ROBERT BEASLEY JOSÉ MOURINHO. Közelkép

Átírás

1 ROBERT BEASLEY JOSÉ MOURINHO Közelkép

2 41 Ha az ember a nyilvánosság előtt is kimondja valakiről, hogy kudarcra szakosodott, vagy hogy kukkoló, akkor a napnál is világosabb, hogy nem igazán kedveli azt a személyt. Akkor milyen lehet José Mourinho véleménye Arsène Wengerről, ha nincs a közelben egyetlen kamera vagy mikrofon sem? Talán senkit nem lep meg, hogy még lesújtóbb. Minden alkalommal, amikor csak feljött Monsieur Wenger neve, José képtelen volt visszafogni magát. Párszor még arról is beszélt, hogy fizikailag is bántalmazná a franciát. Az évek során rivalizálásuk ilyen elkeseredetté vált, a közöttük húzódó ellentét ennyire áthidalhatatlan lett. Mélyen gyökeredző ellenszenvről van szó, amelynek szövődménye a futball történetének egyik legtovább tartó viszálya. A felek egészen azóta harcban állnak egymással, hogy Mourinho megérkezett Angliába még 2004-ben. Kapcsolatuk az évek során folyamatosan romlott, mára pedig már egyikük sem képes palástolni a másik iránti megvetését. Túl egyszerű lenne arra fogni az egészet, hogy különböző típusú személyiségek, és futballfilozófiák összeütközéséről van szó. Kiindulópontnak mindenesetre nem rossz. Amikor Wenger 1996-ban Angliába szerződött, gyakorlatilag senki sem ismerte. Az angol lapok Arsène Kicsoda? becenévvel illették, és még némely Arsenal-játékos is beismerte, hogy

3 fogalma sem volt arról, hogy ki ő re viszont Wenger már elismert menedzsernek számított, aki a kulturált, szemet gyönyörködtető futball élharcosaként vált híressé, és sorra nyerte a legbecsesebb trófeákat. Akkorra már három angol bajnoki címet, három FA-kupát és ugyanennyi Szuperkupát szerzett. Könyv moly megjelenése, tudósra emlékeztető munkamódszere miatt úgy becézték, a professzor, és páratlan módon irányította Anglia egyik leggazdagabb hagyományával és történelmével rendelkező klubját. Vessük össze mindezt Mourinho személyével, kezdve ott, hogy a portugál tizenhárom évvel fiatalabb Wengernél. Egy újonc nyikhaj, akinek máris komoly ambíciói vannak, akinek nemcsak egója óriási, de a szája is hatalmas. Aki érkezésekor a Különleges nevet adta magának, miután az esélytelennek tartott Portóval megnyerte a Bajnokok Ligáját és az UEFA-kupát, illetve megvédte bajnoki címét hazájában, Portugáliában. A pöffeszkedő jöttment, aki egy dilettáns orosz oligarcha pénzén pofátlanul feltuningolt Chelsea-nek dirigál. A konfliktus szinte rögtön elkezdődött, amint Mourinho és csapata kezdte hozni a körülötte csapott felhajtáshoz méltó eredményeket. A Chelsea és Mourinho gyorsan lehagyta az Arsenalt és Wengert, a Kékek ugyanis elsöprő lendülettel húzták be a 2005-ös és 2006-os bajnoki címeket a Premier Leagueben, könnyedén félreállítva az Ágyúsokat és többi riválisukat. Wenger szerint Abramovics milliói egészen eltorzították a játékospiacot és a bajnokságot, 2005 nyarán pedig Mourinho és a Chelsea stílusát is lefitymálta: Tudom, olyan világban élünk, ahol csak győztesek és vesztesek vannak, de ha a futball azoknak a csapatoknak kedvez, amelyek nem hajlandóak kezdeményezőként fellépni, akkor bizony veszélyben van a sportág. Amikor Wenger a következő szezonban újfent kritizálta a Chelsea átiga- zolási politikáját, Mourinho úgy érezte, ideje visszavágni persze csakis a rá jellemző, egyszerre botrányos és szórakoztató hangnemben. Ekkor hangzott el Mourinho emlékezetes nyilatkozata: Azt hiszem, ő egyike az olyan embereknek, akikre azt mondják, hogy kukkoló. Szeret mások után leskelődni. Vannak fickók, akik otthon előveszik a nagy teleszkópjukat, és azt figyelik, hogy mi történik más családoknál. Ő egyfolytában csak a Chelsearől beszél. Wenger ezt nem hagyta annyiban: Valami nincs rendben nála, teljesen elszakadt a valóságtól, és tiszteletlen is. Amikor idiótáknak adják meg a lehetőséget, hogy sikeresek legyenek, akkor bizony van, hogy még hülyébbek lesznek tőle. Így kezdődött minden. Amikor január elején meglátogattam Mourinhót Madridban, akkor sem hagyhatta ki, hogy beleszálljon Wengerbe, annak ellenére sem, hogy már egy másik országban dolgozott, és már nem voltak közvetlen vetélytársak. José, aki az azt megelőző évben stílusos győzelmet aratott a spanyol bajnokságban, hangsúlyozta, hogy az Arsenal menedzsere 2005 óta nem volt képes trófeát nyerni. Mourinho bevallotta, hogy irigyli a franciától azt a fajta stabilitást és biztonságot, amelyet ilyen régóta élvez a munkahelyén, de hozzátette, hogy nem bírná megemészteni, ha ilyen sokáig nem nyerne egyetlen trófeát sem. Valóban nagyon szeretnék ilyen stabil körülmények között dolgozni egy klubnál, de ugyanakkor azt érzem, hogy a mentalitásom miatt szükségem van arra, hogy elvárják tőlem a sikereket. Ha senki nem gyakorol rám ilyen jellegű nyomást, akkor megteszem én magamnak. Elvárom magamtól azt, hogy trófeákat nyerjek. Persze benne van, hogy az ember egy-két évig a jövő csapatát építi, és nincs olyan szinten, hogy kupákat nyerhessen, de ennél to-

