Jean Sasson ESTER GYERMEKE GABO
A mű eredeti címe: Jean Sasson Ester' Child A szerző megjegyzése Az Ester gyermeke történelmi regény. A történelmi események a tényeken alapulnak, de a szereplők a történelmi alakok kivételével a szerző képzeletének szüleményei. Minden létező személyhez vagy céghez való hasonlóság a véletlen műve. Fordította Tótisz András Borítóterv Kállai Nagy Krisztina Copyrihgt 2001 The Sasson Corporation Hungarian translation Tótisz András, 2002 Kiadja a GABO Könyvkiadó Felelős kiadó Földes Tamás
Mike-nak, a tökéletes barátnak És az édes barátságban legyen nevetés, és legyenek közös örömök De ne legyen benne semmi cél, csak a szellem elmélyítése Kahlil Gibran Barátságunkat ünnepelve ajánlom ezt a könyvet drága barátomnak, Michael B. Schnappnék.
Előszó A Palesztinában élő 1,3 millió arab és 700 ezer zsidó jövője 1947. november 29-én az Egyesült Nemzetek Szervezetének Közgyűlése ötvenhat küldöttjének döntésén múlott. A zsidók ünnepeltek, az arab világ viszont gyászba borult, amikor a küldöttek úgy szavaztak, hogy az ősi földet kettéosztják, és ezzel megvalósítják a zsidók kétezer éves álmát. Visszatérhetnek történelmi otthonukba. Ettől a naptól fogva Jeruzsálem háborús övezetté vált. JERUZSÁLEM, 1948. JANUÁR 7. SZERDA Joseph Gale sietett ugyan, de jobbra-balra cikázott, hogy minél rosszabb célpontot nyújtson az orvlövészeknek. Ideges volt, szeretett volna minél előbb hazaérni szerény kis házába. De még akkor sem lassított, amikor beért. Vetett egy feszült pillantást alvó fiára, aztán átszáguldott a nappalin a zsúfolt hallba, amelyet szülőszobává alakítottak át. Ester Gale észre sem vette, hogy a férje visszaérkezett. Hánykolódott a vékony matracon. Mellkasához nedves ruhát szorított, és halk, szinte állati hangok törtek elő a torkából. Egyedül ez zavarta meg a szoba csendjét. Rachel, Joseph húga és Anna Taylor egy amerikai nő, akivel Palesztinába érkezésük után barátkoztak össze volt Ester mellett. Joseph a húgára nézett. Látta, hogy Rachel reménykedve pillant a nyitott ajtó felé, és lemondó mozdulattal tárta szét a kezét. Egyet sem találtam suttogta. Még egy ápolónőt sem. Rachel felsóhajtott. Megkönnyebbült, hogy Joseph biztonságban visszatért, de dühítette, hogy bátyja nem volt képes orvost találni. A két nő aggódva nézett össze. Hát megtesszük, amit tudunk morogta. A szülés természetes dolog. Esternek egészséges kisbabája lesz biztatta őket Anna. Rachel pedig próbált uralkodni magán. Amikor Drancyban voltam, egyszer segítettem egy szülésnél. Drancy Párizs külvárosa, ahol az egyik leghírhedtebb átmeneti tábor volt. Innen szállították a francia zsidókat a lengyelországi auschwitzi haláltáborba. Rachel a távolba meredve emlékezett vissza arra a rettenetes időszakra. Jobbnak látta nem megemlíteni, hogy az az asszony belehalt a szülésbe.
Ester kínjában már a ruhadarabot harapdálta, kimerült arca még jobban elsápadt. Rachel összeszorította keskeny ajkát, amely már szinte csak egy vékony vonalnak látszott. Joseph, közeleg az idő. Joseph gyomra összerándult. Mit ér, hogy túlélték ezt az egész szörnyűséget, ha elveszti Estert, súgta benne egy hang. Felesége apró alakja fölé hajolt, ajkát az asszony arcához érintette. Tarts ki, drágám, hamarosan elmúlik. Ester hitetlenkedve horkantott. Rekedtesen hangzott máskor mindig olyan lágy hangja. Soha, soha. Joseph, ez a fájdalom már a részemmé vált. Rázkódni kezdett kínjában. Könnyek öntötték el Joseph szemét. Anna felállt, masszírozni kezdte Ester vállát. Közben a fejével intett, hogy Joseph távozzon. A víz figyelmeztette. Fel tudod forralni, ugye? Igen, természetesen. Joseph megcsókolta Estert, mielőtt kiment a szobából. Miközben átment a keskeny nappalin, még egy takaróval betakarta Michelt. Az értékes petróleum maradékával forralni kezdett egy kevés vizet a kicsi tűzhelyen. A háború sújtotta Jeruzsálem lakó nemcsak ételből szenvedtek hiányt, hanem a vízellátás is kritikus volt. Joseph arca megrándult, amikor meghallotta Ester fojtott sikolyait. Hangosan imádkozott felesége életéért. Halld az imám, ó, Uram! Ne engedd, hogy baja essen! Lehunyta szemét, és ujjaival megdörzsölte homlokát. Mindössze Ester életét kérem. Habozott, fojtogatták az érzelmek, nehezére esett kimondani. Aztán újra megszólalt suttogva: A gyerekről dönts belátásod szerint. Michel Gale felébredt, és rögtön sírva is fakadt, az anyját hívta. Joseph a karjába szorította szeretett gyermekét. Próbált játszani vele, de bármit mondott, bármit tett, nem tudta megvigasztalni a fiút. Joseph már arra gondolt, hogy rosszabb nem is lehetne a helyzet, amikor Ari Javor kopogtatott az ajtón, és persze rossz híreket hozott. Ari Javor Joseph legjobb barátja volt, amellett a Haganah, a zsidó védelmi erő harcosa, alacsony, széles vállú férfi. Az a fajta, aki kívül kemény belül lágyszívű. Azonkívül időnként határozottan színpadias. Ma pedig még a megszokottnál is hangosabban harsogott. Még csak nem is üdvözölte barátját, szenvedéllyel teli hangja máris megtöltötte a házat. Joseph, már megint hülyék voltak. Nyitott tenyerével a falra csapott. Az öreg tajtékzik.
