Startvonalon: Bárdos Kinga. Kelemen Zoltán. Dömény Andrea Varga Melinda Hámori Zsófia Raèko Tibor Skabella Gábor Bálint László

Átírás

1 SZÕRÖS IRODALOM u MÛVÉSZET u KRITIKA KÕ Nagy Farkas Dudás Erika prózája Szeles Annamária versei François Bréda abszurd drámája Startvonalon: Bárdos Kinga Kelemen Zoltán Dömény Andrea Varga Melinda Hámori Zsófia Raèko Tibor Skabella Gábor Bálint László ISSN / 2. u 9. ÉVFOLYAM u Ára 30. Sk / 300. Ft Kõ kövön: Bréda Ferenc: Miszlik, avagy miegymás arról, hogy mi mégis a mimesis... Kelemen Zoltán: Mesérõl mesére Bréda Ferenc L. Simon László, Lászlóffy Csaba, Dömény Lóránt és Karácsonyi Zsolt kötetérõl Kelemen Zoltán Roch Carrier könyvérõl Kép-Szó: Berta András fotói

2 NAGY FARKAS DUDÁS ERIKA Fruzsina naplója Szeptember 1. A képeken sehol sincsenek emberek. Csak erdõ, hegyek, síkság, vizek. Épület is alig, esetleg híd, az is már vízbe hulltan. Visszarakom a képeket, pihen a kezem a titkokon. Valamikor likõrös meggy volt a dobozban, színe a vért juttatja eszembe, megvágtam a kezemet, a vastag húst a tenyeremnél, elõször csak csepegett a tormára a vér, azután már folyt is, néztem, ahogy a fehér lassan rózsaszínûvé válik. Mielõtt ráájultam a tormás tálra, felismertem, hogy a belõlem kifolyó dolgok képesek megváltoztatni valamit, ha nem is a világot, legalább a tál tormát, ha nem is a lelkem miatt, csak a vérem miatt... de valami más lesz, mert én vagyok. Ez a felismerés új volt. * Félálom állapota következett, lebegõs ébrenlét. Megírom a magam történeteit, határoztam el késõbb, hiszen fontos dolgok vannak bennem, amiknek létkérdés, hogy elõhívom-e õket magamból. Ilyesmikre gondoltam, fellengzõs elképzeléseimet a kert fejem fölé nõtt virágai, bokrai alatt hizlaltam, voltam vagy tizennégy éves, és kezdetnek arról értekeztem, miközben Babazúza gereblyézett, hogy hová veszett az emberekbõl a beszélgetés öröme. Kockás füzetem megtelt, a magyarázattal mégis adós maradtam. Babazúza hümmögött csak, tenni kell, dolgozni és spórolni, szólt percekkel késõbb, ha egyáltalán meghallotta a kérdéseimet. De nem mondta, hogy ne vacakoljak, húzta a gereblyét a kardvirágok között, és csak mosolygott rajtam. Felesleges mozdulata nem volt, felesleges szavam se legyen, sugallta. Álmomba betolakszanak, kiszorítanak minden mást az idegen kanyargós utcák, öblös terek, kertek tövében sompolygó folyócskák, erek, vizek, tavak, néha a tenger. Meg kellene írni a folyót, a várost, a gyönyörû medrének mentét, a távolabb látszó hegyeket, az asztallap simaságú mezõt mellette, annyi dolgom lenne, és csak készülök rá, minden más haszontalansággal foglalom le magamat, csak a súly lesz egyre nehezebb, hogy ha nem írom meg, helyettem senki a világon nem tudja megírni. Néha hangok szólnak abból a városból, teszem a dolgom, mint gép, berendezett az egész napom, rám szól valaki, nevemet mondja, de a szobában nincs senki, az ablakomon túl is hiába nézek, sehol egy lélek, csak további ablakokra nyílik az enyém, egyedül vagyok, üres ez a város, amabból a másikból hívnak, és ha nem engedelmeskedem, ki tudja, mi lesz velem, jó nem, az biztos. Így kezdõdött. * A seb begyógyult, nem folyt tovább a vér. Attól kezdve nehéz volt elhinnem, hogy maradt bennem is, vértelenül pedig nem élhetnék... Utazni kell, menjen az ember, amíg lehet, amíg engedik, amíg értelmét látja, és majd lesz, ami kering benne. Pillanatnyi hangulat már ez is, az értelmet meglátni a dolgokban, és semmi köze a józansághoz, ez valami más, hisztérikus elindulás, azzal a tudattal, hogy a lendület talán már félúton elfogy, és majd földhöz csap a megtorpanás. Szeptember 2. Milyen nap ez neked, kérdezte levelében, csak egy jelet adni neki, hogy utólag emlékezzünk. Ez a nap egy napos nap, gondoltam a fénnyel szemben, minek a tárgy a fény és a szem közé, levettem a szemüveget, hirtelen fájt a nagy világosság. Végül minden kiderül. 1

3 Van, akit megvigasztal, mások pedig reszketnek tõle, hogy az igazság mindig kiderül, fényre jut. Aszott múmiák, szétrothadt semmik leszünk, írta vissza. Egész életében a halállal táncol az ember, reszketve ügyel a lépésekre, rá ne taposson csúcsos cipõjére, görcsben, míg az utolsó lépés után megkönnyebbülten zuhan a csontos ölelésbe. Végre nem kell félni tovább. A fény sem feledteti el a félelmet. Gyorsan történik minden, mint ahogy a határ földes útja lesz sártengerbõl porsivataggá. Alig néhány napja csak, hogy alábbhagyott az esõ, alig néhány alkalommal elõbb még sártócsákat kerülgettem, ma reggel pedig már több centis porban csikorgott a kerékpár gumiabroncsa, feketedett a szürke porba mélyedve, azután pedig porszürke lett az úttól. Bizonygatni, hogy valamit érünk. Elfog a csüggedés, mert nem ér semmi semmit, olcsó, bóvli a világ, de szemben a Nappal így nem szabad gondolni, fel a fejjel, sirályok követik a traktort, szánt, kell enni jövõre is! A paraszt nem gondolkodik, hanem dolgozik, mert ha nem dolgozna, ki adna neki enni. Ezt ismételgette az öreganyám, és húzott kerttõl kertig, mert több kertbe volt bejáratos, szerették, senki sem tudta olyan jól rendezni a kerteket, mint õ. A tõle maradt fényképeken szõlõtõkék között vezetõ úton áll öregapám, hátán a permetezõvel, már örökre talány, hogy mire mutatott, talán a seregélyekre, és közben azt mondta az öreganyámnak, hogy ezek már itt vannak megint... Öreganyám kezében pedig lendület közben kapott öröklétet a söprés, legalábbis addig, amíg a kép tönkre nem megy, már kunkorodik a sarka, elkallódik hamarosan. Én nem dobom még ki a képeket, de a fiam már biztosan, ha egyszer hazajön, mert valamikor úgyis haza, és akkor kiüríti a házat utánam, szemétre kerül minden, ami nekem még emlék, neki már semmi lesz, csak a kanadai dolgok lesznek az õ emlékei, az unokáim pedig már azt sem fogják tudni, hogy ki volt az az asszony, a gödörben lakó, és mit keres ott a 2 képe az üveg és fém város fotói között, ha egyáltalán elvisz a fényképek közül egyet is a fiam, mert nem biztos, hogy el. Napos nap ez a mai. Még mindig a kukoricatáblák között vagyok, egyedül a nagy csendességben, sirályok, varjak, ismeretlen nevû szárnyasok vesznek körül. Muslinca követi az arcomról csorgó izzadságot, néha már nehéz nekem ez az út. Itt van, karnyira hozzánk a mezõ, de örökké a faluban szorongunk, nincs idõ kijönni, nincs idõ lélegzetet venni, mert minden fontosabb a megállásnál. De ha nem jövök, sohasem látom hátulról a temetõt, a gazos, elhagyatottságában sem pusztuló öreg síremléket, Himmelschbach Jusztina, írja rajta, örökké állni fog, mert úgy építette meg valaki... de aki biztosan nem él már, mert a síron látszik, hogy sohasem látogatják. És a másik temetõ, ahol néhány napja legyalulták a földet, játszótér lesz, hallottam, azután már azt, hogy mégsem lesz. Utólag háborgok, hát azért ilyesmit mégsem kellene... Pedig nagy játszások színtere volt az a temetõ, egy család lakott ott még harminc éve is, az egykori temetõcsõsz házában, akkor már hoszszú évtizedek óta nem temettek abba a temetõbe senkit. A kölyök síremlékek között kezdett el járni, ott tanult meg olvasni is, és fogadásból vagy néhány dinárért fejbõl elsorolta, hogy melyik sírban ki nyugszik, mikor született és halt meg, és hogy kik emeltették a síremlékét. Bekötött szemmel vezettette magát a hideg kövekig, végigtapogatta õket, nem a betûket, mert az már csalás lett volna, csak kicsit tájékozódott, és már sorolta is, hogy mi a véset. Néha sarlóztak a derékig érõ fûbõl, hosszú kötelet fontak belõle, pitypangot, nefelejcset, nárciszt, mikor mi volt, azt raktak a fû közé. Szép, harmonikus legyen, mondta a bolond asszony, aki idõnként bement hozzájuk, a rokonait kereste, Zahoreczéket, de sohasem találta meg õket, õ is tudta, hogy nincsenek azok ott, de valamitõl így lett neki könnyebb... Beült a gyerekek közé, szépen, harmonikus legyen, ennyit mondott csak, segített nekik fon-

