Gyerekekre alkalmazta: Anthony A. Lee Illusztrálta: Rex John Irvine Fordította: Maryam Frazer Channának. 1
2
Nagyon régen, mielőtt megszülettél, 'Abdu'lBahá ellátogatott Amerikába. Az utazás alatt Amerikában különböző emberekhez beszélt... férfiakhoz, nőkhöz, és gyerekekhez. Több városba is utazott, elment templomokba, ligetekbe, találkozókra és házakba azért, hogy meséljen a Bahá'í hitről az embereknek. 3
Beszélt fiatal emberekhez, idős emberekhez, fekete emberekhez, fehér emberekhez, magas emberekhez, alacsony emberekhez, gazdag emberekhez, és szegény emberekhez. Bahá'u'lláhról mesélt nekik. 4
Amerre csak járt 'Abdu'l-Bahá, sok Bahá'í ment vele. Mindenféle Bahá'íok voltak: Perzsa Bahá'íok perzsa ruhákban, amerikai Bahá'íok amerikai ruhában, magas Bahá'íok és alacsony Bahá'íok, idős Bahá'íok és fiatal Bahá'íok, minden bőrszín -- fehér, sárga, barna, és fekete. 5
Egyszer, amíg 'Abdu'l-Bahá New Yorkban (Nyu Jork) tartózkodott, elment egy olyan helyre, ahol sok szegény ember lakott, hogy meséljen nekik Bahá'u'lláhról. A helységet úgy hívták, hogy a Bowery (Bauri). Sok bahá'í elment a Bowerybe 'Abdu'l-Bahával. Néhány ember megbámulta őket, mert olyan sokfélék voltak. Egy csoport gyerek, elkezdett kiabálni és nevetni. Mulatságos volt nekik látni olyan sok különböző embert együtt, és persze, nem tudták, hogy Ki volt 'Abdu'l-Bahá. 6
A fiúk közül, néhányan csúnya neveket kiáltoztak és kis botokat dobáltak 'Abdu'l-Bahára, és a Bahá'íokra amikor azok mentek az utcán. 7
Ez egyik bahá'í, aki 'Abdu'l-Bahával ment, Kinney (Kini) asszony volt. 'Abdu'l-Bahá az ő házában lakott New Yorkban. Szomorú volt, amikor látta a fiúkat nevetni és kiabálni 'Abdu'l-Bahára. Ezért odament hozzájuk és beszélt velük. Elmondta nekik, hogy Ki volt 'Abdu'lBahá. Elmesélte, hogy Ő egy nagyon Szent Ember. Ő sok évet töltött börtönben, és sokat szenvedett azért, mert az Igazságot mondta, és mert minden embert szeretett. Most 'Abdu'lBahá egy találkozóra megy, hogy meséljen a szegény embereknek Bahá'u'lláhról. 8
A fiúk már sajnálták azt, amit tettek. - Mi is mehetnénk a találkozóra? kérdezték. - Nem - Kinney asszony azt mondta, hogy ez nem lehetséges. De mivel 'Abdu'lBahá az ő házában lakott, ezért eljöhetnek vasárnap, hogy találkozzanak Vele, ha akarnak. Megadta a címét nekik, de nem hitte, hogy el fognak jönni. Vasárnap, a gyerekek eljöttek Kinney asszony házához, a legünnepélyesebb ruhájukba öltözve. Kinney asszony meglepődött, és nagyon boldog volt, hogy eljöttek találkozni 'Abdu'l-Bahával. 9
Minden fiú bement a házba. Felmentek a lépcsőn, és egy nagy szobába léptek. 'Abdu'l-Bahá az ajtóban állt. Mosolygott és nevetett, mert nagyon szerette a gyerekeket. Minden kisfiút köszöntött amikor beléptek a szobájába. Megrázta a kezüket és a karját a vállukra tette. A gyerekek mindannyian boldogok voltak, mert 'Abdu'l-Bahá mosolygott rájuk és nevetett. 10
Az utolsó gyerek, aki belépett a szobába egy kis fekete fiú volt. Amikor 'Abdu'l-Bahá meglátta őt, még boldogabb lett. Hangosan azt mondta: - Íme egy fekete rózsa! 'Abdu'l-Bahá azért mondta ezt, mert nagyon örült a kisfiúnak, és emiatt a kisfiú is nagyon boldog lett. Valójában, nem létezik fekete rózsa. A legtöbb rózsa vörös, sárga, rózsaszín, vagy fehér. De azt mondják, hogy ha létezne fekete rózsa, az lenne a világ legszebb virága. 11
