L ewis R. Walton ÓMEGA

L ewis R. Walton ÓMEGA

Lew is R. Walton ÓMEGA BIBLIAISKOLÁK KÖZÖSSÉGE

A könyv eredeti cime: Lewis R. Walton: Omega Review and Herald Publishing Association Washington D. C. Fordította: SONNLEITNER KÁROLY Kiadja a Bibliaiskolák Közössége 1121 Budapest, Remete u. 16/A Tel.: (06-1) 391-0181, fax: (06-1) 391-01082, e-mail: bikkiado@freemail.hu, honlap: www.bibliakiado.hu Szöveggondoz ás: Dudás Katalin Tördelőszerkesztő: Kőműves László, Czinkota András Borítóterv: Füleky Adrienn Felelős szerkesztő: Czinkota András Készült a Reménység Alapítvány nyomdájában (Nágocs) Felelős vezető: Kökéndy Zoltán ISBN 963 7427 66 x

Tartalom Előszó 7 Prológus 9 1. Segítenék neked, ha tudnék 12 2. Szomorú híreket kaptunk 17 3. Miként egy tüzes kard 25 4. Te vagy az az ember. 35 5. Ómega 42 6. A megpróbáltatás, am ely m indenkire eljön 57 7. Kilenc sarkalatos pont 64 8. M int pusztító szélvész 72 Hivatkozások 77 í

M egállni az igazság és az igazságosság véd elm éb en, am ik or a töb b ség elpártol tőlünk, az Űr harcait harcoln i, am ik or k evesen vannak a győztesek - EZ LESZ A M I PRÓBÁ N K.' (Ellen G. White: Bizonyságtételek V, 136. o

Előszó Ritkán készül olyan érthető, hömpölygő stílusban megírt könyv, am elynek gondolatai az olvasót az első fejezettől az utolsóig - mintha egy hullám taraján lovagolna - sodorják egyre tovább. Am ikor egy könyv általános érdeklődésű témával foglalkozik, az olvasás maximális élvezetről és áldásról gondoskodik. Ez a könyv pontosan így jellemezhető. M ielőtt kiadásra került volna, többször átnéztem a kéziratot, és minden egyes alkalommal a szerző könnyed stílusának és az olvasót lebilincselő képességének hatása alá kerültem. Ezen túlmenően mély benyomást gyakorolt rám az a különleges adottsága is, ahogyan az adventtörténelmet, valamint a korabeli nemzeti és nemzetközi eseményeket összefüggésbe hozza egymással. Szóecsetének könnyed vonásaival festett képe felöleli mindazokat az Egyesült Á l lamokban, Kínában, Oroszországban és Németországban végbemenő eseményeket, amelyek a Battle Creek-i szanatóriumot és a Review and Herald Kiadóhivatalt elpusztító tűzesetek hátteréül szolgáltak. íg y az adventizmust igazi élethelyzetbe illeszti, s elkerüli, hogy azt a benyomást keltse, miszerint az légüres térben mozogna. Az író többet tesz annál, minthogy irodalmi jártasságát bemutassa. M egbirkózott azzal a témával, amelyet minden h. n. adventistának nagyon gondosan fontolóra kellene venni. Ellen W hite a hitehagyás alfájának nevezte azt a válságot, amely a XX. század kezdetén megrázta az egyházat, és arról prédikált, hogy a maga idejében az ómega fogja követni. Talán nincs egyetlen ember sem, aki pontosan tudná, mit értett Ellen W hite az ótnega elnevezésen, de felelőtlenek lennénk, ha nem keresnénk valami tartalmi magyarázatot arra, hogy mire is gondolhatott. Meg kell tanulnunk azokat a leckéket, amelyekre a történelem tanít, hogy védekezni tudjunk a történelem tévedéseinek ismétlődései ellen. E könyv szerzője megfogalmaz jó néhány tanulságot, amelyek az alfa tapasztalatból megtanulhatók, de következtetéseiben mégsem dogmatikus. Párhuzamot von az alfa válság és az egyházon belül folyó események között, de elsősorban azért, hogy lezárja a megbeszélést. Ú gy gondolom, e könyv kellő távlatról gondoskodik a folyamatban lévő eseményekről azáltal, hogy em lékeztet bennünket arra az útra, amelyen az 7

Úr vezetett mmket, és a tanításokra, amelyeket a múlt történései által adott nekünk. Az Omega c. könyv a jelen és a jövő veszélyeire egyaránt figyelmessé tesz. Olvassa mindenki mélyen gondolkodva, imádkozó szívvel, Hogy jobban felkészülhessen a Krisztusért és az igazságért való kiállásra az eljövendő válság során. K enneth H. Wood az A dventist R eview szerkesztője

