Környezet Ember Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde

Környezet Ember Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010. október 6 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete Environment Human Culture Dialogue between applied sciences and archaeology Proceedings of the conference held between 6 th and 8 th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Szerkeszt k: Kreiter Attila Pet Ákos Tugya Beáta Editors: Attila Kreiter Ákos Pet Beáta Tugya Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ Hungarian National Museum Centre for National Cultural Heritage Budapest 2012

Környezet Ember Kultúra A természettudományok és a régészet párbeszéde Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ 2010. október 6 8-án megrendezett konferenciájának tanulmánykötete Environment Human Culture Dialogue between applied sciences and archaeology Proceedings of the conference held between 6 th and 8 th of October 2010 by the National Heritage Protection Centre of the Hungarian National Museum Szerkeszt k: Kreiter Attila Pet Ákos Tugya Beáta Kiadó: Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Örökségvédelmi Központ (MNM NÖK) Felel s kiadó: Dr. Csorba László f igazgató Borító: Gulyás-Kis Csaba, Horváth Zoltán, Kenéz Árpád, Kreiter Attila, Oláh István, Pet Ákos, Rákóczi Gábor és Szilágyi-Gábor Irén felvételeinek felhasználásával összeállította Bicskei József Editors: Attila Kreiter Ákos Pet Beáta Tugya Published by: Hungarian National Museum National Cultural Heritage Protection Centre (HNM NHPC) Editor in chief: Dr. László Csorba director general Cover: Computer graphics by József Bicskei (HNM NHPC) based on the photographs by Csaba Gulyás-Kis, Zoltán Horváth, Árpád Kenéz, Attila Kreiter, István Oláh, Ákos Pet, Gábor Rákóczi and Irén Szilágyi-Gábor Nyomdai el készítés: Romankovics Nóra és Kvassay Judit (MNM NÖK) A kötet el készítésében részt vettek: Kecskés Anita, Kreiter Eszter, Pánczél Péter, Viktorik Orsolya (MNM NÖK) KEK logó: Pet Ákos és Gaál Erika (MNM NÖK) Példányszám: 500 Copy editor: Nóra Romankovics and Judit Kvassay (HNM NHPC) Editorial work: Anita Kecskés, Eszter Kreiter, Péter Pánczél, Orsolya Viktorik (HNM NHPC) KEK logo: Ákos Pet, Erika Gaál (HNM NHPC) Number of copies: 500 ISBN: 978-963-88584-8-1

Tartalomjegyzék Bevezető Kreiter Attila, Pető Ákos, Tugya Beáta... 9 I. Paleoökológia Szekció... 11 I.1. Szekcióbevezető esszé Sümegi Pál: E mber és környezet hosszú távú kapcsolata. Bevezető gondolatok a Környezet Ember Kultúra konferencia Őskörnyezettan Szekció munkájához... 13 I.2. Barczi Attila, Horváth Tünde, Pető Ákos, Dani János Hajdúnánás-Tedej Lyukas-halom: egy alföldi kurgán régészeti értékelése és természettudományos vizsgálata... 25 I.3. Benyhe Balázs, Kiss Tímea, Sipos György, Deák Andrea, Knipl István Emberi hatásra átalakuló felszín vizsgálata egy bugaci régészeti feltárás területén... 47 I.4. Bóka Gergely Településtörténeti változások a Körös-vidéken a késő bronzkorban és a vaskorban. Vízrajz, térszínek és települések... 57 I.5. Dezső József, Kovaliczky Gergely, Balogh Réka, Sipos György Löszhátak tetején, árterek mélyén. Előzetes jelentés a Szederkény Kukorica-dűlő (M60-as gyorsforgalmi út) nyomvonalán és a közeli ártéren végzett geoarcheológiai kutatásokról... 67 I.6. Horváth Zoltán, Kárpáti Zoltán, Krolopp Endre, Gulyás-Kis Csaba, Medzihradszky Zsófi a, Tóth Bálint Környezetváltozások és az urbanizáció kapcsolata üledékföldtani, talajtani, malakológiai és pollenanalitikai vizsgálatok alapján (Pécs Búza tér)... 75 I.7. Ilon Gábor A környezettörténeti kutatás jelene és jövőbeni lehetséges stratégiája Nyugat-Magyarországon 85 I.8. Kovács Gabriella A talaj-mikromorfológiai vékonycsiszolatok régészeti alkalmazásának lehetőségei Százhalombatta Földvár bronzkori tell településen... 99 I.9. Kustár Rozália, Sümegi Pál Őskörnyezeti változások rekonstrukciója Harta környékén a 2002 2003. évi ásatások tükrében 107 I.10. Sümegi Pál, Gulyás Sándor, Persaits Gergő Magyarország környezettörténete: ember és környezet hosszú távú kapcsolata a Kárpát-medencében. Példa az alluviális löszös szigetek kora neolit hasznosítására (Nagykörű TSz Gyümölcsös)... 115 I.11. Szalontai Csaba A Maty-ér szerepe és jelentősége Szeged környékének településtörténetében. Előzetes eredmények 125 I.12. Serlegi Gábor, Fábián Szilvia, Daróczi-Szabó Márta, Shöll-Barna Gabriella, Demény Attila Éghajlati és környezeti változások a késő rézkor folyamán a Dunántúlon... 139

