141 Anyag és módszer A pöszörlegyek gyűjtése külön speiális módszert nem igényel, általában együtt történik a többi kétszárnyúéval. Legfontosabb eszköze a legyek fogására szolgáló módosított lepkeháló. Kisebb mennyiségű anyagot eredményeztek az alkalmi vagy esetenként állandó jelleggel működtetett Malaise-sapdák is. A részben önálló településekből, részben az ezekhez tartozó, összesen 266 konkrét mintavételi egység általánosságban jól lefedi a hegység területét, de akadnak főleg kisebb, kevésbé kutatott tájegységek is. Természetszerűleg nagyon változó az egy-egy helyhez tartozó gyűjtési alkalmak, illetőleg onnan előkerült fajok száma. Az előbbit tartalmazza az. táblázat. Eredmények A hegység pöszörlegyeivel foglalkozó korábbi dolgozat (TÓTH 973) megjelenése óta jelentősen bővültek a hegység Bombyliidae faunájára vonatkozó ismereteink. A Bakonyi Természettudományi Múzeum viszonylag szerény gyűjteménye is több ponton revízióra szorult. Nagyrészt az újabb gyűjtések eredményeképpen, a jelen dolgozat 62 egyed (783 Cf 829 2) adatait tartalmazza. A közölt anyag 39 taxonhoz tartozik. Az adatközlő rész azonban (a teljesség kedvéért) tartalmazza azokat a fajokat is, melyek az újabb gyűjtések folyamán már nem kerültek elő. A hegység Bombyliidae faunáját a jelenlegi ismereteink szerint 44 faj alkotja, ez a hazánkból ismert taxonok 62,8%-a. Ennek alapján a Bakonyvidék pöszörlégy faunája gazdagnak nevezhető. A következő 9 faj új a terület faunájára: Bombylius undatus MIKAN, 796 Bombylius vulpinus WIEDEMANN in MEIGEN, 820 Exhyalanthrax afer (FABRICIUS, 794) Hemipenthes maurus (LINNAEUS, 758) Miomitra stupida (Rossi, 790) Spogostylum aethiops (FABRICIUS, 78) Systoehus gradatus (WIEDEMANN in MEIGEN, 820) Villa albida BECKER, 96 Villa panisus (Rossi, 790) A faunát alkotó fajok közül (jelenlegi ismereteink szerint) elsősorban a többé-kevésbé homokos területekhez kötődő elemek emelhetők ki. Ilyenek a Fenyőfő és a Bakonyszentlászló között elterülő homokvidéken élő Miomitra stupida (Rossi, 790), a Villa albida BECKER, 96 és a Villa humilis (RUTHE, 83). Ezek bizonyos fokig a tájnak a Kiskunság homokvidékéhez való hasonlóságára utalnak és területünkön eddig sak Fenyőfőről ismerjük az előfordulásukat. A közölt anyag számszerű adatait az. táblázat tartalmazza. Kördiagram (2. ábra) szemlélteti az 5% fölötti részesedést elért fajok arányát. Mint látható, mennyiségi szempontból az első helyen a Bombylius major L. áll (22%). A pöszörlégy fajok populáiója az utóbbi 2-3 évtizedben jelentős mértékben gyengült. Ez a tendenia egyes fajoknál (pl. Hemipenthes morio L.) különösen feltűnő, ugyanakkor a jelek szerint, más fajokat kevésbé érintette (pl. Bombylius major L.).

142 Bombylius major 2. ábra: A Bakony-vidék pöszörlégy faunájának mennyiségi összetétele a gyűjtött példányok alapján A pöszörlegyek kora tavasztól késő őszig jelen vannak a természetben, de évszakonként általában más-más fajokkal találkozhatunk. A leginkább jellemzőek, egyben talán a legfeltűnőbbek, a máriusban és áprilisban a tüdőfű (Pulmonaria) virágja előtt, rendkívül gyors szárnysapásokkal, egy helyben lebegő fajok. Ezek a kolibrikhez hasonlóan, nem szállnak le a virágra, hanem hosszú szívókájukat a virág belsejébe nyújtva jutnak hozzá a táplálékukat képező nektárhoz. Külön diagramon mutatjuk be a hegység faunáját alkotó teljes populáió-kollektívum (3. ábra), valamit egy jellegzetesen tavasszal rajzó, egynemzedékes faj (Bombylius major L.) rajzási sajátosságait (4. ábra). Mindkét diagramon jól érzékelhető április második dekádjában egy jelentős visszaesés. Mivel a diagram több évtized adatai alapján készült, a jelenség feltehetően nem gyűjtési hiányosságokat tükröz, hanem sokkal inkább az április közepén gyakran bekövetkező kedvezőtlen időjárással függhet össze.

143 III. IV. V. VI. VII. VIII. IX. 3. ábra: A Bakony-vidék pöszörlégy faunáját alkotó populáió-kollektivum rajzásdinamikája a gyűjtési adatok alapján 4. ábra: A Bombylius major L. bakonyi populáiójának rajzásdinamikája a dekádonkénti gyűjtési adatok és példányok alapján

144 A fajok jegyzéke a gyűjtési adatokkal A fajok az adatközlő részben rendszertani sorrendben találhatók. Rendszer és nómenklatúra tekintetében a Palearktikus Diptera Katalógus (ZAITZEV 989) a mérvadó. Az anyag meghatározását a szerző végezte, a Magyarország Állatvilága sorozat idevágó füzete (TÓTH 977) alapján. Gyűjtőhelyek neve általában közelebbi lelőhelyet (nem önálló települést) jelöl. A közigazgatási hovatartozás megadására sak néhány olyan esetben van szükség, amikor azonos nevű gyűjtőhely két vagy több település határára is kiterjed, pl. Fenyőfői-ősfenyves (Bakonyszentlászló és Fenyőfő), Cuha-völgy (Csesznek és Zir). A gyűjtőhelylistában, valamint a faunisztikai adatok felsorolásában, a teljesség kedvéért, megtalálhatók azok a gyűjtőhelyek is, ahonnan a korábbi dolgozatban (TÓTH 973) az illető faj előfordulása már regisztrálva van, de a lelőhelyen újabb gyűjtés nem történt. Gyűjtőhelylista 40. Burok-völgy (Isztimér) 4. Büdöskút (Vállus) I. Agár-tető (Sáska) 42. Büdöskútpuszta (Veszprém) 2. Akasztó-domb (Tihany) 43. Cigány-domb (Zir) 3. Aldi (Zir) 44. Ciklámenes-erdő (Porva) 4. Alsópere (Olaszfalu) 45. Cuha-völgy (Csesznek) 5. Aszófő 46. Cuha-völgy (Zir) 6. Ásteszér 47. Csabrendek 7. Badasony (Várpalota) 48. Csatár-hegy (Veszprém) 8. Badasonyörs (Badasonytomaj) 49. Csákány-völgy (Tés) 9. Baglyas-hegy (Várpalota) 50. Csehbánya Ki. Bakonybél 5. Csengő-hegy (Bakonynána). Bakonygyepes(Ajka) 52. Csengő-hegy (Zir) 2. Bakonykoppány 53. Cser-hegy (Tihany) 3. Bakonynána 54, Cseri-erdő (Pétfürdő) 4. Bakonyoszlop 55. Cserszegtomaj 5. Bakonypölöske 56. Csetény (Vállus) 6. Bakonyszentlászló 57. Csetényi-rét (Vállus) 7. Bakonyszombathely 58. Csékúti-legelő (Padragkút) 8. Bakonyszüs 59. Csopak 9. Bakonytamási 60. Csóka-kő (Keszthely) 20. Balatonakaii 6. Csurgói-tározó (Fehérvársurgó) 2. Balatonalmádi 62, Csurgói-tározó (Kinsesbánya) 22. Balatonsisó 63. Csús-hegy (Tihany) 23. Balatonfüred 64. Dolosdi-rét (Bakonysernye) 24. Balatongyörök 65. Dudari-erdő (Dudar) 25. Balatonkenese 66. Ederisi-hegy (Balatongyörök) 26. Balinka 07. Eplény 27. Bázsai-öböl (Tihany) 68. Esztergáli-völgy (Hárskút) 28. Bee-hegy (Dörgise) 69. Esztergáli-völgy (Veszprém) 29. Belső-tó (Tihany) 70. Farkasgyepű 30. Betekints-völgy (Veszprém) 7. Fehérvársurgó 3. Béb 72. Fekete-hegy (Köveskál) 32. Bé-lap (Balatongyörök) 73. Fekete-séd (Bakonybél) 33. Boskor-hegy (Zir) 74. Feketevízpuszta (Bakonyszombathely) 34. Bodajk 75. Felsőpere (Olaszfalu) 35. Borostyán-hegy (Hárskút) 76. Fenyőfő 36. Borostyán-kút (Bakonybél) 77. Fenyőfői-ősfenyves (Bakonyszentlászló) 37. Bódé (Ajka) 78. Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő) 38. Budatava (Balatonalmádi) 79. Fenyős-domb (Tapola) 39. Burok-völgy (Bakonykúti) 80, Füredi-öböl (Tihany)