Tudod, hogy vannak gyerekek, akiknek a bőrszíne vörös, sárga, rózsaszínű, vagy fehér. Vannak barna és fekete gyerekek is. Mindannyian olyanok mint a szép virágok. Milyen borzasztó lenne, ha mindenki ugyanúgy nézne ki! Nagyon rossz lenne. 12
'Abdu'l-Bahá szeretett ott lenni, ahol több bőrszínű gyerek volt. Ezért örült annyira, amikor belépett az utolsó kisfiú a szobába -- mert ő más volt mint a többiek. Amíg a gyerekek bent voltak a szobájában, 'Abdu'l-Bahá elővett egy nagy doboz csokoládét. Tudta, hogy a legtöbb kisgyerek szereti a csokoládét. Mindegyik gyereknek annyit adott, amennyi csak belefért a kezébe. A fiúk biztos nem felejtik el soha a találkozásukat 'Abdu'l-Bahával. És biztos azt sem felejtik el, amit 'Abdu'lBahá mutatott nekik: az emberek mindenféle színben szépek. 13
A szülőnek: Ez a történet 'Abdu'l-Baháról szól, és gyerekre lett alkalmazva a Portals to Freedom (63-67 o.) történet alapján, amit Howard Colby Ives írt. Ives úr ennek a történetnek a szemtanúja volt. Persze, ez egy kedves történet 'Abdu'l-Baháról, és így is lehet tekintetni, de a történet illusztrálja az egyik fontos bahá'í alapelvet: az emberiség sokféleségének értékelését. A Bahá'í tanítások nem azt tanítják, hogy elnézzük az etnikai különbségeket, hanem azt, hogy keressük ezeket és részesüljünk a különböző fajok közötti élmények gyümölcsében, és hogy ez a mindennapi életünknek a része kell, hogy legyen. Azt is kell hangsúlyozni, hogy 'Abdu'l-Bahá nem hagyta figyelmen kívül azt, hogy az utolsó gyerek, aki belépett a szobába, más bőrszínű volt, és nem cselekedett úgy, mintha ez a különbség nem lenne fontos. Hanem, bejelentette a sokféleség felfedezését, és oly szeretettel és boldogsággal hangsúlyozta azt, hogy senki nem érthette félre a célját. - Bahá'u'lláh azt mondja, - ír erről 'Abdu'l-Bahá, hogy, az emberiség különböző fajai egy összetett harmóniát és szépséget adnak az egésznek. Ezért barátkozzunk össze ebben a nagy emberi kertben, mint a virágok, melyek egymás mellett nőnek viszály és veszekedés nélkül. - (idézett az Isteni Igazság Megérkezéséről, 31. o.) 14
És újra hangsúlyozza, - Az emberiség családjában a különbözőség legyen a szeretet és harmónia teremtője, akár a zenében, ahol sok különböző hang összekeveredik egy tökéletes akkordban. - (idézett az Isteni Igazság Megérkezéséről, 32. o.) E történet segíthet tanítani a gyerekeket, hogy észrevegyék és értékeljék a faji és bőrszíni különbségeket. A történet illusztrálja 'Abdu'l-Bahá állását, az Ő szeretetét a gyerekek iránt, az Ő kimeríthetetlen vendégszeretetét, az Ő gondoskodását a szegények emberek iránt, és az Ő életörömét. A gyerekosztályban Ezt a történetet felolvashatjuk a bahá'í gyerekosztályban, de egy kreatív foglalkozás is kell hozzá. Egy ötlet ehhez, hogy a gyerekek két rajzot rajzoljanak zsírkrétával. Az egyik képhez rajzolniuk kell egy virágkertet, vagy egy csoport gyereket, de csak egy színt használhatnak. Minden gyerek kap egy-egy zsírkrétát és mást nem használhat. A második rajznál, ugyanazt kell rajzolniuk, de most annyi színt használhatnak, amennyit csak akarnak. Amikor rajzolnak, bátorítsuk őket, hogy mondják a véleményüket és érzésüket a színekről. A végén, kérdezze meg a tanár, hogy melyik képet volt jobb érzés rajzolni, és melyik a szebb: az aminek csak egy színe van, vagy az aminek több. 15