Prológus Mark Hanna erőteljes ember volt, kopasz, de jóképű, vékony szakállal keretezett arcú, és megszokta, hogy beszédei alkalmával sikereket érjen el. Éppen legutóbb is, szinte fél kézzel az amerikai elnökségbe juttatta William M ckinley-t. Egy új évszázad kezdődött. Az 1900-as év olyan fényesen virradt fel, mint egy új dollár, és amennyire Hanna szenátor láthatta, a jövő egyenesen a csillagok felé tartott. A kemencék izzásban vannak - kiáltotta -, a tengelyek már éneklik éneküket. Jóléttel együttjáró boldogság köszönt mindannyiunkra. Az Ohió-beli fiatal szenátor nem állt egyedül ezzel a véleményével. 1900. január elsején a jövő ígéretesnek látszott, mint egy tavaszi reggel. Ekkor a világ túlnyomó részében béke honolt. Kína százmillióival még nyitva állt az utazás és az evangélium előtt. Az óriási földrész belsejében - melyet fiai és leányai Nagy Oroszországnak neveztek - volt még egy kevés idő, bár a homokóra szemcséi gyorsan peregtek; a nagy problémák nemsokára nagy változást követeltek. Mégis, majdnem két évtized múlva a cár téli palotája előtt az ágyúdörgés örökre megfordította a történelem menetét és a kedvező alkalmakat Isten műve számára. Roppant változások - mint egy kötelékeket szaggató vihar közeledését hírül adó első szélrohamsorozat elmosódó szürkesége - lapultak a holnapok mögött, de az 1900-as év első napján néhány ember a napfényen kívül nem látott semmi mást. Ha. az em b er ebben az elm ú lt évb en nem tudott v o ln a pén zt keresni, esete rem én ytelen len n e - ujjongott egy újságkiadó, és egy New York-i egyházfi így lelkesedett:,y4 törvén yek egyre igazabbak, a vezetők bum ánusabbak, a zene édesebb, a könyvek b ölcseb b é válnak. A más véleményű hangok egyike egy 72 éves, idős hölgytől származott, aki történetesen ezen a napon (január 1.) Új Dél-Walesben, Ausztráliában tartózkodott. Néhány éven keresztül Ellen W hite egyre nyomatékosabban beszélt valami nagy katasztrófáról, amely nemsokára a világot éri, és habár észrevételei általában divatjamúltnak tűntek, mégis feltűnő határozottsággal kitartott mellettük. R övidesen megsokasodik a halál, a pusztulás, a bűnözés és a gazdagok ellen elk övetett k egyetlen ségek,akik a szegények rovására em elk edtek magasra. Akik k ívül esnek Isten véd elm én, nem találnak biztonságot sehol, sem m ilyen állásban. E m bereket 9

képeznek ki, s arra használják találékonyságukat, h ogy a csonkítás és gyilk o lás leghaték onyabb gép ez etét hozzák m űk ödésbe... K üldjünk távolabbi területek re pén z t és munkásokat. Különös szavak, amelyek nem tartanak lépést a kor hangulatával, és sokkal kevésbé volt könnyű figyelni rájuk, mint Newell H illis tisztelendő megnyugtató szavaira, aki brooklyni gyülekezetének a bölcsebb könyvekről és az édesebb muzsikáról beszélt. Ám az új évszázad első napján az emberek jól tették volna, ha meghallják Ellen G. White kijelentéseit, ha némi figyelmet fordítanak figyelmeztetéseire, mert túl gyakran volt igaza a múltban. Nem engedheti meg magának az ember azt, hogy semmibe vegye őt, és kényelmes, megnyugtató álláspontra helyezkedjék. Nem volt senki, aki tudott volna erről azon az újévi reggelen, pedig Mrs. W hite jövendölései a beteljesedés küszöbén álltak. Abban a hónapban bocsátották szabadon Lenint szibériai száműzetéséből, és száguldott keresztül Oroszországon, hogy Nyugat-Európában biztonságot találjon. Anglia, Franciaország és Oroszország - érintett lévén a kialakuló német szövetséggel kapcsolatban - a hármas antantot támogatta. Zürichben egy Albert Einstein nevű fiatal egyetemista már különleges képleteket írogatott, az anyag energiává történő átalakításának lehetőségén tűnődve. 1900 újév napja - Sanghajban brit gőzhajók fordulnak lustán bójáiknál a Huang-pu folyón, az álmos téli napon sütkérezve. Szentpétervárott az orosz nemesség élénkpiros szánkókon robogott a Néva folyó partja mentén, majd rohantak haza, hogy az estélyre átöltözzenek. Ez volt az, amit az orosz társadalom a szezon csúcspontjának nevezett. Szikrázó éjszakai forgatag, fehér atlaszselyem köpenyek, egyenruhák lángvörös díszítésekkel - az estélyek évadja ez, ahonnan senki sem távozott hajnali három előtt, és a tisztek egészen addig maradtak, amíg az eget gyöngy-, rózsa- és ezüstszínűre nem festette a hajnal. Újév - Berlinben Alfréd von Schlieffen gróf már tudta, hogy amikor kirobban a háború, a hadsereg átszeli majd Belgium bársonyos síkságait. Tudta, mert a térképek már felvázolták a támadási terveket. A H. N. Adventista Egyház írásaiban ez idő tájt egyetlen, utolsó, kétségbeesett erőfeszítésben tárulkoztak ki a szavak, felismerésért könyörögve, mielőtt túl késő lenne: E m bereket képeznek ki, és arra használják találékonyságukat, h ogy a csonkítás és gyilk olás leghaték onyabb gép ez etét hozzák m ű k ödésbe... K üldjünk távolabbi területek re pén z t és munkásokat. 10

