a díszítő művészet újabb irányáról IRTA FIEBER HENRIK III. MODERNSÉG ÉS TÖRTÉNETI SZELLEM

Átírás

1 a díszítő művészet újabb irányáról IRTA FIEBER HENRIK III. MODERNSÉG ÉS TÖRTÉNETI SZELLEM z utolsó félszázad alatt ismét a konstruktív gondolkozás jutott diadalra és a modern művészet neve alatt lelkes barátokat és elkeseredett ellenségeket szerzeit magának. A XIX. század ötvenes éveitől fel a nyolcvanasokig a kimerült művészi szellem a régi stílusok felmelegített formáiból éldegélt. Siralmas tengődés volt ez, amely iskolás másolásokkal akarta pótolni az eredeti teremtő szellemet. Hogy mennyire nem jogosult irányzat volt, mutatja, hogy csak külsőségeken rágódott, mert hiszen szerkezeti, térkialakítási megoldásait ma már tűrhetetleneknek találjuk. Soha oly rossz lakásbeosztások lépcsőházak, udvarok, soha oly használhatatlan Iabirintos középületek, soha oly rossz világítású belsőségek nem teremtődtek, mint a XIX. század eklektikus iskolájában. A szerkezeti elemek merőben díszítő jelleget nyernek: oszlopok, amelyek semmit sem hordanak ; álboltozatok, amelyeknek nincs feszítőerejük; kupolák, amelyek alatt nincsenek belterek csak padlások ; tornyok, amelyekből nem szól sem harangszó, sem az őr intő szózata; márványok, amelyek olajfestékből vannak mázolva ; szobrok, amelyek gipszből öntettek ; cink szobrászati alkotások, amelyek követ mímelnek ; selymet, bőrt imitáló tapéták ; fafaragást hazudozó préselések. Se szeri, se száma a művészeti hazugságoknak, a talmi anyagoknak, de mindez makarti pazarlásban. Az eklektikus iskola ugyanis egészen félreismerte népének pszichológiáját, a művészi fejlődés törvényszerű irányát, tehát a Werdegangot. A déli népek dekoratív szelleme megengedheti magának ezt a salto mortalef, mert nála zsenialitásánál és vérmérsékleténél fogva salto vitale lesz, hogy az új stílust nem a szerkezetben keresi, hanem a dekoratív irányban. Az északi szellem előbb mindig szerkeszt; majd a díszítést is mindig a szerkezetből fejleszti ki, míg az alkalmazott díszek, a ráaggatott dekoráció már-már sután hatnak. Ehhez nincs meg a déliek finom választékossága. A modern művészet, mely a festészettől eltekintve, specifikusan germán művészet. Amerikából indul ki és Anglián keresztül, kis belga és francia látogatás után, Németországban telepszik meg; oda járnak az északi germán törzsek atyafiságos látogatásba, mi nemkülönben. Ez a beállítás természetesen hallatlan újdonságszámba megy, mert hiszen sokak szemében a modernség betegsége a szajnaparti Babilon fertőjében született. A modern építészetnek és iparművészetnek lényegében semmi köze a francia szellemhez. Ott mindvégig kitartottak a Lajosok stílusa mellett s az a kevés, amit belga befolyás alatt a bútor és ékszer terén stilizált virágindákból és meglehetősen naturalisztikus virágokból összeróttak, nem sok vizet zavart az általános művészeti ízlésben. Majdnem azt mondhatnók, hogy amit a Louvre Pavillon de Marsanja egy teremben magában foglal, egyúttal az egész modern kísérletezés összege és pedig szerencsétlen eredményű képe. A francia éppen nem tudott konstruktive gondolkozni, azért nem is teremthetett új stílust. Más a festészet és szobrászat, amely természeténei fogva máris dekoráció. Amerikában egészen új szükségletek támadtak és hiányzott minden művészeti mult, így tehát ősprimitív alapon indulhattak stíluskeresésre az anyag, eszköz és cél irányában. Meg is találták, de csak ős elemeit. Angliában figyelmessé lettek e törekvésekre, mert ott is hasonló kívánságok nyugtalanították a kedélyeket. Megelégelték a történelmi stílusok előkelő gazdagságát és töménytelen díszítését. Közben az angol társadalom is átalakult, törtető, lázasan dolgozó kereskedővilággá lett, amely nem ér rá rizsporos parókájára és csipkefodraira vigyázni, hanem kényelmes, erős munkát nem akadályozó ruhát, irodát, üzletet és otthont kívánt. Tehát kapóra jött az amerikánizmus, amit az angol öröklött szépségérzete művészivé tudott tenni. Ruskinék agitációja, bármennyire is középkorias zamatú, végeredményében mégis a modernség irányítója és tüzelője lett, mert ott kapcsolódott be a műtörténelemben, ahol leginkább megbecsülték az anyagot, tisztában voltak a céllal és polgári igényeknek szolgáltak az iparművészettel : a gótikába. Az asztalos erősen szemügyre vette, mi a bútor rendeltetése; tisztában volt vele, hogy mesterségének semmi köze az építészethez, tehát a bútorból kiküszöbölt minden építészeti elemet és szekrényeiben nem épített fából kőpalotát vagy homlokzatot, mint a reneszánsz és követői. Mesteremberi szerelme megsze- A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL 181

