NETJOGTÁR. A CompLex Kiadó Kft. CompLex jogi adatbázisából. 1957. évi V. törvény az állampolgárságról I. FEJEZET A magyar állampolgárok 1. (1) Magyar állampolgár az, aki a) magyar állampolgár szül gyermeke; b) a magyar állampolgárságot honosítás vagy visszahonosítás útján megszerzi; c) a jelen törvény hatálybalépésekor magyar állampolgár volt, hacsak állampolgárságát el nem vesztette. (2) Az állampolgárok között aszerint, hogy állampolgárságuk milyen jogcímen alapul, megkülönböztetést tenni nem lehet. 2. (1) Azt, aki személyi igazolvánnyal, illetleg magyar útlevéllel vagy annak megfelel személyi okmánnyal rendelkezik, vagy abba, mint gyermeket vagy gondnokoltat bejegyezték, továbbá azt, akit gyermekvéd otthon nyilvántartó könyvébe jegyeztek be, az ellenkez bizonyításáig magyar állampolgárnak kell tekinteni. (2) Mindaddig, amíg külföldi állampolgársága be nem bizonyul, magyar állampolgárnak kell tekinteni azt is, a) aki a jelen törvény hatálybelépése után Magyarország területén született, vagy b) akit mint ismeretlen szülktl származó személyt a jelen törvény hatálybalépése után Magyarország területén találtak, ha Magyarországon nevelkedik, illetleg nevelkedett. 3. (1) Magyar állampolgárrá válik a nem magyar állampolgár szül gyermeke, ha másik szüljének a családról, a házasságról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 37-40. -a értelmében magyar állampolgárt kell tekinteni. (2) Az a nagykorú személy, aki a jelen törvény hatálybalépése után válik az (1) bekezdés alapján magyar állampolgárrá, a magyar belügyminiszterhez intézett nyilatkozatával bejelentheti, hogy szüljének magyar állampolgárságát nem kívánja követni. E hatályos nyilatkozatot az utólagos házasságkötés, a teljes hatályú apai elismerés megtörténte, illetleg az apaságot (anyaságot) megállapító jogers ítélet tudomásulvételétl számított egy éven belül teheti meg. Külföldön tartózkodó
személy a nyilatkozatot a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is megteheti. 4. Azt a magyar állampolgárt, aki egyben más államnak is állampolgára, mindaddig magyar állampolgárnak kell tekinteni, amíg magyar állampolgárságot elbocsátás, vagy megfosztás útján el nem vesztette. II. FEJEZET A magyar állampolgárság megszerzése honosítás, illetleg visszahonosítás útján 5. Kérelmére honosítható az a nem magyar állampolgár, akinek lakóhelye a honosítási kérelem elterjesztését közvetlenül megelz három év alatt megszakítás nélkül Magyarországon volt és honosítása az állam érdekei szempontjából hátrányosnak nem mutatkozik. 6. Tekintet nélkül elz lakóhelyére, kérelmére honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelem elterjesztésének idpontjában Magyarországon lakik, vagy itt kíván letelepedni, ha a) felmenje magyar állampolgár volt, vagy b) honosítását más rendkívüli körülmény teszi indokolttá. 7. Tekintet nélkül arra, hogy Magyarország területén lakik-e vagy itt kíván-e letelepedni, kérelmére honosítható az, a) aki magyar állampolgárral érvényes házasságot kötött, vagy b) akinek gyermeke a magyar állampolgárságot megszerezte, vagy c) akit magyar állampolgár örökbefogadni kíván. 8. Az 5., 6. és 7. -ok alapján elterjesztett honosítási kérelmek elbírálásánál a kérelmez javára szól, ha a) hontalan, illetleg külföldi állampolgársága megsznt, vagy b) külföldi állampolgárságáról lemondott, vagy c) a külföldi állampolgársági kötelékbl elbocsátását kérte. 9. (1) A korlátoltan cselekvképes, vagy cselekvképtelen személy nevében törvényes képviselje jogosult a kérelem elterjesztésére. (2) A házastárs honosításának hatálya csak akkor terjed ki a másik házastársra, ha a honosítást ez utóbbi is kérte.
