Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, július 7. (OR. en)

Átírás

1 Az Európai Unió Tanácsa Brüsszel, július 7. (OR. en) 11007/16 ADD 1 ENV 482 FEDŐLAP Küldi: az Európai Bizottság Az átvétel dátuma: július 6. Címzett: a Tanács Főtitkársága Biz. dok. sz.: D044470/03 - Annex 1 Tárgy: MELLÉKLET a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK rendelet értelmében az építőipari ágazatban alkalmazandó bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat, ágazati környezeti teljesítménymutatókat és kiválósági referenciakövetelményeket megállapító referenciadokumentumról Mellékelten továbbítjuk a delegációknak a D044470/03 számú dokumentum I. mellékletét. Melléklet: D044470/03 - Annex /16 ADD 1 DG E 1A HU

2 EURÓPAI BIZOTTSÁG Brüsszel, XXX D044470/03 [ ](2015) XXX draft ANNEX 1 MELLÉKLET a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK rendelet értelmében az építőipari ágazatban alkalmazandó bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat, ágazati környezeti teljesítménymutatókat és kiválósági referenciakövetelményeket megállapító referenciadokumentumról HU HU

3 MELLÉKLET a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételéről szóló 1221/2009/EK rendelet értelmében az építőipari ágazatban alkalmazandó bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat, ágazati környezeti teljesítménymutatókat és kiválósági referenciakövetelményeket megállapító referenciadokumentumról TARTALOMJEGYZÉK MELLÉKLET Bevezetés Alkalmazási kör Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok, ágazati környezeti teljesítménymutatók és kiválósági referenciakövetelmények az építőiparban Épülettervezés Az energiahatékony épületek tervezését szolgáló integrált koncepciók A külső térelhatárolók hőtechnikai tulajdonságainak javítása A falak hőtechnikai tulajdonságainak javítása A tető hőtechnikai tulajdonságainak javítása A leghatékonyabb üvegezési megoldások A fűtő, szellőztető és légkondicionáló rendszerek tervezése és utólagos korszerűsítése A leghatékonyabb világítási megoldások A megújuló energiaforrások használata Környezetkímélő vízelvezető rendszerek Víztakarékos vízvezetékrendszerek A nem ivóvíz minőségű víz esetében alkalmazható vízvisszaforgató rendszerek Az építés közbeni hulladékképződés megelőzése megfelelő tervezéssel Hasznosításorientált bontás tervezése Zöld beszerzés az építési beruházások területén Építési termékek Környezetkímélő építési termékek, épületelemek és építőanyagok kiválasztása Építési termékek, épületelemek és építőanyagok újrahasználata HU 2 HU

4 Újrafeldolgozás útján előállított anyagok használata Építés és felújítás A környezeti teljesítmény javítása az irányítás javítása révén: környezetvédelmi vezetési tervek és a környezetvédelmi vezetési rendszerhez kapcsolódó konkrét szükségletek meghatározása A munkaterületek környezeti teljesítményének nyomon követése Az építéshelyi hulladékképződés megelőzése és építéshelyi hulladékgazdálkodás Az anyagfelhasználás hatékonyságának javítása A vízlefolyás szabályozása és erózióvédelem az építési területen A porképződés megelőzése és por elleni védelem A zavaró hatások kezelése Az energiahatékonyság növelése és a motorokból származó szennyezőanyagkibocsátás csökkentése Épületüzemeltetés és -karbantartás Épületüzemeltetési rendszerek A vízellátó rendszer folyamatos ellenőrzése, karbantartása és optimalizációja Környezetkímélő takarítási módszerek Az épületek életciklusának vége A hulladékhierarchia alkalmazása az élettartamuk végére ért épületek esetében Környezetkímélő bontási módszerek kiválasztása Az építési és bontási hulladék szelektálása és feldolgozása AJÁNLOTT FŐ ÁGAZATSPECIFIKUS KÖRNYEZETVÉDELMI TELJESÍTMÉNYMUTATÓK HU 3 HU

5 1. BEVEZETÉS Ez az ágazati referenciadokumentum (ÁRD) egy, az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (JRC) keretében működő hét intézet egyike, a Technológiai Jövőkutatási Intézet (IPTS) által összeállított részletes tudományos és szakpolitikai jelentésen 1 alapul. A jogi háttér A közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszert (EMAS) 1993-ban az 1836/93/EGK tanácsi rendelet 2 hozta létre és nyitotta meg a szervezetek önkéntes részvétele előtt. Az azóta eltelt időszakban az EMAS az alábbi két jogszabály elfogadásával módosult jelentősen: az Európai Parlament és a Tanács 761/2001/EK rendelete 3, az Európai Parlament és a Tanács 1221/2009/EK rendelete. A legutóbbi módosítás január 11-én lépett hatályba, és fontos új eleme az ágazati referenciadokumentumok kidolgozásáról rendelkező 46. cikk. Ezeknek a dokumentumoknak az adott ágazat bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatait, környezeti teljesítménymutatóit, valamint szükség szerint a különböző teljesítményszintek azonosítására szolgáló kiválósági referenciakövetelményeket és értékelési rendszereket kell leírniuk. E dokumentum értelmezése és használata A környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer (EMAS) önkéntes részvételen alapuló rendszer azon szervezetek számára, amelyek elkötelezettek környezeti teljesítményük folyamatos javítása mellett. Ezen a kereten belül ez az ágazati referenciadokumentum ágazatspecifikus iránymutatást tartalmaz az építőipari ágazat számára, rámutat számos javítási lehetőségre, és ismerteti a bevált gyakorlatnak számító eljárásokat. A dokumentumot az Európai Bizottság állította össze az érdekeltek észrevételeinek felhasználásával. Egy ágazati szakértőkből és érdekeltekből álló műszaki munkacsoport a JRC vezetésével megvitatta, majd elfogadta a dokumentumban ismertetett bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat, ágazati környezeti teljesítménymutatókat és kiválósági referenciakövetelményeket. A referenciakövetelményeket illetően megállapítást nyert, hogy azok hitelesen képviselik az ágazat legjobban teljesítő szervezetei által elért környezeti teljesítményszintet A tudományos és szakpolitikai jelentés nyilvánosan hozzáférhető a JRC IPTS internetes oldalain, a következő címen: Az ezen ágazati referenciadokumentumban rögzített, a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokra és azok alkalmazhatóságára vonatkozó megállapítások, illetőleg a konkrét környezeti teljesítménymutatók és kiválósági referenciakövetelmények a tudományos és szakpolitikai jelentésben dokumentált megállapításokon alapulnak. A jelentés minden háttér-információt és műszaki részletet tartalmaz. A Tanács június 29-i 1836/93/EGK rendelete az ipari vállalkozásoknak a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben való önkéntes részvételének lehetővé tételéről (HL L 168., , 1. o.). Az Európai Parlament és a Tanács március 19-i 761/2001/EK rendelete a szervezeteknek a közösségi környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszerben (EMAS) való önkéntes részvételének lehetővé tételéről (HL L 114., , 1. o.). HU 4 HU