145 8. Füzeti-tó (Balatonsisó) 82. Fűzfői-öböl (Balatonfűzfő) 83. Gaja-szurdok (Bodajk) 84. Gaja-völgy (Bakonynána) 85. Gaja-völgy (Jásd) 86. Gejzírmező (Tihany) 87. Generál-erdő (Porva) 88. Gerene-völgy (Bakonybél) 89. Gézaháza (Csesznek) 90. Gulya-domb (Veszprém) 9. Gyulafirátót (Veszprém) 92. Gyulafirátóti-halastó (Veszprém) 93. Hajmás-hegy (Porva) 94. Hajmáspuszta (Bakonyszentkirály) 95. Haraszt-erdő (Bakonynána) 96. Három-hegy (Zir) 97. Hárskút 98. Hegyesd 99. Hegyesdi-erdő (Monostorapáti) 00. Herend 0. Hétházpuszta (Isztimér) 02. Hévíz 03. Hosszú-hegy (Tihany) 04. Hódos-ér-völgy (Bakonyszentlászló) 05. Hubertlak (Ugod) 06. Huszárokelőpuszta (Ugod) 07. Iharkút (Bakonyjákó) 08. Insekfa (Herend) 09. Inota (Várpalota) 0. Iszka-hegy (Iszkaszentgyörgy). Iszkaszentgyörgy 2. Isztimér 3. Jáger-rét (Németbánya) 4. Jókaibánya (Ajka) 5. Kab-hegy (Nagyvázsony) 6. Kakas-hegy (Fenyőfő) 7. Kapols 8. Kardosrét (Zir) 9. Katonaverő-völgy (Lesenefalu) 20. Kálomisz-tó (Kapols) 2. Káptalanfüred (Balatonalmádi) 22. Kerekedi-öböl (Csopak) 23. Keresztúri-rét (Veszprémvarsány) 24. Keszthely 25. Keszthelyi-hegység (Keszthely) 26. Kiliántelep (Balatonudvari) 27. Királykapu (Ugod) 28. Király-kút-völgy (Lovas) 29. Királyszállás (Isztimér) 30. Kis-Bereki-erdő (Veszprém) 3. Kis-erdő (Tihany) 32. Kis-erdő-tető (Tihany) 33. Kis-Holomány (Porva) 34. Kis-kúti-legelő (Nagyvázsony) 35. Kis-láz (Várvölgy) 36. Kisszépalmapuszta (Fenyőfő) 37. Koloska-völgy (Balatonfüred) 38. Kornyi-tó (Köveskál) 39. Kornyi-tó (Kővágóörs) 40. Kökényes (Eplény) 4. Köleskepe-árok (Ajka) 42. Köveskál 43. Kő-árok (Csesznek) 44. Kőmagas (Gyulakeszi) 45. Kőmosó-hegy (Csesznek) 46. Kőris-hegy (Bakonyszüs) 47. Kővágóörs 48. Kup 49. Kupi-erdő (Kup) 50. Külső-tó (Tihany) 5. Lazsnak-úti-dűlő (Hárskút) 52. Lesenefalu 53. Leseneistvánd 54. Liter 55. Lugodi-kert (Dudar) 56. Malom-hegy (Bánd) 57. Malom-völgy (Eplény) 58. Márkó 59. Meséri-égeres (Balinka) 60. Mesértelep (Balinka) 6. Meleg-víz (Gyepűkaján) 62. Menyeke (Márkó) 63. Menyekei-erdő (Márkó) 64. Ménesjáráspuszta (Porva) 65. Miklós-Pál-hegy (Szentgál) 66. Mogyorós-hegy (Liter) 67. Mogyoróskert (Csesznek) 68. Molnártanya (Hárskút) 69. Monostorapáti 70. Móro-tető (Tés) 7. Nagy-Látó-hegy (Veszprém) 72. Nagy-mező (Balatonfüred) 73. Nagy-rét (Bakonyszentkirály) 74. Nagytárkánypuszta (Csabrendek) 75. Nagy-tó (Ös) 76. Nagyveleg 77. Nái-hegy (Pula) 78. Németbánya 79. Nosztori-völgy (Csopak) 80. Nyerges-hegy (Liter) 8. Odvas-kő-hegy (Bakonyszüs) 82. Olaszfalu 83. Óvár (Tihany) 84. Ördög-árok (Bakonyoszlop) 85. Öreg-hegy (Mindszentkálla) 86. Öreg-hegy (Vászoly) 87. Örvényes 88. Örvényesi-séd (Örvényes) 89. Paloznak 90. Pannonhalma 9. Pap-rét (Nagyvázsony) 92. Part-fő (Balatonkenese) 93. Pálinkaház (Porva) 94. Pápasalamon 95. Pető-hegy (Gyenesdiás) 96. Pénzesgyőr 97. Pétfürdő 98. Pintér-hegy (Zir)

146 99. Pisztrángos-tó (Fenyőfő) 233. Szigliget 200. Pisztrángos-tó (Németbánya) 234. Szigligeti-arborétum (Szigliget) 20. Pokol-tó (Tapola) 235. Szömörke-völgy (Bakonybél) 202. Porva-Csesznek-vá. (Csesznek) 236. Tamás-hegy (Balatonfüred) 203. Pula 237. Tapola 204. Púpos-hegy (Rezi) 238. Tapolafő (Pápa) 205. Rák-sík (Deveser) 239. Tátika (Zalaszántó) 206. Rátai-sáva (Tihany) 240. Tihany 207. Rendeki-hegy (Csabrendek) 24. Tihanyi-félsziget (Tihany) 208. Répás-árok (Veszprém) 242. Tilos-erdő (Pénzesgyőr) 209. Sajkod (Tihany) 243. Tisztavíz-forrás (Szentgál) 20. Sarvaly (Sümeg) 244. Tobán-hegy (Eplény) 2. Sárosfőpuszta (Káptalanfa) 245. Tódi-mező (Paloznak) 22. Sáska 246. Tüsök-kút (Paloznak) 23. Som-berek-séd (Ugod) 247. Tüsöknyerítő-dombok (Tapola) 24. Somló (Doba) 248. Tündérmajor (Zir) 25. Somló (Somlóvásárhely) 249. Tüskéspuszta (Csabrendek) 26. Soós-hegy (Balatonkenese) 250. Ugod 27. Sötéthorog-völgy (Tés) 25. Uzsa-Erdésztelep (Leseneistvánd) 28. Szarvaskút (Zir) 252. Vállus 29. Szár-hegy (Ugod) 253. Vár-bükk (Csesznek) 220. Szentbékkálla 254. Városlőd 22. Szentbékkállai-kőtenger (Szentbékkálla) 255. Várpalota 222. Szentgál 256. Várvölgy 223. Szent-György-hegy (Raposka) 257. Vászoly 224. Szent-György-hegy (Tapola) 258. Vázsonyi-halastó (Nagyvázsony) 225. Szentkirályszabadja 259. Veszprém 226. Szent-Péter-hegy (Monostorapáti) 260. Veszprémfajsz 227. Széki-erdő (Deveser) 26. Vörös-domb (Kővágóörs) 228. Szék-tető (Gyenesdiás) 262. Vörös-János-séd (Ugod) 229. Széles-árok (Bodajk) 263. Zalaszántó 230. Szépalma (Porva) 264. Zir 23. Szépalmapuszta (Porva) 265. Ziri-arborétum (Zir) 232. Szép-kilátó (Balatongyörök) 266. Ziri-úti-dűlő (Dudar) A gyűjtők és nevük rövidítése Bajza Zsuzsanna Németh Lajos Bali József Neruzsil István Ballá Katalin Nóvák Frigyes Bankovis Attila Papp Jenő Csiby Mária Podlussány Attila Dietzel Gyula Soós Árpád Erdős József Szautner Ferenné Harmat Beáta Szős József Havasi Árpádné BZS NL BJ NI BK NF BA PJ CSM PA DGY SÁ EJ SZNE HB SZŐ HAV Szurgyi Zsuzsanna SZU Huszár Mária HM Tóth Ilona TI Kasper Ágota KÁ Tóth Sándor TS Lendvai Mária LM Visnyovszky Éva VÉ Mészáros Zoltán MZ Wolf Emil WE Mihályi Feren MF Zombori Lajos /.L Mózár László ML Zsirkó Gizella ZSIG Nagy Éva NÉ Egyéb rövidítés: MAL = Malaise-sapdával gyűjtve

147 5. ábra: Mind az éghajlat, mind a növényzet kedvező a pöszörlegyek számára a literi Mogyorós-hegyen 6. ábra: A Bakony-vidéken is mindenfelé meg- 7. ábra: A Bakony pöszörlégy faunájának egyik található a közönséges gyászlégy domináns tagja a sárga borzaslégy (Hemipenthes morio L.) (Villa hottentotta L.)

148 () Phthiria anesens LOEW, 846 Balatonakaii - Bé-lap: , $, TS - Gejzírmező: , er", TS - Katonaverő-völgy: , IC, TS - Kis-erdő-tető: , 2Cf 9, TS - Külső-tó - Óvár - Szigliget: , IC, TS. Korábban sak a Balaton-felvidékről ismertük (TÓTH 973), újabb lelőhelyeit a Keszthelyi-hegységből és a Tapolai-medenéből sikerült kimutatni. 7 pld. (5C 22) 0,43%. (2) Phthiria puliaria (MIKAN, 796) Akasztó-domb - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , 2C, BK - Kis-erdő-tető: , lct, TS - Kökényes: , IC, TS - Mogyorós-hegy: , 2, TS - Nagy-mező: , 2C, TS - Óvár - Part-fő: , 2, TS. Hazai adatai főleg a síkvidéki homokterületekről származnak. Nálunk továbbra is ritkának látszik. A Magas-Bakonyban (Eplény: Kökényes) való előkerülése figyelemre méltó. 8 pld. (6C/22), 0,50%. (3) Bombylosoma minimum (SCOPOLI, 772) [syn: Dishistus minimus (SCHRANK, 78)] Pula - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , IC, TS. Ritka, a Bakonyban sak Puláról és Fenyőfőről ismerjük az előfordulását. pld. (IC), 0,06%. (4) Bombylius ater SCOPOLI, 763 Bakonybél - Balatonkenese: , 22, SZU; , 2, KA - Betekints-völgy: , 2, PJ - Bé-lap: , 2, TS - Boskor-hegy: , lt, TS - Fekete-hegy: , 2, TS - Gaja-szurdok: , er", TS - Generál-erdő: , 2, TS - Gejzírmező: , 2, TS - Gézaháza: , 2, TS - Hegyesdi-erdő: , 2C 2, TS - Kardosrét - Katonaverő-völgy: , 2, TS - Királykapu: , IC, TS - Királyszállás - Kis-erdő: , 2, TS; , IC 38, TS, MAL; , 2C, TS, MAL-Kis-erdő-tető: , 2C, TS-Kis-kútilegelő: , 22, TS - Kökényes: , 2C 8, TS - Kőmosó-hegy: , 3C, TS - Külsőtó: , lt, TS; , 2C, TS; , 3C, TS; , IC 2, TS - Lazsnak-útidűlő: , IC, TS - Liter: , IC, TS - Malom-völgy: , lcf 22, TS - Mogyoróshegy: , 2, TS - Nagy-mező: , IC, TS - Nagy-tó: , 2, BK-HM - Nosztorivölgy - Óvár: , 2, SÁ - Pannonhalma: , 72, TS - Part-fő: , 2, TS - Szépalma: , 2, TS - Szépalmapuszta: , 2C, TS - Tapolafő - Tihany - Városlőd - Várpalota: , lcf, PJ - Veszprém - Zir. 62 pld. (29C332), 3,85%. (5) Bombylius anesens MlKAN, 796 Balatonakaii: , 2, PJ - Balatonfüred: , 2, TS - Cseri-erdő: , 22, CSM - Fehérvársurgó: , 2, CSM - Hajmás-hegy: , er", TS - Kálomisz-tó: , er* 32, TS - Kis-erdő-tető: , er", TS; , 2C 2, TS - Kis-Holomány: , 42, TS - Kökényes: , IC, TS - Kőmosó-hegy: , lef, TS - Külső-tó: , 3C, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , 2, TS - Liter: , IC, TS - Malom-völgy: , 2, TS; , 2, TS - Nagy-Látó-hegy - Nagy-mező: , 22, TS - Nagy-tó: , 2, TS - Nosztori-völgy: , IC, BJ - Öreg-hegy (Vászoly): , 22, NL - Paloznak: , IC, NF - Pénzesgyőr: , IC, TS - Tihany: , 2, TS - Tüsöknyerítő-dombok: , 32, TS - Veszprém. 39 pld. (4C252), 4,22%. (6) Bombylius inerasens MlKAN, 796 Akli: , C,TS; , 2, KÁ- Baglyas-hegy -Bakonybél - Bakonygyepes: , 2, TS; , IC, TS, MAL - Bakonykoppány - Balatonfüred: , IC, TS - Büdöskút - Ciklámenes-erdő: , IC 22, TS - Cuha-völgy (Csesznek) - Cuha-völgy (Zir) - Csatár-hegy: , IC, TS - Csehbánya - Csengő-hegy (Bakonynána): , IC 2, TS - Gerene-völgy: , 2, PJ; , IC, TS - Gézaháza: , IC, TS - Hajmáspuszta: , 2C, TS - Három-hegy: , 8, TS - Hétházpuszta: , 2, TS - Iharkút: , IC, PJ - Kardosrét - Katonaverő-völgy: , IC, TS - Kálomisz-tó: , 2C 8, TS - Kis-erdő: , 2, TS - Kis-erdő-tető: , 2, TS - Kis-Holomány: , 2, TS - Kökényes:

