KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÓJA

KAKTUSZKEDVELO SZAKKÖR TÁJÉKOZTATÓJA

- 145-2 8 KAKTUSZK KKÖR TAJÉKOZTATÚJA - KÉZIRATKÉNT - Ahogyan én látom... Tájékoztatónk 1974. évi 4. számában közöltük Katona Pál barátunk "Gondolatok a kaktuszgyüjtésröl" cimü kis Írását. A jól sikerült irás gondolatébresztő céyát el'^rte. Élénk visszhangra talált. Néhány hozzánk érkezett levelet ismertettünk, sajnos korlátozott terjedelmünk lehetetlenné teszi minden kedves gyüjtötarsunk Írásának közlését. Azonban ha a levelekben felvetett gondolat-mozaik darabkákat összerakjuk, kialakul egy érdekes, alapvető vonásaiban közel azonos kép. Közel azonos azért, mert leszámítva néhány gyüjtötarsunk "készet váró" elérhetetlen kívánságát, -melyre még megpróbálok kitérni- két kérdéscsoport bonlakozik ki. A "miért" és a "nogyan". Ha a kaktuszgyüjtés "miértjéről" mélyebben kezdünk gondolkozni nem állhatunk meg az egyszerű "ember - természet" szükségszerű kapcsolatánál. Beszélnünk kell - társadalmi sajátosságainknak megfelelően a "második természet" - az emberi - ember alkotta és az embert szolgáló - környezet alakításának szükségszerűségéről. Közismert tény, az emberi környezet egészéről, a természetvédelemről, oeszélni ma Nyugaton épp oly divatos, mint nálunk. Ugyanakkor egyre nagyobb tárt hódit a közvetlen környezetűnkben, lakásainkban a silány /ám semmiféle kezelést nem igénylő/ gyári művirág - növény, kaktusz is. Ez természetesen nem környezetalakitás, csupán önámitás - giccs! Semmi köze a természethez. Mi kaktusz - dísznövény kedvelők, gyűjtők, ugy érezzük, hogy hobbynkkal részesei vagyunk az emberi környezet alakításának, fejlesztésének. Mert vitathatatlan tóny, hogy minden tárgy, amely az emberi érintkezés körében kerül, puszii látványa által is információkat közvetít. Esztétikai igényeket ébreszt.

- 146 - Mar pedig az esztétikum igénye a tárgyon az alkotó emoeri erlcu.., kultúra jegye. Az ember és épitett környezete a "technikai haladás" líissé hamisan csengő jelszava mellett fokozatosan elmechanizálódott. A technikai egyoldalúság pedig súlyos következményekkel jár nemcsa,, számunkra, hanem a jövő embere számára is. Természetesen ez nem technikaeuenesség. Pusztán utalás egy nálunk is egyre nagyobb teret hódító világjelenségr<-. Nos ebből az egyoldalú "in, csupán technikai szempontokat figyelembe vevő, szűklátókörű világból igyekszik kitörni a maga kis "második világával" a kaktuszgyűjtő. Talán ennyi elég is a kaktuszgyűjtés miértjéről. Sokkal nehezebb.cérdés válaszolni a "hogyan"-ra. Ha Katona Pál Írásának alapgondolatából indulok ki /de tobb levélíró hozzászólásábó is ez cseng ki/ elsősorban a magyar nyelvű szakirodalom siralmas, hiányos voltát kellene megszűntetnünk. Tény, könyvkiadó vállalataink ^ nem kényeztetik el a kaktuszgyűjtőket. Itt lehetne gazdasági megokolá soktól kezdve más kifogásokat is felhoznom. Azonban a kiadó vállala tok védelme nélkül megjegyzem, nol vannak a magyar s-.:akirók? Vajmi kevés akad. Tehát ezen a területen van még némi tennivaló. Az a néhány, komoly s.iakismerettel rendelkező gyűjtő legtöbbször még egy kis cikk megírására is nehezen vállallcozik. A legegyszerűbbnek látszó megoldás az idegen nyelvű irodalom fordítási lenne. Ennek buktatóit Nagysurányi Miklós hozzászólásában ismertettűk. De tegyük fel, hogy ezek a gáuó körülmények elh \rulnak, tehát a fot^ ditási engedély, a fordítási díj biztosítva vannak. Hol van még a kiad' vállalat? Ezen túlmenően, ki mer ma vállalkozni arra, hogy az egyre száporod rends.'.erta.nok közül az egyetlen" üdvözítőt "kiválassza? Bár minden en jellegű munka a maga nemében a haladást is szolgí ja, egyoldalú, szolgai fordításuk véget nem érő vitákat váltana ki. Tehát gyakorlatban; egy mindent átfogó uj könyv megírása válna szűk ségessé. S mire egy, csup n lexikális adatokat tartalmazó könyv elké szül több év telik el, /csak a nyomdai átfutási idő 1-2 év!/ Es ha egy ilyen jellegű könyv mégis megjelenne, a megjelenés píllana tában nekiállhatnánk javítani. Legmerészebb kaktuszos álmunkban sem tudjuk elképzelni, hány uj rendszer, hány uj besorolás /sokszor indokolauan/ van születőben. Hogy ezeicből melyik lesz időt áuó, megjósolni képtelenség. Tény, hogy a mai korra jellemző, robbanásszerű gyorsasággal ránkzuduló ujabbnál-ujabb ismeretanyagok tömege, mellyel meg kell birkóznt már túllépi a klasszikus értelemben vett kaktuszgyüjtés, "hobby" jellege A kaktuszok teljes megismeréséhez ma már tudományos felkészűltségr. lenne szűkség. Ebben az esetben csak néhány, kiváltságos "szakemb. foglalkozhatna a kaktuszgyűjtéssel. Feltételezve, hogy haz -nkban egyé talán alcad ilyen. Egyetemeink, szaklcözépiskoláink, oktatásuk keretében legjobb esetben -negemlítik, hogy a kaktuszok, pozsgásnövények is léteznek a termesz világában. Az ujjainicon könnyen megszámolhnitjuk, hogy hány kertészmórnölí szerezte diplom'iját kaktuszokról irt dis.'jaertációval. És még ezi közül is hány foglalkozik ma Icaktuszokkal? Botanikus kertjeinkben - né hány, igazán dicséretre méltó kivétellel, - a kaktuszok siralmas áuapo tjan vannak.

