dr. Bolyky - dr. Sárik HELYZeTElemzés A fiatalkorúak bűnelkövetésére és a bűnelkövetések szankcionálására jellemző magyarországi helyzetről 2015 Rosszgyerek www.pressleyridge.hu
A fiatalkorúak bűnelkövetésére és a bűnelkövetések szankcionálására jellemző magyarországi helyzetről 2015 dr. Bolyky Orsolya - dr. Sárik Eszter Készült a Gyerekközpontú Igazságszolgáltatás alternatív módszerek a magyar fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében (TPPA/2013/03/21) projekt keretében. A projekt a Svájci Magyar Együttműködési Program társfinanszírozásával valósult meg.
A helyzetelemzés előkészítésében, a részanyagok elkészítésében közreműködtek dr. Gruber Andrea, dr. Gyurkó Szilvia, dr. Katoné dr. Pehr Erika, dr. Kecskés Dóra, Rózsa Mónika, Somogyi Zsófia, Szentirmai Judit, dr. Szőke Ágnes, dr. Vaskuti András, dr. Velez Edit
ELŐSZÓ A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány és a Terre des hommes a Svájci-Magyar Együttműködési Program keretében valósították meg közös, a Gyerekközpontú Igazságszolgáltatás alternatív módszerek a magyar fiatalkorúak igazságszolgáltatási rendszerében elnevezésű projektjüket. A Gyerekközpontú Igazságszolgáltatás célja, hogy növelje annak az esélyét, hogy a bajban lévő és bajt okozó, a törvénnyel összeütközésbe kerülő fiatalok elégedett, boldog és produktív állampolgárokká váljanak. Ezen cél érdekében 1.) a projekt során szisztematikusan felmértük a magyarországi helyzetet és igyekeztünk azonosítani azokat az igazságszolgáltatási rendszerben lévő erősségeket és akadályokat, amik a célcsoporttal való munka során megjelennek, 2.) tágítani igyekeztünk a rendszerben dolgozó magyar szakemberek alternatív módszerekkel kapcsolatos ismeretét, tudását, 3.) és egy olyan, alternatívaként használható ajánláscsomagot készítettünk, ami a rendszer által közvetlenül alkalmazható eszközöket, módszereket is tartalmaz. Ez a projekt egy kísérlet volt arra, hogy a svájci partner részéről kínált támogatás és szaktudás segítségével egységes és szisztematikus változást hozzunk a magyar igazságszolgáltatás hagyományosan büntető megközelítésébe. A célcsoportot azok a szervezeteket és egyének alkották, akik a fiatalkorúak igazságszolgáltatásában dolgoznak vagy általa érintettek. Többek között ügyészek, bírók, pártfogó felügyelők, egyetemek kriminológia tanszékei, civil szervezetek. A projekt eredményeként remélhető, hogy a szereplők fokozottabban tudatában lesznek azon eszközöknek és módszereknek, melyek a bebörtönzés alternatívájaként alkalmazhatók, továbbá egy olyan szakemberi és szakértői csoport jön létre, mely mélységében ismeri az alternatív módszerek alkalmazásának szükségességét. A projekt egyéb, kézzel fogható eredményeként elkészült egy helyzetelemzés; egy, a speciális magatartási szabályokra vonatkozó ajánlás elsősorban ügyészek és bírók részére; valamint egy, az ügy mellett elkötelezett kulcsszakembereket és szervezeteket tartalmazó adatbázis. A projektet megvalósító szervezetekről A Pressley Ridge Magyarország Alapítvány olyan speciális modellt kínál a bajban lévő és bajt okozó gyerekeknek, fiataloknak, amelyben intenzív, rövid időtartamú, átmeneti oktatási és kezelési szolgáltatásban részesülnek. A Pressley Ridge magatartásmódosító rendszer képes az érzelmileg zavart és viselkedésükkel gondot okozó gyerekeket és fiatalokat eljuttatni arra a szintre, hogy sikeresen vissza tudjanak integrálódni családjukba, lakókörnyezetükbe, illetve a hagyományos tantervvel és módszerekkel működő iskolájukba. 1
Szenvedélyünk a rosszgyerekek. Olyan súlyos viselkedés zavarokkal küzdő gyerekekkel és fiatalokkal dolgozunk, akiknek a magatartása saját tanulásuk és egyéb sikereik útjába áll, és ezért nehéz szeretni őket. Módszertani rendszerünk segít nekik abban, hogy megtanulják kezelni saját magatartásukat, és így ők is azok lehetnek, amik: boldog gyerekek. Van saját tanodánk és programunk, de képzünk szakembereket is, akik ilyen gyerekekkel dolgoznak iskolában vagy más intézményben. Alapítványunknak jelenleg három fő tevékenységi területe van: 1. intézményi fejlesztés olyan iskolákkal és bentlakásos programokkal dolgozunk együtt, amelyek hivatásuknak tekintik a nehezen szerethető gyerekekkel végzett munkát és komplex módszertani megoldásokat kerestek. 2. gyerekcsoportokkal végzett munka tanodát és tanítás utáni prevenciós programot működtetünk, ahol a hangsúly a szociális készségek fejlesztésén van. 3. képzés és tanácsadás pedagógusokat és a szociális ellátásban dolgozókat készítjük fel többek között krízisintervencióra vagy az élménypedagógia módszereinek alkalmazására. Ezek mellett a szakmapolitikai ügyek képviseletét is vállalt feladatunknak tekintjük. A Terre des hommes több évtizedes tapasztalattal rendelkezik a fiatalkorúak igazságszolgáltatása területén. A Tdh a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás rendszerének és szakpolitikai döntéshozásnak a megerősítését ösztönzi a kormányzati intézmények és civil társadalom támogatása által annak érdekében, hogy a gyerekekkel a Gyermekek Jogairól szóló Egyezménynek megfelelően bánjon a társadalom és a büntetés-végrehajtási intézetekbe zárás valós alternatíváit kínálja. A Tdh elköteleződését az alábbi alapelv tükrözi: A fogvatartás a kivétel, a szabadság az alapszabály. A Tdh kiemelten foglalkozik a kiskorúakat támogató specifikus keretek kialakításával/fejlesztésével, szakmapolitikai és a legmagasabb intézményi szintek bevonásával annak érdekében, hogy ezek a keretek nemzeti szinten legálissá váljanak. Tréningeket tart szakemberek (rendőrök, szociális munkások stb), és igazságszolgáltatásban dolgozók (ügyvédek, bírák és ügyészek) számára. A helyzetelemzésről A magyarországi helyzet felmérésekor a jogszabályokból kiindulva a következő kérdésekre kerestük a válaszokat: Jogszabályi környezet hogyan bánik a jog a fiatalok bűncselekményeivel? Hogyan alakul ehhez képest a gyakorlat? Milyen típusú büntetések kerülnek kiszabásra? Mi alapján döntik el a bírók, hogy ki kerül börtönbe és ki kerül javító intézetbe? Milyen típusú cselekményekre jellemző az, hogy inkább a fiatalok pszichés/életkori sajátosságaiból adódnak? 2
