KATHLEEN McGOWAN AZ IMA EREJE. A hétköznapi csodákért

KATHLEEN McGOWAN AZ IMA EREJE A hétköznapi csodákért

Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, mint a mennyben úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk azoknak, a kik ellenünk vétkeztek; És ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg minket a gonosztól. Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Ámen A HATSZIRMÚ RÓZSA Térkép a csodák forrásához

Bevezető Az Úr imádsága Húsvét vasárnapján a Los Angeles Times arról számolt be, hogy világszerte kétmilliárd ember, a föld népességének egyharmada egyazon időben adta tanúbizonyságát hitének az Úr imádsága által. Míg a kereszténység különböző teológiai okok miatt megosztottá vált, ez az ima mégis egyesíti híveit, hiszen az Úr imádságát nem befolyásolják sem a dogmák, sem a politika. Fellelhetők kisebb eltérések, ám a lényeges szavak és a bennük rejlő tanítás azóta változatlanok maradtak, mióta Jézus megosztotta őket a tanítványaival. A magát kereszténynek valló kétmilliárd hívő sok tekintetben különbözik egymástól, ám ez az ima szilárd közösséget jelent a számukra. Jézus oly egyetemes és hatásos imával ajándékozott meg bennünket, mely kiállta az idők próbáját és évezredekig fennmaradt. Örök érvényű szavak ezek. A Miatyánk most és Jézus idején is személyes és egyetemes átalakuláshoz vezetett. A keresztények már gyerekkorukban megtanulják ezt az imát, bármikor fel tudják idézni. Annyira belevésődött az emlékezetünkbe, hogy már el sem gondolkodunk rajta. Es éppen ez a probléma. Az, hogy el sem gondolkodunk rajta. Míg a legtöbben automatikusan elmormoljuk az egyik legszebb, legfontosabb, a kereszténység egyik mérföldkövét jelentő imánkat, elfelejtjük a szavak mögött rejlő erőt és tartalmat. Valószínűleg sosem szántunk időt arra, hogy megfejtsük a jelentésüket. Jómagam háromévesen, óvodás koromban tanultam meg a Miatyánkot, amikor még fel sem fogtam a szenteltessék", vétkezés" és kísértés" szavakat. Kortársaim közül senki sem magyarázhatta volna el az ima lényegét, ám a szülői értekezleten mindannyian hibátlanul elszavaltuk. A sok ismétlésnek köszönhetően, kicsiny papagájokként mormoltuk a számunkra értelmetlen szavakat. Gyerekként az ima eredetére sem tanítottak meg bennünket, de ha valaki mégis megkísérelte volna, akkor sem értük volna fel ésszel a spirituális erejét, valamint azt, hogy segítségével örömteli, teljes életben lehet részünk. Felnőttünk, és nem tudtuk, hogy Jézus egy csodatévő receptet adott a kezünkbe, melyet nemcsak a szükség órájában, hanem nap mint nap alkalmazhatunk. Amikor véletlenszerűen kiválasztott keresztényekkel készítettem interjút, döbbenten tapasztaltam, milyen kevesen tudták, hogy ez az ima egyenesen Jézustól származik. Nahát, a Miatyánkot Jézus alkotta?" - hüledeztek. Még a szorgalmas templomba járók is meglepetten néztek rám, amikor elmondtam, hogy ez az ima Jézus műve. Egyesek még akkor sem hittek nekem, amikor felolvastam a vonatkozó részeket a Bibliából. Hiszen ezt nem tanították az iskolában", mondták. Igaz, lelki neveltetésünk más téren is sok kívánnivalót hagy maga után. Jézus azonban megalkotta a lelki változáshoz szükséges, tökéletesen megalkotott művet. Az Új Testamentumban a Miatyánk megtalálható a Máté Evangéliumában, a 6. rész 9:13-ban, a Hegyi beszéd részeként, majd Lukácsnál, a 11. rész 1-4 verseiben, amikor a tanítvány ezekkel a szavakkal fordul Jézushoz: Uram, taníts meg minket imádkozni." Ő pedig megtanított rá. Megajándékozott bennünket ezzel a kinccsel, egy sor imába öntött egyszerű és örök érvényű útmutatással, melyek segítségével rátalálhatunk arra az életre, melyre mindig is vágytunk: egy szeretettel, boldogsággal, sőt gazdagsággal teli életre. Az ima megmutatja, milyen csodálatos ajándékokra tehetünk szert több hit által; az Istenben, önmagunkba, embertársainkba vetett hitünk révén. A Miatyánk olyan kérdéseket vet fel, melyek fájdalmat, zavart keltenek bennünk és gátolják a fejlődésünket, ám Jézus szavai megvilágítják az utat, velük minden akadály legyőzhető. Az ima segítségével megtisztíthatjuk lelkünket

mindattól, ami bánt és visszatart a kiteljesedéstől", hogy boldogságban és bőségben élhessünk. Ha rendszeresen, lelki gyakorlatként mondjuk el az imát, lelkünk igazi, tartós változáson megy keresztül, mely földi, látható módon is megnyilvánul majd. Ha hittel mondjuk, varázsszavakká válnak. Miután elköteleztem magam Jézus tanításainak megértése mellett, a harmincadik születésnapom előestéjén, 1993 tavaszán azt a küldetést kaptam, hogy másokkal is megosszam ezt a tudást. Tizenöt évvel, több ezer oldalnyi olvasással, száz meg száz spirituális beszélgetéssel töltött órával később egy egyszerű, talán ellentmondásos keresztényi szemléletre tettem szert. Meggyőződésem, hogy ha betartjuk a Miatyánk, a Boldog-mondásokat, a Máté 22. rész 37 39-ben olvasható parancsolatokat ( Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből."), akkor nagyjából mindent megteszünk, hogy tökéletes életünk legyen, és elősegítsük, béke legyen a földön. Ám minden ajándék közül a Miatyánk az, amelyből a legtöbb áldás fakad. Jézus minden szava értékes spirituális tanítás, ám ebben az imában minden benne van, ami közvetlenül összeköt bennünket a bennünk lévő forrással: a hittel, szeretettel és megbocsátással. És összességükben ezek valóságos csodák forrásává lesznek. Az életem drámai fordulatot vett, amikor rendszeres spirituális gyakorlatként kezdtem alkalmazni a Miatyánkot. Ennek folytán csodálatos eseményeket, többek között az élet és halál csodáját is megtapasztaltam. Hihetetlen gazdagságban és boldogságban van részem, ám ez nem mindig volt így. Ahhoz, hogy elmagyarázzam, hogyan értettem meg, mennyire megváltoztatja az életünket a Miatyánk - és önök is megtapasztalhatják ugyanezt -, vissza kell kanyarodnunk a múltba, benyitunk egy titkos társaság, középkori misztériumiskola egykor zárt ajtaján. Először meg kell ismertetnem önöket a hatszirmú rózsa titkával. II. A hatszirmú rozsa titka LOS ANGELES: 2001. AUGUSZTUS 17. A gyönyörű kisbabánk, a kisfiunk egy órán belül meghal. Ezt mondták az orvosok. És ha hittem volna nekik, valószínűleg meg is halt volna. De nem tettem. Azért nem, mert előtte sokat tanultam a hatszirmú rózsából. Shane Francis, három fiunk közül a legkisebb 2001 augusztusában, délután jött a világra. Gyönyörű és egészséges volt. Legalábbis ezt hittük. Alig néhány órája volt közöttünk, amikor légzési nehézségei támadtak, de azt mondták, ez gyakran előfordul a császármetszéssel világra segített babáknál. Ekkor még senki sem aggódott miatta. Oxigénsátorba helyezték és pár óráig megfigyelés alatt tartották.

