GÚTAI HíRÖZÖN független közéleti havilap 2007. július augusztus V. évfolyam, 7-8. szám A TARTALOMBÓL: 23. Gútai Vásár és Búcsú v Szent István-napi népmûvészeti fesztivál v Suli-sokk Gútán v Újra ünnepeltünk v Meghívó v A békés békavár v Véget ért a tanév Kárpát-medence 2007 nemzetközi földrajzverseny A Kárpát-medence földrajzi verseny alapítója és elindítója a magyarországi Földrajztanárok Egylete és a budapesti Fõvárosi Pedagógiai Intézet volt 1997- ben. A cél egy olyan versenysorozat létrehozása volt, amelybe a Kárpát-medence magyarlakta vidékeinek általános és középiskolás diákjai egyaránt bekepcsolódhatnának, majd a késõbbiekben a nemzetközi döntõk során az elméletben tanultakat a helyszínen valóságban is megismerhetnék. MGR. SZABÓ ANDREA Az SZMPSZ a kezdetektõ1, 1997 óta minden évben bekapcsolódik a versenybe. A megmérettetésen az évek során egyre több általános és középiskolás diák vett részt Szlovákia magyarlakta területeirõ1, Komáromtól Kassáig. A tanulók szempontjából a versenynek jelentõs szerepe van a magyarságtudat megerõsítésében, az identitástudat elmélyítésében is. A felvidéki tanulók számára a verseny és nem utolsósorban a nemzetközi döntõt követõ táborozás lehetõvé tette és remélhetõleg a jövõben is lehetõvé teszi, hogy megismerkedhessenek a határokon kívül élõ és anyaországi társaikkal, bõvebb képet kapjanak a Kárpát-medence földrajzáról, gazdasági viszonyairól, kulturális értékeirõ1. A versenysorozatnak köszönhetõen sok diákbarátság és kollegiális kapcsolat alakult ki az évek során. A verseny témakörei felölelik a Kárpát-medence természeti- és társadalomföldrajzát, lehetõség szerint minden évben a nemzetközi döntõnek otthont adó ország valamely kiemelten fontos, a diákok számára érdekes adottságára összpontosítva. A versenyzõk foglalkozhattak már a Kárpát-medence vizeivel, kieme1ten a Dunával, hegységeivel, a vulkanizmus nyomaival, a belsõ medencékkel, éghajlatával, az egyes országok nemzeti parkjaival, az idegenforgalommal, a világörökség részét képezõ helyszínekkel stb. (Folytatás a 3. oldalon) A Beneši dekrétumok hatása az õslakosok sorsára A háború véget ért, a magyarok ismét a vesztes oldalon álltak, és a világ ezt kegyetlenül megbosszulta. A párizsi békeszerzõdések visszaállították a trianoni határokat, sõt még további három tiszta magyar települést (Oroszvár, Dunacsúny, Horvát- Járfalu) Csehszlovákiához csatoltak. A gyõztesek teljes mértékben figyelmen kívül hagyták, hogy Szlovákia milyen lelkesen szolgálta ki Hitler Németországát. A Tisokormány túlbuzgó politikájára jellemzõ, hogy a zsidók deportálását a magyarországi halogató taktikával szemben eminens módon, még a német megszállás elõtt végrehajtotta. Mindez nem számított. A magyarság maradt a szálka a nagyhatalmak szemében, ami további végzetes megpróbáltatásokat hozott a kivérzett nemzetnek. Eduard Beneš emigráns cseh politikus még londoni tartózkodása során kidolgozta azt a programcsomagot, amit a világ azóta Beneši dekrétumok néven nevez. Miután a szovjetek benyomultak a felvidékre és elfoglalták Kassát, a Beneš köré csoportosult cseh politikusok 1945. április 5-én meghirdették az úgynevezett Kassai kormányprogram -ot. (Folytatás a 2. oldalon) Sikeres tanévet zárt a mûvészeti alapiskola Sikeres tanévet tudhat maga mögött a Gútai Mûvészeti Alapiskola. Az intézményben mûködõ mindhárom tagozat nemzetközi sikerekkel dicsekedhet a 200612007-es tanévben. A sikersorozatot a zenei tagozat diákja a kilencéves Tóth Tímea kezdte, aki 2007. májusában Érsekújvárban országos furulyaversenyen Zahrajže nám píš alôèka ezüst minõsítést szerzett. A következõ zenei verseny Nyitrán zajlott május 16-án NITRIANSKA LUTNA címmel, ahol a fúvósok és az énekesek országos versenye került megrendezésre. Iskolánk mindkét kategóriában indított versenyzõt. A fúvósoknál ismét Tóth Tímea remekelt, aki arany minõsítéssel tért haza, az énekesek versenyében pedig egy kis énekes, a kilencéves Patrik Èeròanský jeleskedett, aki arany minõsítéssel kategória gyõztes lett. Felkészítõ tanárok Kandik Réka és Paszmár János. A tánctagozat diákjai Kartai Adél tanárnõ vezetésével a színpadi táncok kategóriájában Pozsonyban egy nemzetközi táncversenyen ötödik helyezést szereztek, a Mûvészi elõadásért különdíjjal kísérve: Medzinárodná sú až kolektívov moderného, ¾udového a scénického tanca, Bratislava 2007. A képzõmûvészeti tagozat egy nemzetközi rajzversenyen ért el irigylésre méltó sikereket. A verseny meghirdetésének színhelye Arad városa, ahol az iskolánkból kiküldött gyerekrajzok közül négy alkotás lett díjazott. A legjobb eredményt a kilencéves Murányi Attila érte el, aki korosztályának gyõztese lett. A gyõztes díja ötnapos, ünnepélyes díjátadással egybekötött alkotótábor, ahol Murányi Attila, Jankovich Mártával, felkészítõtanárával együtt vett részt. (Folytatás a 3. oldalon)

