Marion Lennox Nem kell mindig osztriga

Marion Lennox Nem kell mindig osztriga Fiatal lány korában Fern elvesztette családját, s azóta senkit sem enged igazán közel magához. Szerelem és szenvedély helyett egy megbízható régi barátságra alapozná házasságát is, ha a sors közbe nem szólna. Az utolsó pillanatban füstbe ment esküvőn megjelenik a lány számára addig ismeretlen Quinn Gallagher doktor, aki mintha kifejezetten örülne annak, hogy a menyasszony magára maradt

1. FEJEZET A tükör előtt állt, és szigorúan méregette magát. Pár perccel az esküvője előtt, ahelyett hogy sugárzott volna a boldogságtól, hangosan ezt mondta: Röhejesen festesz, doktornő. Fern Rycroft lesimította a ráncokat a fehér szaténról, és háromszor is nagyot sóhajtott. Al bácsi már várja. Sam is várja. Az egész sziget arra vár, hogy megtegye, amit kell. Ma Sam Hubert felesége lesz Ésszerű döntés. Bárcsak mindenki egyetértene velem! töprengett gondterhelten. Hiszen nemcsak a Sammel kötendő házasságáról van szó, hanem arról is, hogy sokan szerették volna, ha végleg itthon marad Sammel együtt. Tekintete elfelhősödött a fátyol mögött. Hogy megint Baregán éljen? Soha! Kész vagy, Fern? kérdezte Al bácsi látható aggodalommal. A lány el tudta képzelni, mi zajlik le az idős férfiban. Bár ő már huszonnyolc éves volt és orvosdoktor, nagy zöld szemével, rövidre nyírt tűzvörös fürtjeivel és a finom bőrét tarkító számtalan szeplővel még mindig szinte pontosan ugyanúgy nézett ki, mint az a könnyes szemű kis árva, akit Al bácsi tizenhárom évvel ezelőtt befogadott az otthonába. Albert Rycroft bátorítóan megszorította a kezét. Nem tévesztette meg a látszat, a csinos arcra pillantva tisztán érezte azt a mélységes kétségbeesést, melyen unokahúga egészen azóta nem tudott úrrá lenni, hogy elvesztette a családját. Fern mindig mosollyal leplezte gyámoltalanságát, és igyekezett titkolni szilárd meggyőződését, hogy az embernek nem szabad hinnie az életben. Ragadós mosolyával, derűjével és sugárzó tekintetével abban a pillanatban belopta magát a sziget lakóinak szívébe, amikor Albert Rycroft hazaérkezett vele. A mi kis elixírünk, így emlegették az emberek. És amikor Fern bejelentette, hogy orvosi egyetemre akar menni, tréfálkozva azt mondták neki: Aki így tud mosolyogni, annak nem kell kitanulnia az orvoslás tudományát. Te magad vagy az orvosság. Egyedül Al bácsi látott át rajta. Al bácsi Semmit sem kell mondanod, Fern vágott szavába a nagybátyja, aki nem lepődött volna meg azon, ha az unokahúga egyszerűen sarkon fordul és elrohan. Mindenki itt van, most már nem okozhatsz csalódást nekik, gyermekem. Fern látta, mennyire gondterhelt az arca, és kedvesen rámosolygott: De bácsikám, sohasem tennék ilyet! Sam és én helyesen döntöttünk. Így igaz. És ez a bolond ügy Sam és Lizzy Hurst között már olyan régen történt. Lizzy elválaszthatatlan a szigettől mondta Fern, és megfogta bácsikája nagy kezét. Sam meg én viszont nem vagyunk többé szigetlakók. Bár gyakran eljövünk látogatóba, mi már elszakadtunk innen. Nos, az oltár elé vezetsz végre, hogy Sam felesége legyek, vagy vénlányként életed végéig magad mellett akarod tartani az unokahúgodat? Albert megszorította a kezét. A nagynénédnek és nekem semmi kifogásunk nem lenne ez ellen! Tudod, mennyire örültünk annak, hogy nálunk voltál. De igazad van: ideje, hogy férjhez menj. A templomban a harsonások már vártak a kezdésre. A kis kápolna zsúfolásig megtelt. Még a szárazföldről is eljöttek néhányan, hogy részt vegyenek az esküvőn. Mindenki Fern felé fordult, amikor a harsonások rázendítettek. 2

A menyasszony gondolataiba mélyedve megállt egy pillanatra a templom ajtajában. Végül a földre ejtette uszályát, és lassú léptekkel megindult. Milyen gyönyörű menyasszony! súgtak össze a szigetlakók. Megcsodálták a káprázatos ruhát és a fátylat, mely mögül Fern legszebb mosolyát villantotta az egybegyűltekre. Az igazi Fernt azonban senki sem látta. Az igazi Fern gondolatban egészen máshol járt. Az a fehér ruhás hölgy, aki Al bácsi mellett lépdelt végig a templomon, és rámosolygott a kétoldalt álló vendégekre, nem ő volt. Az igazi Fern szíve mintha kővé dermedt volna. Amikor egyetemista korában a könyvek fölé görnyedve, nehéz szövegekkel kínozta magát, időnként nem tudott ellenállni a kísértésnek, hogy félrehajítsa a tudományt, és kezébe vegyen egy szerelmes regényt. Tudta jól, hogy egy igazi menyasszonyt az érzései valósággal odaröpítenek az oltár előtt várakozó, imádott vőlegényhez, akinek már a látásától kis híján el kell alélnia. De mi lesz vele itt és most? Hiszen ő egyszerűen csak oda fog lépni Samhez, ahhoz a fiúhoz, akit gyermekkora óta ismer. Kényszerítette magát, hogy az oltár felé pillantson. Sam valóban ott állt, és őt nézte. Ugyanolyan gondterheltnek tűnt, mint Al bácsi. Furcsa Sam mindig nagyon biztos volt a dolgában, s évek óta unszolta Fernt, hogy szánja el magát erre a lépésre. Akkor most miért tűnik ennyire ijedtnek? Az esküvők nyilván különös hatást gyakorolnak az emberekre, gondolta Fern. Erőt vett magán, és sugárzó, bátorító mosollyal ajándékozta meg élete jövendőbeli párját. Al bácsinak a lelkére kötötte a felesége, hogy lassú léptekkel vonuljon az oltár felé, és ő így is tett. Fernnek úgy tűnt, mintha megállt volna az idő. Vajon Lizzy itt van? töprengett. Az kihozná Samet a sodrából. Tekintete végigsiklott az embertömegen. Lizzyt nem látta, de felfedezett egy férfit. Vajon ki lehet? Az idegen jól szabott, ébenfekete estélyi öltönyt viselt, és kissé elkülönült az esküvői társaságtól. Tulajdonképpen nincs rajta semmi különös, gondolta Fern. Jókötésű, széles vállú, nem túl magas A legtöbb szigetlakó halászattal vagy földműveléssel foglalkozott, így aztán egy szép szál férfi itt nem jelentett különlegességet. Sőt még az ismeretlen sűrű, aranyszőke haja, melyet kiszívott a nap meg a szél, és napbarnított bőre sem keltett feltűnést a szigeten. Fern mindenkit ismert Baregán, ennek a férfinak a kivételével. Úgy harmincévesre becsülte. Kisvártatva azon kapta magát, hogy magyarázatot keresve, gondolatban végigfutja az esküvői vendégek listáját. Kizárólag Samet volna szabad látnom, kapott észbe. Miért bámulom szakadatlanul ezt az idegent? Talán a szeme miatt Kettejük pillantása találkozott, és Fern e percben úgy érezte, mintha valami bűverő a férfi rabszolgájává tenné. Az idegen gúnyosan rámosolygott, mintha csak tudná, hogy Fern valójában nem az a fehér szaténba öltözött tünemény, akit maga előtt lát, hanem csak egy jelmezt viselő gyerek. A lány halk sóhajjal magával húzta bácsikáját, hogy elmenekülhessen az ismeretlen vendég elől. Elvégre fontos dolga van: feleségül kell mennie Samhez. Ám nyilvánvalóan valami baj történt. Sam olyan elgyötörten nézett rá, hogy Fern odalépett hozzá, és a fátyla mögül suttogva azt kérdezte tőle: Sam, mi van veled? Fern Fern, annyira sajnálom A vőlegény tekintete a legteljesebb zavarról árulkodott. Arca zöld volt, s öltönyét mintha túl szűknek és túl melegnek érezte volna. A homlokán verítékcseppek gyöngyöztek. 3