Alaphipotézisünk szerint a kis vétségeket is szükségtelenül kriminalizáló szemlélet, a fiatalkorúakra vonatkozó igazságszolgáltatás jelenlegi inkább büntető-megtorló megközelítése eredményezi azt a helyzetet, hogy fiatalok egy része számára indokoltabbá válik az alternatív szankciók végrehajtása. A projekt ideje alatt szerzett tapasztalataink megerősítették az alapfeltevést: bár a jogszabályi keretek lehetővé teszik az alternatív szankciók alkalmazását és adottak egy nevelő szemléletű igazságszolgáltatási rendszer keretei, a gyakorlatban kevéssé érvényesül a jogalkotó ezen szándéka. A projekt keretei lehetőséget teremtettek számunkra arra, hogy ellátogassunk Svájcba és ott közvetlen tapasztalatokat szerezzünk az ott működő rendszerről, illetve egy képzés során svájci szakemberek további alternatív gyakorlatokkal ismertettek meg bennünket. A svájci és a Tdh partner országaiban meglévő jó gyakorlatokat is feltérképeztük a Tdh együttműködésével. Igyekeztünk válaszokat találni arra, hogy miért éri meg az alternatív/jóvátételi módszereket alkalmazni, milyen eredmények támasztják alá ezen szankciók eredményességét. A svájci példát látva a Tdh szakmai irányítása alatt több magyarországi szakemberrel együtt gondolkodtunk a szemlélet megváltoztatásának szükségességén és lehetséges lépésein. Hisszük, hogy a projektünk elindított változásokat, ha rendszer szinten még nem is, de a részvevő szakemberek hozzáállásában mindenképpen. Egy ilyen helyzetelemzés sosem lehet teljes, hiszen mindig akadnak újabb szempontok, amiket érdemes lehet figyelmbe venni. Ezt a dokumentumot éppen ezért nem is tekintjük véglegesnek, csupán egy munkaanyagnak, ami a későbbiekben természetesen tovább bővíthető. A helyzetelemzés végleges formába öntése, szerkesztése dr. Bolyky Orsolya és dr. Sárik Eszter munkája. Az előkészítés során a projekt hálózatában aktív szakemberek is részt vettek a munkában: dr. Gruber Andrea, dr. Gyurkó Szilvia, dr. Katoné dr. Pehr Erika, dr. Kecskés Dóra, Rózsa Mónika, Somogyi Zsófia, Szentirmai Judit, dr. Szőke Ágnes, dr. Vaskuti András, dr. Velez Edit. Mindannyiuk észrevételeit, gondolatait nagyon köszönjük! 3
AjÁNLÁS Tisztelt Olvasó! Abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy részt vehettem a Terre des hommes és a Pressley Ridge közös munkájában, amin keresztül sikerült megismernem egy igazán gyerekbarát igazságszolgáltatási rendszert, ahol a gyerek érdeke abszolút elsőbbséget élvez. Hiszek abban, hogy a társadalomnak is ez az érdeke. Tiszta szívemből ajánlom, hogy minél több elemet vegyünk át abból a kíváló rendszerből, ami Svájban működik, persze figyelembe véve a hazai sajátosságokat. Ez az összefoglaló jelentés azért is fontos, mert rá tudott világítani azokra a magyarországi viszonyokra, amiket a jogalkotóknak figyelembe kell venni a gyerekbarát igazságszolgáltatási rendszer kialakításánál, vagyis esetleg ennek az igazán kitűnő rendszernek a honosításánál. Különösen a jelentős szociális különbségek azok, aminek vizsgálatától nem lehet eltekinteni. Ez a tanulmány ebben nagy segítséget tud nyújtani. A helyzetértékelés arra is jó, hogy mi jogalkalmazók is szembesüljünk ezzel a hatalmas problémával és a saját eszközeinkkel, természetesen a jogszabályokat betartva, próbáljunk legalább a szemléletünkön változtatni. A gyerek akkor is gyerek marad, ha bűncselekményt követ el. Ezért vele speciálisan kell bánni, kivételezett jogszabályokkal. Bízom abban, hogy már e tanulmány elkészítésével is gyerekbarátabb lesz az igazságszolgáltatási rendszerünk. A továbblépéshez szükséges az is, hogy mind a jelentés, mind a svájci módszer bemutatása elérhetővé váljon szélesebb körben, országszerte mindenhol a gyermekekkel foglalkozó nyomozók, ügyészek, bírák számára, hiszen ez a közös munka, gondolkodás csak akkor érheti el célját. Még egyszer köszönetet szeretnék mondani a szervezőknek és azoknak a csodálatos embereknek, akiket megismerhettem. Dr. Szabó Tünde, bíró
TARTALOM 1. Az ország alapvető demográfiai adatai 6 2. Az ifjúság a statisztika szemszögéből 7 3. A fiatalok bűnelkövetése: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek 10 3.1. A büntetőjogi szabályozás 11 3.2. Statisztikai adatok: gyermekek, fiatalkorúak, fiatal felnőttek 13 3.2.1. Gyermekkorúak 13 3.2.2. Fiatalkorúak: 14 és 18 év közöttiek 15 3.2.3. Fiatal felnőttek 16 3.2.4. Összehasonlítás, arányok: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek 17 4. A gyermekvédelem 18 4.1. A gyermekvédelem alapfogalmai: Alapellátás, veszélyeztetettség 19 4.2. A jelzőrendszer működése a KSH adatainak tükrében 22 4.3. A gyermek bántalmazása, súlyos elhanyagolása 23 4.4. Szakellátások 26 4.5. A gyermek családból történő kiemelése 27 5. A serdülők biológiai és pszichológiai sajátosságai és ezek büntetőjogi vonatkozásai 29 5.1. A serdülőkor biológiai és pszichológiai jellemzői 31 6. A fiatalkorúak körében alkalmazható szankciórendszer sajátosságai 35 6.1. Intézkedés a fiatalkorúak körében 36 6.2. Diverziós megoldások a fiatalkorúak körében: áttekintés 41 6.2.1. Megrovás 41 6.2.2. A vádemelés elhalasztása 41 6.2.3. A közvetítői eljárás: a tevékeny megbocsátás 43 6.2.4. A jóvátételi munka 45 6.3. Büntetések a fiatalkorúak körében 46 7. Fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos pártfogó felügyelői tevékenység 49 7.1. A pártfogó felügyelő tevékenységi köre általánosságban 49 7.2. A jelenlegi pártfogó felügyelet kialakulásának áttekintése a rendszerváltás óta 51 7.3. A pártfogó felügyelő fiatalkorú bűnelkövetőkkel kapcsolatos tevékenységei 52 7.4. Feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos pártfogói tevékenység 55 7.5. Megelőző pártfogás 56 7.5.1. 1. A Gyermekvédelmi törvény rendelkezései 56 7.5.2. 2. Az új Bv. törvény megelőző pártfogással kapcsolatos rendelkezése 56 7.5.3. 