4 mondta, hogy úgy gondolja, hanem azt, hogy tudja. Hatéves gyerekek tudnak így, a kételkedés szikrája nélkül. És most itt van ez a levél, hogy minden nagy folyó kiapad végül... A fiam egy folyó partján él, volt idõ, amikor nem is hitte, hogy eljut odáig, hogy egyáltalán bármeddig eljuthat. Két barátja meghalt a háborúban, õrült évek voltak azok. Nem bírtak magukkal, tomboltak, cirkuszoltak, õk úgy mondták: élünk. Igen, még éltek, éjjel sörözések, fû és mámor, másnap a keserves józanságra ébredés, és irány a sarki találkozóhelyig, hogy kezdõdjön elölrõl az egész. A történeteik azóta a semmibe vesztek, nem is akarok emlékezni rájuk, lassan belefásultunk a rettegésbe, azután enyhült a szorítás, õ pedig elment. Akik maradtak, gubbasztó nagy madarakhoz hasonlatosak, mindegyiknek megvan a maga története, nem mesélik, de ott kering körülöttük a levegõben, nem mint glória, inkább mint hurok, ami bármikor a fejükre hullhat, észrevétlen, megszorul, és akkortól vége. 4 Szeptember 4. A nyár már végét járja, a hernyók megsiettetik a múlást, nem is lesz az õsznek mit sárgítani rajtuk, kopaszon meredeznek a faágak. Az eperfa, a szilvafa, az almafa, még a mezsgyét jelölõ szõlõtõke levelei is eltûntek. Hihetetlen, hogy mennyit tudnak felfalni, hová lesz az a rengeteg levél? De egyszer majdcsak elegük lesz a nagy zabálásból, még rosszabb következik, megindulnak neki a házfalnak, ajtónak, ablaknak, jönnek, fürgék, hullámzó szõrvonalkák, törtetnek, sötét sarkokat, belakható zugokat keresnek maguknak, már a párnámon is találtam egyet. Nincs, aki gondoskodjon fáimról, rólam sincs, aki számot tartson. Gyere haza, fiam. Ennyit írtam egy lapra, és már rám került a sor a postán, amikor meggondoltam, visszasüllyesztettem a táskámba, még nem küldhetem el. Értetlenül nézett rám a nõ, a tolóablakon túl mintha másféle lenne a világ. De nem téptem szét a lapot, talán majd máskor szükség lesz rá. Akkor, amikor már írni sem lesz erõm, majd intek Mirjanának, hogy a fiókban, felül, és õ megérti, és én rábízom, vigye el a postára, de azt már nem akarom tudni biztosan, hogy feladja-e, nem mindig bírom el a bizonyosságot, kell egy kis homály. Miért ne adná fel, hiszen õ is anya? Neki legalább egy fia itt van, vele, ha a másik odaveszett is, egy legalább van, de nekem egy sincs, mert ez az elment már nem is a fiam. Olyan, mintha nem is a fiam lenne. Mirjana nem biztos, hogy tudja ezt, és majd eldobja a levelet, hogy ne jusson el a kétségbeesett üzenetem, hogy gyere haza, fiam... Én majd várok, Mirjana pedig naponta rákérdez, részvéttel néz majd rám, közben pedig magában sikong, gyõzelem, gondolja, de nem adom ilyen könnyen fel, a következõ menet az enyém lesz, várj csak, suttogom a párnámba, és azért is felgyógyulok. Szeptember 5. Nem tudom, hogy ez már embergyûlölet-e, vagy még csak a félelem, és csak a sebezhetõségem tudata tesz óvatossá... Nem megyek az emberek közé. Reggelente fogom a rozzant kerékpárt, inkább a mezõ felé indulok, mint a faluba. Ha a napi kötelezõ félórámat mégis a falun keresztül karikázom végig, akkor célját téveszti az egész. A térdeim már gyógyulnak, akarom a járást, de a fejemben újraéled a zsongás, ami a napomat is képes tönkretenni. Ugyanazok az emberek jönnek szembe, a tekintetük elárulja gondolataikat, a köszönésük beszédesebb, többet mondóbb egy könyvtárnyi írásnál. Mert itt mindenki a másik fejébe akar látni, dolgába avatkozni, véleményt nyilvánítani, kéretlenül is. A mezõ itt van a kertemen túl. Az egyik vége oda visz, a mezõre, ahonnét beszöknek hozzám a gyalogmadarak, a fácánok, a fürjek. Nyulak is jönnek. Menyétke költözött a padlásomra, és egyszer még egy csapat vízimadár is megtisztelt azzal, hogy a tavamból ivott. A fácánok néha ellepik a fáimat, beszállnak a fenyõ ágai közé, megzavarva ezzel a baglyok

5 sak azoktól, akik nem rokonok? Elvágják a nyakadat, te, szólt a sógor is, és elmenet rántott egyet a nadrágszíján, de elõbb még elkérte tõlem a fûrészgépet, vitte egy hétre, kölcsönbe csak, de nem láttam azóta sem, pedig van annak már három hónapja is. 6 Szeptember 7. A kert legmagasabb pontján ülök, elõttem lassan mélyül a terep, rálátok a dolgokra, hátam mögött párna, elérhetõ távolságra a kényelem kellékei mi bajom lehet itt? Csend, béke, szuszog a reggel, ébredezik. Jönnek a seregélyek, azt mondta valaki, hogy a madarak közt olyanok, mint a hiénák, az emberek közt, mint a karrierista, élhetetlen tülekedõk, jönnek a seregélyek, felzabálják az utolsó szem gyümölcsöt is, és nem marad a gazdának semmi. Így van ez, hangjuk elnyomja az itt lakó, kedves madaraink hangját, nyomuk sem lesz, ha emezek elkezdik félelmetes körözésüket a kert felett, rajban jönnek, megtelepednek, annyian vannak, mint a levelek a fákon, fekete lesz tõlük a lomb, és nem mennek el, hiába nekik a hessegés, karlengetés, ijesztgetés. Nem mennek el, feketednek, éles hangon, süvöltve felszállnak egy pillanatra, csõrükben a megszerzett zsákmánnyal, azután újra be az ágak közé, újból zsákmányolni, habzsolni, elnyomni, egy pillanatra sem hagyják elfelejtetni velünk, hogy itt vannak, és minden hiába, a riogatás nem zavarja õket, elszállnak valamikor, igen, egyszer el, de az tõlük függ, és legkevésbé az õslakos madaraktól. Végül elmennek. Elõször nagy a csend, furcsa, talán máskor is ilyen volt, de most furcsa. Lassan éledni kezd a kert, elõmerészkedik egy-egy rigó a bokrok alól, rebbennek egyet a többiek is, a sokféle szárnyas szárnyra, hangra kap. Elmentek a seregélyek, de nem nyomtalanul. Nem a hiányzó gyümölcs az aggdalomra okot adó, hanem az a megfoghatatlan, csak egy érzet, valami könnyû bú, hogy bármikor visszajöhetnek, és semmit nem tehetünk ellene, a saját kertünkben is résen kell lennünk, már nem a régi nyugalom ez a mostani. Szeptember 8. A madarak készülõdnek... és az emberek? Mit mondjak? Õsszel mások a fények, õsszel kezd szúrni az, ami egész nyáron nyugton hagyott. Majd jön Rilke is, már itt motoz körülöttem, az almáskertek illatában. Az idén almám sem termett, a könyvekbõl olvasom ki az illatot is. Szétszórtad magadat, mondta Mirjana, és a vállamra tette a kezét. Megrázkódtam. Ne érjen hozzám! Tényleg, hol vagyok, a darabjaim hol vannak? Nem volt sok idõm a magammal való foglalkozásra. Például itt volt nekem Klári is. Tõle maradt ez a komód, a sámli és a fogas, amit azonnal fölszereltettem az elõszobába, mert a fiamnak az volt a kívánsága. Még mindig ott lóg a kabát, amit utoljára vetett le, mert a régebbiben, abban az ócska barnában ment el. Tudta-e, hogy Klári, amikor már elege volt mindenbõl, azzal fenyegetõdzött, hogy arra a fogasra akasztja föl magát? Kinevettem. Olyan sovány volt, a nyolcvan éve könnyûvé tette, mi húzta volna azt a hurkot, pehelysúlya volt Klárinak. A sors kegyes volt hozzá, egy reggel arra érkeztem, hogy felöltözve fekszik az ágyán hová is akarhatott menni?, a feje vállára hanyatlott, az egyik lába kicsit lelógott az ágyról, szeme, szája nyitva volt, olyan halott volt, de olyan... Nem ijedtem meg, pedig õ volt az elsõ halott, akit én találtam meg. Belefüleltem a csendbe. Hogyan érezhetné az ember azt, ami már nincs? Én azt éreztem mégis, hogy valami nincs. Klári a megtestesült nincsség lett... Most mit kell tennem, ezt már hangosan kérdeztem. Dehogy sírtam! Pedig õt szerettem legjobban a világon. Miért vagyok én ilyen? Egybõl elfogadtam a tényt Klári nincs. Egy csomó intéznivaló csak. Gyászolni... majd ha vége lesz, majd egyedül. Délutánonként kicsit õt is gyászolom, az õszi fényekben ott van, néha már én is ott vagyok, vele. Megyek, megkeresem magunkat. Ezen az