A pap is nyugtalannak tűnt. Egyedül a harsonások nem zavartatták magukat, és ünnepi dallamokkal töltötték be a templomot, miközben Fern most már kizárólag a jegyesére összpontosította minden figyelmét. Nem tudok Sam elkínzottan a menyasszonyára pillantott, majd a gyomrához kapott és elrohant. Fern egyedül maradt az oltár előtt. Nem a vőlegény volt az egyetlen, aki menekülésre fogta a dolgot. Fern, még mindig a nagybátyjába karolva, látta, ahogy körülötte mozgásba jön a tömeg. Mintha Sam távozása valóságos lavinát indított volna meg. Mindenki őrült iramban igyekezett kifelé. Az emberek a szájukra vagy gyomrukra szorították a kezüket, és úgy rohantak ki a templomból, mintha az ördög kergetné őket. A pap is eltűnt, valaki sírni kezdett, és elnémult a harsonaszó. Amikor Fern tanácstalanul körülnézett a templomban, az egyik hátsó padból felállt egy fiatal nő. Fekete ruhát viselt, és sűrű hajkoronáját kontyba fogta össze a tarkóján. Lizzy Hurst volt az Kisietett Fern mellett a szabadba. Arcán nem látszott sem félelem, sem fájdalom. Csak ajka körül játszott valami gonosz mosoly. Fern fejében kavarogtak a gondolatok, miközben a felfordulást figyelte. Nem talált más magyarázatot a történtekre, mint hogy nagyobb mennyiségű romlott élelmiszer okozhatta a bajt. A jelekből ítélve a nagynénje, Maud is az érintettek közé tartozott, mert a férje karjába kapaszkodva igyekezett ki a szabadba. Vigyél haza! Gyorsan! kérte halkan. Aztán Fernhez fordulva így szólt: Sajnálom, de azt hiszem, beteg vagyok. Albert tanácstalanul az unokahúgára nézett. Al bácsi, az esküvőnek vége. Neked most Maud nénivel kell törődnöd. A nagybátyja bólintott, és kitámogatta feleségét. Fern menyasszonyi díszében teljesen egyedül maradt a templomban. Lassan a főkapuhoz lépdelt, hanyagul maga mögött húzva ruhájának uszályát. Kint azt látta, hogy az emberek sietősen a kocsijukba ülnek, majd elhajtanak. Néhányan azonban nem bírták hazáig. Sam sem. Fern megpillantotta a vőlegénye széles vállát a templom mellett sorakozó bokrok között, ahol Sam hevesen hányt. A lány szívét részvét töltötte el. Szegény Sam! Évek óta tervezgette ezt a csodálatos esküvőt Az isten szerelmére, vajon mit evett? Lement a lépcsőn, és megindult a vőlegénye felé. Szép kis esküvő! Fern összerázkódott e hang hallatán. Mély volt, kellemes, és meglepő módon elfojtott mosoly bujkált benne. A lánynak nem kellett megfordulnia, hogy megtudja, ki szólt hozzá. Csak az ismeretlen esküvői vendég lehetett az! Az ördögbe is, mivel etette meg a vendégeit? kérdezte az idegen. S amikor Fern megtorpant, hűvös kezét a lány meztelen vállára tette, melyről lecsúszott a ruha, és maga felé fordította, hogy a szemébe nézhessen. Nos, Rycroft doktornő? kérdezte parancsolóan. Én semmit Fern a fátyla mögül észrevette a férfi csúfondáros arckifejezését. Istenem! Ez szörnyű! Más nem jutott az eszébe. Jártam már néhány esküvőn, de ilyen élményben soha nem volt részem mondta a férfi vidáman. Rá kellett volna írni a meghívóra, hogy hozzanak magukkal lavórt! Fernt felháborította ez a megjegyzés. Nem tudom, kicsoda maga, de én ebben nem találok semmi nevetnivalót. 4

Igaza van. A férfi arcáról lefagyott a mosoly. Mindenütt nyögdécselő, jajveszékelő esküvői vendégek kis csoportjai álldogáltak. Tényleg nem szabad tréfálkoznunk addig, amíg meg nem tudjuk, mi történt valójában mondta az idegen lassan. Határozottan megfogta Fern kezét, és elhúzta a templom bejáratától. Úgyhogy, Rycroft doktornő Nem ismerem magát védekezett Fern a férfi fölényessége ellen. Tulajdonképpen kicsoda maga? Az ismeretlen elvigyorodott, és szemébe is visszatért a mosoly. Fern megpróbálta viszonozni a mosolyt, hogy a férfi ne vegye észre, mennyire remeg az ajka. Én viszont ismerem magát mondta az idegen. Megjegyzem minden menyasszonynak a nevét, akinek ott voltam az esküvőjén. Tehát állandó vendég esküvőkön? kérdezte Fern élesen. Mit nem adott volna azért, ha végre kitisztul a feje! Még mindig teljesen zavart volt az átélt izgalmaktól. Arra kíváncsi, hogy hivatásos esküvői vendég vagyok-e? Nem, hölgyem, a legkevésbé sem. Quinn Gallagher vagyok, a sziget orvosa. Quinn Gallagher Fern bólintott. Legalább a kirakós játék egy darabja a helyére került. Teljesen megfeledkezett arról, hogy egy orvos telepedett le a szigeten, s ezt valóságos áldásnak tekintették a sziget lakói. Baregán mindig is szükség lett volna orvosra, de nem akadt senki, aki egy ilyen félreeső, néhány száz lakost számláló kis szigeten akart volna élni és dolgozni. Bár Barega igazi paradicsom volt, meggazdagodni itt nem lehetett. Amikor Fern bejelentette, hogy orvostudományi egyetemen szeretne továbbtanulni, a szigetlakók nagyon fellelkesültek. Így végre lett volna orvosuk és ügyvédjük, amennyiben Sam Hubert is visszatér. De sajnos, sem Sam, sem Fern nem szándékozott a szigeten leélni az életét. És Fern mindig enyhe lelkiismeret-furdalást érzett emiatt. Aztán amikor egy napon Maud néni levélben tudósította arról, hogy a szigeten orvosi rendelő nyílt, nagyon megörült. Gallagher doktor rendkívül kedves ember, írta Maud. Annyira együtt érző és kötelességtudó. Igazi háziorvos. Kisvártatva megkérdezte az unokahúgától, nincs-e ellenére, ha meghívják az orvost az esküvőre. Fernt annyira boldoggá tette ez a megoldás, hogy azonnal azt válaszolta: persze, nénikém, hívd csak meg! Háziorvos E szó hallatán mindig egy idősebb urat képzelt maga elé, aki a vidéki nyugalomban töltött szemlélődő életet orvosi tevékenységgel akarja összekötni. De hogy jutott eszébe épp Quinn Gallaghernek, hogy orvosi rendelőt nyisson Baregán? Nekem most Sammel kell törődnöm mondta, hogy elterelje a gondolatait. Hátravetette a fátylát, és karjára dobta az uszályát. Nem hinném, hogy a szerelme e pillanatban különösebben vágyódik maga után vélte Quinn. Most biztosan örül, hogy egyedül van. Vagy talán tartani akarja neki a tálat? Vajon mi okozta ezt a rohamot? Fogalmam sincs róla mondta Quinn halkan. De rá fogunk jönni. Tegyük fel, hogy ezek az emberek valami romlott ételt ettek. A mérgezési tünetek rendszerint körülbelül négy óra múlva jelentkeznek. Tehát mit evett négy órája, Rycroft doktornő? Mit vett magához az esküvői vendégek társaságának fele négy órával ezelőtt? Gondolom, egy könnyű ebédet. Fern a homlokát ráncolva töprengett. Quinn Gallagherrel a templom lépcsőjének legalsó fokán álltak. Eközben a fényképész, akinek hivatalos képeket kellett volna készítenie az újdonsült párról, egyik nyöszörgő 5