3. A pártfogói rendelet megelőző pártfogással kapcsolatos szabályai 58 7.5.4. A kockázatértékeléssel kapcsolatos rendelkezések 59 7.5.5. A megelőző pártfogással kapcsolatos eljárási szabályok (Pártfogói rendelet II/A. fejezet) 60 7.6. A pártfogó felügyelők képzése 61 8. A büntetőeljárás a fiatalkorúak körében 64 9. A fiatalkorúak büntetés-végrehajtási intézetei és azok helyzete, problémái 68 9.1. Fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos statisztikák 68 9.2. A fiatalkorú fogvatartottakkal kapcsolatos legfontosabb nemzetközi irányelvek, ajánlások 69 9.3. A fiatalkorú elkövetőkre vonatkozó büntetés-végrehajtási szabályokkal és a fogvatartás 70 körülményeivel kapcsolatos észrevételek, problémák 9.4. Fiatalkorúak előzetes letartóztatásának elrendelése 71 9.5. A fiatalkorúak fogvatartási körülményeivel kapcsolatos tapasztalatok 72 9.6. Az új Büntetés-végrehajtási törvény fiatalkorúakra vonatkozó rendelkezései 73 9.7. A fiatalkorúakra vonatkozó speciális szabályok 74 9.8. A javítóintézeti nevelés célja és szabályai 78 10. Statisztikák: váderedményesség, büntetések, intézkedések 82 11. Melléklet 83 A Fiatalkorúak Országos Büntetés-végrehajtási Intézete Tököl (Debreczy Márta bv. intézeti projektfelelős a TÁMOP-5.6.3. számú projekt szakmai műhelytalálkozóján, 2014.07.02. napján tartott előadása alapján készített összefoglaló)
1. Az ország alapvető demográfiai adatai Hazánk korfája öregedő, a születések és házasságkötések száma folyamatosan és radikálisan csökken, a halálozások, a válások száma pedig évről-évre nő. Ezek a leggyakrabban elhangzó - pesszimizmust tükröző, ámde valóságos demográfiai adatok, amellyel hazánkat jellemezni szokták/szoktuk. Hazánkban a 80-as évektől kezdve folyamatosan csökkent a népesség. 1980-ban még 10.709.463 fő élt az ország területén, tíz évvel később ennél mintegy 350 ezerrel kevesebb (10.374.823), ami a 2000-es évek elejére továbbapadt és 10 millió 100 ezer körül stagnált. 2011-ben az ország népességfogyása elérte a lélektaninak mondható 10 milliós határt, és azóta a lakosságszám 9 millió 900 ezer környékén mozog. Magyarország lakossága 2014. január 1-jén 9 millió 877 365 fő volt. Magyarország negatív demográfiai tendenciáinak jó mutatója az élve születések számának alakulása és a halálozási ráta. 1980-1989 között az élve születések száma még 1.309.583 volt, ami a 2001-2011-es időszak végére már csak 1.021.668 maradt. Ez a majdnem háromszázezerre tehető visszaesés nagyon nagy mértékű fogyásnak tekinthető egy alig 10 milliós lakosságszámú országban. Számításba véve a halálozási adatok rapszodikus voltát is, egyértelműen negatív előjelű a lakosság természetes és tényleges szaporodása is. 6
2. Az ifjúság a statisztika szemszögéből Témánk szempontjából azonban a fiatal korosztályok relevánsak. A fiatalság, ifjúság, fiatalkor meghatározása, korcsoportos összetétele attól függ, hogy melyik tudományág szemszögéből elemezzük. A statisztikai gyűjtések, elemzések maguk is változatos korosztályi bontással dolgoznak. Magyarország leggyakrabban használt statisztikai forrása, a Központi Statisztikai Hivatal a 15-19, és 20-24 éves kategóriában végzi méréseit. A KSH adataira támaszkodva, megállapítható, hogy a 15-19 évesek és a 20-24 évesek száma a 80-as évektől a napjainkig tartó időszakban csökkent. A bázisévnek tekinthető 1980-ban, a 15-19 közötti korcsoport 650,492 főt számlált, 1990-ben ez a szám felugrott 766,856- ra, 2001-ben a tinédzserek ismételten 668,609-en voltak, ami 2011-re 593,534 főre zsugorodott. A 20-24 éves korosztály létszáma is hullámzott az elmúlt harminc évben: 1980-ban és 2001-ben 800 ezres nagyságrendet, míg 90-ben és 2011-ben 618 ezer körül állt. 1 Az adatokból az is jól látszik, hogy a két generáció egymástól lényegesen különbözik, hiszen a 20-24 évesek jellemzően 100-150 ezerrel többen vannak, mint az őket követő generáció, ami egyértelműen igazolja a népességcsoportok folyamatos zsugorodását. (Zárójelben jegyzem meg, hogy a csökkenés ezekben a korosztályokban a nemek szerint egyenletesnek mondható: a fiúk száma 334752 főről 304 075-re apadt 2, a lányoknál 315,740-ről 289,459-ra esett vissza 3. A különbség ebben a körben nem mondható szignifikánsnak, hiszen hozzávetőlegesen 4000-rel volt nagyobb a fiúk fogyása, mint a lányoké, ami egyébként betudható a korosztályban még jellemző számszaki előnynek is. A 20 és 24 év közöttiek körében ugyanez a tendencia volt nyomon követhető, hiszen férfiak és nők létszáma azonos mértékben csökkent 98 ezer fővel.) 4 férfi (15 19) 334 752 393 404 341 206 304 075 6,5 7,9 7,0 6,4 nő (15 19) 315 740 373 452 327 403 289 459 5,7 6,9 6,1 5,5 férfi (20 24) 415 158 346 861 414 606 317 039 8,0 7,0 8,5 6,7 nő (20 24) 398 759 331 792 394 696 301 196 7,2 6,2 7,4 5,8 1 Hazánkat ahogy a legtöbb fejlett országot régóta jellemzi ún. urna vagy hagyma alakú korfa, ahol a fiatal generációk száma csökken, az időseké pedig növekszik: társadalmunk tehát öregedő társadalom. A demográfiai öregedés nem az egyes emberek által megélt évek múlásáról, gyarapodásáról szól, hanem arról, hogy a népesség tagjai között egyre többen, egyre nagyobb arányban vannak az idősebb korúak, illetve egyre kevesebben, egyre kisebb arányban a fiatalabb évjáratok. Az öregedés nem új keletű. 1880-ban (az ország mai területén) a legalább 60 évesek aránya 7%-ot, 1920-ban 9%-ot, 1960-ban 14%-ot és 2001-ben 21%-ot tett ki. A folyamat gyorsulását jelzi, hogy 1880 1920 között még csak 2, 1920 1960 között 5, 1960-tól 2001-ig már 7 százalékponttal emelkedett az idősek aránya. Az idősek aránya azonban a 2011-es népszámlálás idején még a tíz évvel korábbinál is nagyobb volt. 7