Joseph gyorsan bezárta az ajtót, mielőtt figyelmét Ari felé fordította volna. Nem volt biztos benne, kik azok az ők, de azt tudta, ki az öreg. David Ben Guriont, a palesztinai zsidók vezetőjét becézték így, azt az embert, akiről mindenki tudta, hogy az ország első miniszterelnöke lesz. Joseph várakozásteljesen meredt Arira. Barátja ideges szemével, mogorva arcával, szedett-vedett ruhájával és kócos, kosztól merev, sűrű vörös hajával egy démonra emlékeztette. A gondolattól Joseph csaknem elnevette magát, pedig ez a váratlan látogatás egyértelműen rossz hírt jelent. Aggodalom csendült ki a hangjából. Ari, mi történt? Ari keze ökölbe szorult, úgy nézett ki, mint aki legszívesebben ütne. Arca amúgy is vörös volt a hidegtől, de most még vörösebb lett. Bombát robbantottak a Jaffa kapui buszállomásnál. Nem sokkal ezelőtt történt, és csak a jó ég tudja, hányan haltak vagy sebesültek meg. Néhány pillanatig habozott, aztán hozzátette: Azt mondják, olyan volt az utca, mint egy mészárszék. A Jaffa kapu környéke Jeruzsálem fő kereskedelmi központja volt, általában teli vásárlókkal. Uramisten suttogta Joseph. Az egyik pillanatban még él az ember, a következőben már halott. Amióta eljött Európából, és Palesztinába érkezett, Joseph gyakran elgondolkodott azon a régi gyűlöleten, amely áthatotta ezt a földet, amelyet az Úr a zsidóknak ígért. Ez a gyűlölet most minden élő lelket, arabot, zsidót egyaránt fenyeget. Ari a falnak támasztotta M-l-es karabélyát. Forrásaink szerint az Irgun a felelős. Valahogy elloptak a rohadékok egy rendőrségi furgont, aztán két hordó TNT-t gurítottak egy zsúfolt arab utcára. Nők gyerekek Csak húscafatok maradtak belőlük. Joseph halkan szólalt meg, nem nézett Ari szemébe. Uramisten! Legalább elfogták őket? Ari bólintott. Miután kidobták a második bombát is a Mamillah út és a Mary hercegnő sugárút kereszteződésénél, karamboloztak, aztán gyalog menekültek tovább a temetőn keresztül. Az angol rendőrség és az amerikai konzulátus egyik őre követte őket. Hármukat megölték. Az Irgun illegális katonai csoport volt, Menáhem Begin irányítása alatt. Begin jelentéktelen külseje gyilkos indulatokat takart, követői pedig a holokauszt megkeményedett szívű túlélői voltak, akik mindenkivel le akartak számolni, aki a zsidó haza megteremtésének útjában áll. Ezek az emberek azt hitték, hogy csodálatos visszatérésük az Ígéret Földjére az Úr akarata volt. Azt mutatja, hogy az Úr mellettük áll, és minden terrorakciójukat egy bibliai idézettel igazolták. Az Irgun hevesen ellenezte, hogy bármiféle kompromisszumot kössenek
az angolokkal, az amerikaiakkal vagy az arabokkal. Meggondolatlan akcióikkal sok álmatlan éjszakát okoztak már David Ben Gurionnak. A víz csapott hirtelen a homlokára Joseph, azzal kirohant a konyhába. Ari értetlenül pillantott rá, aztán követte. Michel Gale ügyet sem vetett a két férfira, csendesen üldögélt a padlón, és egy kis ólomkatonával játszott. Michel, Ari van itt. Michel az ajkát biggyesztve nézett maga elé, nem pillantott föl. Az anyját akarta, senki mással nem érte be. Joseph beledugta ujját a vízbe. Majdnem jó. Ari töltött magának egy kis pohárral az értékes hideg vízből. Nagyot nyelve élvezte az italt. Egy percig hallgattak, és mindkettejük agyában ugyanaz járt. Az arabok nyilván bosszút akarnak állni, és a Musrara negyed, ahol a Gale család lakik, különösen ki van téve az arab orvlövészeknek. A negyed Jeruzsálem óvárosában és pont a keleti arab és a nyugati zsidó oldal között terül el, és bár ebben az utcában kizárólag zsidók laknak, mindössze egy sarokkal arrébb már arabok élnek. A körzetben tevékenykedő néhány arab orvlövész mostanáig csak bosszantotta és elszigetelte a zsidó lakosokat, de a közeli Jarrah sejk negyedben a lövöldözés komoly utcai harcokká fejlődött. Ari, most hogy átgondolta a fenyegető veszedelmet, Michel felé intett. A gyerekre kell gondolnod, Joseph. Csomagolj össze néhány dolgot, megpróbálok szerezni egy teherautót, és kiviszlek innen titeket. Lehetetlen ringatta Joseph lassan a fejét. Ari értetlenkedve nézett rá, de mielőtt hangot adhatott volna tiltakozásának, Joseph gyorsan hozzátette: Ester vagy hat órája vajúdik. Hát így már másképp fest a dolog. Ari vékonyka bajuszát húzgálva gondolta végig a lehetőségeket. Ha nem tudtok eljönni, akkor kénytelen vagyok idehozni néhány embert, hogy megvédjenek titeket mondta végül. Joseph tisztában volt vele, milyen kevés a zsidó harcos. Meg tudom védeni magam tiltakozott. Nem kétlem vigyorgott rá Ari. Csatában nemigen volt vadabb harcos Joseph Gale-nál. Barátja vállára csapott. De más zsidók is vannak a környéken, nemcsak ti. Joseph elgondolkodva nézett maga elé néhány pillanatig, aztán felderült az arca. Témát váltott. Hogy van Leah? Leah Rosner Ari felesége volt, és akárcsak Ari, ő is a Haganah katonája. Az arabok, akik ellen harcolt, szőke
ördögnek nevezték, zsidó bajtársai pedig rendkívüli katonának tartották. Aki Leah nyugtalan, zöld szemébe nézett, nem is Sejtette, milyen tragédiák árnyékolták be az asszony életét. Népes cseh zsidó család egyetlen túlélője volt. A II. világháború már a végéhez közeledett, amikor német katonák kitereltek hatezer foglyot az auschwitzi haláltáborból, el az orosz felszabadítók elől. Azokat a foglyokat, akik nem bírták tartani a tempót, a gestapósok lelőtték. Miután Ari apját kivégezték, és Leah egyetlen megmaradt nővére éhen halt, Ari és Leah egymásból merítettek erőt. Nem sok esély volt rá, de túlélték a borzalmakat. Attól fogva elválaszthatatlanok voltak, és nemrégiben össze is házasodtak. Ari boldogan elmosolyodott, hangjából csak úgy sütött a büszkeség. Leah egyszerűen csodálatos, Joseph. Nincs is nálam boldogabb ember. Michel nyafogni kezdett, Ari pedig, amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan távozott. De Josephnek volt miért aggódnia. Mi lesz, ha az arabok bosszút akarnak állni az Irgun aljas támadásáért? A hall ajtaja nyikorogva kinyílt. Rachel cipője csattogott a kövön, amint közeledett a konyha felé. Elfelejtette becsukni az ajtót maga mögött, és Ester fojtott kiáltásai kiszűrődtek a szobából. Michel megrémült, és ismét sírva fakadt. Valami szörnyűség történik az anyjával. Amikor Rachel belépett a konyhába, Michel elkapta a szoknyája alját, és nem volt hajlandó elengedni. Jaj, hagyjál már rángatta Rachel a ruháját. De amikor lenézett, és meglátta a gyerek eltorzult arcát, más hangon folytatta. Michel, hol vannak a játékaid? Vádló pillantást vetett a bátyjára. Joseph, miért nem játszik a gyerek? Én mindent megpróbáltam, Rachel, de addig úgyse nyugszik, amíg nem látta az anyját. Joseph vigyázva forró vizet öntött a késre, ollóra és egyéb fémtárgyakra, amelyeket Anna bízott rá. Anyu! Az anyut akarom ismételgette Michel panaszosan. A félelem eltökéltté tette. Most már türelmetlenség érződött Rachel hangjából. Jaj, Michel, később. Szoknyája szélével megtörölte a gyerek arcát. Nemsokára láthatod anyádat ígérte. De Michel csak a nyitott ajtót látta, és már száguldott is a tiltott szoba felé. Senki nem tarthatta vissza. Anyu! sikoltotta, és futott az ágy felé. Rachel utána szaladt. Ne haragudj, Ester, nem tudtuk visszatartani. Ester Gale ajka az arcát beárnyékoló fájdalmas grimasz ellenére is mosolyra húzódott.