csoporttól a másikhoz csapódott. Ő maga is úgy festett, mint egy megvert kutya. Al bácsi Maud néni fölé hajolt, aki a kocsi ajtajába kapaszkodott. Könnyű ebédet ismételte Quinn Gallagher. Valamivel pontosabban kellene fogalmaznia. Most öt óra van. Egykor ebédeltek? Igen. Tehát négy órával ezelőtt. A legmegfelelőbb időpont ilyen tünetekhez. Minden vendég együtt evett? Fern összpontosítani próbált. Igen. Maud néni készítette az ebédet, mégpedig elsősorban a szárazföldről érkezett vendégeknek. Aztán egyre többen érkeztek. A fél sziget nálunk gyűlt össze. És mi volt ebédre? Nem tudok visszaemlékezni. Annyira ideges voltam, hogy egy falat sem ment le a torkomon! Szerencséje volt jegyezte meg Quinn szárazon. De én nem azt kérdeztem, hogy maga mit evett, Rycroft doktornő. Arra szeretnék választ kapni, hogy a vendégek mit ettek. Legyen szíves, és egy darabig ne az ideges menyasszonyt játssza, hanem cselekedjen orvoshoz méltóan! Elvégre maga már orvos. Hangja e pillanatban keményen és hivatalosan csengett, ami hideg zuhanyként érte Fernt. Szórakozottan levette a fátylát, és hátrasimította rövidre nyírt haját. Igen, orvos vagyok, emlékeztette magát. Szendvicset mondta. A nagynéném és én megkértük néhány szomszédunkat, hogy segítsenek ma délelőtt a vendéglátásban. És volt még egy hatalmas fazék zöldségleves Milyen szendvicset készítettek? Sonkásat és tojásosat meg salátát. Ínycsiklandó jegyezte meg Quinn szárazon. De nem veszélyes fogások. No és a zöldségleves? Tegnap este főztük a nagynénémmel. Minden hozzávaló friss volt. Attól nem betegedhettek meg a vendégek. Pedig valamitől mégis megbetegedtek. Tehát gondolja végig még egyszer! Maga volt ott, nem én. Ha nem ételmérgezésről van szó, akkor valami sokkal súlyosabb lappang a háttérben, és ez esetben gondoskodnunk kell erősítésről. Egészen biztos abban, hogy mást nem ehettek a vendégek? Igen felelte elhaló hangon Fern, aztán hirtelen eszébe jutott valami. Lizzy Hurst! Akkor jelent meg, amikor éppen a levest szolgálták fel. Elnézést kért a késésért, baráti csókot nyomott Sam arcára, és minden jót kívánt neki a nagy napon. Azután azt mondta, mivel nem tudott ajándékot venni, arra gondolt, az ebédhez járul hozzá valamivel, hogy senki se felejtse el Sam esküvőjét. Több- tálcányi meleg előételt hozott be. Osztriga volt rajtuk, melyet olvasztott sajttal és sonkaszeletekkel körített. Az ínyencfalatok mesés illatot árasztottak, és egy pillanat alatt elfogytak. A templomban találkozunk jelentette be végül, és diadalittas mosollyal távozott. Az osztriga lehetett. Fogadni mernék Tessék? Fern reszketett a felindultságtól, és görcsösen próbált figyelni a körülötte zajló eseményekre. Szegény Sam! Haza sem akart jönni a szigetre, annyira félt attól, mit fog szólni Lizzy, és nagyon boldognak tűnt, amikor a lány olyan barátságosan üdvözölte. Erre tessék Erősen fűszerezett fokhagymás osztriga volt az előétel, sajttal és sonkával borítva. Néhány vendég meg is jegyezte, hogy a díszítéstől már alig lehet érezni az osztriga ízét. 6

Quinn összevonta a szemöldökét, és megkérdezte, honnan származott az osztriga. Lizzy Hurst hozta. Itt a szigeten van halkereskedése. Akkor tudnia kellett, hogy az osztriga romlott volt. Igen. Azt akarja ezzel mondani, hogy szándékosan Fern közel állt a síráshoz. Szinte teljesen biztos vagyok benne. Ha úgy véli, hogy Lizzy Hurst szándékosan tette, amit tett, akkor akár mérget is keverhetett az osztrigához. Nagyon súlyos a helyzet, Rycroft doktornő! Lizzy se nem olyan buta, se nem olyan gonosz próbálta Fern tompítani a dolog élét. És még semmire sincs bizonyíték. Sam, a vőlegényem, régebben Lizzy Hurst közvetlen szomszédja volt. Lizzy gyermekkorától fogva rajongott érte, és biztosra vette, hogy egy napon össze fognak házasodni. De Sam később elköltözött a szigetről, hogy jogot tanuljon, és ő ebbe soha nem tudott beletörődni. Valahányszor csak a vőlegényem hazautazott, Lizzy őrült jeleneteket rendezett, és a helyzet évről évre rosszabbodott. Vagyis ez a mai eset kitervelt merénylet volt 9 Lizzy osztrigatelepeket bérel a sziget déli részén. Mindent tud az osztrigák- ról. Természetesen az eltarthatóságukról is. És azt is tudja, hogy semmit sem lehet rábizonyítani. Quinn körbepillantott. A fényképész jól van. Hogy lehet ez? Nem vett részt az ebéden. Hát a nagybátyja? Utálja az osztrigát. És maga? Túl ideges voltam ahhoz, hogy bármit egyek. Rendben! Minden összevág. Először meg kell találnunk Lizzyt, hogy kifaggassuk. Quinn most teljesen úgy viselkedett, mint egy ügyeletes orvos. Tudja, hogy hol lakik? Igen. Fel tudjuk hívni? Nincs telefonja. És ahogy ismerem, egyhamar nem fog mutatkozni. De tudom, hol találhatjuk meg Fern végignézett esküvői ruháján. Csak először valami mást kellene felvennem. Amit most visel, az épp elég fehér egy orvosnak gúnyolódott a férfi. Azután Samre sandított, aki láthatólag nagyon rosszul volt. Elviszem Samet a szüleihez mondta Fern. Úgy látszik, ők már hazamentek. Én majd gondoskodom Samről jelentette ki Quinn ellentmondást nem tűrő hangon. Fiatal, erős, és hamar rendbe fog jönni. Másokért viszont aggódom. Például Frank Reidért. Cukorbeteg. Láttam, hogy egyedül indult haza. Fern végiggondolta, ki foroghat még különösen nagy veszélyben. Pete Hamy mondta végül. Maga csak hat hónapja van itt, és talán nem tudja, hogy vérzékeny, ő is evett az osztrigából. Akkor először hozzá megyek el, mielőtt, ne adj isten, vérezni kezdene. Quinn hidegen és elszántan nézett. Micsoda őrült nőszemély! mormogta. Hogy tehet valaki ekkora butaságot? Szerelmes mondta Fern. Minden megbocsátható, ha szerelemből teszi az ember. Maga a menyasszony, de tudomásom szerint eddig még nem mérgezte halomra a vendégeit. 7

Viszont szerelmes sem vagyok csúszott ki Fern száján, mielőtt ráébredt volna, mit mondott. Quinn hitetlenkedve bámult rá, és ő állta a férfi tekintetét. Úgy festettek, mint egy jegyespár, a lány bő, fehér szaténruhájában, az orvos mérték utáni fekete öltönyében. Akkor árulja már el, mit keres itt! fakadt ki Quinn. Ha nem szerelmes, akkor minek játssza itt a menyasszonyt, és miért teszi olyan féltékennyé a sziget lányait, hogy bűncselekményekre ragadtatják magukat? Úgy értem nem vagyok olyan szerelmes, mint Lizzy dadogta Fern. Sam és én józan megfontolásból kötünk házasságot, nem valami regényes szerelem fűz össze bennünket. Összefogta fehér ruhájának redőit, és kétkedő pillantást vetett Samre. Quinn Gallagher gondjaira kell bíznom, míg megtalálom Lizzyt, töprengett Most már tényleg mennem kell jelentette ki. Minél előbb Lizzy nyomára bukkanok, annál jobb. Amint megtudok valamit, felhívom. Hogyan érhetem el? Mobiltelefonon. A központ tudja a számot. Megnézi Samet, mielőtt elmegy? Ne aggódjon, gondom lesz a vőlegényére! De cserében találja meg Lizzyt! Fern felemelte hosszú szoknyáját, és odaszaladt a fehér limuzinhoz, mellyel nagybátyja a szertartás után a fogadásra akarta vinni az ifjú párt. Ez volt az egyetlen mozdítható jármű a templom közelében. Az indítókulcs szerencsére a gyújtásban maradt. Fern gázt adott, és elhajtott anélkül, hogy visszanézett volna a templom lépcsőjén álló sötét alakra. De érezte, hogy Quinn Gallagher tekintete követi, amíg egy kanyar után végleg látótávolságon kívülre nem került a kocsijával. Így végződött az esküvője. Holnap persze újra megpróbálhatja Maud néni viszont holnapig nem fogja kiheverni ezt a dolgot. Amúgy is nagyon gyenge, és az utóbbi időben sokat öregedett. Lizzy Hurstnek tudnia kellett volna, milyen veszélynek teszi ki az undorító osztrigáival az olyan idős embereket, mint Maud néni. Quinn szerencsére ellátja a különösen veszélyeztetett személyeket, gondolta Fern, és egy pillanatig azt kívánta, bárcsak mellette ülhetne a kocsiban, és elkísérhetné. Pedig Sam mellett kellene lennem, korholta magát, de azonnal érezte, hogy erre a legkevésbé sem vágyik. Rátaposott a gázpedálra, és őrült tempóban folytatta az útját. Micsoda nap! Rosszabb már nem is lehetne 2. FEJEZET Három perc múlva Fern lefékezett nagybátyja háza előtt. Két percet adott magának arra, hogy levegye a menyasszonyi ruhát és farmerba bújjon, de alighogy belökte az ajtót, tudta, hogy valami baj történt. Fern! szólította a bácsikája síri hangon az emeleti hálószobából. A lány hármasával szedte a lépcsőfokokat, ügyet sem vetve hosszú esküvői ruhájára, és elborzadt, amikor megpillantotta a nagynénjét. Maudnak minden kétséget kizáróan leállt a vérkeringése. Rongybabaként összegörnyedve a hálószoba falának dőlt, arcát félig eltakarta az ünneplőruha gallérja. Nem adott életjelet. Fern mellétérdelt, hogy kitapintsa a pulzusát, de semmit sem érzett. Mi történt? kérdezte rémülten. A padlóra fektette az idős asszonyt, és kigombolta a ruháját. Rosszul érezte magát kezdte Al bácsi. Már a templom előtt hányt, aztán itthon is. A kezét tördelte, és maga is hamuszürke arccal bámult a feleségére. Dühös volt, és 8

