Index: HU ISSN Ü

Átírás

1

2 T A R T A L O M A nemesítés az erdészeti és faipari tudományos ülésen (dr. Szőnyi L.) 289 Dr. Szőnyi László: Az erdészeti nemesítés helyzete és feladatai 292 Keresztesi Béla: Az akáctermesztés fejlesztése 298 Újvári Ferenc, Üjvári Ferencné: Nemesített luc alkalmazási lehetőségei az erdőgazdálkodásban 306 Harkai Lajos, Mátyás Csaba: Külföldi erdeifenyő-származások növekedése egy bugaci kísérletben 307 Jankó József: A fenyőgénmegőrzés és a fenyő-fajtafenntartás helyzete és eredményei 311 Jfj. Homoki-Nagy István: A Börzsöny gerinces állatai 315 Badacsonyi Ferenc: Az erdei melléktermékek mint vállalati főtermékek 324 A címlapon: Rézsikló. A hátlapon: Parlagi sas (Schmidt Egon felvételei). COflEPWAHHE CejreKUHH Ha HaymioH ceccmh jiechoro X03HfiCTBa H ;iepeboo6pagatbibaiomeíí npomuwjiehhocth 2 9 JJ-p CéHhU JI.: riojiowehhe H 3aaami.necHOH ce/iekumh 292 Kepecmeiuu E.: Pa3BHTMe BbipauiHBaHMíi axauhh Gejioíl 298 yüaapu 0., yüttapü <P.-ne: BO3MO>KHOCTH ncnonb30bahh«cenekumoiihoh éjin 306 XapKau JI., MumkHut '/.: POCT HHOCTpamibix reorpa(t)hiecknx coptob cociibi ooykiiobehhoií 307 fliiko íl.: no/tohcenhe B coxpahehhh renob H coptoboh npoqmctke xboííhbix nopo;i 311 XOMOKU-Hadb ff., MA.: no3bohomhbie rop BepweHb 315 Badanonbu <t>.: JlecHbie nooomhbie nponyktbi Kan raabhbie npoaykth npeanpumnü 324 C O N T E N T S The genetical improvement on the Scientific Session of Forestry and Wood Industry 289 Dr. L. Szőnyi: Situation and tasks in the genetical improvement of Forestry 292 B. Keresztesi: The development in growing gipsy locust 298 F. Üjvári and Mrs. Üjvári: The potentialities in using the improved Norway Spruce 305 L. Harkai and Cs. Mátyás: The growing of scotch pine of foreign origin 307 J. Jankó: The situation in gene resource and species maintenance of conifers Homoki-Nagy Jr.: Vertebrate animals of the Börzsöny mountains 315 F. Badacsonyi: The byproducts of forests main products of an enterprise 324 AZ ERDŐ az Országos Erdészeti Egyesület kiadványa. Szerkeszti: Keresztesi Béla akadémikus. A szerkesztőség címe: Budapest, II., Frankéi Leó u. 44. Leveleim: 1277 Budapest, Pf.: 17. Kiadja a Lapkiadó Vállalat, Budapest, VII., Lenin krt Levélcím: 1906 Budapest, Pf.: 223. Felelős kiadó: Siklósi Norbert. Kapják az Országos Erdészeti Egyesület tagjai; előfizethető még a Posta Központi Hirlspiroda (1900 Budapest, József nádor tér 1.) és a lapterjesztéssel foglalkozó, egyes postahivatalok utján. Előfizetési díj egy évre 60, Ft, egyes szám ára: 5, Ft. Külföldön terjeszti a,,kultúra'' Könyv és Hírlap Külkereskedelmi Vállalat (H 1389 Budapest, Pf.: 149.), az évi előfizetés ára: 7$. Révai Nyomda Egri Gyáregysége, Eger. Felelős vezető: Vilcsek János Index: HU ISSN Ü