A világ reggelnek tűnt, de a történelem homokórájában a napnyugta közeledett, és a napfény - amely az 1900-as év első napját melegítette, a kedvező alkalom utolsó aranypillanata volt a békés munkálkodásra - gyorsan az éjszakába tűnt. Isten munkája még végezhető a napvilágnál, de az idő rövid. Most csupán egyetlen kérdés számít igazán: Népe válaszol-e? 11

1. Segítenék neked, ha tudnék 1900. január 1-jén Ellen White korán kelt (ha rendes szokása érvényesült, szivaccsal lemosta magát), felöltözködött, és haladéktalanul írószékéhez igyekezett. Évek óta ez volt a menetrendje. A reggeli alkalmak sok szempontból a legjobbak, mert mentesek a nap zsúfolt óráinak háborgatásaitól. Ha korai felkelését egy fájdalmakkal teljes éjszaka idézte elő, megtanulta, hogyan használja ki legjobban ezt a helyzetet. A reggeli idejére általában már jónéhány írással eltöltött órát tudott maga mögött. Ezen a napon gondolatait egyetlen különös probléma terhelte, ami az elmúlt néhány év során a legfontosabbá vált: hová vezeti dr. John Kellogg az adventista orvosi művet? Kellogg régi barát volt, aki fiatalságának idején számos órát töltött a White-otthonban, és White testvérnő szeretett úgy írni neki, m in t anya ír a fiának". 1Újabban nyugtalanító dolgok történtek Battle Creek-ben, amelyek - úgy tűnt - egy válság árnyékának előjelei. Ismételt határozott javaslata ellenére a város nagy és egyre nehezebben kezelhető, zabolátlan adventista településsé vált. W hite testvérnő évek óta figyelm eztetett az anyagi javak és tehetségek egyetlen helyre való összpontosításának veszélyére, mégis adventista intézmények uralták a várost 1900-ban. A Kalamazzo folyó partjához közel feküdtek a Review and Herald épületei, ahol a vezetés belekeveredett egy olyan kiadói gyakorlatba, hogy majdnem minden megrendelőnek készek voltak dolgozni, aki hajlandó volt fizetni. Egy épülettömbbel arrébb volt a Dime Tabernacle (Tízcentes imaház), am ely 3400 fő befogadására volt képes. Itt minden szombat reggel 173 szombatiskolai osztály találkozott egymással, pártok küzdöttek a vezetésért, és egy rövid idő óta a tizedalapot ténylegesen gyülekezeti kiadások fedezésére fordították. Egy mérföldön belül az ember megtalálhatta a Generálkonferencia hivatalait, a Battle Creek-i kollégiumot, a gyarapodó, egészséges élelmiszereket készítő üzemet, az árvaházat. Az ingatlanspekulánsokkal olyannyira megtöltött területen 1000 adventhívő zsúfolódott össze. A szemlélők, akiket szórakoztattak a látottak (néha pedig utálattal töltöttek el) - adventista bányásztábom ak " 2 nevezték e városrészt. Mindent törpévé zsugorító volt a közel ezer alkalmazottat foglalkoz 12