149 , 22, TS - Kő-árok - Kőmagas: , 22, TS - Kőmosó-hegy: , 2, TS - Malomvölgy: , 8C 22, KÁ; , 2C 32, TS; , lc, KÁ; , 2C, TS; , 2, TI; , 2, KÁ; , 2C 22, KÁ; , lc 22, TS - Márkó - Menyekei-erdő: , IC, TS - Mogyorós-hegy: , lc, TS - Mogyorós-kert - Monostorapáti: , 9, TS - Nagy-mező: , 2C, TS - Nagy-rét: , 29, TS - Németbánya: , IC, TS - Ördög-árok - Öreg-hegy (Vászoly): , 3C, NL - Örvényes: , lc, TS - Part-fő - Pénzesgyőr: , 2C 9, TS - Pétfürdő: , IC 22, CSM - Pintér-hegy: , lc, KÁ; , IC, TS; , lc, TS; , 2C 2, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , 2, TS - Porva-Csesznek-vá.: , 5C, KÁ - Szentbékkállai-kőtenger: , lc 22, TS - Szentkirályszabadja - Tapolafő: , 4C, TS - Tátika: , 9, TS - Ugod - Vár-bükk: , IC, HAV- Városlőd: , 9, PJ - Vörös-János-séd: , C,TS; , IC, TS - Zir - Ziri-arborétum: , lc, NÉ; , IC, TS; , lc, KÁ; , lc, KÁ; , lc, KÁ; , 3C 29, NÉ - Tüsöknyerítő-dombok: , 29, TS. 2 pld. (68C 442), 6,95%. (7) Bombylius disolor MlKAN, 796 Akli: , 2, TS - Alsópere: , 2, TS; , IC, TS - Bee-hegy (Dörgise) - Bódé - Burok-völgy (Bakonykúti): , 3C 2, TS - Burok-völgy (Isztimér): , lc 22, NÉ; , 2C 32, TS; , 3C 2, TS - Csengő-hegy (Zir): , 3C 2, TS - Cseri-erdő: , IC 42, TS - Csékúti-legelő: , 2, TS - Csús-hegy: , 22, TS - Dolosdi-rét: , IC, TS - Dudari-erdő: , 4C 2, TS - Esztergáli-völgy (Hárskút): , IC, TS - Fekete-hegy: , 3C 2, TS - Fekete-séd: , 2, TS; , 2, TS - Fűzfői-öböl: , 2, TS - Gaja-szurdok: , 2, TS - Gejzírmező: , 2, TS - Gerene-völgy: , IC, TS - Haraszt-erdő: , C42, TS - Jáger-rét: , lc 32, TS - Jókaibánya - Káptalanfüred - Keresztúri-rét: , 5C 2, TS - Király-kút-völgy: , lc, TS - Királyszállás: , 3C 2, TS - Kis-erdő: , lc 42, TS; , IC 22, TS - Kornyi-tó (Kővágóörs): , 2, TS - Kökényes: , 5C 22, TS - Kupi-erdő: , IC, TS - Lugodi-kert: , 2, TS - Malom-völgy: , IC, TS; , lc, TS; , 2C, TS - Meséri-égeres: , lc 72, TS - Mogyorós-hegy: , lc, TS - Nyerges-hegy: , 22, TS - Örvényes: , 2C, TS - Örvényesi-séd: , IC 22, TS - Paloznak - Pápasalamon: , 3C, TS - Pető-hegy: , IC, TS - Pénzesgyőr: , lc, TS; , 2, TS - Sárosfőpuszta: , 3C 22, KÁ - Szentbékkálla: , 2, TS - Szömörke-völgy: , 2C, TS , lc, TS - Tamás-hegy - Tilos-erdő - Tisztavíz-forrás: , 2C, TS - Tódi-mező: , lc, TS; , 3C 2, TS - Tüsök-kút: , 32, TS - Ziri-arborétum: , 2, TS - Ziri-úti-dűlő: , lc, TS. 33 pld. (70C632), 8,25%. (8) Bombylius fimbriatus MEIGEN, 820 Akasztó-domb: , 22, TS, MAL - Aszófő: , 2, KÁ; , 2, TS - Balatongyörök - Balatonfüred: , IC, TS - Bakonygyepes: , 2, TS - Bázsai-öböl: , IC, TS; , 22, TS, MAL - Belső-tó: , lc, TS; , lc, HAV; , IC, TS - Bodajk - Burok-völgy (Bakonykúti): , lc, TS - Ciklámenes-erdő: , 2, TS - Esztergáli-völgy (Hárskút): , lc, TS; , 2, TS - Dudari-erdő: , IC 32, TS - Esztergáli-völgy (Veszprém): , 22, TS - Fekete-hegy: , 22, TS - Füredi-öböl - Gejzírmező: , IC, KÁ; , 2, TS - Gerene-völgy: , IC, TS - Jáger-rét: , 2C 2, TS - Keresztúri-rét: , IC 62, TS - Király-kút-völgy: , 22, TS - Királyszállás: , 3C 2, TS - Kis-erdő: , lc, TS; , 2, TS; , IC, TS - Koloska-völgy: ,lC, TS - Malom-völgy: , 3C 2, TS; , IC, KÁ; , 2, HAV; , lc, KÁ; , IC, SZU; , lc 2, TS; , IC 2, TS - Meséri-égeres: , IC 22, TS - Menyeke: , 2C, PJ - Nosztori-völgy: , 2, BJ - Örvényes: , lc, TS - Örvényesi-séd: , 2C 2, TS - Paloznak - Tihany: , lc, TS - Tisztavíz-forrás: , lc 32, TS - Tódi-mező: , 5C 22, TS - Tüsök-kút: , 2, TS - Vászoly: , IC, NL. 82 pld. (40C422), 5,9%.

150 (9) Bombylius fulvesens WIEDEMANN in MEIGEN, 820 Agár-tető: , 22, TS - Baglyas-hegy: , 2, PJ - Balatonalmádi - Csatár-hegy: , 3Cf 2, TS - Csurgói-tározó (Kinsesbánya): , lf 42, TS - Gejzírmező: , 22, TS - Kis-erdő-tető: , 4f 22, TS; , 3Cf 2, TS - Kökényes: , 2, TS - Külső-tó: , lief 42, TS; , 2, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , lf 22, TS - Mogyorós-hegy: , lf 42, TS; , 22, TS - Nagy-mező: , 3Cf 2, TS - Nagy-tó: , 2, TS - Paloznak - Part-fő: , 2, TS; , 2, TS - Pénzesgyőr: , 2r, TS - Szentbékkállai-kőtenger: , 32, TS - Szentkirályszabadja: , 2, TS - Szent- Péter-hegy: , lt 52, TS - Szép-kilátó: , 2T, TS - Tihany: , 2, ML, MAL - Tihanyi-félsziget - Tódi-mező: , 3T 2, TS - Veszprém: , lt, NI. 88 pld. (36CT 522), 5,46%. (0) Bombylius major LINNAEUS, 758 Agár-tető - Akli: , lt, TS - Alsópere: , 2T, TS - Bakonybél: , lf, TS - Bakonynána: , 0", TS - Balatonsisó: , lf 2, ML - Borostyán-kút: , lct 2, TS - Burok-völgy (Bakonykúti): , 22, TS - Burok-völgy (Isztimér): , 2, TS; , 7f 62, TS; , 22, TS - Büdöskútpuszta - Cuha-völgy (Csesznek) - Csehbánya - Csengő-hegy (Zir): , 70" 42, TS - Cseri-erdő: , 2f 62, TS - Csetényi-rét: , 3Cf, NL - Csurgói-tározó (Fehérvársurgó): , 2f, TS - Csurgói-tározó (Kinsesbánya): , 3Cf 52, TS - Csús-hegy: , 2Cf 52, TS - Dolosdi-rét: , 3Cf 22, TS - Dudarierdő: , 5Cf 22, TS - Esztergáli-völgy (Hárskút): , lf, KÁ; , lf 2, TS - Esztergáli-völgy (Veszprém): , 2, TS - Fekete-hegy: , 4C 2, TS - Fekete-séd: , 3C 22, TS; , 3f 52, TS - Fenyőfő: , lf, BA; , lcf, ZL - Fűzfői-öböl: , 2Cf, TS - Gaja-szurdok: , 2Cf 2, TS - Gejzírmező: , 2Cf 62, TS - Gerene-völgy: , 5Cf 2, TS; , 2, TS; , 2, TS; , 2, TS; , 2, TS - Haraszt-erdő: , lf 72, TS - Hosszú-hegy: , 3Cf 82, TS; , lcf, TS - Hubertlak: , lcf, TS - Isztimér: , lf, BA - Jáger-rét: , 9Cf 32, TS - Jókaibánya - Káptalanfüred - Keresztúri-rét: , 2Cf 2, TS - Király-kútvölgy: , 2, TS - Királyszállás: , 2, NÉ; , 2Cf, CSM - Kis-erdő: , 3Cf 62, TS; , 42, TS; , 32, TS, MAL - Kis-erdő-tető: , 9, TS - Koloskavölgy: , 5f 22, TS - Kornyi-tó (Kővágóörs): , lf, TS - Kökényes: , 2Cf 2, TS - Köveskál: , 2Cf 2, TS - Kő-árok - Kupi-erdő: , lf, TS - Külső-tó: , 2, TS - Lesenefalu: , lcf 2, TS - Lugodi-kert: , lcf 22, TS - Malom-völgy: , 42, KÁ; , 32, TS; , 32, TS; , 9, TS; , lf, TT; , 2, KÁ; , lf 2, HAV; , lf, TS; , 3Cf 2, SZU; , 2f 2, TS - Menyeke - Meséri-égeres: , lief 82, TS - Mogyorós-hegy: , 22, TS , 5f 22, TS - Nagy-mező: , 2, TS - Nagy-tó: , 3Cf 22, TS - Németbánya - Nosztori-völgy: , lf 42, TS - Nyerges-hegy: , 3Cf 22, TS - Odvas-kő-hegy: , lcf, TS - Ördög-árok: , lf 22, TS; , 2, TS - Öreg-hegy (Vászoly): , 2, NL - Örvényesi-séd: , 3f 22, TS - Paloznak - Pálinkaház: , lf, TS - Pápasalamon: , lcf, TS - Pető-hegy: , lf 2, TS; , lf 22, NL; , lf, NL; , lcf, TS - Pisztrángos-tó (Németbánya): , 2, TS - Rák-sík: , 2Cf 22, TS - Szarvaskút: , TS; , lf, TS - Szár-hegy: , lf 22, TS - Szentbékkálla: , lcf, ZL-Széki-erdő: , 2, KÁ; , 2, SZNÉ; , 2f, TS-Szélesárok: , lcf 2, TS - Szömörke-völgy - Tihany: , lf, TS - Tisztavíz-forrás: , 3Cf 2, TS - Tódi-mező: , lf 32, TS; , 2f 42, TS - Tüsök-kút: , lf 2. TS - Ugod: , lf, HAV - Vázsonyi-halastó: , 4f 72, TS - Vörös-domb: , lf, TS - Ziri-úti-dűlő: , 5Cf 82, TS. 35 pld. (ltlcf809), 2,77%. () Bombylius medius LINNAEUS, 758 Agár-tető - Balatongyörök - Bázsai-öböl: , 2, TS - Burok-völgy (Bakonykúti): , 2, TS - Burok-völgy (Isztimér): , lf, TS - Büdöskútpuszta - Ciklámenes-erdő: , 2, TS - Csengő-hegy (Zir): , lf 42, TS - Cseri-erdő: , 22, TS - Csurgói-tározó

