1. Ismertesd a kommunikáció általános modelljét! Mutass be néhány kommunikációs technológiát!

Átírás

1 1. Ismertesd a kommunikáció általános modelljét! Mutass be néhány kommunikációs technológiát! A kommunikációhoz legalább két szereplő szükséges. Egy adó és egy fogadó. Bármelyik fél lehet többszereplős is. A funkciók felcserélődhetnek. Magánbeszélgetés, tömegkommunikáció. Minősített kapcsolat van a szereplők között. Előre definiált szerepek alapján dől el, hogy kik hallgatnak kiket és miért. Például előadó-hallgató, színész-néző, baráti beszélgetés Kell egy csatorna, egy közvetítő közeg. Például levegő (beszéd), papír (levél, újság)), elektronikus: vezeték (telefon), rádióhullám (televízió) Irányát tekintve, mely következhet a technológiából, (milyen csatorna), illetve funkciójából: o lehet egyirányú (single) Teletext előadás o kétirányú nem egyidejű (half duplex) walke-talke tájékoztató (kérdés, majd felelet) o kétirányú egyidejű (full duplex) telefon társalgási beszélgetés Kell egy közös kód (nyelv). Kell egy közös háttérismeret, mely nélkül hiába értik a közös nyelvet, kódot, nem értik meg egymás témáját. Például egy hétköznapi ember részvétele egy rendszergazdai levelezős listán nem ad eredményes kommunikációt, hiába beszél mindenki magyarul. Van verbális és non-verbális kommunikáció. Az állatvilág jellemzően több nonverbálist használ. Az emberi kommunikációban is mindig szükség van non-verbális kommunikációra, vagy másképpen metakommunikációra. Testtartás, hangsúly, mimika, gesztikulálás Az elektronikus levelezésben ennek hiányát próbálják csökkenteni smiley-kkal. Tartalma alapján: tájékoztató, informatív felszólító, érzelmet kifejező, emocionális Kommunikációs technológiák és rendszerek: Egyéni ötletű technológiák o füstjelek o futár o postagalamb Verbális rendszerek o tudatos, szájhagyományokra épülő (rém)hírterjesztés o oktatás o szervezeti értekezletek Papír alapú terjesztői hálózatok o könyv o szórólap o posta. Vizuális alapú o balatoni viharjelző o süketnéma jelbeszéd

2 o rendőrlámpa, KRESZ-táblák o sportversenyek versenyzők közötti, vagy a bírók kéz-, zászló-, vagy egyéb jelei Elektronikus alapú: o Morse o vezetékes telefon ATM-hálózatok számítógépes hálózatok (Ethernet, token ring kábeltv hálózatok riasztók, figyelő-rendszerek o földi sugárzású elektronikus hullámok (celluláris hálózatok) hagyományos TV- és rádióadások, teletext mobil-telefonok kis hatósugarú wireless billentyűzet, egér, számítógépes hálózatok walke-tolke, CB távirányítók o műholdas adások TV műsorok számítógépes hálózatok GPS csillagászati rádiótávcsövek összehangolt rendszere Ugyanezeket funkció vagy irányok szempontjából is lehet csoportosítani. Sok más rendszert is fel lehetne sorolni, hiszen az emberi találékonyság rengeteg egyéb ötletet is felhasznált már kommunikációra, és használja is rendszerben. Legfeljebb a rendszert egy szűkebb szakmai csoport használja csak.

3 2. Szoftverekhez kapcsolódó jogok, felhasználási formák Milyen a szoftverekhez kapcsolódó jogokat és felhasználási formákat ismersz? A szoftver-forráskódja, valamint programkódja- és a hozzá tartozó dokumentáció a programozók szellemi alkotása. Mindezen alkotások szerzői jogával tehát a szoftver alkotója rendelkezik. A szoftver létrejöttének pillanatától szerzői jogvédelem alatt áll. A szerzői jogról lemondani nem lehet, nem eladható, másra át nem ruházható. A szerzői jogvédelmi törvény (1999.évi LXXVI. [76] tv.) alapján a szoftvert a szerzői jogvédelmi ideje alatt csak fizetés ellenében szabad felhasználni. A szoftveralkotások felhasználására licenszek vásárlásával szerezhetünk jogot. A licenszek megvásárlásával a szoftver kiadója feljogosítja a vevőt a termék használatára, a vevő pedig ezzel (illetve számlával, szerződéssel) igazolja annak származását. Tehát a vevő a licensszel nem a szoftver (másolásra és továbbadásra feljogosító) tulajdonjogát, hanem csak a használati jogát kapja meg. A demoprogramok a kereskedelmi változat működését bemutató programok. A szoftverek korlátozottan használható, ingyenes változatai az úgynevezett shareware-ek. Ezek szabadon hozzáférhetők, letölthetők például az internetről, de a számítástechnikai folyóiratok CD mellékleteként adott lemezeken is többnyire ilyen programokat találunk. A felhasználás korlátozása többnyire időhöz vagy a program valamely lényeges jellemzőjéhez (például a menthető állományok méretéhez) kötött. Az ilyen programokat azzal a céllal teszik közzé, hogy széles körben ismertté váljanak, és a felhasználók vásárlás előtt alaposan kipróbálhassák az eszközt. A vásárlás nem csak fizikailag új termék átvételével történhet: gyakori, hogy a vevő a vételár átutalása után az interneten keresztül kapja meg a teljes változat használatát lehetővé tevő jelszót vagy kiegészítő állományokat. A freeware szoftverek ingyenes szabadon használható és terjeszthető, teljes programok melyeknek általában a forráskódja is szabadon közzétehető. Érdemes figyelmet fordítani rájuk, mert jónéhány alkotás akad közöttük, mely drága programokat válthat ki mindennapi munkánk során. Public domain: A szerző lemond jogairól Azokat a freeware programokat, amelyek futtatása közben megjelennek a szponzorok, támogatók reklámjai, adware programnak nevezzük. Ugyancsak freeware programok azok, melyek futtatása közben a program a felhasználó szokásairól üzeneteket küld a gyártónak, a forgalmazónak. Ezek spyware programok, a külvilág felé irányuló kapcsolatról a forgalmazó nem ad mindig tájékoztatást a felhasználónak. Az illegális szoftverhasználat, a szoftver hamisítása, ugyanazon program több gépre telepítése jogosulatlanul, internetről letöltött illegális szoftverek használata szoftverkalózkodásnak számít. A licencszerződés megsértője törvénysértést követ el. Vagyis törvényt sért:

4 aki szoftvert, vagy annak dokumentációját, beleértve a programokat, alkalmazásokat, adatokat, kódokat és kézikönyveket szerzői jog tulajdonosának engedélye nélkül lemásolja vagy terjeszti, aki szerzői jog által védett szoftvert egyidejűleg két vagy több gépen futtat, hacsak ezt a szoftver licenc szerződése külön nem engedélyezi, az a szervezet, amely tudatosan vagy akaratlanul munkatársait arra ösztönzi, kötelezi, vagy számukra megengedi, hogy illegális szoftvermásolatokat készítsenek, használjanak, vagy terjesszenek, aki az illegális szoftvermásolást tiltó törvényt megsérti azért, mert valaki erre kéri vagy kényszeríti, aki szoftvert kölcsön ad úgy, hogy arról másolatot lehessen készíteni, vagy aki a kölcsönkért szoftvert lemásolja, aki olyan eszközöket készít, importál, vagy birtokol, amelyek lehetővé teszik a szoftver védelmét szolgáló műszaki eszközök eltávolítását, vagy ilyen eszközökkel kereskedik. A bűncselekmények kiderítése, vizsgálata a hatóság feladata. Ilyen eljárás során nemcsak a licenszigazolást, hanem a vásárlást bizonyító számla vagy adásvételi szerződés és a telepítőlemez meglétét is kérhetik. A BSA Magyarország Európában az elsők között, 1983-ban helyezte szerzői jogvédelem alá a számítógép programokat. Ennek ellenére hazánkban a számítógépek döntő többségén (kb. 75%-án) jogosulatlanul használják a szoftvereket, azaz nem rendelkeznek felhasználói joggal a gépen lévő programokra. Ez nemzetközi összehasonlításban nézve nagyon magas értéknek számít. Hazánkban 1994-ben alakult meg a BSA magyarországi szervezete. A BSA a Business Software Alliance rövidítése, amely egy nemzetközi szervezet. A legnagyobb szoftverfejlesztőket és forgalmazókat tömöríti magába, és feladatának tartja, hogy az üzleti szoftverek felhasználóit a legális szoftverhasználat irányába terelje. Ezt részben a jog által biztosított eszközökkel, részben felvilágosító tevékenységgel próbálja megvalósítani. A felhasználók sokszor azért követnek el jogsértést, mert a legalapvetőbb jogi kérdésekkel sincsenek tisztában. Milyen előnyökkel jár a jogtiszta szoftverhasználat? felhasználói támogatás a program fejlesztőitől, amely jelentheti a program írásos dokumentációját, a program garanciális javítását, illetve cseréjét, továbbá gyakran még telefonon igénybe vehető forródrót szolgáltatást is, a program továbbfejlesztett változatához kedvezményesen lehet hozzájutni, mert lehetőség van programfrissítésre (upgrade felhasználói jog), elkerülhetők a számítógépvírusok okozta kellemetlenségek, a program megvételével a felhasználó elismeri a programba fektetett munka értékét, és ráadásul anyagi lehetőséget biztosít a program fejlesztőinek a szoftver továbbfejlesztésére. Mit tartalmaz általában egy felhasználói szerződés? hány gépre lehet telepíteni a programot?

5 lehet-e másolatot készíteni a programról (többnyire nem, legfeljebb egy biztonsági másolatot). Egy licensz általában a szoftver egy gépre történő telepítését engedélyezi. Több gépen való felhasználáshoz a gépek számának megfelelő licensz vagy felhasználói szerződés szükséges. A licenszszerződés gyakran engedélyezi egy darab biztonsági másolat készítését arra az esetre, ha az eredeti adathordozó meghibásodna vagy tönkremenne. Minden további másolat jogosulatlan példánynak számít. A legális kereskedelmi szoftverek esetében bevett gyakorlat a szoftverek átruházása adásvételi szerződéssel, valamint a szoftverek bérbeadása. Milyen következményekkel jár a jogosulatlan szoftverhasználat? Ha a felhasználó nem jogtiszta szoftvert használ, illetve nem jogtiszta szoftverrel kereskedik, akkor ellene büntetőeljárás indítható. Milyen felhasználói jogok léteznek? Eredeti, illetve frissített (upgrade) felhasználói jog Frissítésnek nevezzük azt a szoftvervásárlást, amelynek során egy olyan célra szolgáló számítógépprogramot szerzünk be, amilyen célra már rendelkezünk valamilyen szoftverrel. Új géphez illetve új fődarabhoz adható OEM verzió (Original Equipment Manufacturer) Többnyire csak operációs rendszereket lehet OEM verzióban megvenni. Ha most vásárolunk számítógépet, akkor feltétlenül a géppel együtt vegyük meg az operációs rendszert. Ilyenkor ugyanis biztosan OEM verziót számláznak nekünk, mely a szoftver teljes árához képest 40-50%-os megtakarítást is eredményezhet. Egy második programpéldány vásárlásakor alkalmazható licenszcsomag, az LP (Licenc Packet) Ha már rendelkezünk egy komplett jogtiszta programmal, és ugyanezt a programot egy másik számítógépünkre is szeretnénk telepíteni, akkor célszerű egy LP csomagot vásárolnunk. Ez esetben jelentős árkedvezménnyel csak egy újabb felhasználói jogosítványt kapunk, mely igazolja a program jogtiszta használatát. Az eredeti programot kell telepítenünk a másik gépünkre is. A több program vételekor alkalmazható pontozásos rendszer, az OL (Open Linenc), vagy nyílt licensz A legtöbb nagy szoftver cég, mint pl. a Microsoft, a Corel, a Novell, a Symantec, a Lotus alkalmazza a nyílt licensz (OL rendszert). Ennek lényege, hogy minden szoftver adott pontszámot ér, és egy szoftvercégenként adott pontértékhatár átlépése után jelentős, akár 20-30% mértékű árkedvezményt is kaphat a vevő. Sok esetben nem egy pontszámot, hanem többet állapítanak meg a szoftvercégek, és sávosan növekvő mértékű kedvezményt adnak vásárlóinknak. Nyílt licensz vásárlása esetén is csak egy felhasználói igazolást kapunk, amely pontosan meghatározza, hogy mely termékeket és hány gépre telepíthetjük. Ezért nyílt licensz vásárlása esetén is kell rendelkeznünk egy komplett telepíthető program verzióval.

6 A felhasználói jogok csoportosítása Amikor egy programot egy számítástechnikai szaküzletben megvásárolunk, akkor általában anonim felhasználói jogosultságot szerzünk. Az így kapott felhasználói jogunkat a programoz mellékelt liceszszerződés rögzíti. Az anonim felhasználói jog bizonyos hátrányokkal jár, például a felhasználói jogosultságot igazoló okirat elvesztése esetén nem lehet igazolni a felhasználás jogszerűségét. Ha névre szóló licenszszerződése van a felhasználónak, akkor az eladónál is regisztrálásra kerül a jogszerű használat. Névre szóló felhasználói jogot azonban csak nagyobb tételű vásárláskor lehet kérni.

7 3 Az informatika fejlıdéstörténete Kezdetben az ısember még az ujjait használta a számoláshoz, késıbb különbözı eszközöket is használt: abakuszt, logarlécet, a fogaskerekekbıl álló számológépet. Az elsı számológépeket Wilhelm Schickard, majd Pascal alkotta. Ezeket az eszközöket igazi számológépnek még nem nevezhetjük, mert mőködésük nem volt automatikus 1640-es években Pascal készítette el az elsı mechanikus számológépeket, ami csak összeadni és kivonni tudott as években fejlesztette ki Leibnitz az elsı olyan gépet, ami már az osztást és a szorzást is képes volt elvégezni. S ı javasolta elsıként a 2-es számrendszer használatát. Babbage az 1800-as években felismerte, hogy a számolási folyamatban szükséges a részeredmények tárolása. Gépe (ami ugyan nem készült el) egy mozgó kartonszalag segítségével olvasta be az utasításokat. Erre az el nem készült gépre Ada Byron írt programokat (nı volt az elsı programozó). A modern számítástechnika alapjait Boole francia matematikus nevéhez köthetjük, mert ı volt az, aki kitalálta a logikai algebrát. Hollerith az 1890-es amerikai népszámláshoz készítette el a lyukkártyával mőködı gépét, s ekkor ismerte fel, hogy az adatokat a feldolgozási sebesség növelése végett kódolni kell. A gép lehetıvé tette a népszámlálási adatok rövid idı (néhány hónap) alatt történı feldolgozását. Ez korábban éveket vett igénybe. İ alapította azt a gyárat, amelynek utódja a mai IBM cég. abakusz fogaskerekekbıl álló számológép Wiener kívánalmai a korszerő számítógépek számára: A mechanikus és elektronos kapcsolókat fel kell váltani elektroncsövekkel. Az összeadás és szorzás elvégzéséhez 2-es számrendszert kell használni. A mőveleteket a gép automatikusan, emberi beavatkozás nélkül végezze el. Legyen lehetıség az adatok tárolására, elıhívására, törlésére. Turing 1930-ban megadta a program és programozható számítógép modelljét az, un. Turinggépet között megépült az elsı tisztán elektronikus számítógép: ENIAC, melynek megépítését a 2. Világháború, azaz a hadiipar sürgette. Igazából az elsı gép a Colossus volt, ami sokáig titokban maradt mivel titkos katonai kódfejtı volt. Az elsı univerzális számítógép már Neumann elvei alapján készült el s az EDVAC nevet kapta. A mai számítógép mőködésének alapjait Neumann János ( ) fektette le 1946-ban, amikor Amerikából felkérték a kutatások vezetésére. Nevéhez főzıdik, hogy megalkotta a modern számítógép ısét, lefektette a számítógép felépítésének és mőködésének alapelveit. Neumann négy elve: 1. A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlı és végrehajtó egységgel rendelkezzen.

