Sárospataki Református. Lapok

SRL Sárospataki Református A Tiszáninneni Református Egyházkerület Lapja Lapok LVIII. évf. 1. szám 2005. március

Kedves Olvasó! Akeresztyén ember gondolkodásától az ígéret fogalma nem áll távol. Hitünkben a bizalom és a reménység egyaránt az ígéretekre támaszkodik. A mai magyar politikai életnek is hangsúlyos részeivé váltak az ígéretek. Azt hihetné az ember, hogy vezető politikusaink elkötelezett keresztyének (keresztények), oly buzgón ígérnek. Legutóbb éppen azt, hogy egy éven belül a pataki könyvek hazatérnek Oroszországból. Ez egyébként a politikusi ígéretek visszatérő láncszeme, még minden Moszkvába látogató baloldali vezető politikus kijelentette az esemény közeli megvalósulását. Csörgött is a telefon éjjel-nappal a Gyűjteményekben, rádió, televízió, írott sajtó buzgón érdeklődött a fogoly könyvekről, meg arról, hogy mi a véleményünk a legutóbbi ígéretről. Őszintén szólva én elsőként arra gondoltam, hogy: nem lesz gáz ár emelés Nem tudom miért, de áldott emlékű Csorba László régi, még az átkosban tett megjegyzése jutott eszembe: Isten szól, a politikusok meg dumálnak ez a különbség. No igen, a pataki könyvek sorsáról is az Orosz Föderáció Dumája dönt majd. a szerkesztőség Tartalom Gyönyörködöm a Te beszédedben - Krisztus föltámadott 3 Abaúji Egyházmegye 4 Ökumenikus imahét Göncön 4 Internet Zilizen 5 Borsod-Gömöri Egyházmegye 6 Adventi ünnepség a Miskolc-Alsóvárosi gyülekezetben 6 Elkészült a tiszaújvárosi Nikodémus Idősek Otthona 7 Egyházmegyei gondnoki csendesnap Berekfürdőn 8 Egervölgyi Egyházmegye 9 Hogyan gyógyítható a beteg egyház 9 Zempléni Egyházmegye 11 Presbiterportré: Dakos János, Karcsa polgármestere 11 Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből 12 Templomi koncert Vámosújfaluban 13 Tokaj legvitézebb várkapitánya: Némethi Ferenc 13 Mécses kultúrális esték Tokajban 15 Intézményeink 16 Farsang a Sárospataki Református Kollégium Általános Iskolájában 16 A Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának életéből 16 A magyar kultúra napjára 16 Példázatok a mennyek országáról 17 Beiskolázási tervek, lehetőségek, felvételi 17 Diákszínpad 18 Lévay József Református Gimnázium és Diákotthon - Felajánlás 18 Fórum 20 Holtomiglan-holtodiglan - még egyszer? 20 Tanítványosítás, avagy ifjúságunk nevelésének néhány kérdése 21 Az igazat mondd, ne csak a valódit - Magyar nép, keresztyén élet 22 Hit és tudomány - Relativitáselmélet és a Biblia 25 Gyerekekről és gyerekeknek 26 A Bohóc 26 Tizenkét végzetes tanács a szülőknek 27 Mese - Csillagpor 28 Visszaemlékezés - Száz éve született Darányi Lajos püspök 30 Könyvajánló 31 Kedves Olvasóink! Lapunk előfizethető az alábbi elérhetőségeken: 3525 Miskolc, Kossuth u. 17.; Tel: 46-346-906; srlszerk@freemail.hu Címlapfotó: Füsti-Molnár Szilveszter és Rácsok András A címlapon a Sárospataki Református Templombelső látható. SRL A Tiszáninneni Református Egyházkerület Lapja

Ha pedig Krisztus fel nem támadott Ámde Krisztus feltámadott Gyönyörködöm a te beszédedben Húsvét ünnepére készülve egy látszólag fölösleges, de mégis fontos kérdésre kell válaszolnunk: Mire is ünnepeljük azt az ünnepet? Húsvét vagy feltámadás ünnepe ez számunkra? A húsvét helytelen, de árulkodó elnevezés: az evésre néz, s nem testünk feltámadására. Isten ez elé a kérdés elé állít: hús-vétunk lesz-e, vagy Krisztus feltámadását ünnepeljük? Arról, hogy mennyire fontos a keresztyén életben a feltámadás-hit, Pál apostol félreérthetetlenül tanít. Krisztus meghalt bűneinkért, feltámadott a mi megigazulásunkért, és megjelent dicsőséges testben. E három eseményt mint a keresztyén hitünk tartóoszlopait tekinthetjük. Bármelyik is hibás, vagy hiányzik, keresztyénségünk hasznavehetetlen. Ezért fontos, hogy legyen rendíthetetlen bizonyosságunk Krisztus feltámadásáról. Isten Igéje gondoskodott róla, hogy fennmaradjanak a tanúvallomások, bizonyságtételek erre nézve. S mindezek ellenére sok kétely, kételkedés, bizonytalanság veszi körül feltámadás hitünket. Ha pedig Krisztus fel nem támadott, sok minden hiábavalóvá válik keresztyén életünkben. Hiábavaló lesz az igehirdetés, mert annak szíve-lelke a Krisztus feltámadásáról szóló bizonyságtétel: Jézus Krisztus él! E nélkül értelmetlen, üres, felesleges is. Ha Krisztus fel nem támadott, akkor egy halotthoz beszélünk imádságainkban, halotthoz énekelünk, halottat hívunk segítségül, ami hiábavaló. Ha Krisztus fel nem támadott és nem él, akkor a keresztyén vallás a legnagyobb csalás a világon. Krisztus feltámadásában való hit nélkül nemcsak az igehirdetés, hanem egész keresztyén életünk válik hiábavalóvá. Akkor csak a sírig lát a szemünk és hiányzik testünk feltámadásának, öröklétünknek boldog reménysége. Az a keresztyén, aki nem hisz Krisztus feltámadásában és testünk feltámadásában, olyan mint aki dúsgazdagnak állítja magát, holott egy fillérje sincs. A keresztyén egyház világszerte halálos beteg, halálos vitaminhiányban szenved: hiányzik belőle Krisztus feltámadásának és testünk feltámadásának éltető hite. Egyetlen gyógyszer sem segíthet rajta: Krisztus feltámadásában való hit, amely újra egészségessé, élővé, vonzóvá teheti. Ezzel a hittel ajándékozzon meg és erősítsen meg Urunk az elkövetkező feltámadás ünnepen! Pásztor Dániel lelkipásztor, Sajóvelezd Lukátsi Vilma AKKOR... MI LESZ? Egyre többet tud már az ember, szédítő trónon ül az értelem, előtte még megszólalni sem mer, lenézett koldus lett az érzelem... Mindenkinek a zsarnok parancsol, a szintén trónra emelt önmaga, érte süketen és vakon harcol kegyetlenül. Egy új kor hajnala kábítja el, ha riadtan megáll, mert fél. Attól, hogy ez már a halál?! És tanácstalan sodródik tovább a gépcsodákat alkotó világ. Az Istent eltemette: sírba zárta,... tövissel ma már nem koronázza, inkább... nevetni próbál fölötte a komputer-kor torzult szülötte. Talán őriztetné is a kriptát, mert... ha mégis igaz lenne mindaz, amit lenéz, mint a hivők titkát, de amiről néha néha hírt ad az elnémított lelkiismeret, hogy - harmadnapra a sír üres lett! S az Isten mégis... és még ma is él, a Bibliában Ő üzen, beszél... Akkor... mi lesz? - Azt nem lehet leírni! A Feltámadottban hinni kell, hinni, hinni! Sárospataki Református Lapok 3

Add, hogy növekedjünk együtt a hitben ABAÚJI EgyházmegyE A2005. évi ökumenikus imahétre kiadott központi anyag szövegéből való a címadó gondolat. Ennek jegyében tartottuk meg január 26-30 között a közös imádság alkalmait a gönci református gyülekezetben. Minden évben az országos rendezvény után egy héttel tartjuk a közös istentiszteleteket, azért, hogy más gyülekezetekből és felekezetekből tudjunk igehirdetőket vendégül látni. Ebben az évben nem mindennapi eseménnyel indult a közös könyörgés a keresztyének egységéért. A gyülekezet meghívására Dr. Seregély István egri érsek, a magyar katolikus püspöki konferencia elnöke tartotta a nyitó igehirdetést. Krisztusról, mint a keresztyénség egyetlen lehetséges fundamentumáról tartott homiliáját a római katolikus és a református hívek nagy figyelemmel hallgatták. Csütörtökön este Szuhánszky István miskolci és kistokaji metodista lelkipásztor a közös alapra építhető, Isten előtt értékes életekről tanította az egybegyülteket. Pénteken este Pásztor Gyula református lelkipásztor, a sárospataki teológusok tanára és A gönci református templom spirituálisa (lelkigondozója) arról beszélt, hogy a keresztyének teste az Isten temploma, és ezt tudva kell élnünk és szolgálnunk. Szombaton este Dr. Mikolai Vince miskolcdiósgyőri plébános, pápai prelátus az Isten bölcsességének és a világ bölcsességének kibékíthetetlenségéről és Krisztus keresztjének mindennél értékesebb és üdvösséget szerző erejéről szólt a népes gyülekezethez. Az utolsó alkalmon vasárnap délelőtt az egyházkerület püspöke záró igehirdetésében arról beszélt, hogy mivel a Krisztus a miénk, minden a miénk, és bátran kell, hogy éljünk és szolgáljunk közösen az Isten dicsőségére. Valamennyi alkalom ökumenikus liturgia szerint zajlott, a nyitó és záró istentiszteleten közreműködött a gyülekezet énekkara. Peter Spangenberg írja egyik könyvében: Az ökumené ez volna: meg akarlak érteni. Békében szeretnék élni veled ezen a világon. Veled együtt jól szeretném magam érezni a keresztyének családjában. Nekünk ezen az imahéten ez sikerült. Sóhajdáné Samu Zsuzsa beosztott lelkész, Gönc 4 Sárospataki Református Lapok