Aztán hamuszínű, majd kísértetiesen szürke lett az arca, s végül teljesen elkékült. Nem bírt lélegezni, a tüdeje egyszerűen nem működött. Később megtudtuk, hogy születési rendellenességgel született, ezért nem funkcionált ez a szerve. Ám akkor nem ez adott okot a legnagyobb aggodalomra. A baj oka az volt, hogy a szervezete órákig nem jutott oxigénhez, és ezt senki sem vette észre. A szervei, sőt az agya is súlyosan károsodott. Az intenzív osztályon cseppet sem bizakodtak az orvosok. A baba nem reagált a lélegeztetőgépekre - minden hiába, nem lehetett megmenteni. Nem voltam hajlandó belenyugodni, amit az orvosok természetes reakciónak tekintettek. Kirendeltek mellénk tanácsadónak" egy szociális munkást, akinek az volt a feladata, hogy megértesse velünk, hogy haldoklik a kisbabánk. - Nem az önök hibája nyugtatgatott kedvesen a férfi. - Ne legyen lelkifurdalásuk. Senki sem láthatta előre, mi fog történni, de ha van papjuk vagy lelki tanácsadójuk, javaslom, hívják ide, hogy segítsen ebben a nehéz időben. A babának már csak percei vannak hátra. Tudtam, hogy jót akar, de el akartam hallgattatni. Haragudtam, amiért mindenki leírta a kicsikémet, hogy máris halottnak tekintették, holott még ott volt mellettünk. Ám tudtam valamit, amiről senkinek sem beszéltem, tudtam, hogy a kicsikém életben marad. Már láttam mindezt három hónappal azelőtt, amikor a labirintusban imádkoztam. Ez is egyike volt azoknak a csodáknak, melyeket hat éve, amióta egy franciaországi katedrálisban jártam, állandóan megtapasztalok. CHARTRES, FRANCIAORSZÁG, 1995. MÁJUS Egy legenda szerint, amikor Napóleon beviharzott a chartres-i Notre-Dame-katedrálisba, megtorpant a tündöklő hely láttán. Különös módon elcsöndesedett, majd körülnézett és magába szívta a fenséges katedrális művészi, szent szépségét. - Ateistáknak semmi keresnivalójuk Chartres-ban - jelentette ki elcsukló hangon. Nem értek egyet vele. Szerintem Chartres igenis ateistáknak való hely. A kecses, gyönyörű épület a legádázabb kétkedőket is képes meggyőzni Isten jelenlétéről. Ez az isteni sugallatra épült katedrális tökéletesen illusztrálja a mint a mennyben, úgy a földön is" szavakat. 1995-ben, éppen Anyák napján, amikor véletlenül" átautóztam Franciaországon, körülbelül harmincöt kilométerről pillantottam meg először Chartres-t. Az össze nem illő, mégis impozáns templomtornyok egyenesen az égbe mutattak az évezredek óta szentnek tartott dombról. E könyv túl kevés lenne ahhoz, hogy részletesen leírjam Chartres fenségét. Orsón Welles, akinek a zsenialitásához nem fér kétség, úgy említette ezt a katedrálist, mint az emberiség legfontosabb alkotását, Isten dicsőségének és az emberi méltóságnak az emlékművét. Tökéletes megfogalmazás, hiszen jómagam is láttam, milyen csodák erednek erről a helyről. Ám 1995 májusában inkább turistaként, semmint zarándokként tartózkodtam ott. Zarándokként már induláskor tudnom kellett volna, milyen szent és különleges az úti célom, ám akkoriban minden ismeretem egy párizsi útikönyvből származott. Első alkalommal a pompás nyugati kapun léptem be a katedrálisba, a trónján ülő Krisztust ábrázoló dombormű alatt. Elállt a lélegzetem a hatalmas építmény és a lenyűgöző szépség láttán.

Sok más turistához hasonlóan én is ritkán nézek a lábam elé, ha belépek a katedrálisba. A festett üvegablakok többemeletnyi magasságban sorakoznak, így a látogatók, akik képtelenek levenni tekintetüket ezekről a csodákról, sokszor egymásnak ütköznek. Akkoriban nem is sejtettem, hogy nemcsak fentről, de lentről is sok csoda vár még rám. Sajnos a legtöbb látogatónak nem adatik meg, hogy felfedezze ezt a hatalmas titkot, mely egész életüket megváltoztathatná. Felfigyeltem a padlón végigfutó szokatlan díszítésre. Eltűnődtem rajta éreztem, hogy fontos lehet, és visszamentem, hogy jobban megnézzem a kőpadló közepébe ágyazott nagy mozaikot. Akkora volt, hogy legalább tíz felnőtt elfért rajta. Egy virágot, hatszirmú rózsát ábrázolt, közepén körrel. A régi mintázat nagy részét széksorok takarták el, ezért elég nehéz volt teljesen belátni. A látható rész gyönyörű és megkapó volt, ami felkeltette a kíváncsiságomat. Beálltam a központi körbe, a rózsa szívébe, mivel ez volt az egyetlen terület, amit nem borítottak el a székek. Ott álltam, hatalmasat sóhajtottam... és térdre rogytam. Forró energia áramlott végig a testemen, s a földre húzott. Olyan gyengeség vett rajtam erőt, hogy kénytelen voltam leülni az egyik székre, ami eltakarta a rózsamozaik többi részét. A kábulat elmúltával elragadtatás lett úrrá rajtam. Miután visszatértem az Államokba, még hosszú ideig nem hagyott nyugodni a katedrális padlóján látott rózsa emléke. Végül rögeszmémmé vált, ami csodás és váratlan spirituális utazáshoz vezetett. Életre szóló élményben volt részem. A hatszirmú rózsa rejtélyének megértéséhez vezető ösvényen rájöttem, hogy az ábra egy óriási labirintus közepe volt, ami több mint tizenhárom méter hosszan húzódik végig a chartres-i katedrális padlóján. A nagy gótikus francia katedrálisok építői több alkotásuk padlójában is elhelyeztek labirintusokat, de sajnos csak alig néhány művük élte túl az idők viharát. Néha útvesztőként hivatkoznak rájuk, de ez nem felel meg a valóságnak, mivel az útvesztőkben el lehet tévedni. A labirintusra ennek az ellenkezője igaz. A tudósok és teológusok még nem találtak magyarázatot a francia katedrálisokban fellelhető labirintusokra. Egyesek szerint a középkorban azok a személyek, akiknek nem ált módjukban a Szentföldre zarándokolni, ezeket a metaforikus ösvényeket járták végig. Mások, mint jómagam is, úgy vélik, imaeszközöknek szánták, melyeken végig lehetett haladni imádkozás közben, a középpontba, ahol Isten vár ránk. A labirintusoknak mind egyetlen útvonaluk van, melyek egy központi, szent helyre, az imára alkalmas helyre irányítanak. Megtudtam, hogy a chartres-i katedrálisban található az egyetlen hatszirmú rózsával díszített középkori labirintus. A kora középkorban, talán már jóval azelőtt neves spirituális iskola működött Chartres-ban. A teológia és misztérium központja volt, számos legenda helyszíne. Válogatott tanítványai és mesterei között szentek, misztikusok, filozófusok, politikusok, sőt néhány hírhedt eretnek is található. Ha elég mélyre ásunk, rábukkanhatunk néhány misztikus chartres-i tanításra. A chartres-i labirintus, középpontjában a hatszirmú rózsával