6 8 Szeptember 10. Ha hagyja, én a lila ruhájába öltöztetem, mert hozzá sohasem illett a fekete. De nem volt választásom, a szekrényben sem volt semmi más, csak egy fehér papír a keze írásával: A középsõ fiókban vannak a ruháim, abba öltöztess! Fruzsi, ne bõgj, mert Te halottabb vagy még nálam is, de Neked még lehet változtatni... Klári A fekete ruháról azt tartotta, hogy elrejt mindent, amit nem illõ a világ elé tárni, még a halált is. Klári nem bánta, ha mosolygunk, amikor kötelezõ a szomorúság. Õ csak a fekete ruhához ragaszkodott, a szomorúságunkhoz nem. A fekete majd eltakarja elõlünk a halált. Mert hiába szeretett volna beszélni róla, nem hagytuk. Ellenálltunk neki, inkább üres közhelyekkel traktáltuk, hogy... ne mondj már ilyet, Klári, még a százat is megéred... Magára hagytuk. Ebbõl a sötétbõl készítette ezt a képet, megbújva a házam sarkánál, az árnyékban rejtõzve. Mit látott ott lent, a kertben, a gyûlölt örökzöld körül sohasem szerette fáim némelyikét, amit mégsem csíphetett meg, mert az utolsó pillanatban eltûnt elõle. Vagy csak nekem nincs még szemem rá? Mi lesz, ha egy reggel felfedezem a képen, amit most még nem lehet? Hát nem félelmetes? Eszel, alszol, tervezel, lépsz, becsuksz egy ablakot... azután vége, hirtelen látni kezdesz valamit. Amit Klári látott. De mi magára hagytuk a haldoklásban, pedig vele mehettünk volna, egészen az utolsó kapuig. Micsoda luxus! Minket be sem engedtek volna, nem is lett volna semmi tétje a bátorságunknak! Ostobán elmulasztottuk tanulni a meghalást... Szeptember 11. Ha jó mélyen begyalogolok az erdõbe, az olyan, mintha valami magamon túli titok birtokába jutnék. A fenyõk csúcsáig felkúszó csipkerózsa. Élõsködõ növények a száradó fák törzsébe kapaszkodva. Megrázkódom, félni kell ahhoz, hogy értsek. Hideg volt a kápolnában. Megérintettem Klári arcát. Az orvos hátratett kézzel állt az ajtóban. Sohasem szerettem az olyanokat, akik nem veszik észre, hogy elállják mások elõl a fényt. Az orvos még Klárinál is öregebb volt, vasárnaponként együtt teáztak. Kezelte is, ha szükség volt rá, de tanácsai erõtlenek voltak, mert már nem a gyógyításba vetett hittel mondta, csak ismételgette az évtizedekig hajtottakat. A végeredmény mindig ugyanaz, akkor pedig minek erõlködni... már nem az orvos gondolkodott benne, csak az öregember. Neki szóltam elõször, egyszerre ért oda a szomszédokkal. Keresztet vetettek, imát mormoltak, azután tenni kezdték, amit a halottal szokás. Mit segítsek, kérdeztem, de nem szólt hozzám senki, ide-oda rángatták a bútorokat, az asztalt a fal mellé tették, felszabadították Klári körül a helyet. Másodszor is megkérdeztem, mit segítsek, akkor az egyik azt felelte, jó lenne kávé. Az orvos kiírta a bizonyítványt, a szomszédok kávéztak, beszélgettek, Kláriról alig. Az orvos szórakozottan, már csak a kapuban kívánt részvétet. Az asszonyok nem hagyták, hogy én adjam Klárira a ruhákat, leraktam elébük. Fehér lepedõbe volt csomagolva a fekete ruha, a kiskabát, a fekete kendõ ahhoz is ragaszkodott. Vászonzacskóban volt a cipõ. Minden rendben volt, minden, ami kell. Szépen, pontosan összehajtogatva. Százszor is újraválogatta, vasalta, rendezgette. Amikor nem bírom tovább a gyaloglást, leülök a fák tövébe, közelhajolok a rothadó avarhoz, olyan mélyen van a föld, hogy hiába bökdösöm a cipõm orrával, csak morzsalékos növénymaradványokat túrok. A tíz körmével ásatták meg vele a sírját, hallottam az egyik rokonunktól, de Klári onnét is megmenekült. Ez már az õrület, gondolom, és riadtan nézek szét, meglátott-e valaki, ahogy két kézzel kapartam a talajt. Összegömbölyödve beleférnék. Szeptember 12. Ha egyszer a kerítésig eljutok... Nem is volt kerítés, csak a mi fejünkben, mert elhittük, hogy van... Ilyen talányos mondatokkal

7 Anyám a haláltól mindig borzadt, csak az életrõl volt hajlandó tudomást venni. Mitõl volt, hogy mégis ránézve láttam a holtak birodalmát, Klári hideg arca pedig a fekete keretben is sugárzott, a többlettõl fénylett, ami már neki a kezében volt... Hirtelen dühös lettem Klárira, ezt a napot most kivel beszélem meg? 10 Szeptember 14. szeder indája a válladhoz ér, szavalta a költõ, virágot dobott a Dunába, felettünk pedig igazából ragyogott a Hold, messze volt az otthonom, valahol arra délen, éppen a Hold alatt. A szeder furcsa szerzet, egész télen õrzi a zöldjét, azután tavasszal dobja le, ha már az új hajtások jönnek elõ. A hegyet felperzselték a juhászok, idõ elõtt lehullott a levél, csupaszon kapaszkodnak belém a szederkarmok, ha nem vigyázok eléggé, vérzésig. És a gyönyör is hol van már, minden csak csupa seb és fájdalom! Anyám telefonált, hogy megint elutazik Svájcba, minek tudnom róla, nem lesz nekünk már semmi közünk egymáshoz. Mint a temetés után. Felajánlotta, menjek vele, ha nem akarok még haza, vagy ha nem akarok Klári már rám maradt lakásába. Inkább Klárit választottam, azaz már csak a lakást. Ami már az enyém. Minek örültem volna, nem lakhat két helyen az ember... Furcsa volt. A tárgyak árvasága. A lábasok, a teafõzõ, a cserepes virágok, az asztalon maradt teríték, az ablak, amit még õ nyitott ki, és az újság, amit már nem volt ideje kinyitni. A tárgyak és az életünk közötti kapocs. Klári. Kezembe fogtam a csészéjét, letettem azonnal. Taszított. Nem akart közösséget velem. Az ablakot meg kell tisztítani, gondoltam, és ellenségemmé vált az is. Legszívesebben elmentem volna haza. Lefeküdtem aludni, ruhástul. A fejemben üresség volt. Sem bánat, sem öröm, sem megkönnyebbülés, sem hála, sírás sem és harag sem. De biztos voltam benne, hogy a dolgoknak ez csak egy röpke kiesése, és ez az ûr majd holnap, vagy álmomból felriadva telitöltõdik fájdalommal... Álmomban szúrós szederindákkal viaskodtam, rám tekeredtek, és nem tudtam szabadulni tõlük. Mirjana telefonja ébresztett. Szeptember 15. Részvétet kívánunk egymásnak, közben arra gondolunk, mennyire szorít ez a lábbeli, ki kellene vinni a szemetet, a kutyában bolha van. A világnak szüksége van rád. Ezt írta levelében. Sok levelet kapok. Selyemfonalak, megtartanak valameddig. Selyemzsinór, megfojt. Én vettem elõ Klári cipõjét. Egy szépen összetekert madzag volt az egyikben. Komolyan gondolta. Amikor senki sem látta, bedugtam a zsebébe: hátha a túlvilágról is menekülhetnékje lesz. A fogason lóg a fiam kabátja. Kanadából jönnek a hideg fotók. Én is küldök neki képeket, az égrõl, a hernyórágta ágakról, az élõsködõ borostyánról. Mirjana zavart meg a merengésben, a képeket visszacsúsztattam a dobozba. Alighogy telefonált, már itt is van. Segíteni akar. Máskor még szórakoztat is, ahogy ügyetlenkedünk egymás mellett, a két özvegy, akinek van is családja, meg nincs is... Most fáraszt a társasága. Régen azt hittem, nincsenek árnyalatok: vagy halott valaki, vagy él. De velünk akkor most mi van? A fák ágcsúcsán apró rügyek bomlanak, valószerûtlen gyorsasággal lesznek levéllé. Hát nem veszik észre, hogy ez már az õsz?! Tudják, persze, de sugallják is, hogy a hernyók sohasem gyõzhetnek teljesen. Barna gubóikat kikaparom az ablakkeret sarkából. Elbánt velünk ez a nyár. Majd újratanulunk minden idõt. Az utolsó szobáig menekülök, magamra csukom az ajtót. Szólít, hát miért nem érti, hogy a gyászom csak az enyém?! Még ezt is elvenné? A szokásainkat is elveszik, akkor nekünk mi marad? Magyarul kiabálom, hogy pusztuljon innét! Még nem érti minden jelentését a szónak, holnap majd kimagyarázkodom, visszavonom, vagy lesz ami lesz, csak menjen már el. Pusztuljon innét!