8 2. Kettes számrendszert használjon. 3. Az adatok és programok ugyanabban a belsı tárban, memóriában legyenek. 4. A számítógép legyen univerzális Turing gép. Számítógép-generációk Elsı generáció: Az ötvenes években a Neumann-elveket felhasználva kezdték építeni az elsı generációs gépeket. Az elsı elektronikus digitális számítógép az ENIAC. Tulajdonságaik: Mőködésük nagy elektroncsöveken alapul. Teremméretőek voltak. Gyakori volt a meghibásodás. Mőveleti sebességük alacsony volt. Üzemeltetésükhöz, mőködtetésükhöz mérnöki ismeretekre volt szükség. Második generáció: A tranzisztor feltalálása tette lehetıvé a második generációs számítógépek kifejlesztését. A hatvanas évek gépei így készültek. Tulajdonságaik: Elektroncsövek helyett jóval kisebb mérető és energiaigényő tranzisztorok használata. Helyigényük szekrénymérető. Üzembiztosságuk sokkal nagyobb. Tárolókapacitásuk és mőveleti sebességük jelentısen nıtt. Kialakultak a programozási nyelvek. Harmadik generáció: A tranzisztorok sokaságát egy lapon tömörítették, így megszületett az integrált áramkör, IC (Integrated Circuit). A hetvenes évek számítógépei IC-k felhasználásával készültek. Tulajdonságaik: Jelentısen csökkent az alkatrészek mérete és száma, így a gépek mérete asztal mérető volt. Megjelentek az operációs rendszerek. A programnyelvek használata általánossá vált, sıt megjelentek a magas szintő programnyelvek (pl. COBOL). Mőveleti sebességük kb. egymillió/másodperc. Egyre elterjedtebbé váltak, megindult a sorozatgyártásuk, áruk csökkent. Negyedik generáció: A hetvenes évek elején az integrált áramkörök továbbfejlesztésével megszületett a mikrochip és a mikroprocesszor, ebbe tartoznak a ma használatos számítógépek is. Tulajdonságaik: Asztali és hordozható változatban (laptop) is kaphatóak. Hatalmas mennyiségő adatot képesek tárolni. Mőveleti sebességük másodpercenként több milliárd is lehet. Alacsony áruk miatt szinte bárki megveheti. Megjelentek a negyedik generációs programnyelvek. Ötödik generáció: Jelenleg is kutatás, fejlesztés alatt állnak, közeljövıben nem várható, hogy piacra kerülnek. Tulajdonságaik: Felhasználó-orientált kommunikáció. Mesterséges intelligencia megjelenése. Neumann János élete december 28-án született Budapesten, és február 8-án halt meg Washingtonban. Hatéves korában nyolcjegyő számokat fejben osztott, nyolcévesen ismerte a differenciál- és integrálszámítást ban a fasori evangélikus gimnáziumba járt, és 1921-ben, amikor leérettségizett, már hivatásos matematikusnak számított ban vegyészmérnöki diplomát szerzett Zürichben, majd Budapesten járt egyetemre, és 1926-ban matematikai doktorátust szerzett.

9 4. Ismertesse a Neumann-elveket és mutassa be a Neumann elvű számítógép felépítését! Az ENIAC az első elektronikusan működő számítógép építési tapasztalatai alapján fogalmazta meg Neumann János 1946-ban a számítógép építésének máig ható elveit. Neumann-elvek: 1. A számítógép legyen teljesen elektronikus, külön vezérlő és végrehajtóegységgel rendelkezzen 2. Kettes számrendszert használjon 3. Az adatokat és a programokat ugyanabban a belső tárban, a memóriában legyenek 4. A számítógép legyen univerzális Turing-gép Az EDVAC volt 1949-ben amely már a Neumann elveken épült. A Számítógép elvi felépítése: CPU processzor, amely feladata a számítógép vezérlése CU és az aritmetikai logikai műveletek ALU elvégzése. A processzorokat a műveleti sebességgel (MIPS), órajel frekvenciával GHz), Hány bites, Cash memória méretével.

10 OM operatív memória, amely tárolja az éppen futó programokat és a feldolgozás alatt lévő adatokat. A memóriának két fajtája van a ROM típusú csak olvasható, (van újraírható: EPROM) a RAM típusú irható és olvasható. A gép kikapcsolása után az adatokat elveszti. jellemzésük: működési elvükkel, a kapacitásukkal, órajel frekvenciával Háttértárak: a nagymennyiségű adatok tárolása a feladatuk. Az információt a gép kikapcsolása után is megőrzik. Jellemzésük: működési elvükkel, a kapacitásukkal, sebességük alapján. Működési elvük szerint: o Mágneses elven működő: hajlékony lemezes (FDD), merevlemezes (HDD) meghajtó, mágnesszalagos egység (streamer). o Optikai elven működő. Egyszer írható optikai lemezek (CD ROM), vagy többször újraírható lemezek (CD-RW), digitális videolemezek (DVD) o Elektromos elven a RAM és a ROM tulajdonságait ötvözve működő: Flash drive. Beviteli (input) egységek - feladatuk az információ bevitele a számítógépbe. Kiviteli (output) egységek - feladatuk a feldolgozott információ megjelenítése

11 5. Ismertesd a mágneses és optikai háttértárak és jellemezd őket! A mágneslemez-egységek a program- és adattárolás eszközei. Míg az operatív memória csak ideiglenesen, legfeljebb a gép kikapcsolásáig őrzi meg tartalmát, a mágneslemezeken nagy mennyiségű információ hosszabb időre - akár évekig is - tárolható. Ezért a mágneslemezegységeket háttértáraknak is nevezzük. A mágneslemez-egység és az alapgép közötti adatáramlás kétirányú lehet (be/kivitel). A merevlemez-egység (HDD, hard disk drive) olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont, merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett repülő író/olvasó fej segítségével. A merevlemezegységek tárolási kapacitása néhány megabájttól több gigabájtig terjedhet. Az optikai tárolók alatt általában a CD- és DVD-ROM-ok különböző típusait értjük. Ezek a nagy teljesítményű, optikai vagy magneto-optikai elven működő tárolók nagy tömegű adat tárolására alkalmasak. Lehetnek egyszer írhatóak (CD-ROM, csak olvasható), így használhatók adatrögzítésre, vagy például a CD-DA (CD Digital Audio, audio-cd) hang és zene digitális formában történő lejátszására, illetve a CD-RW diszkek írhatóak és olvashatóak is. Jellemző tárolókapacitásuk 74 perc zene vagy 650 MB adat, 80 perc vagy 700 MB. A technika mai állása szerint az adatátvitel sebessége az alap-adatátvitel 150 kilobájt/másodperc 1x, 2x, 4x, 8x, 12x, 20x 32x 52x szerese is lehet. A video- és a multimédiás (valós idejű) alkalmazások egyre nagyobb adatátvitelt igényelnek, s ennek a kihívásnak próbálnak megfelelni a többszörös sebességű meghajtók. A mágnesszalagos (streamer) egységek az adatok átmeneti vagy hosszabb idejű tárolására használatosak a számítástechnikában, segítségükkel digitális információt rögzíthetünk mágnesszalagon. A merevlemezes egységen levő fájlok, adatok, programok közvetlenül elérhetőek, használhatóak a gép számára, a szalagra mentett információk általában a továbbiakban a szalagról közvetlenül nem használhatók, csak a diszkre történő visszatöltés után. Tárolási kapacitásuk jellemzően 10 Mb-tól 10 Gb-ig terjedhet. Általában nagygépes rendszerekben (bank, informatikai cég, társadalombiztosítás, közigazgatás, stb.) napi rendszeres biztonsági mentésre használatosak. Információtárolásra és csatolóegységekként is használhatóak továbbá az ún. PCMCIA (Personal Computer Memory Card International Association) kártyák, melyek mérete a bankkártyákéhoz mérhető. Vagy beépített funkciókkal rendelkeznek, vagy illesztőként szolgálnak más, külső eszközök felé. Leggyakrabban hordozható számítógépekben fordulnak elő, mint szükségképpen kisméretű kiegészítő tárolóegységek, vagy például faxmodem, globális helymeghatározás, üzenetküldés céljára, ill. hálózati kártyaként használatosak. Smart cardnak nevezzük az olcsó, információtárolásra használt, kisméretű, a PCMCIA kártyákkal gyakran összetévesztett, de azoknál jóval kisebb teljesítményű elektronikus eszközöket. Felhasználási területük: telefonkártya, benzinkút-társaságok ügyfélkártyái, személyi azonosítás, újabban diákigazolvány, stb. Pen Drive - A manapság kapható számítógépek legősibb technológiával rendelkező egysége a 3,5"-os floppymeghajtó, amelynek sem sebessége, sem pedig tárolókapacitása nem kielégítő, ráadásul a megbízhatósága sem valami nagy. Sajnos be kell vallanunk, hogy a "kisfloppy" ideje lassan lejár, helyét korszerűbb és összemérhetetlenül megbízhatóbb technológia veszi át. Nincs többé hibás szektor, nem foglal

12 el helyet a házban, és nem kell neki külön tápfeszültség sem, mert az USB port táplálja feszültséggel. Ráadásul Plug'n'Play eszköz, tehát bármely számítógépben használhatjuk, operációs rendszertől függetlenül, amelynek van USB portja. A Pen Drive neve onnan ered, hogy külsőre olyan, mint egy (kihúzófilc), azonban a belsejében egy Flash EEPROM lapul, amelynek mérete 32MB-2GB-ig terjed. Hordozhatósága minden igényt kielégít. A csatlakozófelület védve van, és akár a nyakunkba is akaszthatjuk, vagy felfűzhetjük a kulcscsomónkra. Súlya nem haladja meg a 20g-ot (18g). A Pen Drive egy elég univerzális eszköz, mert nem csak adattárolásra használható, hanem különböző egységeket építenek Pen Drive-ból. Ilyen például a Pen Drive Plus MP3 lejátszó, vagy a Pen Drive Plus SD/MMC kártyaolvasó. Floppy (hajlékonylemez) egység A hajlékony- vagy mágneslemezes meghajtók, népszerűbb nevükön floppy-k (FDD - Floppy Disk Drive) voltak a PC-s világ legelső, mágneses elven működő háttértárolói. Az első PCkategóriába tartozó gépek ezt a típust használták az operációs rendszer, illetve a különböző programok, adatok tárolására, betöltésére. Napjainkban a floppy meghajtó eredeti feladatait, kedvezőbb paraméterei miatt, átvette a merevlemezes egység (HDD). A floppylemez mágnesezhető réteggel ellátott műanyag korong, amely egy filcborítású műanyag tokban foglal helyet. A tok védi a lemezt a külső behatások ellen, esetleges megbontása vagy eltávolítása után a lemez nem használható. A borításon kialakított nyílások a lemez pozícionálásához, felpörgetéséhez és az adatok írásához-olvasásához szükséges mechanikai lehetőségeket adják. Mai fő alkalmazási területei: operációs rendszerek és felhasználói programok eredeti, üzembe helyezhető (setup) példányának tárolása programok, adatok archiválása, másodpéldányok készítése gép-gép közti adatcsere Floppy lemezes meghajtótípusok A floppymeghajtók csoportosításánál a két legfontosabb szempont a fizikai felépítés (méret) és a tárolókapacitás. A méretek inch-ben (jele: ") vagy német nyelvterületen zoll-ban értendőek és az alkalmazott mágneslemez átmérőjére vonatkozik. (1 hüvelyk = 1 inch = 1 zoll = 2.54 cm) Ezek alapján megkülönböztetünk 5.25" és 3.5" átmérőjű lemezt kezelő típusokat: 5.25 col-os típus - Eredetileg (IBM PC, XT) 360 kilobájt adatot tudtak tárolni egy lemezen, a később megjelent PC AT számítógépekben, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva, ugyanez a méretű meghajtó már 1.2 megabyte 3.5 col-os típus - Az előző típus továbbfejlesztett változata, mely 720 kilobájtot tudott tárolni, nagyobb adatsűrűségű lemezt használva ma már 1.44 megabájt kapacitást érhetünk el. A

13 kapacitású volt. Ezt a típust napjainkra teljesen felváltotta a 3.5 hüvelykes kivitel. mai PC-k szinte kizárólag az 1.44 megabájtos típust használják. Az adatok felírása és visszaolvasása elektromágneses úton történik. Mindkét típus rendelkezik olyan fizikai, azaz szoftver úton nem feloldható írásvédelmi (write protect) lehetőséggel, amely az adatok nem kívánt felülírását vagy törlését akadályozza meg. Ilyen nem kívánt felülírás történhet gondatlan kezelésből, de okozhatja számítógépes vírus is. Ahhoz, hogy a floppy-n lévő mágneses réteg alkalmas legyen az adatok fogadására, létre kell hozni rajta a tároláshoz szükséges struktúrát. Ezt a folyamatot formázásnak (formattálásnak) nevezzük. A formázás során a lemezen létrejönnek a sávok, track-ek és szektorok. Ha a formázást végző program hibás részt talál a lemezen, úgy a hibás részre eső szektorokat kihagyja a további feldolgozásból. A hibás szektorok csökkentik a lemez felhasználható kapacitását. A sávok és track-ek száma a különböző tárolókapacitású lemezeken eltérő. Az 1.44 Mb-os floppymeghajtóban formázott lemez esetén 80 sávot és egy track-en 18 szektort találunk. Egy szektor mérete 512 byte. Szintén a formázó program feladata, a fájl-ok tárolásához szükséges, az operációs rendszer által használt lemezrészek (pl. FAT, boot szektor, stb.) kialakítása is. Az alábbi táblázat a floppy meghajtók méret és tárolókapacitás szerinti felsorolását, valamint a hozzájuk tartózó lemezek típusait tartalmazza. DS DD 720 KB 3.5" 5.25" 360 KB DS HD 1.44 MB 1.2 MB DS ED 2.88 MB - A floppylemezeken lévő rövidítések magyarázata: Rövidítés angolul magyarul SS single sided egyoldalas (már nem használatos) DS, vagy 2S double sided SD DD kétoldalú (mindkét oldalon írható) single density egyszeres sűrűségű (már nem használatos) double density kétszeres sűrűségű HD high density nagy sűrűségű ED extra density extra sűrűségű Hajlékonylemez formázása Ahhoz, hogy egy floppy lemezre adatokat írhassunk, legalább egyszer elő kell készítenünk az adatok helyét. Ezt a műveletet nevezzük a lemez formattálásának vagy formázásának. Napjainkban a piaci kínálat nagy többsége előre formázott lemezekből áll, mégis előfordulhat, hogy szükségünk van egy lemez megformázására. Akkor is a formázás műveletet használjuk,

