A DUNAKESZI KISTÉRSÉG KÖRNYEZETVÉDELMI PROGRAMJA ÉS HULLADÉKGAZDÁLKODÁSI TERVE HELYZETELEMZÉS 2007 2012. DUNAKESZI FÓT GÖD 2007. Készítette: A Dunakeszi-Fót-Göd Többcélú Kistérségi Társulás megbízásából a Hazai Térségfejlesztő Zrt.
MEGRENDELŐ Dunakeszi-Fót-Göd Többcélú Kistérségi Társulás TÉMAVEZETŐ Dr. Veres Lajos VEZETŐ TERVEZŐ Kovács László TERVEZŐ Szőke Norbert Közlekedés és gazdasági mérnök, regionális politika és gazdaságtan Ph.D. Okleveles környezetvédő és kutató geográfus Okleveles környezetvédő és kutató geográfus SZAKÉRTŐK Csenki Attila Krajnyák Nóra Keserű Imre Koósné Tóth Krisztina Nagy Noémi Tornyos Tímea Vass Péter Okleveles terület- és településfejlesztő geográfus Okleveles tájépítész Okleveles geográfus, terület- és településfejlesztő, közlekedési szakértő Okleveles geográfus, terület- és településfejlesztő Okleveles geográfus Okleveles környezetmérnök Okleveles környezetmérnök A MEGBÍZÓ RÉSZÉRŐL KAPCSOLATTARTÓ Átányi Szabolcsné Munkaszervezet vezető KÉSZÍTETTE 2
TARTALOMJEGYZÉK I. A TÉRSÉG ISMERTETÉSE... 6 I.1. TERMÉSZETFÖLDRAJZI JELLEMZÉS... 6 I.2.A TÉRSÉG TELEPÜLÉSEINEK ÁLTALÁNOS BEMUTATÁSA... 9 A kistérség elhelyezkedése, fő jellemzői... 9 Történelmi áttekintés... 11 II. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁNAK BEMUTATÁSA... 19 II.1. A KÖRNYEZETI ELEMEK ÁLLAPOTA... 19 II.1.1. Levegő... 19 II.1.1.1. A levegőszennyezés forrásai és fajtái... 19 II. 1. 1. 2. A levegő minősége a térségben... 21 II.1.2. Víz... 46 II.1.2.2. A felszíni vizek minősége a térség területén... 46 II.1.2.3. A felszín alatti vizek állapota a térségben... 50 II.1.3. Talaj... 58 II.1.3.1. A térség talajainak általános jellemzése... 58 II.1.3.2. Területhasznosítás... 62 II.2. TERMÉSZET- ÉS TÁJVÉDELEM... 74 II.3. A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZET ÁLLAPOTA... 89 II.3.1. Demográfiai jellemzők... 89 II.3.2. Környezet egészségügy... 95 II.3.3. Közműellátottság helyzete a térség településein... 102 II. 3. 3. 1. Ivóvízellátás... 102 II. 3. 3. 2. Szennyvízelvezetés, - tisztítás, - elhelyezés... 106 II.3.4. Kül- és belterületi vízrendezés... 109 II.3.5. Épített környezet... 112 II.3.6. Települési zöldterületgazdálkodás... 128 II.3.7. Közlekedés... 147 II. 3.8. Energiagazdálkodás... 161 II.4. ÖNÁLLÓAN KEZELT HATÓTÉNYEZŐK... 170 II.4.1. Hulladékgazdálkodás... 170 II.4.2. Zajterhelés... 203 II.5. KÖRNYEZETI TUDAT ÉS SZEMLÉLET... 212 II.6. KÖRNYEZETBIZTONSÁG... 221 III. LAKOSSÁGI KÉRDŐÍVES FELMÉRÉS... 225 1. SZ. MELLÉKLET... 240 2. SZ. MELLÉKLET... 257 3. SZ. MELLÉKLET... 264 3
Bevezetés Az elmúlt évtizedekben a környezet állapotának romlása látványosan felgyorsult, ennek eredményeként napjainkra a környezetvédelem társadalmi ügy lett szerte a világon, és kiemelt figyelmet kap a gazdaságilag fejlettebb országok körében. 1972-ben az akkori EGK határozatot hozott az egységes környezeti politikáról, majd a következő évben fogadták el a közösség első környezetvédelmi akcióprogramját. Ezen program alapelvei kiváló útmutatást adtak a későbbi környezetvédelmi tevékenységekhez és máig érvényesnek tekinthetjük azokat. A Gazdasági Közösség nézőpontja az első akcióprogram óta jelentős változásokon ment át. A helyreállításról és a károk orvoslásáról a hangsúly fokozatosan a megelőzésre tevődött át. Mindezek mellett a XX. század utolsó három évtizedét a környezeti gondolkodás regionálissá válása, illetve globalizációja is jellemzi. Magyarországon az első környezetvédelmi törvény 1976-ban született, de hatása a törvény keretjellege miatt korlátozott volt. A környezetvédelem társadalmi üggyé válása hazánkban az 1980-as évek második évére tehető. Több éves szakmai vita után a Magyar Országgyűlés 1995-ben fogadta el a környezetvédelmének általános szabályairól szóló új törvényt ( 1995. évi LIII. törvény ), mely a már meglévő hazai tervezési rendszerek (területrendezés, területfejlesztés, településrendezés, településfejlesztés, stb.) mellet egy új típusú tervezés alapjainak a megteremtését irányozza elő. A Nemzeti Környezetvédelmi Program kidolgozásának részletes előírásait a törvény rögzíti. Ennek alapján az Országgyűlés 83/1997. (IX.26.) határozata rendelkezett az 1997-2002 közötti időszakra szóló első Nemzeti Környezetvédelmi Programról (továbbiakban NKP-I), és tudomásul vette a megvalósításának általános tervét. A végrehajtás éves intézkedéseit kormányhatározatok hagyták jóvá. A 2003 2008 közötti időszakra szóló második Nemzeti Környezetvédelmi Program (továbbiakban NKP-II) kidolgozásának alappillérét az NKP-I végrehajtása során felhalmozott tapasztalatok alkotják. Az NKP-I alapvető feladatát teljesítette: kijelölte a magyar környezetpolitika célkitűzéseit és cselekvési irányait, valamint felvázolt egy beavatkozási tervrendszert. Az NKP-II kidolgozása a legfontosabb hazai és nemzetközi környezetpolitikai alapelvek figyelembevételével történt. Ezen alapelvek három csoportot képeznek: A környezetvédelemben mára már hagyományosnak tekintett alapelvek (pl. az elővigyázatosság, a megelőzés, a helyreállítás, a felelősség, az együttműködés, a tájékoztatás, a nyilvánosság és a szennyező fizet elve). A fejlett országok környezeti tevékenysége alapján számunkra példaértékűnek tekinthető további alapelvek (a megosztott felelősség; az átláthatóság biztosítása a tervezés, döntéshozás, finanszírozás, megvalósítás és ellenőrzés során; kiszámíthatóság a szabályozásban és a finanszírozásban; számonkérhetőség, világos célok, mérhető teljesítmények; partnerség, szubszidiaritás, addicionalitás, többszörös hasznú intézkedések). A legátfogóbb elvek sorába a fenntartható fejlődés alapelvei tartoznak. Ezek részletes kifejtését a Fenntartható Fejlődés Nemzeti Stratégiája tartalmazza majd, amely 2004 végére készül el, figyelemmel a közelmúltban lezárult johannesburgi Föld Csúcs eredményeire. Az alapelveket azonban lehetőség szerint már az NKP-II végrehajtásának első éveiben is érvényesíteni kell, ezzel is elősegítve a fenntartható 4