8 Mert a boldogságtól is lehet félni! Még csak attól! Fõleg ha hirtelen tör rád! Lehengerel, átváltoztat, kifordít magadból, azután pedig ott maradsz csupaszon, árván, összetörten. Mindig vége lesz. Tudom, de ha itt van, mégis úgy teszek, mint aki elhiszi a látszatot, hogy ez most örökké tart, pedig magamban, mélyen, ahol ilyesmire sem mozdulnak a dolgok, tudom, ennek is vége lesz egyszer. Bármennyire hihetetlen, néha a nagy-nagy boldogság közepette elfog, hogy bár már lennék túl rajta, és csendesedne el a felszín. Mert sokszor jobb csak emlékezni rá, mint élni a jóban. Ha élem, még nem látok át mindent, de a visszagondolás megvilágítja az apró részleteket is. Azt írta, hogy ez a nosztalgia, és ne csináljam. Szépen, lassan épülgetõ szélváram felemészt majd, és semmi sem lesz ott, ahol most tornyot vélek magasodni, bennem sem marad semmi, elfogyok, nincs értelme ennek. Nem érti, hogy nekem már csak a visszagondolás maradt, újra és újra átjárni minden megtett utat, az apró lépéseket visszamenõleg felruházni jelentéssel, vacakolni a töredékekkel, kitalálni, hogy mit gondolhatott akkor a másik, amikor én azt hittem, hogy tudom, mi jár az eszében. Így utólag biztos vagyok, hogy tévedtem, és az is lehet, semmi köze sem volt a gondolatainak hozzám. Egy valami bánt: a részleteket megváltoztathatom, játszhatok az életdarabokkal, de sohasem fog elkészülni az, amit a már megtörtént helyett építgetnék. Mindent lehet másként megélni, csak a végeredményt nem változtathatom meg. Otthagytak, nem kellettem, ami volt, annak vége. Te még sohasem érezted, hogy milyen magányos lehet a fa, akkor is, ha erdõben áll? De az csak a látszat, mert a fa önmagában a férfi és a nõ, holtig tartó összeolvadás. Az ember magánya a valódi magány Szeptember 18. A falu nyugati felén állok. Az ott az állomás, jobbról fehérlik a vasúttöltés. Nem merek közelebb menni, visszagondolni ennyi is elég. Szikrázó nyarat szakított meg az esõs idõ. Tomboló kánikulában egy õszfoszlány, mint megelõlegezett szeptembervég. Figyelmeztet: ez a nyár is elmúlik egyszer... Te most hallgass, Dávid, unom a gyûrûdet, tudjuk azt magunktól is: minden elmúlik, akár jó, akár rossz! És nem kell sokáig keseregni azon sem, ha valami szomorú. Az a tegnap. Holnap pedig kezdõdik valami más. Nem õ lenne, ha bölcselkedés nélkül hagyna itt bennünket: a szívet a keserû táplálja, mondja, és azt is, hogy jó hely ez a Pöndöl, Újvidék és Szeged között, félúton. Néha elhiszi az ember, hogy megtalálható benne az, amit keres. A múltat, történetesen, ha éppen búcsúzkodni akar. A helytõl, az emberektõl. Még egy ital, azután arcot vált, ruhát cserél, a régi nótára azt mondja: nem érdekel már, és fogja a kínain vett táskát, irány a vasútállomás. Mert vonattal olcsóbb, és még mindig varázsuk van a síneknek. A falu szélén mint színpadon van az állomás, lelátni a kaszálóra, a dombvonulatra, ahová mégsem veti azt a bizonyos utolsó pillantást, mert az már nyálas lenne, hozzá pedig nem méltó az érzelgõsség. A messzibe veszõ sínekrõl könnyû elhinni, hogy ahová azok vezetnek, ott van az ígéretes jövõ. A maradó kesereg, magát is sajnálja, és azt, hogy neki nem megy, hogy õ nem mer. A szívet a keserû táplálja Alig néhány érkezõ talpa alatt ropog a kõtörmelék, sokkal többen vannak a felszállók, még tülekednek is, bár nincs értelme, mert mindenkinek jut hely, és ez a vonat nem hagy itt senkit. Aki odáig kísérte, hirtelen megindul haza. A vonatlépcsõn megtorpanó már csak a megfordult hátat látja, intésre emelt keze félúton marad. De nem cserélhetõ fel a szerep: aki a vonatra szállt, az hagyta ott a másikat. Amaz pedig gyalogolhat vissza, egyedül elmélkedve, hogy minek van értelme, minek nincs. Ha pedig mégis van értelmük a dolgoknak, akkor mi az... és ha egyszer rájön, akkor lesz-e még kinek elmondania?

9 Sötét szobában szeretkeztünk, az uram elõtt nem vetkõztem le soha: örökölt õrültségek, tabuk, felesleges szégyenérzet, gátlások. Pedig akkor lett volna miért és mivel a fény elé állni, fürge tekintetek keresõ, kutató, gyújtó tüzében illegetni magamat. Mit mulasztottam? Halott voltam már akkor. De talán nem csak bennem lehetett a hiba, hogy nem mertem, amit és ahogyan kellett volna... Negyven évre rá, ez a másik, akinek így jó minden, ahogy van, ennek örül, és ajándéknak veszi. Pedig ráncok, árkok, redõk, foltok, sebhelyek, inak, erek, bütykök, csomók, roppanó derék, csikorgó térd, csomóban hulló fehér hajam, elmúlt évek nyomai. Így szeret. És boldogan állok a reggeli fényben, meztelen, mert ha kellek, hát kelljek így, és adom, magamat, amire üde-frissen nem voltam képes. Merész vagyok, szelíd és néha vad, merem adni az összes felgyülemlett indulatot, érzelmet. Magamat! Amit a legnehezebb volt megtanulni, mert tévedés azt hinni, hogy azt a legegyszerûbb, és akkor is megteheti az ember, akkor is adhatja, ha különben semmije sincsen az adásra. Forgok a fényben, öregen és könnyûséggel, nincs mit vesztenem, ebben ez a legjobb. Õt hogy elveszítem? Mitõl van az, hogy érzem: soha? Testetlen lényekké lettünk, abban a pillanatban, amikor a leghátsó zugainkból is kiszabadult a félsz, a titok, a rejtelem, a szégyenkezés, amikor a mosoly elöntött mindent, az ablakokon át is zuhogott ránk a mosoly. Sohasem késõ. Akkortól kezdett nem számítani, hogy öreg vagyok, hogy hamarosan mindenképpen vége, mert arra sohasem elég rövid elõttünk a táv, hogy valami befejezõdjön. Nem számít az sem, hogy a temetõ mellett lakom, és figyelmeztetnek a vízimalomban talált csontok, élõ múmiák a magány barlangjaiban, nem számít, hogy álmomban figyelmeztetnek. Fölemelt a szeretet, önmagam fölé, de õ tartja a hajszálnyi fonalat, hogy azért el 14 ne szálljak teljesen. Jaj, hát mégis szép, ugye élni mégis az. Szeptember 22. A józanság ideje jön. Vagy egy másik bódulaté? Hét nap ez, hét nap más. Egyik részegségbõl a másikba. Az õsz mindig Rilke jegyében. Úgy hurcolom magammal a 1961-ben kiadott válogatást, mint kutya a pokrócot. Már nem is hogy olvashassam, csak azért, hogy velem legyen. Egyszer hagytam el, mert tény, hogy nagy bolond a szerelmes asszony, megválna mindenétõl, azután persze vagy bánja, vagy nem. De mivel az az asszony okos is néha, ezért nem sokáig rágódik a múlton. A szerelem elmúlt, a könyv hazajött, az égen õszi felhõk. Drágám, kérésed parancs, Rilke és egy kicsinyke vajdasági õsz, már amit pillanatnyilag látok belõle az ablakomból. Szeptember 23. Körülöttem szaporodnak a dolgok. A megválaszolásra váró levelek. A számvetés ideje is közeleg, kialakult egy másféle szabadság érzete. Jó, ha nemet is lehet mondani. Lehet, és én már tudok, és nem is bánt, hogy ezzel esetleg elmulasztok valamit. Mindent nem lehet, és minden gyümölcsöt nem ehetek meg, még ha az én fámon termett is. Ez az én valóságom, és néha belekacsintok a kamerába, de onnét csak a saját szemeimet látom visszakacsintani. A borzasztó ebben az egészben, hogy nem látom azt, akinek játszom ezt a csoda nagy valóságot. Én tudtam, ez csak az õsz miatt van, de hagytam, higgyen, amit akar. Néha tõmondatokban megfogalmazott kérdést tett fel. Olyan egyszerû kérdést, hogy arra egyenesen nem tudtam válaszolni. Ha kimondom az azonnal számra tóduló feleletet, akkor én az leszek, aki legbelül vagyok, de õ nem tudja elviselni a válasz rá vonatkozó részét. Tehát kizárt volt, hogy normálisan tudjunk beszélgetni. Mi a bajod, kérdezte. Mondtam volna, hogy beléd szerettem, te állat, és nem tudok ezzel az érzéssel mit

