I. A Linux operációs rendszer alapjai 1 Ajánlott irodalom: Regele György: Linux az iskolában (APC Stúdió, Gyula) Henczi Béla Molnár Hajnalka: Tanuljunk Linuxot! (szerzői kiadás, 2000) Molnár Hajnalka: A Linux operációs rendszer alapjai (Kossuth Kiadó, 2002) Pere László: Linux felhasználói ismeretek I. (Kiskapu Kft., 2002) B EVEZETÉS I. Ismétlés 1. Hardver: a számítógép és a hozzá kapcsolódó elektromos és mechanikus alkatrészek összefoglaló elnevezése 2. Szoftver: a hardvert működtető programok, a hozzájuk tartozó adatok és dokumentációk összefoglaló elnevezése A szoftver szellemi termék, ezért általában védi a szerzői jogi törvény, és birtoklásának, valamint használatának feltételeit egy licence szerződés szabályozza Jogtiszta szoftver: az a szoftver, amelyet a licence szerződésben foglaltaknak megfelelően birtokolunk és használunk. A szoftverek néhány csoportja a hozzájuk tartozó licence szerződés alapján Hagyományos (kereskedelmi) szoftver esetében a felhasználó általában csak egy gépre kapja meg a szoftver használati jogát, pénzért (ingyen legálisan csak ajándékozás révén juthat hozzá); a szoftvert nem másolhatja (kivéve a saját részre történő biztonsági másolat készítését) és nem adhatja tovább anélkül, hogy el ne veszítené a használati jogot; nem kapja meg a program forráskódját, és törvényellenes annak bármilyen módon történő megszerzése; a programot nem módosíthatja (még javító szándékkal sem). Shareware szoftver valamilyen (időbeli vagy funkcionalitásbeli) korláttal van ellátva a korlátot a szoftver megvásárlásával (ingyen vagy pénzért történő regisztrálásával) lehet megszüntetni a felhasználó csak a használati jogot kapja meg, ingyen a forráskódhoz nem lehet hozzáférni, így megváltoztatni sem lehet azt ha a szoftver időbeli korláttal van ellátva, annak letelte után meg kell vásárolni vagy regisztrálni kell, különben használata jogellenessé válik a szoftver készítője rendelkezik a szerzői joggal Freeware szoftver teljesen ingyen lehet megszerezni a korlátozás nélküli használati jogot a forráskódja nem hozzáférhető a szerzői jog a készítőé Public domain szoftver ingyen és korlátozás nélkül használható még a forráskódja is a szerző lemond a szerzői jogáról visszaélésekre ad lehetőséget, mert csekély változtatással vagy más programba beépítve, gyakorlatilag munka nélkül lehet megszerezni az ilyen szoftver fölötti szerzői jogot Béta verziójú szoftver egy nagyobb szoftver végleges változata előtti, tesztelési célú próbaváltozata korlátozás nélkül, általában ingyen használható a forráskódja nem hozzáférhető
I. A Linux operációs rendszer alapjai 2 a végleges változat megjelenése után használata általában jogellenessé válik Szabad szoftver használatát a Szabad Szoftver Alapítvány által létrehozott GNU projekt licence, a GPL (General Public License) szabályozza a szerző megtartja a szerzői jogot (tehát nem public domain) olyan szoftver, amelyet bárki bármilyen céllal futtathat, működését megismerheti (mert a forráskódja is szabadon hozzáférhető), tanulmányozható, módosítható, fejleszthető, szabadon továbbadható, akár ingyen, akár pénzért (de csak úgy, ha minden kapott jogot továbbadunk változatlanul) ha a szabad szoftver forráskódján változtatunk, és úgy adjuk tovább, a változtatást a forráskódban meg kell jelölni Egyik típusú szoftver szerzője sem vállal semmilyen felelősséget a szoftver használatából adódó esetleges károkért A szoftverek csoportosítása azok funkciói alapján: Operációs rendszer: Olyan programok együttese a számítógépben, amely a programok végrehajtását vezérli, ütemezi elosztja az erőforrásokat, biztosítja a felhasználó és a számítógép közötti kommunikációt. Az operációs rendszerek feladatai között nagyon fontos helyet foglal el az adatok és programok háttértárakon történő tárolását lehetővé tevő fájlrendszer létrehozása és karbantartása Néhány konkrét operációs rendszer: Microsoft DOS, Microsoft Windows, Unix, Minix, Linux, OS/2, BSD, VMS stb. Rendszerközeli