151 (Fehérvársurgó): , lcf, TS - Dudari-erdő: , 2C $, TS - Füredi-öböl - Gaja-szurdok: , 3$, TS - Haraszt-erdő: , $, TS - Jókaibánya - Keresztúri-rét: , 2, TS - Kis-erdő-tető: , 2C, TS; , 2, TS; , lct 42, TS, MAL; , 2, TS, MAL; , 2, TS; , er* 22, TS - Külső-tó: , 2, KÁ - Lugodi-kert: , 32, TS - Malom-völgy - Meséri-égeres: , 2Cf 2, TS - Nagy-tó: , lt, TS - Örvényes: , lcf, TS - Örvényesi-séd: , 2, TS - Paloznak - Széles-árok: , lf", TS - Tisztavíz-forrás: , lcf, TS - Tódi-mező: , 2C, TS - Vörös-domb: , 2, TS. 48 pld. (7C/32), 2,98%. (2) Bombylius minor LINNAEUS, 758 Esztergáli-völgy (Veszprém): , IC, TS - Külső-tó: , 2, TS - Mesértelep - Ugod: , l<f, HAV Magyarországon szórványos előfordulású, a Bakonyból korábban sak Balinkáról (Mesértelep) ismertük. Bár a hegység három újabb pontjáról is előkerült, továbbra is a ritka fajok közé tartozik. 3 pld. (2CT2), 0,9%. (3) Bombylius nubilus MIKAN, 796 Pénzesgyőr: , er*, TS - Szarvaskút: , 2, TS - Tapola - Vörös-János-séd: , lő", HAV. A Bakony pöszörlégy faunájával foglalkozó előző dolgozat (TÓTH 973) gyakori faxonként említi, azonban a példányok revíziója során kiderült, hogy az ott közölt adatok a Bombylius inerasens fajhoz tartoznak. 3 pld. (2CJ* l2), 0,9%. ( 4) Bombylius pitus PANZER, 794 Balatongyörök - Burok-völgy (Bakonykúti): , 2, TS - Fnyős-domb: er*, TS - Gulya-domb: , 2, PJ - Kis-erdő-tető: , 2, TS - Kornyi-tó (Kővágóörs): , 22, TS - Malom-völgy - Nagy-mező: , 22, TS - Tódi-mező: , 2, TS - Szent-Péterhegy: , 2, TS. 0 pld. (lr*-t-92), 0,62%. (5) Bombylius stitius BOISDUVAL, 835 [syn.: Bombylius puntatus FABRICIUS, 794] Tapola (Fauna Regni Hungáriáé). Továbbra is sak Tapoláról ismerjük, régi irodalmi adat alapján. (6) Bombylius undatus MIKAN, 796 Kis-láz: , 2, TS - Kornyi-tó (Kővágóörs): , er* 22, TS - Kővágóörs: , lct, TS - Leseneistvánd: , 2, TS - Nagy-mező: , 2, TS - Szentbékkálla: , lct, TS - Szent-Péter-hegy: , 22, TS - Tódi-mező: , lc, TS. pld. (4CT72), 0,68%. (7) Bombylius venosus MlKAN, 796 Akli: , lf 2, TS; , lcf 22, TS -Ásteszér: , lt, TS - Borostyán-hegy: , lct* 2, PJ - Burok-völgy (Isztimér): , lc, TS - Cigány-domb: , lct, TS - Cuha-völgy (Zir) - Csetény (Vállus): , lc, PJ - Esztergáli-völgy (Hárskút): , lf, TS; , 5r" 2, CSM; , er* 2, HAV; , 3T, TS; , 22, TS - Generál-erdő: , lct, TS - Gerene-völgy: , lf, TS - Hajmáspuszta - Hárskút: , 32, TS, MAL- Herend - Huszárokelőpuszta - Insekfa: , \<f, PJ - Katonaverő-völgy: , lf, TS - Kálomisz-tó - Keszthely - Kisszépalmapuszta: , lf 2, PJ - Kökényes: , er", TS -Kőmosó-hegy: , er*, TS - Külső-tó: , IC, HAV - Lazsnak-úti-dűlő: , 2, TS - Malom-völgy: , 3f, TS; , 2r*, TS; , 2, TS; , 2Cf, TS; , lct 2, KÁ; , lcf* 32, TS - Mogyorós-kert - Molnártanya: , lc 2, PJ - Nagy-mező: , 2, TS - Olaszfalu: , er* 22, CSM - Öreg-hegy (Vászoly): , 2C, NL - Pénzesgyőr: , lf, KÁ; , er*, TS - Soós-hegy: , lo*, PJ - Szarvaskút: , 2, TS. 64 pld. (4CT232), 3,97%. (8) Bombylius vulpinus WIEDEMANN in MEIGEN, 820 Ciklámenes-erdő: , lf, TS - Gusztuspuszta: , lf. PJ - Hétházpuszta: , 2, TS - Kis-erdő-tető: , 2C 32, TS - Külső-tó: , 2T 72, TS - Malom-völgy: ,

152 2, TS - Menyeke: , lf, PJ - Mogyorós-hegy: , 9, TS; , 9, TS; , 2f, TS; , lcf, TS - Nagy-rét: , lf, TS - Óvár: , 2, HAV - Part-fő: , IC, TS - Tódi-mező: , 2Cf 32, TS - Tündérmajor: , lf, TS. 33 pld. (5CT89), 2,05%. (9) Conophorus viresens (FABRICIUS, 787) Akasztó-domb: , 2, TS, MAL - Bakonypölöske - Balatonkenese: , LCf, TS - Betekints-völgy: , lf, PJ - Fehérvársurgó: , 2Cf 42, TS - Füredi-öböl - Gyulafirátótihalastó: , 2, BJ - Kardosrét - Kis-Bereki-erdő: , lf, TS - Kis-erdő: , 2Cf, TS; , 2, TS; , lf. TS; , lf 22. TS, MAL; , 2, TS; , 32, TS, MAL; , lf 92, TS - Kis-erdő-tető: , 2Cf 2, TS - Kis-láz: , lcf 32, TS - Kökényes: , 2Cf, TS - Kőmosó-hegy: , 22, TS - Kupi-erdő: , 2, TS - Külső-tó: , 22, TS; , 22, CSM; , 22, PA; , lcf 22, TS; , 2. TS; , 2, TS; , 2, TS, MAL; , 2, TS; , 3f 2, TS - Malom-völgy: , 22, TS - Meleg-víz: , lf, TS - Nagy-Látóhegy-Nagy-mező: , 32, TS-Nagy-rét: , 2, TS - Nosztori-völgy - Part-fő: , lcf, TS - Pénzesgyőr: , 2Cf 2, TS - Répás-árok - Somló (Doha): , lf 22, MZ - Tapolafő - Tátika - Tihany - Tódi-mező: , 6f 82, TS - Veszprém - Vázsonyi-halastó: , lf 22, TS - Zir. 92 pld. (3lCf69), 5,7%. (20) Systoehus tenopterus (MIKAN, 796) [syn.: Systoehus sulphureus LOEW, 855] Bakonyszentlászló - Budatava: , 2, KÁ - Csatár-hegy: , 2Cf, TS, Gyulafirátót: , 2, TS - Káptalanfüred - Koloska-völgy: , lf, TS - Külső-tó: , lf 2, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , 2, TS - Nagytárkánypuszta: , 22, VÉ - Pannonhalma: , 2, TS - Part-fő: , 2, TS - Szentbékkállai-kőtenger: , lcf, TS - Tihanyifélsziget: , 2, LM. 4 pld. (5f92), 0,87%. (2) Systoehus gradatus (WIEDEMANN in MEIGEN, 820) Kökényes: , 2, TS. Szórványos előfordulású pöszörlégy, Eplényben (Kökényes) való megtalálása új adatot jelent a Bakony faunájára. pld. (2), 0,06%. (22) Lomatia lahesis EGGER, 859 Fekete-hegy - Fenyőfő: , lf 2, TS - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , 2Cf, TS - Kis-kúti-legelő: , lf 22, TS - Mogyorós-hegy: , lcf 2, TS - Part-fő: , lf 2, TS - Szentbékkállai-kőtenger: , lf, TS - Tüsöknyerítő-dombok: , 2, TS. 3 pld. (7CT62), 0,8%. (23) Lomatia lateralis (MEIGEN, 820) Alsópere - Csákány-völgy: , 2, KÁ - Cserszegtomaj: , 2, TS, MAL - Csókakő: , 2, TS - Felsőpere: , 2, TS - Fenyőfő: , 2, TS - Hegyesdi-erdő: , 2, TS - Keszthelyi-hegység: , lf, VÁG - Kis-Bereki-erdő: , 2, TS - Kőmagas: , 2, TS - Malom-völgy: , 2, TS - Mogyorós-hegy: , 22, TS - Móro-tető - Pető-hegy: , 42, NÉ - Szent-György-hegy (Tapola): , lf, TS; , 2Cf 22, NL - Várvölgy: , 32, TS. 24 pld. (4Cf202),,49%. (24) Lomatia sabaea (FABRICIUS, 78) Bodajk - Csatár-hegy: , 22, TS - Csús-hegy - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lcf 22, TS - Gulya-domb - Herend - Kab-hegy - Kis-erdő-tető: , 2f 32, TS - Köveskál - Kőmosóhegy: , 2, TS - Külső-tó: , 2, TS - Paloznak - Part-fő: , lcf, TS - Szent- Péter-hegy: , 2Cf 2, TS - Szép-kilátó: , lf 22, TS - Tátika: , 2, TS - Tihany: , 9, ML, MAL - Tihanyi-félsziget - Tódi-mező: , lf 9, TS. 23 pld. (8CT59),,43%.