14 ha teljesen le kívánunk törölni egy lemezt, de mivel azon sok állomány található, a formázás gyorsabb, mint a fájlok egyenkénti törlése. A formázáshoz nyissuk meg a Sajátgép mappát. Egyszeres kattintással jelöljük ki a formázni kívánt (A: vagy B:) meghajtót, majd válasszuk a Fájl menü Formázás parancsát. A merevlemez formázásától óvakodjunk, mert ez minden adatunk és programunk elvesztését jelenti. Merevlemezes meghajtók Napjaink egyik legelterjedtebb számítástechnikai tárolóeszköze a merevlemezes tároló, a hard diszk, amit egyszerűen csak diszknek nevezünk. A diszk olyan elektromechanikus tároló berendezés, amely az adatokat mágnesezhető réteggel bevont merevlemezen tárolja, a forgó lemez felett mozgó író/olvasó fej segítségével. Az adatok

15 rögzítése soros. Az adatlemez legkisebb fizikailag címezhető része a szektor. A merevlemezegységek tárolási kapacitása: 20, 40, 120 GB napjainkban. A manapság használatos diszkek winchester rendszerűek. A winchester elnevezés arra utal, hogy a lemez felett mozgó fejek a diszk kikapcsolása után a lemez parkolásra kijelölt felületén landolnak, illetve bekapcsoláskor onnan emelkednek fel. A nem winchester rendszerű diszkek esetében a fejek a lemezen kívül parkolnak, illetve onnan viszi be a fejmozgató mechanika a lemez felülete fölé. A diszkeknél a mágneses információt hordozó anyag a mágnesezhető réteggel bevont merevlemez. A lemez állandó fordulatszámmal forogva elhalad a fej előtt, mégpedig úgy, hogy fizikailag nem érintkezik vele. A lemez forgásából származó légmozgás felhajtó erőt gyakorol a fejre, a fejet pedig torziós rugó nyomja a lemez felé. A két erő kiegyenlítődése következtében a fej a lemez felületétől mért néhány tized mikrométerre repül. Az adatok szervezésének legalapvetőbb egysége a sáv (track). Miközben a fej fixen áll egy teljes lemezfordulaton át, az előtte (felette és alatta) elhaladó lemezfelületen egy körgyűrűt ír le. Ez a körgyűrű a sáv, amely egy bit szélességű, s amelyen az adatok a fej fix állása mellet végig elérhetőek. A lemezfelület fel van osztva sávokra. A fej egy karon keresztül összeköttetésben áll a fejpozicionáló egységgel, mely nagy sebességgel képes a fejet a lemez felett, a különböző sávok között mozgatni. Mivel egy lemeznek két felülete van, a diszkek kettőnél kevesebb fejjel nem készülnek, a nagyobb kapacitású diszkek több lemezt, s így több fejet használnak. Ezek a fejek egy közös karmozgató egységre vannak rögzítve, így együtt mozognak. Ebből következően, ha az egyik fejet pozícionáljuk valamelyik sávra, valamennyi fej a saját lemezfelületének megfelelő azonos sávra kerül. Ezeket az összetartozó sávokat, melyek hengerpalástot alkotnak, cilindernek nevezzük. A fejmozgató egység legkisebb elmozdulása egy sávnyi, de azt is mondhatjuk, hogy egy cilindernyi. A diszken tárolt adatok cilinderekbe vannak szervezve. Pozícionálás nélkül lehet elérni a cilinder valamennyi adatát, csupán fejváltásra van szükség. A sávok további részekre, szektorokra vannak osztva. A szektor tartalmazza az adatmezőt, mely általában 512 bájt hosszúságú. Hordozható változat: mobil rack. Optikai tárolók

16 A '80-as évek elején felmerült az, hogy létrehoznak egy olyan eszközt és adathordozó médiumot, amely a korábbi, mágneses elven működő adathordozók hibáit, korszerűtlenségét - a szalag nyúlása, és ebből adódó futásegyenetlenség; a hőre és mágnesességre való nagyfokú érzékenység; kevéssé biztos adattárolási biztonság, mely idővel egyenesen arányosan romlik; nagy térfogat; kis kapacitás és viszonylagosan lassú adatelérési sebesség - kívánta véglegesen kiküszöbölni. CD-A, melyet 1982-ben szabványosított rendszerré alakított a Philips és a Sony. Az optikai tároló rendszerekre jellemző, hogy az írás és olvasás lézersugárral történik. Nevüknek megfelelően optikai eljárást használnak (fényvisszaverődés, polarizáció, szórás, fénytörés) az adatok írására és olvasására. Ahogy az ábrán látható, az optikai tároló felületén az adatok rögzítésekor kis méretű mélyedéseket hozunk létre, amelyeken a leolvasáskor a lézersugár szétszóródik, míg az adathordozó-réteg eredeti felületéről visszaverődik. A médium olvasásakor a visszavert fényt érzékeljük, és alakítjuk vissza adatokká. Nagy tárolási sűrűség jellemző. Élettartam: az optikai tárolók élettartamát évtizedekben mérik. Az optikai adathordozó előállítási költsége általában alacsony, az árat lényegében a lemezen lévő programok, adatok, zeneszámok és egyéb információk piaci értéke határozza meg, ami mellett az előállítási költség eltörpül. Az optikati adatattárolók - az adatok felírása, leolvasása és a gyártástechnológia szempontjából - három jól elkülöníthető típusra oszthatók: Csak olvasható optikai tárolók a ROM (Read Only Memory) típusú CD-k. Ez a legelterjedtebb CD-ROM, Az egyszer írható és többször olvasható tárolók a CD-WO-k (Compact Disc - Write Once). Ezt a típust csak CD-R-ként (Compact Disc Recordable), írható CD-ként emlegetjük. Újraírható, törölhető, olvasható optikai tárolók a CD-RW (650, 700 MB tárkapacitással) és a CD-MO (Compact Disc - Magneto-Optical, jellemzően 650 MB tárkapacitással) típusúak.

17 A napi gyakorlatban elterjedt és használt CD típusok (CD-ROM, CD-R, CD-DA) jellemző tárolókapacitása: 74 perc (650 MB), illetve 80 perc (700 MB) ben létrejött a DVD Egy DVD lemez külsőre nagyon hasonlít a CD-lemezhez, azonban a nagyobb adatsűrűségnek köszönhetően tárolási kapacitása - az oldalak és tárolási rétegek számától függően szöröse a CD-knél megszokott értékeknek. Az alapvető fizikai különbség a lemezek között, hogy a DVD-lemez mindig két, 0,6 mm vastagságú lemezből, összeragasztással készül, és akár mindkét oldalán tárolhat adatokat. A technológiai fejlődésnek köszönhetően a lemez egy-egy oldalán két felvételi réteg alakítható ki. Az oldalak és rétegek számának kombinálásából jött létre a DVD négy alaptípusa. A legegyszerűbb DVD-lemez, a DVD5 egyoldalas, egyrétegű lemez, a kapacitása 4,7 GB. A kétrétegű egyoldalas lemez, a DVD9 kapacitása 8,54 GB. A két réteg távolsága µm, és tiszta gyanta választja el egymástól. A kétoldalas, oldalanként egy rétegű DVD lemez, a DVD10 kapacitása 9,4 GB. A gyártása annyiban tér el a DVD5-lemezétől, hogy mindkét 0,6 mm vastagságú lemezben kialakítanak lyukakat összeragasztás előtt. A második oldal olvasásához a lemezt meg kell fordítani a lejátszóban. Mivel ez pl. videó lejátszása közben zavaró lehet, ma már inkább a DVD9 lemezeket használják a hasonló nagyságrendű tárolókapacitást igénylő alkalmazásokban. A kétoldalas, oldalanként két rétegű DVD lemez, a DVD18 kapacitása 17,08 GB. A működés elve hasonló a DVD9 lemezekéhez, azonban itt a lemez mindkét oldalán kialakítják a két-két adathordozó réteget. A bonyolultabb gyártási eljárás miatt ez a típus viszonylag ritka.

18 6. Ismertesd a beviteli perifériákat! Billentyűzet A PC billentyűzete külön egység, egy kábellel csatlakozik az alaplaphoz. A billentyűzetben lévő 8 bites mikroprocesszor, az Intel 8049 vagy vele kompatibilis típus feladata a billentyűzet kezelése. Ez egy 8 bites számítógép, a CPU-n kívül a tokban 2 KB ROM memória ez tartalmazza a billentyűzet kezelő programot és 128 bájt RAM memória van. Minden billentyűhöz tartozik egy 8 bites billentyűkód. A processzor folyamatosan figyeli a billentyű lenyomásokat, ha leütött billentyűt érzékel a neki megfelelő kódot és a kábelen soros formában, az alaplaplapon található billentyűzetvezérlőbe küldi. A billentyűzeten lévő LEDek (NumLock, CapsLock, ScrollLock) be- és kikpacsolására is az alaplapról kapja a parancsot. A különböző billentyűk megkülönböztetett viselkedése pl. Shift, Ctrl, Alt stb. az operációs rendszer és a billentyűzetet kezelő ROM-BIOS rutin függvénye. Ez tehát nem univerzális minden operációs rendszer alatt, de a DOS / MS-Windos és az alattuk működő programokban viszonylag egységes.a már említett Lock billentyűk kapcsolóként működnek, állapotukat a hozzájuk tartozó LED mutatja. A Shift, Ctrl és Alt billentyűk hatása csak addig tart, amíg lenyomva tartjuk, ezért nevezik néha váltóbillentyűknek. Általában más billentyűkkel egyszerre használatosak. A legközismertebb kombináció a Ctrl-Alt-Del, ami újraindítja a számítógépet, ezért hívják néha szoftver resetnek. Korábban a PC ill. az XT billentyűzete 83 gombot tartalmazott, napjainkra az AT mellett általánossá vált a 101,102, 103 és a 104 gombos billentyűzet. A klaviatúra egy gomb lenyomására egy ún. scan-kódot küld a gép felé, és hasonlóan egy scan-kód beküldésével jelzi a gomb elengedését. Ezeket az operációs rendszer összegyűjti és a megfelelő (beállítható) kódlap szerint értelmezi, amely a nemzeti karakterek elhelyezkedését rögzíti. A billentyűzet alapvetően három részre tagolódik, a középső (alfanumerikus) rész az írógépekre hasonlít. Itt találhatjuk meg az összes írásjelet, melyeket egyszerűen használhatunk. A profi (vakon gépelő) felhasználók számára az F és a J (illetve a numerikus részen az 5-ös) billentyűn külön kis kidudorodás is található az azonosítás megkönnyítésére. Az alfanumerikus részen láthatunk néhány speciális billentyűt is: Enter, Return - (kocsi vissza): a beírt parancsainkkal akkor kezd el foglalkozni a számítógép, amikor ezt a billentyűt megnyomjuk. Shift - átmeneti, csak a lenyomás ideje alatti betűváltó. Ctrl - (Control billentyű): a gép számára kiadott vezérlőkódok segédbillentyűje. Alt - a billentyűt lenyomva tartva a numerikus billentyűzeten egy közötti számot írhatunk be, majd az Alt felengedésével ez a szám ASCII karakterként értelmeződik. Így olyan jeleket is be lehet írni, amelyek nincsenek a klaviatúrán. (pl. nemzeti karakterek, amelyek 128 és 255 között vannak) Az Alt más billentyűkkel együtt lenyomva, külömböző programokban eltérő módon viselkedő, jelentésmódosító (kiterjesztő) billentyűként is használható. Tab - (tabulátor): segítségével a képernyőn egy soron belül nagyobb távolságokat ugorhatunk. Backspace - (balra mutató nyil): A kurzortól balra lévő karakter törlése.

19 Caps Lock - a kisbetűs-nagybetűs üzemmód kiválasztására szolgál. Először megnyomva kisbetűk helyett nagybetűket használhatunk, másodszor használva a kisbetűket érhetjük el. A billentyűzet felső sorában 12 billentyű található, melyeken F betű és sorszám látható. Ezek a gép funkcióbillentyűi. Jelentésük nagyon sokféle lehet, mindig az éppen használt program definiálja. A jobb oldalon találhatjuk gépünk ún. numerikus billentyűzetét. Itt az összes számjegy szerepel. Számok írására azonban csak akkor tudjuk használni őket, ha a Num Lock billentyűt egyszer megnyomjuk, amely szintén `kapcsoló`-ként működik. Megtalálhatjuk itt még a matematikai alapműveletek jeleit is. A számbillentyűknek nem numerikus módban más jelentésük is van, ezek általában kurzorvezérlő funkciók, a numerikus billentyűzet mellett külön is megtalálhatók: Home-End - jelentésük változó, általában a használt program definiálja, valamilyen egység (pl menü, sor, vagy lista) elejére ill. végére helyezi a kurzort. PgUp-PgDn - ahol használható, ott lapozni lehet a képernyőn felfelé ill. lefelé. Nyilak - a rajz szerinti irányba mozgatják a kurzort v. egy kijelölt objektumot, stb. Ins - segítségével a beszúrás (Insert) vagy felülírás (Overwrite) üzemmód között lehet választani. Del - gépünk azt a karaktert törli a képernyöről, amelyiken a kurzor áll. ESC - (Escape, menekülés, kilépés, elhagyás). Az ESC gomb lenyomásával a legtöbb program esetében ahogy elnevezése is mutatja valamilyen befejezést, menüből való kilépést kezdeményezhetünk vele. PrintScrn - a képernyő tartalmát printerre küldi. Scroll Lock - szintén kapcsolóként üzemelő billentyű, nincs általános funkciója. Pause/Break - az általunk elindított művelet(ek) végrehajtásának szüneteltetését ill. megszakítását eredményezi. Egér, joystick, tablet A grafikus programok elsősorban a Windows elterjedése tette szükségessé a pozícionáló eszközök alkalmazását. A pozícionáló eszközök kényelmes és viszonylag pontos mozgást tesznek lehetővé a képernyőn nagy felbontású grafikus módokban. A legelterjedtebb pozícionáló eszköz az egér (mouse). A konkrét kivitelezés sokféle lehet, de a működési elvük egységes és egyszerű. Az asztal felületén való elmozdítását követi a házban lévő golyó forgása. A golyó két, egymásra merőleges hengerrel érintkezik, amelyek elfordulása megfelel a golyó vízszintes és függőleges irányú mozgásának. A két henger forgását külön-külön érzékelők detektálják és a megfelelő kódokat továbbítják az alaplapra. Az egéren van két vagy három nyomógomb, ezek lenyomásáról vagy felengedéséről az információt szintén az alaplapra továbbítja. A továbbítás a legtöbb esetben soros formában egy kábelen keresztül történik a számítógép soros portjára, ezért ezt néha soros egérnek is nevezik. Léteznek infravörös fény segítségével működő vezeték nélküli (cordless), PS2 illetve USB portra csatlakoztatható típusok is. A mai egerek optikai elven működnek dpi felbontással.