- 147 - A kaktuszgyűjtők túlnyomó többsége minden botanikai előképzettség nélkül kezdett a gyűjtéshez. Ennek ellenére ragyogó növényeket nevel mintegy "menetközben" szerezt* meg a kaktuszok életével kapcsolatos növényélettani ismereteket, ezért feltétlen szük séges a megszerzett tudás szélesebb körű közkinccsé tétele. Ugyanúgy szükségűnk van a külföldi szakirodalom megismerésére /de nem annak kritika nélküli fordítására./ Megoldásként talán a legkönnyebben megvalósítható, ha gondjainkat, gondolatainkat a vitát elindító Katona Pál gyüjtőtársunkhoz hasonlóan nyilvánosságra hozzuk. Erre a célra Tájékoztatónkban mindég biztosítunk helyet. S ha, egy egy fogasabb kérdés tisztázása nem sikerül azonnal, az nem jelenti azt, hagy az feledésbe merül. Más részben egy kicsit bátrabban kellene egyes tapasztaltabb gyűjtőtársaink javaslataival foglalkoznunk. Gondolok itt elsősorban dr. Agócsy Pál barátunk "A szakosított gyűjtemény" cimü hozzászólására. S ezen belül is egy izgalmas, szép, sokirányú cél megvalósítására. A hibridekkel val- foglalkozásra. /A mai napig egyetlen tudományosan is leirt hibridünk van, a Trichocereus spachianus cy. Hungária /Pöldi/ Kondér. Közismertebb néven Cereus Hungaricus. És ennek is első leírása ezelőtt negyven évvel látott napvilágot. Azóta viszont sehol semmi. Mi legfeljebb csak álmodozhatunk gyüjto'utakról. Nagyon csekély azoknak a magyar gyűjtőknek a szama, akik eljutottak a kaktuszok hazájába. És még ezek közül sem akadt senki - a Kubából visszatérő Mészáros Zoltánon kivül - aki magya.- nyelven foglalkozott volna a talált, a felfedezett kaktuszok tudományos leírásával. Viszont a felfedezések kora, a kaktuszok területén lassan lejár. Mind kevesebb lesz az élőhelyi "fehér folt". Egyre csökken a gyűjtök érdeklődését valóban felkeltő uj fajok száma /főleg Nyugaton./ Ezt a tényt, divatot, a hobbykat irányító kereskedelem régen felismerte. Minden hobby mögött ott áll a-- üzleti érjeki Lényegében ez az üzleti érdekeltség az egyik oka annak, hogy sok "író asztal-tud ós" saját s.íobájában fedez fel ujabb fajokat. Sorolgatva a növényeket egyik nemzetségből a másikba. Egy - valóban uj növény megjelenése a kereskedelemben, pedig érthetően izgalmat vált ki a gyűjtőkben. Emlékezzünk csak a Gymnocalycíum mihanovictiií f. rubra-ra. Szint csodáltuk ha egy gyűjtőtársunknál felbukkant. És ma? Szinte a színskála minden árnyalatában láthatunk már kaktuszokat. A nyugati kereskedők katalógusait böngészve pedig egyre több hybriddel találkozunk. Nem egy cég akad, amelyik külön árjegyzéket ad ki a tiybridekröl. Külön, hybridekkel foglalkozó klubok alakulnak. És most felvetődik a kérdés, mi a jó, vagy az érdekes ebben? Nos, Agócsy Pál barátunk által a cikkében említett Echinorebutia-n túltekintve, képzeljünk el egy Lobivia nybridet, amelynek a közismert és a Lobiviákra jellemző egynapos vírágzási idő helyett nyolc-tíz napig tar* ja nyitva szirmait. Ez már kereskedelmi érték, de számunkra is szivet melengető öröm. És ez csak egy kiragadott példa a sok lehetőség köz

- 148 Most joggal felvetheti bárki, nincs valami euentmondás az eddig általam elvként hangoztatott, tiszta fajok gyűjtése és a hybridizálás között? Mir den látszat ellenére azt kell mondanom: nincs. Elsősorban azért, mert értékes hybridet csak az apa- és az anyanövény teljes ismeretében, tf hát az eddigi tulajdonságainak figyelembevételével kísérelhetünk meg eli állítani. Ehhez viszont nagyon sokat kell a tiszta fajok megismerésével foglalkozni. Ezen túlmenően éppen az ilyen jellegű kísérletezgetések ér dekében szükséges lesz a "szakgyűjteményekre", illetve ezek magterm; sére, A gyűjtőnként változó adottságok, lehetösegek eleve kizárják annak a veszélyét, hogy ezután a szakosított gyűjtemények megszűnjenek. Egy t kéllyel, néhány üveg-vitrinnel rendelkező gyűjtő nem gondolhat uj fajtá!< előállítására. De éppen körülményei folytán egy-egy nemzetségből nagyi értékes gyűjteményre tehet szert. Az üvegházzal rendelkező gyűjtőknél, bár ezen a területen egy érdekes jelenség kezd eluralkodni, az üveghc' méreteiben veuó egymást tul szárnyalás, sokkal nagyobb lehetőséget tal. lunk a hybridekkel való foglalkozásra. Uj szépségek hivatalosan is leir ható előállitására, mellyel nevet teremthetünk a kaktuszkedvelés zárt ki; világában. A szétfutó gondolatokat összegezve, hiányos irodalmunkon önmagunk s< githetűnk. Ismereteink, kételyeink nyilvánosságra hozatalával, és ezek megvitatásával. De itt utalok Takács Géza Tájékoztatónkban megjelent hozzászólására "... nem tartom ésszerűnek, ha önzetlen munkájukért nyilvános bírálat éri őket /az egyes cikkírókat./ A részleteket birálhatjul de a segítőkész szándékot semmiképp". A gyűjtés további irányát pedig semmiféle "központosított" irányelvekkel sem lehet meghatározni. Legfeljebb a készre váró emberek pillanatnyi anyagi lehetőségét kihasználva, néhány merkantilista szellemű "gyűjtő" igyekszik a rendelkezésére álló készletek értélcesitése érdekében néhány fajra felhívni a figyelmet. Amikor ezeket a gondolatokat leirom, Szakkörűnk jövő évi jubileumi ki- Ulitására gondolok. Arra, hogy az első magyar kaktuszkedvelő Szakosztály 50 évvel ezelőtt történt megalakulása óta mennyit fejlődött, és hol tart ma a magyar kaktuszgyűjtés. Közben magamban latolgatom, vajon van-e lehetősége a tová.bbí fejlődésnek? És melyik az a járható ut, amelyen minden magyar kaktuszgyű. tő békésen egymást segítve haladhat. Ahol nem kell félni az egyéni törtetés éles göröngyeitől. Bartalis Imre

- 14-1 - ^ gyűjtemények mostohagyermekeiről az Echinocereusokról szeretnék?gy rövid áttekintést adni. A gyűjtők érthetelen módon idegenkednek ettől a kedves, tartósan virágzó, ám virág nélkül is rendszerint muta- 'ós növénytől. Még a viszonylagosan nagy gyűjteményekben is a legritkább esetben találkozunk egy-két fajulckau Talán azért, mert virágzó korukban kissé helyigényesek. Régen, az egyik faj felfedezése, illetve leírása idejében 1828-ban és ezt követően is Engelmann és Salm-Dyck a Cereus nemzetségbe sorolták be. Csak 1848-ban, amikor már több fajt ism'prtek és Így kellő összehasonlitási anyag állt rendelkezésre, vette észre Engelmann,nogy jól elnatárolnató, összetartozó, azonos genusba gyűjthető fajokról van szó. A Cereus genus-név helyett tehát számukra bevezette a botanikába az Echinocereus genus - nevet. Megemlítem, hogy a német nyelvben a genust Gattungnak nevezik, amit mi magyarok hibásan nemzetség-nek fordítunk és nevezünk. Több szerzőnél találkozunk a "natio" botanikai egységgel, ami mc\gyarul nemzetséget jelent, ezért a genus helyes magyar neve "nem".