Internet Zilizen Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium tavaly indította el országos szinten az e-magyarország nevű programját, melynek célja, hogy minél több településen elérhető közelségbe kerüljön az Internet. E programba a Magyarországi Református Egyház is bekapcsolódott, vállalva, hogy telephelyeket biztosít a számítógépek üzemeltetésére. Megtiszteltetésnek éreztük, hogy egyházmegyénkben a zilizi gyülekezet első körben csatlakozhatott ehhez a programhoz. Januárban kaptuk a kérdést Baksy Mária esperes asszonytól: a Minisztérium küld 2 számítógépet és biztosítja az Internet hozzáférést; tudjuk-e fogadni és vállaljuk-e az erre alkalmas hely biztosítását? A válasz természetesen igen volt, bár ekkor még nem tudtuk, hol is lesz az erre alkalmas hely. Majd szép lassan minden megoldódott. A presbitériummal teljes egyetértésben úgy határoztunk, hogy a gyülekezeti termünk melletti raktárhelyiséget Internet-szobává alakítjuk. Nyáron mindez el is készült. A volt raktárhelyiség laminált padló burkolatot kapott, számítógép asztalt készíttettünk, székeket, lámpákat vásároltunk, és gázkonvektort szereltettünk be, hogy a szoba télen is használható legyen. Az asszonytestvérek keze munkáját dicséri a tisztára meszelt fal és a faluban szőtt szőnyegek. Október elején Nagy Endre, egyházkerületünk fő informatikusa üzembe helyezte a számítógépeket. A faluban nem kellett különösebb híradás arról, hogy mire készülünk, hiszen a hittanos gyerekek szinte minden órán megkérdezték: Tiszteletes bácsi, mikor lehet internetezni? Október utolsó hétvégéjén elérkezett ez is. Kicsik és nagyok elfoglalták a szobát, és a túlzsúfoltság elkerülése érdekében már az elején korcsoportonkénti beosztást kellett készíteni, hogy ki mikor jöhet internetezni. Látva az örömmel ide érkező gyermekeket és ifjakat, talán nem csak bennem fogalmazódott meg a kérdés: vajon meddig tart a kezdeti lelkesedés? Ez a csoda is csak három napig tart? Tart még most is, hiszen a heti három nap nyitvatartási időből szinte nincs kihasználatlan óra, valaki mindig van az Internet-szobában. S hogy mire használják? Az alsó tagozatos gyerekek még csak játszanak. A számítógép kezelését egymástól lesik el oly ügyesen, hogy mire felső tagozatban informatikát kezdenek el tanulni, már kész szakemberek lesznek. A nagyobbacskák az internetes beszélgetés, a chat rejtelmeiben merülnek el. A középiskolások viszont már iskolai tanulmányaikhoz is felhasználják az Internet adta lehetőségeket. Készült már ennek segítségével szorgalmi dolgozat, félévi felmérők előkészítése. Van olyan diák, aki tanulmányi versenyre készülve a tavalyi kérdéseknek nézett utána. Felvételire készülő általános iskolások az interneten nézték meg leendő középiskolájuk oktatási rendszerét. Egyetemistáink az interneten keresztül jelentkeznek vizsgáikra és néznek utána egyetemi dolgaiknak. A munka mellett tanuló szülők az internetről töltik le tanulmányi anyagaikat. Mindezt látva elmondhatjuk, nem volt hiábavaló a gyülekezet áldozathozatala, hogy alkalmas helyet találjunk az Internet-szobának. Van még egy fontos üzenete a nálunk történteknek. Mivel az Internet-szoba egy portán van a gyülekezeti teremmel és a templommal, talán nem illúzió abban is bíznunk, hogy az 5-10 évvel ezelőtt, vagy még korábban hittanra járt és konfirmált ifjak nem fognak idegenkedni a templom és az egyház közelségétől. És ha itt maradnak szülőfalujukban, vagy ha elkerülnek is más vidékre, ez az itt kapott jó élmény elkíséri őket, és talán újra megtalálják a Krisztussal való együttlét áldott örömét. Gombos Péter lelkipásztor, Ziliz Sárospataki Református Lapok 5

Borsod-Gömöri EgyházmegyE Adventi ünnepség a Miskolc-Alsóvárosi Az érzelmek gazdag áramlása, mindenkit eltöltő, emelkedett hangulat, nemesen összeállított, változatos program jellemezte azt a gyülekezeti ünnepséget, amely december 5-én, vasárnap volt a Miskolc-Alsóvárosi gyülekezetben a délutáni, adventi szeretetvendégség keretében. Ezen a napon emlékezett meg a gyülekezet arról, hogy lelkipásztoruk, dr. Szathmáry Sándorné életévének 50., diplomája megszerzésének 20. évfordulóját ünnepelte. A zsúfolásig megtelt imaházban az ünnepség Gazda István esperes szolgálatával kezdődött. A szombatév ószövetségi rendelkezése néhány gondolatának felolvasása után a Zsidókhoz írt levél 10,24 versére emlékeztetett: Ügyeljünk arra, hogy egymást kölcsönösen a szeretetre és a jócselekedetekre buzdítsuk. Hangoztatta, hogy az 50. év az Ószövetségben is ünnepet, pihenést és az Isten szabadító örömére való figyelést rejtette magába. Az ünneplés nem idegen a Szentírás világától, sőt Isten akarja életünk egy-egy szép évfordulóját számunkra emlékezetessé tenni. Ha Ő ezt teszi velünk hangoztatta tovább az igehirdetés, akkor nekünk is egymásra figyelve észre kell venni, hogy mikor kell a másik testvér életében szeretetünk és megbecsülésünk jeleit felmutatni. Az ünnepség alaphangját az esperes úr szolgálatával megadta, és ezután került sor Domokosné Fazekas Hajnalka püspöki titkár nagy figyelemmel kísért előadására és köszöntésére. Gazdag tartalmú és meleg hangulatú gondolataiból csak részleteket tudunk most kiemelni: Köszöntöm a hűséges lelkésznőt, Magdikát, aki hűséges volt a kevésen is, és mindig többre bízatott ezért. Így a jó Isten már 50 szép évvel ajándékozta meg őt. Az 50 év 20 év lelkipásztori szolgálatot foglal magába az Úr dicsőségére és a gyülekezetek örömére. Erre is emlékezünk most, és ezért is hálás a szívünk. A Miskolc-Alsóvárosi gyülekezetben ebből a 20 évből 13 évet köszönhetsz most meg Istennek te és a gyülekezet, és mindnyájan, akik itt vagyunk. A gyülekezet pásztorolása, az igei szolgálatok mellett még a közegyház feladataiban is nagy szerepet vállalsz mint egyházmegyei sajtóügyi előadó és felelősségteljes egyházlátogató különböző gyülekezetekben, hitoktató az iskolákban, melynek érdekében 2003-ban vallástanári diplomát is szereztél. Igényes esztétikai érzékeddel is szolgálsz, hihetetlen módon tartod számon az apró részleteket is. A Szathmáry házaspárt, Magdikát és Professzor Urat úgy ismerhettem meg én és családom, mint akiknek az életét meghatározza az Ige. Az életörömöt, az életükkel való megelégedettséget, megbékélést képesek sugározni mások felé, példát, biztatást adva másoknak is a környezetükben. Isten éltessen és őrizzen meg benneteket, szolgálataitokon keresztül tovább gazdagítsa az alsóvárosi gyülekezetet, egyházkerületünket és mindannyiónkat egyen-egyenként. Ezt kívánom a magam nevében, családom nevében is nagy szeretettel és tisztelettel. Ezután a lelkésznőt a gyülekezet nevében Makrai István gondnok és Dr. Faragó Lajosné presbiter köszöntötte és egy új palásttal ajándékozta meg, valamint kifejezték jókívánságukat, hogy Isten rajta keresztül tovább tudja még gyarapítani és emelni a gyülekezet lelki, szellemi színvonalát. A gyülekezet első pásztora, Kóris Lajos nagytiszteletű úr köszöntése után Dr. Horváth Barna és Kovács Imre lelkipásztorok adták át 6 Sárospataki Református Lapok

gyülekezetben igei és baráti szavakkal kifejezett jókívánságaikat. Megható volt a lelkésznő édesanyjának szívből fakadó vallomása és hálája Isten iránt, hogy fáradozása, melyet leányáért tett, nem volt hiábavaló. A család nevében még a lelkésznő fia mondta el meghatott, belső átéléssel és nagy-nagy szeretettel Dsida Jenő Hálaadás című versét. Az ünnepség színvonalát emelte a Gecse Attila lelkipásztor által vezetett fúvószenekar többszöri szolgálata. A szeretetvendégség végén, az ünnepség záró aktusaként a lelkésznő mondott meghatott köszönetet, elsősorban Istennek a kapott lelki, szellemi és földi jókért, majd jelenlévő barátainak, kollégáinak és családja tagjainak, továbbá a gyülekezet egész közösségének ezért az ünnepségért és gazdag ajándékáért, mellyel körülvették, szeretetükkel elhalmozták. Makrai István gondnok Dr. Szathmáry Sándorné a gyülekezet lelkipásztora Elkészült a tiszaújvárosi Nikodémus Idősek Otthona Szükség néktek újonnan születnetek. (Jn 3,7b) Minden ember életében vannak sorsfordító pillanatok, ilyen pillanatot jelentett Nikodémus számára az az éjszaka, amit Jézussal tölthetett. Hiába volt farizeus, a törvényeket ismerő, istenfélő ember, a Jézus által elétárt új életeszme nyugtalanította. Kérdéseire kitől kaphatott volna hitelesebb választ, mint magától a Mestertől. Azon az éjszakán Nikodémus megértette, hogy Isten előtt nincs öreg vagy fiatal, gazdag vagy szegény, csak újjászületésre váró lélek. Az idős embert is az elmúlásból és az élet értelmének kereséséből fakadó gyötrelmek kínozzák, amelyekre az Egyház Krisztustól kapott küldetésével tud választ adni. Napjainkban egyre gyorsuló élettempónkban nincs időnk szüleinkre, gyermekeinkre, a másik emberre, de még saját magunkra sem. Hitvallásunk alapján ezért kötelességünk a gondok között élő, elmagányosodott emberekkel törődnünk. Amikor Tiszaújvárosban 2001 ben a Széchenyi-terv pályázatának meghirdetése idején eldöntötte a Presbitérium, hogy egy idősek otthonát épít, az a szándék vezérelte, hogy az Egyházkerületünk területén élő magányos, idős emberek sorsát felkarolja. Ahogyan az idős Nikodémusnak az élete változott meg attól a naptól fogva, hogy Jézussal találkozott, úgy szándékoztunk megoldást adni a magány és betegség terhével küszködő nyugdíjas korúak számára. A Presbitérium elkészítette a pályázati terveket, aminek benyújtása után megnyertük az építkezés elkezdéséhez szükséges összeget. Isten kegyelme az, hogy 2004. november 10-én a tiszaújvárosi Nikodémus Idősek Otthona elkészült. Az építkezés összes költsége 450 millió forintot tett ki, aminek jelentős részét az Önkormányzattól kapott ingatlan értéke és anyagi támogatása fedezte. Egyházkerületünk vezetése anyagilag is segítette a munkálatokat, amit ezúton is köszönünk. A hiányzó részt (150 millió forint) banki kölcsönnel pótoltuk. Az Otthon kétszintes, 41 szobában 49 férőhellyel rendelkezik. Az apartmanok 14-35 m 2 nagyságúak, melyek 2-5 millió forintba kerülnek. A bentlakó idős emberek teljes ellátásban részesülnek, ami napi háromszori étkezést, mosás-vasalást, orvosi felügyeletet, 24 órás nővéri ügyeletet, házi jelzőrendszer használatát, hitélet gyakorlását, szabadidős foglalkoztatást, lelkigondozást, gyógymasszőri szolgáltatást, az alapellátásban szereplő gyógyszerek ingyenes biztosítását, lifthasználatot, kábel TV, saját telefon, Internet hozzáférési lehetőséget jelent. A lakrészek használati joga élethosszig tart. A havi ellátási térítés 40.000 Ft, de nem lehet több, mint a nyugdíj 80 %-a. Mivel tudomásunk szerint a Tiszáninneni Egyházkerületben a Nikodémus Idősek Otthona az első és egyetlen emeltszintű szolgáltatást nyújtó Otthon, szükségesnek látjuk, ha először Egyházkerületünknek mutatkozunk be. Reméljük, hogy Gyülekezetünk kezdeményezése sok idős ember életére megoldást tud nyújtani, hisz: Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak. (Jak 4,17) Elérhetőségünk: Dr. Varga István református lelkipásztor Tiszaújvárosi Református Egyházközség Nikodémus Idősek Otthona 3580 Tiszaújváros, Rózsa u. 16. Tel.: 49/542-064 Fax: 49/542-065 e-mail: nikodemus.otthon@freemail.hu Sárospataki Református Lapok 7