programok: az operációs rendszer használatát megkönnyítik, annak alapfunkcióit, lehetőségeit kiegészítik, de nem részei annak A rendszerközeli programok két csoportja: Segédprogramok vagy szerviz programok: fájlkezelő, tömörítő, vírusellenes és hasonló programok néhány konkrét segédprogram: Total Commander, Midnight Commander, WinZip, gzip, vírusellenes programok stb. Fejlesztői rendszerek: programok készítését, fejlesztését teszik lehetővé Elsősorban a programozók használják. A fejlesztői rendszerek legfontosabb elemei: Editor (egyszerű szövegszerkesztő): olyan program, amellyel a programlistát valamilyen programnyelven el lehet készíteni Az editorok csak formázatlan szöveget (karaktereket) tartalmazó szövegfájlt készítenek. A legtöbb programozói editor tartalmaz olyan segédeszközöket is, amelyekkel a programhibák könnyebben felderíthetők és javíthatók Compiler (fordítóprogram) vagy interpreter (értelmező): a valamilyen programnyelven megírt programot lefordítja gépi kódra (a gép által érthető jelsorozatra) a fordítóprogram a teljes programot egyszerre fordítja le gépi kódra, míg az értelmező utasításonként teszi ugyanezt Linker (összeszerkesztő): a gépi kódra lefordított programokból futtatható programot készít A fejlesztői rendszerek mindig valamilyen programozási nyelvre épülnek. Néhány konkrét, fejlesztői rendszer alapjául szolgáló programozási nyelv:
I. A Linux operációs rendszer alapjai 3 Comenius Logo, Imagine Logo, Visual Basic, Turbo Pascal, Delphi, Java, C, PHP, Perl stb. Felhasználói programok: speciális feladat megoldására készült programok A programok többsége felhasználói program: szövegszerkesztő, táblázatkezelő, adatbáziskezelő, rajzolóprogram, oktatóprogram, tervezőprogram stb. néhány : MS Word, MS Excel, MS PowerPoint, OpenOffice.org Writer, OpenOffice.org Calc, OpenOffice.org Impress, Gimp, Paint, Tetris stb. II. Az operációs rendszerek csoportosítása 1. a kezelőfelület szerint: grafikus felület: szép, színes háttér, egérhasználat, ablaktechnika, ikonok, gombok, menük jellemzik, általában egérkattintással lehet parancsokat kiadni, felhasználóbarát, könnyű kezelni pl.: Windows, Mac OS, Linux (valamilyen grafikus felülettel) karakteres (konzolos, parancssori) felületű: egyhangú, általában fekete fehér, csak karakterek jelennek meg rajta az utasításokat, parancsokat pontosan kell begépelni, és Enter rel kell lezárni összetett, bonyolult utasítások is kiadhatók, nagy hatékonysággal lehet a számítógépet vezérelni nem felhasználóbarát pl.: MS DOS, a Linux karakteres felülete a Linux karakteres felülete kétféle módon érhető el: a grafikus felületen egy Terminál ablakban vagy a Ctrl Alt F1 vagy Ctrl Alt F2 vagy Ctrl Alt F3 vagy Ctrl Alt F4 vagy Ctrl Alt F5 vagy Ctrl Alt F6 hatására megjelenő karakteres felületen, ahonnan a Ctrl Alt F7 tel lehet visszalépni a grafikus felületre 2. A felhasználók száma alapján egyfelhasználós: egyszerre csak egy felhasználó használhatja a gépet pl.: MS DOS, Windows 95, Windows 98, Windows ME többfelhasználós (multiuser): egyszerre több (tetszőleges számú) felhasználó használhatja a gépet minden felhasználónak a rendszerbe történő belépésnél meg kell adni a felhasználónevet és a jelszót a felhasználók különböző jogokkal rendelkeznek, és mindig csak azt tehetik, amihez joguk van a felhasználók között mindig van egy kiemelt jelentőségű, akinek a rendszerben mindenhez joga van, ez a felhasználó végzi a rendszerbeállításokat és a többi felhasználó létrehozását, adminisztrálását ennek a felhasználónak a lehetséges nevei néhány operációs rendszerben: rendszergazda (Windows NT, 2000, XP), admin (Novell Netware), root (Unix, Linux) aranyszabályok többfelhasználós operációs rendszereknél: mindig csak olyan jogú felhasználóként legyünk a rendszerben, amely jogok minimálisan szükségesek a kívánt feladat végrehajtásához ha befejeztük a munkát vagy akármilyen rövid időre otthagyjuk a gépet, mindig jelentkezzünk ki 3. Az egyszerre végezhető feladatok (futtatható programok) száma alapján: egyfeladatos: egyszerre csak egy feladat (program) futhat, pl.: MS DOS többfeladatos (multitasking): egyszerre (párhuzamosan) több programot is tud futtatni a rend
