zsinati homíliák a Váci EgyházmEgyEi zsinat témaköreihez Váci EgyházmEgyE, 2014.
tartalom PüsPöki Előszó... 3 1. témakör: EVangElizáció... 4 2. témakör: szolgálattevők... 8 3. témakör: liturgia... 12 4. témakör: katekézis... 16 5. témakör: Plébániai közösség... 20 6. témakör: család... 24 7. témakör: sajátos Ellátást igénylő csoportok... 28 8. témakör: az EgyházmEgyE élete... 32 9. témakör: anyagi javak... 36 10. témakör: jelenlétünk a társadalomban... 40 Készítették: a Zsinat témaköreinek felelősei. Kiadja a Váci Egyházmegye. Felelős kiadó: Dr. Beer Miklós megyéspüspök. Szerkesztette: a Zsinat Kommunkikációs munkacsoportja. Felelős vezető: Molnár Zsolt. Tipográfia: Magyar Bertalan. Nyomdai munkák: Kucsák Könyvkötészet és Nyomda,. Vác, Dózsa Gy. út 75. Felelős vezető: Kucsák Gábor
kedves testvérek! AVáci EgyházmEgyE zsinatán az Egyház és a helyi közösségek aktuális gondjairól és azok lehetséges megoldásairól tanácskozunk. Méltó és szükséges, hogy ezen tanácskozáshoz minden egyes hívő hozzátehesse a saját véleményét, felvetését vagy kérdését. A zsinat előkészítő ülései éppen ezért a hívek legszélesebb körének bevonásával zajlanak. Szükséges azonban, hogy e tanácskozás pontos helyéről, idejéről és témájáról mindenki időben és megfelelő módon értesüljön. Ezért a zsinat témafelelőseivel és a kommunikációs munkacsoporttal való előkészítés után elrendeltem az alábbiakat: 1. a zsinat témaköreinek felelősei írjanak egy-egy vasárnapi homíliát a saját témakörükről, illetve az ezzel kapcsolatos közös törekvéseinkről, kérdéseinkről. Fogalmazzanak meg továbbá a témakörhöz kapcsolódó egyetemes könyörgéseket; 2. ezen homíliákat kötetbe szerkesztve a püspökség nyomtassa ki, és minden egyes plébániára juttassa el; 3. a plébániákat vezető atyák és testvérek pedig gondoskodjanak arról, hogy az esperesi kerületükben éppen sorra kerülő témakör homíliáját, a tanácskozás csütörtökje előtti vasárnapon, kötelezően olvassák föl a szentmiséken és liturgiákon, illetőleg ehhez vegyék az egyetemes könyörgéseket is. jelen kiadvány tehát a FEntiEk szellemében készült El. Szeretettel kérem, hogy a zsinatot, mint Egyházunk jövőjéről a Szentlélekben való közös tanácskozást, mindenki tekintse szívügyének, és mozdítsa elő, hogy ez a munka minél szélesebb körű, minél gyümölcsözőbb és eredményesebb legyen! Szent Mátyás apostol ünnepén, Vác, 2014. + miklós PüsPök
1. témakör EVangElizáció kedves testvérek! anázáreti zsinagógában jézus Egy szombaton FElolVasásra jelentkezett. Izaiás próféta könyvét adták neki, ahonnan ezt olvasta: Az Úr lelke van rajtam, elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, szabadulást a foglyoknak, gyógyítsam a megtört szívűeket. Ma beteljesedett az írás a ti fületek hallatára mondta Jézus. Jézusban Isten szeretete van jelen ma is az emberek között. Jézus azt a küldetést, amit az Atyától kapott, átadta az apostoloknak: Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket. Az egyház küldetése ez: Örömhírt vinni, evangéliumot vinni a szegényeknek, szabadulást hirdetni a mindenféle szellemi rabságban szenvedő embereknek, gyógyítani a megtört szívűeket, a kiégett, kiüresedett, formálissá vált emberi kapcsolatokat. Egyházmegyei zsinatunk egyik célja, hogy szembenézzünk a kérdéssel: Betöltjüke ezt a küldetésünket? A II. Vatikáni Zsinaton a világ számos országából összegyűlt több ezer püspök, amikor az egyházról tárgyaltak, ki merték mondani, hogy nem vagyunk igazán a föld sója. XXIII. János pápa azt mondja: Ki kell tárni az egyház ablakait, dialógusban kell lennünk a körülöttünk élő világgal, nem zárkózhatunk be saját keresztény kultúránkba. Az egyháznak újra fel kell fedeznie missziós küldetését: Dsida Jenő így ír: Menni kellene házról házra Nem így kellene hűvös, árnyas szobából, kényelmes íróasztal mellől szólani hozzátok, jól tudom. Menni kellene házról házra, városról városra, mint egy izzadt, fáradt, fanatikus csavargó. Csak két égő szememet, szakadozott ruhámat, porlepett bocskoromat hívni bizonyságul a szeretet nagy igazsága mellé. És rekedt hangon, félig sírva, kiabálni minden ablak alatt: Szakadt lelket foltozni, foltozni! tört szíveket drótozni, drótozni! Ötven évvel a Vatikáni Zsinat megkezdése után a Váci egyházmegyében újra felteszszük a kérdést: Só vagyunk-e? Világosság vagyunk-e? Életünk evangelizál-e? Ezért indult el az egyházmegyei zsinat tíz témakörben, közöttük az új evangelizáció. Ennek lesz zsinati szekciója a következő héten az esperesi kerületben. Püspök Úr 4
1. TÉMAKÖR: EVANGElIZáCIó szándéka, hogy minden hívőhöz eljusson ezeknek a témáknak az üzenete. A zsinat tanítja, hogy az egyház feladata, hogy szüntelen vizsgálja az idők jeleit, és az evangélium fényénél korszerű választ adjon azokra. Ezért indult el ez a zsinati folyamat, hogy megértsük az idők jeleit. Körülöttünk megváltozott a világ. Ami ezelőtt 50 évvel természetesen működött a hit továbbadásában, ma nem magától értetődő módon működik. A tömegkommunikációs eszközök teljesen új helyzetet teremtettek. A világ akarjuk vagy sem belép a mindennapjainkba. Megváltozott a család helyzete, ahol a következő generációk felnőnek. Régen a nagycsaládokban több generáció élt együtt, ami biztonságot is nyújtott a családban élőknek, ahol a keresztény értékrend természetes volt. Ma a gyermekek kiscsaládban élnek, és a bölcsődétől kezdve más neveli őket. Ezért az egyház feladata nagyon