A statisztika (és például a jog is részben) az ifjúsági dimenzióban leginkább 15-18. 19-25, 26-29 éves életkori kategóriákat határozza meg. Igaz, hogy a mérés szempontjából kedvező a kategorizáció (értsd könnyű mérhetőséget biztosít) azonban a társadalomtudományok többsége nem egyszerű és jól definiálható életkori határokkal dolgozik, hanem a különböző élethelyzetek társadalmi összetevőit igyekszik megragadni. Nehezíti a helyzetet, hogy a szociológia, szociálpszichológia, pszichológia, pedagógia és még ki tudja, hány tudomány különféleképpen határozza meg, elemzi, mutatja be, klaszszifikálja, leírja, tárgyalja a gyermekeket, serdülőket, kamaszokat, fiatalokat, fiatal felnőtteket, ifjakat stb. E fogalmi kakofóniában nehéz kihallani azokat a kánonokat, amelyek fogalmi fogódzót adhatnak 5 - összegzi a mérések és tudományágak nehézségeit Nagy Ádám. Az ifjúsággal foglalkozó tudományok és szakemberek véleménye a tekintetben azonban egybecseng, hogy az ún. posztmodern társadalomban az ifjúság attribútumai képlékennyé váltak, ahogyan a felnőtté válás szakaszai is széttöredeztek, vagyis nehéz az ifjúság határait pontos korosztályi csoportokban, tól-ig határok között megvonni. Az utóbbi évtizedekben a szociológia, ifjúságszociológia új ifjúságról és új ifjúságképről beszél. A felnőtté válás, amelyet a korábban a tanulmányok befejezése, a munkakezdés és a családalapítás viszonylag stabil triászával írtunk le, időben elváltak egymástól, így a felnőttség sarokpontjai vagyis az ifjúsági életszakasz végpontja bizonytalanná váltak. Az elmúlt 15-20 évben bekövetkezett gazdasági és társadalmi változások következtében a realizált demográfiai tervek is módosultak. Az ifjúság családalapítási ambíciói kitolódtak alkalmanként eliminálódtak a gyermekvállalási időpontja későbbi életszakaszra helyeződött (egy szűk keresztmetszetben meg is szűnt), a tanulmányokra szánt időtartam megnőtt: létjogosultságot nyert az élethosszig tartó tanulás modellje, a munkakezdés pedig gyakran a fiatal szándékával ellentétben nehézkessé, esetenként tartós munkanélküli időszakoktól tarkítottá vált. Jól jellemzi a fiatalok világképének, vágyainak amelyek egyszersmind demográfiailag is releváns tervek átalakulását az a felmérés, amelyet először a 80-as években végeztek el, majd húsz évvel később megismételték. Az ún. projektív tesztben arra kérték meg a fiatalokat, hogy írják le, elképzelésüket arról, hogy tíz év múlva milyen lesz egy napjuk. [A] szocialista időszakban a tanulók jövőre vonatkozó vízióiban hangsúlyosan jelen volt a család, a házasság, a belső harmónia, a biztos megélhetés, a gyermeknevelés és a férj előmenetele. 2001-ben ezzel szemben a karrier, a munka és a továbbtanulásra vonatkozó víziók domináltak, megjelentek az új együttélési formák és nem nagyon szerepeltek benne gyermekek. (Magyar Ifjúság, H. Sas) A 2012-es Magyar Ifjúság kutatásban az adatfelvétel a 15-29 éves korosztályt érintette, vagyis a fiatalság fogalma a felmérésben széles értelmezést kapott. Az elemzés tanúsága szerint a terv és értékrangsor szintjén végbement változások nemcsak elképzelések szintjén érintették az ifjú generációkat, hanem effektíve teret is nyertek. Az élettervek, életmozzanatok átalakulása jellemző volt mindegyik kelet-európai országra, azonban az egyes lépések üteme eltérő volt, és hangsúlyozni kell, hogy a változások jellegét 2012-re már súlyosan érintette a gazdasági válság is. 5 Nagy Ádám: Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton alapuló paradigmája, Magyar Ifjúság 2012 Tanulmánykötet, 38. oldal 8
Az egyes tényezők mint látni fogjuk szorosan és körkörösen összefüggnek egymással. A mérés adatai szerint a fiatalok körében megnőtt a munkanélküliség. A gazdasági aktivitás tekintetében 2008-ban még a fiatalok 44 százaléka nyilatkozott úgy, hogy dolgozik (akár bejelentve, akár nem, akár pedig vállalkozóként), a 2012-es adatfelvétel idején viszont már csak 39 százaléka dolgozott a 15-29 éves fiataloknak. (Magyar Ifj. 25.) A felmérés saját adataiból is az derült ki, hogy a kérdezett korosztály 26%-a volt már regisztrált munkanélküli. Az adatok azonban nemcsak a munkanélküliség vonatkozásában változtak 2008 óta, hanem a tanulmányokat illetően is. 2008-ban a mintába került fiatalok 57% százaléka már befejezte iskolarendszerben folytatott tanulmányait, ez az arány most 53 százalék, de jellemző, hogy további 31 százalékuk úgy nyilatkozott, hogy a tanulmányait sikeresen befejezte, ugyanakkor elképzelhető, hogy a későbbiekben tanulni fog. (uo. 26. old.) Vagyis ahogyan arra a fentiekben utaltunk az élethosszig tartó tanulás programja (részben kényszerből, részben pedig saját elhatározásból az egyéni élettervek szerves részévé vált. Egyrészt a gazdasági törvényszerűségek és szükségszerűségek okán, másrészt pedig a posztmodern életút/menetrend széttöredezettsége okán (ld. Zinnecker + Nagy Ádám) a fiatalok lakhatása illetőleg a független otthonteremtésre vonatkozó tervek is megváltoztak. A fiatalok jelentős része otthonát tekintve is egyre inkább a szülői házhoz kötődik. 2004-hez képest is 6 százalékkal nőtt azoknak a 15-29 éveseknek az aránya, akik a szüleikkel éltek, ami már az ezredfordulón sem volt alacsonynak tekinthető a 65%-os részaránnyal. Természetesen figyelembe kell venni, hogy a vizsgált korosztály igen széles, és a tinédzserek körében a szülőkkel való együttélés evidensnek tekinthető, azonban az a tény, hogy a szülőkkel való együttélés növekedésével egyidejűleg éppen a saját vagy élettárs lakásában élők száma apadt 20 százalékról 16 százalékra, azt jelzi, hogy az idősebb korosztályok is egyre tovább maradnak a Mama-hotel lakói. A fenti tényezők együttesen értelemszerűen befolyásolják a demográfiai terveket is. A felsőoktatás expanziója, a nők növekvő aránya a felsőoktatásban, az egyéni karrier és önmegvalósítás felértékelődése stb. szignifikáns hatással vannak az egyes életszakaszokhoz kötődő demográfiai események bekövetkeztére: házasságot helyettesítő együttélések növekedése, születésszám csökkenése, a születések számán belül intenzíven nő a házasságon kívüli születések száma, az anyák első szüléskori átlagéletkora emelkedik, a válások száma magas maradt. 6 A 2012-es Magyar Ifjúság felmérés szerint a 15 és 29 év közötti fiatalok 20 százaléka élt eddigi élete során élettársi kapcsolatban, ugyanakkor 51%-uknak volt a felmérés időpontjában párkapcsolata. A legfiatalabb 15-19 éves korosztályban a fiatalok egyharmadának (32 százalék) van jelenleg párkapcsolata, a 20-24 éveseknél 59 százalék nyilatkozott így, a 25-29 éveseknek pedig a kétharmada (65 százalék) mondta ezt. Azok aránya, akinek életük során volt már párkapcsolata, rendre 47,75 és 78 százalék az egyes korcsoportokban. Ez utóbbi adat - írja a szerző azért elgondolkodtató, mert, ha a 25-29 éves korban lévő fiatal felnőttek 22 százalékának még nem volt élete során párkapcsolata, akkor a stabil, tartós együttélést biztosító kapcsolatok kialakításának esélye is csökken a későbbi életkorokban. 7 6 Domokos Tamás: Magyar fiatalok és a demográfiai átmenet. Magyar Ifjúság Tanulmánykötet, 16. oldal 7 Domokos Tamás: im. 18. oldal 9