20 A hordozható gépekhez a hely szűkössége miatt fejlesztették ki a track ballt amit magyarul hanyattegérnek vagy pozícionáló golyónak nevezhetünk. Ez lehet a házhoz rögzített különálló egység vagy már eleve gépházba épített. Lényegében egy kézzel forgatható golyó, mellette két vagy három nyomógombbal. A képernyőn a golyó forgatásával mozoghatunk. Az egér kényelmes és olcsó, de nem túlságosan pontos. Nagyobb pontosságot a digitalizáló tábla, más néven tablet tesz lehetővé. A tablet egy, a számítógéphez csatlakozó érzékeny felület, amelyen egy tollszerű eszközzel vagy célkeresztel ellátott speciális egérrel lehet mozogni. A felület érzékelése különböző megoldású lehet: pl. a tollban egy apró mágnes van, és ezt érzékeli a tábla, vagy nyomásérzékelők figyelik a toll helyzetét, stb. A tablet sokkal érzékenyebb és pontosabb, mint az egér, ráadásul a rajzoláshoz a toll jobban kézre áll. Műszaki rajzhoz vagy professzionális grafikához használják, az ára lényegesen magasabb, mint az egéré. Az egérhez hasonlóan itt is megtalálhatók a vezeték nélküli kivitelben készült tollak és célkeresztek is. A PC-s környezetben viszonylag ritka pozicionáló eszköz a botkormány vagy joystick. Inkább a kifejezetten játékcélra fejlesztett gépekhez használják, de nincs műszaki akadálya a PC-hez való csatlakoztatásának. Szkennerek Szkennerek és feladatuk A szkennerek képbeviteli eszközök, a 80-as évek elején jelentek meg a számítástechnikai piacon. A számítógépek grafikus képességeinek javulása vonzotta a grafikus beviteli eszközök megjelenését. Ezt a folyamatot segítette elő, hogy megjelent egy viszonylag olcsó érzékelő eszköz, mely felválthatta az addig alkalmazott kamerákat. Jelenleg mind felbontásban, mind méretben igen gazdag kínálat áll a felhasználók rendelkezésére. A szkennerek csoportosítása történhet a dokumentum kezelése, a dokumentum típusa szerint, valamint a felbontás nagysága szerint. Szkennerek általános felépítése A szkennerek jól elhatárolható egységekből épülnek fel, melyek a következők: az érzékelő, az optika, a megvilágító egység, a mozgató mechanika, az elektronika, az interfész. Érzékelő: Az érzékelő feladata, hogy a dokumentumról érkező fényt elektronikus jellé alakítsa, melyből az eredeti egy másolata előállítható. Az általánosan használatos szkennerekben az érzékelő elem a CCD (Charge Coupled Device), a töltéscsatolt eszköz, ahol fényre érzékeny cellák helyezkednek el egy sorban, és ezek a cellák a megvilágítással arányos feszültséget szolgáltatnak. Optika: Az optika feladata, hogy a dokumentum képét megfelelő minőségben (felbontás, fényerő, stb.) az érzékelőre juttassa. Megvilágító egység: A megvilágító egység feladata a dokumentum egyenletes fényerővel történő megvilágítása. Színes szkennereknél fontos a fény spektruma is. Mozgató mechanika: A CCD érzékelő a dokumentum egy sorának képét adja át, a teljes dokumentum letapogatásához vagy az érzékelőt vagy a dokumentumot mozgatni kell, s ezt a

21 feladatot a mozgató mechanika végzi el. Leggyakoribb megoldás, hogy az érzékelőt, az optikát, a megvilágító egységet rászerelik egy kocsira, melynek mozgatását egy precíz egyenesbe vezető mechanika segítségével a léptetőmotor végzi. A másik népszerű megoldás esetében a dokumentumot a papírt mozgatják görgők segítségével, és az összes többi elem áll. Az elektronika: Az elektronika feladata az egységek vezérlése, a megfelelő tápellátás. A CCD-ből érkező jel nagysága arányos az adott pont szürkeségi értékével, tehát ezt az analóg jelet (feszültséget) kell digitális jellé alakítani, hiszen az interfészen keresztül már digitális információ halad. Az átalakítást az analóg-digitál átalakító (Analog to Digital Converter, ADC) végzi, mely a CCD maximális kimeneti jelét 256 (más esetben 1024) elemi egységre osztja, és 8 (vagy 10) biten ábrázolja. Színes szkennerek A színes szkennerek a három alapszínnek vörös (Red), zöld (Green), kék (Blue) megfelelően, három intenzitásértéket adnak át. A három alapszín megszerzésére több módszer is kínálkozik. Az egyik módszer szerint a dokumentumot fehér fénnyel világítják meg, három színszűrőt alkalmaznak, melyet időben egymás után helyeznek az érzékelő elé. Így az első menetben a vörös, a másodikban a zöld, a harmadikban a kék színtartalom meghatározása történik meg. Ezt három menetes szkennelésnek nevezik, előnye az olcsó kialakítás, hátránya a hosszú szkennelési idő és az esetleges pozícionálási hibák. A másik módszer szerint három alapszínű fénycsövet kell alkalmazni, és a dokumentumot ezekkel a színekkel kell megvilágítani. A megvilágítás időben egymás után történhet csak, de ez lehet soronként vagy laponként. Soronkénti megvilágításnál elsőként felvillan a vörös fénycső és a CCD átadja a vörös tartalmat, majd felvillan a zöld fénycső és ez az expozíció a zöld tartalmat jelenti, és így tovább. Laponkénti színváltásnál a kocsi először vörössel, majd zölddel, végül kékkel világítja meg a dokumentumot. A színes szkennerek az RGB értéket ábrázolhatják egy bájton, ez 256 színárnyalatot jelent, vagy három bájton, ez 16,7 millió színt jelent. A szkennerek feladata a papíron, vagy egyéb hordozón lévő dokumentum elektronikus képének előállítása és számítógépbe vitele. Természetesen azonnal felmerül a kérdés, mi történjen a bevitt képpel? Archiválási céllal rákerüljön egy nagykapacitású háttértárolóra, némi változtatás után retusálás, kivágás, stb. egy kiadvány részét képezze, vagy ha a képi dokumentumra valójában nincs szükség, akkor azt feldolgozva egy minőségileg új dokumentum álljon elő. Ez az utóbbi a karakterfelismerés, mikor a képi információt elemezve a feldolgozó program előállítja a képtartalomnak megfelelő szöveges információt, mely szövegszerkesztővel tovább szerkeszthető. A legtöbb esetben a szkennereket ilyen célra vásárolják, és ezért gyakori, hogy a felhasználó a szkenner mellé csomagolva a dobozban egy karakterfelismerő programot is talál, mely megóvja őt a dokumentumok újragépelésének fáradtságos munkájától. Síkágyas szkenner A síkágyas (Flat bed) szkenner kocsija felszerelve az érzékelővel, az optikával és a fénycsővel egy üveglap alatt mozog, két precíz vezetést biztosító acéltengelyen. Mozgása merőleges az érzékelő vonalsora által kijelölt irányra. A dokumentumot képpel lefelé az üveglapra kell helyezni, majd a fedelet rácsukni, és indulhat a szkennelés. A mozgó kocsi fénye végigpásztázza a dokumentumot, a visszavert fény a tükrökön és az optikán keresztül az érzékelőbe jut, az elektronika feldolgozza a jeleket és az

22 interfészen keresztül a számítógépbe küldi. A szkennelési folyamat alatt a dokumentum áll, s így a precíz szkennelés nem függ a dokumentumtól. Több dokumentum folyamatos feldolgozása esetén lehetőség van automatikus lapadagoló (Automatic Document Feeder, ADF) alkalmazására. Kétoldalas dokumentumok is szkennelhetők a speciális adagolókkal vagy szkennerekkel. Kézi (handy) szkenner A kézi szkennerek a legolcsóbbak a piacon, és ez az olcsó ár mutatja a minőséget is. Mind a megvilágítás, mind a mozgatás visszajelzése hagy kívánnivalót maga után. Ezeket a szkennereket kézzel kell mozgatni a dokumentum fölött, a mozgatást két vezető görgő és egy szinkronizáló görgő segíti. A szinkronizáló görgő a mozgatás során a papíron gördül és a tengelyére szerelt szinkrontárcsa jeleket ad az elektronikának a mindenkori pozícióról. A szinkrontárcsa egy adott sebességtartományon belül korrigálja a sebességingadozásból eredő hibákat, de nagyon hamar megjelenik a húzási irányba eső képtorzulás (a képpontok a húzási irányban megnyúlnak, vagy lecsökkennek). Az egyenes húzás sincs biztosítva, tehát előfordul az eltekeredés, az "S" alakú mozgatás, de gyakorlás után ezek a hibák elég jól elkerülhetők. A szkennelést sík felületen kell végezni, a szkenner teljes mozgása alatt ügyelni kell, hogy a berendezés teljes terjedelmében ugyanazon a sík felületen maradjon (könyvek szkennelése). A megvilágítás LED-ekkel történik, a környezeti fény könnyen módosíthatja a fényviszonyokat. Az érzékelés 105 mm szélességben történik, tehát A4 méretű dokumentumok csak két lépésben szkennelhetők. A felbontás dpi között kapcsolóval állítható, a 400 dpi-hez tartozó pontosságot a kézi mozgatással nehezen lehet elérni, tehát a mozgatás irányában nagyok a torzulások. A fényerő egy potenciométerrel kézzel állítható, ez egy küszöbszint beállítását jelenti, mely érték fölött a pontokat feketének, alatta fehérnek ítéli az elektronika. Szürkeskálás képeknél az alaptónus beállítására szolgál. A kézi szkennerek speciális soros interfésszel rendelkeznek, így saját illesztőkártya tartozik hozzájuk, bár a picon kapható néhány, a számítógép nyomtató (Centronics) kimenetére csatlakoztatható berendezés is. Lapáthúzós szkenner A lapáthúzós (Sheet Feed) szkennerek általában olcsóbb, egyszerűbb konstrukciók, helyfoglalásuk csekély. Itt csak a dokumentum mozog, gumigörgők biztosítják az egyenletes továbbítást. Sok szkennerbe több lap is behelyezhető, a felszedő görgő garantálja az egymás utáni lapbehúzást. A konstrukció könyv szkennelését nem teszi lehetővé, sőt vastagabb, vagy fényes lapok továbbítása is problémás lehet. Dobos (drum) szkenner A dobos szkennerek foto-sokszorozót használnak érzékelőként, tehát egyszerre csak egyetlen pontot érzékelnek, így minden egyes képpontot azonos jellemzőkkel tapogatnak le. A dokumentum egy forgó dob palástjára van feszítve, és vagy visszavert fénnyel, vagy áteső fénnyel tapogatják le. A fej a letapogatás során a palást mentén folyamatosan mozog, így a teljes dokumentum felett elhalad. A dob átlátszó anyagból készül, átmérője mm, tehát akár A3-as dokumentumok is szkennelhetők. A dobos szkennerek a nyomdaipar

23 professzionális eszközei, nagy felbontással, precíz színérzékeléssel rendelkeznek, az elektronika gyakran tartalmazza a színrebontó egységeket is.

24 7. Ismertesd a kiviteli (output) perifériákat, különös tekintettel a monitorokra és a nyomtatokra Az információ a központi feldolgozó egységből (CPU) a kimeneti peiférián át a környezet felé áramlik. Tehát az output perifériákon keresztül a számítógép az eredményeket, vagyis a kimenő adatokat közölheti a felhasználóval. A legfontosabb output perifériák a képernyő (monitor, screen, display) és a nyomtató (printer). Ide tartozik még a például a hangszóró (speaker) és a rajzgép (plotter) is. Képernyő (monitor, screen, display) Feladata: A monitor az információk megjelenítésére szolgál. Ez a PC-k szabványos (standard) kimeneti perifériája. Alaphelyzetben minden szöveg, ábra és egyéb megjelenítendő információ a képernyőre kerül. A gép a memóriájából viszi át az adatokat a monitorra, tehát itt is egyirányú, de a billentyűzetével ellentétes adatáramlásról van szó. Az adatfeldolgozás eredményei, a gép üzenetei, sőt a billentyűzeten begépelt szöveg is ellenőrzés céljából kikerül a képernyőre. Típusai: A monitorok csoportosítását többféle szempont szerint elvégezhetjük: A működési elvük szerint a két legelterjedtebb típus a katódsugárcsöves és a folyadékkristályos monitor. A színkezelést figyelembe véve beszélhetünk a következő monitortípusokról: Típus Színkezelés monochrom (egyszínű) ez a monitor típus egy háttér- és egy előtérszínt képes megjeleníteni szürkeárnyalatos színes A fekete és a fehér közötti átmenetek megjelenítésére is alkalmas, hasonlóan a fekete-fehér televízióhoz a három alapszín (vörös, zöld, kék) keverékéből előállított színek megjelenítésére alkalmas. A színek számát a monitor illesztőkártyájának a minősége határozza meg A felbontóképesség és a megjelenített színek száma szerint további típusokat különböztethetünk meg, melyek szabvánnyá váltak. Típus Hercules CGA (Color Graphics Adapter) EGA VGA (Video Graphics Adapter) SVGA (Super VGA) Felbontóképesség és a színek száma 720x348 képpontból állítja elő a képet és monochrom 320x200 pontos a felbontás, és összesen 4 szín kezelésére alkalmas 640x350 képpontos felbontás, és 16 megjeleníthető szín 640x480 a felbontás, de a színek száma már x768 képpont és minimum 256 szín megjelenítésére alkalmas

25 A katódsugárcsöves monitor A monitorok a számítástechnika őskorának hírnökei, abból a szempontból, hogy itt alkalmaznak egyedül még elektroncsöveket, vagyis a képernyő katódsugárcsövét. Működése a következő: A képcső végében lévő elektronágyú segítségével elektronokat lőnek ki a képernyő belső falára. A felgyorsított elektronokat, egy pontba a képernyő közepére irányítják. A képernyőt belülről foszforréteggel vonják be, amely elektron becsapódás hatására fényt bocsát ki a becsapódás helyén (képpont). A középre fókuszált elektronsugarat mágneses térrel el tudják téríteni, így az egész képernyő képpontjai megvilágíthatóak vele. A sugár a bal fölső sarokból indul, és jobbra haladva soronként rajzolja meg a képet, amelynek a színét a becsapódó elektronok száma határozza meg. A sugár a jobb alsó sarokba érve visszafut a kiinduló állapotába. A fölrajzolás másodpercenként kb.72x megtörténik, ezen idő alatt a pontok fénye még megmarad. A színes monitoroknál annyi a változás, hogy 3 elektronsugár halad egymás mellet, és mindig megadott pontmátrixba csapódnak be, amely mátrix 3 része vörös, zöld és kék színű, ezekből a színekből az additív színkeverést (vagyis a fénnyel való keverést) alkalmazva bármilyen szín kikeverhető, ha eléggé finoman adagoljuk az összetevőket (elektronokat). A szerkezet olyan precíz, hogy a sugár mindig csak a saját színű mátrixrészt érheti el (ez a mátrix 0.28 mm átmérőjű). A folyadékkristályos monitor működése Két üveglap között vékony folyadékkristály réteg található. A folyadékkristály olyan anyag, amelynek molekulái az elektromos tér hatására elfordulnak. Ráadásul a folyadékkristály nem minden irányban engedi át egyformán a fényt. Ha tehát olyan alakú elektromos teret hozunk létre az üveglapok között, mint a megjeleníteni kívánt karakterek és rajzok, akkor ott a folyadékkristály molekulái elfordulnak, és nem engedik át a fényt: a kijelző elsötétül. Így működik még például a számológépek, vagy kvarcórák kijelzője is.

