A Fővárosi Bíróság épülete és a Feszty-képek Vizy László A 19. század második felében az új intézmények kialakulását és elhelyezését a városfejlődés északi irányú kiépülése jellemezte. A Lipótvárosban alakult ki az új igazgatási és kormányzati negyed, amely a mai napig meghatározza az V. kerület e részét. A jogállam intézményrendszerében kiépítését figyelhetjük meg amikor a törvényhozás: a parlament, a végrehajtó hatalom és a bíróság új épületei létrejöttek. Ennek a folyamatnak részeként (a parlament) az Országház céljára kijelölt terület közelében épült fel a Fővárosi Bíróság épülete a mai Alkotmány utca, Nagy Ignác utca, Markó utca és Bihari János utca által határolt területen. A korábban különböző bérházakban működő törvényszékek egysége elhelyezését oldotta meg az 1888-1891 között épült törvénykezési palota. Az első elképzelés szerint Pauler Tivadar igazságügyminiszter (1872-77 között) a Vámház körúti Sóház telket szemelte ki erre a célra. 1875 után Fabinyi Teofil igazságügyminiszter elcserélte a mostani 2975,6 négyszögöles telekre. Az új fővárosi törvénykezési palota építészeti terveit Hauszmann Alajos készítette el Jablonszky Ferenc közreműködésével. Az épület fővállalkozója Pucher József volt. Az előirányzott 1,7 millió koronát a költségek nem érték el. Ennek az eredménynek az előzménye az volt, hogy a palota díszítésénél a legnagyobb takarékosság volt kikötve. Hauszmann Alajos építészeti törekvését a kortárs méltatás így jellemzi: "lehetőleg nagy mértékben és jó arányok alkalmazásával óvja meg az épület emlékszerű és nyilvános jelletét". A tűzpróba A homlokzatok közül az Alkotmány utcai és a Markó utcai középrizalitos monumentális hatású architektúrát kell kiemelnünk, míg az oldalhomlokzatok esetében az egyszerűségre törekvő mértéktartás jellemző. Az építészeti megoldások karakterét Hauszmann tanulmányai határozták meg: a bécsi és a berlini évek, valamint az olaszországi utazás. A főhomlokzatokon a kor jellegzetes "középület" stílusa: az eklektika és a német hatású "félköríves" stílus elemei mutathatók ki. A két főhomlokzat középrizalitjának fő motívuma az "arcus triumphalis", amely mindkét esetben a második emelet magasságában megismétlődik. A nagyvonalú, széles reprezentatív Alkotmány utcai homlokzat középpontját a magyar címer díszítette egykor. A közeljövő épületfelújításának feladata Magyarország címerének visszahelyezése a törvénykezés épületére. Az előcsarnokból a díszes főlépcsőházba jutunk. Az itt alkalmazott anyagok közül a karszti kő (trieszti márvány), a csiszolt és fényezett márványoszlopok és a díszes fedésű lépcsőházi kupola acél és üveg szerkezete a gazdag építőművészeti kiképzés eszközei. A Markó utcai főhomlokzat II-III. emeletét átfogó diadalíve mögött a legdíszesebb tér: az esküdtszéki tárgyalóterem (15,75 méter széles, 12,50 méter hosszú és 9.45 méter magas). /1. kép) A falak alsó burkolata tölgyfábólkészült, a bútort a korszak híres cégei (Thék-, Lingel-, Schmidt- és a Thonet cég) gyártották. Mindezek mellett a kivitelezést a mértéktartás és a szigorú takarékosságra törekvés jellemezte, amint erről Hauszmann is megemlékezik, kivéve az esküdtszéki termet, ahol e szigorú takarékossági szempontot, - hogy festmények nem díszíthetik a falakat - nem érvényesítették. Hauszmann építőművészeti alkotó géniuszát a kortárs méltatásával érzékeltetjük:
"A legnagyobb nehézség, mellyel neki is mint minden modern építésznek, meg kellett küszködnie, az oszlopok megfelelő alkalmazása a polgári építőművészetben; mert oszlopot fallal párosítani mégiscsak ellentmondás. Kálmán király eltiltja a boszorkány égetést De hogy össze tudta kapcsolni a kettőt! hogy meggyőz közvetlen hatásával! s hogy elfeledteti, hogy csak hiteget. Az ő dolgaiban valóban van valami különleges, valami olyasmi, mint a nagy költő erénye: igazságból és hazugságból alkot valami harmadikat, melynek kölcsönzött léte elbűvöli az embert." Az 1891-ben megnyílt új igazságszolgáltatási bírósági épületet Szilágyi Dezső igazságügyminiszter mutatta be Ferenc Józsefnek. A liberális korszak jellemzőjeként megemlítjük, hogy a pályafutása során többnyire ellenzéki politikus volt az, aki a királyt hivatalosan végigvezette a palotában. Szilágyi Dezső (1840-1901) A politikus, igazságügyminiszter, egyetemi tanár és a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. 