6 Az ÁRD célja ötletekkel és inspirációval, valamint gyakorlati és műszaki útmutatással segíteni és támogatni mindazon szervezeteket, amelyek javítani szeretnék környezeti teljesítményüket. Az ÁRD elsősorban azoknak a szervezeteknek szól, amelyek az EMAS keretében már nyilvántartásba vannak véve, másodsorban azoknak, amelyek a jövőben kívánják magukat nyilvántartásba vétetni, harmadsorban pedig azoknak, amelyek környezeti teljesítményük javítása érdekében szeretnének többet megtudni a legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlatokról. Ebből fakadóan e dokumentum célja az építőiparban működő összes szervezet támogatása abban, hogy a számára akár közvetlenül, akár közvetett módon releváns környezetvédelmi tényezőkre összpontosíthasson, illetve abban, hogy megismerhesse a legjobbnak tartott gyakorlatokat, a környezeti teljesítményének mérésére alkalmas, az adott ágazat szempontjából releváns környezeti teljesítménymutatókat, valamint a kiválósági referenciakövetelményeket. Miként vegyék figyelembe az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezetek az ÁRD-ket? Az 1221/2009/EK rendelet értelmében az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezeteknek két különböző szinten kell figyelembe venniük az ÁRD-ket: 1) Akkor, amikor a környezeti állapotfelmérés eredményének fényében kidolgozzák és bevezetik környezetvédelmi vezetési rendszerüket (4. cikk (1) bekezdés b) pont). A szervezeteknek ebben az esetben az ágazati referenciadokumentum releváns elemeit a saját környezeti állapotfelmérésükben és környezeti politikájukban azonosított releváns környezeti tényezőkkel kapcsolatos környezeti célkitűzéseik és környezeti céljaik meghatározása és felülvizsgálata keretében, valamint a környezeti teljesítményük javítása érdekében meghozandó intézkedések meghatározása során kell felhasználniuk. 2) Környezetvédelmi nyilatkozatuk készítésekor (4. cikk (1) bekezdés d) pont és 4. cikk (4) bekezdés). a) A szervezeteknek ebben az esetben az ÁRD-ben szereplő ágazatspecifikus környezeti teljesítménymutatókat azon mutatók 4 meghatározásakor kell figyelembe venniük, amelyek alapján jelentést készítenek környezeti teljesítményükről. A jelentés elkészítéséhez felhasznált mutatókat az ÁRD-ben javasolt mutatók alapján kell kiválasztani annak figyelembevételével, hogy azok mennyire relevánsak a szervezet környezeti állapotfelmérésében azonosított jelentős környezeti hatások szempontjából. Mindazonáltal csak a környezeti állapotfelmérésben azonosított legjelentősebb környezeti hatások szempontjából releváns mutatókat kell használni. b) A környezetvédelmi nyilatkozatban meg kell említeni, hogy a releváns bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat és ha rendelkezésre állnak kiválósági referenciakövetelményeket miként vették figyelembe. 4 A rendelet IV. mellékletének B. e) pontja úgy rendelkezik, hogy a környezetvédelmi nyilatkozatnak tartalmaznia kell a szervezetről rendelkezésre álló teljesítményadatok összegzés[ét,] összehasonlítva a környezeti célokkal és célkitűzésekkel, tekintettel a jelentős környezeti hatásokra. Jelentést kell készíteni az alapmutatókról és a C. szakaszban meghatározott egyéb létező releváns környezeti teljesítményi mutató[k]ról. A IV. melléklet C. szakasza értelmében minden szervezet évente jelentést készít a környezetvédelmi nyilatkozatában pontosabban meghatározott környezeti tényezőkhöz kapcsolódó teljesítményéről is, és ha rendelkezésre állnak, figyelembe veszi a 46. cikkben említett ágazati referenciadokumentumokat. HU 5 HU

7 Be kell mutatni, hogy a környezeti teljesítmény (további) javítását szolgáló intézkedések és lépések meghatározása és az esetleges kiemelt területek kijelölése során hogyan használták fel a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat és a kiválósági referenciakövetelményeket (amelyek az ágazat legjobban teljesítő szervezetei által elért környezeti teljesítményt képviselik). Ugyanakkor a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok alkalmazása vagy a kiválósági referenciakövetelmények teljesítése nem kötelező, az EMAS önkéntes jellegéből fakadóan maguk az érintett szervezetek dönthetik el a költségek és a hasznok elemzése alapján, hogy ez számukra mennyire megvalósítható. A környezeti teljesítménymutatókhoz hasonlóan a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok és a kiválósági referenciakövetelmények relevanciáját és alkalmazhatóságát is a szervezetnek kell megítélnie a környezeti állapotfelmérésben azonosított jelentős környezeti hatások, valamint az anyagi és műszaki lehetőségek ismeretében. Az ÁRD olyan elemeit (teljesítménymutatók, bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok, kiválósági referenciakövetelmények), amelyek a szervezet által a környezeti állapotfelmérésben azonosított jelentős környezeti hatások szempontjából nem relevánsak, nem kell sem jelenteni, sem bemutatni a környezetvédelmi nyilatkozatban. Az EMAS-ban való részvételt folyamatnak kell tekinteni. Keretében a szervezetnek minden olyan alkalommal célszerű áttekintenie az ÁRD egy-egy részterülettel foglalkozó szakaszát, amikor javítani szeretné környezeti teljesítményét (és ennek érdekében értékeli azt), hogy abból merítsen ötleteket a következő lépésben kezelendő kérdéshez. Az EMAS környezetvédelmi hitelesítő ellenőrizni fogja, hogy a szervezet a környezetvédelmi nyilatkozatának elkészítésekor figyelembe vette-e, illetőleg hogyan vette figyelembe az ÁRDt (1221/2009/EK rendelet 18. cikk (5) bekezdés d) pont). Az akkreditált környezetvédelmi hitelesítők az ellenőrzés során bizonyítékokat fognak kérni a szervezettől arra vonatkozóan, hogy az ÁRD elemei közül hogyan választották ki és vették figyelembe a számukra a környezeti állapotfelmérés fényében relevánsakat. Az ÁRD-ben bemutatott kiválósági referenciakövetelmények teljesülését nem fogják ellenőrizni, azt viszont igen, hogy a szervezet hogyan követte az ÁRD útmutatásait a teljesítménymutatók kiválasztása és azon önkéntes intézkedések meghatározása során, amelyeket végrehajtva javítható a szervezet környezeti teljesítménye. Az EMAS és az ÁRD önkéntes jellegéből fakadóan a szervezeteknek nem kell aránytalan terhet vállalniuk az ilyen bizonyítékok bemutatása érdekében. A környezetvédelmi hitelesítők nem kérhetik a szervezettől különösen, hogy indokolja meg, a környezeti állapotfelmérés eredményeire való tekintettel miért nem vett figyelembe egy adott, az ÁRD-ben szereplő bevált gyakorlatot, ágazatspecifikus teljesítménymutatót vagy kiválósági referenciakövetelményt. Azonban tehetnek javaslatot további olyan elemekre, amelyekkel a szervezet a környezeti teljesítmény folyamatos javítása melletti elkötelezettsége jegyében a jövőben foglalkozhat. Az ágazati referenciadokumentum felépítése Ez a dokumentum négy fejezetre tagolódik. Az 1. fejezet bemutatja az EMAS jogi hátterét és a dokumentum használatának módját, míg a 2. fejezet ezen ÁRD alkalmazási területét HU 6 HU

