Kedves leendő ESZI-s tanuló! Felvételi előkészítő feladatok Magyar nyelv 2008. február 13. - A feladatlapok mindegyikére írd rá a nevedet! - Mielőtt hozzákezdenél a munkához, olvasd el figyelmesen az egész feladatlapot, hogy tájékozódj a feladatok körében! - A megadottaknak megfelelően, pontosan dolgozz! - Tollal írj, átjavítás nélkül! Elért eredmények: Jó munkát kívánunk! 1. feladat: pont 2. feladat: pont 3. feladat: pont 4. feladat: pont 5. feladat: pont 6. feladat: pont 7. feladat: pont 8. feladat: pont 9. feladat: pont 10. feladat: pont 11. feladat: pont 12. feladat: pont 13. feladat: pont 14. feladat: pont 15. feladat: pont 16. feladat: pont Összesen: pont 1
Feladatok 1. Mit jelent a szöveg lóra termett kifejezése? (1 pont).. 2. Mire vonatkozik az eszement, fölösleges öldöklés kifejezés? (1 pont).. 3. Mit jelent az, hogy ledogozta idejét? (1 pont).. 4. Melyik az az út, amelyikről nem szokás visszatérni? (1 pont).. 5. Jellemezd a fiatalembert 2-3 összefüggő mondattal! (2 pont).... 6. Adj másik címet a novellának! (1 pont).. 7. Igaz vagy hamis? Karikázd be a történetre vonatkozó állítások mellett a megfelelő betűjelet! (2 pont) Ferenc fiatal volt, hetyke és jóképű. I H Sándor apó nem teljesítette a kötelességét. I H Nyugdíjas korában hazaköltözött a falujába. I H Sándor apó vallásos ember volt. I H 8. Szerkeszd meg a novella vázlatát! (1 pont) Bev.: Tárgy.: Bef..: 2
9. Állapítsd meg a mondat szavainak szófaját! (3 pont) Erdész lett, szolgálati helye pedig messze esett nagyszülei falujától. szó erdész lett szolgálati helye pedig messze esett nagyszülei falujától szófaj 10. Bontsd elemeire a következő szavakat! Nevezd is meg a szórészeket! (2 pont) múlásáról hivatalokban 11. Elemezd a következő mondatokat! Készítsd el az ágrajzukat! (2 pont) A fiatalember nagyapja katonatiszt volt a háború előtt. ágrajz Attól kezdve gyakorta látogatta a templomot. 12. Egészítsd ki a szavakat hosszú vagy rövid magánhangzóval! (2 pont) voda b jócska becs s el ször árb c k rút 3
13. J vagy ly? Egészítsd ki a szavakat! (1 pont) aszá, kara, há as, vá og, szeszé es, zöre 14. Helyettesítsd a szólásokat rokon értelmű kifejezéssel! (2 pont) A kákán is csomót keres Húzza a lóbőrt Ég a keze alatt a munka Felveszi a kesztyűt........ 15. Jellemezd a megadott igét! (1 pont) festené mód idő szám személy ragozás 16. Melyik mássalhangzótörvényt ismered fel a szavakban? (2 pont) kockáztatta.. vérré.. 4
Csanádi Dávid: A HUSZÁRHADNAGY Fiatal volt, hetyke és jóképű. Még ötven éve is lóra termett embernek mondták volna, mikor még az emberek számára fontosabb volt a ló mint közlekedési eszköz. - Huszárnak kellett volna menned mondta ezredszer is nagyanyja, aki úgy tűnik, nem akart tudomást venni az idő múlásáról, éppen úgy, ahogy a huszárok elmúlásáról sem. Nagyapád is az volt. Valóban, a fiatalember nagyapja katonatiszt volt a háború előtt. - Hadnagy volt, de nem huszár gondolta a fiatalember, de nem mondta ki hangosan, mert nem akarta megbántani a szeretett öregasszonyt. Az eszement, fölösleges öldöklés után ahogy a nagyapa a háborút szokta emlegetni nem szerették az előző rendszerben katonáskodókat, így Sándor apót is leszerelték, ezért mindenféle hivatalokban kereste a kenyerét, főleg irodai munkákkal. Persze katona múltja ott is kísértette, munkatársai gyakran összesúgtak a háta mögött. - Ez is azokhoz tartozott mondták ilyenkor