tató Battle Creek-i szanatórium viktoriánus komplexuma, amely majdnem egyötöd mérföld hosszan terült el a Washington Street mentén. Ellen White arra figyelmeztetett, hogy alkalmazottai kezdik alig valamivel többre tartani hivatásukat egyfajta megélhetési lehetőségnél. Egy olyan közösségben, ahol a személyes szolgálatnak akkora jelentősége van, olyan veszély ez, amelynek súlyosságát nem lehet túlbecsülni. Mindez azt jelentette, hogy hadműveleti értelem -ben az egyház egyik fő alkotóeleme haldoklott. Néhány éve már, hogy a Battle Creek-i szanatóriumban aggasztó jelek voltak tapasztalhatók. Fennállt a veszély, hogy a masszív intézmény elveszítheti az egyház irányítását. Kellogg már kimutatta a foga fehérét. Már 1895-ben létrehozta az Amerikai Orvosi Misszionárius Főiskolát, és kezdte leválasztani az egyháztól. Ez n em eg y szektás iskola - jelentette ki -, és szektás tantételek et ott nem fognak tanítani. 3 0 Ebben az időben a szanatórium volt a legerősebb hatalom az egyházban. Ez azt jelentette, hogy előbb vagy utóbb foglalkoznia kellett John Harvey Kelloggal, ha legnagyobb intézménye jövőjét biztosítva akarta látni. Kellogg alacsony, erőteljes férfi volt, akiről később azt beszélték, hogy mialatt fehér öltönyben és kamásliban biciklizett Battle Creek felé, munkába menet gyakran diktálta levelezését az oldala mellett rohanó, lihegő, ziháló titkárnak. Bonyolult, elbűvölő és lebilincselő egyéniség volt, aki a gyógyítás természetes, intuitív képességével rendelkezett, és félelmet keltő parancsszavakkal adott utasításokat. Férfi, aki könnyekre fakadt, mialatt Ellen White egy imádkozó csoporthoz intézett levelét olvasta, és akit később, mint plagizátort tudott elmarasztalni - aki úgy látszik, majdnem mindenhez értett, de annak a kísértésnek nem tudott ellenállni, hogy a Battle Creek-i szanatóriumot és az egész egészségügyi üzenetet a saját gondolkodásmódjában felvázolt, valamiféle titokzatos útra térítse. Mrs. White évek óta levelezett a doktorral, arra kérve őt, parancsoljon megálljt becsvágyó Battle Creek-i elképzeléseinek, és a pénztöbbletet küldje a világ munkamezejére, különösen az Ausztráliában küszködő vállalkozások számára, ahol a pénzhiány reménytelenül nyomorult állapotba juttatta a művet. Válaszul furcsa kijelentéseket kapott: a szanatóriumot alapítólevele gátolja abban, hogy pénzt továbbítson Michigan államon túlra. Találékony érv, meggyőző a felszínes hallgatónak, aki nem ismeri fel a törvénnyel való manipulációt ebben az érvelésben. Ellen White számára ez azonban teljesen nyilvánvaló volt, mert ő prófétai 13

szemmel látta az eseményeket. Látta a jogtanácsosok elegáns irodáit, a dokumentumokat fürkésző ravasz szemeket, és a szenvedélyes kis embert fehér öltönyben, amint csendesen ült, miközben ügyvédei dolgoztak neki, fejét kissé hátrahajtotta, és ujjaival szelíden dobolt székének karfáján. O lyan ügyek et tártak f e l előttem, am elyek lelk em et éles fájdalom m al töltötték e l - írta Ellen White 1898-ban. Látott jogászokkal kart karba fűzött embereket, de Isten nem volt társaságukban... M egbízatást kaptam, h ogy elm ondjam nekik: ti nem vagytok az Isten Lelkének befolyása alatt. 4 Kijelentésének időzítése ámulatba ejt. Kellogg éppen ügyesen módosította a szanatórium testületi felépítését olyan formára, amely egy napon majd lehetővé teszi, hogy szavazás útján kiváljék az egyházból. 1898. július 1-jén S. S. Hurlburt ügyvéd és az érdekelt emberek kis serege gyülekezett össze a törvényszéken Marshaliban (Michigan állam), ahol a szanatórium értékpapírjait eladták egy Kellogg vezette csoportnak. Szép sorjában új testületet alakítottak, szabályzatokat fogadtak el, és részvényeket bocsátottak ki. Ezt kellett tenni, ha a szanatórium továbbra is fenn akart maradni működését folytatva, és a Generálkonferencia jóváhagyta a törvényes lépéseket. A felszínt szemlélve úgy tűnt, mintha csak a formalitásoknak tettek volna eleget, pedig azok, akik alaposan áttanulmányozták a szabályzatokat, látták a bennük rejlő lehetőségeket a hatalmas változtatásokra. A valaha csupán adventistákra korlátozódott részvény tulajdonjoga most nyitva állt bárki előtt, aki hajlandó volt aláírni egy dokumentumot, amely szavatolta, hogy a szanatórium világi és nem felekezeti, ugyanakkor emberbaráti és humanitárius lesz. Azok számára, akik protestáltak az ilyen túlzottan általános megfogalmazás ellen, kész volt Kellogg válasza: Ez csupán form alitás - mondta -, olyanynyira, h ogy a testület így m ajd élvezheti az állam i törvén yek elő n yét. 3 1906-ra a csapda tátongó állkapcsai nagyon is nyilvánvalókká lettek. Az egyházzal való szakításhoz közeledve a doktor kijelentette, hogy a testületi okm ány m egtilt m in d en féle szektás v a gy felek ezeti jellegű tevék en y séget, és n yersen elm ondja m ajd az egyháznak, m iv é lett nagy álm a a K alam azzo fo ly ó partja m ellett: a felek ez et nem rendelkezik a tulajdonnal, és soha nem is rendelkezhet, m ert az a nyilvánosságra tartozik. 6 Legújabban Kellogg egy új elképzelést javasolt, még messzebb hatót, mint bármi, amit eddig kieszelt. Leegyszerűsítve, a javaslat az volt, hogy minden egyes, az egyház által Amerikában örökölt szanatóriumot - bárhová is települt - csatolják teljesen Battle Creek felügyelete alá. Azért 14