8 határozza meg. A 3. fejezet a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatokat 5 ismerteti röviden, kitérve azok alkalmazhatóságára általában, valamint a kkv-k szintjén. Amennyiben egy adott bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlathoz meghatározásra kerültek ágazatspecifikus környezeti teljesítménymutatók és kiválósági referenciakövetelmények, ezek is bemutatásra kerülnek. Azok a mutatók és referenciaértékek, amelyek több bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlathoz is kapcsolhatók, többször is szerepelnek a szövegben. Végül a 4. fejezet egy átfogó táblázatban sorra veszi a legfontosabb környezeti teljesítménymutatókat, valamint a hozzájuk tartozó magyarázatokat és kiválósági referenciakövetelményeket. Tekintettel az ágazat sajátosságaira, a dokumentum az egyes bevált gyakorlatokat az épületek, illetve a projektek szempontjából mutatja be. Az EMAS keretében nyilvántartásba vett szervezeteknek tehát a bevált gyakorlatokat és a mutatókról szóló jelentéseket a szervezet portfóliójába tartozó projektek / munkaterületek / épületek, illetve ezek valamely együttesének szintjén kell figyelembe venniük (jelezve, hogy az érintett projektek az éves tevékenységüknek mekkora hányadát teszik ki). A szervezeteknek arról is ajánlott nyilatkozniuk, hogy a kiválasztott projekt(ek) által nyújtott teljesítmény szintje a szervezet egésze tekintetében tipikusnak mondható-e, vagy az elérhető legjobb teljesítményre szolgáltat-e példát. 2. ALKALMAZÁSI KÖR Ez az ÁRD az építőipari és épületüzemeltetési ágazat tevékenységének környezeti teljesítményével foglalkozik. Ebben a dokumentumban az építőipari és épületüzemeltetési ágazatot úgy kell tekinteni, hogy az a következő NACE-kódokhoz tartozó ágazatokat foglalja magában (a gazdasági tevékenységeknek az 1893/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben 6 megállapított statisztikai osztályozása alapján): 41-es és 43-as NACE-kód: épületek építése és speciális szaképítés; 71-es NACE-kód: építészmérnöki, mérnöki tevékenység, műszaki vizsgálat, elemzés; 68-es és 81-as NACE-kód: ingatlanügyletek, építményüzemeltetés, zöldterület-kezelés. E dokumentum célcsoportját az ezen NACE-kódok alatt nyilvántartásba vett vállalatok képezik (2.1. ábra). 5 6 Az egyes bevált gyakorlatok részletes leírása, és az alkalmazásukra vonatkozó gyakorlati útmutatás a JRC által készített tudományos és szakpolitikai jelentésben olvasható, amely elérhető a következő internetes oldalon: Az érdeklődők itt további információkat találnak az ezen ÁRD-ben bemutatott bevált gyakorlatokról. Az Európai Parlament és a Tanács december 20-i 1893/2006/EK rendelete a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása NACE Rev. 2. rendszerének létrehozásáról és a 3037/90/EGK tanácsi rendelet, valamint egyes meghatározott statisztikai területekre vonatkozó EK-rendeletek módosításáról (HL L 393., , 1. o.). HU 7 HU

9 Villamosenergia-, gáz-, gőzellátás, légkondicionálás, NACE 35 Kőfejtés és bányászat NACE 8.1 Cement, mész, gipsz NACE 23.5, 23.6 VÁROSTERVEZÉS Általános közigazgatás, NACE Megújuló energiaforrások NACE 35 Egyéb (vízellátás, hulladékkezelési szolgáltatások stb.) Agyagtégla, csempe, kerámia és egyéb NACE 23.3, 23.4 Fa NACE 16 Fémek NACE 24 Ellátás és logisztika ÉPÜLETTERVEZÉS Építészmérnöki tevékenység, NACE 71 KIVITELEZÉS Épületek építése, speciális szaképítés, NACE 41, 43 Ellátás FEL- HASZNÁLÓK Ingatlanügyletek, NACE 68 Bányászati gépek NACE FELÚJÍTÁS NACE 41, 43 Építményüzemeltetés, NACE 81 Beltéri elemek NACE 16, 20.3, 23.4, 31, Egyéb (fűtő, szellőztető és légkondicionáló rendszerek beszállítói, vízszolgáltatás stb.) Újrahasználat BONTÁS NACE 43 Újrafeldolgozás Hulladékgazdálkodás NACE ábra Az építőipari és épületüzemeltetési ágazat különböző szereplőinek áttekintése (e dokumentum célcsoportját kék szín jelöli) Az ebben az ÁRD-ben bemutatott legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlatok inspirációul szolgálhatnak a fent említett szereplőkkel együttműködő más szereplők, így a mélyépítő vállalatok, a várostervezéssel foglalkozó hatóságok vagy az egyéb ágazatokban tevékenykedő olyan szervezetek számára is, amelyek épületeket kívánnak építeni, vásárolni vagy bérelni, illetve szolgáltatásokat igénybe venni az építőipari ágazattól. Ezek a szervezetek azonban nem képezik e dokumentum közvetlen célcsoportját. Ezen ÁRD szerkezete az épületek életciklusának különböző szakaszait követi (2.1. táblázat) a tervezéstől az épület élettartamának végéig, illetve a legjobb környezetbarát anyagok kiválasztásától a hulladékkezelésig és az újrafeldolgozási/újrahasználati ciklusokig. A dokumentum nem foglalkozik minden szakasszal ugyanolyan mélységben. E dokumentumba az alapján kerültek be a legjobb környezetvédelmi vezetési gyakorlatok, hogy összességében milyen környezeti hatással járnak a tervezési, építési vagy felújítási szakaszban, valamint a használat és a bontás során. 2.1 táblázat: Az épületek életciklusának ezen ÁRD egyes fejezeteiben tárgyalt szakaszai és a kapcsolódó célcsoportok Fejezet / az életciklus szakasza Leírás Célcsoport 3.1. Épülettervezés Ez a fejezet azokat a bevált gyakorlatokat tartalmazza, amelyeket az épületek tervezői az épület / építési projekt által az építési, és különösen a használati szakasz során előidézett NACE 71 HU 8 HU