fejlődés irányába történő átmenet társadalmi, gazdasági és környezeti feltételeinek kialakítását. Az 1995. évi LIII. törvény 46. -a rendelkezik arról, hogy a településeknek környezetvédelmi programot kell készíteniük. A törvény engedélyezi, hogy ha a települések úgy látják, hogy környezetvédelmi problémáikat közösen jobban meg tudják oldani, akkor közös települési programot is készíthetnek. Pest megye II. Környezetvédelmi Programja 2004-ben készült el. Dunakeszi és Göd városok rendelkeznek települési környezetvédemi programmal (2004.), továbbá a térség mindegyik települése rendelkezik hatályos helyi hulladékgazdálkodási tervvel. 2006-ban a kistérség települései úgy döntöttek, hogy elkészíttetik a kistérség környezetvédelmi programját és hulladékgazdálkodási tervét. 5
I. A TÉRSÉG ISMERTETÉSE I.1. Természetföldrajzi jellemzés A Dunakeszi kistérség 3 települése (Dunakeszi, Fód, Göd) két nagytáj, az Alföld és az Észak- Magyarországi-középhegység találkozásánál terül el, a Duna bal partján. Területén 3 kistáj osztozik. A folyóparti területek a Vác-Pesti-Duna-völgy, a középső területek a Pestihordalékkúpsíkság (mindkettő a Duna-menti-síkság nevezetű középtájhoz tartozik), míg Fót keleti, a Fóti-Somlyót magábafoglaló része a Gödöllői-dombság területe (a Cserhát-vidék nevezetű középtáj része). 1. ábra A Dunakeszi-Fót-Göd kistérség területén található kistájak Földtani adottságok, kialakulás A Vác-Pesti-Duna-völgy alapját képviselő oligocén-miocén képződményeken a pleisztocén elején, esetleg a pliocén legvégén indult meg a nagykiterjedésű dunai hordalékkúp kialakulása. Jelenleg a felszínt néhány méter vastag holocén öntésiszap borítja, de az ezek alatt települt folyami kavicsos rétegsor is a folyó medrének negyedidőszaki eltolódása, kanyargása során halmozódott fel. A kisták potenciális max. szeizmicitása 6 o MS. A Pesti-hordalékkúpsíkság alapját képviselő harmadidőszaki rétegek Ny-ról K felé fiatalodnak, és egyre magasabb orográfiai helyzetben találhatók. Ezek a képződmények egymással párhuzamosan futó ÉNy-Dk-i irányú törésvonal-rendszerrel tömbökre tagolódtak, és az Alföld felé haladva a pleisztocén folyamán egyre nagyobb mértékben süllyedtek meg. A pleisztocén legelejétől képződő dunai hordalékkúp orográfiailag hasonló, de kronológiailag épp ellentétes képet mutat, ugyanis K felé haladva a legidősebb pleisztocén képződmények pannóniai üledékre települve találhatók. A Duna II/a. és II/b. sz. terasza átmenő, felszíne 6
gyakran parti buckákkal, futóhomokkal, lösz-szerű üledékekkel magasított. A IV. sz., gyakran édesvízi mészkővel takart, és az V. sz., valamint idősebb teraszok csak foltokban jelennek meg. Legjelentősebb hasznosítható nyersanyaga a szinte korlátlanul rendelkezésre álló kavics, téglaagyag, valamint a kisebb mennyiségű tőzeg és lápföld, továbbá homok (Fót-Dunakeszi). Potenciális szeizmicitása 6-7 o MS. A Gödöllői-dombság NyÉNy-i peremét (ez a része érinti a kistérséget) miocén homokkőből és kavicsból álló képződmények építik fel. Ettől DDK-re fokozatosan növekedő vastagságban felsőpannóniai homokos-agyagos, ill. az Ős-Dunához és az É-ról érkező folyókhoz kapcsolódó folyóvízi üledékek települtek. A Pécel-Isaszeg vonaltól É-ra a felszínt borító löszből előbukkannak felsőpannóniai édesvízi mészkő- és márgás felszínek. Jellemző szerkezeti irány az ÉNy-DK-i. Potenciális szeizmicitása 6-7 o MS. Domborzat A Vác-Pesti-Duna-völgy túlnyomóan 98 m tszf-i magasságú ártéri síkság. Az átlagos relatív relief a Duna bal partján 3m/km 2. Az alacsony- és a magasártér átlagosan 3 ill. 6 méterrel magasabb a Duna 0 pontjánál. Orográfiai domborzattípusát tekintve enyhén hullámos síkság. Felszíni formáinak döntő többsége folyóvizek eróziós és akkumulációs tevékenységéhez kapcsolódik. A Pesti-hordalékkúpsíkság 98 és 251 m közötti tszf-i magasságú. K felé lépcsőzetesen, a magasabb teraszok irányába emelkedik. Ezek nagyjából É-D-i irányú sávjait a Duna bal parti mellékfolyóinak völgyei Ny-K-i irányban mozaik- és sakktáblaszerűen szabdalták. Az átlagos relatív relief 8 m/km 2. K és D felé az értékek csökkennek. A keresztirányban völgyközi hátakká formált magasabb teraszok eróziós és deráziós völgyekkel rendkívül gazdagon szabdaltak. A felszín döntő többsége közepes magasságú, tagolt síkság. D felé, a Gyáli-patak irányába, ahol a felszínt a futóhomokformák uralják, a magasabb teraszok a fiatalabb, alacsonyabb teraszokkal egy szintbe kerültek, és a domborzat elveszti teraszos jellegét. A D felé nyitott, félmedence szerűen megjelenő kistáj jellemző domborzati formái fluviális és deráziós úton képződtek. A Gödöllői-dombság 130 és 344 m közti tszf-i magasságú, a kistérség területén közepes (300 m-es tetőszintű), enyhén