sírt, amiért füstbe ment a szép esküvő. Amikor kijött a fürdőszobából, panaszkodott, hogy fáj a karja és a mellkasa. Aztán hirtelen a földre zuhant, még elkapni sem tudtam. Szívroham, futott át Fern agyán a gondolat, hacsak nem voltak valóban mérgezettek Lizzy osztrigái. De ez nem valószínű, vetette el magában a feltételezést. Az lehetetlen, hogy a sziget összes lakója szívrohamot kapjon. Hívd fel, Gallagher doktort! rendelkezett. Mondd meg neki, hogy Maudnak leállt a vérkeringése. Feltétlenül ide kell jönnie. Amíg az orvos megérkezett, Fern mesterséges lélegeztetést és szívmasszázst alkalmazott. Számtalanszor csinálta a baleseti felvételi osztályon eltöltött gyakorlata során. De nem minden esetben járt sikerrel Ne gondolj erre, ne gondolj erre! visszhangzott a fejében. Meg kell tenned minden tőled telhetőt, Maud néni még túl fiatal ahhoz, hogy meghaljon. Csuklójának belső felével, erős és egyenletes mozdulatokkal masszírozni kezdte a mellkas alsó részét, s egyidejűleg szájból szájba lélegeztette a beteget, hogy levegővel töltse meg a tüdejét. Végre a bácsikája visszajött a szobába. Sikerült telefonálnia, és közölte, hogy az orvos már úton van. Fern egy pillanatra sem hagyta abba a masszázst és a lélegeztetést. Végre meghallotta, hogy csikorognak egy kocsi kerekei, és valaki kiabálni kezd a földszintről. Megkönnyebbülten újabb adag levegőt fújt Maud szájába. Quinn mindent magával hozott, amire vészhelyzetben szükség lehet, még lélegeztetőkészüléket is. Felesleges kísérőszöveg nélkül átvette a kezelést, és minden mozdulatából látni lehetett, hogy tapasztalt mentőorvos. Fern közreműködésével sikerült visszahoznia Maud nénit az életbe. Érzem a pulzusát mondta halkan, de a lány nem mert hinni a fülének. Meredten bámulta a földön fekvő nagynénjét, s változatlanul kétségek gyötörték. Egy idő múlva Maud mellkasa lassan emelkedni és süllyedni kezdett, s az asszony már magától lélegzett. Quinn felhozta az emeletre az oxigénpalackot, és Maudra ráerősítette a maszkot, hogy elegendő oxigén jusson a véráramába. Hány perc volt? Fern ruhájának ujjával kitörölte szeméből a könnyeket. Quinn nyilván arra kíváncsi, mennyi ideig maradt Maud oxigén nélkül. Egyedül Al bácsi tudná megválaszolni ezt a fontos kérdést. Albert Rycroft azonban még mindig rémülten bámulta eszméletlen feleségét, és tudomást sem vett a külvilágról. Fern bátorítóan megfogta a kezét. Bácsikám, Maud megint lélegzik, de beletelik egy kis időbe, amíg magához tér. Mennyi ideig volt eszméletlen, mielőtt megérkeztem? Csak néhány másodpercig. Hányt, aztán hirtelen elterült a földön. Éppen azon gondolkoztam, mit csináljak vele, amikor meghallottam, hogy jössz a limuzinnal. Eszerint körülbelül tíz percig nem lélegzett. Sőt talán még addig se tartott állapította meg Quinn halkan. Egész idő alatt lélegeztettem, és szerencsére maga hamar ideért. Mert Frank Reid közel lakik ide mesélte Quinn, és már az ajtóban álltam, amikor a nagybátyja felhívott. Hála istennek! Az oxigénmaszk a helyére került, és lassanként visszatért a szín Maud arcába. Hamarosan a teste is megmozdult. A beteg próbálta kitapogatni a maszkot, és felnyitotta a szemét. 9

Minden rendben, nénikém nyugtatta Fern. Maud mellett térdelt, és simogatta a kezét. Szívrohamod volt, de most már jobban vagy. Gallagher doktor oxigénmaszkot tett az arcodra. Ne próbáld levenni! Pihend ki magad, és engedd, hogy végezzük a munkánkat! Az idős asszony azonban kiszabadította a kezét, és szemével jelezte, hogy mondani akar valamit. Quinn kissé felemelte a maszkot. Mi nyomja a szívét, Rycroftné asszony? kérdezte kedvesen. Fern esküvője Kövér könnycsepp gördült végig Maud ráncos arcán. Drága Fern Quinn visszahelyezte a maszkot, Maud mellé térdelt, és megnyugtatóan nézett rá. Fern esküvőjét csak elhalasztottuk, Rycroftné mondta Az unokahúgának hamarosan bekötik a fejét. A legtöbb menyasszony mindent odaadna azért, ha többször is felvehetné a menyasszonyi ruháját. Fern pedig esélyt kapott arra, hogy teljes menyasszonyi pompájában még egyszer végigvonuljon a templomon anélkül, hogy közben viselnie kellett volna egy válás fájdalmát és költségeit. Maud akkorát lélegzett, amekkorát csak tudott, hogy erőt merítsen, és mosolyfélét erőltetett sápadt arcára. Fern mindig másként intézte a dolgait, mint ahogy vártuk suttogta. Vigyázzon rá, Gallagher doktor! Tegye meg a kedvemért! Úgy lesz ígérte Quinn komolyan. Fernnek végre sikerült átöltöznie, miközben Al és Quinn az orvos nagy kocsijának kényelmes hátsó ülésére fektették a beteget. Akár egy mentőállomás állapította meg elismerően Fern. Maud biztonságban és kényelmesen feküdt a ledöntött ülésen, mellette a lélegeztetőkészülék. Jobb, mint a legtöbb rohamkocsi felelte Quinn. Elvből nem végzek félmunkát, doktornő. Amikor úgy döntöttem, hogy hosszabb ideig itt maradok, a sziget lakói gondoskodtak a megfelelő felszerelésemről. Tulajdonképpen miért jött ide? Ezt eddig egyetlen orvos sem vállalta. Mert nem elég jövedelmező a munka? Quinn gúnyosan a lányra pillantott. Ez az oka annak, hogy maga nem itt telepedik le, doktornő? Nem. Egyébként ez nem magára tartozik, Gallagher doktor. Vagy úgy! Az orvos mosolyogva Rycroftnéhoz fordult: Az unokahúga úgy véli, semmi közöm ahhoz, hogy ő miért ment el a szigetről. Engem viszont arról faggat, miért dolgozom itt. Hát tisztességes ez? Maud vidáman hunyorgott, miközben válaszolt: Ó, tudja, Fern mindig máshogy csinál mindent. Tulajdonképpen hová visz, doktor úr? A kórházba. Fern elképedt: Csak nem azt akarja mondani, hogy kórházat rendezett be a szigeten, Gallagher doktor? De igen, van egy kis kórházam. Ugye most már örül, hogy a gondjaimra bízhatja a nagynénjét? Ne aggódjon, nem fogom magára hagyni! Az orvos megcirógatta Fern arcát, méghozzá olyan gyengéden, hogy az sehogy sem illett nyers modorához. Megígérem. 10

