A tartalomból PÜNKÖSD

A tartalomból PÜNKÖSD Mit ér szemünk látás nélkül? Mit ér fülünk hallás nélkül? Mit ér a szív, mely nem szeret? Mit ér az agy, mely csak feled? Mit ér a kéz, mely nem mozog? Mit ér a lepergett homok? Mit ér a használt levegő? Mit ér a múlt, ha nincs jövő? Mit ér az elszáradt csontváz? Mit ér hit nélkül az egyház? Mit ér a felejtett áldás? Mit ér a bálványimádás? Mit ér ügyes képmutatás? Mit ér hazug önáltatás? Mit ér az elrontott élet? Mit ér az, mi semmivé lett? Mindez külön s együttesen sajnos nem érhet semmit sem. Ennyit ér csak az az egyház, melyet a Lélek fel nem ráz: Istent feled, Krisztust tagad, pünkösd nélkül bűnben marad! Dömötör Tibor Mit teszel te értem?... 4 Ami fontos... 7 A szőlőtő üzenete... 8 Bibliai zoológia: Az elefánt... 9 Bizonyságtétel...10 Watchman Nee élete (2.)...12 Keresztyén énekek és énekírók (3.)...14 Gyermeksarok...17 Milyen vagy?...18 Nehezen érthető bibliai helyek...20 Imádkozz mindenkor!...22 Az eladott bivaly...23 Jöjjetek, gyermekek!...24 Ne haragudj naplemente után!...25 Az emmausi tanítványok (2.)...26 A mágia (2.)...28 Bűn és bűnök...30 Vetés és Aratás 2006/2 (44. évfolyam 2. szám) Megjelenik negyedévente (D.v.) az Evangéliumi Kiadó gondozásában. HU ISSN 1586-5401 Szerkesztőség H-3300 Eger, Egészségház u. 23. Postacím: 3301 Eger, Pf. 648. Tel/Fax: 06-36-418-510 e-mail: v3218@t-online.hu Felelős szerkesztő: Soproni János Terjesztés H-1066 Budapest, Ó utca 16. Tel.: 06-1-311-5860 Fax: 06-1-275-0197 Evangéliumi Kiadó és Iratmisszió A lapot önkéntes adományokból tartjuk fenn, és mindenkinek költségmentesen megküldjük, aki azt írásban kéri. Kéziratot nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. 2 Vetés és Aratás

Kedves Olvasó! Ahogyan hosszabbodnak a nappalok, egyre több a fény, egyre többször simogat bennünket az áldott napsugár. Télen sokan szorongóvá, rosszkedvűvé válnak, és ezért leginkább a napfény hiányát teszik felelőssé. Nem igazán használ sem a mesterséges fény, sem a sok-sok vitamin. Milyen jó, hogy Isten gyermekeit nem be folyásolják az évszakok változásai! Mi a felhős napokon is az Úr Jézusra tekinthetünk, aki a világ világossága. De ez a világosság szellemi és örök. Ez a fény nemcsak a külső, hanem a belső, a szívben uralkodó sötétséget is elűzi: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága (Jn 8,12). Az Ő világossága még a népeknek és vezetőiknek a bölcsességét is szolgálja. Világosságodhoz népek jönnek, és királyok a rád ragyogó fényhez (Ézs 60,3). A pogányok világosságává teszlek, hogy eljusson szabadításom a föld határáig (Ézs 49,6). A zsoltáríró is sokszor tesz bizonyságot arról, hogy mit jelent számára az Úr szövétneke, az Ige, amely biztosan vezet az örök cél felé (Zsolt 27,1). A tavaszi napsugarak melengető simogatása, a megújító húsvét ünnepe után most itt vannak a pünkösd fényei. Amikor pünkösdkor a tanítványok együtt voltak, hirtelen lángnyelvek jelentek meg előttük, és: Mindnyájan megteltek Szent Szellemmel (Csel 2,4) Létrejött a Gyülekezet, az Úr Jézus Teste. Beteljesedett az Ő ígérete:...erőt kaptok, amikor eljön hozzátok a Szent Szellem, és tanúim lesztek egészen a föld végső határáig (Csel 1,8). Ezen ígéretek fényének kell ragyognia Isten gyermekeinek életéből ebbe a sötét világba (Fil 2,15). Elképzelhető, hogy egyszer majd nem lesz szükségünk napvilágra? Igen! Az új Jeruzsálem csodálatos szépségét emberi ésszel fel sem foghatjuk, mert ott: Éjszaka sem lesz többé, és nem lesz szükségük lámpásra, sem napvilágra, mert az Úr Isten fénylik fölöttük, és uralkodnak örökkön-örökké (Jel 22,5). ÁTRAGYOG-E RAJTUNK? Benéz a nap a templomablakon. Átragyog a színes ruhájú tizenkét férfialakon. Tarka foltokat vet a padsorokra, s a kisfiúra édesanyja mellett. Az nézi egy ideig álmélkodva. Aztán kérdez, legrosszabbkor talán. Megkérdi: Kik azok, édesanyám? Tart még az igehirdetés. Édesanyja csak arra figyel. S a kis kérdezőt súgva, hirtelen egyetlen szóval csendesíti el: Keresztyének! S hangzik tovább a prédikáció, szól az orgona, zeng az ének. Gyerekek! vetődik fel hittanórán néhány nap múlva váratlan a kérdés: Milyen emberek a keresztyének? Ki mondja meg nekem? Aztán egy kisfiú jelentkezik. Tanítója ilyen feleletet egyhamar újra aligha kap. A keresztyének olyan emberek, akiken átsüt a Nap! Milyen gyermeki, igaz felelet! Lehet-e annál drágább feladat, mint hogy rajtad, rajtam, mindegyikünkön átsüssön-ragyogjon a Nap?! Átragyogjon a sötét világba, és beragyogjon sötét szíveket! Nem, ennél szebb feladat nem lehet! Kísérjen hát egyre a kérdés tovatűnő évek alatt: átragyog-e, átsüt-e rajtad, átragyog-e rajtam a Nap?! Túrmezei Erzsébet 3 2006. évi 2. szám

Sok évvel ezelőtt Stenburg festő neve Düsseldorfban már híressé vált. Éppen műtermében állt, amikor Hugó páter, a gazdag Szent Jeromos templom plébánosa nem kis megbízást hozott. Tisztelendő uram, nagy megtiszteltetés számomra, hogy ilyen nagy oltárképet rendel, de a felkínált összeg nagyon kevés a munkához képest. Ezen a képen sok embert kell ábrázolnom, tanulmányozásukhoz sok idő kell. Jézus Krisztus keresztre feszítését nem könnyű megfesteni, hiszen már olyan sok kép készült róla. Nehéz lesz úgy megtervezni, hogy egészen más legyen, mint az eddigiek. Nem szabok határt a költségeknek, nem az egyház viseli a költségeket, hanem egy vezeklő. Az eredményes tárgyalás után jó hangulatban váltak el egymástól. A következő hetekben Stenburg elkészítette a terveket, és végigkutatta a zsidónegyedet megfelelő modellek után. Hugó páter meg volt elégedve. Csak azt kívánta, hogy a kereszt legyen a festmény középpontjában. Időnként eljött megnézni, hogy halad a munka. Közben kitavaszodott, a művészt pedig elfogta a vágy, hogy otthagyja Düsseldorfot. Vázlatfüzetével a környező vidéket járta. Egy nap egy cigánylánnyal találkozott. A művészt különösen élénk, tiszta szeme ragadta meg, amelynek kifejezése minden pillanatban változott. A fájdalom és az öröm olyan gyorsan váltakozott benne, mint a tó fölött elsuhanó felhők árnyéka. Állj csak meg egy pillanatra! kiáltott Stenburg, és gyorsan vázlatot készített róla. Nem csak szép, nem, sokkal több annál: csodálatos modell! Spanyol táncosnőnek akarom megfesteni! Megegyeztek. Pepita egy héten háromszor jött Stenburghoz, hogy lefesthesse. Percre pontosan érkezett. Első alkalommal igen meglepődött. Nagy szemével kíváncsian nézett körül a műteremben. Amikor észrevette az oltárképet, minden figyelmét már csak az kötötte le. Félénken kérdezgetni kezdte a festőt. Ki ez? mutatott a központi alakra. Krisztus válaszolta közömbösen Stenburg. Mi történik vele? Keresztre feszítik felelte kurtán a művész. Ecsettel a kezében szűkszavú ember volt. Most fordulj jobbra, igen, így jó lesz. És azok kicsodák, akik olyan dühös arccal állnak körülötte? Figyelj ide szólt a művész, nem beszélgethetek veled állandóan! Az a dolgod, hogy csendben maradj! A lány ijedten elhallgatott, de továbbra is arról a képről gondolkozott. Időnként összeszedte a bátorságát és újra kérdezett valamit, mert majd szétvetette a vágy, hogy minél többet megtudjon. Miért feszítik keresztre? Nagyon nagy bűnt követett el? Nem, nagyon jó ember volt hangzott a rövid válasz. Megint csak ennyit tudott meg, de minden szót úgy őrzött a szívében, mint egy nagy kincset. Ha jó volt, akkor miért feszítették keresztre? Utána újra szabadon engedték? Azért, mert... a művész letette az ecsetet, egyet lépett előre, és valamit igazított a lány ruháján. Mert? ismételte meg Pepita, lélegzetét visszafojtva. A festő újra visszament az állványához, aztán a lányra nézett, és kérdő arckifejezése miatt megsajnálta. Idehallgass, most az egyszer elmondom neked, de többé ne zavarj a kérdéseiddel! És elmondta neki a golgotai kereszt történetét. Pepitának minden új volt, a művésznek pedig olyan régi, hogy az ő szívét már nem is érintette. Lefestette a Megváltó 4 Vetés és Aratás

