Áldás, békesség! A monorierdői reformátusok hírlevele III. évfolyam, 2. szám 2015. március Az Ige körül Ott volt Jákób forrása. Jézus akkor az úttól elfáradva leült a forrásnál; az idő délfelé járt. Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom! (Jn 4,6-7) Más kútjából inni Amikor évről évre egyetemes imahetet tartunk, előtte végig gondoljuk, hogy mi is ezzel a cél. Felekezeteink közötti különbségek lebontása és egy nagy keresztyén égisz alatti egységesítése valamikor a távoli jövőben? Érezzük, hogy ez lehetetlen, hiszen egyikünk sem adná föl felekezeti identitását. Érezzük, hogy nem lehet az a cél, hogy összemossuk a keresztyénség sokszínűségét. De akkor mi a célja ennek a hétnek és ennek az egész ökumenikus mozgalomnak? Amikor készültem erre a szolgálatra és olvastam az Ökumenikus Tanács által kiadott vezérfonalat, és benne az igét, amit Ti is hallhattatok, akkor olyan nagy örömöm volt, hogy megtaláltam az értelmet. Mert Isten igéje nem akar összemosni bennünket, nem akar egy kaptafára húzni minden keresztyén felekezetet, nem akarja, hogy feladjuk egyéniségünket. Ő egyedileg szeret bennünket! Ő azt akarja, hogy felfedezzük egymást, s fölfedezzük egymásban az Ő jelenlétét! Ezen a héten tehát induljunk el ezen a fölfedező úton! Nehéz, mert tele vagyunk előítéletekkel. Nem vágyódunk arra az útra, ami a másik felekezethez vezetne. Jól elvagyunk a saját magunk terültén, s úgy érezzük, nálunk aztán hiánytalanul érezhetjük Isten jelenlétét, minek menjek máshová? Jézus ebben a történetben elindul ezen az úton és példát ad a ma acsarkodó, egymást elítélő keresztyéneknek. Istennek dicsőség, ha mi nem ilyenek vagyunk, de a közeledést még nekünk is tanulnunk kell!
Miért indul el Jézus és honnan? Elkezdett felekezetekre szakadni a Krisztust követő tanítványi közösség: János és Jézus keresztsége megosztotta a sokaságot. Bár még csak a tanítványok kereszteltek a János keresztségével, mégis valamilyen versengés támadt. Elkezdődött a számmisztika, hogy kinek van több tanítványa. Jézus kivonul az ilyen versengésből és odamegy, ahová sem János, sem Jézus követői nem szívesen mentek: Samária vidékére. Samária és a zsidók között óriási felekezeti és népi viszály volt, pedig ugyanazt az Istent tisztelték. A samaritánusok a Garizim hegyén, míg a zsidók Jeruzsálemben vélték a szent helyet, ahol Istent imádni lehet. Elkülönültek az istentiszteletben. Még a Bibliájuk sem volt teljesen egyforma. Mindkét nép magát tartotta Isten választott népének. A zsidók nem érintkeztek (szó szerinti kifejezéssel élve: nem használtak együtt) a samaritánusokkal. Igen, ez az ellenségeskedés nem használ senkinek. Sem akkor, sem ma, pláne nem az Isten ügyének. Itt jelenik meg Jézus, lebontva az előítélet, sőt, az ítélkezés falát, megépíti az utat e két csoport, két felekezet között és azt mondja a samáriai asszonynak: Adj innom! Azon a földön, ahol vallásilag nem volna szabad. Abból a kútból, amiből a tisztátalanok isznak. Feltételezve, hogy annak a kútnak a vize is oltja a szomjat. Jézus így tanítja nekünk, hogy merjük kimondani és megvallani: a másik felekezet kútja is oltja a lelki szomjat. Merjünk odamenni a másikhoz, merjünk kérni tőle, higgyük el, hogy van mit tanulnunk a másiktól! Galyatetőn található az ország legmagasabban épült temploma, ami katolikus. Családommal kirándultunk arra tavaly tavasszal és bementünk, mert nyitva volt. Olyan jó érzés volt együtt imádkozni abban a templomban a családommal, s bár rajtunk kívül senki sem volt ott, mégis éreztük Isten jelenlétét. A másik felekezet temploma is találkozási pont volt számunkra Istennel. Ott, abból a másik kútból a mi szomjunk is csillapodott. Persze, az ilyenre ma is sokszor meglepetés a válasz. Jobb esetben csak ez, és nem megbotránkozás. Hogyan? Te zsidó létedre tőlem kérsz inni, mikor én samáriai vagyok? Hogyan? Te református létedre elmész egy katolikus templomba? Hogyan? Részt veszel velük egy közös istentiszteleten? Hogyan? Te református lelkész létedre a Mária Rádiót hallgatod az autódban? Tudjátok, vannak, akik ördögtől valónak tartják az ökumenét. Aki így gondolkodik, nem ismeri az Isten ajándékát. Nem ismeri Isten kegyelmét, amely Krisztusban MINDENKI számára megjelent. Ne higgy az ilyeneknek, mert ez a fajta közeledés Jézustól való, ma erről tanít bennünket!