26 Jellemzők: A legfontosabb jellemzők, a felbontóképesség és a megjeleníthető színek száma elsősorban a monitor illesztő kártyájától (videókártya) függ. Az SVGA kártyák felépítése: A kártyán található memória (2MByte-32MByte) a képpont adatok (a pont színe) tárolására szolgál. A videó memória mérete és a maximális felbontás között összefüggés van. A kép egészének bele kell férnie ebbe a memóriába. A kép mérete a (X*Y*színbitek)/8 [byte] összefüggéssel számolható ki, ahol X*Y a felbontás, a színbitek pedig egy képpont adatainak tárolásához szükséges bitek számát jelöli. Színek száma 24 = = = = = Színbitek száma Ebbe a videó memóriába a mikroprocesszor írja az adatokat. A memóriából a VGA kártya processzorra olvassa ki az adatokat, és eljuttatja másodpercenként kb.60x ahhoz az egységhez, amely a digitális jelet analóg jellé alakítja. A kártyán található még egy ROM memória is, amely a kártya tulajdonságainak kihasználásához szükséges program rutinokat tartalmazza. Ezt a BIOS használja, és segítségével tudja beállítani a kívánt felbontásokat. A monitorokat jellemezhetjük a méretükkel is: A képernyő átlójának hosszát inch-ben adják meg. A forgalmazott monitorok között találhatunk: 14, 15, 17, 19 inch-es, sőt még ettől nagyobb monitorokat is, de a képátló méretének növekedésével az ár is jelentősen növekszik. Nyomtató (printer) Feladata: A nyomtatók a számítástechnika kezdeteitől kezdve tartozékai a számítógépeknek. Arra született, hogy a számítógép memóriájában megjelenő adatokat papíron vagy más papírhoz hasonló anyagon megjelenítse. A nyomtató nélkül elképzelhetetlen lett volna a számítógépek ilyen nagy arányú elterjedése. A grafikus rendszerek bevezették a házi szabvánnyá vált WYSIWYG (What you see is what you get - azt kapod amit látsz) fogalmát, amely az objektumoknak ugyanolyan megjelenést biztosit a monitoron, mint a papíron. Típusai: Az alkalmazott nyomtatási technikától függően különböző nyomtatótípusok terjedtek el. Az úgynevezett mátrixtechnika képviselői a mátrix- illetve tintasugaras nyomtató. A másik nyomtatási technika a lézeres vagy egyéb ehhez hasonló elv. Az így működő nyomtatók közül a lézernyomtató a legelterjedtebb. Működése:

27 A mátrix technika két képviselője a mátrix- (tűs) és a tintasugaras nyomtató. Közös tulajdonságuk, hogy valamilyen fizikailag kialakított mátrix elrendezést másolnak a papírra (a tű mátrixot, vagy a tinta-sugár mátrixot). A mátrix (tűs) nyomtatók 9 vagy 24 tűvel dolgoznak. Ezeket a tűket nagy teljesítményű elektromágnesek lökik neki a papír előtt feszülő festékszalagnak. A festékszalag azokon a tűhegynyi pontokon érintkezik a papírral és összekeni azt festékkel. A nyomtatófej ezután egy pontnyit vízszintesen elmozdul, és a folyamat megismétlődik. Miután a sor nyomtatásra került, a papír egy sorral függőleges irányba léptetődik. A festékszalag még nem használt része pedig a fej elé fordul (léteznek olyan típusok, amelyekben a festékszalag a fejjel együtt mozog, így ott minden leütés után léptetés van). Az ilyen nyomtatók nagy előnye az índigózhatóság és az olcsó fenntartás. Ennek megfelelően alkalmazzák számlák, bizonylatok nyomtatására, ahol a fenti paraméterek előnyt jelentenek. A tintasugaras nyomtató egy nyomás alatt lévő festéktárból fúvókák segítségével juttat festéket a papírra. A fúvókák igen közel helyezkednek el egymáshoz így nagy felbontás is elérhető, de ennek léteznek fizikai határai. A festék papírra jutását az un. piezoelektromos kristályokkal oldják meg. Ennek az anyagnak feszültség hatására megnő a térfogata, ezért a festéket a papírra fújja a patron. A fej itt is vízszintesen, a papír pedig függőlegesen mozog, a pozicionálásnak és az ugyanarra a helyre való visszaállási pontosságnak azonban nagyon precíznek kell lennie A lézeres v. egyéb hasonló (ion, mágneses) elven működő típusok, amelyek ára jelenleg a legmagasabb, nyomtatási képük kiválónak mondható. Technikájuk a soronkénti nyomtatással ellentétben a lapnyomtatásra koncentrál. Ez azt jelenti, hogy a teljes lap képét előállítja, majd utána készít róla lenyomatot. A lézernyomtató működése: A lézernyomtatóban speciális anyaggal (szelénnel) bevont és elektromosan feltöltött hengerre lézersugár írja fel a nyomtatandó képet. Ahol a lézersugár a hengerhez ér, ott annak felülete a henger többi részével és a nyomtatóban lévő fekete festékporral ellentétes töltésűvé változik. Így amikor a hengernek ez a része elfordulása közben a festékkazetta fölé kerül, akkor abból festék tapad fel a lézerpásztázta helyekre. A hengerről a kép görgetéssel kerül át a papírra, majd beleég abba, amikor az egy 200 oc-os hengerpár között elhalad. Forgás közben a henger elhalad egy kollektor (gyűjtő) egység előtt, amely a felesleges festéket eltávolítja a henger felületéről. A színes nyomtatás Az elv a következő: minden szín kikeverhető a Cyan, Magenta, Yellow, black (CMYK) színekből oly módon, hogy egymás mellé nyomtatjuk a különböző színű pontokat. Ekkor az emberi szem (kellően távolról nézve) úgy érzékeli, mintha egy negyedik szín lenne. A színes nyomtatásnál fontos tehát a minél kisebb pontok felvitele, ennek következtében a legjobb nyomatot a lézernyomtató biztosítaná. Itt 3+1 festékréteget visznek fel a már ismert eljárással, így nemcsak lassabb, de jóval drágább és költségigényesebb lesz a nyomtató. A színes tintasugaras nyomtatók a legelterjedtebbek. Ezek ára 4-10%-al drágább, mint a fekete változatoké, és nyomtatási képük is elfogadható minőségű. A nyomat 3+1 fuvolasorral képződik, amelyek egyszerre haladnak, de mindig egy sorral megelőzve egymást, így időt hagyva az előző réteg megszáradására.

28 Kísérletező kedvűek számára fejlesztették ki a színes tűs mátrixnyomtatót, amely 3+1 festékcsíkkal rendelkező szalaggal dolgozik, a szalagot egy mechanika emeli meg, ha színt kell váltani. Az ilyen nyomatokon általában gyorsan felfedezhetőek az elemi pontok, így csak igénytelenebb, alapszínekkel dolgozó nyomatokhoz használható. Jellemzők A felbontás a legfontosabb tulajdonsága egy nyomtatónak, amelyet az inchenkénti pontok számával, vagyis dpi-vel mérünk. Általánosan elterjedt a 300x300, illetve a 600x600. Egyes lézernyomtatók képesek dpi-re is. Sebesség, a percenként nyomtatott oldalak száma, amelyek telitettsége feketében 5-6%, színesben 75-85%. Tűs mátrixnál megadják a karakterek számát másodpercenként (cps) A nyomtató memóriája. Ez a memória tárolja az adatokat, míg a nyomtató ki nem nyomtatja azt. Ez mátrixnál kB, tintasugarasnál 512kB-4Mb, és lézernél 1-16Mb-ig terjedhet. Ez a nyomat minőségét nem, csak a számítógép nyomtatás alatti gyorsaságát befolyásolja.

29 8. Hálózatok Mi a számítógépes hálózat? Ismertesd a hálózatok csoportosításait és a hálózat fizikai elemeit! 1. Mit nevezünk számítógép hálózatnak A számítógép hálózat egymástól térben elválasztott, azaz más-más helyeken elhelyezkedő számítógépek összekapcsolását jelenti. E gépek között adatcsere révén munkamegosztás folyik. Ehhez természetesen a gépek közötti kommunikáció lehetőségét kell biztosítani, ami az esetek többségében vezetékeken valósul meg, de a kapcsolat létrejöhet elektromágneses sugárzás (például rádióhullámok, ill. infrahullámok) segítségével is. 2. Mi az előnye a számítógép hálózatoknak A hálózatba kötött gépek közötti kommunikáció segítségével lehetőség nyílik többek között: levelek, vagy más adatok küldésére a gépek között; nyomtató, MODEM, CD ROM egység, stb. közös használatára; közös adatok használatára; az előzőből következően feladatok megosztására; adatok nagybiztonságú letárolására; egy központi gépen tárolt adatok ott helyben történő feldolgozására; stb Elektronikus üzenetek, levelek, fájlok küldésének lehetősége Ha egy nagyobb vállalatnál az egyik osztályon dolgozó ügyintéző levelet szeretne küldeni egy másik osztályon, esetleg egy más épületben alkalmazott kollégájának, akkor ez hálózatba kötött számítógépek segítségével pillanatok alatt megoldható. Igaz, ez hálózatba kötött gépek nélkül is lehetséges volt, de nem pillanatok alatt. Az ugyanis korántsem mindegy, hogy a levél mennyi idő alatt ér oda a címzetthez. Míg hálózati kapcsolat esetén azonnal, kézbesítő dolgozóval lehet, hogy csak több óra múlva, esetleg csak másnap. Az első esetben tehát élő a kapcsolat, idegen szóval on line", a második esetre ez korántsem igaz ( on láb", ez persze csak szóvicc), Ráadásul a levelekhez a legkülönfélébb fájlokat lehet csatolni, miáltal azután már barmi elküldhető levélben. További előnyként egy ilyen elektronikus hálózat kapcsolódhat az Internethez is, azaz gyakorlatilag az egész világgal levelezhetünk Erőforrások megosztása: közösen használható nyomtató, szkenner, CD-ROM, MODEM, stb. Bár ma már nem túl drága egy egyszerűbb tintasugaras nyomtató, belső MODEM vagy egyszerű CD ROM, de azért egy nagyobb cégnél mégiscsak meggondolandó, hogy mind a 20 gépükhöz megveszik-e az összes említett eszközt. Igaz, MODEM-et valószínűleg úgysem telepítenének minden gépbe, de nyomtatni mindenki akar. Ha viszont 20 nyomtatót kell vásárolni a nyomtatási igény kielégítéséhez, az már tekintélyes összeget jelent. Hasonló lehet a helyzet a lapolvasóval is Közös adatok használata Ma már alapvető igényként lép fel, hogy az egyszer rögzített adatokat, ha azokkal újra akarunk dolgozni, ne kelljen ismét gépre vinni. Ez egy egyszerű példa alapján könnyebben érthetővé válik.

30 Tegyük fel, van egy nagyobb forgalmú áruház. A készletét számítógépre vitték, és a számlázást is számítógéppel végzik. Jogosan lép fel például az igény arra, hogy a könyveléskor ne kelljen még egyszer újra rögzíteni az összes számla adatát. Ehhez azonban ugyanazokat az adatokat kell tudni használnia a raktárnak, a számlázásnak, és a könyvelésnek. Ez azonban egyúttal biztonsági problémákat is felvet Feladatok megosztása Maradjunk még mindig az előző pontban tárgyalt példánál. Valószínűleg ugyancsak felháborodnánk, ha e nagyáruházban csak egy pénztárnál lehetne fizetni. Márpedig, ha azt akarjuk, hogy több gépen is számlázhassanak, ahhoz szintén közösen kell tudni használni bizonyos adatokat, például a raktárkészletet. Ugyanez a helyzet akkor is, ha egy nagyobb vállaltnál a dolgozók bérszámfejtéséhez szükséges adatokat akarják rögzíteni. A több ezer munkás napi jelenléti adatait a számfejtés előtt rögzíteni kell, ami csak több gép segítségével valósítható meg időre. Persze lehet elektronikus beléptető rendszert kiépíteni, de akkor a beléptető rendszernek kell tudnia használni ugyanazt az adatbázist Adatbiztonság Szinte minden cégnél követelmény, hogy bizonyos bizalmas adatokhoz csak az arra illetékesek férhessenek hozzá. Ezt bármilyen meglepő, a legnagyobb biztonsággal szintén a hálózatok segítségével lehet megvalósítani, hiszen itt minden felhasználónak lehet egy felhasználói neve, és hozzátartozó jelszava a megfelelő jogosultságokkal. Profi megoldást nyújtanak a hálózati operációsrendszerek, mint például a Windows NT Server, Novell NetWare, Linux, Unix, stb. Ezek esetében csak jelszó megadással lehet a rendszerbe belépni. Mindenki a hozzárendelt jogosultságokkal rendelkezik és csak ennek megfelelően tevékenykedhet a hálózatban 2.6. Programok futtatása egy központi számítógépen Ez egy kisebb hálózat esetén jelenleg talán ritkábban alkalmazott eljárás, de bizonyos esetekben kulcsjelentősége van, és főleg lesz. Nagyon nagy méretű adatállományok feldolgozásakor nem célszerű a hagyományos adatfeldolgozási modellt alkalmazni. Ekkor ugyanis minden adatot előbb a központi gépről a feldolgozó gépre, majd feldolgozás után vissza kell vinni. Ez persze rengeteg időt igényelhet. A megoldás az, hogy az adatokat helyben, az adatokat letároló központi gépen dolgozzák fel. Ehhez természetesen speciális szoftverek szükségesek. 3. Hálózatok kiépítése, részei Az előzőekben megadtuk a hálózat fogalmi meghatározását, valamint kialakulásának szükségességét és előnyeit. Most nézzük meg konkrétan milyen részekből épül fel egy számítógépes hálózat és az egyes részek hogyan kapcsolódnak egymáshoz Szerverek, munkaállomások

31 Egy klasszikus hálózat legalább egy központi számítógépből, azaz szerverből, és a hozzá kapcsolódó munkaállomásokból áll. A szerver funkciója a hálózaton lévő számítógépek kiszolgálása. Ez magába foglalhatja az adatok központi tárolását egyéni vagy közös felhasználás céljából, továbbá különféle szolgáltatások nyújtását a hálózati felhasználók számára. A számítógépes hálózatra csatlakoztatott minden számítógépet a szerverek kivételével munkaállomásnak nevezünk. A munkaállomás lehet a hagyományos értelemben vett személyi számítógép vagy az úgynevezett terminál. Amikor egy személyi számítógéppel csatlakozunk a hálózatra, a hálózati kiszolgálót jobbára csak adattárolás céljából használjuk. A programok futtatása és az adatok feldolgozása a saját gépünk feladata. A terminál általában olyan képernyőből és billentyűzetből álló eszköz, amely lehetővé teszi, hogy a számítógép-hálózat központi számítógépével kommunikáljunk. Egy terminál alapesetben nem rendelkezik saját háttértárral, esetleg saját CPU-val sem. Mivel a terminál nem rendelkezik a szükséges erőforrásokkal, hálózati kiszolgáló hiányában önálló munkavégzésre alkalmatlan. A felhasználó a terminált csak utasításainak továbbítására és az eredmények megjelenítésére használja, a programok futtatása és az adatok feldolgozása ténylegesen a szerveren történik. Napjaink számítógép-hálózatain gyakran találkozhatunk olyan esettel is, amikor a felhasználó egy terminálemulációs program segítségével egy hagyományos személyi számítógépet használ terminálként A hálózati kapcsolódáshoz szükséges illesztők, perifériák, stb. A hálózati csatolókártyák jelentősége napjainkban egyre nő, hiszen ma már nagyon gyakran kötik hálózatba a kisebb, akár csak 2-3 db PC-ből álló számítógép parkokat is. A hálózatba kötött PC-k szinte kivétel nélkül úgynevezett Ethernet hálózati kártyát használnak. Csak néhány alapvető szabály ezzel kapcsolatosan: Minden hálózatba kötött gépbe be kell építeni egy Ethernet hálózati csatolókártyát. Valamennyi gépet össze kell kötni egymással egy kifejezetten erre szolgáló adatkábellel. Mivel ennek jelentős költségvonzata van, kifejlesztettek olyan hálózati kártyákat is, amelyek rádiófrekvenciás jelekkel kommunikálnak egymással. Valószínűleg ez az úgynevezett wireless" technológia a jövő útja.