6 TARTALOMJEGYZÉK II. Archaeobotanika Szekció... 151 II.1. Szekcióbevezető esszé Gyulai Ferenc: Archaeobotanika. Szekció elnöki megnyitó előadás... 153 II.2. Gyulai Ferenc Kora vaskori fejedelmi sírok archaeobotanikai maradványai Fehérvárcsurgóról... 163 II.3. Kenéz Árpád, Gyulai Ferenc, Pető Ákos Keszthely Fenékpuszta késő római erőd ásatásain előkerült ételmaradványok archaeobotanikai vizsgálata különös tekintettel a fogyasztott gabonafélékre és az elkészítés módjára... 173 II.4. Pető Ákos, Kenéz Árpád, Herendi Orsolya, Gyulai Ferenc A késő avar kor növényhasznosítási és tájgazdálkodási potenciáljának értékelése egy dél-alföldi telepen végzett mikro- és makro-archaeobotanikai vizsgálat tükrében... 181 III. Archaeozoológia Szekció... 195 III.1. Szekcióbevezető esszé Bartosiewicz László: Régészeti állattan: egy tudományág anatómiája... 197 III.2. Gál Erika, Kulcsár Gabriella Változások a bronzkor kezdetén. A dél-dunántúli gazdálkodás jellege az állatcsont leletek alapján 207 III.3. Goldman György, Szénászky Júlia A Tiszapolgár kultúra települési egysége Battonya Vertán-major lelőhelyen... 215 III.4. Tugya Beáta, Rózsa Zoltán A szaru, mint nyersanyag felhasználása Orosháza-Községporta Szűcs-tanya szarmata lelőhelyen. Régészeti, archaeozoológiai, néprajzi vonatkozások... 225 IV. Antropológia Szekció... 231 IV.1. Szekcióbevezető esszé Pap Ildikó: Antropológia és régészet. Egy változó viszony?... 233 IV.2. László Orsolya Régmúlt gyermekkor. Középkori temetők gyermeknépességeinek összehasonlító elemzése 241 IV.3. Ősz Brigitta, Voicsek Vanda, Vandulek Csaba, Zádori Péter Egy kora Árpád-kori temető (Lánycsók Gata-Csotola) csontvázanyagának elsődleges paleopatológiai feldolgozása... 251 V. Archeometria Szekció... 261 V.1. Szekcióbevezető esszé T. Biró Katalin: Régészet és archeometria: varázsvessző, divat, rutin?... 263 V.2. Csedreki László, Kustár Rozália, Langó Péter Honfoglalás kori ezüst veretek vizsgálata mikro-pixe módszerrel... 271 V.3. Dági Marianna Aranyművesek és készítési technikák. Arany mirtuszkoszorúk a későklasszikus korahellénisztikus kori Makedóniában... 279

TARTALOMJEGYZÉK 7 V.4. V.5. Gherdán Katalin, Horváth Tünde, Tóth Mária Lehetőségek a kerámia-kőzettani kutatásokban. Esettanulmány egy több-periódusú lelőhelyen (Balatonőszöd Temetői-dűlő, M7/S-10 lelőhely)... 291 Jakucs János, Sándorné Kovács Judit Északkelet-magyarországi és északnyugat-romániai középső neolit festett kerámiák festékanyagának azonosítása Fourier-transzformációs Infravörös Spektrofotometriai (FTIR) módszerrel... 307 V.6. Kalicz Nándor, Siklósi Zsuzsanna, Schöll-Barna Gabriella, Bajnóczi Bernadett, George H. Hourmouziadis, Fotis Ifantidis, Aikaterini Kyparissi-Apostolika, Maria Pappa, Rena Veropoulidou, Christina Ziota Aszód Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel... 317 V.7. V.8. V.9. Kelemen Éva, Tóth Mária, Bajnóczi Bernadett Csongrád megyei Árpád- és későközépkori építőanyagok archeometriai vizsgálata... 327 Lakatos Szilvia, May Zoltán, Tóth Mária Egy bronz Venus szobor vizsgálata régészeti és természettudományos módszerek együttes alkalmazásával... 335 Pásztor Emília A csillagászat szerepe és jelentősége az ősrégészeti kutatásokban. Európai és Kárpát-medencei esettanulmányok... 343 V.10. Rácz Béla Kárpátaljai obszidiánok: szakirodalmi adatok és terepi tapasztalatok... 353 V.11. Rácz Miklós, Puszta Sándor Talajradaros mérés és régészeti ásatás eredményeinek összevetése a sólyi református templomban végzett kutatások alapján... 363 V.12. Sipos György, Horváth Tünde, May Zoltán, Tóth Mária Adatok Balatonőszöd Temetői-dűlő, késő rézkori rituális álarc keltezéséhez... 373 V.13. Szakmány György, Sajó István, Harsányi Eszter A trieri fekete bevonatos kerámia pannoniai utánzatainak archeometriai vizsgálati eredményei 385 V.14. Pánczél Péter, Kreiter Attila, Szakmány György Kelta kerámiák petrográfi ai, XRF, SEM-EDS és CL vizsgálatainak eredményei Bátaszék Körtvélyesdűlő lelőhelyről... 397 V.15. Zsók Ildikó, Szakmány György, Kreiter Attila, Marton Tibor A balatonszárszói újkőkori kerámia leletegyüttes archeometriai vizsgálata... 411 A kötet lektorai... 423