- 150 - Az biztos, nogy a magból klkelt kis növény.cék jellegzetesen a Cereok alcsaládba utalják az Echinocereusokat Idővel mind több íaj került Európába, illetve botanikus kézbe, egyre többen foglalkoztak az Echinocereuso.d<al. Elsők között Salm-Dyck, Engelmann, Scheer, Linké, Schumann és többen mások is. Az Echinocereusok élettere mérsékelt övi, de kontinentális klimáju terület, mégpedig az és.'.aki félgömbön. így a nagy melegtől az erősebb fagyokig minden hőmérsékleti értékben részük van. Óriási hosszúsági és szélességi területen élnek. Természetesen minden fajnak speciális élőterülete, helye van. Élnek Echinocereusok Mexikó városától észak felé haladve, az USA.-beU Texas állam közepéig, valamint Oklahoma és Kansas áuamokban, söt Wyomingig, Utahig is elhúzódnak. Nyugat felé Kaliforniát érik el, de vannak fajok, amelyek San Luis Potosi, Durango, Coahuila, Tamaulipas és Nuevo Leonban-ban vannak otthon. Élőhelyük magassága 1.5O0-2.OO0 méterig, sőt egyes esetekben még magasabbra is terjed..általános jellemzésijl elmondhatjuk e fajokra, hogy alacsony növésüek, szeretnek szétágazni, sarjakat nevelni, telepet alkotni. Testük puha. Bordáik szóma általábbn kevés, átlagosan 12-18 körül van. Az egyes fajok alaposan különböznek egymástól, de egy kissé gyakorlott szemű gyüjtö mégis reá ismer az Echinocereusokra. Az egy fajhoz tartozók között is nagy eltéréseket találhatunk. Ebből sok vita kerekedett már. Pedig az ilyen jellegű eltérések a nagy távolságra kiterjedő élőhelyek sajátos mikroklímájából adódtak. Virágaik, mindég egyesével jelennek meg, rendszerint a növény csúcsa Közelében, az előző évi areolákból. A irágok, néhány faj kivételével nagyok, a legkülönbözőbb vörös szinárnyalatuak és csak a pulchollus virágai fehérek. Előfordulnak rózsaszín, sárga, sárgászöld és zöldesbarna szinű virágok is. Minden Echinocereus faj nappal virágzó. Némelyik 6-8 napig is nyitva tartja szirmait. A virágok alakja tölcséres, vagy kissé narang alakú. Erős napsütésben a szirmok esetleg kissé visszahajtanak. A magház a virágszárröl /csővel/ együtt rücskös, pikkelyes, a rücskök negyén levő areolák többé-kevésbé fejlett tövisekkel, szőrökkel borítottak. A virágban feltűnően sok porzó van. Ezek kissé a többágú oibe filé magasoanak, és fölötte összehajtanak. A löbb.'gu /többsugaru/ bibe nénány kivétellel /pl. palmeri, scneeri, radians, papillosus, metyek sárga bibéjüek/ - minden esetben zöldszinüe.<. A porzószálak szine általáoan sárga, de akad rózsaszínű és lilás szinű is. A termés puha, éréskor a terméshus megszárad és a rücskein areolák a rajtuk levő tövisekkel együtt lehullanak. Jellemző az Echinocereusokra, hogy ha az areolából uj sarj iíelotkezik, az areolánál az epidermis felreped. Az Echinocereusokat alakjuk, növekedésük, a bőrük szine és a lóvi = diszűk alapján szokták rendszerbe kényszeríteni. Sokáig Kari Schumann ilyen csoportosítása volt érvényben. Ezt, ha nem is minden váiltoztaláis nél.<ül Buxbaum is átvette. Buxbaum az Echinocorouso:<at hármas csoportosításban tárgyalja a " Kakteenpfege bíologisch richtig" c. könyvének.".22. oldalán. i z a hármas csoport a következő:

- Ibl - 1./ Subinermes /Csaknem fegyvertelenéit/, 2.1 Prostrati /Elterülök, elfekvők/, 3. / Erectl /FeláUók/. A harmadik csoportot ismét három csoportra osztva, mégpedig: 3/a Longiseti /Hosszutövisüek/, 3/b Pectinati /Pésüs tövisüek/, 3/c Decalonhi /lo oordájuak./ Buxbaum előtt Backeberg finomabb megkülönböztetést használt a "Die Cactaceae" c. 6 kötetes munkájának IV, kötetében, Backeberg a tipusok megkülönböztetésére négy csoportot tartott helyesnek. Backeberg rendszerében az Echinocereusok négy csoportja a következe 1./ Scheeriani Bckbg. 2.1 Subinermes K. Sch. 3^ Prostrati K. Sch. 4. / Erectl K. Sch. Nem kívánok a két rendszer különbözőségéről tárgyalni. Mindkét rendszernek vannak gyengébb, támadható pontjai. Éppen ugy Backeberg (itografikus /leiró/ mint Buxbaum filogenetikus /fejlődéstörténeti/ rendszerének. Hogy ismertetésemben mégis Buxbaum rendszerét veszem alapul, ennek az egyetlen oka, hogy gyüjtőtársaim körében ez a kevésbé ismer Nehezebben elérhető. így talán lehetőséget nyújtok az irodalommal mélyebben foglalkozó gyűjtőknek az összehasonlítására. Tehát Buxbaum rendszerében foglaltak alapján kísérelem meg az Echinocereus genust bemutatni. Természetesen egy rövid ismeretes keretében nem térhetek ki a genus több mint 220 fajt magában foglaló minden ismérvére, U/ SUBINERMES Az e csoportba tartozó növények gömb, vagy rövid oszlop alakúak, általában 5, maximum 12-13 bordájuak. A tövisek csak gyengén fejlettek, mint pl. a knippelianusnál, testük eléggé rugalmas, nem petyhüdt. 2.1 PROSTRATI Elnevezésük szerint, ezek a talajra fekszenek, erősen sarjadzanak és ahol a sarj a földdel érintkezik, gyökeret eresztenek, így egész szőnyeget alkotnak, 20-25 cm. hosszú szártagjaik puhák, kissé petyhüdtek. 3,/ ERECTI Eléggé merev, de nem kemény a testük. Felálló erőteljes termetűek. Sa' jadzásra kevésbé töre:<szenek, de akad közöttük telepet alkotó is. Amii emiitettem Buxbaum ezt a csoportot további nárom.alcsoportra osztotta.

Ezek a következők: - 152 - a. / Erecti LonRiseti Sok a bordájuk, maximálisan 13, Areolái.< egymás felett sürün állnak a bordák rücskei iiegyén. Bimbóikat nosszu sürü, elálló tövisek, szőrök védi:<. b. / Erecti Pectinati. A legszebb fajokat öleli mrtgában, a fésűs tövisüeket. Ezek felálló növények, bordáik élén egymás felett sorakozó areolákon a növényt jól diszitö, fésű-szerűen elrendezett tövisek, sörték tűnne.< a szeműnkbe, A tövisek, söríék szine feiiértől a vörösig különböző szinárnyalatuak. A tövisek egyes fajoknál oly sűrűek, nogy a növény zöld teste nem is láttiató. Nem sarjadznak sürün, de ha a tenyészcsucs megsérül, namarosan több sarjat nevelnek. cl Erecti Decalophy Pö jellegzetességük, hogy rendszerint lo bordájuk van. Ezek is szívesen sarjadznak. Hajlairlosak a talajon elnyúlni, de a s-zártagok nem maradnak fekve, hanem a végűk felegyenesedik. A sarjak gyökeresednek, egész párnát alkothatnak. Bordáik száma legfeljebb 12, Areoláik egymás felett ritkán állnak. Töviseik különböző hosszúságúak, sohasem fésűsek. Húsuk puha. Az alábbiakban ismertetem röviden az egyes szebb, hálásabb fajokat; 1./ A SUBINERMES SOROZAT jellemző fajai az Echinocereus subinermis, az E. knippelianus, E. pulchellus, E, ameonus, E, weinbergii. Ezek mind mexikói növények, San Luis Potosi-tói Chihuahua-ig megtalálhatók. 2.1 A PROSTRATI SOROZAT fajai Mexikó és az USA déli területein élnek. Ide sorolhatók az E. brandégeei tipus növényen kivül az E. blanckii, E. papillosus, E. pensilie-s, E. pentalophus, E. procembens, E. cinerascens, az ehető termésű E. enneacanthus, E. decumbens, valamint az E. salm-dyckianus és a szép aranysárga tövisű E. scherii. 3./a. AZ ERECTI SOROZATBELI LONGISETUS alsorozat tagjai szintén Mexikó területén álnek, Coahuila 2,000 m, feletti magasságában érzik jól magukat. Ide tartoznak a fehér hajú E. delaeíii-n kivül az E. albatus, az E. longisetus. 3/ű. A.^ ERECTI-PECTINATI ALSOROZAT tagjai Észaii-Mexikó és az USA déli államaiban honosak. Az alsorozn; tipusnövénye a zöldvirágu E. viridiflorus. Dél-Wyomingban és Dél-Dakc tában a prériken van ottnon. Ez az alsorozat a legszebb Ecninocereus fajokat lyűjti magába. Ide Sfirolnau az E, subterraneus, roetteri, caespitotus, reicnenbacnii, palmeri, pectinatus, dasyacantnus, baylei, rigidissimus, ezzel csak a legszebbeket s-oroltam fel.

