SZÍNJÁTÉK C o r a C a r m a c k SZÍ N J Á T É K Fordítás: Lukács Andrea 1
CORA CARMACK Cora Carmack: Faking It First published in the United States of America in 2013 by William Morrow Paperbacks, an imprint of HarperCollins Publishers Copyright 2013 Cora Carmack Hungarian translation Lukács Andrea, 2013 Content 2 Connect, 2013. ISBN 978-615-5248-97-9 Minden jog fenntartva. A mű egészét vagy bármely részletét tilos sokszorosítani, reprodukálni, adathordozón tárolni, bármely elektronikus, mechanikus vagy egyéb rendszerben továbbítani, és változatlanul vagy változtatva újra felhasználni a jogtulajdonosok előzetes írásbeli engedélye nélkül. Borító: Oscar Eduardo Mateo Nyomdai előkészítés: Bognár Anett Borító fotó: Masterfile.com Szerző fotója: Matt Tolbert Kiadja a Content 2 Connect Kft., Budapest, 2013. Felelős kiadó: Pájer Donát Készült: Kinizsi Nyomda, Debrecen www.content2connect.com info@content2connect.com 2
SZÍNJÁTÉK 1 Cade Az ember azt gondolná, hogy már hozzászoktam. Hogy nem érzem úgy minden egyes alkalommal, amikor együtt látom őket, hogy rozsdás tőr fúródik a szívembe. Hogy már nem teszem ki magam annak a kínnak, hogy mással lássam a lányt, akit szeretek. Egyik sem lenne igaz. Északkeletről hidegfront érkezett a városba, ezért Philadelphiában csípős volt az idő. A tegnapi hó ropogott a csizmám alatt. A hang szokatlanul hangosnak tűnt, mintha a kivégzésemre indulnék, nem pedig kávézni a barátaimmal. A barátaim! Felnevettem egy olyan nem-is-igazán-vicces típusú nevetéssel, mire a lélegzetem fehér felhőben áramlott ki a számon. Láttam őket a sarkon. Bliss Garrick köré fonta a karját, és szorosan összeölelkezve álltak a járdán. Meleg kabátba és sálba burkolózva olyan látványt nyújtottak, mintha egy magazin reklámjában lennének, vagy azon az ideális képen, amely a képkeretekben van, amikor megveszi az ember a boltban. Gyűlölöm azokat a képeket. Próbáltam nem féltékeny lenni, mert már igyekeztem túltenni rajta magam. Tényleg. Azt akartam, hogy Bliss boldog legyen, és miközben Garrick kabátzsebébe dugta a kezét, és a lélegzetük összekeveredett, határozottan boldognak láttam. Csakhogy ez is része volt a problémának. Még ha teljesen képes lettem volna is magam mögött hagyni az érzéseimet Bliss iránt, a boldogságuk láttán újra feltámadt bennem a féltékenység. 3
CORA CARMACK Mert én rohadtul magam alatt voltam. Próbáltam elfoglaltságot keresni, barátokat szerezni, és beilleszkedni az itteni életbe, de valahogy nem volt az igazi. Az újrakezdés nagy szívás volt. A lakásom egy egytől gettóig terjedő skálán erős nyolcas szintet ütött meg. Még mindig feszélyezetten viselkedtem a legjobb barátommal. A diákhitelem olyan magasra rúgott, hogy nem is láttam a tetejét. Azt hittem, ha mesterképzésre megyek, legalább az életem egyik része rendben lesz TÉVEDTEM. Én voltam a program legfiatalabb résztvevője, mindenki más többéves színészi tapasztalattal rendelkezett. Az életük rendezett volt, míg az enyém olyan tiszta és ragyogó, mint a kollégiumi közös vécé. Majdnem három hónapja voltam már itt, és eddig mindössze egyetlen szerepet kaptam: egy hajléktalant alakítottam pár másodpercig egy kórház reklámfilmjében. Igen, szuper volt az életem. Pontosan tudtam, mikor vett észre Bliss, mert kihúzta a kezét Garrick zsebéből és biztonságosan maga mellett tartotta. Ellépett a közeléből, és odakiáltott nekem: Cade! Elmosolyodtam. Végül mégis alkalmam nyílt valahol színészkedni. A járdán találkoztam velük, és Bliss megölelt. Röviden. Kötelességből. Garrick kezet fogott velem. Bármennyire is bosszantott, még mindig nagyon kedveltem a srácot. Sosem próbált távol tartani Blisstől, és minden bizonnyal ragyogó ajánlást írt rólam, amikor a Temple egyetemre jelentkeztem. Nem jelölte meg a felségterületét, és nem parancsolt rám, hogy húzódjak háttérbe. Megrázta a kezem, elmosolyodott, majd őszintén azt mondta: Jó újra látni téged, Cade. Titeket is, srácok. 4