(3) A szüli felügyeletet gyakorló szül honosításának hatálya a kiskorú gyermekre is kiterjed, kivéve, ha a szül kifejezetten kéri, hogy a honosítás hatálya a gyermekekre vagy valamelyik gyermekre ne terjedjen ki. (4) A nagykorú gyermekre a honosítás hatálya csak akkor terjed ki, ha a honosítást is kérte. 10. (1) Aki magyar állampolgárságát elvesztette, kérelmére visszahonosítható. A visszahonosítására a honosításról szóló rendelkezéseket a jelen -ban foglaltaknak megfelelen kell alkalmazni. (2) Aki magyar állampolgárságát elbocsátás, távollét vagy külföldi állampolgárságának honosítás útján való megszerzése következtében vesztette el, a 6. alapján az a) és b) pontokban megkívánt feltételek hiányában is visszahonosítható. (3) Aki magyar állampolgárságát házasságkötés, törvényesítés, apai elismerés vagy apaság bírói megállapítása következtében vesztette el, arra tekintet nélkül honosítható vissza, hogy Magyarország területén lakik-e. 11. (1) A honosított, illetleg a visszahonosított nagykorú személy állampolgársági esküt tesz. Cselekvképtelen, valamint a 18. életévét be nem töltött korlátoltan cselekvképes személy állampolgársági esküjét törvényes képviseljének nyilatkozata pótolja. (2) Az állampolgársági eskü szövege: Én... esküszöm, hogy a magyar hazához és dolgozó népéhez h leszek. A Magyar Népköztársaság Alkotmányát és törvényeit tiszteletben tartom és megtartom. Ermhöz és képességeimhez mérten ersítem és védelmezem a Magyar Népköztársaság állami, gazdasági és társadalmi rendjét. (3) Az állampolgársági esküt az eskü letételére szóló felhívás kézbesítésétl számított hatvan napon belül le kell tenni. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa e határidt külföldön élk tekintetében meghosszabbíthatja. (4) A honosított, illetleg a visszahonosított személy a magyar állampolgárságot az állampolgársági eskü letételének napjával szerzi meg. Az állampolgársági eskü letételének tényét és idpontját a honosítási, illetleg visszahonosítási okiraton fel kell tüntetni. (5) Ha a honosított, illetleg a visszahonosított személy az állampolgársági eskütétel eltt meghal, illetleg olyan állapotba kerül, amely megakadályozza az eskü letételében, a magyar állampolgárságot a honosításról, illetleg a visszahonosításról szóló okirat keltének napjával szerzi meg. (6) A honosításról, illetleg a visszahonosításról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa állít ki okiratot. Az okiratban meg kell nevezni azokat a hozzátartozókat, akikre a honosítás hatálya kiterjed. III. FEJEZET
A magyar állampolgárság elvesztése elbocsátás útján 12. (1) Kérelmére elbocsátható a magyar állampolgárság kötelékébl az, a) aki adóval, vagy egyéb köztartozással hátralékban nincs és b) aki ellen büntet eljárás nincs folyamatban, illetleg nem áll büntet ítélet hatálya alatt, továbbá c) aki igazolja külföldi állampolgárságát, illetleg a külföldi állampolgárság megszerzésének valószínségét. (2) A cselekvképtelen, vagy korlátoltan cselekvképes személy helyett - a gyámhatóság hozzájárulásával - törvényes képviseli terjesztik el az elbocsátás iránti kérelmet. Az elbocsátást kér korlátoltan cselekvképes személyt elbocsátása ügyében személyesen meg kell hallgatni, kivéve, ha külföldön lakik. A kiskorú elbocsátása iránti kérelem ügyében - ha ennek elháríthatatlan akadálya nincs - meg kell hallgatni azt a szült is, akinek szüli felügyelete azért szünetel, mert a gyermek a különél másik szül gondviselése vagy intézeti gyámság alatt áll (1952. évi IV. törvény 92. c) pont). 13. (1) Az elbocsátási kérelem elbírálásánál különös méltánylást érdeml körülménynek kell tekinteni a) kérelmeznek külföldi állampolgárral kötött házasságát, ha külföldön él, vagy külföldön szándékozik élni, vagy b) hogy az elbocsátást kér kiskorú egyik szülje külföldi állampolgár és a gyermeket külföldön nevelik, vagy c) hogy az elbocsátást kér kiskorút nem magyar állampolgár örökbefogadta s a gyermeket külföldön nevelik, vagy d) hogy a kérelmez magyar állampolgárságát házasságkötés útján szerezte meg és házassága megsznt. (2) Az e szakasz alapján való elbocsátásnak nem elfeltétele a külföldi állampolgárság igazolása, illetleg megszerzésének valószínsítése [12. (1) bekezdés c) pont]. 14. (1) Az elbocsátás hatálya csak a kérelmezre terjed ki. (2) Az elbocsátásról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa okiratot állít ki. Az állampolgárság az okirat keltének napjával sznik meg. IV. FEJEZET A magyar állampolgárság elvesztése megfosztás útján