Környezet Ember Kultúra: Az alkalmazott természettudományok és a régészet párbeszéde KREITER, A. PETŐ, Á. TUGYA, B. (SZERK.) pp. 317 326. Aszód Papi-földek késő neolitikus lelőhelyen feltárt kagylóékszerek származási helyének meghatározása stabilizotóp-geokémiai módszerrel Stable isotope geochemical provenance study of shell ornaments from Aszód Papi-földek Kalicz Nándor 1, Siklósi Zsuzsanna 1, Schöll-Barna Gabriella 2, Bajnóczi Bernadett 2, George H. Hourmouziadis 3, Fotis Ifantidis 3, Aikaterini Kyparissi-Apostolika 4, Maria Pappa 5, Rena Veropoulidou 6, Christina Ziota 7 1 Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet, 1088 Budapest, Múzeum krt. 4 / B Email: nkalicz@mail.datanet.hu, siklosi.zsuzsanna@btk.elte.hu 2 Magyar Tudományos Akadémia, Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont, Földtani és Geokémiai Intézet, 1112 Budapest, Budaörsi út 45. Email: gbarna@geochem.hu, bajnoczi@geochem.hu 3 Aristotle University of Thessaloniki, Department of Archaeology, University Campus 54124 Thessaloniki, Greece Email: goigos@gmail.com, ifantidi@hist.auth.gr 4 Ephorate of Palaeoanthropology & Speleology of Southern Greece, Hellenic Ministry of Culture, Ardittou 34B, 11636 Athens, Greece Email: nkyparissi@hotmail.com 5 16 th Ephoreia of Prehistoric and Classical Antiquities, Hellenic Ministry of Culture, Megalou Alexandrou str., 54646 Thessaloniki, Greece Email: mpappa@culture.gr 6 Museum of Byzantine Culture, Hellenic Ministry of Culture, Leoforos Stratou 2, PO BOX 50047, 54013 Thessaloniki, Greece email: verren@hist.auth.gr 7 30 th Ephoreia of Prehistoric and Classical Antiquities, Hellenic Ministry of Culture, Archaeological Museum of Aiani, 50004, Aiani, Kozani, Greece Email: chziota@hotmail.com ABSTRACT Determination of the provenance of Spondylus objects is essential for the interpretation of Late Neolithic exchange systems and the social role of shell ornaments. Stable isotope analysis was performed on ornaments (beads, bracelets) excavated at Aszód Papi-földek archaeological site to defi ne the source of Spondylus shells. For comparison Spondylus artefacts from Neolithic sites of Greece, modern shells from the Aegean and the Adriatic Seas, as well as fossil Spondylus and Ostrea shells from the Carpathian Basin were analysed. Oxygen isotope composition of Spondylus artefacts from Aszód ranges between -1.9 and 2.1 and overlaps with the isotope range of artefacts from other Neolithic sites. Modern shells both from the Aegean and the Adriatic Seas show overlapping 18 O values with the Neolithic objects, therefore the Spondylus shells at Aszód can have Aegean or Adriatic origin. Based on earlier strontium isotope analysis the use of fossil Spondylus shells was excluded, however, the notion of fossil shell use has recently been emerged again. The artefacts from Aszód and the fossil oyster shells exhibit overlapping oxygen isotope values, however, the Spondylus objects retained their original aragonite material and no diagenetic calcite was detected suggesting that the studied ornaments were made of recent shells. Crystalline aragonite stripes and calcitic parts observed in the artefacts are not related to fossilisation. Considerable number of limestone beads was found among Spondylus ornaments; according to stable isotope analysis they were made of non-marine limestone probably of local origin. 1. BEVEZETÉS A Gödöllői-dombságon található Aszód Papi-földek lelőhelyen 1960 és 1987 között Kalicz Nándor folytatott feltárásokat, ahol egy késő neolitikus település maradványai és kettőszázhuszonnégy késő neolitikus temetkezés került elő. A lelőhely leletanyagában a korai Lengyel kultúra kerámiaanyaga mellett a Tisza kultúra jellegzetes forma- és motívumkincsű edényei is nagy mennyiségben megtalálhatók (Kalicz 1985, 2006, 2008). Ez az Alföld felé mutató erős kapcsolatrendszer valószínűleg a lelőhely földrajzi fekvésének köszönhető. A kerámialeletek mellett a kőnyersanyagok és a számos Spondylus lelet a településen egykoron élt közösség kiterjedt kapcsolatrendszerére utal. A késő neolitikus kapcsolatrendszerek és a Spondylus ékszerek társadalmi szerepének értelmezése szempontjából kiemelkedően fontos e tárgyak, illetve a nyersanyag származási helyének meghatározása, az, hogy milyen távolságból és milyen mennyiségben jutottak e tárgyak az egykor Aszódon élt közösség tagjaihoz. Nagyobb mennyiségben a sírokból, kisebb számban a települési objektumokból kerültek elő Spondylus ékszerek, melyek a korszakban presztízstárgyak voltak, és

318 KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS, FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA a társadalmi egyenlőtlenség kifejezésében, manipulálásában játszottak szerepet (Siklósi 2004, 21 24, 49 53; Siklósi és Csengeri 2011). A Spondylus ékszerek gyöngyökből álló nyakláncok, karperecek, lábdíszek, övek, ruhadíszek ebben a korszakban elsősorban a nők és gyermekek viseletét képezték, sírjaikból változó mennyiségben kerültek elő; felnőtt férfi ak sírjaiból csak ritkán, kis mennyiségben ismertek (Siklósi 2007). A Spondylus gaederopus, vagy tüskés osztriga, melegvízű tengereket kedvelő kagylófaj, mely ma a Földközitengerben beleértve az Adriai-tengert is, 6 30 m mélységben, a sziklákhoz vagy korallhoz tapadva él. A kifejlett kagyló szélessége 6 12 cm között változik, a mai példányok jellemzően kisebbek, mint az őskorból ismertek. A kagyló alsó és felső héja között jelentős formai és méretbeli különbségek vannak az alsó héj kifejezetten vastag, ovális vagy kerek, míg a felső vékonyabb, kerek, külső felszínén tüskés és bíborszínű, ami alapvetően meghatározta azt is, hogy milyen formájú és mekkora ékszereket készíthettek belőlük (Tsuneki 1987, 1. t.; Miller 2003; Chapman és Gaydarska 2007, 145; Pappa és Veropoulidou 2011, 109; Siklósi és Csengeri 2011). A korábbi, stabilizotóp-geokémiai kutatások alapján a kagylónyersanyag túlnyomó többsége a neolitikumban recens lehetett, és a Földközi-tengerből származhatott (Shackleton és Renfrew 1970). Ugyanakkor a nagy mennyiségű bulgáriai (Fekete-tenger parti) neolitikus és rézkori Spondylus lelet alapján Todorova (2000, 2002) feltételezte, hogy ekkoriban nemcsak a Földközi-tengerben, hanem a Fekete-tengerben is élhetett Spondylus kagyló, így esetleges származási helyként a Fekete-tengert sem zárta ki. Shackleton és Elderfi eld (1990) fosszilis Spondylus crassicosta és három, neolitikus leletkontextusból származó Spondylus tárgy stronciumizotóp-vizsgálatának eredményeire támaszkodva a kutatás egyhangúan kizárta a fosszilis Spondylus héjak használatának lehetőségét. Ez alapján többen az Égeikumtól a Balkánon és Közép-Európán át a Párizsi-medencéig húzódó cserehálózatot rekonstruáltak (Séfériadès 1995a, 1995b, 2000; Müller 1997, 8; Kalicz és Szénászky 2001, 46 47; Dimitrijević és Tripković 2003; Siklósi 2004, 9 11). Az utóbbi években azonban ismét felmerült, hogy a neolitikumban fosszilis kagylókat is használhattak ékszerkészítésre (Dimitrijević és Tripković 2006; Sümegi 2009, 340 342). A Kárpát-medence területén is több olyan geológiai lelőhely ismert, ahol fosszilis Ostrea kagylóhéjak nagy mennyiségben, Spondylus héjak kisebb számban gyűjthetők, Aszód 50 km-es körzetén belül is (Csepreghyné Meznerics 1954), ezért további vizsgálatok nélkül ezt a lehetőséget sem vethetjük el. Fosszilis Spondylus lelőhelyek Bulgária keleti területén is vannak (Chapman és Gaydarska 2007, 144), ami szintén elgondolkodtató annak ismeretében, hogy éppen ez az a terület, ahol a legnagyobb arányú és leghosszabb ideig tart a Spondylus ékszerek használata (Müller 1997; Todorova 2000, 2002). A Spondylus héjak származási helyének pontosabb meghatározása céljából stabilizotóp-geokémiai vizsgálatokat végeztünk az Aszód Papi-földek lelőhelyen feltárt Spondylus ékszereken. Összehasonlításként az aszódi késő neolitikus településsel nagyjából egykorú, görögországi neolitikus lelőhelyek Spondylus leleteit, valamint modern, adriai- és égei-tengeri kagylókat is vizsgáltunk. Az aszódi leletanyagban esetlegesen jelenlévő fosszilis kagylók kimutatására a település tágabb környékéről (kb. 50 km) és Erdélyből származó, miocén korú Spondylus és Ostrea kagylóhéjakat elemeztünk. A vizsgálat során a kagyló héját felépítő kalcium-karbonát oxigén- és szénizotópjainak arányát határoztuk meg ( 18 O / 16 O, 13 C / 12 C). A kagylóhéjak oxigénizotóp-összetételének értelmezése azon alapszik, hogy a karbonát a környező tengervízzel izotópos egyensúlyban válik ki (Epstein et al. 1953), ami igaz a Spondylus gaederopus fajra is (Maier és Titschack 2010). A karbonát oxigénizotóp-összetétele ( 18 O / 16 O aránya) függ a tengervíz oxigénizotóp-összetételétől és a képződés alatt fennálló vízhőmérséklettől. Az élőhelyek tengervizének különböző hőmérséklete és / vagy oxigénizotóp-összetétele lehetővé teszi a különböző származási helyű kagylók elkülönítését héjuk oxigénizotóp-összetétele alapján. 2. MINTÁK ÉS VIZSGÁLATI MÓDSZEREK Az aszódi leletanyagból geokémiai vizsgálatra a könnyebb mintavétel miatt nagyméretű (kb. 1 cm-nél nagyobb) gyöngyöket (19 db), valamint egy ép és egy töredékes karperecet választottunk ki. Más neolitikus régészeti lelőhelyek publikált (Shackleton és Renfrew 1970; Todorova 2002) stabilizotóp-geokémiai vizsgálati adatainak felhasználása mellett, összehasonlításul vizsgáltunk Égei-tenger környéki (görögországi) neolitikus lelőhelyekről (Kleitos (Kozani), Makriyalos (Pieria), Dispilio és Theopetra-barlang) származó kagylóleleteket (15 db) is (Kyparissi-Apostolika 1999, 2011; Hourmouziadis 2002; Ifantidis 2011; Pappa és Veropoulidou 2011). Megmintáztunk modern adriai- (Horvátország: Rovinj, Vir és Pelješac-félsziget, 3 db) és égei-tengeri (Görögország: Chalkidiki (Thermaikos-öböl és Polychrono) és Makriyalos (Pieria, Thermaikos-öböl), 3 db) Spondylus kagylóhéjakat (1. ábra). Sámsonházáról és Lapugyról (Lapugiu de Sus, Románia) származó fosszilis (miocén (bádeni) korú) Spondylus héjakat és Bujákról származó rokon faj, Ostrea fosszilis példányait is elemeztük (4, 1, illetve 2 db, 1. ábra).