h ogy m egszervezett szanatórium ainkat összekapcsoljuk - számolt be az Orvosi Misszionárius Testület a tervéről egy teljesen fü ggetlen testület m egterem tése h ely ett... alapíttassanak segédtársulások, am elyek elválaszthatatlanul kapcsolódjanak össze B attle C reek-kel. 7 Ez volt az az elképzelés, amellyel Ellen White és az egyház vezetői olyan nyomatékosan szembeszálltak, de a további hónapokban a Kellogg iránti lojális hangok a támogatás növekvő kórusában dicsérték az ötletet, mert a szanatórium kezdte vonzani az egyházzal szemben elégedetlen embereket. Sokan közülük tehetséges, a teológia vagy a gyógyítás terén tanult, jártas személyek voltak. Néhányan együtt utaztak és prédikáltak Ellen W hite-tal. Egy énekszerző is volt közöttük, akinek himnuszai valaha az adventüzenetet hirdették. A gazdagok finanszíroztak néhány más véleményen levőt - és azt híresztelték, hogy csak úgy ömlött tőlük a pénz a szanatóriumba -, és e néhány hitehagyó készült összeállítani egy Mrs. W hite-ot szélhámosnak bélyegző könyvet. Kiváló egyének növekvő merészséggel kezdtek beszélni az egyházban végbemenő nagy átalakítás szükségéről, új szervezeti formákról, új célokról, igazságokról és egy teljesen új küldetésről. Időközben, a felszín alatt lassan, mindenki elől elrejtett célok felé vonultak előre Battle Creekben a gazdagságával és a John Kellogg rábeszélő tehetségével támogatott más véleményű emberek. A cél ismeretlen volt az emberek előtt, kivéve egy 72 éves Ausztráliában élő idős asszonyt, aki álmában látta a mások előtt rejtett eseményeket, és látott egy fehér öltönyös embert, aki emberi fogalmakkal alig leírható meggyőző erővel és rábeszélő képességgel bírt. Ez az a probléma, amely Ellen White gondolatait megterhelte Cooranbongban, amikor a napkelte kezdte melegíteni a nyári égboltot. Az egyház nagy orvosi missziója - amelyre oly nagy szükség van, hogy lerombolja az előítéletet, és ajtót nyisson az adventüzenet számára - kérlelhetetlenül elkülönült az adventi eszme fő irányvonalától. Mrs. White vett egy tiszta papírlapot, kézbe vette a tollat, és a szavak kezdtek ömleni George Irwin, a Generálkonferencia elnöke számára: K edves Irw in testvér... M entsd m eg dr. K elloggot önm agától. N em törődik a tanáccsal, am elyre figyeln ie k ellen e. 8 Tizenkilenc évszázad - és a lehetőségek Isten művének befejezésére soha nem voltak ragyogóbbak, mert ez egyszer a világ majdnem teljesen békés M aine-től Maniláig, Párizstól Cantonig. A z ember szinte mindenhová eljuthat az evangéliummal, és útlevélre sincs szüksége. Az egészség üzenete után sóvárgó emberek többsége még sohasem hallott róla, sza- 15