3 A NEMESÍTÉS AZ ERDÉSZETI ÉS FAIPARI TUDOMÁNYOS ÜLÉSEN Az erdészeti és faipari tudományos ülés nemesítési szekcióján 12 előadás hangzott el. Az előadások áttekintették a nemesítés helyzetét. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy a nemesítési kutatás, vizsgálatok eredményei mikor és milyen mértékben adhatók át a termelésnek. Az előadások egy részét a lap további írásaiban közöljük. A teljes terjedelemben most közre nem adott előadások tartalmi kivonatait az alábbiakban adjuk közre. PALOTÁS FERENC, DR. SIMON MIKLÓS: A nyártermesztés célszerű fajtaarányai A hazánkban köztermesztésre engedélyezett nemesnyárfajták termőhelyigénye, termőhelytűrése, az alkalmazott agrotechnikával szembeni reagálása eltérő, többé-kevésbé érzékenyek a nyárbetegségekre. Az 'I 214' tömegtermelése a legnagyobb, fája iparilag jól hasznosítható. Mindctt, ahol az óriásnyárral együtt fordul elő, növekedése az óriásnyárénál nagyobb, egészségi állapota kedvezőbb. Az 'OP 229' a közel 20 éve létesült populétumókban, az újabb klónés fajtakísérletekben, több üzemi telepítésben nagyobb növedéket ad, mint az óriásnyár. Addig, míg újabb nyárfajták engedélyezésével a fajtaváltás nem kezdődhet meg, a telepítésre javasolt fajtaarányok: korai nyár 10 %, óriásnyár 30 %, 'I 214' 55 %, 'OP 229' 5 %. A következő években a fajtaválasztásnál meghatározó tényező a rezisztencia lesz, mint olyan tényező, melynek hiánya egész kultúrák fennmaradását teszi kritikussá. Az óriásnyár területe az erős kéregfekély-fertőzés miatt 'OP 229' 'Blanc du Poitou', 'H 490 3', 'I 488', S és T 214' telepítésével csökkentendő. A korai nyár felváltására javasolható klónok: 'Blanc du Poitou', 'OP 229', 'H 490 3'. Az '1 214' tömegtermelése kiváló nyártermőhelyeken várhatóan még több évig a legnagyobb marad. Az új nyárfajták elismerése után a telepítésre javasolt fajtaarányok: '1 214' 45 %, óriásnyár 20 %, 'OP 229' 10 %, 'Blanc du Poitou', 'H 490 3', 'I 488', S %, korai nyár 5 %. DR. GERGÁCZ JÓZSEF, ökológiai tényezők szerepe a nyárállományok kéregmegbetegedésében A kéregmegbetegedések mértékét az öröklött tulajdonságok, továbbá a kórokozók epidemikus fellépését elősegítő időjárási tényezők mellett, az ökológiai tényezők befolyásolják a legjelentősebb mértékben. A nagy nyártermesztési gócokban nagyobb károkra lehet számítani, mint a szórványos telepítésekben, fásításokban. Az erdőszerű állományokban ápolási lehetőségek hiányában a

4 megbetegedések erősebb mértékűek, mint az ápolt, ültetvény jellegű nyárasokban. A megbetegedések mértéke a rendelkezésre álló növőtértől függően is változik. A 16 m 2 -nél sűrűbb telepítéskori növőtér esetén a megbetegedések fokozódnak. A laza, tápanyaggazdag talajokon álló nyárállományokban, ahol a megfelelő nedvesség akár természetes, akár mesterséges úton is biztosított, a megbetegedések elenyészőek. Ezzel szemben a száraz, pangóvizes, kötött talajokon mindig erősebb mértékű kéregfekély-megbetegedésekkel kell számolnunk. A károk csökkentésére a kedvezőtlen termőhelyi adottságú és erdő jellegű állományok épsége érdekében ösztönözni kell az ellenállóbb nyárklónok előállítását és telepítését. Az érzékenyebb nyárklónoktól jó eredményt csak jó termőhelyen, ültetvény jellegű nyárasokban várhatunk. DR. PAPP LÁSZLÓ: A fehérnyárak vegetatív szaporítása A fehér- és szürkenyárak magcsemete-nevelése, -termelése igen munkaigényes. Gépesítése csak részben oldható meg. Ez,.valamint a nemesítés terén elért eredmények a vegetatív szaporításra irányították figyelmünket. Kutatási eredményeink alapján ma három módszer írható le: vessződugványozás, gyökérdugványozás és zölddugványozás. A vessződugványozás kísérleteinkben 50%-ot jóval túlhaladó kihozatali ad. A dugványt február végén, március elején kell gyűjteni. Fagymentes helyen, + 3 C alatt vagy hűtőkamrában, műanyag zacskóban, légmentesen lezárva kell tarolni napon át, és április második felében dugványozni, jó termőképességű, humuszos talajba. Fóliaház alkalmazása növeli a kihozatalt, de kezelése gondosságot és szakértelmet igényel. A gyökérdugványozásnak látszik a legnagyobb jövője. Ehhez cm hosszú, 3 10 mm vastag gyökérdarabot március folyamán laza, humuszos hámokba kell dugványozni, álló helyzetben. A dugványozás után igen gondos öntözés szükséges. Fóliaház alkalmazása ez esetben is előnyös. A zölddugványozás kényes feladat, külön berendezést, nagy gondosságot és hozzáértést igényel. Csak kísérleti körülmények között, szelektált egyedek kiindulóanyagának előállítására javasolható. VILCSEK JÁNOS: Alucellás csemetetermesztés technológiája és gépi eszközei Az alucellás csemeteneveléshez 0,2 mm vastag, 200 mm széles alufólia-tekercsből, elektromos vezérlésű, pneumatikus működésű formázógépen 200x200 mm méretű, hatszög félsejtre préselt lemezeket készítünk. A gép méretre darabol és a cellaegység összefüggéséhez a lemezeket lyukasztja. A gépet egy fő kezeli, teljesítménye 10 db cellaegység óránként. A formázott lemezek cellaegységgé való lefűzése 3 mm, U alakúra meghajlított alumíniumhuzalra történik, így 200x200x350 mm méretű cellaegységet kapunk. A cellaegységek termesztési közeggel való töltése, a magvetés, a takarás elektromos vezérlésű, hidraulikus működtetésű gépegységen történik, a kiszolgáló személyek száma négy fő. A gépkezelő irányítja a teljes tevékenységet, végzi a magvetést, egy fő a cellablokkok berakását, egy fő a bevetett cellablokkok leszedését és egy fő szállít. A gép teljesítménye: csemete/óra. Az alucellás csemetenevelés előnye a péperpot-eljárással szemben a hazai és olcsóbb burkolóanyag, a csemeték hosszabb gyökérzete, a fóliacsöves csemeteneveléssel szemben pedig az, hogy a töltés, magvetés, takarás, mozgatás jobban gépesíthető, magasabb a termelékenység.