- 153-3/c. AZ ERECTl-DECALOPHl tipusndvónye az Echinocereus triglochidatus. Az alsorozat tagjai ugyí csak nagy területen tenyésznek Mexikóban, valamint az USA-ban. Idi tartozik az E. fendleri az öt variációjával, az engelmanii, a mamillatus Alsó-Kaliforniáb-1, az E. stramineus Ujmexikó, Texas, Észak-Mexikó tt rületéröl, az E. triglochidatus Nyugat-Texas, Arizóna, Dél-Colorado nc vénye a három variációjával együtt. Az USA Nevada és Utah államaiból az E. mojavensis, az E. coccineu E. leeanus, az E.roemeri. Ha valaki Schuman professzor munkájában a Graciles sorozatról olvasna, ne jöjjön zavarba, mert ez nem külön sorozat, hanem a Wilcoxia net melyet Schumann a virág és a zöld bibe miatt annak idején az Echinoce reusok közé sorolt be. Ha az előzőekben egy kis figyelem iel kísértük, hogy merre van az Echinocereusok hazája és valamennyire tájékozódott ennek a nagy területnek a klímaviszonyairól azt kell látnia, hogy sok esetben több ezer méteres hegyeken tenyésznek. Ezen a vidéken az éjszakák hidegek, novembertől márciusig' komoly fagyok észlelhetők. Éjszaka még nyáron is nagyon lehűl a levegő, néha még fagypont alá is száll a hőmérséklet. Télen neni ritka a hó, de ha kisüt a nap, ez hamarosan elolvad, az olvadék a morzsalékos kövek között könnyen elfut, dél körül pedig el is párolog. Csak a mélyebb talajrétegekben marad némi nedvesség. Az Ecninocereusokat e téli időszak alatt az éjszakai hideg, a dermesztő szél pihenésre :cényszeriti. Hiába süt ki a nap, ilyenkor a növényele pihennek. Tavasszal és nyáron, amikor a nap szinte merőlegesen tüz a növényekre, a talaj 50-60 C. foi<ra is felmelegszik, némi csapadék is hull, éjszaka pedig sürü ködfelhő lepi el a vidéket, a harmatképződés is bőséges. Ilyenkor növekednek, virágoznak az Echinocereusok. Mindezektxíl lét.natjuk, hogy az életritmusuk olyan, mint a mi növényeinké, mea mi is az északi félgömbön vagyunk, csak 20-30 fokkal északabbra. Mindezekből levonhatjuk a tanulságot a növényeink kezelésére vonatkozóan. Természetesen az Echinocereusok életterülete oly nagy és a tengerszint feletti magasságok annyira eltérőek, hogy nem lehet kivánni minden Echinocereusunktól az egyforma fejlődést a mi tartásmódunk mellett. Aki teheti tegyen is klilönbséget a kezelésben a később elmondandók szerint. Megjegyzem, jómagam az Echinocereusokkal nem foglalkoztam behatóan. Mindenesetre az elmúlt 43 év alatt némi tapasztalatra szert tettem. Ez alatt az idő alatt néhány Echinocereus megfor^ dult a gyűjteményemben. Ez idő alatt elpusztult növényeiir^-nel több esetben tettem próbát a lagyállóságukka. Minusz 4-5 C. fokot szárazon minden esetben fagysérülés nélkül kibírtak. Ilyen irányú megfigyeléseim megegyeznek Buxbemm megállapításaival. Végeredményben azt tapasztaltam, hogy nyáron sok nedvességet szeretnek, télen a pectináták bírták a legjobban a szárazságot.

- 154 - Buxbaum tanácsait, minden valószinüség mellett üveglaázi viszonyokra alapozza, /Az én növényeim erkélyen voltak eliielyezve./ Üvegnázban télen a levegő páratartalma 80 % körül van. Lakásomban viszont legfeljebb csak 50-55 %. Azt a szobát, ahol a növényeim vannak, nem fütöm. Öntözni egész télen legfeljebb egyszer öntözök, ha már a növények teste nagyon megpuhul. Tavasszal az éjszakai fagyok elmultával, április végén, május elején az erkélyen levő üvegszekrénybe teszem ki őket. Gyengén árnyékolva az első napokban. Csak a beindulás jelentkezése után kapnak vizet, ill, akkor, amikor a bimbók már erősen fejletteic. Addig csak a cserepek között levő tőzeget nedvesítem időnként. Nyáron viszont bőségesen öntözök. Talajukba humuszt, csak bükklombföldből kapnak. A talaj ph-ja 6,5-7 körül van. Az alábbiakban négy külföldi szerzőtől kapott gyakorlati jótanácsot ismertete.c. Az első a német kaktuszkedvelők atyjától, a régen elhunyt Rotner bácsitól, a másik Buxbaumtól a harmadik Werdermanntól és a negyedik Anna Scháfertől származik. Mind a négy szerző üvegházi kultúrára alapítja mondanivalóját. 1./ Rother tanácsa szajbad és kivonatos fordításban. Az Echinocereusok testi felépítésére való tekintettel sokkal több vizet kapjanak, mint az egyéb kaktuszok. Talajuk általánosságban azonos a többi gömbkaktuszok talajával. Tehát 1/4 rész érett /2-4 éves/ átrostált melegágyi föld, l/4 rész vertfalból származó pelyvás agyag, l/* rész érett marhatrágya, és l/4 rés folyami homok. Valamint kevéske vaicolattörmelék. Az egészet jól öszszekeverve pár hónapig állni hagyva /az ősszel kevert földet tavaszszal használja fel átültetéshez./ Nyáron a legforróbb helyen melegedjenek a növények. Télen pedig + 6- +8 C. fokon pihenjenek nem túlzottan szárazon. Megemlíti Rother, hogy sok tenyésztő az Echinocereusok fonnyasztására törekszik, mel; a szárazon tartás következménye. Azt javasolja, hogy az elfekvő növényeknec szélesebb, lapos edényt adjunk, nyáron a tüzö napon tartsuk őket. Télen napos, világos hely az alkalmasabb, kapjanak néha egy kis vizet. Az Echínocereusoknak télen sem szabad megpuhulniult. Ha február, március hónapokban némi növekedést tapasztalunk, akkor sem szabad melegebb környezetbe helyezni növényeinket. Áprilistól viszont üvegházban, melegágyban már teljes napfény mellett, minél több szabad levegőt biztosítva bőséges virágzásra számíthatunk. A Pectinati sorozat növényeit ajánlja, hogy feloltva tartsuk, azonban az oltás ne legyen tul magas. 2,1 Buxbaum szerint: az Echinocereusok sivatagi növények, csal< elvétve találunk bokros, füves területen a préri térségein, vagy a hegyek között. Ebből kiindulva ugy véli, hogy mint steppel növények ritkán jutnak humuszhoz. Oklahamából származó talajt vizsgált meg, mely homokos, agyagos volt, szinte csa.; ásványi anyagokat tartalmazott. Az A.-izónából szái^ mazó pectinatak vulkánikus eredetű talaját vizsgálva ph. 6-osnav találta, so.c ásványi anyagot tartalmazott. Tehát tápanyagokban nem voll szegény.