megváltozott, hogy ebben az új helyzetben segítsen a családoknak a hit továbbadásában. de mit jelent EVangElizálni? Az evangelizálás azt jelenti, hogy Jézus él a szívünkben, és őt visszük magunkkal mindenhová. Teréz anya is ezt mondta: Bármerre járunk, az utcán, a boltban, a munkahelyen, lakóhelyünkön, kérjük mindenütt áldását. Evangelizálni annyi, mint sónak lenni. A só ízesít, és egyben szomjassá tesz. Vágyni fogunk az élő víz után. Adjunk ebből a sóból másoknak is, hogy ők is szomjazzák a hitet! Evangelizálni annyi, mint fénynek lenni más számára. ( Ti vagytok a világ világossága ) Délidőben nem félnek az emberek. Sötétben bizonytalanok és félnek. A sötétben élők számára kell megmutatni a fényt, hogy magabiztosak legyenek.. Sokan több kilométer távolságban élnek a fénytől és az egyháztól. A mi fényünk mutassa meg nekik az utat. Úgy kell világítanunk számukra, mint a tabernákulum fénye látszik a sötét templomban. Szentségben akarunk élni Jézussal. A szentségben való növekedés vonzza az embereket. Evangelizálni annyi, mint kovásznak lenni. A kenyérhez is kovász kell. A tizenkét apostol elegendő volt Jézusnak az egész világ megtérítéséhez. Néhány maroknyi ember elég lehet egy egész város megtéréséhez. Ez egy kis kezdet, amiben roppant erő feszül, és ami a tésztát megkeleszti. Soha nem tudjuk, hogy egy egyszerű szó, vagy kedvesség mit tehet másokkal. A mi szavaink ugyanúgy működnek, mint a kovász. Csak annyi a teendőnk, hogy kovász valóban bekerüljön a tésztába. Egy nemrég készült felmérés szerint az Istent megismerők, vagyis megtért emberek 54%-a személyes, szociális kapcsolatok (szomszéd, barát, munkatárs) által jutott el az élő hithez, 29%-a családja, neveltetése során, 12%-a különféle keresztény rendezvényeken, 5%-a pusztán saját vágyakozásától hajtva jutott el arra a döntésre, hogy a kereszténység mellett tegye le voksát. Ez azt jelenti, hogy a két első kategóriát összevonva 83 százalékuk közvetlen emberi kapcsolatainak köszönhetően került mély kapcsolatba a hittel. 5
ZSINATI homíliák A II. Vatikáni zsinat tanítja: Az evangelizáció hordozói nemcsak a lelkipásztorok, hanem minden hívő. Alapvető megállapítása a zsinatnak, hogy a lelkipásztoroknak nem egymagukban kell ellátniuk az egyház teljes üdvözítő küldetését, mert az apostolkodás minden hívőnek (egyháziaknak és világiaknak) egyformán joga és kötelessége. Mivel a világi hívők is valamennyien részesei Krisztus papi, prófétai és királyi tisztének, azért aktív szerepet kell betölteniük az egyház életében és működésében. Az egyház közösségeiben annyira szükséges a munkájuk, hogy nélküle a legtöbb esetben nem lehet teljesen eredményes a lelkipásztorok apostolkodása. de hogyan adhatjuk tovább a hitet? A hit kegyelem, Isten ajándéka, mi ennek az ajándéknak lehetünk közvetítői. Az ősegyházban hogyan terjedt a hit? Úgy, hogy valóban tanúskodtak életükkel az evangéliumról. A hegyi beszédben mondja Jézus: Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják Mennyei Atyátokat (Mt 5,16) Arról ismerjék meg, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást (Jn 13,35) A nem hívők figyelmét a közösség szeretete hívta fel az evangélium szépségére: ezek a közösségek befogadták a hit után érdeklődőket. így van ez ma is.(ma az egyházban különböző korosztályoknak közösségek születnek, amelyek mintegy melegágyai lesznek a hitnek. Az így felnövekvő hit nemcsak az elsőáldozásig, vagy a bérmálkozásig tart, hanem egy egész életen át.) Az evangelizációt magunkon kell kezdeni: Uram, ébreszd egyházadat, hogy meglássa fogyatékosságait, mulasztásait és új feladatait és kezdd rajtam. Uram, építsd egyházközségedet, adj másra figyelő, nyitott szívet tagjainak és kezdd velem. Uram, békességed és jóságod örömhírét juttasd el mindenüvé a földre és kezdd velem. Uram, gyújtsd meg szereteted lángját minden szívben és kezdd bennem. amen. 6
1. TÉMAKÖR: EVANGElIZáCIó EgyEtEmEs könyörgések Pap: kérjük, testvéreim, a világ Világosságát, urunkat, jézus krisztust, hogy evangéliuma fényét derítse azokra is, akik még nem ismerték fel az üdvösség útját! 1. hívj, Urunk, munkatársakat aratásodba, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére! [hallgass meg, Urunk!] 2. Adj, Urunk bátorságot a szívünkbe, hogy szívesen vállaljuk az evangéliumi magvetést! [hallgass meg, Urunk!] 3. Add Urunk, hogy akik az Evangéliumot hirdetik, ne tanokat és bölcsességeket hirdessenek, hanem Jézus Krisztust, a megfeszítettet, aki feltámadt és ma is él! [hallgass meg, Urunk!] 4. áraszd ki Urunk lelkedet minden emberre, hogy megtalálhassák az élet útját és bizalommal hívják segítségül az Úr nevét, hogy üdvözüljenek! [hallgass meg, Urunk!] 5. Adj új szenteket Egyházadnak, akik életszentségükkel mutatják meg az utat Feléd! [hallgass meg, Urunk!] 6. Add, Urunk, hogy mindannyian eljussunk országodba! [hallgass meg, Urunk!] 7. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: lelkek Pásztora és üdvözítője, urunk, jézus krisztus! te azért áldoztad fel magadat, hogy minden ember eljusson az igazság ismeretére és az üdvösségre. kérünk, olts szívünkbe buzgóságot, hogy mi is megtegyünk mindent az evangélium terjedéséért általad, aki élsz és uralkodol mindörökkön örökké. h.: Amen 7