ASZÓD PAPI-FÖLDEK KÉS NEOLITIKUS LEL HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL 319 1. ábra A vizsgált kagylók lel helyei: Sárga Aszód Papi földek kés neolitikus lel hely; Zöld Égei-tenger környéki neolitikus lel helyek; Piros modern Spondylus kagylók; Narancssárga fosszilis Spondylus és Ostrea kagylók Fig. 1. The sites of the examined shells: Yellow Aszód Papi földek Late Neolithic site; Green Neolithic sites around the Aegean Sea; Red recent Spondylus shells; Orange fossil Spondylus and Ostrea shells A Spondylus héj felépítését tekintve aragonit és kalcit keveréke. A héj külső része alapvetően kalcit, belső része aragonit. Míg a héj két felét összefogó zárpárkányzat aragonitból áll, a héj szélét alkotó marginális rész kalcit (Maier és Titschack 2010). Az aszódi gyöngyök közül a nagyobbak a növekedési vonalak lefutása alapján a héj legvastagabb részéből, a búb illetve a mögötte található zárpárkányzat alkotta részből származnak, így eredendően aragonitból állnak. A kisebb gyöngyök készülhettek mind a zárszerkezetből, mind a peremi részből is. A karperecek a búb eltávolításával készültek, egyik frontját feltételezhetően maga a zárpárkányzat alkotja. Az összehasonlításul vizsgált modern és fosszilis kagylókból (kivéve Ostrea) a mintavétel szintén a zárpárkányzatból történt. A mintázás során kerültük a kagylók eredendően kalcit anyagú részének vizsgálatát, mivel a kalcit anyagú marginális rész 18 O értéke átlagosan mintegy 0,8 1,0 -kel negatívabb, mint az aragonit anyagú rész 18 O értéke (Maier és Titschack 2010), emiatt a mérési eredmény a vártnál negatívabb lehet. Az aszódi ékszereket, valamint a fosszilis kagylóhéjakat felépítő karbonátásvány fajtáját (aragonit, kalcit) roncsolásmentes módon, katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálat segítségével határoztuk meg (amennyiben a minta mérete lehetővé tette). A vizsgálat Nikon Eclipse E600 típusú mikroszkóphoz csatlakoztatott Reliotron típusú hidegkatódos berendezéssel történt. A fotókat Nikon Coolpix 4500 digitális fényképezőgéppel, automata üzemmódban, 6 10 kev gerjesztő feszültség alkalmazásával készítettük. A vizsgálat során a mintát elektronokkal bombázzuk, azaz gerjesztjük, ami látható fényt eredményez. A fényt a mintában lévő ún. lumineszcencia-centrumok (pl. rácshibák, helyettesítő nyomelemek) idézik elő. A karbonátásványok lumineszcens színe eltérő. A kagylókat alkotó aragonit általában sötétkék lumineszcens színt mutat, ami rácshibák jelenlétének tulajdonítható (Marshall 1988). Néhol (zónákban) megjelent az aragonitrácsba a kalcium helyén beépülő mangán okozta zöld lumineszcens szín is. A kalcit jól azonosítható jellegzetes narancssárga-narancsvörös lumineszcens színe alapján, amit szintén mangánhelyettesítés idéz elő (Marshall 1988). A kalcitban lévő rácshibák és mangánhelyettesítés együttesen lila lumineszcens színt eredményeznek. A minták felületén megtapadt szennyeződést mechanikus úton távolítottuk el polírozó fej segítségével; a karpereceket, a fosszilis és modern kagylókat csak a mintavételi területen, a kiválasztott gyöngyöket a teljes