153 (25) Anthrax anthrax (SCHRANK, 78) Csopak: , lf, NF - Fenyőfő: , 2, NÉ - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lcf, NÉ - Hajmáspuszta: , 2, TS - Kőmagas: , 2, TS - Kőris-hegy - Nagy-tó: , lcf, TS - Öreg-hegy (Vászoly): , lf 9, NL - Somló (Somlóvásárhely) - Tátika - Zir: , 9, TS. 9 pld. (4f59), 0,56%. (26) Anthrax fusipennis (RICARDO in FORBES, 903) Bódé - Pisztrángos-tó (Fenyőfő). (27) Anthrax leuogaster WIEDEMANN in MEIGEN, 820 Bakonyszentlászló: , lf, TI - Csékúti-legelő: , 9, TS - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lf, TS , lf, TS - Kőmosó-hegy: , 9, TS - Miklós-Pál-hegy: , 9, TS - Nagy-tó: , 9, BK-HM - Nái-hegy: , lf, PJ - Pintér-hegy: , lcf, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , lf 2, TS - Tátika: , 9, TS. Korábbi munkákban Anthrax trifasiata var. leuogaster WIEDEMANN, 820 néven szerepelt, többek között a Bakonyból, a Tátikáról is, régebbi gyűjtés alapján (TÓTH 973). így a hegységre nézve nem tekinthető új fajnak. 2 pld. (6Cf62), 0,74%. (28) Anthrax varius FABRICIUS, 794 Bakonyszentlászló - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő) - Kup - Nái-hegy - Pisztrángos-tó (Fenyőfő). (29) Spogostylum aethiops (FABRICIUS, 78) [syn.: Anthraxaethiops (FABRICIUS, 78)] Külső-tó: , 2, TS. Ritka faj. Hazánkból Budakesziről, Csákvárról és Pésről közölték. A Bakony Bombyliidae faunájára új adat. pld. (2), 0,06%. (30) Exhyalanthrax afer (FABRICIUS, 794) [syn.: Thyridantrax afer (FABRICIUS, 794)] Nagy-mező: , lf, TS. A ritka hazai fajok közé tartozik, a Bakony pöszörlégy faunájára új adat. pld. (IC), 0,06%. (3) Exoprosopa jahus (FABRICIUS, 805) Balatonfüred: , 2, leg. M. HAUSER - Balinka - Belső-tó: , IC, TS - Bodajk: , 2, leg. M. HAUSER - Budatava: , IC 2, TS - Ederisi-hegy: , IC, NL - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lc, TS - Gejzírmező: , lc, TS - Jókaibánya: , IC, TS - Köleskepe-árok - Külső-tó: , lc 2, TS - Malom-völgy: , 2C, TS; , IC, TS - Mogyorós-hegy: , IC 2, TS - Nagy-mező: , 9C 32, TS - Nosztori-völgy - Öreg-hegy (Mindszentkálla): , 2, TS - Rátai-sáva: , LC, PJ - Szarvaskút: , 2C, TS, MAL - Tátika: , 9, TS - Tihany: , lc, ML, MAL-Ugod: , lc, TS. 35 pld. (25C09), 2,7%. (32) Exoprosopa minős (MEIGEN, 804) Iszkaszentgyörgy. (33) Hemipenthes maurus (LINNAEUS, 758) Kőmosó-hegy: , 9, TS - Nagy-tó: , IC, TS - Tátika: , 2C 9, TS. Ritkább hazai faj, a hegység faunájára nézve új adat. 5 pld. (3C29), 0,3%. (34) Hemipenthes morio (LINNAEUS, 758) Akasztó-domb - Agár-tető: , 32, TS - Badasonyörs: , IC, SZŐ - Badasonyörsiöböl: , 9, TS - Balatonfüred: , IC, TS - Bodajk - Bódé - Burok-völgy (Isztimér): , 9, TS - Cuha-völgy (Zir) - Csatár-hegy: , 39, TS - Eplény: , lc, TS - Esztergáli-völgy (Hárskút): , 2C, KÁ; , IC, TS; , IC, TS - Esztergáli-völgy (Veszprém): , 2C 9, TS - Farkasgyepű: , 9, CSM - Fekete-hegy - Feketevízpuszta:

154 , lct, TS - Fenyőfő: , 2, TS; , 2, BJ; , 2, BZS - Fenyőfőiősfenyves (Fenyőfő): , lf, HM - Fenyős-domb: , 2, NL - Gejzírmező: , lcf", TS - Gyulafirátót: , 2, TS - Hajmáspuszta: , 2, TS; , 2, TS - Hétházpuszta: , 2, CSM - Hódos-ér-völgy - Iharkút - Jókaibánya - Kab-hegy - Keszthely - Kiliántelep: , 2, SZŐ - Királykapu: , 2, KÁ; , lt 22, TS - Király-kútvölgy: , lf, TS - Kis-erdő-tető: , IC, TS, MAL - Koloska-völgy: , 5f, CSM; , 22, TS; , 2, RNÉ; , 2, TS - Kornyi-tó (Köveskál): , 22, TS - Kornyi-tó (Kővágóörs): , 2, TS - Köleskepe-árok - Kőmagas: , 22, TS - Kőmosó-hegy: , lf 22, TS - Kupi-erdő: , lf, TS - Külső-tó: , 2, TS; , IGT, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , 2, TS - Malom-hegy: , 22, TS - Malomvölgy: , 2, TS; , lct, TS; , lf, TS; , 3T 2, TS - Menyekeierdő: , 2, TS - Miklós-Pál-hegy: , 3f 22, TS - Mogyorós-hegy: , 2, TS; , 2, TS; , lf, TS; , 2f, TS; , 2T 2, TS - Monostorapáti: , lcf, TS; , lcf 2, TS - Nagy-tó: , lf, BA; , 4f 2, BK; , 4f 2, HM; , 2, KÁ; , 2, TS - Németbánya - Nosztori-völgy - Óvár - Pannonhalma: , lf 42, TS - Pintér-hegy: , lf, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő) - Porva-Csesznek-vá. - Púpos-hegy: , 2, KÁ - Sajkod: , 2f, KÁ - Sáska - Som-berekséd - Somló (Doba): , lf, WE - Sötéthorog-völgy: , 2, PJ - Szarvaskút: , 2, TS, MAL-Szék-tető-Tamás-hegy: , 2, NL-Tátika: , 3f 2, TS - Tobán-hegy: , 2, HB - Tüskéspuszta: , 32, SZU - Ugod: , 2, BJ - Vállus: , 2, TS - Veszprém - Zalaszántó: , lcf, TS - Ziri-arborétum: , lf, TS. 23 pld. (58Cf652), 7,63%. (35) Hemipenthes velutinus (MEIGEN, 820) Akasztó-domb - Balatonfüred - Csatár-hegy: , lcf, TS - Csús-hegy - Kőmosó-hegy: , 2, TS - Rátai-sáva - Tátika: , lf 2, TS - Tihany: , lf, ML, MAL. 5 pld. (3CT 22), 0,3%. (36) Miomitra stupida (Rosst, 790) [syn.: Exoprosopa stupida (Rossi, 790)] Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lt, TS. A faj hazánkban korábban sak Ágasegyházáról volt ismert. Lelőhelyeinek száma a közelmúlt kutatási eredményeinek köszönhetően bővült a Duna-Dráva Nemzeti Parkból (Darány, Őrtilos) és a Bakonyaljáról (Fenyőfő). A Villa albida-val együtt, a fenyőfői homokterület faunájának a Kiskunság faunájával való hasonlóságára utal. pld. (lf ), 0,06%. (37) Villa albida BECKER, 96 Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , 22, TS. Jelenlegi ismereteink szerint endemikus pöszörlégy, melyet eddig sak Magyarországon találtak. A faj leírásául szolgáló első példányt Tatárszentgyörgyön gyűjtötték. További egyedei Ágasegyházáról és Kiskunhalasról származnak. Fenyőfői előfordulása a kiskunsági homokterületek faunájával való hasonlóságra utal. Ezt a feltevést egyébként megerősíti a Bombyliidae salád egy másik fajának (Miomitra stupida) jelenléte is. 2 pld. (22), 0,2%. (38) Villa ingulata (MEIGEN, 804) Balatonsisó - Bodajk: , 2, leg. M. HAUSER - Cuha-völgy (Csesznek): , lf, ZSIG - Cuha-völgy (Zir): , lf, TS , 2, KÁ - Fenyőfői-ősfenyves (Bakonyszentlászló): , 2Cf, TS - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , 2, TS; , 2, TS; , lcf, TS - Generál-erdő: , 2, TS - Gyulafirátót: , lf 2, TS - Koloska-völgy: , lf, TS - Köleskepe-árok - Ménesjáráspuszta: , LCf, TS - Nagymező: , lcf, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , lcf, TS - Szár-hegy: , 22, TS - Várvölgy: , 2, TS. 9 pld. (locf92),,8%. (39) Villa irumdata (MEIGEN, 820) Mogyorós-hegy: , 2, TS - Sarvaly - Sötéthorog-völgy - Szent-Péter-hegy: , lf, TS - Tihany. 2 pld. (lf 2), 0,2%.

