Örvendj Isten népe! Örvendj Isten népe, Urad jő hamar, szárnyaljon szívedből boldog háladal! De nagy örömödben el ne bízd magad, bűnbánó szívedből fakadjon szavad! Idegen vagy itt lenn, zarándok csupán, Atyád várja lelked földi lét után. Amit szemed láthat, semmi sem tied, ajándékba kaptad lelked, üdvödet. Elbizakodásra nem lehet okod, kegyelem, hogy arca mását hordhatod. Fia alázata hassa át szíved, lám az is ajándék, és tied lehet. Mécses lehetsz, melynek fénye Krisztusod, s amíg dobog szíved, e fényt hordhatod. Szolgálj hát, s világíts Krisztus fényivel, hűségedért Atyád mennyben átölel. Pecznyík Pál A tartalomból Jézus és a három gonosztevő...4 Jézus Krisztus megfeszítése...6 Feltámadott az Úr!...7 Bizonyságtétel...8 Az Úr Jézus Krisztus neve... 10 A Biblia növényvilága (A mirha)... 11 Hiszek, Uram!... 12 Időzítés... 13 A régi és az új kereszt... 14 A vetés és aratás törvénye... 15 Fogadalmak a Bibliában... 19 Hiányzott a szeretet... 20 Biblia és tudomány (5.)... 22 Messiási csodák (1.)... 24 Az okkultizmusról... 26 Vallást tettek bűneikről... 28 A halálos bűn... 30 Vetés és Aratás 2008/1 (46. évfolyam 1. szám) Megjelenik idén 3 alkalommal (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. Vetés és Aratás
Kedves Olvasó! Egy gyorsan változó világban élünk. Ami ma aktuális, az holnapra már elavult. Az információ áramlása oly hatalmas méretű lett, hogy nem tudjuk feldolgozni. Az időnket egyre kevesebbnek érezzük, a feladataink pedig csak halmozódnak. A változások tömegében nem tudunk eligazodni. Van-e valami állandó, valami biztos pont? Egy van, és ez a legfontosabb, amelyet a Szentírásban így olvasunk: Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8). Ez pedig azt jelenti, hogy van miért hálát adnunk. Van miért magasztalni Istenünket. A zsoltáríró így biztat bennünket: Dicsérjétek az Urat! Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret! (Zsolt 147,1) Számtalan okunk van Isten imádatára, és ez nem függhet a rohanó idő szorításától. Az Úr várja és elfogadja a mi dicséretünket és magasztalásunkat. Dicsérjétek az Úr nevét, mert az Ő neve fenséges egyedül! (Zsolt 148,13) Méltó az imádatra a Golgota keresztjén végbevitt váltságért, az örök üdvösségért, amellyel megajándékozott minket. Ezért, aki az Övé, az nem veszhet el, és senki nem ragadhatja ki azt az Ő kezéből (Jn 10,28). Az Úr Jézus Krisztus maga akarja betölteni, sőt túlárasztani szívünket az Isten iránti hálaadással. Ha Ő ott van előttünk, és mi csak Őt nézzük, akkor szívünk megmozdul, és Isten valóságos imádatába merül el. Ugyanakkor megtapasztalhatjuk ennek csodálatos visszahatását az életünkre: gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására (Fil 1,11). Voltak és bizonyára lesznek nehéz napjaink, óráink ebben az évben is. Isten nem ígért mindig kék eget, de egyet igen: Nem maradok el tőled, sem el nem hagylak téged (Zsid 13,5). Pál és Szilász kalodába zárva imádkozott, és énekkel magasztalta Istent a filippi börtönben. Isten pedig csodálatos menekülést adott számukra, és a börtönőr családjával együtt megtért (Csel 16,25). MINDENHATÓ! Tudom, rajtam van őrző figyelmed, bár intésed néha számomra kemény. Elég nékem a Te kegyelmed, mert sugárzik belőle az élő remény. Érzem, velem van megtartó erőd, s a keskeny utamat velem járod. Sziklaváram vagy, biztos erőd, melynek szoros kapuját kitárod. Látom kezed áldott munkáját, ahogy irányítod a Földet. Látom a keresztnek irdatlan fáját, minek ténye soha meg nem dőlhet. Hallom is bölcs válaszod, mindenre szólsz, mit kérdezek. Ha eléd viszem, fel nem rovod, megbocsátod, mikor vétkezek. Ízlelem Igéd aranyló mézét, a Te kutadból ihatom. Boldog vagyok, hogy Atyám kezét gyermekként megfoghatom. Illatod, Jézus, mindent betölt, nincs ehhez semmi fogható. Ha egyszer végképp megrendül a Föld, örökség lesz mindez: Mindenható! Kalamár László 2008. évi 1. szám
Az evangéliumokban három olyan gonosztevőről olvasunk, akik Jézus halála körül különböző szerepet játszottak. Mindhárom történet Lukács evangéliuma 23. fejezetében található. Az első gonosztevő (gyilkos és lázító) Barabbás, akit a kiáltozó sokaság és a főpapok kikértek Pilátustól Jézus helyett. Pilátus és Heródes megvizsgálták Jézus ügyét, de semmi bűnt nem találva benne, Őt szabadon akarták bocsátani. A főpap és a sokaság viszont Jézus halálát és Barabbás szabadon bocsátását követelte. Különös választás! Inkább azt választották, aki embereket ölt, nem azt, aki halottakat támasztott. Péter apostol ezt nemsokára így vetette szemükre: De ti a Szentet és Igazat megtagadtátok, és azt kértétek, hogy egy gyilkost bocsásson szabadon a kedvetekért, az élet fejedelmét pedig megöltétek (Csel 3,14-15). Jézus halálra ítéltetett, Barabbás helyette kiszabadult. Barabbás volt az első, akinek Jézus halálából haszna lett. Bűneit nem bánta meg, hanem egyszerűen tovább folytatta az életét. Barabbás az olyan bűnösök képviselője, akik testi hasznát veszik ugyan Jézus halálának, de bűneiket meg nem bánva, abból semmi lelki hasznot nem merítenek. Így, bár földi büntetés nem éri őket, Isten büntetése vár rájuk, mert onnan már a hamis papság és a félrevezetett sokaság nem kérheti ki őket. A második és harmadik gonosztevőt Jézussal együtt megfeszítették. Ezek közül az egyik a tömeggel együtt szidalmazta Őt: Nem te vagy a Krisztus? Mentsd meg magadat és minket is! (Lk 23,39) Ő már szólt Jézushoz, de gonoszul. A sokasággal együtt kételkedett abban, hogy a Jézus és a három gonosztevő Elvégeztetett! Világ fölé magaslik a megváltó kereszt, kettéhasadt a kárpit, ím: Elvégeztetett! Hazatérőkre várnak mennybéli angyalok: az ATYA elé állhat sok bűnös, elbukott, kit megmos hófehérre AZ Ő FIÁNAK VÉRE. Füle Lajos kereszten lévő Krisztus a Messiás, de ha mégis az volna, földi, testi hasznot szeretett volna ebből húzni. Voltaképpen azt akarta, hogy Jézus egy csodával mentse fel földi ítélete alól, s bocsássa vissza bűnös útjára. Sok mai ember képviseli e második gonosztevőt is. Mindazokat képviseli, akik Jézust csak a földi élet nehézségeihez akarják segítségül hívni, akik nem akarják tudni, hogy a testieknél és anyagiaknál nagyobb a lélek baja, és hogy Jézus a lélek bajából, a bűnből való megszabadításra jött elsősorban. Mindazokat képviseli e gonosztevő, akik bűntudatról, bűnbánatról tudni sem akarnak, hanem saját bűnös életük szekerébe akarják fogni Jézus hatalmát. Különösen kedvező helyzete volt e gonosztevőnek: együtt szenvedett a kereszten függő Jézussal. Nem kellett hosszú utat megtennie és nagy sokaságon áttörnie, hogy hozzáférhessen, ennek ellenére Jézus közvetlen közelségéből sem lelki, sem testi haszna nem lett. Jézus Krisztusnak az Őbenne kételkedő és Őtőle csak testi hasznot váró emberhez nem volt és ma sincs szava. Szívében bizonyos sajnálattal, de némán hallgatta a kétkedő és követelődző szavakat. A harmadik gonosztevő merőben eltért társaitól. Ő némán hallgatta végig a csúfolódó sokaságot, a főembereket és a rómaiakat, hallotta Jézus rövid imáját ellenségeiért: Atyám bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek (Lk 23,34). Megfeszített társa kétkedő és követelődző szavai után utolsóként ő is megszólalt, s keresztjén függve rövid beszédet tartott. Egyike ez a világ legrövidebb, de legtartalmasabb beszédeinek (Lk 23,40-42). Különösen hangzanak e szavak olyan ember ajkáról, aki eddig nem Jézus, hanem a nyilvánvaló gonoszság útjain járt. Nem féled az Istent? kérdi társától. A gonosztevő, aki eddig mind az isteni, mind az emberi törvénye- Vetés és Aratás