10 környezeti hatások minimalizálása érdekében alkalmazhatnak. A főbb környezeti hatások közül a használati szakasz során jelentkező energia- és vízfelhasználás, valamint az építési szakasz során, illetve az épület életciklusának végén keletkező hulladék mennyisége került figyelembevételre Építési termékek Ez a fejezet az életciklusuk során a legkisebb környezeti hatást kifejtő építési termékek, épületelemek és építőanyagok kiválasztásához nyújt útmutatást. A termékek kiválasztását vagy az épület tervezői, vagy a kivitelező vállalatok végzik (az anyagtól és az adott projekttől függően) Építés és felújítás Ez a fejezet az építési területen zajló összes tevékenységre kiterjed, mind az új épületek építése, mind pedig az épületfelújítások esetében. A vizsgált fő környezeti szempontok a következők: a hulladékgazdálkodás és az anyagfelhasználás hatékonysága, vízgazdálkodás, por- és zajmegelőzés és energiahatékonyság az építési területen. Az ezekre vonatkozó bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatok a legtöbb esetben a bontási munkaterületekre is érvényesek Épületüzemeltetés és -karbantartás Az épületek esetében a teljes életciklust tekintve a használati szakasz jár a legjelentősebb környezeti hatásokkal. E hatások többsége azonban a tervezési szakasz során hozott döntésektől függ, így ezekkel a 3.1. fejezet foglalkozik. NACE 41, 43, 71 NACE 41, 43 NACE 68, 81 Ugyanakkor az épületüzemeltetést végző és az épületek számára különféle szolgáltatásokat nyújtó vállalatok szerepe is fontos. Ez a fejezet azokkal a bevált gyakorlatokkal foglalkozik, amelyeket ezek a szereplők alkalmazhatnak az épületüzemeltetési rendszerek és az energiaoptimalizálás, a vízgazdálkodás és a takarítás tekintetében Az épületek életciklusának vége Ez a fejezet az életciklusuk végét elért épületek esetében alkalmazható bevált gyakorlatokkal foglalkozik, különös tekintettel az olyan épületek bontására, amelyeknél a hulladékanyag jelentős hányada újrahasznosítható. NACE 41, 43 Az épületek életciklusának a 2.1. táblázatban bemutatott és ezen ÁRD-ben részletezett szakaszain túlmenően az épületek energiahatékonyságának növelése terén hatalmas potenciál rejlik az e szakaszokat megelőző, a várostervezésért felelős közigazgatási szervek hatáskörébe tartozó folyamatokban. Ezekkel az a jelentés 7 foglalkozik, amely ezen ÁRD-nek is alapjául szolgált, és amely bevált gyakorlatokat sorol fel a következőkre vonatkozóan: az építési területek kiválasztása, a földterületek hasznosítása és a városok terjeszkedésének elkerülése; a biológiai sokféleség védelme; a városi hőszigethatás; és a vízelvezetés leburkolt talaj 7 Lásd a 2. oldalon az 1. lábjegyzetet. HU 9 HU

11 esetében. Mivel a közigazgatási szervek nem képezik e dokumentum célcsoportját, az említett bevált gyakorlatok nem szerepelnek ebben az ÁRD-ben, hanem azokkal a közigazgatási szerveknek szóló, most készülő EMAS ÁRD foglalkozik majd BEVÁLT KÖRNYEZETVÉDELMI VEZETÉSI GYAKORLATOK, ÁGAZATI KÖRNYEZETI TELJESÍTMÉNYMUTATÓK ÉS KIVÁLÓSÁGI REFERENCIAKÖVETELMÉNYEK AZ ÉPÍTŐIPARBAN 3.1. Épülettervezés Ez a fejezet az épületek tervezőinek szól (71-es NACE-kód) Az energiahatékony épületek tervezését szolgáló integrált koncepciók Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az olyan integrált megközelítések alkalmazása, amelyekkel a lehető legjobb energiahatékonyság és legkisebb életcikusköltség érhető el 9. Az integrált megközelítés célja a teljes élettartam alatti energiafogyasztás minimalizálása az épületet egyetlen egésznek tekintve (azaz legalább az épületek külső térelhatárolóit, valamint a fűtő, szellőztető és légkondicionáló rendszereket együttesen kell tervezni). Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat az energiahatékonyságnak jóval a nemzeti építési szabályzatokban meghatározott minimumkövetelményeknél 10 magasabb szintre hozása, és az uniós szintű kötelező előírásokban foglaltakhoz képest már korábban is közel nulla energiaigényű épületek tervezése 11. Az energiahatékony épületek tervezését szolgáló integrált koncepcióra jó példa a passzív ház. E koncepció célja a beltéri környezet (a levegőminőség és a hőérzet) minimális energiaráfordítás és költség mellett történő javítása. A passzív ház koncepció lényege, hogy az épületek külső térelhatárolóit olyan mértékben kell javítani, hogy a hűtési, illetve fűtési igény nagyon alacsony legyen. Az alábbi táblázat áttekintést nyújt a passzív ház koncepciót meghatározó követelményekről, és azok teljesítésének módjáról. 3.1 táblázat: Az energiahatékony épületek tervezését szolgáló integrált koncepciók követelményei példa: a passzív ház követelményei és teljesítésük módja Követelmény A teljesítés módja A közigazgatási szerveknek szóló EMAS ÁRD-vel kapcsolatban a következő internetes oldal nyújt bővebb tájékoztatást. Bevált gyakorlat, ha nemcsak az életciklusköltségek kerülnek figyelembevételre, hanem az épület élettartama során felmerülő összes környezeti szempont is. Ide értendő többek között a fenntartható és alacsony energiatartalmú anyagok használata (lásd a szakaszt), a könnyű újrafelhasználhatóságot (pl.: rugalmasan változtatható alaprajzok) és könnyű felújítást szem előtt tartó tervezés, valamint a bontás és az újrafeldolgozás figyelembevétele a tervezésben (lásd a szakaszt). Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010/31/EU irányelv a tagállamok számára előírja, hogy az épületekre vonatkozóan energiahatékonysági minimumkövetelményeket határozzanak meg, amelyeknek tükröződniük kell a nemzeti építési szabályzatokban is. Az irányelvvel egy olyan referenciarendszer került bevezetésre, amelynek értelmében az említett energiahatékonysági követelmények rendszeres felülvizsgálat mellett fokozatosan szigorodnak. Az épületek energiahatékonyságáról szóló irányelv előírja, hogy 2020-ra valamennyi új épület, már 2018-ra pedig a hatóságok által használt vagy a hatóságok tulajdonában levő új épületek energiaigénye rendkívül alacsony vagy közel nulla legyen. HU 10 HU