- 155 - Az echinocereusok tartásához szintén lapos edényt javasol, erősen homokos-anyagcs, porózus talajjal. A ienyészidó' alatt bőséges tápsó oldat adagolását tartja indokoltnak. Természetesen rendszeres öntözést cell biztosítani a nyári hónapokban. Télen teljesen szárazon kell tarta- "li növényeinket. Ebben az esetben bőséges virágzásra számitnatunk. 3. / Lássuk most, mit mond Werdermann! Az Echínocereusoknak jó tápláló tal" j kell A homok legfeljebb l/3 rész legyen. Ha növényünk fel van oltva, akkor minden esetben az alany igényének megfelelő földkeveréket használjunk. Márciustól biztosítsuk számukra a teljes napfényt, a lehető legmelegebb helyen az üvegházban. A nap égető hatása ellen p.ár napig - amíg a növények megedződnek - árnyékoljunk. Az Echinocereusok kedvelik a 30-35 C. fokos meleget. Természetesen a bőséges öntözésről, a levegő állandó cserélődéséről sem szabad megfeledkeznünk /szellőztetés!/ Tavaszi éjszakákon bekövetkező erős lehűlés nem árt a növényeiínek, A szabadban tartott Echinocereusaink ké^ő őszig kint maradhatnak, szeptemberig az őszi esők sem ártanak. Októbertől azonban óvjuk őket a tartós esőktől Télen +6- +8 C. fokos napos világos helyen teljesen szárazon tarthatjuk őltet. Kis zsugorodás természetes jelenség. Ha a teleltetésre használt helyiségünk fényszegény, legkésőbb márciusban tegyük növényeinket világos helyre. Tartásukra inkább tálat, vagy ládát használjunk, mint cserepet, mert a gyökerek vízszintes irányban növekednek szivesebben. Megjegyzem: a Subinermes csoport tagjai kissé nagyobb meleget kivannak teleltetésnél, mint a többiek. A Pectinati alcsoport tagjait legjobb feloltva tartani. Magvetésnél nappal a 40 C. fok körüli hőmérséklet az ideális, éjjel viszont hagyjuk jócskán lenülni. Ilyen kezelés mellett jobban kelnek a magok. 4. / Anna Schafer is a hazai klimatikus viszonyokból indul ki. Közli, az Echinocereusok hazájában a nappali hőmérséklet elérheti az 50-60 C. fokot is az éjszakai leiiülés pedig a minusz lo fokot. Schafer asszony szerint az Echinocereusok szeretik a tápdus talajt. Földkeverékében 4/6 rész lombföldet, l/6 rész folyami homokot, l/6 rész ásványi anyagokat tartalmazó föld és tőzeg egyenlő arányú keverékét használja. Március közepétől javasolja a növények melegágyba való kiültetését /a cserepeit besüllyesztését./ Néhány faj /knippelianus, subinermis, pulchellus/ kivételével a minusz 8 C. fokot is kibírják. Az öntözés megkezdése előtt 14 nappal 30 fokos esővízzel permetezi növényeit. Szeptembertől nem öntöz. Télen világos helyen 4-10 fok körüli helyiségben teljesen szárazon telelteti növényeit. Növényei ilyen tartásmód mellett bőven virágoznak. Tapasztalata szerint az előző évi bőséges napfény az alapja a sok virágnaic, /előző évi areolákból törnek elő a bimbók./ Eddig tartott a négy, nemzetközi tekintéllyel biró szakértő véleménye.

- 156 - Nem Kívánom szembeauitani a mutatkozó eltéréseket. Azonban felhívom a figyelmet arra, hogy bizonyára tapasztalták, ha különösen idősebb növényt szereztek be, az a gyűjteménybe kerülés után bizonyos ideig megáll, nem fejlődik. Ez az idő a növényeknek az uj helyhez való alkalmazkodáshoz kell. Minél jobban hasonlít az előző tartásmódhoz az uj körülmény, annál gyorsabban indul fejlődésnek a növény. A kaktuszok sok mindent kibírnak, sok mindenhez alkalmazkodnak. Ebből kiindulva azonban egy dolgot feltétlenül figyelembe kell vennünl az előzőekben ismertetett négy módszer bármelyike megfelelhet Echinocereusaink tartására, de.ne kísérletezzünk felváltva egyik után a másikkeü. Ilyen jellegű kísérletezgetés rendszerint a növények fejlődésének rovására történik. Egy veszélyre szeretném még a gyüjtőtársaim figyelmét felhívni, a vékony epidermiszű Echinocereusok legnagyobb ellensége a vöröspók, /takácsatka./ Védekez ési módokról nem kívánok külön tárgyalni. Azonban mindennél fontosabb a megelőző jellegű tavaszi permetezés, amit legalább kéthetes megszakításokkal háromszor megismételünk. Előadásom során emiitett fajokon kívül Backeberg Kakteen - Lexikonján ban találunk utalást az elérhető fajokra. Remélem gyüjtőtársaim növényei sok éven keresztül szereznek öröme gazdáiknak és az elmondottakból leszűrt tapasztalatok hasznosításává bőséges virágzást érnek el. Az apró magoncoknak a csírázás után több fejlődési szakaszon kell átmenniök, és a környezet sok veszélyes változását kell átvészelniök, amíg elérik a virágzóképes, ivarérett kort. Erről a folyamatról hosszan lehetne írni, egy rövid cikk csak leegyszerűsített képet adhat. Lényegében a kaktuszok növekedése és fejlődése több szakaszra bontható, az egyes szakaszok között hirtelen, vagy fokozatos átmenet van. Ez az átmenet nagymórtékben függ a külső körülményektől. A fejlődést négy szakaszra bonthatjuk: 1. A csírázás utáni növekedés 2. A tenyészőcsucsok növekedésének a megindulása 3. Piatalkori növekedés 4. A generatív hajtásrész kialakulása Ezek közül legrövidebb időt a tenyészőcsucs növekedésének a megindulása veszi igénybe. Ez a szakasz tulajdonképpen csak az előtte és utána lévő szakasz fordialópontja, de nagyfokú minőségi átalakulás sal jár, és döntő hatású a további fejlődésre.

- 157 - A negyedik fejlődési szakasz után periodikusan folytatódik a növekeetós-virágzás-termésérlelés folyamata, gyakorlatilag a növény pusztulásáig. A kaktuszok lehetséges életkoráról jóformán semmit nem tudunk. "Természetes halál" talán nem is fordul elő a kaktuszoknál! Igaz, hogy vannak rövidéletünek tartott kaktuszfajok, mint egyes Turbinicar^ pusok, de többnyire ezeknél is betegség, vagy kedvezőtlen környezeti hatás okozza a pusztulást A csirázc'.s utáni növekedés abból áll, hogy kialakul a csiranövény főtengelye, valamint az alsó és felső /gyökér-szár/ tenyészőcsucs. A folyamat ideje alatt állandó a sejtek méretbeni és számbeli növekedése, vagyis a duzzadás és osztódás. Egy fajra jellemző méret elérése után megindul a csiranövény hosszirányú növekedése. Először az alsó tenyészőcsucsból a gyökér kezd nosszirányban növekedni, hogy a csiranövény számára biztosítsa a viz és tápanyagok felvételét /Az asszimiláció már kor.lbban, röviddel a csírázás után megindult/ Ha a gyökér bizonyos méretet elért, megindul a felső tenyészőcsucsból is a hosszirányú növekedés. A fiatalkori fejlődés s két szakaszra osztható. A z első tövisek k i fejlődése után kialakul egy fiatalltori forma, amely sok esetben /pl. Neochilenia, Turbinicarpus, stb./ egyáltalán nem, vagy ali emlékeztet a kifejlett növényre. /Sok esetben a rokon nemzetségek fiatalkori fo»^ mái szinte megegyezőek, még ha a kifejlett alak teljesen eltérő is7 A tövisek ebben a korban általában vékony, fogazott, vagy tollas képletek, amelyek méretben fokozatosan mind nagyobbak lesznek. A magonc többnyire gömbölyded vagy kúpos-hengeres alakú. A szemölcsök vagy bordák később alakulnak ki. Előfordul, hogy a bordázat szemölcsökre bomlik, csak később alakul ki végleges formája /pl. Hamatocactus./ A i-ügyek még kevésbé differenciálódtak, például Mamillariáknál külső hatásra az areolákból és axillákból is fejlődhet sarj. Később az areolák rügyei /Mamillariak/ visszafejlődnek, csak a szemölcs levágása esetén alakulnak sarjjá. A sarjadzó fajokra jellemző a sarjadzás megindulásának ideje. Többnyire a fiatalkori fejlődés vége felé kezdődik, bár "tultáplált" /N-el/, vagy sérült magoncoknál már a kemény tövisek megjelenése előtt fejlődhetnek sarjak. A fiatalkori fejlődés második szakaszát a "kemény" /fajra jellemző/ tövisek kialakulása jelzi, bár ez nem általános érvényű. A Mamillaria Iheresae például még ivarérett korban is csak a fiatalkori pehelyszerü, aoró töviseit viseli. /Érdekes ennek a fajnak és a fiatal Turbinicarpusoknak a szinte tökéletes alaki egyezősége./ Az ivarérett korra jellemző a generatív hajtásrész kialakulása. Ezen azt a hajtásrészt értjük, ar.telynek a rügyei képesek virágrüggyé alakulni. A kaktuszok egy részénél ez alig különbözik a vegotativ /nom termő/ résztől, ogyes nemzetségeknél pedig annyira eltérő, mintha más fajt oltottak volna az addig fejlődött részre. A cephaliummal rendelkc^ő nemzotsógok /Melocactus, Discocactus, stb./ generatív hajl.i.-4- rtsze a vegetatívtól téliesen eltérő.

