Későközépkori bányászjelvény a svedléri római katolikus templomból

Átírás

1 K ö z l e m é n y e k Későközépkori bányászjelvény a svedléri római katolikus templomból HADOBÁS SÁNDOR A két jellegzetes szerszám, a nyeles ék és a kalapács a bányászat Európa-szerte elterjedt szimbóluma. Első ábrázolása a csehországi Kuttenberg (ma Kutná Hora) pecsétjéről ismertes (1327), de itt még szimmetrikusan van elhelyezve. A város 1347 körül készült újabb pecsétjén azonban már a szerszámnyél közepénél keresztezve jelennek meg, s azóta ez a formája vált általánossá. Nálunk Rudabánya 1350 tájára datálható városi pecsétjén tűnik fel az első bányászjelvény-ábrázolás, még szimmetrikus formában. De a nagybörzsönyi római katolikus templom falán levő kőfaragás, mely valószínűleg 1427-ből származik, már a keresztezett változatot mutatja be. A későbbiekben, egészen napjainkig, sok helyen fordul elő: pecséteken, címereken, kőfaragványokon, ötvösmunkákon, festményeken, használati és dísztárgyakon, a viseleten, feltűnik a bányásztelepülések középületein, a templomokon kívül és belül stb. Ha valamilyen okból napjainkban a bányászjelvényt, vagyis az egymást keresztező bányászéket és kalapácsot kell ábrázolni, többnyire ugyanazokkal a példákkal találkozhatunk, amelyek a legnevesebb régi magyar bányavárosokból, Selmec-, Körmöc- és Besztercebányáról, esetleg címeres emlékekből származnak. Pedig sok százra tehető azoknak az ábrázolásoknak a száma, amelyek az említetteken kívül bemutathatók lehetnének. Különösen az egykori felvidéki bányásztelepüléseken bukkanhatunk még ma is olyan bányászszimbólumokra, amelyek a szakemberek előtt valamilyen okból ismeretlenek maradtak, annak ellenére, hogy egyáltalán nem eldugott helyeken találhatók. 86

2 Példaként az egykori dél-szepesi bányavároska, Svedlér említhető. Német telepesek alapították a Gölnic patak mellett, valamikor a század fordulóján. A források 1312-ben említik először. Évszázadokon át a Szepesség legjelentősebb bányásztelepülései közé tartozott. Eredetileg bizonyára arany-ezüst bányászatra települt, később főleg réz- és vasércet termeltek hegyeiben. Trianon óta Szlovákiában található, Kassától 64 km-re északnyugatra, Szepesremete (Mníšek nad Hnilcom, Einsiedel) és Merény (Nálepkovo, Wagendrüssel, Vondríšel) között. Német neve Schwedler volt, ma szlovákul Švedlár. A bányászat már itt is megszűnt, de az utolsó, modern üzemi épületek még láthatók a település fölé emelkedő hegyoldalban. A lakosság száma napjainkban nem éri el az 1800 főt. A németek kevesen maradtak (többségüket a második világháború után kitelepítették), a jelenlegi polgármester, Oskár Münnich azonban régi szepességi német családból származik. Feltűnő a romák arányának ugrásszerű növekedése: már a népességnek legalább a 60 %-át teszik ki! Most nem célunk a település történetének alaposabb bemutatása, az érdeklődők figyelmét azonban felhívjuk két közelmúltban megjelent könyvre, amelyek részletes eligazítást adnak e témában is. 1 Bár a bányászat már a múlté, de még sok minden emlékeztet az évszázadokon át vezető szerepet játszó iparágra. A környező hegyekben több mint 50 régi bánya található, melyeket különböző korokban újra és újra műveltek. A látogatók számára azonban érdekesebbek a két svedléri templom bányászati vonatkozású emlékei. A római katolikus templom a 14. században épült gótikus stílusban. (Képét a hátsó borítón közöljük.) Patrónusa Antiochiai Szent Margit. A 16. században a protestánsoké lett, majd az ellen- 1 PIIRAINEN, Ilpo Tapani MEIER, Jörg: Das Stadtbuch von Schwedler/Švedlár. Texte und Untersuchungen zum entstehenden Neuhochdeutsch in der Slowakei. Leutschau/Levoča [Lőcse], Ennek egyik fejezete: Geschichte des Bergbauortes Schwedler/ Švedlár in der Unterzips, p. Geschichte der Evangelischen Kirchengemeinde a. b. Schwedler. História evanjelického cirkevného zboru a. v. vo Švedlári. Schwedler Švedlár,