32 Az alkalmazott buszrendszer: ISA vagy PCI. Egy Ethernet hálózati kártya fő paraméterei: Az átviteli sebesség: 10 Mb/s (normál) vagy 100 Mb/s (gyors, vagy fast Ethernet). A kábelnek kialakított csatlakozó (gyakran mindkét csatlakozót megtaláljuk egy kártyán): koaxiális kábelhez bajonettzáras (BNC) vagy sodrott érpáros kábelhez egy olyan csatlakozó,mely nagyon hasonló a telefonokhoz használthoz (RJ45). A hálózati kártyák is rendelkeznek néhány beállítandó jellemzővel. Ezeket ma már általában nem kell beszabályozni. Régebbi típusú kártyáknál kis kapcsolókkal, modernebb kártyáknál szoftveres úton lehet őket megváltoztatni. Két paraméter állíható: A kártya I/O címe, mely a gép és a kártya közötti kommunikációhoz szükséges. Az IRQ. Mint minden eszközzel, a hálózati kártyával is megszakítás segítségével kommunikál a processzor, így persze a gépen belül ennek is egyedinek kell lennie. Ennek kézzel történő beállítására általában csak régebbi hálókártyáknál, vagy speciális esetekben van szükség. A MODEM (modulátor/demodulátor) az Internethez ill. távoli hálózathoz való kapcsolódás klasszikus eszköze. Attól függően, hogy milyen közegen keresztül csatlakozunk majd az internetre, lehet, hogy további eszközök is szükségesek. Az Internethez kapcsolódás lehetséges módjai: Hagyományos telefonvonal A gépbe szerelt belső, vagy a soros portra csatlakoztatott külső MODEM segítségével csatlakozik a gép a telefonvonalra. A MODEM-et nekünk kell biztosítani, melynek tartozéka a MODEM-et és a telefonaljzatot, illetve a MODEM-et és a telefont összekötő kábel pár. ISDN telefonvonal A MODEM az ISDN végberendezésbe van építve, amit a szolgáltató általában térítésmentesen ad át nekünk használatra, tehát nekünk nem kell a gépbe semmilyen plusz eszközt beépíteni. Magát a számítógépet és az ISDN végberendezést egy soros kábellel kell összekötni, amit szintén a szolgáltató ad. Mobil telefon Csak mobil gépekhez használatos, de feltétele, hogy a gép és a telefon tudjon egymással kommunikálni. Ez az esetek döntő többségében a gépbe és a telefonba egyaránt eleve beépített IrDA, vagy Bluetooth segítségével valósul meg. ADSL, szélessávú elérés A számítógépnek hálózati csatolókártyával kell rendelkeznie, amit nekünk kell megvásárolni. Minden más eszközt többnyire a

33 szolgáltató biztosít, beleértve a hálózati kártya, és a MODEM összekötésére szolgáló kábelt is. Kábeltévé szélessávú elérés Ugyanaz a helyzet, mint ADSL esetén Kábelek, csatlakozók A hálózati kártyán tehát többféle csatlakozóval is találkozhatunk. Mint látni fogjuk, az alkalmazott kábel típusa nagyon nagy hatással van a hálózatra. A kábel fajtájától függ ugyanis az alkalmazható topológia, ami pedig egy sor további paramétert határoz majd meg Koaxiális kábel és csatlakozója A hálózati kártyán találunk egy olyan csatlakozót, amely nagyon emlékeztet a TV készülékek antenna aljzatára. Nem véletlenül, hiszen ma már a televíziók is koaxiális kábelen kapják mind a kábeltévé szolgáltató, mind a parabolaantenna jeleit. E kábelezéshez az úgynevezett Bus", magyarul kb. sorba fűzött topológiát lehet csak alkalmazni, aminek lényege röviden annyi, hogy minden számítógép egy vezetékre van sorban felfűzve Az így, egy ágra felfűzött vezeték maximális hossza 185 méter lehet, és legfeljebb 30 gépet szabad a kábelre csatlakoztatni. Inkább csak kisebb hálózatokhoz szokás alkalmazni. E rendszerrel a maximális sebesség azonban csak 10 Mb / s lehet. Kábel: A vékony koaxiális kábel, hivatalos neve 10-Base-2". Maga a kábel ránézésre ugyan pontosan olyan, mint a TV-nél alkalmazott koaxiális kábel, de ez csak a látszat. Elektronikai paramétereikben jelentősen különböznek. Az Ethernet kártyákhoz alkalmazandó kábel 50 ohmos. Csatlakozó: A bajonettzáras csatlakozó, elterjedt neve "BNC". A BNC csatlakozó kialakítása olyan, hogy a csatlakozásokat kicsúszás ellen a dugó elfordításával reteszelni lehet. A kábel csatlakoztatása a gépben lévő hálózati kártyához egy T" elágazás segítségével történik- A T" szára vagy közvetlenül, vagy egy rövid kábelen keresztül kapcsolódik a kártyára. A T" elosztó kalapjának ágaira" a két szomszéd gép felé vezető kábelek csatlakoznak. Professzionális kábelezési megoldásnál a vezetékeket általában kábelcsatornába fűzik, a gépek pedig a fali aljzatra két, úgynevezett lengő kábellel csatlakoznak (a T" elosztó ugyanis ilyenkor is a gépen kerül elhelyezésre). Azt gondolnánk, hogy az így felfűzött PC-k esetében a két szélső gépnél nincs szükség T" idomra, de ez nem igaz. Ott is kell T' elágazást alkalmazni, de a semmibe továbbmenő

34 ágakat egy-egy 50 ohmos ellenállással le kell zárni! Ha kábelcsatornával szerelik a rendszert, akkor az ellenállásokat is a koaxiális kábel két végén lévő fali aljzatban szokták elhelyezni. Ha a kábelt a szabadban magasan is vezetjük (pl. két épület között), ezt a megoldást hívják légvezetéknek, akkor az egyik ellenállást villámcsapás ellen le kell földelni! Célszerűbb azonban ilyen helyeken üvegszál optikai kábelezést alkalmazni Sodrott érpáros kábel és csatlakozója Az Ethernet hálózati kártyákon ma már többnyire találunk egy olyan csatlakozót is, amely nagyon hasonlít a telefonkészülékek amerikai" csatlakozójára. A kártya e csatlakozója szolgál majd a sodrott érpárú kábelezéshez. A név ne tévesszen meg senkit, nem 2 erű vezetékről van szó. Többnyire 8 ér (4 érpár) van a kábelben. E kábelezéshez az úgynevezett Star", magyarul csillag topológiát lehet csak alkalmazni. A csillag topológia nevét onnét kapta, hogy egy központi elosztóból minden géphez külön vezeték vezet (vázlatosan lerajzolva a vezetékek csillagot alkotnak). Minden ilyen vezeték hossza maximum 100 méter lehet. UTP kábel, csatlakozója és egy fali aljzat Kábel: UTP (Unshielded Twisted Pair), magyarul árnyékolatlan sodrott érpárú kábel. Két fajtája létezik, melyeknek a hivatalos neve: 10-Base-T; illetve 100-Base-TX. Egészen más teljesítményt nyújtó hálózatot lehet kiépítem a kétféle kábellel. A 10-Base-T kábel a hagyományos 10 Mb/s rendszer közvetítő közege. A 100-Base-TX gyorsabb, mintegy tízszeres, azaz 100 Mb/s adatátviteli sebességet tud biztosítani. Ennek feltétele azonban, hogy a hálózat többi eleme (kártya, elosztó) is igazodik a magasabb sebesség nyújtotta követelményekhez. Fontos tudni, hogy a kábelek 5 osztályba vannak sorolva (level 1-5) [A 6. osztály a Gigaspeed Ethernet részére. Ennek átviteli sebessége maximum 200 Mb/s.] és csak a 3. osztály felett használhatóak számítógép hálózatokhoz. Professzionális rendszereknél a kábelezést általában úgynevezett strukturált kábelezéssel oldják meg. Ennek a lényege az, hogy egy kábelrendszert építenek ki az irodákban a telefon és a számítógép hálózathoz. Ezt az teszi lehetővé, hogy a 8-ból csak 4 ér szükséges a számítógép hálózat működéséhez. Egy ilyen rendszernél a fali aljzatra kell csak csatlakoztatni a PC-t, illetve a telefont, majd az adott aljzathoz vezető kábelt életre kell kelteni. Ez utóbbi művelethez azonban speciális központi elosztószekrényekre van szükség. Mivel egy nagy hálózat kialakításakor az egyik legnagyobb költségelem a kábelezés, célszerű a jövőre gondolva már eleve a nagyobb sebességet biztosító 100-Base-TX kábelezést készíttetni. A gépekben lévő kártyák azután már kevés munkaráfordítással kicserélhetőek a

35 nagyobb 100 Mb/s sebességet biztosító Fast Ethernet csatolókra. Ugyanez vonatkozik a hálózat többi elemére is. Csatlakozó: hivatalos neve RJ45. E csatlakozó hasonlít a telefonoknál megszokott amerikai" csatlakozóra, de 8 érintkezője van. A csatlakozódugót egy kis retesz biztosítja a kicsúszás ellen Kábelezési szabályok Az alábbiakban egy hálózat kiépítésénél fontos szabályok következnek: Kábel típusa maximális csomópontok száma szegmensenként* egy szegmens maximális hossza 10-Base méter 10-Base méter 10-Base-T és 100-Base-TX méter 10-Base-FL méter * A táblázatban szereplő csomópontok alatt a hálózat olyan helyeit kell érteni, ahová két vezetéknél több fut be. Csillag topológia esetén a hálózat két aktív eleme közötti jelismétlő nélküli része, bus topológia esetén pedig a két lezáró ellenállás által határolt szakasz. Aktív elem a számítógép, a HUB, a switch, a repeater, a router, és a bridge. 10-Base-2: E kábelnél további korlátozás az, hogy egy-egy szegmensre zavarok nélkül csak kb. 30 darab gép köthető, melyek minimális távolsága 0,5 m (ezt általában könnyű betartani). Ugyanakkor úgynevezett jelismétlőkkel (repeater) a szegmensek száma ötre, s ezzel a teljes kábelhossz is 925 méterre növelhető. Mivel azonban csak 3 szegmensben lehetnek gépek is, a gépek száma így is csak 90-re nő. Ha ennél több gépet kell egy hálózatba telepíteni, akkor egy bridge is kell a rendszerbe Vastag koaxiális kábel Létezik úgynevezett vastag koaxiális kábel is, hivatalos nevén 10-Base5, ami szintén 50 ohmos. Erre a színe miatt legtöbbször Yellow Cable néven hivatkoznak. Ilyen kábellel szerelve a hálózatot, azt egészen más paraméterek jellemzik. E rendszer nem terjedt el széles körben magas ára, és bonyolult szerelhetősége miatt. Mára teljesen háttérbe szorult Üvegszál optikai kábel Általában csak speciális esetekben alkalmaznak üvegszálas optikai kábeleket (10-Base-FL). Többnyire olyan helyeken, ahol elektromos zavarok nehezítik a hagyományos réz kábelek alkalmazását. További előnye az optikai vezetéknek, hogy a kábelezés többi részétől szigeteli, és érzéketlen a villámcsapásra. Ez okból gyakran használják épületek közötti légvezetéknek, hiszen a villámcsapás elsősorban az ilyen szabadon vezetett kábeleket veszélyezteti. Egyetlen hátránya a magas ára Vezeték nélküli kapcsolatok

36 Manapság egyre jobban terjednek az un. wireless hálózatok, ahol a gépek közötti kapcsolatokat mikrohullámok segítségével teszik lehetővé. Vannak olyan perifériák, amelyek infravörös hullámokkal kommunikálnak a számítógépekkel. De a nagy távolságok áthidalására, a kontinensek összekapcsolására is használnak vezeték nélküli megoldásokat, ilyen például a műholdas összeköttetés is Aktív hálózati eszközök A hálózat aktív elemei lehetnek: a számítógép, a printer szerver; a különböző kapcsoló eszközök: a repeater, a HUB, a switch, a bridge, a router, stb. A továbbiakban ezek közül néhányról részletesebben: HUB Ezeket az elemeket csak csavart érpárú kábelezés esetén használjuk. Mint már láttuk, a csavart érpárú kábelezésnél az úgynevezett csillag topológiát kell alkalmaznunk. A csillag középpontjába fog kerülni a HUB. Ez egy olyan doboz, amin sok csatlakozó aljzatot találunk az egyes gépek hálózatba kötésére. A jobb minőségű HUB-oknál LED-ek jelzik az egyes csatornákon folyó kommunikációt. Ezek a LED-ek az esetleges hibakeresésnél is jó szolgálatot tehetnek. Bizonyos típusú HUB-ok azt is megengedik, hogy egy hálózatba többet is beépítsenek belőlük, így azután a hálózatba köthető gépek száma jelentősen megnövelhető. A több HUB beépítése többnyire az ésszerűbb kábelezés lehetőségét is biztosítja, ami a hálózat kiépítésénél jelenthet jelentős megtakarítást és könnyebbséget. Egy 8 csatornás HUB képe Switch A Switch a HUB továbbfejlesztésének tekinthető. Segítségével sok Ethernet szegmenst lehet összekapcsolni úgy, hogy az egyébként az Ethernetre jellemző ütközések nem jelentenek problémát. A Switch ugyanis, amikor egy Ethernet csomagot kap, akkor megvizsgálja annak címét és csak a címzett szegmense felé továbbítja. Mai modern változatai ezen kívül még az adatcsomagot is vizsgálják, és ha az sérült, akkor nem kerül továbbításra (miután így nem ér a címzetthez, nem kerül visszaigazolásra sem, ezért újra elküldik). A Switch segítségével minden szegmens csak egy, vagy legfeljebb néhány gép forgalmát bonyolítja, ezért a hálózat sebessége jelentősen nő, pontosabban nem csökken le.