Michel, drágám, gyere ide nyújtotta bágyadtan a kezét. Michel szorosan fogta anyja kezét, gyanakodva pislogott a jókora pocak felé. Halványan emlékezett rá, hogy valahogy egy kisbaba került oda. Zavart volt, nem értette, hogy a világ miért nem körülötte forog ezentúl. Fel akart mászni az ágyra anyja mellé, odabújni hozzá, ahogyan annak idején. Játékosan ugrani akart, de anyja háta megfeszült, és éles, hangos sikoly szakadt ki belőle. Michel zokogni kezdett félelmében. Anna Taylor felpattant. Az ajtó és Rachel felé kormányozta Michelt. Rachel, itt az idő! kiáltotta. Ester, drágám, jövök! harsogta odakint Michel apja olyan hangon, amilyet a gyerek élete két éve során egyszer sem hallott tőle. Michel, menj játszani vetette oda Anna türelmetlenül, éles hangon, a gyerek pedig ijedtében bebújt apja karosszéke mögé, ahol később zavaros álomba merült. Néhány óra múlva Joseph diadalmasan ébresztette. Áldott vagy, Örökkévaló, világmindenség uralkodója, aki jó és jót tesz. Michel szemét dörzsölve bújt elő a karosszék mögül. Joseph szeretettel nézett fiára. Michel, hallottad a jó hírt? Kisöcséd született. Michel egyáltalán nem érezte olyan remek újságnak, hogy kisöccse van. Minden olyan zavaros volt. Könnyek csillogtak a szemében, de apja mintha észre sem vette volna. A gondolat, hogy imádott felesége biztonságban van, hogy egészséges kisfiút szült, elfújta a feszültséget Josephből, és könnyeket csalt a szemébe. Nem vesztette el Estert. Az Úr méltányos volt vele. Néha vele is lehet. Karjába kapta Michelt, és ismét elmondta az imát. Áldott vagy, Örökkévaló, világmindenség uralkodója, aki jó és jót tesz. A síró kisbaba hangja félelemmel töltötte el Michelt. Maga is nyöszörögni kezdett. Nem értette ezeket a hatalmas változásokat körülötte, csak abban volt biztos, hogy mostantól semmi sem lesz a régi. Péntek Estere Michel egy kissé megbékélt az öccsével. A baba az ő régi bölcsőjében aludt, amelyet a középső szoba sarkába állítottak. Új beduin cselédjük, Jihan, aki azelőtt Anna kisasszonynak dolgozott, viselte gondját, a sarkán guggolt a bölcső mellett. Finoman, alig hozzáérve ringatta. Halk, bánatos dallamot énekelt. Joseph hátát a falnak dőlve állt. Nézte a játszó Michelt és alvó új gyermekét, s rég nem érezte ilyen boldognak magát. A Jaffa kapu előtti támadás ellenére az arabok nem álltak bosszút szeretteik haláláért. Joseph meglepődött rajta, de némi reményt merített belőle. Bízott benne, hogy nem a Gale család lesz a
soha véget nem érő bosszú célpontja. Talán eljön egyszer az az idő, nem is olyan soká, amikor nem a túlélés lesz a váratlan és nem a halál lesz a mindennapos számukra. Ma délelőtt, amikor a Haganah három embere megérkezett, hogy őrizze a környéket, megszűnt a lövöldözés. Rachel zavarta meg bátyja gondolatait. Látható rosszallással mérte végig Jihant. Joseph, elment az eszed? Egy vak cselédlány? Joseph kifejezéstelen arccal pillantott a húgára. Nagyon ügyes. Ügyes? Hogy lehet egy vak cselédlány ügyes? Tréfálsz velem? Mit tud segíteni Esternek? Rachel egyre hangosabban beszélt, dühítette, hogy az ő véleményét nem kérték ki. Annának elment az esze, hogy ilyesmit javasol. Joseph nem vesztette el a türelmét. Rachel, Jihan kislánykora óta él Annával. Remekül bánik a gyerekekkel. Nem tudom elhinni. Rachel leeresztette a hangját. Arról lehet szó, hogy Anna nem akar tovább etetni egy haszontalan szájat. Rachel! csattant fel Joseph, és csalódás érződött hangjából. Ne legyél ilyen szívtelen. Ez Ester kívánsága. És az enyém is. Rachel Gale makacs nőszemély volt, aki szerette, ha minden az elképzelései szerint alakul. Ráadásul még csúnya és alacsony is volt, egy olyan családban, amely tele volt magas, jóképű férfiakkal. Kérő a közelébe se ment, és rá kellett döbbennie, hogy soha nem lesz saját családja. Úgy képzelte hát, hogy övé lesz a központi szerep bátyja gyermekeinek felnevelésében. Most keserű volt a hangja. Joseph, nagyon nagy hibát követsz el. Egy vak nő! Jegyezd meg, amit mondok, még baja eshet a gyereknek. Joseph a nővére szemébe nézett. Rachel kezd lehetetlenül viselkedni, gondolta. Háta megmerevedett, pillantása kemény lett. Döntöttünk, Rachel közölte dühösen. Most pedig fogd be a szád, és hagyj békén! Ezzel sarkon fordult és elment. Rachel csodálkozva nézett a bátyja után. Joseph gyengéd férfi volt, aki nagyon ritkán emelte fel a hangját dühében. Épp a gyengédsége bátorította fel Rachelt, hogy ilyen éles legyen a nyelve. Nahát ilyet, egy vak cselédlány morogta most halkan, aztán kisietett a konyhába, és nekiállt főzni. Igazából annak az időnek sötét emléke tette olyan keserűvé ezt a vitát, amikor Rachel csakugyan nagyon egyedül volt. Rachel azon kevesek közé tartozik, akik túlélték Auschwitzot. Aznap, amikor a nácik kiürítették a tábort, sikerült elrejtőznie a női barakkban. Miután az orosz hadsereg felszabadította a tábort, Lengyelországból eljutott Franciaországba. A mezőn
aludt, ismeretlen emberek jósága tartotta életben. Hónapok múltán leírhatatlan örömmel érkezett meg a felszabadított Párizsba, és izgatottan várta, hogy a Gale család tagjai hazatérjenek. Több száz más zsidóval együtt ő is a Lutétia hotel előcsarnokában vadászott hírekre. Gyűjtögették az információmorzsákat a koncentrációs táborok túlélőitől. Rachel hetekig várt. Nem volt hajlandó elhinni, hogy a családjából csak ő maradt életben. Csak ült a hotel előcsarnokában, érdeklődéssel mért végig minden egyes belépőt. Minden újonnan érkezettet kérdésekkel bombázott. Leírta nekik, hogy néztek ki a szülei és a testvérei. Egy hónap múltán szemtanúktól kellett megtudnia, hogy apját és anyját a krematóriumba küldték Auschwitzban. Michelt, a legidősebb bátyját, egy az Auschwitz szélén levő munkatáborban látták utoljára. Abbi, Michel keresztény felesége egyértelműen kimutatta az érzéseit, amikor nem engedte meg, hogy Rachel nála lakjon. A hosszú megszállás alatt Abbi már megbánta, hogy egy zsidóhoz ment férjhez. És Jacques? Amikor Rachelt a szüleivel együtt deportálták Drancyból, Jacques, aki az ellenállás harcosa volt, a Gestapo börtönében szenvedett. Josephről, Esterről és a gyermekükről az utolsó hírük az volt, hogy 1942 tavaszán még éltek a varsói gettóban. Rachel már csaknem feladta minden reményét, és azon volt, hogy elkíséri új barátait Palesztinába, akik makacsul hívták, amikor egy ismerős alakot pillantott meg a hotelban, aki a kifüggesztett híreket olvasta. Joseph visszatért! Könnyezve borultak egymás nyakába, Rachel pedig a bátyjával és annak feleségével utazott Palesztinába. Európa többé nem volt biztonságos a zsidók számára. Amikor megérkeztek Palesztinába, csak akkor tudták meg, milyen sors várt Jacques-ra. Rachel szomorú fintorral látott neki a tálalásnak. Asalom zahar (fiúgyerek üdvözlése) éjszakáján boldog hangok töltötték be otthonukat. Bármilyen sivár volt is a jeruzsálemi élet, a Gale család barátai és szomszédai megtöltötték a házat. Ari és Leah utolsónak érkeztek, de boldogok voltak, amikor Joseph felkérte őket, legyenek a gyerek keresztszülei. Izgatottan tárgyalták a brit milát, a hagyományos szertartást, melyet nyolc nappal a fiúgyerek születése után tartanak. Ekkor nevet adnak neki, és körülmetélik. De sem Ari, sem Leah nem tudhatta, milyen nevet választottak a fiúnak. Ez a szertartásig a szülők titka marad. De abban biztosak voltak, hogy a gyerek Joseph és Ester családjának valamelyik elpusztított tagjáról kapja a nevét. Az askenázi zsidó hagyomány szerint az elhunyt emléke irányítja az újszülöttet az életben. Hirtelen hatalmas tapsvihar tört ki. Rachel három palack vörösbort hozott elő, amelyet bátyja gyermekének születésére dugott el. Az asztal hónapok óta először roskadozott az ételtől.
