Eco new farmers. 3. Modul Növényi és agrotechnikai tényezők. 7. rész Egyéb technikák alkalmazása

Átírás

1 Eco new farmers 3. Modul Növényi és agrotechnikai tényezők 7. rész Egyéb technikák alkalmazása

2 3. Modul - Növények és gyakorlati útmutatások Az ökológiai gazdálkodásban használt egyéb technikák 1. Bevezetés Ebben a fejezetben bemutatjuk, hogy a talajtermékenység fenntartása és a gyomirtás az ökológiai gazdálkodási rendszerekben a következőktől függhet: Takarónövények Zöldtrágya Az istállótrágya Kereskedelmi forgalomban vásárolható komposztált trágya Talajtakarás 2. Az ökológiai gazdálkodásban használt technikák 2.1. Takarónövények A takarónövény (1. ábra) nagy mennyiségű növények, általában egynyári, kétéves vagy évelő füvek és / vagy pillangósok összessége, tiszta vagy kevert vetésben, melyek növekedésben vannak és befedik a talaj felszínét, a teljes év során vagy egy részében. A takarónövények általános jellemzői: olcsó vetőmag gyors csírázás gyors növekedés gyomelnyomás tápanyagban szegény talajban is tudnak növekedni könnyen beépíthetőek nem valószínű, hogy gyomként visszatér a következő növénynél

3 1. ábra Takarónövények Miért hasznos a talajtakarás? A takarónövények képesek megvédeni a talajt a szél és víz eróziójától, elnyomni a gyomokat, megkötni a légkör nitrogénjét, építeni a talajstruktúrát, és csökkenteni a rovarkártevőket. Erózióvédelem - A téli szelek és a súlyos esőzések különösen is pusztítóak, elsodorják a termőtalaj kis részecskéit a talaj felszínéről. A takarónövény sűrű vetése megvédi a talajfelszínt a széltől, a takarónövény gyökerei pedig megvédik a talajt a vízeróziótól a nagy esőzések során. Gyomelnyomás - A vegetációs időszak egy részében vagy egészében helyükön hagyott talajtakaró növények elnyomják az egynyári és néhány évelő gyomokat. A füvek közül az egynyári rozsnak olyan allelopátiás tulajdonságai vannak, amelyek megakadályozzák a gyommagvak csírázását, és elnyomják a gyompalántát a rozs gyökérzónája körül. Nitrogénmegkötés - A pillangósok, melyek sajátos Rhizobium baktériumaikkal vannak beoltva, kivonják a nitrogént a levegőből (a talajban), és a növényi szövetekben tárolják a pillangósok gyökérgümőin keresztül. Ez egy szimbiotikus kapcsolat, mivel a baktériumok a nitrogénért cserébe felhasználják a növényi cukrot. A nitrogén egy része hozzáférhető, amint elhalnak a gyökerek, de a többsége akkor lesz elérhető, ha a pillangós növényt bedolgozzák a talajba (zöldtrágya). A talajszerkezet kialakítása- a növényi gyökerek egy ragadós anyagot bocsátanak ki, melyek összeragasztják a talaj részecskéit, kialakítva a szerkezetét. A fűféléknek kivételes képességük van erre. Rovarkártevők csökkentése - A takarónövények ösztönzik a jótékony rovarpopulációkat, gyakran minimalizálva vagy kiküszöbölve a további rovarirtó intézkedéseket.

4 A takarónövények fenntartják vagy növelik a talaj szervesanyag-tartalmát, amely növeli a talaj aggregációját, tápanyag-ellátását és vízmegtartó képességét. Az általános takarónövények és zöld trágyák közé soroljuk a következőket... hajdina bíborhere szöszös bükköny földbentermő here vöröshere somkóró tehénborsó köles A talajtakarónak használt pillangósok növelik a talaj nitrogéntartalmát Zöldtrágya Zöldtrágyázáskor a növénytermesztés elsődleges célja az, hogy a biomasszát beépítsük a talajba a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságainak javítása érdekében. A zöldtrágya fontos a biogazdálkodási rendszerben, mert segít szervesanyagot és tápanyagot adni a talajhoz. Miért hasznos a zöldtrágyázás? A zöldtrágyázás javítja a talaj termékenységét és a talaj szerkezetét a talajban élő organizmusok etetésével és a talaj részecskéinek aggregátumokká való ragasztásával. Talajtermékenység - Amikor a friss növényi anyag elbomlik a talajban, a szén-nitrogén arány alacsony lesz, amely lehetővé teszi, hogy a nitrogén könnyen a talajkémiába kerüljön a baktériumok által. A nitrogén felhalmozódás nagyobb a pillangósoknál, amelyekben megtalálhatóak a gyökérgümőkön élő nitrogénmegkötő Rhizobium baktériumok [1. táblázat]. Nézzük meg az alábbi ábrát a rozsról. Talajstruktúra - A növényi anyagot lebontó mikroorganizmusok és maga a növényi anyag olyan anyagokat termel, amelyek összeragasztják a talaj részecskéit. Ezen anyagok közé tartozik az iszap, a nyálka és a gomba micéliuma, amelyek mézgát, viaszt és gyantát tartalmaznak. Ezek az összekötik a talaj részecskéit, ezáltal növelve a talaj termőrétegét, porozitását és víztartó képességét.