- 15.8 - A generatív hajtásrész nem mindig a vegetatív fölött fejló'dik ki, egyes nemzetségeknél /pl. Rebutia/ az alsó részek rügyei alaktunau át termörüggyé. Előfordulhat az is, hogy apró sarjak tenyészcsucsából alakul ki a bimbó /vagy fordítva, a bimbó alakul sarjjá./ Ennek valószínűleg erős környezeti hatás miatt kialakult hormonzavar az oka. A cephaliummal rendelkező fajok generatív hajtásrésze annyira differenciálódott, hogy akár virágzatnak is nevezhetnénk. /Nagyon hasonló a fészekvirágzat felépítéséhez, bár növekedése nem annyira korlátozott./ A virágok elhelyezkedése különböző, csak abban egyezik meg, hogy mindig az areola tövises része fölött veui. /Az axillák az alattuk levő areolához tartoznak./ Egyes nemzetségeknél közvetlenül a tövis fölött az aerolából 'Lobivia, stb./ fejjődik ki a bimbó, másoknál /pl Hamatocactus/ kissé távolabb, vagy a szemölcs felső részén húzódó barázdából /pl. Coryphantha./ Egy areolából többnyíre egy virág fejlődik, de ez nem szigorú szabály. Némelykor több virág is fejlődik egyidó'ben egy areolából /Myrtillocactus, Rhipsalis,! stb./ de az is előfordulhat, hogy ezek nem egyidejűleg fejlődnek ki. Az ilyen areolák több rügyet tartalmazó rövidszártagu hajtások. A fejlődést befolyásoló tényezők: Csak azokra a tényezőkre szeretném felhívni a figyelmet, amelyek döntő módon befolyásolhatják növényeink fejlődését. 1. A LEVEGŐ 3yakorlati szempontból csak a levegő páratartalma jelentős. Nagyobb páratartalom gyorsabb növekedést, nagyobb méreteket, de lazább szövetszerkezetet eredményez. A tul száraz levegő ideiglenesen meg is állithatja a növeke'lést, főleg ha a magonc gyökérzete fejletlen. 2. A VIZ Az egyes fajok vízigénye nagyon különböző, de a növekedést inkább csak a viz hiánya csökkenti. A tul sok viz inkább közvetetten káros. 3. A FÉNY A fiatalkori növekedés első szakaszában minden kaktusz a szórt fényt hasznosítja jobban. A közvetlen napsugárzás elpusztíthatja a tenyészőcsucsot, vagy az egész növényt. A fajra jellemző tüskézet kialakulása után /különösen a fényigényes fajok/ már inkább a közvetlen napfényt igénylik. A fény részleges hiánya esetén sok kalítus? nem válik ivaréretté, alakja sem a fajra jellemző. A nappal hossza is megszabja a virágz.'.s menetét. A nyáron virágzó fajok egy részénél a megvilágítás hosszának növekedése indítja meg a virágzást. Az ősszel, télen, vagy kora tavasszal virágzó fajok többsége un. rövidnappalos növény.

4. A HÖ - 159 - A fajok többsége számára optimális a 25-30 C hó'mérséklet, inkább a hőingadozások és a szélsőséges hőmérsékleti értékek befolyásolják élettevékenységeiket. Egyes fajok az egyenletes meleget/melocactus,/ mások a nagy höingadozásokat /magashegyi fajok/ kedvelik. A hűvös telü termőhelyen élő kaktuszok többsége a termőrügyek képzéséhez edacsony hőmérsékletet igényel. Melegebb helyen teleltetve alig, vagy egyáltalán nem virágoznak /pl. Rebutia, Chamaecereus./ 5. TALAJ, TÁPANYAGOK A talaj szerkezete és ph-ja jelentős hatást gyakorol a fejlődésre, de korántsem olyan nagyot, mint egyes irodalmi adatok mutatják. A szélsőségektől eltekintve a kaktuszok alkalmazkodó képesebbek,mint legtöbb cserepes dísznövényünk. A kaktuszok talajával kapcsolatban több az irodalmi misztifikáció, mint a tény. A tápanyagok közül a N gyorsítja a vegetatív növekedést, de lassítja a fejlődést. A túlsúlyban levő P és K a fejlődést gyorsítja, de csökkenti a méretbeli növekedést. Segítik a termőrügyek képzését is. Az eddig tárgyalt külső' befolyásoló tényezőkön kívül belső szabályozó folyamatok is hatnak /enzimek.hormonok./ Minden fejlődési szakaszt más m«s hormonok szabályoznak. Részletezésük nem e cikk tárgya. Az eddigieket összefoglalva láthatjuk, hogy a kaktuszok növekedése és fejlődése nagyon bonyolult, összetett folyamat, korántsem egyszerű méretbeni növekedés. Egyre mélyrehatóbb kutatásával megközelíthetjük növényeink megismerését, ezen keresztül pedig az igényeiknek megfelelő tartósukat. Pachycereus pringlei fejlődésének fázisai: 1. Fiatal csiranövény 2. A tenyészőcsucsok növekedésének megindulása 3-4. A fiatsdkori növekedés két szakasza: 3. Fiatalkori tövisek 4. A fajra jellemző tövisek 5. Generatív hajtásrész bimbókkal és virággal. Takács n^"^

- 160 - MAGYAROS VENDÉGSZERETET CSUPA NAGYBETŰVEL! Az elmúlt évben Magyarországon töltöttük szabadságunkat Olyan jól éreztük magunkat, hogy elhatároztuk ez évben újra felkeressük az Önök szép országát. Társaságunk csupa kaktusz!<edvelöböl állt. Josef Vostry bátyánk a Steier Kaktuszbarátok Egyesületének elnöke, Alfréd Relter, valamint én a családommal. Már májusban felkerestülc az IBUSZ ausztriai irodáját, hogy hajó jegyelíró'l, valamint szállásról gondosicodjanak. A várakozási idö hamar eltelt és eljött az indulás ideje. 1975. július 14-én indult a "Sólyom" szárnyas hajó Wienbó'l. Négy és fél órás utunk a Dunán csodálatosan szép volt. Budapestre érkezve a hajóállomáson az azóta tragikus hirtelenséggel elhunyt Kondér István erdömémök a "Cs kaktuszkedvelök elnöke fogadott. Szabadságunk Budapesten nagyon kellemesen, de nagyon gyorsan telt el. A nagyvárosi lü!<tetö élet, az épületek, a szobrok, muzeumol nagyon emlékeztetnek minket Wienre. De amit különösen szeretnék K emelni az a látogatásunk alatt tapasztalt "MAGYAROS VENDÉGSZE RETET"! Régi ismerőseinket újra üdvözölhettük, ujabb ismeretségeket köthettü Sok kaktuszgyüjteményt látogattunk meg, mindenütt testvéri szeretettt fogadtak. A számtalan, ajándékba kapott kaktuszritkaságért ezúton 1.- köszönetet mondunk. A magyarországi gyűjteményekben feltűnően so Peireskiopsis alanyu oltást láttunk, nálunk ez az alany nincs igy el terjedve a magoncok oltásánál. Sok szalcmai jótanácsot loptunk, igy ismereteinl<et is hasznosan gyarapithattuk. Azonban meg kell mondanunk, hogy szabadságunk egyik legnagyobt élménye a mt\gyar cigány zene, a magyaros ételek felejthetetlen ize a magyar bor tüzes zamata, a jó baráti kör volt. Most, itt mindannyiunk nevében szeretném megköszönni a szívélyes fogadtatást a sok - sok ajándékot a testvéri szeretet. Külön!<iemelve Kondér István bátyánk fiatalos lelkesedését, szerelő gondoskodását, amit sajnos már nem tudunk viszonozni. Farkas Jánc Izsáki gyüjtötarsunk, Menynárd János, Bartalis Imre, Varga Béla ven dégszeretetét, fáradhatatlan szolgálatkészségét. Boros János és Cse geri Miklós baráti fogadtatását. Reméljük, hogy a közeljövőben a magyar kaktuszkedvelőlcet, a "Csil tagjait nálunk Ausztriában üdvözölhetjük, mindannyiukat tárt karral, nagy szeretettel fogjuk fogadni. Sepp Pirker Hetzendorf Judenburgerstr, 17. A 3752. Wasendorf Ausztria