Mindegyik vendég nagyvonalúan hozzájárult a lakomához a különleges alkalmakra félretett kis készletből. Babot, borsót, némi krumplit főztek, sőt volt egy doboz friss gyümölcs is. A gyümölcsöt Ari csempészte be az ostromlott városba. A ritkán látott gyümölcs és bor szinte nagyobb izgalmat keltett, mint a fiú születése. Még torta is volt. Ijesztően féloldalasra sikerült, mivel bizonyos hozzávalók hiányoztak belőle. Joseph héber dalt énekelve boldogan himbálódzott, aztán átkarolta Michelt. Te vagy a fény az életemben. Tökéletes vagy suttogta. Megengedte, hogy a gyerek igyon egy korty bort. Fiam, az életre mondta. Arca széles mosolyra húzódott. Az új élet zsidó erőt jelentett. Mézédes mosoly jelent meg Ester arcán. Joseph vállának dőlt, lehunyta szemét. Még mindig alig volt képes felfogni, hogy két egészséges fiú anyja. Az összes vendég énekelt, a kórust a kántor irányította. Mindenki mosolygott és boldog volt. Ki akarták élvezni a pillanatot, próbáltak megfeledkezni a kis országukat fenyegető erőszakról. Amikor a közelben fegyverropogás hallatszott, két férfi szótlanul fogta a puskáját, és kiment, hogy őrizze a házat. A bent maradt vendégek felemelték hangjukat, és még hangosabban énekeltek, elnyomva Jeruzsálem káoszának hangját. Megtévesztésig olyan volt, mintha ezek az emberek békében és harmóniában élnének. Keserédes lett a pillanat Joseph számára. Minden erejére szüksége volt, hogy tartsa magát. Nem is olyan régen jövőjük még tökéletesen összefonódott népes és szerető családjuk életével. De a II. világháború mindezt romba döntötte. Mind Joseph, mind Ester Gale múltjából több veszett el, mint amennyit sikerült megmenteni. Most pedig ismét harcolniuk kell a saját és két gyermekük életéért. Josephnek le kellett küzdenie a vágyat, hogy sírjon és nevessen egyszerre. Szemébe könnyek szöktek a boldogságtól, amiért egészséges fia született, és a bánattól, amiért szerettei nem élhették meg ezt a csodálatos pillanatot. Mégis valami megnyugvást merített a tudatból, hogy Ester szeretett Daniel bátyja, Daniel Stein emléke tovább él majd az ő fiukban. Daniel Stein jó ember volt, bátor férfi, és Joseph meg Ester úgy döntöttek, hogy fiukat Danielnek nevezik. Hangulata ráragadt feleségére. Ester tökéletesen megértette férjét. Hiába viselik fiaik az elhunytak nevét, soha nem felejthetik el Joseph bátyját Michelt, vagy az ő testvérét, Danielt. Joseph arcába nézett, és tudta, hogy a férje gondolatban valahol máshol, egy más időben jár. És bármekkora örömöt érez is, amiért két egészséges fia van, kétségbeejtően szomorú.
A zsidó hagyomány nagy családot követel, amit mindketten elvesztettek Treblinkában és Auschwitzban. Túlélték ugyan a holokausztot, de komoly sebet ejtett a lelkükön. Sokáig álmodni sem merték, hogy eljön az a nap, amikor újra okuk lesz ünnepelni ebben az életben. Joseph és Ester egymás mellett állt. Elrejtették valódi gondolataikat. Látszólag jókedvűen énekeltek és társalogtak a barátaikkal. A vendégek igencsak meglepődtek volna, ha tudják, hogy Joseph és Ester Gale valójában nem is látja, mi történik a szeme előtt.
Első rész Párizs Varsó 1938-1942 SZEREPLŐK Első rész: Párizs Varsó 1938-1942 Stein család Moses Stein (az apa) Sara Stein (az anya) Ester Stein (a lányuk) Abrahám Stein (a fiuk) Eilam Stein (a fiuk) Daniel Stein (a fiuk) Israel Stein (a fiuk) Gershom Stein (a fiuk) Gale család Benjámin Gale (az apa) Natalie Gale (az anya) Michel Gale (a fiuk) Jacques Gale (a fiuk) Joseph Gale (a fiuk) Rachel Gale (a lányuk) Miryam Gale (Joseph és Ester Gale kislánya) David Stein (Moses és Sara Stein vak unokája) Kari Drexler (a varsói gettó náci SS-parancsnoka) Friedrich Kleist (a varsói gettó német SS-őre) Mellékszereplők Noah Stein (Moses Stein apja) Shoham doktor (varsói zsidó orvos) Noy (szökött zsidó rab) Tolek Grinspan (zsidó rendőr a varsói gettóban) Edmund (francia ellenálló) André (francia ellenálló) Rudolf Drexler (Kari Drexler apja) Eva Kleist (Friedrich Kleist felesége)
Első fejezet 1938 nyara, Franciaország, Párizs Sara Stein anyja erényes vénasszony volt, és ugyanúgy őrizte a lányát, ahogyan annak idején őt a sajátja. Ennek eredményeképp Sara már fiatalon hozzáment egy szigorú férfihoz, akit nem ismert és nem szeretett. Házasságának első évei boldogtalanságban teltek. Később lassan előbukkant férjének gyengédebb oldala, és Sara félelmét szeretet váltotta fel. De ezekben az első években a fiatalasszony megfogadott valamit. Megígérte magának, hogy ha valaha is lánygyermeket szül, nem kényszeríti rá, hogy akarata ellenére menjen férjhez. Aztán öt fiúnak adott életet, és megfeledkezett fiatalkori esküjéről. Ekkor szülte meg utolsó gyermekét, egy gyönyörű kislányt. Most pedig, hogy ez a kislány szép fiatal nővé serdült a múlt hónapban töltötte be a tizennyolcadik évét, Sara a lánya mellé állt a férjével szemben, aki maga akart párt választani a gyereknek. Mégis kételyek gyötörték. Moses, aggódom nyaggatta a férjét. Szerinted megtalálja gyermekünk a boldogságot ebben a frigyben? Moses Stein nem volt olyan hangulatban, hogy tovább hallgassa felesége nyavalygását most, az utolsó percben. Asszony, honnan tudnám én a jövőt? Azt tanácsolom, várjuk ki a végét, lássuk meg, mi a szándéka az Úrnak ezzel az ostoba lánnyal, aki nem a maga fajtájához akar menni. Szavai szinte pofonként érték az asszonyt. Érezte, hogy Moses őt hibáztatja a közelgő esküvő miatt. Sara nem tévedett. Mosest annak idején csakugyan figyelmeztette szigorúan vallásos apja: Soha ne szakíts a hagyományokkal! Ne kövesd el ezt a hibát! Ennek megfelelően mind az öt fia olyan nőt vett el, akiket a sadhen (házasságszerző) választott, de Moses soha nem tudott ellenállni legfiatalabb gyermekének, egyetlen lányának. Ester volt a szeme fénye, és a gyermek iránti szeretete elgyengítette. Ujjával megdörgölte szemét. Nyilván a baleset miatt nem volt képes ellenállni a gyerek akaratának, vigasztalta magát. Estert