ket lábbal tiporta, most az istenfélelemről beszél. Mi tetteink méltó büntetését kapjuk (Lk 23,41) folytatja beszédét. Teljes és nyilvános bűnvallomás ez Isten és ember előtt. de Ő (Jézus) semmi rosszat sem követett el. Különös, hogy e gonosztevő jobban ismerte Jézust, mint a főpap és a város vallásos főemberei, és azokétól eltérő véleményét nyíltan kimondta. Végül egy rövid kéréssel fejezi be beszédét: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba. Ez volt az egyetlen ember a Földön, aki a haldokló Jézust megértette, és Őbenne, mint az eljövendő Királyban bízott. Ez a gonosztevő földi hasznot nem kért; belenyugodott cselekedetei méltó büntetésébe, isteni félelemről, bűnről és bűnbánatról szóló rövid beszéde végén csak lelki kérést intézett Jézushoz. Nyilvánvaló e kérésből, hogy ez a gonosztevő hitte Jézus és a saját feltámadását, s az egyetlen ember volt, aki számolt Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelével. Az Úr Jézus, aki eddig hallgatott, így válaszolt: ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43). Az emberek kivetik maguk közül a gonosztevőt, de Jézus befogadja a mennyei társadalomba. Az emberektől halált kell elfogadnia, de az Úr örök életet ad neki. Mária és Márta nem értették meg Jézus szavait, amelyet Lázár fivérük halála alkalmából akart velük megértetni: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él (Jn 11,25). Ez a gonosztevő megértette és megnyerte ezt. A tanítványok nem hitték az első húsvéti híradást, hogy Jézus feltámadott, de ez a gonosz ember a kereszten levő Jézus feltámadásával előre számolt. A sok ezer hallgató és szemtanú közül egyetlen lélek, aki megértette a haldokló Jézust. A harmadik gonosztevő azon kisszámú bűnösök képviselője, akik teljes szívvel elfogadják és ismétlik az istenfélelemről, a bűnről és a bűnbánatról való rövid beszédet. Érdemtelenül és alázatosan kérik Jézustól (senki mástól, csakis Őtőle) az Isten örök országába való bebocsáttatást. Számuk és szerepük egy-egy nemzedékben kevésnek látszik, de belőlük fog állni a János által leírt nagy és megszámlálhatatlan sokaság, amely Isten királyi széke előtt szolgál majd éjjel és nappal (Jel 19,1-8). 2008. évi 1. szám Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor (1889-1966) Húsvéti dal Emelj, emelj fel, ó, Uram! Tisztább honodba, ó, emelj! Itt porba, sárba visz utam, Úgy vágyom a magasba fel! Ármány, csalárdság vagy közöny, Mi itt, mint háló rám tapad, Mi fényt szór rám: futó öröm! Mi árnyat vet rám: itt marad! Mi árnyat vet rám, az örök: Bús szívemet kíséri hűn. Év év után elhömpölyög, De mint a szikla, áll a bűn! Szörnyű mázsája szívemet Már-már agyon is nyomta tán, Hisz minden szívet eltemet Halálosan, egymás után! De ma, ma a dicső tavasz, A kikeletnek napja van! A mandula szirmot havaz Utadra, melyen jössz, Uram! A napsugár táncolva jár Szent, glóriás fejed körül. S a megtört szív ujjongva vár, Amint megpillant messzirül. Elédbe rakja köntösét: Egy szebb múlt tépett rongyait, És pálmaágat hint eléd, Eltűnt dicsőség lombjait. Jövel! Tavasz van, jó Uram! Tavasz, tündöklő és csodás: A világon végigsuhan Az élet és feltámadás! Köszöntsed Őt ifjú kikelet! Menj! Menj elé a félúton! S Te, keltsd új létre szívemet Szívek tavasza, Jézusom! Thaly Lóránt
Jézus Krisztus megfeszítése A Messiást évszázadokkal előbb megígérte Isten a próféták által, az Ő nyilvános működési ideje mégis rövid volt. A népet tanította, betegeiket gyógyította, a nép részéről nem is érte soha támadás. Az írástudók és a farizeusok azonban állandóan harcban álltak vele. Nem is olvassuk egyik evangéliumban sem, hogy írástudó vagy farizeus meggyógyult volna általa. Végül elérkezett a kereszthalálhoz. Az áldozat előképei, az áldozati állatok évszázadokon keresztül adták életüket (vérüket) ártatlanul az emberek bűneinek bocsánatára. Isteni rendtartás szerint az erkölcsi rend helyreállításának alaptörvénye az volt, hogy a bűn által megromlott emberi életért ártatlan állatok adták oda életüket. Életért életet: Isten a beteg életét egészséges élettel gyógyította meg. Az áldozati állatok vére azonban csak bizonyos időre szabadította fel bűneik alól az áldozókat; soha nem tudott egyszer és mindenkorra tisztulást szerezni. Az ószövetségi ember nem tudta betartani kötelezettségeit, ezért Isten a mózesi szövetség helyett új szövetséget kötött a népével. Ebben a második szövetségben Isten adta a vért, az Ő Báránya, vagyis Jézus Krisztus által. Az Ő vére egyszerre jelent kegyelmet és igazságot az embernek. A megfeszítést így olvassuk: Amikor arra a helyre értek, amelyet Koponya-helynek hívtak, keresztre feszítették őt és a gonosztevőket: az egyiket a jobb, a másikat a bal keze felől (Lk 23,33). A világtörténelem legfontosabb eseményét, az isteni kijelentések csúcspontját az Ige ebben a rövid versben foglalja össze. Beteljesedett az évszázadokkal korábban meghirdetett prófécia: önként ment a halálba, hagyta, hogy a bűnösök közé sorolják (Ézs 53,12) Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek (Lk 23,34) ezzel a rövid imával megvalósította azt, amit a Hegyi Beszédben mondott: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért (Mt 5,44) Az Ő ellenségei a kereszt körül csoportosultak. A főpapok, az írástudók, a katonák és a félrevezetett nép csúfolta a megfeszített Jézust. Az egyik gonosztevő is. Ő ezekért imádkozott. A másik gonosztevő azonban szidalom és gúny helyett rövid prédikációt tartott róla az ő szívében több istenfélelem volt, mint az írástudók és a farizeusok szívében, figyelmeztette társát, hogy ők mindketten megérdemlik a büntetést. Jézusról azonban azt mondta, hogy teljesen ártatlanul szenvedi a halált. Azután odafordult hozzá: Jézus, emlékezzél meg rólam, amikor eljössz királyságodba (Lk 23,42). Bűnvallása, bizonyságtétele és alázatos imája azonnal választ kapott az Úr Jézustól: Bizony, mondom néked, ma velem leszel a paradicsomban (Lk 23,43). A természet is megrendült. A 19. zsoltár szerint a természetnek olyan beszéde van, amit az ember is megérthet. Az Úr halálakor a Nap elsötétedett, a Föld remegett a keresztek alatt, és egész Jeruzsálem tapasztalhatta, hogy ki halt meg a kereszten! A templom is megrendült. A szentek szentjét elzáró magas kárpit felülről lefelé kettéhasadt, és ezzel megszűnt a szentek szentjének titka: mindenki beláthatott oda, nem csak a főpap. Ezzel beállott az újszövetségi rend, amelyet az Úr Jézus előre bejelentett, hogy most már senki sem mehet az Atyához, csakis Őáltala! A római százados szem- és fültanú volt. Bizonyságtétele két irányban hatott. Ez az ember valóban igaz volt (Lk 23,47) ezzel Pilátust cáfolta meg. Bizony, Isten Fia volt ez! (Mt 27,54) ez pedig a zsidókat szégyenítette meg. Egy fiatal orvos kevéssel a halála előtt ezt írta a naplójába: a keresztre feszítésnél az emberek vagy nyertek, vagy veszíthettek. A második gonosztevő üdvösséget, a római százados világosságot nyert. A római katonák megosztoztak a ruháin (valamelyikük elnyerte a köntösét), a zsidók elvesztették a Messiást, a nép a tanítóját és orvosát, az első gonosztevő elvesztette az üdvösség megragadásának nagy alkalmát. Az Úr Jézus keresztje körül ma is mindenki nyer vagy veszít. Az egész emberiség valamiképpen ott kavarog ma is az Ő keresztje körül. Akármilyen az élet, az Ő keresztje áll középen, mint egyetlen fix pont, minden mai vagy régi ellentmondás, cáfolat és hitetlenség ellenére. Neki adatott minden hatalom mennyen és Földön! (Mt 28,18) Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor (1889-1966) ( Ti vagytok a Föld sója ; Evangéliumi Kiadó) Vetés és Aratás
