A Hunyadi János Középiskolai Kollégiumi Napok Lapja Kiadja: a Hunyadi János Középiskolai Kollégium, Kalocsa 2007. április IX. év 9. szám Nem szavak teszik vitézzé az embert, a csatasorban ismerszik meg, ki mit ér. Hunyadi
Tartalomjegyzék Múltidéző gondolatok... 1. o. Visszatekintés a 2005./2006. tanév eseményeire - képekben... 2. o. Rendezvényeink... 9. o. Gólyatábor... 9. o. Mentünk, láttunk, győztünk... 11. o. Városismereti vetélkedő... 12. o. Polgárrá avatás... 15. o. Harang csendül, ének zendül... 17. o. Valentin-nap... 19. o. A farsang... 20. o. Fejlesszük együtt testi-lelki egészségünket!... 22. o. Élményeink... 24. o. Félegyházi mese... 24. o. Jánoshalma... 25. o. Győztünk, mert győzni kellett!... 26. o. A Legügyesebb kollégista és kollégium országos döntője... 28. o. Kiváló kollégistáink... 30. o. A Hunyadi Napok programjai... 31. o.
Múltidéző gondolatok A Hunyadi Vezér Cikkei című lap kilencedik számát tartja kezében a Kedves Olvasó. Azzal a céllal indítottuk 1998-ban, hogy a kollégium jeles eseményeiről hiteles tájékoztatást adjunk diáknak, tanárnak, szülőnek, mindenkinek, aki a kezébe veszi. Nem szavak teszik vitézzé az embert, A csatasorban ismerszik meg, ki mit ér. - mondta Hunyadi János, kollégiumunk névadója. Valóban nem a szavak adják vissza hitelesen a kollégiumi életet az újságban, hanem a 100-nál több fotó. Írni nagyon sok mindent lehet, mert a papír roppant nagy terheket tud hordozni mindkét oldalán. A fényképek azonban sokkal közelebb állnak a valósághoz, és sokkal többet mondanak az itt lakók életéről. Egy-egy elkapott pillanat a Hunyadi Napok ünnepi műsorán, a Szentivánéji álom című színdarab bemutatóján, a kiállítás díjátadásán örökre ott marad azok szívében, akik részesei, szereplői voltak. Május elején kissé szomorúak voltunk, mert el kellett búcsúznunk egy nagy diák-önkormányzatos generációtól. A meghatottság könnyeit nem tudták visszatartani a felnőtté vált fiúk. No ne higgyük azt, hogy a kollégiumot és a nevelőtanárokat siratták. A barátok búcsúztak el egymástól. A negyedéveseket egy pillanatra megérintette a közösséghez tartozás és elválás kettős érzése. A kollégium számukra az a hely volt, ahol szellemi társakra találtak, ahol a nagy szerelmek és az örök barátságok köttettek. Mert kell egy hely, ahol a diákélet és az iskolai tanórákra történő felkészülés együtt van jelen. Alighogy hazautaztak a nyári szünetre kollégistáink, megkezdődött a zuhanyzó beázás elhárítása a második emeleten. A saját bevétel teljesítése érdekében vendégeket fogadtunk - egy-egy alkalommal százas nagyságrendben. A nagy társalgóban 40 fő is aludt, de az iskola tantermei sem maradtak üresen a Pünkösd Kupa alatt. Megrendeztük a gólyatábort az elsősök részére. A szülők kézhez kapták a házirendet, ismertetőket, előadást hallgathattak a drogmegelőzésről és mindenről, amiről jó, ha tudnak egy kollégista diák szülei. A város- és kollégiumismereti vetélkedőn született versek jól jellemezték a kollégisták táplálékkal kapcsolatos nézeteit: Ha kajáról van szó, nem vagyunk lusták, Mi vagyunk az éhes kollégisták! A Nokedlik, az Ínyencek, és a Hét mesterlövész kitettek magukért. Az elsősök bátorsága egyre kisebb lett, ahogy közeledett a Mikulás. Ez a nap a kollégiumi polgárrá avatás napja volt. A sportcsarnokban minden elsős választhatott magának egy testhez álló feladatot a Legügyesebb kollégista verseny számaiból. A Mikulás csomagot osztott: - minden ment a maga szánján. A karácsonyi ünnepségre alakult színjátszó csoport és énekkar eljátszotta Jézus születését. A jelmezek, díszletek sok munkával készültek, a szereplők pedig a felkészülés jegyében töltötték az adventi időszakot. Műsorukkal valamennyi kollégista elismerését kivívták. Átadásra kerültek a Szülőföldem pályázat díjai is: volt mit tenni a fa alá az első három diáknak. A város által szervezett rendezvényeken, előadásokon szintén jelen voltak kollégistáink. Heti rendszerességgel szerveztük a Kollégiumi nevelés országos alapprogramja által előírt foglalkozásokat, melynek keretén belül erdélyi, vajdasági, ukrán zarándokútról is hallhattunk élménybeszámolókat, ismerkedtünk az Érsekkert növényvilágával, a tanulási módszerekkel és önmagunkkal. A városi Kábítószer Egyeztető Fórum pályázati támogatásával hat előadásból és foglalkozásból álló sorozaton vettek részt diákjaink, melyen megtanulhatták a szabadon nemet mondás képességét ( reméljük, nem a szilenciumon fogják alkalmazni ). A kiscsoportos foglalkozások mind az ismeretszerzés tekintetében, mind a kommunikációs képesség fejlesztése, és a kooperatív tanulási technikák elsajátítása terén hasznosak voltak. A Valentin - napi bálon a nevelőtanárok félórás nyitótánca magával ragadta az egész kollégiumot. A bálkirálynő és bálkirály fejére kerültek a koronák, és a fekete vonat is menetrend szerint közlekedett a díszteremben az elöl ülő masiniszta vezetésével. 1. o.