10 bármennyire is nyilvánvaló, hogy miatta fájok. Õ pedig nekifogott telefonálgatni. Miután befejezte, úgy viselkedett, mintha semmi sem történt volna. Akkor este nem mentünk sehova. A másnapi elutazásomról sem beszéltünk, rosszkedvvel feküdtem le, és éjjel a saját picsogásomra ébredtem. Utáltam magamat érte. 16 Szeptember 24. Amikor már eleget olvastuk Rilkét, azt mondta, gyûlöli azokat a nõket, akik csak vacakolnak a férfi körül, húzzák a mézesmadzagot, és nem adnak semmit sem, nem oltják a fellobbantott tüzet, csak szítják a végtelenségig. Addig, amíg maguk is meg nem perzselõdnek a lángtól, vagy amíg el nem rothadnak attól a fülledtségtõl, amit a maguk kínlódásával hoznak létre. Nem akar ilyen nõket, mert csak jönnek, azután elmennek, és újra elmennek, késõbb is csak elmennek, a hátukat látja, ahogy vissza sem nézve tûnnek el a sarkon. Igaz, hogy õ sem néz utánuk, csak elképzeli õket. Olyan ez, mint a lassú kiszáradás, kút lesz ilyen borzasztóan üres, ha elapad a forrás. Mint a nõ után lesz üres a férfi, az olyan után, aki valójában nem volt neki, nem is lesz soha, csak idegesíti a jelenlétével, ami olyan, mint az örökös elmenés. Megsimogattam a fejét, azt akartam mondani, hogy ne félj, én nem vagyok ilyen nõ, de a szemem csontos kezemre tévedt, és inkább hallgattam, egyre lágyabban érintettem a haját, egyre távolodóbban, végül már sehogy sem, felálltam, kimentem a konyhába, inkább ott motoztam kicsit. Megkerestem a sárkányos csészét, ami addig az enyém volt, eldugtam jó mélyen a szekrénybe, ne adjon inni abból másnak. Egy ideig még ne adjon. Furcsa az egyedül élõ férfi lakása, hol virulnak a cserepes virágai, hol látszólag ok nélkül hervadoznak, bogarak lepik el õket, ismeretlen kór csupaszítja le a szárat. Neki is kókadozó virágai voltak. Ismeretlen nõk képeslapjai és fotók a hûtõre rakva, csattant a mágnes, amikor kirántottam az enyémet, elsüllyesztettem az eszcájgos fiókba, majd úgy csuktam be magam mögött az ajtót, hogy lehetõleg halkan kattanjon a zár, és az erkélyre sem néztem fel, mert tudtam, nem állhat ott, hogy a távolodó hátamat sajnálja, mert még fogalma sem lehet, hogy én is egy lettem azon nõk közül, akik csak vacakolnak a férfi körül. Szeptember 25. Nem tudom, hogy ki vagyok, és azt sem, hogy milyen tetteket válthat ki belõlem egy reggelizõ férfi közelsége, aki a kenyérszeletelõ késsel nyúl a tejfölbe, a paradicsomot úgy harapja, mint az almát, és közben a szeme valahol a nyakam táján matat, sem az arcomon, sem lejjebb, csak a nyakamat simogatja, és csak a tekintetével. Miféle végkifejletrõl írhatnék, amikor mindig épp ezekbe a pillanatokba zuhan be egy hajnali vendég vagy csörög bele a telefon, teljesen új irányt szabva a napnak. Nem a másikra vagyok kíváncsi, hogy mit tenne, ha folytatni lehetne a játékot, hanem magamra. * Túlságosan sokszor emlegettük a félelmet. Mindenféle félelmet, amit állandóan hurcolászunk magunkban, helyszínt váltva sem hagyunk el, minden elmondott, leírt történetünkben felfedezzük, és minden következõ lépésünket jelentõsen befolyásolja. A meg nem tett, csak kívánt dolgaink legnagyobb akadályozója is éppen a félelem. De nem a másiktól, a külsõ dolgoktól való félelem gátol, hanem inkább az, hogy saját magunktól tartunk. Hogy valami erõsebb lesz a józan eszünknél is. Olyasmitõl félünk, hogy a tetteinket egy óvatlan pillanatban érzelmeink, ösztöneink fogják irányítani. Ráadásul még a kérdés feltevéséig sem merészkedünk el, hogy na és akkor mi van? A lehetséges tetteink következményétõl is félünk, és a felelõsségvállalástól is. Végsõ soron pedig csak egyetlen dologtól: megmutatni nem merjük magunkat. Szeptember 26. A fények is mások, amióta itt vagy. Most

11 A Teréz körúton van egy fogászati rendelõ, talán még ott rendel. Gubbasztottunk a hatalmas bõrfotelban, nem tudom, azt is magával vitte-e. Már régen nem ír, néma, mint aki nincs. Azt ígérte, úgy megy el, hogy ott helyünk lesz nekünk is, ha kell. Ha menni kell. Miért is csodálkozom, hogy most nem jelentkezik? Kinek jó, ha maga körül látja elhagyott élete kellékeit? Emberkellékek, még csak nem is néma társak, mint egy fotel, egy szekrény. Milyen szer ápolja a barátságokat? A bútorra ráfújunk, és utána csak egy-két mozdulat a ronggyal, máris fényes. Görcsbe ránt az emlékezés. Kórházszagba vált az õsz-szag. Most nevettem kicsit. Mindig a szagokkal vacakolsz. Ez egy levél részlete. Mi idézne jobban, mint az illat? Merlin mondta, az emlékek... a barátomra mindennap úgy kell nézni, mint akit elõször látok, és hogy ne lássam bele azt, aki tegnap volt, vagy aki egy éve. Már magamban folytatom, hogy azt sem kellene belelátnom, akivé a fejemben alakítottam, az a leghamisabb kép, minek kivetíteni? Majd jön, és háborúzom vele, mert õ õ, a saját emlékeivel együtt az, s ha az enyémet nem látom rajta, elfog a félelem, meginog a deszka alattam, és a biztos csónak hirtelen nem lesz sehol. Persze, mi az nekem, akkor majd a vízen járok, mert az is könnyebben megy már, mint a kemény talajon megállni. Melyik énem az igaz? Ez volt a másik levélben, és értetlenül néztem a mondatot. Már nem a levélíró kérdezi, magamat faggatom, hátha épp most lesz meg a felelet. De nincs. A levél a megválaszolandók közé kerül. 18 Szeptember 30. Olvasom: pánikszoba. Elõször azt gondoltam, az egy olyan helyiség, ahová tombolni megy be az ember, de gyorsan kiderült, hogy nem. Akkor költözik be órára, hétre, akár egy egész hónapra is, ha fél valamitõl, ha fenyegetettnek érzi magát. Bevonul a teljesen felszerelt lyukba, ahol ott az összes, nélkülözhetetlennek hitt kelléke, ami a biztonságához kell... A biztonságérzetéhez. Mert a kettõnek alig van köze egymáshoz. De a bibi az, hogy ha egyetlen szörnyen felesleges dolog is bekerül, és nincs az az igyekezet, óvatosság, amivel ez kivédhetõ lenne. Be sem menne senki a luxusoduba, ha kint hagyhatná a FÉLELMET. Épp ezt nem lehet. Gondolom, hogy mivel nem edzõdhet, egyre gyengébb lesz, és egyre többször érzi úgy, hogy csakis ott tud nyugodtan, biztonságban kikapcsolni, és egyre többször csukja magára a páncélajtót. Az írás is egy pánikszoba, biztonságosnak hitt menedék. Nyilvánvaló, hogy tökéletes mása lett amannak, mert a szövegekben egyfolytában azzal szembesülök, ami miatt elbújtam. * Kihallgattam a lányok beszélgetését, persze magyarázkodhatnék, hogy akaratlanul, de az már nem volt véletlen, hogy nem mentem tovább az ajtóból, lapultam még egy kicsit. Jó, ha nem vették észre, mert papolhatnék illemrõl, hitelét vesztené. Csitrik még, vagyis én azoknak hiszem õket, közben pedig úgy beszélik meg a dolgokat, hogy belepirulok. A kukkolók a téma, a szex. Mi az egészséges kíváncsiság, kérdezte az egyik. Meddig egészséges a kíváncsiság, kérdezte okosan a másik. Addig nincs is a dologban semmi kivetnivaló, amíg abban merül ki a kíváncsiság, hogy egy kivilágított, el nem függönyözött ablak elõtt elmenve bepillant. A baj ott kezdõdik, ha nem érzi, mettõl magánterület, de nagyon magánterület... Intimszféra, na, így. És a pillantást kicsit meghúzza, amíg észre nem veszi valaki, és szét nem rúgja a... A lányok vitája odáig fajult, hogy az egyik az állította, az a beteg ember, aki nem kíváncsi arra, a másik hogyan csinálja. Mert a tévében is megmondta az a nõ, hogy minden a szex körül forog. Rosszul csinált valamit a természet. A nemiségre ébredés ideje épp akkor van, amikor a tanulás ideje is... Fûzzük csak tovább... ha szex mindörökké, akkor tanulni is, dettó. Csak ez valahogy mindig kifelejtõdik az adásból.