I. A Linux operációs rendszer alapjai 4 szer a megvalósítás technikája: a processzor egymás után szolgálja ki a programokat, de olyan gyorsan vált közöttük, hogy a váltásokat nem lehet érezni, hanem csak azt, hogy minden program úgy érzi, mintha csak neki dolgozna a gép A folyamatok együttműködése alapján megkülönböztetünk környezetváltásos, preemptív és kooperatív többfeladatos rendszert a környezetváltásos mód egy nagyon egyszerű feladatkezelés, melyben csak az előtérben lévő program kap feldolgozási időt; ilyenkor egy háttérben lévő program aktiválásához a felhasználónak előre kell hoznia a megfelelő ablakot kooperatív esetben (például a Mac OS operációs rendszernél vagy a Windows 3.0 grafikus felhasználói felületnél) a több program futása úgy valósul meg, hogy minden program bizonyos időnként lemond a CPU használatáról, átengedve azt egy másiknak; semmi sem kötelezi azonban arra, hogy ezt megtegye, tehát tetszőleges ideig lefoglalhatja az erőforrást, a többi folyamatot várakozásra kényszerítve a preemptív esetben (például a Windows 95 ös és újabb verzióinál, valamint a Linuxnál) az operációs rendszer magja, a kernel képes arra, hogy egy megadott idő után a CPU használati jogát elvegye az éppen futó folyamattól és egy várakozónak adja át. A L INUX OPERÁCIÓS RENDSZER ALAPJAI I. A Linux operációs rendszer felépítése: a rendszer minden eleme a többitől függetlenül cserélhető (úgy is, hogy a rendszer zavartalanul fut, mialatt valamelyik részét frissítjük, újratelepítjük) 1. Egy Linux rendszer elemei Rendszermag (kernel): az operációs rendszer legalapvetőbb része, hardvert közvetlenül működteti, vezérli teljes egészében szabad forráskódú (szűkebb értelemben ez jelenti magát a Linux ot) a kernel verziószáma három (vagy négy), egymástól ponttal elválasztott részből áll: főverziószám.alverziószám.a legújabb módosítás száma.a módosítás változata (pl.: 2.6.9) ha az alverziószám (a második szám) páros, akkor stabil, ha páratlan, akkor fejlesztői változatról van szó pl. 2008. szeptember 8 án a legfrissebb stabil kernel verziószáma 2.6.26.5 a Linux eddigi összes kernele valamint a legfrissebb stabil és fejlesztői kernelek verziószáma az interneten a www.kernel.org lapon található meg a kernel egy része modulokba is kerülhet, amelyek csak akkor töltődnek be a memóriába, ha szükség van rájuk; ha már nem használjuk őket, kitörlődnek onnan Rendszer segédprogramok: olyan, általában C nyelven megírt programfájlok, amelyeket sok program használ minden ilyen fájl lényegében egy függvénygyűjtemény (függvénykönyvtár), amely függvények bármely program által elérhetők és használhatók a függvénykönyvtár (angolul: library) nem tévesztendő össze a fájlrendszerben használatos könyvtár ral (mappa, tartalomjegyzék, angolul: directory) hasonló a szerepük, mint a Windows operációs rendszerben a.dll kiterjesztésű fájloknak Héj (shell): az a feladata, hogy beolvassa, értelmezze és a rendszermag számára továbbítsa a felhasználó által kiadott parancsokat lényegében az operációs rendszer parancsértelmezője és felhasználói felülete két alaptípusa van: karakteres és grafikus karakteres héj:
I. A Linux operációs rendszer alapjai 5 billentyűzettel begépelt és Enter rel lezárt parancsokkal vezérelhető az operációs rendszer által biztosított valamennyi lehetőség elérhető ilyen módon (ha megvan a megfelelő jogosultság és tudás) kisebb programokat is lehet írni a segítségével (amihez nem kell külön programfejlesztői környezet) többféle is van, az alapértelmezés szerinti a bash hasonlít a Windows beli DOS felülethez (csak annál jóval többet tud) grafikus héj alapvetően egérrel vezérelhető az operációs rendszer nem minden lehetőségét tudjuk kihasználni, de kényelmesebb a használata az összetettebb, erőforrás