A farsangi bál helyett nőnapi bált rendeztek a márciusi ifjak. A Legügyesebb kollégista vetélkedő megyei fordulóján is ügyesek voltunk. A terjedelmi korlátok miatt álljon itt még néhány említésre méltó tény dióhéjban : - Nyertünk Kiskunfélegyházán a MEZGÉ Kolesz Kupán. - Sportban összemértük tudásunkat a jánoshalmi Városi Kollégiummal. - A tantestület meglátogatta a nagykőrösi Toldi Miklós Élelmiszeripari Szakközépiskola Kollégiumát. - Tanáraink továbbképzési céllal Kecskeméten és Baján szakmai konferencián vettek részt. - Pályázati forrásból négyszázezer forint összértékben fejlesztettük könyvtárunkat és informatikai eszközeinket. - A fiúknál leparkettáztuk a maradék 11 kisebb szobát. - A tél folyamán a kazánok javítására is jelentős összeget költöttünk. - A Kollégium Kalocsa Alapítvány a lányoknak is vásárolt csocsót, fejlesztette a stúdiót, vetélkedők, rendezvények díjazását, eszközigényét finanszírozta egész évben. - Folyamatosan készültek az életünket bemutató tablók, melyek a folyosókat díszítik. - Bemutatkoztunk az Irka című városi diáklapban, a Kollégium című országos folyóiratban rendszeresen jelentek meg az életünkről cikkek. - A szabadidős szakköri és sport programok egész éven át kikapcsolódási és fejlődési lehetőséget biztosítottak azoknak, akik éltek vele. - A diákönkormányzat szervezett, rendezett, képviselt, tárgyalt, döntött, javasolt: ott volt minden kilométerkőnél. Hunyadi Napok: * Visszatekintés a 2005./2006. tanév eseményeire képekben Gulyás Béla Igazgató Az első diákelnök-koalíciót megalapították: Földes Nikolett és Kiss István Kollár Andrea, Galyas Szilvia, Gáspár Ivett, Koós Lilla és Földes Nikolett a legjobb cikkírók, Éva néni jutalmazza őket 2. o.
Ezt még Harun al Rasid is megirigyelné Tánctanárváltás A szereplők a hagyományokhoz híven káprázatos tánccal nyűgözték le a közönséget, azaz minket. Néptáncosaink a régi szokások és táncok ismerői, a múltidézés mesterei A régi mellett tökéletesen megfér a modern is A VIII. évad első újságjának tulajdonosa: Hálóné Erdősi Katalin 3. o.
A kollégium művészei: Gáspár Ivett Földes Nikolett Miklós Mónika, és Tári Mercédesz Dorina A kiállítás egyes darabjai Részletek Shakespeare Szentivánéji álom című vígjátékából, melyet a kollégium színjátszó köre Kovács Ilona tanárnő rendezésében és segítségével adott elő: Titania és Oberon Csak egyet választhatsz! Tudod te, ki az én főnököm?! A Fal Megmutatjuk, mit tudunk 4. o.
Minden szereplőnek, segítőnek ezúton köszönjük a feledhetetlen előadást Sportnap: Sakk-kommandó Akció közben Körömrágás, hajhullatás és izgalom a kispadon A női gárda Hajsza a labda után A hazai szurkolótábor 5. o.