320 KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS, FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA felületükön tisztítottuk. Ezt követően a mintákat NaOCl-os oldattal kezeltük a lehetséges szemcseközi szerves anyag eltávolítására. A desztillált vízzel öblített minták maradék szennyeződéseit ultrahangos fürdő segítségével távolítottuk el. A mintavétel fúróval (ø = 0.6 mm) történt (kagylóknál a növekedés mentén), mellyel mintánként minimum három helyről ~0,1 0,2 mg púderfi nomságú port nyertünk ki, amit 10 ml-es, menetes nyakú, szeptummal lezárt boroszilikát edényekbe mértünk be. Az edényekben a karbonát feletti térfogatot He-gázzal öblítettük, majd a karbonát feltárása vízmentes foszforsavval (H 3 PO 4 ), állandó hőmérsékleten (72 C) történt. A 100%-os karbonát-sav reakció és az izotópegyensúly elérését (2 óra) követően a karbonátból felszabadult CO 2 gáz 18 O és 13 C értékét Finnigan delta plus XP vivőgázas tömegspektrométerrel mértük meg. A mérésekhez NBS-18, illetve NBS-19 nemzetközi sztenderdet, valamint Carrara laborsztenderdet használtunk. A mérési eredményeket a V-PDB (Vienna-PeeDee Belemnite) sztenderdhez viszonyítva, a hagyományos 18 O és 13 C értékekben adjuk meg az alábbi képlet szerint: = (R minta / R sztenderd -1) x 1000, ahol a R minta és R sztenderd a mintában és a sztenderdben meghatározott 18 O / 16 O ill. 13 C / 12 C izotóparány, -ben kifejezve. A mérések bizonytalansága 0,2. Az ábrákon az egyes minták mérési eredményeinek átlagát és szórását tüntettük fel (2., 3. és 5. ábra). 3. EREDMÉNYEK Az aszódi Spondylus ékszerek átlagos oxigénizotóp-összetétele ( 18 O) -1,9 és 2,1 között, átlagos szénizotóp-összetétele ( 13 C) -3,0 és 1,4 között változik (2. ábra). Az ékszerek stabilizotóp-összetételi tartománya átfed a korábban publikált, bulgáriai, észak-görögországi, szerbiai és ausztriai Spondylus leletek stabilizotóp-összetételi tartományával (Shackleton és Renfrew 1970: 18 O -1,2 és 0,0 között, 13 C 0,0 és 1,2 között, Todorova 2002: 18 O -1,1 és 1,0 között, 13 C -1,3 és 1,9 között, 2. ábra). Hasonló átfedés állapítható meg az Égei-tenger környéki, görögországi neolitikus lelőhelyek kagylóleletei (átlagos 18 O érték -2,3 és 0,8 között, átlagos 13 C érték -0,4 és 1,9 között) és az aszódi ékszerek 18 O és 13 C tartománya között. Figyelemreméltó, hogy az aszódi leletanyag mutatja a legszélesebb oxigénizotóp-tartományt, mivel egyes ékszerek átlagos 18 O értéke eléri a 1,7 2,1 -et (2. ábra). Az összehasonlításul vizsgált, modern, adriai-tengeri kagylóhéjak átlagos 18 O értéke -1,1 és 1,3 között, míg átlagos 13 C értéke 0,4 és 1,4 között változik (3. ábra). A héjak oxigénizotóp-összetétele 2. ábra Aszódi kagylóékszerek és más neolitikus régészeti lel helyekr l származó Spondylus leletek stabilizotóp-összetétele Fig. 2. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód and further Spondylus nds from other archaeological sites

ASZÓD PAPI-FÖLDEK KÉS NEOLITIKUS LEL HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL 321 3. ábra Aszódi kagylóékszerek, modern Spondylus kagylók és fekete-tengeri kagylóhéjak stabilizotóp-összetétele Fig. 3. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód, recent Spondylus and shells from the Black Sea pozitív irányú eltolódást mutat északról (Rovinj) dél (Pelješac-félsziget) felé haladva. Az Égei-tenger vidékéről, Chalkidikiről és Makriyalosról származó, modern Spondylus héjak izotópösszetétele (átlagos 18 O 0,3 és 0,6 között, átlagos 13 C 0,6 és 1,9 között) átfed az adriai kagylóhéjak izotópösszetételével, kivéve a legészakabbi fekvésű helyről (Rovijn) származó kagylóhéjat, amely negatívabb 18 O értékkel rendelkezik. Maier és Titschack (2010) által publikált rodoszi Spondylus kagylóhéjak izotópösszetétele ( 18 O -0,8 és 2,2 között, 13 C -0,7 és 1,7 között) és az adriai kagylók izotópösszetétele szintén átfed egymással (3. ábra), ami nagymértékben megnehezíti a származási hely pontos azonosítását. Az aszódi minták stabilizotópösszetételének tartománya átfed mind az adriai-, mind az égei-tengeri kagylóhéjak stabilizotóp-összetételi tartományával (3. ábra), így a kagylóhéjak származási helye lehet mind az Égei-tenger, mind az Adriai-tenger. A modern fekete-tengeri Nassa reticulata és Chamelia gallina fajok 18 O értéke -4,3 és -1,7 között változik (Shackleton és Renfrew 1970). A fekete-tengeri kagylók 18 O értéke negatívabb, mint az égei- és az adriai-tengeri Spondylus héjak és a legtöbb aszódi kagylóékszer 18 O értéke (3. ábra). Az eredmények megerősítik Shackleton és Renfrew (1970) korábbi megállapítását, miszerint stabilizotóp-összetétel alapján a Spondylus fekete-tengeri eredete kizárható, amit alátámaszt az is, hogy a Fekete-tengerben eltérő ökológiai igényei miatt nem él és a holocén folyamán nem élt Spondylus gaederopus (Sümegi 2009, 342). Az aszódi leletanyag malakológiai vizsgálata során Sümegi (2009, 341 342) a gyöngyök között olyan héjátalakulásokat mutatott ki, amelyek nyomán átkristályosodás, betemetődést követő elváltozások, esetleg fosszilis anyag jelenlétének lehetőségét vetette fel. A héjak átkristályosodását, a metastabil aragonit stabil (kis-magnézium tartalmú) kalcittá alakulását és a stabilizotóp-összetétel változását (a 18 O érték, kisebb részben a 13 C érték csökkenését) egyaránt okozhatja fosszilizáció (diagenetikus átalakulás), valamint a kagylóékszerek eltemetődése és talajvízzel való kölcsönhatásuk. Katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatok alapján az aszódi kagylógyöngyök anyaga aragonit (4. ábra a és b), jellemzően nem tartalmaznak kalcitot. Demény et al. (2009) a budakalászi rézkori temető mészkőgyöngyein feltehetően eltemetődés utáni átkristályosodást fi gyelt meg a gyöngyök külső és belső pereme mentén, körkörös zónákban. Hasonló körkörös átalakulás nincs a vizsgált aszódi gyöngyökben. Szabad szemmel és sztereomikroszkóppal megfi gyelhetők a gyöngyök pereme mentén vagy azokat átszelően áttetsző, kristályos sávok (4. ábra c és d), amelyek anyaga katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálatok alapján aragonit. Ezek a kristályos sávok több esetben is a növekedési vonalakkal párhuzamos lefutást mutatnak, emiatt feltételezhetjük, hogy a gyöngyök készítése előtt is a héjak alkotóelemei voltak, nem fosszilizáció eredményei.