halálfélelmét anélkül, hogy egy ideg is rezdült volna benne, míg a lánynak már csak a puszta gondolatára majdnem megszakadt a szíve. Fekete szeme megtelt könnyel, amelyet büszkeségében el akart rejteni. Lassan megfordult: Ugye, nagyon szereti Őt, ha ilyen sokat tett önért? A férfi hirtelen elvörösödött. Szégyellte magát. A lány szegényes, kifakult ruhájában rég elment, de kérdő szavai még mindig visszacsengtek a művész lelkében. Megpróbált szabadulni tőlük, de nem tudott. Sietett elküldeni a festményt a megbeszélt helyre, de nem tudta elfelejteni a szavak lényegét: Mindez érted történt! Végül már nem tudta elviselni szíve gyötrelmeit, elment gyónni. Hugó páter végighallgatta. Mivel egyháza minden tanítását elhitte, feloldozta, és biztosította arról, hogy újra rendben van minden. A művész sokkal olcsóbban adta oda az oltárképet, mint eredetileg akarta, így egy-két hétig felszabadultabbnak érezte magát. Aztán újra feltámadt benne a kérdés: Ugye, nagyon szereti? És ez választ követelt. Stenburg nyugtalan lett, nem tudott dolgozni. Sokat járkált a városban. Egy nap több embert látott a városfalnál levő ház felé igyekezni. Megkérdezte, hogy mi történik ott, de senki sem tudott kielégítő választ adni. Ez felkeltette kíváncsisá gát. Néhány nap múlva megtudta, hogy egy idegen lakik ott, az új tanítás híve, tehát a megvetettek közül való, aki mindenben Isten Igéjére hivatkozik. Lehet, hogy ott megtalálja, amit keres? Elkezdett az összejövetelekre járni, hogy mindent megfigyeljen. De nem maradhat senki sem hidegen, ha a tűz közelébe megy. Ez a hívő prédikátor meggyőzően beszélt, és látszott is rajta, hogy Krisztus neki valóban mindent jelent. Stenburg megtalálta, amit keresett, és ami után annyira vágyott: az élő hitet. Új barátja egy időre kölcsönadta neki az Újszövetségét. Már nem kellett tovább keresnie. Szívében nagy szeretetet érzett. Mindezt értem tette, de hogyan beszélhetnék másoknak erről a szeretetről, erről a határtalan szeretetről, ami az ő életüket is meggyógyítaná, ahogyan az enyémet is meggyógyította? Jézus mindenkinek adja, de nem látják, ahogy én sem láttam régebben. Hogyan hirdethetném ezt a szeretetet? Hiszen én nem tudok prédikálni, nem tudok beszélni. Szívemben Krisztus szeretete ég, de nem tudom kifejezni. Miközben efölött töprengett, hirtelen egy darab szénkrétát fogott a kezébe. Pár vonással egy töviskoronás fejet vázolt fel. Eközben a szeme megtelt könnyel. Hirtelen egy ötlet villant át az agyán: Tudok festeni, majd az ecsetem hirdeti Krisztus szeretetét. A korábbi oltárképen Jézus arca csak a halál szenvedését fejezte ki, de az nem a teljes valóság. Kimondhatatlan szeretetet, végtelen irgalmat, önkéntes áldozatot kell látni rajta! Műtermében letérdelt és imádkozott: Uram, segíts, hogy úgy tudjalak megfesteni, amilyen vagy, hogy bizonyságot tehessek rólad. Festeni kezdett. Tehetsége feltámadt, szinte önmaga fölé nőtt. A keresztre feszítésről készített újabb képe olyan volt, mint egy isteni kijelentés. Végül nem akarta eladni, hanem szülővárosának, Düsseldorfnak ajándékozta. A képtárban állították ki, és a polgárok mindenfelől csodájára jártak. Aki megállt a kép előtt, elnémult, és a szíve megindult. A legtöbb látogató Isten szeretetének a bizonyosságával ment el, és lelkükben a kép alatti szavak visszhangoztak: Mindezt érted tettem mit teszel te értem? Stenburg is gyakran elment megnézni a képet. Hátul, a terem egyik sarkában állt, onnan figyelte a kép körül tülekedő embereket, és csendben kérte Istent, hogy áldja meg bizonyságtételét. Amikor egyik nap a látogatók már mind elmentek, egy szegény lányt vett észre, aki keservesen sírt a kép előtt. Miért vagy szomorú? lépett oda hozzá. A lány megfordult. Pepita volt. Most ismert csak rá. Uram, ha engem is így szeretett volna! mutatott a Megváltó arcára, aki a képről könyörülő szeretettel tekintett feléjük. Pepita, mindezt érted is tette! Ezután a festő elmondta neki ennek a szeretetnek az egész történetét. Késő estig, zárá- 5 2006. évi 2. szám

sig ültek egymás mellett. A lány figyelt, szinte itta a szavait, és hitt neki. Mindezt érted tettem! visszhangzott szívében ez a néhány szó. Azóta sok év telt el. A festő és a cigánylány már régen meghaltak, a mennyei dicsőségben voltak, amikor egy fiatal gróf Párizsba menet pompás kocsiján Düsseldorfba érkezett. Amíg a lovait megetették, elment a híres képtárba. Gazdag volt és művelt, a világ minden kincse elérhető volt számára. Amikor Stenburg festménye elé lépett, az mélyen megrendítette: Mindezt érted tettem mit teszel te értem? Újra és újra elolvasta a feliratot, és nem tudott szabadulni e kérdéstől. Szívébe markolt. Krisztus szeretete megragadta, és örökre foglyul ejtette. A síró nemesembert a teremőrnek kellett karon fognia és figyelmeztetnie a zárórára. Este lett, de a fiatalember számára most kelt fel az örök élet hajnala. Gróf Nikolaus Ludwig von Zinzendorfnak hívták. Visszament a vendéglőbe, kifizette a tartozását, majd beszállt hintójába, és végleg hátat fordított Párizsnak. Hazautazott Németországba, Herrnhut körüli birtokára. Attól a pillanattól kezdve életét, vagyonát, hírnevét, tekintélyét Krisztus lába elé tette, aki a kép által szólt hozzá. Stenburg festménye ma már nem látható a düsseldorfi képtárban. Tűzvész pusztította el. De Zinzendorf grófot Isten felhasználta, hogy Fiáról, a golgotai Megváltóról bizonyságot tegyen. Hamarosan ő lett a világmisszió egyik legnagyobb előmozdítója. Sok misszionáriust küldött ki részben a saját költségén olyan népekhez, akik az evangéliumot még sohasem hallották. Ő kezdte el a mindennapi Útmutató Igék nyomtatását, amely 2005-ben már 275 éve világszerte használatos a keresztyének körében, 50 nyelven, köztük magyarul is. El tudod te is mondani, hogy Jézus Krisztus érted is meghalt? A hit ereje Sose engedd, hogy becsapódjon ajtód Isten el tt! Tégy bizonyságot: minden er ddel áldod, szereted t! Hidd el hittel, szívdobbanással: az Égi Király! véd, riz, vihar, ha tombol, Nap süt, es szitál. Lelked szárnya hozzá repüljön, dallal zengve nevét! Megérzed majd, hogy az szerelme áradva árad feléd. És ha szíved csordultig telve tenned kell valamit. Mondd el, hirdesd, kiáltsd világgá: éltet jóság a hit! Seb k János, Ormosbánya Örökkévalóság Az igazak kőbe vésik nevüket, az istentelenek homokba írják emlékezetüket. Az igazak az örökkévalóság mezején szántanak barázdát, és olyan magot vetnek, amelynek gyümölcse mindörökre megmarad. Az istentelenek a vízen vonnak barázdát, és jóllehet, azon fényes csíkot hagynak maguk után, a hullámok ezt megint hamar elsimítják úgy, hogy még nyomuk sem marad. Csak az tart örökké, ami az örökkévalóságból származik. C. H. Spurgeon 6 6 Vetés és Aratás