Fáradhatatlanul kutattam utánuk. Szerencsés voltam, mert találtam olyan mestereket, akik időben visszahívtak, hogy beléphessek a chartres-i misztériumiskola ősi ajtaján. A labirintus szellemében oktattak, és rámutattak, hogy a központi rózsa a legbecsesebb, legtökéletesebb spirituális átalakuláshoz nyíló kapu. A következő oldalakon megosztok önökkel néhány tanítást, melyek megváltoztatták az életemet, ám a felfedezésem lényege a következő sorokban olvasható: A hatszirmú rózsa titka tökéletes megegyezésben van a Miatyánkkal. A szirmok az ima egy-egy tanításait jelképezik, a központi kör pedig a SZERETET lényegét jelenti, mivel a szeretetnek az életünk minden területét táplálnia kell ahhoz, hogy elérjük az igazi beteljesülést. A rózsa a tökéletes spirituális gyakorlat szimbóluma, ahogyan Jézustól ránk maradt. A csodák forrásához vezető térképünk. A chartres-i katedrális labirintusának közepén látható rózsa az ima erejének tiszteletére emelt páratlan templom szíve. Fontos helyet foglalt el a középkori misztériumiskola tanításaiban, ám mára szinte teljesen homályba veszett ez a szent keresztény hagyomány. Megtanultam úgy alkalmazni a Miatyánkot, ahogyan annak idején a chartres-i iskolában tették, és amióta ez az ima beépült a mindennapjaimba, nemcsak az én, hanem az ismerőseim élete is megváltozott, sőt az újszülött kisfiam életét is megmentette. SAN FRANCISCO, KALIFORNIA, 2001. MÁJUS Anyák napja volt, hat évvel és hatezer mérfölddel távolabb Chartres-tól. Meglátogattam Stacey barátnőmet Észak-Kaliforniában. Annak is megvolt az oka, hogy éppen ő volt az útitársam azon a sorsfordító chartres-i kiránduláson, 1995-ben. Hozzám hasonlóan őt is rabul ejtették a labirintusok és mindaz, amit spirituális téren elérhettünk az ima és a séta közbeni elmélkedés idején. Ezen az ünnepi vasárnapon felmentünk a Gracekatedrálishoz vezető meredek domboldalon. Ebben a San Franciscó-i templomban a chartres-i labirintus és a hatszirmú rózsa két tökéletes másolata is megtalálható; az egyik benn, a másik odakinn. Mindkettőnknek megvolt az oka, hogy bejárjuk mindkét labirintust. Rémes vetéléseim voltak, és most, a negyvenedik évemhez közeledő várandós anyaként szörnyen aggódtam a baba miatt. Elsősorban érte és a könnyű szülésért szerettem volna imádkozni. Aztán útmutatást akartam kérni a Mária Magdolna és Jézus kivételes kapcsolatát feldolgozó regényhez, amin dolgoztam. Óriási felelősséget jelentett Jézus életéről írni, és ezt nem volt könnyű feldolgozni. A kutatásaim során fantasztikus dolgokat tudtam meg arról, hogy milyen szerepet játszott Mária Magdolna Jézus életében és munkájában; ezek a részletek nem lelhetők fel a hagyományos vagy akadémikus forrásokban. Megvolt-e hozzá a bátorságom, hogy megírjam az igazságot arról, amit felfedeztem? És mi legyen a Jézus által végrehajtott csodákkal? Hogyan írjam le azokat a jeleneteket a regényben, amikor magam is úgy véltem, hogy szimbolikusan kellett értelmezni őket? Reméltem, hogy a középkori imádkozási folyamat megvilágítja az elmémet. Hat hónapos terhesen léptem be a Grace-katedrális labirintusába, ahol bejártam a tizenegy kört. A rózsához érve a kisbabám egészségéért könyörögtem, s egyik sziromtól a másikig haladtam. A középpontban olyat tapasztaltam, amit még soha: megpillantottam Mária Magdolnát. Tisztán, sürgetően, hangosan szólt hozzám: - Ne törődj azzal, amit mondanak neked, a kicsid jól lesz. Próbára tétetsz, de tudnod kell, a gyermeked életben marad és egészséges lesz. Ne kételkedj, ne add fel a reményt. Történjék bármi, őrizd meg a hited.

LOS ANGELES, 2001. AUGUSZTUS 17. Három hónappal később az aprócska, aranyos kisfiam inkubátorban feküdt, s a testéből kiálló rengeteg cső és tű sem segített rajta. - Senki sem tehet róla - mondta ismét a szociális munkás, aki továbbra is arról próbált győzködni, hogy a gyermekem meg fog halni, és a kórház nem felelős ezért. Én csak az erőteljes női hangot hallottam, aki három hónappal korábban a labirintusban szólt hozzám. - Ne törődj azzal, amit mondanak neked, a kicsid jól lesz. Próbára tétetsz, de tudnod kell, a gyermeked életben marad és egészséges lesz. Ne kételkedj, ne add fel a reményt. Történjék bármi, őrizd meg a hited. Az orvosok azt mondták, ne érjek hozzá Shane-hez, mert túlságosan érzékeny". Ám miután azt is a tudtomra adták, hogy bármelyik percben meghalhat, nem voltam hajlandó szót fogadni. Felálltam a kerekes székből, mindenkit félretoltam, s átöleltem a kisfiámat. Abban a pillanatban csekély, ám mérhető reakciót mutattak ki a műszerek: a gépek végre reményt keltőén megvillantak. Éreztem, hogy a gyermekem küzd. Velem akart maradni. Összeszedtem a maradék erőmet, hogy segítsek neki. Shane élet és halál közt lebegett, teste kihűlt és elkékült. Már csak a hit maradt nekünk, a hit és szeretet. Ám azokban az órákban megtanultam, hogy pontosan erre a két dologra van szükségünk, hogy megváltoztassuk a világot. Hittel és szeretettel minden lehetséges. Az UCLA Gyógyászati Központ körülbelül húsz mérföldre volt a Westwood Village-i kórháztól, ahol világra hoztam Shane-t. Az ottani újszülött osztály az egyik legjobb a világon, és úttörő munkát végeznek az új, életmentő technikák terén. Nem volt ott a mentőhelikopter, mellyel elszállíthattak volna bennünket, és az UCLA orvosi csapata - ha egyáltalán ráértek, mert ez is bizonytalan volt kénytelen volt mentőautóval átvergődni a pénteki csúcsforgalmon. Az orvosok elmondták, hogy Shane valószínűleg nem lesz életben, mire megérkezik a felmentő sereg, és ha mégis, akkor sem biztos, hogy túléli az utat a mentőautóban, a városon keresztül. Én azonban a karjaimban tartottam és majdnem két órán át imádkoztam érte. Shane velem együtt küzdött és kitartott, míg beértek a kertvárosi kórházba, és gondjaikba vették a UCLA Gyógyászati Központ földi angyalai. Sajnos nem mehettem vele. Nem sokkal azelőtt komoly műtétem volt, s jó néhány komplikáció adódott. A kisfiam miatti aggódás tovább rontott az állapotomon. Amikor az együtt érző UCLA nővérke áttette Shane-t az inkubátorba, a kisfiam olyat tett, amire senki sem számított. Kinyitotta a szemét. - Hihetetlen! kiáltott fel az orvos, aki nemrég kis híján holtnak nyilvánította. Shane azonban mindenkit meghazudtolt. Hosszú másodpercekig nézett rám, majd a tekintete kétségbeesett apjára vándorolt, aztán kimerülten lehunyta a szemét. Ott volt, tudtam, hogy vissza fog térni hozzánk. Számtalan gyönyörű perccel ajándékozott meg a gyermekem, de mind közül ez volt a legszebb. Akkor este nem hagyhattam el a kórházat, pedig nagyon szerettem volna. Magamra maradtam a rémálmaimmal, miután egy másik orvos megpróbált felkészíteni a legrosszabbra. Elmondta, hogy Shane olyan súlyos oxigénhiánynak volt kitéve, hogy a szervezetét visszafordíthatatlan károsodás érte. Az, hogy kinyitotta a szemét, szerintük csupán automatikus reakció volt, amit nem lehet agyi tevékenységként értékelni. A tüdeje nem

működött, és ha egyáltalán életben marad, lélegez-tetőgépre szorul. A mellékveséje bevérzett, és képtelen lesz az élethez és növekedéshez szükséges hormonok termelésére. Feltehetően a többi szerve is hasonlóan súlyos állapotban volt. Az egyik orvos ki is mondta, hogy nem biztos, hogy jó lesz a gyereknek, ha túléli az éjszakát. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy oly erős volt a hitem, hogy egyetlen szavukat sem hittem el. Sosem láttam csodákat, melyekből erőt meríthettem. Még ki kellett állnom a próbát. Életem legsötétebb éjszakája volt. Szegény, beteg kisfiam a város másik felében volt, és nem lehettem vele. Magamra maradtam, mert a családom Shane-hez sietett. Szörnyen nyomorultul éreztem magam. Másnap elbocsátottak a kórházból. Siettem a kisfiamhoz, és a következő tizenkét nap alatt el sem mozdultam az ágya mellől. Naponta csak egy órára hagytuk magára, amikor a nővérek műszakot váltottak. Talán véletlen, de a Shane-re vigyázó három nővért Marynek, Magdalénának, illetve Mary Annek hívták. Ezek a nők ugyanolyan együtt érzőek voltak, mint híres névrokonaik. Ott ültünk a Shane ágya mellett elhelyezett fotelekben, beszéltünk hozzá, de leginkább imádkoztunk érte. Imádkoztunk a kórteremben, a kápolnában, a kertben, és megkértük a barátainkat szerte a világon, hogy telefonon és az interneten keresztül imádkozzanak velünk. Több ezer ember könyörgött Istenhez a gyermekünkért. A Miatyánkba kapaszkodtam ezeken az embert próbáló napokon, és meditálás közben magam elé képzeltem a rózsát. Mindennap imádkoztam, hogy legyen elegendő hitem, hogy alávessem magam az Úr akaratának. Ezek az első és a második sziromban foglalt feladatok. A Miatyánk többi részét is a szokásos gyakorlat szerint mondtam el. Néha komoly anyagi gondjaink adódtak, ugyanis nem tudtunk dolgozni, de a gyereket sem hagyhattuk magára. Máskor úrrá kellett lennem a körülmények miatt felgyülemlett haragomon, sőt az orvosoknak is meg kellett bocsátanom, akik majdnem lemondtak a fiamról. Az ima segítségével elviselhetőbbé váltak a terheim, és mindvégig kétségbeesetten kapaszkodtam a labirintusbeli látomásom és az üzenet emlékébe. Ne add fel, hajtogattam. A tizenkettedik éjszaka felkeltem, hogy sétáljak egyet. Elzsibbadtam a széken, és a hasam is fájt. A műtét után nem volt módom a gyógyulásra, ráadásul a gyógyszereket sem voltam hajlandó bevenni, mert éber akartam maradni. Shane-nek akármelyik pillanatban szüksége lehetett rám, és teljes erőmmel mellette akartam lenni. Néhány percig a folyosón sétáltam, majd visszatértem a kórterembe. Akkoriban az újszülött osztály egy nagy, nyitott helyiség volt, és Shane ágya a bal hátsó sarokban állt. Ahogy odanéztem, lágy fényben fürdött. Valaki föléje hajolt. Először azt hittem, egy orvos vagy nővér van mellette, ám amikor közelebb léptem, elállt a lélegzetem a gyönyörű, hosszú hajú férfi látványától. Shane apja, Péter nagyon szép, hosszú hajú férfi, ezért először azt hittem, ő az. Aztán megpillantottam a Shane ágya melletti széken. Mélyen aludt. Nem tudom, meddig álltam ott, mert teljesen elveszítettem az időérzékem. Néztem, ahogy a férfi lehajol, és homlokon csókolja a kisfiámat. Utána... egyszerűen eltűnt. Másnap Shane kinyitotta a szemét.