2. témakör szolgálattevők kedves testvérek! jézus krisztus küldetésének legszentebb misztériumát az utolsó vacsorán, az ott történt eseményekben és a búcsúbeszédében (Jn 13 17) tárja föl előttünk. Itt Jézus az Atya alázatos szolgájának mutatkozik, és ugyancsak itt mutatja meg alázatos szolgálatát az apostoloknak, amikor megmossa lábukat. A szolgálat Jézus alapmagatartása a földön, amint Ő maga megfogalmazza: Az emberfia nem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem, hogy Ő szolgáljon másoknak, és odaadja az életét váltságul sokakért (Mt 20.28). A szolgálatnak ez a lelkülete egészen a keresztig vezet. A szolgálat méltóságát és értékét egyedül a szeretet adja meg. Valamennyien akik a keresztség által meghívást kaptunk Krisztustól országának építésére, az Ő nyomában, a szolgálat útját járjuk. Szent Pál azt mondja: A szolgálatok különfélék (1Kor 12,5). hivatásunknak, megbízatásunknak és talentumainknak megfelelően más-más módon ugyan, de mindnyájan szolgáló lelkülettel munkálkodunk Krisztus Egyházában. A szolgálat gyökere a személyes Isten-kapcsolat és imádság Az imádság különféle formái, különösen a zsolozsma, amelyet az Egyház bízott ránk, segítségünkre van abban. hogy gazdagítson, és mindig élőn tartsa bennünk Isten megtapasztalását, amit aztán megoszthatunk embertársainkkal. A szolgálat hármas irányáról beszélhetünk: az ige szolgálata: Az evangelizáció az első és legfontosabb szolgálat, amit az 1. Egyház tehet a mai világnak. Éppen ezért egyik legszükségesebb teendőnk Isten Igéjének egyre mélyebb megismerése; valamint befogadása (vagyis: életté váltása) és továbbadása (vagyis az igehirdetés). XVI. Benedek pápa mondja: A keresztény igehirdetés nem szavak hirdetése, hanem a Szóé, és ez a hirdetés egybeesik magának Krisztusnak a személyével. Ez a szolgálat készteti a lelkipásztort a folyamatos továbbképzésre! az Eukarisztia szolgálata: Jézus Krisztus keresztáldozatának megjelenítése 2. a szentmisében forrás és táplálék, amelyből a keresztény ember erőt merít. Vianney szent János mondja: A léleknek is táplálkoznia kell. Amikor Isten táplálékot keresett a lelkünk számára, hogy az élet zarándokútját végig tudjuk járni, körülhordozta tekintetét a teremtményeken, de nem talált semmit, ami ahhoz méltó lett volna. Akkor önmagára tekintett és úgy döntött, hogy magát adja oda Az Eukarisztiának számunkra az Élet Iskolájává kell válnia, amelyben eltanuljuk Jézustól életünk odaajándékozását, vagyis a szolgálat legmagasabb fokát. Szolgálni azt jelenti, hogy eukarisztiává válunk mások számára, azonosulunk velük, megosztjuk örömeiket, fájdalmaikat; megtanulunk az ő fejükkel gondolkodni, az ő szívükkel érezni. 8
2. TÉMAKÖR: SZolGálATTEVŐK a testvéri közösség szolgálata: Az egyik legfontosabb kihívás és elvárás a 3. harmadik évezred papjától a közösségi szemlélet kialakítása. A kommunió egyháztana döntő a papi identitás meghatározásában. (Pastores dabo vobis 12.). A krisztusi közösség megvalósíthatja Jézus jelenlétét: Ahol ketten vagy hárman összejönnek a nevemben, ott vagyok közöttük (Mt 18,20). Ezzel teljesíti a Jézustól kapott küldetését: Arról ismerjék meg az emberek, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt. (Jn 13,35) A keresztények közösségének az Egyházban láthatónak kell lennie. Jézus a lábmosás után ezt mondja: Példát adtam, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg! (Jn 13,15). Egymás kölcsönös szolgálata, a kölcsönös szeretet az, ami láthatóvá teszi az Egyházat, sőt láthatóvá teszi Istent. A II. Vatikáni Zsinat is ezt állítja: Az Egyház feladata, hogy jelenvalóvá és mintegy láthatóvá tegye a Mennyei Atyát és megtestesült Fiát a Szentlélek vezetése mellett. (GS.21.) A szolgálat célját II.János Pál pápa így határozza meg: Valóságosan mutassák meg a Feltámadottat azáltal, hogy bensőséges közösségben élnek Vele! A közömbös emberek számára meg kell mutatnunk a közeli Istent, akit jelenvalóvá tudunk tenni a kölcsönös szeretetünk által. Ezt a célt csak közösségben tudjuk megvalósítani: pap és a krisztushívő közösség együtt! XVI. Benedek pápa 2009-ben a római egyházmegye pasztorális találkozóján a következőket mondta: A lelkipásztori szemléletmódot oly módon kellene javítani, hogy miközben ügyelünk a különféle hivatásokra, a fölszenteltek: papok, diakónusok és a világi krisztushívők sajátos szerepére Isten Népének valamennyi tagja együttesen egyre inkább ráébredjen közös felelősségére. Ez felfogásbeli váltást kíván, főleg a világiak tekintetében. Ahelyett, hogy a papság munkatársainak tekintenénk őket, inkább az Egyház létének és tevékenységének társ-felelőseiként elismerni, hogy kialakuljon az érett és elkötelezett világi hivatás. A megkereszteltek közösségének egyház-tudata nem csökkenti a plébánosok felelősségét. Éppen rajtatok múlik, kedves plébánosok, hogy segítsétek azoknak az embereknek a lelki és apostoli növekedését, akik már buzgó módon elkötelezték magukat a plébánián: ők a közösség magvát alkotják, mely kovászként hat majd a többiek körében. (Róma, 2009.05.29.) Az egyházmegyei zsinat által a Főpásztor arra hív mindnyájunkat, hogy keressük a módját annak, hogy a papok és világiak kölcsönös szolgálata által, hogy tehetnénk élőbbé plébániánk életét! hogyan tudnánk segíteni a Szolgálattevőket, a plébános és káplán atyákat, valamint a diakónusokat, hogy teljesen annak a feladatnak tudják szentelni magukat, amelyet az Egyház kér tőlük: vagyis az anyagi és szervezési gondok, valamint nem a papság lényegéből fakadó, de szükséges dolgok intézése helyett több idejük maradjon az elmélyült imádságra, a hívek érdekében maradjon idejük a folyamatos továbbképzésre, és legyen több idejük egymásra, a papi testvériség építésére. Egyházmegyénkben évekkel ezelőtt beindult az akolitusképzés, amely által lelkes és elkötelezett férfiak készen állnak, hogy társ-felelősséget vállaljanak az egyházközségekben. Az ő szolgálatuk lehetővé teszi igeliturgia tartását, a betegek látogatását, imacsoportok vezetését, illetve nagy segítséget jelenthetnek a közösségépítésben. A pásztori munka alapja a személyesség. Egyetlen plébános sem képes eljutni a plébániáján levő minden hívőhöz. Elsődleges feladata tehát, hogy munkatársakat 9