Feltámadott az Úr! A korintusi gyülekezetben voltak olyanok, akik kételkedtek a feltámadásban. Abban nem kételkedtek, hogy Krisztus feltámadt, de azt már nem akarták vagy talán nem merték elhinni, hogy ők, azaz majd minden halott fel fog támadni. Ezért írta nekik Pál apostol a levelében: Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadt a halottak közül, hogyan mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak feltámadása? Hiszen ha nincs a halottak feltámadása, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, akkor hiábavaló a ti hitetek is. Sőt Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert akkor Istennel szemben arról tanúskodtunk, hogy feltámasztotta a Krisztust, akit azonban nem támasztott fel, ha csakugyan nem támadnak fel a halottak (1Kor 15,12-15). Az apostol még ezt is hozzátette a 19. versben: Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ez világos beszéd! Krisztus feltámadása és a feltámadás szorosan összefügg egymással. A feltámadás nem csak egyedül Krisztusra vonatkozik, hanem mindenkire, aki Őbenne hisz! Amilyen valóságosan feltámadt a Megfeszített a halottak közül, olyan valóságos a mi feltámadásunk is. Nem lehet hinni az egyiket és tagadni a másikat! Utolsó mondata pedig azt jelenti, hogy semmit sem érne az olyan hit vagy elképzelés, amely ebben a földi életben reménységet, bizakodást ad, de amelynek semmi alapja nincs, mert hiszen akkor a halállal együtt minden véget ér, nincs tovább! Ha figyelembe vesszük azt, hogy a halálon, síron túli élet reménysége ott élt a régi kultúrák embereiben is, valószínű, hogy a primitív embereknek is volt valami elképzelésük afelől, hogy a halál nem jelenti a dolgok végét. Isten Igéje azonban világosan hirdeti az örök életet és a feltámadást. Érthető, hogy a hit nélkül élő ember kételkedik ebben. Aki még nem született újjá, annak nincs meg az érzékek feletti érzéke a láthatatlan világ iránt. Az csak értelmére és észleléseire támaszkodhat. Az ész, az értelem a bűn miatt elhomályosult az isteni dolgokra nézve. Az észlelések pedig nem adják az egész valóság teljes képét! Kétségtelen tény ugyanis és a valóban nagy, szerény tudósok meg is vallják, hogy a tudomány mai állása egy-egy tudományág saját területének igen kis százalékát tárta még csak föl. Óriási eredményeket értek el a tudósok, szemünk láttára növekszik a tudás, az ismeret, a gyakorlati megvalósulás. De a még föl nem tárt területek sokkal nagyobbak, mint a már megismertek. Isten különböző képességekkel ruházta föl az embereket, gazdagon megáldotta őket, és ebben nagy felelősség rejlik. Mert mire használja föl az ember ezeket a szinte korlátlan lehetőségeket? (Minél idősebb leszek, annál világosabban látom, hogy az életnek van egy hallatlanul nagy és fontos értelme: felkészülni az örökkévalóságra! Mi tulajdonképpen az örökkévalóság előcsarnokában tartózkodunk, és Isten minden lehetőséget megad ahhoz, hogy jól felkészülhessünk.) Jézus Krisztus feltámadása nem a keresztyénség egyik tantétele, dogmája, hanem tény és valóság! Krisztus valóban feltámadt a halottak közül, Isten nem hagyta Őt a halálban, teste nem látott rothadást. Viszont, ha Krisztus nem támadt fel, akkor nekünk még kevesebb reményünk van arra, hogy majd feltámadunk. De Krisztus feltámadt! erre épült az apostol szilárd bizonyságtétele. Honnan tudta ezt Pál apostol ilyen bizonyossággal? Mert találkozott a Feltámadottal! Honnan tudták az apostolok mind? És az ötszáz, akikre Pál hivatkozott a levelében? Mert azok is mind szemtanúi voltak a feltámadásnak, mert maguk személyesen találkoztak az Úr Jézus Krisztussal feltámadása után. És honnan tudhatjuk mi? Mert mi is találkoztunk a Feltámadottal! Tudjuk, hogy él, mert ott él valóságban bennünk. Ha mindez csak mítosz, legenda vagy elképzelés lenne, kétezer év után hogyan lehetne sokak számára valóság? Ahogyan valóság volt Pál apostol életében az, amit így fogalmazott meg: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem (Gal 2,20). Mindenki, aki találkozott Jézus Krisztussal, bizonyságot tesz arról, hogy Ő feltámadt és él! És ez bizonyságot tesz a feltámadásról is. Ungár Aladár (1905-1970) ( Ti vagytok a Föld sója ; Evangéliumi Kiadó) 2008. évi 1. szám
Jertek, halljátok, ti istenfélők mind, hadd mondjam el, mit tett velem! (Zsolt 66,16) Vallásos, templomba járó családban nevelkedtem, megtanítottak imádkozni. Hittem, hogy Isten létezik, de nem ismertem Őt. Amikor valamilyen baj ért, hozzá kiáltottam, de amikor minden rendeződött, ismét elfeledkeztem Őróla. Ennyi volt az én úgynevezett keresztyén életem, tele bűnnel, nyugtalansággal és félelemmel. Egyszer kaptam egy Bibliát, amit elkezdtem olvasni. Úgy gondoltam, hogy a bűneimre bocsánatot kaptam, és örök életem van, mivel jó úton haladok. De mindez nem volt valóság. Később férjhez mentem. Született két fiunk, voltak örömök az életünkben, de az én szívemben csak nem volt boldogság. A hétköznapjaim továbbra is üresek és egyhangúak voltak. Újra keresni kezdtem Istent, újra olvasni kezdtem a Bibliámat. Közben kaptam egy könyvet, amelynek ez volt a címe: Útban az életre. Ebben olvastam Jézus Krisztus áldozatáról, és hogy az Ő váltsághalála által juthatunk a mennybe. Ezt elhittem és még buzgóbban olvastam a Bibliát. Vágytam a keresztyén könyvek után, és Isten lehetővé tette, hogy Szovátán bő választékra találjak. Ezekből a könyvekből megláttam, hogy Isten hogyan munkálkodott egyes emberek életében. Ugyanakkor megláttam azt is, hogy Ő vezeti az én életemet is. Elhittem, hogy Krisztus értem is meghalt, és hogy a bűneimre van bocsánat. Ennek ellenére, gyakran az emberekre tekintettem, mert féltem a hitem miatti gúnyolódásuktól. Másfelől a világ is nagyon vonzott. Ebben a kettősségben csak az ima maradt számomra és így könyörögtem: Istenem, mutasd meg az utat, mutasd meg, hogy mit tegyek, mi a Te akaratod az életemben. Ne engedd, hogy a kárhozatba jussak! Örömmel mondhatom el, hogy Isten válaszolt: Áldott legyen Isten, mert nem utasította el imádságomat, szeretetét nem vonta meg tőlem (Zsolt 66,20). Isten válaszolt a kérdésemre a Lukács 9,62 igevers által is: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára. Ekkor megértettem, hogy nem tekinthetek az emberek véleményére, sem a világra, mert nem lehet két úrnak szolgálni. Isten látta harcaimat és kérdéseimet, és elvezetett Szovátára egy keresztyén táborba, ahol helyes istenismeretre tehettem szert, és választ kaphattam kérdéseimre. Gondoskodott testvérekről, gyülekezetről és lelkészről is, hogy ne nyáj és pásztor nélkül éljem le az életemet. Ezért nagyon hálás a szívem és áldom az Úr kegyelmét, hogy ilyen csodálatosan vezetett. Megismertette velem Fiát, Jézus Krisztust, aki meghalt az én bűneimért is a Golgotán, és értem kiontott vére megtisztította a szívemet. Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és megtisztít minket minden gonoszságtól (1Jn 1,9). K. Ilona (Románia) Isten ugyanis, aki ezt mondta:»sötétségből világosság ragyogjon fel«, ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán (2Kor 4,6). Szovátán születtem, és vallásos családban nevelkedtem. Hatan voltunk testvérek. 1949 végén eljöttünk a Zsil völgyébe, mert Szovátán édesapámnak nem volt hol dolgoznia. Az erdőn való munka kevésnek bizonyult a nagy család eltartására. Itt, Vulkánban sikerült bányászként elhelyezkednie. Amikor Vulkánba érkeztünk, egy egészen más világ tárult elénk. Itt már nem jártunk templomba, és az iskolában sem hallottunk Istenről és a Bibliáról. Visszatekintve a múltra, csak most ébredek rá, hogy milyen fontossága van a családban a keresztyén tanításnak és nevelésnek. A gyermekeket fel kell készíteni lelkileg is az élet harcaira, különösképpen akkor, amikor ez a harc az Úr igazságáért folyik. Amikor férjhez mentem, két gyermekemet én is vallásosan neveltem. Rendszeresen jártak hittan órára, és templomba is mentünk néha, 8 Vetés és Aratás
