A túzok védelme Magyarországon

Átírás

1 A túzok védelme Magyarországon Összefoglaló jelentés a LIFE-Nature programról

2 A LIFE program adatai Kedvezményezett: Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság Partnerek: Bükki Nemzeti Park Igazgatóság Fertõ-Hanság Nemzeti Park Igazgatóság Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság Körös-Maros Nemzeti Park Igazgatóság Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Tiszatáj Közalapítvány BIHAR Természetvédelmi és Kulturális Értékõrzõ Közalapítvány ÉMÁSZ Hálózati Kft. Nyugat-Magyarországi Egyetem Társfinanszírozó: Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Pályázat nyilvántartási száma: LIFE04/NAT/HU/ Pályázat összköltségvetése: euro Európa Uniós finanszírozás: 44,35% Pályázat futamideje: Az Európai Unió LIFE Nature alapja a NATURA 2000 területeken megvalósítandó projektek finanszírozásának pénzügyi eszköze. A LIFE Túzokvédelmi projekt az eddigi legnagyobb összköltségvetésû természetvédelmi program Magyarországon. A NATURA 2000 területek az Európai Unió ökológiai hálózatának részét képezik. Feladata az európai élõvilág sokszínûségének fenntartása az európai jelentõségû élõhelyek, valamint növény és állatfajok megõrzésén keresztül.

3 A LIFE program célkitûzései Túzok kakas A hazai túzokállomány változása a projekt idõszakában A Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóság és kilenc partnerszervezete által 2004-ben közösen elnyert A túzok védelme Magyarországon címû LIFE-Nature pályázat a globálisan veszélyeztetett, hazánkban fokozottan védett túzok 'in-situ' (helyben történõ) védelmének kiterjesztését tûzte ki célul, s a hazai túzok állomány 10 százalékos növekedését irányozta elõ a projekt négy éves idõszaka alatt. A projekt élõhelyvédelmi intézkedéseket foganatosít az ország kilenc legjelentõsebb túzok élõhelyén, melyek mindegyike a Natura 2000 hálózat része, mint különleges madárvédelmi terület. Bár a hazai túzokvédelem több évtizedes múltra tekint vissza, nagy szükség volt az Európai Unió és a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium társfinanszírozásá- ban megvalósuló fajvédelmi projektre, hiszen a túzok (Otis tarda) hazai állománya az elmúlt évtizedekben jelentõsen megfogyatkozott, a korábbi 3000-rõl 1200 példányra csökkent. A csökkenésért legfõképpen az intenzív mezõgazdasági termelés tehetõ felelõssé, bár az állomány összeomlásában kétségkívül nagy szerepe volt a vonulási veszteségeknek is. A túzok ökológiai igényeit figyelmen kívül hagyó gazdálkodási módszerek, a téli táplálékhiány, az élõhelyek feldarabolódása az állomány további csökkenéséhez vezethetnek. A fenti negatív folyamatok megállítása érdekében szükségessé vált egy országos szinten összehangolt program, mely intézkedései révén a túzokállomány növekedését eredményezheti. LIFE Túzokvédelmi program 1

4 A túzok (Otis tarda) Leggyakoribb a két tojásos fészekalj Frissen kikelt fióka Fiatal túzok A túzok Európa legnagyobb testsúlyú röpképes madara, az öreg kakasok akár 16 kg-ot is nyomhatnak. A kakas melle, valamint kis szárnyfedõi vörhenyesek, a fej és a nyak felsõ része kékesszürke. A szájzugtól hosszú, sörteszerû bajusztollak húzódnak hátrafelé. A halványabb színû tojók jóval kisebbek, testtömegük 4-6 kg között mozog. A túzoknak hosszú, vaskos lába, és csupán három lábujja van, ami gyalogló és futó életmódjára utal. A túzok szaporodási idõszaka március végén, április elején egy rendkívül látványos ceremóniával, a dürgéssel kezdõdik. Ilyenkor a kakasok nyakukat felfújják, farktollaikat felcsapják, szárnyukat pedig kifordítják, s így messzirõl egy óriási fehér gömbnek látszanak, ami a tyúkok figyelmét is felkelti. A kotlás április utolsó hetétõl május végéig tart, mikor is a tojó egy egyszerû talajmélyedésbe rakja egy-két, olykor három tojását. A csibék nap alatt kelnek ki, fészekhagyók, de két hétig még a tyúk eteti õket. Eleinte kizárólag apró gerinctelen állatokkal táplálkoznak, késõbb pedig, mint a kifejlett madarak, zöld növényeket, magvakat, rovarokat, csigákat, apró rágcsálókat esznek. Kemény teleken vonulásra kényszerülhetnek, ha nem jutnak hozzá növényi táplálékukhoz. A túzok világszerte veszélyeztetett faj, hazánkban fokozottan védett, természetvédelmi értéke Ft. 2 LIFE Túzokvédelmi program