SZÍNJÁTÉK Egy ideig kínosan hallgattunk, majd Bliss eltúlozva a mozdulatot megborzongott. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én majd' megfagyok. Menjünk be! Mindannyian beléptünk az ajtón. Az Expresszó napközben kávézóként üzemelt, esténként pedig alkoholt árusított. Még nem jártam itt, mivel elég messze esett az egyetemhez közeli lakásomtól, és mert nem szoktam kávét inni, de sok jót hallottam már róla. Bliss szerette a kávét, én pedig még mindig szerettem őt boldoggá tenni, ezért amikor felhívott, beleegyeztem, hogy itt találkozzunk. Arra gondoltam, megkérdezem, nem hoznának-e nekem alkoholt, annak ellenére, hogy reggel van. Helyette inkább beértem egy gyümölcsturmixszal, és kerestem egy olyan asztalt, ami elég nagy ahhoz, hogy mindenkinek bőven legyen saját helye. Bliss leült, amíg Garrick várta az italokat. Az arcát kicsípte a hideg, de jól állt neki a téli idő. A nyakára tekert kék sál kiemelte a szeme színét, a haját szétfújta a szél, és csodálatosan omlott le a vállára. A francba! Abba kell ezt hagynom. Levette a kesztyűjét, és összedörzsölte a kezét. Hogy vagy? kérdezte. Az asztal alatt ökölbe szorítottam a kezem és hazudtam. Remekül. Az órák jók, imádom az egyetemet. És a város is szuper. Jól vagyok. Tényleg? Az arcán láttam, hogy tudja, hogy hazudok. A legjobb barátom volt, ennél fogva nagyon nehéz megtéveszteni. Mindig belém látott kivéve, ha arról volt szó, hogy érzek iránta. Szinte minden félelmemet és bizonytalanságomat észrevette, ezt viszont soha. Néha eltöprengtem, vajon nem csak én képzelek-e túl sokat mögé. 5
CORA CARMACK Talán azért nem vette észre az érzelmeimet, mert nem is akarta. Hát persze biztosítottam. Még mindig nem hitt nekem, de elég jól ismert ahhoz, hogy tudja, muszáj ragaszkodnom a hazugsághoz. Nem önthettem ki neki a szívem. Már nem. Többé már nem volt olyan a viszonyunk. Garrick leült, és hozta a három italt. Nem is hallottam, amikor az én rendelésem is leadták. Köszönöm mondtam. Szívesen. Miről beszélgettek? Helyben vagyunk. Ittam egy nagy kortyot a gyümölcsturmixból, hogy ne kelljen azonnal válaszolnom, ezért Bliss szólalt meg: Cade éppen most mesélt az óráiról. Alaposan seggbe rúgja a felsőoktatást. Néhány dolog legalább nem változott. Bliss még mindig ismert annyira, hogy tudja, mikor kell megmentenie. Garrick letette elé az italát, és elmosolyodott, amikor Bliss azonnal hálásan belekortyolt. Ezután hozzám fordult, és azt mondta: Ezt jó hallani, Cade. Örülök, hogy jól megy. Még mindig jó kapcsolatban vagyok az egyetemi tanáraimmal, ezért ha szükséged van valamire, tudod, hogy csak kérned kell. Istenem, miért nem tudott seggfej lenni? Ha az lenne, jól behúznék neki egyet, amivel végre enyhíthetném a mellkasomat összeszorító érzést. És mennyivel olcsóbb is lenne, mint a lakásomban belebokszolni a falba. Köszönöm, majd észben tartom feleltem. Ezután lényegtelen dolgokról beszélgettünk. Bliss mesélt az előadásukról, a Büszkeség és balítéletről, és rájöttem, hogy Garrick valóban jót tesz neki. Sohasem gondoltam volna, hogy mindannyiunk közül éppen ő lesz az, aki a diploma után ilyen hamar hivatásos színészi munkát kap. 6
SZÍNJÁTÉK Nem mintha nem lenne tehetséges, csak sohasem volt elég önbizalma. Azt hittem, a biztonságosabb utat választja, és színházi ügyelő lesz. Szerettem azt hinni, hogy ezt én is kihozhattam volna belőle, de nem voltam benne teljesen biztos. Mesélt még a lakásukról is, amely a meleg negyed szélén volt. Mostanáig sikerült kihúznom magam minden meghívás alól, hogy elmenjek hozzájuk, de előbb vagy utóbb elfogynak a kifogásaim, és meg kell néznem azt a helyet, ahol élnek. Együtt. Elmondásuk szerint a környék folyamatos buli színtere. Egy nagyon népszerű klubbal szemben laktak. Bliss olyan éberen alszik, hogy rendszeresen felébred, és