12 vülállókkal szemben azért talán összefognánk... Jó lenne ezt nem érni meg, a próbájára nagyon nem vagyok kíváncsi. A fenébe ezzel az egésszel, én nagyon szeretem õket, mindennek ellenére. Nekem ez a fontos. Mindig az, hogy én szerethessek. 20 Október 2. Volt kitõl tanulnom a magányt. Még az imakönyvében is azt tartotta az egyedüli bejegyzésre érdemesnek, hogy Az követelje meg hûségemet, aki a halált is képes megosztani velem. Gyerekkoromban ábrándosan merengtem a mondat felett, arra gondoltam, egyszer majd úgy szeretek valakit, hogy képes leszek vele halni. Amikor elég eszem lett hozzá, Klári kijózanított, és magyarázatot adott a saját mondatához, bár elõbb hosszasan fejtegette, hogy szentségtöréssel felérõ, amit tesz, mert ha majd felnövök a témához, magamtól is megértem, és a lényeget sokkal tisztábban fogom látni, mint ahogy az õ körülírása lehetõvé teszi. Ha a kezembe veszem a könyvet, elolvasom a sort, már pontosan értem Klárit, és ismét hajlok Bergmannak hinni: minden társas lét illúzió. Igen. Két külön halál van, az enyém, a tiéd. És egymás melletti élet. De együtt...? Ez az egész okoskodás szépen magába omlik, ha megjön. Leül a fotelomba, issza a kávét, nem is sokat beszél, csak rávilágít, hogy már megint magyarázatgyártással töltöttem az egész hetet, mekkora ökör vagyok pedig, hiszen ez is igaz és a másik magyarázat is, mármint a magány és a nem-magány témájában. Egymás nélkül nem lehetünk, de mindenkiben ott van az, amit önmagából képtelen megosztani. De jó, hogy szeme van az embernek, szólok közbe, és érti a gondolatot, ami kimondatlan maradt. Ha nem lenne látás, akkor sem veszne semmi, hunyd le a szemed, és lassan másféle szál köt össze bennünket. Hm. Még gondolkodom ezen. Van rá egy egész hetem. Már megint. Október 3. Az állomásnál ültünk, és végre eszembe sem jutott félni. Mikor legnagyobb az ember, ezt játszottuk egész este, feleletet kerestünk a kérdésre. Sok változatot elmondhattunk, más dolgunk nem volt. Még nem tudtunk mit kezdeni egymással. Apám térdein állva voltam a legnagyobb, mondtam hirtelen. Utána sokáig hallgattunk. Apám már régen halott, ha élne, eszembe sem jutott volna ez a válasz... tény, mert tény, egyszerû, tiszta, megtámadhatatlan. Akkor voltam a legnagyobb. Efelé tartok, de be nem érem soha se azt az élményt. Itt van a kutya elásva, mondta. Magamnál erõsebbet keresek, mindig. Miért is? Talán nem csak azért, hogy erõmet próbálgathassam? Dehogy, jó lenne már pihenni, lerakni a gondokat, elaludni, úgy, hogy azért biztos lehessek benne, nem esik álmomban sem bajon, nem eshet, mert van, aki vigyáz rám. Néha irgalmatlanul rossz felnõttnek lenni. Megyek tovább, fûzõdik a téma. Nem kellene a saját gyermekkorom, hiszen inkább egyfolytában felejteni akarom azt. Pedig lehetetlen, mert még élem. (Ma született valaki, x éve éppen, akinek viszont nem lett gyermekkora. A legnehezebb, hogyha szeret az ember, de mégsem tudja átvenni a másik szenvedését. Azóta persze próbálom elfogadni a történteket, mert megmagyarázni mindent lehet. Mindenre van egy használható gondolat, mondat vagy egész könyvtárnyi irodalom. Heverõ a dokinál, bogyók, meg anyám kínja. A tény attól még tény marad. Mert azt is megírtam már, hogy minden szép kezdetem és minden szomorú befejezésem az õsz ajándéka. Szülni és ott állni az ágynál, tehetetlenül. Megyek haza, mondták, és behívták az apát. Õk már a tényekbõl tudták azt, amit én is sejtettem, de egyfolytában hárítottam magamtól. Csak engem akartak kímélni, mentegetõztek utólag. De mivel lett volna jobb, ha maradok? Neki mivel lett volna jobb, hiszen még el sem szakadt az a köldökzsinór, amit nem bába vág el, és nem a testet táplálta. Kimentem a kórház teraszára, az apát egy szóra még visszahív-

13 Õ hallgatott, fehér arccal, keskenyre szorított szájjal, pislantás nélkül nézett a fejem fölé, nem a szemembe. Mi van veled, faggattam, minden jó lesz, hajtogatta, és ezzel aludtam el. Még mindig a fotelban ült. Az ébredés jéghideg józanságot hozott. Fogta a telefont, kiment a szobából. Csend volt. Nem is telefonál, azt hallanám, és még szédelegve mentem utána, osontam, mint a macska. A fal tövében kuporgott a készülékkel. Még akkor sem õ mondta ki, nekem kellett megértenem. Meghalt. Kérdés, az van, még most is, akkor csak az volt, hogy én miért maradtam meg?) 22 Október 6. Lassan lehámlanak a fájdalom rétegei is. Az idõ, ugye az idõ. Nem volt kenyerünk sem, pénz meg fõleg. Találd fel magadat. Mindig feltaláltam. Majd lesz valahogy, ez volt a családi szállóige, úgy jártak hozzánk csodálkozni, mintha nem egy ég alatt lettünk volna addig is. Miért nem panaszkodsz? Mit panaszoljak fel? Kinek? Volt is idõ a panaszra... Enni kell, aludni kell, meleg kell, és az iskola. Egyszer sem tudtam lemenni kenyérért. Nem az volt a baj, hogy keskeny, lapos, sûrû és nehéz volt. Nem válogattunk, hanem hogy ingyen adták, az volt vele a baj. Százholdas gazda volt a dédapám, huszonhárom munkás dolgozott, evett a szálláson. Hatan ülünk a szobában, ami konyha is és minden. A gyerek belép az ajtón, mondja, hogy szerzett pénzt kenyérre, olyanra, amit venni kell. Eladta a Barbis képeit. Dédapám, ide jutottunk! És persze nem szakadt ránk az ég, sõt behívót sem hoztak akkor. Találd fel magad. Utáltam magamat, hogy ilyenné lettem. Behívattak az iskolába. Jézus, a gyerekkel van baj? Nem volt vele semmi, csak a pedagógus ingyen ruhát osztott. Anyuka, apuka tessék innét válogatni! Nem kellett. Mert nem. Én sohasem jártam a máséban. Flancos dámák kinyúlt slafrokjai. A gyerekeknek a saját nadrágomat alakítottam át. A kabátomba is gyorsan belenõtt, és szerencsére a lábam kicsi, a mai kamaszok pedig nagyobb lábon járnak, elhordhatta a cipõmet is. Sütöttem a kenyeret. Reformkonyha, szépen leírta, hogyan kell. Amikor az újságban megjelent, hogy szappanfõzés, már nem bírtam tovább. Azt hittem, visszafelé nem mehet a világ. Te miért nem panaszkodsz, te nem panaszkodsz soha? És a kétmárkás fizetés. Tojásért adták a trafikban az újságot. Nem hoztak behívót, de akkor még nem tudtuk, hogy holnap sem. Együtt voltunk bár. A gondok elnyomták a fájdalmat. De éjjel felfénylenek, foszforeszkáló körvonalak, fullasztó füstje lesz az éjszakáknak. Olyan bénák vagytok, mondja a veszprémi, nem akkor, hanem most mondja. Mindent meg lehet oldani, teszi hozzá, és nézi a romokat. Nem lehet. Bénák vagyunk. Azok. Elfordulok. Október 7. Film közben ért a hír. Világosan emlékszem, hogy az értetlenkedés elkeveredett a döbbenettel és a megkönnyebbüléssel is. Biztosan tudom, hogy nincs szó arra az érzetre. Mit kell ilyenkor tenni? Telefon, ide-oda, akkor hallottam meg a szirénát is. Nem tudhattam, hogy mi vár rám. Akkor sem mertem levetkõzve aludni, amikor zónázott a faluban. Elment, hogy mindjárt jön, és nem jött még éjfélkor sem. Nem mertem levetkõzni, mert soha nem tudtam, mire ébredek. Volt, hogy rendõrök hozták, belökték a kapun, legyen már az én gondom a többi! Máskor zsákként zuhant le a tizenkét lépcsõn, mentõt kellett hívnom hozzá. Akkor most itt is háború van? Másmilyen, mint az eddigiek, és megint nem mertem levetkõzni. A gyerekekre gondoltam, hogy tudják-e már? Takarítani kezdtem. Hallottam a repülõgépeket, kóstolgattam a félelmet, hogy milyen az, ha pontosan lehet tudni az okát, nemcsak homályban tapogatódzás, játszadozás a félelem különbözõ megnyilvánulásaival, amik jobbára csak a fejemben születtek. Ez valóságos. Figyeltem: ilyen, ha így félek. Reggelre a fotelban aludtam el, összegömbölyödve, mint a kóbor kutya a Miletiæ szobor tövében, adtam neki egy darabot a hamburgerbõl, nem is vetette rá magát, mint ahogy vártam, inkább csak nézett, hosszan, itthon értettem meg, inkább a hívó szóra várt. Álmomban a kutya vol-