ahogy a munkám lehetővé tette. Az idő eltelt, a gyermekeim is már családot alapítottak. 1993-ban, 52 éves koromban, hirtelen egy betegség tört rám. 11 hónapot a marosvásárhelyi szívsebészeten töltöttem egy bonyolult szívműtét miatt. Akkori ismereteim szerint egy szenthez fohászkodtam segítségért, és azt hittem, hogy az ő közbenjárásáért sikerült a műtét. Miután hazajöttem a kórházból, buzgón kezdtem templomba járni, gyónni és áldozni. Ha visszagondolok életemnek erre a szakaszára, tudom, hogy a sok szenttől és a sok szokástól nem volt hely az életemben Krisztusnak, pedig Ő volt az, aki hiányzott. A templomi igehirdetések során kaptunk olyan javaslatot, hogy tanulmányozzuk az Írásokat. Én így is tettem, de sajnos nem sokat értettem az olvasottakból. Mégis, egy alkalommal, amikor Lukács evangéliumának 16. fejezetéből Lázár és a gazdag történetét olvastam, hála az Úrnak, rájöttem arra, hogy a már megholt lelkeket imáinkkal nem juttathatjuk a mennybe. A Szentírás szerint a kárhozat és a menny között nagy szakadék tátong (Lk 16,26), amelyen sem innen oda, sem onnan ide nem lehet jutni. Eközben egy másik eseményt is felhasznált az Úr a megtérésemre. A szomszédunkba költözött K. János családja. A feleségét, Ilonát csak látásból ismertem, és az a hír terjedt el róla, hogy hívő lett. Emiatt sajnos kinevettem a többi szomszéddal együtt, mit sem gondolva arra, hogy kevés idő múlva, én is velük együtt fogok hálát adni az Úrnak kegyelmes munkájáért, amit az én életemben is elvégzett Igéje és Szent Szelleme által. Hiszen az Ő Fia engem is megtalált, és elfogadhattam Krisztus áldozatát: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem (Gal 2,20). Néhányszor elbeszélgettem Ilonával, akitől hallhattam az igazi közbenjáróról, az Úr Jézus Krisztusról. Majd meghívott egy bibliaórára, ami bár egyszerű volt, de engem nagyon meghatott az a szeretet, amellyel a testvérek egymáshoz viszonyultak. Később én is a gyülekezethez csatlakoztam az Úr kegyelméből. Most naponta eszembe jut, mennyire megbántottam a drága Megváltót, amikor szükségemben nem Őhozzá fordultam. Kérem a mi kegyelmes Urunkat, ne engedjen letérni a keskeny útról! Kérem Őt, hogy erősítsen a hitben, a szeretetben, és mindennap juttassa eszembe az Ő nagy, újjáteremtő munkáját, amelyet véghezvitt az életemben! Az énekíró szavaival mondhatom: Ő egy napon megtalált és eljött hozzám, mert értem is meghalt a Golgotán M. Katalin (Románia) A soha el nem némuló hívás Kövess engem! hangzott először csaknem kétezer éve már. A Genezáret kék hullámait beragyogta fénylőn a napsugár, és odahagyva hálót, otthont, múltat, az első tanítványok elindultak. Azóta századok tűntek tova, de ez a hívó, szent, jézusi szó nem némult el soha! S várhattak rájuk próbák, szenvedések, mindig voltak, akik nyomába léptek, hogy elveszetteket keressenek, halálból új életre mentsenek, békét hirdessenek, szeressenek! Áldott az a felejthetetlen óra, amikor ez a hívás felém hangzott, s elindulhattam a Mester nyomában a boldog, szolgálatba hívó szóra! Élőn, győzelmesen, feltámadottan Jézus ma is itt áll előttetek. Hív, hogy tanítványai legyetek, s szívetek boldog, új életről zengjen! Ma felétek hangzik a Kövess engem! Hogy szemetek csodát csodára lásson! 2008. évi 1. szám Legyen áldás minden elinduláson! Túrmezei Erzsébet
A hívő élet békessége, öröme és ereje azon múlik, hogy Istent szaván fogjuk, és elhisszük minden ígéretét. Az Úr Jézus Krisztus neve dicsérjétek az Úr nevét! Mert csak az Ő neve magasztos, fensége a Föld és az ég fölé emelkedik (Zsolt 148,13). Jézus Krisztus nevét nem lehet senkivel és semmivel összehasonlítani. Neve magában foglalja mindazt, aki Ő, és ami érettünk lenni akar. Nézzünk meg néhány ígéretet azokból, amelyeket a benne hívők elfogadtak, és amelynek még birtokosai lesznek. Ők Isten gyermekeivé lettek: Akik pedig befogadták, azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében (Jn 1,12). Ők megtartatnak, és soha el nem vesznek: Aki azonban segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül (Csel 2,21). Elnyerik bűneik bocsánatát: Róla tesznek bizonyságot a próféták mind, hogy aki hisz Őbenne, az Ő neve által bűnbocsánatot nyer (Csel 10,43). Örök életnek részeseivé lettek: Ezt azért írtam nektek, akik hisztek Isten Fia nevében, hogy tudjátok: örök életetek van (1Jn 5,13). Befogadták Istennek Szent Szellemét: A Pártfogó pedig, a Szent Szellem, akit az én nevemben küld az Atya, Ő tanít majd meg titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én mondtam nektek (Jn 14,26). Imáik Istennél meghallgatásra találnak: amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőítessék az Atya a Fiúban (Jn 14,13). Közösségbe kerülnek Ővele: Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük (Mt 18,20). Mindent az Ő tetszésére cselekedhetnek: Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala (Kol 3,17). Teljesítik a szeretet parancsát: Az ő parancsolata pedig az, hogy higgyünk az ő Fiának, a Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, ahogyan erre parancsolatot adott nekünk (1Jn 3,23). A keresztről szóló beszéd Mert úgy határoztam, hogy nem tudok közöttetek másról, csak Jézus Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék (1Kor 2,2.5). Egy férfi magából kikelve mondta a következőket egy hitben élő keresztyénnek: Hogyan képes ön hinni egy megfeszített ember vérének a bűnbocsánatában? Hiszen ez merő ostobaság! Ez valóban így van, hiszen Pál apostol is hasonlóképpen nyilatkozott hangzott a keresztyén ember válasza. Én mégsem vagyok Pállal egy nézeten toldotta meg a hitetlen. Akkor én meg felolvasom az apostol nyilatkozatát: Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek (1Kor 1,18) Az elhangzottak a hitetlent nagyon elgondolkodtatták. Otthon elkezdte buzgón olvasni a Szentírást. Előbb ugyan titokban, később nyíltan. Nem sok idő múlva a vers második fele neki is hittel teli vallomássá formálódott: de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. Isten Igéje elvégezte nála is a hitre jutás drága munkáját: Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak az Isten ereje és az Isten bölcsessége (1Kor 1,23-24). 10 Vetés és Aratás
A mirha A mirha vagy myrrha (az arab murr: keserű szóból származik; héberül mór, görögül szmürna) keserű ízű, balzsamos illatú, sárgásvörösesbarna mézgás gyanta. Ezt az anyagot a balzsamfafélék (Burseraceae) családjának mirhafa (Commiphora) nemzetségéhez tartozó, apró, tüskés virágzó fafajából nyerik. Két legfontosabb fajtája a herabol és a bisabol. A herabolt az Etiópiában, Arábiában elterjedt C. myrrha fából nyerik, a bisabolt pedig a hasonló külsejű C. eritraea fából. A mirhafák száraz, sziklás hegyoldalakon 3 méter magasra is megnőnek. Rokonaik közé tartozik a gileádi balzsamcserje (Jer 8,22). A mirhát az ókorban nagy becsben tartották. Közel-Keleten és a Földközi-tenger mentén drága füstölőszerek, illatszerek és kozmetikumok egyik összetevőjeként, továbbá külsőleg használatos gyógyírokban és a balzsamozásban használták. A középkori Európában is ritka és értékes anyagnak számított, de ma már csekély az értéke. Theophrasztosz görög filozófus volt talán az első, aki szemtanúként adott hírt a Dél-Arábiában növő fákról. Bevezetés a növényvilágba c. munkájában leírja, hogy a begyűjtött mirhát és tömjént először az isteneknek emelt templomokba vitték, amelynek harmada a papokat illette. Az egyiptomiak már négyezer éve gyűjtöttek gyantákat, amelyeket Hórusz istennő könnyeinek tartottak. Felhasználták a mumifikálásnál, és sebeket, bőrgyulladásokat próbáltak vele gyógyítani. A mirhát már a korai sumér feliratok is említik, mint a rossz fogak elleni szert, a görögök pedig köhögés ellen ajánlották. Feltűnő, hogy egymástól távoli kultúrákban is kiterjedten alkalmazták, így Kínában, Indiában, az ókori Közel-Keleten, Afrikában, de a 18. századi Angliában is. A tengerészek pedig