A vérre menő küzdelmek nemcsak odakint, hanem idebent is folytak A nap legjobbjai: Molnár Tamás és Diel Tibor A jól megérdemelt vacsorát a nevelőtanárok is várták Záró nap: Akinek kedve volt hozzá, az újfent kiélhette lovas nomád hajlamait A természet lágy ölén Kés, villa, olló, grillsütő gyerek kezébe... 6. o.
Mit is felejtettem ki belőle? Eszmecsere sütésről-főzésről A zsűrinek ismét nehéz dolga volt. Ennyi finomságot végigkóstolni bizonyára megerőltető munka. Tanáraink is kivették a részüket a jóból Szóljon hangosan az ének Ballagás: Ballagási menet Az első perctől kezdve várakozás és csöppnyi szomorúság volt érezhető a teremben 7. o.
Ballagó negyedikesek a búcsúztató harmadévesekkel, és nevelőtanáraikkal Földes Nikolett, Juhász Orsolya, Koós Lilla, Kiss István, Juhász Norbert, és Gáspár Károly emlékplakettet kapott A díszvacsora Akik elmennek, és akik visszavárják őket 8. o.
Pedagógusnap: Martin Jánosné és Martin János nevelőtanárok Fényi Gyula emlékplakettet vettek át, Farkas László volt kollégiumigazgató arany diplomát kapott. Az ünnepi műsorral az Eperföldi Általános Iskola tanulói kedveskedtek. * Rendezvényeink Gólyatábor Az újonc kollégisták első megmérettetése az augusztus 30-31-i gólyatábor volt. A résztvevőket szép emlékekkel gazdagította ez a pár nap. A tábor eseményeiből szemezgettünk képeket, valamint közöljük a legjobban sikerült önéletrajzot, és az érsekkerti kirándulásról írt cikket. 9. o.
Önéletrajz 1991. augusztus 19-én születtem Dusnokon. Ott jártam óvodába, iskolába. Van két húgom, akikkel nagyon jókat tudunk nevetni. Szeretek iskolába járni. Kedvenc tantárgyaim a földrajz és a történelem, de szeretek rajzolni és sportolni is. Az általános iskolában énekkaros voltam, és ezt a középiskolában is folytatni szeretném. A tavalyi kórussal részt vettünk a X. Cantemus megyei énekkari találkozón, amelyen ezüst minősítést kaptunk. Emellett érdekel még a színjátszás és a néptánc is. Szívesen sütök anyukámmal süteményt, nagyon kedvelem az édességet, épp ezért szeretnék cukrász lenni. Negyedik osztálytól egészen nyolcadikig németet tanultam, de középiskolában inkább az angolt választottam. Szeretem a nyelvtant és a helyesírást. Felső tagozatos koromtól az iskolában rendezett összes helyesírási versenyen részt vettem, és hetedik osztályban különdíjban is részesültem. Kedvenc állatom a macska. Otthon is van három cicánk: Csámpás, Szürke és Répa. Nagyon szeretek velük játszani. Hobbim az írás, futás, mozi és az olvasás. Kedvenc regényeim a Harry Potter könyvek. A hat kötetből az ötödik és a harmadik könyv tetszett a legjobban, de mind nagyon jó. A filmek is megvannak, de azokból sok mindent kihagytak, ezért is élvezetesebb az olvasás. Kedvenc ünnepem a karácsony, mert akkor együtt a család. A testvéreimhez képest én vagyok a fekete bárány, mert hármunk közül csak én szeretek takarítani, olvasni, ráadásul az egész családomban én vagyok egyedül balkezes. A testvéreim gyakran rendmániásnak is titulálnak. De a szüleim szerint ez inkább jó. Szeretek festeni, általában temperával dolgozom. Az üvegfestés is a hobbim, és a kézimunkát sem vetem meg. Tavaly farsangkor magam készítettem el a jelmezem. Szeretem a szobámat rendezgetni; hármunk közül én büszkélkedhetem a legszebb, legszínesebb, legötletesebb szobával. A húgaim ezért gyakran kérnek tőlem segítséget az ő szobájuk dekorálásánál. Remélem, hogy kollégiumi szobánk is ilyen színes és vidám lesz, ha a kezem alá kerül. * Hodován Zsuzsanna Az Érsekkertben jártam Már korábban barátságba kerültem a fákkal, mint hogy mi, elsősök igazgató úrral kisétáltunk szeptember 19-én az Érsekkertbe. Mivel még nem jártam ott, nagy érdeklődéssel vártam az indulást. Általános iskolás koromban erdei iskolában töltöttem el egy hetet. Ott alaposan tanulmányoztuk az erdő életét. Mégis meglepetésként ért itt, a kollégium szomszédságában, tulajdonképpen a város szívében ez a páratlan ritkaság. Az igazgató úr vezetésével szép és érdekes fákat láthattunk. Útközben leültünk egy nagy színpad elé és ott sok érdekességről hallhattunk. Például arról, hogy Haynald Lajos érsek körülbelül 100 fafajt hozatott és ültetett a gyönyörű kertbe. Megismerhettük ezeknek a fáknak az életét, s hogy honnan és mi módon hozták ide őket. Láttunk kocsányos- és kocsánytalan tölgyet, nyár- és nyírfát, platán- és diófákat. Észrevettük, hogy a borostyán hogyan kapaszkodik meg a fáknak a törzsén. Nekem a japán akác csavart ágai tetszettek a legjobban. Elgondolkodtam rajta, hogy mintha az ördögök korcsosították volna el ezt a fát, és mégis milyen különleges. Érdekes színfoltja volt a délutánnak, hogy beszélgetésünket egy-egy madár dala kísérte. Közben a fák lombja közt láthattunk még baglyokat, galambokat és mókusokat is. Gesztenyefák hosszú sora alatt haladtunk a tiszafákig. Ott megálltunk, és az igazgató úr elmondta az Erdő fohásza című verset. Nagyon szép volt. Remélem, az itt eltöltendő éveim során még sokszor eljutok Kalocsa Érsekkertjébe. Táncos Katalin 10. o.