badban történő testmozgásra törekedtek, és szokatlan, eddig még elő nem forduló igényeik a biciklizés iránti őrült divatra változtak. Az a néhány szerencsés, aki eljutott Battle Creekbe, ezrek mellett haladt el, akik tudatában sem voltak a felszín alatt kavargó küzdelemnek, ezrek mellett, akiket feltüzelt az igazság részbeni szemlélése. Az angyalok már minden erőfeszítést megtettek, amit a menny megtehet, hogy az adventüzenetre előkészítsék a világot. A győzelem nagy, késői esővel áthatott üzenetét Jézusban felkínálták. Amerikában a bevezetett és széles körben vitatott vasárnaptörvény mint vészjel jelent meg, hogy késedelem nélkül új életre serkentse a semmittevő hívőket. Elképzelhetetlen, hogy egy ilyen alkalom elszalasztható, és mégis ez történt. A Battle C reek-i szanatórium az egyháztól való elszakadás folyamatában volt. Alapítványait, pénzalapjait hűtlenül kezelték, jogi felépítettségét manipulálták. A Review and Héráidnál világi anyagot vettek át nyomtatásra. Olyan tartalommal, hogy Mrs. White attól félt, még azok a férfiak is veszélyeztetettekké válnak, akik betűszedés közben olvassák. Az egyház teológiai alapját az Isten természetére vonatkozó liberális eszmék kezdik fenyegetni - figyelmeztet Ellen White -, és olyan alapigazságokat veszélyeztetnek majd, mint a mennyei szentély tanítása. Szinte reménytelen megvédeni az egyházat a veszélytől, hiszen alig ismert a hogyan. Ellen White figyelmezteti az adventista szülőket, hogy gyerm ekeiket tartsák távol B attle Creektől, a h ol divatos gyanúsító célzások hatása alá kerülhetnek, am ely gyen gíti a prédikátorainkba és az üzenetbe v etett bizalmát.» 9 A napfény utolsó pillanata elillanófélben volt Isten népétől, miközben ők adták-vették az ingatlanokat, bővítették Battle Creeket, terveztek és terveztek... Nem sokkal később - néhány nappal karácsony előtt - Ellen White tollából egy levél került dr. Kellogg íróasztalára. Ú gy írok neked, m int egy anya ír a fiának. Segítenék neked, ha tudnék... m eglátogatnálak téged, ha teh etn ém... Ha elfoga d od a nek ed küldött figyelm ez tető üzeneteket, nagy m egpróbáltatástól m enekülsz m eg. 10 Annyira készen állt minden. Mint Izrael a Sínai-hegynél, Isten népe most csupán néhány hetes utazásra volt az ígéret földjétől. Elérkezett az idő az adventüzenet számára, hogy fusson, miként a tűz a tarlón. Elérkezett az alkalom az ördög ellentámadására. Elérkezett az idő, hogy eljöjjön az alfának nevezett hitehagyás. 16

2. Szomorú híreket kaptunk 1902. február 18-án, a hajnal előtti hideg órákban megszólalt a riasztócsengő a Battle Creek-i tűzoltóállomás kő és tégla bolthajtásai alatt. Fények villogtak, emberek bajlódtak rézgombjaikkal ügyetlen, kettős mellű kabátjukon, mialatt a földszinten a szerszámok rákerültek a tűzoltókocsit vontató lovakra. A kocsis belevetette magát az ülésbe, megragadta a kantárszárat, és a nagy gép kidübörgött a kockakövekkel kirakott útburkolaton, megtörve a fekete téli reggel csendjét. Kedd volt. A Battle Creek-i szanatórium lángokban állt. 3 A földszinten az éjszakai személyzetnek sikerült biztonságba helyeznie a 400 beteget, mialatt a főépület lángoszloppá változott. Egy tűzoltó később megjegyezte, mennyire eredménytelennek tűntek erőfeszítései: a lángokra öntött víz mintha csak fokozta volna a tűz dühöngését. Hajnalra a nagy épületegyüttes megsemmisült, és a téli égbolt alatt gőzölgő, füstölgő romok maradtak a helyén. Dr. Kellogg a nyugati partról visszatérve, a chicagói vasútállomáson, egy újságírótól értesült a tragédiáról. Azonnal cselekvéshez látott. Miután beszállt a Battle Creek felé tartó vonatba, titkárával egy asztalt hozatott, és az utazás idejét azzal töltötte, hogy terveket rajzolt egy új épület számára. Ma kaptuk m eg a B attle C reek-i Szanatórium leégésérő l tudósító szom orú híreket' - írta Ellen White két nappal később, de nem volt meglepett. Hetek óta aggódott a Battle Creekben történő események miatt, éjszakáit igen nyugtalanná tette az eljövendő baj előérzete, és nem talált szavakat. B ölcs szavakat k ellene m ondanom most, d e m it m ondhatnék? Azokkal szomorkodunk, akiknek életcélja eg g y é vá lt ezzel az intézm énnyel. Sírhatunk a sírók k a l... 1Adott néhány tanácsot, amelyek nyílt összeütközésbe hozták dr. Kelloggal: Semmilyen körülmények között se épüljön újjá Battle Creek. Helyette számos kis intézményt építsünk. K om oly f e lelősség nyugszik azokon, akik a B attle C reek-i Szanatórium terhét hordozzák. F elépítenek-e Battle C reekben egy m am utintézm ényt, va gy p ed ig Isten tervét hajtják v ég re azáltal, h ogy k ülönböző helyek en építkeznek? 2 Ez volt az a kérdés, amelyre nagyon hamar válasz érkezett. 1902. március 18-án egyházvezetők nagy csoportja találkozott Battle Creekben, 17