37 Egy 16 és egy 24 portos switch képe Bridge A bridge-ek, más néven hidak funkciója a különböző jellemzőkkel rendelkező hálózati rendszerek, például egy Ethernet, és egy Fast Ethernet hálózat összekapcsolása. A hidak feltérképezik az egyes csomópontok (gépek, HUB-ok, stb.) Ethernet címeit, és csak a szükséges forgalmat engedik át a hídon. Mivel ez szétválasztja a két hálózatot önálló ütközési tartományokra, több gépet lehet a hálózatra kötni Router A routerek, más néven útvonal kijelölők, hasonló szerepet töltenek be, mint a hídak, illetve a switchek, de nem a csomagok címzése alapján, hanem az IP protokoll segítségével végzik a szűrést. E módszer ugyan lassúbb, de nagyobb hálózatok esetén jobb a hatékonysága. 4. Hálózatok csoportosítása 4.1. Kiterjedésük alapján Helyi hálózatok, más néven LAN (Local Area Network) Városi hálózatok, vagy MAN (Metropolitan Area Network) Kiterjedt hálózatok, vagy WAN (Wide Area Network) Helyi hálózatok A helyi hálózatok (LAN) általában egy iroda vagy épület falain belül helyezkednek el, esetleg néhány, egymáshoz közeli épületeket kötnek össze. A helyi hálózatok segítségével gyors és megbízható kapcsolatot teremthetünk a számítógépek között. Legelterjedtebb változatai az úgynevezett Ethernet, illetve Token-Ring típusú hálózatok Városi hálózatok A városi hálózatok (MAN) általában egy település határain belül működnek. Ilyen például a kábeltévés hálózat, vagy egy helyi közlekedési vállalat információs rendszere is Kiterjedt hálózatok

38 A kiterjedt hálózatok (WAN) túlnyúlnak egy település határain, egy országra, egy kontinensre, vagy akár az egész világra kiterjedhetnek. Az egyik legismertebb ilyen hálózat az internet Hálózati topológia alapján A számítógépek fizikai összekötésének rendszerét hálózati topológiának nevezzük. LAN hálózatok kiépítésekor többféle kábelezési mód közül választhatunk. A két legelterjedtebb a sín- és a csillagtopológia. Síntopológia esetén a számítógépek összekötése sorosan, egyetlen kábel segítségével történik. A rendszer a karácsonyfaizzókhoz hasonlóan működik, kábelszakadáskor az egész hálózat működésképtelenné válik. A csillagtopológiás hálózatban minden számítógép külön kábellel csatlakozik a kiszolgáló géphez. Ez a hálózati rendszer a síntopológiánál jóval üzembiztosabb, bár drágább megoldás. Egy esetleges kábelszakadás csak egyetlen gép leállását vonja maga után. A gyűrűtopológia a síntopológiához hasonló módon működik, de a kábel megszakítás nélküli körbe van kötve. A fatopológia nem más, mint a csillag- és a síntopológiák kombinációja. A szerver általában több közvetítő számítógéppel áll közvetlen kapcsolatban, a kliensek pedig ezekhez a közvetítő gépekhez kapcsolódnak. Így a kliensek a közvetítő gépeken keresztül kommunikálnak a szerverrel és egymással. A fatopológia jellegzetessége, hogy minden számítógép egy, és csak egy útvonalon érhető el.

39 A fatopológiájú hálózat bármely pontján bekövetkezett hálózati hiba az érintett hálózatrészhez kapcsolódó alhálózatokat is megbéníthatja A kapcsolat típusa alapján Egy hálózaton belül a számítógépek különféle módokon kapcsolódhatnak egymáshoz. Alapvetően két kapcsolattípust különböztetünk meg: pont-pont kapcsolatú és üzenetszórásos hálózatot. A pont-pont (point to point) kapcsolatú hálózatban egy számítógép egy másikkal közvetlen összeköttetésben áll. Ilyen kapcsolat a csillag, a gyűrű, a teljes és a fa kiépítésű hálózat. Az üzenetszórásos (broadcast) hálózatban valamennyi számítógép egyetlen adatátviteli csatornára kapcsolódik. Ilyenkor az információ minden számítógéphez egyformán eljut Hálózati modellek A hálózati modelleket a hardver- és szoftverelemek együttesen határozzák meg. A három legjelentősebb modell a kliens szerver, a host terminal, valamint a peer to peer modell Kliens-szerver modell A kliens szerver (ügyfél-kiszolgáló) modell két számítógépes program közötti kapcsolatot ír le, ahol az egyik program valamilyen szolgáltatást kér a másiktól, amely eleget tesz a kérésnek. A szolgáltatást kérő programot kliensnek nevezzük, azt a programot pedig, amelyik a szolgáltatást nyújtja szervernek. A kliens-szerver kapcsolat szerepe főként hálózati környezetben jelentős, ahol a programok egymástól fizikailag is távol, különböző számítógépeken futnak. Ha egy böngészőt tekintünk kliensprogramnak, amely szolgáltatásokat kér egy másik számítógépen futó web-szervertől, az interneten kliens-szerver kapcsolatról beszélünk Host-terminal modell A host terminal (vendéglátó-terminál) modell két, általában telefonvonalon keresztül összeköttetésben lévő számítógép közötti kapcsolatot ír le. Azt a számítógépet, amely az elérhető adatokat tárolja hostnak, míg az információt lekérő gépet távoli terminálnak nevezzük.

40 Peer to peer modell A peer to peer modell lényege, hogy a hálózatot egyenrangú gépek alkotják. Mindenki szerver és munkaállomás egyszerre, az egyes perifériák minden felhasználó számára hozzáférhetők, az adatok több helyen tárolhatók. Ilyen hálózatot alakíthatunk ki a Windows operációs rendszerrel telepített számítógépekből. 5. A hálózati kommunikációt leíró szabályok 5.1. Hálózati protokoll A protokoll a hálózati kommunikációt leíró szabályok rendszere. Protokollokat használnak a hálózatokban egymással kommunikáló számítógépek és programok is. A legelterjedtebb hálózati protokoll, amelyet kiterjedt hálózatok esetében használhatunk a TCP/IP (Transmission Control Protocol/Internet Protocol). Az átviteli ellenőrzőprotokoll/internetprotokoll az internet szabványosított, leggyakrabban használt kommunikációs protokolljainak az összessége. Az internetalkalmazási protokollok közé soroljuk még az SMTP és POP3 levelezési protokollokat, csakúgy, mint az FTP adatlehívásra, valamint a HTTP webböngészésre használt protokollokat. További protokollok az IPX/SPX (elsősorban Novell-es környezetben használják) és a NetBEUI (általában kisméretű, Windowsos hálózatok esetében alkalmazzák). Két számítógép közötti adatcsere csak azonos protokollok használata esetén valósítható meg Az OSI modell Az OSI referencia modell szerint egy hálózatot 7 rétegre osztunk. Az egyes rétegek megnevezése: 7. Alkalmazói 6. Megjelenítési 5. Viszony (Együttműködési) 4. Szállítási (Átviteli) 3. Hálózati 2. Adatkapcsolati 1. Fizikai "Prezentációs rétegek" logikai összeköttetéssel foglalkoznak "Transzport rétegek" adatátvitellel foglalkoznak Az egyes OSI rétegek feladatai: Adatátvitellel foglalkozó rétegek:

41 A fizikai réteg (physical layer) a bitek kommunikációs csatornára való kibocsátásáéit felelős. Ide tartozik a csatlakozások elektromos és mechanikai definiálása, átviteli irányok megválasztása, stb. Tipikus villamosmérnöki feladat a tervezése. Az adatkapcsolati réteg (data link layer) feladata egy hibátlan adatátviteli vonal biztosítása a "szomszéd" gépek között. Az adatokat adatkeretekké (data frame) tördeli, továbbítja, a nyugtát fogadja, hibajavítást és forgalomszabályozást végez. A hálózati réteg (network layer) a kommunikációs alhálózatok működését vezérli, féladata az útvonal választás a forrás és a célállomás között. Ha az útvonalban eltérő hálózatok vannak, akkor fregmentálást, protokoll-átalakítást is végez. Az utolsó réteg, amely ismeri a hálózati topológiát. A szállítási réteg (transport layer) feladata a végpontok közötti hibamentes átvitel biztosítása. Már nem tud a hálózati topológiáról, csak a két végpontban van rá szükség. Feladata lehet például az Összeköttetések felépítése és bontása, csomagok sorrendhelyes elrendezése, stb. Logikai összeköttetéssel kapcsolatos rétegek: A viszonyréteg (session layer) lehetővé teszi, hogy két számítógép felhasználói kapcsolatot létesítsen egymással. Jellegzetes feladata a logikai kapcsolat felépítése és bontása, párbeszéd szervezés (pl. félduplex csatornán). Elláthat szinkronizációs (ill. ellenőrzési) funkciót ellenőrzési pontok beépítésével. A megjelenítési réteg (presentation layer) az egyetlen, amelyik megváltoztathatja az üzenet tartalmát. Tömörítést, rejtjelezést, kódcserét (ASCII - EBCDIC) végezhet el. Az alkalmazási réteg (application layer) széles körben igényelt szolgáltatásokat tartalmaz, ilyen alapvető igény elégítenek ki például a file-ok tetszőleges gépek közötti másolását lehetővé tévő file transfer protokollok.

42 9. Ismertesd az operációs rendszerek feladatait és fajtáit! Mutasd be az ön által használt operációs rendszer felhasználói felületét és kezelését! A számítógép önmagában még használhatatlan lenne, ha nem lehetne rajta hasznos programokat futtatni. A programok futtatásához ma már elengedhetetlen egy egységes felületet biztosító alapprogram, az operációs rendszer. Ha operációs rendszer nélkül kellene programot írni, az a programozónak jelentõs többletfeladatot jelentene, hiszen a memóriát, a háttértárakat, valamint az összes többi hardver-eszközt nem egy egységes felületen keresztül, hanem külön-külön bonyolult módszerekkel kellene elérnie. Az operációs rendszer tehát egyrészt a programozóknak jelent nagy segítséget, másrészt a felhasználóknak is könnyebb eligazodást nyújt a programok között, valamint egyszerűbbé teszi a számítógép használatát. Az operációs rendszerek feladatai Processzorütemezés: processzor kezelés (processzor idő szétosztása a rendszer és a felhasználói feladatok között) Megszakításkezelés: hardver, szoftver megszakítás kezelése, állapot mentés, megszakítási rutin meghívása Folyamatvezérlés: programok indítása Programok közötti kapcsolattartás Tárkezelés Működés nyilvántartás: naplózás (mi okozott milyen hibát) Kapcsolattartás a felhasználóval (operator interface) Szinkronizálás: erőforrás igények sorba állítása Memóriakezelés Perifériakezelés Az operációs rendszerek csoportosítása 1. Felhasználók száma szerint: o egy felhasználós pl.: DOS, Win 9x o több felhasználós pl. Linux, Win NT 2. Hardver mérete szerint: o kisgépes (UNIX) o nagygépes (Main Frame, Cray - szuper számítógép) o mikrogépes (DOS, WIN 9X, UNIX) 3. Processzorkezelés szerint: o egy feladatos (DOS) o több feladatos (WIN 9X, WIN NT, UNIX) 4. Cél szerint: o általános (DOS, WIN 9X, WIN NT, UNIX) o speciális (folyamatvezérlő operációs rendszerek) 5. Operációs rendszer felépítése szerint: o monolitikus (DOS, WIN 9X) o réteges szerkezetű (WIN NT, UNIX) o kliens szerver felépítésű o vegyes o virtuális gépek 6. A felhasználói felület szerint:

43 o o szöveges (DOS, UNIX) grafikus (WINDOWS) A Windows operációs rendszer felhasználói felülete és kezelése A számítógép indítása, a Windows betöltődése A számítógép bekapcsolása után a Windows automatikusan betöltődik. Ha az indítás kezdetén az F8 billentyűt leütjük, akkor egy indítómenü jelenik meg a képernyőn, melyből különböző indítási módokat választhatunk: Szokásos A Windows a szokásos módon a grafikus felhasználói felülettel indul úgy, hogy a különböző eszközök vezérlőprogramjait is betölti. Naplózott Abban különbözik az előzőtől, hogy az indítási folyamatról feljegyzést készít a \BOOTLOG.TXT fájlba. Csökkentett mód Grafikus felhasználói felülettel indul a Windows, a különböző eszközök vezérlőprogramjait azonban nem tölti be. Általában hibajavításnál használjuk. Csökkentett mód hálózattal Annyiban különbözik az előzőtől, hogy a hálózat eléréséhez szükséges modulokat betölti. Csak parancssor A számítógép DOS módban indul, mintha nem is lene rajta Windows. Ilyenkor csak a DOS parancsokat használhatjuk. Csak parancssor csökkentett módban A számítógép DOS módban indul alapbeállításokkal. Megerősítés lépésről lépésre Az indítási folyamat során minden lépés végrehajtása előtt jóváhagyást kér. A Windows képernyő felépítése Asztal - ikonok találhatók rajta Tálca - a tálcán a következő elemeket találjuk: o Start gomb o Futó programok gombjai o Beállító ikonok (pl. billentyűzet) o Idő A számítógép kikapcsolása, újraindítása A Start menü Kikapcsolás menüpontjának kiválasztása vagy az Alt+F4 billentyűk leütése után egy ablak jelenik meg a képernyőn, melyből kiválaszthatjuk, hogy leálljon a számítógép, vagy újrainduljon. Az ablakok típusai Programablak: Ilyen ablakokban futnak a programok.

44 Az ablakok elemei: rendszermenü ikon címsor kis méret gomb teljes/előző méret gomb bezárás gomb menüsor eszköztár munkaterület görgetősáv állapotsor keretvonal Dokumentumablak: A dokumentumablakok a programablakokon belül találhatók és ilyenekben nyílnak meg a dokumentumok. Felépítésük hasonlít a programablakhoz, csak nincs bennük: menüsor eszköztár állapotsor Párbeszédablak: A Windows párbeszédablakokon keresztül tartja a kapcsolatot a felhasználóval. A párbeszédablakok elemei: lapfül lista nyomógomb címke rádiógomb választó doboz csúszka legördülő lista beviteli mező A párbeszédablakok egyes elemei között a Tab billentyűvel lépkedhetünk. Minden ablakban található egy OK és egy Mégse gomb. Az OK gombbal jóváhagyhatjuk a végrehajtott módosításokat és bezárhatjuk az ablakot, a Mégse gombbal pedig a módosítások elvetése mellett léphetünk ki az ablakból. Néhány ablakban találunk egy Alkalmaz nevű gombot is, ezzel az ablak bezárása nélkül érvényesíthetjük a megváltoztatott beállításokat. Az ablakok kezelése A program és dokumentumablakokkal végezhető műveletek: Letétel a tálcára Rákattintunk az ablak kis méret gombjára, vagy a rendszermenüből a Kis méret menüpontot választjuk.