A Borsod-Gömöri Egyházmegye első Gondnoki Csendesnapja Berekfürdőn Január első napjaiban a Borsod- Gömöri Egyházmegye mintegy száz gyülekezetének gondnokai csendesnapra szóló meghívó levelet kaptak Gazda István esperestől. Esperes úr egyebek között azt írta: az utóbbi két év különösképpen is megerősített abban, hogy a lelkipásztorok mellé egyre inkább jobb munkatársakra van szükség. Hála Istennek, lassan kijövünk abból a templomfalak közzé szorított egyszemélyes vállalkozássá zsugorított állapotból, amikor a lelkészre várt minden az egyházközségben. A Csendesnaptól azt remélem, hogy a jelenleg is szolgáló és az elkövetkező időben is szolgáló gondnokok pontosabban és még jobban tudják, milyen szolgálatra hívattak, mit jelent a presbitériumot és a gyülekezetet együtt vezetni a lelkipásztorral, azért együtt szolgálni, annak növekedésén munkálkodni. Szeretném elősegíteni azt, hogy a bizalom, a felelősség, a hitben fogadott együttes szolgálat jellemezze kapcsolatukat. A meghívás nyitott fülekre és szívekre talált, mert a 2005. január 21-23 i hétvégén több mint 50-en gyűltünk össze Berekfürdőn, a Megbékélés Házában. A Csendesnap pénteken este Gazda István esperes áhítatával kezdődött, aki az Apostolok cselekedetei 20,28 alapján szolgált közöttünk: Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Ezt követően dr. Hézser Gábor egyetemi tanár, a Debreceni Hittudományi Egyetem Pásztorálpszichológiai tanszékének alapítója és vezetője irányításával kezdődött az első foglalkozás. Ennek műfaját nehéz lenne meghatározni, mert csak kisebb részben volt előadás, sokkal inkább beszélgetés és kiscsoportos foglalkozás jellege volt. Nagy kört alkotva foglaltunk helyet, és már a bevezetőben elmondta a professzor úr, hogy az első leülés jobban befolyásolja a további munkát, mint ahogyan ezt gondoljuk, s a későbbiekben ez be is igazolódott. A következő napon is hasonló módszerrel folyt a foglalkozás: egy-egy felvetett kérdésre különböző szempontok szerint alakított kisebbnagyobb csoportokban közösen kerestük a lehetséges válaszokat, majd újra egyesülve értékeltük ezeket. A teljesség igénye nélkül említek néhány megválaszolandó kérdést: Mivel lenne kevesebb az én presbitériumom, ha én nem lennék ott? Milyen ma egy vonzó gyülekezet? Milyen problémákkal kell szembenéznünk? Mi a gondnoki munka célja, feladata? Ezzel a módszerrel nem csak azt értük el, hogy mindenki aktivizálódhatott, így a különböző gyülekezetek más-más problémái kerültek elő, de egymást is jobban megismerhettük és megszerethettük. A második nap mottóját ismét az esperes úr nyitóáhítatából kaptuk a János 6,21 alapján: Hamarabb célba lehet érni Krisztussal. Ekkor két nagy csoportban két témára koncentráltunk: a gyülekezeti élet problémái, illetve a gondnoki munka célja, feladata. Ez utóbbi témakör irányítója Környei Imre budapesti főiskolai tanár volt. A közösen összegyűjtött kérdések egy-egy címszóban való megfogalmazása is teljesen kitöltötte a több négyzetméteres nagy táblát. Ezek megbeszélése és kiértékelése már Csomós József püspök úr jelenlétében történt, aki általános tájékoztatást is adott egyházkerültünk helyzetéről és szólt püspöki ciklusának eddigi tapasztalatiról, benyomásairól is. A maga elé tűzött célt a következő vezérgondolattal határozta meg: Jól szervezett egyház a teljesség igényével, a részeredmények örömteli elfogadásával. A délután ismét a kiscsoportos munkával kezdődött, ahol az egyházon belüli konfliktusokat gyűjtöttük csokorba (jó nagy bokréta kerekedett ki belőle), majd ezek kezelésére, illetve megoldására kerestünk megoldásokat. Fontos tanulságként szűrhettük le a Jók-e a konfliktusok? kérdésre kapott választ: Jó akkor, ha építő, mert ebből egy jó megoldás születik, de rossz akkor, ha romboló. Vasárnap délelőtt a helyi gyülekezettel közös istentiszteleten vettünk részt és közös úrvacsorával zártuk a Gondnoki Csendesnapot. Jó volt együtt lennünk az egyszerűségében is megkapóan szép új templomban (ahol meglepően kényelmes padokban ülhettünk) a berekfürdői testvérekkel. Az alkalom fényét emelte, hogy két ifjú leány felnőtt-keresztségének is részesei lehettünk. Visszatekintve a Csendesnapra elmondhatjuk, hogy legfőbb érzésünk az Isten iránti hála volt, azért, hogy együtt lehettünk és sokféle áldásban és örömben részesültünk. Ismét átéreztük Pál apostol intésének: áron is megvegyétek az alkalmat igazát és fontosságát. Emellett köszönettel is tartozunk egyházmegyénk elnökségének az alkalom ötletéért és megvalósításáért, a szervezők figyelméért (akik az egész napos program mellett arra is hagytak időt, hogy kipróbáljuk a méltán híres gyógyfürdő vizét), vendéglátóinknak a minden tekintetben figyelmes és színvonalas kiszolgálásért (a finom birkapörkölt ízét még mindig szánkban érezzük) és nem utolsó sorban a foglalkozások vezetőinek értő és szeretetteljes munkájukért. Hisszük azt, hogy az első Gondnoki Csendesnapot követi a többi, és egyre több gyülekezet képviselői jönnek el, hogy egymást jobban megismerve, egymás hite által épülve, lélekben és testben megerősödve jobban szolgálhassuk Urunkat és anyaszentegyházunkat. Dr. Benke László Miskolc 8 Sárospataki Református Lapok

Egervölgyi EgyházmegyE Hogyan gyógyítható a beteg egyház? Konferencia Alabamában az egyházak újraélesztéséről Világméretű problémaként jelentkezik a történelminek nevezett egyházaknál az egyháztagság rohamos fogyása, a szekularizációs jelenségek egyre erősebb térnyerése a gyülekezetek körében. Természetesnek mondható az a törekvés, mely igyekszik e negatív folyamatoknak gátat vetni, átgondolva, újraértékelve mindazt a teológiai, bibliai alapot, mely minden mást megelőző metódust meghatároz. Nem véletlen, hogy napjainkban magyar nyelven is több olyan tudományos teológiai munka születik, mely egyházszociológiai szempontok alapján vizsgálja a gyülekezetek hanyatlásának okait. Az e témát körüljáró tanulmányok, előadások, könyvek magától értetődő természetességgel mutatnak rá arra, hogy a megoldás kulcsa nem emberi stratégiákon, hanem az Isten mindent megújítani tudó kegyelmén múlik. Az Egyesült Államokban is riasztó jelenség az többek között a Presbiteriánus Egyház köreiben, hogy évente gyülekezetek sokaságát kénytelenek felszámolni. Templomokat zárnak be, egyházi épületeket adnak el, mivel a valamikor nagy létszámú gyülekezet többféle okra visszavezethetően, megfogyatkozott, vagy egyszerűen elfogyott. Az amerikai presbiteriánusok több százezer egyháztagot veszítenek évente, akik lehet, hogy más felekezetekhez, gyülekezetekhez csatlakoznak, de igen sokan vannak, akik egyszerűen távol maradnak mindenféle egyháztól, a kegyességi élet gyakorlásától. Januárban Alabama államban rendezték meg azt a nemzetközi teológiai konferenciát, melyre egyházunk delegációját is meghívták. A beteg egyház gyógyításának folyamata a betegség meghatározásával kezdődik. Így a konferencia előadói részletesen szóltak arról, hogy az egyház, a gyülekezet, a lelkipásztor, a presbitérium, a gyülekezeti tagok milyen nehézségekkel kell, hogy önkritikusan szembenézzenek. Ezek között több esetben ráismerhettünk saját egyházunk eltakarhatatlan problémáira, nevezetesen arra, hogy a nosztalgia és a tradíció, a személyi függőség, az anyagi felajánlásokban mutatkozó szűkmarkúság, az általános kiábrándultság érzés, vagy a sok esetben emlegetett lelkipásztori túlterheltség avagy felelőtlenség milyen szomorú állapotokhoz vezethet. Az előadók szemléletes példákkal mutatták be az amerikai presbiteriánusok köreiben észlelhető napi problematikákat. Jellemző volt a konferencia légkörére, a komoly igei alapozottság mellett, az a sok esetben önironikus, humoros megközelítés is, melynek helye volt a belső egyházi problémák önkritikus elemzésének előadásában. A parázs lángra lobbantható! Ez a jól eltalált szlogen, mely a konferencia címét is jelentette, vezette a résztvevőket abban a közös gondolkodásban, mely arra irányult, hogy a hívő emberek körében a komolyan vett bűnbánattal teli helyzetelemzés és helyzetfelmérés segíthet abban, hogy Isten érettünk való, meg nem szűnő kegyelmes munkáját szem előtt tartva a nehézségek ellenére reménységgel tekintsünk az egyház, és a benne élő gyülekezetek jövőjére. A parázs adott, Isten igéje és lelke ott van a szívekben, a legkisebb gyülekezeti közösségekben, az egyház egészében. Kérni kell és kérni lehet az Isten A konferencia színhelye Birmingham, Alabama (USA) Sárospataki Református Lapok 9