hogy a közeljövő tennivalóiról terveket készítsenek. Ott volt Kellogg is lelkesedéstől ragyogva, amint szavaival egy csodálatos, új épület képét festette a hallgatóság elé, és bár Ellen White figyelmeztetései még egy hónapja sem hangzottak el, egy kompromisszumos tervet fektettek le. A két főépület helyreállítása helyett csupán egyet emelnek majd, amely magasságát tekintve öt emeletes lesz, és 450 láb hosszú. Csak később, az alapok kimérésekor fedezték fel, mennyire bőven értelmezte Kellogg a saját megszorításait (ez azonban még egy későbbi felfedezés). Most egy tervet kellett lefektetni arra, hogyan teremtik elő az építkezéshez szükséges pénzt. A. G. Daniells, a Generálkonferencia elnöke emlékeztetett arra, hogy Ellen White nem régen arra szánta a Krisztus példázatai című könyvet, hogy pénzt teremtsen elő az adventista iskolák számára. Ez egészen sikeres volt, és Daniells szerette volna tudni, vajon Kellogg, az országos hírű egészségügyi előadó tudna-e írni egy népszerű orvosi könyvet, hogy előteremtse a szanatórium újjáépítéséhez szükséges pénzügyi alapokat. Kellogg örömmel vállalta a megbízatást. Termékeny író volt, aki diktált vonaton, biciklijéről, még a zuhany alól is titkárának, aki a zavaró körülm ények ellenére is jól ellátta hivatalát. Lelkesedéssel vállalta a feladatot, és rekordidő alatt elkészítette új könyve kéziratát, majd egy hoszszabb nyári vakációra Európába utazott. A kocka el volt vetve. A Battle Creek-i szanatórium újjáépült Ellen G. White tanácsai ellenére, és a testvérek nemsokára megtanulták, hogy olyan játékot játszanak, amelyben a tét túl nagy, és a szabályok titkosak. Egy kora nyári napon, az alapokat szemlélgetve, egy különös, furcsa dolgot fedezett fel valaki. Az alapok 100 lábbal hosszabbak voltak, mint Kellogg ígérte, és most úgy tűnt, hogy néhány oldalszárny terjeszkedik félkörben, az épület hátsó részétől kiindulva. 1904-ben Ellen W hite szavai szívbemarkoló szomorúsággal summázták a helyzetet: Amikor az Ur a nagy B attle C reek-i szanatórium ot elsöpörte az útból, nem szándékozott újra felépíttetn i. Ha ezt a tanácsot m egszívlelték voln a, a B attle Creekkel kapcsolatos súlyos felelősségek m ost n em léteznének. E felelősségek rettenetes terhet jelen ten ek. 3 A hivatkozott rettenetes teh er anyagi természetű volt. K ellogg nagy arányokban építkezett, m essze tú lm éretez ve m indent, m in t ah ogy a testvérek elképzelték, és m indez kezdett k öltségessé válni. A W ashington úti épület - több mint ezer beteg befogadására alkalmas, az Ellen W hite által ideálisnak tartott férőhely tízszerese - töm ör itáliai reneszánsz stílusban öltött testet. Volt ö t a cre csillogó padlófelü let, a m elyet ugyanaz az ügyes olasz kéz 18