DK felé lejtő önálló dombvidék. Az átlagos relief az érintett területen 10-30 m/km 2 közti értékű. A kistájat Pécel-Isaszeg vonaltól É-ra ÉNy-i csapású, sakktáblaszerűen összetöredezett és különböző mértékben kiemelekedett dombsági, ÉNy-i peremén (a kistérségben) kipreparált karbonátos felszínek jellemzik. Éghajlat Mérsékelten meleg, száraz éghajlatú terület közel a mérsékelten hűvöshöz és a mérsékelten szárazhoz. Egész évben 1950-2000 óra közötti napfénytartam a valószínű. Nyáron 800 órán, télen mintegy 180 órán át süt a nap. Az évi középhőmérséklet a térség legnagyobb részén 10-10,2 o C, azonban D-en a főváros közelsége miatt ezek az értékek magasabbak (10,5-11,0 o C), míg K-en a Fóti-Somlyó környékén a változatosabb felszín eredményekén alacsonyabbak (9,5-9,7 o C). A nyári félév középhőmérséklete átlagosan 16,5-16,7 o C, a Duna menti sávban kicsivel magasabb (16,8 o C), míg a Gödöllői-dombság peremén kicsival alacsonyabb (16,3-16,7 o C). A Pesti- 7
hordalékkúpsíkság területén április 10. után számíthatunk arra, hogy a napi középhőmérséklet meghaladja a 10 o C-ot és október 19.-én várható, hogy az alá csökken. Ez évente 190-192 napot jelent. A Duna mentén ez 187 nap (IV.15-X.19.), míg Fót K-i, magasabb térszinű területén 188 nap (IV.10-12-X.15-17.). A fagymentes időszak hossza a térség legnagyobb részén 188 napnál rövidebb (IV.15 és X. 20. között), de a fővárosi hatás következtében D-en 208-219 nap (IV. 5. és XI.10. között). A Fóti-Somlyó környezetében ezen időszak 185 napos (IV.15 - X.20.), tehát valamivel rövidebb. Az évi csapadékösszeg 580-620 mm, ebből a tenyészidőszakra 330-340 mm jut. Évente 30-33 hótakarós nap a valószínű, a magasabb területeken ennél több (36-40 nap), az átlagos maximális hóvastagság 20-22 cm körüli. Az ariditási index Ny-on 1,14-1,21, a középső,valamint az É-i és D-i vidékeken 1,17-1,21, míg DK-en 1,17-1,20 közötti. A leggyakoribb szélirány az É-ÉNy-i, az átlagos szélsebesség 2,5-3,0 m/s közötti. Vízrajz A kistérség Ny-i határát a Duna képezi, melybe kelet felől, a Gödöllői-dombság irányából érkező patakok ömlenek. Ezen patakok közül a területet a Mogyoródi-patak, kis szakaszon a Csömöri-patak, valamint az Ilka-patak érinti. A térségben több tó - természetes és mesterséges található. 8
I.2.A térség településeinek általános bemutatása A kistérség elhelyezkedése, fő jellemzői A Dunakeszi kistérség Magyarországon belül központi helyzetű: közvetlenül Budapest mellett, attól észak-északkeletre helyezkedik el. 2. ábra A Dunakeszi kistérség elhelyezkedése a Központi régióban A Dunakeszi-kistérség a Közép-Magyarországi Régió területén, Pest megyében, a Budapesti Agglomeráció belső gyűrűjében található. A Budapesti Agglomeráció a fővárost és a városkörnyéki agglomerálódó településeket egyaránt magába foglaló, egymáshoz sok szállal kapcsolódó, egymásra utalt, de közigazgatásilag megosztott térség. A Budapesti Agglomeráció hat övezeti szektorból és a fővárosból áll. Dunakeszi-kistérség ezek közül az Északi övezeti szektorba esik Vác, Vácrátót, Sződliget, Sződ, Őrbottyán és Csomád településekkel együtt. A Dunakeszi-kistérség a Duna bal partján fekszik. A 2-es országút mentén, Budapest után (a fővárostól 15 km-rel É-ra) Dunakeszi az első település, így joggal nevezhető Pest északi kapujának. A mikrorégió életében meghatározó szerepet kap Budapest közelsége, annak valamennyi pozitív és negatív hatása. Főutak és vasútvonal kapcsolja össze a fővárossal, emellett egyéb 9
infrastrukturális hálózatai (energiavezeték-hálózat, víz és csatornamű-hálózat) is Budapesthez kapcsolják. A kötődéseket tovább erősítik az igen komoly méretű ingázási kapcsolatok. A kistérség nemcsak előnyeit élvezi a főváros közelségének, jelentős Budapest felől érkező negatív hatás is éri: kénytelen elszenvedni annak idáig kiható szennyezett levegőjét (ehhez még hozzáadódik a Rákospalotai Szemétégetőmű emissziója), osztozkodik a főváros hulladékának elhelyezési terheiben, továbbá korlátozzák Duna-partjának szabad használatában a főváros vízellátásának biztosításához kapcsolódó területhasználati megszorítások (a Duna Dunakeszit érintő jelentős szakasza a Fővárosi Vízművek ivóvíz termelő kútjainak vízbázisvédelmi védőövezetében található). A település útjain jelentős a lakosságot zavaró és a környezetet szennyező forgalom, ami évről évre az átlagnál nagyobb mértékben nő. A Dunakeszi statisztikai kistérséget három város: Dunakeszi, Fót és Göd alkotja. Kezdetben Csomád is ehhez a térséghez tartozott, de 2003. december elejétől Csomád a Veresegyházi kistérség tagja. A három település lakosságszáma olyan magas, hogy ez alapján biztos, hogy a jövőben is egy-egységben maradnak, nem csatolják őket más térségekhez. Hazai testvértelepülése sem Dunakeszinek, sem Fótnak, sem pedig Gödnek nincs. Viszont a kistérség városai közötti kis fizikai távolság miatt mindennapos és jó kapcsolat van szinte minden téren. A kistérségben Dunakeszi látja el a körzetközponti feladatokat 1984 óta a szakorvosi rendelőnek, a városi rendőrkapitányságnak, a városi bíróságnak, a városi ügyészségnek, a munkaerőszolgálati kirendeltségnek és a földhivatali kirendeltségnek köszönhetően. Közös kapcsolatot jelent a kommunális infrastruktúra egy része is, mivel mind a három település a Dunakeszin lévő szennyvíztisztítóba vezeti szennyvizeit. A települési szilárd hulladékok ártalmatlanításának közös megszervezése a közeljövő egyik legfontosabb kistérségi feladata. Fóton és Dunakeszin jól működő oktatási intézmények vannak, ahová egyenként a kistérség másik két településéről is átjárnak a diákok tanulni. A három település, azonkívül, hogy szinte minden funkciót biztosít, így például mindegyiküknél jelen van a gazdaság, a különféle oktatási intézmények, az alapfokú egészségügyi ellátás, a kereskedelmi hálózat stb, a következőképpen jellemezhető: Fót inkább kulturális, Dunakeszi közigazgatási és gazdasági, Göd pedig üdülési központnak tekinthető. 10