egymásnak halkan, de azért úgy, hogy mindenki hallja, beleértve a sugdosás tárgyát is. Pedig Sándor apó nem tartozott senkihez, csupán a kötelességét teljesítette, amire felesküdött. Akkoriban fiatal kora ellenére keserű ember volt, annyira keserű, amennyire csak az lehet, aki munkája céljával egyáltalán nem ért egyet. Egy idő után ez a keserűség erőre kapott benne, felülkerekedett a kötelességtudaton, és szembeszegült az esküvel is. A szolgálat már csak munkaidő volt, ami pénzt hozott, nem pedig mindenek felett álló szent feladat. Ha letelt az aznapi szolgálat, hazament, és éppen az ellenkezőjét tette annak, amit feljebbvalói elvártak volna tőle. Segített mindenkinek, aki rászorult, bár akkoriban ezzel az életét kockáztatta, hiszen olyan idők jártak, mikor könnyen osztották a halált. Bujdosó, biztos végzetük elől menekülő embereket juttatott hamis iratokhoz, olyan éhező családoknak szerzett élelmiszert, akik egyébként nem részesülhettek volna az egyre szűkösebb készletekből. A háború után ez mentette meg a börtöntől is: egy zsidó orvos tanúskodott mellette, akit az utolsó pillanatban mentett ki a nyilasok karmai közül. Aztán jöttek a hivatalban töltött évtizedek. Katonai múltja miatt soha nem érhetett el magasabb beosztást, mégis mindig keményen dolgozott családjáért. Gyermekei kijárták az iskolákat, családot alapítottak, élték teljes, boldog életüket, és gyakran talán el is felejtették, hogy mennyit köszönhetnek Sándor apónak. Végül ledolgozta idejét, és szülőfalujában keresett magának egy kis házat, hogy feleségével ott élje le hátralévő éveit. Itt már senki nem emlékezett rá fiatalkorából, és a falu képe is alaposan megváltozott. - Megöregedtem gondolta Sándor apó. Már ez a hely is tele van autókkal, talán csak a templom ugyanolyan, mint régen. Attól kezdve gyakorta látogatta a templomot. Soha nem volt buzgó vallásos ember, és most sem vált azzá. Nem imádkozott az oltár előtt töltött idő alatt, csak emlékeket keresett, és ez mindig megnyugvást hozott számára. Mikor nem templomban volt, unokájával foglalkozott, aki minden hétvégét és iskolai szünidőt nagyszüleinél töltött, naphosszat tartó sétákat tett nagyapjával az erdőben a patak partján, vagy éppen vérre menő futballcsatákat vívott a falusi gyerekekkel. A labdarúgás szeretetével is nagyapja oltotta be, aki a falu csapatának minden mérkőzésén jelen volt, és persze vitte magával az unokát is. Ferkóból mégsem lett futballista, mint ahogy huszár sem. Erdész lett, szolgálati helye pedig messze esett nagyszülei falujától. Egyre ritkábban jutott el hozzájuk, hiszen sok volt a dolog az erdőgazdaságban, de minden nap, amit ott tölthetett, ünnep volt számára és nagyszülei számára is. 5
Aztán, ahogy mindenki, Sándor apó is elindult azon az úton, amelyről nem szokás visszatérni, magával vitte katonaévei minden keserűségét, de a boldog pillanatokat is, mikor azokon az embereken segíthetett, akik valóban rászorultak. Magával vitt mindent, de mégsem hagyott űrt unokája szívében, mert onnan bizony lehetetlen volt távoznia. - Nem, nagymama, azok az idők elmúltak mondta Ferenc, és megcsókolta az idős asszony arcát. Aztán kiment a házból, és elindult a főutcán a futballpálya felé, ahol mérkőzésre készülődött a falu csapata. - Nem lehet mindenki huszár mormolta maga elé, de ezt már senki más nem hallotta, csak ő, és talán valahol, nagyon messze Sándor apó. 6