Nem tudnám elmesélni, mi történt a következő napokban. Boldogok és döbbentek voltunk, a szívünk csordultig telt hálával. Csak annyit mondhatok, hogy 2001. szeptember 2-án egy teljesen egészséges kisfiút vihettünk haza. Az összes szerve rendbe jött, a tüdeje tökéletesen működött. A UCLA felvette Shane-t az újszülöttek agyának formáihatóságát kutató kétéves programjába. Elete első éveiben számtalan MRI, ultrahangos és egyéb vizsgálatoknak vetették alá, ahol a szakma legjobbjai foglalkoztak vele. Mindannyian egyetértettek abban, hogy jóllehet a modern orvostudománynak sikerült életben tartania, regenerálódott szerveire már senki sem tudott magyarázatot adni. Shane egyszerűen egy két lábon járó csoda volt. Egyedül a mellékveséje nem gyógyult meg teljesen. Az egyik visszafordíthatatlan károsodást szenvedett. A másik még működött ugyan, de az is rossz állapotban volt. Az első endokrinológiai vizsgálat rögtön véget vetett a kisfiam megmenekülése feletti örömünknek. Az orvos kertelés nélkül a szemünkbe vágta, hogy szerinte kizárt, hogy Shane két évnél tovább éljen. A mellékveséje túlságosan rossz állapotba került ahhoz, hogy kitermelje az életben maradáshoz szükséges hormonokat. Visszatért a legrosszabb eshetőségre felkészítő forgatókönyv. Ám azok után, amiken keresztülmentünk, nem voltam hajlandó tudomásul venni egy újabb halálos ítéletet. Imádkoztam, s közben megpróbáltuk felkutatni a legjobb orvosokat. Meggyőződésem, hogy a tudomány és a hit jól megférhet egymás mellett. A családomban gyakran felidézünk egy történetet: árvíz volt, és a csónakban mindenki kétségbeesetten imádkozott, ugyanakkor erejét megfeszítve evezett. Tökéletes példája a Segíts magadon, és Isten is megsegít" mondásnak. A következő két évben folytatódtak a csodák. A jobb mellékvese tökéletesen működött, ráadásul a bal is teljesen regenerálódott. Isten és Shane mindent megtettek, hogy megerősítsenek, jó úton járunk, és bebizonyították, hogy csodák márpedig történnek. Amikor azokon a sötét, elkeseredett napokon Shane ágya mellett imádkoztam, gyakran elmélkedtem a labirintus közepén lévő rózsa szolgálatot jelképező harmadik szirmán. Mint a mennyben, úgy a földön is", áll a Miatyánkban. Megfogadtam, hogy ha túlleszünk ezen a megpróbáltatáson, egy nap mesélek az embereknek a csodákról. Később feltettem Shane történetét az internetre, és az évek során olyan családok írtak, akiknek reményt adtam a legsötétebb időkben, s arra bátorítottam őket, hogy a saját csodájukért imádkozzanak. Chicagóban él egy különleges kisfiú, akinek a családja azt állítja, hogy ha nem hallottak volna Shane-ről, ő sem részesülhetett volna a csodás gyógyulásban. Amikor ezt a könyvet írom, Shane már betöltötte a hetedik évét. A legszebb, legokosabb, legboldogabb kisfiú a világon, és néhány megfázástól eltekintve sosem betegeskedik. Mindennap elmondja a Miatyánkot.* * A bibliai idézetek forrásául Károli Gáspár Biblia-fordítását vettük alapul. (A kiadó) A CSODÁK FORRÁSA Emlékeznek arra, amikor 2001-ben, Anyák napján végigmentem a San Franciscó-i Grace-katedrális labirintusában? Amikor nem tudtam, hogyan írjam meg Jézus és Mária Magdolna történetét? Shane születésekor Jézus csodatételeiről írtam, ám naivan azt hittem, az Új Testamentumban szereplő csodákat metaforaként kell értelmezni. Természetesen senki sem várja el tőlünk, hogy elhiggyük, hogy Jézus finom borrá változtatta a vizet,

vagy két hallal és némi kenyérrel jóllakatott ötezer embert. Lázár feltámadása is jelképes, hiszen nincs ember a huszonegyedik században, aki elhiszi, hogy megtörténhet ez a csoda. És aztán tanúi voltunk Shane gyógyulásának. A szervezete tökéletesen regenerálódott, ami nem metafora, sem allegória. Igazi, fizikai csoda történt, és meggyőződésem, hogy Shane többek között az ima erejét bizonyítja. A fiam segített nekem felfogni, hogy Jézus megalkotta az emberiség történetének legszebb imáját, számtalan csoda forrását. Az együtt érző Jézus jóvoltából mi is részesülhetünk ebben. Kiapadhatatlan forrással ajándékozott meg, mert a csodák soha nem szűnnek meg. III. Hogyan használjuk ezt a könyvet? Figyelem: Ha szívvel-lélekkel alkalmazza ezt a folyamatot, minden képzeletet felülmúló boldogságban és bőségben lesz részük. A könyv alcímében is jeleztem, hogy az ima megváltoztatja az életét". Tudom, nagy szavak, de ez az igazság. Egyébként a Miatyánknak és a hozzá kapcsolódó gyakorlatnak pontosan ez a célja. A legfontosabb azonban, hogy szívvel-lélekkel végezzük a gyakorlatot. Hamarosan megismerkednek a legerősebb eszközzel, melynek segítségével megváltozik az életük és az egész világ. Előtte azonban tudniuk kell néhány dolgot. Először is a lélek világában nem létezik azonnali jutalom. A valódi változáshoz igazi erőfeszítés és elkötelezettség szükséges. Ez nem valami gyorséttermi" spiritualitás, mint oly sok más, manapság népszerű technika. Azokkal talán csillapíthatja az éhségünket, ám néhány órával később ismét enni vágyunk; pont úgy, mint egy dupla sajtburger, forró almás pite és egy jókora pohár ásványvíz elfogyasztását követően. Napjainkban a piacot elárasztották a vonzás törvényeiről, valamint a korlátlan bőségről szóló könyvek és DVDk. Ezek a programok azonnali beteljesülést ígérnek. Ha elképzeljük, hogy a Ferrari a kocsifelhajtón van, és érezzük is, hogy a miénk, akkor megkapjuk. Kérj, higgy, megkapod! Ez ennyire egyszerű. Csakugyan? Emlékeznek arra a közhelyre, hogy valami túl szép, hogy igaz legyen? Fogadok, hogy önök közül sokan olvastak már ilyen könyveket. Azt is lefogadom, hogy nem áll Ferrari a kocsifelhajtójukon. Akkor sem kapták meg, ha kérték és hittek benne. Egyszerű az oka: azokban a technikákban nincs semmiféle felelősség, e^ért nem működnek. Ennyi. Azt sugallják, hogy mindent megkaphatunk, amit csak akarunk, felelősség és következmények nélkül. Ám a bőség törvényének egyik nagy igazsága, hogy nem kaphatjuk meg azt, ami nem szolgálja a körülöttünk lévő világ érdekét. Nem légüres térben, hanem egy majdnem hétmilliárd embert számláló bolygón élünk, és ahhoz, hogy megkapjunk mindent, amire vágyunk, először meg kell tanulnunk harmóniában élni a nagyobb képpel, s megtalálni a helyünket Isten tervében. Természetesen, ha összhangba kerülünk a spirituális énünkkel és sorsunkkal, akkor a vágyaink is változnak, és a beteljesülés sem várat magára. Ebben a könyvben sokkal mélyebb tanításokat osztok meg az olvasókkal. A következő fejezetekben arra kérem önöket, hogy ássanak le a szívük és a lelkük legmélyére. Arra kérem, hogy vizsgálják meg az önmagukról, Istenről és embertársaikról kialakított véleményüket. E kapcsolatok összhangja drámai eredményeket hozhat.