12 Az épület fűtési és hűtési igénye együttesen alacsonyabb legyen, mint 15 kwh/m 2 /év A fajlagos hőterhelés kisebb legyen, mint 10 W/m 2 Az épületből az 50 Pa-os vizsgálat során nem szivároghat el több levegő, mint teljes térfogatának 0,6-szerese (n 50 érték). A teljes primerenergia-igénynek 120 kwh/m 2 /év alatt kell lennie A hőszigetelés javítása Ajánlott U értékek: 0,15 W/m 2 /K alatt Hőhídmentes tervezés Az ablakok U értéke 0,85 W/m 2 /K alatt Légtömörség. Mesterséges szellőztetés, hővisszanyerés a távozó levegőből Innovatív fűtési technológia Az integrált megközelítések elvileg mindenütt rendelkezésre állnak, az ezek révén elérhető előnyök azonban az éghajlati körülményektől függően változhatnak. A passzív ház koncepció például a mérsékelt éghajlattal rendelkező területeket szem előtt tartva került kidolgozásra, de (eltérő eredményekkel) melegebb vagy hidegebb éghajlatú területeken is alkalmazható, ugyanis a koncepció lényege a hatékonyság optimális szintjének elérése a teljes életciklusköltségekre vonatkoztatva. E bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat követésének az épületek tervezői szempontjából egyetlen korlátja van: az ügyfélnek magas kezdeti beruházási költséggel kell számolnia, és bíznia kell az energiahatékony épületek tervezését szolgáló integrált koncepcióban. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező és kivitelező kkvra teljes mértékben alkalmazható, amennyiben azok képesek finanszírozni a szükséges továbbképzést és kapacitásépítést. (i1) Az egységnyi födémalapterületre vetített fajlagos végső energiafogyasztás folyamatonként 12, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i2) Az egységnyi födémalapterületre vetített fajlagos primerenergia-felhasználás folyamatonként 13, éves szinten (kwh/m 2 /év). (b1) Új épületeknél az épület fűtési és hűtési energiaigénye kisebb, mint 15 kwh/m 2 /év, vagy a fűtési vagy hűtési fajlagos végső hőterhelés kisebb, mint 10 W/m 2, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b2) Meglévő, felújítás alatt lévő épületeknél a tervezett fűtési és hűtési energiaigény kisebb, mint 25 kwh/m 2 /év, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b3) Az integrált tervezési koncepció az épület Ezt a mutatót a következő fő folyamatokra kell kiszámítani (az esettől függően): helyiségfűtés, helyiséghűtés, háztartási célú melegvíz-előállítás, világítás, berendezések. Lásd a fenti lábjegyzetet. HU 11 HU

13 energiaigényének kielégítésére megújuló energiaforrásokat vesz figyelembe A külső térelhatárolók hőtechnikai tulajdonságainak javítása Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az épületek hőszigetelése, a légtömörség biztosítása, a hőhidak kiküszöbölése, valamint a hőátadás minimálisra szorítása a hasznos alapterület jelentős csökkentése nélkül. A falakra, a tetőre és az üvegezésre vonatkozó konkrét megoldásokat a következő három bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat tartalmazza. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettípusra alkalmazható, a már meglévő, felújítás alatt lévő épületekre is. A beruházási költségek általában magasak, hosszú távon azonban költségmegtakarítás érhető el. A teljes életciklusra vonatkoztatva a hőszigetelés optimalizálásának figyelembe kell vennie a helyi éghajlati viszonyokat. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező cégre teljes mértékben alkalmazható, mérettől függetlenül. (i1) Az egységnyi födémalapterületre vetített fajlagos végső energiafogyasztás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i2) Az egységnyi födémalapterületre vetített fajlagos primerenergia-felhasználás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (b1) Új épületeknél az épület fűtési és hűtési energiaigénye kisebb, mint 15 kwh/m 2 /év, vagy a fűtési vagy hűtési fajlagos végső hőterhelés kisebb, mint 10 W/m 2, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b2) Meglévő, felújítás alatt lévő épületeknél a tervezett fűtési és hűtési energiaigény kisebb, mint 25 kwh/m 2 /év, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év A falak hőtechnikai tulajdonságainak javítása Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő a falak esetében az olyan innovatív hőszigetelési technikák alkalmazása, amelyek környezeti és gazdasági szempontból jobb eredményt biztosítanak a hagyományos megoldásoknál. Néhány példa: a transzparens hőszigetelés a hagyományos hőszigeteléshez képest csökkenti a hőveszteséget és növeli a napsütésből eredő hőnyereséget; ezzel a módszerrel a napsugarak áthatolnak a transzparens szigetelőrétegen, és a fal belső rétegének külső, sötét felületén hővé alakulnak, HU 12 HU

14 a vákuumszigetelésű panelek hővezető képessége sokkal alacsonyabb, mint a hagyományos szigetelőanyagoké (akár 0,004 W/mK); ez a hagyományos konstrukciókkal szemben megkönnyíti a vékonyabb szigetelőrétegek használatát; a panel evakuált (1 mbar) maganyagát kiváló tulajdonságú alumíniumfóliával burkolják. E gyakorlat alkalmazásának nincsenek korlátai. Az éghajlati zónák befolyásolhatják az alkalmazást és a fal végleges tulajdonságait, de a módszer alkalmasságát nem. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező cégre teljes mértékben alkalmazható, mérettől függetlenül. (i1) Az egységnyi födémalapterületre vetített fajlagos végső energiafogyasztás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i2) Az egységnyi födémalapterületre vetített fajlagos primerenergia-felhasználás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (b1) Új épületeknél az épület fűtési és hűtési energiaigénye kisebb, mint 15 kwh/m 2 /év, vagy a fűtési vagy hűtési fajlagos végső hőterhelés kisebb, mint 10 W/m 2, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b2) Meglévő, felújítás alatt lévő épületeknél a tervezett fűtési és hűtési energiaigény kisebb, mint 25 kwh/m 2 /év, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év A tető hőtechnikai tulajdonságainak javítása Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő a barna és a zöld hidegtetők tervezése és alkalmazása: ezek javítják az épület hőháztartását, és kedvező hatást gyakorolnak a biológiai sokféleségre, a vízelvezetésre és a hőszigethatás mérséklésére. A hidegtető olyan tetőrendszer, amely a mediterrán országokban elterjedt fehér házakhoz hasonlóan visszaveri a napsugarakat, és hűvösen tartja a tető felületét. Az ilyen tető közvetlen napsugárzáskor is viszonylag hűvös marad, ami a felhasznált anyagok jellemzőinek köszönhető, ezek ugyanis visszaverik a napsugarakat (napfényvisszaverés vagy albedó) és a felvett hőt leadják (infravörös sugárzási képesség). Az élőtetőként is ismert barna- és zöldtetők növényekkel beültetett tetők. Az ilyen tetőket elsősorban a biológiai sokféleség növelésének céljából tervezik, vagyis azért, hogy ellensúlyozni lehessen a természetes élőhelyek számának csökkenését, illetve védett élőhelyet lehessen nyújtani a tetőkön. Barnamezős beruházások esetében az új épületek építésekor összegyűjtött föld és törmelék felhasználható a barnatető kialakításához, amely a tetőn élőhelyet biztosíthat a barnamezős területen korábban elterjedt növény- és állatfajok számára. A zöldtetők hőszigetelő rétegként működnek: nyáron és télen stabilizálják a hőmérsékletet, és mérséklik a városokban kialakuló hőszigethatást. Továbbá a vízmegkötésnek köszönhetően heves esőzések esetén csökkentik a tetőről lezúduló víz mennyiségét. HU 13 HU