hallgatjuk a drámát, amire záróra után kivétel nélkül mindennap sor kerül az ablakunk alatt mondta Garrick. Bliss éberen alszik? Gyűlöltem, hogy ő tudja, én meg nem. Gyűlöltem ezt az érzést. Ezután elkezdtek mesélni egy ilyen éjszakai történetet, de szinte nem is figyeltek rám. Csak egymást nézték és nevettek, miközben felidézték az emléket. Szemtanúja voltam tökéletes harmóniájuknak, csakhogy ebbe a szerepbe már nagyon belefáradtam. Megfogadtam magamban, hogy nem csinálom tovább. Addig nem, amíg el nem rendezek mindent a lelkemben. Ez volt az utolsó alkalom. Elmosolyodtam, és a történet további részében csak bólogattam, majd megkönnyebbültem, amikor megszólalt Bliss telefonja. Ránézett a kijelzőre, és nem is mondott semmit, csak felvette, majd a füléhez tette a telefont. Kelsey? Ó, istenem! Hetek óta nem hallottam felőled! Kelsey pontosan azt tette, amit eltervezett. A nyár végén mindenki új városba költözött, új egyetemre ment, Kelsey azonban egy felejthetetlen európai utazásra indult. 7
CORA CARMACK Minden alkalommal, amikor megnéztem a Facebookot, új országból csekkolt be. Bliss feltartotta az ujját, és a szájával némán formálta a szavakat. Mindjárt jövök. Felállt, és azt mondta a telefonba. Kelsey, várj egy percet! Alig hallak, megpróbálom odakint. Néztem, hogy kimegy, és eszembe jutott, hogy ugyanígy felderült az arca régen, amikor velem beszélt. Lehangoló, hogy az élet mennyire más utakra terel minket. A fák csak felfelé és oldalra nőnek, nem tudnak visszafordulni a gyökerük felé, ahol egykor voltak. Négy évet töltöttem a főiskolai barátaimmal, és szinte a családomnak tekintettem őket. Most azonban szétszóródtunk az országban, és valószínűleg már soha többé nem leszünk együtt. Garrick ekkor azt mondta: Cade, van valami, amiről szeretnék beszélni veled, amíg Bliss nincs itt. Ez borzalmas lesz, már most tudtam. Amikor utoljára beszéltünk négyszemközt, azt mondta, túl kell tennem magam Blissen, hogy nem élhetem tovább úgy az életem, hogy az iránta táplált érzéseimre alapozom. A francba, ez még most is igaz volt. Csupa fül vagyok mondtam. Nem is tudom, hogy fogalmazzak Csak bökd ki! Ez volt a legrosszabb az egészben. A legjobb barátom összetörte a szívem, és most mindenki lábujjhegyen járkált körülöttem, mintha egy menstruáló nő lennék a kiborulás szélén. Nyilvánvalóan, ha valakinek érzelmei vannak, az csakis nő lehet. Garrick vett egy mély lélegzetet. Bizonytalannak tűnt, de mihelyt megszólalt, mosoly terült szét az arcán, mintha nem tudná megállni. Megkérem Bliss kezét bukott ki belőle. 8
SZÍNJÁTÉK A világ hirtelen elnémult körülöttem, csak a falon lévő óra hangját hallottam hangosan. Mintha egy bomba ketyegése lett volna, ami ironikus volt, tekintve, hogy éppen most hullottam darabokra azok után, hogy hatalmas akaraterővel tartottam egyben magam. Amennyire csak tudtam, ügyeltem az arcvonásaimra, habár belül úgy éreztem, hogy bármelyik pillanatban megfulladhatok. Vártam egy dobbanást, ami egy színészkörökben használatos puccos kifejezés arra, hogy szünetet tartottam, de sokkal könnyebb volt úgy kezelnem a helyzetet, mintha csak színdarab lenne. Kitalált történet. A dobbanások azokra a pillanatokra jellemzőek, amikor a jelenet vagy a szereplő a következő másodpercben váltani fog. Szóval mindig valami drámai változást előznek meg. Ez drámai dobbanás volt a javából. Cade Mielőtt Garrick bármi kedveset vagy vigasztalót mondhatott volna, visszazökkentem a szerepembe, és megszólaltam: Ez remek hír! Nálad jobb embert nem is találhatott volna. Tényleg olyan volt, mint a színjáték a rossz színjáték. Mint amikor a szavak nem természetesen jönnek a számra, és az agyam nem válik eggyé azzal, amit mondok, bármilyen elszántan igyekszem is a szerepemben maradni. A gondolataim vadul kavarogtak, próbáltam megítélni, hogy a közönség elhiszi-e az előadásomat, hogy Garrick elhiszi-e. Szóval nem bánod? Nagyon lényeges volt, hogy egy pillanatnyi szünetet se tartsak, mielőtt azt felelem: Hát persze, hogy nem! Bliss a legjobb barátom, és még sohasem láttam ilyen boldognak, ami azt jelenti, hogy én is nagyon boldog vagyok miatta. Ami volt, elmúlt. 9
