XII. évfolyam különszám 2014. április Az Országba vezető királyi út A Szent napokban a Szentírás olyan közeggé válik, amelyen keresztül találkozunk Istenünkkel. Kinyilatkoztatják számunkra, hogy Isten közöttünk van, amikor olvassuk az apostol levelét, akkor olyan, mintha az apostol maga lenne közöttünk és emlékeztetne. Amikor hallgatjuk az evangéliumot, akkor azt halljuk, hogy Krisztus szól hozzánk. Az ezt követő prédikáció olyan, mint a próféták szava, akik kinyitják kincses ládájukat és elénk tárulnak Isten üzenetei, amelyek most és nekem szólnak. Ezekben a szent és nagyszerű napokban, melyeket az Úr szerzett nekünk, mindez különösen nyilvánvalóvá válik. Isten, azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek, Úrrá és Messiássá tette. (ApCsel 2,36)
2 A Szentírás lesz a Szentföld számunkra A különböző himnuszok, a ruhaviselet, a gyertyák fénye, a körmeneti mozgások mind azt fejezik ki, hogy ami a történelemben megtörtént az ma velünk is megtörténik. Az Egyház a múltat jelenvalóvá teszi. És mi ezt kifejezzük a dicséret, bűnbánat, beleegyezés hangján, hogy mi vagyunk a tanúi annak, ami most történik Jézus Krisztussal. Ez teszi a szentírási olvasmányokat maivá, hogy mi, mint az esemény tanúi vagyunk jelen. Nagy erővel jelenik meg mindez a pénteki utrenyében, amikor a 12 evangélium meghív Krisztus keresztjének a követésére, és világossá válik a nagyszombati utrenyében, amikor Krisztus előtt állunk és olvassuk a 119. zsoltárt, amelyben mintha maga Krisztus szólna hozzánk a keresztről, és mi minden zsoltárversre válaszolunk egy dicsérettel, mint aki párbeszédet folytat vele. Isten ereje és Isten bölcsessége a meghívottaknak (1Kor1 18,24) Nagycsütörtökön felgyorsulnak az események a mi Urunk Jézus Krisztus szenvedése előtt. A misztikus vacsorán, ahol megalapítja Jézus az isteni Liturgiát, törekedni kell arra, hogy ezen a napon megkapjuk ezt a vacsorát, mert Jézus Krisztus az Eucharisztiában új szövetséget köt velünk. Ezen a szent Liturgián Szent Testből tesznek félre a szentségtartóba a betegek számára, hogy bármikor, amikor szükséges ki tudják szolgáltatni, és meg tudják erősíteni a szenvedő, agonizáló embert. Ennek az eredeti szövetségnek, ennek újítása történik Krisztus és az Ő népe között Az első szövetséget törvények szabályozták, de a Törvény nem tudta megőrizni az új ellenséggel szemben, és a bűn továbbra is rabszolgává tette az embereket, s elkerülhetetlen volt a halál is. Ezért Krisztus olyan exodust hoz magával, ami
3 a bűntől és a haláltól szabadít meg és teljesíti az egész Törvényt azáltal, hogy engedelmeskedik Istennek egészen a halálig. A szeretet és engedelmesség áldozatát mutatta, és az Ő kiömlött vére a szövetség igaz pecsétje. Olyan tökéletes lett ez a szövetség, hogy Izrael határaim túl minden bűnös emberre kiterjedt, akik a keresztelés bűnbánatában és Jézus Krisztus halálának és föltámadásának emlékezetében lépnek be ebbe a szövetségbe. Ez a szövetség azért teljesül, mert egyek vagyunk vele, azt, ami közel visz minket Istenhez Krisztus Vére által /Ef 2,12-13/. Így most ti szomorúak vagytok. De viszont látlak benneteket, s akkor majd örül szívetek és örömötöket senki nem veheti el tőletek (Jn 16,22) Az evangélium öröme ezen az éjszakán lép be a történelembe, és teljesedik be közöttünk Persze világos számunkra emberileg szólva, hogy nem a történelmi eseményt, a port a lábunk alatt, a gúnyolódást, a napfogyatkozás miatti hideget érezzük, és nem is kell, hogy így legyen. Bennünk annak a ténynek kell kiteljesednie, hogy Isten belépett a történelembe, s megváltoztatja a világ menetét, mert Nagypéntek után Húsvét következik, ahogyan a mi életünkben is a szomorúságot örömmé tudja változtatni. Amikor Krisztus, mint teljes Isten és mint egész Ember keresztre van feszítve, akkor az Egyház bekapcsol a saját szenvedésünkön keresztül Krisztus emberségébe, és az Egyház segítségével a Szentírás jelenlévő erejével részévé válunk Krisztus keresztre feszíttetésének és föltámadásának.