ZSINATI homíliák neveljen: katekéták, akolitusok, közösségvezetők akik segítségére lehetnek az evangelizációban. Az eddigi zsinati találkozókon a Szolgálattevők témakörében, szinte mindenütt fölmerült és megfogalmazódott a hívek körében az a vágy, hogy jó lenne közvetlenebb, személyesebb kapcsolatot kiépíteni a plébános és hívei között. Imádkozzunk azért, hogy zsinatunk nyomán testvériesebb közösséggé váljanak egyházközségeink. S mivel az egyház megújulása elképzelhetetlen a papok nélkül, imádkozzunk rendszeresen papjainkért, hogy felismerjék Isten tervét, és hiteles életükkel, szolgáló szeretetükkel és bátorító szavaikkal tudjanak utat mutatni és élen járni Isten országának építésében. amen. 10
2. TÉMAKÖR: SZolGálATTEVŐK EgyEtEmEs könyörgések Pap: testvéreim! terjesszük kéréseinket mennyei atyánk elé az Egyházban különféle szolgálatot teljesítő testvérekért, hogy a krisztus példájára végzett alázatos szolgálatuk nyomán megújuljanak közösségeink! 1. Könyörgünk, Urunk, Ferenc pápáért, hogy az idők jeleit felismerve, a Szentlélek fényénél mutasson utat, és az ő útmutatásaiban mindnyájan felismerjük a te vezetésedet. [hallgass meg, Urunk!] 2. Könyörgünk, Urunk, Egyházmegyénkért, Miklós püspök Atyáért és lajos segédpüspökért, hogy zsinati törekvéseiket befogadjuk, és ezáltal a megújulás útjára irányítsák közösségeinket [hallgass meg, Urunk!] 3. Könyörgünk, Urunk mindazokért, akik önzetlen szolgálatukkal építik közösségeinket, hogy hiteles tanúságtevői legyenek Krisztus Egyházának! [hallgass meg, Urunk!] 4. Könyörgünk, Urunk betegeinkért, hogy szenvedéseiket Krisztus keresztjébe kapaszkodva fogadják, és felajánlják egyházmegyénk megújulásáért! [hallgass meg, Urunk!] 5. Könyörgünk Urunk, hogy a szolgáló szeretet lelkülete, amelyre Krisztus példát adott nekünk, segítsen bennünket hitünk elmélyítésében és az egyház iránti elkötelezettségünkben! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: istenünk, te az egyházi szolgálatban élőket arra tanítottad, hogy maguk akarjanak szolgálni, és ne azt várják, hogy mások szolgáljanak nekik. kérünk, tedd őket munkájukban serénnyé, tisztük gyakorlásában szelíddé, az imádságban állhatossá. krisztus, a mi urunk által. h.: Amen. 11
3. témakör liturgia kedves testvérek! Katolikus keresztény életünk Egyik legszembetűnőbb jele, amely Európa egész kultúráját évszázadok óta formálja, hogy a vasárnapokat a hét többi napjától eltérően töltjük el. Amellett, hogy munkaszünetet tartunk, az egész napot Istennek szenteljük, s e nap során életünk legfontosabb kérdéseivel foglalkozunk. Vasárnaponként, Krisztus feltámadásának napján, kimondva vagy kimondatlanul de felmerül bennünk, hogy kik vagyunk, honnan jöttünk, hová tart az életünk, ki és mi a legfontosabb az életünkben, és melyek azok a dolgok, amelyek csak azután következnek a sorban? Ezen a napon a templomban közös imádságra gyűlünk össze hittestvéreinkkel, ha szükségesnek látszik, pontosítjuk életünk irányzékát, majd ezt követően a pihenésből, és a szeretteinkkel töltött együttlét öröméből merítünk erőt hétköznapjainkhoz. A vasárnap kultúrájának, de hétköznapjainknak is fontos része a közösségben végzett litugikus ünneplés. Régen azt mondtuk, hogy ezen a napon kötelező templomba menni, de a kötelező felszólítások az emberek többségénél manapság süket fülekre találnak. Egyházunk szándékát teljesítve mára leginkább azok vesznek részt a vasárnapi szentmise ünneplésében, akikben belső igény és személyes meggyőződés született erre. De vajon hogyan születik meg a lélek mélyén az az igény, amelyben felfedezzük, hogy a liturgikus ünneplések hitéletünk legfontosabb történései közé tartoznak? Isten tapintattal vezet és nevel minket arra, hogy átgondoljuk, miért is jövünk össze vasárnaponként, miért fontos, mit ad nekünk, hogyan alakít bennünket az Istennek szentelt nap megtartása? Amikor húsvét vasárnapján az apostolok találkoztak a feltámadt Jézussal, érezték, hogy ez a találkozás életük további alakulását döntően befolyásolni fogja. Nem véletlen, hogy onnantól kezdve mindig összejöttek a hét első napján, hogy az utolsó vacsora szertartásának megünneplésével felidézzék e sorsfordító találkozást, és ismét életet újító erőt nyerjenek belőle. Összejöveteleik fontos része volt Jézus életének és tanításának szóbeli felidézése, az apostolok intelmeinek hallgatása, később pedig, amikor mindezt leírták, a Szentírás könyveinek felolvasása. Ezt tesszük ma is minden szentmise igeliturgiájában. Isten szava, amelyet a Szentírás közvetít, és az Egyház kifejt számunkra, egyik legnagyobb kincsünk, hiszen általa maga Krisztus szól hozzánk. Ennek láthatóvá kellene lennie, valahányszor a közösségben hirdetjük az isteni Igét. Ugyanilyen jelentőségű a szentmise Kenyértörésnek, vagy áldozati liturgiának nevezett része, amelynek során az átlényegült kenyér által válik jelenvalóvá Krisztus, akit, mint egyetlen örök áldozatot, újfent bemutatunk az Atyának. Az ilyenkor mondott hála - adó és könyörgő ima, az eukarisztikus imádság az egész egyházi közösség nevében dicsőíti Istent, emlékezik értünk végbevitt csodáiról, és terjeszti elő kéréseinket, hogy mindnyájunk élete egyre inkább részévé váljék Isten üdvtörténetének, amely az örök életben éri el teljességét. 12