3. A fiatalok bűnelkövetése: gyermekek, fiatalok, fiatal felnőttek A szociológia, a szociálpszichológia, pszichológia, pedagógia stb. is meghatározza (néha sokféleképpen, de biztos, hogy a statisztikától eltérően) az ifjúsági korosztályokat, pl. ifjú az, aki a felnőtteknek fenntartott társadalmi pozícióban még nem rendelkezik önálló döntési joggal; az ifjúkor az intellektuális és szociális képességek kifejlődésének szakasza, a felelősségtudat, értékek és normarendszer még nem stabil, így az egyén nem önálló és teljes önrendelkezésre még nem alkalmas. 8 A fiatalok illetőleg a fiatalkor meghatározása ahogyan azt a fentiekben láttuk tudományáganként eltérő, így a büntetőjog fogalma is különbözik mind a polgári jog által használt meghatározástól és ahogyan azt az alábbiakban látjuk majd a gyermekvédelem fogalmától is. A Polgári Törvénykönyv értelmében (2013. évi V. tv.): 2:10. [A kiskorúság] (1) Kiskorú az, aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be. A kiskorú a házasságkötéssel nagykorúvá válik. (2) Ha a házasságot a bíróság a cselekvőképesség hiánya vagy a kiskorúság miatt szükséges gyámhatósági engedély hiánya miatt érvénytelennek nyilvánítja, a házasságkötéssel szerzett nagykorúság megszűnik. (3) A házasságkötéssel megszerzett nagykorúságot a házasság megszűnése nem érinti. A polgári jog tehát a tizennyolc év alatti személyt kiskorúnak tekinti, vagyis külön fogalmat használ a tizennyolcadik életévüket be nem töltöttekre. A házassághoz azonban olyan jogkövetkezményeket fűz, amelynek következtében a fiatal felnőtt korba léphet. Másképpen fogalmazva a házasságot a jog olyan intézménynek tekinti, amelyhez törvényi vélelemként hozzáköti a felnőtté érést. Megjegyzendő, hogy míg a korábbi Ptk. a 16. életévtől tette lehetővé a gyámhatóság engedélyéhez kötött házasságkötést, a hatályos Ptk. a 16. életévre nem tesz utalást. A házasság felbontása nem eredményezi a nagykorúság megszűnését, azonban, ha a gyámhatósági engedély vagy a cselekvőképesség hiánya miatt lesz érvénytelen a házasság, úgy a nagykorúság is megszűnik. 2:11. [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú] Korlátozottan cselekvőképes az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét betöltötte és nem cselekvőképtelen. 2:12. [A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozata] (1) A korlátozottan cselekvőképes kiskorú jognyilatkozatának érvényességéhez - ha e törvény eltérően nem rendelkezik - törvényes képviselőjének hozzájárulása szükséges. Ha a korlátozottan cselekvőképes kiskorú cselekvőképessé válik, maga dönt függő jognyilatkozatainak érvényességéről. 8 Nagy Ádám: Az ifjúsági korosztályok meghatározásának egyéni életúton alapuló paradigmája, In: Magyar Ifjúság, Tanulmánykötet, 38. oldal 10
A polgári jog ugyanúgy ahogyan a büntetőjog ismer egy átmeneti kategóriát a gyermekkor és felnőtté válás között. Másképpen fogalmazva a 14. életévet a polgári jog is egyfajta határvonalként fogadja el, amikor a kiskorú már a törvényben meghatározott jognyilatkozatokat érvényesen is tehet, de főszabály szerint ezeknek az érvényességéhez az kell, hogy a szülők/törvényes képviselők hozzájáruljanak. 2:13. [A cselekvőképtelen kiskorú] Cselekvőképtelen az a kiskorú, aki a tizennegyedik életévét nem töltötte be. 2:18. [A kiskorú cselekvőképességének korlátozása gondnokság alá helyezéssel] (1) A bíróság a kiskorút a tizenhetedik életévének betöltése után a nagykorúakra irányadó szabályok szerint cselekvőképességet részlegesen vagy teljesen korlátozó gondnokság alá helyezheti. (2) A gondnokság alá helyezést a kiskorú törvényes képviselője is kérheti. (3) Ha a bíróság kiskorút helyez a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá, a gondnokság hatálya a nagykorúság elérésével áll be, de a kiskorú már az ítélet jogerőre emelkedésével cselekvőképtelenné válik. A polgári jog cselekvőképtelennek tekinti a tizennégy évnél fiatalabbat, jognyilatkozatai a törvény erejénél fogva, érvénytelenek. Új szabályozása a polgári jognak az, hogy a tizenhetedik életévhez is jogi következményeket kapcsol, mégpedig akképpen, hogy a 17 évest a nagykorúakra vonatkozó szabályok értelmében helyezhetik gondnokság alá, vagyis a cselekvőképességet érintő gondnokság alá helyezéssel nem kell a tizennyolcadik életévet megvárni, ugyanakkor ebben a körben már nem az érintett kiskorúsága lesz a cselekvőképességének a gátja, hanem a tizenhét éves elmeállapota. 3.1. A büntetőjogi szabályozás 2013 júliusáig a büntetőjogi szabályok érdemben egybeestek a polgári jogi kategóriákkal, hiszen a büntetőjog is a 14. és 18. életévet tekintette relevánsnak a bűncselekmény következményeinek belátása szempontjából. A 2012. évi C. tv. hatályba lépéséig a fiatalkorúak egyet jelentettek a 14 és 18 közötti korosztállyal. Az 1978. évi IV. számú törvény azokat kezelte büntetőjogi értelemben fiatalkorúként, akik a bűncselekmény elkövetésének napján betöltötték a 14. életévüket. A büntethetőség az elkövető 14. születésnapját követő első nap 0 óra 0 perc 0 másodperckor kezdődik. 9 A törvény tehát egyértelműen egy születésnaphoz, egy időbeli pillanathoz kötötte a fiatal érettségét. Ugyanez volt a helyzet a fiatalkor felső korhatárával is, amely a 18. életévet tekintette cezúrának, mégpedig akképpen, hogy [a] fiatalkorúak vonatkozó rendelkezések alkalmazásának van helye, ha a terhelt a 18. életévének betöltése napján követi el a bűncselekményt. 10 Az 1978. évi IV. törvény tehát sztrikt határok közé helyezte el a fiatalkor büntetőjogi értelemben vett életszakaszát, azt a periódust, amikor a büntető igazságszolgáltatás már számon kér, de még nem büntet teljes erejével. A 2013. évi C. törvény ezt a szabályozást módosította: a büntethetőségi korhatár 9 Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kommentárja, 104. oldal 10 Vaskuti András: Életkor és belátási képesség a magyar büntetőjogban jogalkotási és jogalkalmazási kérdések, 7. oldal, Krim. Közlemények 65., Magyar Kriminológiai Társaság, 2008., Budapest, BH1987.267 11