322 KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS, FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA A 4. ábra Aszód Papi-földek lel helyen feltárt gyöngyök (sztereomikroszkópos és katódlumineszcens mikroszkópi fotók). a, b kagylógyöngy; c, d kagylógyöngy kristályos sávval; e, f kagylógyöngyök fehér aragonitos és sárga kalcitos részekkel; g, h mészk gyöngy Fig. 4. Beads from the excavation at Aszód Papi földek (stereomicroscope and cathodoluminescence microscope images). a, b shell bead; c, d shell bead with crystalline band; e, f shell beads with white aragonite and yellow calcitic parts; g, h limestone bead

ASZÓD PAPI-FÖLDEK KÉS NEOLITIKUS LEL HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL 323 5. ábra Aszódi kagylóékszerek és fosszilis Spondylus és Ostrea héjak stabilizotóp-összetétele Fig. 5. Stable isotope composition of shell ornaments from Aszód and fossil Spondylus and Ostrea shells vizsgált minták közül három gyöngyben sárgás színű, kristályos zóna jelenik meg (4. ábra e és f). E zónák anyaga kalcit, amely élesen elválik a gyöngy alapvetően aragonit anyagától. Elképzelhető, hogy ezek a gyöngyök eredetileg a kagyló belső (aragonitos) és külső (kalcitos) héjából vegyesen készültek. Az egyik kagylógyöngyben erősen visszaoldott a kalcit anyagú rész (4 ábra f), ez esetben a növekedési vonalak lefutása alapján felvetődik a betemetődés utáni talajvízzel való kölcsönhatás és átkristályosodás lehetősége. A fosszilis Spondylus és Ostrea kagylók átlagos 18 O értéke -5,3 és 0,2 között, átlagos 13 C értéke -1,3 és 1,8 között változik (5. ábra). A fosszilis kagylók stabilizotóp-összetételi tartománya elkülönül a gyöngyök többségének tartományától, azonban csak az oxigénizotóp-összetételt tekintve, a fosszilis kagylók 18 O értékei részben átfednek az aszódi ékszerek 18 O értékeivel. A fosszilizáció a héjat felépítő aragonit részleges átkristályosodásával járt: katódlumineszcens mikroszkópi vizsgálat alapján a fosszilis Spondylus héjak aragonitos anyagában apró foltok formájában diagenetikus kalcit jelenik meg. Ez a mikroszerkezeti felépítés összhangban van Titschack et al. (2009) által megfi gyelt, diagenetikusan átalakult rodoszi Spondylus héjak mikroszerkezeti jellemzőivel. A tanulmányozott Ostrea-k előrehaladottabb diagenetikus állapotát tükrözi, hogy teljesen kalcitból épülnek fel. A vizsgált aszódi kagylóékszerek homogén aragonitos anyaguk és a diagenetikus kalcit hiánya alapján recens Spondylus kagylóból készültek. Sümegi (2009) az aszódi leletanyag ban több, mészkőből csiszolt ékszert is azonosított. Előzetesen három mészkő gyöngyöt vizsgáltunk meg (76. és 168. sír; 80.35.124, 80.35.411 ltsz.). Mindhárom gyöngy teljes keresztmetszetében tömött, kristályos, a szemcsék mérete eléri az 1 mm-t (4. ábra g). Anyaguk kalcit, amely lila és szemcsehatárok-hasadási síkok mentén narancsszínű lumineszcenciát mutat (4. ábra h). A mészkőgyöngyök stabilizotóp-összetétele eltér a kagylók összetételétől: jóval negatívabb 13 C és 18 O értékkel rendelkeznek: átlagos 13 C -9,7 és -7,3 között, átlagos 18 O -8,3 és -6,0 között szórnak. A tengeri eredetű (diagenetikusan átalakult) mészkövek hasonló oxigénizotópösszetétellel (jellemzően 0 és -10 közötti 18 O értékkel), de általában 0 körüli szénizotóp-összetétellel rendelkeznek (Hoefs 2009), ezért feltételezhetjük, hogy a gyöngyök nem tengeri eredetű mészkőből készültek. Felmerül negyedidőszaki édesvízi mészkő (travertino) felhasználásának lehetősége, mivel annak számos előfordulása ismert Aszódtól nyugatra, a Budai-hegység és a Gerecse területén (Kele 2009).