3. TÉMAKÖR: liturgia Az evangélium örömhíre a szentírásolvasás és az igehirdetés által átjárja értelmünket és szívünket: ugyanezt teszi a liturgia a szertartások közös végzése és átélése által. Benne a jel és a jelzett összekapcsolódnak: a szertartás és az isteni kegyelem kéz a kézben járnak. Miközben imádkozunk és éneklünk, Isten lelke és kegyelme jár át bennünket. Mi istendicséretet mondunk, és közben Isten megszentel, felemel és megerősít bennünket. Az egyes közösségeken a liturgikus ünneplések vezetőin, valamint a szolgálattevőkön jól látható, hogy vajon belső igényből fakadóan, összeszedetten és tudatosan ünnepelnek-e, vagy csupán egyfajta fáradt kötelességteljesítés motiválja cselevésüket, miközben hiányzik belőlük a szent szövegek ismerete, a belső odaadás vagy a szimbolikus cselekvés iránti érzék. Ahogy örömmel és lelki feltöltődéssel gazdagítja a résztvevőket az igényes liturgiavégzés, ugyanúgy unalmat és egyhangúságot áraszt a jellegtelen, meg nem értett ünneplés. Bár nem állíthatjuk, hogy mi, emberek az isteni kegyelem kiáradását bármivel is meg tudnók akadályozni, ám Isten óvjon bennünket az olyan liturgiáktól, amelyek nem segítenék, hanem megnehezítenék a résztvevőknek az Isten világába való belépést. Nem lehet véletlen, hogy az a Jézus, aki egyszer azt mondta követőinek, hogy menjenek belső szobájuk mélyére, és a szív csendjében intézzék imádságukat az Atyához, ugyanő az utolsó vacsorán közös ünneplésre hívta meg övéit, és annak folytatásával meg is bízta tanítványait. Jól tudta, hogy a külső és a belső összefüggenek, hogy az együtt ünnepelt rituális lakoma közösséget teremt Istennel és a tanítványok között. Már az ószövetségben olvashatunk arról, hogy Isten kiválaszt, összehív és néppé formál egy kis embercsoportot: ebből a meghívottságból született Isten népé - nek közösségi tudata. Isten választottai vagyunk, az Ő szövetségének népe, és ez egyszerre járja át szívünk legmélyét, s válik láthatóvá a közösségben ünnepelt istentiszteleteinken. a mikor az EgyházmEgyEi zsinaton a mi esperesi kerületünkben jövő csütörtökön a liturgia ünnepléséről gondolkodunk, mindenekelőtt saját plébániai gyakorlatunk értékeit és hiányosságait érdemes szemünk elé idéznünk. Az előkészületek és az ülések során szeretnők egyre mélyebben megérteni Egyházunk szándékait és hagyományát, s az idők jeleire figyelve igyekszünk mindent megtenni liturgikus műveltségünk és ünnepléskultúránk színvonalának emelésére. Ennek első lényeges lépése, hogy mi, hívek, amint azt a II. Vatikáni Zsinat kifejezte, tudatos és tevékeny részvétellel valóban birtokba vegyük a liturgiát. Még ha ez láthatólag nem is megy egykönnyen. A népi ájtatosságok terén a liturgia történetéből érthető módon sokkal jártasabbak vagyunk, otthonosabban mozgunk. Aktívan részt veszünk rajtuk, szervezzük, vezetjük őket, ám a liturgiában való tudatos és cselekvő részvétel területén még sokhelyütt számos tennivalónk volna. A tudatosság növekedése mellett arra is szükség van, hogy a plébános atyákkal együttműködve egyre többen személyes felelősséget érezzenek és viseljenek közösségük istentiszteletei iránt. A legnehezebb feladat saját lelkiségünk és éberségünk fejlesztése, önmagunk továbbképzése és nevelése. Jó látni, hogy ebben a lelkipásztori segítség mellett mostanság egyre több kiadvány is segítséget nyújt nekünk. Elolvasni a következő vasárnap igeliturgiáját és miseszövegeit, átgondolni az esedékes liturgikus szolgálatokat, és törekedni azok mélyebb megértésére: mindez időt és odaszánást kíván tőlünk. 13
ZSINATI homíliák Nem mindig tudunk alaposan felkészülni, de egy-egy könyörgés felidézésére és ízlelgetésére mindig találhatunk néhány szabad percet. Igaz a liturgia egészére az, amit a Szentírásról vallunk: minél többet olvassuk és elmélkedjük át, annál mélyebb ismeretére juthatunk el. Minél több figyelemmel és odaadással ünneplünk, annál bőségesebben tárulkozik fel számunkra az isteni misztérium. liturgiát ünnepelni azt jelenti, hogy jártasságot szerzünk, otthonosságot találunk az isteni világban. Márpedig világos, hogy ennek célja Jézus akaratát követve csak egyetlen lehet: a megtapasztalt isteni szeretet megvalósítása hétköznapjainkban, az isteni örömhír meghirdetése minden ember számára. amen 14
3. TÉMAKÖR: liturgia EgyEtEmEs könyörgések Pap: imádkozzunk, testvérek, hogy isten népe mindenütt méltó módon ünnepelje az Úr napját! 1. hogy minden vasárnap minden keresztény ember életében Jézus feltámadásának öröme álljon a középpontban! [hallgass meg, Urunk!] 2. hogy a keresztények sehol a világon ne szentségtelenítsék meg oda nem illő munkával vagy foglalatossággal a vasárnapot! [hallgass meg, Urunk!] 3. hogy minden vasárnap csúcspontja minden keresztény számára az Eucharisztia ünneplése legyen, amelynek végzésébe tevékenyen belekapcsolódjanak! [hallgass meg, Urunk!] 4. hogy a keresztény családok mindenütt megtalálják a módját annak, hogy örömteli együttlétük tegye széppé az Úr napját! [hallgass meg, Urunk!] 5. hogy a földi liturgia egykor majd mindnyájunk számára folytatódhassék az örök mennyei liturgiában! [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: hallgasd meg kéréseinket, istenünk, és add meg, hogy mindnyájan megértsük Egyházad szándékát, meglássuk és lélekkel töltsük meg liturgiájának szépségét! krisztus, a mi urunk által. h.: Amen 15