részleges leszállításával. Az említett jogszabály hat bűncselekmény vonatkozásában szállította 12 évre a büntethetőség korhatárát: az emberölés, az erős felindulásból elkövetett emberölés, a halált okozó testi sértés, az életveszélyt okozó testi sértés, a rablás és a kifosztás vonatkozásában. Ebben a korosztályi csoportban a 12 és 14 évesek között a büntethetőség nem vált automatikussá, vagyis a jogalkotó a 12. életév betöltését még a felsorolt, nagyon súlyos bűncselekmények vonatkozásában sem tekintette elegendőnek ahhoz, hogy automatikusan büntetőjogi következményeket helyezzen kilátásba. Azoknál a 12. életévüket betöltött fiatalkorúaknál, akik a jogszabályban felsorolt valamely deliktumot megvalósították, a jogalkalmazónak nevezetesen az ügyészségnek és bíróságnak vizsgálni kell, hogy a fiatal rendelkezik-e a bűncselekmény következményeinek felméréséhez szükséges belátási képességgel. A belátási képesség fogalmát a törvény nem határozza meg, és az ügyészség és a bíróság között vita van a tekintetben, hogy a belátási képesség megítélése szakkérdés vagy bíróság által eldöntendő jogkérdés legyen. A jogszabály azonban következetes és egyértelmű annak meghatározásában, hogy a tizenkettedik életévét betöltött, ámde a tizennégy évet el nem ért fiatallal szemben büntetés nem szabható ki, csak büntetőjogi intézkedés. A legsúlyosabb elzárási elemet is tartalmazó intézkedés velük szemben a javítóintézeti nevelés lehet. Noha a kriminológus szakma, illetőleg a gyakorló jogalkalmazók is megfogalmazták kételyeiket azzal kapcsolatban, hogy a 12-13 éves illetőleg a 21 éves bűnelkövető ugyanabba az intézménybe kerülhet, azt mindenképpen hangsúlyozni kell, hogy a javítóintézet intézménye a gyermekvédelem rendszeréhez, nem pedig a büntetés-végrehajtáshoz tartozik, és mint ilyenekben az intézményigazgatók döntési jogkörükben komoly odafigyelést tanúsítanak a tekintetben, hogy az egyes korosztályi csoportokat külön részlegen helyezzék el. Vagyis ismerve a javítóintézetek vezetőit, szinte teljes bizonyossággal kizárható az, hogy a tizennégy év alatti bűnelkövetők és a tizennyolc évnél idősebbek egy csoportban, egymás közelében kerülnének elhelyezésre. A büntethetőség felső korhatára azonban az új törvény értelmében is a 18. életév maradt, és a fiatal felnőtt kor nem került releváns büntetőjogi kategóriaként az új Btk-ba sem. Mindazonáltal a magyarországi helyzetelemzésben is fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a büntethetőségi korhatár szabályozása nagyon eltérő még Európán belül is. A büntethetőségi korhatár alakulása Európán belül 11 7. életév Írország 8. életév Görögország, Skócia 10. életév Anglia, Wales, Franciaország 12. életév Hollandia, Portugália és Kanada (Magyarország 6 bűncselekmény vonatkozásában) 13. életév Lengyelország 14. életév Ausztria, Észtország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Németország, Olaszország, Szlovénia, Spanyolország 15. életév Csehország, Dánia, Finnország, Szlovákia, Svédország 16. életév Belgium 11 Csemáné Váradi Erika: A gyermek- és fiatalkori bűnözés általános kérdései, A Kriminálpolitika- és a társadalmi bűnmegelőzés kézikönyve, Budapest, 2009. szerk: Borbíró Andrea-Kerezsi Klára, 251. oldal 12
A büntethetőség alsó korhatára tekintetében a nemzetközi például az ENSZ dokumentumok sem jelentenek segítséget, hiszen sem a Pekingi Szabályok, sem a Rijádi Irányelvek, sem a New York-i Egyezmény nem nevez meg egységes alsókorhatárt. írja Váradi Erika. 12 A szerző azonban arra is utal, hogy a legtöbb európai országban ez a korhatár a 14. életév. Ugyanakkor látható, hogy. [A]z életkori skála 7. és 16. életévig terjed azaz kétszer annyi élettapasztalat, tudás, érettség mellett tartja indokoltnak a belga jogpolitika a bűncselekmény elkövetésére adott ilyen intézményes reakciót, mint az ír. 13 folytatódik Váradi a tanulmányában. Azt azonban tisztázni kell, hogy önmagában a büntethetőségi korhatár a büntetés tartalmáról érdemit nem árul el. Az alábbiakban, a szankciórendszer elemzésénél részletesen bemutatjuk a büntetési rendszer mibenlétét, amely valóban teljes körű képet ad a fiatalkorúak büntető igazságszolgáltatás rendszeréről. 3.2. Statisztikai adatok: gyermekek, fiatalkorúak, fiatal felnőttek 3.2.1. Gyermekkorúak Az alábbiakban tekintsük át azt, hogy az érintett korosztályok vagyis a büntetőjogi értelemben vett gyermekek és fiatalkorúak bűnelkövetése hogyan alakult a statisztikák tükrében. A két korosztályt bár az életkori bontás büntetőjogi szakaszolást tükröz azért elemezzük együttesen, mert kriminológiai értelemben a gyermek- és fiatalkori bűnözés egy egységet alkot. A kriminológia tudománya a korosztályi sajátosságok hasonlósága okán a tizennégy évnél fiatalabb és a tizennégy és tizennyolc év közötti bűntetteseket együttesen kezeli. Az ifjúság szerepének megváltozása, illetőleg a felnőttkort kijelölő stabil bástyák megbillenése okán az utóbbi évtizedekben a kriminológia a fiatal felnőtt korosztályokat (18-24 év közöttiek) is a fiatalkorúakkal azonos körben elemzi. Elmondható tehát, hogy a kriminológia korosztályi meghatározása közelebb áll a gyermekvédelemben használt korcsoportos bontáshoz, mint a büntetőjogi kategóriákhoz. A statisztikai elemzéshez az Egységes Nyomozóhatósági és Ügyészségi Statisztikát használjuk forrásként, tekintettel arra, hogy ez a legkiterjedtebb és legkönnyebben elérhető adatbázis. Természetesen a statisztikák értelmezésekor szem előtt kell tartani, hogy az ENYÜBS az eljárás alá vont, gyanúsított személyeket lajstromozza, ami értelemszerűen szélesebb kört mutat az elítélteknél. A legfiatalabb korosztályok bűnözését elemezve, kiderül, hogy az elmúlt években a gyermekkorú bűnelkövetők száma folyamatosan csökkent. 