Történelmi áttekintés A három település által alkotott kistérség közös története még nem nyúlik vissza túl hosszú időre, így aztán nem is rendelkezik közös kistérségi hagyományokkal. Viszont az egyes települések egyenként olyan meghatározó múlttal, tradíciókkal és egyedi vonásokkal rendelkeznek, amelyeket áttekintésre érdemesek, és melyek fontos információkkal bírnak a települések mindennapi életével, településszerkezetével, településfejlesztésével, infrastrukturálishelyzetével, lakókörnyezetével kapcsolatban. A következő néhány oldalon tehát kövessük nyomon, hogyan alakultak, fejlődtek, növekedtek az elmúlt évszázadok alatt a Dunakeszi kistérség települése, és melyek voltak történetének sarkalatos, meghatározó időszakai. Dunakeszi múltjának áttekintése A város címere ekevas alakú. Középen ezüst - a Dunát jelképező - hullámvonallal kettéosztott, álló pajzs. Felső része kék alapszínű, benne a város védőszentje, Szent Mihály ezüst színben látható. A címer zöld, alsó mezejében levő lófej ezüst színben jelképezi a helység Európa-hírű lósportját. A város története régi időkre nyúlik vissza, már az őskorban lakott hely volt. Őskori edénytöredékek kerültek elő az Alagi majorban és a Kopolya dombon. Az újkőkori ember ittlétét kottafejes, pelyvás anyagú cserepek jelzik. A réz- és vaskorból is számtalan lelet került elő. A kora vaskort fazekak cseréptöredékei jelzik. A római kor számtalan emléke közül megemlíthetők a szarmata és kvád településnyomok. A 359-360-ban épített hídfőállás vagy erődített kikötő-révhely a rómaiak Dunán történő átkelését biztosította. Ugyancsak római kori építmény az Alföldet északról és keletről körülvevő többvonalas sáncrendszer, az ún. Csörsz-árok (helyi néven: Kis-árok), mely Dunakeszinél a várostól délre, a Duna árterét keletről határoló homokdombokon kezdődött, és nyugat-keleti irányban, a Heves megyei Pélynél végződött. Nagy részét mára már a földmunkák során elhordták. A népvándorlás korából avar kori fazékoldalak kerültek elő. A honfoglalás időszakára VIII.- IX. századi, kézi korongolt edénytöredékek utalnak. A középkori Keszi (Kesző) területe a mai település alatt van. A Keszi elnevezés a X. századi ómagyar Keszi, Kesző, Keszeg törzsnévből eredeztethető, melynek alapjául a török kesäk (=darab) és kes (=vág) jelentésű szavak szolgálnak. A Duna jelzőt a XVIII. századtól illesztették a község neve elé megkülönböztetésként a hasonló nevű településektől. 11
Az első írásos adat, ami a község nevére utal, a XIII. századból származik, 1255-ben IV. Béla adománylevele Kezw néven említi. Később a település neve különböző okiratokban Káposztáskeszi és Káposztáskesző néven is megjelent. A török hódoltság elején lakatlanná vált a pesti náhijéhez tartozó Káposztáskesző, mert már 1546-tól egészen 1590-ig ráják (keresztény magyarok) nélküli pusztaként írták össze. 1640-ben a település még mindig pusztaként szerepelt, melyet a váciak műveltek, azonban 1642-ben már prossessioként tartják nyilván, 1643-tól pedig már biztosan lakott település volt, melynek lakói valószínűleg Vácról települtek ide. 1652-ben már református gyülekezete is volt a településnek. Saját templomuk nem volt, a mai temető helyén akkor még létező katolikus templomot használták. A megye peres irataiból kideríthető, hogy a lakosság valószínűleg ideiglenesen elmenekült a településről, azonban ez az időszak nem tarthatott túl sokáig, hiszen Buday Pál 1656-ban már falvai közt említi Körtvélyes Keszőt. A református gyülekezet valószínűleg időközben megszűnt, mert 1675-ben Pongrácz György váci püspök katolikus faluról (Körtvélyes Keszi) tesz jelentést. A katolikusok a mai helyén építették fel első templomukat felhasználva a régi templom köveit, amit később lebontottak és helyébe újat emeltek. A török elleni felszabadító háborúk idején pusztává vált a falu. 1690-ben a néptelen helyek között írták össze Köszi néven. A települést 1696 és 1699 között népesítették be, 6-ról 22-re nőtt a családok száma. A letelepítést végző földesúr, Vattay János magyarokat hívott a birtokára. A Rákóczi-szabadságharc idején ismét elnéptelenedett a falu, azonban az 1715. évi népességösszeíráskor már 18 család élt a már Dunakeszinek nevezett településen. A falu ebben az időben rohamos növekedésnek és fejlődésnek indult. 1819-ben Alag puszta is benépesült. Itt kezdett építkezni 1890-ben a lovasegylet. A főleg mezőgazdasági munkából élő lakosságnak új kereseti lehetőséget nyújtott az 1844 nyarán megindult vasútépítés. 1846-ban készült el Magyarország első vasútvonala Budapest és Vác között. Az első szerelvény - amelyen Kossuth Lajos és Széchenyi István is utazott - csak Dunakeszin állt meg. 1862-ben a jobbágyság megszüntetése után a mezők a falu tulajdonába kerültek. A földeket nem hagyták parlagon, a legrosszabb homokot is megművelték. Az 1870-es években a dunakeszi kertészek voltak Magyarországon az első paradicsomtermelők. Az 1900-ban kiadott helységnévtár már községként említi Dunakeszit. A hozzátartozó helyek: Kisalag, Nagyalagmajor, Versenyistállók, Úrlovasok versenytere, Imreházmajor, Vízműtelep, Új-Dunakeszi, Horányi révátkelő. 1901-ben felépült a községháza (a mai városháza). 1901-1910 között kezdett kiépülni a Banktelep, majd az alagi oldalon a Lovásztelep, a versenyistállók és az új vasútállomás. 1910- ben Alag még különálló község volt. Ekkor Dunakeszi lakosainak száma 3116 fő volt. Túlnyomó többségük a környező földeken paradicsomot és zöldségfélét termelő parasztok közül került ki. 12