Mentünk, láttunk, győztünk. Amikor 2006. áprilisában komoly nehézségekkel kellett megküzdenie családomnak / férjem balesete, valamint a Duna áradása /, akkor mi itt találtunk otthonra. A Hunyadi János Középiskolai Kollégium minden dolgozója és tanulója egyaránt igyekezett feledtetni velünk, hogy összecsaptak fejünk fölött a hullámok. Akkor még olyan távolinak tűnt az egész terv, néha ott tartottunk, hogy talán nem is indulhatunk? Végül, amikor minden jóra fordult és elköszöntünk kedves vendéglátóinktól, akkor biztosak voltunk abban, hogy nekivágunk a zarándokútnak. Miért? Mert várnak minket a határon túl élő magyar testvéreink. Székelyföldön lassan hozzátartozunk a Csíksomlyói Búcsúhoz. Most először - és reméljük, nem utoljára - Kárpátalját, Erdélyt, Délvidéket és a maradék országot egyaránt képviseltük a magyarság legnagyobb ünnepén. Nagy örömünkre, és a határon túl élő és ott gimnáziumban tanuló magyar fiatalok segítségére a Ti kollégiumotok volt az első, aki a szép jelkép mellé - kérésünknek megfelelően - anyagi támogatást is nyújtott. Ezzel az adománnyal együtt tudtunk Munkácson a II. Rákóczi Ferenc Gimnáziumban 30.000 forintot és 20 eurót, Csíksomlyón a Segítő Mária Gimnáziumban 31.000 forintot, Zentán az Öreg Gimnáziumban 31.200 forintot és 20 eurót átadni. A magunk és az ott tanítók, tanulók nevében hálásan mondunk ezúton is köszönetet. Ez volt a hivatalos rész. Most pedig Veletek szeretnénk először írásban is közölni, hogy győztünk. A kishitűség, kényelemszeretet, lustaság és minden más emberi gyarlóság a zarándokutunk idejére száműzetésbe került. 24 napon át az igazság volt az egyetlen iránymutató. Megtettünk ez idő alatt 2179 km-t. Közben egy életre megtanultuk: az Isten oldalán vívott küzdelmekhez nem a tömegek kellenek, hanem Isten maga. Ő elfogadta felajánlásunkat szép hazánkért és a határon kívül rekedt magyarjainkért, ezért engedte meg, hogy végig tudjunk menni ezen a hosszú úton. Most, hogy sikerült kerékpárjainkon a magyar zászlóval - legalább jelképesen - visszakeríteni a Történelmi Magyarország jelentős területeit, akár boldognak is érezhettük volna magunkat, de akkor lett teljes az öröm, mikor eljöhettünk elmesélni zarándokutunkat röviden. A megható, felemelő érzések mellett humoros történeteket is megosztok veletek. A következő eset azon a napon játszódott, amikor Koltóról Dézsre tartottunk. Beértünk egy hegyi falucskába. Mint általában, most is fiam száguld elöl, minden soron következő emelkedő tetején bevár. Körülbelül 100 méterre vagyunk egymástól, mikor eltűnik előlem, mert balra derékszögben kunkorodik az út, fel a tetőre. Ez így természetes, csak mikor én is beveszem a kanyart, akkor furcsa érzésem támad, mert sehol nem látom. Egészen kétségbe vagyok esve, mert az út mellett suhancok hada rikoltozik ijesztően. Te magasságos! Csabit ott látom a sehová sem vezető, kicsi, sáros utca túlsó végén, és most ez a siserehad engem is