Fern bólintott, de kerülte a férfi tekintetét. Ujjainak melege teljesen összezavarta. Legszívesebben elsírta volna magát. Ne légy nevetséges! parancsolta magának, és mogorván eltolta Quinn kezét. Nekem is ad valami feladatot? Szeretném, ha magához venné az orvosi táskámat, és megnézné azt a két beteget, akiknél az előbb jártam. Ha a hányás túl sok vizet von el a szervezetükből, mindkettőnknek lesz munkája. Magára most nagyobb szükség van orvosként. Felhívom az ügyeletes rendőrt, hogy keresse meg Lizzyt. Majd ő kideríti, mit művelt pontosan az a nő. Tudnom kell, hogy az osztrigákat nem mérgezték-e meg valamivel. Sietni fogok, és amilyen gyorsan csak tudok, bemegyek magához a kórházba ígérte Fern. De kérem, ne küldje Russell őrmestert Lizzy keresésére. Miért ne, ha szabad kérdeznem? Mert én hamarabb megtalálom. Lizzy és én kamaszkorunkban barátnők voltunk. Én tudom, hová ment. Lizzy heves vérmérsékletű teremtés mondta Fern. Valószínűleg dührohamában tette, amit tett, és csak utána gondolta végig az egészet. S mivel nem ejtették a fejére, bizonyára gyorsan felmérte a következményeket. Szörnyen boldogtalannak érezheti magát, s ha még arra is rádöbben, hogy keresi a rendőrség Esetleg öngyilkosságot követ el? Nem lepődnék meg. Quinn most Fern nagybátyjához fordult: Ön ismeri Lizzy Hurstöt, uram. Osztja az unokahúga véleményét? Fernnek igaza van. Lizzy Hurst kicsit őrült, de nem rossz ember. Ha világossá válik előtte, hogy szenvedést okozott valakinek, ráadásul Samet is elvesztette Rendben! Quinn átnyújtotta Fernnek a mobiltelefonját. Ezt vigye magával! A kocsimban van rádiótelefon, és a kórházban is fel tudnak hívni. Én viszont el szeretném érni magát, ha szükségem lesz a segítségére. Igyekezzen! Nézze meg Frank Reidet és Pete Hamyt, doktornő! Ha Lizzy közben kárt tesz magában, az az ő dolga. Nekem szükségem van magára, mégpedig sürgősen. Szükségem van magára Ezek a szavak valósággal szárnyakat adtak Fernnek. Higgadtan és tárgyilagosan munkához látott, s a napközben átélt szörnyű kavarodás hirtelen feledésbe merült. Quinn Gallagher vár rá, és most egyedül ez számít. Szegény Sam! gondolta, és egy kis lelkiismeret-furdalást érzett. De a jövendőbeli férje most úgyis a szüleinél van. Azonnal felkeresem, amint időm lesz rá, nyugtatta meg magát. Quinn Gallagher jelenleg elsőbbséget élvez. Frank Reid egy farmon élt, nem messze Fern nagybátyjától. A lány kétszer kopogott az ajtón, és csodálkozott, hogy a kutyák meg vannak kötve. Rendszerint szabadon voltak, ha Frank otthon tartózkodott. Amikor nem jött válasz, Fern belökte a nyitott ajtót, és bekiabált a házba: Frank? Itt vagyok, kislány hangzott a halk válasz a hálószobából. A férfi több takaró alatt feküdt, és arca mintha még ráncosabb lett volna. Fernt elöntötte az együttérzés hulláma, ugyanakkor nagyon dühös lett Lizzyre. Hogyan vetemedhetett ilyen gonoszságra? Hogy van, Frank? érdeklődött. Már nincs hányingerem, de olyan a gyomrom, mintha megrúgott volna egy ló. Nem lep meg. Fern kitapintotta Frank pulzusát, és megmérte a vérnyomását. Mindkettő rendben volt. Mikor hányt utoljára? Negyedórája. Innen látom, hogy Szent Péter már beirt a könyvébe 11

Hunyja be a szemét, és forduljon az oldalára! Tudja, mi következik most? Tűt döfsz a hátsómba dörmögte Frank. Ezt szeretik a legjobban az orvosok. Mindig tudtam, hogy szadista hajlamaid vannak, Fern Rycroft. Adok magának valamit hányinger ellen közölte Fern, és mielőtt Frank folytathatta volna a tiltakozást, már be is adta neki az injekciót. Azután meleg vízbe mártott egy zsebkendőt, és megtörölgette vele a beteg arcát és kezét. Jobb így? kérdezte. Csodálatos! Jó gyerek vagy, Fern. Szégyen, hogy nem akarsz itt maradni. Megmérhetem a vércukrát? Ha muszáj. A készülékek odaát vannak, az irodámban. Tudom, már rég meg kellett volna tennem, de egyszerűen képtelen voltam kimászni az ágyból. Ezt nem tudom rossz néven venni magától. Fern áthozta a szükséges dolgokat. Óvatosan megszúrta Frank mutatóujját, és felszívott néhány csepp vért a cukorteszthez. Jeges rémület járta át attól, amit látott. Frank Tudom, tudom. Már az osztrigás baleset előtt rossz fát tettem a tűzre. Ittam két pohár sört meg valami mást is. Tudtam, hogy a tűzzel játszom. Aztán még az az osztriga.. Fern azon töprengett, mit tegyen. Frank nem maradhat egyedül, és Quinn-nek van egy kórháza Ne nézz rám ilyen szigorúan, kislány! Már sokkal jobban vagyok Igazán? Frank, maga kórházi ápolásra szorul. Tiltakozásra számított, de a férfi csak felsóhajtott, és még szorosabbra húzta magán a takarót. Tudtam, hogy ezt fogod mondani felelte szenvtelenül. És ott tényleg jó helyen vagyok. Talán volt már ott? csodálkozott Fern. Frank bólintott. Néhány héttel ezelőtt, amikor rosszabbodott az állapotom, Gallagher doki felvett. Meg kell hagyni, hamar talpra állítottak. Kik? Az ápolónők és az a Jess nevű nő. Látszólag semmi köze a kórházhoz, de igazán jószívű. Persze a doki adta az utasításokat. Nagyszerű! Bár Fern kissé meglepődött, arra gondolt, bárkik legyenek is ezek az emberek, megkönnyítik a dolgát. Most fel fogom hívni Gallagher doktort, és beszámolok neki. Hozza magával Frankét, amikor visszajön! mondta Quinn a telefonban Egyedül tud maradni az öreg, amíg maga meglátogatja Pete-et és felkutatja Lizzyt? Kiküldhetem érte a rendőrséget vagy Jessie-t, ha akarja. Egy órácskát biztosan egyedül maradhat. Az éjjeliszekrényére tettem a telefont, úgyhogy fel tudja hívni magát, ha valami baj van Ki lehet ez a Jessie? Fern nem ismert egyetlen Jessie nevű ápolónőt sem a szigeten. Most elmegyek Pete-hez, azután pedig Lizzyhez mondta Quinn-nek. Igyekezni fogok. Letette a kagylót, s Frank ágyához lépett, hogy elbúcsúzzon. Nem ma kellene férjhez menned, kislány? kérdezte a beteg. Úgy tűnt, lassanként kezdenek rendeződni fejében a nap eseményei. Megértheti, hogy erre ma már nem tudtunk sort keríteni válaszolta Fern barátságosan. Talán majd legközelebb. Rád tényleg érdemes várni mondta Frank. A vőlegényedről viszont nem tudom elmondani ugyanezt. Felfuvalkodott hólyag. 12

Fernt megint elfogta a lelkiismeret-furdalás. Fel kellene hívnia a vőlegényét, hogy megtudja, hogy érzi magát. Bűnbánóan a mobiltelefonra lesett, miközben beindította a kocsit. De sietnie kell. Ha most felhívja Samet, azzal csak időt veszít. Pete-nek szerencsére kutya baja sem volt. A tízéves vérzékeny kisfiú maga nyitott ajtót, amikor Fern bekopogott hozzájuk, s elvigyorodott. Szia, Fern! Sokkal jobban tetszel farmerban. Abban a fehér csipkekölteményben úgy néztél ki, mint egy buta liba. Teljesen igazad van nevette el magát Fern. Te nem lettél rosszul az ebéd után? Aá! Persze én nem ettem osztrigát. Rájöttél, hogy az okozta a bajt? Nem volt nehéz. Anyu meg apu úgy hányt, mint a lakodalmas kutya. De már jobban érzik magukat. Az osztriga volt az egyetlen, amiből ők ettek, én viszont nem. És te miért nem ettél belőle? érdeklődött Fern. Láttam, hogy vettél egy adagot a tálcáról. Mert Lizzy Hurst olyan kitartóan rágta a fülemet, hogy muszáj volt. Anyu mindig azt mondja, vendégségben az embernek vennie kell mindenből, amivel megkínálják. De én nem szeretem az osztrigát. Főleg, ha sok fokhagyma van rajta. Szóval vettem egy kicsit, aztán elástam a nénikéd egyik virágcserepében. Jobb, ha kiásod, amikor hazaérsz, különben még a növények is kipurcannak. Nagyon érzékletesen tudod elmesélni a dolgokat nevette el magát Fern. Fent vannak a szüleid? Harayék mindketten a gyógyulás útjára léptek. Micsoda szerencsétlenség! jegyezte meg őszintén sajnálkozva az asszony. Pedig olyan szép esküvő lehetett volna. Még mindig szép lehet sóhajtott fel Fern. De már maga sem mert hinni a dologban. Az egész nap rossz álomnak tűnt számára. Most pedig gyerünk Lizzyhez! Amikor Fern be akarta indítani a kocsit, megszólalt a mobiltelefon. Hol van most, Fern? érdeklődött Quinn. Harnyék háza előtt. Éppen indulok Lizzyhez. És Pete? Ő jól van. Nem evett az osztrigából. A szülei is jobban érzik magukat. Frank azonban felügyeletre szorul. A sok hányás nagyon rosszat tett a cukorbajának, és nem mernék megesküdni, hogy nem fog megint hányni. Van számára egy szabad ágy a kórházában? A női és a férfiosztályon négy szabad ágyam van. Te jó ég! Mit jelentsen az, hogy te jó ég? Csodálkozik, hogy valaki orvos létére megfelelő munkakörülményeket próbál teremteni egy ilyen helyen? Igen ismerte el Fern. Nem tudom megérteni. Épeszű ember nem telepedik le Baregán. Úgy érti, maga nem tenne ilyet? Hát nem. Quinn nevetni kezdett a vonal túlsó végén. Ennek a férfinak az egész élet egy jó tréfa, gondolta dühösen Fern. Valószínűleg a mai nap eseményei is úgy hatottak rá, mint egy szórakoztató vígjáték. Mit óhajt? kérdezte ingerülten. 13