324 KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS, FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA Szövet alapján azonban a vizsgált gyöngyök nagy valószínűséggel nem budai-hegységi vagy gerecsei édesvízi mészkőből készültek, mivel azok a travertinokra általában jellemzően finomabb kristályosak és gyakran tartalmaznak biogén maradványokat. A nyersanyag meghatározása és származási helyének behatárolása további összehasonlító vizsgálatokat igényel. 4. ÖSSZEFOGLALÁS A vizsgált kagylógyöngyök jól megőrződött, homogén aragonit anyaguk alapján recens Spondylus héjból készültek. Három gyöngynél fi gyeltünk meg az aragonit mellett kalcit anyagú részeket, amelyek vagy az eredeti kagyló kalcit anyagú külső része felhasználására utalnak, vagy betemetődés utáni átkristályosodás eredményei, mely nem hozható összefüggésbe a fosszilizációval. Ezek alapján a lelőhelyhez közeli fosszilis Spondylus források használata nem igazolható. A stabilizotóp-geokémiai vizsgálatok alapján a modern égei- és adriai-tengeri Spondylus kagylóhéjak 18 O értékének tartománya jelentős mértékben átfed egymással, emiatt stabilizotóp-összetétel alapján a két élőhelyről származó kagylóhéjak elkülönítése nehéz. Az Aszód Papi-földek lelőhelyen feltárt kagylóékszerek széles oxigénizotóp-összetételi tartománya miatt nem lehet egyértelműen behatárolni a nyersanyag származási helyét, a kagylók az Égei-tenger és / vagy az Adriai-tenger vidékéről is származhattak, ugyanakkor a gyöngyök anyagául szolgáló Spondylus héjak származási helyeként a Fekete-tenger továbbra is egyértelműen kizárható. A Földközi-tenger partvidékéről ismert félkész termékek, gyártási hulladékok és Spondylus ékszerek alapján tipológiai és kronológiai különbségek állapíthatók meg, ami megkérdőjelezi az Égeikumtól a Párizsi-medencéig nyúló, egységes cserehálózat létét. Ehelyett inkább időben és regionálisan változó kapcsolat- és csererendszerek állhattak fenn (Müller 1997; Kalicz és Szénászky 2001; Siklósi 2010, 271 272). A stabilizotóp-geokémiai vizsgálatok eredményei jól harmonizálnak a régészeti megfi gyelésekkel. A késő neolitikum idején a presztízstárgyak nyersanyagaként használt Spondylus távoli vidékekről, az Adriai- és / vagy az Égei-tenger partvidékéről jutott el a Kárpát-medencébe (Kalicz és Szénászky 2001; Siklósi 2004, 9 13). E nehezen hozzáférhető nyersanyag kitűnően alkalmas volt a társadalmi egyenlőtlenség kifejezésére és manipulálására. Az aszódi leletanyagból vizsgált mészkőgyöngyök nyersanyaga valószínűleg nem tengeri eredetű mészkő, ezek helyben készülhettek. Korábbi ismereteinkhez képest meglepően nagyarányú a mészkőutánzatok száma, ami azonban egy sírban, a Spondylus ékszerekben leggazdagabb sírban koncentrálódik (164. sír); e sírban a gyöngyök majdnem fele mészkőből készült (Sümegi 2009, 342). Ez a megfi gyelés is jelentősen módosítja a Spondylus használat korábban feltételezett robbanásszerű növekedését a késő neolitikum idején. A középső és késő neolitikus Spondylus ékszerek típusait, méreteit és a készítés technikáját fi gyelembe véve úgy tűnik, hogy a két korszak között nem számolhatunk a Spondylus ékszerek mennyiségének hirtelen növekedésével, sokkal inkább stagnálást vagy enyhe visszaesést tapasztalhatunk. Mindemellett egyre több mészkőgyöngy tűnik fel utánzatként a Spondylus gyöngyök között ezek mérete megegyezik az eredeti Spondylus gyöngyökével, vagyis viseléskor a különbség alig vagy egyáltalán nem látszódhatott, ami a presztízstárgyakkal való fokozott társadalmi manipulációt jelez (Siklósi és Csengeri 2011). 5. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A kutatás az OTKA 75677 Aszód-Papi földek késő neolitikus lelőhely: kapcsolat kelet és nyugat között című pályázat támogatásával valósult meg. Siklósi Zsuzsanna munkája az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfi nanszírozásával valósul meg, a támogatási szerződés száma TÁMOP 4.2.1. / B-09 / 1 / KMR- 2010-0003. Köszönjük az összehasonlító mintákat Marcel Burić-nak (University of Zagreb, Department of Archaeology), Dr. Dulai Alfrédnak (Magyar Természettudományi Múzeum), Dr. Fehér Zoltánnak (Magyar Természettudományi Múzeum). Köszönjük a fosszilis Spondylus lelőhelyek azonosításához nyújtott segítséget Faragó Norbertnek (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet), Markó Andrásnak (Magyar Nemzeti Múzeum) és Tóth Zsuzsannának (Eötvös Loránd Tudományegyetem, Régészettudományi Intézet).