oda akar csalni! Mi történhetett a fiammal? Honnan az ördögből gondolja, hogy arra, a világ vége felé kellene folytatni a mai napot? Miért ment le az útról? Ahogy közeledünk egymáshoz, messziről is látom, hogy a mosolya nem az igazi. Hogy ne szomorkodjak, elrikkantja magát: -Megjöttem! Elmondja, hogy a kanyartól egy férfi szegődött mellé és nagyon magyarázott, hogy mutat neki valamit. - Nem féltél tőle? - kérdezem. - Kicsit, de nagyon kíváncsi voltam. - Mit akart mutatni? - faggatom tovább. - Ez nem derült ki, mert mikor már majdnem kiértünk a faluból, és a távolban már csak az erdő faóriásai terpeszkedtek rémisztően, akkor - meséli teljes hévvel - az egyik ház előtt megpillantottam egy öreg nénit, aki rám akart mosolyogni, de ahogy kitátotta a száját, egyetlen fogával olyan rémisztő volt, hogy szinte láttam, mindjárt begyújtja a kemencét Egy szempillantás alatt magamhoz tértem. Nagyon gyorsan megfordultam, és vissza se néztem többet - zárja le a történetet. A továbbiakban szerencsésen faltuk a kilométereket. Zarándokutunkkal elértük célunkat, majd épségben haza jutottunk szeretteinkhez. Szívügyünknek tekintettük, hogy elmeséljük nektek, akik önzetlenül segítettetek céljaink megvalósításában. 11. o.
A kollégium minden pedagógusának, dolgozójának és lakójának szeretettel adjuk emlékbe Arany János sorait: Szeretni a hont gyakran oly nehéz:- Ha bűnbélyeg sötétül homlokán, Gyarló erényünk öntagadni kész, Mint Péter a rettentő éjtszakán. Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon - De kishitűvé szent imád ne váljon! Szeretettel: Horváthné Raffai Pálma és fia,csaba Pálma néni felejthetetlen előadása A mesébe illő kalandok hallatán a közönségnek leesett az álla * Városismereti vetélkedő Nokedlik Amikor először hallottunk a városismereti vetélkedőről, kicsit megijedtünk, hogy milyen lesz. Érdeklődtünk az idősebb csoporttársainktól. Megnyugtattak minket, hogy nem kell izgulni, nem lesz nehéz, ha rendesen készülünk, és átnézzük azokat a lapokat, amiken a fontosabb információk vannak. A tudnivalókat szétosztottuk egymás között, a feladatokból mindenki egyenlően kivette a részét. A verset közösen írtuk meg, mindnyájan tettünk hozzá valamit. Aznap izgatottan vártuk már a vetélkedőt. Szerencsére szilenciumon - miután mindenki megtanulta a házi feladatait - tudtunk készülni. A hangulat vidám volt, és a kérdések sem voltak annyira nehezek. Nagy örömmel hallottuk az eredményhirdetésen: Első helyezett a Nokedlik csapata! Csapattagok: Benedek Rebeka, Fülöp Ildikó, Otott-Kovács Alexandra, Sinkovicz Nikolett, Stencel Vanda, Tóth Enikő * A Hét mesterlövész A gólyatábor első napján a kollégium szervezésében elmentünk városnéző túrára. Már tudtuk, hogy ezek az ismeretek is szükségesek lesznek a városismereti vetélkedőn. Néhány héttel később Ilus néni kiadta a város történetéről szóló anyagot, és egy könyvet, amely régi kollégiumok történetét ismertette. 12. o.