Az iparosodás kezdetét a MÁV Főműhely építése jelentette. A konzervgyár elődjét az 1910- es évek végén építették. Az 1930-as években az őslakosság körében még mindig a mezőgazdasági tevékenység volt a meghatározó. A telket vásároló és építő betelepülők kivétel nélkül a környező üzemekbe bejáró ipari dolgozók köréből kerültek ki. Dunakeszi, Kislalag és Alag 1945 előtt önálló társadalmi életet élt. Alagon a Lovaregylet, Dunakeszin a vagongyár volt a meghatározó anyagi erő. Dunakeszin 1944. december 28-án ért véget a második világháború. A két községet (Keszit és Alagot) 1950. elején egyesítették. A településen az ipart 1945. után még hosszú évekig a járműjavító és a konzervgyár képviselte. Dunakeszin a szegény parasztok kaptak földet, Alagon pedig a volt cselédek. A Magyar Lóverseny Vállalat alagi telepének elődje a Lovasegylet volt. A telivér lótenyésztés és versenyzés bázisát teremtette meg Alagon. A régi pályát 1954-ben bizonyos változtatásokkal ismét alkalmassá tették versenyek rendezésére, és 1955-től 1960-ig évenként 3-4 alkalommal főleg díjugrató versenyeket rendeztek az alagi gyepen. A telep telivérei sikerrel vették fel a versenyt a legnevesebb külföldi lovakkal is. Dunakeszi az egyetlen magyar város, melynek versenyló tréningtelepe van. A Magyar Lovasegylet első elnöke - gróf Széchenyi István - gondolatát megvalósító utódok angol mintára, a kor színvonalát megelőző technikákkal a kontinens legmodernebb tréningközpontját építették ki Alagon. Az alapítás - dátuma 1890 - a mártír miniszterelnök fia - gróf Batthyány Elemér- nevéhez fűződik. Dunakeszi ma is büszkén őrzi versenylovas hagyományát. A városiasodás útját az 1957. utáni dinamikus iparfejlesztés nyitotta meg. Az ipar az 1970-es évek elejére az itt élők 70%-át foglalkoztatta. Mindez magával hozta a nagyarányú lakásépítkezést, az egyéb kommunális beruházások egész sorát, az ellátás gyorsabb ütemű javítását. A várossá válás gondolata erre az időre érett realitássá. Közigazgatási múltjában meghatározó, hogy községként még a váci járáshoz tartozott. 1910-1950 között Alag önálló községként kivált a területéből, majd 1950. január 1-én ismét egyesültek. 1970. január elsejétől nagyközség, 1977 április 1-étől város. 13
Fót múltjának áttekintése A város címere ezüst peremmel kék mázú csúcsban végződő hármas halom, rajta aranyban a fóti templom. A templomon boglár pajzsként a Károlyi címer a hozzá tartozó 11 ágú koronával. A hármas halom zöld mezejében egy ekevas és egy csoroszlya van. Fót történelmi faluközpontja már az ősidők óta lakott hely. Határában kora bronzkori agyagedényeket, halomsírokat, késő bronzkori, korai vaskori edénymaradványokat találtak. A területet a III-IV. században szarmaták, illetve római katonák lakták. A római kori sáncrendszer a Csörsz-árok nyugat-kelet irányban húzódott Dunakeszi és Fót között. A közelmúltban VIII. századi avar sírokat tártak fel a Somlyó lábánál. A honfoglalás idején a Megyer törzs telepedett le a területen. Az 1074-es Mogyoródi csatához kapcsolódva két változata is ismert Fót nevének legendájának. Az egyik szerint László herceg (a későbbi Szent László király) itt tétetett bársony foltot elszakadt nadrágjára. A másik szerint a Somlyó hegyről letekintve rákérdezett, hogy mi ez a folt? A Fót (Folth) jelentése: rész, darab, embercsapat. A sikátori Szent Márton templomrom a XII. századból való és a település Árpád-kori létezését bizonyítja. Fót első írásos említése 1353-ból származik. A török hódoltság idején a település gazdasági élete felvirágzik, lakossága főként gabona- és zöldségtermesztésből, bortermelésből él. Ennek ellenére a település 1686 után pár évre nyilván a török elleni felszabadító hadjáratok következtében lakatlan puszta ("desertum") lett, de a lakatlanságot pár év múltán a lakók folyamatos visszavándorlása váltotta fel, hiszen a falut 1689-ben ismét adózó helyként tartották számon. A Rákóczi-szabadságharc idején Pest vármegye Rákóczi mellé állt és Fótról is 14-en bevonultak a kuruc seregbe. A település egy kis időre ismét elnéptelenedett, de 1715-ben már 20 magyar jobbágycsaládot, két zsellért és egy malmot jegyeztek a helyi összeírások. Egy 1720-as összeírás szerint már 41 jobbágycsalád élt Fóton, és Alagot is ők művelték. A lakosok számának növelését a Bohus földesúri család a XVIII. században főleg evangélikus szlovákok telepítésével tovább szorgalmazta. Ezt követően 1749-ben Mária Terézia Galántai gr. Fekete Györgynek, a kor híres jogászának, országbírónak adományozta Fótot. A család másik tagja, gr. Galántai Fekete János, nyugalmazott lovassági generális kora társadalmának műveltebb tagjai közé tartozott. A felvilágosodás időszakában Magyarországon is tért hódító divatnak megfelelően irodalmi társaságot szervezett maga köré. 1808-ban gróf Károlyi József özvegye vette meg a község területét, melyet egészen 1945-ig birtokoltak. Gróf Károlyi István a XIX. század kiváló személyisége volt, aki Fót társadalmi, gazdasági és kulturális életében nagyon fontos szerepet töltött be. Aktívan részt vett az 1848-49-es szabadságharcban a 17. Károlyi-huszárezred létrehozásával. Emiatt később 14