m űves készített m árvány berakáséi borítással, m in t aki a ra gyogó mozaikm unkát irányította a K ongresszusi K ön yvtá r munkálatainál. Ú gy látszott, sem m i sem drága, h ogy az ép ü letet elkészítsék - a legtök életesebb, teljesen f e l szerelt egészségügyi intézm én yt a v ilá go n. 4 A beruházás által okozott pénzügyi teher nemsokára megdöbbentő méreteket öltött. Az egyházra váró igazi válság olyan rettenetes lett, hogy Ellen White nyíltan azon tűnődött, át tudja-e élni, mert a válság a pénznél valami mélyebbet is magában foglalt. Néhányan észrevehették, de a válság már megérkezett. Kellogg könyvében rejtett módon jelen volt egy példátlan, a hitelvekben jelentkező válság valamennyi eleme. N éhány év óta Kellogg furcsa kijelentéseket hangoztatott az Isten természete felől. Isten bennem van - mondta a legutóbbi generálkonferenciai tanácskozáson, és m indaz, am it teszek, Isten ereje, hatalma. M inden egyszerű cselek edet az Isten terem tői tette. 5 Lebilincselő elképzelés volt, amelyről úgy látszott, hogy az Istenséget nagyon közel hozza, és gyorsan foglyul ejtette néhány jól ismert felekezeti gondolkodó érdeklődését. Volt egy sajátságos báj Kellogg javaslata körül, hogy a levegő, amelyet belélegzünk, az a közeg, amelyen keresztül Isten fizikailag életünkbe juttatja a Szentleiket, és a napfény az O látható shekinája. Még a jól képzett elmékre is hatással volt az új fogalom, tüzet fogtak Kellogg evangéliumi lelkesedésétől. Most ezek a nézetek még csábítóbban nyilatkoztak meg az új könyv hasábjain, amelynek címéül lraz é lő tem p lom elnevezést választotta. Az em b eri testben állította - az erő, a hatalom, am ely ép ít és terem t, az Isten m aga, az isten i jelen lét a tem plom ban. 6 Néhányan ráébredtek, hogy ez az eszme kereszténységét tönkretéve - eljuttathatja az embert a vallásos miszticizmus birodalmába, ahol nincs többé hely az Isten lénye vagy a menny számára. Egy Indiából nemrégen visszatért misszionárius, William Spicer - generálkonferenciai tisztviselő - vette észre a veszélyt. Azonnal felismerte Kellogg új teológiájában ugyanazokat az eszméket, amelyeket a hinduizmusban látott. Megriadva kereste fel Kelloggot, hogy egy személyes beszélgetés alkalmával helyrehozzon mindent. A két férfi a zegzugos, 27 szobás ház verandáján ült, amelyet Kellogg székhely -nek nevezett, és Spicer meglepetésére azonnal a legvitatottabb kérdések tárgyalásának közepette találta magát. H ol az Isten? - kérdezte Kellogg. A m ennyek ben válaszolta Spicer. A B iblia leírja az Isten trónját, és m indazokat a lényeket, akik uralm a alá tartoznak. 19

A z 50 éves Kellogg, aki 13 évvel fiatalabb volt Spicernél, hirtelen mozdulattal kitárta karját a pázsit felé, és kijelentette: A fű b en, fában, a n ö vén yek ben, m indenben körülöttünk Isten van je le n. H ol van a m en n y? kérdezte. A vilá gegyetem középpontjában - felelte Spicer d e h ogy h ol van, azt az em b er nem tudja m egm on d a n i. A m en n y ott van, ahol Isten, és Isten m in d en ü tt jelen v a n - vágott vissza Kellogg. Spicer elképedve abbahagyta az eszmecserét, mert észrevette, hogy valami nagyobbnak a csúcsát pillantotta meg, mint amit elképzelt, valami olyat, ami megrázhatja az egyházat.,a dolgoknak ebben a sém ájában nem v o lt h ely a m en n y és a fö ld között közlek edő angyalok szám ára sem... A szentély m egtisztítása nem egy m essze tá voli m en n yben történ ő v a la m i... A szív a szentély, am i m egtisztításra vár. 7 William Spicer a vihar első szélrohamaival találkozott össze, és pontosan látta azok szörnyű erejét. 1902 nyarán - mialatt a világ készen állt a harmadik angyal üzenete számára, és a békés alkalmak utolsó pillanatai is elillantak - az adventhit fő oszlopainak egyikét kérdőjelezték meg. Kellogg az adventizmus alapvető értelmét támadta meg úgy, ahogyan ő maga sem értette teljesen. Talán tudatlanul, ő támadta meg először a mennyei szentély tantételét. A h. n. adventista tanítás szívéhez nagyon közel állt az az elképzelés, hogy 1844-ben egy fontos esemény történt a mennyben. Az adventisták ezt a hitet Dániel 8-9. fejezete próféciáinak megértésére alapozták, amelyben a 2300 prófétai év egy perzsa király rendeletével vette kezdetét, és 1844 őszén ért véget. Annak az évnek gyötrelmes őszén újra áttekintették azokat a próféciákat azért, hogy megértsék, miért nem jött el Jézus, ahogyan a M iller-mozgalom prédikátorai hirdették. Kutatásuk Dániel könyve új megértéséhez és egy, a keresztény világban ezelőtt soha nem értett teológiához vezetett. A mély, odaadó Biblia-tanulmányozás és a buzgó imádság arra a következtetésre vezette őket, hogy 1844 októberében Krisztus a mennyei szentély legszentebb részébe lépett be, amelynek az ősi zsidó szentély egykor előképe volt. Isten ott indította el az emberiség megváltása győzelmes, végső szakaszát. A lehető legszentebb környezetben kezdte el minden olyan ember életének vizsgálatát, aki az O nevében valaha is megváltásra vágyott. Ünnepélyesen komoly igazság volt ez, hiszen az emberek csak azokra gondoltak az ítélettel összefüggésben, akik már meghaltak, azonban az 20