Heten voltunk 13 oldalnyi anyagra és a könyvre. Hatan kaptunk két-két oldalt, egy személy pedig egyet és a könyvet. Szabadidőnkben néhányszor elolvastuk ezeket, majd megírtuk a verset is, amely egészen jól sikerült. Azt is be kell vallani, hogy a felkészülés során idősebb társaink ismereteire is támaszkodtunk. A vetélkedő előtt egy nappal egyik csoporttársunk kidőlt a sorból betegsége miatt, de így is elértük a második helyezést. Külön ki kell emelni - és erre nagyon büszkék vagyunk -, hogy mindezt tanári segítség nélkül tettük. Nyereményünk egy gyümölcstorta volt, amit csoporttársainkkal együtt fogyasztottunk el. Csapattagok: Dedák János, Rézműves Mihály, Horváth Tibor, Bosnyák Zsolt, Balogh Dezső, Balogh Dávid, Kutasi István * Az Ínyencek csapata Nagy készülődéssel vártuk a városismereti vetélkedő napját. Óriási volt az izgalom, mert a felsőbb évesek bíztak a győzelmünkben, és abban, hogy velünk együtt tortát ehetnek. A felkészítőnk Rózsa néni volt, aki nagy segítséget nyújtott számunkra. A nagyoknak a biztatása jólesett, mert így nem éreztük magunkat egyedül. Amikor megkaptuk a feladatokat, egyből hozzáláttunk, és közben meg is nyugodtunk. A pontok alapján kiderült, hogy holtversenybe kerültünk a második vagy harmadik helyért, ráadásul az ellenfeleink pont az osztálytársaink voltak. A végén mindkét csoportnak egy-egy kérdést tettek fel, ami eldöntötte az eredményt. Azt azonban nem vették figyelembe, hogy a másik csoport fiúkból állt, és minket mint lányokat illetett volna meg az első kérdés feladása. Sajnos így csak harmadikak lettünk. A nagyok így is büszkék voltak ránk, hogy kaptunk tortát! Tetszett a városismereti vetélkedő! Csapattagok: Hoffer Fanni, Horváth Evelin, Jónás Csilla, Árvai Anita, Pálinkás Andrea, Táncos Katalin A műsorvezető szemével Már mindenki izgatottan várta a vetélkedő nagy napját. Az idő olyan gyorsan telt, hogy észre sem vettük, már itt is volt. Ezt a napot azonban gondos tervezés és sok-sok munka előzte meg. Márta néni a feladatokat jól kifundálta, s a próbatételeket mélységes titoktartás övezte olyannyira, hogy a tanárnőn kívül senki sem tudott semmit. Martin tanár úr vezetésével a diákönkormányzat tagjai beosztották maguk között a feladatokat. Gulyás Béla igazgató úr, Galyas Szilvia, Németh Barbara és Bús Gabriella alkották a szigorú, de igazságos zsűrit, Petróczi Ernőné Márta néni segítségével. A feladatlapok kiosztását és összegyűjtését Dulics Ivett, Szekeres Pálma és Markó Erzsébet vállalta. A táblánál a csapatok pontszámainak regisztrálására Szilágyi Roland jelentkezett. Kéfer György a vetélkedő helyszínének előkészítéséért volt felelős. Végül, de nem utolsó sorban Édes Krisztián és szerény személyem voltunk a játékvezetők. Végre-valahára eljött a várva várt vetélkedő napja. Már délután megkezdődött a sürgés-forgás. Gyuri az elsősökből verbuválódott csapatával berendezte a fiútársalgót. Az asztalokra felkerültek a kártyák, amelyeknek számítógépes elkészítésében Hajdúné Éva néni segített. Az újoncok korántsem voltak olyan izgatottak, mint a felsőbb évesek közül néhányan. (Vagy csak jól álcázták!) Egy-két ifjú kollégista halkan megjegyezte: Úristen! Városismereti a fiúrészlegen! Sebaj! Annál jobb! - duruzsolta némelyik. Kavarodás, káosz az utolsó néhány pillanatban a műsor előtt, de végül is minden megoldódott. És elkezdődött! 13. o. *
Mindenki a helyén, lázasan folyt a munka. A segítők sorra hordták a feladatokat, az elsősök írták, a zsűri javított. Minden vetélkedőn kell lenni valami üdítően laza feladatnak is, ez volt a már korábban elkészített versek felolvasása. Voltak jók, jobbak, és még annál is jobb szerzemények. Némely alkotástól mindenki a hasát fogta, mástól a hideg rázta (persze csak a hideg víz hallatára). Ügyesen megoldottak minden feladatot, így a zsűri nehéz helyzetben volt. Főtt a feje, mit is tegyen, így is született egy döntetlen. Az Ínyencek és a Hét mesterlövész között még egy utolsó mérkőzés folyt. Utána az állás a következő lett: 3. helyezett: Ínyencek 2. helyezett: Hét mesterlövész 1. helyezett: Nokedlik Az első három helyezett egy-egy tortával lett gazdagabb, de nem sokáig, ugyanis kis idő múlva a tortáknak csak hűlt helye maradt. Az estét a sok közös fotó és Béla bácsi felvételei örökítették meg. Édes Anita Édesek a konferansziék Feszült pillanat Móka és kacagás is volt Az utolsó stratégiai megbeszélés Serényen folyik a munka Kortárs poétáink közül kettő 14. o.