Pünkösdi csoda Nem az a fontos, hogy Isten teljesítse a kívánságainkat, hanem az, hogy tegyük az Ő akaratát! Nem az a fontos, hogy sokáig éljünk, hanem az, hogy függőségben és engedelmességben éljünk Őelőtte. Nem az a fontos, hogy mit gondolnak és mondanak rólunk mások, hanem az, hogy Isten milyennek lát, mit mond Ő énrólam! Fontos a jó és átfogó bibliaismeret, de fontosabb az ismereteket az életben gyakorolni. Fontos, hogy boldogok legyünk, de fontosabb, hogy a környezetünket tegyük boldoggá. Fontosnak tartjuk, hogy megkíméljük magunkat a fájdalmaktól, de sokkal fontosabb az, hogy életünk szenvedései elérjék céljukat, amit Isten tervezett el! (K.L.) Ó, vonj közel magadhoz! Istenem, Megváltó drága Jézusom, minden bűnöm Téged ért fájdalom. A kereszten csordult ki drága szent véred, köszönöm alázattal, köszönöm Néked! Szent hőse a durva keresztfának, sír a szívem, a lelkem Temiattad. Sír bennem a fájó bűnös lélek, mert a bűnöm vitt halálba Téged. Felkínálom bűnbánattal szolgálatom, ami kedves volt eddig, mind odaadom. Így a veszteségem mind nyereséggé válik, ó, vonj közel magadhoz, fel a Golgotáig! Fórizs F. Rozália, Nagykároly Szomorkodó, de égre néző lelkek imádkoztak, még mindig reménykedtek. Együtt voltak a tanítványok árván, Mesterükre titokban most is várván. Csoda történt, megjelent nékik Jézus, lélekben jött és íme: test, vér és hús. Zárakat tört, ajtónak, szívnek zárját, megmutatta hívőknek Isten útját. Új testet kap, ki hiszi Jézus szavát, üdvösséget, ki nyitja szíve zárját. Szentlélek szól minden jézusi szóban: velünk marad Jézusunk rosszban-jóban. Dömötör Tibor 7 2006. évi 2. szám

Jézus Krisztus egy olyan képet tár elénk, amelyből megérthető, hogy milyen kapcsolatban van Atyjával és velünk, tanítványaival. Isten a szőlő ura és gazdája, azonban Ő olyan Úr, aki személyesen metszi szőlőjét, mert szereti azt. Az Úr Jézus azt mondja itt magáról, hogy Ő az igazi szőlőtő. A Bibliát olvasó ember előtt ismert, több ószövetségi igehely is említi, például a Zsoltárok 80,9, a Hóseás 10,1, hogy a szőlő Izráel népét szimbolizálja. Azonban ez a szőlő Isten odaadó munkája ellenére silány, rossz bogyókat termett (Ézs 5,4). Mindezen események után Isten az Ő Fiában, Jézus Krisztusban mutatja be a valódi szőlőtőt, az igazán jó szőlőt termő növényt. A szőlőtő sok mindent láttatni enged Jézus Krisztus személyéről. A teljesség igénye nélkül néhány jellemző tulajdonságáról szólnék: A szőlő fény- és melegigényes növény, asszimilációjához a legkedvezőbb fényerősség 20-30 ezer lux. Összehasonlításul: ha egy 100 W-os égő alá 1,5 m távolságra szobanövényt helyezünk, azt kb. 400 lux fényerősség éri. Ha te szőlővessző vagy, keve sebb fény, mint Jézus Krisztus, nem elégséges az életedhez! A Bibliában a fény, a világosság Istennek és az Ő Fiának a jelölésére szolgál. az Isten világosság, és nincsen benne semmi sötétség (1Jn 1,5). A fény szétárad, és az Isten közelségébe jutó ember cselekedeteire fény derül, azaz látható lesz, nyilvánosságra kerül, így az ember maga is világos lesz. Milyen nagy dolog, ha benned is teljesülhet Jézus Krisztusnak az a vágya, hogy Ő rád világítva tisztává, fényhordozóvá tegyen! A szőlő kúszó, liánszerű növény, amely túláradó módon évről évre sok hajtást hoz, többet, mint amire a szőlőművesnek a jó termés érdekében szüksége van. A sok hajtás leárnyékolja egymást, sok tápanyagot használ fel, és azzal a hátránnyal jár, hogy gyenge minőségű és apróbb fürtök képződnek. A szőlőműves a hajtásválogatással, metszéssel a fényt, azaz a jó termés zálogát biztosítja a kiválasztott termővesszők számára. A szőlő más növényekkel összehasonlítva a legmunkaigényesebbek közé tartozik. A szőlőtermesztők között ismert egy régi mondás: A szőlő szereti a görnyedt hátakat. Mi szintén sok munkát jelentünk az Atyának. Azonban az Atyáról ezt olvassuk az Ézsaiás 40,28-ban nem fárad el, és nem lankad el, értelme kifürkészhetetlen. Te sem róhatod fel Istennek, hogy nem gondol ügyeddel, hogy belefáradt gondozásodba! Az Úr a János 15-ben tizenegyszer használja a benne maradásra szóló figyelmeztetést. A szőlővesszők akkor maradnak a szőlőtőkén, ha részt vesznek a nedvkeringésben. Szellemi értelemben ez azt jelenti, hogy az Ige táplál bennünket, és Jézus Krisztus szeretete úgy áthat minket, hogy parancsolatait örömmel teljesítjük. A nedvkeringés azt ábrázolja ki, hogy akkor tudunk, mint vesszők, növekedni és gyümölcsöt teremni, ha a Szent Szellem személyesen szól hozzánk, mi pedig engedünk üzenetének, és megteszszük, elvégezzük a ránk bízott munkát a hit erejével. Kora tavasszal, amikor metszik a szőlőt, a megmetszett vesszőből nedv gyöngyözik ki, amit a szőlészek könnyezésnek mondanak. Ez biztos jele annak, hogy megindult a nedvkeringés, hamarosan kihajtanak a rügyek. Ha az Atya metsz téged, könnyezni, szenvedni fogsz, talán sajnálod magad, azonban biztos lehetsz abban, hogy krisztusi életerő kezdett munkálkodni benned azért, hogy részed legyen a gyümölcsképzésben. Az Atya ismeri a szőlőjét, tudja mennyi fürttel terhelheti. Manapság a szőlészek pontosan megadják a metszéskori rügy darabszámát tőkénként, amely biztosítja a megfelelő, jó termést. Ha Krisztusban maradunk emberi felelősséget vet fel a benne maradás, akkor életünk összhangba kerül az Atya akaratával. Arról ismerjük meg, hogy benne maradunk, és Ő mibennünk, hogy Szelleméből adott nekünk (1Jn 4,13; Csia fordítás). Varga László 8 Vetés és Aratás

Az elefánt az ormányosok (Proboscidea) rendjébe tartozik. Két élő faja van: az indiai (Elephas maximus) és az afrikai (Loxodonta africana) elefánt. Közös jellemzőjük a nagy testméret, a hoszszú ormány, az oszlopszerű lábak, a hatalmas fülek és a nagy fej. Bőrük szürkés vagy barna. Agyaraik, azaz a felső metszőfogaik életük végéig állandóan nőnek. Ormányaik nyílásában található ujjszerű nyúlványaikkal képesek apró tárgyakat is felvenni. Ha inni akarnak, ormányaikat teleszívják vízzel, majd szájukba fecskendezik. Ormányukat használják a táplálék megszerzésére is. Az ormánynyúlványokkal tépik le a táplálékot, a füvet és a gyümölcsöt. Az afrikai elefánt súlya elérheti a 7500 kg-ot, magassága pedig a 3-4 métert. Ezzel szemben az indiai elefánt súlya 5-6000 kg, magassága átlagban 3 méter. Életkoruk elérheti a hatvan évet is. Mindkét faj élettere általában a sűrű dzsungeltől a szavannáig terjed. Kisebb családi kötelékekben élnek, amelyeket egy-egy elefánttehén vezet. A bikák rendszerint külön csordákban élnek. Évszakos vándorlásukat a rendelkezésükre álló táplálék és víz határozza meg. Napi táplálékuk több mint 250 kg fű vagy egyéb növényi anyag. Az elefántokat sokszor harci eszközként használták. Erős, fedett fatornyot erősítettek a hátukra, ebbe három harcos fért bele a hajtón kívül. Minden elefánthoz 1000 páncélingbe öltözött, sisakos gyalogost és 500 lovast rendeltek. Csata előtt szőlő- és szederlevet tettek az elefántok orra elé, így ingerelték őket harcra. Az arbelai csatában (Kr. e. 331) Dáriusnak 15 elefántja vett részt. Nagy Antiokhosz a magnesiai ütközetben (Kr. e. 190) 54 elefántot vetett be. A zsidók a makkabeusi szabadságharcban találták szemben magukat elefántokkal. Liziásznak a zsidók elleni első hadjáratában 80, a másodikban 22 elefántja volt. A Bibliában nem talá- lunk leírást az elefántokról, de annál többször az elefántcsontról, amely már az ókorban is kedvelt és fontos kereskedelmi cikk volt. Értékét szépsége, tartóssága és faraghatósága adta. Az elefántcsontnak két fő típusa létezik, a kemény és a puha. A puha elefántcsont Afrika keleti részéből származik, és ez kapcsolódik jobban a bibliai eseményekhez. Ez az elefántcsont szép fehér, áttetsző, tartós, nehezen sérül, és a tűz nem fog rajta. Ez a keresett árucikk némelyek szerint Indiából szárazföldi úton jutott el Ázsia nyugati széléig, és onnan hajóval szállították tovább a Földközi-tengeren, mások szerint viszont Afrikából érkezett Elő-Ázsiába. Salamon királynak tarsisi hajók szállították az elefántcsontokat: Mert a király Tarsishajói a tengeren Hírám hajóival jártak. Háromévenként egyszer érkeztek vissza a Tarsis-hajók, és hoztak aranyat, ezüstöt, elefántcsontot (1Kir 10,22) Ezékiel idejében a dedáni kalmárok karavánjai vitték Tíruszba ezt az árut (Ez 27,15). Az elefántcsontot sokféleképpen használták fel. Díszítések és luxustárgyak készültek belőle. Salamon egy nagy elefántcsont trónt csináltatott, beborítva színarannyal (1Kir 10,18). Aháb elefántcsont palotát építtetett (1Kir 22,39). Ámosz az Úr ítéletét hirdette a hivalkodó elefántcsont házakkal kapcsolatban: Amikor megbüntetem Izráelt bűnei miatt,...elpusztulnak az elefántcsont házak... (3,14-15) A zsoltáros pedig így ír róla: Mirha, aloé, kaszszia illata árad minden öltözetedből, elefántcsont palotákból hárfák vidámítanak (45,9). Készült belőle ágy is: Elefántcsont ágyakon heverésznek, pamlagokon terpeszkednek, megeszik a nyájból a bárányokat, és a hizlalóból a borjúkat (Ám 6,4). Az elefántcsont szép színe adott lehetőséget arra, hogy az Énekek énekében az emberi test szépségét hozzá hasonlítsák. A menyasszony így írja le vőlegénye szépségét: Kezei aranyhengerek topázzal borítva, dereka elefántcsont szobor zafírokkal rakva (5,14); és a vőlegény ezt mondja a menyasszonyáról: Nyakad elefántcsont torony, szemeid hesbóni tavak a batrabbimi kapunál (7,5). Az ásatások során előkerült leletek azt tanúsítják, hogy sokféle edény, szobor és dobozok berakásos díszítése, tű, fésű, írószerszám készült elefántcsontból. Az eddigi legnagyobb, több mint 300 darabból álló elefántcsont-gyűjtemény a megiddói ásatások során került elő Izráel területén. K. J. 9 2006. évi 2. szám