skorbut ellen szedték. Az illatos gyanta a kéreg repedésein át a gyantajáratokon jut ki. A legtisztább az, amelyik beavatkozás nélkül keletkezik. Az illatos gyanta a levegőn dió nagyságú darabokban megszárad, és felveszi jellegzetes színét. Az illatszerárusok megőrölve vagy folyékony állapotban árulták: Mi jön ott a puszta felől, mint valami füstoszlop? Mirha és tömjén illata veszi körül, az illatszerárus sokféle pora (Én 3,6). Azoknak a midjáni kereskedőknek, akiknek Józsefet eladták a testvérei: Tevéik gyógyfűvel, balzsammal és mirhával voltak megrakva, amit Egyiptomba szállítottak (1Móz 37,25). Felkenésre (felszentelésre) való szent olajat is készítettek belőle: Végy finom balzsamot és folyékony mirhát ötszáz pénzért, balzsamos fahéjat, balzsamos nádat,... kassziát és egy hin olivaolajat. Készíts belőle felkenésre való szent olajat (2Móz 30,23-25) Használták testápolásra és szépítésre: Fölkeltem, hogy ajtót nyissak szerelmesemnek, és kezemről mirha csepegett, ujjaimról mirha folyt a kilincsre (Én 5,5). Eszter könyvében szintén a lányok szépítéséről olvasunk: Hat hónapig mirhaolajjal szépítették őket, hat hónapig pedig balzsamokkal és más női szépítőszerekkel (Eszt 2,12). Alkalmazták ruhák, ágyak illatosítására: Mirha, aloé, kasszia illata árad minden öltözetedből (Zsolt 45,9) A napkeleti bölcsek egyik ajándéka mirha volt, amit a gyermek Jézusnak vittek: Kinyitották kincses ládáikat, és ajándékokat adtak neki: aranyat, tömjént és mirhát (Mt 2,11). Jézus temetésénél pedig balzsamként használták: Eljött Nikodémus is, aki először éjszaka ment hozzá, és mirhából és aloéból készült kenetet hozott (Jn 19,39) Amikor az Úr Jézus a kereszten függött, mirhás bort adtak neki; de ő nem fogadta el (Mk 15,23). K. J. 2008. évi 1. szám 11
Hiszek, Uram! tanítványok egyik alkalommal azt kérték az A Úr Jézustól, hogy növelje a hitüket. A válasz elég elképesztő volt: Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben az engedelmeskedne nektek (Lk 17,5). Próbálkozott már valaki egy fát így átültetni a tengerbe? Bizonyára nem, és ez így helyes. A hitnek ilyen módon való alkalmazása egyáltalán nem hit, hanem csupán kíváncsiság, próbálkozás és kísérletezés Istennel. Isten Igéje értelmében a hit csak akkor válik gyakorlattá, ha egy mély szívbeli vágy áll mögötte, és az a meggyőződés, hogy Isten azt, amit megígért, meg is tudja tenni (Róm 4,21). Az apostolok azt kérték az Úrtól, hogy növelje a hitüket, és bizonyára el is várták, hogy így történjen. De Jézus nem erről szólt, hanem meg akarta értetni velük, hogy a hit legcsekélyebb mértéke is már elég, hogy a lehetetlen megtörténjen. Bizonyára ma is van nagyon kiemelkedő, gyakorlati hit. És talán senki nem akarja a maga hitét a Zsidókhoz írt levél 11. részében olvasható hitvallókkal egy szintre helyezni. Isten Igéje egyébként kijelenti, hogy a hit kegyelmi ajándék, ahogyan azt az 1Korintus 12,9-ben olvashatjuk. Biztos, hogy egy mély hit tetszik Istennek, és dicsőíti Őt. De ha az ima meghallgatásáról van szó, az mindig az Ő kegyelmétől és jóindulatától függ, és nem a hitünk mértékétől vagy a könyörgés nagyságától. És a mustármag képe is arra tanít bennünket, hogy nem azért hallgattatnak meg az imáink, mert a hit oly nagy erejével imádkozhatunk, hanem Isten könyörülő irgalmáért. Ha visszatérünk a hit mértékének kérdésére, azt tapasztaljuk, hogy a háttérben mindig ott van a vigasztalás mindazok számára, akik talán már hosszú ideje fájdalommal, és gyakran könnyek között várják könyörgésük meghallgatását. Ismerjük a történetet az apáról, aki megszállott fiát a tanítványokhoz, majd utána az Úrhoz vitte. Kétségbeesetten kiáltott fel: de ha valamit lehet tenned, szánj meg minket, és segíts rajtunk! Jézus ezt mondta neki: Ha lehet valamit tennem? minden lehetséges annak, aki hisz. Erre azonnal felkiáltott a gyermek apja, és így szólt: Hiszek, segíts a hitetlenségemen! (Mk 9,22-24) Ez az ember érezte, hogy milyen kicsi az ő hite ezzel a nagy problémával szemben, de könyörgésében ez hangzott el: Segíts! ; más szavakkal: Segíts mégis! És az Úr meghallgatta. Mindannyiunk életében jönnek olyan pillanatok, amikor hitünk meginog vagy elfogyatkozik, még egy mustármagnyi sincs. Gondoljunk csak egy gyógyíthatatlan betegségre vagy más eseményekre, amikor úgy gondoljuk, mindennek vége. Hagyjunk fel az imával? Mondjunk le mindenről, mivel ilyen körülmények között nem tudunk hittel lépni? Nem, még akkor sem, ha azt kell mondanunk: Segíts a hitetlenségemen!, és azután vessük magunkat teljesen Urunk karjaiba. Azt nem tudjuk, hogy mi az Ő terve velünk, kivéve egyet: hogy végül is jót tegyen veled (5Móz 8,16). Nagyszerű és hálára indító, amikor mindennapi életünkben földi vonatkozású dolgokban megtapasztaljuk hitünkre Isten válaszát. De a hitnek van egy sokkal nagyobb perspektívája, amit a Rómaiakhoz írt levél 5,1-ben olvasunk: Mivel tehát megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által. Megigazulásunkhoz, igazzá válásunkhoz a mi részünkről elengedhetetlen a hit. Így lett békességünk Istennel. De a megigazultságnak van egy másik oldala is: megigazított minket az Ő vére által (Róm 5,9) Egy misszionárius megkérdezett egy haldokló asszonyt, nem fél-e attól, hogy meg kell jelennie Isten előtt. A válasz így hangzott: Nem, mert én megigazultam. Hogyan gondolja ezt? kérdezte a misszionárius. Az asszony csodálkozva válaszolt: Ön nagyon jól tudja ezt. Amikor én Isten előtt állok, ott van Krisztus. Én mögötte fogok állni, úgyhogy Isten csak az Úr Jézust fogja látni, és nem engem; és mindenre, amit Isten tőlem kérdez, hallgatni fogok, mert Jézus Krisztus fog helyettem válaszolni. Milyen csodálatos ez az elgondolás! Az Úr Jézus Krisztus a vérével a benne hívők bűneit eltörölte, kiengesztelést szerzett, és ez által minden kérdés választ nyert. Isten többé nem látja a bűnt. Akik elfogadták Krisztust, azokat az Ő Fiában látja. Ezért valóban mindazoknak, akik az Úr Jézusban békességet nyertek, nem kell többet félniük! Mert egyetlen áldozatával örökre tökéletessé 12 Vetés és Aratás
tette a megszentelteket (Zsid 10,14). Akik pedig befogadták életükbe az Úr Jézust: azokat felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő nevében (Jn 1,12). Akik pedig Isten gyermekei, azok fiakká lettek, Isten családjába tartoznak, és így szólíthatják meg Istent: Abbá, Atya!, azaz Apuka! (Gal 4,6) És aki ilyen közel került Istenhez, annak nem kell félnie tőle, mert megbékéltetett minket az Isten önmagával Fia halála által (Róm 5,10) N. B. A DRÓT Legyek a drót, min üzenet fut végig! Reményik Sándor Mennyi drótod volt, van s leszen, URAM! Mily kegyelem, hogy én is egy vagyok! Hogy engem is átjárt az üzenet, és továbbadni van rá mindig ok és alkalom, és mindig van kinek, ki LÉLEK által hallja s érti meg. Drót -életem, hordj hát áldást, vigaszt, s azt se bánd, ha közben elszakadsz! Füle Lajos Időzítés Akarja, nem akarja, új fogalmakat és velük együtt új kifejezéseket tanul az ember. Ilyen például az időzítés. (Ma már a gyermek is tudja, mi az időzített bomba!) Idővel a szavak önálló életet kezdenek élni, így kerülnek néha meglepő kapcsolatokba. Kétnapos nyári utazásunk alkalmával is ez történt. A régi, népi megfigyelésből származó Medárd-nap utáni zivataros időszak hirtelen támadt záporai kerültek számunkra valami mennyei időzítés alá, mégpedig egy drága igevers alapján (Róm 8,28). Van a Dunántúl egyik városában egy kis ház, amelynek kertjében a gyomok helyett is virágok nőnek: százszorszépek és ibolyák. Egy özvegy asszony él ott, hozzátartozók nélkül, de hívő testvérek között. Hetek óta ígérgették neki, hogy szállítják a kandallófát, már csak azért aggodalmaskodott, hogy ne éppen zivatarban érkezzen meg a fa, amikor nem tud