5 Nitrogénmegkötés becslések néhány pillangós esetében (1. táblázat) 1. táblázat Nitrogénmegkötés becslések néhány pillangós esetében Pillangós fajok Tudományos név A megkötött nitrogén mennyisége (Kg N/ha) csicseriborsó Cicer arietinum takarmányborsó Pisum sativum lencse Lens culinaris bíborhere Trifolium incarnatum vöröshere Trifolium pratense fehér here Trifolium repens lucerna Medicago sativa szöszös bükköny Vicia villosa Az istállótrágya A komposztált szerves trágya (2. ábra) a talajtermékenység egyik elsődleges forrása az ökológiai gazdák számára. Egy jól lebomlott istállótrágya hozzávetőleges összetétele 0.5% N, 0.2% P 2 O 5 és 0.5% K 2 O. Az istállótrágyában lévő összes tápanyag nem áll azonnal rendelkezésre, mert a tápanyagok a lebomlás után szabadulnak fel. A nitrogén mintegy 30%-a, a foszfor 60-70%-a és a kálium 70%-a áll rendelkezésre az első növény számára. A zöldségfélék, mint például a burgonya, paradicsom, édes burgonya, sárgarépa, retek, hagyma jól reagálnak az istállótrágyára. 2. ábra Komposztált állati trágya Juh- és kecsketrágya A juhok és kecskék szemcsézett ürülékei több tápanyagot tartalmaznak, mint a ló és a tehén trágyája és komposztja. A kecske- és juhtrágya (3. ábra) kiváló talajjavító mind az új kertek, mind a már kialakult kertek számára. A vizelet az ürülékkel együtt van összegyűjtve, és így nagyban nő a trágya értéke a több nitrogén megtartása által. A kecske- és juhtrágya gyorsabban komposztálódik, mert a szemcsézett ürülék több levegőt enged a komposzthalomba, hozzájárul a

6 nagyobb felülethez és gyorsabban szárad. Továbbá kevesebb szaggal jár, könnyebb vele dolgozni és terjeszteni. 3. ábra Juh- és kecsketrágya Baromfitrágya A baromfitrágya (4. ábra) a baromfitól származó szerves hulladék, amely állati ürülékből és alomanyagból áll. Összehasonlítva más szerves trágyákkal, ez egy kiváló trágya magas tápanyagtartalmának köszönhetően, főleg a nitrogén, a foszfor és a kálium tekintetében. 4. ábra Baromfitrágya A tápanyagok mennyisége a trágya tápanyagtartalmától és a felhasznált trágya mennyiségétől függ. A túl kevés trágya alkalmazása nem biztosít megfelelő tápanyagokat a kívánt növénytermelés eléréséhez. A baromfitrágyát az ültetés időpontjához közel alkalmazzuk és minél közelebb a növényhez. A baromfitrágya növénytermesztési időszakon kívüli alkalmazása csökkenti a tápanyag-ellátottságot, és növelheti a környezetre jelentett kockázatot Kereskedelmi forgalomban vásárolható komposztált trágya Fontos megjegyezni, hogy a trágyák tápanyagtartalma az állatok kora, a felhasznált takarmány, a nedvességtartalom, a bomlás foka és a trágyával összekevert alom vagy alomanyag mennyisége szerint változik. A használatban lévő trágya tápanyagtartalmának egyetlen igazán pontos módon történő meghatározása laboratóriumi vizsgálattal történik.

7 Ha trágyát vásárolunk, vagy felkészülünk a terjesztésére, ne feledjük, hogy a nedvességtartalom nagyban befolyásolja egy tonna anyag tápanyagának össztömegét. Például amikor a 25-30%-os nedvesség tartalmú broiler trágyát kivesszük a házból, tonnánként mintegy 15,4 Kg nitrogén, 16,7 Kg foszfátot és 14 Kg hamuzsírt tartalmaz. De egy tonna 75% nedvesség tartalmú friss trágya csupán 12, 13 és 6,3 Kg-ot tartalmaz ezekből a tápanyagokból. 75%-os nedvességtartalomnál nagyjából 680 kg vizet és csupán 226 kg szilárd anyagot szállítunk. Nem minden trágyában található tápanyag áll a növények rendelkezésére az alkalmazási év során. A baromfitrágyában például a N 90% -a, a kálium nagy része, de csak a foszfor fele válik elérhetővé az első évben. Mivel a trágyában lévő foszfornak le kell bomlania, mielőtt elérhetővé válik, és mivel ez nem nagyon mobilis a talajban, a trágya szórása nem túl hatékony módszer ennek az elemnek az alkalmazására a növényi kultúrák termesztése során. A baromfitrágyánál a foszfor és kálium arányokat körülbelül 50-75%-nál tekintik hatékonynak, ahogyan azok a kereskedelmi műtrágyákban megtalálhatóak az alkalmazás évében; a fennmaradó mennyiség az alom bomlásával jelenik meg. A kiegészítő trágya egy teljes szervetlen műtrágyát vagy ökológiailag jóváhagyott anyagot tartalmaz, mint a csontliszt vagy az őrölt nyersfoszfát. A baromfi (5. ábra) és a marha komposztált trágyája kereskedelemben kapható csomagolt termékként. A komposztált marhatrágya tápanyagszintje és -elérhetősége olyan alacsony, hogy ezt a trágyát csak szervesanyag-forrásként tartják számon. Az ajánlott alkalmazási arányok ezen termékek címkéin találhatók és hatékony irányelvek használatukat illetően. 5. ábra Baromfi komposzt