Horvátországban születtem, és hatéves koromban kerültem a Vajdaságba. Gyermekkoromban sok nehézségen mentem keresztül. Korán maradtam egyedül édesanyámmal és a kicsi húgommal. Édesanyám, a hagyományokhoz híven, katolikus vallás szerint nevelt bennünket. Így lettem vallásos. Amikor kitört a délszláv háború, engem is elfogott a félelem és a másik nemzet iránti türelmetlenség. A szülőföldem megszállása miatt eldöntöttem, hogy én is részt veszek a háborúban. Féltem viszont az erőszakos besorozástól, hogy a rokonaim és a gyermekkori barátaim ellen kell harcolnom. Nagyon rám nehezedtek ezek a gondolatok. Emiatt egyszer a munkahelyemen sírni kezdtem, és akkor még számomra megmagyarázhatatlan módon Istenhez kiáltottam imában. Ekkor megszólalt az egyik munkatársam: Te már tudod? Mit? kérdeztem. Édesanyád rosszul lett, siess haza! Mire hazaértem, az édesanyámat már elsősegélyben részesítették. Mindjárt tudtam, hogy nem megyek sehová, maradok beteg édesanyám mellett. Vállalom a félelmet, a rettegést és annak a veszélyét, hogy erőszakkal besoroznak. Egy napon a munkaadóm magához hívatott. Megijedtem, hogy hozták a behívót, és visznek katonának. Félve mentem be hozzá, de ő egy munkaajánlattal fogadott, amelyet azonnal vállalnom kellett, mégpedig Magyarországon. Egy belső hang arra biztatott, hogy ne féljek elmenni, de ugyanakkor lelkifurdalást éreztem, hogy édesanyámat egyedül kell hagynom. De ő azt mondta, hogy majd a húgomék gondját viselik, menjek csak nyugodtan. Így tehát útnak indultam. Amikor elutaztam, aznap éjjel valóban jöttek értem, hogy elvigyenek katonának, és ki tudja mi lett volna velem, ha otthon maradok. Karácsonykor hazajöttem Magyarországról, és szenteste meglátogatott bennünket egy kis ünneplő csoport, akik elmondták a karácsonyi üzenetet, és énekeltek. Köztük volt egy ismerős házaspár is, akik valahogy másképpen hittek Istenben, mint a többi falubeli. Amikor távoztak, meghívtak, hogy látogassam meg őket. Távozásukkor úgy éreztem, hogy valami a lakásunkban maradt amit nem tudtam megfogalmazni, mert mindent jobbnak és szebbnek láttam, és édesanyám is nagyon boldog volt. Az ünnepek után elkezdtem készülődni ezzel a kis csoporttal való találkozásra. Összeszedtem gondolatban mindent, amit a hittanórákon tanultam. Amikor együtt voltunk, a kérdéseimre örömmel válaszoltak, hogy az Úr Jézus hogyan változtatta meg az életüket. Próbáltam mentegetni vallásoskodó életemet, és meglepett, hogy milyen türelemmel fogadták a hozzáállásomat. Nagy szeretettel válaszoltak provokatív kérdéseimre. Mielőtt hazaindultam tőlük, kaptam egy Újszövetséget és még egy másik evangéliumi könyvet. Otthon elkezdtem olvasni a János evangéliumát, és rájöttem, hogy valami nincs rendben az életemmel. Ezeket a gondolatokat igyekeztem elhessegetni magamtól, a könyvet pedig eltettem a világi könyveim közé. A következő bibliaórát egy másik családnál tartották. Az alkalom végén vitatkozni kezdtem a házigazdával. Azt mondtam neki, hogy nem jó Bibliát használnak, mert én csak a piros fedelű kiadást ismertem. Ez nem volt meg neki, de megígérte, hogy a következő alkalomra beszerzi. Magamban azon mosolyogtam, hogy bezzeg nem lesz több alkalom, mert soha többé nem fogok elmenni. Hazafelé bementem a kocsmába, és az egyik barátomnak elújságoltam, hogy ezeknek semmi fogalmuk sincs a hitről, és még egy normális Bibliájuk sincs. Így teltek a napjaim. 10 Vetés és Aratás

Egyszer csak kezdtek szép lassan visszatérni az emlékezetembe azok a karácsonyi énekek és az a békesség, ami akkor betöltötte a szívemet. Elővettem a félredobott könyvet és elkezdtem olvasni. Előkerestem az Újszövetséget is, hogy folytassam János evangéliumának olvasását. Meglepődve vettem észre, hogy ez éppen egy piros fedelű kiadás volt. Ekkor nagyon elszégyelltem magam, hogy milyen ostobán viselkedtem, mert lényegtelen, hogy milyen színű a könyvnek a borítása, Isten Igéje akkor is ugyanaz. Egy belső hang megszólalt bennem, hogy menjek el újra az összejövetelre. Nagyon hideg téli este volt, de a jól ismert örömteli, meleg érzés útnak indított. Útközben az egyik barátom háza előtt olyan gondolatom támadt, hogy inkább bemegyek hozzá, és majd sakkozunk. De megszólalt bennem egy másik hang, amely biztatott: Eredj, várnak a testvéreid! Te Lojzi, meg vagy bolondulva, miféle testvéreid? gondoltam magamban, és továbbmentem. A hó ropogott a lábam alatt, és dúdolni kezdtem azt az éneket, amit az összejövetelen hallottam: Találkozni jöttem veled Istenem, Te jól ismersz engem, és kitárod a szíved Félúton hányingerem lett, el kellett dobnom a cigarettámat, mivel egyszerre elviselhetetlen lett számomra a szaga. Amikor megérkeztem, látták rajtam, hogy nagyon sápadt vagyok. Mindjárt ülőhellyel és forró teával kínáltak, és igazi törődéssel kérdezgették: Ugye, nagyon megfáztál? De akkor már nem fáztam, hanem örültem. Azon az estén először imádkoztam a saját szavaimmal úgy, ahogy azt a szívem súgta: megvallottam, hogy bűnös ember vagyok, és behívtam az Úr Jézust az életembe. Azon az estén kaptam egy teljes Bibliát, de már nem számított a színe, pedig a testvérem nagy szeretettel felkínálta, hogy van piros is, ha kell. Amikor vége lett az alkalomnak, hazafelé indulva már nem nyúltam a zsebembe cigarettáért, mivel nem kívántam. Akkor még nem tudtam, hogy ezen az estén Isten örökre elvette azt tőlem. Ezek után, amikor nehézségek értek, vagy félelem fogott el, volt kiben bíznom, mégpedig Jézus Krisztus erejében és megváltó kegyelmében. Otthoni könyvtáramból kidobtam minden szennyes és okkult könyvet, mert tudtam, hogy ezekhez már nincs semmi közöm. Nagyon sok jó evangéliumi könyvet kaptam a testvérektől, most ezek kerültek a polcaimra. Egy idő után az Úr arra indított, hogy menjek ki az utcára egy könyves asztallal, és könyveket meg traktátusokat osztogassak. Így alkalmam adódott arra, hogy sok embernek bizonyságot tehessek arról, hogy mit tett Isten az életemben, és elmondhassam az evangéliumot. Voltak, akik megvetettek, sőt le is köptek, azt mondva, hogyha édesanyám meghal, nem fog érte szólni a harang Sokszor sírva imádkoztam, hálát adva Istennek azokért, akik viszont elfogadták az Újszövetséget és a könyveket. Hitemet még abban az évben a bibliai bemerítkezéssel pecsételtem meg, és öt évvel később édesanyám is megtért. Őt az Úr három év múlva magához hívta. Amikor kimegyek a sírjához, a tekintetemet nem lefelé szegezem, hanem felfelé nézek hálatelt szívvel az én Megváltómra. Barlek Alojz, Csantavér Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya (Jn 12,26). Kiálts hozzá! Tudod, mit jelent hinni? Szaván fogni az Istent. Kiálts hozzá megkövült reményeid megfeketedett pusztaságából, és Ő válaszol, ezt mondja: Itt vagyok! Leleszi Balázs Károly 2006. évi 2. szám 11