4. témakör katekézis A rátok lejövő Szentlélek azonban erővel tölt majd el benneteket, hogy tanúságot tegyetek rólam... egészen a föld határáig. (ApCsel 1,8) kedves testvérek! amikor 2012. október 11-én, egy ünnepi szentmisével elkezdődött a Váci Egyházmegyei Zsinat, megyéspüspökünk egyértelmű szándéka volt, hogy ne pusztán egy konferenciát tartsunk, hanem valóságos érdemi munka történjék. Tehát a Zsinat egy munkafolyamat, amely tíz munkacsoportban történik, ezek közül az egyik a kateketikai munkacsoport. Ennek nevében püspök atya megbízásából, szeretnénk megszólítani a testvéreket. Mit jelent a kateketika, katekézis? Jézus föltámadása után elküldte az Atyától a Szentlelket, hogy befejezze az üdvösség művét, és arra indítsa a tanítványokat, hogy az ő küldetését folytassák: ismertessék meg az emberekkel az evangéliumot, mint az emberi élet igazi jó hírét. Térjenek meg, higgyenek, és váltsák életté Isten orszá - gának örömhírét. A katekézis ennek az örömhírnek és hitnek az átadását és növelését jelenti. Az embert az adott helyzetében a bölcsőtől a sírig kívánja evangelizálni, ami a keresztény pedagógiában azt jelenti, hogy az egész embert akarjuk megszólítani. Az általunk vezetetteknek és velük együtt nekünk is meg kell látnunk az ideális keresztény alakját, és az ideális közösséget, a II. Vatikáni Zsinat egyházképének szellemében. Ebben az egyházmodellben mindenki felelős az egyház küldetésének betöltéséért. A cél az, hogy akiket hitre nevelünk, azok felismerjék: nekik is feladatuk van, vagy lesz, a közösségnek, magának Isten országának az építésében A Katekézis áltanános Dirktóriuma így fogalmazza meg a katekézis lényegét: A katekézis a gyermekek, fiatalok és felnőttek olyan hitre való nevelése, amely leginkább a tanításnak rendszeres átadásában történik azzal a céllal, hogy a hívőket bevezessék a keresztény élet egészébe A katekézist (hitre nevelést) egészen gyakorlati módon úgy is meg lehet fogalmazni, hogy olyan, mint egy három lábú szék: az egyik láb a családi háttér, a másik a konkrét hitismeretek átadása (hittanórák az iskolában vagy a plébánián), harmadik pedig az egyházközség (pap, világiak) és a szentmise. Mindháromnak működnie kell ahhoz, hogy a hitre nevelés gyümölcsöző legyen. A fentiekből kiderül, hogy a katekézis nem pusztán gyermekeink hittan-oktatását jelenti (ez csak egyik szelete az egésznek), hanem minden korosztályra vonatkozik a hit tanítása, (újra)tanulása, és a közösségi életbe való bevezetés, bekapcsolódás. Ezt nevezzük katekumenális jellegű katekézisnek. Ami azt jelenti, hogy az egész közösség neveli, tanítja a katekézisben résztvevő gyerekeinket, fiataljainkat, és a megtérni vágyó felnőtteket. Ez a gyakorlatban úgy mutatkozik meg, hogy gyermekeink szá- 16
4. TÉMAKÖR: KATEKÉZIS mára a hittanórákon kívül, a lelkipásztor és elkötelezett világi segítői külön foglalkozásokat tartanak a szentségekre való felkészítésre. Továbbá, elvezetik őket arra, hogy tapasztalják meg az egyházat, mint közösséget, ami öröm forrása. Minden szentségi felkészítésnek, katekumenális jellegűnek kellene lennie. Ez jelenti azt, hogy már gyerekkorban szükséges a befogadó közösség, és az elsőáldozók mellé szükséges kezeseket és imádkozókat rendelni, akik hordozzák őket. Továbbá szükséges befogadó csoportok létrehozása a bérmálkozók felkészítésére, már megbérmált fiatalokból. Azokat készítsük fel a bérmálkozásra, akik döntöttek Krisztus mellett! Fontos a gyerekek és az ifjúság számára is már gyerekkortól imádkozó közösségek létrehozása, ahol megszerettetjük velük a szentségi életet, ahol Jézus melletti elköteleződésre hívjuk meg őket, és ahol lehetőségük van elköteleződésüket kimondani, egymást bátorítani. A közösség iránti igényt már gyerekkorban ki kell alakítani. Azt is jelenti a katekumenális jellegű katekézis, hogy nemcsak a gyermekek, de az ő szüleik számára is szervezünk foglalkozásokat (különösen az elsőáldozás kapcsán). Ezeket szintén a pap és munkatársai tartják, akik így, együtt képviselik az egyházközséget, mint azt a közösséget, amelyik befogadja őket soraiba. Kizárólag akkor lesz gyümölcsöző a hitoktatásunk/hitre nevelésünk, ha a plébánia-közösségünk befogadóközösséggé válik. Manapság egyre gyakoribb tapasztalatunk, hogy sokan felnőttként szeretenének az egyházba lépni, szentségekhez járulni. Az ő számukra vezette be újra az Egyház, 1999 adventjétől a katekumenátust, azt a legalább egy, ideális esetben három éves folyamatot, ahol a felnőtt ember megismerkedik a hittel, az egyháznak, mint közösségnek az életével, és a megtérés útján fölkészül a szentségek vételére. A katekumenátus amely legalább kéthetenkénti foglalkozást jelent, szintén több, mint felnőtt hittan, ahol csak hitimereteket kapnak a jelenlévők. A katekumenátust a lelkipásztor vezeti, arra alkalmas világi munkatársaival együtt, akik nem tökéletes, de életszentségre törekvő emberek. Ők a tanítást kiegészítik tanúságtételeikkel. A pappal