5 A túzok elterjedése Öreg túzok kakas A túzok legjellemzõbb elõfordulási helyei Magyarországon A túzok a mérsékelt övi füves puszták madara, de a szántóföldi mûvelésbe vont területeken is maradtak fenn állományai. Elterjedési területe Marokkótól Oroszországon át egészen az Amur torkolatvidékéig nyúlik, s ezt az óriási területet 2 alfaja népesíti be. Kontinensünkön az egykor összefüggõ élõhelye feldarabolódott, s mára Nyugat-Európa legtöbb országából kipusztult, az Ibériai-félszigeten élõ erõs populációja mellett napjainkban csak Németországban és Ausztriában található jelentõsebb állománya. Bár a XX. század elején a Kárpát-medencében még összefüggõ túzokpopuláció élt, hazai állománya az elmúlt évtizedekben jelentõsen megfogyatkozott, s a '90-es évek elejére ezer példány alá csökkent. A csökkenésért legfõképpen az intenzív mezõgazdasági termelés térhódítása tehetõ felelõssé, bár az állomány összeomlásában kétségkívül nagy szerepe volt a vonulási veszteségeknek is. A legjelentõsebb magyar állományok ma a Dunavölgyi-síkon, Dévaványa környékén, a Bihari-síkon, a Hortobágy térségében és a Mosoni-síkon élnek. A hazánkban található mintegy példány Közép-Európa legerõsebb állománya, mely a több évtizedes túzokvédelmi munka tapasztalatainak és a LIFE program támogatásának köszönhetõen az utóbbi években megfigyelt lassú növekedés eredménye. LIFE Túzokvédelmi program 3

6 Földvásárlás Terepszemle A megvett földek projektterületenkénti bontásban (ha) A túzok élõhelyeinek hosszú távú fennmaradása legfõképpen a természetvédelmi szervezetek általi földvásárlások révén biztosítható. A program keretében négy nemzeti park igazgatóság és két természetvédelmi közalapítvány vásárolt földet a projekt nyolc területén, mintegy 2000 hektár kiterjedésben. A megvásárolt területek mindegyike Natura 2000 Különleges Madárvédelmi Terület, mely a túzokok számára kulcsfontosságú dürgõ-, fészkelõés telelõhelyeket és azok peremterületeit foglalja magába. Ezen területek meghatározó jelentõségûek a túzokok túlélése szempontjából, így kiemelten fontos rajtuk a teljes zavartalanság biztosítása a legkritikusabb szaporodási idõszakban. A dürgés megzavarása ugyanis a párzás elmaradásához és így terméketlen tojások lerakásához vezethet, a kotlás közben felzavart tyúkok pedig rendszerint elhagyják fészküket. E nem kívánatos hatások kiküszöbölése érdekében a megvett területeken az élõhely kezelési tevékenységek a túzok éves életciklusához igazodnak, így hozzájárulnak az állományok növekedéséhez és terjeszkedéséhez. Bár az akció végrehajtása a tervezettnél jóval hosszabb ideig tartott, sikerességét mi sem bizonyítja jobban, mint a 650 darab megkötött szerzõdés, melyek révén az eredeti célkitûzést 118 hektárral meghaladva, közel 2000 hektár földterület került a természetvédelmi szervezetek kezelésébe. 4 LIFE Túzokvédelmi program