Csak azt akartam mondani, örülnék, ha magával tarthatnék mondta az orvos olyan megindító hangon, hogy Fern azonnal megenyhült. Nem kellene egyedül elmennie Lizzyhez. Majdcsak elboldogulok valahogy. Tudom felelte Quinn gyengéden. De kettesben mégiscsak könnyebb lenne. 3. FEJEZET Lizzy nem volt otthon. Fern kopogtatott az ajtaján, s miután nem kapott választ, azonnal a régi halászhajó roncsai felé vette az irányt. Lizzy gyerekkorában is mindig ide menekült. A háztól délre kis tengeröböl húzódott meg. Itt voltak Lizzy osztrigatelepei, ahol fáradságos munkával nevelte és hizlalta a kívánatos kagylókat, míg háromnégy év múlva elérték a kellő eladási súlyt. Hatalmas szomorúfüzek ágai lógtak a víz fölé. Lizzy nagyapja ültette a fákat hatvan évvel ezelőtt, amikor az öböl partja még kopár és jól megközelíthető volt. Időközben azonban a területet visszahódította az esőerdő, és szinte áthatolhatatlan bozótossá változtatta a part növényzetét. No persze nem teljesen áthatolhatatlanná ha az ember tudott egy utat Ezt az utat Lizzy mutatta meg Fernnek, amikor kamaszkorában egyszer bajba került, és égető szüksége volt egy barátnőre. A bozótoson át a halászhajóhoz vezette Fernt, melyet annyira elrejtettek a szomorúfüzek, hogy rajtuk kívül senki sem bukkant volna rá. Ez itt csak az enyém mondta akkor. Ha apu mérges rám, mindig idejövök. Lizzynek nem volt szép gyermekkora. Az anyja rögtön a születése után kereket oldott, s az apja ettől kezdve rajta töltötte ki csalódottságát és keserűségét. Nem csoda, hogy a kislányból visszahúzódó, különc teremtés lett. Fern megpróbált minél kisebb zajt keltve utat törni magának a bozóton át. Amikor odaért a hajóhoz, fürgén bemászott, s testével kitámasztotta a fülke ajtaját. Lizzy az egyik sarokban kuporgott, mint valami kis állat. Szokásához híven rövidnadrágot és bő inget viselt, kibomlott haja rendetlenül az arcába lógott. Elutasítóan, ugyanakkor riadtan bámult Fernre. Ó, te buta! mondta Fern halkan, minden szemrehányás nélkül. Odament a barátnőjéhez, és magához ölelte. Lizzy ellenállása hirtelen semmivé foszlott. Leengedett, mint egy kiszúrt léggömb, és könnyekben tört ki Fern mellén. Annyira sajnálom, Fern. Megbetegítettem mindenkit, csak hogy bosszút álljak Samen, amiért elhagyott. De őrülten szeretem, és neked nem szabad hozzámenned, mert ő az én mert ő az én kezemet kérte meg. Tizenkét éves volt, amikor megkérte a kezed, te pedig tizenegy. A gyermekfejjel tett házassági ígéreteket nem szabad komolyan venni, és ezt te is épp olyan jól tudod, mint én. De én komolyan vettem! Figyelj, Lizzy, tényleg azt hiszed, hogy hozzá akartam volna menni Samhez, ha tudom, hogy téged akar elvenni? Te nem ismered Samet. Az lehet ismerte el Fern nagyot sóhajtva. De te legalább annyira nem ismered. Én mindössze annyit tudok, hogy Samet és engem ugyanazok a célok vezéreltek. Biztonságot akartunk, és el akartunk menni erről a szigetről. Te viszont soha sem hagynád el a szigetet, még Sam kedvéért sem. 14

Fern felállt. Elérkezettnek látta az időt arra, hogy kiszedje Lizzyből az igazságot: Mit csináltál az osztrigával, hogy az emberek rosszul lettek tőle? Tehát tudod, hogy az osztriga okozta a bajt? Lizzyn látszott, mennyire szégyelli magát. Nem volt nehéz rájönni. Az isten szerelmére, mondd meg, mit tettél bele! Talán mérget? Lizzy a fejét rázta. Annyira azért nem őrültem meg. Tudom, hogy a romlott osztriga négy óra múlva hányást okoz. Tegnap szedtem az osztrigát. Néhány óráig kint hagytam a napon, azután mélyhűtőbe tettem, hogy ne büdösödjön meg. De mivel kicsit még mindig rossz volt a szaga, amikor kivettem, sok fokhagymával és sonkával készítettem el. Tudtam, hogy az osztriga ebben az állapotban nem okoz komoly bajt, én is épp elég romlottat ettem életemben, hogy tudjam, hogyan érzi magát utána az ember. Vagyis azt akartad, hogy az esküvői vendégek csak hányjanak, és úgy gondoltad, ezzel vége. És hogy Samnek le kelljen mondania a csínos kis esküvőjéről és a csinos kis menyasszonyáról fűzte hozzá Lizzy gorombán. Ez nem tisztességes, Fern. Miért mégy hozzá? Nagyon jól tudod, hogy nem vagy szerelmes belé. Sam a barátom mondta Fern szelíden. Mindketten a városban lakunk, és mindketten magányosak vagyunk. És a te buta csínyed semmin nem fog változtatni. Ezzel csak boldogtalanságot okoztál egy csomó embernek, és néhányukat komoly veszélybe sodortad. Én senkit sem sodortam veszélybe ellenkezett Lizzy konokul. Fern felsóhajtott. Maud néni olyan rosszul lett, és annyira kétségbeesett, hogy súlyos szívrohamot kapott. Az utolsó pillanatban hoztuk vissza az életbe, és még nem tudni, nem szenvedette maradandó károsodásokat. Frank Reid cukorbajos, és egyedül ment haza a gyomorrontásával. Amikor rátaláltam, a vércukorszintje igen magas volt. Csak remélhetem, hogy az ő esetében sem kell maradandó károsodásokkal számolni, de jótállni egyelőre semmiért nem tudok. Most pedig mennem kell, Lizzy. Quinn Gallaghernek és nekem rengeteg a dolgunk. Abban bízom, hogy egyetlen olyan emberről sem feledkeztünk meg, aki komoly veszélyben forog. Lizzy arcára rémület ült ki. Szent isten, ezt nem akartam! Neked tudnod kell, hogy ilyesmit nem tennék szándékosan. Tudom, hogy nem akartad megölni az egész násznépet, de nem gondoltad végig a terved. Samre haragudtál és rám, de nem nekünk ártottál. A bosszúd legjobban Maud nénit sújtotta, pedig ő mindig a pártodat fogja. Miután Fern megmondta régi barátnőjének a keserű igazságot, elhagyta a halászhajót, és elindult Quinn Gallagher kórházába. A tűzvörös napkorong épp elmerült a végtelen tengerben. Nem lett volna szabad egyedül hagynom Lizzyt, töprengett Fern, de tudta, hogy a lány senkit sem tűrne meg a rejtekhelyén. Ő maga meg annyira haragudott rá, hogy semmi pénzért nem maradt volna tovább vele. Mire útközben felvette a meglehetősen kimerült Frank Reidet, este hét óra múlt. Nászutasként már rég egy repülőgépen kellene ülnöm, útban a szárazföld felé, gondolta elszontyolodva Fern. 15