igényes grafikus héjak (pl.: Gnome, KDE) rendelkeznek rájuk optimalizált külön programokkal is (amelyeket, ettől függetlenül, természetesen mindegyik grafikus héjjal lehet valahogyan futtatni), míg mások (pl.: IceWM, BlackBox stb.) kisebb erőforrást igényelnek, gyengébb gépeken is gyorsan futnak, de kevesebb extra szolgáltatással rendelkeznek vannak a Windows grafikus felületéhez hasonló kinézetű és hasonló módon működő grafikus héjak is Felhasználói programok (alkalmazások): a felhasználó igényeinek megfelelő feladatot ellátó különféle programok (pl.: szövegszerkesztők, táblázatkezelők, rajzolóprogramok, böngészőprogramok, levelezőprogramok, zenehallgató és video lejátszó programok, játékok stb.) 2. Linux terjesztések (disztribúciók) Azok a programcsomagok, amelyeket a Linux telepítésének és használatának megkönnyítésére egyes cégek vagy egyéb, linuxos szakemberekből álló csoportok (a rendszermag és más programok felhasználásával) összegyűjtöttek, használható rendszert állítottak össze belőlük és megfelelő telepítőprogrammal ellátva, ingyen vagy pénzért terjesztik. A disztribúciókban a rendszermag teljes egészében szabad szoftver, az egyéb szoftverek között lehetnek kereskedelmi vagy egyéb jogállású szoftverek is. Az ismertebb disztribúcióknak (pl. Slackware, Debian, Red Hat Linux, Fedora Linux, SuSE Linux, Mandrake Linux, Knoppix stb.) létezik magyarított változata is, míg vannak eredetileg is magyar fejlesztésű disztribúciók (BlackPanther Linux, UHU Linux, Frugalware Linux), amelyek a legnagyobb mértékű magyar nyelvi támogatással rendelkeznek (természetesen, az eredetileg angol nyelvű programok vagy dokumentációk magyarítása még ezekben sem teljes) Az egyes disztribúciók verziószámának semmi köze sincs a bennük lévő kernel verziószámához (pl. az UHU Linux 2008 január 20 án megjelent 2.1 es stabil változata a 2.6.23.9 es rendszermagot használja) A disztribúciók verziói általában valamilyen fantázianevet is kapnak (pl. az UHU Linux 2.1 es stabil változatának a fantázianeve: Bumm). 3. Linux Live rendszerek Bármelyik Linux disztribúció telepíthető úgy a számítógépre, hogy az addig működő (általában valamelyik Windows operációs rendszer) is használható marad. Ekkor a rendszerindításnál egy megfelelő indításvezérlő (boot manager) által megjelenített listából kell kiválasztani a használni kívánt operációs rendszert. A Linux által leggyakrabban használt indításvezérlő a GRUB (GRand Unified Bootloader, 'nagy egyesített betöltésvezérlő'). A telepítéshez azonban általában újra kell particionálni a winchestert, ami nem teljesen veszélytelen (de ha kellően odafigyelünk, egyáltalán nem veszélyes).
I. A Linux operációs rendszer alapjai 6 Ezért a Linux szal csak ismerkedni kívánó, de a telepítéssel ill. az esetleges particionálással járó munkát vállalni nem akaró érdeklődők számára olyan CD ket (vagy DVD ket) állítottak össze, amelyről indítva a számítógépet, egy teljes Linux rendszer indul el, anélkül, hogy a winchesterre bármit is írna (ott legfeljebb egy memóriaként használatos ideiglenes mappát hoz létre, amelyet kilépéskor nyomtalanul kitöröl). Ez a live CD (vagy live DVD). A live CD használatához be kell állítani a számítógép CMOS RAM Setup jában, hogy rendszerindításnál elsőként CD ről próbálja meg a rendszerindítást. A CMOS RAM Setup ot általában a gép indítása után a megfelelő pillanatban megnyomott Delete billentyűvel lehet megjeleníteni. Egy live CD mindig lassabb, mint a telepített Linux változat (mert egy CD meghajtó lassabban működik, mint egy winchester), és jó, ha minél gyorsabb processzor és minél nagyobb memória van a gépben. Egy Linux live CD használható akkor is, ha a gépre telepített operációs rendszer teljesen használhatatlan, viszont a winchesterről értékes adatokat kell kimenteni (a Linux Live nem települ a winchesterre, de ha úgy akarjuk, olvasni tud róla). A Linux live rendszer természetesen, internetezésre is használható (alapértelmezésben egy DHCP