10 Sárospataki Református Lapok parazsat lángra lobbantó, gyógyulást hozó, életet jelentő kegyelmes munkáját! Az egyház és a gyülekezetek újraélesztése, gyógyítása, a parázs lángra lobbantása, a bibliai paradigmák tükrében azt mutatja, hogy mind az egyháztagoknak, mind az egyházi vezetőknek, komolyan vett bűnbánatot kell tartaniuk, hogy az Isten Evangéliumának megmaradást és újrakezdést jelentő jó híre egészen személyes tapasztalatukká váljon. Látható volt az, a keresztyénség legkorábbi szakaszától kezdve, hogy a gyülekezetépítés, egyházszervezés, milyen belső- és külső nehézségeket rejtett magában. Ugyanakkor Isten kegyelmes jelenléte a megértett és befogadott Ige nyomán, s a Szentlélek erőt jelentő kiáradása által alkalmassá tett minden alkalmatlannak tűnőt arra, hogy példaértékű munkát végezzenek: a krisztusi parancs nyomán misszionáljanak, tanítványokká téve a közel lévőket és távolvalókat, zsidókat és pogányokat egyaránt! Ha az Ige és a Szentlélek valóban ma is minden Krisztusban hívő közösségnek megmaradását és jövőjét garantálja, akkor e hívő közösségek legfontosabb tevékenysége csak az lehet, amelyet az imádság, az imádkozó élet elsődlegessége jelent. Látható az egyház korai szakaszában az is, hogy az Evangélium által megjelenő, Krisztusban realizálódó isteni kegyelem és az erre válaszoló, ennek folyamatos megjelenését és munkálkodását hitben kérő, imádkozó szolgálat eredménye a megújuló, Istennek odaszánt, benne örömöt nyert élet. A háromnapos konferencia során a bibliai, dogmatikai alapokat számba vevő előadások lényegében véve súlypontozottan mindent elmondtak arról, ami a beteg egyház betegségének tüneteit és gyógyításának lehetőségeit tartalmazta. Ugyanakkor jellemzően az amerikai egyházak praktikus gondolkodásmódjára, több előadás foglalkozott azzal, hogy a gyülekezetek vezetői, lelkészek és világiak, milyen konkrét módon gyógyíthatnak, vagyis melyek azok a metódusok, amelyek által a bibliai alapból kiindulva, a korai egyházak példáját követve, a gyülekezet, az egyház újraéleszthető, a parázs lángra lobbantható. A konferencia, melynek során az igen feszített program ellenére lehetőség nyílt számos dialógusra, európaiak, amerikaiak, ausztrálok és ázsiaiak között. Felemelő záró alkalma volt a konferenciának az az ünnepi istentisztelet, amelyet Birmingham város 4000 főt befogadó presbiteriánus templomában tartottak. Mindez jel volt arról, és bizonyára sokak számára megerősítést jelentett a tekintetben, hogy Isten nem hagyja elveszni az Ő népét. A birminghami presbiteriánus gyülekezet néhány évvel ezelőtt elkészült hatalmas temploma, melynek alsó részét teljességgel megtöltötte a gyülekezet, arról tett látványos bizonyságot, hogy Istennek van népe abban a városban, Istennek van népe ebben a világban mindenütt. Jóllehet feszítő és sok esetben emberileg megoldhatatlannak tűnő problémákkal kellett szembenéznie az amerikai társadalomnak a közelmúltban, mégsem az elkeseredésnek, a meghátrálásnak, hanem a reménységnek és a szüntelen imádkozásnak az eredménye az, hogy látható jelei vannak a megújulásnak. Isten sohasem hagyja cserben az Ő népét, kegyelme Krisztusban mindig készen áll. Minden közösségnek adatik a parázs, a beteg gyülekezetek, az elhalással küszködő kisebb közösségek, igenis bízhatnak abban, hogy Isten figyel rájuk, könyörgésük meghallgatásra talál, kitartó és fáradtságot nem ismerő munkásságuk eredményeket hozhat. Az Ige és a Lélek fellobbantja a lángot, hogy fény és melegség töltse el az életeket! Végül egyetlen megjegyzés kívánkozik még ide: láttuk, hogy milyen összefogott munkával, milyen fáradhatatlanul, milyen kedvvel és milyen egységben végezték mindazok a munkájukat, akik a konferencia megszervezéséért, lebonyolításáért, előadásaiért felelősek voltak. Mi gyakran panaszkodunk fáradtságra, túlterheltségre, feszültségre. Amerikai testvéreink bizonyára fáradtak és terheltek voltak, de Isten adott nekik csodálatos vitalitást, s fakasztott mosolyt az arcukra, hogy bátorítók, biztatók és gyógyítók legyenek. Bennünket is eltöltsenek reménységgel. Itthon is az összefogott munka, a hit az imádság és a szolgálat ajándéka fellobbanthatja a lángot. Isten nekünk is a Tiszáninnenen élő reformátusoknak is ad kegyelméből megújulást! Az alabamai konferencia megerősített ebben. k.zs. Dr. Kádár Zsolt esperes az alabamai Birminghamben Zempléni EgyházmegyE

Presbiterportré Beszélgetés Dakos Jánossal, Karcsa polgármesterével Dakos János, polgármester Karcsa a Bodrogköz ősi települése, kérem szóljon erről a faluról és ősi templomáról! Karcsa a magyarországi Bodrogköz legrégebbi települése. Már a honfoglalás előtt is lakott település volt. A XIX. század végéig hatalmas víz, mocsár, nádas vette körül a falut. Ennek ellenére nem volt elzárva a világtól, mert a XVI-XVIII. században még jelentős folyónak számító Karcsa révén melynek nyugati partjára települt a falu kapcsolatot tarthatott nemcsak a máramarosi hegyvidékkel, de az alföldi vidékekkel is. Jelenleg Karcsa önálló település, lakossága 2083 fő. A községhez tartozik a külterületen lévő Becsked- és Nyír-tanya településrész. Református temploma országos jelentőségű műemlék, neves románkori stílusú épület, mely a XI-XII. századi kerektemplomból és a XII-XIII. században épült hajóból áll. 1966-ban restaurálták. Milyen ma a település felekezeti megosztása? Karcsa 60%-ban református, 40%-át pedig római és görög katolikus, illetve őskeresztény és Jehova Tanúi teszik ki. Református lelkésze és őskeresztény prédikátora helyben lakik, a római katolikus és görög katolikus lelkész Pácinból jár át. A Sárospataki Református Lapok Zemplén rovatában szinte állandó sorozatként mutatunk be olyan reformátusokat, akik kettős feladatot látnak el egy település életében: aktív tagjai, presbiterei, vagy gondnokai a helyi gyülekezetnek, ugyanakkor a település életének irányításában is feladatot vállalnak. Ön is kettős tisztségben munkálkodik Karcsán. Valóban, 1993 óta vagyok a presbitérium tagja, 1994. december 11. napjától pedig a település polgármestere. Hogyan, milyen háttérből jutott ide? Karcsán születtem, református szülők gyermekeként. Mindkét nagyapám presbiter volt. A keresztyén családi háttér hatására 1969- től a Debreceni Református Gimnázium tanulója voltam 1973-ig, melyet érettségivel fejeztem be. Ez az egyházi nevelés kihatott egész eddigi életemre, melyben hiszem, hogy mint polgármester és mint presbiter is Isten akaratából tölthetem be tisztségeimet. Három fiúgyermekem van, mindhárom konfirmált, nagyobbik fiam nős, felesége is református szülők gyermeke. Fontosnak tartom, hogy a szülők, amikor a gyülekezeti alkalmakra mennek, gyermekeiket vigyék magukkal, hisz nincs szebb annál, amikor egy apa a fiaival vesz úrvacsorát. Mint polgármester, hogyan tudja segíteni a református gyülekezetet? 1995-től az önkormányzat költségvetéséből konkrét anyagi támogatást folyósítunk minden évben, ezenkívül az önkormányzat személyszállító járműveivel ingyen szállítjuk a hittanos gyerekeket (nemcsak a reformátusokat) kirándulásra, nyári hittantáborba, ifjúsági találkozókra, stb. Önt más gyülekezetek presbiterei közül is sokan ismerik és ön is sokakat ismer, hiszen a szerencsi presbiteri konferenciákon rendszeresen részt vesz, beszélgetéseket vezet. Hogyan látja a presbiterek életét a Zempléni Egyházmegyében? A legutóbbi presbiteri választáson a presbiterek egy része kicserélődött, így az egyházközségekben is egy új szemlélet jelent meg. Egyre több új presbiter vesz részt ezeken a konferenciákon, és egyre felkészültebben jönnek, így színvonalasan tudunk aktuális kérdéseket megvitatni. A legutóbbi beszélgetés témája a cigány keresztyén hívők a templomainkban, a reformátusnak keresztelt cigánygyerekek továbbnevelése volt, illetve hogy hogyan érvényesül a gyülekezet keresztségkor tett fogadalomtétele, egészen a konfirmációig. Másik fontos téma volt a konfirmált fiatalok beilleszkedése a gyülekezet életébe. Ebben az évben jelentős változások történtek az ország életében itt elsősorban az uniós csatlakozásra gondolok. Milyennek látja Karcsa és a református gyülekezet helyzetét és jövőjét? Országunk és így egyházunk is nagyon sokat várt és remélt az Unióhoz való tartozásunktól. A vidéki egyházközségek az állam által biztosított támogatásokból azonban nem, vagy nagyon kevés összeget kapnak, beleértve a lelkészeink fizetését is. Talán ennek is oka, hogy vidékre fiatal végzett teológusok nem pályáznak, konkrétan Karcsán a lelkész halála után kiírtuk a pályázatot és nem jelentkeztek fiatalok, holott közismert, hogy a karcsai parókia egy frekventált hely. Ugyanakkor kritikusan kell elmondanom, hogy az ünnepi istentiszteleteinken való résztvevők száma csökken, van olyan vasárnapi alkalom, hogy egy kezemen meg tudom számolni, hogy hány konfirmált 20 éven aluli fiatal van a templomban. Karcsán 1995-ben több mint 70 gyerek járt vasárnapi gyermek istentiszteletre, jelenleg ez alig haladja meg a 10 főt. Igaz, hogy a 7. és 8. osztályos gyerekek a felnőtt istentiszteletre járnak. Örömmel azt is el kell mondanom, hogy a hittanra járó gyerekek létszáma 150 fő (az össztanulói létszám 230 fő). Egyházközségünk jövőjét meghatározza, hogy egyre több gyerek választja középiskolájának a Sárospataki Református Gimnáziumot, hisz jelenleg is 25 karcsai gyerek tanulója az iskolának. Büszkeséggel tölt el, hogy a Debreceni Református Hittudományi Egyetemen karcsai hallgató is van. Örömmel veszi gyülekezetünk és a falu lakossága, amikor teológus hallgatók jönnek szolgálni a műemlék református templomunkba. A szabad határátlépés mennyire jelent jövőképet a karcsai lakosoknak? 1995-től rendszeresen megszervezzük és megtartjuk a Bodrogközi Napokat (július első hétvégéjén), melyen ökumenikus istentiszteletet tartunk a kis- és nagykövesdi, valamint a helyi lelkészek szolgálatával. Karcsa község testvértelepülése is Kiskövesd és Nagykövesd, nemcsak önkormányzati közös rendezvényeket szervezünk, hanem részt veszünk egymás református alkalmain is. Így a határok eltörlésével több lehetőség lesz akár egyházi, akár családi ünnepeken való részvételre, hisz az ott lévő keresztyéneknek az aránya hasonló az előbb említett karcsai arányhoz. Hálás szívvel köszönöm a beszélgetést, életére, szerettei életére Urunk áldását kérem. Dr. Sándor Endre Sárospataki Református Lapok 11