155 (40) Villa halteralis (KOWARZ, 883) Bakonybél: , lf, TS - Hegyesdi-erdo: , IC, TS - Külső-tó: , lf, TS; , 3Cf, TS; , 52, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , lcf 22, TS - Mesértelep: , lcf 22, PJ - Nagy-tó: , 2, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , lf 2, TS - Pokol-tó: , 2Cf, TS - Tihany: , lf, TS; , lcf, KÁ; , 3f, TS - Vörös-János-séd: , 2, TS. 28 pld. (6Cf22),,74%. (4) Villa hottentotta (LINNAEUS, 758) Akasztó-domb - Badasony (Várpalota) - Bakonybél: , lf, TS - Bakonygyepes: , lf, TS - Bakonyoszlop: ,l2, KB - Bakonyszentlászló: , lf, MF - Balatonsisó: , ICf 2, PJ - Balatonfüred: , lf 2, TI - Budatava: , 2Cf, KÁ; , 2, TS - Cuha-völgy (Csesznek): , 2, SZG - Cuha-völgy (Zir): , lf, TS - Csabrendek: , lf, SZU - Csatár-hegy: , lf, TS - Cser-hegy: , 2, TS - Csóka-kő: , 2, TS - Csús-hegy: , 2, TS; , 2Cf, TS - Farkasgyepű - Feketehegy: , ICf, TS - Feketevízpuszta: , lf, CSM - Fenyőfő: , 2Cf 32, HM; , 2, leg. M. HAUSER - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lf, HAV - Fenyős-domb: , ICf, NL - Füzeti-tó - Gaja-völgy: , lf, TS - Hajmáspuszta: , 2, KÁ - Hegyesd: , 2, NL - Hegyesdi-erdő: , 2Cf 2, TS - Hétházpuszta: , lf 2, TS - Hévíz: , lf, TS - Inota: , 3Cf 32, TS - Iszka-hegy: , lf 22, TS - Iszkaszentgyörgy: , 2Cf, TS - Kapols: , 2, TS - Kerekedi-öböl: , 2, TS - Kis-erdő-tető: , 2, TS - Koloska-völgy: , lf, TS - Köleskepe-árok: , 2, TS - Kőmagas: , lf, TS - Kupi-erdő: , 2, TS - Külső-tó: , 32, TS; , 2, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , 2Cf 2, TS - Malom-hegy: , lf, TS - Malomvölgy: , 2, TS; , lf, TS; Márkó: , 2, TS - Menyekei-erdő: , 3Cf 2, TS - Mogyorós-hegy: , 2f, TS; , 3Cf 2, TS; , 2, TS - Nagy-mező: , 2, TS - Nagy-tó: , 5Cf 32, TS - Nagyveleg: , 2, PJ - Öreg-hegy (Mindszentkálla): , 3Cf 2, TS - Paloznak: , ICf, PJ; , IC, NF; , ICf, NF - Pap-rét: , 2, TS - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , 2, TS; , lc 22, TS - Pokol-tó: , 5C 32, TS - Rendeki-hegy: , 2, HAV; , lc, KÁ - Sajkod: , 2, TS - Somló (Somlóvásárhely): , IC, PJ - Szentbékkállai-kőtenger: , 2, TS - Szentgál: , lc, DGY - Szent-György-hegy (Raposka): , IC, TS - Szent- Péter-hegy: , 4C 2, TS - Szép-kilátó: , lc 2, TS-Szigligeti-arborétum: , 2, TS - Tapola: , lc, NL - Tátika: , 2C 2, TS - Tihany - Uzsa-Erdésztelep: , 2, MF - Zir: , IC, EJ. 27 pld. (7C562), 7,88%. (42) Villa humilis (RUTHE, 83) Fenyőfői-ősfenyves (Bakonyszentlászló): , lc 32, TS - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , 2C 2, TS; , lf 32, TS; , 9, TS. 2 pld. (4C 82), 0,74%. (43) Villa oulta (WIEDEMANN in MEIGEN, 820) Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő). (44) Villa panisus (Rossi, 790) Csóka-kő: , 2, TS - Fenyőfői-ősfenyves (Bakonyszentlászló): , 2, TS - Fenyőfőiősfenyves (Fenyőfő): , 2, CSM - Gaja-völgy: , IC, TS - Gyulafirátóti-halastó: , 2, TS - Köleskepe-árok: , 2, TS - Lazsnak-úti-dűlő: , lc, TS - Mesértelep: , IC, PJ. Magyarországon nem nevezhető ritkának, ezért érdekes, hogy a Bakony faunájára újnak bizonyult. 8 pld. (3C52), 0,50%

156 . táblázat: A dolgozatban közölt pöszörlégy anyag összesített adatai s. sz. Faj (Taxon) Gyűjtőhelyek száma Egyedszám % Hím Nőstény Összes. Anthrax anthrax (Shrank. 78) Anthrax fusipennis Riardo, , Anthrax leuogaster Wiedemann, ,74 4. Anthrax varius Fabriius, Bombylius ater Sopoli, ,85 6. Bombylius anesens Mikan, ,42 7. Bombylius inerasens Mikan, ,95 8. Bombylius disolor Mikan, ,25 9. Bombylius fimbriatus Meigen, ,09 0. Bombylius fulvesens Wiedemann, ,46. Bombylius major Linnaeus, ,77 2. Bombylius medius Linnaeus, ,98 3. Bombylius minor Linnaeus, ,9 4. Bombylius nubilus Mikan, ,9 5. Bombylius pitus Panzer, ,62 6. Bombylius stitius Boisduval, Bombylius undatus Mikan, ,68 8. Bombylius venosus Mikan, ,97 9. Bombylius vulpinus Wiedemann, , Bombylosoma minimum (Sopoli, 772) 2 0,06 2. Conophorus viresens (Fabriius, 787) ,7 22. Exhyalanthrax afer Fabriius, 794 0, Exoprosopa jahus (Fabriius, 805) ,7 24. Exoprosopa minos (Meigen, 804) 25. Hemipenthes maurus (Linnaeus, 758) ,3 26. Hemipenthes mono (Linnaeus, 758) , Hemipenthes velutinus (Meigen, 820) ,3 28. Lomatia lahesis Egger, ,8 29. Lomatia lateralis (Meigen, 820) , Lomatia sabaea (Fabriius, 78) ,43 3. Miomitra stupida (Rossi, 790) 0, Phthiria anesens Loew, , Phthiria puliaria (Mikan, 796) , Spogostylum aethiops (Fabriius, 87) 0, Systoehus tenoptems (Mikan, 796) , Systoehus gradatus (Wiedemann, 820) 0, Villa albida Beker, ,2 38. Villa ingulata (Meigen, 804) ,8 39. Villa irumdata (Meigen, 820) 5 2 0,2 40. Villa halteralis (Kowarz, 883) ,74 4. Villa hottentotta (Linnaeus, 758) , Villa humilis (Ruthe, 83) , Villa oulta Wiedemann, Villa panisus (Rossi, 790) S ,50 Összesen ,00

157 Irodalom - Referenes RÉDL G. (894): A tapolai járás rovarai, 0 p. THALHAMMER, J. (899): Diptera: Kétszárnyúak - Fauna Regni Hung, -76. p. TÓTH S. (973): Adatok a Bakony hegység pöszörlégy faunájának ismeretéhez (Diptera: Bombyliidae) - A Veszprém Megy. Múz. Közlem, 2: TÓTH S. (977): Pöszörlegyek - Ablaklegyek. Bombyliidae - Senopinidae. Fauna Hung. 4 (2): -87. TÓTH S. (978): Ökológiai és faunisztikai adatok Magyarország pöszörlégy-faunájának ismeretéhez (Diptera: Bombyliidae) - A Veszprém Megy. Múz. Közlem, 3: ZAITZEV, VF. (989): Family Bombyliidae - In: Soós, Á. & PAPP, L. (eds.) Catalogue of Palaearti Diptera, 6: Zusammenfassung Die Wollshweber-Fauna des Bakony-Gebirges (Diptera: Bombyliidae) Die Shwebfliegenfauna des Bakony-Gebirges ist relative gut bekannt. Im Naturwissenshaftlihen Museum in Zir, befindet sih eine ziemlih grosse Syrphiden-Sammlung. Dafür shienes nun gerehtfertigt die als interessant ersheinenden Arten einzelnen Aufsätzen zu beshprehen. Im ersten, im zweiten und im dritten Teil dieser Serie (Tóth 989, 990, 994) hat der Verfasser 45 Arten beshprohen. Von den in diesem vierten Aufsatz behandelten Arten sind alle neu für Ungarnländishe Fauna. A kézirat lezárva: október 0. A szerző íme (Anshrift des Verfassers): Dr. TÓTH Sándor H-8420 Zir Széhenyi u. 2.

158

159 FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM KÖZLEMÉNYEI Zir, (2000); RITKA ZENGŐLÉGYFAJOK A BAKONY FAUNÁJÁBAN {DIPTERA: SYRPHIDAE), TV. TÓTH SÁNDOR Zir Abstrat: Some rare speies of the family hoverflies in the fauna of Bakony Mountains (Diptera: Syrphidae), IV. - Based on the olletion of the Bakony Museum of Natural History, the author desribes in detail the rare syrphid speies found in Bakony Mts. Of the 45 speies reported in the first, seond and third part of the series (TÓTH 989, 990, 994) 5 are new for the Hungarian fauna. This fourth part of the series ontains 22 speies, of are all new for our fauna. Bevezetés A Bakony zengőlegyeivel foglalkozó kisebb publikáiókban (TÓTH 978, 982, 983, 985,989,990,994), összesen 37 faj a hegységben való előfordulásáról találhatunk közlést. Ezek között 5 olyan faj van, mely új adatot jelent Magyarország Syrphidae-faunájára. A jelen dolgozatban további 22, hazánk faunájára új zengőlégyfaj található. Ezzel a hegységből publikált taxonok száma 59-re nőtt, ami kereken a felét teszi ki a Bakony jelenleg ismert zengőlégyfaunájának. Az ismertetett fajok a terület alábbi 33 gyűjtőhelyéről származnak (. ábra): Agár-tető (Sáska) Álmos-hegy (Hajmáskér) Bakonybél Balatonfüred Borzás-hegy (Hárskút) Burok-völgy (Isztimér) Csere-hegy (Bakonypölöske) Dűlt-nyíres (Nyirád) Esztergáli-völgy (Hárskút) Fekete-hegy (Köveskál) Fenyőfő Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő) Generál-erdő (Porva) Gerene-völgy (Bakonybél) Hangyálos-hegy (Döbrönte) Jáger-rét (Németbánya) Kék-hegy (Fenyőfő) Kupi-erdő (Kup) Külső-tó (Tihany) Malom-völgy (Eplény) Meleg-víz (Gyepükaján) Mogyorós-hegy (Liter) Nagy-Som-hegy (Bakonybél) Ördög-árok (Bakonyoszlop) Örvényesi-séd (Örvényes) Pisztrángos-tó (Fenyőfő) Pisztrángos-tó (Németbánya) Stefánia-völgy (Hárskút) Szarvaskút (Zir) Szénégető (Ugod) Tapolai-parkerdő (Tapola) Vörös János-séd (Ugod) Ziri-arborétum (Zir)

160 . ábra: Ritka zengőlégyfajok lelőhelyei Magyarország UTM hálótérképén A fajok ismertetése Brahayopa pilosa COLLÍN, 939 Európában és Transzkaukázusban elterjedt (PECK 988), előfordulási helyein többnyire ritka. Magyarországon egyelőre sak a Bakonyból ismerjük: - Gerene-völgy (Bakonybél): , lf, leg. Tóth S. - Nagy-Som-hegy (Bakonybél): , er*, leg. Tóth S. Calliera ruf a SCHUMMEL, 842 Elterjedése Európának Nagy-Britannia-Hollandia-Lengyelország vonalától délre eső területére korlátozódik (PECK 988). Csupán néhány országból kimutatott, ritka faj. Magyarországon egyelőre sak a Bakonyban gyűjtötték: - Fekete-hegy (Köveskál): , lf, leg. Tóth S. Calliera spinolae RONDANI, 844 Elterjedése az előző fajéhoz hasonló, de a jelek szerint még annál is ritkább. Nálunk jelenleg ugyansak a Bakonyból ismerjük egyetlen lelőhelyét. - Külső-tó (Tihany): , 9, leg. Tóth S. Chalosyrphus eunotus (LoEW, 873) PECK (988) supán Európa néhány országából (GB, NL, B, PL, CS, H, R), valamint a Transzkaukázusból (Örményország) említi. A H"-betű azonban nem a jelenlegi, hanem a történelmi Magyarországra (Orsova)