2 A Beneši dekrétumok... GÚTAI HÍRÖZÖN (Folytatás az 1. oldalról) Ennek legfõbb célja volt, hogy az újból megalakult Csehszlovákiából a kollektív bûnösség elvének alkalmazásával a német és magyar nemzetiségûeket kiûzzék. A kitûzött feladat teljesítése érdekében pedig minden eszköz megengedett volt. Ebben a szellemben 1945 és 1948 között 89 olyan törvényt hoztak, amely rendeletek kizárólag az adott célt szolgálták. (A világ szégyene, hogy ezek közül még 88 ma is érvényben van!) A német és magyar közösségek tagjait, tekintet nélkül nemükre, korukra, lakhelyükre és a háború alatti tevékenységükre, ellenségként kezelték és így teljes mértékben kiszolgáltatottá váltak. Ehhez a két nemzetiséghez tartozókat minden állampolgári joguktól megfosztották, vagyonukat elkobozhatták. Megkezdték a kitelepítésüket, illetve elûzésüket, sõt sok helyen az életlehetõségek megvonásával a fizikai megsemmisítésüket is. Az országban bevezették a jegyrendszert az élelmiszerekre és ipari termékekre, de jegyet õk nem kaphattak. Úgynevezett népbírósági eljárásokat indítottak, internálták, kényszermunkára ítélték a perbe fogottakat, ha üzleti tevékenységet folytattak, vállalkozásaikat teljhatalmú cseh vagy szlovák gondnokra bízták. Így és még számtalan módon élték ki kegyetlen bosszúvágyukat. Ezek az intézkedések 3,5 millió német és 800.000 magyar sorsát pecsételték meg. Az, hogy Közép-Európa jó része szovjet megszállás alá került a Beneši elképzeléseknek egy olyan hátteret biztosított, amely teljes szabad kezet adott azok végrehajtásához. A kommunizmus ugyanis nem hajlandó tudomást venni a kisebbségek létezésérõl, a többség erõszakos nacionalizmusát megengedve, a kisebbségek beolvasztását és kulturális megsemmisítésüket tekinti célnak. Ehhez még hozzájárult a szláv testvériség elve, így aztán semmi sem szabott gátat az önkényeskedõk barbár brutalitásának. Már az 1945. augusztus 8-án kiadott törvényekben megfosztották a németeket és a magyarokat az állampolgárságuktól. A németek kiûzése május elején meg is kezdõdött, a tényleges és tömeges kitelepítések 1946. május 11-e után indultak be. Azt követõen, hogy Eduard Beneš kinevezte és megválasztatta magát a Cseh és Szlovák Köztársaság elnökének. A hatalom új urai elsõ lépésként az összes német nemzetiségû polgártól kívántak megszabadulni. Több forrás is említi, hogy hozzávetõlegesen 150.000 fõre tehetõ azoknak a száma, akiket a csehek kivégeztek, vagy a halálba kergettek. Errõl a közvélemény a mai napig nem tud, pedig ez a szám összevethetõ lenne például a csehszlovákiai zsidó áldozatok számával! Szlovákiában több városban (Hunfalva, Nováki, Limpak, Ligetfalu, stb.) internáló tábort állítottak fel, ahol összegyûjtötték a német nemzetiségûeket. A sors kegyetlen fintora, hogy ezeknek a táboroknak jó részét még a háború alatt, a zsidók összegyûjtésére létesítették a szlovákok. A 3,5 millió deportált német túlnyomó többsége a Szudéta-vidéken élt, Szlovákiából csak mintegy 120-130 ezer fõt telepítettek ki Németországba, Ausztriába illetve a tengeren túlra. Amikor a kitoloncolásuk már eléggé elõrehaladott állapotba került, a magyarok kerültek sorra. A magyarok tömeges deportálására 1946 õszétõl került sor. Összességében, 1946. november 19. és 1947. február 25. között mintegy 44 ezer fõt a Csehország nyugati részén lévõ Szudéta-vidékre hurcoltak kényszermunkára. Magyarországra, az 1946-tól 1948-ig tartó idõszakban pedig 120.000 ember került át. Ebben az idõszakban folyt az úgynevezett reszlovakizáció is, ami azt jelentette, hogy csendõrök kíséretében bizottságok keresték fel a családokat és azokat 2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS megfélemlítve rábeszélték õket, hogy adjanak be egy kérvényt és tagadják meg magyar nemzetiségüket, vallják szlováknak magukat. Õket azután nem háborgatták tovább, maradhattak lakhelyükön és a vagyonukat is megtarthatták. Meg lehet érteni azokat, akik ezt a megoldást választották, mert a szülõföldhöz való ragaszkodás nagyon erõs kötelék. Sok olyan család is volt, ahol, bízva a dolgok jobbra fordulásában, kijelöltek egy-egy családtagot, aki reszlovakizált és vállalta, hogy vigyáz az áttelepítettek vagyonára, remélve azt, hogy azok hamarosan visszatérhetnek. Hallhattunk olyanokról is, akik elbujdostak és ha hosszabb ideig rejtve tudtak maradni, akkor valóban átvészelhették ezeket a tragikus idõket, mert 1948 után már csillapodott kissé a magyarellenesség, megúszhatták a kitelepítést és a vagyonuk elkobzását... Voltak magyarok, akik nem tudták elviselni annak a gondolatát, hogy hivatalosan vállalják azt, hogy õk nem is magyarok, hanem elmagyarosított szlovákok és ezért nem akartak reszlovakizálni. Illetve voltak, akiket csehországi deportálásra jelöltek ki, de például a gyerekek száma miatt nem tudták vállalni a család szétszakításának szörnyûségét. Õk választhattak egy talán kevésbé fájdalmas megoldást: a csehszlovák hatóságok közömbösségnek álcázott bíztatásával átmenekülhettek Magyarországra. 1947 tele erre alkalmas volt, mert a rendkívüli hidegben a határfolyók, beleértve a Dunát is, olyan erõsen befagytak, hogy lovasszánokkal is lehetett közlekedni a vastag jégen... Gútai Hírözön ingyenes helyi havilap. Felelõs kiadó: Gúta Város Önkormányzata. Fõszerkesztõ: MAYER János. Szerkesztõbizottság: SZÁNTÓ Zsuzsanna, FINTA Zoltán, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ, FÛRI Ferenc. Tördelõszerkesztõ: SALÁTH Richárd. Korrektúra: BARCZI László. Nyomja: SILVESTER Kft. Regisztrációs szám: OÚ OVVSaZ/2003-4. A szerkesztõség címe: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1. Tel.: 035/77 71 753, 77 75 820. Fax: 035/77 75 832. E-mail: janos.mayer@post.sk