együtt alkotják a katekumenátusban a befogadó közösséget. A katekézis első számú felelőse az egyházközségben a plébános, aki nem csak teológiai képzettségében tud irányt mutatni katekéta munkatársainak, hanem kateketikai-szakmai tapasztalatával is. Fontos a plébános elfogadó befogadó attitűdje, hogy valódi lelkigondozóként lépjen a rábízottak felé. A plébános pásztori karizmájához tartozik, hogy felismerje és működni engedje a megkereszteltek közösségében kivirágzó karizmákat, s megtalálja az alkalmas felnőtteket és fiatalokat az egyes feladatokra. A világi Krisztus-hívők részéről döntő, hogy az legyen hitoktató (katekéta), aki szívvel vállalja ezt a szolgálatot. Nem pusztán tanok átadása a hitoktató feladata. A hitoktató számára is elengedhetelenül szükséges, hogy komoly imaélete legyen, valamint saját közössége, amelyből töltekezik. A katekétának is elfogadó befogadó személynek kell lennie. A katekézis fontos területe az iskolai hitoktatás, amely önmagában nem képes gyümölcsözőt teremni befogadó templomi, plébániai közösség nélkül. Az iskola miszsziós terület, a gyerekek nagy részét nem a hittan-anyag hiánytalan átadásával lehet megérinteni, hanem barátkozással, hisz Jézus is ezt tette. ha a gyermek megérzi a személye iránt tanúsított valódi figyelmet és érdeklődést, akkor maradni akar a hittanórán. Elsősorban az Istenre figyelést kell nekik megtanítani, az imádságos lelkületet. Kulcsfontosságú a katekéta személyes példája. 17
ZSINATI homíliák A hittanóra mellett a szentmisére járás is lényeges. Kívánatos lenne elérni, hogy minden hittanos járjon templomba. Természetesen csak az lehet elsőáldozó, aki ezt tudja vállalni (szülő és gyermek). Nem szabad engednünk, hogy kifejlődjön a gyeremekekben és a fiatalokban a szolgáltató egyház képe, és az ez iránti igény. A római dokumentumok az iskolai hittanra a vallásoktatás kifejezést használják és valójában megkülönböztetik a katekézistől. Ezért ideális lenne, ha az iskolai hittan mellett a plébánián már a kisgyerekkortól lenne rendszeres közösségi foglalkozás, és nem csak szentségfelvétel előtt. A Katekézis általános Direktóriuma szerint a plébániai közösség továbbra is a katekézis elsődleges helye. Az egyházi iskola bár sokat segíthet, nem a szentségkiszolgáltatás megfelelő közege. Jól fogalmaz a Magyar Kateketikai Direktórium, amikor így ír: A katekézis alapvető feladata az, hogy hirdesse Krisztus üzenetét, hogy részt vegyen a közösség kialakítására törekvő munkában; hogy elvezesse az embereket az istentiszteletre, az imára és a krisztusi szolgálatra. Kiemelten fontos terület az ifjúsági katetkézis. Az egyházi előírások szerint a fiatalok katekézisének is katekumenális jellegű fokozatokban kell történnie. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy az általunk megszólítandó fiatalok a hittel kapcsolatos döntés különböző szintjein helyezkednek el. Eszerint kell kiválasztanunk a velük való bánásmódot is. Különbséget kell tennünk a kezdeti barátkozás (preevangelizáció), a közvetlen hitébresztés (evangelizáció), és a hitmélyítés (katekézis) között. Van akitől még nem várhatunk el komolyabb hitbeli lépést (pl. rendszeres templomba járást), hisz még nem tapasztalta meg kegyelemként ennek jelentőségét. A katekumenátus az a folyamat, amely a hit kezdeti csíráitól a megtésésig vezet el. A szorosan vett katekézis (hitmélyítés) pedig már a megtért személyeknek való (akiknek élő tapasztalatuk van Jézus Krisztusról) és akik igyekeznek Jézus tanításához szabni életüket. A bérmálásra készülőknek érezniük kell, hogy szükség van rájuk, ezért fontos bevonni őket liturgikus és szeretetszolgálatokba, plébánia körüli feladatokba vagy kisebb gyerekek felé végzett szolgálatokba. A régióknak nagy jelentőségük van, sok helyi közösség nyerhet olyan fiatal önkéntest, aki a régióban szerzett tapasztalatoktól lelkes. Ugyanakkor a regionális ifjúsági munka alapját a helyi ifjúsági közösségek alkotják. Ezek megtámogatása vagy létrehozása sürgető feladat. Szükséges továbbá, minden plébánián alkalmas ifjúsági vezető és mellette néhány segítő kiképzése. Ők nemcsak a helyi ifjúság lelke és mozgatói, hanem a régió (+az egyházmegye) ifjúságával való kapcsolattartásért is felelősek. Ennek segítésére 2011. őszén két új dolog kezdődött egyházmegyénkben: a Kovászoló Egyházmegyei Ifjúsági Közösségszervező és -vezető Képző. A jelentkezők az vállalták, hogy a két év elvégzése után minimum egy évig segítségére lesznek a helyi plébánosnak és katekétának egy krisztusi gyerek- vagy ifjúsági csoport kialakításában vagy megtartásában. 44 önkéntes fiatal végezte el a Kovászolót 2013-ban. A következő évfolyam 2015. januárjában indul. A másik újdonság az Emberhalász Ifjúsági Misszió, melynek keretében az egyházmegye alkalmazásában álló munkatársaink térségükben 4 6 8 településen segítenek plébániai szinten létrehozni vagy megtartani ifjúsági közösségeket, majd a fiatalokat bekapcsolni a saját régiójuk és egyházmegyénk életébe. Ők mind vagy végzett katekéták, vagy jelenleg folyamatban lévő képzés alatt állnak. hivatásuk tehát, hogy az egység kovászaiként krisztusi ifjúsági- vagy gyermek-közösségeket szervezzenek, vezessenek, a helyi lelkipásztort és munkatársait segítve, velük együttműködésben. Az országban egyedülálló karizma ifjúsági régióinknak a lelkisége. Ezt Mária, 18