7 Élõhelyfejlesztés Vetett gyep Visszagyepesítés és lucernatelepítés területenként A hazai túzokállomány növelése érdekében a megvásárolt túzokos élõhelyeken az adott mintaterületen legfontosabbnak ítélt élõhely-fejlesztésekre került sor visszagyepesítés és lucernatelepítés formájában. A projekt öt mintaterületén így összesen 573 hektár szántóföld visszagyepesítése történt meg. A gyeptelepítéskor õshonos gyepfajokból és elsõdlegesen hazai forrásból származó fûkeveréket alkalmaztunk, melynek meghatározó fajai voltak az aljfüvek közé tartozó veresnadrág csenkesz és a szálfüvekhez tartozó csomós ebír. Az elõbbit a túzokkakasok által dürgõhelyként használt területeken, míg az utóbbit a költõhelyeken telepítettük. Az így létrehozott természetközeli gyepek hasznosítása során az elsõ évben csak kaszálás történik, míg a második évtõl kezdve a kaszálást követõen már legeltethetõ is a terület. A lehetõség szerint húshasznú szarvasmarhával, vagy birkával járatott területeken így megerõsödhetnek a fûcsomók, kellõ mértékben visszaszorulnak a gyomok és lehetõség nyílik a környezõ területekre jellemzõ õshonos növényfajok betelepülésére is, ezáltal kedvezõ vegetációszerkezet alakulhat ki. Lucernatelepítés összesen 268 hektáron történt. A lucerna a túzokok egyik legkedveltebb élõhelye, mely gazdag rovarfaunájának köszönhetõen ideális költõhely és kiváló táplálkozóhely. A túzokkakasok dürgõhelyként is használják, és jelentõs szerepe lehet a túzokcsapatok áttelelésében. LIFE Túzokvédelmi program 5

8 Élõhelykezelés A dürgõhelyeket sok helyütt birkával legeltetik A repce levele a túzokok legfõbb téli tápláléka A projekt keretében végzett élõhely kezelések a földvásárlással is érintett nyolc projekt területen zajlottak. A lucernatelepítéseken és a visszagyepesítéseken túl a túzok számára megfelelõ élõhelyet biztosító kultúrnövények termesztésére is sor került. Elsõdleges szempont volt ugyanakkor, hogy a termesztés során a természetvédelmi érdekek abszolút prioritást élvezzenek minden területen, így az extenzív termesztési módszerek alkalmazása került elõtérbe. Ennek folyamán a kezelt területeken költésidõben nem történt munkavégzés, ami hozzájárult a fészkelõ állomány zavartalanságának biztosításához. Gyepgazdálkodást összesen 2584 hektáron folytattunk a projekt négy éve alatt, a gyep hasznosítása legeltetéssel, vagy a költésidõ utáni kaszálással történt. A legeltetés kedvezõbb élõhely szerkezet kialakulását és a biodiverzitás növekedését eredményezi. Ugaroltatásra 7 projekt területen került sor összesen 1848 hektár kiterjedésben. Megfigyeléseink szerint ez a túzokok által egyik leginkább kedvelt élõhely, melyben a telepítést követõen semmilyen munkavégzés nem történik egészen a nyár végi szárzúzásig. Az ugarterületek kiváló költõhelyek és táplálkozó helyek is egyben. A túzokok téli táplálékának biztosítása érdekében 311 hektáron történt repcetelepítés, míg más kultúrák összesen 354 hektáron kerültek termesztésre, fõként a túzokok által is használt õszi gabonafélék. 6 LIFE Túzokvédelmi program

9 Téli táplálék biztosítás Kemény teleken a táplálékhoz jutást hómarókkal segítjük. A túzok Magyarországon jellemzõen állandó madár, azaz a téli hónapokban is megszokott élõhelyein tartózkodik. Zord idõjárás (pl. vastag hótakaró, jégborítás) esetén azonban, különösen ha az a tél eleji hónapokban köszönt be, a madarak elhagyhatják a tradicionális telelõterületeiket, és a Kárpát-medencén kívüli területekre, Olaszországba vagy egészen a balkáni országokig is eljuthatnak. Túzokállományunk az ilyen mérvû elmozdulások alkalmával rendszerint komoly vonulási veszteségeket szenved. A populáció helyben tartása érdekében tehát a legfontosabb feladat a túzokok téli táplálékának biztosítása, mely elsõdlegesen az õszi vetésû káposzta- repce zölden áttelelõ levele. A program során 311 hektár repce túzokvédelmi célú telepítését végeztük el négy projektterületen. A túzokos területeken történõ repcevetésen túl ugyanakkor a táplálékhoz való hozzáférést is lehetõvé kell tenni a tartós havazásokat követõen. A Kiskunságban és a Borsodi Mezõségben a vastag hóréteget a projekt keretében beszerzett hómaró eszközökkel távolítjuk el, míg a többi területen elsõsorban a helyi gazdálkodókkal együttmûködve történik a repcetáblák hómentesítése. Ez a tevékenység bizonyos mértékben segít megelõzni a téli elvándorlást, másfelõl elõsegíti, hogy a madarak jobb kondícióban kezdjék meg a szaporodási idõszakot. LIFE Túzokvédelmi program 7