kislánykorában elütötte egy megvadult ló, és alig élte túl a balesetet. Attól fogva az egész Stein család kényeztette a kislányt. Ester mindig megszerezte, amit akart, és csökönyös teremtés lett belőle. Tavaly ismerkedett meg Ester a legfiatalabb Gale fiúval, amikor a család Párizsban járt. Jóképű fiatalember volt, aki bőséges tapasztalatokat szerzett a nőknél. Esternek viszont fogalma sem volt a férfiakról, de bebeszélte magának, hogy szerelmes, és eltökélte, hogy megszerzi a férfit. Moses határozottan ellenezte a dolgot. Közölte, hogy egy Lengyelországból való lánynak semmi köze egy franciához. De Ester és az anyja egyesített erővel támadtak neki, és most az ő kislánya hozzámegy Joseph Gale-hoz, és a szüleitől távol, egy idegen országban fog élni. Örülhetnek, ha évente egyszer meg tudják látogatni. És még csak nem is ez volt a legrosszabb. Moses tudja, hogy nehéz idők várnak a zsidókra. Nem kellett prófétának lenni ahhoz, hogy az ember megjósolja, háború közeledik. Hitler már lenyelte a Rajna-vidéket és Ausztriát, most pedig a kis Csehszlovák Köztársaságra fenekedik. Mi lesz, ha Csehszlovákia után Lengyelország következik? Moses tudta, hogy ha a németek lerohanják Lengyelországot, a zsidók lesznek az első áldozatok. Hét alkalmazottja is olyan lengyel zsidó volt, aki valamikor Németországban élt, és amikor Hitler hatalomra került, mindenüket elvesztették, örültek, hogy az életük megmaradt. A németek már abban az évben összegyűjtötték az összes, nem Németországban született zsidót. Ezeket az embereket erőszakkal elválasztották férjeiktől, feleségeiktől és gyermekeiktől (akik német zsidók voltak), és visszatoloncolták őket a szülőhelyükre. Vonatra tették és a lengyel határhoz küldték őket Zbaszyn mellé. A lengyel kormány sem kívánta befogadni őket, és a szerencsétlenek a senki földjén ragadtak. Moses felháborodott, minden befolyását latba vetve felvett a cégéhez néhányat közülük. Alkalmazottai hálásak voltak jótevőjüknek, és próbálták figyelmeztetni a közelgő veszélyre. Moses első kézből hallhatta, hogyan bánnak a Nácik a zsidókkal. Moses lelkében felkészült az elkerülhetetlen pogromokra. Az európai történelmet beárnyékolta a zsidók üldözése, és a lengyelek sem szerették igazán zsidó honfitársaikat. Igaz, ugyan melyik országban érezhették magukat otthon a zsidók? Moses nagyapja a Zónából menekült Lengyelországba, Oroszországnak abból a részéből, ahova a zsidókat kitelepítették. Moses apja, Noah, akkor még gyerek volt, de soha nem felejtette el az iszonyatos emlékeket. Öregkorában a halálos ágyán hallucinálva, sikoltozva hánykolódott, mert lidércnyomásos álmában ismét átélte a cár katonái előli menekülést. Mosest nagyon lesújtotta, hogy apja még a halála
pillanatában sem talált békét. Tisztában volt vele, hogy az összes, diaszpórában élő zsidó így van ezzel. Hát nincs menedék az Úr választott népe számára? Moses kezdte úgy látni, hogy ez a helyzet. Szép csendben minden vagyonát aranyba és ékszerbe fektette. Idegesen sóhajtott. Estert maga mellett kéne tartania, különben hogyan védi meg. Megpróbálta figyelmeztetni a Gale családot is a közelgő veszélyre, és elvörösödött, amikor eszébe jutott ez a beszélgetés. Mialatt Sara Stein és Natalie Gale az esküvőt tervezgették, a két férfi politikáról társalgott, és természetesen Hitler volt a fő téma. Moses elmesélte a Berlinből hallott legfrissebb híreket. Úgy tűnt, semmi nem fogja megállítani a barbárokat, lenyelik Csehszlovákiát. Még a háború veszélye sem tartja őket vissza. Franciaország beavatkozik? kérdezte Moses. Úgy érti, harcolunk-e? nézett riadtan Benjámin Gale. Igen. Nem, nem felelte Benjámin nyomatékosan. A francia polgárok soha nem mennek bele még egy gyilkos háborúba. Moses horkantott. Egyszerűbb a németeket Prágában megállítani, mint a Diadalívnél. Ugyan már, ne vicceljen! Nem viccelek válaszolta Moses. Nem készülődnek? Natalie Gale, hallva a beszélgetésüket, félbeszakította a két férfit. Nevetve szólt oda Moses Steinnek. Ugyan már, hogy lehet ilyen vészmadár? Mosest dühítette a gúnyolódás, de volt olyan udvarias hogy elmosolyodott, és lenyelte a választ. Benjámint önteltté tette az, hogy franciának érezhette magát. Így is válaszolt Mosesnek. A francia polgároknak nem szükséges készülődniük, mert a kormányunk megtette a szükséges óvintézkedéseket. Ha a németek olyan ostobák lennének, hogy másodszor is megpróbálnák leigázni Európát, a Maginot-vonal akkor is távol tartja őket Franciaországtól. Én nem volnék ebben olyan biztos, Benjámin ráncolta homlokát Moses. Nemrégiben olvastam, hogy a katonai szakértők többsége szerint a Maginot-vonal nem több, mint a franciák ostoba tévedése. Benjámin csak legyintett. Nem, komolyan beszélek erősködött Moses. Úgy gondolják, hogy a németek egyszerűen megkerülik az erődítményt. Lerohanják Belgiumot, és onnan támadják meg a franciákat. Nem jelentette ki Benjámin, annak ellenére, hogy maga is olvasott egy cikket korábban, amelyben az állt, hogy a német katonák csak nevetnek a Maginot-vonalon, és rozoga deszkakerítésnek nevezik. Moses nem hagyta annyiban a
dolgot. Hitler nem csinál titkot abból, hogy a franciákat majdnem úgy gyűlöli, mint a zsidókat. Moses kezdte behergelni magát. Hallgasson rám! Ne csukja be a szemét! Mindketten jól tudták, hogy Hitler gyűlöletét a versailles-i béke táplálja, amelyet az I. világháború után kényszerítettek a legyőzött Németországra. Natalie Gale mocorogni kezdett a széken. Benjámin a feleségére pillantott, aztán gyorsan témát váltott. Azt hiszem, zavarjuk a hölgyeket, Moses. Moses megpróbálta figyelmeztetni őket, de semmi nem hatolt át a Gale család vidám nemtörődömségén. Valóságos páncél volt ez rajtuk. Moses csaknem belerokkant a gondolatba, hogy imádott gyermeke mostantól egy olyan családban fog élni, amely túl ostoba hozzá, hogy felfogja, csak a ravaszság és az erő védheti meg őket a közelgő vészben. Szinte elviselhetetlen volt a gondolat. Most Moses haragos pillantást vetett a feleségére, arca elsötétült a dühtől, amikor az asszony beszélni kezdett. Sara pedig inkább becsukta a száját, és elfordult. Életében még egyszer sem látta a férjét ilyen haragosnak. Moses jól emlékezett a felesége szavaira, és azon tűnődött, hogyan vágja most a fejéhez mindezt. Az asszony mindenféle női furfanggal élt, hozzádörgölőzött, kedvesen mosolyogva próbálta elsöpörni az ő ellenveréseit. Moses, megváltoztak az idők. Manapság a lányok szerelemből házasodnak. Különben is, Joseph jóképű fiatalember, befolyásos családból. Nemigen találnánk ennél jobb partit egész Lengyelországban Ester számára. Sara az orrát ráncolta, amitől arra a fiatal lányra emlékeztetett, akit Moses annak idején feleségül vett. Próbált valamit kitalálni, miként közölhetné tapintatosan a férjével, hogy a Gale család annyira asszimilálódott, hogy már megfeledkeztek a zsidóságukról. Naomi azt mondja, mindenki szereti és becsüli őket, még ha nem kóser háztartást vezetnek is. Moses tudta, hogy a felesége és a lánya összeesküdtek ellene. Márpedig az Úr törvénye szerint a csalás nem maradhat büntetlenül, és attól tartott, hogy a lánya keservesen megfizet majd érte. Ami pedig a Gale családot illeti, Moses diszkréten megpróbált utánuk nézni, és nemigen tetszett neki mindaz, amit megtudott. A Gale család már hat generáció óta él Franciaországban. Tiszta vérű franciának tartják magukat, rég megfeledkeztek zsidó gyökereikről. Nyilván az erkölcseik is úgy változnak, ahogy az élet alakul, morogta magában. Ugyan milyen vezérfonala lehetne az életben egy hitetlen zsidónak? Gale-ék modern életstílusa egyáltalán nem tetszett Moses Steinnek, aki tehetős, de vallásos zsidó családban nevelkedett.