Hetedik alkalommal szervezték meg a sárospataki nőszövetség és az énekkar tagjai farsangi jótékonysági báljukat a Mudrány teremben. A háromszázhatvan vendég olyan műsort láthatott, amely egy történelmi időutazás keretében a pataki szellemet igyekezett megjeleníteni. E szerepet Kádárné Szász Hilda töltötte be. A magyarok történelmi fájdalmát a pataki vár tövében Rákóczi György és Lorántffy Zsuzsanna alakjában Gyöngyösi Szabolcs és Balla Beáta teológusok énekelték meg. Láthattuk Comeniust oktatás közben - Sebestyén Roland és a konfirmandusok megjelenítésében - amint épp az általa bevezetett csengőszó menti meg a diákokat a feleléstől. A pataki pincében a francia földről idetévedt három testőr a királyok borától három tenorrá változva a nemzetközi, vagy mondhatni európai operaslágerek után megtanulták a magyarok Erkel által szerzett bordalát Gyöngyösi Szabolcs, Dér Gábor, Virágh Sándor és a kórus előadásában. Nem hiányoztak a vitézek sem a kaszárnya életének derűs pillanatai felidézésével, melyben Juliska szerepét Dér Krisztina alakította, a teológusok tánckarával körülvéve. A báli jelenetet a jelenkorba Charlie angyalai fellépése hozta el - Rebecsákné Barna Irén, Mészáros Ildikó és Rusznák Józsefné alakításával -, Hírcsokor a sárospataki gyülekezetből Sárospatakon 2005 januárjának harmadik hetében a következő rendben zajlott az ökumenikus imahét. Hétfőn Végardón a görög katolikus templomban igét hirdetett Tóth Tamás bodroghalászi református lelkipásztor, és énekes szolgálatot végzett a bodroghalászi gyermekkórus. Kedden Bodroghalászon a református templomban igét hirdetett Dr. Melles Tivadar végardói görög katolikus lelkipásztor, közreműködött a végardói 12 Sárospataki Református Lapok Ökumenikus imahét asszonykórus. Szerdán a városi görög katolikus templomban Deli Lajos római katolikus főesperes-plébános hirdetett igét, közreműködött a Református Kollégium Gimnáziuma Énekkara Gulyás Orsolya vezényletével, valamint a római katolikus ifjúsági kör kamaraegyüttese. Az alkalmat a Zemplén Televízió felvételről teljes terjedelmében sugározta. Csütörtökön a református templomban Mosolygó Tamás görög katolikus esperes-parókus hirdetett igét, énekelt a Görög Katolikus Énekkar melyet a Traviáta híres pezsgőáriája elhangzása zárt Virághné Fekete Katalin, Virágh Sándor és a Dr. Takács Andrásné által vezényelt énekkar előadásában. A jelenetek közben az énekkar operakórusokkal szolgált, többnyire patakiasított szöveggel. Például a Pataki Szellem Nyízsníj Novgorodból való hazatérésekor a Nabucco szabadság-kórusa szólt. Comeniust (Mozart Varázsfuvolájából) a bűvös csengettyű kísérte el. Nem hiányzott a régi pataki diákdalból formált örökzöldünk, az áldás békesség légyen ezen házon sem, és táncosokban is gyönyörködhetett a nagyszámú vendégsereg. Aros Dorina és Pap Gergely társastánccal mutatkozott be, a gyülekezeti ifjúság leányai a teológusokkal díszmagyar ruhát öltve Dér Krisztina betanításával palotás táncot jártak, valamint a Református Gimnázium diákjai Nezáczkyné Tótin Erika tanárnő betanításában a keringő nyitótáncot vezették. Az előadás zenei kíséretét a Farkas Ferenc Művészeti Iskola tanárai látták el: hegedűn Váradi Zoltán, csellón Mazug Péter, zongorán Fedorcsák Katalin játszott. Ezúton is megköszönjük a rendezvényt támogató vállalkozóknak, cégeknek, intézményeknek és magánszemélyeknek a nagyszámú értékes tombolatárgy felajánlását, valamint a segítőknek a rendezvény lebonyolítását. Összeállította: Virágh Sándor lelkipásztor, Sárospatak Kaszó Lajos vezényletével. Pénteken a római katolikus vártemplomban Virágh Sándor református lelkipásztor hirdetett igét, és a Református Templom Énekkara szolgált Dr. Takács Andrásné vezényletével, Karacs Mónika fuvolatanár és Dr. Mellesné Boros Kinga orgonaművész közreműködésével. A nagy hideg ellenére megteltek a templomok a tíz szolgálattevő lelkipásztorral végbement alkalmak idején, melyek szolgálták a keresztyén testvériség megélését.

Magyarok fénye - templomi koncert Vámosújfaluban - Tokaj legvitézebb várkapitánya Némethi Ferenc [? Zétény 1565 Tokaj] Vámosújfaluban január 23- án az imaheti úrvacsorás istentisztelet után került sor a templomi padok fűtésének átadási ünnepségére, melyen a MAGYA- ROK FÉNYE címmel Dévai Nagy Kamilla és a Krónikásének Zeneiskola növendékei adtak koncertet. A templomfűtést 1,2 millió forintért Roland Yeager készíttette el a gyülekezet számára megemlékezve arról, hogy nagyapja, aki az Amerikai Egyesült Államokba vándorolt, egykor gyülekezetünk tagja volt. A hazaköltözött unoka december közepén kereste meg egyházközségünket felajánlásával, és január 23- án már hálát adhattunk az elkészült munkáért. A munkálatok Koscsó Pál mérnök Vámosújfalu szülötte, sárospataki presbiter vezetésével készültek el határidőre. Az ünnepi istentisztelet után a gyülekezet ebéddel fogadta az iskola éttermében a vendégeket, akik délután megtekintették a Búzavirág Alapítvány Németh Márta presbiter által megálmodott és vezetett műhelyeit. Ezt követően a Faluházban Krónikásének a szeretetről címmel adtak koncertet a Búzavirág Alapítvány javára, mely vakokat és gyengénlátókat foglalkoztat kerámia, szövő és kosárfonó műhelyeiben és kertészetében, a faluban és a környéken élő csökkent munkaképességűekkel együtt. Dévai Nagy Kalmilla művésznő és tanítványai meghívása is Yeager úr ajándéka volt a községnek. Dr. Sándor Endre lelkipásztor, Vámosújfalu Ezelőtt 440 évvel halt hősi halált Tokaj református várkapitánya, Némethi Ferenc. 2005. február 11-én a Városszépítő Egyesület, a Gradatio Rendezvényszerző Iroda és a Tokaji Református Egyházközség szervezésében tudományos konferenciának adott helyett délelőtt a református templom, délután a Kereskedelmi és Idegenforgalmi Középiskola. A délelőtti ülésszakon a helybeli lelkipásztor köszöntötte az egybegyűlteket. Májer János, Tokaj város polgármestere megnyitójában elmondta, hogy a helyi hősök emlékének tiszteletben tartása mindig fontos a város számára. Némethi Ferenc sajnos elfeledett személyisége a magyar történelemnek. Reményét fejezte ki annak, hogy ez a nap hozzájárulhat majd a tokaji Némethi-kultusz kialakulásához. Csomós József püspök a Tiszáninneni Református Egyházkerület nevében mondta el megnyitó beszédét. Ebben hangsúlyozta, hogy a zempléni táj számos értékes protestáns embert adott Magyarország számára. A legfontosabb összekötő kapocs köztük a hit volt. Ez a hit volt mozgató rugója Némethi Ferenc egész életének. Csomós József Gönc lelkipásztoraként utalt arra, hogy néhai elődje, Székely István prédikátor Krónikájában szólt Némethi Ferenc nagyságos dolgairól. Ebből a műből olvasta fel a tokaji várkapitány zsoltárparafrázisának egyik részletét. Az előadások vezetését Dr. Bencsik János, az Egyesület titkára végezte. Dr. Szabó András (Károli Gáspár Református Egyetem Budapest) kezdte meg az előadások sorát Versszerző főnemesek Északkelet Magyarországon a 16. század második felében címmel. Ezután Németh Csaba (Erkel Ferenc Múzeum Gyula) Némethi Ferenc történelmi jelentőségét méltatta. Szabadi István (Debreceni Református Kollégium Levéltára) Némethi Ferenc és a reformáció kapcsolatáról szólt. Az előadások sorát Dr. Dienes Dénes (Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei) zárta, aki a zsoltáríró Némethi Ferencet mutatta be. Élő illusztrációként elhangzott a 77. zsoltár Némethi Ferenc által írt parafrázisa Pótorné Jager Krisztina (ének) és Gógné Liszkai Judit (gitár) előadásában. A gyülekezet és a jelenlévők elénekelték a református énekeskönyv 273. dicséretét, pedig ezután Dr. Börzsönyi József, a Zempléni Református Egyházmegye esperese leleplezte az Égerházi László erdőbényei fafaragóművész által készített emléktáblát. Itt hangzott el gyülekezeti tagunk, Gazdag Ferencné Csikai Katalin erre a napra írt verse A legvitézebb várkapitány címmel. Az ülésszak után az alagsori helyiségben a gyülekezet asszonyai által gondosan elkészített há- Sárospataki Református Lapok 13