10 Fészekmentés A kaszálás olykor a tojók, gyakrabban a tojások és a fiókák pusztulását okozhatja A túzok elterjedési területén szinte mindenhol, így Magyarországon is a fészkeket leginkább veszélyeztetõ tényezõ a mezõgazdasági termelés során alkalmazott gépesített növénytermesztési technológiák általános elterjedése. A regionális túzokvédelmi munkatársak hálózatának egyik kiemelt feladata volt a projekt idõszakában ismertté vált veszélyeztetett túzokfészkek in situ (helyben történõ) védelme. A tevékenység során nagy hangsúlyt fektettünk a fészkelõ tyúkok elõzetes felderítésére, így sok esetben a megfelelõ védelmi intézkedés, már a veszélyeztetetté válást megelõzõen foganatosítható volt. A projekt idõszakában Magyaror- szágon összesen 629 túzok költést sikerült dokumentálni, amelynek több mint felénél a legmegfelelõbb, preventív védelem lehetõségét tudtuk biztosítani. A mezõgazdasági gépkezelõk körében terjesztett, munkagépekre ragasztható matricán található elérhetõségek lehetõvé tették, hogy a fészek elõkerülésérõl a túzokvédelmi szakemberek mihamarabb értesüljenek és a védelem érdekében szükséges beavatkozásokat idõben megtehessék. A túzokos területen gazdálkodók együttmûködését jól példázza a vadriasztó lánc egyre elterjedtebb használata, ami közvetlenül szolgálja a tojások, fiókák és kotló madarak védelmét. 8 LIFE Túzokvédelmi program

11 Fészekmentés A veszélyeztetett fészekaljakat mesterségesen keltetik és Dévaványán nevelik fel Minden megelõzõ intézkedés ellenére a projekt 4 vegetációs idõszakában összesen 294 túzokfészek pontos helye vált ismertté országszerte, ami 515 tojás potenciális veszélyeztetését jelentette. A jellemzõen mezõgazdasági munkák során elõkerült, és ilyen módon veszélyeztetetté vált fészkek egy részében a helyszínen tett szakszerû beavatkozásoknak (mint például a fészek körül megfelelõ nagyságú mûvelésmentes terület, úgynevezett védõzóna kialakításának) köszönhetõen a fiókák sikeresen, helyben kikelhettek. A kaszálás, vegyszerezés, vagy tárcsázás során különösen nagy veszélynek kitett tojásokat a kotlás hátralévõ részében, átmenetileg biztonságos inkubátorokba szállították a túzokvédelmi szakemberek, megelõzve ezzel a bolygatott fészkeket sújtó utólagos tojáspredációt. Ezzel egy idõben a fészekbe helyezett élethû fatojások segítségével a tyúkokat a fészken maradásra bírták, így a kelés elõtt lévõ tojások visszacserélésével a fiókák természetes környezetükben, saját anyjuk oltalma alatt nevelkedhettek fel, ami az egyedi védelem legoptimálisabb módja. A bármilyen okból megsemmisült fészkekbõl mentett tojások a Dévaványai Túzokvédelmi állomásra kerültek, ahol a mesterséges keltetést követõen a fiókákat fokozatosan készítették fel az önálló életre, és teremtették meg a vad túzokcsapatokba történõ integrációjuk lehetõségét. LIFE Túzokvédelmi program 9