Könyve megjelenése után Nee testvér így imádkozott: Most pedig engedd el a te szolgádat békességgel. Ekkor már nagyon gyenge, szinte csak csont és bőr volt. Egy nap megkérdeztem Istentől:»Miért hívsz haza olyan hamar?«utána megvallottam vétkeimet, ugyanakkor elmondtam neki, hogy nincs hitem. Aznap a böjtölésnek és az imádkozásnak szenteltem magam reggeltől délután háromig, azt mondva Istennek, hogy én semmit nem akarok tenni, csak azt, amit Ő akar. Ugyanabban az időben munkatársaim komolyan imádkoztak értem Ruth Li házában. Amikor arra kértem Istent, hogy ajándékozzon meg hittel, igéket adott nekem, amiket sohasem fogok elfelejteni. Az első mondat így hangzott:»az igaz ember pedig hit által fog élni«(róm 1,17b), a második:»mivel szilárdan álltok a hitben«, (2Kor 1,24b) és a harmadik:»hitben járunk«(2kor 5,7). Nagy öröm töltött be, mert a Biblia azt tanítja, hogy:»minden lehetséges annak, aki hisz«(mk 9,23). Utána hálát adtam és magasztaltam Istent, mert megajándékozott Igéjével; hittem, hogy meggyógyított. Rögtön próbára is tett, mert a Biblia azt mondja, hogy»álljatok meg a hitben«, de még mindig ágyban feküdtem. [...] Ekkor Isten Igéje megmutatta hatalmát, és nem gondolva semmi másra, öltözködni kezdtem, pedig már 176 napja nem volt rajtam utcai ruha. Amikor fel akartam kelni az ágyból, hogy felálljak, úgy elkezdtem izzadni, mintha teljesen eláztam volna kint az esőben. A Sátán újra kísértett:»hogyan akarsz te felállni, hiszen fel sem tudsz ülni?«azzal vágtam vissza:»isten azt mondta, hogy álljak fel«, és felálltam. Megint hideg verejték borított el, és majdnem elestem. Egyre csak hajtogattam, hogy meg kell állnom hit által. Utána néhány lépést kellett tennem, hogy fel tudjam venni a nadrágomat és a zoknimat. Miután felöltöztem, leültem. De alig ültem le, amikor Isten Igéje szólt hozzám, hogy ne csak álljak hit által, hanem járjak is hit által. [...]»Hova kívánod, hogy menjek?«kérdeztem Istentől. Isten felelt:»menj el Li asszony házába, a 215. számba.«ott több testvér férfiak és nők böjtölt és imádkozott értem két vagy három napja. Azt gondoltam, hogy a szobában képes vagyok járkálni, de hogy tudok a lépcsőn lefelé menni? Imádságban Istenhez fordultam:»ó, Uram, hit által képes vagyok megállni, és hit által le is fogok tudni menni a lépcsőn!«rögtön a lépcsőházba vezető ajtóhoz mentem, és kinyitottam. Becsületesen megmondom, hogy amikor a lépcsőház tetején álltam, úgy tűnt nekem, hogy életem legnagyobb lépcsőházát látom magam előtt. Azt mondtam Istennek:»Mivel azt mondtad nekem, hogy menjek, megteszem, még ha belehalok is. Uram, én nem tudok járni; kérlek, támogass engem járás közben.«lépcsőfokról lépcsőfokra lépkedve mentem lefelé, és közben a karfába kapaszkodtam, ismét hideg verejtékben. Amint lefelé mentem, minden lépésnél imádkoztam:»ó, Uram, Te vagy, aki képessé teszel, hogy járni tudjak.«a 25 lépcsőfok megtétele olyannak tűnt, mintha hitben kéz a kézben mennék az Úrral. Amikor elértem a lépcső alját, erősnek éreztem magam, és gyorsan a hátsó ajtóhoz mentem. Kinyitottam és egyenesen Li aszszony háza felé tartottam. Közben így szóltam az Úrhoz:»Mostantól kezdve hit által fogok élni, és nem fogok többé visszafeküdni.«úgy kopogtam az ajtón, ahogy Péter tette (csak nem Rodé nyitott ajtót, Csel 12,12-17); és amikor beléptem, hét vagy nyolc testvér meredt rám, szóra képtelenül és mozdulatlanul, és utána mindenki vagy egy óra hosszat nagy csendben ült, mintha Isten jelent volna meg az emberek között. Én is ott ültem tele hálaadással és dicsérettel. Utána elmondtam, mi történt velem, és hogyan gyógyultam meg. Szellemileg mindnyájan ujjongtunk és nagyon felvidultunk, majd hangosan is dicsértük Isten csodálatos munkáját. Isten kegyelmesen meggyógyította őt a tüdőbajból, de meghagyta szívbetegségét, az "angina pectoris"-t. Nee testvér szíve csak feleakkora volt, mint egy egészséges emberé. Bármelyik pillanatban meghalhatott. Ez önkéntelenül arra indította, hogy teljesen az Úrra bízza az életét. Egyik pillanatról a másikra létezett az Istenbe vetett hit által, és az Úr hosszú évekig megtartotta őt kegyelmes gondoskodásával és a feltámadásból eredő életerővel. Mindezeken a testi problémákon keresztül Watchman Nee olyan mértékben megtapasztalta és élvezte Isten jelenlétét, ami lehetetlen lett volna e kimerítő betegség nélkül. Gyógyulását Isten csodálatos beavatkozásaként élte meg. Az Isten Igéjébe vetett élő hit gyakorlása azt eredményezte, hogy a feltámadás erejét hordozó élet a kegyelem által belülről kiindulva fizikai- 12 Vetés és Aratás

lag megerősítette őt, miközben szellemi életében fejlődés állt elő. Ez nem pusztán Isten hatalmát bizonyító csoda volt, hanem a kegyelem és az isteni élet jelenlétének bizonysága is. Valahányszor feltettek neki egy kérdést, Watchman Nee mindig gyakorlatias, lényegre törő, érthető, Istentől indíttatott választ adott. Közvetlen, nyílt természetének köszönhetően könnyű volt kapcsolatot teremteni vele. Hatalmas munkabírása és szerető szíve volt. Szellemi téren csúcsokat hódított meg, és mélységekbe szállt alá. Isten tervének alapelvéről és céljáról gazdag látással és tapasztalattal rendelkezett. Mindig nagyon kellemes benyomást hagyott az emberekben, ugyanakkor mindenkiben tiszteletet ébresztett. Gyengéden és szelíden bánt másokkal, és szavait mindig átitatta az isteni szeretet. Beszélgetőpartnereivel soha nem volt távolságtartó, és az emberek úgy érezték a jelenlétében, mintha öntöznék és táplálnák őket. Beszéde és viselkedése egyaránt felejthetetlen hatást gyakorolt mindenkire. Felismerte, hogy a keresztyén szolgálatban nem a mennyiség, hanem a minőség számít, a valódi szolgálat: az élet kiáradása. Bebörtönzése és halála Hosszas imádkozás és mérlegelés után, 1949 februárjában Watchman Nee úgy döntött, hogy Sanghajban marad. Erre egyrészt a gyülekezetek és a munkatársak iránti felelősségérzet, másrészt az evangélium Kínán belüli terjesztésének küldetéstudata indította. Tökéletesen bízott az Úr szuverén hatalmában, ugyanakkor tisztán látta a kockázat nagyságát, de kész volt életét áldozni az Úrról való bizonyságtételért. 1952 tavaszán letartóztatták, és bebörtönözték a hite miatt. Egy hosszan elhúzódó per után, 1956 nyarán tizenöt év börtönbüntetésre ítélték. Ám soha többé nem léphetett ki a börtönből. Raboskodása alatt egyedül feleségének engedélyezték, hogy alkalmanként meglátogassa. 1971. november 7-én azonban hitvese eltávozott az Úrhoz. Halála nagy fájdalmat jelentett Watchman Nee számára, ezzel az utolsó szál is megszakadt közte és a külvilág között. Nem sokkal ezután, 1972. június 1-én ő is elérkezett földi zarándokútja végéhez. Szabadulása napján egyes vélemények szerint megmérgezték Urához költözött, és megpihent Krisztusnál, akiért mindvégig kész volt akár életét is áldozni. Párnája alatt egy kis papírdarabot találtak, amelyen reszkető kézírással az alábbi sorokat olvashatták: Krisztus, az Isten Fia, aki meghalt, hogy megváltsa a bűnösöket, és feltámadt harmadnapon. Ez a létező legnagyobb igazság a világmindenségben. Meghalok a Krisztusba vetett hitemért. Összeállította: Makai Rozália http://invitel.hu/vaise Watchman Nee néhány gondolata Fontos elfogadnunk azt, ahogyan Isten elrendezi a körülményeinket. Ez az elrendezés a Szent Szellem fegyelmez munkáját szolgálja. Valahányszor megszökünk Istent l rendelt körülményeink el l, elvesztünk egy lehet séget teherbírásunk megnövelésére. Egy hív soha nem maradhat ugyanaz, miután szenvedéseken ment keresztül. Amikor elkezdtem az Urat szolgálni, volt bennem némi szorongás a megélhetésem miatt. Mivel az Úrtól kapott úton kívántam járni, egyedül t le várhattam támogatást ezen a téren is. 92 -ben és 922-ben nagyon kevés igehirdet élt kizárólag az Úrra hagyatkozva. De amikor az Úrhoz fordultam, ezt a választ kaptam t le:»ha nem tudsz hit által élni, akkor nem szolgálhatsz engem.«megértettem, hogy él hitre van szükségem, ha az él Istent akarom szolgálni. Isten minden szükségemet betöltötte, egyszer sem hagyott cserben. Watchman Nee szolgálatát az egész világon jól ismerik az Istent keres hív k. Írásai sokaknak nyújtottak és nyújtanak segítséget lelki/szellemi életükben és Krisztussal való kapcsolatukban. Ám nem sokan ismerik Watchman Nee szolgálatának másik, ugyanilyen fontos részét, amely a gyülekezeti élet gyakorlására és Krisztus Testének felépítésére helyezi a hangsúlyt. Nee testvér a keresztyén életr l és a gyülekezeti életr l egyaránt sok könyvet írt. Mint Isten Igéjének kiváló magyarázója, élete végéig az Úr nagy ajándékaként szolgált az Gyülekezete számára. Írásaimat, olvasóimat és saját magamat teljes szívemb l Istennek ajánlom... Watchman Nee 13 2006. évi 2. szám