zias ételekkel fogadtuk az előadókat és a meghívottainkat, ahol már a fehér asztal mellett folytatódhatott tovább a beszélgetés, ismerkedés. A délutáni ülésszakot Tokaj és Hegyalja kultúrtörténeti szerepéről Nagy Júlia előadása indította Tokaj-Hegyalja turisztikai marketingtevékenységéről. János István (Nyíregyházi Főiskola) a tokaji bormitológiáról tartott előadást Tokaj és a fertilitas - eszmény az újlatin irodalomban címmel. Ezután Zelenák István rendkívül izgalmas, fontos új adalékokat tartalmazó előadása következett A szőlő és bortermelés összefüggései a 16. századi eseményekkel címmel. Tóth Hajnalka, a Tokaji Múzeum vezetője a tokaji boroscímkék vizuális antroplógiai elemzésébe vezette be a közönséget, majd egy kiváló előadást hallhattunk Bacsó Andrástól (Tokaj-Oremus) a tokaji borkombinát privatizációjáról. A program szerint az estét a Tokaj- Hegyaljai Múzsa utolsó eseményeként Petrőczi Éva költőnő Városajándékozó rigmusok című költői estje zárta. Az alábbiakban az emléktábla avatásánál elhangzottakat tesszük közzé: 14 Sárospataki Református Lapok A szellemi és lelki örökség számbavétele után, keressünk egy kicsit a tárgyi emlékek között is. A közel négy és fél évszázad, amely eltelt Némethi Ferenc kora óta, és amely tele volt pusztító háborúkkal, alig hagyott tárgyi emléket a tokaji várkapitányról. Maga a tokaji vár szinte teljesen eltűnt, talán még néhány köve lapul a földben, vagy kandikál ki a rögök alól. Legfeljebb a múlt szakavatott ismerői sejtik egyikről-másikról, hogy esetleg valami köze lehetett a vár hős védőjéhez, de az erre látogatók sehol sem találkoznak nevével az ősi falakon. Még a zsoltár, az ének, a tarcali zsinat kálvinista hitvallása hűebben őrzi emlékét, mint az évszázados kövek. Hova van felírva neve? Lehetséges, hogy Szerencsen több a tárgyi emlék, amely Némethi Ferenchez kapcsolódik, mint itt Tokajban. Hiszen a feljegyzések szerint az egykori szerzetesi rendházat Szerencsen várrá alakíttatta, amelynek majd hamarosan Rákóczi Zsigmond lesz a birtokosa. A szerencsi református templomot védő kőfal is az ő elhatározásból készült el. Azonban egyik sem viseli nevét, sehol nem hirdeti tábla, hogy ki építtette. Esetleg ezek a korabeli írásokból vett következtetések sem eléggé meggyőzőek arról, hogy a sok átépítésen átment, de máig is álló falak, épületek mennyire hordozzák magukon kezeinek nyomát. Most itt hamarosan egy ékes tábla tárul elénk és majd mindazok elé, akik akár a gyülekezet tagjaiként jönnek el gyakorta mellette, emlékezve hitére és énekelve énekét, akár távoli vidékről látogatnak el Tokaj Dr. Börzsönyi József a Zempléni Református Egyházmegye esperese városába, és fedezik fel, hogy egykor hős várkapitány és hitvalló reformátor élt és küzdött, sőt ontotta vérét ezen a helyen. Kívánom, hogy ne csak a történelem eseményei iránt, a múlt megismerése iránt ébressze fel bennünk és sokakban ez a tábla az érdeklődést, hanem hadd elevenedjen meg minél több életének példájából, népéért, hazájáért életét áldozó elszántságából, szilárd bibliás hitéből, amely tetteinek indítója és mozgatója volt. A híveknek számuk vagyon, Nevük nála írva vagyon. énekeljük szavaival. Igen, ő többre gondolt e verssorral, mint arra, hogy lesz majd az utókornak egy olyan nemzedéke, amelyik kőbe vagy fára vési nevét, hogy az ismert legyen azok előtt is, akik személyesen nem ismerhették, sőt talán még csak nem is hallottak róla. Nem tudhatjuk, hogy mennyire érezte harcainak fontosságát, mennyire volt tudatában azok jelentőségének, állásfoglalásait, hitvallását mennyire tartotta korszakalkotónak, vagy egyszerűen minden sikeréről, eredményéről, győzelméről, hitvallásáról csak azt gondolta, hogy annyit tett, amennyire kora mindennapjaiban lehetősége volt. Énekének szavai arról vallanak, hogy abban biztos meggyőződése volt, hogy neve írva vagyon. Ha nem is itt a földi helyeken, de annál, aki az ő hitvalló életét is számon tartja. Csatában elvesztheti életét, elmúlhat emberi szemek elől, eltűnhet emberi emlékezetből, de az Úrnál neve írva vagyon. A győzelmek mámorában is ismerhette az Úr Jézus azon szavait, amelyeket a csodás sikerektől, káprázatos eredményektől lelkesedő tanítványainak mondott: Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején, és hogy semmi se árthasson nektek. De ne annak örüljetek, hogy a lelkek engedelmeskednek nektek, inkább annak örüljetek, hogy a nevetek fel van írva a mennyben. /Lukács 10,19-20/ Most fel lesz írva neve itt előttünk, és ezzel tiszteletünket, megbecsülésünket kifejezzük iránta. Ez teljes meggyőződésünk szerint méltó és helyes is. Ő azonban azt tartotta szem előtt, hogy neve ott a mennyben legyen felírva. A csatát 1565 februárjában elvesztette, sőt ott életét is vesztette. Ez a vágya mégsem kellett, hogy elvesszen. Hogy ma itt táblát helyezünk el, rajta nevét feltűntetve, arról ad jelzést korunknak és az utókornak, hogy életének küzdelme nem veszteségbe torkollott, hanem győzelembe. Valami ilyen győzelemről mondja a mennyei dicsőségben lévő Úr, aki az első és az utolsó: Aki győz, annak adok az elrejtett mannából, adok neki fehér kövecskét is, és a kövecskére írva új nevet, amelyet senki sem tud, csak az, aki kapja. /Jel.2,17/ Tündököljön hát nekünk itt példaként neve, ragyogjon majd ott a fehér kövecskén üdvösségére! ( Dr. Börzsönyi József ) Pótor László református lelkipásztor

Lábam előtt mécses a te Igéd A Mécses kulturális esték a Tokaji Református Egyházközségben új színfoltként jelent meg a 2005-ös esztendőben. Az ötlet, mely elindította ezeket az estéket, mélyen ott rejtőzött a szívemben, s összhangra talált mások vágyaival is. Valamikor még debreceni refis diákként részt vettem több önképzőköri estén, ahol zenével, irodalommal, képzőművészettel egyszóval kultúrával foglalkoztunk. Ez a régi emlék indította el az elképzelést. A Mécses nevet egyik kedves, aktív szervezőnk adta, s erről Isten Igéje jutott eszünkbe rögtön: Aki lámpást gyújt, nem takarja le edénnyel, ágy alá sem rejti, hanem a lámpatartóra teszi, hogy akik bemennek lássák a világosságot (Lukács 11:33.) És egy másik: Lábam előtt mécses a te Igéd, ösvényem világossága. (Zsoltárok 119:105.) Jézus idejében, s előtte is szinte egyetlen világítóeszköz a mécses volt. Jézus Krisztus számomra, a keresztyén ember számára a Világ Világossága (János 8: 12.) Aki ebből a fényből táplálkozik, annak az élete tartalmat kap, s nem lesz az örök sötétség, vagy az álfények rabja. Ő is kap Istentől, s adni is tud mások felé. Mindnyájan kaptunk tehetséget, érdeklődési kört, hitet, teremtő Urunktól. Ezeken a Mécses estéken ezekből szeretnénk adni mások felé. Keresztyén értelmiségi fiatalok, középkorúak, öregek osztják meg érdeklődési körüket, s tartanak szombatonként előadást, s utána kötetlen beszélgetést. Nem a Mindentudás Egyeteme szintjén, de mécsesként világítva és azzal a céllal találkozunk, hogy alkalmainkon közösséggé formálódjon egy keresztyén értelmiségi kör. Nem vitafórumként, hanem egymást toleráló, keresztyén szeretettel meghallgató közösségként működünk. Nyitottak vagyunk a gyülekezet minden korosztálya számára és a város lakossága felé is. Imádság, rövid igeolvasás, és zárásként éneklés keretezi az elhangzott beszámolót és beszélgetéseket. Egymás hite, tudása által szeretnénk épülni, építeni. Barátokra, lelki testvérekre, jó beszélgetésekre találhatunk itt a mécsesek fényénél meleg tea, sütemény kíséretében, s legfőképpen Isten soha el nem múló szeretetének és világosságának közelében. A Mécses esték programjaiban ezek az előadások hangzottak el: január 9- én Dr. Bihari Ágnes ügyvéd szólt: Az egyén helyzete a társadalomban az állampolgári és kisebbségi jogokról. Másodjára Góg Tibor tartott diafilmes előadást, aki kilenc hónapig az Egyesült Államokban (California, Napa-völgy) volt ösztöndíjas, és ott szerzett tapasztalatait fotókban örökítette meg. Ezután Técsi Zoltántól hallhattuk Jávor Benedek cikkének ismertetését és elemzését (Cédrus folyóirat): És mívelje és őrizze azt. A következő szombat este programjaként Mel Gibson: A Passió című filmjét tekintettük meg. Február 5-én Németh László: A két Bolyai című drámája adta az alaptémát, melyről Pótorné Jager Krisztina beszélt. Az előttünk álló Mécses esték témáiból: február 18-án, péntek este 17 órától Milos Forman Amadeus című filmje következik, majd ezt a témát folytatva 19-én szombat délután Kotánné Ördög Klára tart előadást W.A. Mozart: Koronázási miséjéről, s életének fontosabb állomásairól. Ifj. Makoldi Sándor szobrászművész személyes hangú vallomása hangzik el szobrairól február utolsó szombat estéjén. Előre láthatóan márciusban ér véget a Mécses kulturális esték ez idei sorozata. Hisszük, ezzel a programmal új fejezet kezdődhet személyes és gyülekezeti életünkben is. Mindenkit szeretettel várunk a Tokaji Református Egyházközség parókiájának alagsori helyiségében (Kossuth L. tér 9.) január és február szombatjain 17 órától. A programokról a következő e-mail címen lehet érdeklődni: potorlaci@axelero.hu és tudakozódni a www.tokaj.hu weboldalon. Pótorné Jäger Krisztina Sárospataki Református Lapok 15