45 Asztalméretűre nagyítás Rákattintunk az ablak teljes méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak címsorára, vagy a rendszermenüből a Teljes méret menüpontot választjuk. Előző méret visszaállítása Rákattintunk az ablak előző méret gombjára, vagy duplán kattintunk az ablak címsorára, vagy a rendszermenüből az Előző méret menüpontot választjuk, illetve ha az ablak le van téve a tálcára, akkor rákattintunk a gombjára. Áthelyezés Az ablak címsorára kattintunk és az egérgomb folyamatos nyomva tartása közben áthúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből az Áthelyezés menüpontot választjuk és a kurzormozgató nyilakkal áthelyezzük, majd leütjük az Enter billentyűt. Méretezés Rákattintunk az ablaknak arra a keretvonalára, amelyik oldalon módosítani akarjuk az ablak méretét, majd az egérgomb folyamatos nyomva tartása mellett elhúzzuk a kívánt helyre, vagy a rendszermenüből a Méretezés menüpontot választjuk és a kurzormozgató billentyűkkel módosítjuk a keretvonal helyét, majd leütjük az Enter billentyűt. Bezárás Az ablak bezárás gombjára kattintunk vagy a rendszermenüből a Bezárás menüpontot választjuk, vagy duplán kattintunk a rendszermenü ikonra, vagy leütjük az Alt+F4 billentyűket. Az áthelyezés és a méretezés csak akkor hajtható végre ha az ablak az asztalon van és nem maximális méretű. A párbeszédablakokkal végezhető műveletek Áthelyezés Bezárás Több programablak kezelése Ha több programablak is meg van nyitva, akkor is mindig csak egy lehet aktív. Az ablakok közötti kapcsolgatásra (az ablak aktívvá tételére) a következő lehetőségek vannak: rákattintunk az ablakra (ha látható) rákattintunk az ablak gombjára a tálcán az Alt+Tab billentyűk segítségével Programok indítása A programok elindítására a következő lehetőségek vannak: a programra vagy a programra hivatkozó parancsikonra történő dupla kattintás a Start menüben a program menüpontjának kiválasztása egy megnyitandó dokumentumra történő dupla kattintás (a Windows a program - kiterjesztés összerendelés alapján elindítja a fájl megnyitásához szükséges programot és meg is nyitja benne a dokumentumot) a Start menü Futtatás menüpontjával (a megjelenő ablakba be kell írni a fájlra történő hivatkozást)

46 A Vezérlőpult A Vezérlőpulton a Windows megjelenésével és működésével kapcsolatos beállítások végezhetők el. Az ikonokra segítségével megnyitott ablakokban általában három nyomógombot találunk: OK: jóváhagyjuk a módosításokat és bezárjuk az ablakot Mégse: a módosítások elvetésével zárjuk be az ablakot (ugyanaz marad minden mint a megnyitáskor) Alkalmaz: jóváhagyjuk a módosításokat az ablak azonban nyitva marad A Vezérlőpulton a következő fontosabb beállításokat végezhetjük el: Billentyűzet Itt a billentyűzettel kapcsolatos beállításokat végezhetjük el ismétlések közötti kivárás ismétlési sebesség kurzorvillogás sebessége billentyűzetkiosztás Dátum és idő A dátumot és az időt állíthatjuk itt be. Képernyő Az Asztal jellemzőit adhatjuk meg itt. mintázat tapéta képernyőkímélő felbontás színek száma az ablakok elemeinek színe Egér Ebben az ablakban az egér működését szabályozhatjuk. jobbkezes/balkezes duplakattintás sebessége a mutató alakja az egyes műveleteknél a mutató sebessége a mutató útja Nyomtatók

47 Itt telepíthetjük fel és távolíthatjuk el a számítógéphez csatlakoztatott nyomtatók vezérlőprogramjait, valamint kezelhetjük a nyomtatásra váró dokumentumokat. Programok hozzáadása, eltávolítása Itt telepíthetünk új programokat a számítógépre, illetve távolíthatjuk el róla a korábban feltelepített programokat, úgy hogy semmi ne maradjon belőlük a gépen. A Windows összetevőinek telepítése és eltávolítása is itt történik. Az ablakon belül indítólemez készítésére is van lehetőség, mellyel DOS módban indíthatjuk el a számítógépet. Rendszer A számítógép felépítéséről, az operációs rendszer tulajdonosáról és a számítógép láthatunk itt információkat. Itt tudjuk a különböző hardvereszközök vezérlőprogramjait feltelepíteni és eltávolítani. Területi beállítások A számok a dátum az idő és a pénznem adott országra jellemző formáját állíthatjuk itt be.

48 A könyvtár fogalma 10. Ismertesd a könyvtárműveleteket (könyvtárak létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése) A számítógép a fájlokat fa-struktúra alapján tárolja, könyvtárakban (directory) és alkönyvtárakban (subdirectory), amelyek elnevezése a Windowsban mappa illetve almappa. Minden meghajtó tartalmaz egy főkönyvtárat (gyökérkönyvtár), amelyre a meghajtó azonosítójával és \ -el (pl. A:\ vagy C:\) hivatkozhatunk. Benne találhatók a könyvtárak, illetve ezeken belül az esetleges alkönyvtárak. A fájlok azonosítója két részből áll: a névből és a kiterjesztésből, amelyek között pont található. A név DOS-ban legfeljebb 8, Windowsban legfeljebb 255 karakter hosszú lehet, a kiterjesztés mindig 3 karakteres. /A Windows név a 98, 2000 és XP verziók mindegyikét jelentheti./ A könyvtárak ugyanolyan azonosítót kaphatnak, mint a fájlok, bár itt a kiterjesztést nem szokás megadni. A Windows a könyvtárakat mappa formájú ikonnal jelzi. Minden alkönyvtárban lehetnek állományok és további alkönyvtárak. Viszont ugyanazon alkönyvtárban nem lehet két azonos nevű fájl. A fájlokra a könyvtárszerkezet megfelelő elérési útvonalával hivatkozhatunk. Először a meghajtó azonosítóját kell megadni, majd a gyökérkönyvtártól kezdve felsorolni az alkönyvtárakat, közöttük a \ jelet alkalmazni, s végül a fájl pontos azonosítója következik. Ha például a C: meghajtó SZOVEG könyvtárának SULI alkönyvtárában lévő ORAREND.DOC nevű fájlra hivatkozunk, akkor ezt a következőképpen kell beírnunk: C:\SZOVEG\SULI\ORAREND.DOC Könyvtárműveletek A fájl és könyvtárkezelés együtt tárgyalása nem a Windows újdonsága, tárolásuk, ill. kezelésük hasonlósága miatt. Ebben a részben már a legfontosabb Windows alatti műveleteket mutatjuk be. Ezek a műveletek azért fontosak, mert az összes Windows-os operációs rendszer alatt működő alkalmazásnál hasonlóan működnek. A legfontosabb fájl- és könyvtárműveletek, több helyen, több módon is elvégezhetők. Ezen műveletekhez leggyakrabban a Windows Intézőt, ill. a Sajátgépet használjuk, de az Office programjaiban is elérhetők a legfontosabb műveletek. A Windows Intéző A Windows Intézőben minden könyvtár, állomány és lemezművelet elvégezhető. Jelentős átfedések vannak a Sajátgép funkcióival. A Windows Intéző bal oldalán találhatóak a meghajtók a mappákkal. A mappákban pedig további mappák /almappák/ vagy fájlok lehetnek, ezeket a jobb oldalon találhatja meg. Amely meghajtó vagy mappa előtt egy + jelet látunk, abban még további mappák találhatóak.

49 Meghajtó tartalomjegyzékének a megtekintéséhez először válasszuk a megfelelő meghajtót, majd kattintsunk duplán a meghajtó ikonjára. Mappa megnyitásához válasszuk ki a megfelelő meghajtót és a másik panelen a kívánt mappa ikont, majd kattintsunk a mappára duplán! Meghajtó v. mappa bezárásához kattintsunk a nyitott mappára duplán vagy a mappa, meghajtó előtti jelre! Új mappa létrehozása: Lépjünk a szülőkönyvtárba, ahova létre akarjuk hozni. Kattintsunk a Fájl menü Új menüpontjára (vagy a jobb egérgombbal az adott elemre). Kattintsunk az Új mappa menüpontra és adjuk meg a nevét. Mappa átnevezése: Válasszuk ki az átnevezni kívánt mappát /fájlt/, Kattintsunk a Fájl menü Átnevezés menüpontjára (vagy jobb egérgomb!). vagy a néven állva kétszer /nem duplán/kattintsunk Adjuk meg az új nevét. Mappa törlése: Válasszuk ki a megfelelő vagy mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Fájl menü Törlés menüpontjára (vagy jobb egérgomb! vagy <Del> billentyű)! Mappák másolása: Jelöljük ki a másolni kívánt mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Szerkesztés menü Másolás menüpontjára (vagy jobb egérgomb )! vagy <Ctrl>+bal egérgombbal áthúzzuk a célhelyre. Lépjünk a másolás helyére! Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! Mappák áthelyezése: Jelöljük ki a áthelyezni kívánt mappát, vagy fájlt! Kattintsunk a Szerkesztés menü Kivágás menüpontjára (vagy jobb egérgombbal)! Jelöljük ki az új helyet ábrázoló mappát vagy meghajtót! Kattintsunk a Szerkesztés menü Beillesztés menüpontjára! vagy bal gombbal áthúzzuk a célhelyre. Meghajtók, mappák a megtekintése: Válasszuk ki a megfelelő meghajtót, mappát vagy állományt! Kattintsunk a Fájl menü Tulajdonságok menüpontjára (a helyi menüben is megtalálható) Mappák keresése:

50 Eszközök menü Keresés almenü pontja Mappák visszaállítása Lomtár segítségével

51 11. Ismertesd az állományműveleteket (állományok fájlok létrehozása, másolása, mozgatása, törlése, átnevezése, futtatása, keresése) Állomány (fájl) fogalma, fájlnevek A számítógépen a háttértárolókon lévő információ tárolási egysége az állomány vagy fájl (file). Egy fájl tartalma a gép szempontjából vagy adat vagy program, amely a processzor által végrehajtható utasításokat tartalmaz: A fájlban tárolt adat tetszőleges, lehet szöveg, grafikus kép, hang stb. Az adatok formájára nézve nincs előírás, a gyakorlatban nagyon sokféle formátum létezik. A fájlt minden operációs rendszer használja, konkrét megjelenése azonban már az operációs rendszertől függ. A fájl: Valamelyik háttértároló egységen tárolt, névvel és kiterjesztéssel azonosított adategyüttes. Fájl futtatása, megnyitása Nyissa meg a Dokumentumok mappát. o Ha a megnyitni kívánt fájlt vagy mappát nem tartalmazza a Dokumentumok mappa vagy ennek almappája, akkor azt a Keresés gombbal keresheti meg. Kattintson duplán a megnyitni kívánt fájlra vagy mappára. o A Dokumentumok mappa megnyitásához kattintson a Start gombra, majd a Dokumentumok parancsra. o Ha a megnyitni kívánt fájlhoz nincs program társítva, akkor válasszon hozzá egyet. Az egér jobb gombjával kattintson a fájlra, kattintson a Társítás parancsra, majd válassza ki a program nevét. Fájl keresése 1. Kattintson a Start menü Keresés parancsára vagy az aktuális ablak Keresés gombjára. 2. Kattintson a Minden fájl és mappa hivatkozásra. 3. Írja be a fájl vagy mappa teljes nevét vagy részleges nevét a helyettesítő karakterek (*,?) használatával., Helyettesítő (Joker) karakterek használata A helyettesítő karakter olyan karakter, amellyel a fájlok és mappák keresésekor valós karakterek helyettesíthetők. Ilyen helyettesítő karakter például a csillag (*) vagy a kérdőjel (?). Helyettesítő karakter használható például egy vagy több nem ismert karakter helyettesítésére, vagy ha nem szeretné begépelni a teljes nevet. Csillag (*)

52 A csillag nulla vagy több karakter helyettesítésére használható. Például ha meg szeretné találni azt a fájlt, amely a kés betűkkel kezdődik, de amelynek többi részét nem ismeri, akkor írja be a következőt: kés* Ekkor a Keresés párbeszédpanel a fájl típusától függetlenül minden olyan fájl megjelenít, amely kés betűkkel kezdődik: késés.txt, késés.doc és késő.doc. A keresés szűkíthető egy bizonyos fájltípusra a következő módon: kés*.doc Ebben az esetben a Keresés párbeszédpanelen csak azok a kés betűkkel kezdődő fájlok jelennek meg, amelyek kiterjesztése.doc, például: késés.doc és késő.doc. Kérdőjel (?) A kérdőjel egyetlen karakter helyettesítésére használható. Például a kés?.doc betűk megadása esetén a Keresés párbeszédpanel a késő.doc és kés1.doc fájlokat jeleníteni meg, de nem jelenik meg késés.doc. Példák:?aci.txt beírása esetén a keresés eredménye lehet: paci.txt, maci.txt, laci.txt, naci.txt, stb További keresési szempontok beállítása Ha szükséges adjon meg egy olyan szót vagy kifejezést, amelyet tartalmaz a fájl (Keresendő szöveg). Ha nem ismer ilyen adatokat, vagy szűkítené a keresést, válasszon egyet vagy többet a fennmaradó lehetőségek közül: A Hely legördülő listában kattintson arra a meghajtóra, mappára vagy hálózatra, amelyben keresni kíván. Kattintson a Módosítás időpontja (vagy Dátum) hivatkozásra egy bizonyos napon vagy dátumtartományon belül mentett fájlok megkereséséhez. Kattintson a Méret hivatkozásra adott méretű fájlok megkereséséhez. További keresési feltételek megadásához kattintson a Speciális beállítások kapcsolóra.

53 Befejezésül kattintson a Keresés most gombra. Fájl áthelyezése, mozgatása Kattintson az áthelyezni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl áthelyezése vagy A mappa áthelyezése elemre. Az Elemek áthelyezése párbeszédpanelen kattintson a fájl vagy a mappa új helyére, majd kattintson az Áthelyezés gombra. Megjegyzés Egymást követő fájlok kijelöléséhez kattintson az első fájlra, nyomja le és tartsa lenyomva a SHIFT billentyűt, majd kattintson az utolsó fájlra. Nem egymást követő fájlok vagy mappák kijelöléséhez nyomja le, és tartsa lenyomva a CTRL billentyűt, majd kattintson az egyes elemekre. A fájlokat és a mappákat úgy is áthelyezheti, hogy a kívánt helyre húzza azokat. Ha további információra van szüksége, kattintson a Kapcsolódó témakörök hivatkozásra. Fájl másolása Kattintson a másolni kívánt fájlra vagy mappára. A Fájl- és mappaműveletek területen kattintson A fájl másolása vagy A mappa másolása elemre. Az Elemek másolása mezőben válassza ki azt a meghajtót vagy mappát, amelyikbe másolni szeretne, majd kattintson a Másolás gombra.