Nem elegendő, ha tudjuk, mit akarunk, azt is tudnunk kell, hogy miért akarjuk azt a bizonyos dolgot, és mihez kezdünk vele, ha már megkaptuk. Ezek az elemek mind-mind hatással vannak a körülöttünk lévő világra, ezért alaposan meg kell fontolnunk őket. Ha igazán végig szeretnének menni ezen a folyamaton, rendkívül gyors és drámai változásokat fognak megtapasztalni. Ha ma este elmondjuk a Miatyánkot, holnap reggelre még nem változik meg a világ, ám ha rendszeres spirituális gyakorlatként alkalmazzuk, minden varázsigénél, vizualizációs technikánál vagy titoknál" hatásosabb lesz. Jézus azt mondta: Kérjetek, és adatik, néktek..." De ezeket a szavakat félreértették és megmásították azok, akik az azonnali manifesztáció eszméjével házalnak. Feltételezem, hogy a vonzás törvényeinek modern tanítói jó szándékkal vannak, ugyanakkor tény, hogy nem működik, amit hirdetnek. Jézus nem valami csodalámpás dzsinnt adott nekünk, aki bármikor előugrik és teljesíti legvadabb, a legképtelenebb kívánságainkat is. Az ősi és modern irodalomban számtalan történetet olvashatunk olyan személyekről, akiknek hirtelen teljesítik egy vagy több kívánságát. Minden történet főszereplője rossz véget ér. A szerencsétlenség tulajdonképpen a kívánságuk következménye, és a legtöbb esetben a tanulság a kapzsiságot hangsúlyozza ki. Sokszor utalnak az elszigeteltségre is. Ha úgy kívánunk valamit, hogy nem vagyunk tekintettel a köröttünk levő világra, akkor nem tartjuk tiszteletben a nagyobb családot, Isten családját. Sajnos azok, akik a kérjetek és megadatik" szavakat hajtogatják és azonnali csodára számítanak, nem is sejtik a gondolat eredeti összefüggéseit, miszerint, ha jó és felelősségteljes életet élünk, akkor kérhetünk", s ha harmóniában éltünk az isteni tervvel, akkor meg is kaphatjuk a méltó jutalmunkat. Ez rendkívül jó hír. Jézus arra tanít, hogy tökéletesítsük a lelkünket, s válaszoljunk Istennek, ezáltal megkapjuk a kulcsot a világegyetem titkaihoz. Ha betartjuk a szabályokat, mindent megkaphatunk, amire szükségünk van. Jézus ehhez is megadta a szükséges eszközöket. A Miatyánk segítségével minden ajtó kitárulhat előttünk. KÖTELEZZÜK EL MAGUNKAT Meg akarja változtatni az életét, hogy mindennap boldogan, izgatottan, könnyű szívvel ébredjen Meg akarja változtatni a környezetét, segíteni akar másoknak, hogy ők is megtalálják a boldogságot és a szabadságot? Megteheti, de ehhez el kell köteleznie magát. Itt és most el kell döntenie, hogy szívét-lelkét ennek az imádkozási gyakorlatnak fogja szentelni, ám amint a későbbiekben, a hatodik sziromról szóló fejezetben olvasni fogja, az elégedettség az ördögtől ered. Minden, ami gátol bennünket a felsőbb célok elérésében, megzavarja hitünket, a gonosz műve. Nem engedhetjük meg magunknak, hogy elégedetten végigrobogjunk az életen. Amint a gyakorlatban is megtapasztalja ennek az imának a hatásait, biztosan elmúlik az elégedettsége is. Egy bölcs mester egyszer azt mondta: Csodák csak azokkal történnek, akik hisznek bennük." Ezzel a lelki gyakorlattal képes lesz hálát adni a megtapasztalt sikerekért, felismer minden szinkronicitást. Minél inkább felismeri a történések isteni hátterét, annál gyorsabban következnek majd be a pozitív változások. Olyan, akár a varázslat. Csak éppen sokkal jobb.

Jézus gyakran emlegette, hogy olyanokkal beszél, akiknek van fülük a hallásra és szemük a látásra. Nem könnyű felfogni a sorokban rejlő fontos üzeneteket, ám a végén minden képzeletet felülmúló jutalomban lehet részünk. Ez az ima oly tökéletes, hogy műveltségi szinttől függetlenül mindenki megtalálhatja benne a követendő ösvényt. Jóllehet Jézus Krisztus tanította ezt az imát, nem csak a keresztények használhatják. Jézus nem különböztette meg az embereket, tanításaiban azt hirdette, hogy Isten országának kapuja mindenki előtt nyitva áll. Az imádkozási gyakorlatot megosztottam zsidó, buddhista, sőt nem hívő barátaimmal is, és mindig eredményes volt. Nem kell okvetlenül kereszténynek lenni ahhoz, hogy higgyünk egy magasabb hatalomban. Jézus, az isten, ember, próféta, tanító rengeteget változtatott a világon. A történelem során senki sem volt ilyen nagy hatással rá, senkiről sem írtak ennyit. Ebben a kötetben Máté és Lukács evangéliumaiból, valamint néhány kora keresztény írásból fogok idézni, melyek meghatározták szellemi fejlődésemet, amikor bejártam a középkori misztériumok labirintusát. Ti pedig ne hívassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyátoknak se hívjatok senkit e földön; mert egy a ti Atyátok, a ki a mennyben van. {...} Hanem a ki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok. Mert a ki magát felmagasztalja, megaláztatik; és a ki magát megalázza, felmagasztaltatik", olvasható Máté 23. rész, 8-12-ben. írás közben mindvégig szem előtt tartottam e sorokat. Nem vagyok sem guru, sem mester, sem valami new age-es vezető, csupán az igazságot és békét keresem, Istenért teszek mindent, amit teszek. Igyekszem testvérként végigvezetni mindenkit ezen az ösvényen, megosztom a tapasztalataimat az emberekkel, mert ez az ima és a hozzá tartozó lelki gyakorlat teljesen megváltoztatta az életem. Szeretném, ha mások sokkal rövidebb idő alatt juthatnának hozzá ezekhez az információkhoz. A világ egy kritikus tömeg, gyorsan meg kell tisztítanunk a dolgokat; először a saját életünket kell megváltoztatni, majd következhet a globális átalakulás. Nincs időnk arra, hogy mindenki lassan, a maga tempójában tanuljon! A huszonegyedik században olykor hasonlóan nehéz körülmények között érnek Jézus szavai, mint annak idején: újságjaink háborúról, éhínségről, népirtásokról, bűnözésről, gazdasági összeomlásról, korrupcióról tudósítanak. A Miatyánk azonban manapság ugyanolyan időszerű, mint amikor Galileában és Jeruzsálemben mondták. A Miatyánk segítségével képesek leszünk mennyországot varázsolni a földre. Könyvtárnyi köteteket tölthetne meg ennek az alig néhány soros imának az értelmezése. A nagy középkori elmék azonban megfejtették a jelentését, s katedrálisaik köveiben, tanításaikban örökül hagyták ránk. KÖVESD A RENDET - ÉS CÉLLAL ALKOSS A Miatyánk hat fő tanítást tartalmaz; a hetedik a szeretet, melynek ima közben mindvégig jelen kell lennie. A hat tanítás megfelel a chartres-i labirintus rózsájának hat szirmával. Fontos, hogy ezeket a leckéket egymás után gyakorolja, és ne ugorjon hirtelen a bőséget jelképező negyedik sziromhoz, míg végig nem csinálta az előző hármat (hit, lemondás, szolgálat).