2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS GÚTAI HÍRÖZÖN 3 Meghívó Gúta Város Önkormányzata és az önkormányzat mellett mûködõ Kultúra és Kultúrális Örökség Bizottsága értesíti városunk lakosságát, hogy 2007. szeptember 7. és 9. között emléknapokat szervez a kitelepítés és deportálás 60. évfordulója alkalmából. Kérjük tisztelt polgárainkat, hogy ezen eseményrõl értesítsék külföldön élõ rokonaikat, hozzátartozóikat, ismerõseiket, akiket ezek a 60 évvel ezelõtti szomorú történések valamilyen módon érintettek, és velük együtt vegyenek részt a következõ programokon: 2007. szeptember 7. (péntek) 19,00: Szól a nóta magyar nóta- és népdalest gútai és vendégmûvészek közremûködésével. (A belépés díjtalan) Helyszín: Gútai Városi Mûvelõdési Központ 2007. szeptember 8. (szombat) A felvidéki kitelepítettek és deportáltak VI. országos találkozója Helyszín: Monostori Erõd (Komárom- Magyarország) 9,00: Emlékkönyv bemutató Történészek beszélgetése két gútai érintettel (Gõgh Mária Gúta, Pallagi Sándomé Mezõberény) Helyszín: Református templom, Komárom (Magyarország) 12,00: Koszorúzás 13,00: Zenei összeállítás Gúta 14,00 18,00: Kultúrmûsor: Mosoly kamarakórus Angyal Béla: Gúta 1945-49 könyvbemutató Horváth Árpád, Gúta polgármesterének megemlékezõ beszéde A gútai alapiskolák diákjainak, a mûvészeti alapiskola növendékeinek és Gúta további tehetségeinek fellépése 18,00: Testamentum a Kis-Duna Menti Rockszínház emlékmûsora Helyszín: Monostori erõd Az egész nap folyamán megtekinthetõ Gúta város bemutatkozó kiállítása a Bástya melletti teremben. 2007. szeptember 9. (vasárnap) 11,00: Ünnepi szentmise 12,00: Steve Taylor Szabó pánsípmûvész fellépése Helyszín: Római katolikus templom - Gúta A Csallóközben általában ez volt a módszer, amirõl így számolt be egy áldozat: "Suttogva adták házról-házra az események alakulását. Késõ este kopogtak a zsandárok be a kiszemeltek ajtaján, kézbesítve a parancsot a kitelepítésre. Sírás-rívás közben kapkodva csomagoltak. Egy rendõr a ház elõtt, másik hátul. Senki se be, se ki nem mehetett. Kora reggel jött a teherautó, ami ráfért vitték a vasútra, ami maradt az lefoglaltatott."... Sikeres tanévet zárt... (Folytatás az 1. oldalról) Mondanom sem kell, hogy mindketten élményekben gazdagon tértek haza. A további helyezettek: Öllõs Katalin 3. hely, Harsányi Gergely és Fekete Szilvia különdíjasok lettek. Minden díjazottnak gratulálunk, bízva abban, hogy például szolgálnak majd az õket követõknek, és az iskola minden diákjának. Paszmár János Kárpát-medence 2007 nemzetközi földrajzverseny (Folytatás az 1. oldalról) A 11 év alatt a nemzetközi döntõnek több alkalommal adott otthont Magyarország, kétszer Szlovákia, de jártunk már Erdélyben, Vajdaságban és Kárpátalján is. A verseny szervezését már harmadik éve iskolánk, a Corvin Mátyás Alapiskola vállalta fel. Mivel a verseny szlovákiai koordinálásáért már a második évfolyamától iskolánk pedagógusa, Szabó Andrea felelt, ezért szinte természetesen adódott, hogy maga az iskola is nagyobb szerepet vállaljon, így a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Szövetségével együtt társszervezõként igyekszünk mindent megtenni a verseny eredményes lebonyolításáért. Tanulóink már a legelsõ évtõl kezdve mindig bekapcsolódtak a versenybe. Az évek során több diákunk szerepelt sikeresen a nemzetközi dantõkön is. Közülük többen késõbb a középiskolások kategóriájában is folytatták a versenyzést és már szinte állandó résztvevõi és nem egy esetben gyõztesei a nemzetkazi döntõknek is. Közülük is a legeredményesebbek Gõgh Adél, Páczer Sándor, Balázs Mónika és a jelenleg is versenyzõ Zuber Szilvia voltak. Az idei versenybe, amely június 8-án került megrendezésre iskolánkon, tíz alapiskola és négy középiskola diákjai kapcsolódtak be. Sajnos az ország keleti részérõl benevezett iskolák visszaléptek, ebben valószínûleg többek közt anyagi okok is szerepeltek (nagy távolság, utazás stb.). A verseny idei témaköre a Kárpát-medence gyógy- és ásványvizei volt. A versenyzõk mind az írásbeli feladatok, mind a szóbeli forduló során komoly felkészültségrõ1 tettek tanúbizonyságot. Kitûnõ elõadásokat hallhattunk az egyes szlovákiai és magyarországi gyógyfürdõkrõl, ásvány- és gyógyvizekrõl. Az elkészített prezentációk, plakátok színvonala nagyon komoly kutatómunkára és odafigyelésre utalt. Diákjaink ismét kitûnõen szerepeltek: Szépe Emese az elõkelõ 2. helyet szerezte meg, Puzsér Zsuzsanna az 5.helyen, Molnár Ágota pedig a 14. helyen végzett. Az egyes kategóriák 1 4 helyezettje részvételt nyert a verseny augusztusban, Csíkszeredán megrendezendõ kárpát-medencei döntõjére és az azt követõ táborozásra. Az eredményes versenyzõk felkészítõ tanárukkal együtt jutalomüdülésen vehettek részt július 9 13 közt Paton. Remélhetõleg a továbbjutó versenyzõk majd a Csíkszeredában megrendezett nemzetközi döntõn is kitûnõen szerepelnek és további sikerekrõl adhatunk hírt.