3 reformáció idején, 1671-ben újra a katolikusok vették birtokukba. A 16. század végén felújították, a 17. század utolsó harmadában pedig hajóját barokk stílusban átépítették. Szerencsére a szentélyben megmaradtak az eredeti gótikus részletek. Az evangélikusok a 17. század végétől templom nélkül voltak mindaddig, amíg 1787-ben fel nem építhették saját egyházukat. Természetes, hogy mindkét svedléri templomban fellelhetők a bányászattal kapcsolatos ábrázolások, utalva a hívek megélhetését biztosító fő foglalatosságra. Közülük most elsősorban a római katolikus templomi szentély gótikus keresztboltozatának zárókövén látható bányászjelvényre kívánjuk felhívni a figyelmet. A szép színes, festett kőfaragás, amelyet ugyancsak e számunk hátsó borítóján mutatunk be, a bányászjelképekkel foglalkozó szakemberek előtt gyakorlatilag ismeretlen. Tudomásunk szerint egyetlen nyomtatott forrás sem szól róla, és a fényképét sem közölték még, legalábbis magyar nyelvű publikációban nem találtuk. Szemán Attila, a soproni Központi Bányászati Múzeum munkatársa, e tárgykör legkiválóbb hazai kutatója kérésünkre megtekintette a bányászjelvény fotóját, és a következőket mondta róla: A címerpajzsba foglalt bányászékből és kalapácsból álló szimbólum tipikus századi formát mutat. A kalapács feje a válóságnak megfelelően nagyobb és hosszabb, mint az éké. A bányászék feje egyenes, hegye gúlás, s a nyele hajlított. Ez a ténylegesen és még elsődlegesen használt ércbányász szerszámok sajátossága volt. Ha ugyanis egy kisebb mélyedésben kellett tovább haladni a kőzet bontásával, úgy a hajlított nyelű szerszám hegyét könnyebben és tovább oda lehetett illeszteni a kőzetfalhoz. A görbe nyél tehát a szerszámok reális ábrázolásának részét képezte. Ezért görbe az 1538-ból való selmecbányai dísz-bányászszerszámok ékének nyele is. A csücsköstalpú pajzs oldalt és fent íves kivágásokkal díszített változata, az ún. reneszánsz pajzs, szintén kedvelt és általános forma ebben az időben. A bányászjelvényt körirat övezi, melynek szövege: IVDEX : EMERICVS FLASCHER. A natúr címerpajzs és a körirat szegélye közötti mezőt pirosra színezték. Az ék és a kalapács fekete, a betűk barnás árnyalatúak. 88

4 A felirat alapján könnyen meg tudjuk határozni az ábrázolás készítésének időpontját, amely összefügg a templom 16. század végi, reneszánszba hajló későgótikus felújításával. Emrich (latinosan Emericus) Flascher (nevének Fleischer változatával is találkozunk a korabeli forrásokban) 1596-ban volt a város bírája (iudex), s a templomfelújítás egyik kezdeményezője. Ezért került a neve a mennyezet zárókövének frissen készült bányászjelvénye köré. A svedléri római katolikus templom további érdekessége, hogy a gótikus rész oszlopfőit faragott bányászfejekkel díszítették, valószínűleg a 16. sz. végi felújítás során. Ugyaninnen származik a fából faragott svedléri bányászoltár is. Az eredeti mű jelenlegi lelőhelye bizonytalan (talán a poprádi múzeumban van), de másolata (Ulman István várhosszúréti fafaragó nagyszerű munkája) a Rozsnyói Bányászati Múzeum állandó kiállításában Bányászjelvény a svedléri evangélikus templom tornyán. megtekinthető. Az evangélikus templom legszembetűnőbb bányászati vonatkozású motívumai az orgonán elhelyezett bányászszerszámok: az egyik oldalon egy ék, a másik oldalon egy kalapács nyúlik ki középtájon, körülbelül 45 fokos szögben. Itt tulajdonképpen a bányászszimbólum szimmetrikus ábrázolásával van dolgunk. Közelebbi megvizsgálásukra eddig nem nyílt lehetőségünk, de valószínűleg rézből készültek. Maga az orgona nem túl régi, 1936-ból való, ami megadja a bányászjelvény korát is (hacsak nem az előző, 1800 körüli orgonáról helyezték át az újonnan épített hangszerre). A templomban a bányászok számára külön padsor szolgált, amelynek elejét szép bányászjelvény díszíti. S ha az épületből kilépünk, a toronyra feltekintve a kereszt alatt is bányászszimbólumot láthatunk. 89

5 Mindezeket, s az egykori Felvidék más bányahelyeinek elfeledett emlékeit is igyekszünk következő számainkban bemutatni, abban a reményben, hogy gazdagíthatjuk velük bányászatunk művelődéstörténeti emlékeinek tárházát. A svedléri evangélikus templom orgonája a bányászszimbólumokkal. A svedléri bányászoltár másolata a Rozsnyói Bányászati Múzeumban. 90