4 Atyám elérkezett az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad is megdicsőítsen téged. Hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy akiket neki adtál, azoknak örök életet adjon. (Jn 17,1-2) Csütörtökön este már a Nagypénteki szolgálatokat végezzük, ahol a 12 kínszenvedési evangéliumot olvassuk, amely végigvezet bennünket Urunk Jézus Krisztus keresztre feszítésén. Az ötödik evangélium után a Szent Keresztet ünnepélyes felvonulással a templom közepére helyezzük. Ez a nap szigorú böjti nap, ilyenkor a lehető legkevesebbet kell ennünk. Ezen a napon semmilyen szentséget nem szolgáltatunk ki. A nap folyamán a Királyi imaórákat imádkozzuk. Ezek az ünnepélyes imaórák különböző sztichirák, himnuszok, olvasmányok által a keresztre feszített Jézushoz vezetnek bennünket. A délutáni vecsernyében levesszük Jézus testét a keresztről, s új sírba helyezzük (virágokból és babérlevélből díszített fehér sír) a halott Jézust ábrázoló leplet. Arimateai József az, /Jn 19,38-42/ aki elkéri a testet, és mi őt utánozva, körmenetben visszük az újonnan díszített sírhoz és helyezzük bele. A kis esti zsolozsma után végezzük a jeruzsálemi utrenyét, Jézus siratását.
5 Ma történik velünk, most történik mindaz, amit hallunk és látunk A Szentírás emlékezete azt jelenti, hogy Isten most is jelen van. Isten májára, jelenlétére emlékeznünk kell. Az ember hamar elfelejtkezik Istenről, különösen, ha jólétbe keveredik. A Nagyhét és a Húsvét az ószövetségi Exodus bibliai modelljére épül. Ha erre nem figyelünk, akkor a lényeget nem vesszük észre. Ebben a modellben látjuk meg és értjük meg, hogy Isten mit ért el Krisztusban a kereszten. Az Exodusra, mint egy jövendölésre kell tekinteni, ami Krisztusban teljesedik be. A Húsvét ünneplésében ezért mondja Krisztus, hogy ezt cselekedjétek az én emlékezetemre! Tudniillik, így kapcsolja össze a húsvéti vacsorát és a keresztet. A Nagyhét és a Húsvét a mi életünkben segít emlékezni arra, mit tett értünk az Isten Jézus Krisztusban, és ezzel Isten jelenléte bekapcsol bennünket az eseményekbe. Pontosabban, Isten, aki jelen van, megment minket, vállára vesz minket, mint a keresztet, és átvisz minket a halálból az életre. Sőt minden alkalommal a szent Liturgián is ezt teszi velünk, az Ő jelenléte megment bennünket. A Liturgia anaphorajában a Nagyhét és a Pászka mikrokozmosza, más módon, a legtökéletesebb módon kapcsol be a Megváltó Krisztus művébe. Kezdetektől van egy szövetség Isten és az Ő népe között. Azt jelenti, hogy Isten lesz a mi Istenünk, és mi leszünk az Ő népe. Ez az unió jelentette, hogy Isten gondoskodik, utat mutat, jelen van a népe életében, és mi engedelmeskedünk neki. Mózes parancsolatainak ez volt a célja, hogy Isten választott népe a nemzetek fényévé váljon. Ó, ti mindnyájan, akik jártok-keltek az úton, nézzetek ide és lássátok, van-e oly fájdalom, mint az én fájdalmam? (Sir 1,12)