ASZÓD PAPI-FÖLDEK KÉS NEOLITIKUS LEL HELYEN FELTÁRT KAGYLÓÉKSZEREK SZÁRMAZÁSI HELYÉNEK MEGHATÁROZÁSA STABILIZOTÓP-GEOKÉMIAI MÓDSZERREL 6. FELHASZNÁLT IRODALOM 325 Chapman, J., Gaydarska, B. 2007. Parts and wholes. Fragmentation in prehistoric context. Oxbow Books, Oxford. Csepreghyné Meznerics, I. 1954. A keletcserháti helvéti és tortónai fauna Helvetische und tortonische Fauna aus dem östlichen Cserhátgebirge. Magyar Állami Földtani Intézet Évkönyve, 41(4), 3 185. Demény, A., Bajnóczi, B., Kele, S., Fórizs, I., Barna, G., Siklósy, Z. 2009. Stable isotope analysis of carbonatic ornaments from the Late Copper age cemetery at Budakalász. In: Bondár, M., Raczky, P. (Eds.) The Copper Age cemetery of Budakalász. Budapest, 437 447. Dimitrijević, V., Tripković, B. 2003. New Spondylus fi ndings at Vinča-Belo Brdo: 1998 2001 campaigns and regional approach to problem. Starinar, 52, 47 62. Dimitrijević, V., Tripković, B. 2006. Spondylus and Glycymeris bracelets: trade refl ections at Neolithic Vinča- Belo Brdo. Documenta Praehistorica, 33, 237 252. Epstein, S., Buchsbaum, R., Lowenstam, H., Urey, H. C. 1953. Revised carbonate-water isotopic temperature scale. Bulletin of the Geological Society of America, 64, 1315 1326. Hoefs, J. 2009. Stable isotope geochemistry. Berlin Heidelberg. Hourmouziadis, G. H. 2002. (Ed.) Dispilio, 7500 Chronia Meta. Thessaloniki. Ifantidis, F. 2011. Cosmos in fragments: Spondylus and Glycymeris adornment at Neolithic Dispilio, Greece. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches. Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series, 2216, Oxford, Archaeopress, 123 137. Kalicz N. 1985. Kőkori falu Aszódon. Múzeumi Füzetek, 32, Aszód. Kalicz, N. 2006. Die Bedeutung der schwarzen Gefäßbemalung der Lengyel-Kultur aus Aszód (Kom. Pest, Ungarn). Analele Banatului, 14(1), 135 157. Kalicz, N. 2008. Aszód: ein gemischter Fundort der Lengyel- und Theiss-Kultur. Communicationes Archaeologicae Hungariae, 5 54. Kalicz, N., G. Szénászky, J. 2001. Spondylus-Schmuck im Neolithikum des Komitats Békés, Südostungarn. Prähistorische Zeitschrift, 76, 24 54. Kele, S. 2009. Édesvízi mészkövek vizsgálata a Kárpát-medencéből: paleoklimatológiai és szedimentológiai elemzések. PhD értekezés, Budapest. Kyparissi-Apostolika, N. 1999. The Neolithic use of Theopetra Cave in Thessaly. In: Halstead, P. (Ed.) Neolithic society in Greece. Studies in Aegean Archaeology, 2, Sheffi eld, 142 152. Kyparissi-Apostolika, N. 2011. Spondylus objects from Theopetra Cave, Greece: Imported of local production? In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches. Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series, 2216, Oxford, Archaeopress, 161 167. Maier, E., Titschack, J. 2010. Spondylus gaederopus: A new Mediterranean climate archive - Based on high-resolution oxygen and carbon isotope analyses. Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology, 291, 228 238. Marshall, D. J. 1988. Cathodoluminescence of geological materials. Boston. Miller, M. 2003. Technical aspects of ornament production at Sitagroi. In: Elster, E. S., Renfrew, C. (Eds.) Prehistoric Sitagroi: Excavations in Northeast Greece, 1968 1970, 2, The Final Report. Monumenta Archaeologica, 20, Los Angeles, 369 382. Müller, J. 1997. Neolithische und chalkolithische Spondylus-Artefakte. Anmerkungen zu Verbreitung, Tauschgebiet und sozialer Funktion. In: Dobiat, C., Leidorf, K. (Eds.) Chronos. Festschrift für Bernard Hänsel. Internationale Archäologie, Studia Honoria, 1, Rahden / Westf., 91 106. Pappa, M., Veropoulidou, R. 2011. The Neolithic settlement at Makriyalos, Northern Greece: evidence from the Spondylus gaederopus artifacts. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches. Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series, 2216, Oxford, Archaeopress, 105 121. Séfériadès, M. L. 1995a. Spondylus Gaederopus: najzgodnejši sistem menjave na dolge razdalje v evrapi. Arheološke raziskave simbolike in strukture neolitiskih duržb. Spondylus Gaederopus: The earliest European long distance exchange system. A symbolic and structural archaeological approach to neolithic societies. Documenta Praehistorica, 22, 233 256.

326 KALICZ NÁNDOR, SIKLÓSI ZSUZSANNA, SCHÖLL-BARNA GABRIELLA, BAJNÓCZI BERNADETT, GEORGE H. HOURMOUZIADIS, FOTIS IFANTIDIS, AIKATERINI KYPARISSI-APOSTOLIKA, MARIA PAPPA, RENA VEROPOULIDOU, CHRISTINA ZIOTA Séfériadès, M. L. 1995b. La route néolithique des Spondylus de la Méditeranée à la Manche. Nature et Culture, Colloque de Liège (13 17 decembre 1993). Études et recherches archéologiques de l Université de Liège, 68, Liège, 291 358. Séfériadès, M. L. 2000. Spondylus Gaederopus: Some observations on the Earliest European long distance exchange system. In: Hiller, St., Nikolov, V. (Eds.) Karanovo III. Beiträge zum Neolithikum in Südosteuropa. Wien, 423 437. Shackleton, J., Elderfi eld, H. 1990. Strontium isotope dating of the source of Neolithic European Spondylus shell artefacts. Antiquity, 64, 312 315. Shackleton, N., Renfrew, C. 1970. Neolithic trade routes realigned by oxygen isotope analyses. Nature, 228, 1062 1064. Siklósi, Zs. 2004. Prestige goods in the Neolithic of the Carpathian Basin. Material manifestations of social differentiation. Acta Archaeologica Hungarica, 55, 1 62. Siklósi, Zs. 2007. Age and gender differences in Late Neolithic mortuary practice: a case study from Eastern Hungary. In: Kozłowski, J. K., Raczky, P. (Eds.) The Lengyel, Polgár and related cultures in the Middle / Late Neolithic in Central Europe. Kraków, 185 198. Siklósi, Zs. 2010. A társadalmi egyenlőtlenség nyomai a késő neolitikumban a Kárpát-medence keleti felén. PhD értekezés, Budapest. Siklósi, Zs., Csengeri, P. 2011. Reconsideration of Spondylus usage in the Middle and Late Neolithic of the Carpathian Basin. In: Ifantidis, F., Nikolaidou, M. (Eds.) Spondylus in Prehistory. New data and approaches. Contributions to the archaeology of shell technologies. British Archaeological Reports International Series, 2216, Oxford, Archaeopress, 47 62. Sümegi, P. 2009. Őskori kultúrák ékszereinek elemzése. Lokális és távolsági anyagok a csiga és kagylóékszerek között. Ilon, G. (Szerk.) M MO III. Őskoros Kutatók III. Országos Összejövetelének konferenciakötete. Halottkultusz és temetkezés. Bozsok Szombathely 2002. október 7 9. Kulturális Örökségvédelmi Szakszolgálat és Vas megyei Múzeumok Igazgatósága, Budapest Szombathely, 335 345. Titschack, J., Radtke, U., Freiwald, A. 2009. Dating and characterization of polymorphic transformation of aragonite to calcite in Pleistocene bivalves from Rhodes (Greece) by combined shell microstructure, stable isotope, and electron spin resonance study. Journal of Sedimentary Research, 79, 332 346. Todorova, H. 2000. Die Spondylus-Problematik heute. In: Hiller, St., Nikolov, V. (Eds.) Karanovo III. Beiträge zum Neolithikum in Südosteuropa. Wien, 415 422. Todorova, H. 2002. Die Mollusken in der Gräberfeldern von Durankulak. In: Todorova, H. (Ed.) Durankulak, Band II, Die Prähistorischen Gräberfelder 1, Berlin Sofi a, 177 186. Tsuneki, A. 1987. A reconsideration of Spondylus shell rings from Agia Sofi a Magoula, Greece. Bulletin of the Ancient Orient Museum, 9, 1 15.