15. Megfosztható magyar állampolgárságától az, aki külföldön tartózkodik és a) súlyosan vétett az állampolgársági hség ellen, vagy b) súlyos bncselekmény miatt magyar vagy külföldi bíróság jogersen elítélte. 16. (1) A megfosztás hatálya nem terjed ki a házastársra és a gyermekre, kivéve, ha ezek külföldön tartózkodnak és a határozat errl külön rendelkezik. (2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendelheti az állampolgárságától megfosztott személy vagyonának egészben vagy részben való elkobzását is. (3) A megfosztás a határozat keltének napjával válik hatályossá. (4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának a megfosztásról szóló határozatát a Magyar Közlönyben közzé kell tenni. V. FEJEZET Eljárási alapelvek. Hatáskör és illetékesség 17. (1) A magyar állampolgárságnak honosítással, illetleg visszahonosítással való megadása, valamint elbocsátással vagy megfosztással való megszüntetése a Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe tartozik. (2) A honosításra, visszahonosításra, elbocsátásra, valamint megfosztásra irányuló javaslatokat a belügyminiszter terjeszti a Népköztársaság Elnöki Tanácsa elé. A tizenhetedik életévét betöltött férfi elbocsátására irányuló javaslathoz - annak az évnek a végéig, amelyben az ötvenedik életévét betölti - a honvédelmi miniszter hozzájárulása is szükséges. 18. (1) Olyan bizonyítvány kiállítása, amely a magyar állampolgárság fennállását, elvesztését vagy azt tanúsítja, hogy az abban megnevezett személy a rendelkezésre álló adatok szerint nem magyar állampolgár, a belügyminiszter hatáskörébe tartozik. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott tartalmú bizonyítvány ténymegállapításai ellen az érdekelt fél, illetleg annak törvényes képviselje, továbbá az ügyész, valamint a gyámhatóság a fvárosi bíróságnál keresetet indíthat. A jogers bírói határozat - amely a bizonyítási eljárás alapján megállapítja a magyar állampolgárság fennállását, illetleg azt, hogy a megnevezett személy nem magyar állampolgár - mindenkivel szemben hatályos. 19. (1) A honosítás, visszahonosítás és az elbocsátás iránti kérelmet a lakóhely szerint illetékes községi, városi (fvárosi kerületi, városi kerületi) tanács végrehajtó bizottságánál kell benyújtani. (2) Ha a honosításra örökbefogadással kapcsolatosan kerül sor [1952. évi IV. törvény 47. (2) bekezdés], a honosítás iránti kérelmet az örökbefogadás engedélyezése iránti kérelemmel együtt a gyámhatóságnál is be lehet nyújtani. Ebben az esetben a honosítás iránti kérelmet a gyámhatóság továbbítja a belügyminiszterhez.
(3) Külföldön tartózkodó kérelmez kérelmét a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóságnál is elterjesztheti, vagy közvetlenül a belügyminiszterhez nyújthatja be. 20. (1) A honosított, illetleg visszahonosított személy állampolgársági esküt a lakóhelye szerint illetékes községi, illetleg városi (fvárosi kerületi) tanács végrehajtó bizottságának elnöke eltt tesz. (2) Ha a honosított, illetleg visszahonosított személy külföldön tartózkodik, a tartózkodási helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság eltt is leteheti az állampolgársági esküt, továbbá olyan módon is eleget tehet e kötelezettségének, hogy az állampolgársági eskü szövegét hitelesített aláírásával ellátva megküldi a Népköztársaság Elnöki Tanácsának. VI. FEJEZET Záró rendelkezések 21. Nemzetközi szerzdésnek állampolgársági rendelkezése irányadó akkor is, ha a jelen törvény rendelkezéseitl eltér. 22. (1) E törvény hatálybalépésének idpontját a Népköztársaság Elnöki Tanácsának a törvény végrehajtását szabályozó törvényerej rendelete határozza meg. (2) E törvény hatálybalépésével hatályukat vesztik: az 1948. évi XXVI. törvény; a 103.300/1948. (VII. 18.) BM rendelet; az 1948. évi LX. törvény; a 600/1949. (I. 23.) BM rendelet; a 700/1949. (I. 26.) BM rendelet; a 182/1950. (VII. 8.) MT rendelet; a 211/1950. (VIII. 20.) MT rendelet és az 5.125/1/2/1950. (IX. 13.) BM rendelet. (3) E törvény végrehajtásáról a Népköztársaság Elnöki Tanácsa, illetleg a belügyminiszter gondoskodik