segítséget kérni. Utazásunkat régebben tervbe vettük mi is, de az érkezés időpontjáról nem tudtuk értesíteni, így hát aznap szálltunk le a vonatról. A házáig tartó sétaút előtt betértünk az út elején az áruházba. Alig nézelődtünk, amikor furcsa zenebona támadt a fejünk fölött, mert egy hirtelen támadt zápor megzörgette az alumíniumtetőt. Nem tartott sokáig, de ha az úton ért volna Már napsütésben közeledtünk a házhoz, ahol akkorra csinos tűzifahalom került a kapu elé. De jókor érkeztek mondta az unoka, így legalább tudnak segíteni a fahordásban. Átöltöztünk a munkához, és egy-kettőre kerítésen belül volt a farakás, a pinceajtó közelében a gyepen, ahol majd lesz ideje a szélnek minden esőcseppet kifújni belőle. Aztán rögzítették a rátett takarót, és nemsokára újból eleredt az eső Az esti beszélgetés témája a mennyei Atya gondviselése volt, hogy akármilyen jelentéktelennek látszó nehézségünkben kérhetjük a segítségét, és mindig számíthatunk rá Természetesen nem arról van szó, hogy Isten gyermekei például soha nem ázhatnak meg, vagy nem kerülhetnek viharba. A tanítványok is küszködtek az evezőkkel a Genezáret taván, amíg az Úr oda nem ért hozzájuk Mégis jó azzal indulni útra, hogy: akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál (Róm 8,28) Lukátsi Vilma 2008. évi 1. szám 13
A régi és az új kereszt Az új (modern) kereszt Modern korunkban egészen észrevétlenül a keresztnek egy új szemlélete hatolt be sok hívő körbe. Ez hasonlít a régi kereszthez, de a hasonlóság színlelt, és lényegesen különbözik a régitől. Az új kereszt egy új filozófiát hozott a keresztyén életbe, és ez újfajta evangelizációs módszert eredményezett, a gyülekezet és a prédikálás új fajtáját. Ez az új igehirdetés ugyanazt a nyelvet használja, mint a régi, de tartalma nem ugyanaz, és a súlypont is eltolódott. Az új kereszt nem áll ellentétben a világgal. Engedi, hogy az ember háborítatlanul éljen. Sokan barátságos cimborának, jó, tiszta beszélgetések és ártatlan élvezetek forrásának tartják, amelyben életük indítékai változatlanok maradtak. Az ilyen ember még mindig a saját élvezetének él, csak most keresztyén dalokat énekel, és vallásos filmeket néz ahelyett, hogy megbotránkoztató dalokat énekelne, vagy erős alkoholos italokat fogyasztana. A hangsúly még mindig az élvezeten van, bár ez most elért egy erkölcsileg magasabb értelmi színvonalat. Az új kereszt egy új és teljesen más evangelizálási módszert hozott magával. Az igehirdető nem követeli meg a régi életről való lemondást az új élet elkezdése előtt. Nem az ellentéteket prédikálja, hanem a hasonlóságokat. Igyekszik alkalmazkodni a többség ízléséhez, amikor rámutat, hogy a keresztyénség nem állít kellemetlen követelményeket, hanem ugyanazt kínálja, mint a világ, csak magasabb szinten. Ez az új evangélium azt kínálja, ami után a bűntől megőrjített világ pillanatnyilag kiált, azzal a különbséggel, hogy a vallásos termék jobb. Az új kereszt nem töri össze a bűnöst, csupán más irányt mutat neki. Arra készteti ugyan, hogy tisztábban és vidámabban éljen, de meghagyja számára saját döntéseit. A gőgösnek ezt mondja: Gyere, és állj ki Krisztusért! Az önzőt így biztatja: Gyere, és dicsekedj a sikereiddel! A lelkesedőt pedig így: Gyere, és tapsolj a hívők üzenetének! Ez a keresztyén üzenet elhajlik az éppen időszerű divat irányába, hogy alkalmazkodjék a közízléshez. Lehet ennek az egész dolognak a filozófiai mozgatórugója őszinte, de ez nem óvja meg attól, hogy hamis ne legyen. Hamis, mert teljesen elvéti Krisztus keresztjének a jelentőségét. Az az igehirdetés, amely Isten és az ember útja között barátságos párhuzamokat von, a Biblia szemszögéből nézve hamis, és kegyetlen bűn azok ellen, akik hallgatják. A régi kereszt A régi keresztnek semmi köze sincs a világhoz. Az ádámi, büszke test számára a halált jelenti. Eme kereszt által valósult meg az a bírói ítélet, amely a Sínai-hegy törvényeivel adatott. A régi kereszt a halál szimbóluma. Az ember hirtelen és borzalmas végének a képe. Jézus Krisztus nem azért halt meg, hogy életének új irányt adjon, hanem azért, hogy a megváltást bevégezze. A kereszt nem ment bele semmilyen alkuba, semmit nem enyhített, semmit nem hagyott meg az elbukott ember természetéből; egyszer és mindenkorra megölte a bűnt. A régi ádámi természet halálra van ítélve. Isten nem hagyja jóvá a bűn egyetlen gyümölcsét sem, akármilyen ártatlannak, vagy szépnek látszik is az ember szemében. Isten összetöri az embert azzal, hogy halálra ítéli benne azt, ami régi, és azután új életre támasztja. Amikor Krisztushoz jövünk, régi életünket nem magasabb síkra visszük, hanem a kereszten hagyjuk. A búzaszemnek a földbe kell hullania, és meg kell halnia. Nekünk, akik az evangéliumot prédikáljuk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az a feladatunk, hogy Krisztust hozzáigazítsuk a haladáshoz, a közvéleményhez, a divathoz. Nem diplomaták vagyunk, hanem próféták, és küldetésünk nem megalkuvás, hanem határozott választás és döntés. Krisztus hite nem fut párhuzamosan a világgal, hanem átvág azon. Isten az életet kínálja, de nem egy megjobbított régi életet, hanem életet a halálból. A kereszthez vezető út mindig hosszú, aki azon jár, annak meg kell tagadnia önmagát, és el kell fogadnia Istennek felette kimondott, igazságos ítéletét. Nem tárgyalni kell Istennel, hanem meg kell hajolni előtte. 14 Vetés és Aratás
Hogyan lehet a régi kereszt tanítását a gyakorlatba átültetni? Egészen egyszerűen: az embernek meg kell bánnia a bűneit, és hinnie kell Jézus Krisztusban. Nem szabad semmit sem elrejtenie, sem mentegetnie. Miután ezt megtette, tekintsen fel gyer- meki bizalommal a feltámadott Üdvözítőre. Tőle jön az élet, az újonnan születés, a megtisztítás és az erő. A kereszt, amely Jézus földi életének véget vetett, a bűnössel is végez; és az az erő, amely Krisztust feltámasztotta a halálból, őt is új életre kelti Krisztussal. Hirdessük tehát a régi keresztet, és a megalkuvás nélküli keresztyén élettel új erőt fogunk megtapasztalni! Dr. A. W. Tozer Hogyan vethetünk áldással? Úgy, hogy már a vetés kezdetén rábízzuk magunkat az Úrra. Kérjük a segítségét, az Ő Szent Szellemének vezetését. Neki ajánljuk állandóan, amit teszünk szavakban és cselekedetekben. Ha azt, amit tennünk kell, az Úr Jézus nevében tesszük, akkor már a vetésünk áldásban történik. Egyedül ez veszi el a félelmünket, egyedül ez adja meg azt, hogy mint mennyei Atyánk gyermekei, mint az Úr Jézus szolgái, munkánkat vidáman, csüggedés nélkül és bátran tegyük. Minden új évben vetnünk kell. Ezt imádkozva akarjuk tenni, Urunk Jézusra feltekintve, neki ajánlva munkánkat, hogy Ő megáldja. Hogyan arathatunk áldással? A vetés és aratás törvénye Ilyenkor könnyen gondolunk az aratás hozamára, sokaknak ezt jelenti áldással aratni. Szeretnék, hogy sikerük legyen és nyereségük, hogy meggazdagodjanak. Ez nem teljesen lehetetlen, ahogy Jákób élete is mutatja. Albert Ankernek van egy festménye az aratásról. Meghajolt hátakat festett, mert aratni nem lehet munka és fáradozás nélkül. Az életben sem megy ez munka nélkül, és Isten országában sem. Néha olyan erősen kell bevetni magunkat, hogy az ember saját erejét teljesen elhasználja. Aratáskor nemcsak arra gondolunk, hogy mennyi volt a fáradozás, hanem az örömre is. Hazahozzuk a termést, és az megtölti a raktárakat. De ha valaki fizetést kap, az is aratás, amelyet megelőzött a megerőltető munka és gond. Az aratás szó használata azonban még sokkal tágabb értelemben is előfordul. Szoktunk beszélni egy élet vetéséről és aratásáról, valamint cselekedeteink aratásáról. Pál apostol a Galatákhoz írt levélben ilyen értelemben beszél vetésről és aratásról. Megmutatja, hogy az aratás nemcsak követi a vetést, hanem annak következménye is. Amilyen a vetés, olyan az aratás. Ez olyan igazság, amelyet az élet igazol. Egy álnok, bántó szó, csak úgy könnyen odavetve, a szívet érve megnő, és gonosz gyümölcsöt terem. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Szellemnek vet, a Szellemből fog aratni örök életet. A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk (Gal 6,7-9). Sokan megkérdezik életük bizonyos nehézségeiben: Mivel érdemeltem ki ezt a sorscsapást? Igazán nem tudod? Nem a vetés és aratás törvénye érvényesül ebben az esetben is? Többször, még ha kellemetlen is, le kell aratnunk, amit egyszer, többnyire önkéntelenül vetettünk. Megijedünk ettől a kemény törvénytől, amelyet Pál apostol a vetéssel és aratással megmutat? Azonban már az Úr Jézus is utal erre, amikor arra a nagy napra irányítja a figyelmünket, amikor az aratás lesz. A polyva tűzbe vettetik, de a búza a magtárba kerül: kezében szórólapát lesz, és megtisztítja szérűjét: a gabonát csűrébe takarítja, a polyvát pedig megégeti olthatatlan tűzzel (Lk 3,17). János úgy látja a világbírót, hogy a sarlót a kezébe veszi, hogy arasson (Jel 14,14). Az új esztendő napjai figyelmeztetni fognak bennünket, hogy egyszer eljön az aratás, amikor nem mi megyünk az élet szántóföldjén, hogy a termést hazavigyük, hanem valaki más. A mi Urunk, Jézus bejárja a szántóföldet, és keresi életünk gyümölcsét. Jó nekünk, ha jót vetettünk, és Ő gyümölcsöt talál, és arathat. G. Z. 2008. évi 1. szám 15
Messze, fönn egy hegyen Énekeljetek az Úrnak új éneket,...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását! (Zsoltár 96,1-2) A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2008. március 30-tól - 2008. október 25-ig délelõttönként, 10.30-11.00 óra között a 41 méteres rövidhullámon (7210 khz); vasárnaponként a 49 méteres rövidhullámon (5910 khz) is fogható az adás, este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 khz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az Antenna, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu 16 Vetés és Aratás
S betűs rejtvény A sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: Akkor éled át, amikor belátod, hogy rosszat tettél vagy gondoltál, és ezt sajnálod, már nem tennéd. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: Bír 16; 2Sám 3; 1Kir 10; Péld 4; Ézs 53; Lk 5; 1Tim 1; 2Kor 5) 1. Pedig a mi vétkeink miatt kapott, bűneink miatt törték össze. 2. A bűnösök útja olyan, mint a homály; nem tudják, miben botlanak majd meg. 3. Ki mondta Jézusnak: Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram? A Mester lélekmentővé tette. 4. Melyik ország uralkodónője ismerte el, hogy az, amit Salamon király bölcsességéről és gazdagságáról hallott, igaz, sőt a valóság még azt is felülmúlja. 5. Próféta, akit már születése előtt Istennek ajánlottak. Már fiatalon meghallja és közvetíti Isten üzeneteit. Ő keni fel királlyá Sault, majd Dávidot is. 6. Isten vele volt, és rettegtek tőle a filiszteusok, míg el nem árulta: Ha megnyírnak, odalesz az erőm, és olyan leszek, mint bármely más ember. 7. Erőszakos ember volt, és üldözte az Úr Jézus követőit. Isten mégis irgalmas volt hozzá, mert tudatlanul tette ezeket. Az evangélium hirdetője lett. 8. Tudjuk pedig, hogy ha földi összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk. Összeállította: Zentai Péter Mit mondott az Úr Jézus az egyik írástudónak, aki követni akarta Őt? A képek alapján talán eszedbe jut ez a mondat. Ha nem, akkor megtalálod Máté evangéliumában a 8. rész 20. versében. Megfejtések a 31. oldalon 2008. évi 1. szám 17
A HOROSZKÓP Jézus mondja: Ha valaki szeret engem, az megtartja az én Igémet (Jn 14,23). A 19. században Spanyolország partjainál hajótörést szenvedett egy német kereskedelmi hajó. Senki nem menekült meg. A hajóroncsokkal együtt nagymennyiségű matrózruhát sodortak ki a partra a hullámok. A ruhákat egy papírgyárba szállították. Feldolgozás közben az egyik zakóban egy Újszövetséget találtak, amelyet a többi irattal együtt a madridi nagykövetségre küldtek. Az Újszövetség előlapján a következő bejegyzés volt olvasható: Markus Rotmann 1864. Ezt a könyvet első alkalommal Lotti nővérem kérésére olvastam el. Második alkalommal félelemből halhatatlan lelkemmel kapcsolatban. Harmadszor, és minden más alkalommal szeretetből Üdvözítőmért, Jézus Krisztusért. Emil Zatopek, a cseh hosszútávfutó és számos (1948-1952) olimpia győztese mondta el a következőket: Nekünk kötelességünk volt minden reggel Karl Marx műveit olvasni, hogy a kormány politikáját jobban megértsük. Én azonban nem ebből nyertem világosabb látást, mert az én olvasmányom a Biblia volt. Abban találtam erőt, hogy azt tegyem, amit helyesnek tartottam. Minden mulandó, de az a lelki erő nem, ami Istennel kapcsol össze. Paul Claudel (1868-1955), francia író és diplomata írta a következőket: Ne kritikus szándékkal olvassuk a Szentírást, és ne azzal az éretlen kíváncsisággal, amely csakis önteltséghez vezet, hanem egy éhező szív szenvedélyességével! Azt mondták hívő elődeink, hogy Isten Igéjében van az élet, abban van a világosság akkor miért nem próbáljuk meg, hogy ebből a kínálatból egészen bátran vegyünk, és éljünk általa? Az élet olyan, mint egy könyv. A balgatag felületesen lapoz benne, a bölcs pedig gondosan olvasgatja, mert tudja, hogy csak egyszer olvashatja el. 18 Visszaemlékezem egy pár évvel ezelőtti reggeli utazásomra. A vonatfülkében jobbra tőlem egy fiatalember ült, és nagy érdeklődéssel tanulmányozta a reggeli újság horoszkópos hasábját. És amit ott olvasott, nagyon tetszhetett neki, mert kitépte azt a részt, amelyre az volt felírva: Skorpió. Egyszer csak felém fordulva megszólított: Szeretné Ön a saját horoszkópját elolvasni, vagy elolvassam Önnek? Milyen csillagjel alatt született? Nem szükséges, hogy felolvassa válaszoltam neki. Az én életem minden csillag közül a legjobbnak a védelme alatt áll, és ez a Betlehemi-csillag. Csodálkozva nézett rám, én pedig folytattam: Nem ismeri a napkeleti bölcsek történetét? Róluk mondja a Biblia:»Amikor meglátták a csillagot, igen nagy volt az örömük«(mt 2,10). Amikor Jézus Krisztust megismertem, én is nagy örömmel bíztam életemet az Ő vezetésére. Ezért nekem nincs szükségem többé horoszkópra, ami csak hókuszpókusz, és nincs valódi jelentősége. A fiatalember felállt, és azt mondta: Ön a 21. században még hisz Istenben? Ön pedig a 21. században él, igaz válaszoltam neki, és mégis a horoszkópra bízza magát, és követi ezt az elavult és régen megcáfolt babonát! Megmondja-e valaki Önnek, hogy holnap fog-e még élni? Hogyan akar Isten elé állni, ha nem hisz Jézus Krisztusban? Ezért nagyon fontos, hogy az Ön élete a Betlehemi-csillag, azaz Jézus Krisztus uralma alatt legyen. Ő minden emberért meghalt a Golgota keresztjén, és kész még ma megmenteni Önt is, és úrrá lenni az élete felett. (Die gute Saat) Vetés és Aratás