szervertől kér IP címet, de be lehet állítani fix IP címeket vagy más internet elérési módot is). Mivel a vírusoktól és egyéb hálózati kártevőktől már a Linux sem teljesen mentes (bár nagyságrendekkel kevesebb linuxos vírus van, mint windowsos), ha internetezés közben támadás éri a gépünket, egy Reset után újra az eredeti, vírusmentes rendszerünk indul be. Ha gyakran használunk egy Linux live rendszert, azonban az alapértelmezés szerinti beállítások nem megfelelők, lehetőség van arra, hogy ezeket a beállításokat ne kelljen minden rendszerindítás után megismételni: a beállításokat floppyra mentjük, és ezt a floppy lemezt a rendszerindítás előtt betesszük a floppymeghajtóba. Léteznek már olyan live rendszerek, amelyket egy pendrive ra kell telepíteni. Természetesen, ez csak olyan gépeknél használható, amelyek képesek II. Fájlok, könyvtárak, könyvtárszerkezet, lemezmeghajtók a Linuxban 1. Fájl (file, 'állomány'): logikailag összetartozó adatok azonosítóval ellátott halmaza A fájlok azonosítója (neve) a Linuxban legfeljebb 255 karakterből állhat. A Linux a fájlnevekben megkülönbözteti a kis és nagybetűket. A Windows ban megszokott módon lehet formailag kiterjesztése is egy fájlnak (a név első része után egy pont, majd a kiterjesztés), de egy Linux rendszer nem a kiterjesztés, hanem a fájl tartalma alapján állapítja meg annak típusát. A Linuxban egy fájl nevében lehet több pont is. Bár az újabb Windows változatok is megengedik a fájlnevekben a több pontot (és a legutolsó pont utáni részt tekintik kiterjesztésnek), de ez inkább csak a bonyodalmak számát növeli, gyakorlati haszna nincs. Egy futtatható fájl (program) futtatásához a megfelelő jogosultsággal kell rendelkezni. 2. Könyvtár (directory, 'tartalomjegyzék') vagy mappa (folder): fájlok csoportosítására szolgáló gyűjtőobjektum, amely csak fájlokat vagy könyvtárakat tartalmazhat A Linux a könyvtárakat speciális tulajdonságú fájlokként kezeli. A Linux (és valamennyi, a Unix hoz hasonló operációs rendszer) a lemezeken egyetlen nagy könyvtárrendszerbe illesztve kezeli az összes fájlt, könyvtárat, lemezmeghajtókat és egyéb eszközmeghajtókat (gyakorlatilag mindent fájlnak tekint, ezért a továbbiakban a fájl szó a fentiek közül bármit jelenthet). 3. Könyvtárszerkezet, elérési útvonal: A Linux könyvtárszerkezetét a Unix Fájlrendszer felépítési Szabvány (Filesystem Hierarchy Standard, FHS) határozza meg. A legtöbb Linux disztribúció ezt a szabványt követi. A könyvtárszerkezet hierarchikus felépítésű, amelyik a / jelű root ('gyökér') könyvtárból indul ki.
I. A Linux operációs rendszer alapjai 7 a / könyvtárban általában szabványos nevű és tartalmú könyvtárak vannak, ezért (bár rendszergazdaként lenne jogunk hozzá) kézzel nem célszerű ezektől eltérő nevű vagy tartalmú könyvtárat közvetlenül a / könyvtárban létrehozni A könyvtárszerkezetben történő közlekedés leírásához (a Windows ban megismert módon) itt is az elérési útvonalat használjuk, amelynek fő sajátosságai: az egyes szinteken lévő könyvtárakat a / (per, Shift 6) jel és nem a Windows ban megszokott \ (backslash, AltGr Q) jel választja el egymástól; kétféle típusú elérési útvonal van: teljes elérési útvonal: mindig a / könyvtárral kezdődik és mindig használható; relatív elérési útvonal: az aktuális könyvtárban közvetlenül lévő könyvtár nevével kezdődik, és csak az ezen az ágon lévő fájlok elérésére használható. Néhány speciális könyvtár (a / könyvtáron kívül): aktuális könyvtár: az a könyvtár, amelynek a tartalma a karakteres felületen kiadott ls a listázóparanccsal jelenik meg az aktuális könyvtár jele:. (egy pont) ha viszont egy könyvtár neve. tal kezdődik és utána más karakterrel folytatódik, azt jelenti, hogy az illető könyvtár rejtett attribútumú mivel biztonsági okok miatt az aktuális könyvtárban lévő fájlok nem érhetők el csupán a nevük megadásával (úgy, mint a Windows ban), ezért egy aktuális könyvtárbeli fájl eléréséhez a fájl neve elé karakteres felületen a./ karaktereket