3. A pietizmus nagy hatású vallási reformmozgalom volt. A németországi lutheránusok körében bontakozott ki a 17. században, majd gyorsan terjedt Európaszerte. Az egyház elvilágiasodása elleni tiltakozásként a személyes hitet hangsúlyozó pietizmus később társadalmi szinten is hallatta szavát. A 17-18. század a pietizmus kora A keresztyénség története során a pietista mozgalmak olyan időszakokban jelentkeztek, amikor az egyház és tanítása távolodni kezdett a bibliai igazságok gyakorlatától. A 17. század elejére ugyanis a lutheranizmus skolasztikus (szőrszálhasogató, vitákba fúló okoskodás) rendszerré merevedett, ami ugyan segítette abban, hogy vetekedhessen ellenfeleivel, a katolikus és a kálvinista egyházzal, de nem tudott lelki-szellemi táplálékká válni. A harmincéves háború által meggyötört Németország pusztulásából a hit megújulásának fontos elemei születtek meg. Az angol puritanizmus hatása, Richard Baxter, John Bunyan (magyarul is megjelent műve: A zarándok útja ) és mások munkáinak fordítása által eljutott a kontinensre is. A német területre menekültek létrehozták a holland pietisták irányzatát, amely hamarosan átterjedt Németországba, és része lett annak a reformmozgalomnak, amely kezdett formát ölteni a német evangélikus körökben. A megújulási mozgalom különösen Labadie és Philipp Jakob Spener életében és munkásságában fejeződött ki. Labadié, aki 1610-ben született Bordeaux-ban, teológiai tanulmányait nem találta kielégítőnek, és elkezdte olvasni az Újszövetséget. Ezáltal felismerte, hogy a keresztyénség mennyire megromlott, hogy az egyház mennyire eltávolodott a Biblia igazságától, és a megújulás útját a jeruzsálemi őskeresztyén gyülekezethez való visszatérésben látta. Világosan felismerte, hogy el kell szakadnia korábbi közösségétől. Philipp Jakob Spener (1635-1705) élete is összekapcsolódott a megújulási mozgalommal. 35 éves korában a lutheri egyház főlelkésze lett Frankfurtban, és mélyen lehangolta a város elidegenedett életvitele. Megszervezte az első pieteista gyülekezeteket, amelyekben a laikus keresztyének rendszeresen találkoztak, olvasták a szent írásokat, és kicserélték szellemi indíttatású gondolataikat. Ez a gyakorlat hamarosan mozgalom jellegűvé vált, és pietistáknak kezdték nevezni azokat, akik ilyen gyülekezetekbe jártak. A pietista mozgalom nagy alakja Spener utóda, August Herman Franke (1663-1727) volt. Lübeckben született, teológiát tanult, amely bizonyos értéket jelentett ugyan neki, de nem hozta meg a lelki békességet. Tanulmányai során nagy vágy ébredt benne, hogy életében és magatartásában megélje a bibliai igazságokat. Több évi keresés után ismerte meg a megtérés csodálatos valóságát. Később megalapította a szegények iskoláját. Halála után 134 árva gyermek talált elhelyezést az árvaházi otthonban. Egy másik egykori hallei diák, Nikolaus Ludwig Zinzendorf gróf alapította az ún. morva egyházat szászországi birtokán, a pietista felfogású morva menekültek között. Zinzendorf követői azt tanították, hogy a krisztusi megváltásban való hit az üdvösség egyedüli útja. John Wesley, a metodizmus megalapítója a morva keresztyének körében találkozott az üdvösség útjának egyetlen lehetőségével, és az általa indított mozgalomba beleszőtte az isteni kegyelem hangsúlyozását. Joachim Neander munkálkodása Ebben az időben élt és munkálkodott Joachim Neander (1650-1680), aki Brémában született. Egyik vasárnap, mint tanuló, társaival együtt a Szent Martin templomba igyekezett. Ott éppen a muzsikus Undereyk prédikált. A tanulók előre siettek, hogy meghallgassák ezt a prédikációt, csak azért, hogy a végén egy jót nevethessenek. De Joachim Neander nevetése könnyekre változott, és sírt a bűnei felett. A prédikáció sebet ejtett a szívén. Undereyk szavai által vezette Isten a fiatal Joachim Neandert Krisztushoz. 14 Vetés és Aratás

Neander 24 évesen Düsseldorfba ment, ahol egy rektori állást kapott. Mivel az Úr Jézust elfogadta Megváltójának, hű bizonyságtevője akart lenni. Lelkigondozói órákat tartott, és emiatt keményen üldözni kezdték. Egyik alkalommal éppen ezért kellett elmenekülnie Düsseldorfból, és egy Mettman melletti barlangban rejtőzött el, ahol több héten keresztül majdnem minden élelem nélkül tartózkodott. Ebben a sziklás, szakadékos, erdős völgyben alkotta meg énekeinek jelentős részét. Az 57 legismertebb éneke között található ez a korál is: Lobe den Herren, den mächtigen König, azaz: Áldjad én lelkem a dicsőség erős Királyát. 1679-ben Brémába ment prédikátornak, oda, ahol annakidején a megtérését átélte. A gyűlölet és az üldözés azonban itt sem kerülte el. Legközelebbi rokonai is a gúnyolódókhoz csatlakoztak. De Joachim Neander jelmondata ez volt: Inkább a halálba megyek, minthogy hitetlenül elvesszek. Harmincéves korában halt meg rövid ideig tartó betegségben. Ismert énekei: Áldjad én lelkem a dicsőség erős Királyát! Őnéki mennyei karokkal együtt zengj hálát! Hárfa és lant, ének és orgonahang, mind az Ő szent nevét áldják! Itt van Isten köztünk; jertek Őt imádni, hódolattal elé állni. Itt van a középen; minden csendre térve Őelőtte hulljon térdre. Egek nagy királya magasztalunk Téged; térjen nevedre dicséret! Mulandó és gyarló életünk átjárja végtelen kegyelmed árja. Összeállította: S. J. Az Ő keze Lelkem, ne félj, lenyúlt egy kéz, karjába vett és úgy vezet, hullám felett, tenger felett jó érezni ezt a kezet. Nincs rémület, nincs félelem, míg áldó karja átölel, itt van a menny, egész közel. Lenyúlt egy kéz, a kéz vezet, értem vérzett el Mesterem, látom kezén a sebhelyet, Ő fogja reszketô kezem. Keze megóv, bizton vezet, nem hagyja elveszni lelkem, drága vére zálog nekem. Miért félnék sötét éjjel, ha tombol is ezer veszély, ha száz villám üt itt széjjel, s kitátja rám száját a mély. Ő szívemben imát fakaszt, s míg az ima égbe ragad, áldó keze oltalmat ad. Hogyha érzem drága kezed, ráhajtom fáradt fejemet, Te megsimogatsz, ó, mert szeretsz, lelkem eléri a mennyet. Te drága kéz, te áldott kéz, ó, csak segélj, ó, csak vezess, Jézus keze el ne eressz! Kovács Margit A zene és az ének nemcsak az Ige szerinti ébredés el mozdítója, hanem lényeges a szellemi-lelki élet elmélyítésében is. D. L. Moody 15 2006. évi 2. szám