bebörtönözték és csak komoly váltságdíj fejében tudott kiszabadulni. Fóti birtokán fellendítette a mezőgazdaságot (szőlő-, gabonatermesztés, szarvasmarha és lótartás), átépítette a kastélyát, parkját angolparkká alakította. Felesége emlékére építtette meg Ybl Miklós tervei alapján a település romantikus stílusú nagytemplomát. Kétszer választották Pest megye főispánjává. Birtoka egy részének kiparcellázása miatt Újpest alapítójává vált. A község bírája és jegyzője 1864-ben készített feljegyzésében tősgyökeres magyar embereknek említi a fótiakat, és az evangélikusok közül is csak kevesen beszéltek már szlovákul. A falu kedvező gazdasági helyzetét mutatja a XVIII-XIX. században elterjedt bársony Fóth elnevezés, mellyel a bársonyruhát viselő, gazdag fóti parasztságot csúfolták ki. A XIX. század második felében Fót lakossága zöldség- és gyümölcstermesztéssel, szőlőtermeléssel, állattenyésztéssel és fuvarozással foglalkozott. A közeli főváros stabil piacot jelentett a mezőgazdasági termékeknek. A filoxérajárvány után a szőlők helyét kajszi-, meggy-, cseresznye- és szilvafák vették át. A századfordulóra jelentősen megnőtt a lakosok száma és egyre nagyobb arányt képviseltek az iparosok és a kereskedők. Erre az időszakra tehető a Magyar Gazdaszövetség és a Hangya fogyasztási szövetkezet megalakítása is. A községben 1911-ben kiépítették a villamos vasutat, így a falu az I. világháború után főleg észak-nyugati irányba terjeszkedett. 1914-ben gr. Károlyi Lászlóné született Apponyi Franciska megalakította a Fót községi segítő és népjóléti Bizottság -ot, hogy segítse a családfő nélkül maradt családokat. Az országban elsőként szervezte meg az ingyenes orvosi ellátást és gyógyszereket biztosító 60 férőhelyes anya- és csecsemővédő otthont. Az I. világháború ideje alatt Károlyi grófné Tanácsadó Irodát működtetett, a frontkatonák és itthon maradt családtagjaik ügyes-bajos ügyeinek intézésére és segélyezésére. Gr. Károlyi Lászlóné hozta létre 1921-ben a "Suum Cuique" ("Mindenkinek a Magáét") nevű telepet 16 házhellyel. Az ugyanilyen nevű alapból pedig 1922-ben szoba-konyhás lakóházakat, foglalkoztató műhelyeket, kultúrházat és múzeumot létesített, melyet a helybeliek Fót-Újfalunak (ma: Fótújfalu) neveztek el. 1929-ben uradalmi területet juttattak főként hadviselt lakosoknak. 1930-ban 21 kat. hold fölparcellázása során hozták létre a Faksz-, későbbi nevén Horthy Miklós- telepet. A falu gyors növekedését mutatja, hogy 1935-ben a Topolyfa- és Cipány- dűlők felosztásával újabb 88 kat. holdon alakítottak ki belterületet. A falu lakosságnövekedésében komoly szerepe volt az új trianoni határokon kívülről érkezetteknek is. Ebben az időszakban már csak lakosság közel fele élt a mezőgazdaságból, a többiek a fővárosi ipari gyárakban, valamint a növekvő számú helyi üzemekben találtak megélhetést. A település több mint 5000 lakosa ekkor közel 930 lakóházban élt, melyek háromnegyede kőből, vagy téglából épült. 1944 decemberében súlyos háborús károk érték a községet, melynek során romba dőlt a községház, a sikátori elemi iskola, megsérült a kultúrház, használhatatlanná vált a vágóhíd, az egészségház, valamint mindegyik iskola és malom. 1945-ben községi tulajdonba került a kastély, a hozzá tartozó épületekkel együtt és a mintegy 4 és fél hold park is. 1957-ben hozták létre az állami gondozásba kerülő gyerekek ellátására, nevelésére a kastély és a park területén a Fóti Gyermekvárost. 1952-ben Fót közigazgatási területe a korábban Dunakeszihez tartozó Kialag településrésszel tovább nőtt. 15
A település népességszáma a 60-as évektől kezdődően fokozatosan nőtt annak köszönhetősen, hogy a kollektivizálás miatt az Alföldről és az ország más rurális területeiről jelentős számban érkeztek betelepülők, akiket a budapesti munkalehetőségek és a viszonylag alacsony ingatlanárak vonzottak a településre. Fót aktív keresőinek nagyobbik része ekkortól kezdve ingázóvá vált. A 80-as években több ipari üzem is kitelepült Fótra, infrastruktúrája fokozatosan fejlődött, számos új intézménnyel, szolgáltatással bővült. A rendszerváltás után népessége tovább növekedett, belterülete fejlődött, napjainkra az infrastruktúrája teljes mértékben kiépült. Fót a budapesti agglomeráció egyik legdinamikusabb településévé vált. Kiépült határában az M0-ás autóút, melyet a nagy szupermarketek megjelenése követett. Mindezek egyenes következményeként Fót 2004-től városi ranggal büszkélkedhet. Közigazgatási múltjában meghatározó, hogy település 1950 előtt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyéhez, majd ezután Pest megye Váci járásához tartozott. 1951-ben Kisalagot Fóthoz csatolták. A települést 1970. április 1-jén nyilvánították nagyközséggé. 