5 DR. SZODFRIDT ISTVÁN, DR. JÁRÓ ZOLTÁN: Erdészeti génbank helyzete Természetes erdőállományaink száma, az őshonos fafajok alkalmazása viszszaszorulóban van, csökken a genetikai változékonyság, az ökológiai viszonyokhoz való alkalmazkodóttság, pedig a változatos faji összetétel és a jó minőség megőrzése sürgető kötelesség. Ezért kell génrezervációkat kialakítanunk. Céljaik szerint lehetnek: természetes erdőtársulások állományai, elit magtermelő állományok, kijelölt törzsfák vagy különféle, mesterségesen fenntartott gyűjtemények. Az erdészet több évtizeddel ezelőtt már jelölt ki magtermelő állományokat. Ezek száma a felülvizsgálatok során alaposan megcsappant, céljukat csak részben érték el, de nagy részüket génrezervációként fenn kell tartani. A természetvédelem kiépülése, a génbank kérdéseinek már szervezett intézése, a növekvő hazai és nemzetközi érdeklődés kedvező légkört és alapot teremt ahhoz, hogy génrezervációink ügyével behatóan foglalkozzunk. Teendőink a következők: 1. Génrezervációs célokra alkalmas állományokat kell kijelölnünk, elsősorban a nemzeti parkokra, tájvédelmi körzetekre összpontosítva. 2. Génrezervációkról részletes leírást kell készíteni (fafajok meghatározása, növényzet, termőhely, állomány minősége). 3. A génrezerváció által megtestesített, fatermesztésben értékelhető tulajdonságok objektív meghatározása érdekében, értékelőrendszert kell kidolgozni. 4. A génrezervációkat az üzemtervi gazdálkodás keretében kell fenntartani, azonban egyedi tervezés alapján kell gondoskodni a célnak megfelelő kezelésükről. 5. Átfogó intézkedési tervet kell kidolgozni és a teendők sürgősségi rendjét meghatározni. DR. HALUPÁNÉ DR. GRÓSZ ZSUZSA: A beltartalmi vizsgálatok hasznosítása a fenyőnemesítésben A béltartalom erdészeti vonatkozásban a fatömörség, a szöveti szerkezet és kémiai összetétele. A fenyőnemesítésben legnagyobb jelentősége a térfogatsúlynak van, mert gazdasági értéke könnyen kifejezhető, változékonysága a fafajon belül nagy és nagymértékben öröklődik, így a kiválasztás lehetősége adott. A klónvizsgálatok és az utódvizsgálatok szerint a térfogatsúly változékonysága sokkal nagyobb az egyedek között, mint a származások között, így a térfogatsúlyra történő kiválasztás módszere az egyedszelekció. Ezért, ha az elsődleges kiválasztásnál figyelembe vett tulajdonságok a több,származás és származásonként a kevesebb törzsfa kiválasztását indokolnák, úgy a végleges kiválasztás előtt a törzsfákat térfogatsúlyra is ajánlatos minősíteni. Erre jól használható az intézet által adaptált mikro mintavételi és vizsgálati módszer. A kutatás eredményeit már alkalmazza az intézet az ipari erdők létesítésére alkalmasnak ítélt törzsfák és a cikotai plantázs klónjainak minősítésében. Dr. Szőnyi László