HOGYHA GONDOKTÓL TERHELT... Énekeljetek az Úrnak új éneket,...áldjátok az Ő nevét; hirdessétek napról napra az Ő szabadítását! (Zsoltár 96,1-2) A Trans World Radio magyar nyelvû adásai 2006. márc. 31-tõl 2006. okt. 30-ig: délelõttönként, keddtõl szombatig: 10.30-10.45 óra között egyszerre két helyen: a 41 és 49 méteres rövidhullámon (7210 illetve 6105 khz); este, naponta 17.30-18.00 óra között a 31 méteres rövidhullámon (9735 khz). Ez a mûsor ismétlõdik a HOT BIRD mûholdról digitális adásként 21.30-22.00 között: (TWR Radio Frequency: 12,379.60 MHz Transponder 84 Vertical Polary Symbol Rate 27500 symbols/sec FEC 3/4 SID: 3080 PID Audio: 3530). Ez az adás csak digitális vevõkészülékkel fogható! késõ este, naponta 20.40-21.15 óra között az 1395 khz-es (215 m-en) középhullámon. Az evangéliumi adásokra hívjuk fel rokonaink, ismerõseink és szomszédaink figyelmét is! A Magyar Evangéliumi Rádió Alapítvány lapja az Antenna, amely a következõ címen igényelhetõ: MERA, 1428 Budapest, Postafiók 4. Web: www.mera.hu; e-mail: radio@mera.hu 16 Vetés és Aratás

K betűs rejtvény A sorok kitöltése után a kiemelt betűk összeolvasásával kapjuk a megfejtést: így nevezi János apostol a mennyből leszálló új Jeruzsálemet; a szó kifejezi a szent város Jézussal való kapcsolatát. (A megfejtésben segíthetnek a következő bibliai fejezetek: 1Móz 4; 17; 4Móz 13; 16; Zsolt 62; Dán 3; Mt 26; Ján 6; Róm 3; 1Kor 9; 1Ján 1) 1. Három zsidó férfi nem borul le a babiloni király által felállított szobor előtt: Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes.-ből, ó, király. 2. Mózes 12 kémet küld az ígéret földjére. Közülük ki tartja elfoglalhatónak a földet Józsuén kívül? 3. Már Ábrahámnak megígérte Isten ezt a földet. 4. Jézus mondja: Én vagyok az élet... 5. Mózes elleni lázadás vezetője. Családjával együtt elnyeli a föld. 6. Csak ő az én..-m és szabadítóm, erős váram, nem ingadozom sokáig. 7. Ki faggatja így Jézust a kihallgatásakor: te vagy-e a Krisztus, az élő Isten Fia? Jézus válasza: Te mondtad. Sőt meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin. 8. Isten világosság. Ha azt mondjuk, hogy -ünk van vele, és a sötétségben járunk, akkor hazudunk 9. Pál idejében ezzel jutalmazták a versenyek győzteseit. Aki életében jól küzd és győz, Istentől maradandót kap belőle. 10. Testvérgyilkos. Isten figyelmeztette, de nem állt ellen a bűnnek. 11. Isten ingyen tesz igazzá, -ből. Helló, Anna! Nekem több barátom van, mint neked mondja Márk a nővérének.. Száz barátom van! Neked száz barátod? Hiszen még százig sem tudsz számolni! válaszol Anna. Nekem sincs száz barátom szól közbe édesanyjuk. Gondolkoztatok már egyáltalán azon, hogy mit jelent tulajdonképpen egy barát? Márk feszülten összeráncolja a homlokát, Anna is gondolkodóba esik, és ezt mondja: Egy barát az olyan valaki, akinek a hihetetlenül nagy szeretetét és bizalmát élvezem! Akivel én mindig egészen egy vagyok, akinek mindent elmondhatok. Pontosan így igaz. Tudod, Márk, egy barát olyan valaki, akire teljesen rábízhatod magad magyarázta az anya, aki neked mindig segíthet, és te is neki. Márk bólintott, jóllehet nem egészen értette meg a dolgokat. Nagyszerű dolog, ha van egy jó barátunk. A Biblia ezzel kapcsolatban egy bámulatos lehetőségről ír: maga az Úr Jézus, Isten Fia, az egész Földnek és a világegyetemnek a hatalmas teremtője kínálja számunkra a barátságát. El tudod ezt fogadni? Hogyan lehetsz te az Úr Jézus barátja? Úgy, ha azt teszed, amit Ő mond, mégpedig mindenekelőtt, hogy te Őt, mint a Megváltódat fogadod el, és hiszed, hogy minden bűnödet eltörölte. Isten ugyanis nem tudja elviselni a bűnt és a gonoszságot. Ha bűneid meg vannak bocsátva, akkor méltó vagy az Úr Jézus barátságára, egy olyan barátságra, amelynek soha nem lesz vége. (Der beste Freund für Kinder) 17 2006. évi 2. szám

Amikor megítéljük a külső megjelenést MI A KAPCSOLAT A SZÉPSÉG ÉS A BOLDOGSÁG KÖZÖTT? Milyennek kell lenned, hogy megelégedett légy önmagaddal? Van-e kapcsolat a szépség és a boldogság között? A mi kultúránk ezekre a kérdésekre határozott választ ad: Jobb, ha vonzó megjelenésed van, ha azt akarod, hogy elfogadásra érdemesnek tartsanak, és boldog házasságot remélhess. Ha olyan szerencsétlen vagy, hogy szépség nélkül érkeztél a földre, jobb, ha teszel érte valamit. Az nem sokat számít, kicsoda vagy, csak az, hogyan nézel ki. A test szépítése érdekében mindenre képes az ember. Valami mélységes hiba van az értékrendünkben, amikor fiatal nők halálra éheztetik magukat, amikor megpróbálnak karcsúak lenni. A pontosan jó kinézet olyan megszállottsággá válik, hogy sokan elszakadnak a valóságtól, képtelenek a tárgyilagosság minimumával feldolgozni az információkat. Így figyelve alakjukra, nem úgy látják magukat, mint mások. Ebben a külsőtől megszállott világunkban sok fiatal szó szerint meghal, hogy sovány legyen. Kultusza van a soványságnak. Egyre közismertebbé válik ez a szó: anorexia (étvágytalanság). Különösen a fiatal nők válnak testsúlyuk megszállottjaivá, és az anorexia, az önutálat keltette kétségbeesés csapdájába esnek, amely egyike a legnehezebben kezelhető evési rendellenességeknek. Minden pszichiátriai betegség közül ennek van a legnagyobb halálozási százaléka. P. Rowan ezt írja: Az anorexia a nyugati civilizációban előforduló probléma, a jómódúak problémája. Ez olyan, mint amikor valaki szomjazik az esőben. Kezdetben a fiatal nő arra törekszik, hogy sovány és szép legyen, de egy idő után az anorexia elkezdi a maga életét élni. Kit lehet vádolni ezért a fizikai megjelenéssel kapcsolatos megszállottságért? A probléma egy része természetesen az, hogy a televízió és a filmek felerősítették ezt a hamis mértéket. A sorozatok a világ szépeit mutogatják, azt az 1-2 százalékot, akik a gének csodálatos összegződésével születtek. Mi, a maradék a 90 valahány százalék nem érdemlünk ki ilyen szerepeket. Mostanában volt egy sor Való világ program, ahol fiatal férfiak és nők először találkoznak, és néhány óra alatt megpróbálják felmérni, hogy van-e valami alapjuk egy jövőbeli idilli kapcsolatra. Megint, csak a szépek vehetnek részt, fenntartva a mítoszt, hogy az első benyomások alapvetően megbízhatóak, és hogy a vonzó megjelenés a választás alapja. Az ilyen mesterséges mértékek egy emberi kapcsolat tekintetében tönkreteszik a serdülő fiatalokat. Egy szex által megszállott korban nem kellene meglepődnünk, hogy kultúránk elkábult az emberi testtől, a szépség kultuszától. Ha nem nézel ki jól fürdőruhában, nem számítasz, ezért el kell fogadnod a másodosztályú státust. Nekünk keresztyéneknek más mértékek szerint kell élnünk. Harcolnunk kell kultúránk felszínes értékei ellen. Mind gyermekeink nevelése, mind pedig a társas érintkezés közben egy jobb mértéket kell hirdetnünk, amely szerint megítéljük az embereket. Szembe kell helyezkednünk Platón nézetével, amely szerint az emberi test eredendően gonosz, és a test a lélek börtöne. A bűneset következtében a bűn megfertőzött bennünket, testünket, lelkünket és szellemünket, de végső megváltásunkban teljességgel helyre leszünk állítva (Róm 8,23) beleértve a testünket is. Pál így imádkozott: Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti szellemeteket, lelketeket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére (1Tesz 5,23). A TEST A SZENTÍRÁS SZERINT Az emberi testet Isten alkotta. Önmagunk elfogadása úgy, ahogy Isten megteremtett bennünket, jelenti jólétünk érzését és szellemi fejlődésünk középpontját. Döntése alapján alakított édesanyánk méhében. Te alkottad veséimet, te formáltál anyám méhében. Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid, könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük (Zsolt 139,13-16). 18 Vetés és Aratás