KÖNYVESPOLC - 161 - KRAINZ: DIE KAKTEEN Lieíerung_ 57-58. A szélsőséges sivatagi életkörülményekhez alkalmazkodott, ezért kényes és ritl<a Coloradoa mesae-verdae-ről kapunk igen alapos leirást. E különleges növény a Sclerocactusokkal együtt közös őstől származik, de külön fejlődési voneilra tért, amely a Toumeya és Turbinicarpus fajok felé irányul. További ismertető leírások; Dolichothele longimamma, D. longimamma fa. giganthothele, D. longima fa. globosa, és D. longimamma subspec. uberiformis. - Prailea matoana. - Gymnocalycíum calochlorum, G. denudatum, melynek számos változata főkénl a hybridizáció következménye. A G. gibbosum földrajzilag nagy kiterjedésű területen él, ezért számos változata és formája keletkezett. Így a G. platense és G. chubutense is tulajdonképpen gibbosum. A G. mazanense-hez ugyancsak varietas-ként sorolandó a G. weissianum és G. nidulans. A Loxanthocereus nemzetség 3 alnemzetségre oszlik: SUBGENUS l. Loxanthocereus Backeberg /subgenus typicum./ SUBGENUS 11. Hildewintera /Ritter pro genere/ Buxbaum combinatio nova. Idecsatolva; Loxantocereus /subgenus Hildewintera/ aureispinus Loxantho cereus formosus/ Sub» Matucana formosa/ SUBGENUS III. Anholoniopsis Buxbaum subgenus nóvum. Idesorolva mint species typica a Loxanthocereus /subgen. A.nhaloniopsis/ madisoniorum amely azonos a /SUb/ Matucana madisoniorum- al. Ismertető leírások igen szép fénykép anyaggal: Loxanthocereus /Hildewintera/ aureispinus, Melocactus ernestii, Melocactus zenntncrii, Neobesseya /Ortegocactus/ macdougauii, Obrogonia denegrii, Opuntia basilaris, Pediocactus simpsonii, Rebutia /Aylostoru/ hello sa. Kemones Ernő

Sajtószemfe - 162 - und ondae SddaJerten 1975. évi 2. szám W. Rausch: Rebutia /Pigitorebutig/ diersiana Rausch spec. nov. Első leírása ennek az aranysárga virágú Bolíviában élő törpekaktusznak és atrovirens /sötétzöld/ változatának. Backeberg rendszerében a Mediolobivia-k között foglalna helyet. 2. fénykép. Krainz és Dr. Kladiwa: Dr. Buxbaum professzor 75 éves. A világszerte nagyrabecsült tudós pályafutásának rövid ismertetése után szerencsét és tartós alkotóerőt kivan a két szerző. 1 fénykép. A magyar kaktuszgyűjtők is sokat tanultak Buxbaum professzor tudományos közleményeiből. Születésnapja alkalmából köszöntjük Öt, kívánunk hosszú életet és értékes munkásságához jó eredményeket. W. van Heek: Eredményes vetés. A szerző kezdők részére ismerteti a magvetés bevált módszerét, kihangsúlyozva a tisztaság és fertőtlenítés jelentőségét. K.Wagner és M.Haude: Sclerocactus whipplei /Eng.&Big./ Br.&R. Rövid ismertető leírásban és fényképen mutatják be a szerzők ezt a nem mindennapi növényt. A virágzáshoz állítólag hidegen tartás is szükséges. 1975. évi 3. szám. K. Schreier: Mamillaria gaumeri /Br. & R./ Orcutt. A mexikói Yucatán félsziget északi partvidékén található. Pehérgyapjas areolái és viszonylag nagy /0 1,5 cm./ krémszínű virágai díszes megjelenést kölcsönöznek a lapított gömbalaku növénynek. A szerző egy 51 cm. kerületű és 1.250 gr. sulyu pompás példányt Is talált. A teleltetési minimális hőmérséklet + lo C legyen, mert lelőhelyén a leghűvösebb idős.iakban sincs + 15 foknál hidegebb. 1 fénykép. K. Screier és P. Weisser: Chilei benyomások Az útirány Copiapo ás az Atacama sivatag. Számtalan Copiapoa, Horridocatus, Eriosyce, Neochilenia és Neoporteria élőhelye. 3. fénykép. W. Windisch: hozzászólás az edén/témához. A =zerző hivatkozik arra, hogy a nagy kereskedelmi kertészetek a- gyagcserepet használnak, bár ismerik hátráriyail. Ha a talajba sülylyosztvo alkalmazzuk, a hátrányok mogszűnno:<, a kaktuszok pedit; orőloljos fejlődésben maradnak.

- 163 - H. Broouh: Discocactus horstii Buin. & Drod. Ritkaszóp különlegesség, amely éjjel hozza kellemes illatú fehér virágát. Este 2 0 órakor nyilik és reggelre elhervad, A szerző import példánya kétszer egymásután virágzott. 1. fénykép, ^ E. Haugg: Buzdítás a vetésre. A szerző részletes leirást nyújt egy vetési módszerről, mely saját készítésű berendezéssel, mesterséges megvilágítás alkalmazásával jó eredményt ad. Kemenes Ernő The Journal of The Mammillária Socioty. VOLUME XV; Nr. 2. ÁprUis. 1975. Ul Steven Brack; Mamtnillaría heyderivar. meiacantha. A szerző a faj előíordulásí helyét és annak körülményeit ismerteti. Emliti a formakört, amelyhez tartozik és annak jellemző előfordulási helyeit. A faj társaságában élő más kaktuszfajokat. Pontosan ismet^ teti a lelőhelyen lévő klimatikus feltételeket, csapadékviszonyokat és a talajok összetételét. 2,1 Mrs. B. Maddams: Mammillariáink között. A szerzőnő, aki a Society gyűjtemény megbízott kezelője, minden számban beszámol a közös gyűjteményben történtekről. Ebben a cikkében említést tesz a IVI, microheliopsis, M. cowperae, M. lasíacantha, M. magallaníi, M. ocotillensís, M. picta, M. lanta, és a M. plumosa-ról. 3,1 Mr. W.F. Maddams: Denis Cowper. A hirtelen elhunyt hires Kaktuszkutatóról ir visszaemlékezést a szerző, 1974. novemberében hirtelen hunyt el gyűjtés közben. Nagyon sok Mammilariát kutatott föl és írt le. A legnagyobb ismerője volt a Mamm, wrightii-wucoxii-víridiflora complexusnak és a Mamm. microcarpa complexusnak, Ö irta Ic a M, santaclara-ensist, M. morricali-t, M. garessít, M. chavesei-1, Sokat utazott és kutatott Texas, New Mexikó, Arizona és Califo.-niában, 4,1 A használatos Mamillaria novolc áttokintése. 42.rész. Ebben a részben a Mamm. wrightii-wilcoxii-víridiflora complexussal foglalkozik a szerző D.R. Hunt. A cikkben említést kap a M. wrightii, M. wilcoxii, M. virídiílora, M, chavczeí, M. orestera, M, morrícali, M. santaclarcnsis, M. garossii, M. barbüta, M. microcarpa, M. granatiiii, M, wathcnauíana. ^ysttráinyi Mikios