Az Isten ajándéka ugyanis az örök élet forrása, Jézus Krisztus. Őt nem sajátíthatjuk ki. Nem mondhatjuk, hogy Ő csak bizonyos felekezetek tagjaiért halt meg. Ebből a megváltásból, ebből a kegyelemből élünk mindnyájan. S ez a kegyelem olyan forrása örök életünknek, mint a föld alatt lévő vízzáró réteg tartalma: bárhol fúrunk le, ugyanaz a víz fakad. Csak éppen a kút más: az egyik fehér, a másik díszített. Közös tehát a forrás és éppen ezért közös az örömünk is. Ugyanúgy szomjas és száraz volt a lelkünk, de a kegyelem forrása, Jézus Krisztus értünk való halála és feltámadása ugyanazt az örömöt okozza nekünk, bárhol is vagyunk. De miért okoz ez örömöt nekünk? A tiszta víz ma drága kincs. Minél drágább a forrásvíz, annál nagyobb öröm kútra lelni. Egy tudományos kísérlet szerint embereknek ugyanazt a cabernet sauvignon bort adták inni, csak az egyiküknek azt mondták, hogy 10 dollár belőle egy palackkal, a másikuknak pedig, hogy 50 dollár. Közben nézték egy műszerrel agyuk örömközpontját, hogy melyiküknek okoz nagyobb örömet a bor fogyasztása. Természetesen annak, aki azt hitte, hogy drágább bort iszik. A keresztyének számára azért fölmérhetetlen öröm forrása a kegyelem, mert Isten ajándéka: nekünk ingyen van, de Neki a Legdrágábbat kellett érte adnia: Egyszülött Fiát! Ez a keresztyénség közös forrásából való ivásnak közös öröme. Isten tegye áldottá egymáshoz közeledésünket! Isten adja meg a felfedezés örömét! Isten adja meg az örömét annak is, hogy milyen jó más kútjából inni! Isten adja meg Szentlelke által mindannyiunknak, hogy soha ne felejtsük el: bár különböző kutakból, de mégis egy forrásból iszunk! Mindannyian Krisztus kegyelméből vagyunk, akik vagyunk. Legyen valóban örömünk az Úrban ma is közös! Ámen. (Elhangzott 2015. január 18-án, az egyetemes imahét nyitó istentiszteletén, Lénárt Tibor által) A házasság hetében a házasságról A házasság ajándék felülről és hatalmas feladat. Tele van buktatókkal, de ha működik, az egy kegyelmi állapot. Így szól Isten igéje a házasságra vonatkozóan is csodálatos és megfontolandó üzenetként: Mert nem a félelemnek
lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet, és a józanság lelkét. (2Tim 1,7) Amikor az ember házasságra készül, óriási döntés előtt áll. Találkozik valakivel, akiről úgy érzi, hogy ő az, akit az Isten neki rendelt. Kell, hogy kérjük a házasságra nézve is a felülről való erőt, hiszen a hétköznapok rohanásaiban, konfliktusaiban tapasztalhatjuk meg igazán azt, hogy ehhez kevés az emberi erő. A házasság lényege, hogy az erőnek és a szeretetnek lelkét adta nekünk az Isten. A házasságban a férfi és a nő azzal az isteni szeretettel kell, hogy szeressék egymást, amellyel Isten Krisztusban szerette a világot: ÖNMAGÁT ADTA ÉRTE! A józanság a házasságra nézve pedig azt jelenti, hogy a házasságot ápolni kell. Tudatosan odafigyelni a másikra, hogy ahogy telnek az évek, évtizedek, egyre jobb, egyre szebb és áldottabb legyen. A házasságot ápolni kell, szeretettel, türelemmel és alkalmazkodással. Gáspár József Közösségépítés Gondolatok a Mátraházán rendezett presbiteri hétvége nyomán Mit jelent az, hogy közösség? Mindazt, ami közös. Legyenek az érdekeink közösek az Úrral! Legyen bennünk az Őbenne égő szeretet! Az Ő szemével tekintsünk az emberekre még a munkatársainkra is! Az Ő szívével szeressünk