4 vább nem, az én mentalitásom olyan, hogy nekem mindig szükségem van a győzelmi kényszerre. Talán hamarosan az Arse nal is alakít végre valamit. Jó focit játszanak, jó futballistákat nevelnek ki, és minden átigazolási szezonban vesznek játékosokat, szóval előbb vagy utóbb már alkotniuk kellene valami érté kelhetőt, nyerhetnének valamit. Mourinho 2013 nyarán visszatért a Premier League-be a Chelsea-hez, és ismét közvetlen riválisai között tudhatta az Arsenal vezérét. Az ellentétek gyorsan ki is újultak. Wenger 2014 januárjában nem hagyta szó nélkül, hogy a Chelsea a középpályás sztár, Juan Mata eladását tervezi, 37,1 millió fontért a Manchester Unitednek. Amikor arról kérdezték, hogy meglepte-e a dolog, így felelt: Igen, meglepett, mivel Juan Mata kiváló játékos, és egy ilyen kiváló labdarúgót értékesítenek egy közvetlen riválisuknak. Majd rávilágított, hogy a Chelsea már mindkét United elleni meccsét lejátszotta a szezonban, így Mata már nem okozhat nekik kárt, de a minőség, amit képvisel, gondot jelenthet az olyan csapatoknak, mint az Arsenal, amelyek még csak egyszer játszottak a Uniteddel. Már múlt héten eladhatták volna [a Chelsea második United elleni meccse előtt], és ez megint csak kérdéseket vet föl az átigazolási időszak ütemezésével kapcsolatban. Néhány csapat már mindkét meccsét lejátszotta egy adott ellenféllel, mások pedig még nem. Szerintem, ha tiszteletben akarjuk tartani, hogy mindenkire ugyanazok a feltételek vonatkozzanak, ennek nem lenne szabad megtörténnie. Mourinho ezt úgy értelmezte, mint újabb bizonyítékot arra vonatkozólag, hogy Wenger a Chelsea körüli történések megszállottja, de ezúttal türtőztette magát. Mindez persze változott a következő hónapban, amikor José szájából elhangzott az a bizonyos kudarcra szakosodott nyilatkozat. Wenger alig leplezve szúrt oda Mourinhónak, amikor szándékosan bagatellizálta el a Chelsea bajnoki esélyeit a kudarctól való félelemre hivatkozva. Ez már túl sok volt Mourinhó nak, akinek amúgy is lételeme a versengés, de főleg azért, mert olyan embertől jött a provokáció, aki már nyolc éve nem nyert trófeát. Így, amikor Wenger hozzászólásáról kérdezték, Mourinho rendesen odavert: Tudják, ő a kudarcra szakosodott. Én pedig nem. Én nem. Szóval ha önök szerint igaza van, és félek a kudarctól, az azért van, mert nem túl gyakran van benne részem. Talán tényleg igaza van, én nem szoktam hozzá a kudarchoz, de az igazság az, hogy ő erre szakosodott, mert nyolc trófea nélküli év, hát az kudarc. Ha én ezt csinálnám a Chelsea-nél nyolc éven át, úgy hagynám itt Londont, hogy soha vissza nem jönnék. Igazi Valentin-napi mészárlás volt. Mourinho fényes nappal, hidegvérrel követte el a merényletet. Persze némelyeknek ez már túl durva volt, szerintük ugyanis José brutálisan őszinte megnyilatkozását főképp a rosszindulat és a bosszúszomj vezérelte. Neki viszont ez semmiség volt. Pár nappal később még mindig ezen pörgött, amikor azt mondta nekem, Ha Mr. Wenger még egyszer kritizálni meri a CFC-t és a Man Unitedet Mata eladása miatt Egy nap megkeresem valahol a pályán kívül, és betöröm a képét. Néhány héttel később aztán José tényleg megruházta Wengert március 22-én történt: a francia épp mérkőzését ünnepelte menedzserként, mégpedig egy Chelsea elleni idegenbeli fellépéssel. Képzelhetik, mennyire fájhatott ez az Arsenal vezetőedzőjének. Végeredmény: Chelsea Arsenal 6 0. Wengert porig alázták a Stamford Bridge-en, olyannyira, hogy a szokásos meccs utáni sajtótájékoztatót egyszerűen kihagyta. Az ürügye erre az volt, hogy a csapatbusz már indul, úgyhogy rohannia kell.

5 José gyorsan ki is gúnyolta Wengert érte, amikor velem viccelődött utána: Legközelebb, ha elveszítek egy meccset, én se megyek el a sajtótájékoztatóra, mert a csapatbusz rám fog várni. Nincs kegyelem, semmi empátia, semmi megbánás. Wenger ből olyasvalaki lett Mourinho számára, akit élvezettel gyűlölt. A következő héten készítettem Mourinhóval egy exkluzív in-