Két nehéz feladat között akadt azért idő egy fényképre is A mindent eldöntő zsűri A győzelem íze Megnyugtató gondolat: vége van! A résztvevők * Polgárrá avatás Az elsősök kollégiumi polgárrá avatása 2006. december 5-én sport vetélkedő keretein belül zajlott a Városi Sportcsarnokban. Aznap kicsit felbolydult az élet, a szilencium hamarabb kezdődött. Amikor vége volt, sportfelszerelésbe öltöztünk és átvonultunk a rendezvény helyszínére. Mi elsősök padokon ültünk, a kollégium többi diákja a lelátókon helyezkedett el. Szabadon választott és kötelező feladatokat kellett végrehajtanunk. Volt kosár-, kézi- és focilabda vezetés szlalomban, floorball ütővel floorball vezetés, pingpongütővel labdapattogtatás szlalomban, félpályáról kapura lövés focilabdával, pókjárás medicinlabdával, és zsákban ugrálás. 15. o.
Először a szabadon választott gyakorlatot kellett megoldani, utána a zsűri szabta meg a kötelező feladatot. Miután végeztünk, odamentünk a zsűrihez és egy emléklapot vettünk át, melyen feltüntették, hogy a Hunyadi János Középiskolai Kollégium elsősei vagyunk. Pár nevelőtanár és -tanárnő úgy próbálta még hangulatosabbá tenni a napot, hogy az ünnephez méltó mikulássapkát viseltek. Először féltünk, de már így utólag visszagondolva nem is voltak olyan nehezek azok a feladatok. A kijáratnál a Mikulás csomagot osztogatott minden kollégistának. Mindnyájan szívesen gondolunk vissza az idei polgárrá avatásra. Benedek Rebeka, Tóth Enikő Avatásra várva Kicsit kárörvendő közönség Vizsgabizottság Várva-várt vendég: a Mikulás Zsákban futás szakszerűen Fölavatottak Mikulás segítői körében Sikeres vizsgázó 16. o. Próbatétel előtti pillanat
Harang csendül, ének zendül Kollégiumunk régi hagyománya, hogy a téli szünet előtti napon meghitt hangulatú karácsonyi estet rendezünk, ahol ünnepi műsort adnak a kollégisták. A szereplők számára az adventi készülődés idén is az énekek és a szerepek tanulásával telt esténként. Az elsőévestől a negyedévesig mindenki szívesen vállalt szerepet a több mint 30 fős alkalmi társulatban. A próbák során azonban néha gondot jelentett egy-egy hiányzás, vagy a kezdeti lelkesedés pillanatnyi szünete. Ezekben a szorongató helyzetekben a felkészítő tanárnőnk, Lakatos Ferencné egyszerre négy szereplőt is alakított. A betlehemi istálló és a jászol elkészítésében Kovács Tibor hivatalsegéd, a díszletek, jelmezek megalkotásában Kovács Ilona tanárnő segített. Este nyolc órakor a kétszáz fős nagycsalád a Csendes éj zenéjére elcsendesedett és várakozással tekintettek a színpad felé, ahol Eszter néni köszöntötte a vendégeket és a kollégium dolgozóit, lakóit. Szilágyi Barbara és Miklós Mónika az adventről, a karácsonyi ünnep történetéről szólt néhány gondolatot. Havasi Nóra egy szép Ady verssel köszöntötte a megjelenteket. Ezt követően felelevenítettük, hogy mi történt azon az estén, amikor megszületett a kisded. Valamennyi szereplő nagy átéléssel játszott, melyet a közönség csenddel és figyelemmel díjazott. Két narrátor: Kovács Zsuzsanna és Tóth Andrea segítette a szereplőket. Külön öröm volt, hogy a város zeneiskolájának tanára, Felnagyné Geri Emese zongorán kísérte a csilingelő hangon éneklő kollégiumi kórust, amelyet Mező Lászlóné is erősített. Balogh Janka - volt kollégistánk - közel 100 kilométerről érkezett hozzánk vissza, hogy klarinét játékával szerezzen örömet. Ezen az estén úgy éreztük, hogy a szeretet fénye minden kollégista szívét megérintette, megsimogatta. A szereplőkét azért, mert eggyé váltak néhány percre a megváltó születésében örvendezőkkel, a résztvevőkét pedig azért, mert örömüket lelték társaik színpadi alakításában, előadásában: - tudtak örülni mások örömének. A Jézus születése című jelenet szereplői: Mária - Otott-Kovács Csilla József - Jónás Lóránd Erzsébet - Kollár Andrea Bölcsek - Neubauer Gyula, Csúcs Tamás, Walter Barnabás Pásztorok - Urbán László, Bosnyák Zsolt, Balogh Dezső Angyalok - Báder Ferenc, Hodován Zsuzsanna Stúdiós - Diel Tibor Mindannyian köszönjük Lakatos Ferencné Eszter néninek, hogy az ünnepi műsor sikere érdekében sokat fárasztott minket. Nagyon szép élményben volt részünk a mindennapi tanulás mellett. A műsorban elhangzott egy idézet is, melyet igyekszünk egész évben betartani: Legyünk hát jobbak S higgyünk rendületlen, S ne csak így decemberben. Miklós Mónika és Szilágyi Barbara 17. o.