2003-ban (és előtte évtizedeken át) a 14 év alattiak bűnelkövetése rendre 3-4000 körül mozgott, időnként a négyezres határhoz kicsit közelebb mozdulva (2004: 3963), máskor eltávolodva onnan (2003: 3533; 2005: 3565; 2007: 3387). A 2008-as, kiváltképpen pedig a 2009-es év cezúrának bizonyult: 2008-tól már egyértelművé vált a csökkenés (3433), 2009-re azonban az elkövetők száma már elhagyta a 3000-es tartományt is a 2573-as számmal, és a 2012. évig ebben a nagyságrendi dimenzióban maradt. 2012-ben az elkövető gyermekek 2604-en voltak. 12 Im. 250. oldal 13 Im. 250. oldal 13
A statisztikák, illetőleg a bűnelkövetői tendenciák értelmezését az sem változtatja meg, ha azt a demográfiai változások - azaz a folyamatos népességfogyás kontextusában szemléljük. Míg 2003-ban a 100 ezer lakosra jutó gyermekkorúak aránya 0,24% volt, addig ez 2012-re már 0,19%-ra apadt. A gyermekkorúak körében állandónak tekinthető a nemi megoszlás: 17% körüli a lányok részesedése, a többi deliktumot jellemzően fiúk követik el. 2010-ben volt e tekintetben egy alkalommal kiugrás, amikor a lányok követték el a büntetendő cselekmények majdnem 20%-át (19,22%), de jellemzően ennél kevesebb a fiatal lányok aránya a tizennégy év alatti korosztályban. A gyermekek közül évről évre a 12-13 évesek követik el a legtöbb büntetendő cselekményt. 2012-ben a gyermekkorú elkövetők közül 40,6%-a volt 13 éves és 25%-a 12 éves: vagyis a tizennégy év alatti bűntettesek 65,6% vagyis majd kétharmada tartozik az új Btk. módosítása által érintett korosztályba, így a törvénymódosítás a gyermekkorúak körében tapasztalható életkori megoszlás által alátámasztható. A 2013-as évben a Legfőbb Ügyészség Tájékoztatója szerint 2154 gyermekkorú követett el büntetendő cselekményt. Különösen érdekes tendenciákkal szembesülünk akkor, amikor az elkövetett bűncselekmények típusait vesszük górcső alá, kiváltképpen azért, mert a 2013. évi szigorítást a törvényalkotó (egyéb indokok mellett) a gyermekkorúak által elkövetett erőszakos cselekmények növekvő előfordulásával indokolta. A vagyon elleni bűncselekményt elkövetők aránya folyamatosan csökkent az elmúlt időszakban: míg korábban a deliktumok 71,42%-a vagyontárgy ellen irányult, addig 2012-ben ez már mindössze 59,6% volt. 14 Radikálisan csökkent a lopások, a betöréses lopások száma és a 12 éves kortól büntetendővé nyilvánított rablásoké is (193 helyett 2012-ben már csak 95 rablással találkoztunk a bűnügyi statisztikákban), vagyis a büntetőjogi értelemben vagyon elleni bűncselekménynek, ám kriminológiailag erőszakosnak számító rablás tehát ellentmondva a törvényi indoklásnak nemhogy növekedett volna, hanem határozottan csökkent. 2008. és 2012. között két bűncselekménytípus elkövetői körében volt létszámnövekedés: a személy elleni, valamint a közrend elleni bűncselekmények között, szűkebben a szándékos testi sértések és a garázdaságok száma nőtt. Ez utóbbi, az öt év folyamán a 13%-os részesedését 21,39%-ra növelte a gyermekek között. 15 Földrajzilag évtizedek óta változatlan a kriminológiai térkép a tekintetben, hogy Borsod-Abaúj-Zemplén megye a listavezető a gyermekkorú elkövetők között. A megye részesedése az összbűnözésben tendenciaszerűen minimum 13-14% volt, 2013-ban azonban ezt is jóval meghaladó arányt találtunk a megyében: a vizsgált korosztály 18,51%-át. Borsodot szintén hagyományosan Szabolcs-Szatmár-Bereg megye követte (átlagosan 11-12%-os részesedéssel), majd Hajdú-Bihar (8-9%), Jász-Nagykun-Szolnok (6-7-8%) a főváros (7% körül) és Pest megye (5-6%) következtek. Változást a megyékben mindöszsze a Borsod megyében tapasztalt még magasabb arányszám jelentette, illetőleg az, hogy Hajdú-Bihar részesedése némileg csökkent, míg Jász-Nagykun-Szolnokban enyhe növekedés mutatkozott a nem büntethető generációk körében. 14 Numerikusan: 2008-ban 2452, míg 2012-ben 1552 vagyon elleni cselekményt elkövető gyermeket regisztrált a rendőrség. 15 Azonban ezek közül a bűncselekmények közül sem azoknak a száma nőtt, amelyre a törvény a szigorító rendelkezést bevezette: nem az életveszélyt és halált okozó testi sértések száma emelkedett, hanem a súlyos testi sértéseké és a garázdaságoké. 14
Felszínes adatokat találunk azonban akkor, ha az elkövetők családi hátterét elemezzük az ENYÜBS alapján. Orientációs pontként a statisztikák elfogadhatók, azonban kutatási eredményeink jól mutatják azt, hogy mennyivel változatosabb, és szomorúan színesebb a bűntettes fiatalok családi háttere, mint ami az összbűnözési adatokból felszínre kerül. A 14 év alattiaknak a rendőrségi, ügyészségi statisztikák alapján 75-78%-a élt ún. kétszülős, strukturálisan ép családban a büntetendő cselekmény elkövetésekor. Egyedülálló szülő neveli a gyerekek 10-12%-át, nagyszülő, nevelőszülő gyám pedig 2-3%-ukakat. 3.2.2. Fiatalkorúak: 14 és 18 év közöttiek A fiatalkorúak bűnelkövetése abszolút számokban és a lakónépességhez viszonyított arányszámában is meglepő stabilitást mutat évtizedek óta. Ha csak az elmúlt 10 évet vesszük alapul, megállapítható, hogy a 10-11 ezres nagyságrend nem változott, sőt a korosztályhoz viszonyított arányok sem, hiszen évről évre 2,05% és 2,48% között mozog a lakónépesség arányában a fiatalok bűnelkövetése. (Ebben detektálható ugyan bizonyos hullámzás, de ez sokkal inkább ad hoc, mintsem rendszerszerű, és nincsen olyan mértékű és tendenciaszerű csökkenés vagy növekedés, amely a háttértényezőkben bekövetkezett releváns változásokról tanúskodna.) 