14 olyan helyre tettem, hogy könnyen felkapható legyen. Az elsõ nap még nem a félelemé volt. 24 Október 8. Nem oka itt senki semminek, vagy mind hibásak vagyunk valamiben. Rossz szemmel néztek rám az utcából, hogy a félig kész házunkba beengedtem a tartalékosokat. A büdös kurva, ezekhez törleszkedik! Ezt is visszahallottam. Mit tudják õk... A tankok dübörgésére ébredtem, a szélsõ utcán jöttek be a határból. Az ágyamhoz öt méterre haladtak. Néha nem segít az ima a félelem ellen. Másnap reggelre vizes volt az út. Esõ esett? Értetlenkedtem, derült volt az ég. Hajnali ébredõk mondták, hogy a tûzoltóautó lelocsolta a nyomokat. A beton sebeit nem tüntette el, a lánctalpak felhasogatták az utat. Macska karmol így, alig-alig, de sokáig látszik. Nevetséges taktika. Senki sem nevetett. Mindenki tudta, hogy kiknek a fészereibe költöztek be a tankok, a harckocsik. Aki beleegyezett, tudta, miért teszi. Ha nem egyezik, akkor is úgy lesz. A félig kész háznak mindegy, az emberek ne legyenek az ég alatt. Nem oka itt senki semminek. Akkor ki? Legalább addig sem kell rettegnem, hogy beköltöznek idegenek. Elég károm volt már abból a házból. Tizedéért is adtam volna annak, amit ér. Amerikai tervek alapján építettük. Ez itt nem Amerika. Nem fejezhette be, ha nem viszik el, akkor sem fejezhette volna be. Laktak már benne csavargók, ismeretlenek, mindenfélék. Elloptak minden mozdíthatót. Párok jártak be szerelmeskedni. Nincs kerítése sem, a környezõ lakók a mélyedésbe hordják a szemetet. Ott lett volna a medence. A tartalékosok elkezdték takarítani. Valamivel agyon kell ütni az idõt. Otthon most szántanék, vetnék, negyven holdat bérelek, sóhajtozott az egyik. A másik meg csak gubbasztott, ahogy mentünk bele a jó idõbe, úgy lett egyre szótlanabb. Nem volt dolgom, vittem nekik ebédet, kalácsot, kávét. Az uram is tartalékos volt, egy másik háborúban. Ültem közöttük a kivágott fatörzsön, sütött a nap. Nappal is egyre többször szólt a sziréna. Senki sem tudott semmit a holnapról. Felásták a kertemet is, magokat kértek. Valamit tenni kell addig is. Vártunk. Estefelé, még világoson elindultam, lássák a szomszédok, hogy hazamegyek. Hogy egyedül megyek haza. Senki sem hitte már, hogy hamar vége lesz. Október 9. Olyan részeg volt, mint az árva szamár, miféle hasonlat ez, de így mondják, lógatta a fejét, azután hirtelen felkapta, felugrott az asztaltól, ment neki a falnak, az ájulás kerülgetett, olyan erõvel verte fejével a deszkaborítást. Nem is bírtam nézni, kimentem, rohantam hazáig, mit keresek én itt, ki ez az ember, csak ezt hajtogattam, és párnába fúrt fejjel füleltem a kutyákat, megérzik, ha jön, megismerem, ha õt ugatják. Anyám sohasem járt az apám után, dögöljön meg, ha nem tud hazajönni! Dögöljön meg, úgy mondtak ki ilyesmit, mintha hinnének benne, egyszer a puszta szavuk is elég lesz hozzá, hogy mindörökre vége legyen az egész cirkusznak. Óvodába menet alig mertem elmenni a ház elõtt, ahol egy egészen apró öregasszony lakott, ilyennek ábrázolják a mesebeli banyát, azt mondták, megölte az urát. A megölte még nem jelentett semmit sem számomra, homályos értelme volt csak, valamit befejezni, lezárni, ilyennek éreztem, nem láttam benne a bûnt, sem a tragédiát. Nem ettõl lett szörnyûséges az a ház elõtti elmenés, nap mint nap, kétszer is. Azt is mondták, hogy miután megölte, felaprította, lefõzte a csontokról a húst, senki sem vett észre semmit. A csontokat késõbb megtalálták, miféle ösztön hajtotta az asszonyt, hogy úgy rejtse el bûne jelét vagyis sehogyse rejtse el, hogy ráakadjanak? Bûnhõdni akart, a tette elég ok volt rá. Szenvedni akart, mert az urától egész életében szenvedett, halála után sem bírta nélküle. A szenvedés nélkül. Nem az ijesztett, hogy ölt, nem értettem a kifejezést, de a felaprította, megfõzte már teljesen világos volt, má-

15 elõadás megkezdõdött. Verseket szavaltak, ügyetlen kisiskolások bájos mûsora volt, az igyekezettõl volt megható az egész, a gyerek igyekezete más, ellentétben a felnõttével, mert ha a felnõtt igyekszik annyira, akkor kilóg a lóláb, és semmit sem ér az egész. Megfogta a karomat, mutat egy jobb helyet, koccintsunk valaki egészségére, nem lesz itt háború, fogadjunk. De lesz. Március volt, ostoba vitákba keveredtek a különbözõ asztaloknál, idegesség volt a levegõben, a szép arcú nõk grimaszokat vágtak az eredeti, házi barackpálinka elsõ kortyától, az illat körülfogta a társaságot, és akinek mehetnékje volt már, kicsit még az is maradt. Azután már nem is akart menni senki, az asztalra csapott a nagyhangú, itt vagyok otthon, a kurva anyját neki! Kire gondolt, tudtuk, és ilyenkor már nem sír a részeg sem, hanem kiegyenesedik, felemeli a fejét, a szeme éget, mint a parázs. Másnap az persze a másnap. Jó buli volt, mondták Szeged felé a vonaton, azt hallották, hogy a határon nem engedik át a férfiakat, megpróbálták, vaklárma volt, átmentek simán. Úgy szaladtak szét, mint az ólból a malacok, ha együttes nyomásuktól hirtelen kiszakad az ajtó. Aki maradt, az azért is maradhatott, amiért a másik már elment, nem ítélkezni kell, csak megérteni, most már amúgy is mindegy. Mindenféle elválásaink. Úgy játszottunk elválást és újratalálkozást, mint a gyerekek játszanak a babával, tankkal, puskával. Játszottunk. Elgondoltuk, hogy nem húzzuk a reckákat, szabjuk a napokat órákra, percekre, hanem hagyjuk az idõt. Nincs idõ, ha nem osztogatjuk, kötjük, jelöljük. Mi múlik akkor? Hát mi. Mi, te és én fogyunk, lassan ki- és elfogyunk. De nem az idõ. Az van, kívülünk. Eddig jutottunk, és akkor õt bevitték a kórházba, hét napig volt bent, én hét napig kint. Minden fogadalmunk, játékunk elfelejtõdött, belecsúsztunk egy másik állapotba, a várakozáséba. Naplót írtunk és leveleket, dátummal, órával, hellyel is jelölve. Így építkeztünk, egymástól távol, egymásra, az idõben megkapaszkodva. 26 Éjjel hívott fel. Félálomban rohantam az alig kivilágított utcákon át. A vadszõlõn cseppenként vesz birtokot az õsz, megszaggatott indái nyakamba lógtak. Játszottam az egyikkel, kesernyés szaga lett az ujjaimnak, éreztem, amikor a szám szélének röppenõ lepke után kaptam. Elszállt tõlem inkább a fénybe, a mester tudja csak, hogy a hernyóból pillangó lesz, mondta, hányszor érzem még nyakamon a leheletét, még ma, még holnap, holnapután, egy évig, vagy örökké? A dj nem nekem tette magát, a kólám túl hideg volt, a tévében a valóság ment, a pincérnõnek egyszerre ketten bájologtak, és a lapokat senki sem takarta. A domináns hím már fényét vesztõ szerepében. De nem sokáig, mert az alkohol megteszi a magáét, ma nekem, holnap neked, trágár leveleibõl azt olvasom ki, hogy szelíd lenne, mint a bárány, ha lenne kiért szelídnek lennie, és a harmadik pelinkovácot sohasem inná meg. Amikor kinézel az ablakon és pontosan tudod, mit kell leírnod abból a látványból, hogy ne csak a te ügyed legyen. Ilyeneket mondtam a nõnek, aki azzal hívott fel, hogy a hangom simogatására vár, a másik pedig arról nyafogott a telefonba, hogy inkább talán nõt szeretne szeretni, mert a férfiakkal annyi baja van. Késõn kapcsoltam, ez a beszéd megint az én számlámra ment, akkor is, ha õ az, aki fizet. Ki tud itt aludni rendesen? Október 12. Zajlik az élet, az a normálisnak titulált, ami a nagy többségnek kijut, kisebb-nagyobb eltérésekkel, épp csak arra elég, hogy egymástól megkülönböztethetõ legyen az ember. A hét napjain az ebéd is hasonló: pénteken krumplistészta, vasárnap rántott hús és sült krumpli. Mindenki olyan akar lenni, mint a másik, mert az jó, biztonságot ad, a valahová tartozás érzését. A szerelmek is átlagszerelmek. Még közelebbrõl megnézve is olyannyira egyformák, hogy egyetlen történetben meg lehetne írni egyetlen város szerelmi gondját-baját. Ezt nem én találtam ki. Közben, vannak olyanok, akik

16 SZELES ANNAMÁRIA Elefántok útja Aranyszín elefántok vándorolnak. Hosszú száraz éveken át, hátukon óriás szerelem súlyával döngetik a kéklõ utakat. S bár az õsforrás, mely az elefántot hajdan habjai közül kivetette, szétnyílt felszínén gyógyulni vágyna, egyre küldi feléd arany elefántjait. El 28 Hegytetõkön várom világom omlását s az utat mely elvezet egy vidám õszi reggelen amikor minden teremtett gyerkõcöd hangos hívásra ébred s azonmód gyûrött pizsamában és kávésbögrével elindul nevetve fel a tõled kapott felhõpapucskában melyet az utolsó karácsonyra valóban te csempészel a fa alá Berta András fotói Szeles Annamária (1978) Vágsellye. Szerepelt az Angyalzsugor c. antológiában (AB- ART, 1997). Verseskötete: Anima (AB-ART, 2002).