12 Földkábelezés, firefly Légvezetéknek ütközött öreg kakas Földkábel fektetés a Borsodi Mezõségben Európa sok más országához hasonlóan a felnõtt egyedek elhullásának egyik fõ oka Magyarországon is a légvezetékekkel való ütközés, melyre legtöbbször kedvezõtlen látási viszonyok között (köd, szürkület, vihar) kerül sor. Ilyenkor ugyanis a madarak nem érzékelik a repülési útvonalukat keresztezõ vonalas létesítményt, s mivel nagy testtömegükhöz relatív kis manõverezési képesség társul, nekiütköznek a vezetéknek és rendszerint a helyszínen elpusztulnak. A végleges megoldást a legveszélyesebb középfeszültségû vezetékszakaszok földkábellel való kiváltása jelenti. A Borsodi Mezõség területén az Émász Hálózati Kft. közremûködésével elvégzett 11 km elektromos légvezeték szakasz földkábellel való kiváltása egyaránt kedvezõ hatást gyakorol az itt élõ túzokállományra és egyéb Natura 2000 jelölõ fajokra (parlagi sas, kerecsensólyom, kék vércse, szalakóta). Mindezen túl a vezetékek tájromboló hatásának megszüntetésével a magyar táj is régi-új arcát tárja elénk. Átmeneti megoldásnak tekinthetõ a vezetékek madáreltérítõ berendezésekkel való jelölése. Ezek egyike a 'firefly' névre hallgat, s tulajdonképpen egy fényvisszaverõ prizmákkal ellátott mûanyag lapka. A szélben forogva, a fényt tükrözve hívja fel a figyelmet a vezetékekre, így a madarak magasabbra emelkedve elkerülhetik az ütközést. A projekt keretében 1400 darab firefly beszerzésére került sor, melyeket a legveszélyesebb vezetékszakaszokra helyezünk ki. 10 LIFE Túzokvédelmi program

13 Túzokszámlálás Rendszeres egyedszámlálás A hazai túzokállomány pontos meghatározásához a túzokok összes ismert élõhelyét érintõ, az úgynevezett szinkronszámlálás módszerét alkalmaztuk. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy a túzokok elõfordulási helyeinek elõzetes feltérképezése után, minden helyszínen azonos idõpontban számolják meg a madarakat a túzokvédelmi szakemberek. A felméréshez a dürgõ-, illetve a telelõhelyeken végzett számlálások szolgáltatják a legmegbízhatóbb adatokat, mivel ezeken a jól lehatárolható helyeken egy idõben nagyszámú madár koncentrálódik. A számolások egy héten belüli megismétlése a megfigyelési körülményekbõl adódó esetleges pontatlanságok kiküszöbölését szolgálja. A projekt idõszakában összesen 12 alkalommal végeztük el a teljes magyarországi túzokállomány számlálását, amely alapján a hazai túzokállomány 1254 egyedrõl 1397 egyedre nõtt. A fentiekbõl megállapítható, hogy a projekt 4 éve alatt 11,4 %-kal nõtt a magyarországi túzokpopuláció. A több helyszínen végzett számlálások sikeres lebonyolításában a projektben dolgozó túzokvédelmi munkatársak és a természetvédelmi õrszolgálat tagjai mellett az önkéntes segítõk is komoly szerepet kaptak. A nyugat-pannon túzokpopuláció pontos számbavétele havi rendszerességgel történt meg, az érintett országok (Ausztria, Magyarország, Szlovákia) munkatársainak részvételével. LIFE Túzokvédelmi program 11

14 Monitoring tevékenység Fészekalj felderítés Túzok észlelések a Kiskunságban Állomány monitoring A magyarországi túzokállomány monitorozása a projekt 4 éves idõszaka alatt folyamatosan zajlott mind a 9 projektterületen, melynek terepi feladatait a regionális túzokvédelmi munkatársak végezték a Nyugatmagyarországi Egyetem irányításával. Az élõhely- és predátor monitoring céljából kijelölt, egységesen mintegy 5000 hektáros mintaterületeken a ragadozómadarak adatainak rögzítésén túl a túzokállomány megfigyelését is elvégeztük minden héten. Ezen felül minden túzok egyed megfigyelési adata rögzítésre került a faj elterjedési területein, amire a rendszeres bejárások alkalmával került sor. A pontszerû adat- felvételezések alkalmával a legfontosabb információkat is feljegyeztük a projekt kezdetén elkészített egységes monitoring protokollban foglaltak alapján, így például a dátumot, az egyedszámot, a kor- és ivarösszetételt, valamint a földrajzi koordinátákat. A monitoring központ koordinációjával kiépített térinformatikai adatbázisban a projekt zárásakor közel túzok megfigyelési adat szerepelt. A túzokállomány felvételezése mellett a túzok szaporodási rátáját alapvetõen meghatározó fészkelési és elhullási adatok is rögzítésre kerültek, így a projekt idõszakban veszélyeztetetté vált fészkek, illetve az elpusztult madarak megtalálásának helye, ideje és körülményei. 12 LIFE Túzokvédelmi program