is be kell gépelni az aktuális könyvtár szülőkönyvtára: az a könyvtár, amelyik az aktuális könyvtárat közvetlenül tartalmazza a szülőkönyvtár jele:.. (két pont) a szülőkönyvtár jelének felhasználásával (és megfelelő jogosultságok birtokában) akármelyik könyvtárból akármelyik fájl egyetlen elérési útvonallal elérhető A / (root) könyvtárban található szabvány szerinti könyvtárak és azok szokásos tartalma: /bin: olyan alapvető futtatható programok (binárisok), amelyeket mindegyik felhasználó használhat úgy, mint egy Linux parancsot vagy egy segédprogramot, a karakteres felületen kiadott megfelelő utasítással (paranccsal) /boot: a rendszer indításához szükséges fájlok helye /dev: eszközmeghajtó fájlok (a különböző eszközök kezeléséhez szükséges, azokat képviselő fájlok) ha valamelyik alkalmazás egy eszközt akar használni, akkor valójában az itt található megfelelő eszközkezelő fájlhoz fordul /etc: a számítógéppel (ill. a konkrét számítógépes rendszerrel), annak beállításával kapcsolatos fájlok rendszerkonfigurációs fájlokat tartalmaz, ezért a legtöbb esetben, ha be akarunk valamit állítani ( linuxos módon ), akkor ebben a könyvtárban kell keresni a beállítási lehetőséget kínáló konfigurációs fájlt /home: a felhasználók saját (home), bejelentkező (login) alkönyvtárai az alkönyvtár neve megegyezik a felhasználó bejelentkezési (login) nevével minden felhasználó azt tehet a saját könyvtárában, amit akar /lib: dinamikus függvénykönyvtárak (alapvető fontosságú programkönyvtárak és kernel modulok) ezek segítségével érhető el az, hogy ugyanazokat az előre megírt eljárásokat több alkalmazás is használhassa az itt lévő fájlok hasonlítanak a Windows beli.dll kiterjesztésű állományokhoz /lost+found: ha valamilyen rendkívüli esemény miatt a fájlrendszer megsérül, és a helyreállító program olyan fájlokat talál rajta, amelyeknek könyvtárstruktúrába helyezéséhez nincs elég
I. A Linux operációs rendszer alapjai 8 információja, ide teszi őket ezt a könyvtárat csak a rendszergazda (root) nézheti meg, hiszen az esetlegesen itt található fájlok hasznosításához komoly szaktudás kell az ún. naplózó fájlrendszereknél (amelyek minden, a rendszerben történt eseményt naplóznak és egy esetleges rendszer összeomlás után történő újraindításnál ebből a naplófájlból állítják helyre a rendszert, ilyen az újabb disztribúciókban alapértelmezett ext3 fájlrendszer is) erre a könyvtárra ritkán van szükség, ezért az általában üres /media: az újabb disztribúciókban (a FHS legújabb, 2.3 as ajánlásának megfelelően) ide az induláskor automatikusan csatlakozó háttértárolók (floppy, CD, DVD, winchester) tartalma kerül /mnt: beillesztési pont az időlegesen becsatlakoztatott fájlrendszerek részére ide csatlakoztathatók a háttértárolók, és azok tartalmához így lehet hozzáférni az újabb disztribúciókban ide csak az ún. kézi csatolású eszközök kerülnek, az automatikus csatlakoztatás a /media könyvtárba történik /opt: a rendszerbe utólag hozzáadott, telepített alkalmazások alapértelmezésben ide kerülnek a Linux ban az alkalmazásokat akkor a legegyszerűbb telepíteni, ha az adott disztribúció csomagkezelője által kezelhető programcsomagok formájában léteznek az újabb disztribúciókban általában nem használják ezt a könyvtárat, ezért az alapértelmezésben mindig üres /proc: a futó folyamatok (processzek) állapotáról információkat tartalmazó fájlok gyűjteménye a számítógép alkatrészeiről találunk itt adatokat, a legtöbb alkalmazás is innen olvassa ki a gép tulajdonságait az itt lévő fájlok a rendszerindítás során létrejövő szöveges állományok ezt az egész könyvtárat virtuális (látszólagos) fájlrendszernek nevezzük és csak az operációs rendszer használhatja /root: a root (rendszergazda) felhasználó saját (home) bejelentkezési (login) könyvtára /sbin: a rendszergazda által használható, a rendszerindításhoz és rendszer karbantartáshoz használt rendszeradminisztrációs parancsok gyűjteménye /srv: az adott rendszer adott állapotában