161 vonatkozik. Ezért a Bakonyban gyűjtött példány új adatot jelent hazánk faunájára. Újabban előkerült a Mátrában (Parádsasvár: Fekete-tó) is. - Ördög-árok (Bakonyoszlop): , ICf, leg. Tóth S. Cheilosia aerea DUFOUR, 848 Európa néhány országából és a Transzkaukázusból ismert, szórványos előfordulású zengőlégy, mely PECK (988) munkájában még két szinonim néven [Cheilosia orreta (Beker, 894) és Cheilosia zetterstedti (Beker, 894)] szerepel. A Bakonyon kívül hazánk néhány más pontján is gyűjtötték. Az adatok publikálása a közeljövőben kerül sorra. - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , la*, leg. Tóth S. Cheilosia hrahysoma EGGER, 860 Szűk elterjedésű, ritka európai faj, melyet PECK (988) sak Ausztriából, Jugoszláviából és Romániából említ. Magyarországon a Bakonyon kívül Sopronban (Kis-Tómalom) gyűjtötték. - Bakonybél: , 9, leg. Csiby M. - Vörös János-séd (Ugod): , 9, leg. Tóth S; , lf 39, leg. Tóth S. Cheilosia frontalis LoEW, 857 Európai faj, mely azonban nem nevezhető általánosan elterjedtnek (PECK 988). Magyarországon a Bakonyon kívül sak a Mesekben (Óbánya) gyűjtötték. - Malom-völgy (Eplény): , lcf 9, leg. Tóth S. - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , 2Cf 9, leg. Tóth S. Cheilosia melanopa (ZETTERSTEDT, 843) Szórványos előfordulású európai faj. Magyarországon eddig sak a Bakonyból ismerjük. - Generál-erdő (Porva): , lf, leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. Cheilosia melanura (BECKER, 894) Széles elterjedésű (Európa, Transzkaukázus, Szibéria), sak kevés lelőhelyről ismert faj (PECK 988). Magyarországon eddig sak a Bakonyban gyűjtötték. - Fenyőfő: , ICf, leg. Tóth S. Epistrophe ryptia DOCZKAL & SCHMID, 994 A közelmúltban Németországból leírt faj (DOCZKAL-SCHMID 994) elterjedését nem ismerjük. Magyarországon eddig sak a Bakonyban sikerült gyűjteni. - Szarvaskút (Zir): , 9, leg. Tóth S. (det. D. DOCZKAL). Eristalis vitripennis (STRÓBL, 893) Széles elterjedésű zengőlégy, mely Európán kívül Szibériában is előfordul (PECK 988), de általában mindenhol nagyon ritka. Magyarországon eddig sak a Bakonyban találták. - Fenyőfői-ősfenyves (Fenyőfő): , lf, leg. Tóth S. Eumerus taurius STACKELBERG, 952 A faj nőstényét Délkelet-Európából (Krím) írták le (PECK 988), azóta újabb adatának publikálásáról nem tudunk. Éppen ezért érdekes a fajnak a Bakonyban való felbukkanása. - Stefánia-völgy (Hárskút): , 9, leg. Tóth S. Melangyna labiatarum (VERRALL, 90) PECK (988) palearktikus katalógusában Európának sak néhány országából (GB, DK, NL, B, D, PL, CH, R) említi. Magyarországon, a Bakonyon kívül, supán a Hanságban gyűjtötték. - Borzás-hegy (Hárskút): , lcf* 2, leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. - Hangyálos-hegy (Döbrönte): , 0", leg. Tóth S.

162 Merődön aberrans EGGER, 860 A Palearktikus Diptera Katalógus (PECK 988) szerint európai elterjedésű, de előfordulása nagyon szórványos. Magyarországon a Bakonyon kívül Dunaveséről, Halásziból és Szésényből ismerjük publikálatlan adatát. - Mogyorós-hegy (Liter): , lf, leg. Tóth S. Merődön auripes SACK, 93 Szászkabányáról írták le. (PECK (988) katalógusában supán 3 országból (H, R, YU) említi. A H"-betű azonban itt is a történelmi Magyarországra vonatkozik, ezért a Bakonyban gyűjtött példány faunára új adatot jelent. A Bakonyon kívül, publikálatlan adatát ismerjük Bátorligetről és Halásziból. - Pisztrángos-tó (Fenyőfő): , lf, leg. Tóth S. Myolepta obsura BECHER, 822 Európa néhány országából (PL, F A, YU), valamint a Transzkaukázusból említi PECK (988). Érdekes, hogy a Bakonynak viszonylag sok pontján sikerült megtalálni. A hegységen kívül ismerjük még Budapestről (Csús-hegy). - Burok-völgy (Isztimér): , lö" 2 2, leg. Tóth S; , 2 2, leg. Tóth S. - Csere-hegy (Bakonypölöske): , lf, leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. - Dűlt-nyíres (Nyirád): , lf, leg. Tóth S. - Gerene-völgy (Bakonybél): , 2, leg. Tóth S. - Ördög-árok (Bakonyoszlop): , lf, leg. Tóth S. - Ziri-arborétum (Zir): , lo", leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve; Neoasia unifasiata (STRÓBL, 898) A Palearktikus Diptera Katalógusban (PECK 988) a Neoasi podagria (FABRICIUS, 775) szinonimjaként szerepel. Azonban német dipterológusok (BARKEMEYER-CLAUSSEN 986) megállapították, hogy a Neoasia unifasiata (STRÓBL, 898) érvényes faj, mely mint kiderült, Magyarországon is előfordul. Egyelőre sak a Bakonyban sikerült megtalálni, bizonyára az ország más tájain is előfordul. - Meleg-víz (Gyepükaján): , 2, leg. Tóth S. - Örvényesi-séd (Örvényes): , 2f 2, leg. Tóth S. - Pisztrángos-tó (Németbánya): , lf, leg. Tóth S. Platyheirus europaeus GOELDLIN DE TIEFENAU, MAIBACH & SPEIGHT, 990 Európában sokfelé megtalálták. Valószínűleg Magyarországon is elterjedt, de pontos előfordulásának tisztázásához, revízióra szorulna a hazai múzeumok nagy példányszámú Platyheirus lypeatus (MEIGEN, 822) anyaga, mivel ebben lehetnek a faj korábban idesorolt példányai. - Álmos-hegy (Hajmáskér): , 0", leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. - Esztergáli-völgy (Hárskút): , lo", leg. Tóth S. -Jáger-rét (Németbánya): , 2Cf" 2, leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. - Szénégető (Ugod): , lf, leg. Tóth S. -Ziri-arborétum (Zir): , ICf 22, leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. Platyheirus parmatus RoNDANl, 857 PECK (988) munkájában még a Platyheirus melanopsis LOEW, 856 szinonimjaként szerepel, újabban azonban önálló faj, melynek a Platyheirus ovális (BECKER, 92) a szinonimja. Magyarországon, a Bakonyon kívül, a Mátrában gyűjtötték (publikálatlan). - Esztergáli-völgy (Hárskút): , 20" 2, leg. Tóth S. - Kék-hegy (Fenyőfő): , 2Cf* 2, leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. -Ziri-arborétum (Zir): , lo", leg. Tóth S, Malaise-sapdával gyűjtve. Psilota innupta RONDANI, 857 PECK (988) munkájában sak Németországból, Olaszországból és Kelet-Európából említi, de minden bizonnyal máshol is előfordul. Nálunk egyelőre sak a Bakonyban találták.

163 - Kupi-erdő (Kup): , 20* 9, leg. Tóth S. - Malom-völgy (Eplény): , er", leg. Tóth I. - Tapolai-parkerdő (Tapola): , 9, leg. Vers T Saeva dignota (RONDANI, 857) PECK (988) Európának sak 4 országából (CS, I, CY, UK), továbbá a Transzkaukázusból, Törökországból, Izraelből és Algériából említi, de más közlésekben szerepel pl. Németországból és Svájból is. Magyarországon egyelőre sak a Bakonyból ismerjük. - Agár-tető (Sáska): , 9, leg. Papp J. - Balatonfüred: , lo*, leg. Tóth S. - Esztergáli-völgy (Hárskút): , 29, leg. Tóth S. Temnostoma méridionale KRIVOSHEINA - MAMAEV, 962 A Palearktikus Diptera Katalógusban (PECK 988) az egykori Szovjetunióból ismert adatai szerepelnek, azóta azonban Európában sokfelé kimutatták az előfordulását. Magyarországról elsőnek a Bakonyból közöljük, de újabban megtaláltuk a Hanságban is. - Szarvaskút: , er", leg. Tóth S.; , lt, leg. Tóth S. Irodalom - Literatur BARKEMEYER, W. - CLAUSSEN, C. (986): Zur identität von Neoasia unifasiata (Stróbl, 898) - mit einem Shlüssel für die in der Bundesrepublik Deutshland nahgewiesenen Arten der Gattung Neoasia Williston 886 (Diptera: Syrphidae) - Bonn. zool. Beitr. 37: DOCZKAL, D. - SCHMID, U. (994): Drei neue Arten der Gattung Epistrophe (Diptera: Syrphidae), mit einem Bestimmungsshlüssel für die deutshen Arten. - Stuttgarter Beitr. Naturk, Ser. A, 507: -32. PECK, L. V (988): Family Syrphidae - In Soós, Á. - Papp, L. (eds.): Catalogue of Palaearti Diptera, 8: TÓTH S. (978): Dipterológiai vizsgálatok a Szigligeti Arborétumban - A Veszprém Megyei Múz. Közi, 3: TÓTH S. (982): A Bakonyi Természettudományi Múzeum zengőlégygyűj te menye (Diptera: Syrphidae), I. - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis, : TÓTH S. (983): A Bakonyi Természettudományi Múzeum zengőlégygyűjteménye (Diptera: Syrphidae) II. - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis, 2: TÓTH S. (985): A Ziri Arborétum zengőlégyfaunája (Diptera: Syrphidae) - A Bakony term. tud. kut. eredményei, 6: TÓTH, S. (989): Seltene Shwebfliegen in der Fauna des Bakony-Gebirges (Diptera: Syrphidae), I. - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis, 8: TÓTH, S. (990): Seltene Shwebfliegen in der Fauna des Bakony-Gebirges (Diptera: Syrphidae) II. - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis, 9: TÓTH S. (994): Ritka zengőlégyfajok a Bakony faunájában (Diptera: Syrphidae), III. - Fol. Mus. Hist.-nat. Bakonyiensis 3: 07-5.