A negyedik lecke csak az első három gyakorlat után lesz hatásos. Hit, lemondás és szolgálat nélkül nem részesülhet a bőség csodájában minden erőfeszítés nélkül. Oka van annak, hogy a bőség nem az első, hanem a negyedik a sorban. Az olyan lenne, mintha egy kamaszt minden előképzés nélkül doktori iskolába küldenénk, ahol kellő tudás híján képtelen lenne felfogni a bonyolult információkat. Semmi sincs ingyen, még lelki téren sem! Ám, ha keményen megdolgozunk valamiért, sokkal jobb érzés tölt el, amikor megkapjuk. Tehát amint elérjük a negyedik szirmot, összpontosítsunk a bőség-technikára, amely valószínűleg a legerősebb eszköz lesz, amit valaha is megtapasztaltunk. Azonban az első három szirom nélkül mit sem ér az egész. Ha mind a hat szirmot uraljuk, képesek vagyunk kiválasztani azt, amelyre az adott helyzetben szükségünk van, ám kezdőként sorban, sziromról sziromra kell haladni. A rózsa a szirmok végeredményét jelképezi. Jézus maga is óvott bennünket a fölösleges ismétlésektől. Ha minden érzés vagy megértés nélkül mormoljuk egymás után az imákat, az bizony fölösleges ismétlésnek számít. Teljesen felesleges és értelmetlen, ráadásul sértő az isteni intelligencia számára. Ha unottan motyogjuk az imát, hiányzik a lélek a szavainkból, és ezzel nem érjük el a célunkat. Ezért, ha vállaljuk ezt a gyakorlatot, mutassunk egy kis szenvedélyt, és vegyünk komolyan minden lépést. Fogadjuk meg, hogy a mai naptól intelligensen, szívvel-lélekkel fogunk imádkozni, s használjuk a bennünk rejlő készségeket, hogy az ima erejével tökéletes, gazdag, boldog, szeretetteljes életet alakítunk ki magunknak. Mennyei Atyánk boldog, ha gyarapodni látja gyermekeit, s a Miatyánk olyan, akár egy kézikönyv a gyarapodáshoz. A FOLYAMAT A kötet fejezeteiben az ima egy-egy fontos sorával foglalkozunk. A fejezeteken belül egy sor kérdés és feladat segítségével próbálom rávenni az Olvasót, hogy mélyebbre ásson a szívében és elemezze az életét. A fejezetekben meditációk, állítások és egyéb javasolt tevékenységek olvashatók, melyek segítenek rögzíteni az imában rejlő tanításokat. Egyik egyszerű, a másik nehéz lesz, így több időre és türelemre lesz szükségük, hogy megtanulják azt a lépést. Nem vagyunk egyformák, így a jelenlegi életkörülményeinktől függ, milyen gyorsan sajátítjuk el a gyakorlatokat. Azt javaslom, kézzel vagy elektronikusan jegyezzen fel minden kérdést és választ egy naplóba. Később, ha elolvassa a jegyzeteit, láthatja, milyen haladást ért el. Többféleképpen is gyakorolhatunk a hatszirmú rózsa ábrázolásával. Vizuális kapcsolatként használhatjuk a könyvben bemutatott illusztrációkat, vagy ellátogathatnak a honlapomra, ahonnan kinyomtathatják a rózsát, s feltehetik a falra vagy az íróasztalra. Jómagam vásároltam egy hatszirmú rózsával díszített imaszőnyeget, így imádkozás közben sziromról sziromra haladhatok, akárcsak a középkori iskolák növendékei. A kertemben is kiraktam kövekből egy hatszirmú rózsát. Ez egyrészt jó szórakozás volt, másrészt nem került semmibe. A másik olcsó megoldás, ha egy külső felszínre vagy egy szőnyegre krétával megrajzoljuk a rózsát. Legyenek kreatívak

és gondoljanak arra, hogy a kreáció, az alkotás is Istentől származik, így a kreativitásunk alkalmazása során az Úrhoz is közelebb kerülünk. Minden fejezetben közzéteszek néhány gondolatot, melyek segítenek a különösen nehéz elemekkel való munkában. Például az ötödik sziromról, a megbocsátás ösvényéről szóló fejezetben arra emlékeztetnek, hogy ő emberek minden tőlük telhetőt megtesznek av^ak amijük van. Mindig ezt a mantrát mondogatom, ha valaki elkeserít vagy csalódást okoz, legyen az egy jó barát, vagy egyszerű bolti eladó, aki nem végezte túlságosan lelkesen a munkáját. Meg fognak lepődni, mekkora segítséget jelentenek ezek a kijelentések a nehéz helyzetekben. Azt javaslom, nyomtassák ki őket, s helyezzék el jól látható helyekre, mint például a számítógépre, fürdőszobai tükörre. Ez különösen akkor hasznos, ha barátaival, családjával közösen végzi ezt a folyamatot, akik megértik és támogatják ennek az új filozófiának az elsajátításában. Mindenkit arra buzdítok, hogy beszéljék rá barátaikat, ismerőseiket, hogy önökkel együtt lépjenek rá erre az ösvényre. Minél többen támogatják ebben a folyamatban, annál gyorsabb és látványosabb lesz az eredmény. Ahogy leírtam ezeket a sorokat, egy barátomnak panaszkodtam valamelyik ismerősömre, aki rengeteg feszültséget okozott a családunkban. Nekem valószínűleg az a feladatom, hogy az álnok módon viselkedő embereket is próbáljam meg szeretni. Nehéz feladat, ám a barátom azonnal helyre tett, amikor megjegyezte, hogy ez nem volt éppen szeretetteljes vagy megbocsátó. Igaza volt. A harag haragot szül, ahogyan a megbocsátás is megbocsátást generál. Szerencsére volt egy társam az ösvényen, aki segített nekem megbocsátássá alakítani haragomat. Másvalaki talán végighallgatott volna, majd tovább gerjesztette volna a feszültséget. Táplálta volna a haragomat, így a negatív energiák sem csökkentek volna. Általában ez történik. Hallgassanak a Miatyánk tanításaira, még nehéz helyzetben is. Különösen akkor. Gyakran kerülünk nehéz, embert próbáló helyzetbe. Tudom, én szinte minden nap megtapasztalom. Senki sem szent, és a többségünk nem is pályázik erre a tisztségre, a mártírság nehézségeiről már nem is beszélve. Azonban, ha változtatunk a viselkedésünkön, jobb emberek lehetünk. Nem befolyásolhatjuk mások viselkedését, de uralkodhatunk a saját tetteinken, és szeretettel, megbocsátással, harmóniával jobb környezetet, sőt világot teremthetünk magunknak. Hihetetlen, mennyire megváltozik az életünk. Ha felfogjuk végre az imában rejlő tanításokat, a világot is képesek leszünk megváltani. A MIATYÁNK MINDENNAPI ALKALMAZÁSA Mostantól mindennap lassan, érthetően mondja el a Miatyánkot, s közben gondolkodjon el minden sor, minden szó értelmén. A következő fejezetekben részekre osztjuk és elemezzük az imát. Remélem, Önöknek is ugyanannyi örömöt és jólétet hoz majd, mint nekem, de mindenekelőtt azt kívánom, értsék meg, mekkora ajándékot hagyott ránk örökül Jézus ezzel az imával. Fejezetről fejezetre haladva látni fogják, hogy bizonyos dolgok pontosan ráillenek a jelenlegi problémáikra. Összpontosítsanak azokra az elemekre, melyek tovább viszik, és mindennap próbáljanak meg időt szakítani az imádkozásra. Nem kell hosszú folyamatnak lennie. Néha több időt, máskor kevesebbet töltünk el imával. Nincs ezzel semmi baj. És ha azt mondanám, hogy abszolút mindent megkaphatnának, amit csak akarnak, napi öt-tíz perces imádkozásért cserébe, akkor, ugye, megtennék? Ha rossz kedvem van, haragszom vagy semmi sem alakul úgy, ahogyan terveztem, azért van, mert elmulasztottam az imát. Ha elfelejtem elvégezni a lelki gyakorlatot, máris belesüppedek a sötét, mindent elnyelő

hangulatba. Elvégre én is túl sokat vállalok, sietek, mint mások. Iskolába viszem a gyerekeket, megsétáltatom a kutyát, betolom a vacsorát a sütőbe, megírom a napi penzumom, elolvasom azt a rengeteg e-mailt, amit írnak nekem, de közben szakítok egy kis időt magamnak és Istennek. Nem találhatjuk meg a lelki békét, s a nagy változások is csak akkor következnek be, ha nem hanyagoljuk el a gyakorlatokat. Legyen időnk magunkra. Én olykor este vagy éjszaka végzem el, amikor mindenki alszik, és a ház is elcsendesedett, máskor ezzel kezdem a napot. Napszaktól és időjárástól függően a házban vagy a szabadban imádkozom. Ha ünnepélyesebb légkört akar, készítsen egy kis oltárt a szobájában, vagy alkosson egy hatszirmú rózsát a kertben. Lehet egyszerű vagy díszes környezet, ahogy jólesik. Ebben a folyamatban csakis az ön elszántsága számít. Ezzel saját magának, a szeretteinek és Istennek tartozik. Íme az alaplépések a rendszeres imához: Minden nap pontosan ugyanúgy kezdődjön. Vegyen néhány mély lélegzetet. Lazítson. Minden lélegzetvétellel hagyja szétfoszlani a nap feszültségét, s a maradék rosszat hangosan fújja ki magából. Tudatosítsa magában, hogy most belép egy szeretetteli helyre, ahol Isten hallja és érzi minden szavát. Mondja hangosan, lassan és érzéssel az imát anélkül, hogy megállna. Aztán mondja el még egyszer, s ezúttal képzelje maga elé a hatszirmú rózsát. Mindegyiknél álljon meg, s gondolkodjon el a hat tanításon (a következő fejezetekben ezekről is szó esik). Ha több feladata van egy-egy sziromnál, imádkozzon. Beszéljen Istennel, mondja el neki, mire van szüksége, mi bántja. Ha valamelyik tanításnál úgy érzi, nincs különösebb problémája, térjen rá a következőre. Hagyja, hogy a napok történései befolyásolják az imádkozási folyamatot. Néha Isten kezébe kell adnia az aggodalmait. Máskor meg kell szabadulnia a haragtól és irigységtől, s kérnie kell a megbocsátást. A könyvben olvasható tanácsok segítségével összpontosíthat a fontos dolgokra, s ha szükségét érzi, mondjon még más imákat is. Minden alkalommal fejezze ki az Isten iránti szeretetét és háláját. Én így szoktam befejezni a Miatyánkot: Legyen meg a Te, nem az én akaratom." Minden alkalommal tekintettel vagyok a fentiekre. Minél inkább a mindennapjaink része lesz ez a gyakorlat, annál természetesebbé és könnyebbé válik. Számomra a hosszas imádkozás pihentetőbb, mint egy élményfürdő. Szánjon időt Istenre és önmagára. Ezzel a folyamattal eljut a csodák kiapadhatatlan forrásához. Isten hozta. Már vártuk. IV. Mi az ima? Csodálatos dolog történik, amikor imádkozunk; ezt nem tudom megmagyarázni. Nekem az is elég, ha nap mint nap boldogan Isten színe elé járulhatok az imáimmal, ugyanakkor tudom, hogy az ima csodákra képes. Tudom, hogy megváltoztatja az emberek életét és a világot. Nem a vakhit mondatja ezt velem, hanem az, hogy többször is megtapasztaltam. A teológusok könyvtárnyi anyagot írtak össze az imáról. Én a saját kis meghatározásomat írom ide:

Imával ünnepeljük Istent, s közben megerősítjük az isteni erő és a sorsunk közötti kapcsolatot, hogy olyan világot teremtsünk a földön, akár az égben. Ima közben megerősítjük a hitünket. Energiáinkat Isten, a jóság és mások megsegítése irányába küldjük, ami csakis pozitív eredménnyel járhat. Ha másokért imádkozunk, sokszorosan növeljük ezt az erőt. Amikor Shane az intenzív osztályon volt, az egész világon minden felekezetből imádkoztak érte az emberek. Biztos vagyok benne, hogy ezek az imák is befolyásolták a gyógyulását. Számtalanszor voltam tanúja olyan csodáknak, melyek az imakörök" tevékenysége nyomán következtek be. Néhány évig házigazdája voltam egy hatszáz fős internetes spirituális fórumnak, melyből aztán kialakult egy imacsoport. Ha valakinek gondja volt, mindannyian imádkoztunk érte, és sokszor megadatott nekünk, hogy megtapasztaljuk a fohászaink pozitív hatásait. Köteteket tudnék írni ezekről a csodákról, és sosem fogynék ki a történetekből. Az ima egyik leghatásosabb eleme a szeretet: az egymás és az Ur iránti szeretetünk, amit maga Jézus is sokszor a két legfontosabb parancsolatnak tartott. LEGYEN MEG A TE, NEM AZ ÉN AKARATOM Nem állítom, hogy imádkozás közben kérnünk kell Istentől ezt-azt. Azt sem mondom, hogy nem szabad kérni, de vigyázzunk, ne csak akkor imádkozzunk, ha szükségünk van valamire. Az ima közelebb hoz Istenhez, ezáltal ünnepeljük az Úr jelenlétét az életünkben. Mindennap a puszta örömért kellene imádkoznunk, s ha rendszeressé válik ez a gyakorlat, a fohászban megfogalmazott kérések is erősebbek lesznek. Ha vakon kérünk valamit, nem jutunk közelebb Istenhez. Ez csak akkor történik meg, ha az imádkozást a Legyen meg a Te, nem az én akaratom" szellemében végezzük. Ezért is mondja el Jézus pontosan, hogy hogyan kell imádkozni (Máté és Lukács evangéliuma). Az isteni intelligencia végtelen és felfoghatatlan az emberi elme számára. Felfogjuk a végtelenséget, de nem ismerhetjük meg. A hit egyik jellemzője, hogy szó nélkül tudomásul vegyük, hogy Isten sokkal több, mint amit el tudunk képzelni. Eltűnődöm a naponta bekövetkező szink-ronicitásokon, melyek segítségével eljutunk a számunkra megfelelő helyekre; elképzelem, micsoda isteni munka folyik a háttérben, hogy összhangba kerüljön a magam és a mások élete. Beleborzongok. A minap láttam a tévében egy ateista komikust, aki gúnyt űzött az ima erejéből. Azt kérdezte, hogyan képes Isten milliárdok imáját meghallgatni, akik ráadásul különböző nyelveken motyogják a magukét. Hogyan képes foglalkozni a kérésekkel? Hitetlen komikusunk olyat kérdezett, ami még a hívők fejében is megfordul olykor. Én erre azt válaszolom, hogy Isten meghallgatja az imáinkat és válaszol is rájuk - ha megfelelő módon adjuk elő a kéréseinket. Vagyis a megfelelő nyelven kell szólni. Ha az imáink harmóniában vannak az isteni elmével, akkor meghallgattatunk, és teljesülnek a kívánságaink. Megtörténnek a csodák. Ami nincs összhangban Istennel - az önző, kapzsi, bűnös szándékú kérések -, meg sem hallgattatik. Ez a fajta hamis imádság nem több ócska fecsegésnél. Ha megfelelően akarunk imádkozni, csak kövessük Jézus tanácsait. Gyakran kérjük mások gyógyulását, s a végén, amikor magunkért imádkozunk, mindig tegyük hozzá, hogy legyen összhangban a Te isteni akaratoddal". Én azt szoktam mondani, hogy Legyen meg a Te, nem az én akaratom". A második (lemondás), valamint a negyedik (bőség) sziromról szóló fejezetekben sor kerül még ezekre a kérdésekre. Ha megadóan imádkozunk, s felfogjuk, hogy azért vagyunk itt, hogy létrehozzuk a földi mennyországot, akkor meghallgat bennünket az isteni elme.