megvalósított ún. helyzetspecifikus adatokat tartalmaz pl. ha az Apache webszerver program fut a rendszerben, akkor a /srv/www lesz a szerver dokumentum gyökérkönyvtára (vagyis az ebben a mappában elhelyezett /sys: a rendszerben megtalálható hardver eszközökről tartalmaz adatokat /tmp: a rendszer működése során keletkező átmeneti adatokat tartalmazó könyvtár ennek a könyvtárnak a segítségével lehet rendet tartani az egyes alkalmazások háza táján, mert mindegyik ebbe a könyvtárba szemetel és a könyvtár tartalma a rendszerindításkor törlődik /usr: az általános felhasználói alkalmazásokat és azok adatait (pl. forráskódjukat) tartalmazza általában ez az egyik legnagyobb könyvtár, amelynek legáltalánosabb alkönyvtárai és azok tartalma: /usr/bin: parancsok /usr/sbin: rendszerparancsok /usr/lib: függvénykönyvtárak /usr/doc: dokumentációk /usr/man: kézikönyvek (manuálok) /usr/src: forráskódok /usr/spool: ideiglenes fájlok az újabb disztribúciók a /opt könyvtár helyett a /usr könyvtár alkönyvtáraiban tartalmazza
I. A Linux operációs rendszer alapjai 9 az utólag hozzáadott alkalmazások jellemzőit /var: a rendszer működése során állandóan változó rendszeradatokat (pl. a naplóállományokat) tartalmazza 4. Lemezmeghajtók: A háttértárolók azonosítása nem a Windows ban megszokott módon (az angol abc betűivel) történik. A floppy lemez és a CD, DVD lemez esetében a fizikailag egy egységet képező háttértároló logikailag is egy egységnek számít, míg a winchester esetén lehetőség van azt logikai lemezrészekre (partíciókra) osztani. Ha nem osztjuk az illető winchestert partíciókra, akkor is van rajta egy partíció, amely a teljes lemezt elfoglalja. A winchester partíciókra történő felosztását hívjuk particionálásnak. Minden winchesteren legfeljebb négy elsődleges partíció, vagy legfeljebb három elsődleges és egy kiterjesztett partíció lehet. A kiterjesztett partíciót további, tetszőleges számú logikai meghajtóra oszthatjuk (amelyeket ugyanúgy kezelhetünk, mint az elsődleges partíciót). A Windows csak elsődleges partícióra hajlandó települni, és egy winchesteren általában csak egy elsődleges partíciót tud kezelni, míg a Linux tetszőleges partícióra kerülhet és lemezenként több elsődleges partíciót is tud kezelni. Floppymeghajtóból egy számítógépben legfeljebb kettő lehet. Ezek egy szalagkábellel csatlakoznak az alaplaphoz. Azt a meghajtót, amelyik a szalag végéhez csatlakozik, elsődleges floppymeghajtónak nevezzük (a Windows ban ez az A: meghajtó), a másikat pedig másodlagos floppy meghajtónak nevezzük ( a Windows ban ez a B: meghajtó). Megfelelő beállítással a két floppy meghajtó betűjele felcserélhető a Windows ban. A leggyakrabban használt számítógépeknél winchesterből, optikai (CD, DVD)meghajtóból vagy nagy kapacitású floppymeghajtóból (LS 120 as, Zip drive stb.) összesen legfeljebb 4 darab lehet (ezek az ún. IDE csatolású eszközök). Ezek az alaplapra két szalagkábellel csatlakoznak (tehát mindkét szalagkábelre egyenként legfeljebb 2 eszköz kapcsolható). Az egyik szalagkábelen lévő eszközök az elsődleges (primary), a másikon lévők a másodlagos (secondary) eszközök. Mind az elsődleges, mind a másodlagos eszközöket magán az eszközön található kis rövidre záró dugók (jumperek) beállításával lehet megkülönböztetni: mester (master) vagy szolga (slave) lehet (függetlenül attól, hogy melyik a szalagkábel melyik csatlakozójához kapcsolódik). Így tehát ezen eszközök 4 darabjának magyar (és angol) neve: elsődleges mester (primary master), elsődleges szolga (primary slave), másodlagos mester (secondary master), másodlagos szolga (secondary slave). A Linux ban a háttértárolók eszközmeghajtói a /dev könyvtárban találhatók, a következő fájlokban: /dev/fd0: az elsődleges (a Windows beli A:) floppy meghajtó /dev/fd1: a másodlagos (a Windows beli B:) floppy meghajtó mindkét floppy meghajtónál, a benne lévő, meghatározott kapacitású lemez eszközmeghajtója más, pl. az elsődleges meghajtóban lévő, 1,44 MB