INTÉZMÉNYEINK 16 Sárospataki Református Lapok FARSANG A SÁROSPATAKI REFORMÁTUS KOLLÉGIUM ÁLTALÁNOS ISKOLÁJÁBAN Február 4-én reggeltől a farsangra készültünk. A mulatságra feldíszítettük a folyosót és tantermünket. Régi népszokás szerint a tél temetésére elkészítettük a kisze-bábot, melyet kora délután a szülők jelenlétében elégettünk. A kiszeégetéssel és az itt elmondott versikével búcsúztattuk a telet. Ezután kezdetét vette a farsangi mulatság. Verseket, dalokat, táncot mutattak be tanítványaink, majd jelmezbe öltöztünk. Nagy tapsot kaptak a jelmezesek. A tanítók és a gyermekek jó hangulatban vonultak fel. Késő délutánig tartott a táncos, vidám összejövetel, ahonnan jókedvűen tért haza mindenki. A következő napokon újabb népszokást elevenítettünk fel: a Balázs- járást. Sárospatak három óvodájába mentünk el, ahol énekkel, verssel és jelenettel verbuváltuk a nagycsoportos óvodásokat szeptemberre az iskolába. Timáriné Király Sarolta tagintézmény vezető Hírek a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziumának életéből Nemzeti imánk a Himnusz 1823. január 22-én született meg Kölcsey Ferenc tollából. Vajon miért pont ezt a napot választották 1989- ben a magyar kultúra napjának? Mert minden országnak egyik legfontosabb nemzeti jelképe a himnusza. És a miénk nem is akármilyen himnusz lett. Nem induló vagy saját magunkat, esetleg egy királyt éltető dal, hanem történelemkönyv nyolc versszakba összefoglalva; egy szívfájdítóan szomorú történet sorsról, Istenről, emberekről, hibákról: egy dicsőségesen induló életút, amely valahol mégis elromlott. Ez a kesergő, bűnbánó ima tartja mégis a reményt A magyar kultúra napjára 15 (egykor még 20) millió magyarban határokon belül és kívül: igenis magyarnak kell maradnunk a világban, Európa szívében. Nem szabad hagynunk, hogy megfojtsanak és bedaráljanak minket. Pedig ma, ha végigmennék az utcán egy nagyvárosban vagy talán nem is kell olyan nagynak lennie, az emberek 75%-a azt sem tudná, hogy ünnepeljük a kultúránkat. Nem ismerik a magyar tudósokat, felfedezőket, feltalálókat? Írókat, költőket, festőket, építészeket, népművészeket, zeneszerzőket és hangszervirtuózokat, sportolókat? Nem, sajnos nagyon sokan tényleg nem ismerik hazánk nagyjait.

Mert az még csak szánalmas, hogy a szomszédos országokban is az az általános kép, hogy kolbászt gyártunk, gulyást főzünk, földművelő parasztok vagy hortobágyi csikósok vagyunk, és olcsón lehet nálunk nyaralni. Egy kicsit nyugatabbra pedig azt is nehezen hiszik el rólunk, hogy ismerjük az angol WC-t. Miért? Az ottani kultúrával is az történik, mint a miénkkel: sorvad. De az ottaniak büszkék a nemzeti örökségükre, múltjukra, kultúrájukra, mert beléjük nevelik. Mi pedig szégyelljük a magyarságunkat, a magyar nyelvünket vagy magyar nevet adni a gyerekünknek? Szomorú, hogy nagyon kevesen vagyunk már a fiatalok között, akik olvassuk a magyar írók műveit vagy egyáltalán olvasunk, akik nem a gyrost tartjuk nemzeti ételünknek, és még most is szívesebben megnézzük a magyar népmeséket a Való világ kiszavazó show-ja helyett. Szeretnék elnézést kérni mindenkitől azért, mert szükségesebbnek tartottam, hogy ma reggel rávilágítsak erre a tényre, amely nem dicsőséges, és amelyre nem vagyunk büszkék. De úgy érzem, hogy ez most a legfontosabb, amit elmondhattam, mert bízom benne, hogy Magyarországnak ebben az északi csücskében, ebben az iskolában nem kell részleteznem, hogy mit is jelent a magyar kultúra, mert én itt ezt tanultam. Azt is tudom, hogy ezzel a kétségbeejtő állapottal is tisztában vagytok. De ha ez világos, akkor az is, hogy rajtunk állhat vagy bukhat, hogy mi lesz a jövőnk. Szeressétek és ápoljátok a magyar kultúrát, mert ez a miénk. Csank Virág 11. E (Elhangzott a gimnázium január 21-i megemlékezésén.) A mennyek országa - /Mk 10,15/ Jézus példázataival könyvtárnyi irodalom foglalkozik, hallgatjuk a róluk szóló prédikációkat, újra és újra olvassuk bibliaórákon, magános csendességben és szeretnénk érteni őket. Mi az, ami ma is érvényes, hogyan szól hozzám, melyik példázatbeli szereplő lehetnék én? A gimnazista korosztály oktatásában különösen jól használhatóak Jézus példázatai. Élő és ható lesz minden mondat, melyet a diák a vallásórán a jézusi szavak közül magához közel állónak érez és újra és újra átgondol. Ha sikerül megvalósítani, hogy ő maga újrafogalmazza a bibliai üzenetet, különösen is megragadhat benne minden krisztusi szó. A mennyek országa hasonlatos a népszavazáson részt vevő állampolgárhoz, - aki elmegy a szavazásra, mert van egy egyéni döntése, és ezt közzé teszi, de csak később derül ki a szavazás eredménye. A mennyek országa hasonlatos a futballedzőhöz, aki új csapathoz szerződik - és a legjobb csapatot akarja magának, és addig nem nyugszik, amíg nem farag profi játékosokat a gyengébbekből is. A mennyek országa hasonlatos a háziasszonyhoz, aki kiment a piacra - és hosszas keresés után megtalálta azt, amire szüksége van. A finom ebédhez sok minden mást is felhasználhatott volna, de az az egy dolog teszi igazán finommá az ételt. A három idézet több más idézettel együtt a SRK Gimnáziumának 10.d osztályos reformátusainak tollából származik. Az idézetek elhangzottak egy hétzáró áhítat keretében, plakátra kerültek, hogy az iskola nyilvánossága is olvashassa őket. Ezek a mai példázatok arról tanúskodnak, hogy Isten igéje valóban élő és ható. Ma is. Modernül is. Diákok szája által is. (Kovács József lelkipászor-vallástanár gyűjtötte össze ezeket a példázatokat a vallásórák keretében, a szerkesztőség a tanár úr által leadott példázatokból válogatott meghagyva a bevezető és záró gondolatokat.) Beiskolázási tervek, lehetőségek, felvételi Január 29-én zajlott a gimnáziumban a központi írásbeli felvételi magyarból és matematikából. Már második éve Sárospatakon is megvan a lehetősége annak, hogy a nyolcadikosok egyetlen megméretés alapján jelentkezzenek különböző középiskolákba. Nem kell több helyen többször felvételizniük. A KIFIR (Középiskolai Felvételi Iroda) nyilvántartásába felvett tanulók eredményét számítógépes hálózat segítségével rögzítik, összesítik, az eredmény ismeretében a tanulók az ország különböző középiskoláiba felvehetők. A 2005-2006. tanévre a Sárospataki Református Kollégium Gimnáziuma az alábbi osztályokat indítja: magyar-angol két tannyelvű 5 évfolyamos; német nyelvi előkészítő 5 évfolyamos; emelt szintű angol 4 évfolyamos; informatika 4 évfolyamos; általános tantervű 4 évfolyamos; hat évfolyamos képzés. Sárospataki Református Lapok 17