Szakköri hírek - i.b4 - SZAKKÖRÜNK TAGSÁGÁHOZ! Szakkörünk vezotó'ség választó taggyűlését 1975. szeptember 15-re tü.-;tüi-. ki. Amint az előre látható volt, távol élő tagjaink jelenlétének hiányában a közgyűlés határozat képtelen volu Azonban ezt az öszszejövetelt felhasználtuk a szeptember 27-én tartandó választás elő-.cészitésére, és igy sok szempont megvitatására cor került. Szeptember 29-én a megjelent tagság az alábbi vezetőséget választotta meg: Szakkör vezető: Titkár: Külföldi kapcjsolatok: Szaktanácsadó: Pénztáros: Könyvtáros: Rendezvény /kiállítás/ felelős A TÁJÉKOZTATÓ SZERKESZ" Bartalis Imre Csomor Sándor Nagysurányi Miklós Menyhárd János Gáli György Lorentz Károly Ady Pál 3 BIZOTTSÁGA: Mészáros Zoltán Kemenes Ernő Szupp Géza Az uj vezetőség a Szakkör programjána.c irányítását, a Szakkör további munlcásságát a Icorábbi szellemben kivánja folytatni. Tenát, jó baráti kapcsolatot tartani minden hazai szakkörrel, és gyűjtővel. Az eddigi gya!<orlatnak megfelelően a jövőben is havonta kétszer, hétfői napon a Művelődési Központ által biztosított helyiségben tartjuk összejöveteleinket. Műsor tervünkben havonta egy színvonalas előadás és egy klub nap szerepel. Június és szeptember között pedijj gyűjtemény látogatások, gyakorlati bemutatók egészitilc ki programunkat. Az 1975./1976. évi programunkat biztosítottuk. A Iclubnapokat szeretnénk az eddigieknél élénkebbé tenni, s ennek éraelcében növénycserét, növényhatározást, és más ícötetlen szakmai beszélgetéseket, vitákat folytatni. Kérjük tagtársainkat, hogy l-.lubnapjainkon vessék fel problémáikat, gondolataikat, aktiv részvételükkel tegyék élővé. Egyúttal kérjük, hogy az előadások napján ne hozzanak be növényeket, ilyenkor nem lehet cél, a figyelem megosztása. Magakciónkat a következő évben is az eddigiekhez hasonlóan kivániuk megszervezni. A magakció sikere érdeiceben kérjük tagtársaink negártö támogatását. Elsősorban azt, nogy felesleges magjaikat bocs'jtsá.lc a Szakkör magakciójának rendelkezésére.

- 165 - Véleményünk szerint Szakkörünk életképességinek egyik legfőbb bizonyítéka az immár tizenkettedik éve rendszeresen megjelenő kis Tájékoztatónk. Mely egyúttal kapocs is a tőlünk távol élő tagjainkkal. De Tájékoztatónk ezen túlmenően mint egy híradás is a kaktuszos világnak, ime Magyarországon is vannak, élnek kaktuszokat gyűjtő emberek. Kis lapocskánk tizenhat országba hirdeti a Szakkörünk tagjainak szakmai szinvonalat, érdeklődési körét. Ezért az évenk ént hatszoi megjelenő Tájékoztatónk tartalmi és formai színvonalára a továbbiakban is nagy súlyt kívánunk helyezni. Ehhez azonban tagtársainktól az eddigieknél több, nagyobb segítséget kérünk. A Tájékoztató színvonalát a megválasztott Szerkesztő Bizottság önmagában nem tudja biztosítani. Az előre lépéshez feltétlenül szükség van az eddigi szerzőgárda kibővítés ére. Tehát várjuk a gyüjtőtársak kisebb-nagyobb terjedelmű cikkeit, megfigyeléseit, vagy bármilyen, közös, hobbynkkal kapcsolatos észrevételeit, leírásait. Szakkörünk érdekében, reméljük a tagtársaink aktiv támogatását. És kérjük segítő megértésük et, A Vezetőség 1975. október 13-án: Nagysurányi Miklós teleltetéssel kapcsolatos tennivalókról, valamint az őszi kemizálási problémákról tartott előadást. Utána Pál Imre gyüjtötarsunk mutatta be színes diaképeken gyűjteményének féltett darabjait. 1975. október 27-én: Klub napot tartottunk. A vezetőség pedig a jövő évi kiáilitás tennivalóit beszélte meg. 1975. november lo-én; Mézer A.ntal gyüjtötarsunk ritkábban előforduló Paródiákról szóló előadása, a bemutatott színes diák sok gyüjtötarsunk érdeklődését keltette fel, s tett ennek a szép nemzetségnek barátjává. Szakkörünk Vezetősége a tagtársak egyetértésével együtt elhatározta, hogy az 1976-ban kiállításunkat a magyar kaktuszgyüjtés első szervezetének a KERTÉSZETI EGYLET keretében működő KAKTUSZKED VELO SZAKOSZTÁLY megalakulásának 50. éves évfordulója tiszteletére rendezi. Kérjük kedves gyűjtőtársainkat, hogy részvételükkel tegyék a magyar kaktuszgyűjtés ünnepévé kiállításunkat. Egyben kérjük gyűjtőtársainicat, ha bármely adatot, tárgyat őriznek mely a magyar kaktuszgyüjtéssel kapcsolatos, szíveskedjenek a kiáilitás rendezőségének bejelenteni. A kiállításunk időpontja: 1976, május 08-16. Helye: a Művelődési Központunk Kamaraterme.

- 166 - KONDÉR ISTVÁN Szakkörünk elhunyt elnöke emlékére, a magyar kaktuszgyűjtők. Szakkörök összefogásának, egymást segítő baráti készségének erősítése céljából VÁNDOR DIJAT alapit. Az először kiadásra kerülő vándor dij elnyerésének feltételeit a KIÁI/LITÁS NEVEZÉSI FELHÍVÁSÁN KÖZÖL JÜK. A vándordijat a Budapesti Geodéziai és Térképészeti Vállalat megértő támogatásával sikerült biztositanunk. Ezért nemcsak tagságunk, de az összes magyar kaktuszkedvelö nevében mondunk hálás köszönetet. Szakkörünk, kiálutásának emlékezetessé tétele céljából egy szerény "ÉV KÖNYV" kiadását határozta el. A Kiadásra kerülő kis könyvünk nem kerül kereskedelmi forgalomba. Kis példányszámánál fogva első sorban a Szakkör tagságának, előjegyzés alapján lesz beszerezhető. Az "ÉV KÖNYV" tartcjmából: -Latin - Német - Magyar kaktuszos szótár, a Noporteriákról, p Rendszertanokról, Melocactusokról stb. Sok, eddig magyar nyelven nem közölt érdekesség mellett, a Tájékoztatónkban megjelent Írások, tanulmányok kjpizül éhány érdekesség MAGAKCIŐNKRA dr. KISS ISTVÁN KISUNYOM LÉGRÁDI MIKLÓS BUDAPEST MENYHÁRD JÁNOS BUDAPEST által küldött megokat a Tagság nevében köszönettel nyugtázzuk. Adás - Vétel' Csere Csomor Sándor gyüjtötarsunk ismeretséget, cserepartnert keres a Paródiákat kedvelő gyüjtőtársak köréből. Cime: U03. Budapest, Petrőczi u. 5/a. I. BOLDOG ÚJÉVET C HOBbIM roaom GLUCKLICHES NEUJAHR FELICE ANNO NUOVO HAPPY NEW YEAR LA MULTI ANI SZCZESLIWEGO NOWEGO ROKU BONNE ANNÉE GOTT NYTT AR