2 A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB IRÁNYÁRÓL Haranghy Jenő rajza. Entwurf des E. Haranghy. rette az anyagbeli szépséget s azért nem rárakott dísszel, hanem az anyagban levő szépségek kiemelésével igyekezett hatást elérni. Stílusa tehát mindenképpen szerkezeti és mondjuk síkművészet. A különböző anyagokat, ha díszítés kedvéért él velük, nem engedi önálló életre, hanem az alapanyag síkjába mélyeszti. Ezzel felette finom, előkelő, választékos művészetet teremt. Bár polgári művészet, mégsem a nyárspolgárság számára való, mert az szegényesnek fogja tartani. Innét van, hogy a vásáros bódék csillámos díszéhez szokott nyárspolgárok között annyi elkeseredett ellensége akadt, de meg azért is, mert az élelmes kufárok hamarosan rávetették magukat az új irányzatra és divatot csináltak belőle. A nagyközönség könnyen zavarba esett, mert tekintélyes esztétikusok bizonykodása ellenére átlag mindenütt csak siralmas, visszataszító pőreségre akadt. Ma már nyugodtan kimondhatjuk, hogy Budapesten alig épült tíz jó modern épület, ellenben az ordító ízléstelenség valóságos orgiákat ül utcáinkon. Lechner az egyetlen, aki művészi tehetségével sziklatömbként emelkedik ki a modernség áldatlan áradatából, de ő sem volt az a tehetség, aki végleges eredményekig tudott volna eljutni. Igaz magyar vér, aki inkább dekorál, mint szerkeszt, s azért új stílus alakítására nem termett. Munkáinak bámulói és kedvelői mindig csak a kiválasztásra képes szellemek között fognak akadni, akik tükördarabokban is meglátják a nagy zsenit. Szerencsésebbek voltunk a bútor és egyéb iparművészet terén, ahol igen sok maradandó becsű alkotásunk maradt meg. Maradt vagyis az egész törekvés már a múlté. És ezt elégült örömmel hirdetik az eklektikus iskola megmaradt tagjai. A változást természetesen saját javukra kijózanodásra magyarázzák, amely őket igazolta. Az emberiség végre is megelégelte a modern 182 hóbortot és visszatér a régi kipróbált stílu- sokhoz, mert hiszen elvégeztetett, hogy az ember már semmi új művészi formát nem teremthet, csak az ősök örökségén rágódhatik, tengődhet. Tekintélyes írók és művészeti katedrákon ülő mesterek szólnak imígyen. Csakhogy az a baj, hogy sem a műtörténelmet alapjában soha meg nem értették, sem filozófiai és pszichológiai nyomozások iránt nem volt érzékük, minthogy egész neveltetésünk és kapkodó gondolkodásunk főhibája, hogy bölcseleti fegyelmezeltségünk hiánya egyenesen égbekiáltó, Azért van a jelszavaknak oly népszerűségük. Az eddigi fejlődés és a műtörténelem pszichológiája szerint ennek a változásnak be kellett következnie. A konstruktív gondolkozás ideje lejárt, a dekoratív vágyak korszaka megérkezett. Sajnos, a nagyközönség értelmetlensége miatt a szerkezeti gondolkozás főtényezője, az építészet nem fejlődhetett ki kellően és nem összegeződhetett egységes stílussá. Hiába voltak a nagy építészeti tehetségek, midőn a maradiság szelleme béklyót kötött lábukra és bilincseket rakott kezükre. Nem csoda, alig-alig jutottak egy-egy megbízatáshoz. Az iparművészet jobban boldogult, mert kockázata nem oly nagy, a művész önmaga viselheti munkájának költségeit vagy hamarább talál vállalkozót, aki kis összeg befektetésével kísérli meg szerencséjét. Ott is volt kezdetben sok szertelenség, de a kísérletezés lehetősége csakhamar megtisztította a zavaros helyzetet s a modernség ádáz ellenségei is elismerik, hogy az iparművészet terén maradandó értékű alkotásokat hozott létre. Tehát nem az irányon, az új művészeti elveken, nem a modernek tehetségén múlott, hogy a modern művészet minden irányban nem érvényesítette képességeit, a konstruktív modernség több maradandó emlékét nem bírjuk. Bár Németország nem oly szegény ebben a tekintetben sem. Jelige: TUnde". Motto: Tünde".