164 Zusammenfassung Seltene Shwebfliegen in der Fauna des Bakony-Gebirges (Diptera: Syrphidae), FV. Die Shwebfliegenfauna des Bakony-Gebirges ist relative gut bekannt. Im Naturwissenshaftlihen Museum in Zir, befindet sih eine ziemlih grosse Syrphiden-Sammlung. Dafür shienes nun gerehtfertigt die als interessant ersheinenden Arten einzelnen Aufsätzen zu beshprehen. Im ersten, im zweiten und im dritten Teil dieser Serie (TÓTH 989, 990, 994) hat der Verfasser 45 Arten beshprohen. Von den in diesem vierten Aufsatz behandelten Arten sind alle neu für Ungarländishe Fauna. A kézirat lezárva: 997. deember A szerző íme (Anshrift des Verfassers): Dr. TÓTH Sándor H-8420 Zir Széhenyi u. 2.

165

166 MONOGRÁFIASOROZATOK A Bakony természettudományi kutatásának eredményei. (Resultationes investigationum rerum naturalium montium Bakony). Zir-Veszprém.. Fekete Gábor (964): A Bakony növénytakarója. (Die Pflanzendeke des Bakony- Gebirges). 55 p. (elfogyott - out of print) 2. Papp József (965): A Bakony növénytani bibliográfiája. (Botanishe Bibliographie des Bakony-Gebirges). 03 p. (elfogyott - out of print) 3. Tapfer Dezső (966): A Keleti-Bakony madárvilága. (Die Vögelwelt aus dem Ost- Bakony Gebirges) 77 p. (elfogyott - out of print) 4. Bendefy László (967): A Bakony hegység geokinetikai viszonyainak földkéregszerkezeti vonatkozásai. (Die Rolle des Geokinetik bei des Erforshung der Erdkrusen-struktur im Bakony-Gebirge). 59 p. (elfogyott - out of print) 5. M. Buzkó Emmi (968): Geomorfológiai kutatás és térképezés Balatonfüred környékén. (Geomorphologishe Erforshung und Kartierung in der Umgebung von Balatonfüred). 99 p. (elfogyott - out of print) 6. Keve András (970): A Keszthelyi-hegység és a Kisbakony madárvilága. (Das Vogelleben der Keszthelyer Gebirges und des Kleinen Bakony). 03 p. 7. Keve András - Sági Károly Jenő (970): Keszthely és környékének madárvilága. (Die Vogelwelt von Keszthely und ihre Umgebung). 63 p. 8. Papp József (97): A Bakony állattani bibliográfiája. (Zoologishe Bibliographie des Bakony-Gebirges). 233 p. 9. Bayerné Károlyi Gabriella - Kaplayné Shey Ilona (975): A Bakony földtani-őslénytani bibliográfiája. (Geologish-paläontologishe Bibliographie des Bakony-Gebirges). 35 p. 0. Bubis István (977): A Balaton-felvidék metamorf képződményeinek földtanikőzettani felépítése. (Geologie und Pétrographie der metamorphen Shifer-Zone des Balaton-Hohlandes). 54 p. (elfogyott - out of print). Keve András - dr. Tapfer Dezső (978): A Balaton-felvidék madárvilága. (Die Vogelwelt des Balaton-Hohlandes). 62 p. (elfogyott - out of print) 2. Rézbányai László (979): Az Eszaki-Bakony nappali nagylepke-faunája. (Die Tagfalterfauna des Nord-Bakony-Gebirges). 7 p. (elfogyott - out of print) 3. Tóth Sándor (980): A Bakony-hegység szitakötő-faunája. (Die Libellen-Fauna des Bakony-Gebirges (Inseta: Odonata). 35 p. 4. Veress Márton (98): A Csesznek környéki barlangok genetikájának vizsgálata. (Die Untersuhung der Genetik der Höhlen in der Umgebung von Csesznek). 63 p. 5. Szabóky Csaba (982): A Bakony molylepkéi. (Die Mirolepidoptera des Bakony- Gebirges, Ungarn). 45 p.

167 6. Tóth Sándor (szerk.) (958): A ziri arborétum élővilága I. (Dei Lebewelt des Zirer Arboretums L). 04 p. 7. Mihály Sándor-Mihályné Gombos Ildikó (986): A Bakonyi Természettudományi Múzeum gyűjteményének ősmaradvány-katalógusa. (Der Fossilienkatalog der Sammlung des Bakonyer Naturwissenshaftliher Museum). 85 p. 8. Eszterhás István (987): A Tihanyi-félsziget barlangkatasztere. (Das Höhlenkataster der Halbinsel Tihany). 87 p. 9. Medvegy Mihály (987): A Bakony inérei. (Longiornes of Bakony mountains). 06 p. 20. Marián Miklós (988): A Bakony-hegység kétéltű és hüllőfaunája (Amphibia, Reptilia). (Die Lurhe- und Kriehtierfauna des Bakony-Gebirges (Amphibia, Reptilia). 05 p. 2. Dietzel Gyula (997): A Bakony nappali lepkéi. (The butterflies of the Bakony region). 200 p. 22. Budai Tamás - Csillag Gábor (998): A Balaton-felvidék középső részének földtana. (Geology of the entral part of the Balaton Highland). 8 p. térképmelléklet. 23. Veress Márton (999): Az Északi-Bakony fedett karsztja. (Covered karst evolution in the Northern Bakony Mountains, W-Hungary). 67 p. 24. Barzi Attila (2000): A Tihanyi-félsziget talajai. (Soils of the Tihany peninsula). 25 p. térképmellékletek A kiadványok megvásárolhatók a múzeumban: 8420 Zir, Rákózi tér. Pf. 36 Telefon: 88/ btmz@almos.vein.hu

168 A BAKONYI TERMÉSZETTUDOMÁNYI MÚZEUM ÉS JOGELŐDJE ÁLTAL MEGJELENTETETT, TERMÉSZETTUDOMÁNYOS CIKKEKET TARTALMAZÓ MÚZEUMI ÉVKÖNYVEK JEGYZÉKE A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei (Publiationes Museorum Comitatis Vesprimiensis) Veszprém. 963, 367 p. (vegyes - misellaneous), (elfogyott - out of print) p. (vegyes - misellaneous), (elfogyott - out of print) p. (vegyes - misellaneous), (elfogyott - out of print) p. (vegyes - misellaneous), (elfogyott - out of print) p. (természettudomány - natural sienes) p. (vegyes - misellaneous), (elfogyott - out of print) p. (természettudomány - natural sienes) A Veszprém megyei Múzeumok Közleményei Természettudomány (Publiationes Museorum Comitatis Vesprimiensis) Rerum Naturalis Veszprém - Zir p p p p. A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei (Folia Musei Historio Naturalis Bakonyiensis) Zir p p p p p p p p. (elfogyott - out of print) p p p p p p p.

169 A Bakonyi Természettudományi Múzeum Közleményei FOLIA MUSEI HISTORICO-NATURALIS BAKONYIENSIS Útmutató a szerzők számára A BTM Közleményei a Bakonyvidék (Bakony-hegység, Balaton-felvidék, Bakonyalja) természettudományos feltárására irányuló közleményeket jelentet meg. A kiadvány elsődleges élja a tájegység természeti képének minél alaposabb megismertetése, természetföldrajzi, földtani, botanikai, zoológiai, ill. kapsolódó tudományterületek eredményeinek közlése által. A ikkek terjedelménél kérjük a közölt eredmények jelentőségének figyelembevételét. Hosszabb tanulmányok, alapvetések a szerkesztővel és a felelős kiadóval történő egyeztetés esetén jelenhetnek meg. Elsősorban alapkutatásokból származó eredményeket várunk, de indokolt esetben egy-egy témakör eredményeit szintetizáló alkotásokat is elfogadunk. A folyóirat nyelve magyar, a ikkek angol nyelvű összefoglalóval jelennek meg. Eseti megítélés alapján, amennyiben a téma jelentősége indokolja angol ill. német nyelvű kézirat is benyújtható. Az idegen nyelvű összefoglaló elkészítése a szerző feladata. A kéziratot 2 nyomtatott példányban, jó minőségű illusztráiókkal ellátva valamint mágneslemezen is el kell küldeni. A mágneslemezen kérjük feltüntetni az alkalmazott szövegszerkesztő program nevét, ill. verziószámát (Jelenleg elsősorban M S Word [6.0, 7.0] változatok használatát javasoljuk). A kézirat kötelező részei:. Cím 2. Szerző(k), postaímmel 3. Angol nyelvű összefoglaló 4. Bevezetés, előzmények 5. Eredmények és értékelésük 6. Irodalomjegyzék 7. Ábrák, fényképek és magyarázataik A közölni kívánt illusztráiók elkészítésekor az alábbiakat kérjük figyelembe venni:. Az illusztráiók terjedelme nem haladhatja meg a ikk terjedelmének 50%-át, az illusztráió mérete közelítsen a megjelenéskor várható mérethez. 2. Fotóillusztráió: - Lehetőleg jó minőségű, fekete-fehér papírképek, ill. színes diapozitívok legyenek. - A közölni kívánt illusztráiókon kérjük a helyes állást jelölni. 3. Táblázatok: - Gyakrabban használt táblázatkezelő programok segítségével szerkesztett, egyértelműen értelmezhető, áttekinthető táblázatokat fogadunk el. 4. Térképek, térképvázlatok: - Jó minőségű grafikai módszerekkel (sőtoll stb.) készített, illetve térképkezelő/térképkészítő programok segítségével előállított térképek, illetve térképvázlatok jelentethetők meg. 5. Rajzok, diagramok és egyéb ábrák: - A periodika sak eredeti és a nemzetközi szabályoknak megfelelően átvett, hivatkozott illusztráiókat jelentet meg. Az irodalomjegyzék tételeire a szerző nevével és a megjelenés évszámával kell hivatkozni az alábbi példák szerint: JASKÓ (935), BOROS (953), LOKSA (966). Bibliográfiai hivatkozás: /. ikkek esetén: ZÓLYOMI B. (942): A középdunai flóraválasztó és a dolomitjelenség - Bot. Közi. 39.: kötetben közölt tanulmányok esetén: SZÉKELY, A. (987): Nature and extent of relief sulpturing in the Hungarian mountains during the Pleistoene - in.: KRETZOI, M. (szerk.): Plestioene environment in Hungary - Geographial researh institute Hungarian Aademy of Sienes, Budapest.: könyvek esetén: FRIVALDSZKY J. (867): A Magyarországi egyenesröpűek Magánrajza - Monographia Orthopterorum Hungáriáé, Budapest Felhívjuk a szerzők figyelmét, hogy a folyóiratok nevének esetleges rövidítésekor a szabályos rövidítést alkalmazzák. A beérkezett kéziratok lektoráltatása a kiadó feladata. A lektorált munkákat a szerkesztő a szerző(k) részére visszaküldi, aki a lektorok által kért változtatások végrehajtását követően a megjelentetni kívánt változatot a kiadóhoz visszajuttatja. A kéziratokat a következő ímre kérjük beküldeni: Bakonyi Természettudományi Múzeum H-8420 Zir, Rákózi tér. Pf.: btmz@almos.vein.hu

170

171

172