Most pedig egy évre rá ismét Párizsban vannak, az esküvőn, amelyen Moses Steinnek semmi kedve nem volt részt venni. Halálosan dühítette, hogy a lánya ragaszkodott hozzá, hogy Párizsban, a szerelem városában legyen az esküvő. Moses felhorkantott mérgében. Most már késő bánat, az egyezség immár hivatalos. Hivatalossá tette az éruszin, aláírták a megfelelő iratokat, amelyek szerint mindkét fél köteles betartani házassági ígéretét. Ha most megtiltaná a házasságot, szégyent hozna az egész családra. Mosest leginkább az a gondolat kínozta, hogy nemet mondhatott volna, véget vethetett volna az egész románcnak rögtön az elején. Nehezen kapkodta a levegőt, ha belegondolt, milyen tehetetlen is volt. Arca előtt összekulcsolta két kezét. Ó, istenem, hogy is lehettem ilyen ostoba? morogta. De még mindig nem volt hajlandó magát hibáztatni a történtekért. Szinte nem is szólt a feleségéhez azóta, hogy visszatértek az ebédről. A fiú szüleivel ebédeltek. Most találkoztak velük harmadszor, de először töltöttek együtt hosszabb időt a Gale családdal, és a közös ebéd katasztrófálisan sikerült. A találkozó elég jól indult, bár Moses nem érezte jól magát a házigazdáik által választott procc étteremben. Kényelmetlenül mocorgott székén, és utálkozva nézegette a bársonyfüggönyöket, tükrös falakat. Az étterem egy bordélyra emlékeztette. Nem mintha valaha is járt volna afféle helyen, de hallott történeteket olyanoktól, akik igen. Hiába nézett körül, egyetlen zsidót sem látott a vendégek között. Na persze, mondta magának, Franciaországban a zsidók valami csodálatos módon franciákká változnak. Nem lehet őket megkülönböztetni. Márpedig Moses büszke volt arra, hogy zsidó. Egyike lehet az Úr kiválasztottjainak. Apja gyakran mondogatta, hogy azért születtek a zsidók szenvedésre, mert ilyen kiváltságosak, és ezért szenvednek nyugodt méltósággal, ezért nem könyörögnek ellenségeiknek. Moses képtelen volt felfogni, miért akarják ezek a franciák ennyire elrejteni zsidóságukat. Zavarta és dühítette ez a magatartás. Gale-ék divatosan késtek, de amikor megérkeztek, nem lehetett nem észrevenni őket. Moses alaposan szemügyre vette házigazdáikat, míg feléjük közeledtek. Be kellett vallania, Benjámin és Natalie Gale lenyűgöző látványt nyújtott. Benjámin Gale magas, jó felépítésű férfi volt, és nyilvánvalóan intelligens is. Moses hallotta róla, hogy nagy tiszteletnek örvendő ügyvéd. A város néhány legismertebb goj családja is a kliensei közé tartozik. Natalie Gale pedig még mindig karcsú és csinos, pedig négy gyermeke született. Annak alapján, amit tudott róla, nyilvánvaló volt, hogy vezető személyiség a társasági köreiben.
Benjámin és Natalie ismét hatalmas lelkesedéssel köszöntötték Steinéket, és Moses némi elégtételt érzett. Ha Gale-éknak nem tetszik is, hogy fiuk egy Lengyelországból való lányt vesz feleségül, tökéletesen el tudják rejteni valódi érzéseiket. Közismert, hogy a francia zsidók felsőbbrendűnek érzik magukat kelet-európai testvéreiknél, de Mosesnek már az első találkozásukkor úgy tűnt, hogy a fiú családja hallhatott már a varsói Steinékről. Különben miért mosolyognának, és miért viselkednének úgy, mintha Ester álmaik menye volna? A Stein család valaha szegény volt, de immár nem ez a helyzet. Moses orosz nagyapja szinte a semmiből kezdte. Oroszországban a falu rituális mészárosa volt, még ha utálta is a vér látványát. De akkoriban a fiúknak apjuk nyomdokaiba kellett lépniük, bármilyen ambíciójuk legyen is. Miután Lengyelországba menekült, Boldogan nyugtázta, hogy Varsóban a kehilla, egy választott zsidó testület adja ki a jogosítványokat a rituális mészárosok számára. Mivel a tanult szakmájában nem volt képes engedélyt szerezni, eldöntötte, hogy saját vállalkozásba kezd. Kis malmot nyitott. Az üzlet jól ment, és bár szerényen kezdte, négy malomból, raktárakból és üzletekből álló hatalmas hálózatot épített ki. Az üzletet Noah fia örökölte, aki igazi üzleti tehetség volt. Hamarosan beszállt a pénzkölcsönzésbe is, ami a legvérmesebb reményeiken is túltett. Moses Noah Stein egyetlen életben maradt fia volt. Immár gazdag, hatalmas ember, akit az egész varsói zsidó közösség nagyra becsült. De még az ebéd vége előtt rá kellett jönnie, gazdagságának semmi köze ahhoz, hogy Gale-ék ilyen szívesen fogadták lányát. Benjámin és Natalie Gale igazi modern szülők voltak. Eszük ágában sem volt beleszólni gyermekük választásába. Mindez akkor vált teljesen világossá számára, amikor Natalie bevallotta: Tudja, épp tegnap mondtam Benjáminnak, mennyire izgatott vagyok. Négy éve nem volt esküvő a családban. Azóta, hogy Michel, a legidősebb fiunk elvette azt a helyes keresztény lányt, Abbit. Vidáman folytatta: Nagy katolikus esküvőjük volt. A papnak, aki a szertartást végezte, Varsóban él a családja. Mosolyogva nézett Mosesre, a férfi merev tekintetét tévesen érdeklődésnek magyarázta. Talán hallott is róluk, a Chaillet család, Varsóban. Mosesbe mintha villám csapott volna. Nem tudott magához térni a megdöbbenéstől, hogy imádott lánya olyan család tagja lesz, amely megengedte, hogy gyermekük olyasvalakit vegyen el, aki nem zsidó hitű. Katolikus esküvő, még ilyet! Hallott már róla, hogy ilyesmi előfordulhat Párizsban vagy Londonban, de egészen mostanáig egyetlen olyan zsidóval sem találkozott, aki képes lett volna hátat fordítani a legalapvetőbb zsidó hiedelemnek: a vegyes házasság ellentmond a hagyományoknak. Riadtan nézett Sarára.