mindenkit! Ügyes-bajos dolgainkat, örömünket, bánatunkat is megoszthatjuk Vele. Egyszóval mindent. Ő pedig isteni természetét és lényét akarja közölni, megosztani velünk. Isten csak istenit tud ajándékozni, de azt örömmel adja, az Ő gazdagsága szerint. Isten tehát önmagát adja. A Vele való közösség átalakít. Hiszen, végül majd örökre együtt leszünk Vele. Erre akar felkészíteni bennünket már itt, e földi életben. Ezért von bennünket a Vele való közösségre. A közösség egy olyan csoda, amelyben tápláltatunk, részesedünk, és részesítünk is. A hívők együtt és egyenként is tagjai a Krisztusnak. Mi jellemző a közösségre? Az, hogy együtt tudunk örülni az örülőkkel és együtt tudunk sírni a sírókkal. Az Isten közösségre hív minket önmagával és egymással. Egy gyülekezet addig növekedhet, amíg van benne közösség! A gyülekezet akkor lehet naggyá, ha kicsivé is válik! A Zsoltárok könyve 133. részében erről így olvashatunk: Ó mily szép, és mily gyönyörűséges, ha a testvérek egyetértésben élnek. Csak oda küld az Úr áldást és életet mindenkor. Gáspár József
A hittanoktatásról Közeledik a beiratkozások ideje, íme, néhány fontos információ: Sok helyen lehetett már hallani arról, hogy a nemzeti köznevelésről szóló CXC. törvény egy új lehetőséget nyújt a szülők és gyermekeik számára. 2015- ben minden állami általános iskolában a leendő elsősök, valamint a második, harmadik, ötödik, hatodik és hetedik osztályos gyermekek szülei két tantárgy közül választhatnak a gyermekük számára: etika, ill. hit- és erkölcstan. Monorierdőn az elmúlt évtizedekben eddig is tartottunk az óvodáktól az általános iskolákig heti rendszerességgel fakultatív hittanórát. Miért jó, ha a szülők a gyermekeik számára a református hit- és erkölcstan órát választják? A hitre nevelésnek és az alapműveltségnek is szerves része a Biblia ismerete. A hit- és erkölcstan órákon szentírási történetek alapján kerülnek elő olyan fontos témák, melyek érintik és érdeklik a gyermekeket. Így egyszerre kapnak ismeretet a Bibliáról és bibliai történetekről, valamint a keresztyén értékrend alapjaival is megismerkedhetnek. Mindezeket úgy, hogy mind a bibliai történetek, mind az erkölcsi témák az ő vélhető fejlettségi szintjüket figyelembe véve, élménygazdaggá és érdekessé kívánjuk tenni az órákat. Mit kell tenni, ha református hit- és erkölcstan órára szeretné a szülő gyermekét járatni? Leendő 1., 2., 3., 5., 6., 7. osztályos szülőként jeleznie kell az iskola felé a szándékát írásban. Ennek a határideje az 1. évfolyamos tanulók esetében a beiratkozás, 2., 3., 5., 6., 7. évfolyamon pedig május 20. Ki járhat hittanórára? Minden iskolás gyermek, akinek a szülője az adott tanévben a meghatározott időpontig arról nyilatkozik, hogy a két tantárgy közül a felekezeti hit- és erkölcstant választja. Járhat-e református hit- és erkölcstan órára az a gyerek, aki nincs megkeresztelve? Igen, mivel a hittanóra választásának és látogatásának nem előfeltétele a keresztség. (Utólag azonban a szülők, illetve a gyermek kérésére a keresztség kiszolgáltatható.) Szeretettel várjuk a gyermekeket a református hit- és erkölcstan órán! Lénárt Tibor