1870-ben Angliában tanulmányozta a törvénykezési szerkezetet és a bűnvádi eljárást, majd Budapesten a politika és a büntetőjog tanára lett. A politikai életben 1871-ben Deákpárti, majd a szabadelvű párt képviselője. 1877-ben kivált pártjából és az egyesült ellenzék vezéralakja lett. 1889-ben ismét a Szabadelvű Párt tagja. 1889. április 9.-1895. január 15. között igazságügyminiszter. Emlékét a budai Duna-parton tér örökíti meg. A bemutatott esküdtszéki terem festményeiről szólva korrigálnunk kell azt a téves adatot, mely 1891. óta a szakirodalomban is fellelhető, hogy a falat freskók díszítik. A festmények nem freskók, hanem nagyméretű táblaképek. (Hasonló nagyméretű képeket találhatunk a Markó utcai egykori Főreál épületében is.) A képek festője Feszty Árpád. Perdöntő párbaj Feszty Árpád (1856-1914): Kezdetben vallási és történeti tárgyú képeket festett Münchenben. Népszerűségét és hírét elsősorban a "Magyarok bejövetele" (1896. az ún. Feszty-körkép) című munkájának köszönhette. Falfestményei közül legismertebbek az Operaház előcsarnokát díszítő, a hangok eredetét ábrázoló képsorozata. Művészetében egyaránt megtalálhatók az akademizáló és naturalista tendenciák. Felesége Jókai Róza volt. Feszty az esküdtszéki teremben a magyar büntetőtörvénykezések jellemző állomásait hat képben ábrázolta. Ezek sorrendben a következők: A tűzpróba, Kálmán király eltiltja a boszorkányégetést, a perdöntő párbaj, Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát, Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak és végük Deák Ferenc előterjeszti a
büntetőtörvény-javaslatot. A képeken korabeli történeti személyiségek, jogászok és politikus államférfiak egész sorát szemlélhetjük mint Jókai Mór, de a kor e nagy alakján túl megjelennek a képeken Zala György szobrász és a korszak más ismert személyiségei. A tűzpróba Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát "A középkor igazságszolgáltatásának e kegyetlen formája, mikor az eltitkolt igazságnak csoda által kellett kiderülni. Ha a bűnnel vádoltat nem égette meg a tüzes vas, csak akkor nem ítélték el. A bíráskodás az egyház embereinek kezében lévén, a tűzpróba egyházi szertartásokkal volt összekötve, imádsággal, harangozással. A papi bírák teljes egyházi díszben jelentek meg. Feszty képén is egy kolostor előtt folyt le a megható jelenet, zord, komor ünnepélyességével, melyet a csoportok az egyes alakok oly jól kifejeznek. A kolostor kapuja előtt foglal helyet az ítélő főpap, körülötte egyházi és világi férfiak, s hátrább a népből való alakok. A vádlott egy szép, ifjú lány, hosszú fehér ruhában. A királyi bíró pánczélos alakja jelt ád, hogy az istenítélet kezdődjék, a leány lépjen rá a tüzes vasdarabra, melyet egy piros kámzsával elfödött hóhér hosszú fogóval vett ki a tüzes katlanból. A szép lány borzadva döbben vissza, karját rémülten, kimeredt szeméhez emeli. Tekintete az izzó, szikrázó vasdarabokra mered. A gyülekezet némán, de mogorva várakozással lesi, hogy mi fog történni. Világosan, tisztán elmond mindent a kép. Fő alakja, a fiatal lány, egy szépen gondolt drámai cselekmény rokonszenves hősnője, plasztikus és kifejező. A többi alakok is mind annyit kibírnak fejezni s annyi festőit képviselnek. A fényes színek is fokozzák a kép hatását Feszty e festményeken a közéletben és művészei körökben ismerős több alak arczképét is fölhasználta. Így itt a bizanczi egyházi díszben ülő főpap arcza Müller Kálmán egyetemi tanáré, az ítélő pedig Keleti Károly miniszteri tanácsosé, akik készséggel szolgáltak modellül a művésznek." Müller Kálmán (>1849-1926): Belgyógyász és egészségügyi szervező. Előbb a Rókus kórház, majd a pesti kórházak igazgatója volt, résztvett az első orvostovábbképző tanfolyam szervezésében, egyetemi előadó, majd 1897- től az Országos Közegészségügyi Tanács elnöke, 1911-ben TBC elleni küzdelem kormánybiztosa. E téren végzett munkájáért kapta a bárói címet. Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak Keleti Károly (1833-1892): Statisztikus, az Országos Statisztikai Hivatal első igazgatója, továbbá a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Az 1869-es népszámlálás szervezője, és az 1880-as népszámlálással az egyéni számláló laprendszer vezetője. A statisztika tudományos igényű művelésének egyik úttörője. Az első iparstatisztika szervezője. Az
Országos Iparegyesület egyik igazgatója, később több ízben is elnöke. Tudományos mukássága jelentős. Kálmán király eltiltja a boszorkány égetést "Ez a.kép is középkori jelenet: a boszorkányégetés és Kálmán király. A háttérben a magas máglya, melyhez létra van támasztva, s egy vörös csuklyás barát ott várja a megkötözött boszorkányt, kit egy másik barát készül a máglyára fölkísérni. Kezében már a lobogó fáklya is, mellyel a máglyát felgyújtsa. De éppen megjelen Kálmán király és szigorú, tiltó mozdulattal megállítja a szomorú menetet. A boszorkány térdre omolva esdi a kegyelmet. A kép mellékalakjai barátok és népies környezet, mely az égetésre gyűlt össze. A király mögött kísérete, (a kisértet egyik tagján, Dékány Mihály (1848-1907) miniszteri osztálytanácsos alföldi magyar típusú arczvonásait ismerjük föl), mellette apród áll, az országczimerpajzsával. E jelenetbe a feső mély tartalmat tudott önteni, egy sötét kor fanatizmusának kifejezését. Ez a vad hév ott tükröződik vissza a fiatal szerzetes arczán. (Ehhez a művész Justh Zsigmond író arczát használta fel.) Daczosan néz a királyra, mint a ki zsákmányt ragadott el tőle. A boszorkány sem a hagyományos felfogás szerinti vén banya, hanem fiatal lány. A bűbájosság, a boszorkányság vádja, öreget, ifjat egyaránt sújthatott, s volt rá eset, hogy fiatal lány csak azért került boszorkányság vádja alá, mert téli időben szobájában szépen virítottak a virágok. A szerzetes ifjusága szintén arra vall, hogy a gyűlölet és fanatizmus már az ifjú szívekben is tombolt." Deák Ferenc előterjeszti a büntetőtörvény javaslatot Justh Zsigmond (1863-1894): Jogi és nemzetgazdasági tanulmányait Németországban és Franciaországban végezte Revizcky bíztatására kezdett írni, írásai francia hatásra születtek. Az alföldi népéletet tanulmányozta, a falu életét és az arisztokráciát mutatta meg. Földbirtokán paraszt műkedvelőkkel maga rendezte népszínműveket és klasszikus drámákat mutattak be. Perdöntő párbaj "Hazai írott emlékeinkből részletesen ismerjük, hogy mik voltak a perdöntő párbajok, az istenítélet eme kiegészítői, mikor a perlekedőknek fegyverrel kellett viadalra szállni. Pánczéltól, sisaktól védve vívott az eg yik, meztelenül a másik, akinek be kellett bizonyítani, hogy övé az igazság. Legjobb pánczél és vért az igazság. A viadal színhelyére elhozták a corpus delictit is. Ha földbirtokért pörlekedtek, legalább egy talicska földet, melyet meg kellett érinteni fegyverökkel a viadal előtt és megesküdni, hogy "ez az enyém". Elhozták a halottat, s megesküdtek: "nem én gyilkoltam meg". A képen az előtéren fekete lepellel van leterítve a halott, itt tehát vér-vádért kell megvívni. A bajvívás már ádáz hévvel foly a gazd ag színezetű és hatásos környezetben. A pánczélos félt egész hévvel támadja meg egy meztelen ifjú, ki nagy erővel van megfestve s mozdulatában kétségbeesett indulat. Hátul magasan ül a bíró, errébb a törvényszék tagjai. A tusakodók mellett álló leventében Szmrecsányi Miklóst, a képzőművészeti társulat titkárát, a heroldban pedig Zala György szobrászunkat ismerhetjük fel." Szmrecsányi Miklós (1854-1937): Művészettörténeti író, az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat titkára. Eger műemlékeinek felkutatásá val foglalkozott és számos ismertetést írt róla, valamint megírta a társulat 50 éves