15 Monitoring tevékenység A leggyakoribb szõrmés predátor a róka Helyszínelés túzokfészeknél Élõhely és ragadozó monitoring Magyarország kilenc kijelölt mintaterületén, melyek az adott térségi viszonyokat jól tükrözték, egységes szempontok szerint végeztünk élõhely térképezést és ragadozó-felmérést. Élõhely térképezésre évente három alkalommal került sor, a túzokok és a mezõgazdasági kezelés szempontjából legmeghatározóbb idõszakokban, így tavasszal, nyár végén és télen. Az ilyen módon kialakított adatbázis és a túzok megfigyelési adatok összevetésével a túzok élõhely-használatára lehetett következtetni, amely kiértékelt monitoring adatok a projekt során megvalósuló gyakorlati élõhely-kezelések hatékonyságának mutatójaként szolgáltak. A mintaterületeken a predátor madarak és az emlõs ragadozók természetes állományának felmérését is elvégeztük. A túzok számára potenciális veszélyt jelentõ ragadozók szaporodó-helyeinek (kotorékok, fészkek) térképezése mellett a hetente végzett területbejárások alkalmával megfigyelt egyedek adatai is az egységes térinformatikai adatbázisba kerültek. Az érintett vadásztársaságok éves terítékadatainak felhasználásával kiegészült ragadozó-monitoring adatok kiértékelése alapján sor kerülhetett egy térség ragadozóállományának tényleges jelentõségének meghatározására. LIFE Túzokvédelmi program 13

16 Szemléletformálás Terepi együttmûködés gazdálkodókkal Tájékoztató fórum Gazdák és vadászok A program terv szerinti megvalósítása érdekében a gyakorlati túzokvédelemben tevékenyen részt vállaló gazdálkodói csoportokkal és vadásztársaságokkal való megfelelõ kapcsolat kialakítása nélkülözhetetlen volt. A rendszeres terepi találkozók és megbeszélések mellett a 9 magyarországi mintaterületen összesen 96 gazdálkodói és 14 vadásztársasági tájékoztatót szerveztünk a projekt 4 éve alatt. A fórumokon a Natura 2000 hálózat és a LIFE program bemutatásán túl vetítésre kerültek a gazdálkodók és vadászok számára a projekt keretében elkészített ismeretterjesztõ rövidfilmek. Tekintve, hogy a túzok sikeres szaporodását elsõsorban a gépesített mezõgazdasági tevékenység veszélyezteti, kiemelt hangsúlyt fektettünk a leginkább érintett, gazdálkodói célcsoport tájékoztatására. Az ismertetõk alkalmával a termesztett növénykultúrák és az alkalmazott technológiák túzokra gyakorolt hatását mutattuk be, valamint a tevékenységük során veszélyeztetetté vált fészkek védelme érdekében tehetõ legfontosabb beavatkozásokra hívtuk fel a figyelmet, a célcsoportnak szóló szórólapokat és matricákat osztottunk ki a terepi munkatársak elérhetõségével. A vadásztársaságok tagjai a terepi információk kölcsönös megosztása mellett a vadászati tevékenységek tervezése és megvalósítása során figyelembe vehetõ túzokvédelmi szempontokat ismerhették meg. 14 LIFE Túzokvédelmi program

17 Szemléletformálás Táblák jelölik a megvásárolt földeket Vándorkiállítás Nagyközönség A LIFE túzokvédelmi program jelentõségének és eredményeinek megismertetésére nagy hangsúlyt fektettünk a projekt teljes idõtartama alatt. A nyitó sajtókonferencia megrendezésére Kecskeméten, a Természet Házában került sor 2004 novemberében, Persányi Miklós miniszter részvételével. A média képviselõi terepi sajtókiránduláson is megismerhették a program célkitûzéseit, ahol szemügyre vehették a kiskunsági túzokokat is. A projekt négy éve alatt 88 cikk, 33 rádió és TV interjú tudósított a programról. Különösen nagy népszerûségnek örvend a projektet bemutató Túzokvédõk címû film, mely számos alkalommal került vetítésre országos és helyi TV csatornákon, így a projekt lehetõ legszélesebb körben való bemutatását tette lehetõvé. A filmet hazai és külföldi természetfilm fesztiválokra is beválasztották, s többek között francia és magyar díjakban is részesült. A projekt honlap 2006 februárjában készült el, s magyar és angol nyelven tájékoztatja az érdeklõdõket a program és a hazai túzokvédelem eredményeirõl. A honlapon elérhetõ a projekt keretében elkészített 3 film, s megtekinthetõk a projekt kiadványai, posztere és a vándorkiállítás 20 képe. Ez utóbbi két év alatt végigjárta az egész országot Soprontól a budapesti Természettudományi Múzeumon át a Hortobágyig, összesen 21 helyszínen nyújtva betekintést a túzokok és a túzokvédõk mindennapi életébe. LIFE Túzokvédelmi program 15