8 2.5. Talajtakarás A talajtakarás (6. ábra) nagyrészt ugyanazokat az előnyöket biztosítja, mint a talajtakaró növények. A talajtakarás a talaj felszínén elhelyezett anyagok összessége a nedvesség fenntartása és a talajfeltételek javítása érdekében. A talajtakarás nagyon hatékony a talaj nedvességtartalmának fenntartásában, a gyomnövények csírázásának és növekedésének visszaszorításában, a gyökerek szélsőséges hőmérséklettől való védésében, valamint idővel a talaj biológiájának, levegőztetésének, szerkezetének, vízelvezetésének és termékenységének javításában. A leggyakrabban használt talajtakaró anyagok, mint a szalma, széna, levelek, és a levágott fű valószínűleg nem biztosít nitrogént rövidtávon, de a talaj felszínén szétterített komposzt valószínűleg növeli a talaj termékenységét. 6. ábra Talajtakarás A talajtakarásnak sok formája van. A talajtakarás két fő típusa a szervetlen és a szerves. A szervetlen talajtakarás közé soroljuk a különböző típusú köveket, a lávakövet, a por alakú gumit, a geotextil szövetet és egyéb anyagokat. A szervetlen talajtakarás nem bomlik le és nem kell gyakran újratölteni. Másrészről viszont nem javítják a talajstruktúrát, tesznek hozzá szerves anyagot vagy biztosítanak tápanyagokat. Ezen okokból kifolyólag a legtöbb kertész és fakertész a szerves mulcsot preferálja. Szerves mulcs pl. a szalma, faforgács, tűlevelek, keményfa és puhafa kéreg, kakaó héj, levelek, komposzt keverékek, valamint számos egyéb, általában növényi eredetű termék. A szerves mulcs ugyanazon a tájon különböző sebességgel bomlik le az anyagtól, az éghajlattól és a talaj mikroorganizmusaitól függően. Azokat, amelyek gyorsabban bomlanak le, gyakrabban újra kell tölteni. Mivel a bomlási folyamat javítja a talaj minőségét és termékenységét, sok fakertész és egyéb tájépítő szakember ezt pozitív tulajdonságnak tekinti a hozzáadott munkák ellenére.

9 A szintetikus talajtakarót, mint pl. a fekete polietilén fóliát (a legszélesebb körben használt műanyag talajtakaró), vagy az agroszövetet előkészített magágyra fektetik, pont a növénykultúra átültetése vagy ültetése előtt, mely a talajtakaróba vágott lyukakon vagy réseken keresztül történik. A talajtakaró alatti csepegtető öntözés vizet biztosít a növénynek. A gépesítés az olyan berendezésekkel, mint az ágyáskészítő traktorok, mulcsozók és ültetőgépek, lehetővé teszi, hogy a gazda egyetlen napon belül elvégezze a talajtakarást és az ültetést egy több hektáros területen. A fekete műanyag, az egyéb nem átlátszó anyagok és infravörös-továbbító (IRT) talajtakaró hatékonyan gátolja a gyomcsírázást, és elősegíti a talaj felmelegedését és a növény korai növekedést. Az ültető lyukakon keresztül kiemelkedő gyomokat manuálisan lehet eltávolítani, és a mulcsozott ágyások közti sorokat általában meg kell művelni vagy egyéb gyomirtó intézkedéseket kell végrehajtani. 3. Összefoglaló Az ökológiai gazdálkodásban számos módszert lehet alkalmazni a talajtermékenység fenntartására és megvédésére, valamint a gyomirtásra, mint például: Takarónövények - elültetett növény a talajerózió, a talajtermékenység, a talajminőség, a víz, a gyomok, kártevők, betegségek, a biológiai sokféleség és az élővilág kezelésére egy agroökoszisztémában. Zöldtrágya - specifikus termesztett növény vagy növényfajták, amelyeket beleforgatnak a talajba, hogy javítsák az általános minőségét. Istállótrágya és kereskedelmi forgalomban elérhető trágya Talajtakarás - egy szerves vagy szervetlen anyagból álló védőréteg, melyet a talaj felszínén helyeznek el. A talajtermékenység a talaj azon képességével függ össze, hogy támogatja a növények egy bizonyos természetes közösségét. A növények az elsődleges és másodlagos tápanyagokat és néhány mikrotápanyagot kizárólag a talajból nyerik. A talaj trágyázása azért elengedhetetlen, mert bizonyos talajokban több elemből is hiány lehet, vagy azért, mert a növények kimerítették, vagy pedig azért, mert az eső és az öntözés kimosta azokat.