1984-től Dunakeszi város vonzáskörzetének egyik tagja lett, ma a budapesti agglomerációs körzet jelentős települése, 2004-ben sikeresen pályázott a városi rang elnyerésére. Göd múltjának áttekintése A város címere pajzs alakú, egyszer hasítottan, egyszer vágottan három mezőből áll. A vágott mezőből a baloldalon négy vörös és három ezüst pólya látható. A jobb oldalon vörös mezőben aranysárga színű harang helyezkedik el. A harangban a Göd felirat a felső részbe kerül. A címer alsó harmadát hullámos vágás választja el. A mező színe kék. Alján zöld háromszögön sárga (arany) színű kétemeletes vörös tetejű épület áll, minden szintjén nyitott kapukkal. A pajzs legfelső végé középre az 1255 évszám került. A város területe fokozatosan emelkedik kelet-délkelet irányban. Legmagasabb pontja a Jancsi-hegy közelében van 191 méterre a tengerszint felett. A település egy sajátos kialakulású medence közepén fekszik, a látóhatár teljes körben zárt. Egyedül a Duna partján lehet kilátni a medencéből, melyet északon a Naszály 652 méteres magasságával, nyugaton a Pilis, délen a Tetétlen 170-180 méter körüli magasságával és végül keleten a Csomádi hátság gerince 200 méter körüli magasságával zár le. A Duna 5,9 km hosszan folyik a mai település területén. A Duna folyam, a magas száraz part, a folyóig lefutó völgyek és a kelet-nyugat irányú dombhátak már az írott történelem előtti időkben is lakottá tették a mai Göd térségét. "Pest Megye Régészeti Topográfiája" összesen 23 nevezetes leletet vagy lelőhelyet sorol fel a mintegy 2224 ha területről. A Göd határában folytatott régészeti feltárások során találtak újkőkori és rézkori edénytöredékeket, a bádeni és halomsíros kultúrához tartozó településnyomokat, a vaskorból edény és ékszermaradványokat, illetve bronzkori bronzkarikákat egyaránt. 16
Kiemelt szerepet játszott a térség a római birodalom utolsó évtizedeiben. A római korból szarmata kerámiacserepek és egy nagyméretű katonai tábor nyomai kerültek elő. A város támogatásával 2000-2001-ben a Magyar Nemzeti Múzeum régésze - Mráv Zsolt - részben feltárta a roppant méretű római tábor alapjait. A feltárási munkák jelenleg is folynak. Soproni Sándor professzor szerint az akkori település neve Contra Constantia Superior volt és Frigeridus dux építette Nagy Constantin császár fia, Constantius idejében, Krisztus után 370 körül. Az erőd falai védelmet nyújtottak a leletek szerint a hunoknak, és a honfoglaló magyaroknak egyaránt. A népvándorlás korából avar cserepek kerültek elő. Az Árpád korból és a középkorból szintén találtak itt értékes leleteket. A Felsőgödi várdombon XIII. századi földvárat, XIV. századi pápai ólombullát, és XV. századi vaskulcsot tártak fel. A középkori Göd (Gud, Gewd) település neve német személynévből ered, magyar névadással, mely legkésőbb a XII. század végén keletkezett. A terület első birtokosai a Tétény vezértől származó Gyula-Zombor nemzetség tagjai voltak, s feltehetően közülük építette valaki az Árpád-kori földvárat. Göd neve hivatalos oklevélen 1317-ben jelent meg először. A névadó Göd nemzetség egyik tagját (Anarcsi György feleségét Göd Juditot) említik egy 1640-ben keltezett oklevélben. A törökdúlás első harmadában elpusztult a virágzó falu, kör alaprajzú templomával együtt, csak Paksi János szélmalma és a még ma is álló országút menti csárda maradtak fenn az 1700- as évekre, valamint az őszi Szent Gál napi országos jelentőségű, hetekig tartó marhavásárok intézménye. A Madách családtól Grassalkowich Antal szerezte meg a birtokot, majd bérbe adta Mayerffy Ferencnek. Az ő fia József, - aki Wesselényi Miklós és Széchenyi István barátja és a reformkor kiemelkedő alakja volt - sörgyárat, kúriát, birtokközpontot, kikötőt hozott létre és újratelepítette magyar lakosokkal a tájat, ott, ahol a régi országút és a kelet felől a "Gödallya rév-"hez vezető út egymást metszette. Mayerffy József nevéhez fűződik az első magyar feliratú harang is, amit a teljes Habsburg elnyomás idején, 1805-ben öntetett ki "Göd tágas pusztája" részére. Ez a harang látható Göd címerében is. 1846-ban a területet kettészelte Magyarország első vasúti pályája. A vásárok megszűntek, de előtérbe került angol trénerek segítségével a versenylótenyésztés. Az országúti csárda és istállói a "Kincsem telep" elnevezést kapták, mert innen, a kedvéért megépített gödi vasútállomásról indult az 1876-1880 között itt trenírozott, legyőzhetetlen kanca, Kincsem, amely mind az 54 versenyét megnyerte itthon és szerte Európában. A kiegyezés után hazatért 1848-49-es honvéd ezredes, Nemeskéri Kiss Miklós alakított ki belterjes mezőgazdaságot, állattenyésztést, tejfeldolgozó-, és szeszipart. Parcellázott és ez által megrajzolta a mai város határait. 1890-től a legmódosabb budapesti polgárok gyönyörű, angolpark jellegű arborétumaikon megépítették nyaraló villáikat: Arany László, Deiwitz Ottó, Huzella Tivadar, Wigner Antal a későbbi Nobel-díjas Wigner Jenő atyja, Szudy Elemér és mások. Ekkor jött létre Felsőgödön a Családotthon-telep, Kisgödön pedig a nyaralótelep. A település gyors fejlődése, lakosságának nagyarányú növekedése hozta magával először Felsőgöd területének Sződ községtől való leválasztását, és önálló kisközséggé alakítását 1914-ben. 1921-ben a Kisgödből és Gödből létrejött Alsógöd is községi rangot kapott. 17