Alkalmaink, melyekre szeretettel várunk mindenkit: Minden vasárnap reggel 8 órakor istentiszteletet tartunk a római katolikus kápolnában (Ősz utca 17-19.) Bibliaóra: Minden pénteken este 6 órakor a katolikus kápolnában (kivétel: a hónap első péntekje, amikor is a Fürdő utca 1/b-ben, Horváth László testvérünk lakásán tartjuk a kápolna foglaltsága miatt). Ünnepi istentiszteletek rendje: Április 5-én és 6-án húsvét ünnepi úrvacsorás istentiszteletet tartunk reggel 8 órakor. Életképek Hittanoktatás az óvodában Az idén folyamatosan növekvő létszámú gyermekek között végezzük a hitoktatás szolgálatát. A monorierdői Csicsergő Óvodában immár 25 gyermek vesz részt a hittanórákon. Jó reménységünk, hogy ezek a gyermekek Monorierdőn maradnak iskolában is és továbbra is hittanosaink közé számláltatnak. Gyülekezetünk önállósodás felé törekszik. Ahhoz, hogy ez az önálló gyülekezetté válás valóban meg is történhessen, létfontosságú, hogy a hittanos gyermekekre, mint a gyülekezet jövőjének letéteményeseire tekintsünk, s ennek megfelelően foglalkozzunk velük. Ezért nemcsak a hittanórákon biztosítunk lehetőséget arra, hogy megismerhessék református hitünket, hanem egyéb gyülekezeti alkalmakat is szervezünk, melyekről időben igyekszünk tájékoztatást adni. Szeretettel várjuk ezekre az alkalmakra is a gyermekeket! Lénárt Tibor
Konfirmandus hétvége Galyatetőn 2015. február 20-22. között gyülekezetünk konfirmandusaival eltöltöttünk egy hétvégét a Ráday Konferencia-központban, Galyatetőn, a Vasadi Gyülekezet fiataljaival közösen. Először szerveztünk ilyen alkalmat a konfirmálni készülő fiatalok számára azért, hogy ne csak tananyag legyen számukra Isten igéje, ill. a keresztyén közösség, hanem megélt valóság. Az ismeretek elmélyítése mellett nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy a fiatalok megértsék: nemcsak egy gyülekezetbe készülnek belépni konfirmációjuk alkalmával, hanem egy tágabb egyházi közösségbe is, melynek ugyanúgy tagjai a vasadiak, mint bármelyik másik keresztyén gyülekezet. Reméljük, hogy ezzel a hétvégével egy hagyományt sikerül elindítanunk, és a következő esztendőkben már ezek a fiatalok a jövő konfirmandusainak segítenek a tanulás mellett, a keresztyének nagy családjához tartozás örömét is átélni! Lénárt Tibor Nekem nagyon tetszett az egész hétvége. Főleg az első nap, amikor mi, monorierdeiek, egy kicsit féltünk odamenni, féltünk attól, hogy nem ismerjük a vasadiakat. De a végén nagyon összebarátkoztunk. Nekem nagyon tetszett az igés ismerkedős játék. El kellet juttatni egy igét a hétvége minden napján titokban ahhoz a személyhez, akinek a nevét pénteken kihúztuk egy kosárból. Csak vasárnap derült ki, hogy ki kitől kapta az igét. Nagyon jók voltak a csapatépítő és ismerkedő játékok, a délutáni séták, a hógolyózás (mert ott hó is volt!), csak a fürdetés nem esett jól, de hát ez is hozzátartozik. Hasznos volt az agytorna is, amikor naponta kétszer föl kellett mondanunk a kátékérdéseket. De nekem a legjobban az tetszett, hogy megismertem új embereket és új barátokat szereztem, és hogy ilyen társaságban lehettem. Almási Viktória A galyatetői katolikus templomban
Fadöntő csapat Közösen a vasadiakkal, Kékestetőn Mily gyönyörűség, íme, lásd, amikor az atyafiak együtt muzsikálnak! Kiadja a Monor-Kistemplomi Református Egyházközség Presbitériuma. Felelős szerkesztő: Vladár István lelkipásztor (tel.: 29 414-525) Szerkesztő: Lénárt Tibor exmisszus (tel.: 30 994-2539) www.monor-kistemplomi-reformatus-egyhazkozseg.parokia.hu/monorierdo