A fogadalmak a törvény ideje alatt az Istennel való közösség formái voltak. Az Istent imádó ember ezen a három módon közeledett az Úrhoz. Voltak kötelező áldozatok, fogadalmi áldozatok és önkéntes áldozatok. A Bibliában egy hosszú fejezet szól azokról a személyekről, akik a törvény alatt illetékesek voltak arra, hogy fogadalmat tegyenek (4Móz 30). A törvénynek egy másik fejezetében is találkozunk azokkal a dolgokkal, amelyekre nézve fogadalmat tettek, vagy amit Istennek szenteltek (3Móz 27). Isten Fia, Jézus Krisztus volt a nagy fogadalomtevő. Íme, itt vagyok! szólt még a világ teremtése előtt, és tudjuk, hogyan teljesítette be a fogadalmát. Legnagyobb vívódásának napján szintén fogadalmat tett. Ezt a 22. zsoltárban olvassuk. Megfogadta, hogy kijelenti Isten nevét a testvéreinek, és hogy dicséretet énekel az eklézsia, a gyülekezet közepette. Az elsőt közvetlenül a haláltól való megszabadulása után kezdte el beteljesíteni (Jn 20,17), és azóta is szüntelenül beteljesíti azt minden szentjében (Róm 8,15). A másodikat az Ezeréves Királyságban fogja beteljesíteni, amikor Izráel és minden más nép összegyűjtetik, és minden áldozatot az Ég és a Föld Istenének mutatnak majd be, ahogyan ígéri: Akkor állandóan éneklek nevedről, naponként teljesítem, amit megfogadtam (Zsolt 61,9). Majd ismét: Teljesítem az Úrnak tett fogadalmaimat egész népe jelenlétében, az Úr házának udvaraiban, tebenned, Jeruzsálem! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 116,18-19) Az Úr Jézus így maradéktalanul beteljesítette fogadalmait, ezzel mintegy példát adva, hogy megfizeti, amivel tartozik. Van azonban néhány másfajta fogadalom is. Jákób megfogadta az Úrnak, hogyha majd gondját viseli, akkor többek között azt a követ, amelyre fejét, mint párnára lehajtotta, Isten házává teszi (1Móz 28). Nos, Isten teljesítette mindazt az irgalmas cselekedetet, amit Jákób kívánt, Jákób azonban rest volt, és nem nagyon sietett teljesíteni a fogadalmát 2008. évi 1. szám (5Móz 23,22-24; Préd 5,1). Elidőzött Szukkótban és Sikemben, úgyhogy az Úrnak kellett felriasztania őt, hogy induljon már Bétel felé, és teljesítse azt, amit próbateljes órájában megfogadott. Jefte megfogadta, hogy feláldozza a leányát. Fogadalmat tett, és nem gondolta meg, hogy miképpen teljesíti majd azt (Péld 20,25). Amikor elkövetkezett a beteljesítés ideje, az bizony szenvedést okozott neki. Fogadalma teljesítésének dicsősége végül is inkább a leányáé lett, aki szinte saját akarata ellenére is teljesítette a fogadalmat, amit apja elsietve tett (Bír 11). Jobb lett volna, ha Jefte várt volna fogadalmával addig, amíg biztos lett volna abban, hogy azt teljesíteni is tudja. Anna fogadalmat tett, hogy gyermekét az Úrnak szenteli. Ez nagy áldozat volt az anya részéről, ennek nagyságát akkor érezte igazán, amikor imádsága és fogadalma gyümölcseként megadatott számára a gyermek. De ekkor érezte meg szívében az egymással ellentétes érzelmeket is. Végül győzött benne fogadalmának ereje, és el is nyerte a teljesítés jutalmát. A Szent Szellem dicsérettel töltötte el szívét-nyelvét, és az Úr a kis Sámuelért további bőséges gyermekáldással jutalmazta meg (1Sám 1,21). Mindezek az esetek taníthatnak bennünket. Jákób azt üzeni, hogy ne halogassuk fogadalmunk teljesítését, legyen az bármi, nehogy az Úrnak meg kelljen feddnie bennünket a késedelmünkért. Jefte viszont arra figyelmeztet, hogy üljünk le, és gondoljuk át alaposan, mielőtt egy nagy áldozattal járó fogadalmat teszünk. Anna pedig arra biztat bennünket, hogy legyünk igazán hűek Jézus Krisztushoz, mert annyi bizonyos ha eleinte és egy időn át belső fájdalmat okoz is, hogy a küzdelmet áldás követi. A legfontosabb tanulság azonban az, hogy ne tegyünk a szó szoros értelmében vett fogadalmat, ne kössük magunkat valamiféle áldozat meghozatalához, önmagunk megbüntetéséhez, mert számunkra a szolgálat már szeretetből és szabadságból ered, és sohasem saját elégtelen voltunk tudatából....a ti beszédetekben az igen legyen igen, a nem pedig nem... (Mt 5,37) C. T. 19
Sötét szem, finom vonású, csinos, festetlen arc, amely semmilyen érzelemről nem árulkodik. A fiatal nő, akinek alig néhány hónapja sikerült kiszabadulnia a drogfüggőségből, már-már szenvtelenül számol be azokról az évekről, amelyeket a kábítószer, a prostitúció és a bűnözés rabjaként az utcán töltött el. Különös módon ez az időszak nem hagyott nyomot a szép arcon, csak a szemek tanúskodnak mindarról, amit átélt. Mi vezetett ide? hangzik fel a kérdés. Tízévesen kezdődött: ivással, majd az úgynevezett könnyű drogokkal, míg végül tizenhárom éves korában Hiányzott a heroinhoz nyúlt. Elhagyta a szülői házat, és attól fogva az utcán élt. Drogszükségletét úgy biztosította, hogy fiatal testét áruba bocsátotta és meglopott másokat. Pályaudvarokon, koszos vécékben vagy bontásra váró házakban aludt. Minden reggel meséli az volt az első gondolatom, hogyan szerzem meg az anyagot? A fekvőhelyem mellé mindig odakészítettem két doboz sört, hogy ébredés után rögtön kéznél legyen. Egyszer horogra akadtam, és hazavittek. A szüleimmel közölték, hogy sürgősen szükségem lenne egy elvonókúrára, mivel súlyos drogfüggőségben szenvedek. Ez azonban nem illett bele szüleim tisztes polgári életszemléletébe. Tudomást sem vettek a szenvedélybetegségemről. Aminek nem szabad előfordulni, az számukra nem is létezett. Ezt követően visszatért az utcára, mígnem huszonkét évesen elhatározta, hogy elvonásra jelentkezik, és végig is viszi. A kerekasztal-beszélgetés résztvevői döbbenten követték nyomon a leírhatatlan nyomorúságról tanúskodó tömör beszámolót. Végül felvetődött a kérdés: Hogyan jut el egy tizenhárom éves gyerek oda, hogy az utcán való életet előnyben részesítse a szülői házzal szemben? A fiatal nő válasza: Mindenem megvolt, ruha, pénz, később egy motorkerékpár, sőt autó is. Egy valami azonban hiányzott: a szeretet. Fáztam a szüleim társaságában, ezért mentem el hazulról. Fájdalom érződött ki ebből a néhány szóból: Egyvalami hiányzott: a szeretet. Számtalan ember szenved az élet árnyékos oldalán, mert sosem volt része elfogadásban és szeretetben. Találkozhatunk ilyen ágrólszakadt alakokkal városaink bizonyos részein, néha egy kutya kíséretében. Pénzt koldulnak, hogy beszerezhessék aznapi kábítószeradagjukat. Kelletlenül, olykor 20 megvetéssel viszonyulunk hozzájuk. Csak a külsőt vesszük észre, holott a szeretet szemével azt is láthatnánk, amivé egy ember válhatna, ha szeretetet tapasztal. Az élethez mindnyájunknak szükségünk van megtartó, hordozó szeretetre. Olyan szeretetre, amelyet szavak és gyengéd megnyilvánulások közvetítenek felénk, és tesznek számunkra átélhetővé. A gyermekeinknek és nekünk magunknak is szükségünk van szavakra és jelekre, hogy feléledhessünk, és életben maradhassunk. Ezért kiáltja nekünk Isten újra meg újra: Örök szeretettel szerettelek (Jer 31,3) Ő a szeretet végső soron azért lett emberré, és halt meg értünk a kereszten, hogy ne kelljen többé Istentől elszakadva élnünk. Egészen közel, tapinthatóan közel jött hozzánk, és ezt mondja: Ahogyan engem szeretett az Atya, úgy szeretlek én is titeket: maradjatok meg az én szeretetemben (Jn 15,9). Jézus Krisztus szeretetének ez volt a titka: Ő nem riadt vissza attól, hogy az ujját rátegye az ember sebeire, de azt a valakit is látta a megvetettben, akivé lehet, ha megnyílik Isten szeretete előtt. Joo Ann Merrell az 1Korintus 13 alapján a következőket írta az anyai szeretetről: Ha egy makulátlanul szép és kifogástalanul rendben tartott házban élnék, de szeretet nem lenne bennem, akkor nem édesanya lennék, hanem házvezetőnő. Ha lenne időm mosni, súrolni és csinosítgatni, de szeretet nem lenne bennem, akkor a gyermekeim higiénét és rendet tanulnának ugyan, de nem ismernék meg az isteni tisztaságot. A szeretet túllát a piszkon, miközben keresi a gyermek arcán a mosolyt, a szeretet először letörli a könnyeket, mielőtt feltörölné a kiömlött tejet. A szeretet egész egyszerűen jelen van, amikor szükség van rá, fedd, helyreigazít és válaszokat ad. A szeretet együtt csúszik-mászik az aprósággal, együtt tipeg a tökmaggal, együtt szalad az iskolás gyermekkel, és félreáll, hogy a kamasz felnőhessen. A szeretet az a kulcs, amely gyermekek szívét megnyitja Isten örömhíre előtt. Mielőtt édesanya lettem, dicsekedtem tökéletes háziasszonyi képességeimmel. Most Istent dicsérem azért a csodáért, ami a gyermekem. Anyaként sok mindenre meg kell tanítanom a gyermekemet; de mindezek közül a legnagyobb és a legfontosabb a szeretet. Yvonne Schwengeler (Az ethos című folyóiratból átvéve a Kiadó engedélyével.) Vetés és Aratás