17 FRANÇOIS BRÉDA DIRIB-DARAB goliárd drámix SZEREPLÕK ÓBUDAI NAGY ANDRÁS, bankár, 50 éves BÖLCS MIKLÓS, a Kolozsvári Vízmûvek vezérigazgató-helyettese, 45 éves LÖKÖDI ENDRE, szenátor, 55 éves BOKSZ BÉLA, Óbudai testõre, 35 éves JÓ JOLI, egyetemista, 20 éves, többnyire néma szereplõ RÉPA, napszámos, 25 éves RAKÁS, alkoholista, 35 éves MUMU, munkanélküli, 40 éves A KOLOZSVÁRI SZÛZKURVÁK KARA Történik napjainkban Kolozsváron I. FELVONÁS Óbudai Nagy András fényûzõen berendezett villája. A hallban vagyunk. Balra jakuzi. A szín közepén dúsan megrakott asztal, amelynek központi figurája egy ropogósra pirult malac almával a szájában. Óbudai, Bölcs és Löködi beszélgetnek. Elsõ jelenet ÓBUDAI: Tudjátok hogy van! Így, az öt iksz beütése után, már semmi sem olyan, mint rég Még a barátok is megváltoznak Hogy ne is beszéljek a szervezetrõl Ami itt is fáj Ott is fáj Zörög a szekér, s jelzi elõre, hogy már nincs sok hátra Dehát, micsináljon az ember?! Ez a sors Ilyen az élet Ugye, jön a halál, és kopog az ablakon De azért amíg még vagyunk, nem hagyjuk magunk, nem engedjük, nem tûrjük, nem tehetjük, hogy a test mindent úgy csináljon, ahogy õ akarja! Nem! Nem fogok tangózni a halállal! Nem, nem és nem! És ha jól meggondoljuk a semmi, a nemlétezés, a végsõ nagy mumu nem majd ott az utolsó órában, az utolsó ágyon, az elbúcsúzás végsõ jakuziján áll be, nem akkor és ott installálódik, hanem már most itt van közöttünk! Mint a halál Velencében! Csak éppen nem tudjuk, hogy ki az! (Bölcs fele) Illetve én biztos vagyok benne, hogy nem te vagy, Mikikém! (Löködi fele) Illetve te sem, druszám! Szervusz, Mikikém! Szervusz, Bandikám, szervusz drusza! (koccintanak, isznak) Mert hiszen mikor ünneplik az embert? Két alkalommal! Egy: Amikor megszületik és kettõ: amikor eltávozik az élõk sorából! Nagy ünnep az nekik, az itt maradottaknak, amikor tõled végre megszabadultak! Hogy trombitálnak, hogy kiöltöznek, hogy masíroznak, s milyen ünnepélyes arcot öltenek! Lakomát is csapnak, esznek-isznak-dorbézolnak, sör-bor- 30

18 BÖLCS: De hát, a kutya rúgja meg, unatkozni egyszerûen abszurditás ÓBUDAI: S mit tegyünk akkor, ha már a színház is abszurd? (nevetnek) LÖKÖDI: Akkor a színházban, ahol általában abszurd színdarabokat játszanak, duplán fogunk unatkozni, mert egy: unjuk magunk azért is megyünk a színházba! s kettõ: unjuk a darabot, mert az épp az unalomról szól, s ebbõl a kettõbõl a tagadás tagadásának a törvénye szerint, Hegel is megmondta, nagy élvezet, vigasság és telitalálat fog kisülni! BÖLCS (az asztal felé bök): Avagy egy finom húsú és jó étvágyú szopós malac! (erõltetetten nevetnek) LÖKÖDI (társai nevetését utánozva): He-he-he A jókedv nem egyéb, mint unalom a négyzeten. Hegel ÓBUDAI: Ó, drusza, hagyjál minket békében ezzel a Hegellel! A könyökömön jön ki már ez a sok Hegel! BÖLCS: Hegel egy hülye volt! LÖKÖDI (félre): Stréber! (Bölcs felé) Én nem is mondom, Mikikém, hogy nem, de jobb híján He ÓBUDAI (közbevág): Hé, olyasmi kéne, amit még nem láttunk! LÖKÖDI (a jakuzira sandítva): Gruppenszex! ÓBUDAI: Zéró! (legyint) Unalmas! Szóval, egy szó, mint száz, valami izgalmas játék kellene! BÖLCS: Valami olyan játék a játékban! Hogy játsszuk, mondjuk, azt, amik nem vagyunk! Elvégre mindig az az érdekes, amik nem vagyunk! Amik nem is lehetünk soha! LÖKÖDI: Én már senki sem merek lenni Kártyázni ununk, inni ununk, enni ununk, csajozni untok! De hát fölzárkózom a csapatszellemhez! (hõsiesen) Én is unom a gruppent! Második jelenet (beszalad a KOLOZSVÁRI SZÛZKURVÁK KARA) KAR (tapsikolva): Kant, Hegel és Derrida Elmentek a moziba: Ne fogd meg a csicsemet, Fizess inkább vert tejet! Hújújújú jújújú! Hújújújú jújújú! Nem viszel a diszkóba: Nem szeretsz, te disznója! Nem is akarsz engemet, Csak egy döglött verebet! (refrén) 32 Nem vagyunk mi olyan bambák! Várnak ránk a dollárpapák!

19 ÓBUDAI (a társai fele fordulva): Terem? BÖLCS: Bura! LÖKÖDI: Herce? ÓBUDAI: Hurca! BÖLCS (a közönség fele): Sorpárbaj! Rece? LÖKÖDI: Fice! ÓBUDAI, BÖLCS, LÖKÖDI (egyszerre): Bumm-bumm-bumm! ÓBUDAI: Tipp? BÖLCS: Topp! LÖKÖDI: Liccs? ÓBUDAI: Loccs! BÖLCS: Piff? LÖKÖDI: Puff! Sipp? ÓBUDAI: Supp! Ripsz? BÖLCS: Ropsz! Inci? LÖKÖDI: Finci! Szopós? ÓBUDAI: (az asztalon lévõ sült malacra kacsintva) Pulyka! (nevetnek) Abszurd! Farkas? BÖLCS: Barkas! LÖKÖDI: Marx? ÓBUDAI: Engels! BÖLCS: Lenin! LÖKÖDI: Sztálin! ÓBUDAI: Mao! BÖLCS: Tito! LÖKÖDI: Castro! ÓBUDAI: Lukács?! BÖLCS: György! ÓBUDAI: Csimm? BÖLCS: Bumm! BÖLCS: Dimbes? LÖKÖDI: Dombos! ÓBUDAI: Egyedem? BÖLCS: Begyedem! LÖKÖDI: Miki? ÓBUDAI: Maus! BÖLCS: Pityi? LÖKÖDI: Palkó! BÖLCS: Ihaj? ÓBUDAI: Csuhaj! LÖKÖDI: Orbán? ÓBUDAI: Viktor! LÖKÖDI: Medgyessy? ÓBUDAI: Viktor! LÖKÖDI: Csihi? BÖLCS: Puhi! LÖKÖDI: Erre? ÓBUDAI: Arra! 34

20 szünk a néppel, s élvezni fogjuk, hogy õk nem tudják majd mire vélni ezt a váratlan csodát! És még jót is tettünk, mert azok leszünk, amik vagyunk: urak!... (Mind nevetnek) ÓBUDAI: Kiváló ötlet! Boksz fiam! (Boksz megjelenik) Hozzál föl nekünk ide az utcáról három szerencsétlent, mert meg akarom vendégelni õket a születésnapom alkalmából! Plusz, az urak is díjazzák a javaslatomat! Nemdenem, urak? BÖLCS: Hogyne! LÖKÖDI: Remek! ÓBUDAI: Nagyszerû! BOKSZ: Megértettem! (el) BÖLCS: Jönnek majd a fazonok! ÓBUDAI: Azt se fogják tudni, milyen világon vannak! LÖKÖDI: Hogy mi szenátorok ÓBUDAI: Bankárok BÖLCS: Igazgatók LÖKÖDI: Va Va? ÓBUDAI: Gyunk! BÖLCS: Vagy?! ÓBUDAI és LÖKÖDI (egyszerre): Nem vagyunk!!! BÖLCS (diadalmasan): Ez itt a kérdés! És esküszünk, esküszünk! MIND (egyszerre fölemelik poharaikat, és koccintanak): Hogy urak többé nem leszünk! (Gyors függöny) II. FELVONÁS A kolozsvári Music Pub pincekocsmája. Underground-zene, sûrû füst, a háttérben állandóan ki- és beáramló vendégsereg: diákok, örömlányok, egyetemi tanárok, kiskorúak, munkások, írók, alkoholisták és vagányok. A kocsma közepén a Fõasztal, Répa, Rakás és Mumu ülnek egymás mellett, elõttük egy méter sör, azaz egy méternyi kibontatlan sörös üveg. Répa a fogával nyitogatja az üvegeket. Elsõ jelenet RÉPA: Há ez az élet értelme, fiúk!... Igyunk!... Há legalább így, fizetésnapkor! Hogy nehogy elunjuk magunk!... Mert az unás az rettenetes! Há, nem?! (röviden fölnevet) RAKÁS: Én is aszondom!... (õ is nevet) MUMU (nevetve): Mumu. Mumu (Koccintanak) RÉPA: Na, de nézzük meg a szép pipicákat! (Az egyik arrajáró miniszoknyás lánynak rövidet fütytyentve) Há, mámá, rá se nézel a szegény Répára?!... A fehér ló kell, a királyfi, mi?!.. A fehér Audi, a Jehudin Mehudin, a dolcsi s az euró!... A mi kicsi lejünk nem is smakkol, mi?!.. Jön még a kutyára dér, s lesz még Budán mumu-vásár! Jó lesz majd akkor Répa bácsi is, mikor elfogy az arab zsozsó! Aztán egy-egy kólára is ráfanyalodsz te még, ha már nem nyalsz tekilát (nevetnek), úgy, hogy meg sem nyekkensz!... RAKÁS: Itt ide figyelj, Répa, te-ki-látsz, ha te kensz, meg se nyek-kensz!... Te meg, ki látsz, ne nyald ki a tekilát!... 36