2013-ban a fiatalkorú bűntettesek száma a Legfőbb Ügyészség adatai szerint 10473 fő volt. A fiatalkorú bűnelkövetőknek a 14-18%-a lány: 2012-ben 17,59%-ot tettek ki a nők a korosztályban. Korcsoportos bontásban is a papírforma érvényesült: a tizennégy és tizennyolc év közötti bűntettesek 16-18%-a 14 éves, a 15-16-17 éves korosztály nagyjából egyformán osztozik a bűncselekményeken (23-24% a tizenöt évesek, 28-29% a tizenhat évesek és 29-31% a tizenhét évesek részesedése). A fiatalkorú elkövetők családi hátteréről ugyanaz mondható el, mint a gyermekekéről. A statisztikák szerint a terheltek 60-70%-a él kétszülős családban (2010-ben a fiatalkorúak 70,23%-a élt vérszerinti szüleivel, 2012-ben pedig 62,29%-uk). Egyedülálló szülő neveli a terheltek 15-20%-át (2008-ban 20,87%-ukat, 2009-ben 15,53%-ukat), testvérnél vagy más rokonnál a bűntettes fiatalok kevesebb, mint 1%-a él és 2-3% körül mozog azoknak az aránya, akiket nagyszülő, nevelőszülő vagy gyám nevel, illetve egyéb helyen tartózkodik a bűncselekmény elkövetésekor. Releváns adat a fiatalkorú elkövetők között a nevelőotthonban, intézetben élők aránya, ami rendre 8-12% körül mozog a fiatalkorú terheltek között. Érdekes kérdés az, hogy a terhelt és sértett között milyen kapcsolat volt a bűncselekmény idején. A legtöbbször azaz az eseteknek majdnem a felében (36-46%-ban) a tinédzserek idegen sérelmére követték el büntetendő cselekményüket, második helyen az a kategória állt, amikor nem derült ki a terhelt és a sértett kapcsolatáról semmi (29-42%-ban), és mindössze a dobogó harmadik helyén szerepeltek azok, akik cselekményüket ún. egyéb ismerős sérelmére (8-12%) valósították meg. Előfordult, hogy a bűnelkövető iskolatársa (5-8%) ellen fordult, barátjának okozott kárt (1-2%), de nagyon ritka volt az, hogy szomszédja (0,8-09%) vagy esetleg távolabbi (ún. egyéb) hozzátartója lett deliktumának áldozatává. Összegezve azonban elmondható, hogy a fiatalok büntetendő cselekményeik tetemes hányadát számukra ismeretlen ember vagy távoli ismerős sérelmére követik el. 15
A fiatalkorú bűnelkövetőkről az elmúlt évtizedekben folyamatosan hangsúlyoztuk, hogy köreikben a vagyon elleni bűncselekmények elkövetése a jellemző leginkább. Tradicionálisan az általuk elkövetett deliktumok 60-70%-át tették ki a vagyontárgy sérelmére elkövetett bűncselekmények, ez a trend azonban jelentősen megváltozott. 2008-ban még 60,7% volt a fiatalkorú elkövetők által megvalósított vagyon elleni bűncselekmények aránya, 2009-ben csak 57,1%, 2010-ben 55,14%, 2011-ben 53,85%, 2012-ben pedig már 51,12%, ami azt jelenti, hogy egy folyamatos és az elmúlt évtizedeket alapul véve radikális csökkenésnek lehetünk szemtanúi ebben a bűncselekménytípusban. 16 A fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények között határozottan emelkedett a közrend elleni vétségek és bűntettek száma, azon belül is leginkább a garázdaságoké. Míg 5 év ezelőtt 2707 közrend elleni bűncselekményt tartalmazott a bűnügyi statisztika, addig 2012-ben ez már 3082 volt, ami 7%-os emelkedést jelentett. A kábítószerrel visszaélés ezzel szemben alig növekedett, legalábbis az ENYÜBS szerint, az elkövetők száma 5-600 fő körül tetőzött és stagnált. 17 Amennyiben viszont az elítéléseket vesszük górcső alá, kiderül, hogy 2005-ben 6206 fiatalkorút ítéltek el a bíróságok, 2011-ben 6301-et, és ez a szám 2013-ra már 5623-ra apadt. 3.2.3. Fiatal felnőttek Bár büntetőjogi értelemben külön egységként kezelendők, mégis célszerű áttekinteni a fiatal felnőttek bűnelkövetését is. A statisztikákban a tizennyolc és huszonnégy év közöttiek 3 kisebb korcsoportot alkotnak: az ENYÜBS ugyanis külön regisztrálja a 18, a 19 és 20-24 év közöttieket. A 18. életévüket betöltött fiatalok közül 2012-ben 3249-en követtek el bűncselekményt, a 19 évesek 3274-en és a 20-24 év közöttiek pedig összesen 14620-an, ami évfolyamonkénti átlagban (3655) is kicsit több, mint a 18 és 19 éves elkövetők száma, vagy bármelyik idősebb 4 évet felölelő korcsoporté. Másképpen fogalmazva a 20-24 év közöttiek korcsoportja az, amelyik a legaktívabb (mindig is a legaktívabb volt) a bűnözésben. Közelebbről megvizsgálva a fiatal felnőtt korosztály bűnelkövetését, látható, hogy a 18 évesek 950, a 19 évesek 984 és a 20 és 24 év közötti generációk összesen 3746 erőszakos és garázda bűncselekményt követtek el 2012-ben. A korcsoportos megoszlásból tehát az látható, hogy a 20-24 évesek ebben a bűncselekmény típusban határozottan aktívak: az ilyen deliktumok összességének 15%-áért felelős ez a négy generáció. A statisztikai bontás szerint a szándékos emberölési cselekmények és a súlyos testi sértések kerültek egy bűncselekményi kategóriába. Ebből látszik, hogy a testi sértések száma az összes tizennégy alatti között volt 117, a tizennégy és tizennyolc év közöttiek között 369, és 298 ilyen fajta bűncselekménnyel találkoztunk a 18 és 19 évesek két generációjában. Az ugrás ehelyütt is a 20-24 éves, azaz a fiatal felnőtteknél tételezhető: 613 súlyos testi sértés és szándékos ölési cselekmény jutott erre a korosztályi csoportra. Elmondható azonban, hogy ez a bűnelkövetés szempontjából igen aktív generáció a garázdaságokban (2270 garázda volt 20 és 24 év közötti) és rablásokban (318) is felülreprezentált, ahogy tulajdonképpen a bűnelkövetés egészében. 16 3%-os volt a visszaesés a lopásoknál és a betöréses lopásoknál, 2%-os pedig a rablások között (709 fiatalkorú helyett mindössze 403 követett el rablást 2012-ben.) Ez utóbbi adat egyébiránt többszörösen igazolja azt, hogy a rablás büntethetőségi korhatárának lejjebb szállítása statisztikai vonatkozásban semmiképpen sem volt indokolt. 17 A nemi bűncselekmények száma, köztük az erőszakos közösüléseké, szintén egyfajta stabilitást mutat, hiszen évről évre 10-18 eset között van a legsúlyosabb erőszakos nemi bűntettek száma. 16