Quinn Gallagher a város legnagyobb épületében rendezte be a kórházát. Egy filmcsillag építtette egykor a villát, hogy erre a vadregényes rejtekhelyre vonulhasson vissza a nyilvánosság elől. De miután csend lett a sztár körül, a sziget északi részén felhúzott házat nem fizették ki, és lakója sem akadt. Számtalan vendégszobájával, báltermével, hívogató úszómedencéjével és csodálatos kertjével üresen és kihasználatlanul állt. Most a kapubejáró fölött a következő felirat állt nagy betűkkel: BAREGA KÓRHÁZ. Fernt irigységféle fogta el, amikor megpillantotta az épületet. Csodálatos lehet orvosként itt dolgozni. Quinn a bejáratnál várta. Fehér nadrágot és orvosi köpenyt viselt, de ugyanolyan férfias jelenség volt, mint öltönyben. Megtalálta? kérdezte. Lizzyt? Igen. És? Az osztriga valószínűleg túl sokáig volt a napon közölte Fern a lehető legtermészetesebb hangnemben, nehogy bűncselekmény gyanújába keverje Lizzyt. Akkor feltételezem, hogy nem lesznek komolyabb gondjaink. Én sem hiszem. Quinn odakéretett egy kerekes hordágyat, melyen Frankét feltolták egy széles feljárón, majd Quinn és Fern kíséretében hosszú folyosókon át elgurították a betegszobához. Ez a kórház egy vagyonba kerülhetett, futott át Fern fején megint a gondolat. A kétszemélyes kórteremben, ahol Frankét elhelyezték, elfért volna akár hat ágy is. Franciaablakaiból ki lehetett látni nemcsak a kertre, de még az óceánra is. Minden annyira más volt, mint az a kórház Sydneyben, ahol Fern dolgozott. A szomszédos ágyon már feküdt valaki. Sam! A lány alig akart hinni a szemének. Ennyire rosszul vagy? A jelekből ítélve a vőlegénye komolyan megbetegedhetett, különben Quinn nem vette volna fel ide. Hol a fenében voltál? Mindenkit körbetelefonáltam, aki csak eszembe jutott, de sehol sem találtalak. Végül anyáméknak kellett behozniuk. Fern lenézett a tulipiros pizsamát viselő, megnyugtatóan pirospozsgás férfira, akiben már majdnem a férjét tisztelhette, majd kérdően Quinnre szegezte tekintetét. Hubert úr három ízben hányt tájékoztatta az orvos ünnepélyesen, de látszott rajta, hogy alig tudja visszafojtani a nevetést. Úgy véli, komoly veszélyben forog, mert túl sok vizet veszített. Ennélfogva a kórház tűnt számára az egyedüli biztos helynek. Semmivel sem vagy betegebb, mint a többiek, akik ettek az osztrigából próbálta Fern megnyugtatni a vőlegényét. Honnan tudod? Még csak meg sem vizsgáltál. Egyszerűen kocsiba pattantál és elhajtottál! Sam hangja fenyegetően csengett. Láthatóan képtelen volt felfogni, hogyan bánhattak így vele. Fern tudta, hogy bár Sam hajlamos influenzának nevezni egy egyszerű megfázást, az influenzát pedig már tüdőgyulladásként emlegeti, alapjában véve nagyon erős szervezetű ember, aki csak hírből ismeri a komolyabb betegségeket. Lehajolt hozzá, és megcsókolta a homlokát. Sajnálom, drágám, de Maud néni nagyon rosszul érezte magát. Biztosan nem annyira rosszul, mint én! Maud néni szívrohamot kapott, Sam. Fernnek nagyon össze kellett szednie magát, hogy megőrizze a nyugalmát. 16

Szívrohamot? Nos igen, a nagynénéd öreg. Azonkívül a nagybátyád mellette volt. A te helyed is a férjed mellett lett volna! Fern érezte, hogy Quinn Gallagher kajánul figyeli a jelenetet a háttérből. Még nem vagy a féljem, Sam jegyezte meg. És most bocsáss meg, kérlek! Gallagher doktornak és nekem el kell látnunk Reid urat. És ha megint rosszul leszek? Fern benézett az éjjeliszekrény alá, és előhúzott egy tiszta ágytálat. Akkor itt van ez! Használd! Nekünk most nincs időnk. Sam visszahanyatlott a párnáira, és gyanakodva figyelte a két orvost Frank Reid ágya mellett. Szeretném, ha mindenben segítene nekem mondta Gallagher. A két ápolónőm ugyanis még nem heverte ki az osztrigái következményeit. Fern akkor is segített volna, ha az orvos nem ébreszt benne lelkiismeret-furdalást. Miközben Quinn infúziót készített, hogy pótolja az elvesztett folyadékmennyiséget, Fern lemosdatta a beteget, és rásegítette a kórház pizsamáját. Beletelt bizonyos időbe, mire Frank Reidet ellátták, és közben Fern egész idő alatt azon mérgelődött, hogy Sam féltékenyen lesi minden mozdulatát. Ráadásul Quinn mulatott a helyzeten, ami szabályosan dühítette a lányt. Gyorsan elviszem a laborba a vérmintákat mondta végül az orvos. Boldogulni fog egyedül? Természetesen felelte Fern metsző hangon. Már amennyiben Reid úr egyetért azzal, hogy én viseljem a gondját, nem Gallagher doktor. Te bármikor ápolhatsz, Fern Rycroft jelentette ki az öreg. Valóságos földre szállt angyal vagy. Millió emberből egy, ha akad ilyen. Te meg Gallagher doktor csodálatosan tudtok együtt dolgozni. És egyébként is jól illetek egymáshoz, úgy értem Quinn hahotázva hagyta el a szobát, miközben Sam kis híján megfulladt a dühtől. Fern is jó éjszakát kívánt Franknek, és elmenőfélben barátságosan búcsút intett Samnek. Legalább félórányi szenvedélyt azért elvártam volna jegyezte meg a folyosón Gallagher doktor. Nem vette észre, hogy teljesen el lehet függönyözni az ágyat? Ha Reid úr elalszik, úgy érezhetik magukat, mint a mézeshetekben. Fern arcát elöntötte a pír. Egyáltalán minek vette fel Samet? csattant fel. Pontosan tudja, hogy ö nem szorul kórházi ápolásra. Azt hittem, magának teszek szívességet, ha a vőlegényét a legjobb ellátásban részesítem válaszolta Quinn ártatlanul. És ha valakinek valóban szüksége lesz egy kórházi ágyra? Abban az esetben Hubert úr jövendőbelije kapná azt a megtisztelő feladatot, hogy kidobja innen a jegyesét felelte az orvos vidáman. A vőlegénye mindent latba vetett annak érdekében, hogy idekerülhessen. Tudja, milyen jól érvelnek az ügyvédek, és a maga Sammyje különleges beszélőkével megáldott ügyvéd. A lehető legszörnyűbb következményekkel fenyegetett arra az esetre, ha meghalna. Nem óhajtja látni a nagynénjét, Rycroft doktornő? De igen! Fern a lehető legbarátságosabb mosolyával ajándékozta meg a férfit. Nézze, Gallagher doktor, rendkívül sajnálom a történteket, és nagyon hálás vagyok magának. Nincs miért hálásnak lennie. Bárki vőlegényéért megtettem volna ugyanezt. Úgy értem, azért vagyok hálás, amit a nagynénémért tett. 17

Örülök, hogy vissza tudtuk hozni a nagynénjét az életbe. A nagynénje és a nagybátyja rendkívül rokonszenves emberek, Rycroft doktornő. Miért látogatja őket ilyen ritkán? Rendszeresen látogatom őket. Például most is itt vagyok. A legutóbbi látogatása óta azonban tizenkét hónap telt el. Ennek a két öregnek magán kívül nincs rokona. Az egész sziget arról áradozik, milyen csodálatos teremtés ez a Fern Rycroft, maga viszont mindent elkövet annak érdekében, hogy minél jobban eltávolodjon a szigettől. Ez az én dolgom, Gallagher doktor, nem tartozik magára. A nagynénje egészsége viszont nagyon is rám tartozik vágott vissza Quinn nyersen. A zsebébe mélyesztette a kezét, és olyan iramban lépkedett végig a folyosón, hogy Fernnek nehezére esett követnie. A nagynéném egészsége Maud Rycroft szenved, mert maga hiányzik neki. De nem jöhetek haza, csak mert Csak mert néhány embernek szüksége van magára? Nem, természetesen nem. Butaság volt tőlem, hogy kimondtam, amit gondolok. És most lássuk, hogy érzi magát a nagynénje! Maud aludt. Teste kicsinek és törékenynek tűnt a nagy ágyban. A kórház hálóingét viselte, és Fern azonnal elhatározta, hogy otthonról hoz neki egy csinosabbat. A hófehér hálóruhában Maud úgy festett, mint egy halott, és Fernt lelkiismeret-furdalással töltötte el a látvány. Hogy maradhattam távol ilyen sokáig? töprengett megsemmisülten. Ráadásul szegénykémnek csak azért kellett elszenvednie Lizzy bosszúját, mert hozzá fogok menni Samhez. Maud ágya mellett sápadt, vékony lány ült egy karosszékben. Valamivel fiatalabb lehetett, mint Fern, fakóbarna haja volt és barna szeme, mely kissé túl nagynak tűnt keskeny kis arcához. Jobban van számolt be a lány. Kielégítőek az értékei, és nyugodtan alszik. Felállt, hogy üdvözölje Quinnt. Köszönöm, Jess! mondta az orvos. Jess, ő Maud unokahúga, a csodálatos Fern Rycroft, akiről már olyan sokat hallottunk. Ő pedig Jess, a sziget állatorvosa. Megkértem, hogy ma éjszaka virrasszon a betegeim mellett. Jessie is épp elégszer kirángat az ágyból azzal, hogy segítsek ellátni a négylábú ápoltjait. Nem is tudtam, hogy állatorvos is letelepedett a szigeten mondta Fern meglepetten. Hat hónapja vagyok itt szólalt meg Jessie félénken. Szívesen vállaltam a ma éjjeli kisegítést. A nagynénje csodálatos asszony, Fern. Maradjak még, Quinn? Remélhetőleg most már nélküled is bírni fogjuk. Még egyszer köszönöm, Jess! Óránként ellenőrizni fogom Maud állapotát. Jess elbúcsúzott, és a meghökkent Fern magára maradt Gallagher doktorral. Hát az orvosi ellátás tényleg nagyon megváltozott a szigeten, amióta ő elment. Most még állatorvos is van Baregán. Így legalább a sziget lakóinak már nincs szükségük rám, futott át agyán a gondolat. De ez a felismerés valahogy nem tette boldoggá. A nagybátyja hazament, hogy kipihenje magát tájékoztatta Quinn. Maga is követheti a példáját, ha akarja. Én most már vigyázok a nagynénjére. Fern tudta, hogy az orvos ezt a lehető legkomolyabban mondja. Lenézett Maud ágyára, és nehéz lett a szíve. Quinn Gallagher valóban személyesen fogja ellenőrizni a beteg állapotát, de ha a nagynénje egy városi kórházba került volna, most az intenzív 18