Az I. világháború és az azt követő trianoni békeszerződés csak időlegesen állította le, illetve csökkentette a két település további növekedését. Bankárokból, köztisztviselőkből, kereskedőkből, iparosokból, ipari és kereskedelmi munkásokból, valamint cselédekből álló lakosai több civil szervezést hoztak létre, melyek egyrészt a helyi társadalmi-kulturális élet szervezeti keretei voltak, másrészt felvállalták a két község fejlesztését is. Ebben az időszakban több vendéglő, kereskedés és üzlet nyitotta meg kapuit, majd 1912-14-ig vízgyógyintézet működött, 1917-ben megnyílt az első gyógyszertár, 1918-ban az első mozi. Az ipart a Floch-Reichersberg-féle téglagyár jelentette a XX. század elején, melynek termékeit általában Budapesten, Újpesten és helyben értékesítették. 1919-ben Felsőgödön megalakult a római katolikus egyházközség, ugyan ebben az évben megnyílt a postahivatal. 1926-ban bevezették a villany közvilágítást, 1930/31-ben újabb állami népiskola és óvoda nyitotta meg kapuit. 1930-as években létrejött a kertváros Felsőgödön a Duna és az országút közötti területen, valamint Alsógödön a vasúttól keleti irányban. 1938-ban az addig makadám burkolatú országutat kiszélesítették. Következő évben felszentelték a református templomot, valamint elkészült a zsinagóga is. A II. világháborút követően, 1950-ben mindkét községben szovjet mintára szervezett tanácsokat hoztak létre. A legfelsőbb társadalmi réteg előkelő nyaralótelepéből, az I. világháborút követően elcsatolt területekről menekített sok állami alkalmazott letelepedésével létrejött községekből 1970-ben egységes Göd alakult. 1970. július 1-én a döntően munkástelepülésű Felsőgöd és a korában jómódú villatulajdonosok lakta Alsógöd nagyközséggé egyesült. A település 1999-ben városi rangot nyert. Lakóinak száma ekkorra eléri a 15000 főt. Többségük napi ingázó, akik elsősorban Budapestre és a közeli Vácra járnak dolgozni. A korszerű elektromos hálózat az 1960-as, az ivóvízrendszer az 1970-es, a gázellátás az 1980- as években valósult meg. A szennyvízcsatorna létrehozása a befejezéshez közeledik. Kiépült a teljes telefonhálózat és a kábeltelevíziós rendszer. 18
II. A KÖRNYEZET ÁLLAPOTÁNAK BEMUTATÁSA II.1. A környezeti elemek állapota II.1.1. Levegő II.1.1.1. A levegőszennyezés forrásai és fajtái Levegőszennyezőnek kell minősíteni származásuktól és állapotuktól függetlenül azokat az anyagokat, amelyek olyan mértékben jutnak a levegőbe, hogy azzal az embert és környezetét kedvezőtlenül befolyásolják, vagy anyagi kárt okoznak. A mesterséges szennyező források egyik fő jellegzetessége, hogy általában területileg koncentráltan nagy városokban, ipartelepeken helyezkednek el, ezért a szennyező anyagokat erősen korlátolt kiterjedésű légtérbe bocsátják, és azoknak a környezet szempontjából ártalmatlan szintre hígulására csak jóval a városok határain túl kerül sor. Légszennyező forrás minden berendezés, épület, jármű vagy szabadban elhelyezkedő anyag (meddőhányó, széntároló, szemétlerakó hely), amely légszennyezést okoz. A légszennyező források fő típusai: a) Pontszerű forrás A pontforrások (ún. koncentrált paraméterű források) azok, amelyeknél a légszennyező anyagok koncentrációja és a hordozó gázok térfogatárama, ezáltal a környezetbe lépő káros anyagok mennyisége egyértelműen meghatározható. A pontforrásokhoz tartozik a kémény, kürtő és szellőző. A pontforrás elnevezés arra utal, hogy a szennyező anyagok a terjedés-hígulási számítások szempontjából egy pontban lépnek ki a környezeti szabad levegőbe. Az ún. magas pontforrásoknál (erőművek, ipartelepek magas kéményei) a légkör természetes hígító-képessége az év nagy részében optimális mértékben tud érvényesülni. b) Felületi forrás A felületi (ún. szórt paraméterű vagy diffúz) forrásoknál a szennyező anyagokat kibocsátó felület nagysága ugyan meghatározható, de a hordozó gáz térfogata és sebessége nem, így a környezetbe kerülő anyagok mennyiségére csak közvetett mérések és számítások útján lehet következtetni. Itt a meteorológiai viszonyok, pl. szélsebesség nemcsak a már kilépett szennyező anyagok hígulását, hanem a diffúz forrásokból történő anyagkibocsátást is jelentősen befolyásolják. A diffúz források lényeges alcsoportját képezik az ún. vonalas légszennyező források. Ide tartoznak a közutak, vasútvonalak, víziutak és légifolyosók. Ezeket a forrásokat az jellemzi, hogy szennyező hatásukat a rajtuk áthaladó járművek száma és egyedi kibocsátása határozza meg. Szennyező hatásuk mértéke közvetve ezen adatok mérésével és számítás útján határozható meg. A légszennyezés folyamata három jól elkülöníthető szakaszból áll, ezek az emisszió, transzmisszió és immisszió. A különböző típusú forrásokból időegység alatt a környezeti levegőbe bocsátott szennyező 19
anyag mennyiségét emissziónak nevezzük, értékét általában kg/h egységben adjuk meg. A kibocsátás koncentrációja (emissziókoncentráció, g/nm 3 ) a légszennyező anyagoknak a hordozó gáz normál térfogatára vonatkoztatott mennyisége. A második szakaszban, a transzmisszió során a levegőbe került szennyező anyagok hígulnak, ülepednek, fizikai és kémiai változásokon mennek át. A transzmissziót leíró összefüggéseket a légkörfizikai jelenségek mérése és értékelése útján számítják. A harmadik szakasz amely környezetünkkel, tevékenységünkkel közvetlen kapcsolatban van az immisszió a környezeti levegőminőség. A kibocsátott szennyező anyagoknak a talajközeli levegőben kialakult koncentrációját nevezzük immissziónak 20