történetét. Zala György (1858-1937): Szobrász, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteletbeli tagja. A századforduló művészetének jelentős képviselője. A neobarokk emlékszobrászat legjelentősebb mestere. Művészetét a bravúros mesterségbeli tudás, a barokkos mozgalmasság, a pátosz és a festőiség jellemzi. Mátyás király megadja a népnek a szabad költözködés jogát Mátyás király az egyik kép hőse. Az igazságszolgáltatás kegyetlensége enyhült. A renaissance a szíveket is átjárta, megnemesítette. A festő a jogfejlődésben is föl akarta ezt tüntetni, s a nagy királyt választotta az átmenet kapcsául, ki a nyugati czivilizáció befolyása alatt állt, ki Magyarországot a nyugat műveltségéhez vezette oly nagy hévvel. Az átmenetet az igazságszolgáltatás előbbi sötét korszakából a újabbhoz gyöngéd és poetikus érzékkel festi meg a művész, még a derült színekkel, a
mosolygó szabad éggel is köszöntvén a czivilizáció feltűnését. Ez a kép allegorikus, de mély érzéssel festve. Nem annyira a jogszolgáltatás, mint a humánizmus a tárgya. Mátyás király megadta a jobbágyságnak a szabad költözködés jogát, enyhített azon a szolgaságon, mely a jobbágyat a földhöz lánczolta. A demokratikus szabadság első szellője lengedez a síkságon, a fa lombajai közt, mely alatt a király fogadja a jobbágyok hálálkodását. A fa árnyából intézi szavit a király a néphez. Mellette ott ül iródiákja, az akkori udvari szokáshoz híven olaszosan öltözve, s följegyzi a királyszavait: "pauperes liberam"...a király délczeg, sokat kifejező, méltóságos alak s emelt kézzel intézi szavát az összegyűlt parasztokhoz. Tipikus magyar alakok ezek, viseletőket Feszty a vajdahunyadi vár XVI. századbeli freskói után festette. A legszebb al ak köztük a az ősz ember, kinek haját fésű szorítja hátra s a király palástjának szegélyét csókolja. A kép mind bensőségével, mint korhű vonásaival meglep." Werbőczy bemutatja a Hármas Könyvet II. Ulászló királynak "Werbőczy - nagyon természetesen - el nem maradhatott a magyar jogszolgáltatás történetéből. Az 1514-iki országgyűlésen Werbőczy ítélőmester összeállítván a sarkalatos törvényeket, a rendek a Hármas könyv szentesítést kívánták. Az ötödik kép azt a momentumot tárja elénk, mikor Werbőczy m egjelenik Ulászló király előtt és felmutatja neki a törvénykönyvet. A király a trónon ül, hermelines palástban, fején liliomos házi korona. Hidegen, kelletlenül, bizalmatlanul tekint Verbőczyre, ki bátran és pathetikus mozdulatban mutat a Tripartitumra. Eg yszerűen feketébe van öltözve, vállán szűr-szabású vörös mente. A festő e képen a kurucz viselet után alkalmazta a kosztümöket. A király jobbján Bakocz Tamás kardinális. A többi alak a papságot és nemességet képviseli. Az egyik alakban mindenki fölismerhet i Jókai jól talált vonásait." Jókai Mór (1825-1904): Regényíró, a magyar romantikus próza legkiemelkedőbb alakja. 1842-44-ig Kecskeméten hallgatott jogot, majd joggyakorlatot Komáromban és Pesten folytatott. Megszerezte az ügyvédi oklevelet. Petőfi hatására 1848-ban a március 15-i eseményekben vezető szerepet vitt, résztvett a 12 pont megfogalmazásában. Politikusként a polgárosodó rétegek liberális elveit hirdette. 1895-ben a Magyar Békeegyesület elnökeként résztvett az Interparlamentáris Unió brüsszeli kon gresszusán. Politikai cikkeit és háborúellenes felhívásait ismerjük. Nem véletlenül került a Feszty-kép központjába. Deák Ferenc előterjeszti a büntetőtörvény javaslatot A kép történeti alakok csoportja. Deák Ferencz 1842-ben az országgyűlés bizottságának előterjeszti a büntető törvényjavaslatot. A bizottság tagjai: b. Eötvös József, Klauzál Gábor, Bezerédj László, Szalay László, Szemere Bertalan és Pulszky Ferenc. Csak az utolsó él még közülök. A király, mikor e képeket nézte, rögtön felism erte Deákot, élénken kérdezősködött a képről és Szilágyi igazságügyminiszter magyarázta meg neki, hogy kik ezek az alakok. A jelenet színhelye egyszerű szoba, közepén zöld asztal, székek, hátul könyves szekrény. A festő itt kifejező csoportra és találó arc zképekre törekedett." Eötvös József (1813-1871): Író, költő, reformpolitikus, államférfi, a magyar realista reményírás egyik első nagy mestere, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. 