4 GÚTAI HÍRÖZÖN 2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS

2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS GÚTAI HÍRÖZÖN 5 A békés Békavár Kisgyermekként rengeteget sétáltam a hajómalom és a Békavár környékén. Emlékszem, az elsõ alkalommal nagyot csalódtam. A malom nagyon tetszett, de a vár helyén nem láttam mást, csak óriási földhantokat, néhány gyalogösvényt és három kis információs táblát, de a rá írott szöveget sajnos nem tudtam elolvasni. (Mára már felújították, így a táblákon a szövegek olvashatóak.) Számomra így sokáig feltáratlan maradt a földhantok rejtélye... Csak annyit tudtam, hogy eredetileg Bákevárnak hívták, de hogy mire szolgált, ki építette, nem sikerült kinyomoznom. Mára azonban szinte mindent tudok e történelmi épület múltjáról. A hagyomány I. Mária királynõ nevéhez fûzi a gútai földsáncok, ill. földvár felépítését az 1349-es évben. Ez az érv azonban vitatható. Közvetlen írásos bizonyíték még nem került elõ, de valószínû építési ideje 40 45 évvel késõbbi keletû, ha valóban I. Mária utasítására készült. A földvárak így a gútai is többnyire palánksáncokból álltak. A sáncokat két párhuzamos, fatörzsekbõl álló oszlopsorral vagy erõs karók sorával erõsítették meg. A közéje hordott földet pedig rétegenként jó erõsen ledöngölték. Ilyen jellegû a gútai négyszögletes földvár, melynek falhosszúsága 98 méter volt. A várfal peremének külsõ szélét karósorral megmagasították, hogy jobb védelmet nyújtson a sáncok tetején tartózkodó katonáknak. Gútán a sáncok építéséhez szükséges földet a védõfalak elõtti 40-80 méter szélesre vájt árkokból nyerték, amelyeket veszély esetén vízzel töltöttek fel. A sáncok ily módon az árkok mélységével magasabbá váltak. Feltételezzük, hogy a földvár bejáratát az eléje épített külön földsánc védte. A késõbbi átépítések, módosítások idején négyszögletes olaszbástyás várrá alakították. A török hódoltság kezdetén, 1527-ben Martonosi Pesthényi Gergely volt a kapitánya. Ráskay Gáspár, Szapolyai ezredese még az említett évben két erõs támadás után bevette a várat, de nemsokára ismét a császáriak kezébe került. 1662 64-ben korszerûsítették. A vár falain belül kõépületeket emeltek a katonák elszállásolására, a puskapor és a fegyverek raktározására. Ebben az idõszakban százharminc zsoldos tartózkodott a várban. Bottyán János kuruc generális 1708. július 12-én réstörõ ágyúi segítségével bevette a várat és foglyul ejtette a vár zsoldos védõit. A harcok után a kurucok a várat lerombolták, és ezekkel a szavakkal vonultak el: Legyen ezentúl a békák tanyája! Abban bíztak, hogy többé a császáriak sem használhatják erõdítményként. A leszerelt védõágyúkat a többi hadizsákmánnyal együtt augusztus 2-án Érsekújvárba szállították. Bár késõbb az osztrákok a várat megjavították, a Békavár gúnynév rajta maradt. Mialatt Rákóczi csillaga gyorsan hanyatlott, 1708-ban az egész Vág-vidék ismét a labancsok, a császári hadak kezébe kerül. Siegbert Heister tábornagy augusztus közepéig helyreállíttatta a lerombolt gútai vársáncokat, erõdítéseket, és azokban még egy rövid idõre dán várõrséget helyezett el. Az 1803 1808-as években került sor a komáromi és a gútai vár megerõsítésére. Városunk vízvára a napóleoni idõkben a Kis-Duna és a Vág összefolyásánál lévõ gázlót és révkikötõt védelmezte. Az 1848-as szabadságharc idején már nem volt az erõdnek jelentõs szerepe, csupán Görgey tábornok katonái pihenték ki magukat a tövében a vesztett csaták után. A földvár ma már csak turistalátványosság, és ki tudja mennyi titok övezi még, mennyi mindent rejtett el magában az évszázadok folyamán. Talán, majd évek múltán ezt is fölfedezzük... Szántó Zsuzsanna Forrás: Gúta (Harminc éve város) Honismereti kiskönyvtár 113. szám. Juhász Árpád: Gúta és környénke a múlt századokban Házasságot kötöttek Zoltán Riflik és Monika Kellóová Elhalálozások Potocký Jozef 69, Tóth Gizella 81, Zsíros Endre 74, Angyal Géza 55, id. Viola Miklós 64, Kaszala Erzsébet 94, Kokavecz Ilona 86, Fûri Antal 48, Fehér Erzsébet 81, Mayer János 89, Vas István 37, Fitos Erzsébet 83, Nagy Júlia 80, Czafrangó Zoltán 64. Emléküket megõrizzük.

6 GÚTAI HÍRÖZÖN 2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS

2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS GÚTAI HÍRÖZÖN 7

8 GÚTAI HÍRÖZÖN 2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS Véget ért a tanév... Lezárult egy újabb tanév, a diákok számára elkezdõdött a várva várt vakáció. A tanévzáróval az iskolai értékelések ideje is eljött. Elmondható, hogy iskolánk, a Corvin Mátyás Alapiskola ismét sikeres évet zárt. Végzõs tanulóink számára talán a legnagyobb és legfontosabb eredmény, hogy mindegyikük a kiválasztott középiskolában folytathatja tanulmányait. Reméljük új iskolájukban is megállják majd helyüket, ezzel öregbítve iskolánk hírnevét. Diákjaink a tanuláson túl, idén is eredményesen szerepeltek a különbözõ versenyeken. A sok verseny közt mindenki megtalálhatta a számára vonzót, s megcsillogtathatta tehetségét a választott vetélkedõn. A legkiemelkedõbb eredményeket elérõk közt említhetjük Jakab Éva Barbarát (14.b), aki rendre dobogós helyen végzett a járási szintû versenyeken, legyen szó szlovák nyelvi, szavaló- vagy matematikai versenyekrõ1. Hasonlóképpen kiemelkedõ eredményeket értek el felsõ tagozatos tanulóink is, többek közt Varga Éva, Fülöp Franciska (8.a), akik a biológiai olimpia kerületi fordulóján is eredményesen szerepeltek. Tanulóink bekapcsolódtak különféle levelezõ versenyekbe is. A Szépe Emese, Tóth Krisztina, Néveri Annamária (9.b) alkotta csapat a Katedra folyóirat szervezte természetvédelmi vetélkedõ országos döntõjén az elõkelõ ötödik helyen végzett. Szépe Emesére pedig még további felkészülés is vár, hiszen a Kárpát-medence 2007 földrajzverseny országos döntõjén elért második helyének köszönhetõen, augusztus elsõ hetében az Erdélyben megrendezendõ nemzetközi döntõn képviselheti iskolánkat. És még hosszan sorolhatnánk azokat a diákjainkat, akik eredményesen szerepeltek a legkülönfélébb tantárgyi, sport és egyéb versenyeken. Köszönet illeti a felkészítõ tanárokat is, akik segítségével a diákok felkészültek a megmérettetésekre. Az elért eredmények az õ munkájukat is igazolják. Természetesen a tanév nemcsak a versenyekrõ1 szól. Diákjaink aktív résztvevõi voltak a különféle városi rendezvényeknek is. Az iskolai akciók közt megemlíthetjük a Diáknapot, a Föld napi rendezvényeket, a Gyermeknapot, de a papírgyûjtéseket is. A tanév végén megünnepeltük iskolánk alapításának 46. és névfelvételének elsõ évfordulóját is. Az ünnepi programon kívül volt tûzoltó és rendõrségi bemutató, koncert és különbözõ vetélkedõk is. Az utolsó hetekben pedig a diákok a Pázmány Péter Alapítványnak köszönhetõen osztálykirándulásokon vehettek részt. Mindnyájan sok élménnyel gazdagodva tértek haza. Remélhetõleg a nyári pihenõ után õszszel iskolánkban egy újabb sikeres tanév veszi kezdetét, s majd a tanév végén megint szép eredményekrõ1 adhatunk hírt. Mgr. Szabó Andrea Halászléfõzõ verseny a Malomnál

2007. JÚLIUS-AUGUSZTUS GÚTAI HÍRÖZÖN 9 SULI-SOKK Gútán Újra ünnepeltünk Corvin Mátyás nevét immár egy éve használhatja hivatalosan is iskolánk. Komoly mérföldkõként könyveltük el az egy évvel ezelõtti névfelvételt, s talán ezért is éreztük kiemelten fontosnak méltóan megünnepelni ezt az elsõ évfordulót, melyre 2007. június 14-én került sor. Tiszteletüket tették nálunk városunk 2007. június 15-én, pénteken a gútai Corvin Mátyás Alapiskola tanulói különbözõ rendezvényeken vettek részt. A közös megnyitó után az alsósok OVI SULI programja befejezõ állomáshoz ért. A 3 óvoda gyermekei és a kisiskolások ügyességi vetélkedõinek nagy sikere volt az iskolai sportpályán. A nagyobbak, mi is, tûzoltóbemutatón és rendõrségi elõadáson jelentünk meg a közeli sportcsarnok mellett. A tûzoltóbemutató egy riasztással kezdõdött, majd az oltást kovetõen a tûzoltók bemutatták autójuk felszerelését és összeállítását. Külön felhívták a figyelmünket arra, hogy veszély esetén hogyan érhetjük el õket, milyen telefonszámot tárcsázzunk (150). A rendõrségi bemutatón alkamunk nyílt felpróbálni a rendõrök tekintélyt parancsoló egyenruháját, köztük a golyóálló mellényt. A merészebbek és a kíváncsiak a szonda mûködését is megtapasztalhatták. A színes délelõtt vetélkedõkkel zárult. Délután a Leonor Szállóval karöltve megrendezett rétesfesztivál és a szabadtéri koncertek arattak sikert. A kicsiket Csizmár Anikó és József szórakoztatta, a felsõsök a Borostyán együttest jutalmazták vastapssal. A nap végén iskolánk tanulói a szülõknek, iskolabarátoknak e1õdták nyári esztrádmûsorukat. Nagyon sok információval és élménnyel lettünk gazdagabbak. Örülünk, hogy iskolánk nemcsak a komoly tanulásra, hanem a tartalmas szórakozásra is lehetõséget nyújt. Köszönjük! Marosi Melinda, a gútai Corvin Mátyás Alapiskola hetedikes tanulója elöljárói, illetve az iskolaügyi szakosztály is képviseltette magát. Névadónk táblájának megkoszorúzása, az ünnepi beszédek emelték a nap fényét. Iskolánk diákjai most is alkalomhoz illõ mûsorral kedveskedtek a vendégeknek, szülõknek és diáktársaknak egyaránt. Ezúton szeretnénk köszönetet mondani mindazoknak, akik adományaikkal segítették eme ünnepség színvonalas megvalósítását. Név szerint: Földmûves Szövetkezet, Projekt Market, Kozma Ferenc hentesiüzlete, Jatka húsbolt, Nagyi Shop, Borka Tibor, Flamenco kft.,lizike Flóra, Mini Flóra, Gravico Rigó László, Hapeko, Lebeco, az iskola tantestülete és alkalmazottai, az iskola mellett mûködõ szülõi szövetség. Köszönjük! Soóky Enikõ A Corvin Mátyás AI pedagógusa

2 KOLÁROVSKÝ HLÁSNIK Júl-August 2007 Mestské zastupite¾stvo v Kolárove a Komisia kultúry a kultúrneho dedièstva pri mestskom zastupite¾stve oznamuje obèanom nášho mesta, že v dòoch 7. - 9. septembra 2007 usporiada spomienkovú slávnos pri príležitosti 60. výroèia presídlenia a deportácie obyvate¾ov mesta Kolárovo. Žiadame Vás, aby ste o termíne konania pamätných dní vyrozumeli svojich rodinných príslušníkov, známych a všetkých tých obèanov žijúcich v zahranièí, ktorých sa táto nevšedná udalos dotýkala a spolu s nami sa zúèastnili nasledovných programov: 7. september 2007 (piatok) 19,00: Szól a nóta - maïarské ¾udové piesne v podaní kolárovských a hos ujúcich amatérskych umelcov (vstup vo¾ný) Miesto konania: Mestské kultúrne stredisko Kolárovo 8. september 2007 (sobota) VI. celoštátne stretnutie presídlených obyvate¾ov Hornej zeme Miesto konania: Monostori Erõd Maïarská republika Sviatok a oslavy... (Pokraèovanie zo strany 1.) Bohoslužby boli ukonèené spoloènou modlitbou Otèenáš. Pozvánka 9,00: Pamätná kniha - prezentácia Rozhovor historikov s úèastníkmi deportácie (Mária Gõghová - Kolárovo, Pallagi Sándorné - Mezõberény) Miesto konania: Kostol reformovanej cirkvi Komárom, (Maïarská republika) 12,00: Kladenie vencov 13,00: Kolárovský hudobný blok 14,00-18,00: Kultúrny program Vystúpenie spevokolu Mosoly Kamarakórus Prezentácia prepracovanej knihy - Angyal Béla: "Gúta 1945-49" Príhovor primátora mesta Kolárovo Vystúpenie žiakov miestnych základných škôl, umeleckej školy a amatérskych umelcov mesta Kolárovo 18,00: Testamentum program divadelnej skupiny Kis-Duna Menti Rockszínház Miesto konania: Monostori erõd Poèas celého dòa je k nahliadnutiu prehliadka výstavy o meste Kolárovo vo výstavnej sieni v pevnosti. 9. september 2007 (nede¾a) 11,00: Sviatoèná svätá omša 12,00: Vystúpenie umelca Steve Taylor Szabó Miesto konania: Rímsko katolícky kostol Kolárovo Po tejto oficiálnej èasti slávnosti pokraèovali v kultúrnom dome krásnym a hodnotným kultúrnym programom na ktorom vystúpil už spomínaný folklórny súbor Topo¾nica, detský taneèný súbor Rosnièka a spevácky súbor Úsmev ako aj spevácka skupina pri SPSK. Je ve¾ká škoda, že rady divákov na kultúrnom programe ve¾mi poredli, pretože mnohí úèastníci a hostia po oficiálnej èasti sa ho nezúèastnili. Nepoznám dôvod preèo sa tak rozhodli, viem len to, že práve vz ah ku kultúre má ¾udí zbližova. Po krásnom kultúrnom programe slávnosti pokraèovali tradiènou ¾udovou veselicou v záhradnej reštaurácii Madison. Všetci hostia a prítomní mohli osvieži rôznymi nápojmi a vynikajúcimi tradiènými aj miestnymi pekárenskými špecialitami od štedrých kolárovských sponzorov. Mohli si pochutna aj na drobných zákuskoch, ktoré upiekli na túto príležitos èlenky SPSK, na vynikajúcom gu¾áši ktorý uvarili ve¾ký odborníci-gurmáni, tiež èlenovia spolku. Bombónikom veèera bola velikánska torta, ktorú upiekla pani Helena Kertaiová a ktorú ochutnal takmer každý z prítomných. Veselica prebiehala v príjemnej a u- vo¾nenej atmosfére so všetkým èo k tomu patrí. Veselé debaty, spev, tanec a dobrá nálada. O toto všetko sa v nemalej miere postarali aj taneèníci a speváci zo súboru Topo¾nica a hlavne ich harmonikár Janko Bielik, ktorý bez oddychu doprevádzal spievajúcich do neskorých veèerných hodín. Zábava aj po ich odchode domov pokraèovala až do noèných hodín. V tento príjemný veèer sa vzájomne spoznávali ¾udia, vytvárali sa nové priate¾stvá, vznikali nové názory a možno aj iné životné hodnoty. Záverom mi nedá nepripomenú fakt že na týchto oslavách sa v prevažnej miere zúèastnila stredná a staršia generácia, chýbala mi úèas našej mladej generácie, práve ktorej by sa myšlienky a význam osláv svätého Cyrila a Metoda mali dosta viac do povedomia. Mladí ¾udia nesmú zabudnú na dôležité historické medzníky v existencii svojho národa a nesmú by od nich bokom. Úplne na záver by som si želala, aby SPSK aj v ïalších rokoch potvrdil svoje postavenie a opodstatnenos kvalitnou èinnos ou v spoloèenskom dianí nášho mesta. Kolárovský hlásnik - bezplatný miestny mesaèník. Zodpovedný vydavate¾: Mestské zastupite¾stvo Kolárovo. Šéfredaktor: MAYER János. Redakèná rada: SZÁNTÓ Zsuzsanna, FINTA Zoltán, Žofia NAGYOVÁ, KÜRTI Endre, Katarína SZABÓOVÁ, FÛRI Ferenc. Grafická úprava: SALÁTH Richárd. Korektúra: BARCZI Ladislav. Tlaè: SILVESTER s.r.o. Registraèné èíslo: OÚ OVVSaZ/2003-4. Adresa redakcie: 946 03 Kolárovo, MsÚ, Kostolné nám. 1., Tel. è.: 035/77 71 753, 77 75 820, fax.: 035/77 75 832. E-mail: janos.mayer@post.sk

Júl-August 2007 KOLÁROVSKÝ HLÁSNIK 3 Exkurz do pamäti dôchodcu (Pokraèovanie zo strany 1.) Neby tejto hlúposti, možno by sme boli dodnes žili v jednom štáte a aj Trianon by sa bol konal v úplne iných súvislostiach. To by však v Maïarsku bola musela by rovnoprávnos všetkých národov a národností zaruèená. Škoda, už sa stalo. Stretol som sa so všeobecne znaène rozšíreným názorom, že tým presídlením bolo ublížené najmä maïarským obèanom na Slovensku a Slováci sa v Maïarsku po 2. svetovej vojne hlásili na presídlenie na Slovensko s nadšením. Ja sa však pamätám, že náš otec neraz spomínal ako ho agitátori po vojne presviedèali na presídlenie slovami: Mišo, dobre si zváž èo urobíš. Môžeš ís teraz s celou rodinou a môžeš si vzia so sebou aj majetok, ktorý budeš chcie, aj obidve kravièky, takže už budeš ma z èoho zaèína na Slovensku. Alebo pôjdeš o dva týždne iba sám a len s dvadsa kilovým èomagom. Rozhodni sa však sám slobodne, èo bude pre teba lepšie. Potom moji rodièia strávili nejednu bezsennú noc, že ako sa rozhodnú, lebo veï na Slovensku nikoho nemali a nepoznali, celá rodina žila na Pitvaroši, alebo v susednom Èanádalberte. Keï sa však rodièia dozvedeli, že na presídlenie sa prihlásil skoro celý Pitvaroš, tak sa prihlásili tiež. Aj tak naša mamka stále nariekali: Jaj, èo nás len v tej Slovenskej èaká. To pravda vtedy ešte nevedel nikto a dnes sa odvažujem poveda, že keby moji rodièia boli tušili akým prízemným spôsobom ich prinútia vo Ve¾kej Maèi k vstupu do JRD a tým ich pripravia aj o obe z Maïarska privezené kravièky, tak by vtedy boli zostali v Maïarsku. Možno by ich však aj tam boli nakoniec prinútili k vstupu 90 "kolhozu", ale pochybujem, žeby sa tam bol našiel ukrutnejší agitátor ako bol komunistický inkvizítor Ernõ Rózsa z Galanty, ktorý zakladal JRD vo Ve¾kej Maèi. Najprv plánovane dusili našu rodinu neustálym zvyšovaním kontingentov zo všetkého èo naši rodièia vypestovali a keï už nevedeli ako ïalej, tak raz za asistencie policajta (vtedy pravda príslušníka VB), keï otec bol s vozom na poli, vtiahli s traktorom a vleèkou k nám na dvor, otvorili si násilím sušiareò kukurice a zaèali naklada otcovu kukuricu na družstevnú vleèku. Nepomohlo mamkine nariekanie, že predsa nemôžu takto cez deò kradnú a dokonca za asistencie žandára. Pod¾a logiky inkvizítorov vraj nemôže ma vo¾akto doma plnú sušiareò kukurice a v družstve zvieratá nemajú èo žra. Mamka im hneï vykrièali, že to je ich vina, lebo sú leniví a nevedia gazdova. Nepomohli ani náreky nás detí, mamku odtiahli spred traktora a kukuricu si odviezli. Potom už naši vstúpili do JRD a vraj dobrovo¾ne. Tak takto to bolo kedysi s dobrovo¾ným vstupovaním do JRD a podobne to bolo aj s nadšením pre presíd¾ovanie sa Slovákov na Slovensko z Maïarska. Nuž èože by sa nám tak strašného bolo stalo, keby sme boli zostali v Maïarsku. Možno by som dnes ovládal násobilku len po maïarsky, ale môj otec sa ju tiež po slovensky nikdy nenauèil a zato si vždy vedel všetko spoèíta èo potreboval. Celkom iste by som však nikdy nebol mal problém s Maïarmi, alebo so Slovákmi, že nehovoríme rovnakou reèou. Náš otec nás totiž vždy viedol k tolerantnosti a potrebe váži si každého slušného èloveka bez rozdielu náboženstva, farby kože, èi reèi, ktorou hovorí. Nuž a èo sa slobody týka, tá predsa nemôže existova iba pre niekoho. Buï je pre všetkých, alebo nie je pre nikoho. Na toto sa bohužia¾' v našich dejinách zabúdalo a zabudla na to aj maïarská vláda po rokoch meruôsmych, keï ministerský predseda Kálmán Tisza presadzoval nemilosrdnú maïarizáciu nemaïarských národností v Maïarsku, hoci v boji za slobodné Maïarsko proti Habsburskej monarchii položil život aj nejeden Slovák, aj keï školský dejepis v Maïarsku, ale aj na Slovensku na nich akosi pozabudol dodnes. Takéto konanie pravdaže neskôr viedlo priamoèiaro k Trianonu, pretože nemaïarské národnosti vo Ve¾kom Maïarsku prestali veri, že Maïarsko môže by aj ich vlas ou, kde budú môc ži ako rovnoprávni obèania, nuž a ve¾moci predsa nemohli riskova vznik nestabilného štátu v Európe po svetovej vojne, ktorá stála milióny ¾udských životov. Nuž škoda ve¾kého Uhorska, že sa nestalo vlas ou aj pre Slovákov, Srbov, èi Rumunov, možno dnes by sa nám lepšie vstupovalo aj do Európskej Únie. Petõfiho Rabok tovább nem leszünk vz ahovali Maïari po revolúcii v r. 1848 len k Rakúsku a k sebe, nenapadlo ich bohužia¾, že podobne sa môžu cíti pri útlaku aj iné národnosti k neznášanlivej maïarskej štátnej moci. Otec nás nauèil teši sa z úspechov nielen svojich, ale aj svojich blížnych. Možno potom padnú všetky dôvody na slovensko-maïarské prekáraèky, keï si navzájom budeme drža palce a teši sa nielen zo svojich úspechov, ale aj z úspechov našich susedov. Verím, že v nastávajúcom spoloènom štáte Európskej Únii sa nám ponúka šanca spoloène dosiahnu blahobyt a spokojnos, ktorú sme nevedeli získa za tisícroèie spolužitia v Uhorskom krá¾ovstve a bola premárnená aj po Rakúsko-Uhorskom vyrovnaní práve pre nerovnoprávne ponímanie slobody vtedajšími pánmi, ktorým bol bližší maïarský kabát ako slovenská halena. Avšak za tých tisíc rokov naši predkovia vytvorili spoloèné kultúrne bohatstvo, ktoré je najviac znate¾né vo folklóre. Èi už sú to kroje, alebo ¾udové piesne. Vždy majú k sebe ve¾mi blízko a priznám sa, že mi chýba odborná práca na túto tému a ani dnešní študenti sa ve¾mi nehrnú, aby vyplnili medzery v tejto oblasti. Nuž a pri zakladaní dnešnej Európskej Únie hádam už ani jeden národ nechce vybabra s tým druhým a získa pre seba väèší kus slobody, èi iné privilégiá na úkor svojho suseda. Pod¾a listovania v Dejepisnej Encyklopédii, Pitvarošskej kronike, Èabianskom kalendári na r. 2007 a vlastnej skúsenosti zostavil dôchodca Michal Svoreò, t.è. obyvate¾ Kolárova a milovník všetkého, ro je slovenské, èi maïarské, alebo z Balkánu a nielen folklóru, ale aj jedál, ktoré majú k sebe ve¾mi blízko. Nuž a ¾udí rozumných a tolerantných predovšetkým, lebo intolerancia a neznášanlivos ešte nikdy v dejinách nepriniesli niè dobrého nikomu. Kolárovo 29. júla 2007

KOLÁROVSKÝ HLÁSNIK obèiansky mesaèník Júl August 2007 V. roèník, 7 8. èíslo OBSAH ÈÍSLA: Sviatok a oslavy v Kolárove v Exkurz do pamäti dôchodcu v Spomienková slávnos pri príležitosti 60. výroèia presídlenia a deportácie obyvate¾ov mesta Kolárovo v 23. Kolárovský jarmok Sviatok a oslavy v Kolárove 5.júla 2007 sa rozliehali zvuky rezkej dychovej hudby z centrálneho parku, ktoré pozývali obèanov nášho mesta na oslavy štátneho sviatku Cyrila a Metoda. Zároveò Spolok priate¾ov slovenskej kultúry oslavoval svoje siedme narodeniny. HELENA BOGÁROVÁ Oslavy organizoval Spolok priate¾ov slovenskej kultúry za podpory mesta Kolárovo. Prostredie a atmosféra v parku naznaèovala, že sa koná významná slávnostná udalos. Postupne na miesto dochádzali nielen obèania mesta, ale aj hostia oficiálne, alebo neoficionálne pozvaní, vèítane úèinkujúcich. Organizátori srdeène privítali popredných predstavite¾ov Mestského úradu na èele s pánom primátorom Árpádom Horváthom, poslancov miestneho zastupite¾stva, pána Tomáša Galbavého poslanca slovenského parlamentu, pána Bélu Angyala poslanca VÚC, zástupcov družobného mesta Mezõberény z Maïarska a hostí z Hronských Kosíh. Osláv sa zúèastnili aj úèinkujúci hostia, folklórny súbor z Topo¾èianok a detský folklórny súbor Rosnièka z Hurbanova. Oslavy zahájila a slovom sprevádzala pani Katarína Szabóová, riadite¾ka Mestskej knižnice. Po slávnostných príhovoroch pána primátora Árpáda Horvátha a pani Mgr. Žofie Nagyovej nasledovala báseò v prednese pani Mgr. Denisy Molnárovej. Program pokraèoval vystúpením speváckeho zboru Úsmev, ktorý bol ukonèený staroslovienskym otèenášom. Program oficiálnej èasti pokraèoval kladením vencov k pamätníku svätého Cyrila a Metoda. Vence k pamätníku položili zástupcovia miestnych škôl, školských zariadení, organizácií, politických strán a obèianskych združení. Slávnostnú atmosféru korunovali na záver ekumenické bohoslužby, ktoré slúžili duchovní troch cirkví menovite; pani Ilona Simon kazate¾ka reformovanej cirkvi pán László Elek dekan katolíckej cirkvi pán Štefan Bálint farár evanjelickej cirkvi. (Pokraèovanie na strane 2.) Exkurz do pamäti dôchodcu Keï sa druhá svetová vojna po mnohých krivdách európskym národom skonèila, noví mocní tohto sveta si ho podelili pod¾a svojej chute a vari v záchvate pokánia za krivdy obyèajným ¾uïom sa niektorí mocní dohodli, že bude správne ak sa Slováci z Maïarska presídlia do svojej starej vlasti na Slovensko a èas Maïarov zo Slovenska sa ako vyrovnanie presídli. do Maïarska. Nuž ak toto novodobé s ahovanie národov myslel ten ktosi ako spravodlivý krok, tak som si istý, že sa obojstranne pomýlil. Dobre viem, že Maïari zo Slovenska sa do Maïarska pres ahova dobrovo¾ne nechceli. Veï preèo aj - bývali predsa na miestach kde sa narodili, vyrástli, založili si rodiny a žili tam už aj ich rodièia. Ve¾mi podobnú situáciu však mali aj Slováci žijúci na juhovýchode Maïarska, ktorí už za vyše dve storoèia v tej oblasti si zvykli na tvrdý chlebík aj napriek tomu, že maïarská štátna moc im po celý èas chcela vzia ich materinský jazyk, èo sa jej však vtedy nepodarilo, hoci ¾udia vo vtedajšej maïarskej vláde mali svoju nadradenos nad Slovákmi hádam geneticky zakódovanú. V regióne Pitvaroša, Slovenského Komlóšu, èi Békéšskej Èaby bolo mnoho obcí, ktoré boli èisto slovenské a na ulici vlastne maïarské slovo takmer nebolo ani poèu a tunajší obyvatelia Slováci sa tu naozaj cítili doma a za svoju vlas považovali Maïarsko, èo aktívnou èinnos ou v jeho prospech prejavili aj v rokoch meruôsmych, kedy mnohí neváhali nasadi a aj položi svoje životy za slobodné Maïarsko proti Habsburskej moci a je ve¾ká škoda, že po revolúcii to ví azi mysleli so slobodou vážne najmä vo svoj prospech. (Pokraèovanie na strane 3.)