15 A hidegtetők alkalmazásának nincsenek műszaki korlátai, de előnyei csak a melegebb éghajlatú területeken érvényesülnek. A zöld- és a barnatetők alkalmazásának nincsenek korlátai, kivéve a vízállósági tényezőt és a megfelelő mechanikai terhet (a zöldtető mintegy 100 kg/m 2 terhet jelent). A zöldtető számos gazdasági előnnyel jár: csökkenti a vízelvezetési költségeket, növeli a vízzáró réteg élettartamát, és kiegészítő hőszigetelő réteget biztosít az épület számára. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező kkv-ra teljes mértékben alkalmazható. (i1) Az egységnyi födém-alapterületre vetített fajlagos végső energiafogyasztás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i2) Az egységnyi födém-alapterületre vetített fajlagos primerenergia-felhasználás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i3) A tető napfényvisszaverése: az anyagnak a napfény visszaverésére való képessége 0-tól 1-ig terjedő skálán. (i4) A tető hőkibocsátása: az anyag felületének képessége a sugárzás formájában való energiakibocsátásra. (b1) Új épületeknél az épület fűtési és hűtési energiaigénye kisebb, mint 15 kwh/m 2 /év, vagy a fűtési vagy hűtési fajlagos végső hőterhelés kisebb, mint 10 W/m 2, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b2) Meglévő, felújítás alatt lévő épületeknél a tervezett fűtési és hűtési energiaigény kisebb, mint 25 kwh/m 2 /év, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (i5) Biológiai sokféleségi mutató: a tetőn élő fajok száma A leghatékonyabb üvegezési megoldások Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az épület oly módon való kialakítása, hogy az üvegezést a leghatékonyabban lehessen megvalósítani, a téli időszakban a napsugárzásból eredő hőnyereség maximalizálása, továbbá az árnyékoló rendszerek alkalmazása. A hatékony üvegezési megoldásokat általában az új építésű, jól hőszigetelt épületekben alkalmazzák. A régi épületek energiahatékony ablakok utólagos beépítésével korszerűsíthetők. A nagy hatékonyságú ablakok bárhol alkalmazhatók, melegebb éghajlatú területeken azonban hatékony árnyékoló rendszerekkel kell őket kiegészíteni. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező kkv-ra teljes mértékben alkalmazható. HU 14 HU

16 (i1) Az egységnyi födém-alapterületre vetített fajlagos végső energiafogyasztás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i2) Az egységnyi födém-alapterületre vetített fajlagos primerenergia-felhasználás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i6) Az ablakok hőkibocsátása: az anyag felületének képessége a sugárzás formájában való energiakibocsátásra. (i7) U érték: az ablakok hőátbocsátási tényezője (W/m 2 /K). (b1) Új épületeknél az épület fűtési és hűtési energiaigénye kisebb, mint 15 kwh/m 2 /év, vagy a fűtési vagy hűtési fajlagos végső hőterhelés kisebb, mint 10 W/m 2, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b2) Meglévő, felújítás alatt lévő épületeknél a tervezett fűtési és hűtési energiaigény kisebb, mint 25 kwh/m 2 /év, és a teljes primerenergiafelhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (i8) g érték: a napsugárzásból eredő hőnyereség (0-tól 1-ig) A fűtő, szellőztető és légkondicionáló rendszerek tervezése és utólagos korszerűsítése A fűtő, szellőztető és légkondicionáló rendszerek tervezése és utólagos korszerűsítése tekintetében a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat a következőket foglalja magában: a rendszer teljes integrálása az épülettervbe (figyelembe véve a külső térelhatárolókat, a napenergia optimális hasznosítását, a légtömörség növelését, a várható beltéri előnyöket, a természetes és a mechanikus szellőztetés összekötését), a túlméretezés elkerülése és az optimális ellenőrzési és szabályozási szint biztosítása, környezetkímélő fűtő- és hűtőrendszerek alkalmazása (ezek olyan rendszerek, amelyek bizonyítottan csökkentik a primerenergia-igényt, és más környezeti szempontok tekintetében sem járnak káros hatásokkal), a lehető legkedvezőbb energiacímke-osztályba sorolt termékek beszerelése (ha lehetséges); a rendszer optimális időközönkénti karbantartása. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat széles körben alkalmazható. A meglévő fűtő, szellőztető és légkondicionáló rendszerek esetében rendelkezésre áll néhány alacsony költséggel járó utólagos korszerűsítési megoldás. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező cégre teljes mértékben alkalmazható, mérettől függetlenül. HU 15 HU