6 Nagyszombat ez a nap, amikor arra emlékezünk, hogy az Úr Jézus Krisztus Teste a sírban nyugszik, tiszta lelke leszáll a hádészbe, hogy kiszabadítsa az ószövetség hívő népét. A remény és a várakozás napja ez. A liturgiát együtt ünnepeljük a vecsernyével, és fehér ruhát öltünk, mert mi már tudjuk, hogy Krisztus győz a halál fölött, és mi már számítunk Krisztus föltámadására. A templomban és a Szent Síron szétszórt babérlevél ennek a győzelemnek a jele. Jónás történetét olvassuk, aki a cethal gyomrában volt 3 napig, így válik az Egyház számára Krisztus előképévé, ahogyan Jónás a cethal gyomrából 3 nap után élve tér ki, ugyanígy a mi Urunk is 3 napig a sírban van, hogy meglássuk az Ő dicsőséges föltámadását. Ez a szolgálat már a nagy és szent Húsvéthoz vezet minket. Teljességében senki sem tudja megérteni, mi történik velünk ezekben a napokban Talán a görög szó, az anamnézis fejezi ki a legjobban azt, ami nem egyszerűen emlékezést jelent. Nem csak olyan értelemben, mint jelen emlékezés a múlt eseményeire, hanem a bibliai szóhasználat sokkal többet fejez ki, szellemi tevékenységet. A tanítványok személyesen jelen voltak a húsvéti vacsorán, jelen voltak ezen a misztikus eseményen. És mi is hasonlóképpen, amikor ünnepeljük a Liturgiát vagy a Pászkát, ugyanezen a misztikus vacsorán vagyunk jelen. A zsidó nép identitásában is meghatározó pillanat volt, hogy meg kell emlékezni az Exodusról. Azt állítják ebben, hogy Isten kiszabadította őket a fogságból és szabadságot adott nekik. Ez egy múltbeli esemény volt, amit jelenvalóvá kellett tenni, áthidalva a múlt és a jelen feszültségét. És az emlékezés megértését a jelen örök cselekvésében látják. Az emlékezés ezért nem egyszerűen memória, hanem olyan eseményen való részvétel a jelenben, ami átível az idő kategóriáin.
7 Húsvét: Jertek merítsetek fényt A mi Urunk Jézus Krisztus feltámadása és halála az a cselekmény,amit mi életnek nevezünk Istennel való kapcsolatunkat Krisztus előtt a törvény, Krisztus után a kegyelem hozza létre, ezért kiemelkedő és mélyreható az a szövetség, amely Krisztusban jött létre. A Szentírás olvasása által belépünk a megváltás történetébe, és Isten jelenléte szent nemzetté és királyi papsággá, Isten Országának polgáraivá tesz bennünket. Ezért mi nem passzívan elszenvedjük a Nagyhét és a Húsvét eseményeit, hanem belekerülünk a történetbe, és a mi megváltásunk történetévé válik. Ezen a héten jön velünk szembe a mi Megváltónk, és a mi bukdácsoló bűneink miatt keresztre feszítik. De a Húsvéthoz nem tudunk csak a kereszt által eljutni. Csodálatos és fénylő számunkra a Húsvét, mert elhagyjuk szomorú történetünket- Jézus széttépi bűneink adóslevelét, és felébredünk egy gyönyörű, ragyogó reggeli napra, amely többé már nem ismer estét és sötétséget. Beteljesül: Krisztus világossága mindenkinek világoskodjék!
8 Fiam miért tetted ezt velünk? (Lk 2,48) Krisztus Feltámadt! Valóban feltámadt! Szeretettel: Pacsai János sajószentpéteri parókus SZENTPÉTERI LEVELEK Kiadja a Sajószentpéteri Görögkatolikus Egyházközség Felelős kiadó: Pacsai János parókus (Elérhetőség: 06-30-9536067, 06-48/708-474) Sajószentpéter 3770, Vörösmarty út 12. pacsai.janos@parisat.hu, www.szentpeter.hu Szerkesztés és nyomdai előkészítés: Ujházi Tibor Szerkesztőség email címe: szentpeterilevelek@gmail.com Bankszámlaszám: CIB bank 10700086-48385408-51100005