Hiszen ez botrány. Benjámin Gale bosszankodva pillantott feleségére. Nem értette, miért kellett szándékosan ingerelni a Stein házaspárt. Hosszú csend támadt. Sara látható erőfeszítéssel igyekezett összegyűjteni lelkierejét. Mindent elkövetett, hogy ne üljön le a társalgás, de arra már ő sem tudott mit szólni, amikor Natalie Gale kedvesen azt mondta, hogy az ő részéről a két fiatal nyugodtan kihagyhatja az esküvő előtti egyhetes elkülönültséget. Moses fülében még mindig ott csengtek annak az ostoba nőnek a szavai. Joseph és Ester jó egy éve nem látták egymást. Kegyetlenség nem egymáshoz engedni őket. Joseph olyan; szerencsétlen volt, amikor tegnap hazamentünk. Minden apróság érdekelte a szerelmével kapcsolatban. Sara felé fordult. Sara, mi lenne, ha vásárolni küldené Estert, és Joseph találkozhatna vele egy kávéházban? Bízza csak rám a dolgot, majd én megszervezem. Kuncogva kacsintott, megpaskolta Sara kezét, mintha ők ketten összeesküvők lennének, akik le akarnak rombolni mindent, ami a zsidó életben tiszteletre méltó. Attól fogva Moses és Sara Stein alig szólalt meg. Csak Natalie Gale beszélt, míg végül már neki sem jutott az eszébe semmi, amit mondhatna. Az ebéd végül is kínos kötelezettséggé vált. Benjámin Gale úgy tűnt, megérti, miért érzik annyira zavarban magukat. Sokkal érzékenyebb volt a feleségénél, és próbálta menteni a helyzetet. Biztosította Steinéket, hogy ők rugalmasak, és ami őt illeti, az egész esemény megszervezését szívesen a menyasszony szüleire hagyja. Szívélyesen felnevetett, megpaskolta Moses vállát. Csak mondják meg, hova menjek, és ott leszek. Hát ilyen keveset jelent az egész magának, Benjamin? A saját fia esküvője? Benjamin arca vérvörös lett, de egy szót sem válaszolt. A feszült csendet úgy próbálta kitölteni, hogy összeadta a számlát, majd ujjaival csettintett a pincérnek. Natalie gyanakodva méregette őket. Mostanáig remélte, hogy Steinék nem lesznek túlságosan konzervatívok. Natalie összes közeli zsidó barátja ateista volt, mellettük pedig igyekezett keresztény barátokat találni magának. Rávette a férjét, hogy költözzenek el a város nyugati részéből, ahol a legtöbb francia zsidó élt, és igencsak büszke volt, amikor Michel elvette Abbit, Párizs egyik legjelentékenyebb katolikus családjának tagját. Natalie úgy gondolta, hogy a régi szokások hatalmas terhet jelentenek, és hatalmas károkat okoznak a zsidóknak a francia társadalomban. Gyakran elmondta gyerekeinek is, mekkora tévedés, hogy a zsidók vallási és közösségi elszigeteltségben élnek. Mivel Benjámin nem volt hívő réges-rég szakított
zsidó hitével, egyáltalán nem bánta, hogy felesége így neveli a gyerekeit. Az asszony gyakran közölte a férjével véleményét, miszerint a legtöbb problémát maguk a zsidók okozzák azzal, ahogyan öltözködnek, és ahogyan viselkednek. Az egész mögött az állt, hogy Natalie szégyellte zsidó örökségét. Gyerekkorában sokat csúfolták, és ennek emléke még felnőttkorában is kínozta. Szigorú erkölcsű zsidó családban nőtt föl. Aztán mihelyt sikerült férjhez mennie egy világi zsidóhoz, aki megmentette merev gondolkodású apjától, fellázadt minden zsidó szokás ellen. Teljes erejével harcolt az ellen, hogy gyermekeiknek hagyományos zsidó neveket adjanak, de csak Jacques menekült meg a szégyen elől. A Michel, Joseph és Rachel névhez Benjámin ragaszkodott. Az asszony sejtette, Benjámin azért makacsolta meg magát, hogy kétségbeesett anyja kedvében járjon. Némi vigaszt jelentett, hogy Michel két gyerekének nemcsak keresztény neve van, hanem keresztényként is nevelkedik. Ahányszor csak ortodox zsidókkal találkozott, a lecsüngő pajeszukkal, koszos, fekete kaftánjukkal, Natalie Gale mindig gyűlölködve nézett rájuk. Nem csoda, hogy az emberek utálják őket, ha így néznek ki! Semmiféle közösséget nem akart vállalni ezekkel az emberekkel. Natalie szemében a párizsi Benjámin Gale család sokkal inkább francia volt, mint zsidó. Nagyon bízott benne, hogy sikerül végképp megszakítania minden kapcsolatot a zsidó örökséggel. És tessék, Josephnek egy ilyen zsidó lányba kellett beleszeretnie! A közelgő esküvőre gondolva Natalie csak azzal vigasztalhatta magát, hogy Moses Stein tökéletesen kopasz, és öt fia közül mindössze kettő viseli ezeket az undorító pajeszokat. Nekik pedig Varsóban kell maradniuk, hogy kézben tartsák az üzletet, és nem tudnak eljönni az esküvőre. Egyáltalán nem akarta, hogy a fia ebbe a családba házasodjon, de Joseph véleményét nem tudta befolyásolni, a fiú láthatóan teljesen beleesett ebbe a lányba. De legalább a lány az ő irányítása alá kerül, mihelyt a szülei visszatértek Lengyelországba. Natalie úgy gondolta, hogy bárki, akinek megadatott a lehetőség, hogy kimeneküljön abból a pokolból, amit az ember zsidó volta jelent, boldogan kihasználja. Amikor elváltak, még meghívta vacsorára Mosest és Sarát, és amikor visszautasították, úgy nézett, mint aki csodálkozik. Orrát felhúzva, mereven közölte Steinékkel: Rendben van. Közlöm Josephfel, hogy nem találkozhat Esterrel. Benjámin és Natalie Gale ezzel ott is hagyta őket. Két gondtalan és boldog francia, akit ugyanolyan elégedettséggel és magabiztossággal tölt el francia állampolgárságuk, mint amilyen elégedettséggel Moses és Sara Steint zsidó mivoltuk.