Nem kétséges, hogy Isten egy magzatot kisbabának tekint, hiszen így beszélt Ézsaiás prófétáról, mielőtt megszületett volna: Már anyám méhében elhívott engem az Úr, születésemtől fogva emlékezetben tartja nevem (Ézs 49,1). Igen, a próféta megerősítette, hogy Isten formálta őt az anyaméhben (Ézs 44,24). Fontos, hogy megértsük Isten közvetlen beavatkozásának jelentőségét a mi teremtésünkbe. A teremtés azt jelenti, hogy olyan dolgokkal születtünk, amelyeket Bill Gothard megváltoztathatatlan dolgoknak nevez, azaz olyan adottságokkal, amelyeken nem tudunk változtatni. Először is, testünk vonásait Isten adta. Igaz, hogy a gyermekek hasonlítanak a szüleikre, de nem szabad elfelejtenünk, hogy Isten teremtette a szüleinket is. Rajtuk keresztül határozta meg magasságunkat, szemünk színét, lábunkat, hallásunkat, hajunkat és hasonlókat. Még ha valamit változtathatunk is ezeken a vonásokon (pl. hajszín, hajforma, szakáll stb.), de a nyersanyag adott. Azt kell mondanunk: Köszönöm, Atyám! Elfogadom a vonásaimat, mint amelyek a Te bölcs és szerető kezedből vannak. Fajunkat, amely magában foglalja a bőrszínt, Isten határozta meg. Ő határozta meg korlátainkat, hibáinkat és fogyatékosságainkat is. Amikor Mózes ellenkezett az Egyiptomba való visszatérést illetően, mivel neki nem adatott meg a beszéd adománya (valószínűleg valamilyen beszédhiba lehetett), Isten kijelentette: Ki adott szájat az embernek? Ki tesz némává, vagy süketté, látóvá, vagy vakká? Talán nem én, az Úr?! (2Móz 4,11) Feltehetnénk a kérdést: Miért alkotott engem Isten fogyatékossággal? Vagy miért alkotott korlátozott szellemi képességekkel? Ezt is az Ő isteni akarata és bölcs célja megnyilvánulásaként kell elfogadnunk. Nyilvánvalóan, ez nem azt jelenti, hogy nem segíthetünk azoknak, akik fogyatékosságokkal születtek, mivel tudjuk, hogy a bűn megrontotta Isten teremtését. Az a tény, hogy Jézus sokakat meggyógyított, azt bizonyítja, hogy meg kell tennünk mindent, ami szükséges, hogy javítsunk fizikai állapotunkon. Isten választotta ki a nemünket is. Igen, Ő döntötte el, hogy férfivá vagy nővé legyünk-e. Semmi kétségem nincs afelől, hogy a nemet megváltoztató operációk támadást jelentenek Isten teremtő munkája ellen. Ő az, aki férfivá és nővé alkotott bennünket; így az egyik nemről a másik nemre változtatás lázadás a Teremtő ellen. Nehogy azt higgyük, hogy a Mindenható hibát követett el, amikor a férfit férfivá, a nőt pedig nővé teremtette. Isten azt akarja, hogy megértsük, és ne harcoljunk vele amiatt, hogy milyenné teremtett bennünket. Azt akarja, hogy képesek legyünk belenézni a tükörbe, és lássuk magunkat úgy, mint az Ő bölcs és szerető kezének alkotásait. Jaj annak, aki perbe száll alkotójával, bár csak egy a földből készült cserépedények között! Mondhatja-e formálójának az agyag: Mit csinálsz? (Ézs 45,9) Amióta megszülettünk, elindultunk a halál felé vezető úton, és ezt el kell fogadnunk mint az Isten által rendelt terv részét. Az öregedés jelei arra emlékeztetnek, hogy napjaink meg vannak számlálva, és szívünket egyre jobban a hit felé kell fordítanunk: Ékes korona az ősz haj, az igazság útján található (Péld 16,31). A kozmetikai sebészet nem alapvetően bűnös dolog: dicsérendő azoknak az orvosoknak a tevékenysége, akik javítottak torz gyermekek vonásain. De nem helyes az, ha keresztyének végeztetnek olyan változtatásokat, amelyek kihívóvá teszik, vagy azzal a feltételezéssel, hogy: Ez az én testem; azt tehetek vele, amit akarok. TESTÜNKBEN ISTENT KELL MAGASZTALNUNK Isten úgy alkotta meg a testünket, hogy hordozója legyen az Ő sajátosságainak, a szeretetnek, az örömnek és a békességnek, hogy csak néhányat említsünk. Úgy akarja használni a testünket, hogy eszköze legyen egy nagyobb célnak, nevezetesen a keresztyén jellem kiformálódásának és az evangélium elterjedésének szerte a föld végső határáig. Mi vagyunk az Ő keze, lába, szeme, füle. Egy test, amely a Szent Szellem temploma, olyan, mint egy edény, egy szent hely, amelyben Isten lakozik. Ezért tanította Pál, hogy a testnek önmagában nem szükséges jó kinézetűnek lennie azért, hogy a benne levő kincs kiragyogjon belőle. Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy ezt a rendkívüli erőt Istennek tulajdonítsuk, és ne magunknak (2Kor 4,7). Részlet Erwin W. Lutzer: Ki vagy te, hogy ítélkezel? című könyvéből (Evangéliumi Kiadó) 19 2006. évi 2. szám

Nehezen érthetõ bib li ai helyek Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le, és dobd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kézzel vagy két lábbal vettetel az örök t zre. Ha pedig a szemed botránkoztat meg téged, vájd ki, és dobd el magadtól: jobb neked, ha félszemmel mégy be az életre, mint ha két szemmel vettetel a gyehenna tüzére (Mt 8,8.9). Ezek a versek könnyen megbotránkoztatják az embereket. Els olvasásra úgy t nik, mintha Jézus öncsonkításra biztatna. Ez pedig normális emberi viszonyok között elfogadhatatlan, s t botrányos. Ha meg akarjuk érteni, mir l van szó, akkor átfogóbb információra van szükségünk. Az el z versek arról szólnak, hogy vannak, akik botránkozásokat okoznak. Jézus idejében is voltak emberek, akikre Isten ítélete lesújtott. Jaj a világnak a botránkozások miatt! Jaj annak az embernek, aki megbotránkoztat (Mt 8,7). Az Úr Jézus nem az öncsonkítást tanította, amikor a kéz, a láb levágásáról, vagy éppen a szem kivájásáról beszélt. Hanem arról, hogy az embernek mindent el kell távolítania az életéb l, ami megütközést kelt, ami miatt maga ítéletre kerülhet. El kell távolodnia mindattól, ami az üdvösségét kockáztatná, vagy ami akadályozná az Úr h séges követésében. Ez tulajdonképpen egy képes beszéd, aminek nem fi zikai, hanem szellemi értelme van. Ebben a szakaszban három lényeges dologról (testrészr l) van szó: kéz, láb és szem. Mindhárom testrész nagyszer ajándék Istent l az ember számára. Ám Isten ajándékaival lehet áldássá válni és dics íteni Istent, de lehet visszaélni is. A KÉZ Az Úr els intelme így hangzik: Ha a kezed vagy lábad botránkoztat meg téged, vágd le! A kéz egy nagyon fontos része testünknek. Ezzel keressük meg mindennapi kenyerünket, ezzel tudunk m vészi munkákat végezni. A zenész végigfuttatja ujjait a hangszer húrjain, és csodálatos hangok szállnak fel az égig. A fest veszi az ecsetet, és halhatatlan érték képet alkot, amelynek a csodájára járnak. A szobrász kezébe veszi a vés t és a kalapácsot, és a halott k darabból egy csodálatos alkotás lát napvilágot. Mit tehetünk még ezekkel a kezekkel? Megszorítjuk megbántott társunk, testvérünk, szomszédunk kezét a megbocsátás, a kiengesztelés jegyében. Megsimogatjuk egy síró gyermek fejét, hogy vigasztalást találjon. De az ördög szolgálatába is léphet a kezünk. Kain felemelte kezét testvérére, Ábelre, és megölte t ( Móz 4,8). Ákán a harci zsákmányból több dolgot is elvett, amelyek Istennek voltak felajánlva, ezért meg kellett halnia (Józs 7,2-26). Anániásról azt olvassuk, hogy elvett az eladott föld árából, és csak egy részét vitte az apostolok elé. Péter így ítélte meg ezt a hamis cselekedetet: Anániás, miért szállta meg a Sátán a szívedet, hogy hazudj a Szent Szellemnek, s félretegyél magadnak a föld árából? (Csel 5,3) Egy kis történettel hadd illusztráljam ezt. Egy borbélynak naponta el kellett mennie egy gazdag keresked höz, hogy megborotválja. Egyik nap így szólt hozzá: Kérem, keressen másik borbélyt, én nem jövök többet. A keresked megdöbbenve nézett rá, és megkérdezte: De hát miért nem? Azért válaszolt a borbély, mert amikor átjövök a pénztártermen, ott hever az a rengeteg pénz. Ilyenkor szinte megrándul a kezem, de én szeretnék becsületes maradni! Azt hiszem, ez az ember megértette, mit akart az Úr Jézus mondani a fent idézett versben. Nem bet szerint gondolta azt, hogy vágjuk le a kezünket, ha b nre csábítana, hanem arra, hogy ne adjunk alkalmat kezünknek a b n szolgálatára, hanem használjuk Isten dics ségére. A LÁB A másik intelem a lábnak szól. Azzal megyünk a munkahelyünkre, a szántóföldekre, ügyeink intézésére stb. Lábunkkal járjuk be Isten szép világát, felmegyünk a csodálatos hegycsúcsokra. Azzal sietünk Isten Igéjének hallgatására, vagy éppen visszük az örömhírt mások számára: Mily szép, ha felt nik a hegyeken az örömhírt hozó lába! Bé- 20 Vetés és Aratás