17 (i1) Az egységnyi födém-alapterületre vetített fajlagos végső energiafogyasztás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i2) Az egységnyi födém-alapterületre vetített fajlagos primerenergia-felhasználás folyamatonként, éves szinten (kwh/m 2 /év). (i9) (hőszivattyúk esetében) Szezonális fűtési jóságfok (HSPF): a fűtési szezonban biztosított fűtés összesen, osztva ugyanezen időszak teljes energiafogyasztásával. (i10) (hőszivattyúk esetében) Fűtési jóságfok (COP): a termelt hő és a felhasznált villamos energia vagy gáz mennyiségének hányadosa adott kiinduló és végső hőmérséklet mellett. (i11) (hűtési üzemmódban működő hőszivattyúk esetében) Hűtési jóságfok (EER): az elvont hő és a felhasznált villamos energia vagy gáz mennyiségének hányadosa adott kiinduló és végső hőmérséklet mellett. Kiválósági referenciakövetelmények (b1) Új épületeknél az épület fűtési és hűtési energiaigénye kisebb, mint 15 kwh/m 2 /év, vagy a fűtési vagy hűtési fajlagos végső hőterhelés kisebb, mint 10 W/m 2, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év. (b2) Meglévő, felújítás alatt lévő épületeknél a tervezett fűtési és hűtési energiaigény kisebb, mint 25 kwh/m 2 /év, és a teljes primerenergia-felhasználás (az összes felhasználási módot figyelembe véve) kisebb, mint 120 kwh/m 2 /év A leghatékonyabb világítási megoldások Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak minősül a világítási célú energiaigény csökkentése a következők révén: világítási stratégiák: a világítás időtartamának csökkentése (például mozgásérzékelők beszerelése az épületek kevésbé használt részein), a világítás mértékének a szükségesre való korlátozása, például a szükségtelen fény tompítása révén, a nappali természetes fény kiaknázása: az ablakok, felülvilágítók, fényáteresztő falszerkezeti elemek vagy fénycsatornarendszerek, valamint fényvisszaverő felületek helyének gondos megválasztása úgy, hogy a nappali természetes fény hatékony belső világítást biztosítson, hatékony világítóeszközök alkalmazása: a fénykibocsátás optimalizálása hatékony lámpák és lámpatestek, és ezen belül (ha lehetséges) a lehető legkedvezőbb energiacímke-osztályba tartozó berendezések alkalmazása révén. A leghatékonyabb világítási stratégiák és eszközök alkalmazásának nincsenek műszaki korlátai, a nappali természetes fény hasznosítását azonban földrajzi tényezők korlátozhatják. A világítás utólagos korszerűsítésének költségei általában gyorsan megtérülnek. HU 16 HU

18 Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező cégre teljes mértékben alkalmazható, mérettől függetlenül. (i12) Világítási teljesítménysűrűség (LPD): beépített világítási teljesítmény egységnyi alapterületre vetítve (W/m 2 ). Kiválósági referenciakövetelmények (i13) Világítási célú energiafelhasználási mutató (LENI): az egy négyzetméterre jutó világítási célú energiafelhasználás (kwh/m 2 /év) A megújuló energiaforrások használata Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az épület energiaigényének a megfelelő megújulóenergia-rendszerek révén való biztosítása (miután az energiaigényt az épülettervezés vagy a tervezett felújítás során az energiaigény csökkentésére és az energiahatékonyság növelésére szolgáló bevált gyakorlatok alkalmazásával minimalizáltuk [lásd a szakaszt]). Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő továbbá annak biztosítása, hogy az épület képes legyen rugalmasan alkalmazkodni az energiaigény változásaihoz, és ezáltal kevésbé függjön a magas szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásoktól. Egyes megújuló energiaforrások helyi hasznosításának lehetősége függ a helyszín olyan adottságaitól, mint az éghajlat, az árnyékviszonyok, a rendelkezésre álló hely stb. Ezek a tényezők az adott helyszínen kívül megvalósítandó megújulóenergia-berendezések esetében nem képeznek akadályt. A gazdasági megtérülést nagyban befolyásolják a nemzeti és helyi szinten rendelkezésre álló támogatási rendszerek. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező kkv-ra teljes mértékben alkalmazható. (i14) A megújuló forrásból származó energiaelőállítás aránya az épület teljes végső energiafelhasználásán belül. A 100 % azt jelenti, hogy az adott épület éves nettó energiaigénye nulla. (b3) Az integrált tervezési koncepció az épület energiaigényének kielégítésére megújuló energiaforrásokat vesz figyelembe Környezetkímélő vízelvezető rendszerek Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az épülettervezés során a vízelvezető rendszerek oly módon való megtervezése és optimalizálása, hogy az elfolyó víz HU 17 HU

19 minősége jobb legyen, növekedjen a talajba beszivárgó víz mennyisége és elkerülhető legyen az elárasztás veszélye. Mindezek érdekében a fenntartható vízelvezető rendszerek elvének alkalmazása képezi a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatot, mivel ez a legkorszerűbb alapelveket követi: célja az elfolyó víz minőségének javítása, csökkenti a felszíni lefolyásokat, elősegíti a biológiai sokféleséget és közjóléti értéket képvisel, a rendszer célja a lehetőségekhez képest hűen reprodukálni a beavatkozás előtti természetes vízelvezetési állapotokat, olyan integrált megközelítés, amelyen belül a megelőzésre, a forrásoldalra és a helyszíni kontrollra vonatkozó intézkedések meghatározott hierarchiát követnek. Eseti alapon kell meghatározni, hogy az egyes épületek esetében milyen konkrét műszaki megoldások alkalmazhatók, mivel ez utóbbiak nagymértékben függnek a régió éghajlatától és csapadékviszonyaitól, továbbá szem előtt kell tartani a település városi vízgazdálkodási tervét (amennyiben van ilyen). Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat valamennyi épülettervező kkv-ra teljes mértékben alkalmazható. (i15) Előkezelési eljárások alkalmazása (ülepítés, szűrés, kiegyenlítő medence) és esővízgyűjtés (igen/nem). Kiválósági referenciakövetelmények (i16) Fizikai-kémiai és biológiai kezelési eljárások alkalmazása (igen/nem). (i17) A vízelvezető rendszer rendszeres karbantartására vonatkozó terv és a vegyi anyagok ellenőrzése a talajban és a talajvízben (igen/nem) Víztakarékos vízvezetékrendszerek Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő a víztakarékos vízvezetékrendszerek legkorszerűbb módszerek szerinti tervezése és beszerelése a vízfelhasználás csökkentése céljából, továbbá nemzetközileg elismert környezetvédelmi kritériumok (pl. az egészségügyi szerelvényekre, valamint a vízöblítéses WC-kre és vizeldékre vonatkozó uniós ökocímkéhez kapcsolódó előírások) teljesítése érdekében. A víztakarékos vezetékek már az épület tervezési szakaszában betervezhetők, de felújítási munkálatok részeként is beszerelhetők. A sugárszabályozók, fojtószelepek, valamint HU 18 HU