Eszter néni nyitó beszéde Gondolatok karácsonyról, szeretetről Jelenet az ünnepi műsorból Királyok és pásztorok együtt ünnepeltek Angyali kettős A Szent Család megszemélyesítői A kórus tagjai fület gyönyörködtetően énekeltek Az ünnepi műsort követően igazgató úr elismerésben részesítette a Szülőföldem című pályázat nyerteseit: Faragó Saroltát, Hodován Zsuzsannát és Walter Barnabást 18. o.
Valentin-nap Ha valaki nézi a naptárt és látja február 14. közeledtét, elkezd gondolkodni, milyen aprósággal tudná meglepni kedvesét. Így tettek a mi kis kollégistáink is. Nagyon sok képeslapot küldtek egymásnak, amit Cupido postásai: Édes Anita és Bús Gabriella továbbítottak február 14-én. De ezzel még nem volt vége. Február 15-én a Valentin-napi bál megrendezésére kerül sor. Alkalomhoz illő ruhában jelent meg mindenki. A bál folyamán először szerepeltek az új stúdiósok, akik most kipróbálhatták magukat: Gróf Péter és Tokai Attila. Ez sikerült is nekik, mert a hangulat és az általuk játszott számok nagyon jók voltak. Nevelőtanáraink is velünk ropták. Volt, amikor ők rángattak vissza minket a tánctérre, ha mi már kifáradtunk. Persze mi sem kérettük magunkat. Hagyomány szerint bálkirályt és bálkirálynőt is választottunk. A diákság szavazatai alapján ezt a megtisztelő szerepet Otott-Kovács Csilla és Czifra Péter érdemelte ki. Nem számítottak rá, de szemlátomást nagyon örültek neki. A korona felhelyezése után eltáncoltak egy keringőt. Utána folytatódott az őrületes bál. Volt vonatozás, limbóhintó, mulatozás, lassúzás, egyszóval nagyon jó volt. Köszönjük ezt a szép estét nevelőtanárainknak, a stúdiósoknak, és a diákönkormányzat tagjainak. Bús Gabriella Bálra készen Bemelegítő tánc Levezető tánc Ha elindul a vonat... 19. o.
Elsős táncpróba Akadtak vén rókák is A bál párja * A farsang 2007. március 8-án tartottuk a farsangi és egyben a nőnapi bált, amely este 7 órakor kezdődött. Mindenki lázasan készülődött erre a napra. A zsűri tagjai Miklós Mónika, Bús Gabriella és Rácz Beatrix, a fő műsorvezetőnk pedig elnök asszonyunk, Édes Anita volt. A jelmezesek felvonulása nagy sikert aratott! A közönségdíjat az óvodásoknak beöltözött lányok nyerték el: Horváth Evelin, Hoffer Fanni, Táncos Katalin és Jónás Csilla. A 3. helyezett Bíró Benjámin és Kovács Sándor lett. A 2. díjat Dulics Ivett, mint kalóz vitte el. A fődíjat pedig, ami egy nagyon finom torta volt, Markó Erzsébet kapta, aki madárinfluenzás kacsa-gumimacinak öltözött be. Sőt, még táncra is perdült! Ez a tánc hozta meg számára az 1. helyezést. A felvonulás után a várva várt tombolahúzás következett, melyet Kalán Lilla és Bilakovics Renáta vezetett le. Tombolaárusaink is ők voltak a rendezvényt megelőző hetekben. A fődíj természetesen egy torta volt, de ezen kívül még számtalan finomságot nyertek a szerencsésebbek. A torta tulajdonosa Kurucz Anita lett. A tombolahúzás után egy mindent elsöprő bál következett, amely mindenkinek tetszett. Bilakovics Renáta és Kalán Lilla Ördögien jó műsorvezető Elszaladtak a vőlegények? Tanáraink is részt vettek a télbúcsúztatásban 20. o.
Jancsi és Juliska és a gonosz banya macska nélkül Hét tenger réme Japán úrinő Tollfosztott, náthás kacsák Verselő zöldfülűek Shakespeare penna nélkül Maskarásaink két részletben Kreatív zsűri 21. o. A nyerő számok eloszlása nem egyenletes