3 'i n» u i» i 'a in ii ih u n m ii* m m i i» i ai m o i ii u o i i tili an»m > Most azonban, fuimus Troies. Ezt nem úgy értjük, mintha az utolsó idők modern törekvéseinek minden eredménye hitelét vesztette volna. Szó sincs róla. Kiváló elvei annyira vérré váltak, hogy ma már a régiségre esküvők is öntudatlanul belőle élnek és halálosan fertőzve vannak tőle. Nem utolsó komédia volna ezt a felemás reakciós világot részletesen leleplezni. De erre most nincs időnk. A leszerelés csak a végletekig menő konstruktív gondolkozást érinti. A virágot hintő új korszak itt van. Minden egyéb októl eltekintve a művészi érzés pszichológiája folytán a modernségben is erőre kapott volna a díszítő kedv. De vannak egyéb okok is, amelyek ezt a természetes fejlődési folyamatot elősegítik és erősítik. A modernségnek vezérei részben időelőtt kidőltek, részben az eklektikus iskola hivatalos nyomása alatt nem tudván érvényesülni, ifjabb erőket nem avathattak be irányzatukba. A mi építészeink például hivatalosan soha modern művészetről oktatást nem kaptak. Építészeti iskolánk görcsösen ragaszkodik a régi stílusok szolgai utánzásához; legfeljebb modern technikai vívmányokat ismer el, de stílusbeli újítástól idegesen berzenkedik. A kikerült ifjúság ösztönénél fogva kívánja a modernt, de kellő előkészület nélkül csak szertelenséget teremthet. így Budapest és az ország építészeti szörnyűségei miatt építészeti oktatásunk felelős. Voltak kripto-modern művészek is, akik jól fizető divatnak képzelték a modernséget s miután látták, hogy az dicsőséget ugyan nyújthat, de sarokpaloták tulajdonosaivá nem avat, hűtlenül elhagyták s most ismét kenetteljesen szónokolnak tradícióról, a nagy hagyományok megbecsüléséről, a fejlődés folyamatosságáról, míg valójában minden munkájuk : konvenció. Ezek is az ifjúság megrontói. A modernség erőteljesebb kifejlődését súlyosan akadályozta az utóbbi évek gazdasági depressziója. A modernség pár- Haranghy Jenőnek 300 kor. dfjjal Jutalmazott pályaműve. E. Haranghy. Ein 300 Kronenpreis. Haranghy Jenő rajza. Entwurf des E. Haranghy. tolói ugyanis nem a multimilliomosok köréből kerülnek ki, akik részben neveltetésük és régi környezetük folytán érzéketlenek minden újabb szellemi megerőltetésre, részben parvenü allűrök miatt az őket környező művészettel nem palástolhatják el tegnapi eredetüket. A modernség hívei ritka kivétellel születési előítéletektől ment új erők, akik rendszerint szellemi kiválóságuk folytán emelkedtek fel s társadalom elitjévé, de nem vagyonok boldog birlalóivá. Ezek csak lelkesedésükkel, megértésükkel és kis tárcájukkal támogathatják a friss erőket. Pedig elsősorban ezek érezték meg leginkább az utóbbi évek pangását, tehát a modernségnek is kellett erőben veszítenie. Most pedig az ifjú- és férfikorabeli művészek a tűzvonalban küzdenek és esnek el a hazáért. Az itthon maradt korosabb művészek az eklektikus iskola hívei és maradványai, akik ma ellenkezés nélkül hirdethetik régi elveiket és zavartalanul érvényesíthetik mindenképpen már hitelvesztett művészetüket. Bizonyos, hogy ismét erőre fognak kapni és az ifjabb generáció kidőltével hosszú időre vezető tekintélyt fognak élvezni. A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET ÚJABB Ennek a mindenképpen ádáz háborúnak a művészetre szomorú következménye lesz : visszavetődik ismét a félszázad előtti áldatlan imitáló, eklektikus irányzatba. Máris erősen benne vagyunk. Az első jelenség, amit öntudatosan még nem vettek észre, de már erősen érvényesül, a barok-kornak szertelen imádása lesz. A dekoratív érzés mint hatalmas fenékhullám emeli a magasba és nemsokára el fog árasztani minden művészi teremtést. A múzeumokon és szakembereken máris érezhető. A hivatalos gyűjtemények vezetői eddig alig vetettek ügyet a barokkor emlékeire, nem is szólva a nagyközönségről, amely fagyos hidegséggel áll vele szembe. A műtörténészek irataiban még nem is oly régen a bárok mint szertelenség és ízlésbeli elfajulás szerepelt; ma a másik véglet felé 235 IRÁNYÁRÓL