osztályon feküdne, és csak egy ápolónő nézne rá időnként. Mindazok után, amit Maud tett érte, az a legkevesebb, hogy ő vegye át a beteg felügyeletét. Hazamegyek, megnézem, mi van a bácsikámmal, aztán visszajövök jelentette be remegő hangon. A másik ágy üres. Ha nincs kifogása ellene Rendben. De azért a szobámba kapcsolom a monitorokat. Arra az esetre, ha elaludna. Nem fogok elaludni utasította rendre Fern a férfit. A mai nap eseményei után képtelen lennék lehunyni a szemem. Félórába se telt, s Fern elfoglalta éjjeli szállását a nagynénje mellett. Quinn ekkor éppen Frank Reid ellátásával foglalatoskodott, aki megint hányt, ezért új gyógyszerekre kellett átállítania. Hálás lennék, ha virrasztana a nagynénje mellett, és nekem nem kellene figyelnem a monitorokat szólt oda gyorsan a lánynak. Fern a nagynénje ágya mellé tolta a másik ágyat, és bebújt a takaró alá. Mivel úgy érezte, szolgálatban van, nem vetkőzött le. Megfogta a nagynénje csuklóját, hogy ki tudja tapintani a pulzusát. Ez minden műszernél jobb, gondolta. Tanulmányai hosszú évei alatt soha nem érezte ennyire közel magát egy beteghez. Csigalassúsággal vánszorgott az idő, Fern azonban egyáltalán nem volt fáradt. Ellentétes érzések közt hányódott, miközben a szomszédos kórteremből időnként halk zajok szűrődtek ki. Amikor hallotta, hogy Frank Reid felnyög, újból elfogta a lelkiismeretfurdalás, és imádkozott, hogy Lizzy merénylete ne okozzon maradandó károsodásokat. Ekkorra már felelősnek érezte magát az egész szörnyűségért, melyet a barátnője okozott. Nem kellett volna beleegyeznie abba, hogy a szigeten tartsák az esküvőt. Nagyon megnyugtatta az a tudat, hogy Quinn szobájában is látni lehet a monitorokat. Maudnak nem eshet semmi baja. Itt biztonságban van Újra és újra végiggondolta füstbe ment esküvőjét. Megint eluralkodott rajta a kétely, mely kezdettől fogva kínozta ezzel a házassággal kapcsolatban. És amikor végre eljutottak idáig, s már az oltár lépcsőjén álltak, megtörténik ez a szerencsétlenség Átkozott Lizzy, gondolta elkeseredve, de a lelke mélyén inkább megkönnyebbülést érzett, semmint kétségbeesést. Távolodó lépteket hallott a folyosón, azután Quinn hangja ütötte meg a fülét. Röviddel ezután visszafelé közeledtek a léptek. Résnyire kinyílt az ajtó, és egy fénysugár vetődött Maud ágyára. Quinn halkan bejött, figyelmes pillantást vetett a betegre, majd kitapintotta a pulzusát, megmérte a vérnyomását, és ellenőrizte a görbéket a monitoron. Végül apró zseblámpájának fényét Fernre irányítottá. Ébren vagyok suttogta a lány Megbízhat bennem. Quinn mosolya szinte gyengédnek tűnt a zseblámpa fényében. Egy percig sem kételkedtem magában, Rycroft doktornő. De a nagynénje az én betegem. Mit szólna egy csésze teához? Az jólesne. Fern felhajtotta a takarót, és az orvos igencsak meglepődött azon, hogy farmerban és blúzban kel ki az ágyból. Csak nem a kórház személyzetének tolakodó közeledési kísérleteitől tartott? csúfolódott. Hiszen a szívszerelme hallótávolságon belül van. Netán őmiatta nem jön álom a szemére? Sam nem a szívszerelmem förmedt rá Fern. Egyébként mi van vele? Jól van? Nem, nincs jól. Reid úr megint hányt, és volt annyira udvariatlan, hogy ezzel megzavarta Hubert úr álmát. Hubert úr bizonyára úgy gondolja, hogy joga lenne külön szobára, de legalábbis elvárta volna, hogy kitoljuk Reid urat a folyosóra. Meglehetősen 19

kijött a sodrából, amikor azt javasoltam neki, hogy menjen haza, és feküdjön a saját ágyába, ha nem érzi itt jól magát. Nagyon ideges mondta Fern megszeppenve. De nem mindig ilyen. Erősen remélem. Ha a jövendőbelije csak félig olyan szörnyű, mint amilyennek tűnik, akkor is örülhet, hogy a legutolsó pillanatban egy kis haladékot kapott, mielőtt menthetetlenül megöli mellette az unalom. Feltételezem, tudja, mit csinál, Rycroft doktornő. Most már elég sziszegte Fern összeszorított fogakkal. Felejtse el a teát! A tea készen van. Tehát ha kér, jöjjön ki velem a verandára! És a nagynéném? Percről percre javul az állapota biztosította Quinn. Még egyszer megvilágította az idős asszony arcát a zseblámpával, így Fern is megbizonyosodhatott róla, hogy a nagynénje jobban van. A franciaablakok a verandára nyílnak, és ma csodálatos az éjszaka. Ha nyitva hagyjuk az ablakokat, figyelhetjük Maudot, miközben teázunk. És ha zavarjuk Reid urat? Úgy érti, Sam meghallhat minket, és megkérdezheti, mi folyik itt? Quinn- nek most már valóban nevetnie kellett. Ne féljen, a férfi kórterem ablaka a másik oldalra nyílik, és Sam ragaszkodott ahhoz, hogy bezárva maradjon, mert allergiás a huzatra. Kettesben leszünk. Éjszakai randevú egy menyasszonnyal Mi lehet ennél szebb? Milyen kár, hogy nem hűtöttem be pezsgőt! De Semmi de. Öt perc múlva találkozunk az ablak előtt. Veszélyes ez a férfi, gondolta Fern. Tulajdonképpen egyáltalán nem akart az orvossal a verandán üldögélni és teázgatni. Vagy talán mégis? Reszketett a térde, amikor elindult. A teázás a lehető legártatlanabbul folyt. Fern és Quinn kényelmes nád karosszékben ültek, köztük takaros kis asztal. Úgy kortyolták a teát, mintha délután lenne, és Fern hivatalos látogatásra érkezett volna a kórházba. Amikor a lány Quinnre nézett, hirtelen elfogta a nevetés, és a férfi szeme visszanevetett rá. Sajnálom, hogy nem tudom megkínálni uborkás szendviccsel mondta Quinn vigyorogva. Kimenős a szobalány. Kár! felelte Fern. De így is jó. Oldottnak és felszabadultnak érezte magát, és olyan jólesett neki ez a kis hallgatás. Mintha egy varázsló ráterítette volna a varázsköpenyét. Ilyesmit eddig még sohasem érzett. Ki itta a teáját, bekukkantott Maud szobájába és felállt. Pedig legszívesebben nem mozdult volna a helyéről. Ez lett volna a nászéjszakája, és most itt ül a verandán egy másik férfi házában, és ez a férfi Elég, Fern! Elég! Köszönöm a teát mondta mereven. Jobb, ha most bemegyek. Tovább nem jutott, mert hirtelen érezte, hogy valami hideg és nedves megérinti a bokáját. Amikor rémülten hátralépett, látta, hogy egy kis kenguru nyalogatja a szandálját. A csöpp kis állat nem mutatott félelmet, amikor letérdelt mellé. Kíváncsian szimatolni kezdte Fern kezét. Hát te hogy kerülsz ide? kérdezte a lány elragadtatottan. Majd Quinnhez fordult: Ez valami háziállat? Nem. Jessie egyik pártfogoltja, és már négy hónapos. Vagyis gyakorlatilag felnőtt. Quinn a veranda korlátjához lépett, ahol egy batyu lógott. Úgy festett, mint egy gyapjúpulóver, amelynek bevarrták az ujját és a nyakkivágását. Elég alacsonyan volt ahhoz, hogy a kis kengum bármikor kiugorhasson belőle, majd visszabújhasson. 20