18 Köszönetnyilvánítás Ezúton is szeretnénk köszönetünket kifejezni a programot anyagilag és szakmailag támogató EU LIFE-Nature alapnak, valamint a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnak. Külön köszönettel tartozunk a Természetmegõrzési Szakállamtitkárság munkatársainak, így legfõképpen Haraszthy László, Schmidt András, Magyar Gábor, Sashalmi Éva, Kovács Eszter és Práger Anna kollégáknak önzetlen szakmai támogatásukért. Köszönjük a projektben résztvevõ valamennyi partnerszervezet munkatársainak közremûködését és a Túzokvédelmi Munkacsoport tagjainak aktív, szakmai háttértámogatását. A firefly madáreltérítõ berendezések térítésmentes kihelyezéséért az alábbi áramszolgáltatókat illeti köszönet: DÉMÁSZ Hálózati Kft., ELMÛ Hálózati Kft. és ÉMÁSZ Hálózati Kft. Köszönjük továbbá a túzokos területek gazdálkodóinak és vadászainak közremûködését, melyek révén számos túzok fészekalj menekült meg a biztos pusztulástól, valamint az önkéntesek szinkronszámlálásban és fészekmentésben nyújtott segítségét. A teljesség igénye nélkül név szerint is köszönet illeti az alábbi személyeket: Bai László, Bankovics Attila, Bánfi Szabolcs, Bánrévi Dániel, Bíró Sándor, Boros Emil, Borza Sándor, Czibere József, Csordás András, Dudás Miklós, Erdei József, Farkas József, Foki Ákos, Fördõs Zsolt, Fülöp Gyula, Gábor Tamás, Gyõrfi Csaba, Gyõrfy Hunor, Juhász József, Kabai István, Kalmár Sándor, Kapás József, Kecskés József, Kerekes Viola, Kiss András, Kocsis Ferenc, Konyhás Boldizsár, Konyhás István, Kovács Gergely, Kovács Rita, Lengyel János, Marinkó Anna, Molnár Viktor, Monoki Csaba, Morvay József, Nagy Dániel, Nagy Ferenc, Nagy Gyula, Nagy Károly, Nagy László, Nyúl Mihály, Pencz Orsolya, Pinczés Csaba, Pungor Szilvia, Rapcsok György, Sós Endre, Szabó istván, Szabó Pál, Szabó Szabó Zoltán, Szalai Imre, Szeifert Ernõ, Szekeres Zoltán, Széles Tamás, Szilágyi Attila, Szomor Dezsõ, Sztakó Anna, Szûcs István, Takács Ferenc, Tóth Gyula, Tóth József, Tóth Sándor, Ujfalusi Sándor, Vadász Csaba, Való József, Vasas István, Vásári Ferenc, Veres István, Villányi Péter, Vizsnyai Imre, Zales János. Szakmai kiadványok Ismeretterjesztõ kiadványaink 16 LIFE Túzokvédelmi program

19 Kihelyezett tájékoztató tábla Impresszum Kiadja: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME BirdLife Hungary) 1121 Budapest, Költõ u. 21. Tel.: (+36) 1/ Fax: (+36) 1/ Írta: Bankovics András, Lóránt Miklós Angolra fordította: Bankovics András, Várnagy Dávid, Balczó Anna, Lóránt Miklós Fotókat készítette: Motkó Béla, Lóránt Miklós, Konyhás Sándor, Fatér Imre, Seres Nándor Nyomdai munkák: Print 2000 Nyomda Kft., Kecskemét Megjelent: 2008 szeptemberében, 3500 példányban

20