Diákszínpad ASárospataki Református Gimnázium és a Beszterczey Alapfokú Művészeti Magániskola diákszínjátszói 2005. február 20-án bemutatták Jim Jacobs és Waren Casey zenés darabját, a Grease-t (Pomádé). A dr. Lénárt Attila igazgató által vezetett szakmai műhely nyolcadik darabja az ez évi. A színpadvezető leginkább arra büszke, hogy a koreográfia összeállításában, a betanításban, a jelmezek elkészítésében a diákok most is jelentősen közreműködtek. Ügyesen legyőzték azt a nehézséget is, amit a 90%-ban új társulat jelentett. A pataki előadásokon kívül ismét lesz vendégszereplés Mátészalka, Kiskunhalas, Mezőcsát, Kisvárda, Ricse és budapesti öregdiákok is várják a csoportot. A 6-7 ezer nézőnek biztosan maradandó élményt jelent az előadás, az iskola hírét pedig ez a teljesítmény is öregbíti. Az iskolaév kezdetekor a miskolci Lévay József Református Gimnázium énekkara erdélyi körutat tett. Állomáshelyük a marosvásárhelyi Bolyai Farkas Líceum református tagozata volt. Emellett sokat kirándultak és erdélyi nevezetességeket ismerhettek meg. A diákok kellemes és megrázó élményeikről beszámoltak saját iskolai újságukban, a Gimnázium és Diákotthon lapjában. Én most a megrázó szót emelem ki, mert Erdélyben megrázó tényekkel is találkoztak diákjaink. Ilyen volt a bözödújfalusi tó megtekintése. A Ceausescu által elrendelt kommunista falurombolás áldozatául esett Bözödújfalu, melyet elárasztottak vízzel. A házak víz alatt, ellenben a templomtornyok még bírják. A miskolci csoport látván a siratófalat, melyet a falu felett emeltek, és hallván a magyar és erdélyi sajtóban már megjelent versem fogadást tett: EMLÉKTÁBLÁRA véseti a vallomást, melyért az énekkar Kormány Attila karnagy vezetésével templomi előadásokat, Mátyus Gabriella orgonaművész pedig koncerteket tart a Tiszáninneni Egyházkerületben. A helyi hatóságok szívesen fogadják a felajánlást és ígéretük szerint helye lesz a SIRATÓFA- LON a miskolci emléktáblának. E vers kerül(het?) a SIRATÓFALRA: A gimnázium híreit összeállította: Sinkóné Tóth Zsuzsanna A Lévay József Református Gimnázium felajánlása Pusztuló emlékek E faluban már nem terem búza, e faluban már nem sül kenyér, e faluban már nem lüktet az ősz, nyár, tavasz, e faluban már örökös a tél. A falut eltemették, nem maradt benne tanú, csak két templom és két torony, hogy a vízhalál után is lélekharangozhassanak a nagy falu-toron. S a beteglelkű pribékek megalázva másokat, mielőtt lejárt volna a nagy kommunista óra, büszkén nézhettek az elátkozott településre, a Bözödújfalu feletti mesterséges tóra. Ti, akik látjátok e vízfelszínt, lelki szemetekkel lássatok alája, itt valaha egy falu élt és küzdött, és írjátok fel ezt e gyászos kor falára. E faluban már nem lebben szoknya, e faluban már nem zörög szekér, e faluban már nem pislákol esti láng, e faluban már a víz-gaz égig ér. György Horváth László Tiszadorogma 18 Sárospataki Református Lapok

A Tiszáninneni Református Egyházkerület rádióstúdiójában szerkesztett műsorok meghallgathatók: Az Európa Rádió Miskolc 90,4 Mhz hullámhosszán: Útr a v a l ó - Hétfőtől szombatig reggel 7.20, Vasárnap: 6.50 Mi újság itthon? (református magazin) és Interaktív lelkigondozói óra: Péntek 19-20 óra között Isten előtt csendességben: Vasárnap délután 15.30 Esti mese: Naponta 19.30 Magyar Rádió Észak-Magyarországi Regionális Stúdió AM 1116 Khz: Két h e t e n t e va s á r n a p, m i n d e n pá r a t l a n hé t e n 7.30-8.00 On-line: www.miskolc.radio.hu Magyar Katolikus Rádió Eger: Két h e t e n t e mi n d e n pá r o s hé t e n sz o m b a t o n 15.30, ismétlés vasárnap 9.05 Hatvan: 90,0 Mhz; Eger 91,8 Mhz; Miskolc 95,1 Mhz; Sátoraljaújhely 90,6 Mhz On-line: www.mkr.hu Parókia Református Portálon: www.parokia.hu Sárospataki Református Lapok 19

FÓRUM Holtomiglan - holtodiglan még egyszer? Ez a még egyszer nemcsak arra vonatkozik, hogy reflektálni kívánok mind Victor János lelkipásztor úr, mind Csomós József püspök úr témával kapcsolatos írására, hanem egyáltalán arról is, hogy hogyan is van ez a még egyszer /vagy esetleg még kétszer vagy többször is?/ A házassági eskünk a Szentháromság Isten szentséges megidézésével fogadja a holtig kitartó hűséget. Vitatják is sokan, hogy egyáltalán szabad-e ilyen esküt tenni. Hitem szerint igen. No de még egyszer is? Miközben még él mindkét előzőleg esküt tevő fél? Még teológus koromban, de később is mélyen sérelmeztem az ökumenikus kapcsolatokban, hogy a római egyház nem ismeri el érvényesnek a vegyes vallású párok református szertartás szerinti házasság kötését. Felvetettem ezt a kérdést egy plébános ismerősömnek. Ő azt válaszolta, hogy hiszen mi sem vesszük azt komolyan, amikor akár többször egymás után is megesketünk elvált embereket. Míg egyfelől nem értek egyet a római egyház e téren is tanúsított embertelen álláspontjával a vétlenül elhagyott elváltak esetében is, másfelől valóban égető liturgikai és természetesen mélyen hitelvi kérdés is az, hogy lehet-e olyan esküszöveget, mint a mienk egy válás után még egyszer elmondani és elmondatni. Mivel akkoriban éppen folyamatban volt a kissé elvetélt liturgiai reformunk, felvetettem ezt a kérdést a gyakorlati teológia neves professzorának: nem kellene e kidolgozni egy más tartalmú fogadalmat újraházasodók egyházi megáldásához? A válasz ez volt: Bizonyára lehetne, de sok prominens egyházi személyt érintene, akik ezen mélyen megsértődnének. Ez a válasz nem volt ugyan elvszerű, de teljesen érthető volt a párt- és egyházi diktatúra virágkorában. A kérdés azonban nyitva maradt mind a mai napig. Ebből érthető Victor János lelkipásztor úr szomorúsága. Egyfelől azonban így utólag be kell vallania, hogy valóban nem tájékozódott kellőképpen az ez irányú törvényalkotás 2000. évi rendelkezéseiről. Ha ezt megteszi, nyilván nem ír le ilyen kérdést: Elöljáróim, mikor születik a lelkészek válásával kapcsolatban végrehajtásra kötelezett állásfoglalás, törvény? Másfelől tisztában lehet bizonyos szükséghelyzetekkel, hiszen nem kell messzire mennie ahhoz, hogy az általam is szeretett és tisztelt közvetlen környezetében ne találjon olyan valakit, aki személyesen működött közre fontos egyházi megbízatásban levő személy harmadik házasságkötésének megáldásában. Nyilván ő tudja, hogy miért volt erre szükség. A törvény ismeretének hiányát joggal rója fel Csomós József püspök úr A megszólítottság okán című válaszában. Ezzel kapcsolatban azonban tisztelettel szeretném felhívni püspök úr figyelmét arra, hogy bár bevezetőben kijelenti, hogy kerülni kíván minden személyeskedést, és én ezt a szándékot nem is vonom kétségbe, cikkében mégis olyan kifejezések is vannak, amelyek a megbántottságból eredő nem kis indulatokat sejttetnek. Victor János álságos háttér kifejezésének méltó párja a valótlan állítás. /Lehetett ez téves állítás is? Nem?/ Valamint ez a mondat: Azt már minősíteni se tudom, ha valaki úgy akarja félrevezetni a nyilvánosságot, hogy nem vesz tudomást általa is ismert tényekről. Kérem püspök urat, hogy gondolja meg, hogy ha ezt egy azonos pozícióban levő vitapartner írja le, akkor ez csupán a vita élességét tükrözi, ha azonban ezt a püspök írja le, annak más lesz az akusztikája. Szeretném ezzel kapcsolatban felidézni egy emlékemet. Valamikor a hetvenes évek legvégén történt, hogy egy mátraházi lelkésztovábbképző tanfolyamon az egyik előadó igen színvonalas előadást tartott, amelyben azonban nem használta fel az előzetesen kiadott úgynevezett segítő anyagot. Az akkor éppen frissen beiktatott új püspök, akitől sokan bizonyos enyhülést vártunk, meglehetősen indulatosan bírálta meg az előadót. Vettem a bátorságot, hogy négyszemközt megmondjam neki, hogy bírálatának mikéntje befagyaszthatja a remélt szabadabb véleménynyilvánítást Nem tévedtem. Ehhez az egyházkormányzóhoz a későbbiekben se fűzött pozitívnak mondható viszony. Csomós József püspök úrral azt hiszem egészen más a helyzet. Úgy érzem, hogy éppen a kölcsönös megbecsülés jogosít fel arra, hogy nyilvános megnyilatkozásáról nyilvánosan mondjam el gondolatomat. Így kérem, hogy fontolja meg, hogy püspökként milyen akusztikája lehet kimondott vagy leírt kifejezéseinek. Az viszont változatlanul nem világos számomra sem, hogy miként volt lehetséges az, hogy a 2000-es törvényalkotás hátterén 2002-ben úgy lehetett két fontos esperesi tisztséget is betölteni, hogy a válás és újraházasodás kérdésében elmaradt a vétséget vagy vétlenséget vizsgáló eljárás. Ez nem lett volna a törvény visszamenőleges alkalmazása, hiszen a vezető tisztségre való megválasztás már a törvényalkotás utáni új helyzetet jelentett. Bizonyára jó lett volna, ha a vezető tisztségre jelöltek maguk kérik átvilágításukat. Vagy netán ez meg is történt, csak én nem tudok róla? Ennek elmaradása, s itt megint helye van az aggodalomnak valóban előidézi azt a különös helyzetet, hogy egy újabb válási esetben annak az egyházkormányzónak kell hivatalból kezdeményeznie a bírósági vizsgálatot, akinek saját esete nincs hasonlóan átvizsgálva. Végül szerény magánvéleményemet szeretném elmondani. Személyében senkit sem akarok megbántani, de úgy gondolom, hogy a fenti módon nem tisztázott magánéleti háttérrel jobb lenne távol maradni olyan tisztségek betöltésétől, amelyek mintegy reprezentálják az egyházat, és amelyek mind a belülvalók, mind a kívülállók előtt fokozottan igénylik a jó bizonyságot. Az egyház kormányzására való rátermettséget lehet a tisztségben levők hasznos tanácsadóiként is gyümölcsöztetni. Török István, Sárospatak lelkipásztor, vallástanár 20 Sárospataki Református Lapok