4 A DÍSZÍTŐ MŰVÉSZET új ABB IRÁNYÁRÓL eveznek. Máris hallatszanak hangok, amelyek minden egyebet lebecsülnek, s az előbb istenített reneszánszban nem látnak egyebet, mint technikai és művészeti kísérletezést, fapogatódzást, amely a barokban virágzott ki, nyert tökéletes kifejlődést és befejezést. íme ismét szakemberi elfogultság és túlzás. De jönni fog, mert jönnie kell a pszichológia törvénye szerint a dekoratív érzés diadalmas előtörletésével. Sokan azzal magyarázzák e jelenséget, hogy a régibb korok minden emléke bizfos kezekben van, tehát nem gyűjthető ; a múzeumok emberei pedig gyűjtők is, nemcsak őrök; ambíciójuk a gyűjtemények gazdagítása. Van abban is valamelyes igazság, hogy a műtörténelem nagyjában már kimerítette a román, csúcsíves és reneszánsz világát; kissé rá is unt a félszázados munkára és új ingereket keres. Ám az igazi ok mégis a díszítő erő megérzése, amely maholnap divatot fog teremteni, népszerűséget és érdeklődést nyújt. Igen érdekes jelenség, hogy a modernség megingathatatlan hívei is mily előszeretettel visznek be lakásaikba egyes barok-rokokó műtárgyakat. Egyelőre még nem bútorokat, hanem csak képeket, tükröket, dísztárgyakat; s így míg mondjuk a talaj még modern konstruktív nyugalomban szunnyad a bútorok, szőnyegek között, a falakon új élet ingerkedik. A dekoratív szellem belopódzott a modern ízlésbe, s minthogy ez még nem nyújt elegendőt, régivel pótolják és elégítik ki a díszítő szomjúságot. Mindez kapóra jön az eklektikus iskola itfhonrekedf tagjainak. Diadalmas örömmel vezetik be a baroknak minden formaelemét. Nálunk a németeket majmolják, akik kezdetben a hazai népies barokban találtak igen érdekes tovafejleszfési anyagot, de az ifjabbak eltűntével egészen a gyűlölt francia és angol befolyás alá kerültek. Mert bármily erőteljes hangon is énekeljék kedves szövetségeseink : ich hasse England", az eklektikus művészek annál melegebben ölelik keblükre az angol és francia művészeti formákat. Soha Németországban, s így természetesen nálunk is, nem volt oly népszerűsége a Louis-stílusoknak, a Chippendale-, Adam-, Sheraton-bútoroknak, mint manapság. Hiábavaló a német festő-író Nissen ízléstelen és teljes tudatlan támadása a francia művészet ellen, Németország soha oly megalázó francia-angol szolgaságban nem nyögött, mint diadalmas harcainak napjaiban. Németország talán öszszes művészeit hadbíróság elé lehetne állítani franco-anglománia miatt. Nálunk az utóbbi évek építkezései és bútorpályázatai hasonszőrű szellemről tanúskodnak. S legyünk meggyőződve, hogy a háború után ez az áradat még erősödni fog. A fellángoló dekoratív érzés nem talál hazai és modern formagazdagságra, tehát a Magazine de Louvreba fog járni bevásárlásra. De nemcsak a nagyközönség, hanem a művészvilág is. Nálunk a veszedelem mind nagyobb, mert dekoratív természetű nép vagyunk. A szertelenség dudvái vígan fognak szárba szökni. 184 Haranghy Jenő rajza. Entwurf des E. Haranghy.