Moses pedig egyetlen kedves szót nem szólt Sarához az ebéd óta. De épp amikor Sara már ott tartott, hogy bevallja saját rossz érzéseit, és könyörög a férjének, bocsássa meg, amiért támogatta ezt a frigyet, lányuk léptei közeledek. Ester Stein lépett a szobába. Aggódó arcuk azonnal meglágyult. Moses és Sara Stein egyaránt rajongott a lányáért. Ester Stein akkoriban szokatlan lánynak számított. A családja kényeztette, öt bátyja pedig mind őt védelmezte. Higgadt magabiztosság érződött rajta. Apja ingerlékenysége ragyogó elmét rejtett, és Ester örökölte Moses Stein intelligenciáját. Büszke szülei ragaszkodtak ahhoz, hogy jó nevelést kapjon, és Ester még büszkébbé tette őket azzal, hogy ő volt a héber világi gimnázium legjobb lány tanulója. Ez volt a varsói zsidó arisztokrácia iskolája. Esternek jó nyelvérzéke volt, folyékonyan beszélt és olvasott jiddisül, lengyelül, németül, franciául és héberül. Beszélte az angolt és az olaszt is, bár ezeken a nyelveken nehezebben olvasott. Mivel a lengyel egyetemeken egyre nagyobb volt a diszkrimináció a zsidókkal szemben, Moses magántanárt fogadott, hogy Ester otthon tanulhasson tovább. Ester gyönyörű lány volt, anyja kedves természetével megáldva, aki mindig gondolt a nála kevésbé szerencsésebbekre is. Igaz, volt néhány kevésbé hízelgő vonása is. Makacs volt, akár az apja, ugyanakkor hajlamos volt a naivitásra, ahogyan az anyja is. Időnként úgy látszott, hogy Ester Stein nincs összhangban azzal a világgal, amely eltiporja az ártatlanokat. Erre gondolva Sara ismét eltűnődött azon, nem neki kellett volna-e megvédelmeznie gyermekét ifjúkori érzelmeivel szemben. Hiszen Ester tapasztalatlan kislány, egy puritán zsidó családból, Joseph Gale pedig nagyvilági francia, aki ért hozzá, hogyan kell elbűvölni a nőket. Sarát is elvarázsolta, és az asszony tökéletesen megértette, miért vonzódik hozzá a lánya. Sara szomorú szívvel vallotta be magának, ő tehet róla, ha ez a házasság szerencsétlenül végződik. Moses, lánya kedves arcára nézve, magát szidta, amiért hagyta, hogy ez ügyben felesége akarata diadalmaskodjon. A katasztrófa biztos receptje a szerelmi házasság. És ő az apa, az otthon teljhatalmú uralkodója. Hogy hibáztathatná az asszonyt, amikor az ő kezében volt a hatalom, hogy megvétózza felesége és gyermeke bármely kérését? Az biztos, hogy hatalmas teher lesz a vállán, ha gyermeke nem találja meg boldogságát a férje oldalán. Estert annyira lefoglalta az esküvő tervezgetésének izgalma, hogy észre sem vette, milyen komor arcot vágnak a szülei. Ragyogott az arca, ajka boldog mosolyra húzódott.
Anya, megérkezett a szabó lihegte lelkesen. Gyönyörű a ruha, gyere gyorsan. Aztán eszébe jutott, hogy apját is érdekelheti a dolog. Átkarolta a férfit. Ugye milyen csodálatos, apa? Moses elfintorodott, aztán erőt vett magán, hogy normálisan válaszoljon. Hát persze, drágám. Ha te ilyen boldog vagy, akkor csodálatos. Lehajolt, és megpuszilta a lány feje búbját. Sara, anélkül hogy hátranézett volna, elsietett a lányával. Otthagyta a férjét, hadd füstölögjön egyedül tovább. Moses néhány pillanatig utánuk nézett. Szegény kislány túl fiatal és túl butus ahhoz, hogy megkülönböztesse a franciákat Franciaországtól. Moses Jákob sógorától tudta, hogy az országban növekszik az antiszemitizmus, és miközben Franciaország ellenséges velük szemben, maguk a franciák nem. Jakob biztos volt benne, hogy ha a nácik lerohanják Franciaországot, a franciák nemigen fogják megvédeni zsidó állampolgáraikat. Moses idegesen járkált fel-alá. A náci veszély járt az agyában. Hitler felemelkedésén gondolkodott. Aztán hirtelen eszébe jutott a könyv, és a táskájába túrt. Egyik alkalmazottja nemrégiben cionista lett, és eltökélte, hogy figyelmezteti a világot Hitler gyilkos terveire. Örült elképzeléssel állt Moses elé. Azt javasolta, hogy kicsempészi a Stein családot Palesztinába. Most, hogy zsidóellenes hangulat söpört végig Németországon és a kelet-európai országokban is, sok európai zsidó kezdett hallgatni azokra, akik azt mondták, hogy Palesztinán kívül a zsidóknak nincs jövőjük. Moses Stein bolondoknak tartotta a cionistákat. A zsidóknak Európában kell elfogadtatni magukat, és el kell felejteniük ezt a nevetséges ostobaságot, hogy keresztülutazzák a fél világot csak azért, hogy a törökökkel, az arabokkal, a britekkel és még a jó ég tudja, kikkel harcolhassanak egy poros kis földdarabért, amely az európai zsidók felét sem lenne képes befogadni. Alkalmazottja cionista lelkesedésében félig lefordította a náci diktátor könyvét, a Mein Kampf-ot is. Könyörgött Mosesnek, hogy olvassa el. Szinte ráerőltette a fordítását Mosesre, amikor megtudta, hogy főnöke Párizsba szándékozik utazni. És ha már egyszer megígérte, Moses úgy tervezte, csakugyan belepillant a könyvbe. Akár most is megtehetem, gondolta magában. Csakugyan, talán nem árt elolvasni Hitler könyvét, tekintve, hogy a diktátor Lengyelországra kacsingat. Moses a könyvvel kezében letelepedett az ablak melletti székbe. Fáradtan sóhajtott, aztán felvette olvasószemüvegét. Eszébe jutott, hogyan könyörgött az alkalmazottja. Kérem, riassza a francia zsidókat! Hitlert meg kell állítani. Moses átlapozott néhány oldalt. Azt már látta, hogy nem lesz könnyű elolvasni a fordító kézírását. Ujjait lassan vezetve az oldalakon, hangosan
olvasott, és olvasás közben félelme egyre fokozódott, lelki békéje hamarosan teljesen elillant. Nemsokára remegő kézzel lapozott, és kisvártatva ölébe tette a könyvet. Elfogta a pánik, és harapófogóként markolta egész testét. Olyan biztos volt benne, mint abban, hogy Moses Stein a neve, hogy valami iszonyú dolog vár az európai zsidókra.
Második fejezet Joseph Gale Joseph Gale agglegényélete nem telt unalmasan. A család ismerősei egyetértettek abban, hogy mind a három Gale fiú jóképű, ám a legkisebb túltesz a másik kettőn, olyan, akár egy filmcsillag. Külseje csaknem annyi kellemetlenséget, mint örömöt jelentett a fiúnak. Még ha nem tehetett is róla, igazi nőcsábász hírében állt. Biztos vagy benne, hogy ezt akarod? húzta Jacques Gale az öccsét, aki épp azokat a szerelmes leveleket tépte darabokra, amelyeket csak nemrégiben kapott nyolc összetört szívű nőtől. Mindegyikük azért könyörgött, hogy ne vegye el Ester Steint. Joseph felhúzta szemöldökét, és elmosolyodott, de nem vette a fáradságot, hogy válaszoljon. A bátyja nagyon is jól tudja a választ a kérdésre. Joseph és Jacques Gale szavak nélkül is mindig megértették egymást. Csendjük olyan közelséget jelzett, amelybe senki más nem tudott behatolni. Mindössze egy év volt köztük, és gyerekkoruk óta elválaszthatatlanok voltak. Jacques tökéletesen értette: öccse találkozott álmai asszonyával, és nincs más vágya, min hogy elvehesse Estert. Bánatos mosoly futott át Jacques arcán, amint öccsét figyelte. Ivott egy korty szódás whiskyt, mielőtt megszólalt volna. Pont amikor kezdesz ráunni a túl sok készséges szép asszonyra, felbukkan a világ leggyönyörűbb nője. Ester képe villant Jacques agyába, és a férfi nagyot sóhajtott. Bárcsak nekem lenne ekkora szerencsém! Joseph szeme vidáman csillogott. Fogta a legutolsó levelet, és gondosan apró darabokra tépte. Majd te is találkozol a magad Esterével egy nap Jacques. Légy türelmes. Joseph és Jacques ugyanabban a pillanatban vették észre Ester Steint, bár Jacques később ragaszkodott hozzá, hogy ő látta meg elsőként. Mindössze egy évvel ezelőtt, ugyanezen a héten találkoztak vele. Épp három keresztény lány társaságában élvezték a napsütötte délutánt Párizs sok kis kávéházának egyikében, amikor Ester belépett, hogy süteményt vegyen. Bár finom, formás teste volt, a kávéházban minden szem az arcára tapadt. Ester tökéletes arcú volt hatalmas fekete szeme ragyogott.