4. TÉMAKÖR: KATEKÉZIS legszentebb Édesanyánk ajándékozta ennek az egyházmegyének. Abban áll, hogy Eukarisztikus, Máriás, Szentlélekre figyelő és Isten országát kereső régiós közösségeket akarunk formálni az ifjúságból, akik befogadó közösségként is működnek a térség közösség nélküli fiataljai számára, továbbá olyan olvasztótégelyként, ahol a különböző plébániai vagy lelkiségi csoportokból érkezők között megvalósulhat az ajándékok cseréje.végezetül a Mennybe Felvett Nagyboldogasszony közbenjárását kérjük, hogy gyermekeinket, fiatal és felnőtt testvéreinket igazi krisztusi hitre tudjuk vezetni, váljanak egyházmegyénk közösségei a befogadás és az élethosszig tartó hitmélyítés otthonaivá! amen EgyEtEmEs könyörgések Pap: urunk, te a föld határáig küldtél bennünket, hogy tegyük tanítványoddá a né peket, és kereszteljük meg őket az atya, a Fiú és a szentlélek nevében! hogy megtehessük, amit parancsoltál, kérünk téged: 1. Kérünk Urunk, add, hogy Ferenc pápánk, püspökeink, papjaink és diakónusaink mindig a krisztusi hit és élet hiteles tanítói és tanúságtevői legyenek! Segítsd őket, hogy jó pásztorai legyenek a rájuk bízottaknak! [hallgass meg, Urunk!] 2. Kérünk Urunk, segíts, hogy Egyházad, a Te Egyszülött Fiad Szeplőtelen Jegyese, földi közösségeiben, az egyházközségekben, azon belül a kisebb közösségekben mindig meghívó és befogadó legyen! [hallgass meg, Urunk!] 3. Kérünk Urunk, adj erőt, hogy katekétáink és világi lelkipásztori munkatársaink mindig hitelesen, személyes példájukkal, szívvel-lélekkel szolgálják Egyházadat! Segíts nekik, hogy barátkozó, elfogadó befogadó magatartásúak tudjanak lenni a nehéz helyzetekben is! [hallgass meg, Urunk!] 4. Kérünk, Urunk, add, hogy az evangéliumi egyszerűség szellemében, Krisztus példája szerint tudjunk élni. Mindig legyen érzékünk felfedezni a rászorulókat, és rajuk segíteni! [hallgass meg, Urunk!] 5. Kérünk, Urunk, adj erőt betegeinknek szenvedéseik hordozásában. Jutalmazd meg örök országodban azokat az egykori hitoktatókat, pedagógusokat, akik Krisztus szellemében nevelték növendékeiket. [hallgass meg, Urunk!] 6. (Aktuális zsinati könyörgés) [hallgass meg, Urunk!] Pap: hallgasd meg, istenünk, benned hívő néped könyörgését, hogy tanítványaid révén egyre gyarapodjék az Egyház, és egykor megszámlálhatatlan sokaság álljon előtted a te országodban! krisztus, a mi urunk által! h.: Amen 19
5. témakör az Egyház, mint közösség kedves testvérek! zsinati témáinkban Egy nagyon Fontos, mondhatnánk alapkérdéshez jutottunk el. A plébánia, mint közösség. Miért olyan fontos ez? Sokszor tapasztaljuk, hogy még olyanok is elmaradoznak a templomból, akik régebben jártak. Vagy elsőáldozás, bérmálás után gyerekek is, szülők is elkopnak a miséről. Miért van ez? ha megkérdezzük őket, akkor olyan választ kapunk, amiből az derül ki: hogy nem érezzük jól magunkat, nem érzem otthon magamat, idegen a légkör, nem elég családias stb. És ha őszinték vagyunk, akkor sokszor meg kell állapítanunk, hogy igazuk van. Ahhoz, hogy ez megváltozzon, az egymáshoz való viszonyunkat, a kapcsolatainkat kell megváltoztatni. De hát egyáltalán miért kell itt bármit is megváltoztatni? Eddig is jó volt! Nekem így is jó! Akinek nem jó, az keressen magának mást! ha így gondolkodunk, akkor biztos, hogy nem tartozunk Krisztushoz. Krisztus ugyanis azt mondja: jöjjetek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok és az élet terhét hordozzátok, én felüdítelek titeket, egy másik helyen pedig: aki hozzám jön azt nem dobom ki. De hol kéne otthont találni, és hol kellene felüdülni Krisztusban? ott, ahol ketten, vagy hárman egyek vagytok az én nevemben én ott vagyok köztetek. Jézus itt köztünk akar ÚGY jelen lenni, hogy mi is biztonságos otthont éljünk meg benne, és azok is akik a világ sötétségében kóborolnak és keresnek valami igazat és szépet, ők is megtalálják Krisztust, akiben otthonra lelnek. Ez biztosan Krisztus akarata, ezt élték meg az egyház első évtizedeiben, ahogy az ApCsel-ben olvassuk: nézzétek, hogy szeretik egymást! Ezt tanítja a II. Vatikáni Zsinat is, amely föltárja számunkra azt az egyházképet, mely élhető és vonzó lehet mindenki számára, de egyben hiteles is, mert az élő Krisztusra épül. A háziasszonyok tudják: ha valahol egy finom ételt, vagy sütemény ettek, amit addig nem ismertek, akkor rögtön beindul a receptkérés hogy kell csinálni, mi kell hozzá? Alig van egyházközség, ahonnan ne volnának néhányan, akik rész vettek egy igeszemináriumon, egy Szentlélek-szemináriumon vagy egy Cursillón, vagy akár csak egy olyan vallási összejövetelen, ahol egy kisebb közösségben igazán boldogok, felszabadultak voltunk Krisztusban. Vagyis, már belekóstoltunk valami újba, amit Isten terített asztaláról kaptunk. Ilyenkor mindig úgy érezzük, hogy ez kellene nálunk is, de hát sajnos nálunk nincs ilyen, vagy: nálunk ezt nem lehet mert De ez nem igaz, mert ahol megtapasztaltunk valamit ebből az új életből, ott is emberek voltak, mi sem vagyunk rosszabbak náluk. Erőt vesz rajtunk a kishitűség és a tehetetlenség, pedig Jézus nem azt mondja nekünk, hogy nem lehet, hanem azt, hogy VÉGY MAGAD MEllÉ KETTŐT, VAGY hármat akik megízlelték az ÉN főztömet és kezdjétek el megfőzni, megvalósítani amit a Szentlélek segítségével meg is tudtok tenni! Csak higgyetek bennem! Kedves testvérek! Itt van az alkalmas pillanat, hogy kitágítsuk a szívünket, és ne a magunk emberi gyöngeségét tekintsük, hanem az élő és feltámadt Krisztusra, aki- 20