5 Szemelvények a póstabélyegek rajzaira hirdetett pályázat pályaműveiből. Jeligék : 183. Ősmagyar Griff Ősmagyar Hada Limanova Attila Fekete Oszkár és Szege Sándor 300 koronás díjjal jutalmazott pályaműve Bendegúz. Konkurrenz zur Erlangung von Entwürfe zu Postmarken Wurde angekauft Erhielt einen Preis von 300 Kronen. 185 Magyar Iparművészei.

6 KAESZ GYULA Pályázat festett fabútorokra. Kaesz Gyula Wettbewerb für Entwürfe von bemalte Möbel.., Hálószobaberendezés részlete. 400 kor. díj. J. Kaesz: Teil einer Schlafzimmereinrichtung. Prämiiert mit 400 Kronen.

7 Pályázat festett fabútorokra. Kaesz Gyula Wettbewerb für Entwürfe von bemalte Möbel. Hálószobaberendezés reszlete. 400 kor. dlj J. Kaesz : Teil einer Schlafzimmereinrichtung. Prämiiert mit 400 Kronen *

8 Pályázat festett fabútorokra. Kocsis Tivadar Ebédlőberendezés részlete. 400 kor. díj Wettbewerb für Entwürfe von bemalte Möbel. Th. Kocsis : Teil einer Speisezimmereinrichfung. Prämiiert mit 400 Kronen.

9 Pályázat festett fabútorokra. Ebédló'berendezés részlete. Kaesz Gyulának megvásárolt pályaműve Wettbewerb fur Entwürfe von bemalte Möbel. J. Kaesz : Teil einer Speisezimmereinrichtung.

10 TÓTH GYULA Feslett bútorok rajzaira hirdetett pályázat Ô0. Tóth Gyula : 400 koronás díjjal jutalmazott pályaművének két lapja J. Tóth : (Teil einer Speisezimmereinrichtung. Mit 400 Kronen prämiiert anlässlich des Wettbewerbes flir Entwürfe bemalter Zimmereinrichtungen.

11 AZ IPAR- MŰVÉSZETI ISKOLA TANÍTVÁNYAI- NAK MUNKÁI Szemelvények az O. M. kir. Iparművészeti Iskola Schülerarbeiten der Abteilung; für Innentanítványainak ezidei munkáiból. Lakásberendezési szak- dekoration der'königl. Kunstgewerbeschule in Budapest, osztály. Tanár : Györgyi Dénes. Prof.: D. Györgyi. 191

12 AZ IPAR- MŰVÉSZETI ISKOLA TEXTILOSZ- TÁLYÁNAK MUNKÁI Szemelvények az 1 Iparművészeti Iskola textilosztályának munkáiból. Tanár : Mihalik Gyula. Kalaptanfolyam vezetője: Brett Sarolta Schülerarbeiten der Textilklasse der königl. Kunstgewerbeschule in Budapest. Prof. : J. Mihalik. Leiterin des Hutmacherkurses : Ch. Brett.