URAM, TANÍTS MEG MINKET IMÁDKOZNI Jézus sokat mesélt az ima természetéről, különösen Galileában, amikor először elmondta követőinek a Hegyi beszédet. Ez a beszéd mintegy összefoglalja Jézus tanításait, melyekben egyszerűen, tisztán adta tovább az élet titkait. A Miatyánk azonban Jézus szolgálatának legfontosabb tanítása. Máté evangéliumában Jézus pontosan elmondja, hogyan kell imádkozni: És amikor imádkozol, ne légy olyan, mint a képmutatók, akik a gyülekezetekben és az utcák szegletén fennállva szeretnek imádkozni, hogy lássák őket az emberek... Te pedig amikor imádkozol, menj be a te belső szobádba, és ajtódat bezárva, imádkozzál a te Atyádhoz, aki titkon néz, megfizet néked nyilván. És amikor imádkoztok, ne legyetek sok beszédűek, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy az ő sok beszédükért hallgattatnak meg. Ne legyetek hát ezekhez hasonlók, mert jól tudja a ti Atyátok, hogy mire van szükségetek, mielőtt kérnétek tőle. Ti ezért így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved; Jöjjön el a te országod; l-egyen meg a te akaratod, Mint a mennyben úgy a földön is. A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma. Es bocsásd meg a mi vétkeinket, Miképpen mi is megbocsátunk azoknak, A kik ellenünk vétkeztek; Es ne vígy minket kísértetbe, de szabadíts meg minket a gonosztól Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mind örökké. Amenl Hangsúlyozom, hogy a különböző fordításokban a kísértet" szó kísértés"-ként szerepel. Ugyancsak érdekes, hogy Jézus a megbocsátásról szóló erőteljes emlékeztetővel zárja a Miatyánkot. Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." Később, Lukács evangéliumában Jézust megkéri az egyik tanítványa, hogy tanítsa meg imádkozni. Ekkor az Úr a Miatyánkkal válaszol. Tökéletes ima, az egyik legnagyobb szellemi-lelki ajándékunk, amiben valaha részesültünk. Nincs ebben semmi rejtély, semmi titok. Jézus szó szerint szétkiáltotta a hegytetőről azokat a varázsszavakat, melyeknek segítségével tökéletes boldogságban és végtelen bőségben élhetjük le az életünket. Kétezer évvel később végre ideje, hogy meg is hallgassuk a szavait.

V Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek." (Jeremiás 1:5) Az első szirom a Hit A rózsa első szirma ezeknek a soroknak felel meg: Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, szenteltessék meg a te neved. A hit az átalakító spirituális gyakorlat alapja, minden ima kiindulópontja. Ez az első lecke, ahol meghatározzuk a hitünket és Istennel való kapcsolatunkat. Minél erősebb az alap, annál szilárdabb a szerkezet, melyre építkezünk. Az első sziromról szóló leckében arra kérek mindenkit, hogy elmélkedjen arról, hogy ki és mi Isten az életében, majd válaszoljon egy sor kérdésre, amelyek a hite mélységére hivatottak rávilágítani. Fontos, hogy szoros kapcsolatot létesítsen a Teremtővel, mielőtt továbblépne az első sziromnál várakozó lényegi kérdéshez: Miért van itt? Mi az élete értelme? Mi a szerepe és célja Isten tervében? Az első szirom tanulsága, hogy megértsük és elfogadjuk, hogy mi is részei vagyunk a Teremtő mesteri tervének. Nekünk is megvan a magunk szerepe, s már születésünk előtt ígéretet" tettünk Istennek. Rá kell jönnünk, milyen ígéretet tettünk, s milyen szerepet vállaltunk. Vajon a mostani életünk összhangban van ezekkel az ígéretekkel? Ezek után el kell tűnődnünk a hitünk emberi aspektusán: a magunkba és embertársainkba vetett hitünkön. Ugye, mondtam, hogy mélyre kell ásnunk. MI ATYÁNK Mi Atyánk... nem túl forradalmi... Pedig az, sőt Jézus idejében mindenképpen az volt. E két, látszatra oly egyszerű szó tökéletesen kifejezi, mi és ki számunkra az Isten: ő a mi atyánk. Jóindulatú szülő, tökéletes, isteni atya, aki feltétel nélkül szeret bennünket. Jézus ezzel a két egyszerű szóval mutatott rá, hogy Isten nem valami féltékeny zsarnok; nem félni kell tőle, hiszen ő egy szerető és oltalmazó lény. Egy ilyen kijelentés Jézus idejében valóban forradalmi, sőt veszélyes is volt. Akkoriban az Ótestamentum Istene félelmet és megtorlást hirdetett, az az Isten féltékeny, mindenek felett álló volt.

Mielőtt továbblépnénk, szeretnék kitérni egy érdekes témára, mely a huszonegyedik században egyre nagyobb teret kezd hódítani. Harris Poll nemrégiben elvégzett kutatása szerint a megkérdezett amerikaiak több mint fele úgy vélte, Isten nem feltétlenül férfi. Mindössze 34%-uk mondta, hogy határozottan férfi. Egyre többen vélik úgy, hogy Isten egyszerre férfi és nő. Más szóval, ha létezik egy atyánk, akkor létezik egy anyánk is? Es ha igen, akkor nem kellene őt is bevenni az imába? A modern teológusok szerint az imádság korai arámi és szíriai változataiban anyaként és atyaként utaltak Istenre. Gondoljunk csak bele, ha segítségre volt szükségünk, egyformán közelítettük meg a szüleinket? Vagy kéréstől függően másképp beszéltünk velük? Ha pénz kellett, apához, ha szeretetteli ölelés, akkor anyához futottunk? Ez a megkülönböztetés az apa és anya archetípusa: az apa a gondoskodó, az anya a tápláló fél. Ha a rózsa eredeti, középkori tanításait vesszük figyelembe, akkor továbbra is hímneműként utalok Istenre, az Atyánkra. Imájában Jézus is így tett. Ha ön azon milliók egyike, akik egyszerre férfinak és nőnek is tekintik Istent, akkor próbálják meg úgy felfogni a Miatyánkot, mint az édesapjukhoz szóló kérést. Istennek nem számít, hogyan fogják fel ezt az imát. Mint mondtam, Ő se nem féltékeny, se nem rosszindulatú. Ő a szeretet és gondoskodás esszenciája. A rózsa első szirmánál elmélkedhetünk a hitünk mélységén, Isten lényegén. Gyakorlat: Milyen a kapcsolata Istennel? Kérem, feleljen őszintén ezekre a kérdésekre: Ön szerint hogyan néz ki Isten? Számít önnek Isten neme? Ön szerint Isten férfi, nő, vagy mindkettő? Vagy egyik sem? Tiszteletben tudja tartani mások istenképét akkor is, ha más, mint az öné? Ha imádkozik, atyaként fordul Istenhez? Ha atyánkként tekintünk Istenre, egy újabb kulcsot kapunk a bölcsességhez: azt, hogy ami a szülőben, az benne van a gyerekben is. Ahogy itt, a földön továbbvisszük a szüleink jellegzetes vonásait, a mennyei atyánk jellegzetességei is bennünk vannak. Nem vagyunk Isten, csak a sarja, ezért bennünk rejlik a mennyei eredetünk természete. Egy régi ír mondás szerint ami a macskában van, az már a kiscicában is megvan". Jézus is ezt mondja, amikor megkérdezi: Vajon szednek-e tövisről szőlőt, vagy a bogáncsról fügét?" Aztán ezt mondja: így minden jó fa jó gyümölcsöt terem." Arra is figyelmeztet, hogy a gyermek mindig a szülő lényegének a kifejezése. így a világegyetem mindenható, mindentudó, mindenütt jelen lévő hatalma a mi atyánk, aki a legjobbat akarja nekünk, és segít megtalálni a boldogságot. Nem elérhetetlen, sem valami félelmet keltő vénember a fellegekben, nem is diktátor. Ő a mi atyánk, aki szeret minket és gondoskodik rólunk. Nincs szükségünk közvetítőre, hogy beszéljünk az atyánkkal, hiszen ő is azt akarja, hogy érezzük a szeretetét, és cserébe a mi szeretetünket is meg akarja tapasztalni. Imádkozáskor létrehozhatjuk ezt a kapcsolatot. A Miatyánk legelső szavai meghatározzák az alaphangot, és megkapjuk a legfontosabb üzenetet; Jézus nem azt mondta, hogy én Atyám", hanem mi Atyánk". Többes számban, hogy mindenkit beleértsen. Pontos, szándékos szóválasztás, mellyel azt hangsúlyozza, hogy mindannyian testvérek vagyunk az Úrban. Egyetlen atya gyermekeinek kell hogy lássuk magunkat, és ebből következően embertársainkkal is testvérekként kellene viselkednünk. Földi szüléinkhez hasonlóan mennyei Atyánk is azt szeretné, ha gyermekei harmóniában élnének. A többes számmal Jézus azt is érzékelteti velünk, hogy tőle sem maradunk elszigetelve. Jézus nem áll felettünk, nem érinthetetlen, sőt mellettünk van, akár egy testvér, s velünk együtt tiszteli az Úr isteni akaratát, intelligenciáját és szeretetét. Jézus azért jött közénk, hogy irányítsa lépteinket ebben a folyamatban. Ő a mi idősebb, bölcsebb, védelmező bátyánk.