kapacitású floppylemezé: /dev/fd0h1440 /dev/hda: a primary master meghajtó /dev/hdb: a primary slave meghajtó /dev/hdc: a secondary master meghajtó /dev/hdd: a secondary slave meghajtó ha valamelyik fenti IDE csatolású eszköz winchester, akkor annak a partícióinak külön eszközmeghajtója van, pl. ha a primary master meghajtó winchester, annak az első partíciójának eszközmeghajtója: /dev/hda1, a második partícióé /dev/hda2 stb. Ha az IDE eszközök között egy CD ROM, CD író ill. DVD meghajtó van, annak az eszközmeghajtója: /dev/cdrom, /dev/cdwriter ill. /dev/dvd. Ha az IDE eszközök között több CD ROM, CD író ill. DVD meghajtó van, annak az eszköz
I. A Linux operációs rendszer alapjai 10 meghajtója a /dev/hda, /dev/hdb, /dev/hdc és a /dev/hdd eszközmeghajtók közül az, ahova az illető eszköz csatlakoztatva van. A legtöbb, általánosan használt, nem szerver célú disztribúcióban a floppy, winchester és optikai meghajtók a rendszerindításnál automatikusan becsatolódnak a könyvtárszerkezetbe (ez az ún. automount ), ezért az illető meghajtókban lévő lemezek tartalma itt lesz hozzáférhető és (a jogosultságoktól függően) használható, mégpedig a /media könyvtár alkönyvtáraiba a következőképpen: ha egy floppymeghajtó van (gyakorlatilag csak ez az eset fordul elő), az a /media/floppy könyvtárba csatolódik ha csak egy optikai (CD vagy DVD) meghajtó van, az a /media/cdrom alkönyvtárba csatolódik be ha több optikai meghajtó van, az első után becsatolódó a /media/cdrom hda, /media/cdrom hdb, /media/cdrom hdc vagy /media/cdrom hdd könyvtárak közül a megfelelőbe csatlakozik a merevlemezes meghajtók partíciói a /media/disk hda1, /media/disk hda2,., /media/diskhdb1, /media/disk hdb2,, /media/disk hdc1, /media/disk hdc2,, /media/disk hdd1, /media/disk hdd2, könyvárak közül a megfelelőbe csatlakozik (pl.: a /media/disk hda2 könyvtár a primary master csatlakozón lévő winchester második partícióját jelenti) Ha a számítógépben SATA csatolású winchester van, a megfelelő könyvtárak nevében a hd karakterek helyett sd karakterek szerepelnek (pl.: /dev/sda, /dev/sdb,, /media/sda1 stb.). Sőt, az újabb disztribúciókban mindegyik (nem csak a SATA csatolású) winchesterek és flash memória alapú háttértárolóknál (ilyen pl. a pendrive) hasonló a helyzet. III. Jogok (jogosultságok) a Linuxban 1. Alapok A Linux többfelhasználós (multiuser) operációs rendszer, ezért csak valamilyen felhasználónév (és a hozzá tartozó jelszó) megadása után lehet használni. A fájlokhoz ill. a könyvtárakhoz tartozó hozzáférési jogosultságok meghatározzák, hogy melyik felhasználó melyik fájlon ill. könyvtáron milyen műveletet hajthat végre. A Linuxban a jogok (mint általában a többfelhasználós operációs rendszerekben) a rendszer fájlszintű védelmét biztosítják. Minden felhasználó (user) egy csoporthoz (group) tartozik. A felhasználók csoportokba sorolása azt a célt szolgálja, hogy több felhasználónak lehessen viszonylag gyorsan és egyszerűen ugyanazokat a jogosultságokat adni Ha a felhasználónak nem adunk meg csoportot, automatikusan a users csoportba kerül. Minden fájlnak és könyvtárnak van egy tulajdonosa. Ez vagy a rendszergazda (root felhasználó) vagy az a felhasználó, amelyik létrehozta az illető fájlt. 2. A Linux a fájlokhoz és könyvtárakhoz való viszonyuk alapján a következő felhasználótípusokat különbözteti meg (zárójelben az angol név és rövidítés): az a felhasználó, aki a fájl ill. könyvtár tulajdonosa (user, u), az a csoport, amelyikhez a fájl ill. könyvtár tulajdonosa tartozik (group, g), a többi felhasználó (others, o), minden felhasználó (all, a). 3. A fájlokkal és könyvtárakkal három dolgot tehetnek a felhasználók (zárójelben az angol elnevezés és rövidítés): olvasás (read, r), írás (write, w), végrehajtás (execute, x). Mindegyik felhasználótípusra külön külön be lehet állítani ezeket az engedélyeket. A jogok jelentése a fájloknál: olvasás: meg lehet nézni a fájl tartalmát írás: módosítani és törölni lehet a fájlt végrehajtás: