Az elõzõ számban véget ért az Iskola az õserdõben címû folytatásos sorozat. Remélem mindenkinek tetszett. MOST ÚJ SOROZATOT INDÍTUNK.

KEDVES GYEREKEK! Az elõzõ számban véget ért az Iskola az õserdõben címû folytatásos sorozat. Remélem mindenkinek tetszett. MOST ÚJ SOROZATOT INDÍTUNK. A történet a XVII. századbeli Angliába vezet el bennünket. Szereplõi fiatalok, akiknek meg kell küzdeniük a puszta létezésükért is. Szerelmek, szenvedélyek, izgalmas kalandok várnak rátok hónapról, hónapra. A történetet a régi Én Újságomból ollóztuk ki számotokra. Jó szórakozást kíván a szerkesztõ bácsi. Írta: Marryat kapitány Elmeséli: Benedek Rózsi Vagy háromszáz évvel ezelõtt történt, amit most elmesélek. Angliában polgárháború dúl, a királynak menekülni kellett és Beverley ezredes híven követte urát a számûzetésben. Csak pár órára tért haza kastélyába, hogy elbúcsúzzon gyermekeitõl. Nehéz szívvel ment el, hiszen Edward, a legidõsebb a testvérek között sincs még tizenöt éves. És most öccsével két kicsi húgával egyedül marad a hatalmas kastélyban. Mindössze néhány felszolgáló, és egy félkegyelmû cseléd marad velük, mert a fegyvert forgató férfiakat az ezredes mind magával viszi a király táborába. Beverley csak abban bízott, hogy a környéken mindenki jó barátja a gyerekeknek, hiszen róla is úgy beszélnek, mint a vidék jótevõjérõl. Nincs hát okuk félni. Idegen meg nem juthat el a kastélyba. Arnwood ott húzódik meg az erdõ mélyén, aki nem tudja az utat, nem ismeri a hatalmas erdõ minden fáját, bokrát, soha nem juthat el az ezredes otthonába. Beverley elbúcsúzott a gyerekeitõl. Megígérte nekik, hogy pár nap múlva hazatér, kérte addig legyenek jók. A nagyok vigyázzanak a kicsikre és különösen lelkükre kötötte a fiúknak, hogy maradjanak a kastély közelében, ne kóboroljanak el, mert lehet, hogy ellenséges csapatok vonulnak át az erdõben. Megtalálhatják a kastélyt és ki is rabolhatják. Azután még egyszer megcsókolta mind a négy gyereket, Edwardot, Györgyöt, Alicet és Editet, lovára pattant és elvágtatott. Vele voltak hûséges szolgái, vadászai, akik lelkesen követték az ezredest háborúban úgy, mint békében. Egy negyed órai vágtatás után egyszerre Beverly megállította csapatát. A sûrûben egy kis kunyhó ötlött szemében és eszébe jutott, itt lakik legrégibb, leghûségesebb vadásza, az öreg János bácsi, aki már apját is hûen szolgálta. János bácsi ültette elõször lóra, mutatta meg neki elõször, hogyan kell puskával bánni. Bemegy az öreghez, meg kéri, legyen gondja a gyerekekre, nézzen utána, hogy ne szenvedjenek semmiben sem szükséget. János bácsi szerencsére otthon volt. Puskáját tisztogatta a kis pitvarban, amikor az ezredes belépett hozzá. Könnyes szemmel hallgatta ura kérését, és meg ígérte, hogy vigyáz a gyerekekre. És ezután Beverly már könnyebb szívvel folytatta útját, mert tudta, hogy igazán hûséges gondviselõre bízta a gyerekeket. János bácsi nem is fejezte be munkáját. A puskát, úgy ahogy volt, vállára akasztotta és elindult a kastély felé. Fegyver nélkül nem akart útnak indulni, háborús világban sokszor kell védekezni. De meg Én Újságom

nem tudta, el vannak-e a kastélyban élelemmel látva, minden esetre visz valami vadat ebédre. Azután körülnéz a kastélyban, mert bizonyos, hogy az a félkegyelmû Mihály, meg az asszonynép elvesztette fejét, azt sem tudják mihez kezdjenek. Hetvenéves jócskán elmúlt már az öreg János, de háta még egyenes, fürgén szedi lábát és jobban hall, élesebb a szeme mint sok fiatalé. Most is, amint óvatosan bandukol elõre, hogy el ne riassza a vadat, a távolból mintha lódobogást hallana. Megállt, figyelt. Igen, most már biztos, hogy nem tévedett, lovasok közelednek a keskeny ösvényen. Lehet, hogy jó barátok, de az is lehet, hogy ellenség, mindenesetre jó lesz megtudni, hogy kerülnek ide, mi járatban vannak. A lódobogás egyre közelebbrõl hallataszik. De azután azt is hallja az öreg János, hogy a kis tisztáson pihen a csapat. Óvatosan közelebb csúszik és nem sokára hallja is hogy mit beszélnek. Az ezredes elmenekült mondja a csapat vezetõje. Õt nem tudtuk elfogni. Most hát megkeressük a kastélyát és végzünk gyerekeivel. Akkor aztán nem lesz sok öröme abból, hogy kisiklott kezeink közül. De hogy találunk oda? kérdezte egyik társa. Ferke errõl a vidékrõl való, azt ígérte, oda vezet - felelte a vezér. János bácsi rémülten ismerte fel az egyik emberben a tolvaj Ferkét, aki az ezredes vadásza volt, de mert lopáson érték, elkergették a kastélyból. Úgy látszik ezért akar a legény bosszút állni. Sietni kell a kastélyba, elvinni a gyerekeket, mert ott sincs már az életük sem biztonságban. János óvatosan kúszott hátrafelé. Még hallotta, amikor megbeszélték, hogy elõbb pihennek, esznek és csak azután folytatják az útjukat Arnwood felé. Ideje hát van, elõbb ér a kastélyba mint õk, hogy azután mi lesz, azt majd meglátja. Egyedül nem védheti meg a gyerekeket, de talán majd megsegíti az Isten, tud rajtuk valaki segíteni. Amikor már nem félt, hogy léptei zaját meghallják a martalócok, futni kezdett és nemsokára ott állt a kastély udvarába. Ott találta a négy gyermeket. Amikor János bácsit megpillantották, boldogan szaladtak elébe. Csakhogy itt van János bátyja, - kiáltott boldogan György. El akartunk már menni magához, mert képzelje, mindenki itt hagyott bennünket. Felültek egy kocsira és elment Minna és az öreg szakácsné és a konyhalányok, még Kati is pedig Õ meg ígérte apának, hogy gondja lesz a kis leányokra. Mihály hajtott, mind Lynigtonba mentek. Mi is el akartunk velük menni, de azt mondták nincs hely a kocsin, majd Mihály visszajön értünk. Össze is csomagoltuk a ruhánkat, Edward eltette a pénzt, amit apa hagyott itthon, de úgy látszik elfeledkeztek rólunk. János bácsinak összeszorult a szíve. Elvetemült, gonosz teremtések. A maguk bõrét féltették és itt hagyták egyedül ezeket a szerencsétlen gyerekeket. De most nincs idõ se sokat gondolkodni, se sokat beszélni, mert az idõ fut és nemsokára a nyakukon az ellenség. János bácsi karjára vette a kicsi Editet, aki csöndesen sírt Kati után és így szólt a fiúkhoz. Úrfiak, ellenséges lovasokkal találkoztam az erdõben. Nem tudom merre mennek, mi járatban vannak, de azt tudom, hogy itt nem maradhatunk, nem volnánk biztonságban. Pár napra eljönnek hozzám, az én kis házamban, ott bevárjuk, amíg apa hazatér. A kis leányokat nem kell megijeszteni, azt mondjuk nekik, kirándulunk János bácsihoz. És most gyorsan a batyukat, siessünk ne hogy itt érjenek bennünket az idegen katonák. A gyerekek boldogan fogadtak szót János bácsinak. Jólesett nekik, hogy nincsenek egyedül, van valaki, aki gondol rájuk, törõdik velük. A batyukat Edward lovára rakták és a kis csapat megindult János bácsi erdei otthona felé. Az öreg, és Edward szomorúan, szótlanul indultak útnak. János bácsi Editet vitte, Edward a lovat vezette. A két gyerek azonban vidáman ugrált. Õk még nem tudták, hogy baj van. Csak azt, hogy mennek János bácsihoz, aki meg ígérte, hogy egész nap játszani fog velük. Ágyat farag Alice babájának kis nyuszit hoz Editnek, majd meglátják, milyen pompás élet lesz a kedves kis kunyhóban. Azután vagy apa jön haza, vagy Mihály jön meg a kocsival és elviszi õket Anna nénihez, egy másik nagy kastélyba. folytatása következik 2 Én Újságom

CSODÁK VILÁGA: A VÍZBE VESZETT SEREG Én Újságom 3

4 Én Újságom

Kókuszos piskóta Hozzávalók 4 személyre: 6 db tojás; 12 dkg kristálycukor; 12 dkg finomliszt; 25 dkg csokoládé; 1 csomag vaníliás cukor; 1 csomag kókuszreszelék; Elkészítése: A tojásokat kettéválasztjuk. A sárgáját a kristálycukorral habosra keverjük, majd lazítjuk a fehérjékbõl vert kemény habbal. Beleszitáljuk a lisztet, összekeverjük, majd kivajazott, lisztezett tepsibe öntjük. Elõmelegített sütõben 180 C fokon körülbelül 20 perc alatt aranybarnára sütjük. A csokoládét vízfürdõn felolvasztjuk, ízlés szerint tehetünk bele vaníliás cukrot is. A kihûlt piskótát kockákra vágjuk, belemártjuk a csokoládéba, és megforgatjuk a kókuszreszelékben. Jó étvágyat kívánok hozzá! JUPITER ÉS A MAJOM Egy régi római rege szerint Jupiter, az istenek atyja bõséges gyermekáldással boldogította az élõlényeket. Föl is vonult elõtte valamennyi, s õ boldogan szemlélte, hogy mennyire megsokasította a földön az embereket és az állatokat. Az emberek és állatok között sorra elvonult elõtte a karcsú õz vékony lábú, kecses kis gidájával; elcammogott az elefánt apró ormányú, bumfordi fiacskájával; brummogva közeledett a medve, oldalán a fényes szõrû, gömbölyû kis boccsal; hatalmas ugrásokkal tûnt fel a kenguru, erszényébõl vidáman tekingetett kifelé ragyogó szõrû kicsinye; megható volt a "fiahordó", amint hátán cipelve, büszkén hozta egérnagyságú, csinos kis fiait. Megjelent az ember is: karján hozta mosolygó, göndör hajú gyermekét. Jupiter s az istenek valamennyien gyönyörködve nézték a rózsás arcú, eleven apróságot. Még hátravolt egy: a majommama, kisfiával. Féltékenyen és gondosan szorította keblére a tömpe orrú, meztelen, csúf kis jószágot. Bizony, semmi szép nem volt szegénykén: fülig érõ szája, apró, pislogó szeme, ráncos pofácskája szinte visszataszítónak látszott. Jupiter, amint meglátta, jóízût nevetett, s a többi isten is mintha csak példát vett volna róla, harsányan elnevette magát. A szegény, megcsúfolt majommama megállt az istenek gyülekezete elõtt, szemrehányón rájuk tekintett, és szomorúan ezt mondta: - Jupiter és ti, istenek, ti fényben és dicsõségben fürödtök, tiétek a világ minden kincse, pompája és szépsége, de nekem a gyerekem, ez a kis majom az egyetlen kincsem. Hát mért nevettek rajtam, hiszen énnekem õ a legszebb az egész világon! Én Újságom 5

DAIDALOSZ ÉS IKAROSZ legendája Valamikor, sok-sok ezer évvel ezelõtt, Minósz király uralkodott Kréta szigetén. Hogy, hogy nem, ennek a királynak egyszer egy szörnyeteg fia született. Minótaurosz volt a neve a szerencsétlen teremtménynek. Ökörfeje volt és félig ember, félig sárkány teste, tápláléka pedig csak emberhús. Hiába kínálgatták bármiféle étellel, mindig csak emberhúsra vágyakozott. Minósz király megrémült, hogy ilyen fia született. Azt gondolta, legjobb lesz elrejteni ezt a csodálatos teremtményt az emberek elõl, hiszen különben, ha szabadon ereszti, fölfalja minden alattvalóját. Volt a királynak egy görög építõmestere, Daidalosz. Híres szobrász és építõmûvész volt Daidalosz Görögország fõvárosában, Athénben, de menekülnie kellett hazájából, mert egyik versenytársát, aki ugyancsak mûvész volt, rút irigységbõl lelökte az athéni Akropolisz hegyrõl. Daidalosz Kréta szigetére menekült, és Minósz király szolgálatába fogadta a számûzöttet. Most pedig kapóra jött a királynak, hogy a híres építõmester az õ szolgálatában áll. Meg is parancsolta neki, hogy építsen olyan labirintust, vagyis útvesztõt, amelybõl az Õ szörnyeteg fia, Minótaurosz, sohase találhasson ki; õ majd aztán gondoskodik róla, hogy rabszolgák húsával etesse. Hiszen akkoriban az urak a rabszolgák életével is rendelkeztek, mintha azok nem is emberek, hanem állatok volnának. Nagyon hatalmas király volt ez a Minósz, úgyhogy a szomszédos államoktól is adót követelt. Athén városa is adót fizetett neki. Évente soksok ifjút és leányt követelt Minósz király Athén városától eledelül a Minótaurosznak. Egyszer azonban Athén megelégelte ezt a kegyetlen emberadót, és egyik legnagyobb hõse, Thészeusz fölkerekedett, és elindult Kréta szigetére, hogy megölje a kegyetlen szörnyeteget. Csakhogy a labirintus olyan veszedelmes volt, hogy oda senki be nem merészkedhetett, hacsak nem számolt le életével. Thészeusznak mégis sikerült bejutnia, mégpedig Minósz király leánya, Ariadné segítségével. Ariadné nagy gombolyag fonalat adott az athéni hõs kezébe, a végét megerõsítette a labirintus bejáratánál, úgyhogy a hõs ennek a fonalnak a nyomán bármikor visszajöhetett. Thészeusz be is ment a veszedelmes útvesztõbe, megtalálta a szörnyeteget, megölte, és a fonal segítségével kijött az útvesztõbõl. Mivel azonban tudta, hogy Minósz király boszszút állhat rajta a szörnyeteg királyfi meggyilkolásáért, igyekezett minél elõbb elmenekülni Kréta szigetérõl. Sikerült is Ariadnéval együtt eltávoznia, s így megmenekült a király bosszúja elõl. Daidaloszt egyre jobban gyötörte a honvágy, mindenáron szeretett volna visszamenni szülõvárosába, Athénbe. Thészeusztól hallotta, hogy az athéniek már elfelejtették a bûnét, s elhatározta, hogy hazatér a krétai számûzetésbõl. De hogyan mehetett volna el innen, mikor a király minden kikötõt katonákkal õriztetett, és hajó sem volt, amelyen tengerre szálljon? Daidalosz azonban ezermester volt, és mikor a menekülésrõl gondolkozott, kétségbeesésében az az ötlete támadt, hogy ha a tengeren nem sikerül menekülnie, akkor talán a levegõn át sikerülhet a szökés, hiszen a levegõben Minósz király nem állhatja útját. Ezért elhatározta, hogy szárnyakat készít magának, valamint fiának, Ikarosznak, és kirepül a krétai fogságból, így jut haza szülõvárosába, Athénbe. Daidalosz tehát óriási madártollakat szerzett. Elõbb fiának két karját ragasztotta tele tollakkal, úgyhogy az ifjú hamarosan szárnyas emberré változott. A tollakat Daidalosz viasszal ragasztotta Ikarosz karjához, és fonalakkal oda is kötötte. Pontosan úgy rendezte mintha madárszárnyak volnának. Az ifjú Ikarosz mosolyogva nézte apja mesterkedését, puhítgatta a viaszt, suhogtatta a szárnyakat, és folyton ott lábatlankodott apja körül. 6 Én Újságom

Daidalosz mégis elkészült nagyszerûen kieszelt mûvével, és egyszer csak fiával együtt ott állt, szárnyasan, az útvesztõ bejáratában. Kipróbálta szárnyait, egyet-egyet suhintott velük, fölemelkedett a levegõbe, és hosszú ideig fönt maradt, mintha úszott volna. Most aztán készen voltak az útra. Mindenekelõtt oktatta fiát: Édes fiam, Ikarosz, mindig olyan magasságban repülj, mint én; se lejjebb ne ereszkedj, se följebb ne szállj, mert lent a tenger vizétõl megnedvesedik és nehezebb lesz a szárnyad, fönt pedig a nap tüze leolvasztja róla a tollakat. Mindig csak engem figyelj, egyenletesen evezz szárnytollaiddal, és ne vetemedjél vakmerõ repülésre. Könnyezett az öreg Daidalosz, miközben Ikaroszt oktatta, a keze is reszketett. Meg is csókolta fiát búcsúzóul, és óvatosan felröppent, mint a fecske, s hátra-hátra tekintett mint amikor a madár tanítja repülni fiókáját, vajon követi-e Ikarosz. Odalent a földön fölnézett a halász, aki türelmesen tartotta horogvesszõjét, fölnézett a szántóvetõ, és az ekeszarvára támaszkodott, amikor meglátta a repülõ embereket. Persze azt hitte, hogy istenek, hiszen úgy tudta, hogy emberek nem repülhetnek a levegõben. Azok ketten pedig csak szálltak, szálltak, és az apa már örvendezett, hogy fiával együtt szerencsésen eljut szülõvárosába. Igen ám, de az ifjú Ikarosz nem tudott uralkodni fiatalos merészségén, megfeledkezett apja intelmeirõl, és vakmerõen nekivágott a levegõnek, hogy felrepüljön a napba. Csakhogy a nap tüze megolvasztotta a viaszt, amellyel Daidalosz a szárnytollakat odaragasztotta, s így a tollak egymás után lehulltak Ikarosz karjáról. Most már két puszta karjával csapkodott a levegõben, de nem bírta tovább fenntartani magát. Remegõ ajakkal kiáltozta atyja nevét, de hiába: menthetetlenül lezuhant, és elnyelte a tenger. Mikor Ikarosz eltûnt apja szeme elõl, a szerencsétlen Daidalosz kétségbeesetten kiáltozni kezdett: Ikarosz, Ikarosz, hol vagy? De már senki sem felelt kiáltozás ára, s felelet nélkül is hamarosan megtudta a szomorú valóságot: megpillantotta fiának szárnytollait a tenger színén. S akkor megátkozta ezermester-tudományát, megátkozta vakmerõségét. Aztán leszállt az egyik szigetre, ott a halászok segítségével megkereste és eltemette fia holttestét. Azt a tengert, amely Ikaroszt elnyelte, Ikáriaitengernek, a szigetet pedig Ikáriának nevezték el VÉGE. Én Újságom 7

A legnagyobb kevert ital elkészítése: 2002. október 11.-én a budapesti E-klubban elkészült hazánk legnagyobb kevert itala. A Gondán Gertrúd üvegmûvész által megalkotott és 160 literesre hitelesített üvegpohárban Morafcsik Péter mixer az alábbi anyagokból készített italt: 96 liter narancs juice 4 liter mangó püré 20 liter vodka 10 liter Blue Curacao 10 kg jég díszítéshez friss gyümölcs mindösszesen 143 liter össztérfogattal. A legtöbb fekvõtámasz: A legtöbb fekvõtámasz egy óra alatt. A fekvõtámaszok Guinness által megkövetelt szabályosságához fért némi kétség, de ennek ellenére az ország legnagyobb teljesítménye ebben a mûfajban Húri László kísérlete. A képeken Húri Laci a 3768 fekvõtámasz egyikénél-másikánál. A legnagyobb gyertya 2002-ben, Halottak Napja alkalmából Uszód községbe invitált minket a település polgármestere. Ott állították fel és gyújtották meg az ország és minden bizonnyal a Föld legnagyobb gyertyáját, mely a több kanóca segítségével napok alatt égett le. Errõl tanúskodik az itt látható kép is. Üdvözlettel: Kati Ki volt Faraday? 1. Táncdalénekes. 2. Fizikus. 3. Kormányfõ. Mi a piszke? 1. Ribizli. 2. Egres. 3. Piszkavas. Miért húzza össze a szárnyát a fecske repülés közben? 1. Megijed valamitõl. 2. Hogy felgyorsuljon. 3. Nem is húzza össze. Miért nem lehet tüzet gyújtani a Holdon? 1. Mert nincs tûzifa. 2. Mert az erõs hold-szél elfújja a lángot. 3. Mert a Holdon nincs levegõ. Ki írta a Légy jó mindhalálig címû regényt? 1. Jókai Mór. 2. Mikszáth Kálmán. 3. Móricz Zsigmond. Milyen sportág olimpiai bajnoka Balczó András? 1. Öttusa. 2. Vívás. 3. Vízilabda. 8 Én Újságom

BABAHÁZAHÁZ SZÉKESFEHÉRVÁR VÁRON Immáron ötödik éve várja látogatóit a székesfehérvári Moskovszky gyûjtemény. A kollekciót Dr. Moskovszky Éva és édesanyja, Auer Erzsébet gyûjtötte 70 év alatt. Dr. Moskovszky Éva az Önkormányzattal kötött szerzõdés értelmében 25 évre letétbe helyezte gyûjteményét. A Megyeház u. 17. száma alatti épület földszintjének 7 szobájában, 63 együttesben, babaházakban, babaszobákban és életképekben gyönyörködhet a látogató. A babaszobák legrégibb bútorai a XVIII. század elejérõl, közepérõl származnak, asztalos mintadarabként vagy remekként készültek: intarziás tabernákulumok, sublótok, szekrények, szekreterek. Ezek a darabok adják meg egy-egy szoba alaphangulatát, amelyet korabeli pici porcelánok, textilek, képek, fém dísztárgyak egészítenek ki és porcelánfejû babák népesítenek be. A több ezer darabból álló gyûjtemény valamennyi darabja magas színvonalú, az adott kor mívesen elkészített terméke: XVIII. századi elefántcsont szobrocskák, miniatûrök, ezüst gyertyatartók és csillárok, XIX-XX. századi minikönyvek és naptárok. Cím: 8000 Székesfehérvár Megyeház u. 17. Az autóbusz pályaudvartól és a Bazilikától 100-100 m-re található a történelmi belvárosban. Nyitvatartás: hétfõ kivételével 9-17 óráig Felnõtt 200 Ft, gyerek, nyugdíjas, csoportos 50 Ft, családi jegy 4 fõtõl 350 Ft, óvodás jegy 50 Ft, óvodás csoport 30 Ft. Illyés Endréné 8000 Székesfehérvár Fõ u. 6. Tel: 06/22-315-583 JÁTÉK HOLLÓ, HOLLÓ, HOL AZ OLLÓ? GALAMBOK Két szobron 25 galamb ült. Az elsõ szoborról a másikra átrepült 5 galamb, a másodikról pedig átrepült 7 galamb egy másik térre. Így az elsõ szobron kétszer annyi galamb maradt, mint a másodikon. Hány galamb ült eredetileg a szobrokon? Gondolkozz, számolj, a megoldást pedig küld be szerkesztõségünkbe! Olyan helyen játszhatjuk, ahol fák vannak, de szükség esetén a fákat helyettesíthetjük földre tett kövekkel, zsebkendõkkel, vagy akár a földre rajzolt körökkel is. Mindenki odaáll egy fához, egy játszó kivételével. Akinek nem jutott fa, az odamegy az egyik játszóhoz, és kérdezi, az pedig válaszol: Holló, holló, hol az olló? Katinál! (vagy másnál) A kérdezett azt a játszót mondja, amelyiket akarja. Akit mond, az szalad a kérdezett fájához, a kérdezett és a kérdezõ pedig együtt fut a mondott játszó fájához. Amelyikük elõbb odaér, odaáll a fához, és amelyiknek nem jut fa, az lesz a következõ kérdezõ. Én Újságom 9

"Házunk elõtt, kedves édesanyám, van egy magas eperfa " - dúdolgattam magamban a szolfézsórán tanult dalt, úgy húsz évvel ezelõtt, hazafelé menet. A zeneiskola jó húsz percnyi gyaloglásra volt az otthonunktól, s az idõt mindig a fülemben maradt dallamok visszazümmögésével ütöttem el. "Aláállok, kedves édesanyám, hogy ne ázzak alatta" - folytatódott tovább az ének, és én próbáltam elképzelni az eperfát: az általam ismert földiepret a fán. Nem nagyon sikerült. Csak sok évvel késõbb tudtam meg, hogy eperfának a Dunától keletre azt a fát hívják, amit nálunk, a Dunántúlon szederfának neveznek. Meglepõdtem, mert nagyvárosban nevelkedvén nem gondoltam, hogy olyan szavakat is használok, amelyek tájszavak, azaz egy tájszólás, más szóval: egy nyelvjárás szavai. Azt viszont már korábban megfigyeltem, hogy csókakõi dédnagyanyám másként ragozza a szavakat, mint én: a mibõl az õ szájából mibül, az attól pedig attul volt. Más volt, de mégis tökéletesen érthetõ. Azt is megértettem, amikor egy-egy dolgot, tárgyat nevezett meg kicsit szokatlan módon. Biztosan te is kitalálod, mit jelent a hajma vagy a vella (hagyma, villa). Amiben még ennek a dunántúli falunak a nyelve feltûnõen különbözik attól, amit a megyeszékhelyen, Székesfehérváron beszélnek, az az e hangok változatos hangszíne. Például a gyerek szót az idõsebbek úgy ejtik, hogy az körülbelül így hangzik: gyárék, rövid magánhangzókkal. A második szótagban lévõ, e és é közötti hangra külön nevünk is van: ez a zárt e, jelölése: ë. Ez a hang szinte az egész magyar nyelvterületen megtalálható, kivéve Északkelet-Magyarországot és az erdélyi Mezõséget, valamint Budapestet. Az említett területeken kívül bárhol jársz a Kárpát- Mi terem az eperfán? Anyan yanyelvünk yelvünk színei medencében, hallhatod a zárt ë hangot, fõleg a nagyvárosoktól távolabb esõ településeken, s leginkább az idõsebbek beszédében. Ennek az az oka, hogy a televízió és a rádió egész Magyarországon, sõt a határokon túl is terjeszti a köznyelvet, azaz a nyelvjárási elemektõl mentes nyelvváltozatot. A vidéki fiatalok és középkorúak hamar megszokják a köznyelvet, hiszen az iskolában is ezt tanulják, és ezt tartják helyesebbnek, értékesebbnek. Akik naponta bejárnak egy nagyvárosba tanulni vagy dolgozni, megtanulják a városi kiejtést, szóhasználatot. A városiakkal beszélve õk már ezt használják, és a tájszólás fokozatosan háttérbe szorul a beszédükben. Sok falusi ember nem szeretné, ha nyelvhasználata elárulná, honnan jött, ezért tudatosan hagy fel a nyelvjárási beszéddel. Pedig a tájszólás nem akadályozza a megértést. Igaz ugyan, hogy vannak olyan helyzetek, amelyekben a nyelvjárás használata kevéssé elfogadott (pl. a hivatalban), de a legtöbb beszédhelyzetben nyugodtan lehetne használni. Hiszen szegényebbek leszünk azáltal, ha nyelvünk sokféle színét, ízét veszni hagyjuk. Nyáron sok gyerek megy nyaralni, kirándulni. Ha alkalmad nyílik ellátogatni egy másik településre, faluba vagy városba, figyeld meg, hogyan beszélnek ott az emberek! Ha találkozol érdekes, számodra addig ismeretlen szavakkal, amelyeket azon a vidéken használnak, írd meg a szerkesztõségbe! Ha azon a településen, ahol élsz, használnak jellegzetes tájszavakat, arról is várjuk beszámolódat. Az újságban lehetõséged nyílik arra, hogy ezeket a többi olvasóval is megismertesd. A borítékra írd rá: Mi terem az eperfán? Lakatos Rita 10 Én Újságom

GYÖNGYÖSHÁZ- KÉZMÛVESTÁBOROK OK Több mint 100 éves parasztház, mely a XIX. század végi, XX. század eleji túrkevei szegényparaszti életet eleveníti fel. Berendezését a korra jellemzõ bútorok és használati tárgyak együttese alkotja. A kemencés szobában a tulajdonos - Nagyné Sallai Erzsébet gyöngyfûzõ alkotásaiból készült állandó kiállítás látható; innen ered a ház elnevezése. Különlegessége, hogy a tárgyakat meg lehet érinteni, a kemence szélére leülhet az idelátogató vendég. Az épület szállásként is funkcionál, mely családok elszállásolására is alkalmas. Az itt megszálló vendégek részére alkalmanként kézmûves programot (gyöngyfûzés, textilfestés, bõrdíszmû, szalvétatechnika, stb.) biztosítunk. Nyáron a helyszínen kézmûves táborok is megrendezésre kerülnek maximum 20 fõs csoportokban. Napi 4-6 óra kézmûves foglalkozás (gyöngyfûzés, bõrmunkák, textilfestés, szalvétatechnika, makramé), gazdag szabadidõs Cím: Túrkeve, Kálmán Király utca 18. Információ: Nagyné Sallai Erzsébet 5420 Túrkeve, Kuthen Király utca 11/11. Telefon: +36(70)220-4720 E-mail: gyongyoshaz@freemail.hu Honlap: gyongyoshaz.addel.hu program (élménystrand, városnézés, Berettyóparti túra, népdaltanulás, népi ételkészítés, zenés est). Az itt elkészített tárgyakat a résztvevõk magukkal vihetik. Kedvezmények: visszatérõ vendégek részére 10%, egy szezonban a második, illetve harmadik hétre további 5%, család vagy testvérek részvétele esetén a második személy részére 10%, a harmadik személy részére 15%. Én Újságom 11

Kézmûves - íjász nomád tábor a 10-15 éves korosztály k számára A Kõszegi-hegység lábánál fekvõ MARTON - SZÁLLÁS várja azokat a kalandvágyó gyerekeket és fiatalokat, akik szívesen megismerkednének a honfoglaló magyarság életével és kultúrájával. Igazi felüdülésre, vidám játékokra, új ismeretek elsajátítására van lehetõség. A 16 hektáros, erdõvel határolt MARTON - SZÁLLÁS, része az Írottkõ-Natúrpark természetvédelmi területének, a kék túra útvonala halad el mellette. A tábor folyamán megismerkedünk az íjászattal, a korabeli kéz-mûvességgel, megtanuljuk gondozni a lovakat, valamint lovaglási lehetõséget is biztosítunk, mindezt közvetlenül a természetben. A nyári táborokat max. 16 fõs csoportokban szervezzük. Idõpontjai a 10-15 éves korosztály számára: 2005. augusztus 24. - 2005. augusztus 26. A tábor díja: 25 000.- Ft. Érdeklõdni és jelentkezni lehet: Marton Ágoston: 06-70-243-2861 Marton Tünde: 06-70-211-4727 Szabó Viktória: 06-30-340-8089 e-mail: marton-szallas@freemail.hu PÁLYÁZAT A Pax Vitae Közhasznú alapítvány pályázatot hírdet általános és középiskolások részére az alábbi témakörben: - Szabadon választható technika: garfika, rajz, metszet, gipsz stb - A mû mondanivalója a családi béke, család harmóniája vagy egy családi érték ábrázolása. A legjobban sikerült alkotásokat díjazzuk., valamint bemutatjuk. Beküldési határidõ: 2005.09.20 I-III helyezett: 30.000-10.000 Ft utalvány Külön díjazottak: Tárgyi ajándékok Beküldési cím: PAX VITAE KÖZHASZNÚ ALAPÍTVÁNY, 8000 Székesfehérvár, Virág Benedek u. 26. További információ kérhetõ: paxvitae@prima.hu címen. NYEREMÉNY Szeretnénk az újságot úgy alakítani, hogy segítségedre legyen a mindennapokban is. Továbbra is várjuk leveleiteket, akár írásaitokat is melyeket szívesen megjelentetünk. Segítségünkre lenne, ha pár szóban leírnád és elküldenéd szerkesztõségünkbe, vagy mail-en, hogy mirõl olvasnátok többet, vagy milyen új témákban indítsunk rovatot. Terveink szerint a következõ számtól olyan sorozatot is beindítanánk, mely a tanulásban informatikában vagy a szabadidõs programok megtalálásában segít majd. Ahhoz hogy az Én Újságom valóban az "Én Újságom" legyen szükség van a ti véleményeitekre is. Ha megkülditek számunkra, mi egy Én Újságom tollal kedveskednénk, melyet a következõ számmal postázunk. Szerkesztõség elérhetõsége: ÉN ÚJSÁGOM 1074 Budapest, Alsóerdõsor 8.1/2. E-mail: enujsagom@prima.hu, ivbe@freemail.hu 12 Én Újságom

E AZ ELÕZÕ SZÁM MEGFEJTÉSE A E Ha ügyes vagy, a függõleges és a vízszintes sorokban is értelmes szavakat találsz. Törd a fejed! 1. A keleti népeknél a baksis borravalót jelentett. 2. A Velencei-tó Fejér megyéhez tartozik. 3. A lopótököt nem étkezési céllal termesztik. 4. Karol Wojtyla II. János Pál pápa néven lett ismertté. 5. A nünüke nagy testû bogár. 6. Attila hun királyunk testvére Buda volt. Én Újságom 13

NE BÁNTSD A MADARA ARAT! T! ÍRTA: PIROSKA NÉNI! AZ ÉN ÚJSÁGOM 1931. NOVEMBER 21-I SZÁMÁBÓL Szereplõk: Pisti, Juci a testvére, Pintyõke mama, Fecske, Csalogány, Cinke, Vörösbegy, Harkály, Tölgynéni, Nyárfakisasszony, Nyírfaúrfi, Fenyõ úr. (A madarak mind kisebb, a fák pedig nagyobb gyermekek) Színhely: Akármilyen nagy szoba, vagy elég tágas terem. ELSÕ JELENET Pisti, Juci. Pisti: hát nem jössz velem? Juci: nem megyek. Ezerszer mondtam már, hogy ilyen buta játékot nem játszom. Pisti: te vagy a buta! Mert a madártojásokat a Jóska jól megfizeti és a pénzbõl megvehetnéd magadnak a képeskönyvet. Juci: nem kell a könyv, én nem bántom a madarakat! Jobb volna, ha te sem tennéd, mert egyszer még nagyon megjárod. Pisti: Én nem vagyok gyáva lány és nem félek. Utoljára kérdezem, hogy jössz-e vagy nem? Juci: Nem megyek! Pisti: Akkor megyek egyedül és ha szólni mersz valakinek, békát teszek az ágyadba! /Elmegy/ MÁSODIK JELENET Juci: Jaj, de jó, hogy elment! Úgy féltem, hogy észre veszi a kis fecskét! Ide dugtam a fiókba, de nem mertem egészen becsukni, nehogy megfulladjon! Gyere kicsi madaram, most kapsz enni! /Kiveszi, eteti, itatja a madárkát./ Pedig igazán nem is olyan rossz fiú a Pisti, csak az a rossz szokása ne volna? Azt is a nagyfiúktól tanulta, azok fosztják ki a madárfészkeket. Pedig így is elég bajuk van. Lám ez is kipottyan a fészekbõl és most nem tudom visszatenni, míg édesanyja haza nem jön. Jaj csak Pisti meg ne lássa! / Fészket csinál a fiókban, játszik vele./ HARMADIK JELENET Pisti, Juci, aztán a többiek. Pisti: / beszalad. Meg van! /: Nincs itt senki? Jaj, de szaladtam? Te, Juci, azt hiszem, baj lesz! Megláttak! Olyan furcsa, nem is tudom, hogy mondjam el. Juci: / Úgy áll, hogy a kis fecskét eltakarja, meg van ijedve/: Mi történt? Mit láttak meg? És miért szaladtál úgy? Pisti: Ne fecsegj annyit, hanem segíts eldugni a tojásokat! Jönnek, és ha itt találnak baj lesz! Juci: Kik jönnek? Én segítsek neked? Hagytad volna ott a tojásokat! Nem segítek! Pisti: Mert haszontalan, rossz testvér vagy! Jaj, hová tegyem õket! / A kalapját dugdossa, abban vannak a tojások, siettében éppen a kis fecske mellé dugja be. Kopognak./ Pisti: Istenem, már itt is vannak! Mit tegyek? Legjobb, ha úgy csinálok, mintha nem tudnám, miért jöttek! Juci: Nem értem, mit beszélsz, de nem lehet váratni senkit. / Kinyitja az ajtót./ Tessék kérem! Jaj! / Meghökkenve nézi a bevonuló madarak és fák népét./ Kit tetszik keresni, kérem? Pintyõke: Ide jött be! Láttam! Csalogány: Én is láttam, ideszaladt! Cinke: Már majdnem elértem a csõrömmel, mikor megugrott! Vörösbegy: Nini, ott áll a haszontalan, fogjuk meg! / Mind Pisti köré sereglenek és közre fogják a megijedt fiút/. Pisti: Ké-kérem, mi-mit akarnak! É-én nem csináltam semmit! 14 Én Újságom

Nyírfaúrfi: Nem csináltál? Hiszem az én hátamon másztál fel a fészekhez! Itt a nadrágod gombja, ami közben leszakadt! Nyárfakisasszony: Egészen bizonyos, hogy õ volt, egy ágamat letörte, amikor elszaladt mellettem. Fenyõ úr! Csak lassan, kérem. Majd megvizsgáljuk a dolgot. Elõször is meg kell keresni a tojásokat, aztán ítélhetünk a bûnös felett! Mindenki segítsen keresni! / Keresnek, Pisti meg sem mer mozdulni./ Fecske mama: Nini, itt az én elveszett gyermekem! Ezt is ez a gonosz fiú hozta ide! És mellette itt vannak a tojáskák! Pintyõke mama: Jaj istenem, csak hogy megvannak! De egészen kihûltek már, mit tegyek! Biztosan meg is haltak a kicsi fiaim! / Sírni kezd/. Csalogány: Ne sírj, testvérkém, majd énekelek nekik, akkor talán életre kelnek! Vörösbegy: Vigyük õket az én fészkembe, az közel van! Harkály: Igen ám, de elõbb meg kell büntetni a madárrablót! Fecske mama: Az én fiamért is meg kell büntetni! Juci: / Aki eddig ijedten állott/: Nem kérem! Azt nem Pisti hozta, hanem kiesett a fészekbõl, én találtam meg! Vörösbegy: Nini ez a Jucika, aki télen ennivalót szokott nekem adni! Csalogány: És õ kergette el a nagymacskát, mikor a fészkembe akart ugrani! Fecske: Persze én is ismerem. És ha õ mondja, hogy a fiamat találta, akkor igaz. Fenyõ úr: Jól van, kérem, akkor ezt a kislányt megjutalmazzuk. De elõbb büntessük meg a bûnöst. Madarak: Büntessük meg, büntessük meg! Fenyõ úr: Mindenki sorra mondja el, hogy ez a gonosz fiú mit vétett ellene. Azután ítélünk! Madarak, ti kezdjétek! Pintyõke mama: Elrabolta tojásaimat, megölte gyermekeimet! Fecske: Kaviccsal dobálta a fészkemet! Csalogány: Le akarta verni a fészkemet, csakhogy a tövisbokor nem engedte! Vörösbegy: Parittyával lövöldözött rám. Harkály: Engem nem mert bántani, mert erõs vagyok! Fenyõ úr: Ennyi gonoszságot mûvelt? És mind ezt a kedves énekesmadarak ellen, akik tisztán tartják a gyümölcsfákat, megvédik hernyóktól, féregtõl, hogy viruljanak és teremhessenek! Fák, most ti beszéljetek! Tölgy néni: Letördelte hajtásaimat! Nyárfakisasszony: Letépte a ruhámat! Nyírfaúrfi: Össze-vissza farigcsálta a törzsemet, most is fáj még a seb. Fenyõ úr: Példás büntetést érdemel! Aki a madarakat pusztítja, fákat rongálja, és nem gondol arra, hogy azok is Isten gyermekei, az embernek édes testvérei, mert hasznára vannak. A fák védik naptól, széltõl, viharoktól, tüzelõt adnak, belõlük készül az ember sok bútora, sok hasznos eszköze. A madarak pedig a fákat szolgálják, védik õket a kártevõktõl. Mivel büntessük ezt a gonosz gyermeket? Én Újságom 15

Fenyõ úr: Hallottad az ítéletet? A jólelkû húgocskád kedvéért próbaidõt adunk neked. Ha az alatt semmi élõt nem bántasz, nem kínzol, nem rongálsz, nem büntetünk meg. De kötelességed, hogy a pajtásaidat is jóra tanítsd! Pisti: Megígérem, hogy úgy lesz. Ezen túl madárra, fára vigyázni fogok, mert tudom milyen hasznos barátai az embernek. Juci: Én is úgy teszek. Fenyõ úr: Akkor most Isten áldjon benneteket, ne feledjétek, amit láttatok! Juci: Nem feledjük! /Énekelnek/ Tölgy néni: Ássuk bele a földbe, hogy ne tudjon járni, mint a fák! Harkály: Zárjuk kalitkába, hogy rab legyen, mint a tõrbe esett madár. Pisti: / Keservesen sírva fakadt/: Jaj, csak azt ne, kegyelem, kegyelem! Fenyõ úr: Nincs kegyelem! Hát te kegyelmeztéle a madaraknak, fáknak? Csak elõbb még ezt a kisleányt megjutalmazzuk. Jöjj ide leányka! Mit szeretnél, amiért ilyen jó voltál? Juci: / Elszántan/: Kérem szépen, Fenyõ bácsi, ha igazán meg akarnak jutalmazni, engedjék szabadon a bátyámat! Nem rossz fiú õ sem, másoktól látta, amit tett. Megígérem, hogy ezen túl én vigyázok rá. Pisti: Megígérem, soha, soha többet! Nem is tudtam, hogy olyan rossz, amit teszek! Fenyõ úr: Megbocsássunk neki? Fecske: Kérem, a fiókámért, akit ez a leányka megmentett, talán lehetne. Csalogány: Elpusztulna a fogságba, mint az én testvérem! Fenyõ úr: Látod milyen jó szíve van a madaraknak, Pisti? Hát, ti fák, mit szóltok hozzá? Tölgy néni: Ha megfogadja, hogy megváltozik, meg lehetne próbálni. Nyírfaúrfi: Adjunk neki próbaidõt. Ha egy esztendeig megbecsüli magát, elengedjük a büntetését. Minden állat, élõfa jó testvérünk, Épp úgy éreznek, ahogy mi is érzünk. Rokonunk minden bokor és madár, Tõlük lesz gazdag, virágos a táj. Mindenik Isten kedves gyermeke, Mindeniknek drága az élete. Ki bántja a fát és a madarat, Nem érdemli meg a napsugarat. VÉGE Gyerekek, látjátok, a szerzõ, Piroska néni, bizonyos utasításokat már a darabban is ad, hogyan kell eljátszani a szerepeket. A keretet azonban a ti fantáziátok töltheti meg taralommal. A szereplõk kiválasztásával /a fák magas erõs gyerekek lehetnek, a madarak kisebbek/ a színészi játékkal sokat tehettek a darab sikeréért. Pisti az elején nagyon magabiztos, hetykén, szemtelenül viselkedik, a végére azonban megtörik, nagy-nagy hibáját felismerve szinte alázatossá válik. Juci erõs, határozott egyéniség, a madarak és fák megjelenése azonban õt is megdöbbenti. Fenyõ úr méltóságteljes, Nyírfakisaszszony szégyenlõs, és így tovább. Olvassátok el figyelmesen a szöveget, s próbáljátok közösen megfejteni a karaktereket: ki, hogyan viselkedik az adott helyzetben, hogyan beszél, milyen arcot vág. Ha akartok, jelmezeket, díszletet is készíthettek, színes krepp papírból ügyesen lehet dolgozni. Bizonyára azt is észrevettétek, hogy a környezet védelme, a természet szeretete milyen fontos dolog volt nagyszüleink, déd-szüleink életében is! Jó szórakozást! 16 Én Újságom

Gyerekek, remélem nem állított nehéz akadály elé az elõzõ feladat, mindanynyian meg tudtátok oldani. A szerkesztõségbe sok jó fordítás érkezett! A most következõ talán kicsit nehezebb lesz, de érdemes nekigyürkõzni, a legjobbakat, ahogy eddig is, díjazzuk! Akkor, hát, mindent bele! A történet Alice-rõl szól, aki átmegy a tükrön, és ott, a fordított világban sakkjátszmába keveredik, mint egyszerû gyalog. Ha eléri a nyolcas mezõt, királynõvé változik. De eléri-e? TROUGH THE LOOKING-GLASS /részlet/ One thing was certain, it was the black kitten that began at all. The white kitten had been anable to do aníthing for the last quarter of an hour, because the old cat was washing its face, very slowly and very carefully. But the black kitten was free to do what it wanted. The kitten was playing a grand game with a ball of wool. -Oh you bad little thing! -cried Alice, when she saw the tangled wool. -Why don't you play chess instead, Kitty? And that was the start. Suddenly they found themselves behind the looking-glass. But what happend there? They were standing on a chess-board. -Here are the Red King and the Red Queen, - Alice said in a whisper, in order not to frighten them. And there are two Castles walking together. And two of the Pawns, and a White Bishop reading a newspaper. Then suddenly an idea came to her. -If I don't hurry, I shall have to go back through the looking-glass, before I've seen the rest of the house, and the garden. I'll look at the garden first, I think. And came the more surprises in the garden VERSEK AZ ÉN ÚJSÁGOM 1931 NOVEMBER 7-I SZÁMÁBÓL BABI ÉS A KECSKE Ez aztán a bátorság, Akárki belátja. Kecske koma Babinak Hûséges barátja. Nem is fél hát Babika, Sem a kis testvére, Azért van a hû barát, Hogy õket megvédje. Ha, veszély van, résen áll, Minden bajt elhárít, Nem engedi bántani Az õ kis gazdáit. És, ha olykor Babikán, Erõt vesz a bánat, Ilyenkor is dolga van Jó kecske komának. Annyi részvét, szeretet Csillog a szemében, Babi ránéz, s a bánat Máris eltûnt szépen! László diák BÖLCS MONDÁSOK -IDEGEN KÖLTÕKTÕL- Gyermek leginkább olyanoktól tanul, Akit szeret, úgymond' a bölcs. Légy férfi, és tanulj te attul is, Akit gyûlölsz! Az, aki egyszer vétkezett, Jó útra ritkán fordul, Mert könnyen lesz ecet a borbul, De nem lesz borrá az ecet. Tövist ki maga hány oda, Amerre útja visz: Panaszra annak nincs joga, Ha szúrja a tövis. Gyermek! Ki egyre dicsér, Az sokszor ellenséged: Ki korhol, azt szeretné, Ha dicsérhetne téged. Radó Antal Én Újságom 17

NAVIGARE NECESSE EST N Hajózni muszáj A NAGY N FELFEDEZÉSEK KEZDETE A Hanza bukásával a németek kiszorultak a tengeri hegemóniáért folytatott küzdelembõl, ami ezt követõen az angolok, a franciák a portugálok és a spanyolok között folyt. A százéves angolfrancia háború (1339-1430) egyik elsõ komoly ütközete a tengeren zajlott le a németalföldi Sluys (l' Ecluse) városa mellett 1340-ben. A csatában még régi típusú gályák is részt vettek. Zabolátlanul terjedt a kalózkodás a tengereken, a kereskedelmi hajók és a part menti városok sehol nem voltak biztonságban. Ebben az idõben még az sem volt egyértelmû, ki a kalóz, s ki a kereskedõ A XV, XVI század legnagyobb méretû hajótípusa a karakk volt. A nagy felfedezések korai idõszakában a gyors karavella tette lehetõvé a tengeri utazásokat. Kolombusz két hajója a Pinta és a Nina is karavella volt a hajónapló tanúsága szerint, a zászlós hajó, a Santa Maria pedig minden bizonnyal nao. 1492 október 12-én a bátor hajósok, átszelve az Atlanti óceánt, kikötöttek Guanahami (San Salvador) szigetén. Afrika partjai mellett karavellák cirkáltak, a 18 Én Újságom

hosszabb tengeri utakra azonban a nagyobb méretû karakkokat használták. A korai középkor egyik kedvelt hajótípusa volt a kecses gallion. Amerika felfedezése után (Kolombusz haláláig úgy tudta Indiában járt!) folytatódtak a nagy tengeri felfedezõ utak. A portugál Vasco da Gama 1497 júliusában hagyta el hajóival Liszabont, három és fél hónap múlva elhajózott a Jóreménység foka elõtt, majd 1498-ban kikötött az elõ indiai Kalikutban. Ezzel a két nagy felfedezéssel megnyílott az emberiség elõtt a Föld teljes felfedezésének csábító lehetõsége. folytatjuk... Én Újságom 19

Kalcsó János /12/ nyári programok után érdeklõdik. Jani, a sárga oldalakon nyári programokról tájékozódhatsz. Egyébként levél is megy, abban minden benne lesz! Szabó Erzsike /Budapest/ Muki és Kunkorilla kalandjai sajnos véget értek, remélem az új sorozat tetszeni fog! Szanyi Dorottya /Novajidrány/ Dorottya, örülök, hogy tetszik neked az Én Újságom és annak is örülök, hogy teljesíthetem a kérésedet, ebben a számban ismét van "Játszunk színházat" Kétszeresen örülök tehát. De van egy harmadik is, ennek te is örülni fogsz, bele tettük a lapba a vízimalmot. Elõbb utóbb vicc is lesz, jó ötlet! A többit késõbb, figyeld a következõ számot, és írj újra, ha eszedbe jut valami! Pétery Tibornak. Tibor sajnálom, hogy nem jutottál egyrõl a kettõre matematikában, ahogy szellemesen írod, ne keseredj azért el, azt is meg kell becsülni, ha valaki a humán tárgyakból, történelembõl, irodalomból, nyelvekbõl jeleskedik. Többek kérdésére: Én Újságom reklámtollat azoknak a megfejtõknek küldünk, akik helyes válaszokat adtak! A tollakat külön kis csomagban fogjuk elküldeni. Jó nyaralást és kellemes szórakozást kívánok minden kedves olvasónknak a vakációban! Kérjük támogassák az ÉN ÚJSÁGOM at! Az adományokból rászoruló gyermekek részére szervezünk kulturális, sport és szabadidõs programokat. Fogjuk meg egymás kezét, és segítsünk együtt. Adószámunk: 18064405 1 42 Számlaszámunk: 11716008 20128122 20 Én Újságom...jó szóval oktasd, játszani is engedd szép, komoly fiadat! Elõfizethetsz az ÉN ÚJSÁGOM ra Nagy kedvk edvezmények! ezmények! 6 megjelenésre: e: 950 Ft 12 megjelenésre: e: 1800 Ft ÚJ ÉN ÚJSÁGOM Gyermekújság Fõszerkesztõ Poós László Felelõs szerkesztõ: Poós Gergely Szerkesztõség: 1074 Budapest, Alsóerdõsor 8. Tel.: 374-00-75 (este), 06 30 212 86 60 Kiadja: Ifjú Vesebetegek, Transzplantáltak és Barátaik Egyesülete 1083 Budapest, Bókay u. 53. Nyomdai kivitelezés: Pharma Press Kft. ISSN: 1586 7366 József Attila Kifestõ C = NARANCSSÁRGAN A = RÓZSASZÍN T = KÉK A = RÓZSASZÍN!