CORA CARMACK Garrick átnyúlt az asztal fölött, és megveregette a vállamat, mintha a fia, az öccse vagy a kutyája lennék. Jó srác vagy, Cade. Ez voltam én Az örök jó fiú, más szóval az örök második. A gyümölcsturmix hirtelen megkeseredett a számban. Múlt héten meghallgatásod volt, ugye? kérdezte. Hogy ment? Jaj, ne! Éppen most tudtam meg, hogy feleségül akarja venni Blisst, de ha ezt még azzal is meg kell fejelnem, hogy milyen totális csődtömeg vagyok egyetemi hallgatóként, szíven szúrom magam egy szívószállal. Szerencsére megmenekültem, mert Bliss ekkor tért vissza az asztalhoz. Zsebre tette a telefonját, az arcán széles mosoly ragyogott. Megállt Garrick mögött, és a vállára tette a kezét. Hirtelen belém hasított a felismerés, hogy igent fog mondani. A szívem legmélyén éreztem, biztos voltam benne. És belehaltam. Dobbanás. Dobbanás. Dobbanás. Mondanom kellett volna valamit, bármit, de nem bírtam. Mert ez már nem egy kitalált történet volt. Nem színdarab, és mi nem szerepet játszottunk benne. Ez az életem volt, a változás pedig észrevétlenül mögém lopózott, és hátba szúrt. Blissnek természetesen fogalma sem volt az egészről, Garrickhez fordult, és azt mondta: Mennünk kell, drágám. Harminc perc múlva fellépésünk lesz a város másik végén. Aztán rám nézett. Sajnálom, Cade. Szerettem volna több időt tölteni veled, de Kelsey hetek óta nem adott hírt magáról, nem tudtam nem felvenni a telefont. Most pedig délutáni előadásunk lesz egy 10
SZÍNJÁTÉK diákcsoportnak. Esküszöm, hogy bepótoljuk. El tudsz jönni a hálaadási bulinkra holnap? Hetek óta hárítottam a meghívást. Szinte biztos voltam benne, hogy ennek az egész találkozásnak az volt a célja, hogy megint meghívjanak. Már hajlottam rá, hogy beadjam a derekam, most azonban éreztem, hogy nem tehetem. Nem tudtam, mikor akarja Garrick megkérni a kezét, csak azt, hogy nem lehetek jelen, amikor megtörténik. Sem közvetlenül utána. El kell távolodnom tőlük, Blisstől, és attól, hogy statisztaszerepet játszok a történetükben. Ó, el is felejtettem mondani, hogy mégis hazamegyek hálaadásra. Utáltam hazudni neki, de muszáj volt. A nagyim nem érzi jól magát, ezért úgy gondoltam, jobb lesz, ha hazamegyek. Bliss arcára aggodalmas kifejezés ült ki, és kinyújtotta a kezét, hogy megfogja a karom. Úgy tettem, mintha nem venném észre, és arrébb léptem, hogy kidobjam az üres poharat a szemetesbe. Jól van? kérdezte Bliss. Igen, azt hiszem. Valószínűleg semmi komoly, de az ő korában az ember sosem tudhatja. Éppen most használtam fel ürügyként a hetvenéves nagymamámat, aki felnevelt. Micsoda aljas húzás. Ó, hát akkor mondd meg neki, hogy üdvözlöm, és remélem, hamarosan jobban lesz. Neked pedig jó utat! Ekkor hozzám hajolt, hogy megöleljen, én pedig hagytam. Sőt én is megöleltem, mert úgy terveztem, hogy egy ideig nem látom. Legalábbis addig, amíg azt nem tudom mondani (őszintén), hogy már nem érzek iránta semmit. Abból ítélve pedig, ahogy az egész testem beleborzongott az érintésébe, ez el fog tartani egy ideig. Bliss és Garrick szedelőzködtek, hogy induljanak, én pedig visszaültem, mondván, még maradok egy kicsit, és 11
CORA CARMACK dolgozom egy házi feladaton. Elővettem egy színdarabot, hogy olvassam, igazság szerint azonban csak nem akartam hazamenni. Képtelen lettem volna egyedül maradni a gondolataimmal összezárva. A kávézó elég forgalmas volt ahhoz, hogy megtöltse a fejem más emberek életének és beszélgetésének zajával. Bliss az ablakon keresztül integetett, amikor elment, mire én is felemeltem a kezem. Arra gondoltam, vajon érzi-e milyen végleges ez a búcsú. 12