20 csökkentett vízáramú csapok és zuhanyrózsák olcsóak, és bármilyen, legalább 1 bar nyomású rendszerbe beszerelhetők, gravitációs rendszerekben azonban nem használhatók. A nyomástartályokra épülő rendszerek beépítéséhez nagyobb berendezésekre van szükség, így ezt célszerű nagyobb felújítási munkák részeként megoldani. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat minden épülettervező cégre, köztük a kkvkra is alkalmazható. Környezeti teljesítménymutatók (i18) Maximális vízáram a csapokban (liter/perc). (i19) Maximális vízáram a zuhanyzókban (liter/perc). (i20) WC-öblítéshez felhasznált víz (liter/öblítés). (b4) A maximális vízáram a konyhai mosogatókhoz és a mosdókagylókhoz tartozó csapok esetében vízátfolyáscsökkentő alkalmazása nélkül legfeljebb 6,0 l/perc, vízátfolyáscsökkentő alkalmazásával legfeljebb 8,0 l/perc 14. (b5) A maximális vízáram zuhanyrózsák és zuhanyok esetében legfeljebb 8,0 l/perc 15. (b6) A vízöblítéses WC-k esetében a felhasznált víz mennyisége legfeljebb 6 l/öblítés A nem ivóvíz minőségű víz esetében alkalmazható vízvisszaforgató rendszerek Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az esővíz gyűjtése és újrafelhasználása, valamint a szürkevíz újrahasznosítása. Vannak olyan vízfelhasználási célok, így például a WC-öblítés vagy az öntözés, amelyekhez nem szükséges ivóvizet használni. Az adott helyszínen az esővíz- vagy szürkevízgyűjtő rendszerekben összegyűlt víz újbóli felhasználása jelentős mértékben csökkentheti a fő vízellátó rendszerből származó ivóvíz felhasználását: az esővízgyűjtő rendszerek az esővizet tárolókba irányítják; a tetőkre és más vízhatlan felületekre felszerelhetők olyan szerkezetek, amelyek összegyűjtik a lefolyó vizet; az összegyűjtött víz felhasználható ivóvizet nem igénylő célokra, így WC-öblítésre, mosógéppel való mosásra, öntözésre, hűtőtornyokban vagy általános takarításra, a szürkevíz az olyan tevékenységekből származó vizet jelenti, mint a fürdés, zuhanyozás, mosás, mosogatógép-használat (a WC-öblítéssel keletkező feketevíz nem tartozik ide); a szürkevíz összegyűjthető és felhasználható olyan, ivóvizet nem igénylő célokra, mint a WC-öblítés és bizonyos esetekben az öntözés; ehhez külön szennyvízelvezető rendszert kell kiépíteni a WC-k és a szürkevízforrások számára Az uniós ökocímkével ellátott, konyhai mosogatókhoz és mosdókagylókhoz tartozó csapok megfelelnek ennek a követelménynek (lásd a 2013/250/EU bizottsági határozatot). Az uniós ökocímkével ellátott zuhanyrózsák és zuhanyok megfelelnek ennek a követelménynek (lásd a 2013/250/EU bizottsági határozatot). Az uniós ökocímkével ellátott WC-k megfelelnek ennek a követelménynek (lásd a 2013/641/EU bizottsági határozatot). HU 19 HU

21 Az esővíz és a szürkevíz újrahasznosítására szolgáló rendszerek bármilyen új épületben megvalósíthatók. Már meglévő épületek ilyen rendszerekkel való utólagos felszerelése költséges és nem ésszerű, kivéve, ha az épületen komolyabb felújítást végeznek. Az esővíz összegyűjtése ugyan műszakilag bárhol megvalósítható, gazdasági megtérülése azonban nagyban függ az éghajlattól. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat minden épülettervező cégre, köztük a kkvkra is alkalmazható. (i21) Az esővíz- vagy szürkevízkezelő rendszerekben összegyűlt összes vízhez képest azon víz aránya, amelyet az épületben különböző célokra újrafelhasználnak (%). Kiválósági referenciakövetelmények Az építés közbeni hulladékképződés megelőzése megfelelő tervezéssel Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az olyan módszerek alkalmazása, amelyekkel csökkenthető az építési szakasz során keletkező hulladék mennyisége. E módszerek közé tartozik az épületszerkezeti elemek újrafelhasználása, a még használható anyagok újrafelhasználása, a korszerű építési módszerek alkalmazása, a rugalmas és könnyen módosítható megoldások tervezése, az előre gyártott elemek felhasználása, a darabolási maradék csökkentése a gyári méretek figyelembevételével, a túl nagy mennyiségek megrendelésének elkerülése stb. Új épületek tervezésekor e módszer alkalmazásának nincsenek korlátai. A fő akadályt az jelenti, hogy egyes módszerek nem állnak mindenütt rendelkezésre, és hogy az építőipar e területen kevéssé nyitott az újításokra. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat minden épülettervező cégre, köztük a kkvkra is alkalmazható. (i22) Az építési szakasz során keletkező hulladék fajlagos mennyisége, alapterületre vetített tömegben vagy térfogatban vagy más reprezentatív tényezőben kifejezve (kg/m 2 ). Kiválósági referenciakövetelmények HU 20 HU

22 Hasznosításorientált bontás tervezése Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az, ha hatékony tervezés és az anyagok jobb megválasztása révén csökken a bontás során keletkező hulladék mennyisége. A későbbi hasznosításorientált bontást megkönnyítő legfontosabb döntések az épületek életciklusának első szakaszaiban, azaz a tervezés és az építés során születnek. A bontás szempontjából fontos, hogy az épületelemek a későbbiekben könnyen szétbonthatók legyenek, továbbá azt is előre lehet tervezni, hogy az épületelemek vagy akár az építmény egésze újból felhasználható legyen (adaptálhatóság). A hasznosításorientált bontást és az újrafelhasználást jelentősen megkönnyíti az olyan összeállítási módszerek (oldható kötések) alkalmazása, amelyek révén az épületelemek a lehető legkevésbé sérülnek. A tervezés során a következő elveket célszerű szem előtt tartani: rugalmas és könnyen módosítható megoldások tervezése, előre gyártott elemek, előzetes összeszerelés és moduláris építés tervezése, a hasznosításorientált bontással kapcsolatos logisztikai szempontok figyelembevétele a tervezés során, az anyagok újrafelhasználásának figyelembevétele a tervezés során, az épület komplexitásának csökkentése, az épületet alkotó elemek és anyagok számának minimálisra szorítása, a kapcsolati kialakítások egyszerűsítése és szabványosítása, az épületgépészeti rendszerek egyszerűsítése és egymástól való elválasztása, olyan szerelvények, kötőelemek, ragasztó- és tömítőanyagok alkalmazása, amelyek lehetővé teszik az elemek gyorsabb szétbontását és az újból felhasználható anyagok elkülönítését, a bontás során a munkavállalók biztonságának szem előtt tartása. A fenti elvek bármely új építési projekt esetében alkalmazhatóak. Ez a bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlat minden épülettervező cégre, köztük a kkvkra is alkalmazható Zöld beszerzés az építési beruházások területén Bevált környezetvédelmi vezetési gyakorlatnak tekintendő az, ha az épülettervezők az építési beruházásokra vonatkozó köz- és magánszektorbeli ajánlattételi felhívásokhoz kapcsolódó műszaki előírásokba környezetvédelmi kritériumokat építenek be. E kritériumok többek között az alábbiakra vonatkozhatnak: az alvállalkozók felkészültsége környezetvédelmi szempontból, HU 21 HU