1848-ban és a Kiegyezéskor miniszter. Klauzál Gábor (1804-1866): Politikus, ügyvéd, miniszter. Deák Ferenc híve, Csongrád vármegye követeként a reformellenzék tagja. A Battyhiány-kormány földművelés-ipar és kereskedelemügyi minisztere. Megemlítjük, hogy a születését jelző emléktábla a Budapesti Városháza, egykori kórház II. emelté n látható. Bezerédj István (1796-1856): Reformpolitikus. Jogi tanulmányai után Tolna vármegyébe költözött, ahol a liberális reformellenzék egyik szervezője volt. Az első nemes földesúr, aki 1836 után jobbágyaival örökváltsági szerződést kötött. Szalay László (1813-1864): Történetíró, reformpolitikus, a Magyar Tudományos Akadémia tagja és főtitkára (1861). A pesti egyetem jogi és bölcsészeti karát végezte. Tanulmányai után joggyakornok Kölcsey Ferencnél. 1840-ben a büntetőtörvénykönyv kidolgozására kiküldöttországos választmány jegyzője. 1861-ben pest város országgyűlési képviselője volt. Szemere Bertalan (1812-1869): Politikus, miniszter, miniszterelnök, író, a magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Az országgyűlési ifjúság tagjaként szabadelvű reformok híve, a Batthyánykormány belügyminisztere, később az Országos Honvédelmi Bizottmány tagja. 1849. május 2-től miniszterelnök és belügyminiszter. Nevéhez fűződik Budapest közigazgatási egyesítésének rendelete (1849. június 24.)
Pulszky Ferenc (1814-1897): Politikus, régész, művészettörténész, a Magyar Tudományos Akadémia tagja. A reformkori országgyűlések ifjúsági mozgalmával indult pályája, 1848-ban pénzügyi államtitkár Kossuth mellett. A Kiegyezés idején Deák politikájához csatlakozott. A képzőművészeti t ársulat és a régészeti társulat elnöke volt. Egyik alapítója a Petőfi Társaságnak. Feszty Árpád történeti tárgyú képeinek témájául nem allegórikus alakokat, hanem a magyar történelem és jogtörténet jellegzetes eseményeit, alakjait állítja elénk, történeti visszaemlékezéseket a legrégibb és az újabb korra. A képek elrendezése ezt a szemléletet követi. Az elnöki emelvénytől jobbra a régi kor igazságszolgáltatására emlékeztet három kép. Balra ismét három az újabb kort állítja elénk. Ez a kép az, amelynek büntető jogtörténeti jelentősége máig érvényes és hatása alól nem vonhatjuk ki magunkat, elvét érvényre juttatni a modern jogállamnak is feladata. 1843-ban az országgyűlés bizottsága előterjeszti a büntető törvénykönyv javaslatot. A tervezet egyaránt rendelkeze tt nemesre és nem nemesre; sőt az egyháziakra is (akik ezentúl csak az egyházi fegyelem tekintetében tartoznak a kánonjog alá). A korszak e jelentős liberális szellemű és magas jogászi színvonalú alkotása egyaránt szabályozni kívánta a büntetendő cselekményeket ("Nulla crimen sinelege"), a büntető eljárást és a börtönrendszert ("Nulla poena sine lege"). Ez utóbbi jogintézményt még ma sem rendezi megfelelő szintű jogszabály, törvény. Az elmúlt negyven év igazságszolgáltatásának jelképe lehet a Feszty-képek sorsa. 1949-ben a képeket az esküdtszéki terem faliról eltávolították. A Magyar Nemzeti Galéria őrizte azokat és a rendszerváltozás időszakában restauráltatta, majd 1990-ben a festményeket eredeti helyükre visszahelyezték. A díszterem képeinek sorsában Hauszmann Alajos építész professzor életműve is osztozott. Méltó megemlékezés még várat magára. A Fővárosi Bíróság épülete a műemlékileg védett épületek jegyzékére még az 1950-es években felkerült. Az 1960-as évek műemlékellenes személete a védendő épületek li stájáról törölte. (8. kép) Napjainkban újabb törekvések, kutatások és tervek már nem feledkeznek meg az építészeti, kulturtörténeti és képzőművészeti értékű épületről és szelleméről. Reméljük, hogy nemsokára az új műemlékjegyzékben a Fővárosi Bíróság, a törvénykezés palotája szerepelni fog. Forrás: www.fovarosi.birosag.hu